Béke, Természet, Szeretet
A Római Birodalom
Etruszk királyság
A Kr. e. 8. században Közép-Itáliában három nagy terület található: Tiberis folyótól északra Etrúria; Tiberistől délre szamniszok, latinok, szabellek;
7 dombon szamniszok, szabellek, .... telepednek le a 8. sz.-ban megalapítva Rómát Kr. e. 753-ban. Ez az év lesz a rómaiak időszámításának kezdete: ab Urbe condita (Urbs = a város, azaz Róma; condere = megalapítani)
A tiberisi mocsarak nem alkalmasak városalapításra, csak a dombok, halmok ( = colles), ill. a hegyek ( = montes):
Capitolium: fellegvár, a város irányítási központja;
Palatinus: császári családok épületei ( ( palota );
Aventinus;
Caelius;
Quirinalis: pápák központi palotái, majd a királyé, végül a köztársasági elnöké
Viminalis;
Esquilinus.
Róma egy város, mivel fallal van körülvéve. A fal nem csak a védelmet szolgálja, de a többi területtől való függetlenséget is jelenti. A királyság idején állítják fel. Bár latin alapú a város, mégis Etrúriából származik a 7 király.
1. Romulus, Remus Rea fiai; latin pásztorok veszik át őket az "anyafarkastól" (Lupe: 1. anyafarkas; 2. prostituált nő).
Etruszk királyság korában a társadalom felépítése:
- Plebejusok (plebs = nép) = kézművesek, földnélküli parasztok is kaphatnak földet, de rosszat, keveset és nem az ager publicusból.
- Patríciusok = jó atyák. Csak ők, ez a néhány család részesülhet az állami-, közföldekből = ager publicusból.
- Király: hármashatalma van (bírói, törvényhozói, végrehajtói hatalom). Montesquieu szerint ebből kettő együtt már zsarnoksághoz vezet.
Kialakul a tradícionális monarchia etruszk királyokkal. A rómaiak szerint a királyi hatalom megegyezik az etruszk elnyomással. Kr. e. 510-ben Tarquinius Superbust, az utolsó gőgös etruszk királyt is elűzik a trónról, Res Publica ( = köztársasági képviselők) szétosztja a királyi jelvényeket.
Királyi jelvények:
- tóga bíborszegéllyel: csak a királyi család tagjai viselhetik
- sasban végződő elefántcsont jogar: végrehajtói hatalom jelképe
- sella curulis = díszes, aranyozott trónszék
- 24 lictor (katona) vitte kezében a király előtt a fasces-t ( = vesszőnyalábban bárd) (( fassó ( fasizmus = erőszakos diktatúra)
A Római Köztársaság
Kr. e. 510-ben a város vezetősége, a magistratorok ( = tisztségviselők) veszik át, osztják meg a hatalmat. Ettől kezdve a Senatus Populusque Romanus ( = a római tanács és a római nép) kezeli az ügyeket. A SPQR egy közösség, ezért vannak benne magistratusok, azaz tisztségek.
Senatus ( = vének tanácsa), ami nem feltétlenül az öregeket jelenti, hanem a legelőkelőbbek, nemzetségfők családjaiból, a patríciusok rétegéből kerülnek oda a tisztségviselők. Itt születtek a törvények. Patríciusok száma nőtt (100, 200, 300, 600, 900 fő), vagyon szerint más pártok, rétegek emberei is bekerülhetnek, ám nincs egyetértés, mert 120 fő a legegységesebb. Tagjai bíborszegélyű tógát viselnek, később családjuk férfitagjai is. (12 éven aluli fiúk mindig ilyet hordanak)
Rómában a köztársaság kezdetekor új társadalmi réteg alakult ki, a cliensek. Ők elszegényedett patríciusok, szolgálták a gazdag patríciusokat.
Köztársasági alapelvek a jó működés érdekében:
1. Megfelelő jövedelemmel kell rendelkeznie a magistratoroknak, hogy ne lehessen őket megvesztegetni, ugyanis fizetésük nem volt.
2. collegalitas elve: egy tisztséget ketten viselnek. (collega = társ)
3. annualitas elve: évenként választják őket. (annus = év ( annales = évkönyv)
4. egy tisztséget csak bizonyos idő után tölthet be újra az illető.
Főtisztségek:
- dictator (1): végszükség esetén választották fél évre vezetőnek. Dictatorként hozott rendeleteiért később nem vonhatták felelősségre.
- consul (2): az állam vezetői, azaz békében övék volt a főhatalom, háborúban a hadsereget vezették. Megillette őket a jogar és a sella curulis. Első félévben a tekintélyesebb consul a vezető, róla kapja nevét az év. Sextilis hónap elteltével a másik veszi át a szerepét, az első csak segít. A szenátussal egyetértésben intézték az ügyeket.
- praetor: consulok helyettesítője, közigazgatást végzik, közbiztonságot szervezik. Hat lictor veheti körül.
- questor: pénzügyekkel foglalkozik. (Például Vespasianus is ez volt, ő mondta: Pecunia non olet!, azaz a Pénznek nincs szaga!, a városi illemhelyeket is meg kell adóztatni.)
- aedilis (aedes = ház): középületek, házak felügyelője.
SPQR-ben populus azokat a patríciusokat jelentette, akik nem szenátorok. A plebejusok is be akartak kerülni ide, s így a polgárok soraiba lépjenek. Emiatt Kr. e. 494-ben lázadás tör ki, a plebs kivonul a Szent-hegyre, hogy új várost alapítson. A hegyen Menenius Agrippa mesét mond: a végtagok nem szeretik a gyomrot, de nélküle semmire sem mennének. Végül megegyeznek: a plebeiusok néptribunust választhatnak, aki sacrosanctus ( = szent és sérthetetlen), ill. megilleti a vétójog ("tiltakozom"-jog). Ennek ellenére több néptribunust is meggyilkolnak.
Kr. e. 450-451-ben az addigi törvényeket, szokásokat írásba foglalják XII táblás törvények címen. Ez hasonlít a Bibliára, Hammurapi, majd Drakón törvénykönyvére. Mindegyiknél megtalálható a talio-elv, azaz "szemet szemért, fogat fogért" -elv.
Kr. e. 445-ben törvényt hoznak, hogy a patríciusok és a plebejusok már vegyesen házasodhatnak.
Kr. e. 443-ban a plebsnek újabb gazdasági falat sikerült ledöntenie a cenzori intézmény felállításával. A cenzus szó itt megszabást jelent, ugyanis a cenzorok döntötték el vagyoni helyzet alapján, hogy ki milyen módon vehet részt a népgyűlésen, ők voltak a vagyonbecslők. Jogegyenlőség lett, a népgyűlés jellege is megváltozott. Az eddigi comita tributa helyett, amin nemzetségi alapon vehettek részt az emberek, kialakult a comita centuriata. Centuria századot jelent, kerületek, körzetek századot alkotnak. Mindenki magának veszi a fegyverét. Kialakul a legfelső katonai réteg, a nobilitas ( = nemesség), ami gazdag patríciusokból és plebeiusokból áll.
Éppen emiatt Kr. e. 367-ben Litinius és Sextilus, két néptribunus, törvényt kezdeményeznek, melyet el is fogadnak, hogy latifundiumok ne keletkezhessenek. A földkoncentrálódás megszüntetése végett egy ember legfeljebb 500 jugerummal rendelkezhet. Egyébként a leggazdagabb patríciusok sok földet szereznének, és ez újabb gazdasági probléma adódna.
Kr. e. 326-ban eltörlik az adósrabszolgaság intézményét.
Kr. e. 300-ban a papi tisztségek megnyílnak a plebeiusok előtt. Ettől kezdve, 194 év küzdelem után a plebeiusok is a SPQR tagjai, a Római köztársaság ekkor éli aranykorát.
Kr. e. 287-ben a szenátus nélkül is törvényt hozhatnak a népgyűlések. Már 3 féle népgyűlés létezik: comita tributa = nemzetségi alapon; comita centuriata = vagyoni alapon; comita curiata = területi alapon. A számukra meghatározott ügyekben gyűlésezik. Erős hivatalnokszervezet miatt nem jelentősek a népgyűlések, inkább közvélemény-kutatásszerűek.
Ám Róma az etruszk királyok elűzése óta is folyamatos elnyomás alatt áll. Az első támadás Kr. e. 397-ben Weii ellen indul. Ez egy "védekező hódítás". A patríciusok ezért is kénytelenek a plebset megbecsülni.
Kr. e. 387-ben a kelta gallok betörnek, csak a Capitólium marad római kézben. Ugyan a gallok egy Pó melletti vereség miatt visszavonulnak, egyre inkább megindul a fegyverkezés, elkezdődik egy offenzív-defenzív (támadó-védő) politika és egy militalizáció (katonai álammá való fejlődés). A Római Köztársaság kiterjeszti határait, egész Közép-Itália Róma fennhatósága alá kerül:
Latinokat Kr. e. 340-338-ig, a szamniszokat Kr. e. 343-290-ig meghódítják, kényszerszövetségessé nyilvánítják őket. A SPQR kibővül, de a szövetségjogok különbözőek: latinjog, szamniszjog. Mindkettő rokon nép, de a latin közelebbi, ezért kedvezőbb jogokat kap. Így ellentét alakul ki a két nép között. Róma az egyes városokkal is külön köt kényszerszövetséget, ezért a meghódított népek sehogyan sem tudnak összefogni a belső érdekellentét miatt. Ez a híres "Divide et impera!", azaz Oszd meg és uralkodj!. A területek 1/3-a az ager publicusba kerül, többi részéből a plebeiusok is részesedhetnek. Több kolónia (település) keletkezik több gyerekkel; ez nagyobb katonai erőt jelent.
Tarentumi háború:
Kr. e. 282-272-ig elfoglalják jelentős görög gyarmatvárosaival Dél-Itáliát is. Közülük kiemelkedik Tarentum; róla kapja nevét a hódítás: tarentumi háború. A görög gyarmatvárosok Kr. e. 6. században otthoni fejlettséget hoznak magukkal, segítik metropoliszukat. Szicíliában, Dél-Itáliában őrzik hellénista kultúrájukat, gazdag görög kereskedővárosokat alapítanak itt. Róma ezeknek a bevételeit kívánja. Kr. e. 275-ben Beneventumnál megütközik a két sereg, eldől a háború sorsa. Ezt pirruszi győzelemnek nevezik. Pürrhosz, a zsoldos sereg vezetője, jó hadvezér, de győzelmei óriási vereséggel járnak, például Kr. e. 279, Ausculum. A városok ezután is görögök maradnak, de adójuk a rómaiakhoz kerül. Ugyanakkor Róma átveszi a föníciaiakkal (punokkal) való gazdasági ellentétet is.
Róma már csak casus belli-re vár, és gyűjti az erejét az újabb hódításra.
Pun háborúk:
I. Eközben Szicíliában, Kr. e. 264-ben Siracusea Messanát ostromolja. A város mindkét nagyobb hatalomtól (Róma, Fönícia) segítséget kér, de a föníciaiak hamarabb érnek oda. Később megérkeznek a rómaiak is, és ezt nem tűrhetik, casus bellinek használják fel. Kitör az első pun háború Kr. e. 264-241-ig Szicíliáért.
Karthágó vízi csatákban ügyesebb, Róma a szárazföldön. Rómának akkora a tudománya, hogy csapóhidak segítségével szárazföldi csatát vív a hajókon. Róma győz, Kr. e. 241-ben Föníciával békét köt, Szicília első provinciájaként (tartomány) az övé lesz. Ez már nem szövetségjog, hanem uralom: adót vetnek, magistratorokat neveznek ki. Ám kezd alkalmatlanná válni a nem állandó városi vezetés és a offenzív-defenzív politika.
II. Kr. e. 218-ban ismét kitör a háború a két fél között. A Karthágó seregét Hannibál vezeti, Rómáét Cornelius Scipio Africanus. Hannibál rájön, hogy csak Róma meghódításával menekülhetnek meg, ezért Afrikából a Boszporuszon átkelve, szárazföldön támadja meg Rómát. Ám a hosszú út harci elefántokkal a Pireneusokon, az Alpokon igen nehéznek bizonyult. A sereg megtizedelődött, de gallok segítségével Kr. e. 216-ban Cannea mellett győz. Hannibál eljut Rómáig, innét származik ez a szállóige: Hannibal ante portas! (Hannibál a kapuk előtt!). Scipio viszont Észak-Afrikában szeretné győzelemre vinni a seregét, és ezzel sarokba szorítani a punokat. Hannibál megijed, seregének egy részét hazarendeli, de a rómaiak legyőzik őket Kr. e. 202-ben Zámánál. Kr. e. 201-ben még a karthágóiak Rómában maradt serege is elveszített egy utolsó ütközetet. Ezzel befejeződött a II. pun háború is, a két fél újból békét köt, de most már Róma szabja meg a feltételeket. Például Karthágónak hadiflottája nem lehet, csak kereskedelmi; kemény hadisarcot kell adnia; csak Róma beleegyezésével szállhat harcba. Róma ismét keresi a casus belli-t, hogy Karthágót teljesen elpusztíthassa.
III. Róma tiltása ellenére Kr. e. 149-ben Karthágó felveszi a harcot Numídiával. Kr. e. 146-ban Róma büntetőhadjáratban földig lerombolja Karthágót, sóval is megszórja (átok szimbóluma, a föld nem terem tőle), megalapítja Africa provinciát. Ezután a Nyugati tengerek ura Róma lesz, birodalmi politikával Keleten is további tartományokat szerez:
Kr. e. 168-ban Pydnában Macedóniával ütközik.
Kr. e. 148-ban Nagy Sándor birodalma, illírek földje (ma Dalmácia, Horvátország) is Rómáé lesz.
Kr. e. 146-ban meghódítja Hellászt, Akhaia provincia néven tartományává teszi.
A Római Köztársaság támadásokat kap, ismét a legjobb védekezés a támadás. Ehhez viszont egység kell, ami Rómában nincs, így a köztársaság válságba kerül, az állam nem tudja ellátni a külső és belső feladatait.
Róma dictatorokat választ, például Scipio Africanust. A vezetés állandósul. Gazdasági probléma, hogy a földműves parasztok szívesebben harcolnak, elveszítik földjeiket. Emiatt kevesebb plebejus lesz (társadalmi válság), akik nem harcolnak (hadsereg gondja). Politikában a szétcsúszott rétegek nyomást gyakorolnak. Egyetlen megoldásnak a hadseregreform tűnt.
Róma társadalma:
I. szabadok:
- római v. teljes jogú polgár:
1. szenátori rend: cenzus alapján meghatározott vagyonos patríciusok. Az ager publicus provinciai földjeit saját földként kezelik, ahol extenzív gazdálkodással növelik a földet, rabszolgák számát. Nagytermelésben megjelenik a szőlő, a gyümölcsök.
2. nobilitas (lovagrend): nagy jövedelemmel rendelkező vállalkozók, kereskedők, adóbérlők (provinciák adójának behajtására jelentkezett önkéntesek).
3. kisbirtokos parasztság: legtöbben vannak, harcban a gyalogságot teszik ki, saját pénzükből veszik fegyvereiket. Ám a latifundiumok miatt elszegényednek, eladják földjeiket, városba költöznek. Csak szavazati joguk marad, amit gazdagabbak megvásárolnak, és gyerekeik ( = prólesz),ezért nevezzük őket antik proletároknak.
4. kézművesek;
- szövetséges jogúak;
- provinciák szabad polgárai;
II. rabszolgaság: klasszikus, patriarchális (házkörüli), nagyüzemi (itt latifundiumokon).
Első kísérlet: Kr. e. 133-ban Tibrius Grachus, Scipio unokája néptribunusként törvényjavaslatot tesz: újítsák fel a Litinius-Sextilus-féle földtörvényt. Ennek oka, hogy Tiberius látja a proletárok számának növekedését, ezzel együtt a hadsereg csökkenését. Szerinte megoldást jelentene, ha a megengedettnél több földdel rendelkező emberektől elvenné a földjüket és a proletároknak adná kárpótlásként. Ám így szembekerül a volt nagybirtokosokkal. Elképzelésének kivitelezéséhez újabb évre van szüksége. Ez Kr. e. 132-ben zavargásokat okoz, híveivel együtt meggyilkolják.
Másodiknak Tiberius testvére próbálja meg a reformot néptribunusként végrehajtani. Tanul bátyja kísérletéből, aminek a bukását a kevés támogató okozta. Caius Grachus a lovagrendet akarja maga mögé állítani, akikhez az adóbérlők is tartoznak. Caius lovagrendi bíróságot hoz létre, amivel maguknak kedveznek. A proletárokat pedig Africa provinciában akarja földhöz juttatni, mert így rendezhetőbb lenne a politikai élet, és a numidiai királyság ellen még a nincstelen nép is erős. Ám Caius sajnos a szövetséges népeknek is római polgárjogot akar adni, de a proletárok lázadnak, hiszen így csökken a szavazati joguk értéke. A szenátus ezt kihasználja; Kr. e. 122-ben Caiust elűzik, két év múlva öngyilkos lesz. A római polgárok két csoportra oszlanak: optimata pártba ( = a legjobbak) főképpen a szenátorok tartoznak, a régi rendet szeretnék megtartani; a néppártba a demokraták, előkelők is a nép érdekeiért. A két pártnak antagonisztikus (kibékíthetetlen) ellentétei vannak.
Eközben Numídiában Jugurta király felkelést indított, mert Numídia Rómának vazallus (csatlós) állama volt (adó, engedély a harchoz). Jugurta az ütközetekben lefizette a légiókat, ezért Mariust, aki kisbirtokos volt, dictatorrá választották. Kr. e. 105-ben Marius győztes hadjárattal elfogta Jugurtát. Ezután Marius még több évig consul volt, hadsereget átreformálta: a földbirtokosokból álló hadsereg helyett zsoldosok harcoltak. Ők szolgálatukért zsoldot, egységes ruhát, jelvényeket (vexillumokat) kapnak. A hadsereget felosztja légiókra (1000 fő), azokat centúriákra (100 fő), ill. cohorsokra (10 fő). A katonák szolgálati ideje 16 év, akkor együtt laknak, azután megnősülhetnek, veteránok lesznek (vetus = ősi), földet kapnak a provinciákon. Marius így erős hadsereget szervez, ami hamar levizsgázik, ugyanis germán törzsek érkeznek Rómába. Ez a vándorlás Közép-Ázsiából indult, dominóelv szerint terjedt, így jutott el Rómáig. Itália védettsége megoldódott, de a földkérdés még mindig nem, mert a szenátus még mindig elég erős.
Kr. e. 91-ben Livius Drusus lesz a néptribunus, akinek a célja a földosztás. Ám a szövetségeseknek is segít, hiszen ők is védik Rómát, de emiatt megölik. A szövetségesek lázadnak Drusus halála miatt, így Róma kénytelen megadni nekik a polgárjogot.
Pontus uralkodója VI. Mitridates háborút indít Róma ellen, némely ütközetben több ezerrel csökkenti a rómaiak számát. A szenátus az optimata Sullát bízza meg a római hadsereg vezetésével. Kr. e. 83-ban viszont a néppárti Mariust nevezik ki vezetőnek. Amikor Sulla ezt meghallja, hazarendeli saját seregét, és megtámadja Rómát. Ezután Sulla magát dictatornak, reformokat visz végbe:
- bevezeti a proscipcio intézményét, azaz bárki feljelentheti a másik embert. Annak neve felkerül egy táblára. Ezután őt bárki megölheti, elveheti a vérdíjat, amiből kap a szenátus, a besúgó, a gyilkos.
- a szenátust 300-ról 600 főre emeli, így kisebb lesz köztük az egyetértés.
- cursus honorumban, a hivatalok betöltésében, is jelentősen változtat: több preator, aedilis, qvestor a nagy birodalom miatt. Egyes provinciákra helytartókat küld, ezek általában proconsulok, propreatorok. Helytartó több évig is lehet valaki. Újabb magistrator két év után, ugyanaz csak tíz év után lehet az ember.
- Cornelius Sulla 10 000 rabszolgát is felszabadít, ők a corneliusok.
Sulla sokáig tartó uralkodása ellentétben áll azzal, hogy mindezt a köztársaságért cselekedte. A szenátori rend meg azt kritizálja, hogy a zsoldosokra támaszkoik, földet ad nekik. Kr. e. 79-ben Sulla lemond, Kr. e. 78-ban meghal, de a problémát ő sem oldotta meg. Az állam nem tudja ellátni feladatát, polgárháborús helyzet alakul ki, lázadnak a rabszolgák:
Kr. e. 136-132-ig Ennus gladiátor vezetésével Szicíliában;
Kr. e. 104-101-ig szintén;
Kr. e. 74-ben Capua gladiátoriskolájából Spartacus és serege Észak felé indul. Mivel Róma nem veszi komolyan őket, a mozgalom óriássá nő. A Pó völgyében visszafordulnak, Szicíliát veszik célba, de a Messanai-szoroson nem bírnak átkelni. Brundisiumban Sulla két alvezére, Crassus és Pompeius leverték a felkelést, több tízezer rabszolgát feszítettek keresztre a Via Appia mentén Capuától Rómáig.
Kr. e. 60-ban Julius Ceasar (Marius családjából való, gazdagon tér haza Hispániából, kihasználja Crassus és Pompeius közti ellentétet), Crassus (fő hadvezér), Pompeius (nagy kalóz) titkon szövetséget kötnek a hatalom megszerzéséért. Ezt triumvirátusnak (néppárti szerződésnek) nevezik, ők a triumvirek. Kr. e. 59-ben Julius consul; Pompeius kb. 20 000 földet ad veteránjainak az ager publicusból. A birodalmat három részre osztják maguk között: Julius Galliát, Crassus Syriát, Pompeius Hispaniát kapja. Crassus azonban elesik egy háborúban, utóda sincs. Pompeius hirtelen optimata lesz, és a győztes hadvezérként hazatérő Julius Kr. e. 49-ben fegyverrel kel át a Rubicon folyón (Alea iacta est! = A kocka el van vetve!), így nem szolgáltatja ki magát Pompeiusnak. Ekkor Egyiptomba menekül Pompeius, Kr. e. 48-ban Pharsarosban még Julius megveri őt.
A néppárti politikus, Julius Ceasar dictator lesz; szenátus tekintéjét csökkenti: 900 fő; bevezeti a Julián naptárat; újabb földeket oszt; római polgárjogot ad a provinciákon is. Ám örökös dictator akar lenni, ezért Kr. e. 44. március idusán (15-én) megölik. Brútusz fia is a merénylők között van, innét származik a szállóige: Et tu mi fili Brute? (Te is fiam, Brútusz?).
A principátus kora
Egyetlen járható út az egyeduralom, ha a támaszpont a hadsereg. Kr. e. 43-ban Antonius (parancsnok), Lepidus (lovasság vezére) és Octavianus Ceasar (Julius unokaöccse) megalakítják a II. triumvirátust. Kr. e. 42-ben Philippinél megütköznek Brútusszal. Győznek a triumvirek és átveszik a hatalmat. Nyugat és Róma vezetése Octavianus kezébe kerül, Kelet és Alexandria Marcus Antoniushoz és Afrika Lepidushoz tartozik. Ez utóbbiban nehéz a sivatagi mezőgazdaság, ezért Lepidus visszavonul a politikától. Antonius és Octavianus ellenfelekké válnak. Antonius azt akarja, hogy nem Rómában, hanem Alexandriában temessék el. Octavianus ezt kihirdeti, a szenátus lázad. A szenátus megbízásával Kr. e. 31-ben Actiumnál Octavianus megütközik Antonius seregével, aki Egyiptomba menekül, és öngyilkos lesz. Kr. e. 30-ban Octavianus Ceasar elfoglalja Egyiptomot, Kr. e. 31-től Kr. u. 14-ig egyeduralkodó. Látszólag a köztársasági intézményeket megtartja, de ő lesz minden, kivéve dictator. Legfőbb tisztség a princeps, azaz első ember a szenátusban ((principátus korszak). Elkezdi a szavazást, ezzel befolyásolja a többieket. Istenné nyilváníttatik ( Augustus Octavianus Ceasar lesz a neve. Innét ered a császárság neve.
Kr. u. 14-től Kr. u. 69-ig Claudiusok:
Augustus saját fiainak halála után feleségének első férjétől származott gyerekeit: Drusust és Tiberiust adoptálta. Kr. u. 14-től Tiberius az uralkodó, de csak névlegesen, anyja irányítja helyette a birodalmat. Tiberius tényleges uralkodása 31-től 37-ig tartott:
- felségsértési perek: laesa maiestas = megsértett fenség;
- konszolidált államhatalom jön létre;
- kilenc kohors-át egy tárborból, a kasztrumból mozgathatja. Halála előtt még kinevezi császárnak öccsének fiát, Caligulát (Kiscsizma).
Kr. u. 37-től 41-ig Caligula uralkodik, megbolondul, mindig megszégyeníti az előkelőket.
Julius Claudiust gúnyos módon választják meg. Ám nem hasonlít Caligulára, hanem fontos intézkedéseket hoz:
- 15 000 sestertiust ad a hatalmat nagy mértékben befolyásoló, őt megválasztó praetorianusoknak.
-császári magánpénztárat hoz létre: fiscus, mert a szenátusnak jogában áll az adó kivetéséhez felhatalmazást adni.
- főhivatal ( = scrinium) élére scriniáliusokat (felszabadított, hűséges, tanult rabszolgák) állít.
- állami postahivatalt szervez, aminek élére prokulátorokat tesz. Ezzel együtt az utakat is fejleszti.
- szorgalmazza a városalapítást.
- sok embernek polgárjogot ad a provinciákon
- hódít Britanniában, Júdeában.
Claudius istennek hiszi magát, mellette Róma jelképe, a sas áll.
Időközben, 50-ben összegyűlt az első apostoli zsinat, amin eldöntötték, hogy nem zsidók is lehetnek keresztények, nem kell felvenniük a zsidók szokásait.
Caudius örökbefogadott fia Nero, aki Kr. u. 54-től 68-ig uralkodik. Nero jólnevelt volt, de megőrült, megölte anyját, nevelőjét, feleségét, gyerekét. Mesterséges tiszteletet vív ki. Költeményeket ír. Tűzvész tör ki Rómában; a nép Nerora gyanakszik. Nero a praetoriánus gárdával levereti a lázadókat, és az összes keresztényt halálra ítéli Róma felégetése miatt. Kr. u. 68-ban Nerot megölik.
Kr. u. 69. a négy császár éve: Galba, Otho, Vitellius, Vespasianus. E legutóbbi ragadja meg a hatalmat, és 69-től 79-ig császár lesz.
Flavius dinasztia Kr. u. 69-96-ig:
Vespasianusnak nehéz feladata van: belső, gazdasági probléma, hogy kiürül az államkincstár, nincs pénz a hadseregre; külső probléma, hogy esetleg Júdea mintájára más országok is lázadhatnak. Ezért Vespasianus nagyobb adót vet ki, elkobozza Nero és családja földjeit, állami közföldekből császári magánbirtok lesz, Egyiptomból nagy gazdasági jövedelem érkezik. Vespasianus még a nyilvános illemhelyeket is megadóztatja, hiszen "pecunia non olet" (a pénznek nincs szaga). Egyes provinciák előkelőinek pénzért polgárjogot ad. A szabadbérlőknek a colonus-rendszer miatt be kell szolgáltatniuk a termény 1/3-át. Így teljesen felépítteti a Colossumot. Vespasianus a júdeai felkelés ellen fiát, Titust küldi a terület pacifikálására (fegyverrel békét). 70-ben Titus elfoglalja Jeruzsálemet, felgyújtja a templomot a Szent-hegyen. 72-ben a maradék csapatokat is leveri. Titus 79-től 81-ig császár, 81-ben épül fel az ő diadalíve.
Domitianus 81-től 96-ig uralkodik. Dominus et Deus: istennek hiszi magát, keresztényüldözáseket indít. Végül a magántitkára öli meg.
Antoniusok Kr. u. 96-192-ig:
Kokceius Nervát (96-98) követő császárt, Traianust (98-117) nagy hódítónak is nevezik. Vespasianus politikáját követi. Az itáliai jólétet alimentációval (állami kiegészítéssel) biztosítja, megtiltja a kivándorlást Itáliából. Ám nincs elég pénz, ezért extenzív növeléshez folyamodik: nagyobbak az adók, hódít. Asia provinciát fenyegetik, így ott a hegyekig kihúzza a határt. Traianus a dák aranybányákat is megszerzi.
Dákok: kb. a mai Erdély területén állattenyésztéssel foglalkozó nép. Kr. e. II. században a trákokkal, albánokkal együtt érkeztek ide. Első királyuk, Burebista erős törzsszövetséget hozott létre. Jelentős mennyiségű arany és só található itt.
Dákok ellen 102-ben, 105-106-ig indul hadjárat Rómából. 107-ben Dácia provincia lesz a neve. Népi keveredés miatt a dákok átveszik a latin nyelvet. Később a latinizált dákok elmenekülnek keletebbre, ők a románok.
Hadrianust pedig, aki 117-től 138-ig uralkodott, nagy építőnek nevezik. 132-135-ig tart a Bar-Koch-Ba felkelés Júdeában, amit lever Hadrianus, és Palesztina provincia lesz Júdea, Jeruzsálem pedig a Helia Capitolia nevet kapja. Hadrianus kiépíti a limes-, azaz védővonalat. A természetes védelmi rendszert erősíti, és mesterségesen is épít limest. Ezt hadrianusi falnak hívják. Ám ezek a falak átmászhatók, a folyók átúszhatók. Itt inkább a támadások feltartóztatása, a portyázások megszüntetése a fontos. Riasztórendszert építtet ki: nappal hanggal, éjjel fénnyel. Kasztrumok is találhatók a limes környékén.
Pannonia provincia területén is húzódott limes. A Duna medrében is állnak római őrtornyok, általában ásatásoknál kerülnek elő, pl. a szentendrei Szent Flórián tér alatt. Itt 4 légió állomásozott: Alsó Pannoniában (Interior) két darab és Felső Pannoniában (Superior) kettő. Az légiók helyei: Vindobona (Bécs, Wien), Qarnuntum (Németújvár), Aquincum (Óbuda), Brigetio (Szőny). További fontos város még Arrabona (Győr), Scarbantia (Sopron), Savaria (Szombathely), Sopianae (Pécs), Solva (Esztergom), Cirpi (Dunabogdány), Ulcisia Castra (Szentendre), Campona (Nagytétény), Gorsium (Tác). Aquincumnak a polgárváros része ma egy-egy rom és eegy amphiteatrum. A katonaváros darabjai közül való pl. a Hercules villa. E két város részt vízvezeték köti össze egymással. Ma található Budapesten egy három karéjos épület (Cella Trikhora) és Pécsen egy hétkaréjos (Cella Septikhora). Tácon látható a gorsiumi villa híres mozaikpadlója. Szombathelyen keresztül egykor a Borostyánkőút vezetett, és egy Ízisz-szentély (Ízium) állt.
138-től 161-ig Antonius Pius uralkodik Hadrianus politikáját folytatva. Innen kapja nevét a dinasztia: Antoniusok, azaz jó császárok.
161-180 között Marcus Aurelius Róma császára. Marcus Aurelius támogatja a kultúrát, ő egy sztoikus filozófus. Szerinte az ősök tisztelete hozza meg a jólétet, ezért keresztényüldözés indul. 167-ben Pannoniát komoly támadások érik Észak felől. Germán törzsek Brigetiot megrohanják. 174-ben sikerül visszaverni a támadást, de a rómaiaknak jelentős veszteségeik származnak ebből. 180-tól 192-ig Commodus uralkodik. Ő az egyetlen az Antoniusok közül, aki nem folytatja apja politikáját, nem védekezik. Szerencséjére apja emléke él még mindenhol, az ő általa megkötött szövetségek tartják a birodalmat. Végül testőrei ölik meg.
192-ben polgárháború tör ki, hogy ki legyen az új császár. A hadsereg dönt. 193-284-ig a katonacsászárok uralkodnak. Néha anarchikus állapotok vannak: nincs uralkodó.
Severusok Kr. u. 193-235-ig:
Septimius Severus (193-211) a gondokon felül akar kerekedni. A katonaság megbecsült foglalkozás, a hivatalokba lovagrendből kilépett szakértők kerülnek.
Caracalla 211-től 217-ig uralkodik. 212-ben polgárjogot ad a Római birodalom összes lakosának. Szigorú gazdasági ok: minden római polgárnak örökösödési adót kell fizetnie, az érték 5%-át. Ezután nemcsak a birodalom 1/3-a, hanem az egész fizet, de most már 10%-ot. Caracalla próbálja védeni a határokat, de fürdőkompresszumokat is épít.
Illír katonacsászárok Kr. u. 193-284-ig:
Decius uralma alatt (249-251) folytak a legvéresebb keresztényüldözések.
Aurelianus (270-275) belátja, hogy a Római birodalom túl nagy, a nehezen védhető területeket elengedi. Például Dácia provinciát, hiszen az aranybányák kimerülnek, támadások érkeznek. A birodalom területére bebocsátást kérnek a támadók. Kialakul a szabadbérlés, azaz a colonus rendszer: a termelt termények 1/3-ért művelik a földet. Aurelianus védekezik, városfalat húz Róma köré. Átreformálja a hadsereget: a limesnél kevesebb katonát hagy, a birodalom középpontjában gyorsan mozgatható, erős hadsereget szervez. Ám problémák így is bőven akadnak: túl hadseregfüggő a birodalom, a latifundiumokon kevesebb a rabszolga, sok támadás a túl nagy területen.
A dominátus kora
Kr. u. 284-től 305-ig egy illír, dalmát származású testőrtiszt lesz a császár (a katonacsászárokhoz hasonlóan). Dioklesnek, később Diokletianusnak hívják. Felhasználja az őt megválasztó hadsereget, átfogó reformot szervez, így meghosszabbítja a Római birodalom életét. Adózás: ugatio ((ugum = földterület nagysága), capitatio ((caput = fő, munkaerő) rendszer. Egy-egy provincia vezetője nem rendelkezhet hadsereggel, hiszen saját érdekeit nézné. Közigazgatás:
- megszünteti a városi collegiumokat, önkormányzatokat;
- 46 provincia helyett 101 provinciára osztja a birodalmat jobb ellenőrzés végett;
- a 101 provinciát 12 dioceisisbe csoportosítja;
- birodalomban 295 után tetrarchia uralkodik: a Nyugat-Római birodalomban egy császár, egy augustus, a Kelet-Rómaiban egy társcsászár és egy augustus. Demokratikusnak néz ki a birodalom, de a császári palota zárttá válik a nép számára (sacrum palatius), Dominus et Deus a tetrarchia vezetője, a köztársasági intézményeket eltörli. Diocletianus a reformnak ideológiai alapot akar adni. December 25.-e sol invictus ünnepe lesz; aki nem ünnepel, azt megbüntetik. Ezért nagy keresztényüldözés indul. 305-ben lemond Diocletianus és társcsászára. Salonaeben Diocletianus palotát építtet, sírkövét is előre elkészítteti. Két augustus marad: Constantinus Clorus és Maxentius. Nyugat-Római birodalomért ekkor Maxentius (itáliai légiók segítségével), C. C. és annak fia (Britanniai légiók támogatásával) versenyezik. 308-ban kénytelenek visszahívni Diocletianust. Ő Flavius Litiniust teszi meg augustusnak. Constantinus és Litinius kiegyeznek: Kelet-Római területek Litiniusé lesznek.
311-ben Litinius visszavonja a keresztényüldözést.
Rómától Északra, a Milviusi hídnál 312. őszén Maxentius és Constantinus megütköznek. A legenda szerint a csata előtti éjjel Constantinusnak megjelent Jézus monogrammja és egy mondat: In hoc signum vinces = Ebben a jelben győzni fogsz. Ezzel a jellel ellátott zászlókkal , pajzsokkal ment a csatába, és tényleg győzött, Nyugat-Róma ura lett.
313-ban a milánói edictumban engedélyezi a keresztények szabad hitgyakorlását. Constantinus pontifex maximus lesz. Szerinte Litinius keresztényellenes, ezért 324-ben megtámadja, meggyilkoltatja őt. 324-től elkezdődik Nagy Konstantin egyeduralma.
325-ben Níceai zsinat a Húsvét ünneplésének módjáról, a Karácsonyról (dec. 25.), és meghoznak egy dogmatikai törvényt: az Atya, a Fiú és a Szentlélek is Isten, egyenrangúak. A Szentháromság lényege (ami kifejez mindent) az egy Isten, három személy, aki önmagával rendelkezik. Két részre szakad az Egyház: az egyik a homousiost (egylényegűséget), a másik a homoiusiost (csak hasonlóságot) vallja. A homousios védelmezője Athanasius, a homoiusiosé Arius, így ők az arianizmus hívei, akiket az Egyház kirekeszt magából.
361-363-ig Julianus Apostata (hitehagyott Juliánus) uralkodik, üldözi a kereszténységet.
Valentinianusok Kr. u. 364-378-ig:
Valentinianus császár 375-ben meghal. Társcsászára, Valens veszi át az uralmat az egész Római birodalom felett. Ekkor a limes vonalán germán törzsek nyomulnak előre a hunok elől.
Népvándorlás oka: a Kínától északabbra élő hunok legeltetéssel foglalkoztak, de a nomád pásztoroknál kiszáradtak a legelők. Délebbre akartak húzódni, ám addigra ott állt előttük a kínai nagy fal, ezért Nyugatra indultak, maguk előtt hajtván a többi, addig Belső-Ázsiában élt népet. Egy részük délre, India felé vette útját, más részük tovább ment Nyugatra, így érkeztek Rómához is a gótok.
A gótokkal megütköznek a hunok. Az osztrogótokat (keleti-) leigázzák, de Nagy Teodoziosz a nyugatigótokat beengedi a Római birodalom, és Thrákiában letelepíti. Földet viszont nem kapnak, csak a császári hadsereg zsoldosai lehetnek. Ezért 378-ban Thrákiában felkelés tör ki. Valens odamegy, és a hadrianopolisi csatában elesik. Győznek a kereszténnyé vált gótok. Püspökük, Vulfilas gót nyelvre lefordítja a Bibliát. Viszont Vulfilas arianus, így a gótok ortodoxok lesznek.
379-395-ig Nagy Theodoziosz uralkodik. Sok germán, svéb, szalmata kér bebocsátást. Colonus rendszert alkalmaz náluk, szövetségeseknek (foedetariknak) ismeri el őket. Amikor a hunok megtámadják a birodalmat, a foederatik is segítenek a legyőzésükben.
380-ban elrendeli, hogy a kereszténység államvallás legyen. Kiváltságokat ad a keresztényeknek (privilegium fori), saját ügyeit intézheti.
381-ben Konstantinápolyban zsinat, ahol elfogadják, hogy: a Szentlélek is Isten; mindig a níceai hitvallást imádkozzák (még ma is).
395-ben Nagy Theodoziosz meghal, de még felosztja a birodalmat két fia: Honorius és Arkadius között. Honorius még kisgyerek, helyette magister utriusque militie uralkodik, azaz a római hadsereg testőrségparancsnoka.
431-ben Efessusban zsinat, hogy Mária Istenszülő vagy Kisztusszülő. Ez utóbbi arianizmus, ezért hasonlóan járnak el, mint 325-ben.
Eközben Attila, hun király kiterjedt kapcsolatokat folytat Bizánccal. Kelet-Róma aranyakkal is segíti őket, amiről Nyugat-Róma nem tud. 451-ben Katalaumban megütköznek Attila, hun király és Aetius, Nyugat-Római hadvezér seregei. Döntő vereséget szenvednek a hunok, sok nép elpártol tőlük. Attila halála (453) után a Hun birodalom szétesik.
445-ben vandálok pusztítanak végég a birodalmon egészen Karthágóig. Ekkor már Ravenna a birodalom központja. A gótok Galliában külön királyságot szerveznek.
450-451-ben Khalkedonban zsinat, mert megjelent egy monofizita (egytermészetű) eretnekség, ami szerint Jézus csak Isten, de akkor nem válthatta meg a világot, ezért Jézus Isten is, ember is.
Megjelenik egy germán törzsfő, Orestes, aki Rómát meghódítja, elüldözi a magister utriusque militie-t és a gyerek Honoriust. 476-ban Orestes saját fiát, Romulus Augustulust ülteti a trónra. Odoaker megöli Orestest, Romulus Augustulusnak csak a bíborsaruját hagyja meg. Odoaker nem veszi fel a császári címet, hanem Rex Italie-ként uralkodik, a császári jelvényeket Bizáncba küldi. A Nyugat-Római területek pusztulásnak indulnak.
Művészetek, vallás, kultúra, építészet
Julianus naptár:
Egyiptomi tudósok készítik Julius Caesar megbízásából. Kezdő idő Ab Urbe Condita, alapja a hónap és az év, mint eddig. A változás csak a hónaok hosszában következik be: némelyik hónap 30, más 31 és 28 napos. Meghatározza a hónapok nevét:
1. hónap Marcius Mars = ökrök, harc istene;
2. Aprylis Apru, Aperere = megnyitni;
3. Maius öregek hónapja;
4. Junius fiatalok hónapja;
5. Julius Julius Caesarról kapja nevét;
6. Sextilisből lesz később Augustus Augustus Octavianus rendeli így;
7. September; 8. December; ....
Fontosabb nap a candela (hónap kezdő napja), nona (9. nap), idus (hónap közepe: 13. ill. 15. nap). (Kalendárium a hónapokat, hónapok első napjait sorolja fel. Később Szent Gergely pápa kiigazítja ezt a naptárat a szökőévek segítségével.
Fontos római középületek: az istenek templomai, hivatali épületek, kulturális intézmények.
- Palatinuson állnak a paloták.
- Capitolium a fellegvárról híres, ez a központ.
- Forum romanum = római piac a Capitolium és a Palatinus között, egy lecsapolt mocsár helyén terül el.
- Forum boarium = a Palatinustól és az Aventinustól DNY-ra az állatpiac.
- Vatikán-dombon található a Szent Péter Bazilika.
- színházak: Colosseum = amphiteatrum flaviatrum mellett a colossum, Nero nagy szobra látható. A Colosseum ion, dór, korinthoszi oszlopokból is áll. A picéjét pedig el lehetett árasztani vízzel, és így vízi csatákat is lehetett vívni ott. A görögök a színházaikat hegyoldalakba építik, a rómaiaknál nincs olyan sok hegy, ezért póthegyet építenek. Itt is jó az akkusztika.
- Panteon: 1. században épült az összes istennek. (Pan = mindenre kiterjedő, Teos = isten). Kupolás, a kupola közepe lyukas. Az épületben vannak dór oszlopok, előcsarnok, kisebb termek. Úgy szerkesztették meg, hogy a kupola teljes köre pont földet érjen. November 1.-jén minden szenteknek keresztelik. 16. sz-ban obeliszk kerül a Panteon elé.
- lakóépületek: vagyis insulák = (szigetek = ) lakótömbök = bérházak álltak Rómában. Az első szintet kőből, a többit fából építették. Ezek a házak nagyon gyúlékonyak voltak. Tűz esetén lerombolták őket, hogy a tüzet megfékezzék.
- római útépítés: Rómában keskeny utakat építettek a sűrűnlakott terület miatt. Via strata (réteges) típusban épültek ezek a hivatalos vagy hadi utak: kicsit íves, keskeny kövek 4-5 rétegben. Nevüket vagy építtetőjükről kapták (Via Appia), vagy arról, hogy hová vezetnek (Via Illeryca, Via Portuensis, Via Latina), vagy használati céljukról (Via Savaria = só út, Borostyánkőút).
- fürdők = terma: Nagyon elterjedt Rómában a görög-római fürdőkultúra. Gazdagoknak, politikusoknak saját fürdőjük is állt a házukban. Mint középületbe eleinte csak férfiak mehettek, később nők számára is építettek fürdőket. Magyarországra a törökök hozták be Bizáncból: Király-fürdő, Rácz-, Lukács-, Utas-fürdő, .... többszáz évesek.
- diadalívek: kisebb diadalmenet az ováció, a nagyobb a triumfáció. Titus Kr. u. 70-ben vonult be Rómába diadalmenettel, ám az ő diadalíve csak 81-ben készült el. Rómában áll még Septimius Severus diadalíve a 2. sz.-ból és Nagy Konstantiné is a 4. sz.-ból. Traianus császár oszlopa spirális, bele van vésve Dácia meghódítása.
- míg a görögöknél peripterosz (körüljárható) templom állt, a rómaiaknál csak egy oldalon lehet bemenni (kívülről ugyanolyan).
- Augustus Octavianus békeoltára az Ara pacis. Béke akkor áll fenn, ha Janus , kétarcú istenség templomának kapuja zárva. Ez a templom a négy égtáj felé néz.
- Angyalvár = Hadrianus császár síremléke. Az Angyalvárat alagút köti össze a Vatikánnal.
Vallások:
Az első, második században a Római birodalomban vallási prularizmus áll fenn, azaz sokféle vallási irányzat közül bárki bámiben szabadon hihet, csak állampolgári kötelezettségeinek tegyen eleget. Így az áldozat-bemutatásban sem kell hinni, hiszen Do ut des ( =Adok, hogy adjál ). Ekkor a hellenizált római kutúrát több keleti vallás is befolyásolja. Megjelennek a misztériumvallások ( müo = becsukom a számat, nem beszélek ):
Mitrász-kultusz: beavatás bika vérével történik
Ízisz-kultusz: a történet szerint Oziriszt megölik, de Ízisz, az anyja felesége lesz
Mardut-, Istar-, Demeter-kultusz ( Persephone, Hades legendája ), ....
Kereszténység:
A kereszténységet eleinte üldözik, tűrik, de Nagy Konstantin uralkodása alatt intézménnyé válik. Az egyház problémáit ezért elsimítják a zsinatokon. Több féle zsinat létezik: egyházközségi, egyházmegyei ( püspök hívja össze ), tartományi ( ritkán ), nemzeti ( azonos nyelvű egyházmegyék vesznek rajta részt ), egyetemes v- ökumenikus zsinat ( különböző felekezetek jönnek össze ). Zsinat egyébként a görög szynhodos, később latin szinódus szóból származik, aminek összejövetel a jelentése.
Abban az időben a pentarchia ( ötös uralkodás ) volt életben. Róma az első pátriárkátus, hiszen püspökségét Szent Péter alapította. Ezután jön Bizánc, Antiochia, Jeruzsálem, Alexandria. A zsinaton a kánonok után hitvallást tesznek a püspökök, leírják, de a pápa vagy legátusa aláírása nélkül nem érvényes.
(si quis non dixerit, anathema sit = aki ezt nem vallja, legyen kiközösítve
A keresztények hitvallása már az első századtól kezdve a hal = IKHTYS = Jézus Krisztus, Isten fia Megváltó.
Kr. u. 380-ban Nagy Theodoziosz kiváltságokat ad az egyháznak:
- privilegium fori: az egyházhoz tartozókat csak az egyház ítélheti el. a klérushoz tartozókat fejükön lévő tonzúrájukról lehet megismerni.
-ins asylin: az egyház területén lévőket nem tartóztathatják le.
A bazilikákban ( törvénykezési csarnokokban ) tartják az istentiszteleteket, hogy mindenki lássa. Később az új templomokat is ilyen alakúra építik, csak tesznek hozzá apsist is ( félköríves szentély, ahol a presbiterek ülnek ). Ezekre az épületekre jellemző az orientáció, vagyis Kelet felé tájolás.
Dőry Zsófia
Vissza a kezdethez