A magyar színjátszás

Katona József: Bánk bán

1) A magyar színjátszás rövid története

· A felvilágosodás korát megelőzően a 18.sz-ban hazánkban hivatalos színjátszás nem létezett, ezért a drámaírás is elmaradott volt: a színi előadásokat műkedvelők és diákok adták elő. A 16. sz.-ban léteztek liturgikus drámák (betlehemezés, Passió), melyek párbeszédes szövegek voltak. A 17. sz.-ban latin és magyar nyelvű iskoladrámák maradtak fenn, melyet a katolikus szerzetes tanárok és református iskolamesterek írták diákjai számára, akik elő is adták. Műfajuk a moralitás (=erkölcsnemesítő dráma) és az allegória (megszemélyesített tulajdonságok beszélgetése). A reformáció elején a hitvitázó drámák (=dialógus formában írt vitairatok) terjedtek el.

· Mária Terézia idején már német nyelvű színjátszás kezdődött, majd később is jóval fejlettebb volt a magyarokénál, ami részben azzal is magyarázható, hogy a magyar lakosság többsége német nyelvű volt. A magyar színészeknek nem volt állandó színházuk. Nagy nehézséget okozott a pénz hiánya is.

· A magyar színjátszás és a drámairodalom fellendítésére Bessenyei György színházi programot készített: írt drámai műveket, tragédiát és sikeres vígjátékot (A filozófus, 1777). Csokonai is alkotott komédiákat, melyeket diákjaival adatott elő.

· Az első színtársulat 1790-ben Budán alakult meg Kelemen László vezetésével. Főleg Pesten lakó diákok látogatták a színházat, de a Martinovics-féle mozgalom leleplezése után a társulat 1796-ban feloszlott.

· A második magyar színésztársaság, neves színészekkel, 1807-15-ig játszott a fővárosban. Hetenként kétszer játszottak kevés számú közönségnek, de minden alkalommal új darabot kellett előadniuk. A bemutatott darabot részben német színházaktól kölcsönözték. A műveket a színészek, a pesti egyetemi ifjúság (jogászhallgatók) maguk fordították át.

· 1815-ben a magyar színészetnek vidéki városok (Kassa, Miskolc, Kolozsvár, Székesfehérvár) adtak otthont. 1819-ben meglepő sikerrel adták elő Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon c. színművét.

· 1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház Budapesten, így a magyar színészet a fővárosban végleges otthonra talált.

2) Katona József élete (1791-1830)

Kecskeméti polgárcsalád fia. Apja takácsmester, aki fia taníttatására nem sajnálja az anyagi áldozatot (pesti, kecskeméti piaristáknál tanul, filozófiai tanfolyamot végez). Jogásznak szánja. Az ifjú joghallgató azonban történeti tárgyú könyveket olvas, s tagja a pesti magyar (második) színtársulatnak. Színész és fordító, dramaturg és szerző! Mégsem talált otthonra a színházban. Hozzájárult ehhez az a viszonzatlan szerelem is, amelyet a primadonna, a későbbi Déryné iránt érzett. Emellett apja nagyon haragudott a "komédiázás" miatt. Még utolsó drámájaként belefogott a Bánk bán megírásába (1814), ám kudarcok érték. Két tanulmányt is írt ebben az időben. Az egyikben Kisfaludy Károly Ilka c. darabját bírálta, a másikban a magyar drámaírás akadályairól értekezett. A színészetről nem nyújt hízelgő képet A rózsa c. vígjátéka sem.

1820-ban visszatért Kecskemétre. Szülővárosának tanácsától kapott egyedül elismerést. Ügyész, majd főügyész lett. Kecskemét történetét kutatta, de irodalmi tevékenységét nem folytatta.

"...Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondoskodik és - elhallgat" - írta előbb értekezésében. Jóslata a maga életében, sajnos, valóra vált.

1830. április 16-án a város köztiszteletben álló főügyésze, Katona József, egy hosszú, fárasztó tárgyalás után a szívéhez kapott, és holtan esett össze. A város nagy részvéte mellett temették a már fiatalon is tekintélyes jogtudóst, ám az senkinek sem jutott eszébe, hogy a főügyész egyetemista korában verseket, sőt drámákat is írt és magyar irodalom egyik legnagyobb tragédiaköltője volt.

3) Bánk bán keletkezése

Szerb Antal szavaival élve "a mű sorsa önmagában is szomorújáték"

A Bánk bán első változatát a kolozsvári Erdélyi Múzeum c. folyóirat 1814-ben meghirdetett drámapályázatára készítette Katona József. Pályanyertes eredeti darabbal kívánták meg nyitni az épülő kolozsvári kőszínházat. A Kolozsvárra elküldött kitűnő alkotásra a bíráló bizottság tagjai fel sem figyeltek. A pályázat eredményét 1818-ban hirdették ki, melyről Katona nem értesült.

1819-ben sikeres székesfehérvári színészek érkeztek Budapestre. Ezen felbuzdulva Katona József jelentősen, igényesen átdolgozta a Bánk bánt. Bárány Boldizsár, joghallgató barátja segített, aki hozzáértő kritikával is írt a műről. 1921-ben jelent meg nyomtatásban a végleges változat. A cenzúra a színházi előadást megtiltotta, de a könyvben való megjelenés ellen kifogást nem emelt.

1833-ban Kassán mutatták be először, de sikere ellenére a kritikusok kevésbé méltányolták. A Bánk bánt fogadó közöny részben a kor színházi ízlésével magyarázható. A német lovagi rémtörténetek számíthattak sikerre: emelkedett gondolkodású, lovagias ellenfelek harca és az érzelmes, szerencsés végű szerelmi történetek. Kisfaludy Károly darabjai, amelyeket a székesfehérvári társulat mutatott be, nem esztétikai értékükkel hódították meg a közönséget, bár történeti jelentőségük van: közönséget teremtettek a magyar színháznak.

Katona más ízlésnek kívánt megfelelni; ez magyarázza a visszhang hiányát. A kor irodalmi életén kívül rekedve Katona műve sem számíthatott az értők figyelmére.

"Megfoghatatlan, hogy a kormány megengedi egy ilyen esztelenség előadását. Rossz, veszedelmes tendencia." – bírálta 1839-ben Széchenyi István annak a drámának az előadását, melyet Bajza a pesti nép követelésére tűzött a Nemzeti Színház műsorára 1848. március 15-én. A mű olyan társadalmi, politikai kérdéseket is érintett, melyek csak ekkor váltak igazán időszerűvé.

1861 óta Erkel Ferenc zenéjével operaváltozatát is sikerrel játszák.

4) Bánk bán (1815)

a. Források

Katona történeti forrásokból vette tárgyát: Bonfini és Heltai krónikájára támaszkodott. Bánk történetét rajtuk kívül még többen feldolgozták Katona előtt, ő azonban valószínűleg csak ezt a két epikus változatot ismerte. A cselekmény szerkesztésében és jellemábrázolásában voltak mintái (Shakespeare, Schiller és a Sturm und Drang irányzat drámái), de tehetsége és érzékenysége révén a magyar irodalomban egyedülálló, eredeti művet hozott létre.

b. Katona a jelenről is írt

A Bánk bánban egyszerre van jelen a történelmi és a szerelmi tragédia, a nemzeti lét sorskérdése és az egyes ember egyéni létproblémája. A mű legfőbb jellemzője a sokféle szálból szőtt eseménymenet, melyet a különböző forrásokból fakadó indulatok befolyásolnak. Bár a magyar középkorban játszódik (1213) és a szereplők többsége is történelmi alak, Katona József a reformkori Magyarország nemzeti sorsproblémáival is foglalkozik. Bánk bán alakja egyenesen modern, romantikus, indulati szélsőségekre hajlamos, érzékeny lélek.

c. A dráma felépítése

Az első kiadás alkalmából írt „Jegyzés”-t (=előszót) nem számítva a mű egy prológusból és öt felvonásból áll. A szakaszok önálló egészet alkotnak, bennük a helyszín és az idő egysége határozza meg azt, hogy kik szerepelnek, a közéleti vagy a szerelmi szál erősebb-e:

Az1. szakaszban a két szál összefonódik. Ekkor tárul fel az alaphelyzet: a király és Bánk távollétében Gertrudis gyakorolja a hatalmat. Ottó ki akarja használni az alkalmat Melinda elcsábítására. A jogaikban sértett magyar urak elégedetlensége forrpontig jut. Petur hívására Bánk titokban visszatér, s ezzel a bonyodalom megindul. Az első szakasz mozgalmas, gyorsan változó színeiben a királyt és kíséretét kivéve minden szereplő színre lép.

A 2.-ban a közéleti, a 3.-ban a magánéleti szál dominál, a 4.-ben visszatér a közéleti probléma, főként a Gertrudis és Bánk közötti nagy összecsapásban. A királyné meggyilkolása és Peturék lázadása a negyedik szakasz utolsó jeleneteiben a drámai cselekmény tetőpontja.

Az 5. szakasz kibontakozása Bánk tettének mérlegelése. Igen fontos, hogy ez a mérlegelés a visszatért király színe előtt történik, aki - ha nem is pártatlan, de - kívül áll a drámai konfliktusban résztvevők világán. Az első szakasszal keretet alkotva itt is értesülünk az összes szereplőről.

d. A szakaszok felépítése

„In medias res” kezdődnek. A negyedik szakaszban kifejezetten talányos a kezdés. Mivel Katona színpadra szánta művét, ahol a szereplők szövegét kiegészíti a játék. A szerzői utasítások (instrukciók) alapján következtethetünk e "kiegészítés"-re. A negyedik szakasz elején Gertrudis „in medias res” mondatait csak így lehet megérteni:

"Csak szúnyogok - csak szőnyeget nekik." - mondja Gertrudis, miközben egy levélre utal. A szőnyeg itt függönyt jelent. A mondat jelentése ez: szúnyogok ellen elég, ha leeresztjük a függönyt - azaz nem kell komolyan venni a levélben foglaltakat. (A levél tartalmát az olvasó csak az ötödik szakaszban ismeri meg: Pontio di Cruce, az illír helytartó figyelmeztet benne a délvidéki elégedetlenségre.) Gertrudis a levelet később (a Mikhál-jelenetben) újra felveszi, megnézi és visszadobja: ennek a némajátéknak a funkciója, hogy Gertrudis rádöbben, az elégedetlenséget komolyan kell venni. Mikhál elfogatása e levél nélkül nem politikai tett lenne, hanem közönséges kegyetlenség. Gertrudis tettének valódi jelentőségét nem érthetjük meg, csak utólag, a levél tartalmának ismeretében.

Minden felvonás befejezése lezárja az adott eseménysort, melynek a késleltetés a szerepe. Az első szakaszt Bánk nagy monológja zárja, a másodikat Petur bán keserű-gunyoros elköszönése, a harmadikat Biberach, a negyediket Gertrudis meggyilkolása és a lázadók összecsapása a királynéhoz hű emberekkel s végül az ötödiket Endrének az eseményeket tudomásul vevő és lezáró szavai.

A szakaszok belső egysége folytán zárlatuk berekeszt egy-egy eseménysort, a következő szakasz nyitánya nem közvetlen folytatás. (Az első szakasz utolsó jelenete után Bánk bán csak a második szakasz második jelenetében jelenik meg ismét, a második szakasz utolsó jelenete után Petur bánnal csak a negyedik szakasz utolsó jelenetében találkozunk, a haldokló Biberach szavait csak az ötödik szakasz ötödik jelenetében ismerjük meg.)

e. A drámai bonyodalom:

- egyértelmű, mert Bánk tette jogos elégtétel a nemzetet és a magánembert ért sérelmekért.

- összetett, mert a közéleti és a magánéleti szál erősítheti, gyengítheti, sőt keresztezheti egymást: a Gertrudis-Bánk jelenetben Bánk érvei ugyan erősebbek voltak Gertrudis céljánál (a magasabb rangúak feltétlen tiszteletére akarta tanítani ebben a párbeszédben Bánkot), mégis megfordul a fejében, hogy inkább otthagyja Gertrudist és elmegy. Ő azonban megsérti a bánt, mire az határoz: „Vége, vége már neki.”

A dráma értelmezésénél Lessing tragédiatörténete a kiindulópont. E szerint a drámai hős a tragikai vétség elkövetésének és felismerésének következtében vállalja a bűnhődést. Ez hatott az értelmezőkre is. Bánk tragikai vétsége, hogy szeretett királyának feleségét ölte meg és Gertrudis vétlen Melinda elcsábításában.

Gyulai Pál értelmezése szerint Bánk tragikai vétsége a gyilkosság, tettét többszörös bűnnek tekintette, amiért kijár a drámai bűnhődés és a hősnek illő szánalom.

Arany János is Bánk tragikai vétségéből indul ki, de szerinte Gertrudis is felelős a tragédia bekövetkezéséért.

Sötét István szerint Bánk bűnössége nem olyan egyértelmű, mivel tettét vállalja, és veszteségének kettős oka van. Élete értelmét, az emberek megbecsülését és Melindát is elvesztette. Vesztesége nem erkölcsi, hanem érzelmi.

Barta János véleménye szerint Bánk a tragikai vétséget nem a királynéval, hanem Melindával szemben követte el: inkább a békétlenekhez ment és Melindát kiszolgáltatta Ottónak (1. szakasz), majd még meg is átkozza fiával együtt.

A különféle értelmezések a dráma más és más jelentésrétegét állítják előtérbe - de nem csak tagadják, hanem ki is egészítik egymást. A közélet és a magánélet problémái egyaránt szerepet játszanak Bánk tragédiájában.

f. A drámai jellemek

A szereplőket Arany János szerint három csoportba sorolhatjuk.

1. Gertrudis és köre: Ottó, Biberach, Izidóra;

2. Bánk bán és köre: Melinda, Mikhál, Simon, Tiborc és Petur a lázadókkal;

3. Endre köre: Myska bán, Solom mester.

Szinte minden szereplő összeütközésbe kerül egymással, a szövetségesek (Gertrudis - Ottó, Bánk - Petur, Bánk - Melinda, Ottó - Biberach, stb.) között is ellentétek feszülnek.

A gyakori összecsapások, a helyzet és a jellem szoros összetartozása fokozottan igénylik a jellemek állandóságát, az indítékok egyértelműségét. A drámai történés során a legtöbb szereplőnek egy-egy uralkodó tulajdonsága kap hangsúlyt (Petur indulatos, Ottó gyáva, Melinda ártatlan).

Különféle sorrendeket állapíthatunk meg a szereplők között annak alapján, hogy hol helyezkednek el a társadalmi ranglétrán, milyen nemzetségből származnak, férfiak vagy nők, aktívak vagy passzívak, milyen mértékben függnek mások akaratától.

1. Gertrudis jelleme:

- hatalomvágyó, hiú, cinikus

- Gyulai szerint ártatlan

- Sűtér szerint Gertrudis a világ gonoszságait képviseli anélkül, hogy ő maga gonosz lenne, vagy vétséget követne el Bánk ellen. Egyetlen bűne, hogy elfogult családtagjaival.

2. Bánk jelleme:

Az értelmezők többsége Bánk jellemének összetettségét, többértelműségét hangsúlyozza. Ez fakadhat Bánk viselkedésének kettősségéből: hol aktív, hol passzív résztvevője az eseményeknek. Az első szakasz zárlatában a vívódó, bizalmát vesztett bán Gertrudisról alkotott indulatos véleménye egyértelműen elutasító. A zendülésről is egyértelmű a véleménye: békességet kell teremteni.

Szándékait azonban nem tudjuk pontosan értelmezni. Az eredeti szöveg alapján ("Két fátyolt szakasztok el, hazámról és becsületemről") lehetséges magyarázatai vannak:

- tisztázni a helyzetet, kideríteni, pontosan mi is történt.

- a számára legfontosabb dolgok (haza és család) beszennyeződtek, melyeket vérrel lehet csak megtisztítani. Ennek azonban a 2. szakasz ellentmond.

- puszta lélekként akar cselekedni ebben a helyzetben, szabadon a királyhoz és Melindához fűződő kötelékeitől. Ennek ellenére a későbbiekben nagyúrként, illetve Melinda férjeként cselekszik.

Bánk jó szándékú ember, elvei nemesek, látja nemzetének szörnyű helyzetét, és segíteni akar. A körülmények azonban olyanok, hogy csak két rossz lehetőség közt választhat. Ám sem békésen, sem erőszakkal nem lehet megszüntetni a királyné és a merániai udvaroncok élősködését. Ebben a dilemmában fejeződik ki Bánk bánnak s a drámának a végzetszerűsége.

Bánk bán jellemének összetettsége, széles látókörűsége az érzékenység hősévé emelte őt, akiben emberbaráti, költői és politikusi vonások keverednek. Érzékenységével, "angyali" jellemével nagyon is összeférhet a vívódás, a feldúlt lelkiállapot és az indulat, amely a drámában működik.

3. Tiborc drámai szerepe:

Tiborc jelleme kevésbé összetett, drámai funkciója ellenben annál inkább az. Urához, Bánkhoz patriarkális kapcsolat hűsége és bizalma fűzi: őszintén elmondja, amit gondol, egyedül tőle remél segítséget. A jobbágyélet kilátástalan nyomora lehetetlenné teszi, hogy becsületes maradjon. Megrendül hitében: sem a földi, sem a túlvilági igazságosztásban nem bízik már. Mégis becsületes marad, és megbízik Bánk igazságérzetében. S éppen ez ad rendkívüli nyomatékot szavainak: mekkora lehet az elkeseredés ott, ahol az is lázadóan beszél, aki nem lázadó. Tiborc tragikus sorsa az utolsó csepp, ami megérleli Bánkban a számonkérés gondolatát.

Tiborc szerepe nem ér véget ezzel. Bánk tragédiája ismétli és lezárja az övét: a bán bukásával egyedüli oltalmazóját veszíti el. A patriarkális kapcsolat közössé teszi a nagyúr és szolga sorsát, s ezt a reformkorban és a forradalom idején a nemzeti összefogás mintájaként értelmezték. (Az érdekegyesítés alapvető kérdés volt, s éppúgy időszerűvé tette Katona művét, mint a zsarnokölés jogosságának problémája.)

g. A dráma nyelvéről

Ahogy a történet, úgy a dráma nyelve is elsősorban az indulatok kifejezésében erőteljes. A felfokozott lélekállapotot árnyaltan érzékelteti a különféle retorikai alakzatok:

- egyszerűségében hatásos oppozíció (=ellentét) (Gertrudis: "A célod nem, de módjaid / utálhatom");

- egyetemessé emelt állítás (Bánk: "Nincs a teremtésben vesztes, csak én!");

- hasonlat (Bánk: "Mint vándor a hófúvásban, úgy / lelkem ingadoz határtalan / kétség között");

- kevert metafora (Petur: "az emberekben nyargaló / tüdő csak a hazugság ördögének / lakása");

- rendkívüli erejű igemetafora (Petur: "csontjaimmal a meráni gyermekek / fognak tekézni").

Különösen dinamikus Bánk nyelve: hol emelkedett, nyugodt, teljes mondatokat formáló, hol indulatos, zaklatott, hiányos vagy befejezetlen mondatokra töredező. A modalitás állandó váltakozása is a szaggatottság, a belső vívódás benyomását kelti: állítás és feltételesség, felszólítás, felkiáltás, kérdés és tagadás gyakran váltja egymást. Bánk és Petur, majd Bánk és Gertrudis vitájában a stílus gyors tempó - és hangnemváltásai keltenek feszültséget.

Természetesen a dikció is a jellemzés eszköze: Tiborc körülményes mondatai kérelmének visszás helyzetét érzékeltetik, ahogy Biberach tömör, bölcselkedő ítéletei a ritter (=lovag) távolságtartását vagy Petur ellentmondást nem tűrő hangneme a bán lényét teljesen betöltő elégedetlenséget.

A nyelvi megformálás túlmutat az egyes helyzeteken és jellemeken; ha nem is túl gyakran, de él a jelképteremtés lehetőségével: így válik általánosabb értelművé a "tündéri láncok" vagy a "jó éjtszakát" jelentése.

A drámai nyelv tömörsége és jelképisége terén a magyar irodalomban Katona műve az egyetlen, amely Az ember tragédiájához mérhető. A megrázó panasz, a "Nincs a teremtésben vesztes, csak én!" éppúgy szállóige lett, mint a "Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál".

A Bánk bán nyelve azonban nehezen érthető. Már Gyulai is részben azzal magyarázta a mű visszhangtalanságát, hogy nem követi a nyelvújítókat, sem a régihez ragaszkodókat. Nem ismeri az ikes igeragozást, új szót - az egyetlen "érzemény"-en kívül nem használ; névmásairól pedig nehéz eldönteni, hogy kire vagy mire vonatkoznak.