Béke, Természet, Szeretet

  Süni és emberke

  filozófiai beszélgetése a "fenntarthatóságról"


emberke: Süni, beszélgessünk egy kicsit a fenntarthatóságról.

süni: A fenntarthatóságról? Miért nem a szeretetről?

emberke: Fogunk a szeretetről is. Nem is csak egy kicsit. Ez ilyen: egy kicsi
fenntarthatóságban benne van a sok szeretet. A fenntarthatóság olyan
nyakatekert szó - kell majd keresnünk jobbat is -, de tudod, a
fenntart-hat-ósággal jobban el tudom mesélni a "miérteket". Hogy miért épp
fenntarthatóság, miért biztos, hogy ezt kell tennünk, és miért is
beszélgessünk.

süni: Miért?

emberke: Azért beszélgessünk, hogy értsük az életünket, és különösen
a jövőt, ami a részvételünkkel fog történni. És azért fenntarthatóság...
Figyelj!

süni: Figyelek. De azért kérdezhetek is, ha akarok.

emberke: Figyelhetsz, kérdezhetsz, az egészet együtt csináljuk. Azért
fenntarthatóság, mert élünk, és élni akarunk. Szóval: ha a lét jobb, mint a
nem-lét, ha a valami, jobb mint a semmi...

süni: Ezt Heidegger már mondta: "Miért van inkább valami, és miért nincs
inkább semmi?"

emberke: Igen, ez a lételméleti alapozás, de van ennek etikai következménye
is, t.i. ha ugyebár már van valami és mégsem inkább semmi, akkor azt
nem szeretnénk rosszabbnak tekinteni a semminél is, amiben ugyebár semmi
sincs, és ha így a valami meg a létezés mellé idejekorán letettük a voksunkat,
akkor akár úgy is folytathatjuk, hogy az élő, jobb mint a holt...

süni: A színes, jobb mint a színtelen, a struktúrált inkább, mint a
szerkezettelen, az 1-es több, mint a nulla. Így gondoltad?

emberke: Valahogy így. De szeretnék tovább is lépni. Mert ha a lét, jobb
mint a nem-lét, és ami van jobb, mint ami nincs, akkor mivel az időben
élünk...

süni: "Panta rhei!"

emberke: Igen, és az időben minden változik; ezért ami van és lesz, jobb
tehát, mint ami van és nem lesz, kimúlik, megszűnik. Ami van is és lesz
is, az az igazán jó.

süni: Azt hiszem, feltaláltad az örökkévalóságot. "Én vagyok, aki van."

emberke: Ott még nem tartok, süni. Csak azt mondom, hogy mindennek
igyekeznie kéne, hogy később is legyen, tovább legyen, vagy legalább
legyen helyette valami, ami az ő "tovább"-ja. Ezt az élőlényeknek, mint
Te meg én, nem is nagyon kell magyaráznunk: az Élet működése az, hogy
ami él, az élni akar, tovább élni, s ha ez már-már végül-egyszer nem
lehetséges, akkor olyan következmények hátrahagyása, amelyben ott az
élőlény, az anyaga, a DNS-e, az információi, a szerkezete, a génjei.
Ez a "fenntarthatóság". És ugye most már látszik, hogy ez nem a teljes
szó, csinosításra szorul a fogalom.

süni: Szerintem most elkezdesz az "önző gén" elméletedről papolni, és
végül talán még arra is rá fogsz beszélni, hogy mi sünök is legyünk
önzők, pedig mi sem áll távolabb tőlünk.

emberke: Jaj, de túlképzett vagy! Nem fogok erről beszélni. Először is
az "önző gén" elmélet egy Dawkins nevű biológus találmánya, másodszor
a gének, mivel olyan kicsik nem is nagyon irányulhatnak másra, mint
önmagukra, saját maguk megduplázására, kifejeződésére, továbbadására,
ezek feltételeit "akarják" biztosítani az élőlényekben; és végül maga
Dawkins is hangsúlyozza, hogy az "önző" gén kódolhat önzetlenséget is
az egyed szintjén, legalábbis olyan önzetlenséget, amelynek formáival a
biológiában találkozhattunk, például a hangyáknál.

    De én most egyelőre nem az önzőségről vagy önzetlenségről szeretnék
beszélni, hanem a fenntarthatóságról, legalábbis addig, amíg jobb szót
nem találunk. Ami van és lesz, az a fenntartható. Persze, nem úgy,
hogy dülöngél, már-már felborul, és kívülről kell beavatkozni, hogy el ne
essék. Nem, a "hat"-óság önmagában hordozza, azt a képességet, hogy
pusztán az idő múlásától ne szűnjön meg, hanem megmaradjon, vagy újra és
újra legyen. "Megmaradás"-nak is nevezhetnénk ezt a tulajdonságot,
de akkor csak a csillagoknak és a szikláknak kedveznénk, melyek anyagukban
elég tartósak, maradandóak, és meglehetősen mostohán bánnánk az
élőlényekkel, pl.  a sünökkel, amelyek nem örök életűek, mégis
fennmaradnak formájukban, génjeikben, utódaikban. Maga a tüske, okos
találmány, mely a sünök nevét megörökíti.

süni: Köszi! És mi legyen az emberekkel?

emberke: Mindjárt, de előbb még más élőlényekről is beszéljünk. A csillagok,
sziklák tartóssága folytonos kopás, fogyás, öregedés, mely lassú, de éppen
annyira elkerülhetetlen is. Az élők halála szintén elkerülhetetlen, de
kollektív sorsuk mégis a fejlődés, tökéletesedés, még fenntarthatóbbá
válás utódaikban a mutáció-szelekció-evolúció hármassága révén. És nézd
meg például a fűszálat, amely ősszel csontig szárad, magot hullatva mégis
évmilliókig lengeti a szél, miközben a sziklák is elporladnak alatta... A
szikla anyagában és formájában felbomlik, a fű pedig közben...

süni: adaptálódik a síkvidéki fényviszonyokhoz!

És ebből akarod kihozni a szeretetet, környezetvédelmet, igazmondást,
béketeremtést, meg amit még szoktál, és amit hirdetnek a vallások, vagy
Hans Küng világethosza? Mindez következik a sziklából, meg a fűszálból,
meg a sünök evolúciójából?

emberke: Igen, csak még egy fontos fogalmat be kell vezetnünk: a gondolatok
evolúcióját. Szoktak beszélni az ember evolúciójáról, értve rajta a
Homo habilis meg a neandervölgyiek fejlődését. De a lényeg csak ezután
jött. Amikor az ember fejében a gondolatok, eszmék, magatartási
stratégiák, vallások kezdték meg önálló "törzsfejlődésüket" a sünök,
gólyák és legyek evolúciójához nagyon hasonlóan.

süni: Többé-kevésbé hasonlóan.

emberke: Jó, többé-kevésbé hasonlóan. De az biztos, hogy az élőlények
evolúciójánál is van egy adattároló, a DNS, van másolódás, van mutáció
és szelekció; ennek megfelelői az embereknél az emlékezőképesség (a
gondolatvilág DNS-e), az utánzás-másolás kisebb-nagyobb pontatlanságokkal,
változtatásokkal, és van még a szelekció, ami ugyanaz.

süni: Aki téved, kipusztul...

emberke: Kipusztul, vagy csak egyre gyengébben másolódnak a hibás ötletek,
még az is lehet, hogy ezernyi gondolatunk közül magunk rostáljuk ki
a "hibás" stratégiákat célzott szelekcióval. Időnként fel is találhatunk
valami igazán újat. Ezért nem teljes a hasonlóság a bioszféra evolúciójával.
Jó hír, hogy még a kipusztulás szélén sem vagyunk biztosan a kihalásra
determinálva.

   Szóval azt akarnám mondani, hogy a gondolatok, stratégiák között is
vannak jobban adaptáltak, megmaradást hordozóbbak, ugyanúgy, mint a
géneknél, és ezek idővel ki fognak tisztulni, mígnem egyszer eljutunk
a legmegmaradóbb életelvhez - ha van ilyen -, s ez mindenki legtermészetesebb
tulajdonságaként fog tovább öröklődni.

süni: Ilyet már mondott nekem egy Kant nevű úriember is: hogy azt tedd
életelvedül, amit mindenki követhet, oszt' még sem lesz belőle nagy baj.

emberke: Azzal a módosítással, hogy Kant egy nagyon rendes ember, ha azt
cselekszi, amit mindenki követ-het-ne, de akkor még nem tett egy
sünhorkantásnyit sem annak érdekében, hogy valóban kövessék is. A
fenntarthatóság, fennmaradóság gondolatainak olyannak kell lenni, hogy
egyrészt megóvják az őket gondolókat, másrészt biztosítsák saját
továbbadódásukat is.

süni: Akkor hát ezért kell a fenntart-hat-óság kifejezés helyett is
valami mást keresnünk? Olyat, amelyik kifejezi, hogy ez az eszme
fenntart és fennmarad. Bár megjegyzem, mostanában a "fenntarthatóság"
nagyon divatos. Ha divatos a szó, akkor lehet, hogy maga is fennmarad,
csak fel kellene tölteni megtartó gondolatokkal és cselekedetekkel, mint
amilyen például a Szeretet (!), hogy ne kelljen egyhamar egy másik
bolygóra költöznünk magunk miatt.

emberke: Szeretettel is, meg mással is. Idegen bolygókra való költözésről,
pedig egyelőre szó sincsen. A szeretet, ha szigorúan vesszük, az ember-ember
viszony lényegéről szól kétségtelenül fenntartható módon. De ha csak az
emberekkel foglalkozunk, akkor mi lesz a sünökkel? Elgázolhatják őket az
autók, miközben a csoporttalálkozóról a karitászmegbeszélésre sietünk,
hogy emberszeretetet emberszeretetre halmozzunk.

süni: Hát az nem lenne jó! De már értem: emberszeretet + sünszeretet =
természetvédelem. Ez az új világrend képlete.

emberke: Sünikém, közeledünk, de csak közeledünk. Sokféle cselekvés
fér bele abba a fogalomba, hogy "fenntartható", és sokféle dolog
pedig nem fér bele. Hidd el, nem elvenni akarok belőle, hanem kiteljesíteni.
Az első lecke pedig az, hogy miért van benne a szeretet, és miért nincs
benne a háború.

süni: Pedig ti azt mondjátok, hogy az állatok is háborúznak.

emberke: Badarság, Te is tudod. A szeretet fenntartható, nem káros;
a szeretet szeretetet gerjeszt, tehát önfenntartó is. A háború is csak egy
gondolat, amíg el nem kezdik, de ha elkezdik, még öngerjesztő is. Tudod,
ezért vannak tele ez emberi történelemkönyvek háborúkkal, és újabb
háborúkat okozó békeszerződésekkel. A háború is öngerjesztő, viszont
ugyanakkor pusztítja is a hordozóit - nem úgy, mint a szeretet. A háború
nem fenntartható, ha teljesen kipusztítja azokat, akiknek az agyában
létezik. Eddig még csak részvilágháborúk voltak, és a szünetekben
újratermelődtek az emberek és bennük a háborús gyűlölet is; de ez nem lesz
mindig így: lesz olyan kor, amikor nem lesz - nem lehet - háború, de lesz
még szeretet; esetleg nem lesz háború, de lesz még Föld. Érzed, ugye a
sóhajtásnyi különbséget. Csak rajtunk múlik a dolog.

süni: Nos, jó, de engem a részletek érdekelnek. Ültessek-e fát, vagy
inkább pusztítsak, mondjak-e igazat vagy néha már ne; jó-e a cipő,
a kanál, a nyereg, a kardántengely, a permetezőszer? Lehet-e élni
erkölcsileg jól, éhezés és fagyhalál nélkül? Lesz-e mindig korcsolya,
géppuska, sörnyitó?

emberke: Komoly erkölcsi kérdések. De tényleg! ... a tárgyak erkölcstana.
Persze ez is inkább minket embereket érint, akik tárgyaink között,
tárgyaink bűvöletében élünk. Ti sünök jól, azaz fenntarthatóan éltek.
Van benne éhezés és fagyhalál, van benne tüske, rovarevés, fennmaradás,
évmilliók a múltban. A sorsotok most egy geológiai pillanatban emberfüggővé
és autófüggővé vált. Az autóval szemben nem jó stratégia összegömbölyödni
az úton. De ugyanígy az ember is önmagától függővé vált, tárgyaiba
helyezte bizalmát, tárgyaival együtt él (kényelemben), vagy bukik
- valamelyik tárgy következtében. A sünök és az emberek csak egymással
és egymást segítve élhetnek. Az lenne a feladatotok, hogy idejében
megtanítsátok nekünk a fenntarthatóságot.

süni: Részünkről igyekezni fogunk. De azért ti, emberek is tehetnétek már
valamit az örökös fenntarthatóság érdekében, az emberek, a sünök és a Föld
érdekében. Terád hallgatnak például?

emberke: Igazat szólva...

süni (súgva): Ha azt szeretnéd, hogy fontos dolgokban hallgassanak rád,
akkor szólj igazat.

emberke: ... igazat szólva, az emberek sok mindenben szívesen utánozzák
egymást (pl. divatok, hisztériák), de ezek nem jellegzetesen ésszerű
dolgok, a távoli jövővel pedig csak ritkán foglalkoznak. Lehet, hogy
meglepő, de az emberek alapvetően nem racionálisak és nem előrelátók. Ámde
a helyzet nem reménytelen! Az emberek a jó példát is utánozzák, egy adott
cselekedetről pedig minden pillanatban eldönthető, hogy közelebb visz-e a
fenntarthatósághoz, minden tárgyról eldönthető, hogy szükséges-e, vagy
távolít az élhető élettől. Van például egy kis műanyag vödrünk, amit a
mosogatóban tartunk a csap alatt. Nem vagyok nagy híve a műanyagoknak, de
amit az a vödörke elpusztíthatatlanul kiszolgált, azt nem lehetett volna
egy favékával vagy egy vasfazékkal helyettesíteni. És az értelme az, hogy
a kicsurgó vizet, kisebb öblítések maradékát felfogja, mosogatandó kanalak
benne áznak, mindig van egy kis víz valamit leöblíteni a mosogatás előtt.
Sok vizet takarít meg, hosszú életű, igen kevés kőolajból készült, nem az
öncélú kényelmet szolgálja. A mérleg pozitív. Több millió ilyen edényke
lehetne Magyarországon, több milliárd lehetne belőle a Földön, és a
fenntarthatósághoz csak közelítene. Ha nem közelítene, egy is sok lenne
belőle. Az utolsó kérdés persze, hogy kell-e mosogatni egyáltalán.

süni: Megjegyzem, a sünök is mosatlanul esznek mindent mindenből.

emberke: Az ember is tudott így élni: több tízezer évet mosogató nélkül
- része volt az éhezés és a döghalál -, és csak egy-két évszázadot
mosogatóval (miközben növekedett a fenntarthatatlanságunk). De nem
a mosogatás miatt, hacsaknem amiatt, hogy kevesebb gyerek hal meg
hasmenéstől és járványtól. Ne kívánjunk ilyet a gyerekeknek!

    Viszont meg kell tanulnunk osztani - hatmilliárddal, ahányan
vagyunk - a Föld évente megújuló javait, és közben még a nevező
csökkentésén is fáradozni (háború, járvány és döghalál nélkül).
És meg kell tanulnunk osztani sokmilliárddal, ahány olyan élőlény
van a Földön, mely a mi táplálkozási zónánkat keresztezi, mert az
élő közösségek fennmaradása nélkül az ember sem tudna megmaradni.

    Olyan erkölcsi irányelvekre van szükség, amelyek a fenntarthatóságot
célozzák meg: inkább szelídség, mint az automatizált és gépesített
erőszak; inkább szerénység, mint a kényelmet, pazarlást hajszoló
fogyasztói társadalom, inkább igaz érvek a jövőről, mint ködös
viták a túlvilágról, inkább népességtervezés, mint a járványok és
minden lehetséges élőhely elfoglalása.

süni: Inkább összefogás, mint verseny, inkább együttérzés, mint gúny,
inkább segítés, mint szolgáltatás, inkább élők, mint a halott tárgyak...

emberke: Inkább tanulás, mint tudatlan, utánzó hordákba verődés;
tanulás, és a fenntarthatóságra vonatkozó megbízható információk
továbbadása.

süni: És nem lesz baj abból, hogy mindenkivel aranyosak és kedvesek
vagyunk, aztán valakik elszemtelenednek, és bitang módon kirabolják a
jámbor többséget?

emberke: A tanítással, neveléssel talán ezen is segíthetünk, de a jók
és az élősködők konfliktusának is megvan a kidolgozott evolúciós
elmélete. Ez Maynard-Smith számítógépes modelljeire alapozódik:
Ha egy képzelt világban csupa angyali lény él, fennáll annak a veszélye,
hogy élősködő, agresszív magatartású "mutánsok" elárasztják, kihasználják
őket. Persze csak 10-15 %-ig szaporodhatnak, mert utána már maguknak
is annyit ártanak, hogy az egész nem éri meg. Ki lehetne találni tökéletesebb
megoldást is, de a valóságban ez valósul meg, mert ez az evolúciósan stabil
végállapot. A modellben azonban hamarosan megjelennek újabb típusok,
akik a "szemet szemért" elvet követik. Azok az egyedek, akik a jóra jóval
válaszolnak, a rosszra rosszal, de ezt nem kezdeményezik. A közbülső csoport
gyorsan elszaporodik és a legnagyobb erővé válik, amit a történelemben
is láthatunk. A modellvilág tovább differenciálódik olyanok megjelenésével,
akik látszólag jóként viselkednek, de a többiek előzetes magatartásából
megpróbálják kitalálni, hogy nem élősködők-e, stb. Lassan eljutunk a mai
társadalomhoz, melynek hierarchiájában megtaláljuk a terroristákat (és
a rohamrendőröket is), a rendőröket, a bírókat (akik nem ölnek, de
ítéleteket írnak alá), a tanárokat (akik csak fenyegetőznek a büntetéssel),
a szociális munkásokat, misszionáriusokat, stb. A mi világunk tehát nem
oszlik jókra és rosszakra, hanem a jóságnak egy bizonyos szögű lejtője
stabilizálódik, mint evolúciós végállapot. Itt is javasolhatnánk jobbat,
nevelést, összefogást, de amit biztosan tehetünk, hogy egyre feljebb
kívánkozunk a jóság szféráiban. Így csökken a lejtő alapján a nyomás,
és lehetővé válik, hogy egy rendőr tanár legyen, vagy a terrorista sebész,
a pedagógus misszionárius... mindenki egy kicsit feljebb.

süni: Ha megengeded, akkor én is adnék egy jó tanácsot a barátaidnak,
az embereknek, a "bölcs" embereknek: Kerüljétek el azokat a tárgyakat,
amikre az emberszabású ösztöneitek nincsenek felkészülve! Különösen
azokat a tárgyakat, amelyek nagyon egyirányúsítják a kapcsolatokat.
Másképp néz ki innen meg onnan egy póráz, egy vadászpuska vagy éppen
vadászbombázó, egy kamera, egy láncfűrész, egy rádióadó, egy permetezőgép
vagy akár csak egy eke is. Gondoljátok meg mindegy-e, hogy ki van a
kipufogócső egyik meg másik végén! Elmondod nekik?

emberke: Elmondom, még le is írom. Remélem, válaszolnak rá, különben
a nyomdagép is csak egyirányba fogja ontani a papírokat - fából -
feleslegesen. Szerinted hallgatnak ránk?

süni: Hallgatnak, nem hallgatnak, ha igaz az elméleted, ami lehet majd
lesz is; ami megmaradásra képes és érdemes, előbb-utóbb azzal, lesz teli
a világ. Arról fognak tudni, tanulni, beszélgetni. Nem lesz mindig
vadászgép, nem lesz mindig schengeni vasfüggöny, nem lesznek mindig
bevásárló templomok és olajfúrótornyok. Nem lesz már "csakhazaszeretet",
de lesz béke, lesz levegő, lesz Szeretet, Természet, és lesznek sünök.

emberke: Meg emberkék.

d.i.

[A lap tetejére Ctrl-Home gombbal]
[Vissza az előző oldalra: kattints a Back-re]
Vissza a kezdethez