REAKCIÓ
IDÕ: MENNYI IDÕ SZÜKSÉGES A REAGÁLÁSHOZ
Dana Meadows és Alan AtKisson
A rendszer-dinamikusok tudják, hogy a rendszer viselkedésének legkritikusabb
meghatározója a reakció idõ - az az idõ, mely ahhoz szükséges, hogy
a rendszer egy problémára válaszoljon. Az ehhez szükséges idõ egy
negatív visszacsatolás eredménye, mely stabilizálja a normalitástól való
eltérést. Az a rendszer, mely gyorsabban változik, mint ahogy válaszolni tudna,
teljesen ellenõrizhetetlen.
Az egyik
legfontosabb és általában nem definiált különbség a világ technológiai
optimistái és az ökológiai pesszimisták között, az emberi társadalmak probléma
alkotási és megoldási fokának megítélésében van.
Ahhoz, hogy
adatokat gyûjtsünk arra vonatkozóan, hogy milyen gyors a szociális
reagálás ténylegesen, Dana Meadows és Alan AtKisson Diana Wright és Ruth
Duozinas kutatási segédletével esettanulmányokat állítottunk össze. Ezek közül
mutatunk be hármat.
Törvény a tiszta levegõért
1948 Egy szmog
esemény Donora Pennsylvania bányászvárosában, mely 20 embert megölt és 6000
embert megbetegített. Nem sokkal ezután egy Londont elárasztó szénporos köd 800
embert ölt meg. A nemzetek kormányait elkezdi érdekelni, hogy mit lehetne tenni
a levegõszennyezés megfékezése érdekében.
1955 Az elsõ
USA szövetségi, a levegõszennyezettség ellenõrzését célzó törvény
az elsõdleges ellenõrzési jogot és kötelességet a
légyszennyezettség megengedett mértékére vonatkozóan az államok és városok
jogkörébe helyezi, de a törvény kimondja, hogy a szövetségi kormányzat köteles
kutatási és mûszaki segítséget adni. Erre a célra 5 millió dollárt
különítenek el.
1963 A városok és
az államok nem voltak képesek megbirkózni a levegõszennyezettség
növekedésével. Továbbá, világossá vált, hogy a levegõ számára nincsenek
város- és államhatárok. Ezért, megalkották az elsõ "Tiszta
Levegõ" törvényt. Ez elõírta a szövetségi kormány számára
jogszabályok összeállítását az államok közötti megegyezésre a
levegõszennyezettség csökkentésére vonatkozóan. Továbbra is a törvény
fõ célkitûzése az államok és helyi önkormányzatok mûszaki és
pénzügyi támogatása maradt.
1970 A "Tiszta
Levegõ" törvény további szabvány elõírásokkal bõvült
és "biztonsági" értékhatárok elõírását adta meg a hét
levegõszennyezõ anyag (SO2, Co, porszemek, VOC-ok, NO-k, ózon és
ólom) esetében. Az államokat kötelezték olyan tervek összeállítására, melyekkel
ezeket a határértékeket folyamatosan be lehetne tartani minden olyan helyen,
ahol a levegõ minõséget ellenõrzõ állomások
üzemelnek. A terv megvalósításának határideje 1975.
1977 Két évvel a
határidõ letelte után 78 városi körzet számára kötelezõvé tették
az ózon megengedett határértékének a betartását. A megvalósítás határidejét
meghosszabbították 1982-ig. A legszennyezettebb városok 1987-ig kérték a
meghosszabbítást.
1988 90 városi
körzet az Egyesült Államokban, ahol 150 millió ember él, elérte az ózontartalom
határértékét és 40-et veszélyeztetett a levegõ CO tartalma. Bár a
törvény pénzbüntetést vagy építési tilalmat is kilátásba helyezett, ennek ellenére
nem történt semmilyen felelõsségre vonás. A levegõ bizonyos
összetevõit tekintve (porszem) tisztább lett, de más anyagok esetében,
különösen az ózon és NO származékok tekintetében nem.
1990
Széleskörû módosítást hajtottak végre a "Tiszta Levegõ"
törvényben. Többek között a következõ feltételeket írták elõ:
- Minden városnak
2007-ig be kell tartania a megengedett ózontartalom értékét, kivétel Los
Angeles, mely 2010-ig kapott haladékot.
- Minden új autó
1996-ig a VOC kibocsátást 35 %-kal és NO-k kibocsátását 60 %-kal kell, hogy
csökkentse.
- A buszoknak és a
dízel üzemû teherautóknak 90 %-kal csökkenteniük az SPM kibocsátást
1998-ig.
- Tisztában
égõ benzint kell árusítani a kilenc legszennyezettebb városban.
- 150 000 tiszta
üzemanyagú jármûvet kell üzembe helyezni Kaliforniában 1996-ig.
- Az SO2
kibocsátást a széntüzelésû erõmûvekben 9 millió tonnával
kell csökkenteni 2000-ig (ez kb. 35 % csökkenés). És az NO származékokat 1.8
millió tonnával kell mérsékelni ( ez kb. 60 % csökkenés).
- 198 olyan új toxikus
anyag került fel a levegõt szennyezõ anyagok listájára, melyekre
korábban nem terjedt ki a szabályozás.
- 250 millió
dolláros alapot hoztak létre azok megsegítésére, akik a szabályozás
következtében elveszítenék az állásukat.
A közgazdászok
jóslata szerint az 1990-es törvénymódosítás, ha megvalósítása sikerül, 25
milliárd dollárba kerül az államnak egy évben vagy másképpen 24 cent napi
költség egy emberre vetítve. A környezetvédõk szerint a tiszta
levegõ jótékony hatása még ennél is többet megérne.
1997 A hét
szabályozott szennyezõ anyag környezeti koncentrációja csökkent, de csak
nagyon lassan (kivéve az ólmot, mely azonnal eltûnt, ahogy kivonták a
benzinbõl). 122 millió ember számára az ózon a megengedett határérték
fölött van. Los Angeles a veszélyeztetett napok számát 239 napról 103 napra
csökkentette évenként. Az egészségügyi tanulmányok exponenciálisan
növekvõ asztmás és egyéb légúti megbetegedéséket mutatnak. Az EPA
(Környezetvédelmi Hivatal) 25 %-kal javasolja megszigorítani az ózon megengedett
határértékét és új elõírásokat kér az egészen kis méretû
mikroszemcsék (kevesebb, mint 2.5 mikron átmérõjû) mennyiségi
határértékére vonatkozóan. Az ipar dollár-százmilliókat irányoz elõ a
szabványok betartására.
Az eltelt
idõ az elsõ elõrejelzésektõl az elsõ törvény
megalkotásáig: 22 év.
Az eltelt
idõ az elsõ törvénytõl az elsõ mérhetõ és
stabil javulásokig a levegõ minõségében: 20 év.
Az eltelt
idõ az elsõ törvénytõl a teljes megvalósításáig: 27 év és
tovább.
Toxikus szemét
szaporodása
1942 A Hooker Vegyi
Mûvek elkezdi felhalmozni a toxikus melléktermékeket egy kb. 16 hektáros
területen lévõ mélyedésben, közel Niagara Falls városhoz, New York
mellett.
1953 22000 tonna
iszap, oldószer, salak, dioxin, peszticid származékok és egyéb hulladék
megtöltötte a területet. A Hooker Vegyi Mûvek agyagos földtakaróval
betakarja területet.
1954 Love Canal
hulladékgyûjtõ területét Niagara Falls Oktatási Osztálya 1
dollárért megvásárolja és egy általános iskolát építtet a területen.
1968 A Hooker Vegyi
Mûveket megvásárolja az Occidental Vegyi Mûvek.
1972 Az iskola
vonzáskörzetében 949 házat építettek Love Canal fölé. A lakók elkezdenek
panaszkodni a szagokra, megbetegedésekre és a kinn játszó gyerekeken
lévõ vegyi sérülésekre.
1973 Az EPA összeállítja
a listát 20 komolyan veszélyeztetett területrõl. Love Canal nincs a
listán.
1976 A
"Toxikus Anyagok Ellenõrzése" törvény engedélyt ad az EPA
részére a mérgezõ anyagok gyártásának, felhasználásának és
raktározásának szabályozására. Körülbelül 60 helyi lerakatot azonosítanak.
1977 A vegyi
anyagok szivárognak az elrozsdásodott, sérült hordókból a csatornahálózatba,
kertekbe és Love Canal házainak pincéibe. A megijedt lakosok elkezdik
gyûjteni a születési rendellenességekrõl, vetélésekrõl,
rákos megbetegedésekrõl és egyéb rendellenességekrõl az adatokat.
A vetélések száma négyszerese a normális szintnek.
1978 New York Állam Egészségügyi Hivatala kijelenti, hogy Love Canal ártalmas
az egészségre és elrendeli az iskola bezárását és 238 család elköltöztetését.
1980 A polgári
elégedetlenség hatására további 711 családot költöztetnek el. Carter elnök Love
Canal területét fokozottan fertõzött területté nyilvánítja. Az
átköltöztetés költsége meghaladja a 250 millió dollárt. A kongresszus meghozza
a "Teljes körû Környezet-helyreállítás", "Kompenzáció és
Felelõsség" törvényeket (rövidítve CERCLA, népszerûbb nevén a
Szuperalap) elõírva mindazokat a folyamatokat és helyi
felelõsségi szinteket, melyek elõsegítik a hulladéktárolók
azonosítását és megtisztítását országszerte. A megtisztításra szánt pénzalap
1.6 milliárd dollár, melyet 5 év alatt terveznek elkölteni. A pénz a vegyi
anyagokat terhelõ adókból gyûlik össze.
1981 Polgári
csoportok alakulnak a toxikus anyagok lerakatai ellen. Megalakul a Citizen's
Clearing House (Polgári Takarító Ház) a CCHHW, alapítója Love Canal egyik
háziasszonya, Lois Gibbs. A megalakulással szeretnék ösztönözni más hasonló
csoportok szervezõdését.
1984 A CCHHW 600, a
toxikus vegyi anyag ellen irányuló polgári pártot tart számon.
1985 Love Canal
korábbi lakói kárpótlásban részesülnek az Occidental Vegyi Mûvek, Niagara
Falls város és Niagara Falls Oktatási Hivatal részérõl. A
pénzbefizetések 2000 dollártól 400 000 dollárig terjednek családonként. A
betegségek köre a bõrbetegségektõl, fejfájástól kezdve a rákig és
szellemi visszamaradottságig terjed.
1986 Egy újabb 8.5
milliárd dolláros Szuperalap létrehozását engedélyezik.
1988 4687 polgári
csoportosulás, 26 a Szuperalap által megtisztított hely.
1989 Az EPA
becslése szerint több, mint 32 000 veszélyes hulladéktároló hely van az
Egyesült Államokban. Központi Statisztikai Hivatal becslése szerint 100 000 és
450 000 ( és még 17 000 a katonai területeken ) között lehet ezek száma.
1990 Love Canal
területén az EPA elvezetõ csatornákat létesített a vegyi szivárgások
számára és így a veszélyes anyagok egy speciálisan kiképzett telepre kerültek.
A szennyezett területeket újra betakarták 250 millió dolláros költséggel. A
települést átkeresztelték Black Creek Village névre és letelepedésre alkalmassá
nyilvánították. A környezetvédõ tiltakozások nem szorgalmazzák tovább az
áttelepítést. Lois Gibbs véleménye szerint Love Canal újbóli értékesítése
valójában azt a tényt takarja, " hogy a vegyi hulladék jó otthonokat
teremt a szegények és középosztály számára, azoknak akik nem engedhetik meg
maguknak, hogy biztonságosabb helyen lakjanak". További 5.1 milliárd
dollárt irányoznak elõ az "Országos Szuperalap" akcióra.
1991 Kb. 73 millió
ember lakik a Szuperalap által létrehozott területek 4 mérföldes körzetében.
1211 toxikus lerakat van a nemzeti megtisztítási prioritási listán. Sok közülük
természetes víztároló medencék fölé épült. 64 települést tisztítottak meg,
mindegyiket 26 millió dolláros átlagos költséggel. A Technológia Felmérõ
Hivatal becslése szerint 75 %-a ezeknek a "tisztogatásoknak" nem volt
teljes körû és további problémák forrása lehet késõbb.
1997 A Kongresszus
egyre nagyobb mértékben az állami kincstárban a költségvetési hiány pótlására
használja a Szuperalap vegyi adó bevételét, s nem a területek megtisztítására.
Egy átlagos megtisztítás költsége 1.5 millió dollár, ebbõl csak 500 000
dollár a megengedethetõ költség , mivel a vegyi anyagok felhalmozásáért
felelõs pártok egymást és az EPA-t vádolják, hogy elkerüljék a felelõsségre
vonást. Az EPA betakart vagy "megtisztított" 400 helyet és további
485-ön kezdett el dolgozni. Több mint 40 000 hasonló település van még.
Eltelt idõ a
probléma felvetéstõl a probléma tényleges jelentkezéséig (Love Canal
területén): 35 év.
Eltelt idõ a
probléma jelentkezésétõl a hathatós törvényig: 3 év.
Eltelt idõ a
probléma jelentkezésétõl a probléma megoldásáig: 17 év és tovább.
A Szuperalap
törvény legnagyobb hatása nem a régi települések megtisztítása, hanem a
felelõsség kierõszakolása (a vállalatok visszamenõleges
felelõssége) volt, ami csökkentette az új lerakatok létrehozását.
Ózon megsemmisülése
1928 Klórfluor
karbon (CFC-k) elsõ elõállítója a Du Pont.
1956 Az elsõ
földrõl végzett sztratoszféra ózontartalmának mérése az Antarktiszon.
1950-1975 A CFC-k
használata 7-10 %-kal növekszik évente, a teljes mennyiség 25 000
tonna/év-rõl 80 000 tonna/év-re növekszik.
1974 Az elsõ
két cikk a CFC atmoszfératartalmáról. A jelentések szerint a CFC-k és a klorin
nyomai megtalálhatók a sztratoszférában, ott ahol az ózonréteg is van. Mások
azt a kémiai folyamatot írják le, melynek következtében a klorin
megsemmisítheti az ózont. A vásárlók az Egyesült Államokban tiltakoznak a CFC
tartalmú aeroszolok miatt. Az ózonveszteségtõl félve az USA kormánya úgy
dönt, hogy nem fejlesztik ki a szuperszonikus szállító repülõket.
1976 A nép
felszólítja a kormányt, hogy korlátozza a CFC használatát. Egy Du Pont
határozat kijelenti a Kongresszus elõtt, hogy a "Klorin-ózon
hipotézis" ez ideig tisztán spekulatív és nincs semmilyen konkrét bizonyítékkal
alátámasztva.
1978 USA betiltja a
CFC tartalmú aeroszolok eladását. Ez 25 %-os visszaesést okoz a teljes CFC
gyártásban. Az elsõ teljes körû, a Föld egészére kiterjedõ
ózonréteg mérése Nimbus-7 mûhold segítségével.
1984 Az Angol
Antarktiszi Mérõszolgálat 40 %-os ózonveszteséget regisztrál a Halley
Bay mérõállomás fölött.
1985 A CFC
világméretõ használata újra eléri az elõzõ csúcsot, ennek
az aeroszol helyett most a nyomtatott áramkörrel mûködõ mosógépek
elterjedése az oka. Halley Bay adatait nyilvánosságra hozzák. NASA kutatók
felfedik, hogy a Nimbus-7 magas-légköri ózonréteg mérését végzi, de a
számítógép által szolgáltatott értékek olyan alacsonyak, hogy azok nehezen
hihetõk el. A nemzetek világtalálkozóján Bécsben megállapodnak, hogy mindenki
szankciók nélkül szabadon végezheti a megfelelõ méréseket nem kötelezve
õket a CFC korlátozására sem idõben sem helyileg.
1987 szeptember:
Nyilvánvaló bizonyíték született, amikor a kutató repülõgép berepült az
antarktiszi ózonlyukba és pontos méréssel megállapította az összefüggést az
ózon eltûnése és a jelenlevõ klorin mennyisége között. Október: A
Montreal Protocol-t (Montreali Egyezményt) 24 nemzet környezetvédelmi
minisztere aláírja, belegyezve a CFC és egyéb halogén elemek szigorú korlátozásába.
A határértékek megengedik a CFC jelenlétét a sztratoszférában, de a
felhalmozódás csak rendkívül lassú lehet.
1989 Az antarktiszi
ózonlyuk tovább növekszik. USA és az EC kihirdeti, hogy az öt legelterjedtebb
CFC 2000-re el fog tûnni.
1990 Az antarktiszi
ózonlyuk tovább nõ. Diplomaták találkozója Londonban, ahol a Montreáli
Egyezmény további szigorításáról szavaznak. Kérik a CFC-k, metil, kloroform,
karbon tetraklorid és a halogének használatának teljes leállítását 2000-re.
1992 Még jobban kifejti
az Egyezmény a határidõ betartásának fontosságát, 100 nemzet, a Föld
országainak 95 %-a aláírásával. Kereskedelmi korlátozásokat vezetnek be azoknál
a nemzeteknél, akik nem írják alá az egyezményt. A országok közötti technológia
átadást biztosítják, ezzel is meggyorsítva a CFC-k lecserélését és újra
felhasználását.
1996 Az ózonlyuk
növekedése megállt. Az ózon eltûnése nem folytatódik, de a természetes
pótlás még nem indult el. A CFC gyártása világszerte lelassul, de az aktív
piacokon becsempészett vagy illegálisan gyártott CFC-k jelennek meg. Nagy az
ellenállás a metilbromid (ami erõs ózonpusztító anyag) betiltásával
kapcsolatban, és még mindig legális. A szert füstöléssel alkalmazzák
mezõgazdasági talajok gombás betegségei ellen.
Eltelt idõ a
probléma felvetésétõl a probléma jelentkezéséig: 46 év
Eltelt idõ a
probléma jelentkezésétõl a jelenség teljes elfogadásáig: 12 év
Eltelt idõ a
tény elfogadásától az elsõ hathatós törvényig: 1 év
Eltelt idõ a
törvény erejével történt megoldásig: 4 év
Szükséges idõ,
amíg a törvény teljes mértékben megvalósul (feltételezve, hogy a
bûncselekmények véget érnek): 10 év
Szükséges
idõ a törvény teljes bevezetésétõl számítva, amíg az ózonréteg
regenerálódik: 50-80 év
[A lap tetejére:
Ctrl-Home]
[Vissza: Back]