AZ
ERDÕIT ELVESZÍTETT SKÓCIA KÉRELME A MÉG ERDÕBORÍTOTTA CHILE FELÉ
(Ulrich és Francesca Loening)
Ulrich és Francesca
két látogatást tett Dél-Chilébe, hogy több szempontból lássa az erdõk
állapotát és kezelését, s chilei erdészeket láttak vendégül három-négy
alkalommal Skóciában. Az egyik eredmény az alábbi "levél".
"Vázlat marad ez a levél, hogy nyilvánosságra hozatal elõtt
megerõsödjön és megjavuljon. Örülnénk hozzászólásaiknak. "
1. A történelem
során az emberi fejlõdés mindig okozott erdõirtásokat. Végül a
társadalom is és a természet is szenvedett. Ez a levél egy kérés országomból -
amely hosszú idõn át vesztette el erdõit - az önök országához,
melyben még megvannak a világ legnagyobb erdõi, mégis azon van, hogy
elpusztítsa ezt a természetes kincset. Arra kérjük önöket, mielõtt túl
késõ lenne, saját érdekükben és természetes örökségük érdekében
vigyázzanak erdeiekre, hasznosítsák természetes erõforrásaikat
ökológiailag megõrizve az életet.
2. Hogy kérésünket
megfelelõ összefüggéseiben megértsék, a következõ megjegyzésekkel
vezetjük be észrevételeinket:
a) Teljesen
tisztában vagyunk azzal, hogy mivel a gazdag északi országok már régen
csökkentették vagy elpusztították erdeiket, nincsenek abban a helyzetben, hogy
másoknak az ellenkezõ tanácsot adhassák; Ez gyakori kritika a gazdag
északtól.
b) Tisztában
vagyunk azzal, hogy erdõk felhasználása és az erdõirtott
területek mezõgazdasági és urbanizációs hasznosítása egyike volt az északi
"Elsõ Világ" anyagi jóléte legnagyobb forrásainak; NEM azt
kérjük az önök országától, hogy a gazdagság ígéretét figyelmen kívül hagyják;
de láttuk hogyan tûntek el gazdagságot teremetõ erdeink, s most
importtól függünk.
c) Arra is
szeretnénk felhívni figyelmüket, hogy mi akik e levelet írjuk, nem osztjuk
országunk véleményét sok gazdasági- és fejlõdéspolitikai kérdésben; arra
köteleztük magunkat, hogy kritikusan vizsgáljuk meg a társadalmi és nemzetközi
méltányosságot, a kereskedelmi és politikai erõk ökológiai
kizsákmányolásra gyakorolt hatását és azt a mítoszt, hogy az elsõdleges
erõforrások exportra szánt belsõ befektetésû
kizsákmányolása gazdagsághoz vezet - valójában a mi példánk mutatja, hogy
szegénység és nélkülözés az eredménye.
d) Teljesen tisztában
vagyunk azzal, hogy a Föld lakosságának kevesebb, mint fele használja az
erõforrások 4/5-ét; elköteleztük magunkat, hogy alternatív módokat
keresünk; magánemberként saját életstílusunkat ennek megfelelõen
módosítjuk.
e) Különösen komoly
kísérleteket teszünk a hazai erdõk és a vadállomány újratelepítésére
Skóciában, annyira amennyire ez lehetséges.
f) Ezért bízunk
benne, hogy ezt a levelet ugyanabban a szellemben fogadhatják, mint amilyenben
íródott; azok írták, akik megpróbálják civilizációnk fejlõdésének
irányát a természet meghódítása helyett a vele való együttmûködés felé
terelni. Levelünk azoknak íródott, akikrõl úgy gondoljuk, elkötelezték
magukat ugyanarra a kizsákmányolásra, ami nálunk folyt a múltban.
3. Skóciát valaha
csaknem teljesen erdõk borították a legutolsó jégkorszak után, mely kb.
10 000 évvel ezelõtt fejezõdött be. Minden európai ország
elpusztította erdeit; még Plato is fájlalja Attikában, mert rájött, hogy az
erdõtakarónak talajmegkötõ és folyamatos ivóvíz biztosító szerep
is van. Sok mediterrán ország vált majdnem sivataggá. Ma már csak néhány
európai területen támogatják az erdõk megtartó védelmének hagyományát.
a) Skócia és
Írország csaknem kopárrá vált és elvesztette nagyobb vadállatait is. Frank
Fraser Darling, a hírneves skót ökológus Felsõ-Skóciát "nedves
sivatagnak" hívta. A csupasz hegyeknek megvan a maguk szépsége és sok
látogató nincs tudatában az elõtte álló ökológiai katasztrófának. De a
veszteség súlyos; az erdõirtás növelte a falusi élet hanyatlását, a
városiasodást és a nagy emigrációt. Az ország jelenleg szegényebb és nem
gazdagabb lélekben, emberekben, erõforrásokban, természetben. Most,
amikor a visszaállítás lehetõsége még nagy, a feladat óriási és
sürgõs.
b) Az erdõk
elvesztése adósággá vált, az adósok õseink, akik a jövõtõl
loptak. Az önök nemzete is ezt csinálja jelenleg.
c) Ma csaknem
minden fatermékünket importáljuk; az eredmény nemcsak magas importszámla, hanem
mások kizsákmányolása is, nevezetesen az, hogy múltbéli pusztításunkat
exportáljuk másoknak, mint pl. önöknek. Támogatjuk az erdõsítést, a
közel és távoli jövõ életminõségének érdekében Skóciában. Ez
költségesebb befektetés, mint a rövid tenyészidejû ültetvények
telepítése, amelyek azonban nem pótolják az õshonos erdõk
ökológiai gazdagságát.
4. Chile különbözik
Skóciától; Dél-Chile még most is az, ami Skócia réges-régen volt.
a) A chilei
erdõkben a fajok oly gazdagsága lelhetõ fel, mely messze
meghaladja Skóciáét; Dél-Chilében csaknem százféle nagy fafajta található, míg
Észak-Európában 20, Skóciában pedig 10. Dél-Chilében olyan fajok is
fellelhetõk, melyek többszáz és többezer évig élnek, nevezetesen az
Alerce és az Auracaria.
b) Örvendetes hír,
hogy Chilében végre hoznak néhány korlátozó intézkedést ezeknek az õsi
erdõségeknek a kizsákmányolása ellen. ( A CITES szerzõdés által
tiltott fajok illegális kereskedelme még mindig folyik.) Rá kell azonban
mutatnunk, hogy az Alerce és az Auracaria fajok kivágására szóló haladék, mely
még sok évre szólhat, önmagában kevés védelem olyan fák esetében, melyeknek
életkora eléri a háromezer évet.
c) Láttuk a nagy
erdõégetéseket sokmillió hektáron, évtizedekig; ma is folytatódnak az
égetések és a nagyméretû fakitermelés.
d) A faanyag
nagyméretû pocsékolását figyeltük meg: az égetés után megmaradt hatalmas
rönköket egymásra halmozzák kerítésnek; óriási mennyiségû fát tüzelnek
üzemanyagként, mintha a készlet kimeríthetetlen lenne. Amikor sok van
valamibõl, mindig csábító a pazarlás; de bolygónknak összességében nincs
olyan sok mint egyenlõre Chilének.
e) A faanyag és
forgács exportja jelenti a másik nagy erdõveszteséget; mert a
helyreállítási költségeknél jóval kevesebbért adják el külföldre. Több millió
tonnát exportálnak a kikötõkbõl fõleg Japánba. De ez a
folyamat felhalmozódó adóssághoz vezet, melyet nagyon költsége lesz
visszafizetni, ahogyan Skóciában történt.
5. Az életfenntartó
erdészet lehetõségei
a) A világon nagyon
kevés erdõt kezelnek megtartó módon - a legtöbb fakitermelés elsõ
vagy másod ültetésû erdõkbõl történik, s minden ilyen
körfolyamattal csökken a fajok változatossága és mérete. Chilének még megvan az
a választása, hogy egy igazán hosszú távú, tartós erdõgazdálkodási
stratégiát dolgozzon ki.
b) Oly sok
erdõt kiirtottak már, de van idõ és lehetõség az
újratelepítésre megfelelõ irányítással. Skóciában más a helyzet, ott
csupasz, talajeróziótól lekoptatott, állatoktól kerítéssel védett területre
kell telepíteni az új erdõket.
c) Van még
idõ, amíg sok erdõ túlélte a pusztítást, hogy mindent átfogó
erdõpolitikát találjanak, mely bizonyos fajokat teljes mértékben védene,
másokat megõrizve használna. Skóciában az õshonos erdõknek
csak 1.5 %-a maradt meg, ez is megrongált állapotban; az újratelepítés feladata
hatalmas.
d) Talán még lesz
idõ, hogy a fenyegetett és ma már védett fajokat visszavonják a
termelésbe. Minden évente kivágott 2500 éves Alerce helyett legalább 2500 db
újabbat kellene ültetni. Ez megtartó módszer, s ha kevesebb van kivágva, annál
inkább. Még a tengerparti 300 éves fák is visszaállíthatók lehetnének a
termelésbe, ha kevesebb mint egy ítéltetne kivágásra 300 újonnan növõ
helyett. Így végül az õshonos erdõ helyreállna.
e) A fenyegetett
fajok kivágására szóló halasztás addig szükséges, amíg folytatódik a pusztító
fakitermelés. A megtartó faipar bevezetése, a növekedõk számánál
kevesebb kivágás minden erdõre ki kellene, hogy terjedjen. Ily módon
örökké termõk maradnának erdeink. Másképpen, a chilei
erdõkrõl szóló két riport szörnyû jóslata beteljesül és
minden elveszik a következõ negyedszázad során.
6. Végülis képzett
szakembereivel sokféle bõséges természetes erõforrásával Chilének
megvan a lehetõsége, hogy függetlenül mérje fel szükségleteit és olyan
ökológiailag és társadalmilag józan megtartó gazdaságot fejlesszen ki, mely
kielégíti ezeket a kívánalmakat. Az elsõdleges erõforrások,
különösen az erdõk kizsákmányolása nem történhet külsõ hatalmi
érdekek miatt, mert ez kétségtelenül az erdõ kizsákmányolásához és
pusztításához vezetne. A helyi érdekeknek megfelelõen sem, mert ezek
egymással szövetkezve hasznot húznának a kizsákmányolásból, de mindez Chile
egészének veszteséget jelentene. Ezzel a kihívással sok ország áll szemben az
UNCED Riói konferenciáját követõen, ahol nem jött létre megállapodás az
erdõk ügyében. Chile mutathatná az utat egy világméretû új
megtartó erdészet irányvonala felé.
(Ulrich a
következõ kapcsolat-felvételi címeket adja meg további információk
kérésére a chilei erdõk ügyében:
Doug Tompkins
356 Buin
Puerto Montt X,
Tel.: 56 65 250 079; fax: 56 65 255 1455
Pablo Sandor
Ayacara Foundation
PO Box 100-9
Santiago
Chile
Tel.: 56 2 231 8798; 214 1419
Mindkét címen
terjesztik az erdõk, rengetegek megértését szolgáló információkat minden
felé. Az Ayacara alapítvány ökológiai tanulmányi projekteket létesít és kiváló
szálláshelyet és konferenciatermeket épített helyi faanyagból helyi emberek
segítségével. Az alapítvány több nemzetközi kapcsolódási pontot szeretne -
Ulrich egyik régebbi tanítványa most ott van.