|
18. Beavatás
Az Egy, a Pár és a Fél
Szeretettel köszöntöm a Bevatás nézõit.
Ifjú jogász koromban rengeteg hagyatéki leltár ment át a kezemen. Közöttük
számos olyan, amiben olyasmi állt, hogy Kovács Jánosné meghalt május
negyedikén, Kovács János nyolcadikán. Leéltek együtt ötven-hatvan évet, aztán
elment az egyik s pár nappal utána a másik. Mint a ketteslétra. Egymásban
tartották a lelket. S amikor a létra egyik szára eldõlt, a másik nem bírt
egyedül állni. Nem is akart.
Kezemmel létrát mutatok.
Boldog házasság éltek: egyek voltak a szeretetben. A titok egyik fele, hogy
szeretet mûvelés: állandóan emelni a másikat! És a titok másik fele: egynek
lenni.
Közben esküvõi képeket látunk. Esetleg régi családi fotókat!
A történelem a házasságnak minden lehetséges formáját ismeri: a csoportházasságot,
a többnejûséget, a többférjûséget, a monogámiát szigorúan vagy lazán, És
mégis, a mûvészet mindenünnen a páros szerelemrõl tudósít. A nálunk
legismertebb poligám kultúra, az iszlám költõje Omár Chájjám, mesemondója,
Seherezádé , építtetõje, Sahdzsahán nagymogul a
Tadzs Mahalban mind a páros szerelmet zengi.
Miért? Miként lehet, hogy kalandozunk és nézegetjük a gyönyörû lányokat, s
közben mégis az igazi párunkra vágyunk, akinek odaadhatjuk magunkat
szõröstül-bõröstül.
Akivel így összeillünk. Mint a két kezünk. Közben Tadzs Mahal.
Egy régi indiai történet azt meséli, hogy az ember valaha kétnemû volt. Isten
ketté-, vagyis félbe(!) vágta az embert, s azóta ki-ki a párját keresi, hogy
ismét egyesüljön vele.
Errõl, a házassági egységrõl így ír az Ószövetség :
Az Úristen az emberbõl kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és
az emberhez vezette. Az ember így szólt: ez már csont a csontomból és hús a
húsomból. Asszony a neve, mivel férfibõl lett. (Is= férfi, isa=asszony) Ezért
a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettõ egy
test lesz. (Ter 2.22., 18.)
Bölcseleti tanácsadónk, anyanyelvünk egyetlen szóba sûríti a a lényeget: egybekelni.
Ezt a szentséget egymásnak szolgáltatjuk ki az elhálással. Amikor
kikelünk a nászágyból, egy test leszünk .
Az egybekelés szeretetében jön létre nõbõl és férfiból az ember, Isten
képmása.
Állítólag az egy a legmagasabb szám, Isten száma. A szónak, Pais
Dezsõ szerint nemcsak szám-értelme van, azt is jelenti, hogy szent:
egynap-idnap- ünnep , egyház szavaink tudnak errõl.
Vessünk egy röpke pillantást az egy matematikájára! Ha összeadjuk a valamennyit
, a mindahányat, a végtelent és a tengernyit , az
eredmény egy enlõ lesz valamivel, ami egy befoglalja e
sokaságot. A különbözõk tömkelege benne egy esül. A teljes
tudást egy etemesnek hívjuk, az eltérõk és a mindenfélék –
bárahány – ha találkoznak, egy eznek, esetleg egy formák
leszenek, egy be vának, egy et értenek. Számtalan sokan
lehetünk egy ütt. A közösség erejét végtelenül megsokszorozza az egy
ség. Sokat mondók a fosztóképzõs alakok: egyenetlen , ami hibás, egyetlen
, aki az egyetemesbõl valamiképpen kimaradt. Ne feledjük az egy ént,
az egy - ént , aki önmagát az Eggyel azonosnak tolja
föl.
Kezemet összekulcsolom, szétveszem
Hány egy van a kettõben? Igenes barátom kisfia kérdezte: ha egy istenben
három személy van, akkor két istenben mennyi? Két egyben kétszer van meg a
teljesség? Az egyetemes? Dupla benne az egység?
Összekulcsolom a kezemet
A kettõnek a legjobb esete az, ha pár . Nyelvünk a páros
testrészeket egyes számban mondja, s azt állítja, hogy a pár megbomlásakor
nem két egy keletkezik, hanem két fél. Két töredék, csonkaság. Félkarú,
félfülû, sõt, féleszû!
Egyik kezem. Másik kezem.
Hasonló logikával gondolkodik nyelvünk a házasságról. A házaspár fele a feleség
– a csángóknál a férj is feleség! A pár megvilágosító szó. A párban
egyesül a fél, a töredék, ezért belõle keletkezik az élet. Nem a pont
olyant jelenti, hanem a kiegészítõ kettõst; ugyan mire mennénk két
jobbkézzel? Egy hajórakomány ballábas cipõvel?
Ezért nem lehetséges a homoszexuális házasság: õk ugyanis sehányan sem
tesznek ki egyetlen egy párt, tudniillik semmilyen bizarr alakzatban sem
képesek egybekelni.
Próbálják meg átkulcsolni a kezüket. Nálam rendesen a bal hüvelykujjam
van fölül. No, váltsunk, legyen fölül a másik. Észlelik a különbséget?
Lehetséges így az egység?
Homokos-fölvonulás, esküvõ, stb.
Ebbõl ered, hogy csak elvétve monogámok. Az AIDS-vizsgálatok mutattak rá,
hogy
(olvasok) "Amíg egy német heteroszexuális személy egész életében
átlagosan három-négy szexuális partnerig jut el, sok homoszexuális ennek a
százszorosát is könnyen eléri. Három év alatt ezer különbözõ(!) intim partner
semmiképpen sem csúcsteljesítmény, vélik az amerikai orvosok". Az
úgynevezett párkapcsolatban élõk szokásairól beszél egy Victor nevû
AIDS-beteg: " Egész héten együtt voltunk, de éjszaka mindegyikünk
csak egymagában ment el hazulról. S ha aztán adódott valami, a mindenkori
illetõvel tértünk haza."
A homoszexuális férfiak AIDS-es drámája fölidézi az amazonok halálos
legendáját. Az amazonok szintén páratlanul éltek: Eurázsiában, Afrikában, a
Kolombusz elõtti Amerikában azonos szabályok szerint; csak a szaporodásra
vettek igénybe férfiakat. Társadalmuk talán éppen a páratlanság miatt a
halálról szólt. Fiúgyermekeiket világrajöttük után nyomban megölték,
máskülönben kizárólag hadakozással foglalkoztak a legendák szerint.
Amazon ábrázolások.
Amikor Jézus: (Mt 19. 5 skk, 1115.) megismétli a mózesi törvényt: "A
férfi elhagyja apját, anyját és feleségevel tart és egy test lesz a
kettõ". És " Amit tehát Isten egybekötött, azt ember
ne válassza szét." Akkor a farizeusok vitáznak vele: Mózes
megengedte a válást. Jézus azt feleli, hogy "Mózes szívetek keménységére
való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de
kezdetben nem így volt."
Jézus nem vallási, hanem ontológiai okból tiltja a válást. Azt állítja, hogy
a férfi és a nõ létezése az egybekelés folytán teljesen megváltozik: eggyé
lesznek. Válásuk tehát egyenértékû azzal, mintha ketté mûtenék
õket... Éppen ezért a házasság törés az Egy megtörése. Az elválásban,
aki próbálta, tudja, hogy nem két egy keletkezik, hanem két
fél , akik mintegy kettéhasítva élnek.
A rádióban a minap a magyari elmaradottságot ostorozta egy pszichológusnõ,
szerinte ennek a sebzettségnek az oka az, hogy "nálunk az emberek
megfelelõ válási stratégia nélkül kötnek házasságot."
A kutya és a macska szobra: ülnek a polcon egymás mellett, lógázzák a
lábukat.
A válás okozta sebzettséget elkerülendõ a legjobb nem egybekelni. Nincs új a
Nap alatt: "már a régi rómaiak is" kitalálták korunk forradalmi
ötleteit:
"A házasság társadalmi teher, írta Metellius Macedonius
(Várkonyi I. 247) és természetesen súlyos, de kötelességérzetbõl nem
szabad elhanyagolnunk. Ha tehetnõk, természetesen mindnyájan megszabadítanánk
magunkat ettõl a köteléktõl, a természet azonban olyanná alkotott bennünket,
hogy éppoly kellemetlen számunkra asszonyokkal együtt élni, mint nélkülük gazdálkodni."
Ennius: "Inkább háromszor veszélybe kerülni a csatában, mint
életet adni egyetlen gyermeknek."
"A nõket fel kell szabadítani a házasság rabsága alól."
Õszintébb korokban a formátlan kapcsolatot ágyasságnak hívták.
Gyerekkoromban hallottam, hogy X. és Y. összeálltak, vadházasok, vadasan
élnek.
Manapság az élettárs varázsige járja: nekünk nem kellenek a formák,
mi papír nélkül is... Aki átlát a posztmodern szövegelésen, az elõtt
világos, hogy az élet szó idekeverése füllentés. Az élettársaság egyrészt
nem az élet továbbadására jön létre, másrészt dolog lényege éppen az életre
szóló elkötelezettség hiánya: addig csináljuk, amíg jó. Nem cél az
egybekelés: ki-ki marad fél , amit önállóság nak szokás
eufemizálni. Ebbe a helyzetbe pompásban befér a válási stratégia, ám
belefér-e a holtomiglan-holtodiglan felelõssége?
Belefér-e a jövõ?
|