|
11.
Beavatás
Hogyan kell egy országot elfoglalni?
Szeretettel... Nos hogyan? Karddal, tankkal? Az igazi siker titka ebben a
versikében lappang, melyet az önkényuralom idején függesztettek egy
Lenin-szoborra: Ne bizakodj, Iljics, nem tart ez örökké,/százötven év
alatt sem lettünk törökké. Hogy mennyire lettünk? A hódítók mennyire
kaparintották meg az ország lelkét?
Az ország lelke a nyelv. A nyelv pedig a szavak mellett a gesztusok, a
szokások összessége, melyek révén megértjük egymást. Communicatio = cummunió.
Köz -lés = köz -össég. A communicatio összekuszálása megbontja
a communiót, az országot. Isten a bábeli toronyépítõk nyelvét zavarta meg, s
az országnak, Bábelnek vége lett.
Bábel tornya. Õszene. Tibeti zengõ üst!
Az ország elfoglalása a nyelv elfoglalása.
A hadmûvelet feladatai: megszállni a pozitív fogalmakat, kiverni az
ellenfelet még a középértékûek birtokából is, egyszersmind a negatív
értelmûek hordozására kényszeríteni, továbbá az ellenfél maradék szavait
szégyenletesnek minõsíteni. Az így elõidézett káoszban a préda-nép
meghasonlik, tagjai félreértik egymást és marakodó pártokra szakadnak.
Lehetséges ripsz-ropsz átalakítani a szavak értelmét? Ojjé! A jobb
és a bal értelme õsrégi, metafizikai megalapozottságú, és az
európai nyelvek zömében hasonló. A jobb jót jelent, a bal rosszat, s
mindketten dús bokorban kapaszkodtak a jelentésükbe. Egészen a Francia
Forradalomig.
Fölolvasok a Magyar-Magyar Nagyszótárból; elõbb a baloldali ,
majd a jobboldali !
Ma csak a szamarak és az igen bátrak merik magukat jobboldalinak nevezni.
Megismertünk közben egy hadititkot: a meghódított szó varázsigévé változik.
Mi a varázsige?
Varázsige : a Nagyszótárból!
Tanuljunk egy kicsit a magyar történelembõl. 1945 után a Vörös Hadsereg révén
a baloldal megkaparintotta a rendõrséget majd az ÁVÓ-t. Rákosiék ebbõl a
pozícióból, kiváló stratégiával, foglalták el a kor kulcsfogalmait. Így lett
zsákmányuk a sokak által áhított demokrácia és haladás,
a háború és a megszállás után olyannyira várt szabadság és béke
. Kisajátították a nép- et... Ugyanakkor ellenfeleiket sikerült
beszorítani a reakciósba , a népellenségbe , az
okkal gyûlölt fasisztába , és így tovább.
A politikai szókincs elfoglalása azonban kevés. A teljes hódoltatáshoz be
kell hatolni a lelkek bensõ zugaiba, és összekoszolni, kipiszkálni onnan az
addigi alapértékeket. Így vált a szokások közül, úgymond, meghaladottá és
tilossá a templomba járás , vagy a kokárda viselés március
15-én, aztán kimondhatatlanná a nemzet, a család, Isten, Egyház,
hazafiság, szervezkedés, magyar, ima, nemes, üdv, szeretet .
Legföljebb ún. fosztogató-képzõkhöz láncolva voltak használhatók: pl.: szocialista
hazafiság, haladó hagyomány, haladó értelmiségi, stb. Pol Pot például
egy haladó tömeggyilkos volt Kambodzsában.
Május elsejei fölvonulás, Rákosi-beszéd haladó értelmiségiekrõl.
A ragok is az önkényuralmat szolgálták: kötelezõ volt pl.: az
óvatos bírálatokat többes szám elsõ személyben fogalmazni. Mintha én is
ludas volnék a gyapot-programban, vagy az iskola-körzetesítésben.
Tilos kimaradni: a hódításnak célpontja minden egyes lélek.
Gúnyrajzok a 45-53-as sajtóból, kulák, pap, Mindszenty, Tito, Truman;
Rákosi úttörõkkel, Sztálin szövõnõkkel, stb.
E mágikus nyelvi harc, Jung szavával, archetípusok körül ûzi bûbájosságait.
Az elfoglalt népnek új gyökerekre, új spirituális térre van szüksége. A tanító
, az apa õspozícióját a zsarnok foglalta el Lenintõl Kádárig,
az Eszme Istenét, a Párt a csalhatatlan Egyházét
. A s zocializmus és a kommunizmus a mennyország
helyébe nyomult; még egy pár év hajtás és üdvözülhetünk – itt a földön..
56-os csatakép
A legvéresebb nyelvi ütközet a forradalomért , mint a lakosság
szemében pozitív hatású varázsigéért folyt. Kádár ezért nevezte forradalmi
nak a kormányát, bár a tények súlya alatt 1956 novemberében még forradalmat
kényszerült mondani. Nagy Imre és mások e szó birtokáért haltak
meg. Az írók évtizedeken át aszerint különböztették meg egymást, hogy
leírták-e az ellenforradalom szót, vagy sem. A szocializmus
abban a pillanatban bukott meg, amikor a Pozsgay-bizottság ellenforradalom
helyett népfölkelésnek minõsítette a forradalmat .
Ellenzéki kerekasztal, Lakitelek, Duna-tüntetés
A 87-89 közt szervezõdött politikai alakulatok ebben a mágikus nyelvi ringbe,
bunyóztak. Miután az önkényuralom demokrácia-, szabadság-, nemzet- és
keresztényellenes volt, a demokrata, a szabad, a magyar és a
keresztény vezérszó lett a pártelnevezésekben. Ugyanakkor a gyûlölt párt
szót kerülték: MDF, Fidesz, Szdsz.
A komoly szemlélõ emlékszik, hogy a haladó és a reakciós
varázsige-pár helyébe az Európa és a Mucsa
lépett. Az Európa szó egyúttal stratégiailag azonos a kommunizmussal
, ami, mint már tudjuk, a mennyországnak felel meg. S ha már a
szakralitás területére tévedtünk: az új fõisten a Piac . Ítél
eleveneket és holtakat. Ha a Piac elveti, vagy igényli, akkor
nincsen apelláta. Ha pl. igényli a prostitúciót, akkor engedélyezni kell. Az
igény-szó is varázsige: azt födi el, hogy az úgynevezett õsi szakma nem az
utcalányok üzlete, s nem a köznép igénye, hanem a stirciké, végsõ fokon pedig
a szervezett bûnözésé.
Utcai kurvák.
Vajon lesznek majd szúróházak is, ahol leölettethetjük haragosainkat és
elaggott szüleinket? Higiénikusan és megadózatva? Nem kétséges, hogy
ilyesmire is van igény...
Látjuk, egy jó varázsige bármire képes. 1948 és ‘88 között visszhangzott az
ország az ostoba és tanulatlan káderekrõl szóló anekdotáktól: 1994-re a
zseniálisan alkalmazott szakértõ varázsige egytõl-egyig okossá
bûvölte õket.
A demokrácia már a háború után is elõttünk tipegett örökös
gyerekcipõjében. A bölcs tanítók tanították, a buti nép pedig nehezen
tanulta. Persze sok volt a lecke: azt is be kellett vágnia, hogy ezután az
idegen iga alatti élet jelenti a szabadságot, a közösségek betiltása a
közösségi társadalmat. A demokráciát ötven éve a reakciósok
támadták, most a jobboldaliak . Az ilyenek nacionalisták,
soviniszták, tehát fasiszták . Fasiszta nép? A fasiszta
természetesen nem fasisztát jelent, hanem nemzeti szocialistát, mindazonáltal
gyilkos bunkó.
Bunkócska-nóta.
A centrumfogalmak a 90-es években is bajosan használhatók fosztogatóképzõ
nélkül . Haza, hazafi, magyar, keresztény? "Jó
értelemben" vagyok magyar; nehogy rásüssék, hogy kirekesztõ
volna, idegengyûlölõ , netán antiszemita .
A megszállt lelkek otthonukból kiverve toporognak. Szabadulnának, de a hely,
a fogalmi tér, ahová kerültek, eleve nevetségessé teszi minden mukkanásukat.
Hódoltságuk szívük gyökeréig hatolt; már a gyermeküket sem tekintik áldás
nak: a gyermekáldás szó kiveszett. Állapotosság sincs,
várandósság sincs, viselõsség sincs, kismamaság is alig. Hogy Marikámnak
jövõje van? Ezt a csángó szólást sokan már meg sem értik. Az áldás helyébe a
teher lépett: terhesség, terhes asszony. Innentõl a terhesség-megszakítás
normális. Vagy mondanánk áldásmegszakítást?
A teher és az áldás a lélek két állapota A teher lefelé húz. Az áldás fölfelé
emelne és hívna, elfogadása gyökeresen más, ellenkezõ életirányt kínálna.
Talán éppen a szabad és bátor emberét?
Sokan próbálnák tisztelni az új varázsigét, a más ságot, de nem
biztosak abban, hogy ez a méltóság õket is megilleti-e, vagy csak a
bûnözõket?
Cégtáblák külföldi nyelven: forgatni kéne!
A megszállt lelkek immár félnek anyanyelvükön megszólalni. Boltjukat külföldi
nyelven jegyeztetik be, akárcsak a gyereküket. Kivesztek a Máriák, a Jánosok.
Szomi: hogy hívják az unokádat? Cédulát vesz elõ a zsebébõl.
Elképzelhetõ annál megalázóbb kifosztottság, mint a nyelvtelenség? Hogy
létünk legszebb szavai értelmükbõl kiforgatva, kisajátítva, nemtelenné téve?
Az ország lelkének visszafoglalása saját lelkünk visszafoglalása. Javaslom,
hogy gyakoroljunk. Lélegezzünk mélyeket, lazítsunk, majd próbáljuk kimondani
szelíden, szégyenkezés, félelem és dac nélkül: májas
hurka . Ha már megy, akkor ugyanígy, ugyanebben a nyugodt tónusban: magyar
vagyok .
Ez ne sikerülne?
|