A
tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és
szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet
fûz a fényképezôgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a
békésen tarajozó fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a
halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és - mivel az Isten a
hármasságot szereti - biztonság kedvéért harmadszor is: katt!
Az idegen, csattanó
zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias
jóindulattal eltelt turista azonban megelôzi, és maga nyújt feléje egy csomag
cigarettát. Szemlátomást beszédbe akar elegyedni vele.
- Ma gazdag fogás
várja, ugye?
A halász a fejét
rázza.
- De azt hallottam,
ilyen idôben jó a kapás!
A halász bólint.
- No, és nem fut ki
a tengerre?
A halász a fejét
csóválja. A turista levertnek látszik.
- Talán rosszul
érzi magát?
A halász a taglejtések
nyelvérôl végre áttér a normális beszédre.
- Nagyszerûen
érzem magam - mondja. - Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.
Feláll és
kinyújtózik, mintha atlétaszerû testalkatáról akarna bizonyságot tenni.
- Egyszerûen
fantasztikusan jól érzem magam!
A turista arca
egyre szomorúbb lesz, és nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a
szívébôl fakad:
- De akkor miért
nem megy ki a tengerre?
- Mert ma reggel
már kint jártam.
- És jó fogás volt?
- Olyan jó, hogy
most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát
fogtam...
A halász végre
teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista
vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat
jelének tartja.
- Még holnapra és
holnaputánra is futja - jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen
válláról. - Nem akar rágyújtani az én cigarettámra?
- Köszönöm.
A cigaretta a
szájban, megint katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére,
fényképezôgépét maga mellé teszi - most szüksége van arra, hogy mindkét keze
szabad legyen, mert kellô nyomatékot akar adni beszédének.
- Nem szeretnék
beavatkozni személyes ügyeibe - kezdi -, csak hát képzelje el, hogy ma
másodszor, harmadszor, sôt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor
három, négy, öt, sôt talán tíz tucat makrélát fogna... Képzelje csak el!
A halász bólint.
- És nem csak ma,
hanem holnap, holnapután is - folytatja a turista -, egyszóval minden nap, ha
szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sôt talán négyszer is kifutna a
tengerre... El tudja képzelni, hogy akkor mi lesz?
A halász a fejét
rázza.
- Legfeljebb egy év
múlva motort vásárolhat, két év múlva újabb bárkája lesz, három-négy év múlva
pedig bizonyára vásárolhat két csónakot, és azzal aztán még többet fogna - egy
szép napon pedig két motorhajója lenne, és... - a lelkesedéstôl egy pillanatra
elakad a turista hangja - kis hûtôházat épít, esetleg füstölôt is, aztán
konzervgyárat, saját helikopterre tesz szert, hogy a levegôbôl figyelhesse a
halvonulást és rádión utasíthassa a motorhajóit. Aztán engedélyt szerez,
halvendéglôt nyit, és saját maga, közvetítô nélkül exportálja a homárjait
egyenesen Párizsba... és akkor...
A lelkesedéstôl
megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik
szabadságának örömeirôl, lelke mélyén szomorkodik, és úgy nézi a békésen
gördülô hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik.
- Akkor... -
mondja, de az izgalom még mindig megbénítja.
A halász
megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermekét szokás, akinek a torkán akadt
valami.
- Akkor mi lesz? -
kérdi halkan.
- Akkor - mondja
halk elragadtatással az idegen -, akkor leülhet ide a partra, szunyókálni a
verôfényben, és nézheti ezt a gyönyörû tengert.
- De én most is ezt
teszem! - válaszol a halász. - Nyugodtan üldögélek a parton és bóbiskolok. Csak
a maga kattogása zavart meg...
A turista töprengve
távozik a partról. A munkára gondol, amelyet mindig eszköznek tartott ahhoz,
hogy egy szép napon megszerzi magának azt a lehetôséget, hogy többé ne kelljen
dolgoznia. Arcán most nyoma sincs az együttérzésnek a szegényesen öltözött
halász iránt - csak egy kis irigység látszik rajta.
Nyelv: német
Eredeti méret: a fordítás teljes
Forrás: Érted vagyok