Kemence a lakásunkban

Hogyan kezdődött?

Történetünk ott kezdődik, hogy volt egy öreg fatüzelős cserépkályhánk. Szerettük, de mégsem voltunk igazán megelégedve vele. Ha befűtöttünk, túl forró lett, ha leégett a fa, akkor pedig reggelre már dideregtünk a lakásban. Két szobát fűtött, légrés volt mellette, amin át lehetett látni a gyerekszobába és minden zaj átment. Így ha elaludtak a gyerekek, csak suttogni lehetett, hogy ne ébredjenek fel. A lábazati csempéi majdnem mind töröttek voltak, de az oldalán is volt ilyen bőven. Ezen kívül eresztette a füstöt időnként és vagy 10 éve nem volt átrakva. Megtudtuk, hogy az átrakása 80 ezer forintba kerülne, így rögtön elment a kedvünk a művelettől, mert nem sok jóval kecsegtetett. Ráadásul a sok törött rész pótlása sem volt biztos, mert ilyet már nem gyártanak.

Péter barátunk lakásának építkezése sok gonddal járt, repedtek a kefnik, mert nem volt jó a födém kialakítása, úgy nézett ki, az egészet le kell bontani. Aztán ezek lassan megoldódtak hosszú hercehurca és sok szakértői vélemény hatására. Már állt felette a tető, amikor jött Vas Zoltán mester, és épített egy kemencét. Péter hosszasan készítette elő a műveletet, mesélte miket szerzett be hozzá, hogy a mesternek nincs autója környezetvédelmi okokból és szállítani kell az egyik kemence felépítésének helyszínéről a másikra. Vas mester pedig Baranyában lakik, nem épp közel. De igazi környezetvédő, még nádgyökérzónás szennyvíztisztítója is van. Aztán végre eljutottunk Péterékhez, és meg is néztük az alkotást. Hát elsőre beleszerettünk. Valahogy így jött az ötlet, hogy nekünk is kell egy, a cserépkályhát pedig bontásra ítéltük.

Péter közben találkozott egy régi barátjával, Bagi Istvánnal, aki szintén nem egy hétköznapi ember. Népzenét gyűjt, zenél, nyaranta hordozható kemencéjével járja a vidéket és vásárokon, rendezvényeken kenyérlángost süt. Mellette 3 gyerek apja. Mivel a lángossütés télen nem fiall, gondolta, kellene valami mellékes kereset télire. Így jött a képbe a kemenceépítés. Elszegődött hát Vas mester mellé kemencéket építeni. Felfalazott néhány kemencét vele, majd épített saját magának is egyet. Elhatározta, hogy az első 4 kemencéjét ingyen építi fel. Na ezt mi megtudtuk a Pétertől, így lett a miénk a második.

Milyen is ez a kemence? A kemence, a szó igazi értelmében fűtésre és sütés-főzésre egyaránt használt berendezés, melyet mindig a konyhából fűtenek, a kéményen vagy a konyhai kürtőkémény alá nyíló száján át, és a szobában áll. A tűz a levegőt a konyha felől a száján át kapja, és ott távozik az égéstermék is. A szegény ember rőzsével, kukoricaszárral, szalmával fűtött, rövid idő alatt elégetett nagyobb mennyiségű tüzelőt, mely jól felforrósította a kemencét, de hamar elhamvadt. Ezután tévővel bezárták a kemence száját, és tartotta a meleget sokáig. Persze voltak csak sütésre-főzésre használt nyári kemencék is. A mi kemencénk igazi neve falazott kemence. Nem hasonlít sem a tüzelés módjában, sem felépítésében az igazi kemencékre, csak a külseje utánozza a sifonkemencét. Ez persze nem lebecsülendő. Mivel a kor technikai vívmányai adta lehetőségeket jól ötvöztük a népi hagyományokkal, különösen értékes darabot kaptunk. A kemence mindkét szobát fűti, ugyanúgy, mint elődje, a cserépkályha. Tűztere samott téglákkal bélelt, utána a füstgáz füstjáratban adja le a további hőt. A tűztér ajtó vastag acéllemez, rajta szegecselt perem, szabályozható légrés. A tűztér alsó felében helyet kapott egy fejére állított L-alakú 5 mm-es acéllemezből hegesztett víztartály, mely a lakás többi részének központi fűtése számára fogja előállítani a meleg vizet. A tűztér felső részében sütő foglal helyet, szintén acéllemezből. A tűztér alatt boltív fedi a fatárolót és egyben szárítja a sugárzó hő a fát.

Előkészületek
Első lépésben le kellett bontani a cserépkályhát. Ezt Bagi mester vállalta is ingyen, mondta, ebből is tanulhat. Beburkoltuk a szobát hullámkartonnal, hogy kevesebbet kelljen takarítani. A szálló por ellen további takarófóliák mennyezetre való ragasztásával és időnként vizes permetezéssel védekeztünk. Itt jól jött a két literes kis permetezőgép. A bontás hamar elkészült, négy óra alatt felszámoltuk a kályhát. A régi csempéket megkapta István, a használható samott lapokat pedig elraktuk a kemencéhez. A munka végeztével néhány féltéglával befalaztam a régi kémény tisztítónyílást, mert azt takarni fogja a kemence, és bejelöltem az új nyílás helyét a kémény másik oldalán. Aztán jött az alap. Mivel házunk régi parasztház, a szobákban a padló alatt hagyományosan csak sóder volt. Ez persze átengedte a párát a talaj felől, és dohosodást, a hajópadló korhadását okozta. Mi ezt kiváltottuk kulékavics - beton - vízszigetelés - hőszigetelés - beton - készparkett rétegekkel mindkét szobában. Sajnos a cserépkályha alatt ezt nem tettük meg, így itt betonozni kellett. A kemence nagy tömege miatt a betonba belekerült néhány 14-es és 6-os betonvas, ami volt a háznál. Aztán nekiláttam a Bagi mester által összeírt anyagok beszerzéséhez:
Vízüveg 1 liter. Ezt rögtön kaptam a Bricostore-ban. 400 Ft.
30 db hódfarkú cserép. Ezt még régebben kaptam az egyik szomszédtól, Nyitrai úrtól, amikor átépítette a házát, kicserélte a tetőt. Pontosabban szalagcserepet, de ez is megfelelt.
450-500 darab nagyméretű tégla. Na ezt már nehezebb volt beszerezni. Körülnéztem az Interneten és megkérdeztem Nyitrai urat is, mert ő építész, hogy milyenek az árak. A környékünkön sajnos csak 80-100 forintos árakon lehet ilyen téglát szerezni, ezt drágának találtam. István adott egy telefonszámot, egy Kovács Lajos nevű cigány emberét (30/223-4124), akitől ő is vette a téglát. Felhívtam, elmondtam mi járatban vagyok. Mondta, hogy van egy bontásuk a X. kerületi Gém utcában, és adna téglát. Kérdeztem mennyi. 28 forint, volt a válasz. Baginak 23-ért adta, mondtam. Na jó akkor legyen 23. Megbeszéltünk egy találkozót, hogy megnézzem az "anyagot". Metróval 20 percre volt a munkahelyemtől, ebédszünetben kiugrottam megnézni a bontást. Iszonyú méretű elhagyott gyártelep, szemét, hajléktalanok. A valamikori Globus Konzervgyár. Összeomlott a szovjet felvevőpiac, becsődölt a gyár is. Rácsörögtem Kovácsra, meg is jött hamarosan egy nagy fekete audival. Megnéztük a helyet, egy gazdasági, vagy iroda épületet bontottak. Szép sárga kalapácsos téglák. Ez jó lesz. Most már csak a fuvart kell lerendezni. Feleségem megbeszélte az egyik szomszéddal, Bakonyi úrral - aki fuvaros - hogy elhozza a téglát szerdán tízezerért. Aztán mégsem sikerült, mert közbejött neki több németországi szállítmány, és lemondta. Na ekkor kisegített Kovács úr, és szerzett nekem szállítmányozót Szántó Péter úr (30/900-1500) személyében. Szerdán ugyan nagy hó esett, de a kamaz, amire felrakták a téglákat, nem ijedt meg tőle. Szántó úr szintén bontott téglában "utazik", tőle is rendelhettem volna. A fuvart megúsztam tizenötezerért, már csak pucolni kellett. Ez eltartott egy darabig. Minden este nekiláttam munka után, és lepucoltam 100-200 téglát. Kalapács, véső, drótkefe. A pucolt téglákat aztán behordtam az előszobába melegedni. Mínusz 10 fokos téglával nem lehet dolgozni, mert ráfagy az agyag és sose szárad ki. A nagy része kalapácsos címeres volt, de akadt "cédrusos" is. Az egyik sorozatot elverte az eső égetés előtt, sok apró mélyedéssel, a másik sorozaton átrohant a téglagyári kutya, otthagyva 100 éves lábnyomát a téglákon. 26500 Ft.
Szigetelőanyag 4 m2. A külső falat nem akartuk fűteni, ezért ide 2 centis hőtükörrel ellátott hőszigetelő paplan került. Ezt a szomszéd utcában a szigetelőanyag boltban vettem. 2500 Ft.
Zsákvászon 6 m2. Ezt Kodek Tibor (30/941-2815) árulja a III. kerületi Zrínyi utca 31. szám alatt. Ide is elkutyagoltam a Csillaghegyi HÉV-től, de nem ért haza a megbeszélt időpontra, viszont másnap elhozta hozzánk csak 1000 forintot kért érte.
Pelyva 1 zsák. Ezt a Ferencvárosi Malomban árulják. Illetve ingyen adják. Felhívtam a malom kereskedelmi osztályát a 80/204106 ingyenes számon, és kérdeztem, adnak-e és mennyiért. Nem tudtak azonnal válaszolni, de visszahívtak mobilon hogy mehetek érte. A Vaskapu utca 41. szám alatt áll a műemléki épület. Ha már itt voltam, kaptam az alkalmon és szétnéztem az egyik raktáros "szakvezetésével" a százhúsz éves épületben. Derékvastagságú gerendák, ódon téglafalak, vastag fa padlók és a csöveken surranó búza sistergése. Érdemes megnézni! Megkaptam a pelyvámat, hónom alá csaptam és mentem vele haza.
Agyag vagy sárgaföld 350 liter. Ezt Péter barátomék telkén bányásztam Csobánkán. Egy kútból termelték ki 85-ben. Azóta ott áll nagy kupacban. A hó eltakarítása után felcsákányoztam a felső fagyott réteget, alul már minden puha volt. Próbáltam a földes részeket kikerülni, meg a kavicsokat is kiszedni az anyagból. Az agyag kiváló, ragadós volt. A sittes zsákok praktikusnak bizonyultak a szállításnál, rakodásnál. Félig rakva épp elbírja az ember. Munkálkodásom a kisház kéményéből egy macskabagoly figyelte, nagyokat hunyorgott a januári napsütésben. Otthon a zsákok is a tégla mellé kerültek melegedni.
Samott tégla 12*25*6 cm, 100 db. Ez drága tétel volt, így felhívtam több tüzépet és a gyártót is (X. Porcelán u. 6. 433-0043). Ugyan a gyárban 36 forinttal olcsóbb volt darabja, de a nagyobb szállítási táv miatt mégis a közeli Bricostore-ban vettem. 39900 Ft.
Samott takarólap 20*40*4 cm, 6 db. Ebből kettőt lespóroltam, mert a cserépkályhából megmentettünk egy 40*40-es lapot. Így csak 3800? forint volt.
Friss lószar 2 zsák. Megkerestem a legközelebbi lovardát, ahol jelentősebb mennyiségű ló van, a Csobánkai elágazásnál a Szent István Király Lovas Egylet lovardájára esett választásom. Bringával kitekertem a helyszínre, és megbeszéltem a lovász fiúval, hogy reggel megyek lócitromot vadászni. Mivel a lószar nem lehet alomanyaggal keveredett, ezért csak a kinti karámokban lehet gyűjteni. Szerencsémre a hó és hideg egyrészt konzerválta a lócitromokat, másrészt az öreget, amiben megindult a komposztálódás, elfedte. Reggel mínusz 10 fokban felszálltam a buszra, és kizötyögtem a helyszínre. Csodálatos napfelkeltét láthattam, már ezért megérte a korai kelés. A nagy hőmérséklet-különbség a légrétegek közt megtörte a fényt és hasáb alakú nap kelt fel. Összevadásztam a lócitromokat, közben a lovardás kutyát kellett szórakoztatnom eldobált botokkal, amiket nagy élvezettel apportírozott. Bagi mester 8-ra jött értem, mert úgyis útba esett neki és hazavitt a két zsákkal, majd nekilátott az építésnek.
Velencéről hozta a kemence ajtót (30000 Ft), a sütőt (30000 Ft) és a víztartályt (30000 Ft) is. Az eredetit Perzsa Zoltán gyártja Siklóson (7800 Siklós, Simon Béla u. 3. t:72-352-751), amiket Vas Zoltán épít be.

Kemenceépítés

Sajnos az első napon feleségem felügyelte a munkálatokat, mert nekem szervezetfejlesztés tréningre kellett mennem. Hamar hazaértem, és rögtön nekiláttam segíteni. Sajnos az általam hozott agyaggal István nem boldogult, mert sok volt benne a kő. A fúrógépe is leégett, de az enyém erősebb, 700 wattos, az bírta. A technológiám a következő volt: 5 liter forró vízbe raktam az agyagot, alaposan megkevertem a keverőszárral, az gyorsan feloldódott, szétvált a kavicsoktól. Puding sűrűségűn volt a legjobb. Utána a szitán szétválasztottam a köveket, majd 1 vödör átszűrt anyaghoz adtam az előírt fél deci vízüveget, két dupla marék pelyvát, egy lapát lószart. Ezt alaposan elkevertem, és malter állagú anyagot kaptam. Közben Bagi mester felrakta a kemence alapját, a padkáját, megcsinálta a boltívet a fatároló felett. Este még színházba mentünk, ha tudták volna az előadáson mellettem ülők, hogy én lószar kapirgálással kezdtem a napot...
Vasárnap folytattuk a munkát. István hozott otthonról két félbevágott műanyag hordóban sárgaföldet, azt kevertük felesbe a kiszűrt agyaggal. Az eddig elkészültekre került egy sor tégla vízszintesen, majd a tűztér alja következett samottból. Ahogy épült a tűztér, mellette alakult a füstjárat. A falazás az agyaggal ugyanúgy folyt, mintha malterrel dolgoztunk volna, csak az agyag jobban tapad, nem folyik, csöpög. Különösen kellett figyelni, hogy ne maradjon sehol se rés, mert ott kijöhetnek a füstgázok. A következő nehezebb művelet a tűztér ajtó feletti boltív kialakítása volt. Közben beraktuk a víztartályt is, majd a sütőt. A kettő alig fért el egymás mellett, ha jobban meg van tervezve a dolog, odébb lesz felhegesztve a csőcsatlakozás. A tartályt aztán megemeltük, két samott került alá, hogy a láng körbejárhassa, felül pedig két régi kampó tartja, melyeken a kamrában a kolbász lógott. Hétfőn már be is fejezte István a tevékenységét. A füstjárat választófalát - melyek végükre állított téglák - egy élére állított cserép alkotta. A kemencetetejét aztán beburkoltuk samott lapokkal, melyeket a csöveknél megfelelően kivágtunk gyémánttárcsával. A takarólapokat a sütőre rakott téglák támasztják alá. A samottra még két réteg cserépborítás került, ami 2-3 centit túlnyúlt a kemence falának síkján, ez képezte a kemence peremét. Az egész vakolatot kapott, a padka is, majd amikor már felvette a végleges formát, és kellően sima lett, az oldalára került a zsákvászon. Közben begyújtottunk a kályhába és kis tűz mellett elkezdtük szárítani. A zsákvásznat különleges keverékkel festette be a mester. Kevertem egy olyan adagot, ami csak tiszta híg agyagból volt, belekerült a vízüveg, lószar és pelyva is, de a végén finom szitán kiszűrtem a darabos részeket. Ez a sűrűn folyó keverék ragasztotta fel a vásznat. Bagi mester itt be is fejezte ténykedését, a maradék rám maradt. Még egy hétig simítgattam agyaggal a padkát, míg asztallap simaságú nem lett, majd átfestettem az egészet a híg keverékkel. Eddigre persze kiszáradt majdnem mindenütt.

Meszelés, használat, tapasztalatok...