Valóság - agy - tudat                    =====================      Ez a dolgozat arra a kérdésre igyekszik válaszolni, hogy   mi az összefüggés az alábbi három sík között az emberi megisme-   rés folyamatában.      1./ A `valóság_, és benne a dolgok, tárgyak, jelenségek      2./ Az `agy_ a maga idegi struktúráival és az ezek működését   jelentő elektromos impulzusokkal      3./ Az ember szellemiségét képviselő `tudat_, s benne az ész-   leletek, érzések, érzetek, gondolatok, hangulatok szubjektív té-   nyei.   Kedves Olvasó! Az alábbi gondolatmenet olvasásakor kérlek, he-   lyezkedj bele az egyes szám első személybe, úgy, mintha az olva-   sott gondolatok éppen akkor ötlenének föl Benned. Ez az olvasási   mód nem valami szuggesztióféle, hiszen mindenkinek megvan a maga   véleményalkotási szabadsága, hanem egyszerűen csak a nyelvi, ra-   gozási nehézségek elkerülése. Hasonlóan kérem, hogy a szövegben   az X.Y. helyére a saját becses nevedet helyettesítsd be. Előre   is köszönöm.      Gondolkodom. Gondolkodom, tehát vagyok. Én is ebből indulok   ki. A különböző irányzatú filozófiatörténeti könyvek minden fi-   lozófus munkáját megrostálják, bírálják, de bizonyos mondatok   mindig fennmaradnak, mert nem lehet ép ésszel kételkedni bennük.   - Gondolkodom, tehát vagyok. Ez is ilyen. Saját létezésemnél evi   densebb tényt nem igen tudok elképzelni. Amit igaznak tudok, azt   előzőleg megismertem (a megismerés révén tudom, hogy igaz); amit   pedig megismertem, azt hozzám való viszonyában ismertem meg, te-   hát a létezésem bizonyossága a felső korlátja minden más igazság   értéknek, evidencia-erőnek.      Olvasok, gondolkodom. Egy teleírt fehér lapot olvasok. Né-   zem a lapot. A margója fehér. Ez fehér. - A 'gondolkodom, tehát   vagyok' szubjektív kiindulópontja alapján megállapítom, hogy az   érzetem evidensebb tény, mint a megfelelő tárgy, vagy fény, amit   látok.      Fehér érzésem van; fehér látvány van; fehérlátás stb. evi-   densebb dolgok, mint hogy 'ez a margó fehér'. Ha az agyam megfe-   lelő helyére beszúrtak egy elektródát, és bizonyos feszültséggel   ingerlik azt a pontot, akkor is lehet Fehér látvány. Ha bizonyos   drogok hatása alatt állok, akkor is láthatok Fehéret, ha egyéb-   ként csukva van a szemem.      Mielőtt azonban a tudatban lévő érzet és az érzeteket keltő   valóság kapcsolatát meg tudnám vizsgálni, előbb rendbe kell rak-   nom a két rendszert, amely máris interferál egymással. E kettő   az agy és a tudat.       - Ha a tudatomban van egy specifikus érzet, akkor X.Y. a-   gyában `mindig_ van megfeleltethető elektromos (elektrokémiai,   időben változó) mintázat. Ha ez az állítás nem igaz, a gondolat-   menetem itt leáll.      - Megfordítva, az agy bizonyos részeinek bizonyos elektro-   mos mintázataihoz az `összes_ tudati jelenség (érzetek, fogalmak,   emlékek, gondolkodás, felidézés, Isten-élmény stb.) funkcioná-   lisan hozzárendelhető. Ha ez az állítás nem igaz, akkor a gondo-   latmenetem itt leáll. Az agy bizonyos részein a tudatos agy ér-   tendő, melybe az idegsejtek jórésze nem tartozik bele (pl. peri-   fériális idegrendszer, gerincvelő; sőt ha például a koponyán be-   lül lévő látóideg a szemtől nem messze sérül meg, akkor még ha a   sérülés előtti szakaszon normális lenne is az ingerületi mintá-   zat, ha a sérülésen nem jut túl az ingerület, tudati esemény nem   történik). Tehát az agykoponya idegsejtjeinek csak egy része -   egy mindjobban behatárolható része - függ össze a tudati folya-   matokkal. A megfelelő mintázatokat is kezdjük megismerni, de en-   nek kutatása meglehetősen bonyolult.      Az előző két bekezdés szerint tehát a tudatos agy elektro-   mos mintázatai és a tudatban lévő érzetek, érzések között `teljes   kölcsönösen egyértelmű_ kapcsolat van.      - Sokféle érzetem, érzésem van; Napnál világosabban tudom a   létezésüket. Jól ismerem, szerszámként használom őket. Mégsem   tudok épkézláb mondatokat, gondolatokat alkotni mibenlétükről, a   tudatban való helyzetükről stb. Ez nagyon valószínű azért van,   mert beszédünk, gondolkodásunk a dolgok közös ismeretére, megbe-   szélésére épült; tudata, érzésrendszere viszont mindenkinek csak   egyetlen-egy van, a sajátja. A saját érzéseimet közvetlenül ér-   zem, mindennél evidensebben ismerem, a másik ember érzését (mert   valószínűleg neki is van, bár ez nem evidens) sehogyan sem érzem.   Sehogyan sem. Igy a tudat mibenlétéről igencsak nehéz lehet, ta-   lán elvileg lehetetlen is fogalmat alkotni. Hasonló a megragadá-   si képtelenség más, egyetlenként, összehasonlítási alap nélkül   létező dolgok esetében is, mint pl. anyag, lét stb.      - Másrészt itt van a tolakodóan kézzelfogható, egyre több   részletében ismert működésű tudatos agy, gyanúsan szoros korre-   lációban a megfoghatatlan tudattal. Megpróbálom megérvelni azt,   hogy a tudatos agy és a tudat nemcsak megfeleltethető egymásnak,   hanem azonos is. Az agyi elektromos mintázatok pedig személyes   érzések.      1./ A tudatról eleve nem tudom, hogy micsoda.      2./ Mindeddig a tudatos agy és a tudat megfeleltetési vizs-   gálataiban csak kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést ismertem   meg. Ha volnának egymást nem fedő funkciók, akkor ezen a nyomon   könnyen el lehetne indulni a tudatos agy és a tudat differenciá-   lis definiálásával. Addig is a továbbiakban feltételezem, hogy a   kölcsönös megfelelés teljes. (Mivel úgy tűnik, hogy sem a tudat,   sem az agy nem végtelen, ez az állítás valaha egzaktul eldönthe-   tővé válhat.)      3./ Tudományosan reális elvárás az egymásnak tökéletesen   megfelelő dolgokat egyéb információ híjján azonosnak nevezni.Et-   től persze még lehet olyan valóság, hogy az agy materiális síkon   a tudat pedig teljesen másféle, szellemi síkon létezik, de ha az   eldönthetetlenség huzamos ideig fennáll, akkor embervoltunknál   fogva felhagyunk a folytonos, értelmetlen diszkriminálással.      4./ Egy elektromos mintázat sok minden lehet. A szívben pél-   dául egy dobbanás első fázisa; egy pulóverben a levetéskor fel-   halmozódott elektrosztatikus feszültség lecsengése; egy villám-   hárítón a kisülést megelőző koronajelenség; egy számítógépben   egy összeadásnak és a hálózati zajnak az interferenciája; speciá-   lisan az agyban lehet egy érzés, pl. az a Fehérség érzés, amit   észlelek, ha a papír margójára viszem a tekintetemet.      5./ Az elektromosság szélesebb jelenségkör, mint amit a fi-   zika órán tanultunk. Nem csak szikrázást jelent, nem csak a   nyelv rázását, ha a 9 V-os elemet megnyaljuk; nem csak a drótok   melegedését, a mutatós műszer kitérését jelenti. Nem észlelem   feszültségmérők ingadozásait a fejemben, bár ha elektródát dug-   nék oda, akkor mérhetném akár egyetlen idegsejtem feszültség-   változásait is. Nem észlelem bizsergést vagy rázást jelentő   elektromos impulzusok szaladgálását a sötét agyamban. És az sem   igaz, hogy teljesen információtlan sötét csendet észlelek foly-   tonosan a fejemben, lévén, hogy a pici elektromos impulzusok nem   látható, hallható dolgok. Hanem ehelyett fényérzetet, hangokat   észlelek ebben a pillanatban is, éppen a megfelelő agyi elektro-   mos impulzusok szaladgálása folytán. Úgy tűnik, ez az elektromos   mintázat ezen a helyen ilyen érzés.      Itt jegyzem meg, hogy egyáltalán nem szükségszerű, hogy le-   gyenek érzéseim. Egészen könnyen el tudom képzelni, hogy X.Y.,   élő emberi létező, megfelelő felépítésű agy segítségével értel-   mes lényként felfogjon és leadjon jelzéseket, miközben agysejt-   jei logikai műveleteket és asszociációkat végezve bonyolult mó-   don átalakítják a felfogott és tárolt információkat, de mindezt   szellemi, tudatos érzet nélkül. X.Y. agya saját részeinek műkö-   désére reflektálva leírhatja környezete számára állapotát az e-   gyes állapotokra az 'érzés' szót használva, de mindezt érzés   nélkül. Ilyen lényekből kommunikatív társadalom is képezhető, a-   mely semmiben sem különböztethető meg kívülről a jelenlegi világ   tól. Csakhogy van egy bökkenő; én, X.Y. tényleg érzek, észlelek,   érzem, hogy gondolkodom, nem csak beszámolok erről, és valószí-   nűleg a többi ember is így van ezzel.      A tudat és az agy viszonya után, most az agy-tudat és a va-   lóságos környezet viszonyán töröm a fejemet. Gondolkodom, olva-   sok. Ránézek a papír margójára. Fehér érzésem van; Fehér látvány   van; Fehérlátás van. Az érzést közvetlenül és minden kétséget ki   záróan érzem, legfeljebb az átadással, az embertársaimmal való   megosztással vannak problémák. Az érzés milyensége átadhatatlan   éppen szubjektív egyedisége miatt. Megfigyelem azonban azt,   hogy a különböző érzések gyakran ismétlődnek. Ami többször ugyan-   az, azt valamilyen jellel kódolhatom. Az iménti érzésnek például   azt a nevet adom, hogy FEHÉR. Azért írom nagybetűvel, mert   a 'fehér' szót ritkán szoktuk magának az érzésnek az értelmében   használni. (Pl. egy orvos megkérdezheti a csukott szemű beteget   is, hogy 'Mit észlel?' - 'Fehéret.') Az érzés gyakran ismétlődik   a nevét tehát gyakorolhatom. Az esetek `igen nagy részében_ az ér-   zést nem drog, hallucináció, optikai csalódás vagy elektródás   ingerlés váltja ki, hanem a nyitott szemmel megfelelő fényű   valamire nézés.      A szituáció többszöri ismétlődésekor `általában_ rendre ugyan-   azt az érzést érzem. Így az érzés 'önkényes nevét' átruházhazom   a valóság egy részletére, amely kiváltotta, noha valójában nem   tudom, hogy az milyen, legföljebb azt, hogy van. Ez kimeríti a   valóság `megtekinthetőségének_ tényét.      Az agyak közti kommunikáció a valóságos környezet segítsé-   gével létre tud jönni. Azonos észlelési kisérletben különböző   személyeknek nyilván kissé különböző agyi mintázata alakul ki   (s lehet, hogy az érzés is kicsit, vagy nagyon más, de ez elvileg   eldönthetetlen). Ha egy kisérletben különböző személyeknek ugyan-   azt az ingersorozatot adjuk meghatározott rend szerint, akkor   nemcsak egyenként képesek az ingerek szisztematikus elnevezé-   sére, hanem az ingerek sorrendjében is mindannyian lényegében   ugyanazt a szisztémát fedezik fel. Ez a kétszeres (bár nem töké-   letes) szisztematikusság lehetővé teszi, hogy a valóság egy sze-   letének tulajdonságát `közösen_ megállapított névvel illessék a   maguk egymással összehasonlíthatatlan, de szisztematikusan ismét-   lődő érzése, észlelete alapján. Ez a valóság `obejktivitásának_ a-   lapja. Utóbb magát az érzést is ezzel a közös névvel is meg tud-   ják nevezni. Ez azonban nem jelenti sem azt, hogy az érzés mi-   lyenségét, az érzést magát át tudják adni, meg tudják osztani   embertársaikkal, sem azt nem jelenti, hogy a valóságot, annak   tulajdonságait önmagában ismernék. A valóság csak ilyen értelem-   ben objektív és megismerhető.      Tulajdonságegyüttesek ismétlődése esetén (szisztematikusan   ismétlődő érzésegyütteseink alapján) megalkothatjuk bizonyos   tárgyak fogalmát, nevét. A tárgyak között relációkat ismerhetünk   föl, pl. ha a kezemet a lapra teszem, nem látom a szöveget a ke-   zem miatt. Ilyen relációk alapján absztrahálhatjuk a tárgyakat   tartalmazó teret.      Ebben a szemléletben ábrázolva az emberi megismerés rend-   szerét az alábbi ábrát kapjuk. A gyakorlatban a fogalmak kiala-   kulásának időrendje nem mindig követi az ábrán jelölt irányt, de   ez nem baj, mert a dolgok függőségének iránya, informatikai, lo-   gikai láncának iránya mégiscsak ez.            létérzés      érzés = agyfolyamat                                   erős szisztematikusság                      megismerhető valóság                                   közös szisztematikusság                         objektív valóság                                    absztrakció                             tárgyak, relációk                                     tér, anyag, idő      A létezéstől a tér fogalmáig eljutva, földbe gyökerezett   lábbal, megdöbbenve tapasztalom, hogy a térben lévő anyag egy   darabja közvetlenül érződik és érez (a tudatos agy), a többi ré-   sze viszont csak érzés keltésre alkalmas, és valójában azt sem   tudom, hogy milyen.   Házi feladat - Két kérdés, amely alapján úgy tűnik, megválaszol-      ható, bár nem egykönnyen -      1./ Mi dönti el, hogy az érzésre alkalmas agyak közül miért         éppen X.Y. agyában van az én tudatom?      2./ Az én agyamon... az emberi agyakon kívül mely struktú-          rák képesek még közvetlenül érződni önmagukban?   Kedves Olvasó! Ha valamivel nem értesz egyet ebben a dolgozatban   kérlek, juttasd vissza rövid véleményeddel együtt. Ha viszont   úgy gondolod, hogy az itt leírt gondolatsor igaz `és_ új `és_ lénye-   ges, akkor kérlek, készíts róla valamilyen módon másolatokat, az   alábbi célokból:      a./ megtartani      b./ egy párat továbbítani      c./ az eredetit és még egyet visszajuttatni a véleményeddel          együtt.   Köszönöm mégegyszer, hogy fáradtál az elolvasással, és hogy fá-   radsz a visszajuttatással. #                          Immanens etika                          ==============      0. Bevezetés: Etika az, ami a merre menjek, mit csináljak,   mit kell tennem, mi a jó kérdésekre ad választ. Akármilyen vá-   laszt adni persze könnyű. Adunk is különféle választ, ha másképp   nem, az életünkkel.Ez a dolgozat immanens választ ad, vagyis sem   előfeltevéseiben, sem menet közben nem vizsgálja azt a kérdést,   hogy van-e egyáltalán valami a fizikai valóságon, sőt leszűkítve   a Naprendszeren kívül. Erre azért van szükség, mert lényegében   mindenki egyetért az immanens világ létében és milyenségében,   míg a transzcendens mindmáig problematikus viták tárgya. Így a   transzcendencia "meghódítása" előtt /esetleg nélkül/ is lesznek   válaszaink az erkölcsi kérdésekre immanens alapon; további előny,   hogy a transzcendens keresését már etikus szabályok szerint hajt-   juk végre. Ha pedig a transzcendens bizonytalanság elhúzódik,   legalább lesz egy biztos stratégiánk, amivel, mondjuk, megment-   hetjük a Földet.      Ez az immmanens etika, amely a dolgozat tárgya, nem akármi-   lyen választ ad a "mi a teendő" kérdésre, hanem olyat, melyhez a   lehető legkevesebb önkénnyel jutunk el. A minimális önkény itt   azt jelenti, hogy az adott lépésnél jószerével nem lehet vagy   nem is érdemes mást dönteni, és csak két ilyen lépés lesz. En-   nek ellenére /vagy éppen ezért/ ezen etikának sincs, más etikák-   hoz hasonlóan, kényszerítő ereje. Belső késztetésünk viszont van   az etika eredményét megvalósító magatartásra. Ellentmondásos   késztetéseink közötti rendrakáshoz pedig éppen ez az etika nyújt   logikus szempontokat.      1. Vannak a létezők. Nem vizsgáljuk, hogy honnan vannak, te-   remtmények-e, de azt biztosan tudjuk, hogy vannak, mert találko-   zunk velük. Egy részük élettelen létező, más részük élő. Mi élők   vagyunk. Az élők egy része gondolkodni is tud. Mi a gondolkodni   tudó létezők közé tartozunk. A gondolkodni tudó élők cselekede-   tei részben ösztönvezéreltek, részben gondolatvezéreltek. A gon-   dolatvezéreltség azonban nem jelent feltétlenül szabadakaratot,   hiszen a gondolat is lehet sokféleképpen meghatározott, és azt   sem tesszük fel, hogy a gondolatok esetleg transzcendens erede-   tűek. A "gondolatvezérelt" szó csak a cselekedet kialakulására   és végrehajtásának módjára vonatkozik.      2. Az 1-es számú önkény: Gondolkodni kell! Ez azért önké-   nyes elkötelezettség, mert az emberben van hajlam arra, hogy cse-   lekedeteinek növekvő mennyiségét, esetleg egészét ösztönös vezér-   let alá engedje, és így is lehet élni. Számunkra azonban ez már   nem önkény, hanem régen eldőlt tény, hogy a gondolkodásra letet-   tük a voksunkat. A gondolkodást pedig alapjában véve azért vá-   lasztottuk, mert az ösztön tartalmaz feloldhatatlanul ellentmon-   dásos késztetéseket is, és az embert körülvevő mesterséges világ-   ban már csak ritkán ad adekvát válaszokat. A kérdés már ük-üka-   páink korában eldőlt, és mi is tudva vagy öntudatlanul eldöntöt-   tük már, ha itt tartunk. Az etikaalkotásban a továbbiakban tehát   gondolati úton kell meghatároznunk a saját határait meghatározni   nem tudó ösztön helyét a cselekedeteinkben, és főképpen azt,   hogy a gondolatvezérelt cselekedeteink milyenek legyenek.      3. Az etika ugyanis nem más, mint szituációfüggő cselekvési   program - csakhogy az ember nem programvezérelt lény. Gondolat   vezérelt cselekedeteink úgy zajlanak le, hogy először egy cse-   lekvési célt határozunk meg, és a cselekvés közben a cselekvés   menetét ill. eredményét a kitűzött célhoz viszonyítva módosítunk.   A cél persze lehet éppen egy cselekvés lebonyolítása is, de ezt   is csak közelítő úton tudjuk végrehajtani, nem programszerűen,   bár végülis többnyire elérjük a cselekvés eredményét, célját. A   cél azonban lehet elvont, burkolt vagy átfogó is. Az etikaalko-   tásban ez éppenséggel előnyös, hiszen nem kell egy minden rész-   letre kiterjedő cselekvési programot írnunk, csak egy jól megha-   tározott célt kell megadnunk, és aztán megfelelően igyekezni ar-   rafelé, hogy cselekvéseink sorozata minél közelebb juttasson a   célhoz. Ezzel az etikát `formailag_ meg is alkottuk, hiszen a cél   közelítésének érdekében akkor és olyan mértékben kell ösztönösen   cselekedni, akkor, olyan mértékben és `úgy_ kell gondolatvezérel-   ten cselekedni, hogy a cél megközelítése a legjobb legyen. De   hogy pontosan hogyan, az a cél tartalmától függ, és az egyes ese-   tekre a cél kifejtésével meghatározható.      Az eddigieket összefoglalva: Gondolkodni tudó élők vagyunk,   akik mintegy önkényesen - gondolkodva - keresik azt, hogy mit   tegyenek, vagyis ami ezzel egyenértékű, egy célt.      4. A Földön lévő valamennyi élő létező egy "evolúció" nevű   játékban vesz részt, amelyet tekíntettel arra, hogy mi is a Föl-   dön élünk, fenomenológiai szinten megvizsgálunk. Nincs szüksé-   günk pillanatnyilag arra, hogy az evolúció okát vagy célját ku-   tassuk.      ad `ok_: Az evolúció okára nézve elegendő annyiban megállapod   nunk, hogy vannak olyan dolgok, melyek képesek élő módon létezni   és ezek együtt az evolúció jelenségét alkotják. Nem vizsgáljuk,   hogy honnan vannak, és miért képesek élő módon létezni. Azt sem   eröltetjük, hogy van-e, és honnan van az evolúcióban a "fejlő-   dés."      ad `cél_: A cél vonatkozásában pedig megjegyezzük, hogy ha   találunk is valami olyat, amihez tart az evolúció, attól még nem   biztos, hogy az a cél "vonzza", vagy a célt valaki elé tűzte   /Teilhard de Chardin/, különösen, hogyha levezethető, hogy az   evolúció saját tulajdonságai miatt szükségszerűen, logikusan ha-   lad a konvergenciapontja felé. A dolgozatban ezt a konvergencia-   pontot meg is fogjuk határozni.      Érdemes itt megjegyezni, hogy számos etikát gyártottak már   "evolúciós alapon", de pusztán az élővilágban megtalálható né-   hány tulajdonság trónraemelésével. Például egyesek azt a jelen-   séget ragadták meg, hogy /bizonyos esetekben/ az egyed, vagy   csoport élettérért küzd, de nem törődtek azzal, hogy a fejlett   idegrendszerű állatoknál a fajtársak segítése is ösztönös lehet   /proszociális magatartás/, sőt van fajok közötti szimbiózis is.   Máskor a szexualitás fontosságát hangsúlyozták, holott a szapo-   rodásban legkiválóbb baktériumokon kívül más lények is megélnek   a Földön, tehát azért más tényezők is szerepet játszanak. /Arról   nem is beszélve, hogy a baktériumok nem is szexuális módon sza-   porodnak./      5. Ezzel szemben az evolúció elemi játékszabálya a követke-   ző: Élő egyed/ek/ általában /még/ több élő egyedet hoz/nak/ lét-   re, melyek az eredeti/ek/hez hasonlóak, de nem teljesen azonosak   s amelyek a következő ilyen szaporodási lépésig több-kevesebb i-   dőt a környezet hatása alatt kötelesek eltölteni /szelekció/.   Közben az eredeti egyedek előbb-utóbb megszünnek. Mit lehet eb-   ből az egyszerű szaporodási, öröklési szabályból levonni? Egye-   lőre nem sokat, legfeljebb azt, hogy az evolúcióban van némi   változékonyság, de viszonylag konzervativ.      6. A földi élettér zárt és véges. Egyszerre csak korlátos   számú egyed létezhet benne. /Megj.: Kis gondolkodással bebizo-   nyítható, hogy a jelenlegihez hasonló evolúció létezhet végtelen   éllettérben is, sőt akkor is, ha az egyedek nem halandók, de ez   messzire vezetne/. Ebben az élettérben a nagyobb megmaradási ké-   pességű tipusok megmaradnak /ez nem valódi megmaradást jelent,   csak azt, hogy későbbi időpontokban újra és újra találkozhatunk   olyan fajta egyedekkel/, más tipusok eltűnnek. Hogy adott szitu-   ációban mi a nagyobb megmaradási képesség, mi a megmaradóbb tu-   lajdonság, azt semmi más nem dönti el, csak a próba: amelyik   megmarad. A megmaradóbb az, amelyik megmaradt. Ez nagyon tautoló   gia ízű, de éppen az ilyen tautológiák, nyilvánvalóságok segíte-   nek elkerülni az önkényességet az etikagyártásban.      7. Vegyük észre azt, ami az evolúció szokásos leírásaiban   ritkán szerepel, ti. hogy nemcsak egyedekre, típusokra, fajokra,   fajcsoportokra, klánokra igaz a "megmaradóbbak megmaradásának"   törvénye, hanem bármire, ami az evolúcióban részt vesz, ill. az-   zal kapcsolatban van, pl. szervek, fejlődési szakaszok, magatar-   tások, tulajdonságok, elvont fogalmak.      Példák: A szárny szerv, nem egyed és nem képes örökí-   teni. De egy megfelelő alakú és tulajdonságú szárny segít az őt   és az ő információját hordozó egyedet, hogy biztosítsa létfelté-   teleit, pl. rendülve meneküljön, táplálkozzon, és újabb egyedeket   hozzon létre, melyek az adott tulajdonságú, vagy ahhoz igen ha-   sonló szárnnyal rendelkeznek. Tehát a szárny résztvett abban,   hogy később is legyen hasonló szárny. Minél határosabb ez, annál   nagyobb a szárny megmaradási potenciája. Hasonló körülmények   között a megmaradóbb tipusú szárnnyal rendelkező egyedek, fajok   maradnak meg, vagyis a megmaradóbb szárnyak maradnak meg.      Egy másik példa: A tojás a tyúk egy fejlődési szakasza. De   nemcsak az igaz, hogy a megmaradóképesebb tyúkoknak több és meg-   maradóbb tyúkutódjaik vannak, hanem az is, hogy az a tojás, a-   melyből nagyobb fitness-ű tyúk kel ki, maga is nagyobb fitness-ű   a tojás-tojás átörökítési viszonyra nézve, és evolúciós előnyben   van más tojásokhoz képest. Az a tojás, amely egy megfelelő tyú-   kon keresztül hatásosan biztosítja, hogy ismét legyenek olyanfé-   le tojások, az nagyobb fitness-ű, és meg is marad, míg másfajta   tojások eltűnnek. /A fitness a megmaradási képességre gyakran   használt idegen szó./      Nézzük meg például egy ösztönös magatartás esetén a "megma-   radóbb megmaradását". Szomjúság esetén a víz keresése alapvető   ösztönös viselkedési forma. Ha egy mutáns egyedben, mondjuk, a   szomjúságot vízkerülés követi, akkor az egyed kiszárad, és ezt a   magatartást sem örökíti át. Elmondhatjuk, hogy a szomjúság+víz-   keresés megmaradóbb magatartás, és hatékonyabban biztosítja u-   gyane magatartás későbbi újraelőfordulását, mint a szomjúság+   vízkerülés a magáét. Megjegyezhetjük, hogy sok ehhez hasonló e-   setben még csak az egyedek közötti harcra sincs szükség a meg-   maradóbb megmaradásának érvényesüléséhez, csupán a környezettel   való szelekciós erejű kapcsolatra.      Ha, mondjuk, az ivadékgondozás jelenségét, vagy a melegvé-   rűség tulajdonságát vizsgáljuk, ezekről is megállapíthatjuk,   hogy amikor megjelentek a Földön, a hordozó egyedeknek, s egyben   saját maguknak is nagyobb megmaradási lehetőséget biztosítottak,   és más jelenségeket, pl. a repülő hidegvérűeket kiszorították.      Ugyanígy, sőt kétszeresen is igaz ez a törvény az elvont   fogalmakra, eszmékre, gondolatokra, melyek az emberek fejében   fejtik ki hatásukat. Először, ha egy eszme az emberiséget nem a   mind tartósabb létezés felé segíti, hanem az öngyilkossághoz, ak-   kor ennek az eszmének a hordozói megszűnvén, az eszme is eltűnik   bebizonyítva, hogy saját magát megmarasztani nem túl magas szin-   ten képes. S talán egy másik emberiség jobb eszmével, vagy mara-   dandóbb fogalmakkal próbálkozik. Másodszor, a gondolati dolgok-   nak arra is van lehetőségük, hogy a hordozó egyed vagy faj pusz-   tulása nélkül szelektálódjanak ki a fejekből /és éppen ez a gon-   dolkodás lényege/, s ez a gondolatoknak egy újabb fejlődési le-   hetőséget biztosít az információk nem molekuláris genetikai, ha-   nem idegi tárolása, átadása alapján. Ez az önfejlődés tipikusan   evolúciós jellegű, tehát a gondolatok eléggé konzervatívak /ha-   sonló: különböző arány/, ill. eléggé önátörökítő tulajdonságúak   ahhoz, hogy az egész mechanizmus a biológiai szaporodásra alapo-   zott evolúcióhoz legyen hasonló. Megjegyzendő, hogy a gondolatok   öröklődési törvénye bonyolultabb, mint az egyedeké, hiszen nem-   csak utódokra adhatók át, és egyes gondolatok, gondolattöredékek   gondolatcsoportok más-más pályákon vándorolhatnak az egyedek kö-   zött.      E különbségek ellenére, vagy éppen emiatt, az emberi gondo-   latok közt gyors evolúció zajlik, meglehetősen hatásos szelekci-   óval, amelyet azonban a létezés szelekciós feltételei bírálnak   felül. A meg nem maradható módon szelektáló faj szintén eltűnik   a szelekciós rendszerével együtt. /Megj.: Az etikaalkotáshoz   szükséges célt akkor is meg lehetne határozni, ha a gondolatok-   nak nem lenne saját evolúciója, pl. a gondolatok túlságosan szét   szórtak és nem átörökíthető tipusúak lennének. Ezt a levezetést   azonban ne érintsük, mert a valóság nem ilyen./      8. A megmaradóbbak megmaradásának "törvényéből" következik   a "fitness növekedésének törvénye". Ez is tiszta nyilvánvalóság.   Ha egy adott időszakban a nagyobb fitness-űek maradnak meg, ak-   kor a következő időszakban már ezek a nagyobb fitness-űek állnak   a startvonalhoz, és kifejlődnek még megmaradóbb tipusok, és a   kevésbé megmaradók eltűnnek. Vagyis ahogy telik-múlik az idő,   újabb és újabb dolgok jelennek meg a Föld színén, melyek egyre   tartósabban, egyre kiírthatatlanabbul létezhetnek, hiszen előde-   ik már sok különleges helyzetben mérték össze megmaradási képes-   ségüket a környezettel és egymással, s a még és még különlege-   sebb helyzetek egyre távolabb vannak egymástól az időben. Vagyis   az idő múlásával az átlagos fitness nő, egyre tartósabb és kiírt   hatatlanabb struktúrák jelennek meg a Földön.      9. Ez a törvény is mindenre érvényes, ami az evolúcióban   részt vesz. Most csak két példa: A mai szárnyak tökéletesebbek,   mint azok, amelyeket az első szárnyas lények hordtak a Földön,   s ráadásúl 4-féle szárny is van /hártyás szárny, madár szárny,   repülő haluszony, denevér szárny/ jelenleg használatban, így a   szárny intézményének megszűnése szinte csak a légkör levákuumo-   zásával egyenértékű változás következményeképpen képzelhető el.      Egy másik példa: Az első patakon átvetett szálfa óta az   emberek nagyon sok és egyre bonyolultabb fekvésű hidakat építet-   tek. A hidak a közlekedésen keresztül a technikai fejlődést is   meggyorsították, és a még különlegesebb helyeken való hídverést   is lehetővé tették. A hidak fitness-e úgy nő, hogy a már meglévő   hidak egyre több és egyre speciálisabb hidak tervezésére készte-   tik, és megépitésére segítik az embert. De egyben ezeknek a hi-   daknak a békés egymásmellett élés felé is kell vezetniök az em-   bereket, különben az utolsó ember után néhány ezer évvel az u-   tolsó híd i s eltűnik.      10. Összefoglalva az eddigieket: Az élő létezők alaptörvé-   nye az egyedek egyszerű szaporodási, mutációs és szelekciós sza-   bálya. Ebből egyenesen következik a "megmaradóbbak megmaradása"   és a fitness növekedésének törvénye, s ennél többre nincs is   szükségünk. Mindkét törvény csak hosszú idő átlagában, tendenci-   aszerűen és statisztikusan, de halálbiztosan érvényesül. Mind-   két törvény minden, az élőkkel kapcsolatos dologra, jelenségre,   vagy fogalomra érvényesen kiterjeszthető. Ez a két törvény nem   azért érvényes mindezekre, mert résztvesznek a szent és érthe-   tetlen Evolúcióban, hanem azért, mert e két törvény majdhogynem   tautológikus nyilvánvalóság, és minden re teljesül, amely egy ki-   csit bedolgozik abban, hogy később hasonló ugyanolyanfélék na-   gyobb számban létezzenek /még akkor is, ha ezek nem állnak le-   származási kapcsolatban az ősmintával, pl. a hidak/. S fogalmak-   tól szervekig, tulajdonságoktól rendszertani csoportokig nagyon   sok ilyenfajta struktúrát találhatunk magunk körül ill. magunk-   ban. S ha ez így van, akkor megérte végiggondolnunk ezeket az   etikánk alapjául szolgáló cél keresésének folyamatában.      11. Egy kis kitérő: Az egyre nagyobb fitness tulajdonsága   az evolúció kitüntetett tulajdonsága. Mit kedvel a természet?   Úgy tűnik, az egyre nagyobb fitness-ű struktúrákat. Az élővilág-   ban ugyanis, ha körülnézünk, minden lény jelenség, amely létre-   jött és tartósan jelen van, a fitness növekedésével jellemezhető   Már amelyikkel találkozunk; hiszen egyesek fitness-e nem nő,   vagy nem nő eléggé, de ezek el is tűnnek, és többet nem részei   az élő világnak, és nem tárgyai vizsgálatunknak. A sztoikusok el   veiket a természettel való összhangból vezették le; talán nem is   tudták, hogy ezzel az egyre nagyobb fitness-t is választották,   hiszen ez a tulajdonság jellemző mindenre, ami él.      12. Másrészt az egyre nagyobb, minél nagyobb, lehető legna-   gyobb fitness tulajdonsága egyben konvergencia jellegű tulajdon-   sága az evolúciónak. Az élőkkel kapcsolatos struktúrák külön-   külön és együtt is ehhez a tulajdonsághoz tartanak az idő múlá-   sával tendenciaszerűen. Az élő rendszerek a mind tartósabb és   mindinkább megszűntethetetlenebb létezési forma felé tartanak,   melynek végpontáján, valahol a végtelenben ott van az elképzel-   hető legnagyobb fitness, amelynek konkrét jellegérő nem sokat   tudunk. Ha nem bonyolódunk teleológikus túlzásokba, azt is mond-   hatjuk, hogy ez - a maximális fitness - az Élet Célja. Teilhard   de Chardin, amikor az evolúció céljaként a szeretetet ismeri fel   helyesen látja, hogy az élőlények és a mozgáskoordináció fejlődé-   sével a társas magatartásformák egyre hangsúlyosabbá válnak, és   ezek közt szelekciós előnyt képvisel a fajtársakat segítő, szere-   tő, együttműködésre kész magatartás, az egyedül is űzhető önző-   séggel szemben. A baktériumok sosem fognak tudni szeretni, mert   nem is tudnak egymás létezéséről. Az ember azonban nemcsak képes   a szeretetre, hanem a hangyák, kutyák, majmok nyomdokain haladva   vágyik is rá ösztönösen, bár ellentétes késztetései is vannak. A   szeretet lényeges és valószínüleg már meg nem szűnő része annak   a viselkedésnek, amely a hipotetikus "legnagyobb fitness"-hez   rendelhető, bár hozzá kell tennünk, hogy még számos más magatar-   táselem is beletartozik, amely Teilhard de Chardin figyelmét el-   kerülte.      Mint láttuk nemcsak magatartásra, hanem magatartást irányí-   tó gondolatra is érvényesül, ill. beláthatóan érvényesülni fog a   fitness növekedésének törvénye. /A továbbiakban hallgatólagosan   kihasználjuk, hogy a jövő a jelen folytatása, és attól nem külön   bözik alapjaiban; ezt nem tekinthetjük önkényes feltevésnek,   mert enélkül nem tudunk létezni, tervezni, gondolkodni./      13. Most mintegy szójátékként, előgyakorlatként kapcsoljuk   össze a "cél" szót /melynek tulajdonságát éppen keressük az eti-   kaalkotásban/ az evolúció által kitűntetett jelzővel:                  "a lehető legnagyobb fitness-ű cél"   Meglehetősen bonyolult fogalmi konstrukciót alkottunk, mert a   fitness fogalmában, és magában az evolúció jellegében benne van   az önmagára irányúlás. /ti. hogy valami a lehető legjobban biz-   tosítja azt, hogy `ugyanilyenfajta_ valamik később is legyenek/.   Az önmagára irányúlás miatt ez a fogalom implicit, azaz a meg-   határozandó a meghatározó mondatrészben is szerepel:      A lehető legnagyobb fitness-ű cél = az a cél, amely      éppen e cél jövőbeli létét maximálisan biztosítja.   Ez az implicit fogalom. A kifejtést hagyjuk későbbre.      14. Második számú önkény: A lét jobb, mint a nemlét. Itt a   jobb szót az etikai elköteleződés értelmében vezetem be, mint-   hogy másra még nem használtam, és nem érveltem eddig vele. Ez   azt jelenti, hogy a jobb mellett le is teszem a voksomat, jobb-   nak tartom, és magamra is kötelezőnek érzem a következményeit.   Nem úgy jobb, hogy kényelmesebb vagy szebb, hanem úgy mint "Ke-   nyeret adni jobb, mint pofont, tehát én inkább kenyeret adok."      A lét jobb, mint a nemlét - önkényes elköteleződés; megin-   dokolhatatlan, de teljesen érthető. Lehetne valamit rebesgetni   arról, hogy a létben van valami szín, információ, tartalom, míg   a nemlétben semmi sincs, de ez nem érv; Önmagára való hívatko-   zás. Azért érezzük ezt így, mert magunk is a létből vagyunk, és   ösztönszinten az önző léten kívül már az általános lét irányába   is kialakult a vonzódásunk, mert ez a hajlam is önerősítő tulaj-   donságú. A lét jobb, mint a nemlét. A döntés már rég megszüle-   tett, és teljesen soha nem is tudnánk ellentmondani neki, csak   időlegesen ellentmondásokban élni, nem tudva, vagy nem vállalva   egyes következményeit. De mik is ezek a következmények?:      A lét jobb, mint a nemlét. Vagyis ami van jobb, mint ami   nincs. És a múló idővel összekombinálva: Ami van és lesz, az   jobb, mint ami van, és nem lesz /eltűnik/. Tehát a fitness jó;   a nagyobb fitness még jobb; a lehető legnagyobb fitness megplá-   ne még jobb.      15. Etikaalkotás:          Legyen célom a maximális fitness-ű cél! /...az a cél,          amely éppen e cél jövőbeli létét maximálisan biztosítja/   Sajnos jövőbelátási képesség nélkül ebből csak ennyit lehet meg-   fogalmazni:      Legyen célom az a cél, amelynek hatására minimális annak a      belátható valószínüsége, ill. valószínű tartama, hogy épp e      cél a jövőben valamikor ne létezzék!   Ezzel - lényegében - munkámat befejeztem.      16. Egy kis körítés: Nem azért ez a célom, mert ez az evo-   lúció által kitűntetett tulajdonságú cél, nem is azért, mert az   evolúció "célja", konvergenciapontja is ez a tulajdonság; hanem   azért, mert úgyis ez lesz. És ami lesz az jobb, mint ami nem   lesz. Ha lesz jövő, és lesz benne valakikben cél, akkor úgyis e-   lőbb-utóbb az a cél lesz, amely kifejezetten elintézi, hogy le-   gyen. Nem tudok másra támaszkodva tervezni, csak arra a kézen-   fekvő feltételezésre, hogy lesz jövő, s az eddigi törvények érvé-   nyesülni fognak.      17. Hátra van még a kifejtés. Valójában nem is az implicit   módon megadott célt kell kifejteni, hogy tulajdonképpen micsoda,   hiszen az, ha jobban megnézzük nagyon is explicit. Explicite ki-   mondja az evolúciós jellegű önmagára-irányúltságot, "életrevaló-   ságot", és azt, hogy ezen kívül más tartalmat nem hordoz. /Nem   úgy, mint az elszánt bélyeggyűjtő, aki a bélyegyűjtést, mint   célt akarja másoknak továbbadni és megörökíteni; itt pusztán a   célnak magának a továbbadása és megmaradása, pusztán a `tovább-   adási technika_ továbbadása és átörökítése a cél./ Ezt tehát nem   szükséges kifejteni. A lehetőségek beszűkítése volna, ha megpró-   bálnánk meghatározni azt a magatartást például, amely teljes mér-   tékben azonos az implicit módon meghatározott céllal. A jövőbeli   körülményeket ugyanis nem ismerjük, és ezek a körülmények belát-   hatatlanúl szélsőségesek is lehetnek a távoli jövőben, s ez alap-   vetően érinti az egyes cselekvésmintázatok aktuális fitness érté-   két. Csak a távoli célra tudjuk, és csak implicit módon a maxi-   mális fitness tulajdonságát megfogalmazni. Viszont, és ez előny,   minden korban és minden ember saját belátása szerint meglehető-   sen jól eldönthető, hogy konkrétan mi az a magatartáscsokor,   mely az adott célhoz való közelitésben a legnagyobb előrehaladást   jelenti.      18. Az utolsó utáni feladat tehát, hogy legjobb tudásom   szerint kifejtsem a 15.-ben megfogalmazott cél cselekvéstartal-   mát a ma élő emberiség körülményeihez igazítva. Eg y ilyen pró-   bálkozás semmi esetre sem lehet teljes.      Először a szeretet-gyűlölet példáján bemutatom, hogy álta-   lában milyen módon lehet egy ennyire elvont célt a gyakorlat   nyelvére lefordítani. Nem véletlenül választom a szeretetet, mert   megitélésem szerint a szóbanforgó etikának fő komponense.      19. Mind a szeretet, mind a gyűlölet olyan magatartás, a-   mely másokban is hasonló magatartást indukál. Sok ilyen átörökí-   tő jellegű magatartás van, s ezek közül a szeretet és a gyűlölet   két karakterisztikus szélsőség. Mivel a szeretet és a gyűlölet   átörökíthető tulajdonságú, mindkettőnek magas fitness-t jósolha-   tunk - amennyiben csak az orrunkig tekintünk. Az idő múlása azon   ban nem áll meg az orrunk hegyénél, és ha a fitness - annak pon-   tos definíciója szerint /ld.6.,7.,10./ ki akarjuk számolni, rög-   tön láthatjuk, hogy az equivalencia csak látszólagos. A gyűlölet   ugyanis, bár gyűlöletet szűl, de felhalmozódván viszályokhoz,   háborúkhoz vezet, és jelenleg is magas szinten tartja az emberi-   ség elpusztuhatásának valószínűségét, s ezzel saját megszűnésé-   nek esélyeit is, tehát igen alacsony fitness-ű. A gyűlölködésnek   az az egyszerű hipotézise, hogy a másik fél biztosan azért fegy-   verkezik, mert `ő_ tényleg meg is akar támadni minket, kb. 30   évenként megkétszerezte az emberiség és minden hipotézis megszű-   nésének esélyét. A szeretet viszont szintén önerősítő folyamat,   és mindezideig úgy tűnik, hogy tetszőleges töménységben /nem   népsűrűségről van szó/ elviselhető, az életet és önmagát határ-   talanul stabilizálja. A szeretet megmaradási képessége magas.   Sejthető, hogy a maximális fitness-ű célt szintén igen magas   fitness-ű magatartások kell, hogy támogassák. De ez még nem bi-   zonyíték. A fontos körülmény az, hogy a szeretet magatartása a   többi embert nyitottá teszi célok és magatartáselemek mély be-   fogadására attól, akitől a szeretetet tapasztalták. Különféle   ideológiákat tömegmanipulációval is lehet terjeszteni, de élet-   célt, és hasonló mélységű dolgokat csak a szeretet-közeg közve-   títésével ill. olyan magatartási eszközökkel lehet másokra át-   örökíteni, melyek rokonságban vannak a szeretettel. A szeretet   tehát biztosan lényeges eleme a legnagyobb fitness-ű célhoz tar-   tozó magatartásnak.      20. Most pedig kicsit részletesebben is tekintsük át, hogy   mi a 15.-ben megfogalmazott cél cselekvés-szintű kifejtése,      vagyis mit kell tennem azon cél megközelítése érdekében,      melynek hatására mindíg lesznek egyedek, melyeknek ugyanez      a céljuk.      a/ legyenek céltudatos egyedek      b/ olyan szellemi közeg, amelyben elvont célt át lehet adni   és tartósan meg lehet őrizni      c/ olyan szellemi közeg, ahol elvont célt fel lehet fedezni      d/ olyan szintű akarati erőfeszítés, amellyel egy elvont   célt egy életen át lehet követni      e/ olyan szintű erőfeszítés, amellyel egy életelkötelezett-   séget követelő célt több példányban át lehet adni úgy, hogy az   átvevők is kellő hatékonysággal tovább is adják, és így tovább,   és így tovább...      f/ ehhez szükséges önnevelés      g/ olyan másik embert szeretés, amely képessé teszi a mási-   kat egy életelkötelezettséggel járó magatartás átvételére, sőt   emiatt      h/ olyan másik embert szeretés, amely képessé teszi a má-   sikat egy ilyenszintű életreszóló szeretéssel járó magatartás   átvételére      i/ olyan család, amelyben mindez valósítható      j/ olyan jellemvonások, amelyek segítik a felsorolt dolgok   átadását      k/ megbízható, pontos, egyenes, igaz beszéd      l/ olyan anyagi környezet, és az optimálison belül minimá-   lis anyagi feltételek, ahol ezek a legjobban megvalósíthatók      m/ ezen a szinten szociális egyenlőség      n/ adás, szolgálat      o/ egészséges életmód      p/ az emberi életre alkalmas környezet, és a természettel   való természetes kapcsolat megőrzése      q/ ellenségszeretet      r/ ha kihalna az emberiség, olyan romok hátrahagyása, hogy   az élet vagy a céltudatos lények újrakeletkezési esélye legyen   maximális      s/ mint stb...      21. Megjegyzések, érvek, kiegészítések:      ad a-e/ per definítionem következnek.      ad g/ ld. a 19. levezetést és a Teilhard de Chardin-ről   írottakat /12./      ad h/ ez még g/-t is fölülmúlja, és biztosan egyenértékű a   kereszténység szereteteszményével. Érdemes megjegyeznünk, hogy a   keresztény szereteteszmény is 2000 esztendőt átvészelt már, ha   nem is egészen csorbítatlanul.      ad i/ magában foglalja a családi életre való felkészülést,   és a család tartósságának védelmét is.      ad k/ egyik fontos eleme j/-nek. Az átadandó dolgok nagy   része szóbeli közlés, ezért célszerű teljesen érthetőnek és meg-   bízhatónak lenni.      ad l/ olyan anyagi környezetről van szó, amely se nem el-   sívárító nyomor, se nem igényeskedő gazdaság, s ilyen módon op-   timális feltételeket nyújt a szükséges tevékenységekhez. Az op-   timális régión belül azonban a minimálisat kell választanunk,   hogy többen is részesedhessenek benne, hiszen a kellően nagy po-   puláció általában kiírthatatlanabb, mint a túl kicsi. Az opti-   mális régió azonban így is, úgy is alacsonyan van, és meglehe-   tősen szűk is.      ad m/ ha l/ tényleg optimális és minimális, akkor, ha egye-   sek még ennél is kevesebbel rendelkeznek, akkor az már nem op-   timális, tehát a cél szempontjából helytelen. Ez egyben az em-   beriség létszámát is meghatározza.      ad n/ következménye m/-nek, de h/-nak is.      ad o/ olyan mértékű egészségvédésről van itt szó, mely a   szükséges tevékenységeket a legjobban segíti, és még nem von el   attól feleslegesen.      ad p/ következménye a/-nak.      ad q/ következménye a/, h/, m/-nek és ma különösen is fon-   tos. Gyakran halálos következményei is vannak, de ez sok eset-   ben még jobban növeli az irányító gondolat megmaradási esélyeit   /ld. őskeresztény mártírok/.      ad r/ c/-vel együtt per definitiónem következik, ha figye-   lembe vesszük, hogy a megmaradás fogalma a nem genetikus eredetű   újrakeletkezés esetét is magában foglalja /ld.10./.      ad s/ még nagyon hosszan lehetne folytatni ezt az önkényes   sort, de remélem, hogy nagy területeket nem hagytam lefedetle-   nül.      Összefoglalás: Gondolkodás segítségével kerestük, hogy mi-   lyen legyen az etikánkat jellemző cél. Fenomenológiai szinten   megállapítottuk, hogy minden élőre /ránk is/, minden olyan do-   logra, amely valamelyest befolyásolja hasonló dolgok későbbi   számosabb létezését vagy nem létezését /így a mi tudati struktú-   ráinkra is/ érvényes a fitness növekedésének törvénye, melyet a   lét melletti elköteleződésünk folytán tudatosan is magunkévá   tettünk. Igy az etikánkat jellemző cél a legnagyobb fitness-ű   cél lett, ill. az ami ebből emberileg megfogható /ld.15./. A fo-   galmi konstrukció bár körülményesnek tűnik, mégis konkrét maga-   tartásokra egészen könnyen lebontható a kapott etika. Ezt meg is   tettük, amennyire a lehetőségek engedték. Megitélésem szerint ez   az etikai levezetés nem bonyolultabb, és semmiképpen sem hosz-   szabb a KIO idevonatkozó fejezeteinél. Eredményeink főbb vona-   lakban megegyeznek. Előnye, hogy nem kell hinni senki tévedhe-   tetlenségében, csak a saját tévedhetőségünk tudatában lévén új-   ra és újra közösen is megvizsgálni, hogy a fenti levezetés és   tartalmi kibontás a valóság logikája szerint hibátlan-e. KIO-   szerinti életünkön pedig nem kell többet változtatnunk, mint   ahogy azt eddig is folyvást tettük.      Ezúton is kérnék mindenkit, aki ezeket a sorokat olvassa,   hogy adjon visszajelzést, ha a levezetésemben a következtetése-   ket lényegesen megváltoztató hibát talál. Ha pedig valaki úgy   látja, hogy ez az etikai alapvetés új, igaz, lényeges, és hasz-   nos, akkor kérem, hogy aktívan is terjessze /hogy e cikk megma-   radási esélyei is nőjenek.../.