|
Környezetvédelmi
filozófia
Érted Vagyok Öko
rovat
Mivel egy magyar
katolikus bázisközösség tagjaként nõttem föl, elsõsorban az
evangélium mindennapi életünkre vonatkozó aktuális üzenete érdekelt.
Meggyõzõdésem, a kizárólagosság igényével propagált világnézet,
a marxista ideológia erõteljes nyomása alatt fejlõdött ki. A
marxista gyakorlat minden diktatórikus vonása ellenére észre kellett vennem,
hogy a "hívõ" marxisták emberi jóakarata sokkal hatékonyabb
lehet, mint az úgynevezett keresztény társadalmaké volt azelõtt. Ezért
a hagyomány új értelmezésére volt szükségem, amelyet az evangéliumok erkölcsi
tanításában találtam meg. Ennek fõbb pontjai röviden: szolgáld
embertársadat, és ne uralkodj rajta; oszd meg jövedelmedet a világ igazi
szegényeivel, és ne aggódj anyagi körülményeid miatt; ne alkalmazz
erõszakot semmiféle formában, még önvédelembõl sem, teremts
békét a kapcsolataidban. Meg kell vallanom, hogy ez a program inkább cél,
mint valóság az életemben, de ez ad értelmet neki.
Körülbelül öt évvel ezelõtt be kellett látnom, hogy lelki, családi és
közösségi életem minden erõfeszítése dacára, képtelen vagyok
megkeresni a kenyeremet, hacsak nem folytatok olyan tevékenységet a
munkahelyemen, ami ellentétes a meggyõzõdésemmel. Egy
Németországban élõ, nyitott szemû magyar tanárember szavaival
foglalhatom össze problémámat: az úgynevezett nyugati keresztény társadalom a
családi életben megköveteli, a politikában eltûri, a gazdaságban
szigorúan tiltja az evangéliumi etikát. Igazából ez a mai világ baja, ahogyan
ezt E. F. Schumacher is megfogalmazta "A kicsi a szép" c.
könyvében, vagyis az "igaz megélhetés" a mai (keresztény) ember
alapvetõ problémája.
Könnyen elképzelhetitek, hogy Magyarországon, amely a Kádár-rendszerben
elindult a felülrõl irányított liberalizálás útján, a közgazdaságtan
és a gazdasági élet a nyugati liberális-kapitalista mintát követte, amely a
hét fõbûnre épül. Az ipari tömegtermelés társadalma a
fogyasztástól függ, és minden eszközre szüksége van, hogy hiúvá és dölyfössé
tegye az embereket, mert ez táplálja a feltalálókedvet és a szabad versenyt.
Ez a társadalom iriggyé és kapzsivá teszi az embereket, mert ez hajtja
õket legjobban a pénzkeresõ munkára. Ez a társadalom torkossá,
bujává és restté teszi az embereket, hogy még többet fogyasszanak. És hazuggá
és alattomossá teszi õket, hogy megõrizhessék elõnyeiket
az üzleti versenyben. A reklám és a médiák legfõbb feladata az, hogy
mindenkit belerántsanak a hét fõbûnbe, és ezzel biztosítsák a
fogyasztói társadalomban az árutermelés-szemétgyártás ördögi körét.
Ebben az idõszakban a zöld mozgalmak jelentették számomra a megoldás
kulcsát. Úgy láttam, a zöldek az én problémámról beszélnek. De nemsokára
átláttam, hogy a zöld mozgalmak nagy része csupán mellékhajtása a központi
problémának, társadalmunk egész életstílusának. Megkezdõdött a
környezetvédelem bekebelezése is az ipari rendszerbe. Részben üzleti alapon:
az új szabványok és törvények révén jól meg lehetett élni környezetvédelmi
mûszerek gyártásából, amelyek semmit nem változtattak meg, csupán
flastromot nyomtak az aggodalmaskodók szájára. Másrészt politikai úton: zöld
alapon is be lehetett már kerülni a felsõ tízezer világába. Csak éppen
az egész kérdés gyökerével nem foglalkozott senki: azzal, hogy környezetünk
és életstílusunk tragédiájának forrása magunkban keresendõ, mi magunk
vagyunk minden problémánk végsõ oka.
Így azután életem nagy kérdésére (milyen az igaz megélhetés?) ötévi lázas
keresés után ugyanazt a választ kaptam, mint ami annak idején
evangélium-értésem középpontja volt: nekünk, embereknek kell megváltoznunk,
megtérnünk, és egész életstílusunkat összhangba hozni megtért tudatunkkal.
Soha nem fogjuk megoldani szorongató problémáinkat, ha nem változtatjuk meg a
gondolkodásmódunkat, ha nem változtatjuk meg alapvetõ meggyõzõdésünket
célokról és eszközökrõl, életünk értelmérõl. Minden új
kezdeményezés jó és hasznos, ha forrása a világról és az emberrõl
kialakított új szemléletünk, amelynek önkorlátozás és mértékletesség az
alapja. És legragyogóbb ötleteink és legfényesebb technikai csodáink is
haszontalanok a környezetvédelemben, ha alapjuk az a régi szemlélet, amely
minél többet akar kipréselni a világból és önmagunkból. A legnagyobb kihívás,
amellyel szembe kell néznünk, annak a hamis életszínvonalnak a feladása,
amely a világ és önmagunk gonosz és önzõ kizsákmányolásán alapult.
D. Jenõ
|