Béke, Természet, Szeretet



                     GORSIUM ÉVSZÁZADAI


3000 éve történt

Az őskorban nem volt jelentős lakott település ezen a környéken.  Az erre vetődő állatok és emberek is szívesen ittak a Sárvíz folyóból, használták gázlóit, de hosszasabban nem telepedtek meg ezen a lapályos vidéken.  Amikor mintegy kétezer éve a Római birodalom kiterjesztette határvidékeit egészen az áthághatatlannak tekintett Duna folyamig, Gorsium, a sárvízi átkelőnél létesített csomópont hirtelen nagyfontosságú lett a dunaparti erődítmények ellátása és irányítása szempontjából.


Gorsium

Gorsiumot hódító római katonák alapították.

A tábort nyolc út kereszteződésében, a Sárvíz melletti dombokon az az "ala I. Scubulorum" építette. Az 500 lovast az Al-Duna mellől vezényelték ide, Kr. u. 46-49 között. A tábor, mint a hasonló előretolt erődítések, téglalap alakú volt, négy kapuval, s mély árok és gondosan épített palánkfal védte. Belül szigorú rendben barakkok, raktárak sorakoztak, a tábor középpontjában helyezkedett el a parancsnoki épület és a táborszentély.

A helyőrség a környező vidéket ellenőrizte. Az erdőket és a kis falvakat járta be, egészen a Dunáig, amelynek túlsó partját ekkor már a nyugtalan, kóbor életmódhoz szokott szarmata-jazigok szállták meg. Az ala I.  Scubulorum pecsétes tégláit Százhalombattán is megtalálták.

A nyolc út iránya:
Brigetio       = Szőny
Aquincum       = Buda
Vetus Salina   =
Intercisa      =
Sopianae       = Pécs (2 út)
Poetovio       =
              = Sárkeszi

A tábor szent kerülete a főutcák kereszteződésében fekvő "forum" melletti halmon épült. Szentélyeit, oszlopsorait, az oltár felszálló füstjét a Sárvíz mindkét oldalán, a város egész területéről látni lehetett. A nagy csarnokok homlokzata a forumra tekintett alá.  A forumot ezen az oldalon egy hosszú fal zárta le, és csak három lépcső vezetett fel a megszentelt épületekhez. A feljárók között egy-egy díszkút ontotta vizét kis medencéjébe, s a csörgedező víz felett barbár öltözetű pannon víziistenek ültek méltóságteljesen.  A templomokban a római istenek, Jupiter, Mars valamint a mindenkori császár (Augustus, Traianus, Marcus Aurelius) tiszteletére mutattak be áldozatokat).

Gorsium fontos tartományi központ volt. Pannonia tartomány a Római Birodalom határát képezte a Duna felől. Két része volt Nyugat-Pannonia és Kelet-Pannonia (Pannonia Inferior). Ennek székhelye Aquincum volt, a tartományi gyűléseket és a tavaszi vallási ünnepeket viszont a központi fekvésű Gorsiumban tartották. A meleg tavaszi napok egyikén minden évben nagy ünnepi menet vonult a főlépcsőn a szentélyek felé, hogy tanúi és részesei legyenek a császár üdvére és tiszteletére szentelt szertartásoknak. Az ünnepségen részt vettek Pannonia Inferior városainak küldöttei, valamint a bennszülött közösségek vezetői.

A városról, amely körülfogta a szent kerületet ma még keveset tudunk, ugyanis a házak többnyire nem kőből készültek, és eltűntek az idők folyamán. A Forum környékén kőalapú vályogházak álltak, a külső negyedekben pedig a kelta erviscusok éltek egyszerű kunyhókban.  A forum környékén a római városok mintájára a háztömbök sakktáblaszerű elrendezésben, egyenesen futó utcákra tekintettek. Az utcák kövezetében a naponta végiggördülő kocsik hagytak másfél évezred után is felismerhető nyomokat. A fontosabb utcák mentén csatornák voltak, a mélyben ólom vízvezetékcső húzódott. Több helyen maradt fenn kút is. Közülük különösen a nagy közkút említésre méltó, amely a város egyik legrégibb emléke. A kissé ovális formájú kutat kövekből rakták, alul pedig hét sor fagerendára épült. A gerendákat a víz éppen úgy megőrizte, mint a vedreket, és más tárgyakat, amelyeket az ásatás hozott felszínre. A csöbröket, szép formájú szürke cserépkorsókat, amelyeket a kút fölé hajoló, vizet merő asszonyok ejtettek a kútba az iszap épségben magába fogadta. A leányok fejfedővel nem takart hajából hullottak ki azok a szépen faragott csonttűk is, amelyek a kút egymás fölé rakódott rétegeiből mindenütt előkerültek.  Találtak itt törött szobrocskákat, mindenféle hétköznapi kacatot, sőt még szerencsepénzeket is, amiket az ünnepségek résztvevői jókívánságok teljesülése céljából dobhattak a nagy kútba.

A város lakossága sokszínű volt. A bennszülöttek vezetői a polgárjoggal együtt római nevet is kaptak, de megőrizték kelta neveiket is. A város határában falusias életmódot élő egyszerű emberek és a helyi igényeket kielégítő helybéli mesterek, fazekasok, szerszámkészítők, kovácsok laktak.  A fazekasok telepe a város déli határában alakult ki. A leletek szerint az első században még kelta mintázatú, törékeny szürke kerámiákat készítettek, a második század közepén már római stílusú díszedényeket is égettek, bár ezek sohasem érték el a nagy nyugati műhelyek színvonalát, igaz, saját hagyományos díszítésű táljaik szépségét sem.

A béke és a nyugodt, csöndes fejlődés évtizedeit nehéz idők követték.  A markomann háború 166-tól 181-ig, 15 éven át tartott. Sok város és falu pusztult el a környéken, mielőtt az Euphratész folyó mellől idevezényelt légiók megérkeztek a Dunához. Gorsium ismét menetelő katonákat és a lerombolt településekről menekülő asszonyokat, gyermekeket látott.  Az útcsomópontot ismét nagylétszámú katonaság őrizte, de még ez sem védhette meg Gorsiumot a szarmaták rohamától, akik 178-ban a környéken minden falvat, villát, várost felégettek, és magából Gorsiumból is csak üszkös romok és kövek maradtak. A rabszíjra fűzött férfiak, nők, aggok és gyermekek hosszú sorokban vonultak a dunai átkelőhelyek felé.

A háború után a szarmaták százezer pannóniait bocsátottak szabadon, akik visszatértek a települések romjaihoz, és valamelyest helyreállították az életlehetőségeket. A következő évszázadban a Birodalom tartományai egymással is viszálykodtak, mígnem 260-ban ismét egy szarmata törzs, a roxolánok borították lángba Pannonia belső vidékeit. Gorsium pusztulása ezúttal még nagyobb volt. A lángok elhamvadása után semmi sem maradt csak bedőlt falak, széttört oszlopok. Az ásatások szerint a városi magtár, a "horreum" padlóját több méter magasan átégett gabona fedte, nagykapuja bezuhant és szénné égett. A tűz áldozata lett az a keleti jellegű portrékkal és ritka szép freskókkal ékesített épület is, melynek tetején keresztben egy római kori keresztény bazilika épült egy évszázaddal később.  Az eredeti freskókat vastag koromréteg alól emelték ki a bazilika közepén.


Herculia

Az újjászületést a III. század végén Diocletianus uralma hozta meg.  A nagy dalmát császár úrrá lett a külső és belső nehézségeken, majd hozzákezdett a szétzilált birodalom újjáteremtéséhez. A Duna pannoniai szakaszán mindenütt lázas építkezések kezdődtek. A roskatag táborok falait megmagasították, új tornyokkal, megerősített kapukkal, új árkokkal látták el őket. Így történt ez itt is. Az újjáépült város új nevet is kapott: Herculiának hívták. Herculia már nem a vallási ünnepek központja lett, hanem az épületek tanúsága szerint a tartomány kormányzati székhelye.  Aquincumból ide költözött a tartományi helytartó és vele tartományi hivatalok és tisztségviselők is.

A hivatalos rezidencia és az újra fellendülő kereskedelmi központ mellett az újjáépített főutcában kapott helyet a közben államvallássá nyilvánított keresztény egyház is a IV.sz. elején. Először kisebb templomot építettek a keresztények, nem sokkal azután, hogy üldöztetésük rejtekeit elhagyhatták.  Ennek padlóján Diocletianus császár bronzpénzeit is megtalálták. A második bazilika nagyobb szabású épület volt, melynek főutca felőli homlokzatát négy pillér tagolta, szentélye széles apszissal zárult. A bazilika csarnoka egy díszes lakóház romjai fölött keresztben épült fel. Arról nem maradtak írásos bizonyítékok, hogy Herculia az ókereszténységben jelentős szerepet játszott volna. A bazilika sarkához az V. század elején téglából keresztelő medencét építettek, ami azt jelentette, hogy akkortól költözött ide a városba a püspök.

Azonban nemcsak a püspök költözött be a város falai közé, hanem szerte Pannoniában elnéptelenedtek a falvak, és mindenki a védett erődítmények falai közé húzódott a hunok sorozatos támadásai elől. Aquincum lakói is ezidőtájt költöztek át a védettebb katonai tábor területére.  Valentinianus császár 370-ben még egyszer megerősítette a limest új, szabálytalan alakú táborokkal, ormótlan őrtornyokkal. A rideg falak között őrt álló katonák azonban ekkor már alig különböztek azoktól a barbároktól, akiket a túlsó oldalon szemmel tartottak.

375-ben a császár, Valentinianus Brigetióba (a mai Szőnybe) utazott, hogy békét kössön a barbár quad (kvád) törzzsel; útközben áthaladt Herculián is. Az arcátlan békefeltételeken úgy feldühödött, hogy Brigetióban szélütést kapott és meghalt. Pannonia nem kapott több katonai utánpótlást, leálltak az építkezések. Herculia legalább félévszázadig még, egyre szűkebb határok közé szorítva folytatta küzdelmét a fennmaradásért.  A nyugat-keleti irányú főutca kövezetét utoljára az V. század elején újították fel.  Végül az útkereszteződésben csupán egy kicsi falusi település maradt.


Föveny

A magyarok honfoglalása után az ország központja Alba Regia koronázó fővárosba, a 15 km-re lévő, mai Székesfehérvárra helyeződött át.  A Sárvíz partján lévő kistelepülést a magyarok Fövenynek nevezték és hosszú évszázadokon keresztül hordták innen szekéren a köveket Fehérvár építéséhez. A fehérvári király bazilika a császárkultusz gorsiumi szentélyeinek elhordott köveiből emelkedett a magasba.  Székesfehérvár sorsában mintha Gorsium élete és szerepe újult volna meg: katonai tábor, majd szakrális székhely és kormányzási központ lett; az országyűlésre sereglő szekerek Föveny, Tác tágas határában táboroztak. Végülis Föveny középkori temploma a törökkori háborúkban pusztult el, és a település végleg elnéptelenedett.


Tác

1866-ban Rómer Flóris kezdett ásatásokat Tác határában, a fövenyesi pusztán. Csak a fű színének egyenetlenségei mutatták, hogy néhány méterrel mélyebben esetleg kincsek rejtőzhetnek. A közelben akkor is megtalálható volt az a négy hatalmas istálló, melynek falaiba láthatóan római kori faragott oszlopfőkből, szobordarabokból nyert kövek vannak befalazva.  Tavaly mi is elbicikliztünk a fövenypusztai istállók mellett, ahol mindez jól látható volt. Az ásatások a múlt század vége óta folyamatosan zajlanak ezen a vidéken, de csak 1934-ben sikerült azonosítani a feltárt castrumot Gorsium-Herculiával a fontos tartományi központtal. Az ásatások legszebb kincsei a teljes épségben megtalált Venus bronzszobrocskák, és a bazilika romjai alól kiemelt és helyreállított művészi freskók. A forum két pompás díszkútjának helyreállítása jelenleg is folyik.




Vissza a kezdethez