Boldogság vagy fogyasztás
Simonyi Gyula
közgazdász-teológussal
beszélget
Mangel Gyöngyi
– Simonyi
Gyula közgazdász-teológus a Bokor katolikus bázisközösség tagja, a Bokor
ökocsoport alapítója, az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány által
szervezett Ökológiai Akadémia előadója. Érdeklődési területe a vallás és az
ökológia kapcsolata.
– Úgy tanultuk, hogy a vallás az ember természettől való félelméből fakad, és
kétségtelen, hogy az ősi vallások mind nagyon szoros kapcsolatban voltak a
természettel, a termékenységgel, a természet ismeretlen erőivel. Azt
jósolták, hogy amint az ember leigázza a természetet, a vallás alapja, a
természettől való félelem megszűnik, és kihal a vallás. Ezzel szemben most
úgy látjuk, hogy a vallás mint a természethez való új viszonyulás mentheti
meg az emberiséget a környezeti katasztrófától.
A vallásoknak egyre jobban hangsúlyozniuk kell az ősi gyökereiket, a
természet szeretetét, tiszteletét. A Bokor mozgalomban a környezetvédelem
elsősorban a nyári ifjúsági táborokban, valamikor a 60-as évek vége felé
kezdett tudatosulni. A táborok a természettel, az Istennel való találkozás
kiváltságos helyei voltak. Egy szép ősi gyakorlat szerint az úgynevezett
remetenapon, a gyerekeket, a fiatalokat elküldjük egyedül – korosztálytól
függően – pár órára, egy teljes nappalra vagy teljes 24 órára, hogy legyenek
remeték. Legyenek egyedül egy pokróccal, egy kulacs vízzel, egy pár szelet
kenyérrel, a szentírással, füzettel és tollal. A remetenapok mindig nagy
élményt jelentettek nekünk magunknak és a gyerekeknek, fiataloknak is. Akkor
kezdtünk a környezetvédelemmel tudatosan foglalkozni, amikor
észrevettük, hogy ez a misztikus, szent hely, a természet, másoknak a
rongálás lehetőségét jelenti. Zajcsinálást, tarra vágást, bányaművelést.
– Az ősi vallások vajon mindegyikében megtalálható ez az ősi
ember-természet-Isten kapcsolat? Az őskereszténységben mindenképpen, és ha
jól tudom a keleti filozófiákban is.
– Azokban még sokkal jobban, mint ahogyan az úgynevezett animista törzsi
vallásokban is, amelyek nem tartoznak a világvallásokhoz. A
kereszténységben VI. Pál pápa a természet védőszentjévé nyilvánította
Assissi Szent Ferencet, aki a legismertebb a természetet szerető szentek
közül. Szent Ferenc a szegénységet is hirdette és élte, ami a mai fogyasztó
társadalom értékrendjének teljes ellentéte. Úgy tűnik, hogy a fogyasztás nem
boldogsághoz vezet, hanem ellenkezőleg, boldogtalansághoz és erőszakos
környezeti pusztuláshoz. Valamikor a 70-es években kezdtünk el beszélni az
életharmóniáról, arról, hogy az embernek sokszínű, mély életre van szüksége,
nem anyagi gazdagságra. Ez spirituális gazdagságot jelent, azaz egyrészt a
személyiségfejlődés és a lelki élet gazdagságát. Másrészt a szellemi,
intellektuális gazdagság mérhetetlen kincseit, amelyek a könyvekben és
művészetekben találhatók meg. A harmadik fő terület a személyesség, a barátság,
a közösség, a család, a szerelem, a játék és természetesen maga a természet,
a csend, a szépség minden formája. Mintha a modern ember ezeket elvesztette
volna és kielégületlenségében anyagiakkal próbálja magát kárpótolni, de hát
ez reménytelen. Az ember nem arra született, hogy a vásárlástól legyen
boldog.
– A földet túlterheli a túlfogyasztás és a túlnépesedés. Az életharmónia mind
a kettőre megoldás, mert nem anyagi gazdagságot nyújt, hanem egy viszonylag
szerény anyagi szintet jelent. Az embernek persze szüksége van anyagiakra, de
szolidan is élhet. A vallásoknak is szembe kell nézni azzal a kérdéssel, hogy
a túlnépesedésre is lehet olyan életharmónia a válasz, amelyben a
szexualitáson nagy hangsúly van, mint a szeretet, az öröm egyik legfontosabb
formájának, de ugyanakkor az emberiség népesedését valahogy stabilizálni
kell, és ez már valójában oktatási kérdés. Egyszerűen csak azt kellene
elérni, hogy mindenkinek annyi gyereke legyen, amennyit szeretne. A gyerekek
nagy része a szülők szándéka ellenére vagy a szülők szándéka nélkül születik.
– Ez utóbbi kérdésben a vallások egy része meglehetősen konzervatív, azaz nem
fogadja el még az úgynevezett természetes születésszabályozási módszereket
sem.
– Az észak a délre mutogat, hogy túlnépesedik, a dél az északra, hogy
túlfogyaszt. Mind a kettőnek igaza van. Ugyanakkor egy amerikai négyszázszor
akkora teher a földnek, mint egy afrikai.
– Mármint ökológiai szempontból.
– Vagyis a délnek is igaza van, amikor az északra mutogat. Ha az emberiség
népesedési görbéjét megnézzük, az több ezer éven keresztül majdnem
vízszintes. Ebben a században átfordult majdnem függőlegesbe. Egyszerűen csak
arról van szó, hogy a sok ezer éves vallások bizonyos tehetetlenséggel és
nagyon lassan észlelik azt, hogy teljesen megváltozott a helyzet. A
szexualitással szembeni gyanakvást és a termékenység igenlését, sőt
kifejezetten sürgetését fel kell váltania egy ellenkező magatartásnak, amely
igenli a szexualitást, és elfogadja a népesedés szabályozását. A népesedés
stabilizálását az teszi szükségessé, hogy egyfajta jólét és egészségügyi
biztonság következett be. Nyilvánvalóan
ez az út a dél számára követhetetlen, hiszen a föld nem bírná el, hogy az
egész emberiség európai, nyugat-európai szintre jusson anyagilag. A
fenntartható életharmónia elterjedése hozhat megoldást, mégpedig
természetesen szolid anyagi biztonsággal és normális egészségügyi ellátással.
Ez utóbbit a gazdagok hóbortjainak egy töredékéből meg lehetne teremteni az
egész emberiség számára.
– Hogyan lehet ebben a fogyasztásra ösztönző társadalomban, ebben az
értékrendben azt a fajta életharmóniát elérni, amit Ön mond?
– A mi gyakorlatunk kis közösségekben folyik. Kis baráti csoportokat hozunk
létre évtizedek óta, és ezek további csoportok létrejöttében segítenek, valamint
ifjúságneveléssel foglalkoznak.
– Ezek a katolikus bázisközösségek például?
– Elsősorban ezeket ismerem közelebbről. De ilyen jellegű csoportok más
vallásokban is megvannak, talán még vallás nélkül is működnek. Azt szoktuk
mondani, hogy az ajtó befelé nyílik. Tehát először önmagunknak és másoknak is
a pozitív oldalt kell megtanítani, a nem anyagi gazdagságot. Ez örömet és
boldogságot hoz az ember életébe, és azután jöhet az üzenet látszólag
szomorúbb része, azaz hogy a fogyasztási orgiának pedig vége. Nincs mód
tovább folytatni. Akik folytatják, azok az emberiség vérszívói és
tönkretevői. És akkor az emberek könnyen veszik majd ezt az üzenetet,
mert rájönnek, hogy a boldogság és a biztonság nem az anyagiakból, hanem
éppen inkább a nem anyagi értékekből fakad.
– Nagyon sok vallás létezik a világon, és nagyon sok vallásos ember él
közöttünk. Hogyha a vallások összességét nézzük, akkor az emberiség nagy
százalékához eljutnak ezek a tanítások akár a szószékről, akár a különböző
hitoktatásokon keresztül a gyerekekhez?
– Kétségtelenül óriási a lehetőség, hogy csak a katolikus egyházról
beszéljek, amelynek a legnagyobb szervezete van a világon, félmillió
főállású pappal, több mint egymillió főállású szerzetes nővérrel, rengeteg
iskolával, meg mindenféle egyéb lehetőségekkel. Itt nagyon nagy jelentősége
lesz annak, hogy a fenntartható életforma, az életharmónia egyre nagyobb
hangsúlyt kap a hitoktatásban, a prédikációkban és a liturgiában. A nagy
vallási intézmények küzdenek azzal, hogy ez számukra profán téma és csak
nehezen észlelik, hogy a hit lényegéhez tartozik. A történelem során ezek az
intézmények megtanulták, hogy együtt kell élniük a hatalommal és ezért ritkán
és nehezen hajlamosak radikális kritikára, ami nélkül pedig gyors
változásokat aligha remélhetünk. De ha az egyházi vezetők és az intézmények
lassúak is, a vallásos csoportok gomba módra szaporodnak és alkotnak
hálózatokat, tehát a bázison meglehetősen gyorsan terjed ez az eszme.
– Gyakran találkozom krisnásokkal, akik a biofarmjukról származó terményeket
próbálják eladni. De gondolom, hogy más közösségekben, más vallásokban is
megjelennek ökológiai elemek.
– Igen. A Bokor katolikus mozgalomnak is van egy ilyen kezdeményezése, a
Bokor Liget Alapítvány, amely egy kicsit ökofalu jellegű, de nemcsak ez
jellemző rá, hanem az osztozás is. Ezek a dolgok összefüggnek, nem lehet az
ökológiát kiragadva tárgyalni. A környezetet nem fogjuk tudni megmenteni
anélkül, hogy radikálisan vissza ne szorítsuk az agresszivitást a földön, és
ezt nem lehet megtenni addig, amíg százmillióknak nincs mit enniük, miközben
a gazdagok vérlázítóan dőzsölnek. Tehát az igazságosság nélkül nincs béke, és
a béke nélkül nem tudjuk a környezetet se megóvni. Az egész összefügg.
Egyfajta életharmóniára kell megnyernünk a gazdagokat. Talán ez a kulcsa az
egész kérdésnek.
– A vallásban jelen vannak ökológiai elemek. De én úgy tapasztaltam, hogy az
ökológiában is megjelennek vallási elemek. Néhány évvel ezelőtt egy
konferencián az egyik jelszó az volt, hogy küzdeni kell a kapzsiság ellen.
Kapzsi az, aki politikai hatalmat, gazdasági hatalmat, fölösleges javakat
akar megszerezni. Tehát a bizonyos fajta önmegtartóztatás, és a bizonyos
fajta személyiség nagyon sok vallásnak az alapelvei közé tartozik.
– Azt hiszem, hogy ez szükségszerű. Ahogy Jézus mondja: Nem lehet egyszerre
két úrnak szolgálni, Istennek is, meg az anyagi javaknak is. Tehát, hogy ha a
zöldek elutasítják a fogyasztói életformát, óhatatlanul nem anyagi, hanem
spirituális jellegű dolgokra teszik a hangsúlyt. És hát ezek a spirituális
dolgok jelentik az életet és nem az anyagiak. Ahogy az őskeresztények
mondták, meztelenül születünk és meztelenül megyünk a sírba. A személyiség
az, ami örök és ami kifejlődik a személyiségünkben, az az élet.
– Említette az erőszakot és a békét. A világ tele van erőszakkal és egyre
kevesebb helyen van béke a világban és bennünk is.
– Tavaly nagy sikert ért el a világméretű békemozgalom azzal, hogy a hágai
nemzetközi bíróság betiltotta az atomfegyvereket. Nagyon sok mindent lehet
tenni. Ha egy kis csoport összejön, tagjai könnyen megtalálják azokat a
módokat, hogy akár a maguk életében, akár a globális dolgokban hogyan tudnak
közreműködni a béke érdekében.
Megjelent : Cédrus, 3. szám
|