Béke, Természet, Szeretet




                      Immanens etika

  0. Bevezetés: Etika az, ami a merre menjek, mit csináljak,
mit kell tennem, mi a jó kérdésekre ad választ. Akármilyen vá-
laszt adni persze könnyű. Adunk is különféle választ, ha másképp
nem, az életünkkel.Ez a dolgozat immanens választ ad, vagyis sem
előfeltevéseiben, sem menet közben nem vizsgálja azt a kérdést,
hogy van-e egyáltalán valami a fizikai valóságon, sőt leszűkítve
a Naprendszeren kívül. Erre azért van szükség, mert lényegében
mindenki egyetért az immanens világ létében és milyenségében,
míg a transzcendens mindmáig problematikus viták tárgya. Így a
transzcendencia "meghódítása" előtt  /esetleg nélkül/ is lesznek
válaszaink az erkölcsi kérdésekre immanens alapon; további előny,
hogy a transzcendens keresését már etikus szabályok szerint hajt-
juk végre. Ha pedig a transzcendens bizonytalanság elhúzódik,
legalább lesz egy biztos stratégiánk, amivel, mondjuk, megment-
hetjük a Földet.

  Ez az immmanens etika, amely a dolgozat tárgya, nem akármi-
lyen választ ad a "mi a teendő" kérdésre, hanem olyat, melyhez a
lehető legkevesebb önkénnyel jutunk el. A minimális önkény itt
azt jelenti, hogy az adott lépésnél jószerével nem lehet vagy
nem is érdemes mást dönteni, és csak két ilyen lépés lesz. En-
nek ellenére /vagy éppen ezért/ ezen etikának sincs, más etikák-
hoz hasonlóan, kényszerítő ereje. Belső késztetésünk viszont van
az etika eredményét megvalósító magatartásra. Ellentmondásos
késztetéseink közötti rendrakáshoz pedig éppen ez az etika nyújt
logikus szempontokat.

  1. Vannak a létezők. Nem vizsgáljuk, hogy honnan vannak, te-
remtmények-e, de azt biztosan tudjuk, hogy vannak, mert találko-
zunk velük. Egy részük élettelen létező, más részük élő. Mi élők
vagyunk. Az élők egy része gondolkodni is tud. Mi a gondolkodni
tudó létezők közé tartozunk. A gondolkodni tudó élők cselekede-
tei részben ösztönvezéreltek, részben gondolatvezéreltek. A gon-
dolatvezéreltség azonban nem jelent feltétlenül szabadakaratot,
hiszen a gondolat is lehet sokféleképpen meghatározott, és azt
sem tesszük fel, hogy a gondolatok esetleg transzcendens erede-
tűek. A "gondolatvezérelt" szó csak a cselekedet kialakulására
és végrehajtásának módjára vonatkozik.
  2. Az 1-es számú önkény: Gondolkodni kell! Ez azért önké-
nyes elkötelezettség, mert az emberben van hajlam arra, hogy cse-
lekedeteinek növekvő mennyiségét, esetleg egészét ösztönös vezér-
let alá engedje, és így is lehet élni. Számunkra azonban ez már
nem önkény, hanem régen eldőlt tény, hogy a gondolkodásra letet-
tük a voksunkat. A gondolkodást pedig alapjában véve azért vá-
lasztottuk, mert az ösztön tartalmaz feloldhatatlanul ellentmon-
dásos késztetéseket is, és az embert körülvevő mesterséges világ-
ban már csak ritkán ad adekvát válaszokat. A kérdés már ük-üka-
páink korában eldőlt, és mi is tudva vagy öntudatlanul eldöntöt-
tük már, ha itt tartunk. Az etikaalkotásban a továbbiakban tehát
gondolati úton kell meghatároznunk a saját határait meghatározni
nem tudó ösztön helyét a cselekedeteinkben, és főképpen azt,
hogy a gondolatvezérelt cselekedeteink milyenek legyenek.
  3. Az etika ugyanis nem más, mint szituációfüggő cselekvési
program - csakhogy az ember nem programvezérelt lény. Gondolat
vezérelt cselekedeteink úgy zajlanak le, hogy először egy cse-
lekvési célt határozunk meg, és a cselekvés közben a cselekvés
menetét ill. eredményét a kitűzött célhoz viszonyítva módosítunk.
A cél persze lehet éppen egy cselekvés lebonyolítása is, de ezt
is csak közelítő úton tudjuk végrehajtani, nem programszerűen,
bár végülis többnyire elérjük a cselekvés eredményét, célját. A
cél azonban lehet elvont, burkolt vagy átfogó is. Az etikaalko-
tásban ez éppenséggel előnyös, hiszen nem kell egy minden rész-
letre kiterjedő cselekvési programot írnunk, csak egy jól megha-
tározott célt kell megadnunk, és aztán megfelelően igyekezni ar-
rafelé, hogy cselekvéseink sorozata minél közelebb juttasson a
célhoz. Ezzel az etikát `formailag_ meg is alkottuk, hiszen a cél
közelítésének érdekében akkor és olyan mértékben kell ösztönösen
cselekedni, akkor, olyan mértékben és `úgy_ kell gondolatvezérel-
ten cselekedni, hogy a cél megközelítése a legjobb legyen. De
hogy pontosan hogyan, az a cél tartalmától függ, és az egyes ese-
tekre a cél kifejtésével meghatározható.
  Az eddigieket összefoglalva: Gondolkodni tudó élők vagyunk,
akik mintegy önkényesen - gondolkodva - keresik azt, hogy mit
tegyenek, vagyis ami ezzel egyenértékű, egy célt.
  4. A Földön lévő valamennyi élő létező egy "evolúció" nevű
játékban vesz részt, amelyet tekíntettel arra, hogy mi is a Föl-
dön élünk, fenomenológiai szinten megvizsgálunk. Nincs szüksé-
günk pillanatnyilag arra, hogy az evolúció okát vagy célját ku-
tassuk.
  ad `ok_: Az evolúció okára nézve elegendő annyiban megállapod
nunk, hogy vannak olyan dolgok, melyek képesek élő módon létezni
és ezek együtt az evolúció jelenségét alkotják. Nem vizsgáljuk,
hogy honnan vannak, és miért képesek élő módon létezni. Azt sem
eröltetjük, hogy van-e, és honnan van az evolúcióban a "fejlő-
dés."
  ad `cél_: A cél vonatkozásában pedig megjegyezzük, hogy ha
találunk is valami olyat, amihez tart az evolúció, attól még nem
biztos, hogy az a cél "vonzza", vagy a célt valaki elé tűzte
/Teilhard de Chardin/, különösen, hogyha levezethető, hogy az
evolúció saját tulajdonságai miatt szükségszerűen, logikusan ha-
lad a konvergenciapontja felé. A dolgozatban ezt a konvergencia-
pontot meg is fogjuk határozni.
  Érdemes itt megjegyezni, hogy számos etikát gyártottak már
"evolúciós alapon", de pusztán az élővilágban megtalálható né-
hány tulajdonság trónraemelésével. Például egyesek azt a jelen-
séget ragadták meg, hogy /bizonyos esetekben/ az egyed, vagy
csoport élettérért küzd, de nem törődtek azzal, hogy a fejlett
idegrendszerű állatoknál a fajtársak segítése is ösztönös lehet
/proszociális magatartás/, sőt van fajok közötti szimbiózis is.
Máskor a szexualitás fontosságát hangsúlyozták, holott a szapo-
rodásban legkiválóbb baktériumokon kívül más lények is megélnek
a Földön, tehát azért más tényezők is szerepet játszanak. /Arról
nem is beszélve, hogy a baktériumok nem is szexuális módon sza-
porodnak./
  5. Ezzel szemben az evolúció elemi játékszabálya a követke-
ző: Élő egyed/ek/ általában /még/ több élő egyedet hoz/nak/ lét-
re, melyek az eredeti/ek/hez hasonlóak, de nem teljesen azonosak
s amelyek a következő ilyen szaporodási lépésig több-kevesebb i-
dőt a környezet hatása alatt kötelesek eltölteni /szelekció/.
Közben az eredeti egyedek előbb-utóbb megszünnek. Mit lehet eb-
ből az egyszerű szaporodási, öröklési szabályból levonni? Egye-
lőre nem sokat, legfeljebb azt, hogy az evolúcióban van némi
változékonyság, de viszonylag konzervativ.
  6. A földi élettér zárt és véges. Egyszerre csak korlátos
számú egyed létezhet benne. /Megj.: Kis gondolkodással bebizo-
nyítható, hogy a jelenlegihez hasonló evolúció létezhet végtelen
éllettérben is, sőt akkor is, ha az egyedek nem halandók, de ez
messzire vezetne/. Ebben az élettérben a nagyobb megmaradási ké-
pességű tipusok megmaradnak /ez nem valódi megmaradást jelent,
csak azt, hogy későbbi időpontokban újra és újra találkozhatunk
olyan fajta egyedekkel/, más tipusok eltűnnek. Hogy adott szitu-
ációban mi a nagyobb megmaradási képesség, mi a megmaradóbb tu-
lajdonság, azt semmi más nem dönti el, csak a próba: amelyik
megmarad. A megmaradóbb az, amelyik megmaradt. Ez nagyon tautoló
gia ízű, de éppen az ilyen tautológiák, nyilvánvalóságok segíte-
nek elkerülni az önkényességet az etikagyártásban.
  7. Vegyük észre azt, ami az evolúció szokásos leírásaiban
ritkán szerepel, ti. hogy nemcsak egyedekre, típusokra, fajokra,
fajcsoportokra, klánokra igaz a "megmaradóbbak megmaradásának"
törvénye, hanem bármire, ami az evolúcióban részt vesz, ill. az-
zal kapcsolatban van, pl. szervek, fejlődési szakaszok, magatar-
tások, tulajdonságok, elvont fogalmak.
  Példák: A szárny szerv, nem egyed és nem képes örökí-
teni. De egy megfelelő alakú és tulajdonságú szárny segít az őt
és az ő információját hordozó egyedet, hogy biztosítsa létfelté-
teleit, pl. rendülve meneküljön, táplálkozzon, és újabb egyedeket
hozzon létre, melyek az adott tulajdonságú, vagy ahhoz igen ha-
sonló szárnnyal rendelkeznek. Tehát a szárny résztvett abban,
hogy később is legyen hasonló szárny. Minél határosabb ez, annál
nagyobb a szárny megmaradási potenciája. Hasonló körülmények
között a megmaradóbb tipusú szárnnyal rendelkező egyedek, fajok
maradnak meg, vagyis a megmaradóbb szárnyak maradnak meg.
  Egy másik példa: A tojás a tyúk egy fejlődési szakasza. De
nemcsak az igaz, hogy a megmaradóképesebb tyúkoknak több és meg-
maradóbb tyúkutódjaik vannak, hanem az is, hogy az a tojás, a-
melyből nagyobb fitness-ű tyúk kel ki, maga is nagyobb fitness-ű
a tojás-tojás átörökítési viszonyra nézve, és evolúciós előnyben
van más tojásokhoz képest. Az a tojás, amely egy megfelelő tyú-
kon keresztül hatásosan biztosítja, hogy ismét legyenek olyanfé-
le tojások, az nagyobb fitness-ű, és meg is marad, míg másfajta
tojások eltűnnek. /A fitness a megmaradási képességre gyakran
használt idegen szó./
  Nézzük meg például egy ösztönös magatartás esetén a "megma-
radóbb megmaradását". Szomjúság esetén a víz keresése alapvető
ösztönös viselkedési forma. Ha egy mutáns egyedben, mondjuk, a
szomjúságot vízkerülés követi, akkor az egyed kiszárad, és ezt a
magatartást sem örökíti át. Elmondhatjuk, hogy a szomjúság+víz-
keresés megmaradóbb magatartás, és hatékonyabban biztosítja u-
gyane magatartás későbbi újraelőfordulását, mint a szomjúság+
vízkerülés a magáét. Megjegyezhetjük, hogy sok ehhez hasonló e-
setben még csak az egyedek közötti harcra sincs szükség a meg-
maradóbb megmaradásának érvényesüléséhez, csupán a környezettel
való szelekciós erejű kapcsolatra.
  Ha, mondjuk, az ivadékgondozás jelenségét, vagy a melegvé-
rűség tulajdonságát vizsgáljuk, ezekről is megállapíthatjuk,
hogy amikor megjelentek a Földön, a hordozó egyedeknek, s egyben
saját maguknak is nagyobb megmaradási lehetőséget biztosítottak,
és más jelenségeket, pl. a repülő hidegvérűeket kiszorították.
  Ugyanígy, sőt kétszeresen is igaz ez a törvény az elvont
fogalmakra, eszmékre, gondolatokra, melyek az emberek fejében
fejtik ki hatásukat. Először, ha egy eszme az emberiséget nem a
mind tartósabb létezés felé segíti, hanem az öngyilkossághoz, ak-
kor ennek az eszmének a hordozói megszűnvén, az eszme is eltűnik
bebizonyítva, hogy saját magát megmarasztani nem túl magas szin-
ten képes. S talán egy másik emberiség jobb eszmével, vagy mara-
dandóbb fogalmakkal próbálkozik. Másodszor, a gondolati dolgok-
nak arra is van lehetőségük, hogy a hordozó egyed vagy faj pusz-
tulása nélkül szelektálódjanak ki a fejekből /és éppen ez a gon-
dolkodás lényege/, s ez a gondolatoknak egy újabb fejlődési le-
hetőséget biztosít az információk nem molekuláris genetikai, ha-
nem idegi tárolása, átadása alapján. Ez az önfejlődés tipikusan
evolúciós jellegű, tehát a gondolatok eléggé konzervatívak /ha-
sonló: különböző arány/, ill. eléggé önátörökítő tulajdonságúak
ahhoz, hogy az egész mechanizmus a biológiai szaporodásra alapo-
zott evolúcióhoz legyen hasonló. Megjegyzendő, hogy a gondolatok
öröklődési törvénye bonyolultabb, mint az egyedeké, hiszen nem-
csak utódokra adhatók át, és egyes gondolatok, gondolattöredékek
gondolatcsoportok más-más pályákon vándorolhatnak az egyedek kö-
zött.
  E különbségek ellenére, vagy éppen emiatt, az emberi gondo-
latok közt gyors evolúció zajlik, meglehetősen hatásos szelekci-
óval, amelyet azonban a létezés szelekciós feltételei bírálnak
felül. A meg nem maradható módon szelektáló faj szintén eltűnik
a szelekciós rendszerével együtt. /Megj.: Az etikaalkotáshoz
szükséges célt akkor is meg lehetne határozni, ha a gondolatok-
nak nem lenne saját evolúciója, pl. a gondolatok túlságosan szét
szórtak és nem átörökíthető tipusúak lennének. Ezt a levezetést
azonban ne érintsük, mert a valóság nem ilyen./
  8. A megmaradóbbak megmaradásának "törvényéből" következik
a "fitness növekedésének törvénye". Ez is tiszta nyilvánvalóság.
Ha egy adott időszakban a nagyobb fitness-űek maradnak meg, ak-
kor a következő időszakban már ezek a nagyobb fitness-űek állnak
a startvonalhoz, és kifejlődnek még megmaradóbb tipusok, és a
kevésbé megmaradók eltűnnek. Vagyis ahogy telik-múlik az idő,
újabb és újabb dolgok jelennek meg a Föld színén, melyek egyre
tartósabban, egyre kiírthatatlanabbul létezhetnek, hiszen előde-
ik már sok különleges helyzetben mérték össze megmaradási képes-
ségüket a környezettel és egymással, s a még és még különlege-
sebb helyzetek egyre távolabb vannak egymástól az időben. Vagyis
az idő múlásával az átlagos fitness nő, egyre tartósabb és kiírt
hatatlanabb struktúrák jelennek meg a Földön.
  9. Ez a törvény is mindenre érvényes, ami az evolúcióban
részt vesz. Most csak két példa: A mai szárnyak tökéletesebbek,
mint azok, amelyeket az első szárnyas lények hordtak a Földön,
s ráadásúl  4-féle szárny is van /hártyás szárny, madár szárny,
repülő haluszony, denevér szárny/ jelenleg használatban, így a
szárny intézményének megszűnése szinte csak a légkör levákuumo-
zásával egyenértékű változás következményeképpen képzelhető el.
  Egy másik példa:  Az első patakon átvetett szálfa óta az
emberek nagyon sok és egyre bonyolultabb fekvésű hidakat építet-
tek. A hidak a közlekedésen keresztül a technikai fejlődést is
meggyorsították, és a még különlegesebb helyeken való hídverést
is lehetővé tették. A hidak fitness-e úgy nő, hogy a már meglévő
hidak egyre több és egyre speciálisabb hidak tervezésére készte-
tik, és megépitésére segítik az embert. De egyben ezeknek a hi-
daknak a békés egymásmellett élés felé is kell vezetniök az em-
bereket, különben az utolsó ember után néhány ezer évvel az u-
tolsó híd i s eltűnik.
  10. Összefoglalva az eddigieket: Az élő létezők alaptörvé-
nye az egyedek egyszerű szaporodási, mutációs és szelekciós sza-
bálya. Ebből egyenesen következik a "megmaradóbbak megmaradása"
és a fitness növekedésének törvénye, s ennél többre nincs is
szükségünk. Mindkét törvény csak hosszú idő átlagában, tendenci-
aszerűen és statisztikusan, de halálbiztosan érvényesül. Mind-
két törvény minden, az élőkkel kapcsolatos dologra, jelenségre,
vagy fogalomra érvényesen kiterjeszthető. Ez a két törvény nem
azért érvényes mindezekre, mert résztvesznek a szent és érthe-
tetlen Evolúcióban, hanem azért, mert e két törvény majdhogynem
tautológikus nyilvánvalóság, és minden re teljesül, amely egy ki-
csit bedolgozik abban, hogy később hasonló ugyanolyanfélék na-
gyobb számban létezzenek /még akkor is, ha ezek nem állnak le-
származási kapcsolatban az ősmintával, pl. a hidak/. S fogalmak-
tól szervekig, tulajdonságoktól rendszertani csoportokig nagyon
sok ilyenfajta struktúrát találhatunk magunk körül ill. magunk-
ban. S ha ez így van, akkor megérte végiggondolnunk ezeket az
etikánk alapjául szolgáló cél keresésének folyamatában.
  11. Egy kis kitérő: Az egyre nagyobb fitness tulajdonsága
az evolúció kitüntetett tulajdonsága. Mit kedvel a természet?
Úgy tűnik, az egyre nagyobb fitness-ű struktúrákat. Az élővilág-
ban ugyanis, ha körülnézünk, minden lény jelenség, amely létre-
jött és tartósan jelen van, a fitness növekedésével jellemezhető
Már amelyikkel találkozunk; hiszen egyesek fitness-e nem nő,
vagy nem nő eléggé, de ezek el is tűnnek, és többet nem részei
az élő világnak, és nem tárgyai vizsgálatunknak. A sztoikusok el
veiket a természettel való összhangból vezették le; talán nem is
tudták, hogy ezzel az egyre nagyobb fitness-t is választották,
hiszen ez a tulajdonság jellemző mindenre, ami él.
  12. Másrészt az egyre nagyobb, minél nagyobb, lehető legna-
gyobb fitness tulajdonsága egyben konvergencia jellegű tulajdon-
sága az evolúciónak. Az élőkkel kapcsolatos struktúrák külön-
külön és együtt is ehhez a tulajdonsághoz tartanak az idő múlá-
sával tendenciaszerűen. Az élő rendszerek a mind tartósabb és
mindinkább megszűntethetetlenebb létezési forma felé tartanak,
melynek végpontáján, valahol a végtelenben ott van az elképzel-
hető legnagyobb fitness, amelynek konkrét jellegérő nem sokat
tudunk. Ha nem bonyolódunk teleológikus túlzásokba, azt is mond-
hatjuk, hogy ez - a maximális fitness - az Élet Célja. Teilhard
de Chardin, amikor az evolúció céljaként a szeretetet ismeri fel
helyesen látja, hogy az élőlények és a mozgáskoordináció fejlődé-
sével a társas magatartásformák egyre hangsúlyosabbá válnak, és
ezek közt szelekciós előnyt képvisel a fajtársakat segítő, szere-
tő, együttműködésre kész magatartás, az egyedül is űzhető önző-
séggel szemben. A baktériumok sosem fognak tudni szeretni, mert
nem is tudnak egymás létezéséről. Az ember azonban nemcsak képes
a szeretetre, hanem a hangyák, kutyák, majmok nyomdokain haladva
vágyik is rá ösztönösen, bár ellentétes késztetései is vannak. A
szeretet lényeges és valószínüleg már meg nem szűnő része annak
a viselkedésnek, amely a hipotetikus "legnagyobb fitness"-hez
rendelhető, bár hozzá kell tennünk, hogy még számos más magatar-
táselem is beletartozik, amely Teilhard de Chardin figyelmét el-
kerülte.
  Mint láttuk nemcsak magatartásra, hanem magatartást irányí-
tó gondolatra is érvényesül, ill. beláthatóan érvényesülni fog a
fitness növekedésének törvénye. /A továbbiakban hallgatólagosan
kihasználjuk, hogy a jövő a jelen folytatása, és attól nem külön
bözik alapjaiban; ezt nem tekinthetjük önkényes feltevésnek,
mert enélkül nem tudunk létezni, tervezni, gondolkodni./
  13. Most mintegy szójátékként, előgyakorlatként kapcsoljuk
össze a "cél" szót /melynek tulajdonságát éppen keressük az eti-
kaalkotásban/ az evolúció által kitűntetett jelzővel:
              "a lehető legnagyobb fitness-ű cél"
Meglehetősen bonyolult fogalmi konstrukciót alkottunk, mert a
fitness fogalmában, és magában az evolúció jellegében benne van
az önmagára irányúlás. /ti. hogy valami a lehető legjobban biz-
tosítja azt, hogy `ugyanilyenfajta_ valamik később is legyenek/.
Az önmagára irányúlás miatt ez a fogalom implicit, azaz a meg-
határozandó a meghatározó mondatrészben is szerepel:
  A lehető legnagyobb fitness-ű cél = az a cél, amely
  éppen e cél jövőbeli létét maximálisan biztosítja.
Ez az implicit fogalom. A kifejtést hagyjuk későbbre.
  14. Második számú önkény: A lét jobb, mint a nemlét. Itt a
jobb szót az etikai elköteleződés értelmében vezetem be, mint-
hogy másra még nem használtam, és nem érveltem eddig vele. Ez
azt jelenti, hogy a jobb mellett le is teszem a voksomat, jobb-
nak tartom, és magamra is kötelezőnek érzem a következményeit.
Nem úgy jobb, hogy kényelmesebb vagy szebb, hanem úgy mint "Ke-
nyeret adni jobb, mint pofont, tehát én inkább kenyeret adok."
  A lét jobb, mint a nemlét - önkényes elköteleződés; megin-
dokolhatatlan, de teljesen érthető. Lehetne valamit rebesgetni
arról, hogy a létben van valami szín, információ, tartalom, míg
a nemlétben semmi sincs, de ez nem érv; Önmagára való hívatko-
zás. Azért érezzük ezt így, mert magunk is a létből vagyunk, és
ösztönszinten az önző léten kívül már az általános lét irányába
is kialakult a vonzódásunk, mert ez a hajlam is önerősítő tulaj-
donságú. A lét jobb, mint a nemlét. A döntés már rég megszüle-
tett, és teljesen soha nem is tudnánk ellentmondani neki, csak
időlegesen ellentmondásokban élni, nem tudva, vagy nem vállalva
egyes következményeit. De mik is ezek a következmények?:
  A lét jobb, mint a nemlét. Vagyis ami van  jobb, mint ami
nincs. És a múló idővel összekombinálva: Ami van és lesz, az
jobb, mint ami van, és nem lesz /eltűnik/. Tehát a fitness jó;
a nagyobb fitness még jobb; a lehető legnagyobb fitness megplá-
ne  még jobb.
  15. Etikaalkotás:
      Legyen célom a maximális fitness-ű cél! /...az a cél,
      amely éppen e cél jövőbeli létét maximálisan biztosítja/
Sajnos jövőbelátási képesség nélkül ebből csak ennyit lehet meg-
fogalmazni:
  Legyen célom az a cél, amelynek hatására minimális annak a
  belátható valószínüsége, ill. valószínű tartama, hogy épp e
  cél a jövőben valamikor ne létezzék!
Ezzel - lényegében - munkámat befejeztem.
  16. Egy kis körítés: Nem azért ez a célom, mert ez az evo-
lúció által kitűntetett tulajdonságú cél, nem is azért, mert az
evolúció "célja", konvergenciapontja is ez a tulajdonság; hanem
azért, mert úgyis ez lesz. És ami lesz az jobb, mint ami nem
lesz. Ha lesz jövő, és lesz benne valakikben cél, akkor úgyis e-
lőbb-utóbb az a cél lesz, amely kifejezetten elintézi, hogy le-
gyen. Nem tudok másra támaszkodva tervezni, csak arra a kézen-
fekvő feltételezésre, hogy lesz jövő, s az eddigi törvények érvé-
nyesülni fognak.
  17.  Hátra van még a kifejtés. Valójában nem is az implicit
módon megadott célt kell kifejteni, hogy tulajdonképpen micsoda,
hiszen az, ha jobban megnézzük nagyon is explicit. Explicite ki-
mondja az evolúciós jellegű önmagára-irányúltságot, "életrevaló-
ságot", és azt, hogy ezen kívül más tartalmat nem hordoz. /Nem
úgy, mint az elszánt bélyeggyűjtő, aki a bélyegyűjtést, mint
célt akarja másoknak továbbadni és megörökíteni; itt pusztán a
célnak magának a továbbadása és megmaradása, pusztán a `tovább-
adási technika_ továbbadása és átörökítése a cél./ Ezt tehát nem
szükséges kifejteni. A lehetőségek beszűkítése volna, ha megpró-
bálnánk meghatározni azt a magatartást például, amely teljes mér-
tékben azonos az implicit módon meghatározott céllal. A jövőbeli
körülményeket ugyanis nem ismerjük, és ezek a körülmények belát-
hatatlanúl szélsőségesek is lehetnek a távoli jövőben, s ez alap-
vetően érinti az egyes cselekvésmintázatok aktuális fitness érté-
két. Csak a távoli célra tudjuk, és csak implicit módon a maxi-
mális fitness tulajdonságát megfogalmazni. Viszont, és ez előny,
minden korban és minden ember saját belátása szerint meglehető-
sen jól eldönthető, hogy konkrétan mi az a magatartáscsokor,
mely az adott célhoz való közelitésben a legnagyobb előrehaladást
jelenti.
  18. Az utolsó utáni feladat tehát, hogy legjobb tudásom
szerint kifejtsem a 15.-ben megfogalmazott cél cselekvéstartal-
mát a ma élő emberiség körülményeihez igazítva. Eg y ilyen pró-
bálkozás semmi esetre sem lehet teljes.
  Először a szeretet-gyűlölet példáján bemutatom, hogy álta-
lában milyen módon lehet egy ennyire elvont célt a gyakorlat
nyelvére lefordítani. Nem véletlenül választom a szeretetet, mert
megitélésem szerint a szóbanforgó etikának fő komponense.
  19. Mind a szeretet, mind a gyűlölet olyan magatartás, a-
mely másokban is hasonló magatartást indukál. Sok ilyen átörökí-
tő jellegű magatartás van, s ezek közül a szeretet és a gyűlölet
két karakterisztikus szélsőség. Mivel a szeretet és a gyűlölet
átörökíthető tulajdonságú, mindkettőnek magas fitness-t jósolha-
tunk - amennyiben csak az orrunkig tekintünk. Az idő múlása azon
ban nem áll meg az orrunk hegyénél, és ha a fitness - annak pon-
tos definíciója szerint /ld.6.,7.,10./ ki akarjuk számolni, rög-
tön láthatjuk, hogy az equivalencia csak látszólagos. A gyűlölet
ugyanis, bár gyűlöletet szűl, de felhalmozódván viszályokhoz,
háborúkhoz vezet, és jelenleg is magas szinten tartja az emberi-
ség elpusztuhatásának valószínűségét, s ezzel saját megszűnésé-
nek esélyeit is, tehát igen alacsony fitness-ű. A gyűlölködésnek
az az egyszerű hipotézise, hogy a másik fél biztosan azért fegy-
verkezik, mert `ő_ tényleg meg is akar támadni minket, kb. 30
évenként megkétszerezte az emberiség és minden hipotézis megszű-
nésének esélyét. A szeretet viszont szintén önerősítő folyamat,
és mindezideig úgy tűnik, hogy tetszőleges töménységben /nem
népsűrűségről van szó/ elviselhető, az életet és önmagát határ-
talanul stabilizálja. A szeretet megmaradási képessége magas.
Sejthető, hogy a maximális fitness-ű célt szintén igen magas
fitness-ű magatartások kell, hogy támogassák. De  ez még nem bi-
zonyíték. A fontos körülmény az, hogy a szeretet magatartása a
többi embert nyitottá teszi célok és magatartáselemek mély be-
fogadására attól, akitől a szeretetet tapasztalták. Különféle
ideológiákat tömegmanipulációval is lehet terjeszteni, de élet-
célt, és hasonló mélységű dolgokat csak a szeretet-közeg közve-
títésével ill. olyan magatartási eszközökkel lehet másokra át-
örökíteni, melyek rokonságban vannak a szeretettel. A szeretet
tehát biztosan lényeges eleme a legnagyobb fitness-ű célhoz tar-
tozó magatartásnak.
  20. Most pedig kicsit részletesebben is tekintsük át, hogy
mi a 15.-ben megfogalmazott cél cselekvés-szintű kifejtése,
  vagyis mit kell tennem azon  cél megközelítése érdekében,
  melynek hatására mindíg lesznek egyedek, melyeknek ugyanez
  a céljuk.
  a/ legyenek céltudatos egyedek
  b/ olyan szellemi közeg, amelyben elvont célt át lehet adni
és tartósan meg lehet őrizni
  c/ olyan szellemi közeg, ahol elvont célt fel lehet fedezni
  d/ olyan szintű akarati erőfeszítés, amellyel egy elvont
célt egy életen át lehet követni
  e/ olyan szintű erőfeszítés, amellyel egy életelkötelezett-
séget követelő célt több példányban át lehet adni úgy, hogy az
átvevők is kellő hatékonysággal tovább is adják, és így  tovább,
és így tovább...
  f/ ehhez szükséges önnevelés
  g/ olyan másik embert szeretés, amely képessé teszi a mási-
kat egy életelkötelezettséggel járó magatartás átvételére, sőt
emiatt
  h/ olyan másik embert szeretés, amely képessé teszi a má-
sikat egy ilyenszintű életreszóló szeretéssel járó magatartás
átvételére
  i/ olyan család, amelyben mindez valósítható
  j/ olyan jellemvonások, amelyek segítik a felsorolt dolgok
átadását
  k/ megbízható, pontos, egyenes, igaz beszéd
  l/ olyan anyagi környezet, és az optimálison belül minimá-
lis anyagi feltételek, ahol ezek a legjobban megvalósíthatók
  m/ ezen a szinten szociális egyenlőség
  n/ adás, szolgálat
  o/ egészséges életmód
  p/ az emberi életre alkalmas környezet, és a természettel
való természetes kapcsolat megőrzése
  q/ ellenségszeretet
  r/ ha kihalna az emberiség, olyan romok hátrahagyása, hogy
az élet vagy a céltudatos lények újrakeletkezési esélye legyen
maximális
  s/ mint stb...
  21. Megjegyzések, érvek, kiegészítések:
  ad a-e/ per definítionem következnek.
  ad g/ ld. a 19. levezetést és a Teilhard de Chardin-ről
írottakat /12./
  ad h/ ez még g/-t is fölülmúlja, és biztosan egyenértékű a
kereszténység szereteteszményével. Érdemes megjegyeznünk, hogy a
keresztény szereteteszmény is 2000 esztendőt átvészelt már, ha
nem is egészen csorbítatlanul.
  ad i/ magában foglalja a családi életre való felkészülést,
és a család tartósságának védelmét is.
  ad k/ egyik fontos eleme j/-nek. Az átadandó dolgok nagy
része szóbeli közlés, ezért célszerű teljesen érthetőnek és meg-
bízhatónak lenni.
  ad l/ olyan anyagi környezetről van szó, amely se nem el-
sívárító nyomor, se nem igényeskedő gazdaság, s ilyen módon op-
timális feltételeket nyújt a szükséges tevékenységekhez. Az op-
timális régión belül azonban a minimálisat kell választanunk,
hogy többen is részesedhessenek benne, hiszen a kellően nagy po-
puláció általában kiírthatatlanabb, mint a túl kicsi. Az opti-
mális régió azonban így is, úgy is alacsonyan van, és meglehe-
tősen szűk is.
  ad m/ ha l/ tényleg optimális és minimális, akkor, ha egye-
sek még ennél is kevesebbel rendelkeznek, akkor az már nem op-
timális, tehát a cél szempontjából helytelen. Ez egyben az em-
beriség létszámát is meghatározza.
  ad n/ következménye m/-nek, de h/-nak is.
  ad o/ olyan mértékű egészségvédésről van itt szó, mely a
szükséges tevékenységeket a legjobban segíti, és még nem von el
attól feleslegesen.
  ad p/ következménye a/-nak.
  ad q/ következménye a/, h/, m/-nek és ma különösen is fon-
tos. Gyakran halálos következményei is vannak, de ez sok eset-
ben még jobban növeli az irányító gondolat megmaradási esélyeit
/ld. őskeresztény mártírok/.
  ad r/ c/-vel együtt per definitiónem következik, ha figye-
lembe vesszük, hogy a megmaradás fogalma a nem genetikus eredetű
újrakeletkezés esetét is magában foglalja /ld.10./.
  ad s/ még nagyon hosszan lehetne folytatni ezt az önkényes
sort, de remélem, hogy nagy területeket nem hagytam lefedetle-
nül.
  Összefoglalás: Gondolkodás segítségével kerestük, hogy mi-
lyen legyen az etikánkat jellemző cél. Fenomenológiai szinten
megállapítottuk, hogy minden élőre /ránk is/, minden olyan do-
logra, amely valamelyest befolyásolja hasonló dolgok későbbi
számosabb létezését vagy nem létezését /így a mi tudati struktú-
ráinkra is/ érvényes a fitness növekedésének törvénye, melyet a
lét melletti elköteleződésünk folytán tudatosan is magunkévá
tettünk. Igy az etikánkat jellemző cél a legnagyobb fitness-ű
cél lett, ill. az ami ebből emberileg megfogható /ld.15./. A fo-
galmi konstrukció bár körülményesnek tűnik, mégis konkrét maga-
tartásokra egészen könnyen lebontható a kapott etika. Ezt meg is
tettük, amennyire a lehetőségek engedték. Megitélésem szerint ez
az etikai levezetés nem bonyolultabb, és semmiképpen sem hosz-
szabb a KIO idevonatkozó fejezeteinél. Eredményeink főbb vona-
lakban megegyeznek. Előnye, hogy nem kell hinni senki tévedhe-
tetlenségében, csak a saját tévedhetőségünk tudatában lévén új-
ra és újra közösen is megvizsgálni, hogy a fenti levezetés és
tartalmi kibontás a valóság logikája szerint hibátlan-e. KIO-
szerinti életünkön pedig nem kell többet változtatnunk, mint
ahogy azt eddig is folyvást tettük.
  Ezúton is kérnék mindenkit, aki ezeket a sorokat olvassa,
hogy adjon visszajelzést, ha a levezetésemben a következtetése-
ket lényegesen megváltoztató hibát talál. Ha pedig valaki úgy
látja, hogy ez az etikai alapvetés új, igaz, lényeges, és hasz-
nos, akkor kérem, hogy aktívan is terjessze /hogy e cikk megma-
radási esélyei is nőjenek.../.

                   Valóság - agy - tudat

  Ez a dolgozat arra a kérdésre igyekszik válaszolni, hogy
mi az összefüggés az alábbi három sík között az emberi megisme-
rés folyamatában.
  1./ A `valóság_, és benne a dolgok, tárgyak, jelenségek
  2./ Az `agy_ a maga idegi struktúráival és az ezek működését
jelentő elektromos impulzusokkal
  3./ Az ember szellemiségét képviselő `tudat_, s benne az ész-
leletek, érzések, érzetek, gondolatok, hangulatok szubjektív té-
nyei.
Kedves Olvasó! Az alábbi gondolatmenet olvasásakor kérlek, he-
lyezkedj bele az egyes szám első személybe, úgy, mintha az olva-
sott gondolatok éppen akkor ötlenének föl Benned. Ez az olvasási
mód nem valami szuggesztióféle, hiszen mindenkinek megvan a maga
véleményalkotási szabadsága, hanem egyszerűen csak a nyelvi, ra-
gozási nehézségek elkerülése. Hasonlóan kérem, hogy a szövegben
az X.Y. helyére a saját becses nevedet helyettesítsd be. Előre
is köszönöm.
  Gondolkodom. Gondolkodom, tehát vagyok. Én is ebből indulok
ki. A különböző irányzatú filozófiatörténeti könyvek minden fi-
lozófus munkáját megrostálják, bírálják, de bizonyos mondatok
mindig fennmaradnak, mert nem lehet ép ésszel kételkedni bennük.
- Gondolkodom, tehát vagyok. Ez is ilyen. Saját létezésemnél evi
densebb tényt nem igen tudok elképzelni. Amit igaznak tudok, azt
előzőleg megismertem (a megismerés révén tudom, hogy igaz); amit
pedig megismertem, azt hozzám való viszonyában ismertem meg, te-
hát a létezésem bizonyossága a felső korlátja minden más igazság
értéknek, evidencia-erőnek.
  Olvasok, gondolkodom. Egy teleírt fehér lapot olvasok. Né-
zem a lapot. A margója fehér. Ez fehér. - A 'gondolkodom, tehát
vagyok' szubjektív kiindulópontja alapján megállapítom, hogy az
érzetem evidensebb tény, mint a megfelelő tárgy, vagy fény, amit
látok.
  Fehér érzésem van; fehér látvány van; fehérlátás stb. evi-
densebb dolgok, mint hogy 'ez a margó fehér'. Ha az agyam megfe-
lelő helyére beszúrtak egy elektródát, és bizonyos feszültséggel
ingerlik azt a pontot, akkor is lehet Fehér látvány. Ha bizonyos
drogok hatása alatt állok, akkor is láthatok Fehéret, ha egyéb-
ként csukva van a szemem.
  Mielőtt azonban a tudatban lévő érzet és az érzeteket keltő
valóság kapcsolatát meg tudnám vizsgálni, előbb rendbe kell rak-
nom a két rendszert, amely máris interferál egymással. E kettő
az agy és a tudat.

   - Ha a tudatomban van egy specifikus érzet, akkor X.Y. a-
gyában `mindig_ van megfeleltethető elektromos (elektrokémiai,
időben változó) mintázat. Ha ez az állítás nem igaz, a gondolat-
menetem itt leáll.
  - Megfordítva, az agy bizonyos részeinek bizonyos elektro-
mos mintázataihoz az `összes_ tudati jelenség (érzetek, fogalmak,
emlékek, gondolkodás, felidézés, Isten-élmény stb.) funkcioná-
lisan hozzárendelhető. Ha ez az állítás nem igaz, akkor a gondo-
latmenetem itt leáll. Az agy bizonyos részein a tudatos agy ér-
tendő, melybe az idegsejtek jórésze nem tartozik bele (pl. peri-
fériális idegrendszer, gerincvelő; sőt ha például a koponyán be-
lül lévő látóideg a szemtől nem messze sérül meg, akkor még ha a
sérülés előtti szakaszon normális lenne is az ingerületi mintá-
zat, ha a sérülésen nem jut túl az ingerület, tudati esemény nem
történik). Tehát az agykoponya idegsejtjeinek csak egy része -
egy mindjobban behatárolható része - függ össze a tudati folya-
matokkal. A megfelelő mintázatokat is kezdjük megismerni, de en-
nek kutatása meglehetősen bonyolult.
  Az előző két bekezdés szerint tehát a tudatos agy elektro-
mos mintázatai és a tudatban lévő érzetek, érzések között `teljes
kölcsönösen egyértelmű_ kapcsolat van.
  - Sokféle érzetem, érzésem van; Napnál világosabban tudom a
létezésüket. Jól ismerem, szerszámként használom őket. Mégsem
tudok épkézláb mondatokat, gondolatokat alkotni mibenlétükről, a
tudatban való helyzetükről stb. Ez nagyon valószínű azért van,
mert beszédünk, gondolkodásunk a dolgok közös ismeretére, megbe-
szélésére épült; tudata, érzésrendszere viszont mindenkinek csak
egyetlen-egy van, a sajátja. A saját érzéseimet közvetlenül ér-
zem, mindennél evidensebben ismerem, a másik ember érzését (mert
valószínűleg neki is van, bár ez nem evidens) sehogyan sem érzem.
Sehogyan sem. Igy a tudat mibenlétéről igencsak nehéz lehet, ta-
lán elvileg lehetetlen is fogalmat alkotni. Hasonló a megragadá-
si képtelenség más, egyetlenként, összehasonlítási alap nélkül
létező dolgok esetében is, mint pl. anyag, lét stb.
  - Másrészt itt van a tolakodóan kézzelfogható, egyre több
részletében ismert működésű tudatos agy, gyanúsan szoros korre-
lációban a megfoghatatlan tudattal. Megpróbálom megérvelni azt,
hogy a tudatos agy és a tudat nemcsak megfeleltethető egymásnak,
hanem azonos is. Az agyi elektromos mintázatok pedig személyes
érzések.
  1./ A tudatról eleve nem tudom, hogy micsoda.
  2./ Mindeddig a tudatos agy és a tudat megfeleltetési vizs-
gálataiban csak kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést ismertem
meg. Ha volnának egymást nem fedő funkciók, akkor ezen a nyomon
könnyen el lehetne indulni a tudatos agy és a tudat differenciá-
lis definiálásával. Addig is a továbbiakban feltételezem, hogy a
kölcsönös megfelelés teljes. (Mivel úgy tűnik, hogy sem a tudat,
sem az agy nem végtelen, ez az állítás valaha egzaktul eldönthe-
tővé válhat.)
  3./ Tudományosan reális elvárás az egymásnak tökéletesen
megfelelő dolgokat egyéb információ híjján azonosnak nevezni.Et-
től persze még lehet olyan valóság, hogy az agy materiális síkon
a tudat pedig teljesen másféle, szellemi síkon létezik, de ha az
eldönthetetlenség huzamos ideig fennáll, akkor embervoltunknál
fogva felhagyunk a folytonos, értelmetlen diszkriminálással.
  4./ Egy elektromos mintázat sok minden lehet. A szívben pél-
dául egy dobbanás első fázisa; egy pulóverben a levetéskor fel-
halmozódott elektrosztatikus feszültség lecsengése; egy villám-
hárítón a kisülést megelőző koronajelenség; egy számítógépben
egy összeadásnak és a hálózati zajnak az interferenciája; speciá-
lisan az agyban lehet egy érzés, pl. az a Fehérség érzés, amit
észlelek, ha a papír margójára viszem a tekintetemet.
  5./ Az elektromosság szélesebb jelenségkör, mint amit a fi-
zika órán tanultunk. Nem csak szikrázást jelent, nem csak a
nyelv rázását, ha a 9 V-os elemet megnyaljuk; nem csak a drótok
melegedését, a mutatós műszer kitérését jelenti. Nem észlelem
feszültségmérők ingadozásait a fejemben, bár ha elektródát dug-
nék oda, akkor mérhetném akár egyetlen idegsejtem feszültség-
változásait is. Nem észlelem bizsergést vagy rázást jelentő
elektromos impulzusok szaladgálását a sötét agyamban. És az sem
igaz, hogy teljesen információtlan sötét csendet észlelek foly-
tonosan a fejemben, lévén, hogy a pici elektromos impulzusok nem
látható, hallható dolgok. Hanem ehelyett fényérzetet, hangokat
észlelek ebben a pillanatban is, éppen a megfelelő agyi elektro-
mos impulzusok szaladgálása folytán. Úgy tűnik, ez az elektromos
mintázat ezen a helyen ilyen érzés.
  Itt jegyzem meg, hogy egyáltalán nem szükségszerű, hogy le-
gyenek érzéseim. Egészen könnyen el tudom képzelni, hogy X.Y.,
élő emberi létező, megfelelő felépítésű agy segítségével értel-
mes lényként felfogjon és leadjon jelzéseket, miközben agysejt-
jei logikai műveleteket és asszociációkat végezve bonyolult mó-
don átalakítják a felfogott és tárolt információkat, de mindezt
szellemi, tudatos érzet nélkül. X.Y. agya saját részeinek műkö-
désére reflektálva leírhatja környezete számára állapotát az e-
gyes állapotokra az 'érzés' szót használva, de mindezt érzés
nélkül. Ilyen lényekből kommunikatív társadalom is képezhető, a-
mely semmiben sem különböztethető meg kívülről a jelenlegi világ
tól. Csakhogy van egy bökkenő; én, X.Y. tényleg érzek, észlelek,
érzem, hogy gondolkodom, nem csak beszámolok erről, és valószí-
nűleg a többi ember is így van ezzel.
  A tudat és az agy viszonya után, most az agy-tudat és a va-
lóságos környezet viszonyán töröm a fejemet. Gondolkodom, olva-
sok. Ránézek a papír margójára. Fehér érzésem van; Fehér látvány
van; Fehérlátás van. Az érzést közvetlenül és minden kétséget ki
záróan érzem, legfeljebb az átadással, az embertársaimmal való
megosztással vannak problémák. Az érzés milyensége átadhatatlan
éppen szubjektív egyedisége miatt. Megfigyelem azonban azt,
hogy a különböző érzések gyakran ismétlődnek. Ami többször ugyan-
az, azt valamilyen jellel kódolhatom. Az iménti érzésnek például
azt a nevet adom, hogy FEHÉR. Azért írom nagybetűvel, mert
a 'fehér' szót ritkán szoktuk magának az érzésnek az értelmében
használni. (Pl. egy orvos megkérdezheti a csukott szemű beteget
is, hogy 'Mit észlel?' - 'Fehéret.') Az érzés gyakran ismétlődik
a nevét tehát gyakorolhatom. Az esetek `igen nagy részében_ az ér-
zést nem drog, hallucináció, optikai csalódás vagy elektródás
ingerlés váltja ki, hanem a nyitott szemmel megfelelő fényű
valamire nézés.
  A szituáció többszöri ismétlődésekor `általában_ rendre ugyan-
azt az érzést érzem. Így az érzés 'önkényes nevét' átruházhazom
a valóság egy részletére, amely kiváltotta, noha valójában nem
tudom, hogy az milyen, legföljebb azt, hogy van. Ez kimeríti a
valóság `megtekinthetőségének_ tényét.
  Az agyak közti kommunikáció a valóságos környezet segítsé-
gével létre tud jönni. Azonos észlelési kisérletben különböző
személyeknek nyilván kissé különböző agyi mintázata alakul ki
(s lehet, hogy az érzés is kicsit, vagy nagyon más, de ez elvileg
eldönthetetlen). Ha egy kisérletben különböző személyeknek ugyan-
azt az ingersorozatot adjuk meghatározott rend szerint, akkor
nemcsak egyenként képesek az ingerek szisztematikus elnevezé-
sére, hanem az ingerek sorrendjében is mindannyian lényegében
ugyanazt a szisztémát fedezik fel. Ez a kétszeres (bár nem töké-
letes) szisztematikusság lehetővé teszi, hogy a valóság egy sze-
letének tulajdonságát `közösen_ megállapított névvel illessék a
maguk egymással összehasonlíthatatlan, de szisztematikusan ismét-
lődő érzése, észlelete alapján. Ez a valóság `obejktivitásának_ a-
lapja. Utóbb magát az érzést is ezzel a közös névvel is meg tud-
ják nevezni. Ez azonban nem jelenti sem azt, hogy az érzés mi-
lyenségét, az érzést magát át tudják adni, meg tudják osztani
embertársaikkal, sem azt nem jelenti, hogy a valóságot, annak
tulajdonságait önmagában ismernék. A valóság csak ilyen értelem-
ben objektív és megismerhető.
  Tulajdonságegyüttesek ismétlődése esetén (szisztematikusan
ismétlődő érzésegyütteseink alapján) megalkothatjuk bizonyos
tárgyak fogalmát, nevét. A tárgyak között relációkat ismerhetünk
föl, pl. ha a kezemet a lapra teszem, nem látom a szöveget a ke-
zem miatt. Ilyen relációk alapján absztrahálhatjuk a tárgyakat
tartalmazó teret.
  Ebben a szemléletben ábrázolva az emberi megismerés rend-
szerét az alábbi ábrát kapjuk. A gyakorlatban a fogalmak kiala-
kulásának időrendje nem mindig követi az ábrán jelölt irányt, de
ez nem baj, mert a dolgok függőségének iránya, informatikai, lo-
gikai láncának iránya mégiscsak ez.
        létérzés       érzés = agyfolyamat
                               erős szisztematikusság
                  megismerhető valóság
                               közös szisztematikusság
                     objektív valóság
                                absztrakció
                         tárgyak, relációk
                                 tér, anyag, idő

  A létezéstől a tér fogalmáig eljutva, földbe gyökerezett
lábbal, megdöbbenve tapasztalom, hogy a térben lévő anyag egy
darabja közvetlenül érződik és érez (a tudatos agy), a többi ré-
sze viszont csak érzés keltésre alkalmas, és valójában azt sem
tudom, hogy milyen.
Házi feladat - Két kérdés, amely alapján úgy tűnik, megválaszol-
  ható, bár nem egykönnyen -
  1./ Mi dönti el, hogy az érzésre alkalmas agyak közül miért
     éppen X.Y. agyában van az én tudatom?
  2./ Az én agyamon... az emberi agyakon kívül mely struktú-
      rák képesek még közvetlenül érződni önmagukban?

Kedves Olvasó! Ha valamivel nem értesz egyet ebben a dolgozatban
kérlek, juttasd vissza rövid véleményeddel együtt. Ha viszont
úgy gondolod, hogy az itt leírt gondolatsor igaz `és_ új `és_ lénye-
ges, akkor kérlek, készíts róla valamilyen módon másolatokat, az
alábbi célokból:
  a./ megtartani
  b./ egy párat továbbítani
  c./ az eredetit és még egyet visszajuttatni a véleményeddel
      együtt.
Köszönöm mégegyszer, hogy fáradtál az elolvasással, és hogy fá-
radsz a visszajuttatással.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Előadásom címe: Immanens etika zöld körettel.

Ez kifejtve annyit jelent, hogy néhány percben ismertetni szeretnék egy 1984-ben készült "Immanens etika" című erkölcstani alapvetést, majd néhány másodpercben szólnék ezen etikának az ökológiai vonatkozásairól.  Ez lesz az a bizonyos zöld köret. Vágjunk bele!

    Immanens etika ebben a szövegösszefüggésben annyit jelent, hogy egy nagyon kevés axiómára épülő erkölcstani megalapozást vázolnék, mely annyira leszűkített, egyszerű, hogy immanens ismeretet is alig igényel. Két axiómáról van ugyanis szó: Az első axióma: Szükség van etikára, és ezt gondolkodással, szellemi erőfeszítéssel próbáljuk megkeresni. Ebben persze lehet kételkedni, de akik ezt teszik, azok többnyire nem is tudnak erről, másrészt pedig ebben a teremben nincsenek jelen, tehát továbblépek. Második axióma: A lét jobb, mint a nemlét. Azt hiszem, ezt sem kell nagyon bizonygatnom. Igazában nem tudjuk a struktúrátlan, üres semmit pozitív, vonzó, etikailag meghatározó eszmeként megélni. Ha már valami van, akkor legalább azt a pozitívumot a számlájára írhatjuk, hogy a létben levés nélkülözhetetlen tulajdonságaival bír.  Éppen ezt a dolgot szeretném alaposabban körüljárni: Mit is kell, hogy jelentsen ez a létben levés. Ennek érdekében vizsgáljuk meg fenomenológiailag az evolúció jelenségét.

    Az evolúció a legkiterjedtebb jelenség, amely gyakorlatilag körülvesz bennünket, s amelynek magunk is részei vagyunk. Az egész élővilág folyamata térben és időben, amelyhez az élettelen testek adják a támasztékot, keret- feltételeket, s így maguk is a rendszer részei. Egyáltalán, mely objektumokra húzhatjuk rá az evolúció szót, mi a legáltalánosabb megfogalmazása annak, hogy valami evolvál, evolúcióra képes? Közismert, hogy élőlényekre, fajokra szokták alkalmazni az evolúció kifejezést, de például van-e értelme annak, amikor a biológusok szervek evolúciójáról beszélnek. Igen, van, ha a elfogadjuk az alábbi formulát: Menthetetlenül evolvál az, ami jelentős mértékben részokozója annak, hogy később több, hozzá hasonló objektum létezzék. Megismétlem... Szaporodásszerű definíció...  tyúk-tojás, szárny evolúció. Az evolúció törvényei

1.) a megmaradók megmaradásának elve (az evolúció jó)
2.) a megmaradóbbak megmaradásának elve (strugle for life, fitness)
3.) a fitness növekedésének elve

hidak evolúciója... genetikai és szellemi közeg... szellemi evolúció, ebben is benne vagyunk. Rossz ötletek kiirtása.  Etika... Céletika. Legyen célom az a cél, mely leginkább biztosítja, hogy később is legyenek olyan lények, melyeknek ez a céljuk! Fából vaskarika?  Nem, csak implicit megfogalmazás. Magyarul, legyen célom a legmegmaradóbb cél, legyen etikai célom a legmagasabb fitnessű cél. Miért? Mert az evolúció a vesszőparipám? Mert az evolúció jó? Azért, mert úgyis ez lesz! Vonat.  Stabil, megmaradó cél - stabil magatartás, stabil emberek.  Erőszak - szeretet. A Föld megőrzése. Igazmondás, hit, család, tanítás, közösség. Továbbadni a továbbadás technikáját.

És most, reklám! Mindennapi életének átgondolásához használjon immanens etikát! Tájékoztatást nyújt minden élethelyzetben. Alkalmazhatják azok is, akik a transzcendens érvelésre allergiásak. Etikánk kulcsszavai: evolúció és megmaradás. Ezért ökoetikának kifejezetten ajánlott. Az ökofilozófiai kutatások kiváló terméke. Keresse Ön is a legmagasabb fitnessű célt, de ne a boltokban. Ez volt a reklám.

A reklám után talán van még néhány percem, hogy e szárazra sikeredett etikai gondolatsort zöld körettel lássam el. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a Föld egyetlen értelmes fajának, az emberiségnek megmaradási kilátásai az utóbbi száz évben jelentősen csökkentek. Ennek oka nem a feltételek romlásában, vagy a versenytársak erősödésében van. Az emberfaj egyetlen lehetséges és tényleges ellensége önmaga. Két nagyobb területen is megtépázta a saját életlehetőségeit. A) Erőszak (atomfegyver, Észak-Dél ellentét) B) Környezet (lokális: ott csináljuk a legnagyobb zajt, füstöt, ahol vagyunk, globális: végtelen szemétládának nézzük a véges Földet, és általában véve olyan szervezetlenül élünk és szaporodunk, mint egy baktériumtenyészet, jóllehet saját belső szervezettségünk ehhez képest példamutatóan magasrendű.)

Mit kellene tennünk az ökológia területén, hogy etikánk megmaradási kritériumát beteljesítsük. Négy jó perspektíva fogalmazódott meg bennem:

1) Megőrizni a Föld jelen állapotát, és megpróbálni életben maradni.

2) Konstruktív szimbiózisban élni minden élőlénnyel, hagyni őket terjeszkedni a saját érdekeink miatt is. Ma ugyanis az emberiségnek már nem kunszt újabb és újabb élettereket megszerezni az állatoktól; az a valami, ha még időben felismerjük, hogy egy mértéktartóbb osztozkodás nekünk is kedvezőbb, mielőtt még sok faj visszavonhatatlanul elvész számunkra.

3) Javítani a teljes bioszféra fitnessét, stabilabbá tenni a Földet, otthonunkat

4) Gaia szervező elvévé, "idegrendszerévé" válni.  Ezek közül hangosan csak a másodikat merném ajánlani, mert a két utolsó feladathoz még nagyon buta gyerekek vagyunk, ha megpróbálnánk javítani a Földön, könnyen globális Ausztráliává válhatnánk.  Mit tegyünk tehát a magunkkal és élőlénytársainkkal szükségesen kialakítandó konstruktív szimbiózis érdekében? Válaszom: gyomlálni, gyomlálni, gyomlálni: a fejünkből azokat az ötleteket, hajlamokat, amelyek a dőzsölve pusztulás felé sodornak minket. Minden esetben az energiahatékonyabb és ökológikusabb megoldást választani. Lemondani az autóról, a hatékonyabb tömegközlekedés és bicikli javára, kímélő vegyszerekkel és csak higéniaszintig mosni, kézzel gyomlálni és automatával szabályozni a fűtést; Kevesebb gépezetet és egyszerűbb élelmiszereket vásárolni. Kerülni a pazarlást a meleg vízzel, csomagolóanyagokkal, aszfalt- és betonfelületekkel. Felszólítani az illetékeseket teendőikre. S mindezeket azonfelül tanítani, tanítani, tanítani.

Meddig?

Jó kérdés. Ha van egy kis szerencsénk, akkor sokáig.

Köszönöm szíves figyelmüket.