|
Franz
Jägerstatter rövid életrajza
1943 február
25-én kora reggel Franz Jägerstatter, 36 éves gazdálkodó és hithû
katolikus, feleségével és három lányával a felsõausztriai Szt. Radegund
faluból elindult a német hadsereg katonai ezredtörzséhez. Isten veled! -
kiáltotta az egyik szomszédja. A felelet megrendítõ volt: Többé nem
látsz engem!
Gondviselésszerû, hogy a II. világháború mészárlásában egy
jelentéktelennek tûnõ földmûves, aki egyedül halt meg, nem
merült feledésbe. Sõt, egyre inkább ismertté vált, mint egy katolikus
keresztény, aki kész volt követni a lelkiismerete szavát, és élete árán is
tudott nemet mondani egy állam bûnös parancsaira.
Az angolul
beszélõ világ számára 1956-ban vált ismertté az élete, amikor egy
amerikai író, Gordon Zahn, egy rövid, Jägerstatterrõl szóló
ismertetõre bukkant. Az ismertetõt egy osztrák pap írta, akit
szintén kivégeztek, mert visszautasította a hitleri katonai esküt.
A párhuzam Mórus Tamással nyilvánvaló, de nagy különbség, hogy Mórus egy
nemzetközi személyiség volt, akit figyelemmel kísért a világ, Franzról
viszont gyilkosai azt gondolták, hogy egy senki, aki feledésbe fog merülni.
Napjainkban is
mérhetetlen szenvedéseket okoz a fogyasztás dáridója, a fegyverkezés, s
társadalmaink természetessé vált sok kollektív bûne. Érdemes ezért
elgondolkodni Franz Jägerstatter magatartásán, aki visszautasította a
szabványtársadalomhoz való csatlakozást, mert azt gondolta, hogy amit az
kíván, ellenkezik Isten akaratával. Számos 'jóakaratú' tanács ellenére
kitartott, visszautasította a háborúban való részvételt a hitleri
Németországban, visszautasította annak ellenére, hogy tudta, hogy ez a
halálát jelenti.
Gazdálkodó és
családos ember
A legtöbb
térképen nem is szerepel Szt. Radegund, ez a szinte tanyaszerû
település, Salzburgtól 40 km-re északkeletre. A fehérre meszelt parókiában
már nem lakik pap. A templom régi és parányi.
Itt született Jägerstatter 1907 május 20-án, házasságon kívüli gyermekként.
Apja 1915-ben a világháborúban halt meg. 1917-ben Franz anyja férjhezment és
felvette a Jägerstatter nevet fia számára is. Franz a falusi iskola elvégzése
után 14 éves korától a farmon dolgozott.
A szentek életrajzírása szempontjából a fiatal Franz élete hagyna kívánnivalókat
maga után. Népszerû és közkedvelt, gyakran mégis kellemetlen jelenség
volt a faluban. A helyi fiatalok bandájával verekedtek más falvak
fiataljaival. Egyszerûen "egyike volt azoknak a fiúknak",
akik gyakran voltak a falu kocsmájában, vagy a lányok után futkároztak.
Kortársaival együtt betartotta a vallási formulákat is, de késõbb
"félig érett kereszténységként" jellemzi életének ezt az
idõszakát. A harmincas évek elején elhagyta a falut majdnem két évre,
s egy vasércbányában dolgozott. Elterjedt az a vélemény a faluban, hogy
elutazása összefüggésben van egy törvénytelen gyermek születésével.
1936-ban megházasodott és idõvel három lány apja lett. Nászútra Rómába
mentek és a házasság után vallásos magatartása jelentõsen
megváltozott. Ez részben felesége szeretetének, részben egy független
gondolkodású papnak köszönhetõ, akinek sekrestyésévé vált, harmadrészt
pedig az unokatestvérével való beszélgetéseknek, aki csatlakozott egy bibliai
kérdésekben fundamentalista gyülekezethez. Ekkor kezdte el igen komolyan
venni a hitét. Egyre inkább meggyõzõdött arról, hogy lehetetlen
egyszerre hûségesnek lenni Krisztushoz és a hitleri hatalomhoz.
Egyetlenként a faluban 1938-ban Ausztria bekebelezése ellen szavazott. Mint
gazdálkodónak, a kötelezõ katonai szolgálatot két alkalommal
elhalasztották, de végülis 1943 február 25-én be kellett volna vonulnia.
A börtön
Ekkortól aug. 9-i
meggyilkolásáig Franz börtönben volt, az utolsó hónapokban Berlinben. Van
néhány feljegyzés börtöntársaitól, a börtön káplánjától, sõt még a
hivatalos védõügyvédtõl is, de a legmegindítóbb feljegyzések
saját írásai. Nemcsak a feleségének írt, hanem fennmaradt a vallomása is,
gondolkodásának világos, tiszta bizonyítéka.
Nagyon magányos volt. Sok pap, akiket ismert, sürgette, hogy legalább a
családja kedvéért tegye le a katonai esküt, mint ahogyan püspöke is már
megtette, akit õ is meglátogatott, mielõtt a behívóparancsot
megkapta. A börtönben elszigetelték és nagy nyomással próbálták rávenni, hogy
változtassa meg a döntését.
1943 áprilisban így írt feleségének: "Drága, egyetlen feleségem, ma
éppen hét éve, hogy kimondtuk a szeretet és hûség esküjét... Én szintén
hiszem, hogy Isten továbbra is adja kegyelmét, hogy megtarthassuk eskünket
életünk végéig. Amikor visszaidézem a boldog perceinket és a sok kegyelmet,
amit kaptam ezalatt a hét év alatt, úgy tûnik, ez néha a csodával
határos..."
Idejének nagyrészét imádságban és a börtöntársai iránti figyelmességben
töltötte. Egyszer havasi gyopárt kért feleségétõl, hogy egy elítélt
francia az utolsó levelében elküldhesse a barátnõjének
Franciaországba.
A katonai bíróságon megígérték, hogy nem kell harctéri szolgálatot
teljesítenie, ha letenné a katonai esküt, de õ semmilyen módon nem
akart szolgálni egy szörnyû háborút. Utolsó napjaiban a börtön
káplánjának kérésére leírta hitvallását.
Utolsó
vallomásából
"Ezt a
néhány szót úgy írom, ahogy a fejembõl és a szívembõl jönnek.
És ha ezeket úgy írom is, hogy a kezem bilincsben van, úgy gondolom, sokkal
jobb, mintha az akaratom lenne bilincsben... Ez az oka annak, hogy meg vagyok
gyõzõdve, hogy az a legjobb, ha az igazságot mondom, akkor is,
ha ez az életembe kerül. Isten és az egyház parancsai között írásban sehol
nem fogod megtalálni azt, hogy az embernek muszáj a bûnt
engedelmességbõl megtennie, letennie egy esküt, amit egy világi
szabály kényszerítene rá."
Kivégzés
1943 augusztus
9-én délután 4 órakor az életét áldozta hitéért. A berlini börtönkáplán, Fr.
Kunza, azt nyilatkozta: "Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy
Jägerstatter egy 'fanatikus' vagy esetleg mentálisan zavarodott. Ennek
halvány gyanúját sem keltette senkiben. Sokkal inkább csodálták a bátorsága,
egyszerûsége, mélysége és õszinte áhitata miatt." A
kivégzés éjszakáján Fr. Jochmann azt mondta néhány ausztriai apácának:
"Csak gratulálni tudok nektek ehhez a ti vidéki emberetekhez, aki úgy
élt, mint egy szent, és most meghalt, mint egy hõs. Határozottan
állítom, hogy ez az egyszerû ember az elsõ szent volt, akivel
eddigi életem során találkoztam."
(Az angliai Pax
Christi kiadványa alapján készítette Simonyi Gyula)
|