Donella Meadows: Junk Mail In A Time Of Declining Trees

Papírszemét küldemény a pusztuló erdők idején

Ismered azt, mikor az értesülések egészen különböző forrásokból érkeznek s egy váratlan fordulattal rádöbbentenek valamire? Ez történt velem a múlt héten. Először Vermontból, Putneyből kaptam egy levelet Mary Zabirskie-től. Egy évvel ezelőtt tele lett a hócipője a postaládájába nap mint nap érkező papírszemét-áradattal. "Elhatároztam, hogy összegyűjtöm az összes katalógust, amit 1997 január elseje és december 31-e között érkezik," - írja - " A mellékelt fénykép mutatja az eredményt."
A képen Ms. Zabirskie mosolyog, egyik kezével a katalóguskupacon támaszkodva, ami a könyökéig ér. Összesen 371 darab, írja. A súlyuk 104 font.

A főbűnösök a következők: Vermont Country Store (27 ismertető), L.L. Bean (26), Earth Care/Real Goods (20 - nekik ezt jobban kéne tudni!), Land`s End (20), J. Crew (17), Eddie Bauer (16), Garnet Hill (15). Ha feltételezzük, hogy Ms. Zabirskie egy átlagos háztartással rendelkezik, akkor 100 fontnyi ismertető szorozva 100 millió amerikai családdal, összesen 10 milliárd font vagy másképp 5 millió tonna papírt jelent évente. Ebből 4,6 millió tonna postán érkezik - több mint 1000 vaskos boríték, benne a "fontos üzleti levelekkel", minden férfinak, nőnek és gyereknek. Panaszkodhatnék emiatt a sok nemkívánatos papír miatt, ami a szeméttelepekre kerül (kevesebb mint a felét hasznosítják újra). Megemlíthetnék egy a világhálóról származó, ijesztő statisztikát, miszerint minden ember az életéből 8 hónapot veszteget el arra, hogy ezeket a papírszemeteket kibontogassa. (Nem értek egyet ezzel a számmal, mivel én soha nem bontom fel.) Ms. Zabirskie-nak azt az általános tanácsot tudnám adni, hogy forduljon a Direct Marketing Association-höz (Közvetlen Kereskedelmi Szövetség) (1120 Avenue of the Americas, New York NY 10036-6700) és kérje, hogy nevét töröljék a szemétküldemény listáról. (Miért nekünk kell kérnünk, hogy NE kapjuk ezt a szemetet? Miért nem nekik kell kérni a mi engedélyünket, hogy elküldhessék?)

De igazából a fák jutottak minderről eszembe. Ugyanis évente 100 milliót vágnak ki csak azért, hogy a szennypostánkhoz szükséges papírt előteremtsék. Nem lennék ennyire érzékeny a fákkal kapcsolatban, ha nem épp most éltünk volna át egy olyan jégvihart, ami a tőlünk 50 mérföldre északra és/vagy 1000 lábnyival magasabban lévő fákat elhajlította, kettétörte s a domboldalakon, ahol a vihar egész fákat tépett ki, csak a csupasz tönkök maradtak. Az újságok szerint ilyen - vihar által kitépett - fák fogják elárasztani az üzemeket, majd hirtelen hiány lesz belőlük.
És ekkor jöttek az erdészek az osztályomba.

Scot Zens a Washintoni Egyetemen tanult erdészetet és diploma után ökológiából ír disszertációt Dartmouthban. Az erdők hosszú távú növekedését vizsgálja Vancouver Islandon, ahol felnőtt. Kathy Fallon Lambert a Yale Erdészeti Iskola végzős diákja, most a Hubbard Patak Kutató Alapítványt vezeti. A feladata, hogy a New England erdeivel kapcsolatos ökológiai kutatásokat összegyűjtse és ezeket az adatokat elérhetővé tegye a nagyközönség és a politikusok számára.

Az erdészeket azért hívtam meg, mert a diákjaim megpróbáltak választ keresni arra a kérdésre, hogy az erdőségek fenntarthatók-e az Egyesült Államokban. Kathy és Scot sokféle erdőről, bennük élő fajokról, korszerkezetről és növekedési mértékről beszélt és megpróbálták megadni a "fenntarthatóság" szó meghatározását. Óvatosak és tudományosak voltak: számokkal és grafikonokkal bombáztak minket.

Az óra végén megpróbáltam "sarokba szorítani" őket. Az ő szakmai magánvéleményük szerint folytathatjuk-e az ilyen mértékű erdőirtást? A válasz rövid csend volt, aztán Scot felállt és egy grafikont rajzolt a táblára. "Itt van valami, ami megrémít" mondta. Megmutatta Washingtonban és Oregonban az évtizedek során kivágott fák mennyiségét, ami fel-le hullámzó volt, de általános csökkenés jellemezte. Ezután megmutatta a hivatalos becsléseket, amelyeket évente készítenek arról, hogy ezen erdőknek mennyi a fennmaradó hozama. Azok a tanulmányok, amelyek ezt az elméleti hozamot meghatározzák, nagyon alaposak. Többek között erdőszámláláson, számítógépes modellezésen és erdőgazdálkodáson alapulnak. Ez a grafikon azt mutatja, hogy minden évben az így kiszámolt kivágható mennyiség - azaz az erdők hosszú távú hozama - nagymértékben csökkent. "Miért?" - kérdeztük. Részben azért, mert az erdőket kivágják, hogy a területeket más célra hasznosítsák, volt a válasz, de főleg azért, mert sokkal gyorsabban vágják ki a fákat, mint ahogy az erdő pótolni tudná. Ekkorra már Kathy is ott állt a táblánál és azt mondta, "Én is láttam egy grafikont, ami ENGEM rémiszt meg." Egy először folyamatosan emelkedő, majd hirtelen csökkenő vonalat rajzolt. "Ez a Hubbard patak (New Hampshire) vízgyűjtő területén található fák tömege az 1960-as évektől kezdődően." mondta. A fák boldogan növekedtek évtizedeken keresztül, de azután csökkent a növekedési arány, megközelítette a nullát. "Micsoda?" kérdeztük. Senki sem tudja biztosan, de a tudósok szerint ez a légszennyezés és a savas eső hatása. Az agyamban összeálltak a képkockák és kiugrott egy nagy MIÉRT? Ha az egyik legfőbb erdőségünk famennyisége ennyire csökken és a fák növekedési aránya zuhan egy másik erdőben mialatt csökken a jövőben kivágható fa mennyisége, akkor MIÉRT használunk el 100 millió fát évente arra, hogy az embereket olyan reklámújságokkal árasztjuk el, amelyeket a legtöbben nem kérnek, nem akarnak, és meg sem néznek? - Verus