|
Donella
Meadows: Junk Mail In A Time Of Declining Trees
Papírszemét
küldemény a pusztuló erdők idején
Ismered azt,
mikor az értesülések egészen különböző forrásokból érkeznek s egy váratlan
fordulattal rádöbbentenek valamire? Ez történt velem a múlt héten. Először
Vermontból, Putneyből kaptam egy levelet Mary Zabirskie-től. Egy évvel
ezelőtt tele lett a hócipője a postaládájába nap mint nap érkező
papírszemét-áradattal. "Elhatároztam, hogy összegyűjtöm az összes
katalógust, amit 1997 január elseje és december 31-e között érkezik," -
írja - " A mellékelt fénykép mutatja az eredményt."
A képen Ms. Zabirskie mosolyog, egyik kezével a katalóguskupacon támaszkodva,
ami a könyökéig ér. Összesen 371 darab, írja. A súlyuk 104 font.
A főbűnösök a következők: Vermont Country Store (27 ismertető), L.L. Bean
(26), Earth Care/Real Goods (20 - nekik ezt jobban kéne tudni!), Land`s End
(20), J. Crew (17), Eddie Bauer (16), Garnet Hill (15). Ha feltételezzük,
hogy Ms. Zabirskie egy átlagos háztartással rendelkezik, akkor 100 fontnyi
ismertető szorozva 100 millió amerikai családdal, összesen 10 milliárd font
vagy másképp 5 millió tonna papírt jelent évente. Ebből 4,6 millió tonna
postán érkezik - több mint 1000 vaskos boríték, benne a "fontos üzleti
levelekkel", minden férfinak, nőnek és gyereknek. Panaszkodhatnék emiatt
a sok nemkívánatos papír miatt, ami a szeméttelepekre kerül (kevesebb mint a
felét hasznosítják újra). Megemlíthetnék egy a világhálóról származó, ijesztő
statisztikát, miszerint minden ember az életéből 8 hónapot veszteget el arra,
hogy ezeket a papírszemeteket kibontogassa. (Nem értek egyet ezzel a számmal,
mivel én soha nem bontom fel.) Ms. Zabirskie-nak azt az általános tanácsot
tudnám adni, hogy forduljon a Direct Marketing Association-höz (Közvetlen
Kereskedelmi Szövetség) (1120 Avenue of the Americas, New York NY 10036-6700)
és kérje, hogy nevét töröljék a szemétküldemény listáról. (Miért nekünk kell
kérnünk, hogy NE kapjuk ezt a szemetet? Miért nem nekik kell kérni a mi
engedélyünket, hogy elküldhessék?)
De igazából a fák jutottak minderről eszembe. Ugyanis évente 100 milliót
vágnak ki csak azért, hogy a szennypostánkhoz szükséges papírt előteremtsék.
Nem lennék ennyire érzékeny a fákkal kapcsolatban, ha nem épp most éltünk
volna át egy olyan jégvihart, ami a tőlünk 50 mérföldre északra és/vagy 1000
lábnyival magasabban lévő fákat elhajlította, kettétörte s a domboldalakon,
ahol a vihar egész fákat tépett ki, csak a csupasz tönkök maradtak. Az
újságok szerint ilyen - vihar által kitépett - fák fogják elárasztani az
üzemeket, majd hirtelen hiány lesz belőlük.
És ekkor jöttek az erdészek az osztályomba.
Scot Zens a Washintoni Egyetemen tanult erdészetet és diploma után ökológiából
ír disszertációt Dartmouthban. Az erdők hosszú távú növekedését vizsgálja
Vancouver Islandon, ahol felnőtt. Kathy Fallon Lambert a Yale Erdészeti
Iskola végzős diákja, most a Hubbard Patak Kutató Alapítványt vezeti. A
feladata, hogy a New England erdeivel kapcsolatos ökológiai kutatásokat
összegyűjtse és ezeket az adatokat elérhetővé tegye a nagyközönség és a
politikusok számára.
Az erdészeket azért hívtam meg, mert a diákjaim megpróbáltak választ keresni
arra a kérdésre, hogy az erdőségek fenntarthatók-e az Egyesült Államokban.
Kathy és Scot sokféle erdőről, bennük élő fajokról, korszerkezetről és
növekedési mértékről beszélt és megpróbálták megadni a
"fenntarthatóság" szó meghatározását. Óvatosak és tudományosak
voltak: számokkal és grafikonokkal bombáztak minket.
Az óra végén megpróbáltam "sarokba szorítani" őket. Az ő szakmai
magánvéleményük szerint folytathatjuk-e az ilyen mértékű erdőirtást? A válasz
rövid csend volt, aztán Scot felállt és egy grafikont rajzolt a táblára.
"Itt van valami, ami megrémít" mondta. Megmutatta Washingtonban és
Oregonban az évtizedek során kivágott fák mennyiségét, ami fel-le hullámzó
volt, de általános csökkenés jellemezte. Ezután megmutatta a hivatalos
becsléseket, amelyeket évente készítenek arról, hogy ezen erdőknek mennyi a
fennmaradó hozama. Azok a tanulmányok, amelyek ezt az elméleti hozamot
meghatározzák, nagyon alaposak. Többek között erdőszámláláson, számítógépes
modellezésen és erdőgazdálkodáson alapulnak. Ez a grafikon azt mutatja, hogy
minden évben az így kiszámolt kivágható mennyiség - azaz az erdők hosszú távú
hozama - nagymértékben csökkent. "Miért?" - kérdeztük. Részben
azért, mert az erdőket kivágják, hogy a területeket más célra hasznosítsák,
volt a válasz, de főleg azért, mert sokkal gyorsabban vágják ki a fákat, mint
ahogy az erdő pótolni tudná. Ekkorra már Kathy is ott állt a táblánál és azt
mondta, "Én is láttam egy grafikont, ami ENGEM rémiszt meg." Egy
először folyamatosan emelkedő, majd hirtelen csökkenő vonalat rajzolt.
"Ez a Hubbard patak (New Hampshire) vízgyűjtő területén található fák
tömege az 1960-as évektől kezdődően." mondta. A fák boldogan növekedtek
évtizedeken keresztül, de azután csökkent a növekedési arány, megközelítette
a nullát. "Micsoda?" kérdeztük. Senki sem tudja biztosan, de a
tudósok szerint ez a légszennyezés és a savas eső hatása. Az agyamban
összeálltak a képkockák és kiugrott egy nagy MIÉRT? Ha az egyik legfőbb
erdőségünk famennyisége ennyire csökken és a fák növekedési aránya zuhan egy
másik erdőben mialatt csökken a jövőben kivágható fa mennyisége, akkor MIÉRT
használunk el 100 millió fát évente arra, hogy az embereket olyan
reklámújságokkal árasztjuk el, amelyeket a legtöbben nem kérnek, nem akarnak,
és meg sem néznek? - Verus
|