Szathm�ri S�ndor: KAZOHINIA

Els� fejezet

Szerz� haz�j�t vesz�lyek fenyegetik, �s elhat�rozza, hogy felaj�nlja szolg�latait - Beosztj�k az Invincible cirk�l�ra, �s Sanghajba indul a kult�ra biztos�t�s�ra - Tal�lkoz�sa az olasz haj�kkal - A haj�t robban�s s�llyeszti el, de szerz� szerencs�sen megmenek�l

Az olvas�, aki r�gebbi, szer�ny ig�ny� munk�imat tal�n �rdem�k�n fel�li figyelemre m�ltatta, bizony�ra csod�lkoz�ssal �rtes�l r�la, hogy annyi kaland �s s�lyos megpr�b�ltat�s ut�n �jb�l tengerre sz�lltam.

Biztos�thatom az olvas�t, hogy most, Kazohini�b�l hazat�rtem ut�n, visszagondolva a hinek, de k�l�n�sen a behinek k�zt �t�lt szenved�seimre, magam is teljesen hasonl� v�lem�nyen vagyok.

Ez�rt, ha nem is ments�gem�l, de magyar�zatul legyen szabad megeml�tenem, hogy ez alkalommal �tkozott kalandos v�remen k�v�l Nagy-Britannia �s a kereszt�ny civiliz�ci� v�delme volt az, ami �jabb utaz�sra k�sztetett. �s k�rdem a m�velt olvas�t, van-e tisztesebb hivat�s angol �llampolg�r sz�m�ra, mint �fels�ge z�szlaja alatt fegyverrel szolg�lni az emberis�g �s a kereszt�nys�g magasztos eszm�it azok meg�talkodott ellens�geivel szemben.

N�mi m�lt�nyl�sra tarthat ig�nyt tal�n az a k�r�lm�ny is, hogy kazohiniai utaz�som eg�szen ismeretlen ter�letekre vezetett, �s oly rendk�v�li �lm�nyeket ny�jtott, melyekben el�ttem m�g m�s embert�rsamnak nem volt r�sze. De legkiv�lt a behink�r megismer�se �bresztette fel bennem a rem�nyt, hogy utaz�som nem volt eg�szen haszon n�lk�l val�, �s hogy �lm�nyeim le�r�s�val haz�mnak �s az orvostudom�nynak, szer�ny k�pess�geimhez m�rten, n�mi szolg�latokat tehetek.

El vagyok k�sz�lve r�, hogy az olvas� az elk�vetkezend�kben n�hol fejcs�v�lva fogadja adataimat, ez�rt el�rebocs�tom, hogy munk�mban mindenkor igyekeztem a szigor� t�rgyilagos le�r�s mellett maradni.

Amennyiben k�nyvem egyes r�szei m�gis k�tked�sre adn�nak alkalmat, ezen cseppet sem fogok csod�lkozni. Kazohinia haz�mt�l �s az eur�pai civiliz�ci�t�l oly t�vol esik, hogy az ottani szok�sok, de f�leg a behink�r n�lunk mer�ben ismeretlenek, �s ha saj�t szememmel nem gy�z�dtem voln� meg r�luk, tal�n magam sem tudn�m elhinni, hogy vannak, �s hogy ilyenek.

Ha most, �tijegyzeteimet �ssze�ll�tva, azokat m�gis k�zrebocs�tom, ez csak a t�rgyilagos igazmond�s ir�nti olthatatlan ragaszkod�somat bizony�tja, amely - szemben�zve az olvas� jogos k�tked�s�vel is - m�gis a val� t�nyek meg�r�s�ra buzd�tott.

A b�neit�l megv�ltott emberis�g az 1935. �vet �rta, mikor �fels�ge korm�nya arra a meggy�z�d�sre jutott, hogy minden val�sz�n�s�g szerint h�bor�t kell folytatnunk Olaszorsz�g ellen.

A m�velt olvas�nak tal�n nem kell k�l�n magyar�znom, hogy a n�zetelt�r�sek az abesszin n�p ellen ir�nyul� akci�k miatt mer�ltek fel.

K�ts�gtelen, hogy Olaszorsz�got ezen akci�ban nemzeti nagys�g�nak kiterjeszt�s�re ir�nyul� sz�nd�k vezette, mit angol gentleman csak tisztelettel vehet tudom�sul, m�g ha ellenf�l teszi is. �s nehogy az olvas� a tov�bbiakban az elfogults�g v�dj�val illessen, sietek megjegyezni, hogy ezt Britannia minden tisztes �rzelm� polg�ra el is ismerte.

S�t, k�l�n�sen m�ly hat�st gyakorolt r�nk az olasz f�papok lelkes �ldozatk�szs�ge, ahogyan p�nzt, �rt�kes p�sztorbotokat �s dr�gak�ves aranykereszteket �ldoztak a haza olt�r�n, hogy azok�rt tankokat, szuronyt �s gy�jt�bomb�t v�s�roljanak a nemes c�lra. Mindny�jan megillet�d�ssel olvastuk a lelkes p�sztorleveleket, melyekben nem sz�ntek meg buzd�t� szavakkal b�tor�tani a parasztokat, f�szereseket, p�st�toms�t�ket, hal�rusokat, dokkmunk�sokat, koldusokat, juhp�sztorokat, fagylaltk�sz�t�ket, m�zesb�bosokat �s gyertya�nt�ket egyar�nt, hogy menjenek a frontra, terjessz�k a feket�k k�zt a kult�r�t �s az igaz kereszt�nyi er�nyeket, m�g �k odahaza ezalatt �jtatos im�kban fognak sz�ntelen esdeni a Megv�lt�hoz �s a loret�i Sz�zh�z, hogy a fegyvereket a Mennyek kegyelme t�mogassa magasztos hivat�sukban.

K�szs�ggel elismert�k egyben az olasz katon�k h�sies teljes�tm�ny�t, kiknek hal�lt megvet� b�tors�g�t �s egy�b tiszteletre m�lt� er�nyeit minden h� �s jellemes angol alattval�nak p�ldak�nt kell k�vetnie, persze angol z�szl� alatt �s az olaszok ellen.

Ism�tlem teh�t, hogy a dolgok mik�ntje tekintet�ben semmi ellent�t nem volt haz�m �s Olaszorsz�g korm�nya k�z�tt, mind�ssze a dolgok mi�rtje adott okot n�zetelt�r�sre.

Az olaszok ugyanis azt hozt�k fel abessz�n akci�juk indokak�ppen, hogy az abesszin n�pet akarj�k felszabad�tani az amhara n�p j�rma al�l, �s a kult�r�t terjeszteni, minek nyilv�nval� igaztalans�ga, minden tisztelet�nk mellett, kacajra kell hogy k�sztessen minden j�zanul gondolkod�, m�veltebb embert, aki csak kev�ss� is tiszt�ban van m�s orsz�gok diplom�ci�j�nak szok�sos fr�zisaival, melyek a dolgok l�nyeg�t elkend�zni igyekeznek, megt�vesztv�n a laikus szeml�l�t.

Nem akarok az elfogults�g hib�j�ba esni oly utaz�k m�dj�ra, akik nem �tallj�k tudom�nyos le�r�s k�nt�s�ben maguk �s haz�juk dics�vel m�rt�ken fel�l hivalkodni, de azt hiszem, a szer�nys�g �s az idegen �llamok ir�nti k�teles tisztelet betart�s�val is megjegyezhetem, hogy a dolgoknak ez a be�ll�t�sa olyan t�ved�s, amit angol �llampolg�r sohasem k�vetne el. Haz�mban ugyanis m�g a kev�sb� m�velt oszt�lyok el�tt is k�ztudott dolog, hogy a tr�pusi n�pek felszabad�t�s�nak �s a kult�ra terjeszt�s�nek �ldozatos, de nemes munk�ja mindig Angli�nak volt magasztos feladata; amire, azt hiszem, el�g bizony�t�k H�ts�-Indi�t�l a b�rokig az a sok gyarmat, amelynek n�peit haz�m szabad�totta fel, neh�z harcok �r�n, az elnyom�s al�l.

�s b�r angol gentlemant a dolgok anyagi r�sze hidegen hagy, m�gsem fojthatom el azon v�lem�nyemet, hogy Olaszorsz�got, a kult�ra �s szabads�g �gy�n t�l, esetleg tudat alatt, az abesszin k�v��ltetv�nyek �s olajmez�k is befoly�solt�k elhat�roz�s�ban.

Ez�rt �fels�ge korm�nya elhat�rozta, hogy az olaszorsz�gi szankci�k elfogadtat�sa ut�n v�delmi h�bor�t ind�t Olaszorsz�g ellen. Ev�gb�l az eur�pai egyens�ly �s a b�ke biztos�t�sa c�lj�b�l Egyiptomban s�rg�sen t�bb hadoszt�lyt helyezett el rep�l�g�pekkel, tankokkal, l�ngvet�kkel �s gy�jt�bomb�kkal, a F�ldk�zi-tengerre pedig t�bb sorhaj�t vez�nyelt ki, torped�z�z�k �s tengeralattj�r�k k�s�ret�ben.

Ezt persze az olasz sajt� heves ellenhat�ssal fogadta, azt �ll�tv�n, hogy haz�m elhat�roz�s�t a felhozott okokon k�v�l tal�n a b�rv�gy is befoly�solta, �s sajn�lja egy �hes n�pt�l azt a n�h�ny olajforr�st �s b�ny�t, ami ugyan az olasz �rdekl�d�st�l t�vol esik, �s meg sem eml�ten�k, de angolokr�l l�v�n sz�, m�gis besz�lni kell r�la.

Az olvas�t tal�n m�r untatj�k a politikai r�szletek, de szigor�an elhat�rozott sz�nd�kom kitartani a t�rgyi igazs�g mellett, �s ig�nytelen szavamat mindannyiszor felemelni, valah�nyszor m�ltatlan g�ncs �ri haz�mat, a flott�t, tankokat, rep�l�g�peinket �s �ltal�ban mindazon nagyszer� l�tes�tm�nyeinket, amelyek az embert a d�vadt�l megk�l�nb�ztetik.

Teh�t, hogy elbesz�l�sem fonal�t ne v�tsem, ugyanez id�ben t�rt�nt, hogy hazah�vt�k �fels�g�nek a k�nai vizeken horgonyz�, Terrible nev� neh�zp�nc�los sorhaj�j�t, hogy a F�ldk�zi-tengerre k�ldj�k, annak hely�re viszont az Invincible �cska cirk�l�t k�ldt�k, hogy �fels�ge lobog�j�t �s haz�m jogos �rdekeit jelenl�t�vel k�pviselje.

Az Invincible feladata nem volt k�nny�, miut�n haz�m �rdekeit a T�vol-Keleten is er�sen fenyegette a jap�n terjeszked�s vesz�lye, s�t a k�nai n�p egy r�sze is l�zongott a kult�r�t �s civiliz�ci�t k�pvisel� koncesszi�s z�n�k ellen, melyek �rdek�ben kellett az Invincible-nek Sanghajban �llom�soznia.

Haz�m el volt t�k�lve keleten is biztos�tani az eur�pai civiliz�ci�t, de az olasz konfliktus ezt most nem engedte, amit Jap�n alaposan ki is haszn�lt, �s maga is terjeszteni kezdte a civiliz�ci�t �szak-K�n�ban, egyel�re a n�psz�vets�gi alapokm�nnyal �s szeretett haz�mmal teljes egyet�rt�sben.

Az�rt is kellett az Invincible-nek a Terrible-t felv�ltania, hogy ha esetleg a jap�nok els�llyesztik, a k�r ar�nylag csek�ly legyen, �s az �gyet ne kelljen bar�ts�gtalan akci�nak tekinteni.

B�r a sz�nd�k szigor� hadititok volt, m�gis kisziv�rgott a leg�nys�g k�z�, melynek soraib�l erre sz�mosan k�rt�k �thelyez�s�ket. K�r�s�ket a parancsnoks�g elutas�totta, mire t�bben megsz�ktek.

A korm�ny k�nytelen volt m�s m�dszerhez folyamodni, miut�n f�l� volt, hogy a k�nyszer�tett szem�lyzet Sanghajban fog megsz�kni.

Teh�t dupla fizet�st �g�rt �s magas �sszeg� �letbiztos�t�st.

Ez id�ben �n a Trafalgar nev� cirk�l�n teljes�tettem szolg�latot mint seborvos, �s egy napon hazat�rve, megeml�tettem a dolgot n�mnek.

N�m, aki a h� h�zast�rs �s anya mintak�pe volt, �s aki buzg� �s er�nyes �lett�rs m�dj�ra nem sz�nt meg engem f�rji k�teless�geimben tan�csaival �s biztat�saival sz�ntelen �szt�n�zni, azonnal �tl�tta a helyzetet, �s n�gatott, hogy ne habozzam r�gt�n �thelyeztetni magam az Invincible-re. Lelkes szavakkal magyar�zta meg, hogy Sanghajban am�gy sem lesz kiad�som, nem lesz m�domban d�lut�njaimat l�ha bar�taimmal a klubban t�lteni, �s p�nzemet domin�j�t�kon k�nnyelm�en t�kozolni, hanem mindet hazak�ldhetem szeretett csal�dom ist�pol�s�ra. S�t afel�l sem lesz aggodalmam, hogy mi t�rt�nik vel�k h�si hal�lom eset�n, mert a nyugd�jon fel�l a b�s�ges �letbiztos�t�s elegend� t�pot ny�jt neki �s csal�domnak, hogy eml�kemet rangomhoz m�lt�an �rizze meg.

Gy�ng�d �s szeret� n�m fennk�lt szavai, valamint im�dott haz�m h�v� sz�zata egyar�nt arra �szt�n�ztek, hogy az Invincible-re val� �thelyez�semet k�rjem, amit egy h�t m�lva meg is kaptam.

Egy �jabb h�t m�lva megt�rt�nt az indul�s. N�m egy honle�nyhoz ill� lelkier�vel viselte a v�l�s f�jdalm�t, s�t a kik�t�be sem k�s�rt ki, nehogy k�nnyeivel felesleges b�natot okozzon nekem, hanem, hogy sajg� lelk�t er�s�tse, elsietett a szab�n�h�z, felpr�b�lni a ruh�t, amit mistress Eric Palmer holnaput�ni teaestj�re rendelt els� dupla fizet�semb�l.

Az indul�s egy�bk�nt minden felt�n�s n�lk�l ment v�gbe. Okt�ber negyedik�n, r�vid f�l�rai behaj�z�s ut�n, az Invincible felszedte horgonyait, n�h�ny sapkalenget�s �s h�romszoros hip-hip-hurr� ut�n kihaj�ztunk a tengerre.

M�r nyolcadik�n a Gibralt�ri-szoroson haladtunk �t. �jabb n�gy nap m�lva �rkezt�nk M�lt�ba, ahol szenet, �desvizet �s olajat vett�nk fel, de m�g aznap tov�bbhaj�ztunk, �s 14-�n �rkezt�nk a Szuezi-csatorn�hoz, melyen vel�nk egy�tt sz�mos olasz csapatsz�ll�t� haj� vonult �t, n�h�ny torped�z�z� �s az "Il Duce" p�nc�los cirk�l� k�s�ret�ben, melyet r�gebben "Libert�"-nak h�vtak, de a r�gi rendszer elnyom�sa al�l felszabad�tott h�l�s n�p k�vetel�s�re �tkeresztelt�k, ami el�l a vez�r minden szer�nys�ge mellett sem tudott elz�rk�zni.

Az olasz csatahaj�kkal val� tal�lkoz�sunk �r�m�nek k�lcs�n�sen a legudvariasabb form�ban adtunk kifejez�st. Mindketten felvontuk a m�sik nemzet z�szlaj�t, a magunk�t meghajtottuk; �s d�szl�v�seket adtunk le, r�szben, hogy bar�ts�gos indulatunkat tolm�csoljuk, r�szben, hogy a m�sik l�ssa, hogy van mun�ci�nk.

Nem k�v�nom az olvas�t untatni a V�r�s-tengeren tett utunk le�r�s�val, b�r k�l�n�sen Aden fel� pomp�s panor�m�ban volt r�sz�nk, hanem ott folytatom, mikor az Indiai-�ce�nra ki�rt�nk.

Utunk m�lyen az Egyenl�t� alatt vitt el, mert lehet�leg felt�n�s n�lk�l kellett c�lunkhoz el�rni, �s igyekezt�nk kiker�lni a rendes haj�j�ratok vonal�t. Legk�zelebbi �llom�sunk Singapore lett volna, hova Szum�tra sziget�nek megker�l�s�vel kellett eljutnunk.

Nyolcadik napja szelt�k az Indiai-�ce�n hull�mait, �s m�r azt hitt�k, minden baj n�lk�l fogunk meg�rkezni Sanghajba. A kapit�ny el volt k�sz�lve haj�nkkal m�lt�an k�pviselni az angol kult�r�t, teh�t k�t matr�zt s�t�tz�rk�ba z�ratott, egyet pedig hadit�rv�nysz�kkel fenyegetett, mert gombjaikat nem f�nyes�tett�k ki kell�leg, �s a d�szszeml�n hanyagul tartott�k a fegyvert.

Minden a legnagyobb rendben ment. Az �gy�kat kif�nyes�tett�k, a falakat �jrafestett�k, �s a v�g�n siker�lt olyan f�lelmesen kin�zn�nk, mintha most ker�lt�nk volna ki a dokkb�l, ahol teljesen �tmoderniz�ltak benn�nket.

Este h�t �ra t�jban �ppen a k�z�pfed�lzeti kupola mellett �llottam. Mellettem egy sorhaj�hadnagy bar�tom el�gedetten d�rzs�lte kez�t, a leg�nys�gi termekb�l pedig elny�jtott �neksz� hallatszott harmonika- �s kasztanyettak�s�rettel. Valami r�gi, Barcelon�ban tanult dal volt. (Nehogy a m�velt olvas� hanyags�ggal v�dolja der�k tisztikarunkat, sietek megjegyezni, hogy akkor m�g nem t�rt ki a spanyol polg�rh�bor�, k�vetkez�sk�nt haz�m sem �rta m�g al� a benemavatkoz�si egyezm�nyt.)

Hirtelen, minden �tmenet n�lk�l, er�s l�k�st �reztem. Csavarjaink teljes elleng�zzel r�ntott�k vissza haj�nkat, �sszevissza kiab�l�st �s futk�roz�st hallottam.

Ijedten k�r�ln�ztem, �s hirtelen mindent meg�rtettem.

A t�volb�l hossz� cs�k k�zeledett a v�zen, roppant sebess�ggel, Egy pillanatig m�g halv�nyan rem�ltem, hogy tal�n elfut a haj� orra el�tt, de hi�ba. Csak annyi id�m volt, hogy az �gy� m�g�tti besz�gell�sben a f�ldre vetettem magamat, �s a k�vetkez� m�sodpercben irt�zatos l�k�s dobott neki a szemben lev� falnak, �s a d�rren�st�l majdnem megs�ket�ltem.

Fejem z�gott az �t�st�l, �s csak n�gyk�zl�b tudtam kikecmeregni. Mellettem sorhaj�hadnagy bar�tom fek�dt, �s hars�nyan nevetett.

- A t�kfilk�k... A t�kfilk�k!... - fuldokolta. - Most bizony�ra azt hiszik, j� fog�st csin�ltak! No, ezeket r�szedt�k!... J� volt kipucoltatni a t�zcollosokat... Meg kell szakadni!

M�g folytatta volna, de k�zben meghalt, �n pedig sietve v�nszorogtam a haj�far fel�, amely m�g ki�llt a v�zb�l.

A ment�cs�nakba egy matr�z m�g ut�nunk haj�tott n�h�ny ment��vet, egy m�siknak siker�lt vagy negyven font konzervet bedob�lni, de azt�n gyorsan v�zre sz�lltunk, �s sietve elevezt�nk, nehogy a haj�nk ut�n t�mad� �rv�ny elsodorjon.

Nem akarom az olvas�t a r�szletekkel terhelni. �gy is elk�pzelheti, hogy t�lt�tt�k az elk�vetkez� koroms�t�t �jjelt lent a d�li f�ltek�n, t�vol minden haj��tt�l, �s hogy mit jelentett az, mikor �jf�l ut�n k�t �rakor ki�lt�sainkra nem kaptunk v�laszt, �s meg kellett �llap�tanunk, hogy elszakadtunk a t�bbi cs�nakt�l.

Reggelig �sszevissza evezt�nk, mikor pedig a nap felkelt, nem l�ttunk m�st, csak vizet �s vizet.

Egy �reg matr�z azt er�s�tgette, hogy ezen a t�jon van egy tenger�r, amibe beleker�lt�nk, �s ostoba futk�roz�sunkkal m�g m�lyebbre jutottunk.

K�ts�gbeesve �tkoztam kalandos v�remet, amely annyi megpr�b�ltat�s ut�n is �jb�l tengerre cs�b�tott, �s k�ny�r�gve k�rtem az Egek v�gtelen irgalm� Ur�t, hogy csak m�g az egyszer mentsen meg, �s soha t�bb� tengerre nem sz�llok.

K�ts�gbees�semet csak az a tudat enyh�tette, hogy im�dott n�m �s csal�dom h�si nevet fogn�k �r�k�lni, amely Southampton f�ter�n t�bbekkel egy�tt k�be v�sve fogja hirdetni az idegen �llampolg�roknak, hogy hova kell a koszor�t letenni. S�t, a kib�k�l�s ut�n bizton elj�n eml�km�v�nkh�z annak az �llamnak tenger�szeti minisztere is, aki most benn�nket megtorped�ztatott, �s lelkes szavakkal fog �ldozni h�siess�g�nknek, amellyel tengerbe f�ltunk. Ez a tudat b�szkes�ggel t�lt�tt el mindny�junkat, bel�ttuk, hogy igaz angol hazafi enn�l t�bbet nem v�rhat az �lett�l, �s emelt f�vel, �neksz�val v�rtuk veszt�nket.

A konzervek ugyanis a negyedik napon elfogytak. D�lben nyitottuk fel az utols� k�t dobozt, kiittuk r� az utols� korty �desvizet, �s felk�sz�lt�nk dics�s�ges �hhal�lunkra.

Alkonyatkor azonban szerencs�sen viharba ker�lt�nk, amely egyre er�sb�d�tt, v�g�l is olyan tombol�sba ment �t, amelyre a leg�regebb tenger�szek sem eml�keztek, �s magam is csak ahhoz a monszun sz�lhez hasonl�thatom, ami Brobdingnagba val� utaz�somkor �rt utol, a Molucca-szigetekn�l.

Mindenki gyarl� sz�vvel felcsatolta a ment��veket, �s f�l �ra m�lva, mikor cs�nakunkat elnyelt�k a habok, derekamon ment��vvel pr�b�ltam meg a szerencs�t.

�jabb f�l �ra m�lva a vihar elcsendesedett, �n pedig, felhaszn�lva az alkalmat, igyekeztem a ment��v zsinegeivel magamat meger�s�teni.

�gy t�lt�ttem az �jszak�t, aminek szenved�seit, azt hiszem, felesleges r�szleteznem. Mikor a hajnal r�m virradt, senkit sem l�ttam magam k�r�l, de gyarl� sz�vem ann�l nagyobb �r�m�re, mintegy k�t m�rf�ldnyi t�vols�gban sziget partvonala t�nt fel szemem el�tt.

Minden marad�k er�met �sszeszedve, �szni kezdtem. Karjaimba �jb�l er�t adott a tudat, hogy nevem k�be v�sve fogja hirdetni h�si hal�lomat, m�ghozz� �letemben, s�t im�dott n�met sem l�tom t�bb�.

N�gy�rai megfesz�tett k�zdelem ut�n v�gre siker�lt partra verg�dn�m, ott a kimer�lts�gt�l azonnal �sszeestem, �s m�ly �lomba mer�ltem.

M�sodik fejezet

Szerz� fel�bred Kazohini�ban - Tal�lkoz�sa a hinekkel, akik nagylelk�en seg�tik, de tiszteletteljes h�l�j�t f�lre�rtik, aminek egyel�re nem tudja ok�t tal�lni - Meg�rkez�se a hinek k�l�n�s f�v�ros�ba - M�ltatlanul b�nnak az angol valut�val - Szerz� szem�rem�rzet�be s�lyosan beleg�zolnak - Tapasztalatai a hinek vend�gl�j�ben �s az utc�n - Vezet�je megh�vja lak�s�ra

Mid�n szememet kinyitottam, ism�t reggel volt. Ruh�mat a t�z� nap megsz�r�totta, er�m visszat�rt, de ann�l ink�bb k�nzott az �hs�g �s szomj�s�g.

Befel� indultam a sz�razf�ldre, �s hamarosan gy�ny�r�en m�velt, �ri�si rizsf�ldekre �rtem. A rizst�bl�k ment�n kereszt�l-kasul cs�vek futottak, �gy l�tszik, ezekkel sz�ll�tott�k ide a t�bl�k el�raszt�s�hoz sz�ks�ges vizet, mert tudvalev�, hogy a rizs el�rasztott talajt k�v�n.

A t�bl�k hat�r�ban j� m�sf�l �r�t gyalogoltam, mikor v�gre orsz�g�tra jutottam.

Mondhatom, szemem-sz�m t�tva maradt, mert ilyen pomp�s utat �letemben nem l�ttam. Valami k�l�nlegesen finom anyagb�l k�sz�lt. L�gyabb, mint a beton, rugalmas �s hangtalan, mint a gumi, tapad�, mint a s�der �s sima, mint a t�k�r. K�toldalt gy�m�lcsfasor, csatornany�l�sok, jobbr�l m�g k�l�n gyalogj�r� egy v�gtelen all� �rny�k�ban. �gy �tven yardnyira egym�st�l nagy, karos, kerti sz�kek az �t ment�n, de nem n�db�l v�gy gallyakb�l fonva, hanem valami sima anyagb�l k�sz�tve, mit �n bakelitnak n�ztem. A sz�kek ciprusbokrokkal voltak k�r�lv�ve. Minden negyedm�rf�ldre kis, betonb�l �s �vegb�l k�sz�lt h�zik� �llt, egyetlen szob�val, melynek belseje �t l�p�s hossz� �s ugyanilyen sz�les lehetett.

Oldala egyetlen, k�rbe fut� ablak, csak a n�gy sark�n tartja a tet�t halv�nyez�st sz�n� f�moszlop. Ben�zve, csod�s m�v�, de rendk�v�l d�sztelen asztalt l�ttam, k�r�tte k�nyelmes, s�pped� gumifot�j�kkel. A sarokban villanyk�lyha. N�lunk ehhez hasonl�, de kor�ntsem ilyen f�ny�z� �vegszob�kat vil�gv�rosok aut�buszmeg�ll�in�l �s mond�n f�rd�helyek s�t�nyain l�ttam, hov� es� el�l menek�ltek a j�r�kel�k. Feltev�semet, hogy ilyesmik lehettek, az is meger�s�tette, hogy az ajt�n nem volt z�r. A kocsi�t ment�n, egym�st�l h�sz l�p�snyire, mindk�t oldalon massz�v, h�sz l�b magas, sima, ez�st�s f�ny�, cs�b�l k�sz�lt l�mp�k �llottak.

Lassank�nt arra a meggy�z�d�sre jutottam, hogy valami igen el�kel� f�rfi� parkj�ba vet�dtem. Ez a gy�ny�r� s�t�ny, ezek az �vegszob�k, l�mp�k semmi esetre sem lehetnek k�ztulajdon, mert b�rhogy n�ztem, sem rong�l�s nyom�t, sem tr�g�r feliratot nem fedeztem fel. Azonk�v�l sokkal finomabb kivitelben k�sz�lt minden, mint ahogyan a k�zhaszn�latra sz�nt dolgokat k�sz�teni szok�s.

Csak azt csod�ltam, hogy ennyi �rt�ket m�rt nem hat�rolnak ker�t�ssel. Viszont az is furcs�nak t�nt fel, hogy az ilyen gy�ny�r� s�ta�t rizsf�ldek, �s nem d�szn�v�nyek k�zt vezet.

Szerettem volna kiker�lni innen, nehogy illetlen betolakod�sommal a ter�let tulajdonos�nak jogos neheztel�s�t vonjam magamra, de hi�ba siettem, az �tnak csak nem akart v�ge szakadni.

Kimer�lten, �hesen �s szomjasan roskadtam le egy karossz�kbe, mikor �r�mmel fedeztem fel, hogy mellettem egy kis medence �ll, k�zep�n csappal.

Sajnos, gyarl� �szt�neim itt is gy�zedelmeskedtek a tulajdon ir�nti k�teles tiszteleten, �s a csapot megnyitva, tenyerembe folyattam a friss vizet, �s moh�n csillap�tottam �g� szomj�s�gomat.

Az �hs�g is gy�t�rt, �s az el�ttem �ll�, gy�m�lcst�l roskadoz� f�k l�t�sa majdnem a k�s�rt�sbe vitt, �s lelkemet csak �gy tudtam megmenteni a b�nbees�st�l, hogy er�sen eml�kezetembe id�ztem tiszteletre m�lt� tan�t�imnak a mag�ntulajdonr�l sz�l� szel�d oktat�s�t, valamint az �nmegtart�ztat�st, mely a nem tulajdonosoknak d�sze �s er�nye.

M�r a k�ts�gbees�s hat�r�n �lltam, mikor t�volr�l egy luxusaut� t�nt fel. Vonalai finomak �s fejlett technikai tud�sra vall�ak. Mattez�st sz�ne �s zajtalan suhan�sa leny�g�z�tt.

Annyit biztosra vettem, hogy a birtok ura �rkezik, �s ijedten ugrottam fel helyemr�l.

Els� pillanatban el akartam futni, de azt�n m�gis jobbnak v�ltem ny�ltan oda�llni, �s helyzetemet �szint�n felt�rni, nehogy, ha tal�n m�gis elfognak, besurran� tolvajnak n�zzenek. No meg az �hs�g is hajtott.

Ki�lltam teh�t az �t k�zep�re, �s mindk�t karom kit�r�s�val jeleztem a sof�rnek tisztes sz�nd�komat, hogy szeretn�m, ha szem�lyemet meg�ll�sra �rdemes�ten�k.

A kocsi t�nyleg meg�llott. Nagy, nyitott karossz�ri�ban a h�ts� �l�sen egy m�sik f�rfi foglalt helyet.

Mindkett� finom, rendk�v�li �rtelemre vall�, g�r�g-szoborszer� arcvon�sokkal, �gyhogy ha az egyik nem �lt

volna a vol�nn�l, nem tudtam volna az urat a sof�rt�l megk�l�nb�ztetni. Hossz�, egyenes orr, sz�pen �velt szem�ld�k, er�sen z�rt ajkak, magas homlok �s rideg, szenvtelen tekintet volt mindkett�j�k jellemz�je, ami k�l�n�s m�don p�rosult valami okos �s �rdekl�d� kifejez�ssel. Ilyen furcsa ellent�tet sohasem l�ttam egyes�lni, �s annyival k�l�n�sebb volt, mert arcuk m�gsem hatott diszharmonikusan. Vagyis nemcsak ellent�tek tal�lkoztak, de a diszharm�nia egyes�lt benn�k a harm�ni�val. Mintha egy szab�lyos m�rtani idom - mosolyogna! Furcsa, bizonytalan �rz�s vett rajtam er�t.

A sof�r sz�l�tott meg valami idegen, l�gy nyelven, amib�l mit sem �rtettem, �n pedig jelekkel felelve pr�b�ltam meg�rtetni, hogy nem vele akarok besz�lni, hanem az utassal, akit a f�ldes�rnak v�ltem.

Az �r pedig, meg�rtv�n k�v�ns�gomat, lesz�llt a kocsir�l, �s el�m l�pett. Most vettem �szre, hogy hajsz�lnyira �gy volt �lt�zve, mint sof�rje: sz�rke, egybeszabott �lt�ny, der�kon �vvel, csukl�ban �s bok�ban szorosan gombolva �s nagy zsebekkel, de igen finom anyagb�l. �gy l�tszik, a por ellen haszn�lt�k, aut�kir�ndul�skor. Ezenk�v�l k�nny�, puha, sv�jci form�j� sapk�t viseltek, amit gumiszalag szor�tott fej�kre.

M�lyen meghajoltam, sapk�mat �vben megemeltem.

Meglepetten l�ttam azonban, hogy az uras�g nem fogadja k�sz�nt�semet, ellenben zavartan n�zi a kezemben fel�je ny�jtott sapk�t, majd habozva ut�nany�lt, elvette, n�zegette, �s csod�lkozva n�h�ny sz�t mondott, amit persze nem �rtettem. Nagy nehezen tudtam meg jelekb�l, hogy azt hitte, neki akarom adni a sapk�mat.

Magam is k�nyelmetlen�l �reztem magamat, l�tv�n, hogy itt az �dv�zl�snek m�s form�i vannak, amiket nem ismerek, �s f�lve gondoltam r�, hogy az orsz�g szab�lyainak nem tud�sa, legjobb sz�nd�kaim ellen�re, mily f�lszeg �s kellemetlen helyzetekbe sodorhat a j�v�ben.

Ez�rt k�zzel-l�bbal kezdtem magyar�zni, hogy a tengerr�l j�v�k, ahol �szva �rtem partot, �s hogy bocs�nat�rt esedezem, ami�rt birtok�t h�borgatom.

Itt, bal kezemet mellemre t�ve, �jb�l m�lyen meghajoltam, mire � r�gt�n hozz�m l�pett, �s ahol tenyerem volt, kigombolta zubbonyomat, �s mellemet vizsg�lta. Nyilv�n f�lre�rtette, �s azt hitte, mellemnek van baja.

Aki csak egyszer is volt oly idegen orsz�gban, melynek illemszab�lyai ismeretlenek el�tte, meg�rtheti zavaromat, amit m�g csak n�velt, hogy azok egy�ltal�n nem nevettek, szem�kben t�rgyilagos j�indulaton k�v�l semmi egyebet nem l�ttam. �gy l�tszik, korrekt �riemberek k�z� ker�ltem, akik meg�rtik az idegen esetlens�g�t, udvariasan elfojtva jogos nevet�s�ket.

De az �hs�g mindjobban gy�t�rt, �s l�tva, hogy �gy semmire sem megyek, r�viden gyomromra mutattam, �s jelekkel magyar�ztam, hogy �hes vagyok. Kiss� sz�gyenkeztem, hogy mindj�rt ilyen t�m�val kell kezdenem, de t�relmes b�n�sm�djuk erre felb�tor�tott. Biztos voltam benne, hogy ez ir�ny� k�r�sem is meg�rt�ssel tal�lkozik.

Nem is csal�dtam. Ezt m�r teljes m�rt�kben meg�rtett�k, egym�sra, azt�n r�m n�ztek, �s csod�lkozva mutattak a f�ra, jelezv�n, hogy szabad lett volna a gy�m�lcsb�l szak�tanom. A nagylelk�s�g m�lyen meghatott, b�tortalanul let�ptem egy hatalmas k�rt�t, �s moh�n t�mtem magamba.

Megvallom, ezzel az egy k�rt�vel nem laktam j�l, de nem mertem m�sikra is enged�lyt k�rni. Rem�ltem, hogy moh� �tv�gyamat l�tva, �gyis megk�n�lnak.

Most �rt az els� csal�d�s Kazohini�ban. Az el�bb oly sz�ves �r fikarcnyit sem t�r�d�tt azzal, hogy t�pl�lkoz�somat folytatom-e. Megvallom, ez kiss� kellemetlen�l lepett meg.

�, ha akkor tiszt�ban lettem volna a viszonyokkal, nem haboztam volna annyit szedni, amennyi csak kell, de h�t j�ratlan voltam!

Mindenesetre igyekeztem ny�jas mosollyal tolm�csolni h�l�mat, miut�n meghajolni nem mertem.

Azok von�sai azonban teljesen hidegek maradtak, ami szint�n furcsa ellent�tben �llt el�bbi sz�ves j�indulatukkal, s�t bizonyos agg�d� kutat�ssal n�ztek arcomba.

Azt�n n�h�ny sz�t v�ltottak egym�ssal, majd �rt�semre adt�k; hogy �ljek be a kocsiba.

A megtiszteltet�s j�lesett, igyekeztem volna h�l�mat kifejezni, de m�r sehogyan sem mertem.

A kocsi megindult, majd mintegy f�l m�rf�ld ut�n meg�llt. A f�ldbirtokos kisz�llt, az aut� m�g� ker�lt, �s meglepetve l�ttam, hogy egy �sszecsukhat�, csillog� f�ml�tr�t old le, amit a sof�rrel egy�tt kinyitnak, majd egy l�mpa mell� t�masztanak, a f�ldbirtokos felm�szik, kicsavarja a k�rt�t, �s m�sikat tesz hely�re.

Csod�lkoztam, hogy az ilyen munk�t m�rt nem b�zza csel�deire, de magyar�zat�t m�g nem b�rtam megtal�lni. Nemsok�ra �jra visszarakt�k a l�tr�t, �s tov�bbindultunk. L�ttam, hogy az �r �rdekl�dve n�zi �zott �s gy�r�tt ruh�mat, �n pedig rendk�v�l sz�gyelltem illetlen megjelen�semet, �s mindenk�ppen bocs�nat�t k�rve magyar�ztam, hogy akaratomon k�v�l ker�ltem ilyen, semmik�ppen sem szalonk�pes helyzetbe. �szrevettem azonban, hogy k�l�n�sen rangjelz�seim �rdeklik, �n pedig, kapva az alkalmon, hogy tisztesebb t�rsadalmi rangomnak n�mi bizony�t�k�t adhatom, magyar�ztam, hogy ez mit jelent, haj�mon h�nyan voltak rangban alattam, �s hogy ez a sarzsi ak�r �fels�ge bels�bb udvartart�s�ba val� bejut�sra is jogos�t. �gy vettem azonban �szre, hogy ebb�l � vajmi keveset �rtett, �s b�ntott a tudat, hogy esetleg nem m�lt�nyol el�gg�.

�t perc m�lva �jra meg�lltunk, kisz�lltak, �s megd�bben�ssel l�ttam, hogy mindketten piszkos k�penyeget �ltenek magukra, majd az �ton egy s�lyos fedelet emelnek fel, �s oldalukon szerel�l�d�val elt�nnek a f�ld al�.

K�v�ncsian magam is kisz�lltam, �s len�zve meg�llap�tottam, hogy k�belt szerelnek. �gy l�tszik teh�t, hogy m�gsem a birtok tulajdonos�val hozott �ssze sorsom, ami �jb�l zavarba hozott, �s er�sen sz�gyenkeztem el�bbi al�zatos viselked�sem miatt.

Azt sem �rtettem azonban, hogy akkor honnan vett�k a mer�szs�get, hogy gazd�juk gy�m�lcseit nekem aj�nlj�k. Nem mondhatom, hogy a legjobb v�lem�ny alakult ki bennem erk�lcseikr�l.

J� f�l �ra m�lva visszapakoltak, �s tov�bbindultunk.

Mintegy negyed�r�t utaztunk, �s a t�j�k m�g mindig nem v�ltozott. Lassan kezdtem m�r sejteni, hogy m�gsem lehet mindez egy ember mag�nter�lete. De akkor minek ez az eg�sz csod�latos technikai berendez�s? Ezt csak strat�giai okokkal tudtam magyar�zni, mert ekkora alkot�sokra csak a honszerelem magasztos eszm�je k�pes�theti az embert az idegen �llampolg�rok ellen.

Megpr�b�ltam jelekkel megk�rdezni, hogy mi�rt k�sz�tett�k az utat ilyen f�ny�z� m�don, de �gy l�tszik, f�lre�rtett, mert azt v�laszolta, az�rt, hogy ne r�zzon.

A rizsf�ldek ut�n gabona-, burgonya- �s z�lds�gest�bl�k k�vetkeztek. N�hol karcs�, beton v�ztornyok t�ntek fel, �nt�z�g�pek, szivatty�k, majd n�h�ny ember korm�nyozott furcsa, nagy, ez�stsz�n� g�peket. Ezek a f�ldm�vel�k ugyanolyan ruh�ban voltak, mint �tit�rsaim.

Itt-ott m�r h�zakat is l�ttam. Az els�r�l azt hittem, valami k�l�nc nagy�r nyaral�ja. Nem volt nagy, mind�ssze k�t-h�rom helyis�g lehetett benne, de rendk�v�l prec�z, t�k�letes, szolid �s magas kult�r�ra vall� �p�tm�ny. Lapos tet�, �ri�si, n�gy-�tt�bl�s ablakok, t�gas terasz �s napoz�tet�-s�t�ny. K�r�tte f�k, bokrok, sz�p sorban, de vir�got nem l�ttam. K�m�nye sem volt, de volt a terasz el�tt f�rd�medence v�zvezet�kkel, azonk�v�l hever�, f�gg��gy �s n�h�ny tornaszer.

K�s�bb t�bb ilyen vill�t fedeztem fel. Mind egyforma volt.

M�g egyszer �lltunk meg. A sof�r lesz�llt; egy, az �t sz�l�n �ll� f�mszekr�nyt felnyitott, �s abb�l egy cs�vet h�zott a benzintart�lyhoz.

El�sz�r azt gondoltam, hogy valami k�l�n�s alak� benzink�t, de a gazd�j�t nem l�ttam, amib�l viszont azt hittem, hogy v�zcsap. � azonban nyugodtan szivatty�zni kezdte, �s a szaga is benzinre vallott. Fel nem foghattam, hogy �rzik meg a tolvajokt�l. �rt sem l�ttam a k�zelben, m�r��ra sem volt rajta, az ajtaj�n pedig nem volt z�r.

Tov�bbment�nk. P�r perc m�lva, minden �tmenet n�lk�l, v�rosba �rkezt�nk.

Egy- �s k�temeletes h�zak k�vetkeztek, mindegyik hasonl� st�lusban, mint a mez�k�n. Eleinte csod�ltam, de k�s�bb a nagy egyformas�g �s a d�sztelens�g valami hi�ny �rzet�t keltette bennem. Ilyen gazdag k�rny�k ut�n cifra, tornyos palot�kat v�rtam. K�v�ncsian lestem, milyen gy�ny�r�ek lehetnek a k�z�p�letek, templomok, sz�nh�zak �s mond�n dancingok oszlopcsarnokokkal, �rk�dokkal, kariatid�kkal, neonrekl�mokkal, de egyet sem l�ttam.

Ellenben ann�l t�bb aut� �s villamos akadt utunkba. Csaknem teljesen zajtalanul futottak, de olyan sebess�ggel, hogy csod�lkoztam, hogy egyszer sem �tk�zt�nk �ssze.

Az �tkeresztez�d�sekn�l fel�l- �s alulj�r�kon futottunk �t, azonk�v�l hol felett�nk, hol alattunk villamos gyorsvasutak v�gtattak sz�rny� sebess�ggel, �s szinte s�ri csendben. Hamarosan meg�llap�tottam, hogy a kocsik kereke nem vas, hanem valami k�l�nleges, zajmentes anyag, hasonl� a kem�ny gumihoz.

De legjobban m�gis az lepett meg, hogy a rengeteg ember, aki gyalog, kocsin vagy vas�ton megy, mind nagyon hasonl� egym�shoz, �s �lt�z�k�k csaknem teljesen egyforma, olyan, mint �tit�rsaim�. A k�l�nbs�g csak abban volt, hogy egyesek sz�rke k�penyt h�ztak a ruha f�l�, ami azonban ink�bb k�mzsa volt, mert sem gall�rja, sem hajt�k�ja nem volt. Legt�bbje hajadon fejjel j�rt, csak kevesen hordt�k azt a sapk�t, amit �tit�rsaim, kalapot pedig egyet sem l�ttam.

Cip�j�knek nem volt sarka, egy darabb�l �nt�tt gumilemeznek n�ztem, itt-ott szell�z�lyukakkal; egyetlen csat tartotta �ssze. Elk�pzelheti az olvas�, milyen csendben j�rtak kocsik �s emberek a gumi utakon.

M�ghozz� a n�k is ugyan�gy �lt�ztek, �gyhogy eleinte azt hittem, csupa f�rfit l�tok. Hiszen hajviselet�k is egyforma volt: k�rbeny�rt, lef�s�lt, sima viselet, amit nem is merek frizur�nak nevezni. Csak k�s�bb �rulta el egy-egy l�gyabb arcvon�s, finomabb, k�nnyebb mozdulat, hogy ki a n� a sok egyforma k�z�l.

Hi�ba v�rtam f�nyes �zleteket is. L�ttam n�h�ny ajt�t k�l�n�s fel�r�ssal, de vasred�ny n�lk�l. Mintha nem is �zlet lett volna, hanem utcai bej�rattal b�r� mag�nlak�s.A fel�r�s bet�i igen egyszer� m�rtani idomok voltak. Sehol egy kirakat, csak nagy, n�gysz�gletes ablakok, abban a sokszor l�tott, mattez�st f�mkeretben, amelyikb�l itt minden k�sz�lt.

Most aut�nk meg�llt, vezet�m kisz�llt, �s intett nekem is. Kisz�lltam, a kocsi elindult, mi pedig a villamosmeg�ll�hoz ment�nk.

Igen sz�gyelltem, hogy k�s�r�mnek anyagi gondokat okozok, ann�l is ink�bb, mert n�lam term�szetszer�leg csak angol valuta volt.

Mindazon�ltal el�vettem t�rc�mat, �s �tny�jtottam egy egyfontos bankjegyet, rem�lve, hogy a t�zsd�n ut�lag �t v�lthatja.

Sajnos, a bankjegy igen gy�r�tt �s �zott volt. K�s�r�m sokat forgatta, n�zegette, majd jelekkel k�rdezgetett valamit, amib�l �n persze semmit sem �rtettem, �s azt�n egyszer�en visszaadta.

�n pedig nem tudtam, hogy gavall�ri�b�l teszi-e, vagy megs�rt�d�tt, hogy nem adok neki rendesebb �llapotban lev� bankjegyet. A k�ts�g mardosott, de nem sok id�m volt a t�preng�sre.

A villamos ugyanis oda�rt, �s mi felsz�llottunk.

K�nyelmes gumi �l�sek fogadtak. Minden csupa ez�st�s f�m, �veg �s bakelit. Meg kellett �llap�tanom, hogy soha ilyen k�nyelmes �s finoman rug�zott kocsiban nem utaztam.

Az emberek sz�tlanul sz�lltak ki �s be, sz�munkra szinte elk�pzelhetetlen csendben �s siet� pontoss�ggal. Csod�latos n�p k�z� jutottam.

De minden csod�latom mellett is nyomaszt� volt ez a g�piess�g. Sehol egy mosoly, egy sz�v�lyes �dv�zl�s. Mindenki faarccal �l, �s egy sz�t sem sz�l.

M�g ink�bb felt�nt azonban az, hogy a kocsin nem l�ttam kalauzt. Ennek dac�ra a kocsi pontosan indult, mert a vezet� t�k�rb�l l�tta a felsz�ll�st. Perselyt is hi�ba kerestem, v�g�l azt gondoltam, hogy itt mindenki b�rlettel utazik. Fel nem tudtam azonban fogni, hogyan ellen�rzik akkor azt, hogy nem sz�ll-e fel valaki, aki b�rlet�t nem �j�tott� meg? B�rhogyan t�prengtem, akkor m�g nem tudtam magyar�zat�t adni a dolognak.

De ez m�g csak a kezdet volt.

Egy foly�hoz �rt�nk, k�t partj�n, mintegy sz�z yard sz�less�gben, v�gtelen park h�z�dott, m�g�tte a m�r ezerszer ism�telt, ultramodern villasor. Mintha itt mindenki milliomos aggleg�ny lenne, �s mintha az eg�sz v�ros nem volna id�sebb h�sz�vesn�l. A v�rosnak egyetlen k�v�n sem l�ttam semmit, ami a m�ltra eml�keztetett volna, �s nem l�ttam egyetlen alkot�st, amire azt mondhattam volna, hogy gy�ny�r�s�get szerzett szememnek, csak a gazdags�got �s k�nyelmet b�mulhattam.

Nem l�ttam egyetlen szobrot vagy csak egyetlen feliratos eml�koszlopot, ami nagyjaik �rdemeit hirdette volna. Nem volt diadal�v, h�df� vagy ak�r csak egy �rva sz�k�k�t, ami m��lvezetet jelentett volna, m�lt�an egy ilyen gazdag v�roshoz.

Kisz�lltunk, �s egy mozg�l�pcs�n lement�nk a f�ld al�. F�ldalatti villamosmeg�ll�n voltunk. Egy perc m�lva, vill�mszer� sebess�ggel, de zajtalanul, befutott egy n�gykocsis vonat. Er�s f�kez�ssel meg�llt. Ebben a pillanatban mind a n�gy kocsi ajtaja sz�tszaladt, az emberekkel egy�tt besz�lltunk, az utols� felsz�ll� beh�zta az ajt�t, �s a vonat megindult.

Ezen a vonaton m�g vezet� sem volt. Mint k�s�bb meg tudtam, itt minden mag�t�l m�k�dik. Meg�ll�skor az ajt�k magukt�l ny�lnak, becsuk�sra mag�t�l indul a vonat. Messzemen� biztons�gi automat�k gondoskodnak r�la, hogy bele ne szaladjon az el�tte men�be, �s hogy a menetid�t pontosan betarts�k.

A foly� alatt alag�ton s�v�tett�nk �t, majd a m�sik oldalra felfutva, a h�zak f�l� jutottunk. Meg�ll�s n�lk�l rep�lt�nk vagy �t percet. Kocsink s�v�tett a hihetetlen sebess�gt�l. Alattunk h�ztenger, parkok, kertek kavarogtak, forogtak �s �rv�nylettek, mellett�k furcsa, jelz� �s ir�ny�t� automat�k villantak fel, �s a kanyarod�kn�l a p�lya harminc fokra d�lt meg, mint a motorverseny-p�ly�kon, �gyannyira, hogy a vonat is teljes sebess�ggel vette, mi pedig val�s�ggal odaragadtunk az �l�shez a centrifug�lis er�t�l. Szorongva gondoltam r�, mi t�rt�nne, ha egyszer a kanyarod�ban �zemzavar miatt meg�llna a kocsi.

V�gre meg�lltunk, k�s�r�m intett, �s lesz�lltunk. K�r�ttem kavargott a vil�g, � megfogta a karomat, egy mozg�j�rd�ra vitt, amely v�gtelen szalag m�dj�ra futott vel�nk. Innen egy m�sik, majd egy harmadik szalagra l�pt�nk �t, mindegyik valamivel gyorsabban futott az el�bbin�l. A harmadikon padok voltak, erre le�lt�nk.

�gy utaztunk m�g vagy negyedm�rf�ldet. L�thattam a h�zakat fel�lr�l. Mintha egy r�ten vagy parkban lettem volna. Majdnem minden h�ztet�n n�v�nyeket l�ttam: f�, bokrok, s�t konyhakerti n�v�nyek �s gy�m�lcsf�k is. Meglepett, hogy k�m�ny egyiken sem volt. Majd fel�lltunk, �s visszal�pkedve �jra az �ll� j�rd�ra ker�lt�nk. Mellett�nk sorban f�ty�ltek el a vill�mvonatok.

Most egy folytonmozg� liftbe l�pt�nk, amely levitt benn�nket a f�ldre.

Mondhatom, partra �sz�som �ta nem volt olyan nyugodt �rz�sem, mint most. A sok ide-oda rohan� g�psz�rny ut�n biztos talajon �lltam.

Most gyalog ment�nk p�r l�p�st, egy mell�kutc�ba fordultunk be, �s meg�lltunk egy ajt� el�tt, amelyen valami fel�r�s volt.

K�s�r�m int�s�re bel�ptem, �s sapk�mat illemtud�an levettem. Az ajt� mag�t�l t�rult ki el�tt�nk, �s ut�nunk ugyan�gy �sszecsuk�dott.

Odabent rengeteg �vegszekr�nyben ezersz�m hevertek ugyanazok a ruh�k, miket itt mindenkin l�ttam.

Az �zletben azonban (m�sk�nt nem tudom nevezni) senki sem volt.

K�s�r�m most m�rt�ket vett el�, megm�rte a magass�gomat a v�llamig �s der�kb�s�gemet, majd egy polcr�l levett egy �lt�zet ruh�t, �s el�m t�ve intett, hogy vegyem fel.

E percben h�rom ember l�pett be: egy f�rfi �s k�t n�. R�viden besz�ltek, majd hasonl�k�ppen v�logatni kezdtek a ruh�k k�z�tt.

A ruh�t kibontva, inget is tal�ltam benne. A l�togat�kra val� tekintettel azt k�rdeztem vezet�mt�l, hol van az �lt�z�helyis�g, de nem �rtette meg a k�rd�st. Majd �gy k�s�rleteztem, hogy a h�lgyekre mutattam, az �lt�zk�d�st imit�ltam, azt�n az ajt�ra mutatva jeleztem, hogy valahol m�sutt szeretn�k pr�b�lni.

Erre vezet�m sz� n�lk�l odal�pett a h�lgyek egyik�hez, n�h�ny r�vid sz�t v�ltott vele (meg kell jegyeznem, hogy besz�dj�k �s szavaik igen r�videk �s k�nnyen kiejthet�k voltak), majd az egyik h�lggyel visszat�rt.

Udvariasan meghajtottam magam, �s kezet ny�jtva bemutatkoztam.

- Gulliver vagyok - mondtam, lehet� ny�jas mosollyal.

A h�lgy azonban �jra azzal a k�l�n�s csod�lattal n�zett arcomba an�lk�l, hogy visszamosolygott volna, fel�je ny�jtott kezemet pedig megfogta, k�t keze k�zt zavartan forgatta, n�zegette, kutatta, majd �rtetlen�l elengedte.

L�tv�n azonban, hogy vezet�m �jra f�lre�rtette k�v�ns�gomat, megint a h�lgyekre, az ajt�ra �s a ruh�ra mutogatva pr�b�ltam meg�rtetni magamat, mire azok helyesl�en b�logattak, karomat megfogva kivezettek az utc�ra, �s ott olyasvalami t�rt�nt velem, amit elmondani is sz�gyellek.

A h�lgy ugyanis a ny�lt, forgalmas utc�n kigombolta �s leh�zta r�lam a kab�tot, ut�na let�rdelt, �s kigombolta nadr�gomat is.

Kimondhatatlan sz�gyen p�rja �nt�tte el arcomat, �s az irt�zat ki�lt�s�val fogtam �ssze testemen nadr�gomat. K�zzel-l�bbal magyar�ztam, hogy sz�rny� f�lre�rt�sr�l van sz�, hogy egy h�lgy ilynem� seg�ts�g�t �lmomban sem mer�szeltem k�v�nni.

Azok pedig minden megillet�d�s n�lk�l mutogatt�k, hogy ruh�mat okvetlen�l le kell vetnem, mire �sszevissza besz�ltem spanyolul, portug�lul �s n�met�l, magyar�zva, hogy egy angol �llampolg�r ilyen sz�gyent nem t�rhet szem�lyes becs�let�n, mely egyben nemzetem becs�lete is. Diplom�ciai megtorl�ssal fenyeget�ztem, de minden hi�ba, mert azok nem �rtett�k.

M�r sokan meg�lltak, t�bben k�rdez�sk�dtek, agyamon pedig hirtelen kereszt�lcik�zott a rettent� gondolat, hogy az �r�ltek orsz�g�ba jutottam, ahol egyed�l vagyok, senki meg nem ment, �s v�dtelen�l ki vagyok szolg�ltatva szesz�ly�knek. Mi lesz m�g itt? - gondoltam a sz�rny� j�v�re; �s balsejtelmem nemsok�ra be is teljesedett.

Azok ugyanis p�r sz�val tanakodtak, majd t�bben nekem estek, �s minden sivalkod�som ellen�re ott, a ny�lt utc�n lefogtak, lefektettek, az el�bbi h�lgy pedig nadr�gomat leh�zta.

Torkomszakadt�b�l rend�r�rt kiab�ltam, de hi�ba. Egyetlen ember sem indult sz�nalomra ir�ntam, csak bamb�n �s �rtetlen�l n�zt�k egy szerencs�tlen embert�rsuk meghurcoltat�s�t.

Ut�na ingem �s als�nadr�gom k�vetkezett, �s �n ott fek�dtem mindenki cs�fs�g�ra puc�ran, aut�k, villamosok �s j�r�kel�k forgatag�ban.

A k�r�l�ll�k arc�n azonban csak csod�lkoz�st �s zavart l�ttam, ami v�gleg meggy�z�tt, hogy az �r�ltek k�z� ker�ltem.

Most a h�lgy az �j inget akarta feladni, de �n minden er�met �sszeszedve, kit�ptem magamat kezeikb�l, az inget elkaptam, �s egyik kezemmel szem�remr�szemet eltakarva, sietve h�ztam magamra.

Mikor ezt a t�bbiek l�tt�k, elengedtek, �s �tadt�k a ruh�t, amit ugyanolyan sietve kapkodtam magamra, r�gi ruh�imat pedig otthagytam, miut�n zsebeimb�l mindent �traktam.

Arcom �gett a sz�gyent�l, �s vezet�m karj�t megragadva k�ny�r�gtem, hogy gyorsan t�nj�nk el.

P�r pillanatnyi tanakod�s ut�n az bele is egyezett, �s elindultunk. Most �n vittem �t, �s sietve r�ntottam be egy mell�kutc�ba, ott �jra gondjaira b�zva magamat.

Sz�vem a torkomban zakatolt a minden kult�r�t megcs�fol� barbarizmuson. �gy l�tszik, itt az ember�let �s szabads�g semmi v�delemben nem r�szes�l, legal�bb eddig m�g rend�rt nem l�ttam, sehol egy revolveres vagy szuronyos ember. Hogy tudnak ezek nyugodtan aludni?

Egyben megvolt a v�lem�nyem az itteni n�k becs�let�r�l, akik a legkisebb sz�gyen�rzet n�lk�l ragadtatj�k magukat ilyen tr�g�r �s erk�lcstelen cselekedetre, amilyenre haz�m illedelmes �s szem�rmes h�lgyei sohasem vetemedn�nek. �s akkor sem a ny�lt utc�n!

�r�ltek �s c�d�k orsz�ga! Elgondolni is sz�rny�, hogy itt olcs� p�nz�rt minden n� megkaphat�!

Meg kell azonban vallanom, hogy a ruha eg�szen k�l�nlegesen finom �s k�nny� volt. Ilyen k�nnyen �s k�nyelemben m�g nem �reztem magam. A legfinomabban oml� sk�t sz�vet k�zel se j�het hozz�.

Fogalmam sem volt, h�nyadik utc�n j�runk. Mind egyforma sz�les, f�kkal, bokrokkal szeg�lyezett volt, �s teljesen egyforma h�zakkal, csak a forgalom k�l�nb�ztette meg egyiket a m�sikt�l.

Vezet�m most egy m�sik, feliratos ajt�n tess�kelt be. Ezek az ajt�k is mind egyform�k: �vegt�bl�s, z�r n�lk�li ajt�k, amit be sem kellett l�kni, mert k�zeled�sre mag�t�l felny�lt. �gy l�tszik, l�thatatlan sug�r ir�ny�totta. Sokat t�prengtem rajta, hogyan z�rj�k be, de nem tudtam megfejteni.

Megpr�b�ltam ugyan jelekkel megk�rdezni, hogy mi�rt nem lehet bez�rni, de �gy l�tszik, k�s�r�m ezt sem �rtette, mert azt felelte, hogy az�rt, mert akkor nem ny�lna ki.

�ri�si vend�gl�helyis�gbe jutottunk, amely az eg�sz h�z f�ldszintj�t elfoglalta. Csak a v�g�ben volt egy �vegfallal elz�rt r�sz, e m�g�tt feh�r k�penyes emberek kezeltek ismeretlen c�l�, ez�st�s g�peket. K�ts�gtelen, hogy konyha volt, de semmi sem eml�keztetett a mi konyh�nk berendez�s�re. Tart�lyokat �s rengeteg cs�h�l�zatot l�ttam, szelepekkel, feszm�r�kkel, titokzatos villamos m�szerekkel, amelyek hull�mvonalakat �rtak sz�les pap�rszalagokra. U alak� cs�vekben folyad�koszlop hint�zott, egy t�bl�n, kerek �veglapok m�g�tt, sz�nes jelz�f�nyek villantak, egy dob sebesen forgott, �s egy�b g�pcsod�k v�gezt�k kiszabott munk�jukat.

Sok kis asztal mellett ugyanazok a k�nyelmes karsz�kek �llottak, amiket m�r sokszor l�ttam. A falak h�zagmentes, vajs�rga, porcel�nszer� r�teggel bor�tva. Felt�n� volt, milyen t�gas utak ny�lnak az asztalok k�zt �gy, hogy b�r sokan tart�zkodtak ott, tolong�s nem volt.

Meglep� csend uralkodott, csak az ev�eszk�z�k cs�rg�s�t hallottam.

K�t asztalsor k�zt, mint a k�s�rtetek libbent�nk v�gig a szivacsos gumisz�nyegen, �s a legels� �res asztalhoz le�lt�nk.

Ekkor vettem �szre, hogy az asztalok mellett, a t�ls� oldalon, lassan mozog egy v�gtelen szalag, rajta egyenl� t�vols�gra ez�st�s f�ny� dobozok, ev�eszk�z�k, poharak.

Ezekb�l vezet�m egyszer�en leemelt kett�t, �s az egyiket el�m tette. Els� pillanatra nem tudtam, mit kell vele kezdeni, de vezet�m felnyitotta a saj�t doboz�t, �s a benne lev� �telt kanalazni kezdte, �n pedig k�vettem p�ld�j�t.

�s most m�r val�ban nem tudtam, mint v�lekedjem ezekr�l a furcsa emberekr�l, akik egyszer brut�lisak, m�skor gyeng�dek �s szolg�latk�szek.

Mikor pedig az ismeretlen, p�pszer� eledelt megk�stoltam, az elragadtat�st�l felki�ltottam.

Valami rendk�v�li �tel volt. �z�ben valahogyan egyes�tve volt a fogolypecsenye neh�z zamata a must�r k�nny� savany�s�g�val. Benne volt az erd� illata, a h�sos cs�sz�rk�rte lev�nek csordul� szimf�ni�ja, neh�z borok m�mora �s a forr�sv�z �d�t� j�zans�ga. Mondhatom, az eg�sz �letet vettem �ltala magamhoz.

Most j�ttem csak r�, hogy milyen �hes vagyok val�j�ban, hiszen csak egy k�rt�t ettem partra �sz�som �ta. Moh�n estem neki, �s egykett�re bekebeleztem.

Vezet�m pedig az �res ed�nyt sz� n�lk�l elvette el�lem; �s az asztal k�zep�re �ll�tva, egy gombot nyomott meg, mire az asztal megny�lt, a doboz els�llyedt, majd minden visszaz�r�dott. A sima, s�rga �vegfel�leten alig l�tszott a csap�ajt� k�rvonala.

Vezet�m pedig, �hs�gemet l�tva, �jra vett egy dobozt a fut�szalagr�l, �s el�m tette.

Ennyi sz�vj�s�g rendk�v�l meghatott. M�lyen megb�nt�m el�bbi gondolataimat. Meghatottan rebegtem n�h�ny k�sz�n� sz�t, �s k�nnyek tolultak szemembe.

Vezet�m ezt l�tva hozz�m hajolt, �s l�that� ijedelemmel tekintett r�m. Hirtelen k�t keze k�z� fogta arcomat, �s a vil�goss�g fel� ford�tva, �sszer�ncolt homlokkal f�rk�szte.

Majd fel�llt.

- Elo! Elo! - ki�ltotta.

Az ottlev�k k�z�l egy ember fel�llt, hozz�m j�tt, vezet�m arcomra mutogatva p�r sz�t mondott, az pedig t�sk�t h�zott el� zseb�b�l.

A t�sk�b�l egy apr� fecskend�t vett ki, majd arcomhoz �rintve, belesz�vta k�nnyeimet, azut�n kinyomta egy apr� �vegbe, amely tal�n negyedh�velyk nagys�g� lehetett.

Most szemh�jamat leh�zva, aggodalmasan kezdte szememet vizsg�lni, amib�l l�ttam, hogy orvossal van dolgom.

Megint elfogott a r�m�let, �s �jra k�s�rtett a rettent� sejtelem, hogy �r�ltek k�z� ker�ltem.

Meg akartam gy�zni, hogy semmi baja szememnek, let�r�ltem k�nnyeimet, �s mosolyogtam, ami �jabb felt�n�st keltett.

P�r sz�t tanakodtak, majd az orvos elment, �n pedig vegyes �rzelmekkel le�ltem megenni a m�sodik adagot, de l�nyegesen kisebb �tv�ggyal.

Annyit azonban l�ttam, hogy t�k�letlens�geikt�l eltekintve, sokat k�sz�nhetek nekik. Eszembe jutott, hogy k�s�r�m ruh�mat ki sem fizethette, mert elfutottam, �s �, nehogy magamra maradjak, ink�bb velem j�tt, kit�ve mag�t annak, hogy mint rabl�t keress�k, �s hogy itt is � vend�gel engem. Mindenk�ppen meg akartam t�r�teni kiad�sait.

Azt m�r l�ttam, hogy bankjegyeinket nem ismeri, de szerencs�re volt n�lam n�h�ny arany- �s ez�stp�nz is. T�rc�mat ki�r�tve, �tadtam neki a tartalm�t. Sokat forgatta, n�zegette, jelekkel k�rdezte, hogy mit csin�ljon vele, �n pedig a konyha fel� mutogattam, de � a p�nzt sz�j�ba v�ve,

k�nos, r�g� grimaszokkal mutatta, hogy ebb�l nem lehet eb�det f�zni. Nem voltam tiszt�ban vele, hogy gavall�ri�ja k�szteti-e �lcelni, vagy pedig egy�ltal�n nem ismeri p�nz�nket. Megpr�b�ltam magyar�zni a c�lt, de nagyon nehezen ment; v�g�l is lemondtam r�la, �s az �rm�ket visszatettem t�rc�mba.

Most vezet�m intett, fel�lltunk �s elt�voztunk. Azt hittem, az eb�d �r�t is valami automat�ba fogja bedobni. Meg akartam lesni, hogy majd ott k�zzelfoghat�bban magyar�zhassam meg p�nzem l�nyeg�t, de meg kellett �llap�tanom, hogy itt sem fizetett. Most m�r igaz�n tele voltam k�v�ncsis�ggal �letm�djuk ir�nt, �s nem volt m�d besz�lgetni.

Hat �ra k�r�l lehetett, az utc�kon tengernyi l�mpa gy�lt ki, de �gy elburkolva, hogy j�form�n �rny�k n�lk�l haladtunk. A f�ny nem volt s�rga, sem feh�r, hanem olyan, mint a nap: elter�l�, tiszta, nyugodt f�ny�radat.

Mintegy t�z percig gyalogolhattunk ugyanolyan forgalomban, mint d�lel�tt. A suhan� g�pkocsik alakjait alig tudtam kivenni, olyan gyorsan t�ntek el. Pedig soha annyi k�l�n�s kocsit nem l�ttam. Egyiken hossz� tart�ly volt, a vezet�t nem is l�ttam, m�sikr�l emel�karok ny�ltak a magasba, egyik �ri�s f�msz�jat t�tott el�re, olyant is l�ttam, amelyiknek fel�l is volt kereke, hogy a h�t�n is tudott futni.

N�ha nagy, torped�szer� test �szott el felett�nk, minden�tt egy dr�tvezet�ket k�vete an�lk�l, hogy azzal b�rmi kapcsolatban lett volna. Az emberek n�ma utakon, hangtalan cip�ben, a j�rm�vek, ha lehet, m�g hangtalanabbul, de mind rohant. A �peknek ez a n�ma boszork�nyt�nca k�l�n�s m�don megfosztott biztons�g�rzetemt�l. Mintha nem lenne neh�zs�gi er�, csak a testetlen sebess�g suhan�sa.

Az eg�sz olyan val�sz�n�tlen�l hatott, mintha mindez val�j�ban nem is volna, vagy legal�bb nem lenne pill�r, amelyre az eg�sz t�maszkodik. �s az arcok is olyan furcs�n idegenszer�ek: szokatlan ar�nyoss�gukb�l j�akarat �s visszariaszt� megk�zel�thetetlens�g �rad az emberre.

Hirtelen bajt�rsaimra gondoltam, kikkel annyi kellemes est�t t�lt�ttem a klubban, �s akik az�ta tal�n az �ce�n fenek�n nyugosznak hull�ms�rjukban. Sz�vem elszorult, �s nagy sz�ks�g�t �reztem egy �l� embernek, egy bar�tnak, akihez melegen sz�lhatn�k, �s elmondhatn�m benyom�saimat, mert furcsa, de ezekr�l az a benyom�som volt, mintha nem �ln�nek. Mintha e m�g�tt a sz�rny� t�k�letess�g m�g�tt nem volna tartalom.

�s amint az utc�kat r�ttuk, m�g egy �rz�s t�madt fel bennem, �s mindink�bb er�t vett rajtam, de pontos mibenl�t�r�l m�g nem tudtam sz�mot adni magamnak.

�gy �reztem, hogy nagyon j� volna az olt�r el� vetni magamat, hogy felsikoltsak. De mi�rt? Mit tudom �n! �rdekes, hogy m�g odahaza nem voltam t�l vall�sosnak mondhat�, most egyszerre meg�rteni v�ltem a vall�s eg�sz keletkez�s�t �s benn�nk rejl� gy�kereit. Egy templomot kerestem, ahol sz�vemet ki�nthetem an�lk�l, hogy k�nnyeimre orvosok t�ts�k a sz�jukat.

Jelekkel az �gre mutatva, pr�b�ltam k�s�r�met a templom fel�l k�rdezni, mire � ugyancsak jelekkel megnyugtatott, hogy nem fog esni. Sz�val, ezt sem �rtette meg, mint eddig annyi m�s �rtelmes k�rd�st. Nem sokat t�r�dtem kudarcommal, gondolv�n, hogy a templomot �gyis �szre fogom venni, de hi�ba kerestem. Minden h�z rem�nytelen�l egyforma �s d�sztelen volt, �s ki tudja, hogy e vigasztalan skatuly�k k�z�l melyikbe szor�tott�k bele a templomot.

Most meg�lltunk egy ajt� el�tt, amely szint�n kit�rult el�tt�nk.

Bement�nk. Liftbe l�pt�nk, amely a m�sodik, legfels�bb emeletre vitt benn�nket. A liftb�l kil�pve, �veges loggi�ra jutottunk, melynek minden ablaka fel volt h�zva, �s a h�ts� kertre ny�lt. Lent k�r�lbel�l �tven yard hossz� �s ugyanolyan sz�les park ter�lt el, azon t�l m�sik h�z k�vetkezett, ker�t�s n�lk�l. Az utakon k�nyelmes, gumi hever�k, k�l�nb�z� lugasok �s mindez gy�ny�r�en vil�g�tva.

A hever�k�n t�bben fek�dtek, az utakon j�rk�ltak, de mindenki egyed�l �s n�m�n. Sehol egy t�rsas�g, sehol egy bizalmas csoport, sehol egy j�kedv�, hahot�z�, meghitt sarok vagy egy vitatkoz� f�lkar�j.

A kertb�l t�cs�kkoncert �s b�d�t� h�rsfaillat sz�llt fel. �rthetetlen emberek! Mert, �me, szeretik a n�v�nyt, �s kifek�sznek a gyepre, ablakaik nagyok, t�gasok, napos teraszok, a kertekben ott a szok�sos f�rd�medence, ami mind a sz�vvel teljes ember tulajdona. H�t akkor m�gis mi�rt ez az elk�l�n�l� ridegs�g? M�rt nem becs�lik meg egym�st kedves sz�val; sz�vvel, meleg bar�ts�ggal?

A teraszr�l egy szob�ba l�pt�nk, melynek l�mp�i bel�pt�nkre magukt�l kigyulladtak, az ablakokat pedig vezet�m gombnyom�ssal bez�rta.

A falak ugyanolyan vajs�rg�k voltak, mint az �tkez�ben. A szob�ban h�rom sz�k, egy hever�, egy fot�j, egy n�gyszegletes asztal, de semmi sem f�b�l, hanem a m�r sokszor l�tott, bakelithoz hasonl� anyagb�l. A padl� ugyanilyen, sz�nyegnek, f�gg�nynek nyoma sincsen. Az ablak mellett lyukasztott f�mlemezekkel bor�tott f�t�test, a sarokban pedig telefon, villamos �ra �s n�h�ny olyan k�sz�l�k, amelyek rendeltet�s�r�l fogalmam sem volt. A falon n�h�ny eltolhat�, �vegszer� ablak m�g�tt k�nyvek �lltak. Amint a szekr�nyek, �gy az �gy is a falba volt s�llyesztve, gombnyom�sra kifordult, �s visszaford�tva a falban elhelyezett porsz�v� �nm�k�d�en kitiszt�totta �s kiszell�ztette.

Azt�n a f�rd�szob�ba ment�nk. Nem untatom az olvas�t a t�ls�gos r�szletez�ssel, az eddigiekb�l �gyis l�thatja a l�nyeget. H�zigazd�m tart�zkod�s n�lk�l levetkezett el�ttem, majd nekem is k�vetnem kellett p�ld�j�t, hogy a tus alatt megtiszt�lkodjunk, ami nagyon j�lesett.

Ut�na egy faliszekr�nyb�l �gynem�t vett ki sz�momra, a f�ld�n elhelyezve nagysz�r� fekv�helyet k�sz�tett, �s intett, hogy fek�djek le.

Megvallom, kiss� furcs�n hatott r�m, hogy a vend�get fekteti a f�ldre. Nem mintha fekv�helyem nem lett volna el�g k�nyelmes, mert a gumimatrac egyform�n puha, ak�rmire teszik, de az elj�r�s valahogyan gyenge f�nyt vetett gazd�m j�lnevelts�g�re. Igyekeztem magamban mentegetni, hogy v�gt�re k�z�ns�ges villanyszerel�, de akkor meg mire magyar�zzam ezt a dr�ga �s rendk�v�l finom berendez�st?

Mindenesetre annyit egy villanyszerel�t�l is elv�r az ember, hogy a forma kedv��rt az �ggyal k�n�lja meg vend�g�t, hiszen tudhatta, hogy j� modorom �gysem engedte volna elfogadni. �jb�l s�hajtva gondoltam dr�ga haz�mra, ahol az emberek finomabbak, kedvesek, gavall�rok, �s a h�zigazda mindig a legjobb falatokat aj�nlja vend�g�nek, �gyis tudva, hogy az szabadkozik, �s a legrosszabbat veszi ki.

Lefek�dtem teh�t, m�g gazd�m k�l�nb�z� rug�s �s s�lyz�s tornaszereket vett el�, �s a teraszra ment gyakorolni mag�t.

Negyed�ra m�lva visszaj�tt, lefek�dt, egyet tapsolt, mire a villany elaludt.

Engem az izgalmak m�g sok�ig �bren tartottak, egy�bk�nt sem voltam szokva ilyen korai lefekv�shez. �gy l�ttam, gazd�m m�giscsak a jobbm�d�ak k�z� tartozik, de akkor meg m�rt nem tart szolg�t, vagy legal�bb m�rt nem h�zasodik meg?

Kazohini�ban t�lt�tt els� napom a megfejthetetlen k�rd�sek t�mkeleg�vel z�rult, �s izgatottan v�rtam a m�snapot, hogy mindezekre v�laszt kapjak.

Harmadik fejezet

Szerz�t orvosok vizsg�lj�k meg - K�rh�zban helyezik el a belohinek k�z�, �s megtan�tj�k nyelv�kre - Azonk�v�l megismerj�k a kazo fogalm�t, ami az orsz�gnak alapelve, jobban mondva �llapota

Reggel hat �rakor kelt�nk. A tus alatt megtiszt�lkodtunk, majd gazd�m a telefonhoz l�pett, �s valakivel p�r sz�t v�ltott.

K�s�bb engem is odasz�l�tott, �s arcomat egy lencse el� tartva, p�r percig t�rsalogtak.

Azt�n intett, �s megindultunk. Az utc�n �jra felvitt benn�nket a lift a h�zak tetej�re, majd a mozg�j�rd�n elment�nk a gyorsvas�t meg�ll�hely�hez, �s ott vonatba besz�llva, v�gigrep�lt�nk a v�ros felett.

Most m�r jobban figyeltem, de semmi v�ltozatoss�got nem fedeztem fel. Sehol egy torony, egy oszlopcsarnok, egy kiemelked� �p�let, s�t temet�t sem l�ttam.

Egyszer gy�rak f�l� �rkezt�nk, legal�bbis erre vallott az �p�letek k�l�n�sebb elrendez�se. A felfel� ny�l� tet�ablakok, az udvaron kanyarg� s�nek. De az �p�letnek nem volt sem k�m�nye, sem ker�t�se.

K�s�bb tudtam meg, hogy mindent villamoss�ggal v�geztetnek. Ez mozgatja a g�peket, f�zi az eb�det, s�ti a kenyeret, ez f�t a szob�kban, tiszt�t, mos, szell�ztet. A l�ngot csak a laborat�riumokban ismerik.

Majd mez�kre �rt�nk, ahol a vonat t�lt�sen futott v�gig. Hegyek �s erd�k k�z� ker�lt�nk.

Egy nagy �p�lett�mb t�nt fel el�tt�nk. A vonat itt f�ld al� futott, �s er�s f�kez�ssel meg�llott.

Kisz�lltunk. Mellett�nk egy m�sik vonat f�mkocsijai csillogtak, de eg�szen m�sform�k. Sokan sz�lltak ki bel�l�k, n�melyik�k bek�t�tt k�zzel, arccal, volt, akit hord�gyon vittek. Innen l�ttam, hogy k�rh�zba jutottunk.

Liftbe sz�lltunk, ami egyenesen az egyik �p�let hallj�ba vitt.

Most vezet�m folyos�kon vezetett �t, m�g az egyik szob�ba bel�pve, k�l�n�s g�pek k�z�tt tal�ltam magamat:

A k�sz�l�kek k�zt k�t ember j�rk�lt, egyik j�tt�nkre hozz�m l�pett, vezet�m r�m mutogatva, p�r sz�t v�ltott vele, az pedig egy sz�kbe �ltetett.

Vezet�m most sz� n�lk�l megfordult �s t�vozott: K�telyek gy�t�rtek, mert nem tudtam, hogy v�gleg magamra fog-e hagyni vagy visszat�r, de nem k�sz�nt, �s �gy megnyugodtam, hogy nem leszek egyed�l olyan ember t�rsas�g�ban, aki m�g annyit sem tud r�lam, mint vezet�m.

�j gondvisel�m, aki - mint k�s�bb kider�lt - t�nyleg orvos volt, szembe�lt velem, pupill�mat figyelte, t�rdreflexeimet kopogtatta, majd cip�met lev�tetve, egy ismeretlen g�p el� �ll�tott.

H�feh�rre zom�ncozott, sz�les talp� oszlopon egy nagy, lapos korong �llott, melyen k�rben elhelyezve t�bb sk�l�zott �vegablak volt. Az oszlopb�l n�h�ny tucat csukl�s f�mkar ny�lt ki, egyiknek v�g�n f�mt�ny�r, m�sikon t�, harmadikon sz�v�fej �s egy�b, furcsa szersz�mok. A g�p olyanforma volt, mint egy sz�zkar� hindu istenszobor. Tetej�n n�h�ny t�hegyes, csillog� f�mcs�cs.

Az orvos sz�ket tolt el�m, �n pedig vegyes �rzelmekkel helyet foglaltam. K�l�n�sen azt a kart n�ztem gyanakodva, amelynek v�g�n t� volt.

Az orvos pedig �ppen ezt fogta meg. Ruh�imat v�llamn�l megnyitotta, �s a t�t a legkisebb em�ci� n�lk�l lapock�mba sz�rta.

�ppen tiltakozni akartam a felesleges k�nzat�s ellen,mikor semmi bajom, de a meglepet�st�l el�llt a szavam. A sz�r�sb�l ugyanis semmit sem �reztem, b�r az orvos el�z�leg semmi �rz�stelen�t�st nem v�gzett.

B�mulva tekintettem a furcsa szerkezetre. Annak ablakai m�g�tt ebben a pillanatban f�nys�vok gyulladtak ki, melyek fel-al� himb�l�ztak, t�bbsz�r sz�nt v�ltoztatva.

Most az orvos egy�b karokat tapasztott homlokomra, mellemre, hal�nt�komra �s h�tamra. A f�nyek �jb�l er�sen himb�l�ztak az �vegablakok m�g�tt, a g�p tetej�n a f�mcs�csokb�l villamos kisug�rz�s foszforeszk�lt, majd a f�nycs�kok lassan meg�llapodtak. Ekkor csenget�s hallatszott, a g�pb�l sz�les, jelekkel tele�rt pap�rszalag k�gy�zott el�, amit az orvos let�pett, �s nagy�t�val megvizsg�lt.

A szoba v�ratlanul els�t�t�lt, �s a szemben lev� �vegfalon tavaszi r�t jelent meg. A f�ldet csod�latos vir�gsz�nyeg bor�totta, a bokrok vir�gt�l voltak terhesek, �s minden vir�g kiv�tel n�lk�l feh�r. A r�tet l�gy szell� borzolta, �s amint ez a szell� arcomat �rintette, teli t�d�vel �lvezhettem az �de, tavaszi illatot. A bokrokb�l mad�rdal zengett.

De ez a nagy feh�rs�g lassan sz�n�t v�ltoztatta. El�bb s�rga, majd k�k mezt �lt�tt a mez�, v�g�l eg�szen val�sz�n�tlen ultramarinsz�nbe ment �t, ut�na pedig pirosba �lt�z�tt.

Ugyanakkor a bokrokb�l feh�r ruh�s f�rfiak �s n�k l�ptek el�, �s lass� l�ptekkel haladtak �t a sz�nen. Test�k ringott, karjuk �temre lend�lt, �s a mad�rdal is ennek az �temnek megfelel�en l�ktetett. Volt benne valami a t�ncb�l, de sokkal egyszer�bb, term�szetesebb.

Eddigi, meglehet�sen nyomott �rz�seim ut�n mindenesetre fel�d�t� �s �rdekes l�tv�ny volt. B�multam az alakok t�k�letes plaszticit�s�t �s az illatot, amit n�lunk eddig semmif�le technikai berendez�ssel nem lehet l�trehozni a mozikban. Azonk�v�l eleinte hat�rozott m��lvezetet is ny�jtott a l�tv�ny. Sajnos azonban a sz�p apote�zist n�h�ny olyan mell�fog�s rontotta, amely jelent�kenyen cs�kkentette m�v�szi �rt�k�t, �s a mer�sz dilettantizmus benyom�s�t keltette.

A vir�gos mez� ugyanis r�szekre tagoz�dott. K�k, s�rga �s piros kock�k ker�ltek egym�s mell�, majd egym�sba folytak, szinte birk�ztak, a mad�r�nek l�ktet�se pedig lassank�nt annyira mesterk�ltt� v�lt, hogy a sz�p hangulatb�l kiz�kkentem. Tet�zte m�g ezt az, hogy a mad�rdalba idegen, aut�szir�naszer� hangok; valamint recseg� �s s�pol� hangszerek is belesz�ltak. A szerepl�k �lt�z�kei pedig ugyancsak megv�ltoztak: a lenge, feh�r, tavaszi k�penyek �tv�ltoztak neh�z, pr�mszeg�ly� �lt�z�kekk�, majd ezeken s�rgar�z �vek jelentek meg, melyekr�l f�nyl�, k�k k�vek l�gtak, v�g�l pedig a tavaszi illatba egy�b, oda nem tartoz� illatok vegy�ltek: fodormenta-, �ter-, s�t k�nszagot is �reztem.

Most m�r - �szint�n sz�lva - kezdtem nem �rteni a dolgot. De nem sok id�m volt t�prengeni, mert a szoba kivil�gosodott, a k�p elt�nt, a szagot ventill�torok siv�tva sz�vt�k ki, a g�p zizegett, �j pap�rszalag j�tt ki bel�le, amit az orvos let�pett �s megvizsg�lt.

�jra s�t�t lett.

A falon egy narancs k�pe jelent meg, azt�n mellette egy m�sik, egy harmadik, egy negyedik, �s �gy tov�bb. Ezzel egy�tt olyan kellemes narancsillat �radt fel�m, hogy �sszefolyt a ny�l a sz�mban, �s nagy v�gyam t�madt egyet elk�lteni.

Mikor azonban m�r eg�sz halom emelkedett, a narancsok elkezdtek sorokba rendez�dni, v�g�l pedig egyetlen narancsfal �llott velem szemben.

Most a narancsok lassan egym�sba folytak, a hat�rvonalak elt�ntek, �s csak a sz�n�k maradt meg, mintha a szoba fala narancssz�n�re lett volna festve. Ezzel egy�tt az illat is elt�nt.

A sz�n azt�n mind �l�nkebb t�nusba ment �t, majd lakkos f�nyt nyert, �s v�g�l olyan t�nd�kl�en csillogott, amit

semmif�le �ltalunk ismert fest�k nem �rne utol.

Ezzel azonban hirtelen kivil�gosodott a szoba, a g�p zizegett, �j pap�rszalagot vetett ki, amit az orvos megvizsg�lt, �n pedig tan�cstalanul �ltem, mert fogalmam sem volt, mi lehetett az �rtelme, mi�rt csin�lt�k, �s mi volt az �sszef�gg�s a falon t�rt�ntek k�zt.

�jb�l s�t�t lett.

A falon, a bal sarokban egy ember jelent meg. Kimer�lten rogyott egy sz�kbe, homlok�t megt�r�lte. Ugyanez ism�tl�d�tt a jobb sarokban: megjelent egy m�sik ember, �s le�lt. Most mind a kett� el�tt asztal jelent meg, az asztalokon pedig ugyanolyan �telesdobozok, amilyent az �tkez�ben magam is l�ttam.

Az els� ember sietve nyitotta fel doboz�t, moh�n esett az �telnek, de m�g bele sem m�rthatta kanal�t, mikor a m�sik hozz�l�pett, elvette el�le �s - ki�nt�tte.

A nem v�rt fordulat meglepett, de miel�tt magamhoz t�rhettem volna, a t�mad� vissza�lt hely�re, az asztalon viszont �j doboz jelent meg. Az �hes ember �jb�l nekil�tott, de a t�mad� �jb�l hozz�l�pett, �s ki�nt�tte az �telt.

Ez m�r val�s�ggal felh�bor�tott, �s csak az �hes ember t�relm�t csod�ltam, hogy a t�mad� �jb�l megtorl�s n�lk�l v�gezhette gal�d tett�t.

De ez m�g nem volt el�g. A jelenet harmadszor is sz�r�l sz�ra megism�tl�d�tt! A hihetetlen szemtelens�g annyira felh�bor�tott, hogy szinte oda akartam ugrani, el�gt�telt venni a szeg�ny, �gyefogyott fr�ter helyett. Igaz, hogy legsz�vesebben annak is megmondtam volna a v�lem�nyemet.

Most imm�r a negyedik doboz jelent meg az asztalon. Az �hes ember felnyitotta, mire a t�mad� �jra fel�llt.

Ez m�r t�bb volt a sokn�l. �reztem, hogy ha most sem veri k�pen, meg fogok pukkadni.

Ekkor azonban az �hes is fel�llt. Pattan�sig fesz�lt idegekkel v�rtam a nagy, megk�nnyebb�t� nyaklevest, de nem ez t�rt�nt.

Az �hes ember ezt ki�ltotta:

- Elo! Elo!

Erre t�bben a sz�nre futottak, a t�mad�t k�r�lvett�k, �s k�nyszer�tett�k hely�re le�lni. Most pedig olyan dolog t�rt�nt, ami mindennek ink�bb nevezhet�, mint a dr�mai csom� megold�s�nak.

Az �hes ember ugyanis felnyitotta a t�mad� doboz�t, belem�rtotta kanal�t, �s - megetette a t�mad�t, mik�zben a t�bbiek lefogva tartott�k! Ezalatt �lland�an magyar�zott neki, de minden remeg�s n�lk�l hangj�ban. Mikor pedig az eg�sz adagot beledikt�lt�k, felemelt�k, h�rom ember elvezette, az �hes pedig v�gre neki�lt saj�t adagj�nak, �s megette.

Ezzel �jra vil�gos lett a szoba, engem pedig a legnagyobb hi�ny�rzet t�lt�tt el. Ebb�l a t�rt�netb�l nemcsak a dr�mai igazs�gszolg�ltat�s hi�nyzott, de mindennapi igazs�g�rzetemet is m�lyen feld�lta. Nem mondom, hogy a t�mad� �tel�t is ugyan�gy ki kellett volna �nteni, elv�gre k�r az �tel�rt, de legal�bb valami leck�t adtak volna neki, hogy m�skor elmenjen a kedve hasonl� �nk�nyes akci�kt�l! Vagy ha m�r olyan f�l�nk civil k�z�ns�gr�l van sz�, amely ett�l is irt�zik, adt�k volna legal�bb rend�rk�zre hogy a r�cs m�g�tt legyen alkalma elt�n�dni a j� modor szab�lyain. De megetetni?!

Ebb�l a t�rt�netb�l teljesen hi�nyzott az egyens�ly, megnyugtat� igazs�gszolg�ltat�s. Kibillent, f�lrecs�szott �s befejezetlen volt.

Mi�rt? �s f�k�nt mi�rt kellett ezt nekem mind v�gign�znem? Pszichotechnikai vizsg�nak n�ztem az eg�sz �gyet, de minek kell olyan t�rt�nettel trakt�lni az �ldozatot, ami minden logik�n �s rendszeren k�v�l esik? Mit lehet az ilyenb�l meg�llap�tani?

Az orvos azonban kih�zta lapock�mb�l a t�t, a g�pb�l �j szalagot t�pett le, megvizsg�lta �s csengetett.

K�t m�sik t�rsa l�pett be, intettek, hogy menjek vel�k, majd �jra folyos�kon �t kijutottunk egy �ri�si parkba, �s ezen �t egy f�ldszintes �p�letbe ment�nk.

Egy alacsony helyis�gbe vezettek, ahol meztelenre vetk�zve egy sz�kbe kellett �ln�m. Mikor bele�ltem, r�m�lten fedeztem fel annak karj�n a villamossz�khez hasonl� r�zlemezeket, �s hirtelen az a gyan� villant �t agyamon, hogy haz�m valamelyik ellens�g�nek kez�be ker�ltem. R�mes sejtelmeimet csak meger�s�tve l�ttam, mikor egy hatalmas f�mkalapot akartak a fejembe nyomni, amely vezet�k v�g�n l�gott a plafonr�l, �s belsej�b�l k�l�n�s sisterg�s hallatszott.

Sikoltva felugrottam, �s ki akartam futni, de ketten hozz�m ugrottak, lefogtak, lenyomtak a sz�kbe, odasz�jaztak, �s a kalapot a fejembe nyomt�k, majd j�l r�k�t�zt�k.

Arcomon ki�t�tt a verejt�k, mindenf�le nyelven kiab�lva tiltakoztam, rugdal�ztam, de a t�ler�vel szemben tehetetlen voltam, �s er�m fogyt�val szememet behunyva, lelkemet Istennek aj�nlva, feladtam a k�zdelmet.

Most egy harmadik ember a falon egy kapcsol�t z�rt, �n pedig �reztem, hogy minden hajam sz�la az �gnek mered. Akkor az ijeds�gnek tulajdon�tottam, de k�s�bb kider�lt, hogy a bel�m bocs�tott statikus elektromoss�g okozta. A kalapb�l halk berreg�s hallatszott, majd leemelt�k fejemr�l, �s v�gre megk�nnyebb�l�ssel �llap�tottam meg, hogy �lek.

Kezemet feloldozt�k, �s amint fejemen v�gigsim�tottam, minden tiszt�z�dott: megny�rtak. Ugyanaz a k�rbeny�rt, frizur�tlan hajviseletem volt, mint nekik. Az eg�sz ny�r�s alig tartott �t m�sodpercig. Most m�r sokkal nyugodtabban n�ztem az elk�vetkezend�k el�.

Ezut�n sz�kem megindult, a m�sik helyis�gben �j sapk�t szereltek a fejemre. Hamarosan langyos v�z �nt�tte el fejemet, egy k�rben forg� kefe megmosta, majd mikor n�h�ny m�sodperc m�lva leemelt�k a sapk�t; hajam m�r sz�razon, lef�s�lve fek�dt.

Innen m�g egy v�zmedenc�n vitt �t sz�kem, azt�n meleg leveg�t f�jtak r�m, v�g�l egy nagy cs�v�n vonultam �t, melyben furcsa, lila f�ny vill�dzott.

Ut�na vadonat�j ruh�t adtak r�m, ugyanolyat, amilyent a v�rosban kaptam, �s v�g�l egy k�nyelmes, tiszta kis szob�ba vezettek, megmagyar�zt�k, hogy ez lesz az otthonom, �s magamra hagytak. A szoba berendez�se egy�bk�nt ugyanolyan volt, mint amilyet vezet�mn�l l�ttam. Ez megnyugtatott, mert m�r att�l tartottam, hogy el�bbi sajn�latos f�lre�rt�sem miatt �r�ltnek n�znek.

De most mi lesz?

Nem volt sok id�m t�prengeni. P�r perc m�lva bel�pett egy ember, megfogta karomat, �s azt mondta: "ba." Majd a l�bamra mutatott: "bola" - mondta, �s intett, hogy ism�teljem.

Teh�t nyelv�ket akart�k megtan�tani, aminek nagyon �r�ltem. V�gre rem�lhettem, hogy vil�goss�g der�l az eddigi sok megfejtetlen k�rd�sre. Most �nmag�ra mutatott.

- Zatamon - mondta.

Meg�rtettem. Ez a neve.

A t�bbi r�szlettel nem is untatom az olvas�t. El�g az hozz�, hogy a tov�bbi id�t nyelvtanul�ssal t�lt�ttem, �s egy h�nap m�lva t�k�letes�n besz�ltem vel�k.

Nyelv�k ugyanis roppant egyszer�. Ab�c�j�k harminc bet�b�l �ll: tizen�t mag�nhangz� �s tizen�t m�ssalhangz�. A m�ssalhangz�k k�z�l hi�nyzik az "r", "q", "x" �s "c", viszont t�bb mag�nhangz�juk van, p�ld�ul egy torokb�l ejtett "i", egy az "�" �s "�" k�z�tt �ll� hang �s sok m�s.

�ltal�ban nagyon k�nyelmes besz�dj�k van, a nehezebb �s kett�s hangz�kat nem ismerik, szavaikban a mag�n- �s m�ssalhangz�k mindig felv�ltva k�vetik egym�st. A bet�k jelei is teljesen egyszer�ek: v�zszintes, ferde �s f�gg�leges vonalak �ll� �s fekv� ellipszis, a mi "v" bet�nk n�gyf�le helyzetben, k�r, deltoid alak� bet� stb. Sz�val mind m�rtani idom, ami oly jellegzetesen illeszkedett bele az itteni k�rnyezetbe.

Sz�moz�sra is bet�ket haszn�ltak. Minden sz�mjegynek k�t neve volt: egy mag�n- �s egy m�ssalhangz�, amib�l az olvas� m�r l�thatja, hogy nem a t�zes, hanem a tizen�t�s sz�mrendszert haszn�lt�k. P�ld�ul az egyes neve "e" �s "l", a tizenkettes� "i" �s "m", a tizenn�gyes� "�" �s "z". Ez a sz�mokat nagyon megr�vid�ti le�r�sban, kimond�sban egyar�nt, ugyanis a sz�mokat a mag�n- �s m�ssalhangz�k felv�ltva egym�s ut�n ragaszt�s�val fejezik ki. P�ld�ul ez a sz�m 3331, a tizen�t�s sz�mrendszerben csak h�rom jeggyel �rand�, �gy 14-12-1, �k pedig �gy �rt�k, �s �gy mondt�k ki: "zil."

Id�beoszt�sukra nem haszn�lt�k az �r�t �s percet, hanem a nap fel volt osztva 50 625 r�szre (ami 15-nek a negyedik hatv�nya), ez az id�tartam valamivel nagyobb, mint a mi m�sodperc�nk. �s p�ld�ul amit mi �gy fejez�nk ki: "d�lut�n 6 �ra, 32 perc, 11 m�sodperc", azt �k egyszer�en �gy mondj�k: "kalaz", ami az �jf�lt�l elm�lt id�egys�gek sz�ma volt. K�s�bb megtanultam, milyen k�nny� �gy telefonsz�mokat megjegyezni.

Szavaik rendk�v�l r�videk, �s az volt a benyom�som, hogy nyelv�ket is mesters�gesen �ll�tott�k �ssze, mert a legt�bbsz�r haszn�lt sz�k a legr�videbbek. Minden sz� jelleg�t meg lehet �llap�tani az els� bet�j�b�l, mert p�ld�ul b-vel kezd�dnek az �sszes f�nevek, mint a m�r eml�tett "ba" �s "bola". Z-vel kezd�dnek a szem�lynevek, k-val a mell�knevek, m�g a sz�kezd� mag�nhangz�kkal az ig�ket jelzik. Az, hogy a szavak jelleg�nek jellemz�i el�l vannak, a besz�det k�nnyebben �rthet�v� teszi, mert a figyelem jobban megoszlik a sz�ban.

A hangs�llyal is sokkal t�bbet fejeznek ki, mint a mi nyelveink. N�luk k�l�n hangs�lya van annak, ha valaki tan�csol, ha felsz�l�t, ha helyesel vagy c�fol. Ugyan�gy a sz�rend is nagyon v�ltozatos, �s egyetlen sz� elcser�l�se m�s �rtelmet ad a mondatnak. �s mindez nagyon k�nnyen megtanulhat�, mert nyelv�knek az a furcsa saj�toss�ga van, hogy nem ismeri a kiv�teleket.

Hogy p�ld�t mondjak, a mi parlamentjeinkben hosszas vita tud kifejl�dni af�l�tt, hogy ki jobb-, ki baloldali, ki a hazafi, ki internacionalista, ki a diktat�ra, ki a liberalizmus h�ve. Az � nyelv�kben a hangs�ly, a sz�rend, k�pz�k ezer vari�ci�ja nem az ilyen fogalmakat, mint diktat�ra, liberalizmus, hazafis�g stb., hanem a sz�nd�kot, c�lt fejezi ki. �ppen az�rt ilyenekre nincs is kifejez�s�k, ellenben ann�l t�bbet hallottam ezt a k�t sz�t: kazo �s kazi.

Minthogy ezzel a k�t sz�val m�g sokszor fog az olvas� tal�lkozni, ezeket kiss� b�vebben kell t�rgyalnunk. Egyik sem ford�that� le egyetlen eur�pai nyelvre sem.

Ha valamely cselekedetre azt mondt�k: "ez kazo", annyit jelentett, mintha n�lunk ezt mondan�k: "t�rv�nyes, jogos." De csak k�r�lbel�l ennyit. L�ssuk ugyanis, mire alkalmazt�k ezt a sz�t? Kazo a gavall�ria, m�lt�nyoss�g, t�relem, �n�rzet �s igazs�goss�g k�z�tt van. Valami �ltal�nos, igazs�gos sz�nd�kot jelent, de egyik sz�val sem ford�that�, mert n�lunk gavall�ri�nak sz�m�tj�k a pinc�rnek adott shillinges borraval�t, ami n�luk nem kazo, mert t�lfizet�se valaminek. De m�lt�nyoss�g sem, mert ebbe az enged�kenys�g fogalma vegy�l, holott �k a kaz�ba a sz�v belesz�l�s�t nem ismerik. Szigor� matematikai fogalom a szolg�lat �s ellenszolg�lat egyenl�s�g�re, olyanforma, mint n�lunk a fizik�ban az akci� �s reakci� elve. Ha valaki, aki nehezebb munk�t v�gez, t�bbet is eszik, az nekik kazo. Ha valaki az�rt eszik t�bbet, mert gyomra �gy k�v�nja, az is kazo. Ha a beteg, aki nem dolgozik, finomabb �teleket k�v�n, az is kazo.

Az is kazo, hogy ha valakit baj �r, a t�bbiek munk�jukat f�lret�ve seg�tenek neki, de csak addig, am�g sz�ks�ges.

Mondhatom, sok id�mbe tellett, m�g ezt a fogalmat meg�rtettem. Hogy olvas�immal valahogy m�gis megismertessem, ezzel a defin�ci�val pr�b�lom megk�zel�teni:

Kazo az a tiszta �rtelem, ami matematikai egyenesben �s vil�goss�gban l�tja maga el�tt, hogy mikor hogyan kell tennie, hogy a t�rsadalmon kereszt�l az egy�n a lehet� legnagyobb j�l�tet �s k�nyelmet �rje el.

Teh�t a munk�t, pihen�st, alv�st, sportot, t�pl�lkoz�st �gy beosztani, embert�rsainkkal szemben �gy viselkedni, hogy a legt�bbet termelhess�k, de eg�szs�g�nket felesleges t�lfesz�t�ssel ne rontsuk. Ha valaki enn�l kevesebbet dolgozik, nem kazo, mert amit � meghagyott, m�snak t�bbletk�nt kell elv�geznie, aki ezt f�radtan, csak saj�t k�r�ra teheti. Ne feledj�k: a kazo nem egy�ni, hanem �ltal�nos �rtelm�: ami m�snak nem kazo, az nekem sem az.

A kaz�ba persze bele�rtend� az egy�ni k�pess�g is. A tehets�gesebb, er�sebb t�bbet produk�l, de ugyanannyi�rt.

N�lunk ez igazs�gtalannak t�nik fel, n�luk pedig �ppoly term�szetes, mint hogy egy t�k�letesebb g�pt�l kevesebb �zemanyag mellett nagyobb teljes�tm�nyt k�v�nunk, hiszen ennyit b�r el, ilyennek �s ez�rt is hozt�k l�tre. Bele�rtik bajba jutott t�rsaik seg�t�s�t, mert mondom, nem egy�ni, hanem �ltal�nos elv. Ha sz�ks�ges, az eg�sz v�ros munk�ja meg�llna egyetlen ember megment�s��rt. �s a legcsod�latosabb, hogy - mint k�s�bb l�tni fogjuk - a kaz�ban semmi �rzelmi jelleg nincs. S�t, sz�mos esetben olyanra is alkalmazt�k, ami semmi kapcsolatban nem volt az emberi t�rsadalommal. Ha p�ld�ul a nyulak elr�gt�k a fiatal f�kat, azt is kaz�nak min�s�tett�k, de ha a ny�lanya felfalta saj�t fiait, az nem volt kazo. Ember legyen, aki meg�rti �ket!

Ennek ellent�te a kazi. Ha p�ld�ul valaki �j ruh�t vesz ki a rakt�rb�l, mikor m�g a r�git haszn�lhatn�. Vagy ha valaki k�nyszer�t� sz�ks�g n�lk�l zavarja embert�rsai cselekv�s�t, p�ld�ul sz�ks�gen fel�l, feleslegesen besz�lget olyan dolgokr�l, amik sem mag�nak, sem a m�siknak nem jelentenek hasznot, vagy mondjuk, egy kerti pihen�sz�kre kijelenten�, hogy oda m�s akkor sem �lhet, mikor � nem �l rajta.

Ha valaki, mondjuk, egy kerti pihen�n fekszik, nincs m�s hely, egy m�sik odaj�n, felsz�l�tja, hogy adja �t, �s az nem hajland�, �gy az eset akkor kazo, ha a pihen� f�radtabb, ellenesetben kazi.

Mikor tanulm�nyaim folyam�n id�ig eljutottam, kiss� bizonytalannak �reztem az eg�szet. Megk�rdeztem Zatamont, hogy ker�lik el, hogy kazi dolgok t�rt�nhessenek.

- Kazo ember csak kazo dolgot cselekszik - felelte.

- �gy l�tom - mondottam -, nem �rtetted, mit k�rdeztem. (A mag�z�st nem ismerik.) Hogyan tudja az, aki le akar �lni a padra, hogy � a f�radtabb?

Csod�lkozva n�zett r�m.

- H�t, ha elk�ri a m�sik hely�t, csak � lehet f�radtabb!

- De honnan tudja?

- Mert ez a kazo!

L�ttam, hogy nem �rtj�k egym�st:

- De hogy l�t bele a m�sikba?

- Megmondtam m�r - felelte. - Mert a kazo �gy van. Van p�ld�ul egy hangyafaj. Ha ezek k�z�l egyik m�zet tal�l, azzal telesz�vja mag�t. Ha m�rmost egy t�rs�val tal�lkozik, amelyik nem tal�lt m�zet �s �hesebb, akkor sz�jukat �sszetapasztj�k, �s a j�llakott hangya addig ad �t m�zet mag�b�l, m�g egyform�n j�llakottak lesznek. Honnan tudja a j�llakott hangya, hogy a m�sik �hesebb, �s honnan tudja mindkett�, mikor lesznek egyform�n j�llakottak?

- Nos, honnan tudja? - k�rdeztem moh� k�v�ncsis�ggal, mert azt hittem, fejlettebb tud�suk r�v�n felt�rul el�ttem egy n�lunk m�g megfejtetlen term�szeti titok.

- Onnan, hogy a j�llakottabb m�zet ad �t az �hesebbnek, �s akkor lesznek egyform�n j�llakottak, mikor sz�tv�lnak.

Az ostoba felelet meglepett. Egy�ltal�n nem ilyet v�rtam t�le. De ak�rh�nyszor k�rdeztem, nem tudtam kivezetni ebb�l az �nmag�ba z�r�d� gondolatmenetb�l. �s mindig azzal fejezte be: a kazo �gy van. Ez�rt h�t nem is kutattam tov�bb, gondoltam, majd megismerem magamt�l.

�nmagukat hineknek nevezik, ami tal�n megfelel az "ember" sz�nak, de mint minden sz�, ez is sz�nd�kkal �s c�llal van kapcsolatban, amint azt az olvas� mindj�rt l�tni fogja.

Ha ugyanis valakinek a viselked�se nem felel meg a kazo t�rv�nyeinek, az ilyet nem nevezik hinnek. Viszont ennek elnevez�s�re is t�bb szavuk van aszerint, hogy az illet� ismerethi�nyb�l vagy pedig nem akar�sb�l k�vet el kazi dolgokat. A tudatlanokat belohineknek, az ellenszeg�l�ket behineknek nevezik, �s nagyon �rdekes az ezekr�l vallott felfog�suk is.

A belohinek fogalma megfelel tal�n annak, amit mi az "iskol�zatlan" sz�val jel�l�nk. Idetartoznak teh�t a gyerekek �s azok, akik valami �j foglalkoz�st kezdenek. Ezeket iskol�kba k�ldik, de k�nyszert alig alkalmaznak, legfeljebb a gyermekkor els� st�dium�ban. Az a meggy�z�d�s�k ugyanis, hogy �p �sszel senki sem k�vet el kazi dolgokat.

Ebb�l k�vetkezik, hogy nevel�s�k is gy�keresen elt�r a mienkt�l. Mert m�g n�lunk az iskola f� c�lja, hogy a gyermekeket er�nyes �s tisztes �llampolg�rokk� nevelje, lelk�ket a sz�p �s nemes dolgok ir�nt fog�konny� tegye, �n�luk mindez ismeretlen fogalom, �s az iskola nem egy�b, mint fizikai, k�miai, eg�szs�g�gyi �s technikai ismeretek forr�sa.

Persze megk�rdeztem Zatamont, hogyan �rhet� el puszt�n technikai ismeretek tan�t�s�val a kazi cselekedetek elker�l�se. Erre � ezt felelte:

- Technikai ismeretek �s �p �sz birtok�ban nem k�pzelhet�, hogy valaki m�gis meg akarn� enni a villanyl�mp�t.

Persze ellene vetettem, hogy nem err�l sz�ltam, hanem hogy hogyan lehet erk�lcsi szab�lyok n�lk�l ir�ny�tani az ember erk�lcsi felfog�s�t. Erre �gy felelt:

- Mi �rtelme volna azt tan�tanunk, hogy mit szabad �s mit nem szabad megenn�nk? Ennek t�bb h�tr�nya volna: egyr�szt komplik�ln� a nevel�st, mert az �vegen k�v�l meg kellene eml�ten�nk a k�vet, vasat, nikkelt �s sok ezer dolgot is. M�sr�szt nem is c�lravezet�, mert ha az ember csak a szab�lyokat hallja, �s nem maguknak a dolgoknak l�nyeg�t ismeri, n�lk�l�zi az automatikus ir�nyt�t, �s sohasem fog tudni maga cselekedni, eltekintve att�l, hogy a szellem mindenkinek vele sz�letett tulajdona, amib�l az ir�ny�t� nevel�s elvenne valamit, holott a tan�t�snak nem elvenni, hanem hozz�tenni a c�lja. V�g�l pedig felesleges is, mert mint mondottam, ha �pesz� ember megismeri a val�s�got, tilalom n�lk�l sem fog �veget enni. A tilalmat csak bolondnak kell magyar�zni, annak pedig �gyis hi�ba.

L�ttam, hogy megint f�lre�rtett, �s megjegyeztem, hogy nem az �veg megev�s�r�l sz�lok, hanem a kazi �letm�d �s cselekedetek elker�l�s�r�l, de v�laszul csak ezt hajtogatta:

- �ppen ezt magyar�ztam.

Annyit mindenesetre lesz�gezhetek, hogy a kaz�nak semmi k�ze sincs az erk�lcsh�z, mert a kaz�t mag�t nem is tan�tj�k, hanem valami tud�sbeli �llapotot jel�l, amit ha valaki megszerez, �s elm�je �p, az szerint�k mag�t�l betartja. �k maguk egym�s k�zt nem is nagyon emlegett�k, mint ahogy mi nem besz�l�nk egym�s k�zt az ab�c�r�l, de �n mint idegen, ann�l t�bbet hallottam, mert j�ratlan l�temre l�pten-nyomon bele�tk�ztem.

A kaz�t nem is felfog�snak tekintett�k, hanem azt mondt�k, hogy a kazo maga a l�tez� vil�g val�s�ga. Ezzel szemben a kazi nem erk�lcstelent, b�nt vagy illetlent jelentett, hanem valami olyasf�l�t, mint n�lunk ez a sz�: "abszurdum", ami teh�t a fizikai t�nyekkel ellenkezik. Mondhatom, el�g furcsa volt az eg�sz, k�l�n�sen mikor a kazo t�bbi szab�lyaival is megismerkedtem, mert az olvas� l�tni fogja, hogy a kazo az igazs�gos �letm�don t�l sok egy�bre is kiterjeszkedett, amit m�r igazs�gtalannak �s b�nt�nak v�ltem.

Ezek ut�n m�r �rthet�v� v�lik a harmadik csoportr�l, a behinekr�l alkotott v�lem�ny�k is, akik teh�t a term�szettudom�nyi ismeretek birtok�ban is kazi dolgokat cselekszenek. Behineknek tekintik nemcsak azt, aki az �veget megeszi, hanem aki egy f�radt embert fel�ll�t a padr�l, vagy f�radtan is fel�ll hogy egy kev�sb� f�radtnak �tadja a hely�t, �gyszint�n aki t�bbet vagy kevesebbet dolgozik, mint amennyit meger�ltet�s n�lk�l v�gezhet, aki m�s �tel�t elveszi, vagy saj�tj�t m�snak adja, holott �nmaga �hesebb stb.

Az olvas� bizony�ra �szrevette ebb�l, hogy a behin sz� k�t fogalmat egyes�t. Mert aki m�s �tel�t elveszi, az n�lunk gonosztev�, aki saj�tj�t botorul m�snak adja, az bolond. �k viszont mindkett�t egy sz�val fejezt�k ki: a behinnel, tekintet n�lk�l arra, hogy valaki mag�nak vagy m�snak okoz k�rt.

L�tjuk teh�t, hogy az embereket min�s�g szerint h�romf�lek�ppen nevezt�k, de ezek a k�l�n szavak nem azt jelentett�k, hogy a behint m�s embernek tekintik. Egy�ltal�n nem tekintett�k embernek, mintha eg�szen m�s emberfajjal vagy �llatokkal lett volna dolguk.

A behineket egy�bk�nt k�l�n helyre z�rt�k, amit nem tudom, minek nevezhetn�k ink�bb: intern�l�t�bornak vagy t�bolyd�nak. Innen az emberi �letbe kij�nni�k nem volt szabad.

Szerencs�re engem nem n�ztek sem �r�ltnek, sem gonosztev�nek, csak tan�tand� belohinnek.

Most m�r orsz�guk nev�t is meg�rtheti az olvas�: Kazohinia annyi, mint az emberi l�t tiszta val�s�g�t ismer�k orsz�ga.

Negyedik fejezet

Szerz�t kibocs�tj�k a v�rosba, ahol igen furcsa dolgokat tapasztal - A hinek egy�ltal�ban nem ismerik a p�nzt, m�gis gazdagok - Szerz� vit�ja a p�nzr�l �s a termel�sr�l - Megismeri utc�ikat, parkjaikat, az �ttermet �s a k�nyvt�rt - Medd� kutat�sai a hinek m�ltja �s erk�lcsei ut�n

�gy teh�t mint szer�ny tanul� vagy szerint�k belohin, ki voltam t�ve annak, hogy az oxfordi egyetemen szerzett orvosi diplom�m dac�ra sz�gyenszemre beosztanak valami als�bb fok� iskol�ba.

Azt be kellett l�tnom, hogy term�szettudom�nyi ismereteik fejlettebbek, de mint haz�m h� polg�ra, j�l tudtam, hogy nemcsak objekt�v t�nyek vannak a vil�gon, hanem hazafi�i k�teless�gek is, �s �vakodtam ezt a t�nyt el�tt�k is elismerni, nehogy alaptalan t�pot ny�jtsak nemzeti felfuvalkod�suknak.

Hogy teh�t e m�ltatlans�got elker�ljem, tapintatosan megeml�tettem Zatamonnak diplom�mat, amely minden szer�nys�gem mellett is tan�s�t n�mi tud�st �s tanults�got. Nem mulaszthattam el azonban megjegyezni, hogy ennek semmibev�tele egyben nemzetem lebecs�l�s�t is jelenten�.

Zatamon azonban azt felelte, hagy az �let mindenkinek mag�n�gye, � tudja, milyen ismeretei hi�nyoznak. Belohins�gem csak azt jelenti, hogy b�rkit�l b�rmit k�rdezek, az felelni fog.

�gy tudtam meg, hogy voltak�ppen nem is vagyok a k�rh�zhoz k�tve, b�rmikor kimehetek a v�rosba, csak egy igazolv�nyt kell magammal vinnem, ami bizony�tja, hogy belohin vagyok, mert k�l�nben nem kapn�k minden k�rd�semre v�laszt.

Ez kiss� meglepett, �s m�g furcs�bb megvil�g�t�sba helyezte el�ttem am�gy sem t�ls�gos udvariass�gukat. Zatamon e tekintetben csak azt mondta, hogy a behinek szoktak feleslegesen k�rdez�sk�dni, �s a t�l k�v�ncsi embert a hinek esetleg behinnek n�zik.

Erre m�g ink�bb csod�lkoztam, megk�rdeztem, hogy mi�rt, de v�lasza megnyugtatott.

- A behinek - �gymond - sokszor meg�ll�tj�k a j�r�kel�ket, �s a legk�l�nb�z�bb nem l�tez�, teh�t kazi dolgokr�l kezdenek besz�lni.

Itt jegyzeteit vette el�, �s abb�l olvasott fel r�szleteket:

- Az egyik behin p�ld�ul azt �ll�totta, hogy a szilv�t nem kell megenni, hanem eltenni �s szeml�lni. Mikor az ok�t k�rdezt�k, ezt felelte: "mert k�k. Egy m�sik azt er�s�tgette, hogy a f�k besz�lnek, egy harmadik azt, hogy az embereknek szenvedni�k kell, mert az az �hs�get csillap�tja, egy negyedik azt k�vetelte, hogy akik �t megl�tj�k, tegy�k kez�ket a hasukra, egy �t�dik pedig sapka helyett dr�tkarik�t tett a fej�re, �s mindenkinek magyar�zni kezdte, hogy az neki megfelel�bb, mert �gy � magasabb.

Ez v�gre megnyugtatott. L�ttam, hov� c�loz, �s �n is megnyugtattam �t, hogy n�lam elmezavart�l nem kell tartania.

Az igazolv�nyt azonban ki�ll�totta, �n pedig elhat�roztam, hogy kimegyek a v�rosba.

Ennek a kir�ndul�snak els� meglepet�se az volt, hogy a hineknek nincs p�nz�k.

M�r idej�tt�mkor felt�nt ugyan, hogy akkori vezet�m sehol sem fizetett, de hogy a p�nz teljess�ggel hi�nyozhat, akkor nem tudtam elk�pzelni.

Erre mindj�rt akkor j�ttem r�, mikor a k�rh�z f�ldalattivas�t-�llom�s�ra kil�ptem.

Biztosra vettem, hogy ilyen haladott v�ros vasutai elfogadj�k az idegen valut�t, teh�t szemem r�gt�n a p�nzt�rt kereste. Minthogy. ezt sehol sem l�ttam, a legels� hint meg akartam k�rdezni, de most jutott eszembe, hogy alapos tanul�som dac�ra nem tudtam, hogy h�vj�k nyelv�k�n a p�nzt �s a p�nzt�rt. �rdekes, hogy ez a hi�ny eddig nem t�nt fel.

Tudtam azonban, hogy haz�m a humanit�s �s a kult�ra: terjeszt�s�ben mindig vezet� szerepet j�tszott, mire �kes bizony�t�k gyarmataink �s az ilyen �rtelm� szavak nemzetk�zi elterjedts�ge, teh�t a legels� hinhez odal�pve, �gy sz�ltam:

- Money! Business!

Legnagyobb csod�lkoz�somra nem �rtette, mire t�rc�mat el�v�ve, �rcp�nzt mutattam neki, �s nyelv�k�n megmagyar�ztam, hogy szeretn�m becser�lni az �v�kre, de azt felelte, hogy n�luk ilyen nincs.

Erre megk�rdeztem, hogyan juthatok a villamoson a v�rosba, mire sz� n�lk�l megfordult, �s ott akart hagyni. �n �ppen felh�borodva akartam tiltakozni az alaptalan g�g ellen, amilyent m�g Spanyolorsz�gban sem tapasztaltam, mikor eszembe jutottak Zatamon szavai, �s belohin igazolv�nyomat el�v�ve, felmutattam neki.

A hin egyszerre megv�ltozott, �s r�szletesen, szinte b�besz�d�en elmondta a felsz�ll�snak minden technikai r�szlet�t. Hogy az ajt� ny�l�sa ut�n be kell l�pni, le�lni s a t�bbi. Kijelentettem, hogy nem vagyok h�lye, hanem azt k�rdeztem, hogy kell-e valakinek ilyen f�mdarabokat adni, hogy a kocsi elvigyen.

� viszont azt felelte, hogy aki nem ismeri a felsz�ll�s technikai r�szleteit, az nem felt�tlen�l h�lye, de aki f�mdarabokat akar a kocsi ind�t�s�hoz haszn�lni, b�r j�l tudja, hogy a kocsit villany hajtja, annak �p elm�j�ben m�r k�nnyebben lehetne k�telkedni, �s ebbeli n�zet�t�l csak belohin igazolv�nyom tartja vissza.

Mondhatom, sok k�nba ker�lt, m�g meg�rtettem, hogy a p�nzt egy�ltal�n nem ismerik.

Mikor a kocsi meg�rkezett, �s besz�lltunk, els� k�rd�sem az volt, hogy �k hogyan bonyol�tj�k le az �ruforgalmat. Kider�lt, hogy minden teljesen p�nz n�lk�l t�rt�nik. A gy�rak �s az �stermel�s kitermeli a javakat, de fizet�st senki sem kap. Ellenben a javak k�zpr�d�ul �llanak a rakt�rakban, melyekb�l mindenki annyit visz el, amennyit akar. El nem tudtam k�pzelni, hogy e fejetlens�gben hogyan tudj�k fenntartani a rendet.

K�pzelj�k el, mi lenne, ha p�ld�ul vasutaink kalauz �s jegy n�lk�l, ingyen sz�ll�tan�k az utasokat. A biztos cs�dt�l eltekintve is nem volna az a kocsipark, ami a megn�vekedett forgalmat le tudn� bonyol�tani.

Megk�rdeztem h�t, nem fordul-e el� n�luk, hogy az emberek c�ltalanul �s feleslegesen utazgatnak a villamoson.

- Nem - felelte. - Ez m�r kazi volna.

- De �gy, kalauz n�lk�l m�gis k�nnyen el�fordulhat!

Persze meg kellett magyar�znom, hogy mi a kalauz, mire azt felelte, hogy �ppen az volna kazi, ha egy ember csak az�rt volna a villamoson, hogy c�ltalanul �s feleslegesen utazgasson, holott a kocsi n�lk�le is megy.

�jb�l meg kellett magyar�znom, hogy a kalauz arra val�, hogy a c�ltalan �s felesleges utazgat�sokat megakad�lyozza, amire az ember egy�bk�nt igen hajlamos.

- De mi�rt tenn�? - k�rdezte. - Hiszen mindenkinek van alkalma idej�t hasznos foglalkoz�ssal t�lteni.

- H�t hogy, mondjuk, munka helyett kiutazzon a hegyekbe, ott le�lj�n, �s j�les�t l�sson.

Sz�pet akartam mondani, de erre sincs szavuk, valamint a turisztik�ra sem.

- Hogy esne j�l - felelte -, ha valaki pihent izmokkal t�tlen�l le�l az erd�ben? Aki nem dolgozik, az nem �rzi j�nak a pihen�st.

- Nem le�lni, hanem hogy, mondjuk, felmenjen a hegyre, hogy j�lessen n�zni a k�rny�ket �s a vir�gokat.

A gy�ny�rk�d�sre sincs szavuk.

Nem �rtette, mire elmondtam, hogy n�lunk vannak, akik nem dolgoznak, de elernyedt izmaikat sporttal edzik, amib�l meg azt k�vetkeztette, hogy eszerint azok neh�z szellemi munk�t v�geznek, �s kijelentette, hogy ilyenek sz�m�ra �k is rendes tornatermeket �s erdei �d�l�ket tartanak fenn.

De semmik�ppen sem �rtette, hogy ha valaki szellemi munk�t sem v�gez, m�rt nem �ll a g�p mell� vagy tol talicsk�t, mikor az sokkal �rtelmesebb �s �rdekesebb, mert hasznos munka, mert val�s�g, m�g az �nmag��rt �z�tt sport csak k�pzelt munka, halv�ny p�tszere az �letnek, amiben a szerencs�tlen sportol�k nem r�szes�lnek.

Megjegyeztem, hogy az �let �r�meiben �ppen azok r�szesednek, akiket mi gazdagoknak nevez�nk, szemben a szeg�nyekkel, �s a gazdagok nem v�geznek munk�t.

- �s kiket neveztek gazdagoknak, kiket szeg�nyeknek?

- Ezek a szavak a p�nz eloszt�s�t jelentik. Gazdag az, akinek sok p�nz jutott, szeg�ny az, akinek kev�s van bel�le.

- �s minek alapj�n oszlik meg a p�nz?

- Ha valakinek sok p�nze van, az gazdag. Az ilyen gy�rat alap�t vagy kereskedik. Ez teh�t t�bb p�nzt keres, mint a szeg�ny, akinek ehhez nincs el�g p�nze.

Ezt kiss� zavarosnak min�s�tette, hom�lyosan valami "term�szetes kiindul�pontot" k�vetelt, �s hosszas magyar�zat ut�n is csak annyit �rtett meg, hogy n�melyeknek sok p�nz�k van, m�soknak kev�s. Majd, n�mi t�preng�s ut�n felki�ltott.

- De hiszen eszerint p�nz nincs is!

- Hogyne volna! - mondtam meglepetve.

- Ami a term�szetben nincs, az egy�ltal�n nincs. �s hi�ba mutattam meg neki a p�nzemet, csak meger�s�tve l�tta �ll�t�s�t, mert - �gymond - valah�nyszor � p�nzt k�rt t�lem, csak pap�rt, aranyat vagy ez�st�t tudtam neki mutatni, de p�nzt nem.

Sohasem szerettem a szellemtelen sz�j�t�kot, �s csak udvariass�gom nem engedte erre figyelmeztetni. Ez�rt teh�t ink�bb arr�l k�rdeztem, hogy �k hogyan bonyol�tj�k le a cser�t.

Erre azt felelte, hogy nem tudja ugyan, mi�rt kellene kicser�lni, mondjuk, kab�tainkat, hisz az �v� ugyan�gy j� neki, mint nekem az eny�m, de ha ennek m�gis sz�ks�ge mer�lne fel, akkor sem �rti, mi k�ze ehhez a p�nznek.

- Mert a p�nz megk�nny�ti a cser�t - feleltem -, �s �gy el�mozd�tja a gazdas�gi fejl�d�st.

Erre mindj�rt megv�ltozott, zseb�b�l jegyz�k�nyvet vett el�, �s k�rt, hogy fejtsem ki ezt b�vebben, mert hasznos tanuls�gait k�z�lni szeretn� az illet�kes termel�si t�nyez�kkel.

�n pedig boldogan �lltam rendelkez�s�re, annyival is ink�bb, mert tudtam, hogy haladottabb int�zm�nyeink ismertet�s�vel haz�m dics�s�g�t �regb�tem.

R�szletesen elbesz�ltem, hogy a p�nzt egy k�zponti bank bocs�tja ki, k�l�nb�z� c�mletekben, melyb�l mindenkinek jut �rdeme szerint, �s ez egyben jogos�tv�ny, hogy a p�nz birtokosa a k�z�s munka gy�m�lcs�b�l megfelel�en r�szesedj�k. Elmondtam a p�nz el�nyeit, hogy b�rmily j�sz�gra becser�lhet�, �s �gy szabad v�laszt�st biztos�t a javakban. Hogy a p�nz r�v�n lehet�v� v�lik, hogy eladott cikkeink ellen�rt�k�t tetsz�s szerinti id�ben �s felosztva vagy egyes�tve v�ltsuk �t m�s cikkekre s a t�bbi.

Annak a n�zet�nek adott kifejez�st, hogy a csere m�gsem lehet k�nnyebb, ha ezt a p�nzcser�vel �sszek�tve, a munk�t megk�tszerezz�k, de - mint mondta - ez nem is fontos, ink�bb arra k�v�ncsi, mennyiben mozd�tja el� a p�nz a termel�st.

Megmagyar�ztam, hogy �gy sok kisp�nz� ember �ssze�llhat, �s gy�rat alap�that, �spedig �gy, hogy r�szv�nyeket v�s�rolnak.

- Az mi? - k�rdezte.

- Az emberi elme egy m�sik nagyszer� tal�lm�nya. Egy m�sik pap�r, amit a p�nz ellen�ben adnak.

- �s ha �gy megh�romszorozzuk a csere munk�j�t, hol a k�nny�t�s?

- Ott, hogy ezek a pap�rok ind�tj�k meg a munk�t.

Gyan�san n�zett r�m.

- Mit sz�ln�l ahhoz - k�rdezte -, ha azt mondan�m, hogy innen az �l�sr�l csak akkor tudn�k fel�llni, ha el�bb noteszomnak egy lapj�t neked ny�jtan�m �t? Ugyeb�r, ennek semmi k�ze a val�s�ghoz, teh�t nem l�tez� dolog?

Megd�bbentett ez a naivit�s, de igyekeztem nevet�semet visszafojtani. De hi�ba magyar�ztam, hogy a p�nzhogyan ind�tja meg a munk�t, konokul azt felelte, hogy m�r �rti a dolgot, de �gy l�tszik, mi nem �rtj�k, mert a munka megind�t�s�nak minden j�zan elme szerint egyetlen el�felt�tele a munka megind�t�sa, nem pap�rok csereber�l�se, melyek a val�s�gban nem is l�teznek, �s k�r kital�lni.

Bizonygattam, hogy a p�nz nagyon is l�tezik, �s hogy ez mennyire igaz, annak f�nyes bizony�t�ka a vil�gv�ls�g, amely miatt val�s�ggal meg�llott a termel�s.

- �s mi�rt? - k�rdezte.

- Mert nincs p�nz.

Mire megint azt k�rdezte, hogy mi�rt tal�lunk ki olyat, ami nincs.

T�relmem v�g�re �rtem, bossz�san hallgattam, �s � sem k�rdezett t�bbet. Azt hittem, megs�rt�d�tt. Egypercnyi hallgat�s ut�n azonban ugyanolyan szenvtelen hangon megsz�lalt:

- �s hogy tudj�tok a p�nz ellen�re biztos�tani, hogy kazi cselekedetek ne forduljanak el�?

- Hogy �rted ezt?

- �gy, hogy senki se vegye el a m�sik saj�tj�t, �s senki saj�tj�t ne vegye el a m�sik.

Csod�lkoztam, hogy k�rdezhet ilyet pont �, akikn�l a javak k�zpr�da, teh�t nem is l�tezhetik a saj�t fogalma. Megmagyar�ztam, hogy �ppen a p�nz biztos�tja a t�rsadalmi egyens�lyt, vagyis hogy mindenkinek fogalma legyen r�la, hogy mi a saj�tja.

� pedig a leg�rtatlanabb hangon magyar�zta, hogy m�r tudja, hogy mi zavarja a mi l�t�sunkat. Mikor a gazdag ember p�nzt ad az �ru�rt, olyan �rz�se van, mintha valamit egyens�lyba hozott volna, �s ha v�s�rl�saival m�r j�val t�l is haladta a saj�tj�t, akkor is azt hiszi, hogy a kazo egyens�ly hat�r�n bel�l maradt.

Gazdagjainkon m�lyen sz�nakozott, hogy �gy megfosztottuk �ket l�t�sukt�l, nem dolgozhatnak, k�nyszer�tj�k �ket m�sok kenyer�t elenni, mi�ltal a termel�s cs�kken, �s n� a nyomor.

Ez ellen �l�nken tiltakoztam, mondv�n, hogy �ppen gazdagjaink tartj�k fenn a gy�rakat �s v�llalatokat, mi�ltal sok szeg�ny embernek adnak kenyeret.

Ezt megint nem �rtette, mire megmagyar�ztam, hogy milyen nagy hasznot jelent az orsz�gra a nagyp�nz� ember, hogy p�ld�ul, ha valaki k�lf�ldr�l j�n be hozz�nk, megtiltjuk neki a munkav�llal�st, hogy el ne vegye m�sok kenyer�t.

Amint besz�ltem, kutat�an n�zte arcomat, majd v�lasz helyett �jra elk�rte belohin igazolv�nyomat. H�mm�gve t�bbsz�r �tolvasta, �s azt mondta, �gy l�tszik, ma kiss� kif�radtam a tanul�sban, jobb lesz, ha n�h�ny �r�t s�t�lok a leveg�n.

�l�nken tiltakoztam, kijelentettem, hogy elm�m teljes tisztas�g�nak birtok�ban vagyok, �s azt, hogy mindez nem ostobas�g, bizony�tja, hogy Eur�pa legfejlettebb gazdas�g� �llam�ban mindez t�ny �s val�s�g.

� azonban nem v�laszolt.

Bosszantott ez a g�g; �s csak vend�g mivoltom tudata akad�lyozott meg abban, hogy s�relmem�rt el�gt�telt vegyek.

Igy sz�tlanul utaztam tov�bb, � nem �rdekl�d�tt c�lom fel�l, �n pedig, mikor a foly�partra �rt�nk, tal�lomra kisz�lltam.

A parton elh�z�d� sz�les, nagy parkba mentem, amely a gondozotts�g �s elhanyagolts�g iskolap�ld�ja volt egyszerre. T�k�rsim�ra hengerelt, kavicsos utak, ez�stf�ny� l�mpaoszlopokkal, n�hol f�ldbe s�llyeszthet� �vegfallal v�dett s�t�ny �s sok gumi�l�s� sz�k.

Viszont sem szobrokat, sem sz�k�kutakat nem l�ttam. P�zsitjukon a f�vel egy�tt n�tt a dudva, a f�kat csak fel�letesen ny�rt�k, diszn�v�nynek pedig nyom�t sem l�ttam. Meg kellett azonban adni, hogy a leveg� kit�n� volt, mintha nem egy nagyv�ros k�zep�n lev� parkban, hanem val�ban kint az erd�ben lenn�k.

Egy kis ter�let alacsony zsineggel volt k�r�lv�ve. Bel�l, a f� k�z�tt, n�h�ny sarjadz� fa�ltetv�nyt l�ttam. A zsineg mellett t�bla volt, ezzel a fel�r�ssal:

"Nem hasznos ide bel�pni"

A park egyik r�sz�n egy tiszt�sra jutottam. Egyed�l itt l�ttam ny�rott f�vet.

A tiszt�st f�lk�r alakban k�nyelmes napoz�hever�k szeg�lyezt�k, melyeken itt-ott emberek hevertek vagy �ltek. N�h�ny tornaszert l�ttam �s furcsa villamos g�peket, melyeknek rendeltet�s�r�l fogalmam sem volt.

A leg�rdekesebb azonban a k�z�pen elhelyezett b�f� volt. A b�f� fal�n csapok, melyek hideg tejet �s �d�t� italokat adtak, egy h�t�szekr�ny, benne pap�rdobozokban k�l�nb�z� szil�rd �telek �s egy rekeszben pap�rpoharak.

A hinek egym�snak adt�k a kilincset, ettek, ittak, kiszolg�l� szem�lyzetnek nyom�t sem l�ttam.

A napoz�kon neglizs�ben hever� hinek, a gazd�tlan b�f� �s az eg�sz mili� ugyanazt az intim benyom�st keltett�k bennem, mint ide�rkez�sem alkalm�val a rizsf�ldek: mintha nem k�zt�ren voln�k, hanem egy vend�gl�t� f��r garden-partyj�ra voln�k hivatalos. Mondhatom, eur�pai szememnek nagyon k�l�n�s volt l�tni a t�rsadalmat, melynek minden tagja gazdag an�lk�l, hogy egyetlen pennyje volna. Mintha az eg�sz t�rsadalom egy h�ztart�st alkotott volna, melyen bel�l nincsenek p�nz�gyi probl�m�k, �rott szab�ly, elhat�rolt ter�let, �ll�sgondok, hanem ahol a csal�dtagok szabadon j�rnak-kelnek, seg�tenek egym�snak a h�zi munk�ban, �s az asztal k�zep�re tett t�lb�l kimerik r�sz�ket. Meleg, bar�ts�gos �s csal�di hangulatot �reztem, amilyet emberek k�z�tt m�g sohasem.

�s mindezekkel oly �les ellent�tben volt a hinek teljes sz�tlans�ga.

A k�zpr�da �j, friss benyom�sa magamat is elragadott, �s felhajtottam egy gy�m�lcssz�rp�t, de j�lnevelts�gem nem engedte, hogy nagyon ig�nybe vegyem vend�gszeretet�ket. Magam mellett �reztem az udvarias h�zigazd�t, aki b�r �riemberhez ill�en k�n�lja, de nem n�zi j� szemmel a torkos vend�get.

A b�f� mell� �llva n�ztem a hinek j�v�s-men�s�t. Valami felfoghatatlan ellent�t nyilv�nult meg az eg�szben. Az a csod�latos gondoskod�s az emberekr�l, ami a meleg, csal�dias szeretet legfels�bb fok�ra l�tszott mutatni, �s hogy amellett itt m�gis mindenki idegen, m�g csak egy k�sz�n�st sem hallani. Egyik a m�sik sz�m�ra egyszer�en nem l�tezik.

Szerettem volna egyikkel besz�dbe elegyedni, hogy megk�rdezzem efel�l. V�g�l az egyiket meg is sz�l�tottam.

- �gy l�tszik, sz�p id�nk van - mondtam.

Az r�m n�zett, egy pillanatig �llt, majd v�laszra sem m�ltatva, otthagyott.

Mondhatom, modoruk hat�rozottan s�rt�. De nem volt sok id�m t�prengeni rajta, mert ebben a percben egy enyhe sz�lroham j�tt, �s a k�vetkez� pillanatban szemem f�jdalmasan z�rult �ssze. Porszem ker�lt bele, �n pedig b�rhogy is d�rzs�ltem, nem akart kij�nni.

Fejemet lehajtva, vakon �lltam, mikor jobbr�l �s balr�l k�t k�z fogta meg karomat. Amint makacsul lez�r�d� pill�im l�tni engedt�k, k�t hin fogott meg, �s vezetni kezdett.

Ennyi gy�ng�ds�g rendk�v�l meghatott, �s zavartan hebegtem n�h�ny k�sz�n� sz�t, ami ann�l nehezebb volt, mert ilyen szavakat sem ismertem.

Azt hittem, v�zcsaphoz vezetnek, �s ann�l nagyobb volt meglepet�sem, mikor egy �tra ki�rve meg�lltak, a legels� aut�t odaintett�k, beseg�tettek, azt�n sz� n�lk�l elt�ntek, az aut� pedig megfordult, �s nagy sebess�ggel elfutott velem.

J�form�n id�m sem volt k�rdezni, hov� megy�nk, mikor m�r meg is �llt, a vezet� kiseg�tett, egy h�zba vezetett, ott �tadott egy harmadiknak, �s � is elt�nt, mint a k�mfor.

Ez ut�bbi egy orvosi m�szerekkel teli szob�ba vezetett, le�ltetett egy sz�kbe, mire j�tt egy negyedik, aki szemh�jamat felemelte, kivette bel�l� a porszemet, ut�na azt mondta: k�sz, �s elt�nt az ajt�n.

Tan�cstalanul �lltam egyed�l a rendel�ben, �s nem tudtam, mi fog t�rt�nni.

�gy t�zpercnyi v�rakoz�s ut�n v�gre eluntam a dolgot, az els�t�l, aki utamba akadt, megk�rdeztem, hogy kell-e m�g valamit tennem, de mint eddig mindenki, ez sem a k�rd�sre felelt, hanem azt mondta, hogy az az �n dolgom, �s otthagyott. Erre elt�voztam.

�gy h�t megint az utc�n voltam, �s az el�z�eket �tgondolva �gy t�nt fel az eg�sz, mint egy nagy automata, amely a bedobott t�rgyat elkapja, egyik kar a m�siknak adja, a kerekek megtiszt�tj�k, f�nyes�tik, hajtogatj�k, hengerelik, �s a v�g�n kihull a k�sz �ru, amir�l azonban sem a t�rgy, sem a g�p nem tehet, mert egyszer�en megt�rt�nt az eg�sz.

Utc�ikat j�rva, t�zetesen szeml�lhettem berendez�seiket. Minden �tven l�p�sre nyilv�nos telefont l�ttam a h�zak fal�ba s�llyesztett f�lk�ben, ami persze szint�n ingyen m�k�d�tt. Sok rakt�rt l�ttam, miknek tartalm�t a fel�r�s hirdette, odabent pedig a fogpaszt�t�l a dinam�g�pig minden cikk gazd�tlanul, de a legnagyobb rendben felhalmozva, �s mindenki annyit �s azt visz bel�le, amennyit �s amit akar.

L�ttam postahivatalt; de csak csomagokat hoztak feladni. A csomagokat pedig nemcsak nem jegyezt�k be, de a legt�bb t�rgyat be sem burkolt�k. Egy komplik�lt mikroszk�pr�l c�dula l�gott, arra volt fel�rva a c�m. A hin letette egy hossz� asztalra, �s t�vozott. A felad�kon k�v�l egy lelket sem l�ttam a teremben.

H�tul k�t ajt�t l�ttam, ezzel a fel�r�ssal: Ir�ny�t� helyis�g." Alatta egy m�sik t�bla: "Bent szellemi munka folyik." N�lunk ezt �gy �rt�k volna ki: "Tilos a bemenet."

T�zpercnyi figyel�s ut�n l�ttam, hogy az asztal megindul, �s az ajt�n kereszt�l elt�nik az ir�ny�t� helyis�gben, mialatt a terem m�sik oldal�n egy olyanolyan asztal j�n ki �resen. Az bizonyos, hogy itt nem volt sorban �ll�s, de fel nem tudtam fogni, hogy lehet ekkora forgalmat feljegyz�sek, vev�nyek ellen�rz�se n�lk�l pontosan �s biztons�gban lebonyol�tani.

B�r igen neh�z �ket besz�dre b�rni, de el�bbi szolg�latk�sz viselked�s�k felb�tor�tott, �s meg is k�rdeztem az egyik felad�t�l.

Azt v�laszolta, hogy ha minden k�ldem�nyt k�nyvbe jegyezn�nek, az nemhogy seg�ten�, de h�tr�ltatn� a forgalmat.

Megk�rdeztem, nem fordul-e el� ilyen k�nnyelm� kezel�s mellett, hogy bizonyos kezek k�z�tt egyes csomagoknak l�ba k�l. Erre azt felelte, hogy egy r�gen bebizony�tott fizikai t�tel szerint a term�szetben anyag nem veszhet el.

Akkor megint az az �rz�sem t�madt, hogy ez is m�sr�l besz�l, de k�s�bb r� kellett j�nn�m, hogy a lop�st egyszer�en nem ismerik, ami �szinte b�mulatra ragadott. �gy m�g rejt�lyesebbnek t�nt fel el�ttem ez a nevel�s n�lk�li erk�lcs, minek fenntart�s�ra a technikai ismeretek �nmagukban semmi esetre sem elegend�k. Valaminek lenni kell m�g�tt�k, az bizonyos, de mi az, �s hogyan jogom megismerni?

Azt�n megk�rdeztem, hol adj�k fel a leveleket �s t�viratokat, mire kider�lt, hogy minden lak�snak �s �zemnek saj�t cs�postavezet�ke van, amibe a leveleket behelyezik, az elhozza a k�zpontba, az viszont ugyan�gy tov�bb�tja a c�mzettnek. Megjegyezte, hogy ez kiss� neh�zkes m�dja a levelez�snek (sz�momra csod�latosan k�nny� volt), de a j�v� �vben �j cs�postadobozokat helyeznek �zembe, melyeken egy be�ll�t� szerkezet lesz. Ennek be�ll�t�s�val a doboz mag�t�l eltal�l a c�mzett vonal�ra. Levelez�s azonban alig van, az �zeneteket t�bbnyire telefonon bonyol�tj�k le. Ha a keresett sz�m nem jelentkezik, az sem baj, mert az �zenetet a k�sz�l�k felveszi, szalagra r�gz�ti, �s b�rmikor lehallgathat�.

Gyomrom korg�sa azonban az eb�did�re figyelmeztetett, teh�t a legels� �tkez�be bet�rve, asztalhoz �ltem, �s a fut�szalagr�l leemeltem az eb�demet.

Velem szemben nemsok�ra m�s is letelepedett, �n pedig azon elm�lkedtem, mit csin�lnak itt voltak�ppen az emberek, ha itt sincs kiszolg�l� szem�lyzet. A pinc�rn�lk�lis�get m�r ismerem, de itt �j probl�ma mer�lt fel sz�momra. Azon t�prengtem, hogy ker�lik el a gazdas�gi katasztr�f�t ott, ahol az embereket minden�nnen kiszor�tja a g�p.

Eszembe jutott, mennyi gondot okoz haz�mnak a munkan�lk�liek elhelyez�se, h�ny hivatalt kell puszt�n szoci�lis okokb�l fenntartani, �s h�ny g�p m�k�d�s�t megtiltani, hogy az alkalmazottaknak kenyeret biztos�tsunk. H�ny ember keresi meg n�lunk kenyer�t azzal; hogy mint pinc�r, kalauz, postatiszt, k�nyvel�, port�s, p�nzt�ros, rend�r, lelk�sz, fogh�z�r vagy katona r�szt vesz a nemzeti munk�ban. Mily �ld�sos mindezen int�zm�nyek l�te, �s m�g elgondolni is rossz, mi lenne, ha ezen �ll�sok megsz�nn�nek, �s az emberek milli�i keny�r n�lk�l az utc�ra ker�ln�nek. Hiszen az iparban �gy is munkan�lk�lis�g tombol.

Asztalt�rsamat megsz�l�tva, megeml�tettem neki mindezeket, de azt felelte, hogy felesleges besz�lget�ssel nem �rdemes az id�t elfecs�relni. �rdekes, hogy szolg�latk�szs�g�k milyen kisz�m�thatatlan. Lassan arra j�ttem r�, hogy ha int�zm�nyeikr�l k�rdezem �ket, a legmesszebbmen�en �tbaigaz�tanak, de ha egy�ni gondolatot vetek fel, vagy hazai int�zm�nyeinkr�l teszek eml�t�st, feleletre sem m�ltatnak. Engem azonban izgatott a k�rd�s, �s belohin igazolv�nyomat el�v�ve, siker�lt asztalt�rsamat megsz�lal�sra b�rnom.

Megk�rdeztem teh�t, hogy k�pes ennyi ember puszt�n a termel� foglalkoz�sokb�l meg�lni. K�rd�semen nagyon elcsod�lkozott, �s csak, h�romszori ism�tl�sre hitte el, hogy t�nyleg ezt k�rdezem.

- Most sem �rtem azonban - felelte -; hogy mi k�rdeznival� van ezen. Ha kevesebben termeln�nk, �gy nyilv�n kevesebb j�sz�got hozn�nk l�tre, teh�t rosszabbul �ln�nk.

- De nem szor�tja ki a gy�rb�l a g�p az embert?

- G�peink k�zt mindig akkora helyet hagyunk, hogy k�nyelmesen lehessen k�zt�k j�rni.

- Nem �gy �rtem. A g�p sok ember munk�j�t v�gzi el, mi�ltal sokan feleslegess� v�lnak, �s a termelt �ru j� r�sze is felhaszn�lhatatlan lesz.

- A g�pet �ppen az�rt k�sz�tj�k, hogy legyen eszk�z�nk, amivel t�bbet �ll�thassunk el�. Avagy hogyan volna k�pzelhet�, hogy ruh�t az�rt k�sz�ten�nk, hogy ne �lt�zz�nk bele?

- De hogyan tud az iparban ennyi rengeteg ember dolgozni?

Ezt megint nem �rtette.

- Minden ember annyit dolgozik, amennyire k�pes - felelte. - Ha t�bbet dolgoznak, t�bbet termelnek. Mi korl�tozn� a termel�k l�tsz�m�t?

- A t�ltermel�s. Nem fenyeget n�latok a t�ltermel�s vesz�lye?

Megk�rdezte, hogy mi az, �n pedig elmagyar�ztam a vil�gv�ls�got, a bankcs�d�ket, az ebb�l foly� le�p�t�st, az �rufelesleget �s az �ltal�nos nyomort.

T�bbsz�r �jra kellett elmondanom, mert egy sz�t sem �rtett bel�le. Mikor v�gre meg�rtette, azt mondta, hogy valamit bizony�ra rosszul figyeltem meg haz�mban, mert el�ad�som er�sen h�zagos, �s a mondott fogalmak k�zt nincs �sszef�gg�s.

- Mert hogyan volna k�pzelhet� olyan t�rsadalom l�te - mondta -, ahol a fullad�st a leveg� megvon�s�val gy�gy�tan�k? Nem tekintve azt, hogy az egyszer� dolgok felesleges komplik�l�sa a t�nyeket hamis sz�nben mutatja, m�rpedig �pesz� ember ink�bb a dolgok megismer�s�re t�rekszik, mintsem. azok elhom�lyos�t�s�ra.

�l�nken tiltakoztam haz�mnak ilyen s�rt� modorban val� emleget�se miatt, � pedig v�lasz helyett �jra elk�rte belohin igazolv�nyomat, h�mm�gve t�bbsz�r �tolvasta, majd visszaadta, �s azt mondta, �gy l�tszik, ma m�r kif�radtam a tanul�sban, jobb lesz, ha n�h�ny �r�t s�t�lok a leveg�n.

�n azonban nem hagytam magamat, tiltakoztam a fitym�l� hang ellen, k�veteltem, adja meg a sz�ks�ges felvil�gos�t�sokat, elv�gre �gy tudom, a belohinnak mindenki rendelkez�s�re �ll.

Er�lyes fell�p�semre hajland�nak mutatkozott tov�bbi eszmecser�t folytatni, csak azt aj�nlotta, hogy a magam �rdek�ben besz�lj�nk "k�nnyebb" t�m�kr�l.

Engem azonban b�ntott a len�z�s, �s cs�p�sen megmondtam neki, hogy mindazok a dolgok, amiket el�adtam, �s amelyek az � sz�m�ra magasaknak l�tszanak, haz�mban minden utcasepr� el�tt is k�zismertek.

Ezzel visszat�rtem el�bbi t�m�nkhoz. Az k�ptelens�gnek t�nt fel el�ttem, hogy az iparban ekkora g�pes�t�s mellett elhelyezkedhess�k a lakoss�g, mikor annyi m�s hivatal is hi�nyzik, teh�t azt hittem, exportra dolgoznak. Err�l k�rdeztem meg, de kider�lt, hogy nem is ismerik a haj�z�st, azt mondta, hogy a tengeren nem terem semmi, minek menjenek oda?

Megeml�tettem neki, hogy a k�lkereskedelem mennyire fellend�ti a j�l�tet, �s milyen hasznos volna, ha vajat, gabon�t, m�zet �s egyebet export�ln�nak haz�mba, mi�ltal tekint�lyes devizak�szleteket volna m�djukban felhalmozni.

Azt a meglep� v�laszt kaptam, hogy �k nem att�l laknak j�l, amit m�s eszik meg!

Fel nem tudtam fogni, hogy a k�zgazdas�gi k�pess�gek ekkora hi�nya mellett mi�rt nem haltak m�g �hen.

De ezzel azt is bel�ttam, hogy minden tov�bbi vita medd�, mert k�z�tt�nk valami �ri�si �r t�tong, hogy a hinek lelk�nek valami olyan titka van, aminek megfejt�se n�lk�l nem tudom magamat vel�k meg�rtetni.

Felkeltem teh�t �s elt�voztam. Sok�ig gondolatokba m�lyedve kutattam, hogy ismerhetn�m ki �ket an�lk�l; hogy besz�lgetni kellene. Itt ak�rkit ak�rmir�l k�rdeztem; mind idegen �s furcsa v�laszt adott, de mind csod�latosan egyform�t. Egy�nis�g j�form�n nem volt benn�k. �ppen az�rt izgatott a k�rd�s, mif�le szellem az, amely ezt a csod�latos fegyelmet tartja benn�k, ami n�lunk m�g a hadseregben sem k�pzelhet�.

V�gre arra az elhat�roz�sra jutottam, hogy, olvasni fogok.

Valami n�prajzi munk�t szerettem volna, amib�l szok�saikra �s term�szet�kre b�vebb tanulm�nyt mer�thetek.

A legels� hint meg�ll�tottam, �s azt k�rdeztem, hol kaphatn�k olyan k�nyvet, ami az itteni emberek term�szet�r�l, ruh�zkod�s�r�l �s �ltal�ban �letm�djukr�l sz�l. Az etnogr�fi�t akartam ilyen k�r�l�r�ssal kifejezni.

Azt v�laszolta, hogy hirtelen nagyon sok t�rgyat eml�tettem, mert ez r�szben az anat�mi�hoz �s a szervek m�k�d�stan�hoz, m�sr�szt a textiliparhoz tartozik.

L�ttam, hogy ez sem �rtett meg, teh�t csak azt k�rdeztem, hol tal�lok a k�zelben k�nyvt�rt.

K�szs�ggel �llott rendelkez�semre, megmondta a c�met, de bizony abb�l nem sokat �rtettem. Mikor megtudta, hogy idegen vagyok a v�rosban, r�gt�n mell�m szeg�d�tt, villamosra �lt�nk, �s elvezetett a k�nyvt�rig.

Templomszer�, �ri�si, kerek terembe �rkezt�nk, melynek fala mintegy harmincyardnyi magass�gban egyetlen k�rbefut� polcrengeteg volt, rajta a k�nyvek milli�i. A polcok el�tt k�l�nb�z� magass�gban picike erk�lyek f�ggtek, mindegyiken egy sz�k �s el�tte asztalka. Legt�bbj�ben egy hin olvasott, de nemsok�ra �szrevettem, hogy ezek a kis erk�lyek mozognak is. A polcok k�zt h�z�d� v�zszintes �s f�gg�leges s�neken a hinek ide-oda vezett�k, �s �gy jutottak el a k�v�nt k�nyvig.

�rdekes, de az a benyom�som volt, hogy k�nyvt�rukban nagy a zaj. Pedig csak a lapoz�s hangzott, �s semmivel sem volt zajosabb, mint a mi k�nyvt�raink, de eg�sz nyilv�nos �let�k olyan csendes volt, hogy csod�lkoztam, hogy ez is csak olyan csendes.

A polcok k�z�tt n�hol nagybet�s fel�r�sok hirdett�k a szakm�kat: "Etil�ter", "Cellul�z", "Feh�rje", majd m�shol: "ldeggy�gy�szat", "Gyomorcsere", "Elem�talak�t�s", "Gabonaautomat�k" vagy "M�lyrel�t�k".

Azt hittem, hogy vezet�m t�nyleg f�lre�rtett, �s az orvosok �s technikusok szakk�nyvt�r�ba ker�ltem, holott �n a hineket �s f�leg szok�saikat akartam megismerni.

Szerencs�re a terem k�zep�n megpillantottam egy asztalt, felette ezzel a fel�r�ssal: "�tbaigaz�t�s."

Odal�ptem a mellette �l� hinhez, �s megism�teltem k�r�semet, de az is sz�r�l sz�ra azt v�laszolta, amit el�bbi vezet�m.

L�ttam, hogy �gy nem fogok z�ld �gra verg�dni, �s tal�n valami m�s t�rgyk�rb�l kell kiindulnom, amib�l szint�n megismerhetem �let�ket. Elhat�rozt�m, hogy t�rt�nelm�ket fogom tanulm�nyozni, �s megmondtam, hogy olyan k�nyvet k�rek, ami a m�lttal foglalkozik. Azt felelte, hogy ez nagyon t�g fogalom. Van k�nyv, ami a geol�gi�val foglalkozik, ami a fajok, az idegrendszer, b�lcsatorna, a n�v�nyek �s egy�b dolgok fejl�d�s�t t�rgyalja �s sok m�s.

Megmondtam, hogy nem ilyent keresek, hanem ami az emberek m�ltj�r�l sz�l.

K�r�semet meg kellett ism�telnem, de akkor sem �rtette, hanem azt k�rte, eml�tsek tal�n hasonl� t�rgy� k�nyvet.

Erre belohin igazolv�nyomat el�v�ve, k�nytelen voltam felt�rni idegen voltomat, k�z�ltem vele, hogy �gy nem ismerhetem irodalmukat, hanem csak haz�m k�nyveit eml�thetem.

Tal�lomra megeml�tettem neki Froude, majd pedig Green munk�it haz�m t�rt�nelm�r�l, de k�rte, hogy mondjak el neki valamit tartalmukb�l.

VIII. Henrik kor�r�l besz�ltem. Boleyn Ann�val val� h�zass�g�r�l, a reform�ci� harcair�l, az �szaki gr�fs�gok zend�l�s�r�l, Morus Tam�s, a rochesteri p�sp�k, Boleyn Anna �s Howard Katalin kiv�gz�s�r�l, a kir�ly, a parlament, Norfolk herceg �s Cromwell k�zdelmeir�l, a transsubstantiatio, a c�lib�tus, mise �s gy�n�s vit�ir�l. Persze, az eg�sz t�rt�net hihetetlennek t�nt fel el�tte, de ahhoz m�r hozz�szoktam, hogy minden mondatn�l azt k�rdezte: "azt�n mindezt mi�rt csin�lt�k?"

Mikor azonban befejeztem, azon csod�lkozott, hogy �gy besz�lek a m�ltr�l, mint egy l�tez� valamir�l, �s a v�g�n kider�l, hogy mindez nincs.

- De volt! - feleltem �n.

- Az lehet, de ez a sz� �nmag�ban tartalmazza azt, hogy nincs. Mi �rtelme van imagin�rius dolgokkal foglalkozni? Csak a jelen van, �s ha a jelenen k�v�l nem l�tez� dolgokkal foglalkoztok, mi�rt �ppen a m�ltra ford�ttok ilyen felesleges munk�t? Ugyan�gy nem l�tez� bolyg�k t�rk�peit is k�sz�thetn�tek.

Megjegyeztem neki, hogy a m�ltb�l sok �rt�kes tanuls�got mer�thet�nk arra, hogy cselekedeteinket hogyan ir�ny�tsuk.

- Ez olyasf�le - felelte -, mintha fel�bred�skor �hesen hashajt�t venn�nk be, mert �lmunkban sok �tellel terhelt�k meg gyomrunkat.

�gy der�lt ki, hogy t�rt�nelm�k egy�ltal�n nincs. Mindenki csak arra az id�re eml�kszik, amit meg�lt. Az el�d�kb�l pedig semmi m�s nem marad az ut�dokra, mint amit alkottak: egy �jabb vegyi elj�r�s, egy �p�let, egy g�p, de hogy ki k�sz�tette, ki tal�lta fel, senki sem tudja.

Sz�val megint zs�kutc�ba jutottam: Hogy sz�p�r�ik nincsenek, azt m�r l�ttam. Gondolkoztam, mit tanulm�nyozhatn�k, ami �let�ket �s vil�gn�zet�ket megvil�g�thatn�.

Filoz�fiai m�veket k�rtem, de �jra azt k�rdezte, mi az. Mikor az emberi gondolkod�sr�l �s annak szab�lyair�l besz�ltem, haboz�s n�lk�l az ideggy�gy�szathoz utas�tott, amib�l kider�lt, hogy filoz�fi�juk sincs. Ezen m�r komolyan csod�lkoztam, hisz eg�sz �let�k a kazo �s kazi fogalmainak vari�l�s�b�l �llott, amib�l minden j�zan elme filoz�fus nemzetre k�vetkeztetett volna. Meg is k�rdeztem, mi�rt nem �rnak egyetlen sort �let�k f� probl�m�j�r�l. Megeml�tettem, hogy n�lunk h�ny �r� �s h�nyf�le szemsz�gb�l pr�b�lja magyar�zni az erk�lcs�t, j�t, isteni t�rv�nyeket �s jogot.

- Ami van - felelte -, azt nem kell magyar�zgatni. Mi �rtelme volna p�ld�ul azt magyar�zni, hogy a k�r kerek? Ha pedig egy idomot egyszer kereknek, m�skor n�gyszegletesnek magyar�znak, az csak �gy lehets�ges, ha az az idom egy�ltal�n nem l�tezik, mert ha l�tezik, akkor vagy ilyen, vagy amolyan.

M�r �szint�n untam a medd� vit�kat. Az�rt ink�bb valami k�zgazdas�gi k�nyvet kerestem, de azt k�rdezte, hogy milyen gy�rt�si �gra van sz�ks�gem. Felvil�gos�tottam, hogy a termel�si rendszerr�l k�v�nok t�j�koz�dni, de �jra azt felelte, hogy az minden cikkn�l m�s. M�s rendszer szerint termesztik a b�z�t, m�sk�pp a rozsot, m�sk�pp sz�vik a ruhaanyagot.

R�viden kider�lt, hogy ez sincs. Egyszer�en nincs gazdas�gi rendszer�k, nincs filoz�fi�juk, jogrendszer�k, k�zigazgat�suk, vall�suk, irodalmuk!

Elk�pedtem, �s fel nem tudtam fogni, hol keressem h�t ezeknek az �let�t. Cseppet sem csod�lkoztam volna, ha kider�lt volna r�luk, hogy �k maguk sem l�teznek.

V�gre elhat�roztam, hogy t�nyleg belen�zek az ideggy�gy�szati k�nyvekbe, rem�lv�n, hogy gyakoribb neurotikus t�neteikb�l k�vetkeztet�st tudok vonni lelki �let�kre.

Be�ltem h�t egy erk�lyre, �s miut�n a rendez� kioktatott a gombok kezel�s�re, mintegy h�romemeletnyi magasba emelkedtem vele, �s kutatni kezdtem.

A k�nyvek c�m�b�l azonban nem sokat �rtettem. Szakkifejez�seik m�g idegenek voltak. V�g�l egyiket tal�lomra kiv�ve, belen�ztem.

Az els� fejezet c�me ez volt: "Elektron�raml�s �s gondolkoz�si szerkezettan." M�g a c�met is alig �rtettem, h�t m�g a sz�veget! A sejtekr�l besz�lt, a benn�k fell�p� er�kr�l, majd rugalmas �tk�z�sek �s rezg�sek sz�m�t�sai k�vetkeztek, �tvenmilli�szoros mikroszk�piai nagy�t�sok, amikr�l fogalmam sem volt, miket �br�zolnak, k�miai szerkezeti k�pletek �s matematikai levezet�sek v�gtelen sora.

Tov�bblapozva m�sik fejezethez �rkeztem: "Agytechnika �s idegszerel�s." Furcsa m�r�m�szerek f�nyk�peit l�ttam, embereket, akik mell�k�n vagy fej�k�n apr� f�mdobozokat hordanak, csipeszeket, k�seket, kih�zott �s �t�ltetett idegeket, majd n�h�ny k�l�n�s, f�mb�l k�sz�lt oldal k�vetkezett, ami szemront� s�r�s�gben tele volt kock�zva, �s az eg�sz �sszefoly�, piszkossz�rke sz�nben vibr�lt. Al� egy el�ttem ismeretlen sz� volt �rva: "Bomeli."

K�nytelen voltam leereszkedni, �s az �tbaigaz�t�hoz fordulni. Az pedig asztalomhoz l�pve, felhajtotta annak jobb oldal�t, honnan egy mikrofotogr�fszer� szerkezet emelkedett ki. A k�nyvet, a k�rdezett oldaln�l kinyitva, beledugta a szerkezetbe, nekem pedig egy lencs�n kellett belen�znem.

�veged�nyben egy emberi agyat l�ttam, melybe sz�mtatan t� volt sz�rva. Balr�l lila sug�r vetett foltot r�. K�r�s-k�r�l rengeteg m�szer, mutat�kkal.

Most az �tbaigaz�t� lenyomott egy gombot, mire a mutat�k- mozogni kezdtek, az agyvel� lassan piros sz�nez�d�st nyert, majd egy emberi k�z ny�lt bele a k�pbe, egy palack tartalm�t az �veged�nybe �nt�tte, mire az agy visszanyerte term�szetes sz�n�t, a mutat�k pedig visszaugrottak.

Persze az eg�szb�l mit sem �rtettem, �s f�leg semmit sem tal�ltam a k�nyvben, ami lelki �let�kre utalt volna.

�s hi�ba mondtam a rendez�nek, hogy az �rz�s- �s gondolatvil�gr�l �hajtan�k valamit tudni, azt felelte, hogy agyunkkal �rz�nk, azzal gondolkozunk, �s a gondolatoknak mind keletkez�s�re, mind kapcsol�d�s�ra vonatkoz� �sszes matematikai k�pleteket r�szletesen tartalmazza az els� fejezet.

Val�s�ggal l�g�res t�rben �reztem magamat. L�ttam, hogy fel van �getve a h�d, ami benn�nket �sszek�tne, �s m�g meg sem tudom mondani, mit akarok. Sok�ig kerestem a kifejez�st, de a l�lekre nincs szavuk, ha pedig sz�vet eml�tek, holt biztos, hogy a "v�rkering�s" polc�hoz utas�tanak.

P�rpercnyi k�nos fejt�r�s ut�n lemondtam minden tov�bbi rem�nyr�l, �s fak�pn�l hagytam �ket.

Ki�rkezve, egy darabig gondolkozva j�rtam fel-al�. Egy hint megsz�l�tva, k�pt�rak ir�nt �rdekl�dtem. Azt felelte, hogy minden k�nyvben vannak k�pek, att�l f�gg, milyen szakma �rdekel. Megmondtam, hogy festett k�peket keresek, de l�ttam rajta, hogy ez is ott akar hagyni, h�t s�rg�sen el�vettem belohin igazolv�nyomat.

Meg kellett magyar�znom, hogy milyen a festett k�p. Mire meg�rtette, azt mondta, �gy l�tszik, n�lunk nem ismerik ennek t�k�letesebb alakj�t, a f�nyk�pez�st.

Hi�ba er�s�tgettem, hogy a fest�szet a t�k�letesebb mert a dolgoknak nem fel�let�t, hanem l�nyeg�t adja, azt mondta, hogy �k ebben is t�k�letesebbek, �s el�ad�s�b�l kivehettem, hogy a r�ntgensug�rr�l besz�l. Sz�lt m�g valami ismeretlen g�pr�l, ami a f�ld m�ly�be l�t, valamint egy�b furcsa k�sz�l�kekr�l, melyek az anyag bels� szerkezet�t t�rj�k fel az emberi szem el�tt.

Itt nagyon nehezen �rtett�k meg egym�st. Azt akartam kifejezni, hogy a dolgoknak �rzelmi l�nyeg�k van, a benyom�s, amit r�nk gyakorolnak, de megjegyezte, hogy a dolgok vagy azt a benyom�st gyakorolj�k r�nk, amik val�j�ban, �s akkor a f�nyk�p�szet a t�k�letesebb, vagy benn�nk alakul ki fel�l�k m�s k�p, de akkor nem a dolgokban, hanem benn�nk van a hiba.

Megpr�b�ltam ecsetelni el�tte a fest�k k�l�nb�z� egy�ni impresszi�it, ami nem ferd�ti el a dolgokat, s�t k�zelebb akar ker�lni hozz�juk, de megmaradt ann�l a n�zet�n�l, hogy egy dolog l�nyege nem lehet k�l�nb�z�, �s ha t�bbf�le felfog�s alakul ki, akkor egy kiv�tel�vel a t�bbi nyilv�n hamis. Aj�nlotta, hogy a vit�s l�nyeg� t�rgyakat vigyem el valamelyik vegyi vagy fizikai int�zetbe, ahol pontos anal�zist fogok kapni r�luk.

F�radtan legyintve kijelentettem, hogy t�bb felvil�gos�t�sra nincs sz�ks�gem, mire otthagyott.

Ezzel azonban csak m�g izgat�bb� v�lt a probl�ma, megtudni titkukat. Szemem el�tt v�gtak egybe egy csod�latos mechanizmus fogaskerekei, �s v�gezt�k munk�jukat a precizit�snak olyan fok�n, amit kifejezni nincs is emberi sz�. �s ennek az �ram�nek, b�rmint is kerestem, nem voltam k�pes megtal�lni a rug�j�t, ami az eg�szet mozg�sban tartja. �gy �lltam, mint Kepler vagy Pasteur, akik a t�rv�nyeket megismerve, mindjobban meggy�z�dtek az Alkot�r�l, aki azonban ugyanakkor mind t�volabb vonult az �rz�kekt�l. Hangja eln�mult a csipkebokorban, szeme nem villant a viharban, hangja nem d�rg�tt a felh�kben, �s ann�l messzebb k�dbe vonult, min�l biztosabb� t�rult el�tt�nk l�te.

Agyam l�zasan l�ktetett, �s most m�r csakugyan igaza volt azoknak, akik pihen�st aj�nlottak. A mai tanul�s annyi probl�m�t zs�folt bennem �ssze, hogy felt�tlen�l aludnom kellett r�.

A legels� hint megk�rtem, mutassa meg, merre van a magasvas�t, az szolg�latk�szen elvezetett, �n pedig be�ltem.

Hazafel� utazva m�gis nagyj�b�l �ssze�rtam a k�rd�seket, elhat�rozva, hogy mindezeket Zatamont�l fogom megk�rdezni. V�gt�re � idegorvos, aki a l�lekkel foglalkozik, �s engem is k�zelebbr�l ismer.

�t�dik fejezet

Szerz� r�szben megismerkedik a hinek titkaival - Ebb�l a fejezetb�l megtudjuk, hogy a hineknek semminem� �llamform�juk nincs - Zatamon furcsa v�lem�nyei az igazs�gszolg�ltat�sr�l, szeretetr�l, l�lekr�l �s az irodalomr�l - Szerz� neh�z sakkpartija tan�rj�val - Zavaros magyar�zat a kazor�l

Zatamon m�r nem is nagyon t�r�d�tt velem. A nyelvet �s a hin �let alapfogalmait elsaj�t�tottam, �s a t�bbit j�form�n r�m b�zt�k. K�vetkez� nap fel sem keresett, csak harmadnap j�tt be hozz�m, ami ann�l jobb volt, mert �gy kell�en elk�sz�lhettem gondolataim rendez�s�vel.

Annyit biztosra vettem, hogy a szigeten igen demokratikus, parlament�ris korm�nyzat uralkodik. Legal�bbis eddig ak�rmilyen elj�r�st k�rdeztem, mindenre az volt a felelet, hogy az az �n dolgom, saj�t l�p�seimr�l magam hat�rozok. A szabads�g �s fegyelem furcsa vegy�l�ke uralkodott itt, aminek �sszef�gg�se egyel�re rejt�ly volt sz�momra.

Ez�rt mindenekel�tt �llamform�juk fel�l �rdekl�dtem. Mikor azonban ezt megk�rdeztem, el�sz�r el kellett mondanom, mit �rt�nk �llamforma, demokr�cia, diktat�ra �s parlamentarizmus alatt, hogy mi a v�laszt�s, kinevez�s s a t�bbi.

Lelkes szavakkal emeltem ki haz�m �si parlament�ris �s demokratikus korm�nyzat�t, amely mindig biztos�tja a n�pnek a jogot, hogy saj�t �lete foly�s�ba belesz�ljon.

Mikor id�ig �rtem, Zatamon azt k�rdezte, hogy m�rt kell az �let foly�s�ba belesz�lni, mikor az �let az�rt van, hogy folyjon, nem az�rt, hogy belesz�ljanak.

- Az�rt - feleltem -, hogy biztos�tsuk a szabads�got.

Ezt csak k�r�l�rva tudtam kifejezni, �ltal�nos emberi jogokr�l �s egyens�lyr�l besz�ltem neki, de azt felelte, hogy a szabads�g nem lehet az, aminek magyar�zom, mert ha m�r belesz�lnak, nem az. �s nem lehet sok k�ze a val�s�ghoz az olyan orsz�gnak, ahol az egyens�lyt olyan �rzelmi, teh�t nem l�tez� sz�val fejezik ki, mint a szabads�g.

Hogy az egyens�ly n�lunk �l� fogalm�t megvil�g�tsam, annak legragyog�bb p�ld�j�t, az igazs�gszolg�ltat�st eml�tettem meg, amely a b�n�k igazs�gos megb�ntet�s�vel helyre�ll�tja a kibillent egyens�lyt, �s biztos�tja a b�k�s, nyugodt �letet.

Itt �rt azt�n a meglepet�s.

Sehogy sem tudta meg�rteni, mi a k�l�nbs�g b�n �s b�ntet�s k�zt. Hosszas magyar�zataim ut�n is csak id�beli k�l�nbs�get v�lt felfedezni k�zt�k, �s nem tudta, m�rt csin�lunk k�t azonos fogalomra k�t k�l�n sz�t, melyek tulajdonk�ppen csak id�rendben k�l�nb�znek, amennyiben a b�n van el�bb, azt�n j�n a b�ntet�s, de ford�tva �ppen �gy lehetne: el�bb a b�r�k k�vetn�nek el kazi dolgokat, �s ut�na a b�n�z�k nyern�nek jogot arra, hogy m�s kazi dolgok elk�vet�s�vel "helyre�ll�ts�k az egyens�lyt".

- �gy l�tom - folytatta -, ti azt hiszitek, hogy a kazo az�ltal l�tes�l, hogy egyszerre nem egy, hanem k�t kazi dolgot k�vet�nk el, holott a kazi megk�tszerez�se minden j�zan gondolkoz�s szerint csak s�lyosb�tja annak kazi jelleg�t.

Hi�ba mondtam, hogy a b�r� csak k�nyszerb�l �s kazo sz�nd�kb�l, a k�zb�ke �s nyugalom �rdek�ben b�ntet, az�rt, hogy a b�neseteket cs�kkentse, azt felelte, hogy a b�n�z�k �ppen olyan emberek, mint a b�r�k, teh�t azok is mi v�gyunk.

- Avagy mit sz�ln�l ahhoz - mondta -, ha a verebekr�l kider�lne, hogy k�lcs�n�sen fel szokt�k d�lni egym�s f�szk�t? Elfogadn�d-e azt a v�dekez�st, hogy mindezt nem a verebek csin�lj�k, mert amelyik m�sodszor d�l fel f�szket, az m�r az els� d�l�s ut�n tette ezt? V�g�l pedig hogyan fogadn�d el azt, hogy a k�lcs�n�s d�l�s a b�ke, nyugalom �s egyens�ly biztos�t�sa?

V�g�l �gy foglalta �ssze v�lem�ny�t:

- Nem el�g, hogy b�n�zt�k, m�g meg is b�ntetitek.

�gy azt�n megtudtam, hogy n�luk semmif�le korm�nyforma nincs. Nemcsak az uralkod�st, de a parlamentet sem ismerik.

- Csak beteg agyvel�knek van sz�ks�g�k r� - mondta -, hogy saj�t dolgaikr�l vit�zzanak. Azt minden �pesz� ember tudja, hogy mire van sz�ks�ge, elmegy a rakt�rba, kiveszi, �s ha a rakt�rk�szlet fogy, ezt a gy�rak megtudj�k �s ut�natermelik. Mit kell err�l vitatkozni?

Teh�t nincs t�rv�nyhoz�suk, �s �gy t�rv�nyeik sincsenek, az igazs�gszolg�ltat�sr�l pedig fogalmuk sincs. Minden megy a maga �tj�n. El nem tudtam k�pzelni, hogy lehet ir�ny�t� szervek n�lk�l �lni, � pedig azon csod�lkozott, hogyan tudunk �lni olyan bizonytalans�gban, mikor egy sereg ember, akinek - mint mondta - semmi k�ze a termel�shez, �lland�an belesz�l, �s zavarja a munk�t.

Most �tt�rtem a probl�ma m�sik r�sz�re, a nagy rejt�lyre, a t�rv�ny n�lk�li fegyelem k�rd�s�re. Megk�rdeztem:

- Mondd: nem sz�rmazik n�latok baj abb�l, hogy nincs ellen�rz�s?

- Milyen bajr�l besz�lsz?

- Hogy p�ld�ul egy �lelmes, �gyes �s eszes ember r�j�n, hogy ha kevesebbet dolgozik �s t�bbet eszik, az neki hasznosabb.

Majdnem haragosan felelt. (Ha ugyan egy�ltal�n ismern�k a haragot.)

- Hogy lehetne hasznosabb? Ha �gy gondolkozn�nk, akkor nemhogy t�bb, de kevesebb volna a termel�s, �s �ppen ellenkez�leg: kevesebbet tudn�nk enni, ami egy�ltal�n nem hasznosabb. De m�rt nevezed eszes �s �gyes.embernek pont azokat a gyengeelm�j�eket, akik a matematik�nak ilyen egyszer� form�it nem ismerik?

M�ly tiszteletet �reztem ir�nyukban, ahol a becs�letess�g �s �nzetlens�g annyira vele sz�letik a polg�rral. Meg akartam mondani, de erre sem volt sz�. Csod�ltam, hogy lehet ennyire becs�letes egy �llam, mikor erre szavuk sincs. Csak angolul mondhattam, hogy �gy l�tszik, itt mindenki becs�letes �s j�sz�v� m�sokkal szemben.

Persze; a szavakat meg kellett magyar�znom, �s mikor nagy nehezen meg�rtette, azon n�zet�nek adott kifejez�st, hogy haz�mban val�sz�n�leg az ilyen emberek ellenkez�je is el�fordul, ha arra az emberre, aki a matematik�t helyes �rtelemben k�pes felfogni, k�l�n sz�t alkotunk.

Megd�bbenve b�multam r�.

Nemcsak t�rv�ny nem biztos�tja a becs�letess�get, de m�g csak nem is ismerik, mi az. A fogaskerekek t�k�letesen egybev�gnak, nincs z�kken�, nincs egy csikorg� csap�gy a t�rsadalmi g�pezetben, �s mindezt egyed�l a k�z�s l�lek ereje tartja egyens�lyban!

Szerettem volna a l�lektani mot�vumokr�l k�rdezni, de k�nyvt�ri kudarcomra eml�kezve r� kellett d�bbennem, hogy a l�lekr�l nincs fogalmuk, �ppen arr�l, ami az eg�sz vil�gon itt l�tszik legf�nyesebben ragyogni. De honnan j�tt mindez, �s mi tartja akkor benn�k?

Akadozva, elfog�dva vallottam be neki csod�latomat. �szint�n megvallottam, hogy elm�m felmondta a szolg�latot.

Elmondtam, hogy haz�mban mily sokoldal� �s k�r�ltekint� int�zm�ny biztos�tja a t�rsadalom menet�t, hogy t�rv�ny, p�nz, igazs�gszolg�ltat�s szab�lyozza a javak forgalm�t, �s amellett m�g hossz� �veken �t nevelik a gyermeket erk�lcsre; j�ra �s becs�letre, m�g �n�luk puszt�n a l�lek, a k�z�s szellem tartja �ssze az eg�szet, m�ghozz� t�k�letesebben.

Val�s�gos sz�noki h�v fogott el, mikor arr�l sz�ltam, hogy m�gsem l�tom mindezen dolgok k�z�s forr�s�t: mi m�don �s kit�l j�n az a l�lek, �s mi oltja bel�j�k ezt a csod�t?

K�rte, hogy fejtsem ki b�vebben a l�lek fogalm�t.

Azt feleltem, hogy a l�lek az, ami az embert j� cselekedetre k�pes�ti. P�ld�nak hoztam fel, hogy n�lunk is vannak k�rh�zak, valamint menh�zak az aggok r�sz�re.

- �s mit gondolsz - k�rdeztem -, mi �p�tteti meg ezeket vel�nk? Nos, ez a l�lek.

- A k�rh�zat a k�m�ves �p�ti g�pekkel �s betonnal - felelte. - Mi k�ze ehhez a l�leknek?

Els� pillanatban bosszankodtam �rtetlens�g�n, de eszembe jutott egy klinikai esetem: egy hat�ves, sz�letett vak fi�cska szem�r�l elt�vol�tott�k a h�lyogot, de m�g hetek m�lva sem ismerte fel az alakokat. Anyj�t l�tta, de m�gis csak hangj�r�l tudta meg, hogy hol �ll. A gyermek agy�ban ugyanis m�g hi�nyzott a kapcsolat a k�pek �s azok fogalmai k�z�tt: H�napokig kellett tanulnia a l�t�st, m�g az �sszef�gg�seket begyakorolta.

Ekkor �gy v�ltem, mindent meg�rtek. Ezek az emberek a rideg realit�sokban nevelkedtek, teh�t a lelket nem �gy �rz�kelik, mint mi. Mondhatn�m, m�s �rz�kszervekkel, nem agyukkal, mert agyuk csak a tapinthat� �s �zlelhet� dolgokat fogja fel.

Nekem teh�t most ugyanaz a feladatom, mint a l�t�v� tett fi�cska eset�ben: r� kell vezetnem a t�nyek �s a l�lek k�zti �sszef�gg�sre. K�pzete felt�tlen�l van r�la, hiszen a kazo maga a legteljesebb l�lek, csak nem ismeri fel.

Val�s�gos haditervet dolgoztam ki, majd azt k�rdeztem:

- �s ti mi�rt �p�ttek k�rh�zat?

- Mert vannak betegek �s aggok. Mi m�s�rt �p�ten�nk? N�latok mi�rt megy a beteg k�rh�zba?

Nem �rtettem, hogy j�n ide ez a k�rd�s.

- Mert meg akar gy�gyulni.

- Akkor hogy k�rdezheted, hogy mi�rt �p�t�nk k�rh�zat? Az�rt, hogy meggy�gyuljon a beteg.

Ez az olcs� aforizma persze nem vett le a l�bamr�l, �s elhat�roztam, hogy nem engedem kisiklani kezem k�z�l.

- Ez maga a puszta c�l - feleltem. - De nem az ok. Embert�rsainkon seg�teni a l�lek k�pes�t, ami a betegs�g t�nye �s az �p�t�s k�zti h�zagot kit�lt� kapcsolat. Hogy p�ld�t mondjak, olyan, mint a malter a t�gla k�z�tt, amely n�lk�l sz�tesn�k a fal. Ez ind�t teh�t seg�t�sre. �rted m�r, mit keresek?

- Most m�g kev�sb� �rtem. Mi�rt kell itt h�zagnak lenni? Ha a betegs�g �s �p�t�s k�zt n�latok nincs k�zvetlen kapcsolat, hanem e idegen fogalom �kel�dik k�zbe, �gy ez nem �sszek�ti azt, hanem sz�tv�lasztja, mint ahogy a malter is heterog�n v�laszt�r�teg a t�gl�k k�zt, �s az a t�ny, hogy valamihez ragaszt�anyag kell, csak annak sz�tes� volt�t bizony�tja. A cementhez nem kell ragaszt�anyag, mert �nmag�ban egy anyag, �s ez�rt t�k�letesebb.

- �, a l�lek nem idegen anyag, hanem eg�sz �let�nk tartalma! Mi�rt k�v�nna gy�gyulni a beteg, ha �let�nek nem lenne lelki c�lja? �s nem a k�rh�z rideg betonja a seg�t�s l�nyege, hanem ez. Nem el�g a csipesz, orvoss�g �s p�lya, f� a seg�t�s lelke, mely gy�gy�t�bb ann�l. Mi�rt �ln�nk tartalom n�lk�l? Mi �rtelme volna �letre gy�gyulni, ha a bar�ts�g, szeretet, szerelem, �rdekl�d�s, hit ezer sz�la nem k�tne embert�rsainkhoz, ha a l�leknek mindeme sug�rz�sa nem meleg�ten� be �let�nket, �s nem adna a betegnek v�gyat ebbe visszagy�gyulni?

Persze mindent k�r�l kellett �rnom �gy, hogy az �sszek�t� lelki kapcsokat a m�gnes er�vonalaihoz hasonl�tottam. Hosszas magyar�zkod�s ut�n v�g�l is ezt mondta:

- Test�nk atomokb�l �ll, ezek hat�rozz�k meg v�gyainkat, mert ezek a val� vil�g. Egy�b pedig nem k�pzelhet�, mert nem l�tezik. Azokr�l a fogalmakr�l ugyanis, amiket te a m�gnes er�vonalaihoz hasonl�tott�l, t�zetesebb k�rd�seim ut�n rendre kider�lt, hogy azok se nem m�gnes, se nem atomok, se nem rezg�s, k�vetkez�sk�nt nem l�tez� dolgok. Ami pedig nem l�tezik, az nincs.

Sz�rny� volt az a rideg gondolkoz�s, amelynek fagyos atmoszf�r�ja megdermesztett. Mindazon�ltal arra k�rt, hogy folytassam el�ad�somat, mert - mint mondta - �gy v�li, m�gis van szavaim m�g�tt valami val�s�gos dolog, csak nem tudom kifejezni.

Ahelyett teh�t, hogy medd� elvi vit�t folytattam volna vele, haz�mr�l kezdtem besz�lni. Elmondtam, mily sokat �r a h� bar�t, akire bajban is lehet sz�m�tani, ha ellens�geink d�he ellen v�delemre szorulunk. Hogy mik�nt �des�ti meg �let�nket a bar�ts�g, a szeret� feles�g vagy a meleg csal�di k�r. Hogy mily boldogs�g t�li est�ken szeretteinkkel egy�tt a t�zhely k�r� �lni, kar�csonykor, a szeretet �nnep�n aj�nd�kot venni nekik, vagy n�v�nnep�nk�n megh�vni bar�tainkat, kiknek k�r�ben szellemes cseveg�s indul meg sz�nh�zr�l, m�v�szetr�l, apr� esem�nyekr�l, �s hogy mily sz�pp� teszi az �letet, ha �ket megvend�gelhetj�k.

A bar�tot, gy�l�letet, feles�get, boldogs�got, sz�nh�zat, m�v�szetet �s vend�gs�get persze k�l�n kellett egyenk�nt megmagyar�zni. �r�mmel l�ttam, hogy Zatamon nagy figyelemmel hallgatja szavaimat, �s el�ad�somr�l jegyzeteket k�sz�t. M�r-m�r rem�nykedni kezdtem, de a v�g�n azt felelte, hogy szavaimban n�mi ellentmond�st v�l felfedezni.

- Azt hittem - mondta - hogy tanulhatok t�led, mert valami �sszem�k�d� seg�ts�gr�l besz�lt�l, ami helyes matematikai �rtelemre l�tszott mutatni, de csal�dtam. N�latok ugyanis a kazo dolgokat puszt�n bizonyos csoportokra tartj�k �rv�nyesnek, ami viszont m�r azt jelenti, hogy nem kazo, mert m�sokkal szemben nem tartj�tok be. Mert ha egyes szem�lyeket k�zel�ll�bbnak k�pzeltek, �s azoknak kedveztek, ezt csak �gy tehetitek, ha ugyanakkor m�soknak kevesebbet vagy semmit sem ny�jtotok. Vagyis mind a bar�toknak ny�jtott dolgok, mind az azokon k�v�l�ll�knak nem ny�jtottak kimer�tik a kazi fogalm�t. Hiszen a bar�tok nem sz�ks�gb�l vagy �ltal�ban az egyens�ly alapj�n kapj�k, hanem - legal�bb �gy veszem ki szavaidb�l puszt�n az�rt, mert kital�lt�tok ezt a kazi fogalmat, hogy "bar�ts�g".

Ami pedig ezt a sz�t illeti: "szeretet", �gy l�tom, ezzel azt akarj�tok jelezni, hogy egy sz�k csoporton k�v�l �ll� emberekkel l�t�k �rdem�n alul kell b�nni, de akkor mi�rt nevezed ugyanezt m�skor gy�l�letnek?

Megd�bbentem �rtetlens�g�n, �s magyar�zni kezdtem a k�l�nbs�get, de � megmaradt ann�l, hogy ami az egyen s�lyon �s viszonoss�gon t�l van, az kazi, �s nincs �rtelme k�t k�l�n sz�ra bontani. Ha pedig mi ezeknek k�l�n �rtelmet is tulajdon�tunk, az csak zavart l�t�sunkat bizony�tja.

- Avagy - mondta -, mi�rt kell l�t�nek �rdem�n fel�l �rt�kelni a feles�get vagy szeret�t, mikor minden n�nek ugyanazon szervei vannak, valamint, �gy l�tom, a gyermekek k�zt is aszerint tesztek k�l�nbs�get, hogy saj�t magatakb�l sz�rmazott-e vagy sem, holott az idegen magb�l sz�rmazott gyermekek is l�teznek. Ti azonban az el�bbit saj�totoknak nevezitek, holott minden szem�ly csak a mag��, hiszen �lete neki sz�letett, nem az ap�nak. �s az ilyen gyermeknek kar�csonykor aj�nd�kot vesztek, a t�bbinek pedig nem. Ezt a gyermek el�tt �gy t�ntetitek fel, mintha az egyenl�s�gen �s viszonoss�gon t�l adn�tok, �s m�ghozz� ezt a t�nyked�steket mint valami k�l�n�sen helyeset �ll�tj�tok a gyermek el�, ami k�tszeresen is kazi. A gyermeknek ugyanis �pp�gy kij�r a saj�tja a javakb�l, mint mindenkinek, �s helytelen dolog azt �gy t�ntetni fel, mintha t�l�nk kapn�, �s m�ghozz� viszonoss�g n�lk�l.

De f�leg helytelennek tartotta a kar�csonyt, amib�l azt olvasta ki, hogy a t�bbi napokon jobban kell gy�l�ln�nk embert�rsainkat. Hi�ba magyar�ztam, hogy nem a gy�l�letre, hanem a szeretetre alkott�k a kar�csonyt, megmaradt ann�l a n�zet�n�l, hogy a szeretet felt�telezi a gy�l�letet, mint f�ny az �rnyat, �s csak ott teremhet sz� erre, ahol az ellenkez�je is megvan, �s az, hogy valakit szeret�nk, m�r �nmag�ban tartalmazza azt, hogy m�sokkal szemben k�rosabban kell viselkedn�nk, teh�t a szeretet maga kazi, ami ellent�tet, visz�lyt, gondot, �hs�get, roml�st, kazi dolgok lavinaszer� halmoz�d�s�t �s ezzel a termel�s �s j�l�t cs�kken�s�t hozza mag�val.

�gy v�lte, n�lunk roppant sok behin lehet, akik, b�r tudj�k, hogy helytelen�l cselekszenek, m�gis igyekeznek t�bbet enni, kevesebbet dolgozni, �s m�soknak juttatni a munk�t, mert bel�j�k olt�dott a szeretet m�rge.

Csak azt nem �rtette, mi�rt nevezz�k mi pont azt az �llapotot hasznosabbnak, mikor az �telb�l jut t�bb �s a munk�b�l kevesebb, holott szerveinknek �ltal�nos egyens�lyra van sz�ks�ge, �s a t�lterhel�s egyform�n k�ros ak�r a gyomrot, ak�r az izmokat terhelj�k t�l.

L�ttam, hogy �gy sohasem fogja meg�rteni a szeretet l�nyeg�t, �s ez�rt megeml�tettem, hogy mi, eur�paiak, mind egy k�z�s, nagy pr�f�ta tan�t�sait k�vetj�k, aki k�tezer �vvel ezel�tt kijelentette, hogy minden embert�rsunkat egyform�n szeretn�nk kell, teh�t nem kis csoportokra terjed ki a szeretet, hanem az eg�sz emberis�gre.

Elmondtam, mily sz�pp� �s �lvezetess� teszi �let�nket ennek k�vet�se, a hit, ami lelk�nket megsz�p�ti, gy�ny�rrel t�lti el, vigasztal, �s mened�ket ad a csap�sok el�l, �s hogy mily felemel� a v�gtelen irgalom tudata, mely a l�leknek t�mpontot ad.

- Nem egyszer�bb lett volna az �letet eleve bizonyoss� tenni? - k�rdezte.

- Nem �rtem, hogy ker�l ide ez a k�rd�s.

- Bizonyoss�, kisz�m�that�v� tenni.

- De mi�rt?

- Hogy ne kelljen a bizonytalans�g el�l a bizonytalans�gba menek�lni. Zavart �s c�lszer�tlen okok csak zavart �s c�lszer�tlen okozatra vezethetnek.

Ett�l persze nem lettem okosabb. Azt feleltem, hogy v�lasza sokkal zavarosabb, mint a mi �let�nk, amit a mindenkire kiterjed� szeretet t�rv�nye biztos alapokra hozott, �s �sszekapcsolta az eg�sz emberis�get.

Erre azt jegyezte meg, hogy mostani szavaim teljes ellent�tben vannak a szeretetr�l el�bb elmondottakkal, bizonyosra veszi azonban, hogy a kett� k�z�l az el�bbi a t�ny, mert ha a szeretet val�ban az eg�sz emberis�gre terjedne ki, akkor nem is lehetne szeretetnek nevezni, mint ahogyan, ha az eg�sz f�ld fel�lete a legmagasabb cs�cs szintj�re emelkedn�k, senki sem mondan� a f�ldre, hogy annak minden pontja hegycs�cs, hanem s�knak nevezn�nk, �s nem is volna szavunk a hegycs�csra.

�gy v�lte azonban, hogy az a pr�f�ta m�gis hin lehetett, akiben megvolt a kazo �llapota, csak mi nem �rtett�k azokat a matematikai t�nyeket, miket el�adott, �spedig val�sz�n�leg az�rt, mert nek�nk lelk�nk van, ami zavarja a meg�rt�st, �s ahelyett hogy szavait tudom�sul v�ve �tsz�letn�nk a kazo �llapot�ba, szavaiban "vigaszt", "sz�pet", "gy�ny�rt" keres�nk. Nyilv�nval�, hogy �gy nek�nk sohasem lesz �let�nk.

Ez ellen er�lyesen tiltakoztam. Elmondtam, hogy az ember l�nye v�gt�re is nem keze, l�ba vagy gyomra, hanem �nje. A l�lek pedig a sz�ps�gb�l �s v�ltozatoss�gb�l t�pl�lkozik, amelyre �pp�gy sz�ks�ge van, mint a gyomornak az �telre.

Ezt mer�ben �rthetetlennek nyilv�n�totta, �s k�rte, magyar�zzam meg, mi a sz�ps�g, amivel a l�lek t�pl�lkozik, �s mi tulajdonk�ppen a l�lek, amelynek mind olyan dologra van sz�ks�ge, ami az embernek mag�nak sz�ks�gtelen, �s �n m�gis azt mondom, hogy a l�lek maga az ember. Mert - mint mondta - eddig csak mint a cselekedetek k�t�anyag�t eml�tettem neki, de �gy l�tja, hogy az nemcsak v�laszfal, ami a val� vil�g t�nyei k�z� �kel�dik, hanem valami �n�ll� l�ttel is b�r �s nagyon zavaros valami lehet. �gy viselkedik, mint egy �l�l�ny, t�pl�lkoz�st tulajdon�tok neki, �s m�gsem tudom le�rni alakj�t.

Szavain �nk�ntelen�l mosolyognom kellett. Eszembe jutott egy r�gi betegem. Mint tanulatlan dokkmunk�s ker�lt a flott�hoz. Nagy t�kfilk� volt az istenadta, akinek kik�pz�se sok gondot okozott feljebbval�inak. Kezel�se alatt magam is foglalkoztam vele, sokat besz�ltem neki az angol flotta dics�s�ges hivat�s�r�l, az Egyes�lt Kir�lys�g m�ltj�r�l �s hogy lelk�nk mily �des t�pot nyer a trad�ci�kb�l.

Mid�n v�g�l megk�rdeztem, hogy tudja-e m�r, mi a trad�ci�, azt felelte:

- Valami pudingf�le lehet.

Most hasonl� feladat el�tt �lltam Zatamonnal szemben.

Hogy a lelket �s a sz�pet jobban megvil�g�tsam, megeml�tettem neki sz�pirodalmunk legjelesebb alkot�sait: Shakespeare Hamletj�t, Tolsztoj Karenina Ann�j�t �s Kreutzer-szon�t�j�t, Ohnet Vasgy�ros�t, Dumas Kam�li�s h�lgy�t, Ibsen Peer Gyntj�t �s �ltal�ban a klasszikus m�veket, mik az emberi l�lek legm�ly�re bocs�tkoznak le, felsz�nre hozva �s megmutatva az ott kavarg� szenved�lyek �s indulatok titkos rug�it, pontos anal�zisben mutatva ki a titokzatos �n rejtelmeit, a meghasonl�sokat �s tudat alatti g�tl�sokat, mik n�ha a legtiszt�bb lelkeket is elv�lasztj�k egym�st�l, disszonanci�kba �s katasztr�f�kba kergetik az embert, s�t - mint Raszkolnyikovot - gyilkoss�gba �s m�rt�roms�gba is, de ugyan�gy ki is b�k�tik az ellens�ggel, s�t ak�r a hal�llal is. Kiemeltem, mily m�ly �s t�k�letes egy Karenina Anna jellem�nek ezer v�ltozat� anal�zise, mily �lm�nyt jelent megl�tni �s felismerni �nlelk�nket Faust doktor �s Peer Gynt �nmag�val v�vott k�zdelmeiben.

Szavaimat figyelmesen v�gighallgatta, �s a v�g�n azt felelte r�, hogy �gy l�tszik, mi magunk alkotta h�n�rokba vesz�nk el, mert ahelyett, hogy a dolgokat tiszta val�s�gukban l�tva, egyszer�en �ln�nk, ink�bb r�szegen bolyongunk lid�rces probl�m�k �nmag�ba z�r�d� labirintus�ban. Azt a v�lem�ny�t fejezte ki, hogy a l�lek valami sz�rny� betegs�g lehet, ami mindent megzavar, �s megakad�lyozza a kazo egyens�ly kialakul�s�t. Csak azt nem �rtette, mi�rt kell a lelket, mint zavaros �s terhes valamit, hossz� k�nyvekben folyton csak analiz�lni, ahelyett, hogy annak haszontalans�g�t felismerve mint selejtet eldobn�nk, �s olyasvalamit keresn�nk, amivel �lni lehet.

- N�lunk is megesik - mondta -, hogy a metilalkohol, k�nsav vagy a cellul�z el��ll�t�sa nem siker�l. Mindezeket sz�z- �s sz�zf�lek�ppen lehet rosszul csin�lni, de �r�ltnek n�zn�nk azt, aki �let�t annak szenteln�, hogy meg�rja, milyen a rossz cellul�z, h�nyf�lek�ppen juthatunk el a rossz cellul�zhoz, h�nyf�lek�ppen mehet t�nkre a cellul�z, �s h�nyf�le c�lra nem lehet haszn�lni. A mi k�nyveink csak a j� cellul�z el��ll�t�s�t tartalmazz�k, csak annak tulajdons�gait ismertetik, amir�l azonban n�latok egy sz�t sem �rnak. F�k�nt azonban azt nem �rtem, mi�rt nevezed alkot�snak azt, ha valaki munkaerej�t alkot�sokt�l elvonva, rossz �s helytelen dolgok medd� boncolgat�s�ra pazarolja �let�t.

Hogy rossz �s helytelen dolgoknak nevezi alkot�sainkat, ez ellen hi�ba tiltakoztam, bel�ttam, hogy ezeknek csak a puding a t�pl�l�k, �gy h�t csak arra a k�rd�sre akartam m�g felelni, hogy egy�ltal�n mi�rt �rj�k a k�nyveket.

Azt mondtam, hogy sz�rakoztat�sra, ami az embernek j�lesik, teh�t sz�ks�ge van r�. Arra a k�rd�sre, hogy mi a sz�rakoz�s, megeml�tettem az olvas�st, j�t�kot �s cseveg�st. Persze, ezeket is kazi.dolgoknak nyilv�n�totta.

- N�latok a besz�lget�s is kazi? - k�rdeztem meglepetve.

- Nem az a sz�ks�ges besz�lget�s. De �gy l�tom, te valami �nmag��rt folytatott, teh�t felesleges besz�lget�sr�l sz�lasz, ami �ppen az�rt nem is eshet olyan j�l, mint az alkot� munka.

- De az alkot� munka ut�ni id�ben!

- Olyankor pedig pihen�sre van sz�ks�g. Avagy mit sz�ln�l az olyan emberhez, aki c�lj�hoz f�radtan meg�rkezve le�l, �s �lve is l�p�sre j�ratja tov�bb a l�b�t? Akinek pedig ez j�lesik, annak �lete m�r kibillent az egyens�lyb�l, mert az bizony�ra �pp�gy ki tud el�g�lni a felesleges, mint a sz�ks�ges besz�lget�sben, s�t esetleg jobban, �s keresi az alkalmat, hogy a sz�ks�gest�l a sz�ks�gtelen jav�ra vonja el idej�t, m�g m�sok a sz�ks�gessel foglalkoznak, termelnek, ami m�r nem egyens�ly, nem kazo. A felesleges �rt�kel�se a cs�ra, amib�l a kazi dolgok sz�letnek, amit te sz�pnek, sz�rakoz�snak; irodalomnak �s egy�b �rtelmetlens�gnek nevezel.

Mindezekb�l csak azt l�ttam, hogy voltak�ppen nem �rti, mit mondok, �s megjegyeztem, hogy l�nyegesen m�s a munk�t�l ellopott id� �s a tisztes munka ut�ni, felfriss�t� sz�rakoz�s, ami �ppen az elme �s test munkak�pess�g�t emeli. � azonban makacsul hajtogatta:

- Nem l�tez� dolgok m�vel�s�b�l csak k�r h�ramolhatik, mert mi magunk a l�tez� vil�gban �l�nk.

Sokat gondolkoztam, hogy p�ld�t mondjak olyan sz�rakoz�sra, amit a kazo szempontj�b�l sem kifog�solhat. V�gre a sakkj�t�kot eml�tettem meg mint a l�lek �rtatlan sz�rakoz�s�t, amib�l igaz�n senkire sem h�ramolhatik k�r.

Lerajzoltam a mez�nyt, majd apr� pap�rszeletekre a figur�kat, �s elmagyar�ztam a j�t�kszab�lyokat, ami, mondhatom, s�lyos feladat volt. Soha ilyen neh�zfej� tan�tv�nyom nem volt. Mikor �t�dsz�r elmagyar�ztam, hatodszor �jra azt k�rdezte:

- De mi a c�l?

- Az ellenf�l kir�ly�t ki�tni - mondtam, �s �jra kezdtem magyar�zni.

V�gre hosszas v�llvonogat�ssal beleegyezett egy partiba. Kil�ptem egy paraszttal, �s intettem, hogy l�pjen, mire megfogta kir�lyomat, kitette a t�bla mell�, �s k�rd�n n�zett r�m.

- �s most mi az �rtelme? - k�rdezte bamb�n.

Bossz�san visszatettem a figur�t.

- Az nem megy ilyen egyszer�en!

- L�tod; hogy megy!

- De be kell tartani a szab�lyokat! Igy persze hogy nincs �rtelme. Ha szab�lyosan lej�tszod, megl�tod, hogy lesz �rtelme.

Nagy nehezen lej�tszottuk. Persze megvertem.

- �s most? - k�rdezte.

- Most �n vagyok a gy�ztes.

- Az mi?

- Megnyertem a j�tszm�t.

Hosszan gondolkozott. L�tszott, hogy m�g mindig nem �rti.

- �s az mi? - b�kte ki v�g�l.

- Hogy �n gy�ztem.

- Ti egyik sz�val magyar�zz�tok a m�sikat, amire, �gy l�tszik, az�rt van sz�ks�gtek, mert egyiknek sincs k�ze a val�s�ghoz. Mindkett�t magatok faragt�tok an�lk�l, hogy egyiknek is volna tartalma.

K�ptelen volt meg�rteni, hogy - az � szavai szerint - mi�rt csin�ltuk a semmit ilyen hosszan �s k�rm�nfontan, aminek akkor sem lett volna �rtelme, ha mindj�rt az elej�n ki�t�m a kir�ly�t, �s azt a k�vetkeztet�st vonta le, hogy val�sz�n�leg eg�sz �let�nk �s k�z�let�nk is abb�l �ll, hogy a semmit komplik�ljuk, hogy k�pzelt b�lv�nyok ir�ny�tj�k cselekv�seinket. M�rpedig ha a semmit val�s�gk�nt �rt�kelj�k, ebb�l csak nyomor, visz�ly �s kazi dolgok halmoz�d�sa sz�rmazhatik, ami, �gy l�tszik, mind annak a betegs�gnek k�vetkezm�nye, amit �n l�leknek �s �rzelmeknek nevezek, �s ami benn�nket elvon az alkot�sokt�l.

B�ntott ez a fitym�l� hang, �s ellene vetettem, hogy �ppen a l�lek az alkot�sok sz�l�je, ez az, ami sz�rnyal, ami felemeli az embert a sz�rke f�ldr�l, �s alkot�sokra b�rja.

Bizonys�gul felhoztam a fest�szetet, megeml�tve egy Mona Lisa lebilincsel� nagyszer�s�g�t, a templomokat, szobrokat, s�reml�keket, k�z�p�letek d�szes m�rv�nyhomlokzat�t, teh�t, az el�bbieken okulva, mind csak k�zzelfoghat�, val�s�gos dolgot, amire m�g � sem mondhatja, hogy nincs, de makacsul ezt felelte:

- Mindez �ppen azt bizony�tja, hogy a l�lek elvonja energi�tokat az alkot� munk�t�l, kibillenti �s mell�kv�g�nyra tereli. Csak azt nem �rtem, hogyan nevezheted sz�rnynak azt a ny�g�t, ami az �let k�nny� meg�l�s�ben akad�lyoz, energi�tokat t�vutakon fecs�rli el, probl�m�k labirintus�ba �s �rtelmetlen meghasonl�sokba visz benneteket? Ez a teher nemcsak nem emel, hanem akad�lyoz az el�halad�sban, �s leh�z, de nem a f�ldre, mely az �let egyetlen igaz terepe, hanem a f�ld al�, hol s�t�tben t�molyogtok, �s nem tudtok az egyszer�, napf�nyes val�s�gra kiverg�dni. Ennek k�vetkezm�nye a sok csap�s, gy�l�let, nyomor, k�z�p�letek, irodalom, bizonytalans�g, aj�nd�k, elnyom�s, szeretet, hazugs�g, festm�nyek �s mindaz a sok s�lyos �letteher, amit most elmondt�l.

Mindezekb�l pedig annak �jabb bizonys�g�t olvasta ki, hogy az �let meg�l�s�nek egyetlen m�dja a kazo, az �sszem�k�d� seg�ts�g, mikor mindenki egy k�z�s c�l�rt dolgozva, a k�znek szenteli �let�t.

- Ezt persze ti szeretettel, �ldozatk�szs�ggel �s m�s ilyen furcsa, a val�s�ggal �ssze nem f�gg� szavakkal mondj�tok, holott ezek a szavak egyr�szt nem l�tez� fogalmakat jel�lnek, m�sr�szt olyan tettekre vezetnek benneteket, amelyek ellenkeznek a tiszta kaz�val, pedig ez a val�s�gos hasznoss�g egyetlen m�dja, csakhogy ti nem ismeritek.

Ezt az egy v�dat azut�n igaz�n nem engedhettem magunkon sz�radni. Kijelentettem, hogy haz�mban minden polg�r egy k�z�s c�lnak rendeli al� �let�t, mert tudja, hogy a haza elveszt�s�vel minden elveszett. Mint a k�z�ss�g szellem�nek legnagyszer�bb let�tem�nyes�t, a hadsereget eml�tettem meg, felsorolva �seink k�zdelmeit, amivel megalap�tott�k haz�m mai vil�ghatalm�t.

Zatamon egy darabig figyelmesen hallgatott, de homlok�n mind er�sebben t�nt fel valami furcsa, agg�d� von�s. Majd v�ratlanul fel�llt, �s megjegyezte, hogy �gy l�tszik, a mai tanul�s meg�rtott nekem, mert szavait meg sem tudom �rteni, �s amit az ut�bbi percekben mondtam, annak nemcsak a val�s�ggal nincs kapcsolata, de m�g egym�ssal sincs �sszef�gg�sben, teh�t nem is val�sz�n�.

�jb�l kezdtem neki magyar�zni a honv�delem magasztos feladatait. H�romszor is �jra k�rdezte, h�romszor kellett ism�telnem, de v�g�l is csak annyit siker�lt vele meg�rtetnem, hogy vannak esetek, mikor. a polg�rnak �let�t kell �ldoznia, hogy a haza fennmaradjon.

Erre azt k�rdezte, mi a haza.

Megmondtam, hogy a polg�rok �sszess�ge, mire megint az elej�t nem �rtette, �s azt k�rdezte, hogy tudunk mi �sszess�gben �gy �lni, hogy k�l�n-k�l�n mind meghalunk?

Let�rten legyintettem, � pedig meg�llap�totta, hogy nagyon f�radt lehetek.

Ezzel t�vozni akart. Hi�ba tiltakoztam, mondv�n, hogy mindaz, amit mondtam, a val�s�gban is �gy van, hi�ba er�s�tettem, hogy magam is azzal foglalkozom, hogy meggy�gy�tom a sebeket, miket el�z�leg m�sok �t�ttek, azt felelte, hogy szavaim egyre ellentmond�bbak lesznek, �s valamit bizony�ra rosszul figyeltem meg.

�n azonban nem hagytam elmenni. Kijelentettem, hogy mindent meg fogok magyar�zni, �s � is meg fogja �rteni.

Zatamon vissza�lt.

- De h�t mi�rt teszitek mindezt? - k�rdezte.

- Mert tudunk �rezni.

- Nek�nk is ugyanolyan �rz�kszerveink vannak, mint neked, m�gsem tessz�k.

- Mert �rzitek a h�t, f�nyt �s hangot, de a boldogs�got nem.

- Mi h�t az, amit te boldogs�gnak nevezel?

- A l�lek kiel�g�l�se.

- Az, hogy a l�l�k j�llakik?

- Valami olyasf�le.

Elgondolkozott.

- A te lelked j�llakott, mikor sakkoztunk?

- Igen, mert megnyertem a j�tszm�t. L�tod, ennek �r�m�t ti nem �lvezitek.

- �s hogy �ritek el, hogy mindk�t f�l megnyerje a j�tszm�t?

Nyomott hangulatom dac�ra elmosolyodtam.

- Hogy k�pzeled ezt? Az�rt j�tszma, hogy egym�s ellen, �s ne egym�s�rt j�tsszuk. Az egyik f�lnek vesztenie kell.

- �s a vesztes f�l is boldog?

- Nem. Az boldogtalan. De m�skor � is lehet nyertes.

- Akkor mi�rt teszitek boldogtalann� az egyik felet?

�szint�n megvallva, k�rd�se kiss� meglepett, �s alaposan �ssze kellett szednem gondolataimat, hogy meg�rtessem a helyzetet.

- Az �gy van - kezdtem -, hogy a boldogs�g bizonyos energiaszerz�st jelent a l�leknek, �s mint minden energia, ez is valami n�v�k�l�nbs�gb�l ered: az eredm�nyekb�l, miket �n �rtem el, �s nem m�s.

- Fejtsd ki ezt �rthet�bben.

Magyar�zatul felsoroltam neki a haditenger�szetn�l szok�sos kit�ntet�seket, besz�ltem a f�ra�k hatalm�r�l, maharadzs�k kincseir�l, majd p�ldak�ppen megeml�tettem a b�lyeggy�jt�st is.

- Na �s - mondtam v�g�l - mi �rtelme volna a kit�ntet�seknek, ha mindenki mell�n ugyanazon kit�ntet�sek f�ggen�nek? Mi tenn� boldogg� az indiai maharadzs�t, ha mindenkinek ugyanannyi gy�m�ntja volna, mint neki, vagy a b�lyeggy�jt�t, ha mindenkinek volna Mauritiusa?

Fej�t cs�v�lta.

- �gy l�tom, a boldogs�ghoz nem is egy, hanem igen sok ember boldogtalans�ga sz�ks�ges.

- A boldogs�g mint energia az el�rt n�v�val ar�nyos, amit csak m�sokhoz val� helyzeti viszonyunkkal m�rhet�nk. Valaki min�l t�bb ember k�z�l emelkedik ki, ann�l boldogabb, de ez m�sk�nt nem is k�pzelhet�. Viszont �ppen a boldogs�g v�gya az, ami minket alkot�sra �s munk�ra serkent. En�lk�l m�g ma is a f�kon m�szk�ln�nk.

Ezt is teljesen �rthetetlennek nyilv�n�totta, majd azt vonta le; hogy a boldogs�g is �res �s el�rhetetlen d�lib�b.

- Mert - mint mondta - a dolog term�szet�b�l folyik, hogy mindenki m�s f�l� legfeljebb egy ember emelkedhet, teh�t a t�bbiek nyilv�n mindannyian boldogtalanok.

Az volt a v�lem�nye, hogy a boldogs�g nem is l�tezhet, mert ha volna, m�r megsz�nne lenni.

- Hogy �rted ezt? - k�rdeztem.

Minden r�geszm�tek a megval�sul�s pillanat�ban sz�nik meg, �s a ti k�pzelt c�ljaitok, miket �ltal�ban kult�rt�rekv�seknek szokt�l nevezni, �pp ebben k�l�nb�znek a val�s�gos c�lokt�l. Az �hes ember addig szenved, m�g �hes, de ha j�llakott, �r�l, �s �r�m�t nem cs�kkenti az, ha m�sok is j�llaktak, mert a gyomrot nem m�sok �hs�ge, teh�t nem a n�v�k�l�nbs�g fogalma, hanem a j�llakotts�g anyagi val�s�ga el�g�ti ki. Lelketek azonban csak m�sok �hs�g�b�l t�pl�lkozik. Az admir�lis boldogtalan lenne, ha mindenki admir�liss� v�lna, a b�lyeggy�jt� pedig t�zbe vetn� album�t, ha egy nagylelk� korm�nyzat, amely a k�zboldogs�got akarja el�rni, mindenkinek juttatna Mauritiust. Ahogyan a szeretet �ltal�noss� v�l�sa annak megsz�nt�t �s a kaz�ba val� �tmenet�t jelenten�, �pp�gy sz�nne meg a boldogs�g, ha mindenki el�rhetn�. Ez�rt t�rik fej�ket hi�ba b�lcsel�itek is egy boldog �llamon. Nos, elk�pzelhet�-e olyan dolog, ami csak addig van, am�g nincs?

K�zbe akartam v�gni, de � leintett �s folytatta:

- Besz�lj�nk azonban arr�l, hogy egy�ltal�n anyagilag kiel�g�thet�ek-e a kult�rsz�ks�gletek? Ugyanis lelketek t�rekv�se sohasem a seg�t�s, hanem m�sok megrabl�sa, hiszen ez ad n�v�k�l�nbs�get. Lelketek gyomra azonban feneketlen zs�k, melynek tel�tetts�ge nem ismer hat�rt. Val�s�gos gyomrunk k�btartalma meg van hat�rozva. Egy bizonyos mennyis�g� �teln�l t�bb nem f�r bele, �s a gyomor t�lterhel�se �ppoly f�jdalmas, mint az �hs�g. Tizennyolc fokn�l hidegebb �s huszonn�gyn�l melegebb k�rnyezetben egyform�n rosszul �rezz�k magunkat, de a kult�rsz�ks�gleteknek nincs fels� hat�ra. Ha kir�lyaitok aranyhint�n j�rnak, �s sz�zf�le �kszert�l neh�z d�szruh�t viselnek (ami m�r mag�ban v�ve is sz�ks�gtelen), m�g mindig nem engedik meg a n�pnek, hogy marad�k munkaerej�t saj�t fizikai l�te jav�ra haszn�lja fel, hanem piramist �p�ttetnek maguknak, vagy h�bor�t viselnek a t�bbi n�p ellen, hogy azokat is nyomorba d�nts�k a n�v�k�l�nbs�g�rt. A l�lek csak egym�s eltipr�s�ra, �s sohasem seg�t�s�re hajszol benneteket, �s m�ghozz� teljesen c�ltalanul, mert hiszen a c�l el�rhetetlen.

A boldogs�got j�llak�sf�l�nek nevezed. De csak a testi j�llak�s el�g�thet� ki, ez azonban teljesen. Ha ez volna c�lotok, feleslegess� v�lna k�ztetek a b�r�, rend�r, katona, �s szabadon lehetn�nek az �ruk a rakt�rakban, hiszen kazo ember sz�m�ra semmi �rtelme nincs embert�rsainak munkaerej�t arra haszn�lni fel, hogy �nmagunknak felesleges dolgokat k�sz�ttess�nk, �s az er�t elvonjuk a sz�ks�ges alkot�sokt�l.

Valaha azt mondtad - folytatta tov�bb -, hogy a p�nz a javak igazs�gos eloszt�s�t biztos�tja. Ellenkez�leg: csak az igazs�gtalan eloszt�st kell a v�s�rl�er� el�re val� eloszt�s�val biztos�tani. A val�s�gos c�lokat az eloszt�s er�szakos szab�lyoz�sa n�lk�l b�ven el lehet �rni, hiszen testi sz�ks�gleteink oly kicsinyek; csak a l�lek boldogs�g�nak d�lib�bja �z marakod�sba. A l�lek az �r�k rabl�s �s harc t�rv�nyeinek alapoka.

Nem akartam sz� n�lk�l hagyni a l�leknek ilyen ferde be�ll�t�s�t, �s ellene vetettem, hogy a lelki boldogs�got nemcsak az egym�s f�l� emelked�sben, hanem a megal�zkod�sban �s lemond�sban is megtal�lhatjuk. P�ldak�nt is mertettem a buddhizmust, amely �pp a v�gyak teljes lek�zd�s�re t�rekszik. Megeml�tettem a yogikat, akik nem viselnek gyapj�ruh�t, k�pesek hetekig nem t�pl�lkozni, mialatt a l�lek sz�rnyain a magasba emelkednek a v�gyakt�l terhes f�ldr�l.

- Nem csod�lkozom azon - felelte -, hogy a l�lek ilyen zavaros �s �nmag�val ellent�tes valami, ann�l ink�bb, mert a maharadzs�k �s yogik boldogs�g�ban csak ti l�ttok ellent�tet, akik a szeretetet �s gy�l�letet is ellent�tnek hiszitek.

Majd azzal folytatta, hogy sokkal jobb volna, ha a yogi nem sz�rnyalna, hanem a f�ld�n maradna, �s nyugodtan t�pl�lkozna a szent teh�n h�s�b�l, mert - mint mondta fizikai l�t�nk�n semmif�le sz�rnyal�s nem tud v�ltoztatni, �s a kazo szempontj�b�l egyar�nt k�ros, ha saj�t test�nket nyomor�tjuk meg vagy m�s�t, mert minden test egyforma �s val�s�g.

- Az - mondta -, hogy a l�lek titeket egym�s f�l� vagy al� �z, egyar�nt azt bizony�tja, hogy nem az egyens�lyra �s harm�ni�ra val�, hanem abb�l billent ki benneteket. Jellemz�nek tal�lta, hogy �ppen ott vannak maharadzs�k, ahol a fak�rok lelke a magasban sz�rnyal, m�g test�ket a tetvek marj�k, �s �heznek.

- Test�nk atomokb�l �ll - ism�telgette -, �s ezen semmif�le lelki sz�rnyal�s nem v�ltoztat. Kazi sz�nd�kkal el lehet ugyan k�pzelni, hogy nem leveg�re �s �telre, hanem �hez�sre �s gy�m�ntra van sz�ks�g�nk, s�t el�rhetj�k, hogy �r�m�nket term�szetellenesre ford�tjuk, amit te igen helyesen nevezel boldogs�gnak, megk�l�nb�ztet�s�l a term�szetes �r�mt�l, de t�d�nket �s em�szt�szerveinket �gysem tudjuk �talak�tani. S�t ez nem is sz�ks�ges, hiszen a term�szet akarat�t oly k�nny� kiel�g�teni, m�g a gy�m�ntot, piramist �s aranykocsit oly neh�z l�trehozni, �s csak gyomrunk �s t�d�nk rov�s�ra tehetj�k.

�ltal�ban k�ptelen volt k�l�nbs�get tal�lni a maharadzs�k �s fak�rok �lete k�z�tt. Mindkett�t egyar�nt betegnek nevezte.

- Teh�t mi a voltak�ppeni v�lem�nyed a l�lekr�l? - k�rdeztem, mert kiss� hossz�ra ny�lt a vita, �s szerettem volna az eredm�nyt r�viden �sszefoglalva hallani.

- A l�lek betegs�g, mert diszharm�ni�ban �ll a testtel. M�g a testet biol�giailag �talak�tani �s hozz� hangolni nem tudj�tok, addig mindig roml�stokat fogja okozni.

P�r pillanatig viaskodtam magammal, hevesen akartam v�laszolni, b�r tudtam, hogy ezzel semmit sem �rek el. Hogy m�gis f�kezni tudtam magamat, azt ink�bb annak k�sz�nhettem, hogy eszembe jutott: vit�nk sor�n teljesen elt�rt�nk a t�rgyt�l, �s a legfontosabbra m�g most sem kaptam v�laszt.

M�r az ajt�n�l volt, mikor ut�naki�ltottam, hogy m�g csak egyetlen k�rd�sre szeretn�k v�laszt kapni.

Zatamon megfordult, �n pedig megk�rdeztem:

- Azt mondd meg, mi tartja bennetek a kazo szellemet? Ha n�latok nincs t�rv�ny, igazs�gszolg�ltat�s, nevel�s, mi az, ami m�gis fenntartja azt, amit kaz�nak �s egyens�lynak nevezel?

- Hogy mi tartja fenn az egyens�lyt?! H�t az egyens�ly maga! Csak k�l�nb�z� s�lyok billentik ki a m�rleget!

Teh�t megint egy olcs� aforizm�val akarja el�tni a dolgot! Ez a makacss�g hovatov�bb azt a gyan�t �bresztette bennem, hogy tal�n nem is olyan �rtetlen, mint ahogy mutatja, hanem f�ltve �rz�tt titkokat rejteget el�lem. De most m�r elhat�roztam, hogy nem engedek mell�besz�l�st. Vagy feleljen a k�rd�semre, vagy mondja meg, hogy nem k�z�lheti a titkot.

- Hajland� vagy-e v�g�l is felelni a k�rd�semre? - tettem fel az egyenes felsz�l�t�st.

- Voltak�ppen mit nem �rtesz?

- Nem �rtem ezt a teljes egy�ttm�k�d�st! Azt, hogy itt senkinek sincsenek elt�r�, egy�ni c�ljai. Hogy k�pzelhet� el a t�rv�ny n�lk�li t�rv�ny, az erk�lcs n�lk�li erk�lcs? Hol van az er�, ami a p�ly�k betart�s�t biztos�tja?

- Nem tudom - felelte -, hogy lehet ilyent k�rdezni. Mi k�nyszer�ti a bolyg�kat, hogy elliptikus p�ly�jukat betarts�k, ha nem maguk a bolyg�k, melyek t�meg�nek vonz�sa �gy ad�dik ki?

Majd arr�l besz�lt, hogy a vonz�s sem k�l�n�ll� valami, hanem maga a bolyg�, teh�t minden, ami t�rt�nik, az�rt t�rt�nik �gy, mert minden, ami van, l�tezik. Majd �gy folytatta:

- Er� csak akkor kellene, ha m�s p�ly�ra akarn�d �ket b�rni, mert az er� csak az egyens�ly kibillent�s�hez sz�ks�ges. Ezt az er�t adja n�latok a l�lek. Ti a kaz�t az �sszem�k�d�s ac�ler�s t�rv�ny�nek n�zitek, �s t�rv�nyhoz�t kerestek, holott az egyszer�en csak van. Teljes rend csak a mag�t�l lev�t�l eredhet, mert ezt minden dolog biztosan betartja. Ezt a fizik�ban a legkisebb ellen�ll�s �tj�nak nevezik, ami p�ld�ul a szabadon es� test sz�m�ra a f�gg�leges. Minden t�rv�nyhoz�s csak k�ros beavatkoz�s, mert kibillen�s, hib�k forr�sa �s bizonytalans�g. Egysz�val: kazi.

- Tal�n ne besz�lj�nk a kozmoszb�l vett, am�gy is k�tes hitel� p�ld�zatokban - feleltem t�relmetlen�l -, mert ez ism�t f�lrevezeti vit�nkat. �n a ti t�rsadalmi rendszeretekr�l szeretn�k felvil�gos�t�st kapni.

- �gy besz�lsz, mintha az ember nem a kozmosz tagja volna. Neked hasonlat a val�s�g, �s �gy igaz�n nem csod�lom, ha viszont nem l�tez� probl�m�itokat val�s�gnak hiszitek.

- Hogy �rted ezt? - k�rdeztem. - Csak nem akarod ezzel azt mondani, hogy a gravit�ci� �s a kazo...

- De igen. Az ember is a kozmoszban �l, teh�t a kazo nem t�rv�ny, nem szok�s, hanem maga a kozmosz val�s�ga, amellyel l�nyegileg is azonos. Minden, ami a vil�gon l�tezik, a kazo szerint l�tezik, mert a kazo az �ltal�nos val�s�g. Ami ezenk�v�l van, az nem l�tezik, mert kazi, ami maga a neml�t.

Szavain hosszan gondolkoztam. Korrekt gentlemanhez ill�en azokat nem elvetni, hanem meg�rteni k�v�ntam. Minden mondat�t �jb�l, lelkiismeretesen �tgondoltam, de min�l ink�bb t�rtem a fejemet, ann�l zavarosabbnak t�ntek fel el�ttem.

V�g�l is arra a meggy�z�d�sre kellett jutnom, hogy elveik nem egyebek s�letlen zagyvas�gokn�l, amelyek a j�zan angol felfog�s sz�m�ra teljesen �rthetetlenek, �s nyugodt lelkiismerettel �ll�thatom, hogy az �n helyemben haz�mnak minden m�velt polg�ra hasonl� v�lem�nyre jutott volna.

Az eg�sz besz�lget�sb�l teh�t csak azt ismertem meg, hogy mi nincs n�lunk, �s mire k�ptelenek. Vajmi kev�s ahhoz, hogy a hin �let titk�t meg�rtsem.

Elhat�roztam, hogy egyel�re felhagyok a kutat�ssal, az id�re �s szem�lyes tapasztalataimra b�zva probl�m�im megold�s�t.

Hatodik fejezet

Szerz� kiker�l a hin �letbe, �s orvosi gyakorlatot folytat - A hinek csod�latos orvostudom�nya - Szerz�t �rtatlanul gyilkoss�gba keverik, mire elhagyja �ll�s�t - A hinek nincsenek tekintettel a gyermekl�lekre - Szerz� sz�v�munk�s lesz, de az unalom majdnem katasztr�f�ba sodorja

Zatamon egy nap k�z�lte velem, hogy �gy l�tja, imm�r eleget tanultam, �s hasznos tagja lehetek a hin t�rsadalomnak. Megjegyezte, hogy agybeli strukt�r�m nem l�tszik ugyan el�g tiszt�nak, �s val�sz�n�, hogy az �let teljess�g�hez sz�ks�ges t�k�letess�get mint �llapotot nem is fogom el�rni, de ha meglesz bennem a gyakorlat sz�nd�ka, haszn�lhat�v� lehetek.

Mint mondta, t�bb k�ts�gtelen behinnel is volt m�r dolga, akik a kazo �llapot hi�ny�val is el tudt�k v�gezni az �let feladatait.

Ezek persze csetlettek-botlottak, mert agyuk n�lk�l�zte a term�szetes ir�nyt�t, de a m�sokt�l ellesett m�dszerek m�gis �gy form�lt�k tetteiket, hogy a nem orvos laikus �szre sem vette a szervi fogyat�koss�got, mint ahogy a s�ketn�ma is megtanul besz�lni m�sok ajk�r�l, b�r a hangot, amit kiad, sohasem fogja l�nyegileg �t�lni.

K�z�lte teh�t, hogy elt�vozhatom az int�zetb�l, �s megkezdhetem az �letmunk�t.

El voltam teh�t k�ldve, �s retteg�s fogott el j�v�m ir�nt. Tan�cstalanul �lltam, azt k�rdeztem, mit kell tennem, elv�gre nem tudhatom, hol van sz�ks�g alkalmazottra, hol hajland�k engem felvenni.

� pedig azt felelte, hogy oda menjek, ahova akarok, �s ne v�rjam, hogy ir�ny�tsanak. Mindenki maga tudja legjobban, mit tud, m�sok dolg�ba beavatkozni kazi volna.

Szavai persze nemhogy megnyugtattak volna, hanem a legnagyobb bizonytalans�g �rzet�vel t�lt�ttek el. Haz�mban minden iskolai bizony�tv�nynak pontos �s hat�rozott �rt�ke van, a polg�r tudja, hova jogos�t, hogy melyik hivatalnak ki a vezet�je, illetve saj�t bar�tai k�z�l ki van vele j�ban, de mit kezdjek itt, az anarchia orsz�g�ban, kivetve a bizonytalans�gba?

Els� probl�ma a lak�s volt. Mert eb�det �s ruh�t m�r tudtam szerezni, de lak�s�gyekr�l fogalmam sem volt.

Amint a k�rh�zat elhagytam, j� p�r �r�t l�d�r�gtem a k�rny�ken, majd kimentem az erd�be. De a h�v�s este visszakergetett.

V�gre, minden b�tors�gomat �sszeszedve, benyitottam egy h�zba. Gondoltam, megk�rem az egyik lak�t, hogy adjon sz�ll�st az �jjelre. A hinek k�nnyen vend�gel�k. (Vend�gszeret�knek igaz�n nem nevezhetem �ket.) �s ahogy idej�tt�mkor siker�lt sz�ll�st kapnom, tal�n siker�lni fog most is.

A lak�sokat v�gigj�rtam. Az ajt�k persze sehol sem voltak z�rva, �s bel�p�semre a lak�k meg sem fordultak. Senkivel nem t�r�dnek, m�g meg nem sz�lal. A nemk�v�natos vend�get pedig �pp�gy nem ismerik, mint a k�v�natosat.

Az els�, akihez benyitottam, olvasott, nem akartam zavarni, a m�sik m�r levetk�zve hevert az �gyon. K�t lak�sban senkit sem tal�ltam otthon. V�gre a harmadik lak�j�t megk�rtem, hogy adjon sz�ll�st.

- Mi�rt? - k�rdezte az. - Nincs �res lak�s a h�zban?

- H�t van? - k�rdeztem �rdekl�dve.

- �n azt nem tudhatom. N�zd meg.

- H�t ki tartja nyilv�n?

- Senki - felelte �s elfordult.

Ha el�vettem volna belohin igazolv�nyomat, tal�n kaptam volna felvil�gos�t�st, de nem mertem vele nagyon t�ntetni, mert engem mint a t�rsadalom hasznos tagj�t bocs�tottak el, �s mint elhelyezkedni akar� m�gsem akarom azt hangoztatni, hogy mit nem tudok. Magam energi�j�ra vagyok utalva, teh�t mindent magamnak kell megtanulnom. Igy h�t sz� n�lk�l kifordultam, �s v�gigj�rtam a h�zat.

Bizony minden lak�sban volt valaki, vagy a berendez�s mutatta, hogy lakj�k. V�gre a m�sodik emeleten az egyik ajt�n ezt a c�dul�t l�ttam kif�ggesztve:

"Elk�lt�ztem."

Lenyomtam a kilincset, persze kiny�lt. K�r�ln�ztem, de minden jel azt mutatta, hogy m�gis lakik benne valaki. Az �sszes b�torok, sz�kek, �gy, minden a hely�n. Ott a telefon, a l�mpa, �s minden hajsz�lnyira ugyanolyan, mint amelyik szob�ban el�sz�r �jjeleztem. De akkor mit jelent a c�dula?

Tan�cstalanul forgol�dtam, de minthogy egyel�re nem l�ttam bent senkit, leford�tottam az �gyat a falb�l, amely meg volt vetve, �s ruh�imat ledobtam magamr�l. Azt�n a f�rd�szob�ba mentem meleg f�rd�t venni, mert az erd�ben kiss� �tf�ztam.

Egy f�l �r�ig v�rtam a gazd�t, �s nagyon el�lmosodtam, teh�t lefek�dtem.

Csak napok m�lva der�lt ki, hogy a szob�nak t�nyleg nem volt lak�ja, �s a c�dul�t �ppen az�rt teszik ki elk�lt�z�skor, mert m�sk�pp senki sem tudn� megk�l�nb�ztetni az �res lak�st a lakott�l.

M�snap reggel t�zetesebben k�r�ln�ztem a szob�ban.

Az �ltalam m�r ismert k�sz�l�keken k�v�l n�h�ny gombot fedeztem fel a falon. Mindegyiken fel�r�s. Egyik a h�m�rs�klet-szab�lyoz�t helyezte m�k�d�sbe, m�sik az ablakot mozgatta, harmadik a ventill�tort. Egy gombra ez volt �rva: "Jelent�." Ezt is megnyomtam, �s k�v�ncsian n�ztem k�r�l, de nem t�rt�nt semmi. T�z m�sodperc m�lva azonban a h�tam m�g�tt egy hang ijesztett meg:

- Rendben.

�sszer�zk�dtam, megfordultam, de senki sem volt mellettem. Egy fali hangsz�r� besz�lt.

V�rtam, mi k�vetkezik, de nem t�rt�nt semmi.

Fel-al� j�rk�ltam, t�prengve j�v� sorsom fel�l. Az ablakokat leeresztettem, �s meglepetve l�ttam lent az aut�k sz�zait suhanni, m�g felettem a magasvas�t k�gy�zott. �s mindebb�l egy hangot sem hallottam. Mintha n�mafilmet l�tn�k. K�zben persze eg�szen megfeledkeztem a hangsz�r�r�l is.

Most azonban h�tam megett kattant valami. Megfordultam. A falban egy csap�ajt� ny�lt le, bel�le egy kis f�mhenger ny�lt ki.

Odamentem, megfogtam, mire lev�lt.

Amint forgattam, r�j�ttem, hogy ki lehet nyitni.

Felnyitva k�t kisebb h�vely esett ki bel�le. Egyikben tej, m�sikban n�h�ny szem gy�m�lcs volt.

Vagyis a "jelent�" gomb megnyom�s�val azt jelentettem be, hogy a szoba lak�ja itthon van.

�gy l�tszott teh�t, egyel�re minden rendben van. K�nyelmetlen bizonytalans�gi �rz�sem kiss� al�bbhagyott. Hiszen �gy el�lhetek itt ak�rmeddig an�lk�l, hogy k�z�j�k kellene keverednem, amit�l nagyon f�ltem. Sohasem tudja az ember, hogy k�z�tt�k �lve mikor s�rti meg a kazo szab�lyait.

Reggeli ut�n �jb�l fel-al� j�rk�ltam, �s j�lesett a tudat, hogy b�k�ben �lhetek. K�s�bb kezdett egy kiss� unalmas lenni, �s szinte meg�r�ltem, mikor ny�lott az ajt�, �s egy hin l�pett be.

Kiss� meglep�d�tt, �s pedig azt hittem, m�gis van lak�ja a szob�nak. De azt�n nyugodtan a falhoz l�pett, porsz�v�cs�vet h�zott ki, �s ezzel kitakar�tott, a f�rd�szob�t egy t�ml�b�l v�zsug�rral locsolta v�gig, a reggelim h�vely�t visszadugta a falba, majd megind�totta a ventill�tort, �s elt�vozott.

Azt�n megint csend borult r�m, �s �jabb kutat�shoz fogtam.

A falban, egy csap�ajt� m�g�tt, nagy ny�l�st fedeztem fel, ami egy k�m�nyszer� j�ratba torkollott. A f�ldszintre lemenve megismertem rendeltet�s�t: egy nagy gy�jt�ed�nyben v�gz�d�tt, melybe a szennyes ruh�t dob�lt�k. Innen azt, �gy l�tszik, a mosoda id�nk�nt elsz�ll�totta. Mellette egy szekr�nyben viszont tiszta feh�rnem� volt k�zhaszn�latra kit�ve.

Szob�mba visszat�rve, egy darabig hevertem, majd magamat elunva, kimentem, �s fel-al� l�d�r�gtem az utc�kon, a sz�rke, egyhang� falak �s suta f�k k�zt. D�lben egy �tkez�helyen megeb�deltem, �s azon gondolkoztam, mivel fogom a d�lut�nt elt�lteni, hogy szabads�gomat kellemesen haszn�ljam fel.

Arra gondoltam, hogy kiutazom a tengerpartra.

Oda ki�rve, t�bbsz�r v�gigmentem a parti s�t�nyon, majd felkapaszkodtam egy szikl�ra. A v�gtelen tenger �r�k hull�mz�sa lassan el�lmos�tott. �gy aludtam egy �r�t, �s fel�bredve megint az a probl�ma gy�t�rt, hogy mit csin�ljak estig.

�resen �s gondolat n�lk�l s�t�ltam egy �jabb �r�t, majd le�ltem egy padra: Unalmamban malmozni kezdtem a h�velykujjammal. Ezt gyakoroltam felv�ltva el�re �s h�tra.

�r�mat t�bbsz�r el�vettem, hogy mikor lesz este, amikor megvacsor�zhatom. S�t�lni indultam, �s l�p�seimet sz�moltam, a t�vols�gokat a legk�l�nb�z�bb ir�nyokban m�rve, �s sajn�ltam, hogy nem tudtam tov�bb aludni.

Val�s�ggal �r�m volt sz�momra, mikor �hes lettem. Az ev�s mindig v�ltozatoss�g. Beutaztam a v�rosba, megvacsor�ztam, majd hazamentem, �s a s�ri csendben �jra lefek�dtem.

M�snap reggeli ut�n �jra j�tt a takar�t�. Meg�tk�zve n�zett r�m, �s megk�rdezte:

- Ha d�lut�ni munk�d van, mi�rt nem sz�lsz, hogy a d�lut�ni takar�t�t k�ldj�k?

Zavartan hebegtem valamit, hogy �gy �s �gy, elfelejtettem, � pedig meg�g�rte, hogy jelenteni fogja.

Ut�na sietve elt�voztam, �s k�s� estig �sszevissza csatangoltam. D�lel�tt siker�lt a foly�parti hever�k�n aludni egy �r�t, s�t eb�d ut�n is el�lmosodtam, de nem mertem lefek�dni, mert akkor �jjel nem alszom, ami pedig m�g rosszabb volna.

�gy azt�n meg�rlel�d�tt bennem a tudat, hogy m�gis valami munk�ba kellene kezdenem, mert a semmittev�st nem lehet sok�ig kib�rni.

Mivel foglalkozhattam volna? Seborvos vagyok, h�t els�sorban szakm�mban pr�b�ltam elhelyezkedni.

K�vetkez� reggel kimentem a k�rh�zba, �s a vezet�s�get kerestem. Ilyenr�l azonban senki sem tudott, azt mondt�k, a k�rh�z arra val�, hogy betegeket gy�gy�tsanak.

Az egyik orvosnak l�tsz� hinnek megmondtam, hogy magam is orvos vagyok. Hivatkoztam az oxfordi egyetemen szerzett diplom�mra, de nem tudta, mi az. K�nytelen voltam sz�rmaz�somat �s eddigi szerepl�semet felfedni, majd megmagyar�zni a diploma l�nyeg�t, de ekkor meg azt k�rdezte, hogy tudj�k az emberek meg�llap�tani, hogy a m�sik mit tud.

- Mert - mint mondta - a tud�s az emberen bel�l �l, k�v�lr�l meg�llap�tani egyel�re nincs m�d, de nem is sz�ks�ges, mert azt, hogy az illet� miben saj�t�tott el j�rtass�got, �gyis tudja maga az illet�. Egy�bk�nt, �gy l�tom, nekem mindezekhez nincs k�z�m, azt mondd meg teh�t, hogy mit akarsz �nt�lem?

- Szeretn�m, ha ide felvenn�nek, �s dolgozhatn�k.

- Az a te dolgod - felelte. - Azt mondd meg, t�lem mit akarsz?

Most �n b�multam: Ha t�z �vig �ltem volna k�zt�k, akkor sem tudtam volna kiismerni komplik�lt szok�saikat.

- �rtsd meg - sz�ltam -, �n seborvos vagyok, �s dolgozni szeretn�k.

Megint azt felelte, hogy az az �n �gyem!

- H�t nincs valami rendszer?

- Att�l f�gg, melyik szakon. Minden betegs�get m�s rendszerrel, gy�gy�tunk.

T�relmem v�g�re �rtem. Az �rtetlens�gnek is van hat�ra. Egyszer�en kijelentettem:

- �n itt akarok dolgozni, �s k�rlek, vezess be az itteni munk�ba.

Ezek a szavak csak a t�relmetlens�g miatt j�ttek ajkamra, nem is gondoltam akkor, hogy ezzel megtal�ltam az eg�sz itteni �letnek a kulcs�t.

Orvoskoll�g�m minden meglep�d�s n�lk�l megfogta karomat, �s elmagyar�zta oszt�ly�nak eg�sz berendez�s�t �s szok�saikat.

Annyit mondhatok csak, hogy b�r sok csod�latos dolgot l�ttam a hinekn�l, de ehhez a k�rh�zhoz foghat�t �lmomban sem k�pzeltem volna, �s m�g koll�g�m vezetett, egyik �mulatb�l a m�sikba estem.

Nem volt az kimondott seb�szet. �k eg�szen m�s, el�ttem ismeretlen alapon oszt�lyozz�k a betegs�geket. De m�g k�rh�zhoz is alig hasonl�tott.

Ha ugyanis mi k�rh�zra gondolunk, feh�rre festett, tiszta k�rtermek sora jut esz�nkbe. Rengeteg �p�leteiket l�tva, �n is azt gondoltam, hogy itt legal�bb h�szezer beteg fekszik.

Csak azut�n der�lt ki, hogy a k�rtermek - vagy, mint �k mondt�k: alv�termek - az �p�leteknek csak igen kis r�sz�t teszik ki, �s az eg�szben nincs t�bb n�gy-�tsz�z betegn�l.

Ennek pedig k�t oka van: el�sz�r a messzemen� megel�z�s folyt�n n�luk sokkal ritk�bb a megbeteged�s, m�sodszor igen fejlett gy�gykezel�s�k r�v�n ar�nylag hamar kigy�gyulnak.

A k�rh�z legnagyobb r�sze ink�bb egy hatalmas gy�rtelephez hasonl�tott. Koll�g�mmal termek �s f�lk�k v�gtelen sor�n ment�nk �t; gumipadl�s f�gg�erk�lyeken, csigal�pcs�k�n kanyarogtunk, majd liftek �s fut�szalagok ragadtak tova benn�nket g�pek �s k�sz�l�kek rengeteg �tveszt�j�ben.

Egy der�k vastags�g� �vegk�m�nyben s�rg�s g�z gomolygott felfel�, alattunk �s felett�nk ez�st�s cs�k�gy�k sisteregtek, motorok siv�tottak, kompresszorok dohogtak, jelz�f�nyek villantak, mutat�k t�ncoltak, egy forg� teleszk�p szem�b�l v�r�s f�nyk�ve sepert v�gig egy fut�szalagot, melyen g�z�lg� palackok v�ndoroltak. M�sutt fej�nk felett egy f�mkos�r vonult el, benne egy mozdulatlan emberi test. El�tte felny�lt egy roppant f�mhord� teteje, belsej�b�l hirtelen vak�t� l�ngok csaptak el�, a f�mkos�r pedig egyenesen belevitte a testet, majd ut�na bez�rult a fed�l.

Meg voltam gy�z�dve, hogy kremat�rium, �s sz�d�lve tudtam meg, hogy fert�tlen�t�, hogy a l�ng nem l�ng, hanem sug�rz�s, amely bizonyos v�rusokat �s coccusokat elpuszt�t, de az emberi sejtekre hat�stalan, mert a beteg el�z�leg immuniz�l� elj�r�son esett kereszt�l!

Ezek a b�rgy� viselked�s� emberek legal�bb sz�z �vvel vannak el�bbre a gy�gy�szat ter�n. G�peiknek m�g a nev�t is alig tudtam megjegyezni, �s r�m�lten gondoltam r�, mit fogok �n itt csin�lni �gy, hogy dolgozzam is, de tanulatlans�got ne �ruljak el, nehogy oktalan nemzeti felfuvalkod�suknak alapot szolg�ltassak.

Hogy a sz�gyent elker�ljem, azt f�llentettem, hogy speci�lis szakm�m a fogorvosl�s. Elv�gre a t�m�s �s h�z�s technik�ja csak nem fejl�d�tt olyan boszork�nys�gg�, hogy m�g ne tudjam tanulni.

Leforr�zva kellett azonban hallanom, hogy n�luk nincs fogbetegs�g, mert az �tel, amit az �tkez�k k�sz�tenek, orvosok vezet�se alatt, egyben orvoss�g is, amely bizonyos betegs�gek kifejl�d�s�t - �s �gy a fogbetegs�gek�t is - megakad�lyozza.

Most m�r csak a menek�l�s �r�gy�n gondolkoztam, de koll�g�m v�ratlanul kijelentette, hogy legjobb lesz, ha az alv�termekben dolgozom �s a m�t�tekn�l seg�dkezem, ami legink�bb megfelel tud�somnak.

G�nyos megjegyz�se hat�rozottan s�rt� volt, de arcvon�sai sem g�nyt, sem semmif�le �rzelmet nem �rultak el, �n pedig bel�ttam, hogy a siv�r semmittev�sbe nem mehetek vissza, �gy teh�t, sz�gyenkezve b�r, de elfogadtam aj�nlat�t.

Kijel�lt�k szob�mat, �n pedig felvettem a feh�r k�penyt, �s igyekeztem dolgozni. Persze, �gy is minden l�p�sn�l k�rdezni kellett.

Koll�g�m mindj�rt az els� nap megk�rdezte nevemet is.

Meglep�dtem, hogy egy�ltal�n �rdekl�dnek az alkalmazottak kil�te ir�nt, de kider�lt, hogy a szakk�zl�nyt akarj�k c�memre k�ldeni.

Mikor megmondtam, azt felelte, hogy az nem n�v, mert - semmi kapcsolatban nem �ll velem!

El voltam k�pedve, hogy mer�szel ilyet �ll�tani, elv�gre �n csak jobban tudom, hogy h�vnak, de � v�ltozatlanul er�s�tgette, hogy a Gulliver sz�val semmi kapcsolatban nem vagyok, az egy �rtelmetlen bet�halmaz, �s majd seg�teni fog nevemet eszembe juttatni.

Ha a nevet�st nem tekinten�k behins�gnek, igaz�n nagyot tudtam volna kacagni, de � a vil�g legterm�szetesebb hangj�n sz�let�sem ideje �s lak�som c�me fel�l �rdekl�d�tt, majd sz�let�sem napj�t az � id�sz�m�t�sukra �tsz�m�tva, azt mondta:

- Na l�tod, a te neved Zamono Nital.

Sz�jt�tva b�multam r�, majd hosszas fejt�r�s ut�n s�t�ttem ki "nevem" �rtelm�t: a "Z" bet� azt jelzi, hogy a sz� szem�lyn�v, a t�bbi sz�let�si adatokat, nemet �s szaktud�st, a m�sodik sz� pedig telefonsz�momat jelenti, ami lakc�memmel azonos. A hinek teh�t k�lt�z�skor nev�k fel�t is megv�ltoztatj�k.

�n azon csod�lkoztam, mi�rt nincs a hineknek saj�t nev�k, � pedig azon, hogy nek�nk mi�rt nincs saj�t nev�nk, csak oda nem tartoz�, �rtelmetlen bet�halmazunk.

- Mi m�sra val� a n�v - k�rdezte -, ha nem arra, hogy az illet�t megismerj�k bel�le?

�n ellene vetettem, hogy t�rgyi adatokb�l �gysem lehet az illet�t mint karaktert megismerni, de csak k�r�l�rva tudtam kifejezni, mert a karakterre sincs szavuk, �s akkor is azt felelte, hogy furcsa orsz�g lehet az �n haz�m, �n�luk bizony minden ember egyform�n oxig�nt l�legzik be, �s sz�nhidr�tokkal meg feh�rj�kkel t�pl�lkozik.

De amennyire t�vol voltak �k az egy�nis�g meg�rt�s�t�l, annyira t�vol voltam �n az � gyakorlati tud�sukt�l.

Mint eml�tettem, eleinte az alv�termekben dolgoztam, de munk�m nem terjedt t�l az �pol�son.

Az alv�terem k�r�lbel�l megfelel a mi k�rtermeink fogalm�nak. Hogy mi�rt nevezik m�gis alv�teremnek, arra most j�ttem r�.

�k ugyanis minden beteget elaltatnak, ha a betegs�g f�jdalommal j�r. Valami elektromos t�t sz�rnak a nyakszirtj�be, amit�l a beteg m�ly �lomba mer�l. A t�t csak a teljes gy�gyul�s ut�n vagy legal�bbis a f�jdalmas id�szak lezajl�sa ut�n veszik ki. A hinek egyszer�en �talussz�k betegs�g�ket, �lmukban pedig mesters�gesen t�pl�lkoznak.

Egyszer egy sz�vbeteget vittem a m�t�terembe, �s �mulattal l�ttam, mint veszik ki sz�v�t. Az aort�ba cs�veket k�t�ttek, melyek egy melegen tartott villamos szivatty�ba torkolltak, majd a beteg test�t ideiglenesen bevarrt�k, �s a szivatty� tartotta fenn napokig a v�rkering�st, m�g a sz�v valami folyad�kban dobogott, amit naponta fel�nt�ttek. K�s�bb a sz�vet �jra visszaoper�lt�k hely�re.

Be kellett l�tnom; hogy �n itt sohasem fogok orvosnak sz�m�tani. M�g k�rdezni is sz�gyelltem, att�l f�lve, hogy tudatlans�gom miatt len�znek, esetleg jogos g�nyjuknak is ki leszek t�ve, mint ez koll�g�k k�zt szok�sos. K�rd�seimre egy�bk�nt csak hideg, szenvtelen arccal magyar�ztak, amib�l semmit sem tudtam kivenni ir�ntam val� �rzelmeikb�l. Azt pedig hogy a faarcok m�g�tt nincs is semmin� faja az �rzelmeknek, eur�pai ember �gysem tudja megszokni. Arcukat f�rk�szve, mindig az indulatokat kerestem m�g�tte, �s hidegs�g�kb�l azt k�vetkeztettem, hogy voltak�ppen ut�lnak. Mindezzel pedig szinte teljesen �rthetetlen ellent�tben �llt a v�gs�kig men� szolg�latk�szs�g, amellyel minden l�p�semben seg�tettek, an�lk�l azonban, hogy egyetlen j�akarat� mosolyt vagy kedvess�get l�ttam volna rajtuk.

Szolg�latk�szs�g�k annyira megt�vesztett, hogy megk�s�reltem bar�ts�gukat is megnyerni, de minden ilynem� k�s�rletemre rideg �s �rtetlen elutas�t�s volt a v�lasz.

Azt mondt�k, hat�rozzam meg pontosabban, mit akarok, mert amit �n zavarosan k�r�l�rva bar�ts�gnak nevezek �s k�rek, az valami fogalomf�le, k�vetkez�sk�nt adni sem lehet.

Hi�ba mondtam, hogy csak azt k�rem, hogy legyen velem valaki, aki t�mogasson �s t�rsalogjon, azt k�rdezt�k, mit csin�ljon �s mir�l besz�ljen, mindent megtesznek, csak pozit�vumot mondjak arr�l, amit akarok.

B�rmennyit is hallottam m�r r�luk, m�gis �gy fogadtam szavukat, mint g�g�s arisztokrat�k�t, akik udvarias �r�ggyel z�rj�k ki k�r�kb�l a tolakod�t. �gy n�ztem r�juk, mint megfejthetetlen diplomat�kra, tal�n �ppen az�rt, mert megszoktam, hogy a tal�nytalan arc takarja a legnagyobb lelki komplik�lts�got.

A tud�sbeli �s t�rsadalmi t�vols�g rendk�v�l k�noss� tette am�gy is f�lszeg helyzetemet. Mikor a m�t�ben hangtalanul �s �ram� pontoss�ggal �sszem�k�dve villant a k�s egyik k�zb�l a m�sikba, �n csak leforr�zott kiskutya m�dj�ra ugr�ltam k�zt�k, �s sz�gyenp�r �nt�tt el, valah�nyszor a nagy csendben egy-egy hang m�gis megsz�lalt, mert az mindannyiszor csak nekem sz�lt.

�s hi�ba b�ng�sztem otthon a szakk�zl�nyt, mit a cs�posta rendesen lak�somra sz�ll�tott, az az �n sz�momra marsbeli nyelven volt �rva. Csupa matematikai k�plet volt az eg�sz, m�g az egyes gy�gyszereknek sem hat�sait ismertette, csak k�miai tulajdons�gaikat, amib�l egy sz�t sem �rtettem. Koll�g�im pedig olyanok voltak, mint a szfinx.

Ha legal�bb �sszeszidtak volna, mindent k�nnyebben tudtam volna elviselni. De a szenvtelen, oktat� hang, amir�l sohasem tudtam, mi rejt�zik m�g�tte, lelk�knek ez a v�kuumszer� megfoghatatlans�ga fel�r�lte idegeimet.

Helyzetem tarthatatlans�g�t betet�zte egy borzalmas eset, amely kereszt�nyi �s hum�nus felfog�somat a v�gs�kig feld�lta.

Egy agoniz�l� beteget l�togattunk meg. Koll�g�m az alv� beteget megvizsg�lta, majd egy m�sik orvost is odah�vott, �s az �jra megvizsg�lta. Ezut�n az el�bbi a szekr�nyhez l�pett, egy ampull�t adott �t nekem, hogy azt intrav�n�san beadjam. Amint a pravaz tartalm�t belenyomtam a betegbe, legnagyobb r�m�letemre azonnali merevs�ggel be�llt az exitus.

Koll�g�mhoz rohantam a pravazzal �s ampull�val, bizonygatva, hogy nem �n cser�ltem el az injekci�t, � pedig a legteljesebb lelki nyugalommal azt felelte, hogy nem t�rt�nt csere, az illet� rem�nytelen volt, �s meg kellett sz�ntetni, teh�t telefon�ljak a sz�ll�t� oszt�lynak.

Megt�ntorodtam. Gyilkos vagyok!!

Csak akadozva tudtam n�h�ny sz�t hebegni, hogy mit sz�lnak ehhez az elj�r�shoz a hozz�tartoz�k, de azt felelte, hogy mind�ssze egy �lt�ny �s egy p�r cip� tartozott hozz�, ezt pedig higi�nikus okokb�l minden alkalommal el�getik.

�s az emberek elpusztulnak an�lk�l, hogy valaki is egy k�nnycseppet ejtett volna �rt�k! Apj�t-anyj�t senki sem ismerte, a sz�l�k sem gyermekeiket, a moribund beteg pedig, mihelyt el�rte az ag�ni�t, elt�vol�tand� szem�tnek sz�m�tott!

- Ti teh�t k�pesek vagytok az orvosi hivat�s alapvet� c�lj�t megtagadni? - k�rdeztem, mikor n�mileg magamhoz t�rtem.

- Mif�le c�lra gondolsz?

- Az �let fenntart�s�ra a lehet� legv�gs� hat�rig.

Koll�g�m �rdekl�dve l�pett k�zelebb hozz�m.

- A te haz�dban ez az orvosi hivat�s c�lja?

- Mi�rt az �n haz�mban? Minden�tt. M�s c�l el sem k�pzelhet�.

- T�ved�s. Hivat�sunk c�lja az embert megmenteni a szenved�sekt�l. Persze, hacsak lehet, visszaadni eg�szs�g�t. Ha nem lehet, f�jdalommentesen megsz�ntetj�k, hogy ne okozzunk neki felesleges szenved�st, magunknak pedig felesleges munk�t, amit m�s, biztos siker� gy�gy�t�st�l vonn�nk el.

B�r ezek a kegyetlen szavak is felforgatt�k hum�nus �rz�seimet, de koll�g�m m�g folytatta:

- Ezenk�v�l vannak esetek, amikor a gy�gyul�s csak r�szleges lehet, �s szenved�steli �letet jelentene. F�leg, ha a beteg nehezen p�tolhat� testr�sz�t veszti el. Ha ugyanis csak sz�v�t vagy t�dej�t kell elt�vol�tanunk, ez k�nnyen p�tolhat� transzplant�ci�val vagy m�t�d�vel, m�sz�vvel. S�t, m�r a f�let is p�toljuk m�f�llel, amely b�rmely m�k�d� idegre r�kapcsolhat�, �s a beteg r�vid id�n bel�l megtanulja a hall�s �j m�dj�t. De p�ld�ul a szem p�tl�sa m�g csak k�s�rleti st�diumban van, az eddig kibocs�tott fotoprot�zisek csak �p l�t�idegre �s �p l�t�k�zpontra kapcsolhat�k, azonk�v�l nehezek is. M�g rosszabb, ha valaki l�b�t veszti, �s m�l�bbal �r�kk� s�ntik�lnia kellene. Nyilv�nval�, hogy az ilyent alv�sa k�zben megsz�ntetj�k.

Reszkettem a borzalomt�l.

- Azt csod�lom - mondtam -, hogy egy�ltal�n be mer fek�dni valaki k�rh�zaitokba.

- H�t hogyne merne, mikor tudja, hogy be�rkez�se pillanat�t�l kezdve megsz�ntek szenved�sei.

- �s az �let�szt�n?

- Te bizony�ra az �llati �letb�l �r�k�lt �let�szt�nre gondolsz. Ez az atavisztikus �llapot n�lunk is megvolt n�h�ny ezer �vvel ezel�tt, de mai �szt�neink term�szetesen a mai k�r�lm�nyekhez alkalmazkodnak. Eml�tetted, hogy n�latok a fog m�g megodvasodhat. Tudod, hogy az milyen f�jdalommal j�r. Az ember �gy �rzi, ki kellene t�pni a f�j� fogat, �s val�ban, a lyukas fog semmik�ppen sem gy�gyul mag�t�l, teh�t k�vetkezetes lett volna, ha a lyukas fog f�jdalm�val egyben a kih�z�s kellemess�ge j�rt volna vele. Ehelyett a fog m�g az �rint�sre is er�s f�jdalommal felelt, tiltakozva az egyetlen lehets�ges gy�gy�t�s ellen. Van teh�t a term�szetben is k�vetkezetlens�g.

- De az �let�szt�n...

- Az ugyanilyen k�vetkezetlen volt. A beteg teljesen gy�gy�thatatlan �llapotban, f�jdalmakt�l �rj�ngve is ragaszkodott �let�hez.

- Mert ez a term�szetes �szt�n.

- Ami az �s�llapothoz igazodott. Civiliz�ci�nk azonban megv�ltoztatta k�rnyezet�nket �s �letfelt�teleinket. Ha �szt�neink ma is az �sk�rnyezethez igazodn�nak, �s nem szelekt�l�dott volna ki a mai k�rnyezethez alkalmazkod� embert�pus, �gy �ppen ez volna term�szetellenes, mert egy bels� ellentmond�s em�szten� fel �let�nket.

- Ez�rt �lt�k embert? Ez az igazi ellentmond�s!

- Ez�rt nem �l�nk embert. Az �s�llapotban az embereknek harcolniuk kellett egym�ssal a t�pl�l�k�rt, de ma m�r magunk termelj�k azt. Ha �si �szt�neink nem fejl�dtek volna civiliz�ci�nkkal, �gy ma is egym�st �ln�nk, mikor a t�pl�l�k�rt nem �lni, hanem t�mogatni kell egym�st a termel�sben. Igenis �ln�nk, magunk se tudn�nk, mi�rt, mesters�gesen kiagyalt c�meken, viszont a rem�nytelen beteget �letben tartva, tov�bbi szenved�sekre k�nyszer�ten�nk. Nos, ez volna az ellentmond�s.

- Ti besz�ltek ellentmond�sr�l, akik �gy szolg�lj�tok az �letet, hogy megsz�ntetitek?

- Nem az �let �s hal�l jelent ellent�tet, hanem az �let �s szenved�s.

- Akkor mi�rt van n�latok egy�ltal�n gy�gykezel�s?

Ha c�lotok puszt�n a szenved�sek elker�l�se, mi�rt nem altatj�tok mindj�rt az �jsz�l�ttet hal�lra? Elv�gre, elveiteket k�vetve, oda kell kilyukadnunk, hogy a legt�k�letesebb l�t a neml�t. A neml�tben csakugyan nincs ellentmond�s, de a ti gondolkod�stokban ann�l t�bb.

- Mi az �letet biztons�goss� �s b�s�gess� tett�k, amibe �rdemes belesz�letni, �s �rdemes abba visszagy�gyulni. Hozz�nk a beteget eg�szs�ges �s a k�rnyezethez idomult �szt�ne hozza, mert tudja, hogy egy szenved�stelen �letbe gy�gy�tjuk vissza, vagy ha tov�bbi �lete szenved�ssel fenyegetne, szenved�stelen hal�lba gy�gy�tjuk. De a ti k�rh�zaitok egy kezdetleges kor itt maradt k�nz�kamr�i. Csod�l�m, hogy valaki egy�ltal�n be mer fek�dni.

Szavai persze nemhogy meggy�ztek volna, hanem m�g ink�bb megborzasztott ez a rideg �s k�ny�rtelen gondolkoz�s, amely el�tt az ember �lete semmivel se szentebb a v�g�barom�n�l. Val�ban, csak l�lek n�lk�li barmok k�pesek sz� n�lk�l t�rni az egy�n �lethez val� legelemibb jog�nak s�rba tipr�s�t.

Percig sem tudtam tov�bb maradni. Kirohantam �s elutaztam, t�vol a v�rost�l. �s ott, ahol senki sem l�tta, magam a f�ldre vetve k�ny�r�gtem az Egek Ur�nak, hogy bocs�ssa meg v�gtelen b�n�met, melybe �nsz�ntamon k�v�l kevert e sz�vtelen, gyilkos �s gonosz faj.

Ezzel azonban betelt a m�rt�k. Valahogyan el kell mennem olyan foglalkoz�sba, ami lehet�leg szakm�mba v�g, de ahol m�gsem kell gyilkolnom.

V�g�l kit�n� megold�sk�nt villant fel bennem a gondolat, hogy beiratkozom egyetem�kre, hol mint passz�v hallgat� t�lthetem id�met. Ezzel nemcsak k�zt�k val� poz�ci�mat v�ltem meger�s�teni, �s az unalmat el�zni, hanem f�k�nt az a gondolat vez�relt, hogy id�vel, haz�mba visszat�rve, tud�sommal �rt�kes szolg�latot tehetek haz�mnak �s a kereszt�ny civiliz�ci�nak, ha tudniillik azon katon�inkat is vissza tudom adni az �letnek, akik jelenleg rem�nytelen�l sebes�ltnek l�tszanak.

Heveny�szett sz�m�t�saim szerint, ha minden angol matr�z �let�t csak k�tszer is meg tudjuk hosszabb�tani a v�gleges h�si hal�lig, �gy �fels�ge flott�ja a jelenlegin�l legal�bb hetven sz�zal�kkal nagyobb vesztes�get tud okozni haz�m �s a civiliz�ci� gal�d ellens�geinek.

Koll�g�mnak azt mondtam, hogy �gy l�tom, ismereteim n�mi kieg�sz�t�sre szorulnak, mit az egyetemen �hajtok megszerezni, �s k�rtem hozz�j�rul�s�t, mire a v�lasz megint az volt, hogy az az �n dolgom. Bejelentettem teh�t t�voz�somat, helyemet �tvette egy hin, �n pedig felkerestem az egyetemet.

�ri�si �p�letcsoportba jutottam, melyben mindenf�le iskola egyes�tve volt, �s azt se tudtam meg�llap�tani, mi tartozik az iskol�hoz �s mi az utca t�bbi h�zaihoz. Mi ugyanis szokva vagyunk hozz�, hogy az �sszetartoz� �p�leteket ker�t�s veszi k�r�l. M�rmost k�pzeljen el az olvas� egy kertes h�zcsoportot, amit sem a j�rd�t�l nem v�laszt el, sem bel�l nem tagol l�that� hat�r, �s nincs k�l�nbs�g utca �s udvar k�zt.

Ma sem tudom, milyen ter�leten �lltam, mikor egy k�zikocsi t�nt szemembe, amit egy f�rfi tolt, �s rajta minden lepel n�lk�l egy f�rfihulla fek�dt.

A l�tv�ny megriasztott, de n�mileg szokva voltam hozz�, hogy a hinek k�z�tt ne keressek sz�gyent, teh�t belenyugodtam, s�t �r�ltem, hogy a kocsi nyom�n eltal�lok az orvosi fakult�sra.

Nyom�ba szeg�dtem teh�t. A kocsi egy ajt�hoz k�zeledett, amely mag�t�l sz�tny�lt el�tte. Egy folyos�ra ker�lt�nk.

Legnagyobb meglepet�semre a folyos�n eg�sz apr� gyermekeket l�ttam, a hin pedig minden em�ci� n�lk�l tolta v�gig k�zt�k a hull�t. A gyermekek k�z�l n�h�nyan fel is figyeltek, �s �rdekl�dve k�vett�k a kocsit.

Ez m�gis t�bb volt, mint amennyit felh�borod�s n�lk�l el tudtam fogadni.

�s ez m�g csak a kezdet volt! Igazi meglepet�sem akkor k�vetkezett, mikor a hin betolta a hull�t egy terembe. A teremben m�r h�rom m�sik asztalon fek�dtek meztelen emberi hull�k, k�r�lv�ve mindk�t nembeli �rtatlan apr�s�gokkal!

A gyermekek gumikeszty�s kez�ben pedig k�s, �s minden megillet�d�s n�lk�l boncolt�k a hulla beleit �s nemi r�szeit.

A d�bbenetes l�tv�nyt�l el�llt a l�legzetem.

Egy feln�tth�z fordultam, aki magyar�zott a gyermekeknek. Megk�rdeztem, hogy ezekb�l lesznek-e az orvosok, b�r m�r az is k�l�n�snek t�nt fel, hogy h�t-nyolc �ves korukban csepegtetik bel�j�k azt, amit a m�velt Eur�p�ban csak h�sz�ves korban fednek fel a kifejlett l�lek el�tt.

Azt a feleletet kaptam, hogy ezek m�g nem tanulnak szakm�t, csak az �lethez sz�ks�ges elemi ismereteket, az orvosok a m�sik �p�letben vannak.

Nem �llhattam meg, hogy meg ne k�rdezzem:

- Akkor mi c�m�n ker�l a hulla a gyermekek kez�be?

Erre a vil�g legterm�szetesebb hangj�n azt v�laszolta, hogy ezzel kezd�dik a tan�t�s. Az embernek el�sz�r saj�t test�t kell megismernie.

A gyermeki �rtatlans�gnak ilyen tr�g�r �s otromba leg�zol�sa olyan undorral t�lt�tt el, hogy sz� n�lk�l kifordultam, �s nem voltam t�bb� k�v�ncsi az orvosi fakult�sra sem. Ink�bb nem kell a tudom�nyuk, semmint hogy az emberi l�lek e frivol meggyal�z�s�t ak�r passz�v szeml�lettel is el kelljen szenvednem.

A most k�vetkez� napok �jra a rem�nytelen unalom jegy�ben teltek el. Reggeli ut�n m�r el kellett hagynom lak�somat, �s az erd�be menek�ln�m. Ha es� vagy h�v�s id� kergetett be a v�rosba, az utc�kon val� k�dorg�s m�g siv�rabb volt. T�z- �s t�zezer emberrel voltam k�r�lv�ve, �s teljesen egyed�l �lltam.

Egyetlen sz�rakoz�som abb�l �llt, hogy a gyomromat figyeltem: tudn�k-e valamit enni. Az �hs�g �s annak csillap�t�sa volt az egyed�li v�ltozatoss�g �letemben.

Ha �ltem, fel�lltam, ha �lltam, le�ltem, �s folyton azon gondolkoztam, mivel t�lthetn�m id�met. Sajnos, a toll csak a t�nyleg t�rt�n� borzalmakat tudja le�rni, pedig mindezekn�l borzalmasabb az, ha semmi se t�rt�nik, ez�rt olvas�imnak, akik a sz�nes �s v�ltozatos angol k�z�letben ezt nem ismerik, hi�ba is ecseteln�m.

A semmibe voltam sz�m�zve. Foglalkoz�st kellett volna keresnem, de nem voltam k�pes r�, hogy gonosz �s embertelen �let�kbe bekapcsol�djam. Valami olyan munk�t szerettem volna, ami term�szet�n�l fogva f�ggetlen b�nt� szok�saikt�l, �s amit k�l�nleges el�k�pzetts�g n�lk�l is megtanulhatok. Valamit mindenesetre csin�lnom kellett, mert �gy nem ment tov�bb.

Nagy-Britannia k�t dologr�l h�res: tenger�szet�r�l �s sz�veteir�l. A hineknek tenger�szet�k nincs, de van textiliparuk.

�gy gondoltam r�, hogy sz�v�munk�snak megyek. Botor fejemmel akkor m�g azt hittem, hogy az el fogja �zni unalmamat.

Mit terheljem az olvas�t r�szletekkel? Hisz ilyenek itt voltak�ppen nincsenek is. Itt az �let nem t�rt�nik, hanem egyszer�en van. Ha az ember megsz�letett, addig van, m�g meghal, ut�na m�sok vannak.

Megk�rdeztem a sz�v�gy�r c�m�t (n�luk minden gy�rb�l csak egy van, de az kolossz�lis), �s felkerestem. Igen magas, tizenk�t emeletes, teljesen �vegfal� �s v�gel�thatatlanul hossz� �p�letbe �rtem, hol a legels� hinnek megmondtam, hogy �n itt fogok dolgozni. (A st�lusba m�r belej�ttem.)

Erre mell�m adtak egy mestert, aki liften a hetedik emeletre vitt. Ez egyetlen, mintegy f�l m�rf�ld hossz�, de csak h�sz l�p�s sz�les, �ri�si teremb�l �llott, melyben vagy t�zezer igen furcsa, de teljesen egyforma sz�v�g�p m�k�d�tt. A g�pek v�gtelen sorai k�zt sz�les �t vezetett. S�pped� gumipadl�n haladtunk, a plafon egyetlen, vajs�rga, porcel�nszer� fel�let, k�toldalt, a tejszer� �vegfalon tomp�ra sz�rt napf�ny pedig hat�rozottan a legt�k�letesebb megvil�g�t�st adta, amit eddig l�ttam.

A mester a g�pekhez vezetett, �s elmagyar�zta m�k�d�s�ket.

Minden nagyon k�nnyen ment. Egy �ra m�lva eg�szen belej�ttem. Munk�m abb�l �llt, hogy hatvan sz�v�g�pre vigy�ztam. A l�ncfonalak a plafonon kereszt�l, fel�lr�l j�ttek a g�phez, �s soha ki nem fogytak, mert odaf�nt egy �ltalam ismeretlen elj�r�ssal �lland�an ut�nafont�k. Az �n g�peim j�form�n csak az ide-oda csapkod� vet�l�kb�l �lltak, �s a cs�v�t sem kellett cser�lnem, mert ugyancsak fentr�l v�gtelen szalag sz�ll�tott� a vet�l�l�d�ba. Ha a sz�l kifogyott, mag�t�l cser�l�d�tt.

Ez a gy�r n�lunk a csod�k birodalm�nak sz�m�tott volna.

Nem tudom, milyen anyagot haszn�ltak, de ottl�tem alatt sz�lszakad�s sohasem fordult el�, b�r a vet�l�k legal�bb �tsz�r olyan sebesen dolgoztak, mint odahaza. Csap�d�suk s�r�s�ge fel�lm�lta a legrutinosabb ezreddobos munk�j�t.

A k�sz sz�vet viszont a padl�n �t v�ndorolt le az alattam lev� kik�sz�t�kbe, ahol ny�r�-, mos�-, vasal�-, kef�l�- �s egy�b g�pek sor�n �t v�ndorolt lejjebb emeletr�l emeletre, majd a szab�m�helybe, ahol sajtol�g�pek egyetlen nyom�ssal kiv�gt�k a form�kat, �s lebocs�tott�k a varrod�ba, hol egy g�p, mely a varr�g�pet helyettes�tette, a ruha sz�lein v�gighaladva, �sszeragasztotta a darabokat. Ez a k�t�s er�sebb volt a varr�sn�l.

A tizenkettedik emeletre cs�vezet�ken nyomt�k fel a m�rostanyagot, a f�ldszinten teheraut�ba rakt�k a k�sz �rut a zsebkend�t�l a t�likab�tig, nekem pedig csak a g�pek �ps�g�re kellett vigy�znom �s az elhaszn�lt alkatr�szeket cser�lnem.

Mikor a mester l�tta, hogy belej�ttem, sz�ket tolt al�m, �s elt�vozott.

A v�gel�thatatlan teremben sz�tlanul dolgozott mint egy sz�z t�rsam. Fel�gyelet egy�ltal�n nem volt. T�rsaim legt�bbje �lt; �s a mester megjelen�s�re sem �lltak fel, amin nem kev�ss� lep�dtem meg, �s szomor� konzekvenci�kat vontam le fegyelm�kr�l, �sszevetve a haz�mbelivel, hol a munkarend �s fegyelem �rt�k�t j�l ismerve, m�g a villamosvezet�nek sem k�sz�tenek �l�helyet.

Ezekn�l, �gy l�tszik, csak az a fontos, hogy a sz�vet elk�sz�lj�n, hogy legyen mibe burkolni l�lektelen test�ket, a magasabb rend� t�rsadalmi c�lokkal pedig, melyek a lelkes embert az oktalan �llatt�l megk�l�nb�ztetik, mit sem t�r�dnek.

Mosolyognom kellett arra gondolva, hogy milyen katona v�ln�k az ilyen elpuhult hinb�l. Sz�vb�l sajn�ltam azt a j�v�g�s� sorhaj�hadnagyot, aki ezekb�l embert akarna faragni.

Itt kellett teh�t t�ltenem �letemet.

Az els� napokban nem is unatkoztam, mert ha k�rdez�sk�dni nem is mertem, de a puszta szeml�let alapj�n sokat megtudtam fel�l�k. Annyit mindj�rt az els� napokban l�ttam, hogy itt minden mag�t�l megy. Sehol k�zponti rendez� er�t nem l�ttam m�k�dni, senki sem osztotta el a munk�t, �s m�gis valami l�thatatlan kapocs hajsz�lfinom �ram�v� egyes�tette a nagy g�pezetet, melyben nincs egy disszon�ns mozdulat, egyetlen �zemben sincs felesleges vagy kev�s munk�s. Az anyagot nem tartj�k nyilv�n, csak feldolgoznak annyit, amennyit az �stermel�s ny�jt, az pedig a ruharakt�rak t�m�tts�ge ut�n igazodik. A munkak�r�k is k�lcs�n�s megbesz�l�s szerint alakulnak ki, sem v�laszt�s, sem kinevez�s nincs, mindent az egy�n maga tesz, m�g sincs disputa.

Meg is k�rdeztem, hogy rendez� �s ir�ny�t� szervek n�lk�l hogyan tarthatj�k be az egyens�lyt, �k pedig v�laszukban azt nem �rtett�k, hogy lehet az egyens�lyt �gy betartani, ha az ember dolg�ba k�ls� akarat kotnyeleskedik. Szerint�k minden embernek megvan a maga kazo esze.

A kazo az �n szememben hatodik �rz�knek t�nt fel, de �k persze sohasem mint k�pess�get emlegett�k, hanem mint mag�t�l �rtet�d� val�s�got.

- Mi�rt kellene rendez� er�? - mondt�k. - Aki tudja, mi a k�l�nbs�g a vasal�- �s fon�g�p k�zt, �gysem jut arra a gondolatra, hogy fon�g�ppel vasaljon.

Azt sem tudt�k, mit k�rdezek.

�j munkahelyem azonban a v�rosban volt, lak�som pedig kint a k�rh�z mellett. �gy �j lak�s ut�n kellett n�zni. Ez�rt mindj�rt az els� napon, munk�m ut�n elindultam lak�st keresni, de a k�rnyez� h�zakban egy sem volt �res. V�g�l ment� �tletem t�madt. Elv�gre n�mileg ismertem m�r szok�saikat.

Az egyik k�zeli h�zban lev� lak�sba bementem, �s az ott lak� hinnek minden bevezet�s n�lk�l ezt mondtam:

- �n itt akarok lakni. K�lt�zz ki.

K�pzelj�k el olvas�im ezt Eur�p�ban! De tudtam, hogy n�luk nincs rend, �s erre alap�tottam sz�m�t�saimat. Nem is csal�dtam.

A hin ugyanis minden meglep�d�s �s s�rt�d�s n�lk�l azt k�rdezte:

- Mi�rt?

- Mert �n a szomsz�d sz�v�gy�rban dolgozom, �s ez a lak�s nekem k�zelebb van.

A hin kijelentette, hogy � egy �tkez�ben dolgozik, ami ide a harmadik utc�ban van. Ind�tv�nyomat kaz�nak tal�lta, felkelt, �tadta a lak�st, �s kik�lt�z�tt, hogy ide a harmadik utc�ban esetleg valaki m�st emeljen ki otthon�b�l ugyanilyen t�m�r �s egyszer� m�don.

A kik�lt�z�s abb�l �llt, hogy egy k�zit�sk�ba beletett egy fogkef�t, szappant, k�t k�nyvet, viszont az �gynem�t �s als�ruh�t bedobta a szennyesek ny�l�s�ba, �s elt�vozott, otthagyva az �sszes b�torokat, l�mp�t, telefont, ed�nyeket, fogast, tornaszert, mert amott ugyanezt megkapja, csak a fogkef�t �s a szappant nem adj�k �t, higi�nikus okokb�l. Nem mondom, voltak a hinek k�zti �letnek j� oldalai is, de az�rt nincs olyan v�rtelen filiszter Eur�p�ban, aki ezt a k�rnyezetet kib�rn�.

�letm�djukr�l mindig a desztill�lt v�z jutott eszembe, ami tiszta ugyan, de a desztill�l�ssal az �lethez sz�ks�ges s�kat is kivont�k bel�le. Az ember issza, issza, �s nem oltja szomj�t.

P�r nap m�lva �jra hal�los unalomba s�llyedtem. A sz�v�terem g�pei mindennap ugyanazt a monoton hangot zengt�k, t�rsaim sz�tlanul v�gezt�k munk�jukat, ha k�rdeztem �ket, r�vid, hivatalos v�lasz riasztott el. A besz�lget�s majdnem ki volt z�rva. Esem�nytelen munk�mat reflexszer�en v�geztem, mialatt a g�pek l�lek�l� Szent Iv�n-i �neke val�s�ggal r�fek�dt idegeimre.

Meguntam a siv�r, d�sztelen utc�kon csatangolni, amibe nem hozott v�ltozatoss�got egy szobor, oszlop vagy ak�r csak kapuboltozat. Az utc�k bet�kkel voltak sz�mozva: "ab", "ac", "ad", "af" s a t�bbi. (Persze a mi �b�c�nkre �t�rva.) Mind egyforma, �s mind pontosan mer�leges vagy p�rhuzamos a m�sikkal; k�z�tt�k szab�lyos k�z�kben a parkok.

Kirakatot, rekl�mot nem ismernek, �s n�luk nem is volna c�lja. Csak n�h�ny ajt� felett d�szeleg a sz�kszav� fel�r�s: "ruharakt�r", "hideg t�pl�l�k" vagy: "villamos cikkek", de bel�l nincs egy l�lek a kiv�telez�k�n k�v�l. (V�s�rl�knak igaz�n nem hevezhetem �ket.)

Ez volt az utca nappal. Este pedig minden kihalt.

Sz�nh�z, mozi, vend�gl� nincs. A szeszt csak mint orvoss�got ismerik, a vall�sr�l azt sem tudj�k, micsoda, s�t, ha megeml�tettem volna, holtbiztos, hogy behinnek n�ztek volna.

T�zkor az utc�k s�t�tbe borultak, �jjel semmif�le �zem nem m�k�d�tt, �s mennem kellett haza, az �res lak�sba, ahol legfeljebb s�lyz�t emelgettem; de nem l�v�n kivel �sszem�rni er�met, ez is v�gtelen�l unalmas lett.

Ny�ri id�k k�vetkeztek. Egy napon azt vettem �szre, hogy az utc�n t�bben puc�ran j�rnak, egyesek szand�lt h�znak l�bukra, �s v�llukr�l v�szonsz�jon egy t�ska l�g. Az els�t �r�ltnek n�ztem, a harmadikr�l azt gondoltam, nudista. V�gre megemberelve magamat, megk�rdeztem egyet, de azt sem tudta, mit jelent ez a sz�, �s tov�bbsietett.

De akkor m�rt j�r meztelen�l? Mif�le szekta tr�g�r h�bortjai s�rtik a k�zszem�rmet?

V�gre ezt is megk�rdeztem egyikt�l, de �gy l�tszik, f�lre�rtett, mert azt felelte, hogy meleg van.

Fejcs�v�lva jegyeztem meg, hogy ak�rmi is legyen h�bortjuk l�nyege, a meztelens�get haz�mban s�lyosan megb�ntetn�k, mire nagy szemeket meresztve azt k�rdezte, hogyan tudjuk a meztelens�get elker�lni, hiszen ruh�ja alatt mindenki meztelen.

Buta k�rd�s�t v�laszra sem �rdemes�tettem, mire tov�bbsietett, �n pedig meggy�z�dtem, hogy b�rmily nagy is l�tsz�lag k�zt�k a fegyelem, m�gsem lehet a polg�rokat teljesen szabadj�ra hagyni, mert mint a p�lda mutatja, k�zrend�szet n�lk�l a legfegyelmezettebb t�rsadalomban is kib�jik az emberb�l az �s�llat zabol�tlans�ga, mely el�bb-ut�bb roml�sba d�nti a kult�r�t.

Pedig p�r nap m�lva az �zembe is bek�lt�z�tt a meztelens�g. A munk�sok �s munk�sn�k mind t�bben j�ttek be ruha n�lk�l, csak n�h�ny volt fel�lt�zve. Szerencse, hogy senki sem k�nyszer�tett k�vetni �zl�stelen szok�sukat. Mind�ssze azok p�ld�j�t k�vettem, akik k�nnyebb ruh�kat �lt�ttek, t�rdig �r� nadr�ggal, csak a l�bsz�rat hagyva fedetlen�l.

Sokszor kiutaztam a tengerpartra, hol a remek strandon rengeteg ember hevert, s�t�lt vagy f�rd�tt. Legt�bbje itt is meztelen�l, s�t ugyanilyen �llapotban utaztak a villamoson. �sszes csomagjuk egy �sszesz�jazott, flanell b�l�s� es�k�peny volt, m�st nem vittek magukkal, azon elvb�l kiindulva, hogy �lelmet a strandon is kapnak, a doh�nyz�st nem ismerik, lak�skulcs pedig nincs. Mind k�l�n j�rt �s sz�tlanul.

B�r j�zan eur�pai felfog�som m�lyen undorodott e l�ha �s led�r szok�st�l, de nem tagadhatom, hogy els� napokban a friss �s ac�loss� sportolt n�i termetek k�v�ns�gokat �bresztettek bennem. P�r nap m�lva azonban olyan megszokott� v�lt a meztelens�g, hogy �szre sem vettem, �s a n�k nemcsak hogy nem lettek k�v�natosabbak, hanem mondhatn�m, elvesztett�k var�zsukat. Arra j�ttem r�, hogy jobban �rdekelnek azok a n�k, akiknek test�t a ruha izgat� leple fedi. A meztelens�gben egyszer�en nem volt semmi �rdekes,ami a f�rfi fant�zi�j�t izgatn�.

De akkor m�rt vetk�znek le?

Ez volt az utols�, ami sz�momra �jdons�g volt Kazohini�ban. Most m�r eg�sz val�jukat megismertem, �s ett�l kezdve �letem unalomba f�lt.

K�nyvet hi�ba kerestem, mert mint az olvas� m�r tudja is, technikai, orvosi, fizikai �s k�miai munk�kon k�v�l semmi sincs. Olyan m�r�l, ami a l�leknek ny�jtana valamit, fogalmuk sincs.

Tal�n mondanom sem kell, hogy �js�gjuk sincs, hacsak annak nem sz�m�tom a szab�lytalan id�k�zben megjelen� Textilipar c�m� szaklapot, melyben a gy�r laborat�riuma k�z�lte a munk�sokkal az elj�r�sok fejl�d�s�t, �s amelyet a cs�posta sz�ll�tott lak�somra. Ez volt az egyetlen olvasm�nyom, amit k�nyszerb�l v�giglapoztam, de tal�n m�g az �letemn�l is jobban untam.

A hineket lassan ut�lni kezdtem. Nem mintha eddig nem ut�ltam volna �ket, de ez hovatov�bb elviselhetetlenn� fajult bennem. Mikor sz�tlanul mentek el mellettem, vagy csak a leghivatalosabb r�vids�ggel k�z�lt�k k�zlend�iket, ellen�llhatatlan ingerem t�madt arcul �tni �ket csak az�rt, hogy t�rt�njen v�gre valami. Mesters�ges �r�gyeket kerestem, hogy megsz�l�tsak valakit. Villamosok sz�m�t, utc�t, c�meket k�rdeztem, mert csak ilyenekre felelnek.

Olvas�im, akik az unalomb�l legfeljebb csak ha k�stol�t kaptak, el sem k�pzelik, milyen az abszol�t unalom. N�lunk az unalmat csak rosszul siker�lt nyaral�sokr�l ismerik, mikor a nagyv�rosi polg�r egy eldugott porf�szek parasztszob�j�ban "pihenteti" idegeit, �s m�r harmadnap �s�t, �s r�j�n, hogy az unalomba sokkal k�nnyebb bele�r�lni, mint a legidegt�p�bb munk�ba. Pedig n�lunk a legeldugottabb faluban is t�rt�nik valami, ha m�s nem, a vas�rnapi istentisztelet, egy-egy k�rtyaparti a lelk�szn�l vagy patikusn�l, esk�v�, kugliz�s a vend�gl�ben, vereked�s vagy legal�bbis pletyka.

Itt azonban semmi sem volt. Nem volt bar�t, ellens�g, �r�m, b�nat, rang, gazdag, szeg�ny, alkot�s, el�rehalad�s, egysz�val v�ltozatoss�g. Mondjuk �gy: �let. Mert mi m�s az �let, mint k�l�nbs�g a tegnap �s ma k�zt, mikor az ember v�r valamit a holnapt�l. A meg�ll�s hal�l.

Igaza volt Zatamonnak: itt csakugyan siker�lt az ellent�teket kik�sz�b�lni, �s mindent sim�ra egyenes�teni. Ebben az "�letben" nem volt b�rc �s v�lgy, szeretet �s gy�l�let, feh�r �s fekete, csak v�gtelen, holt v�kuum, amely felett d�g�lve hull le a k�lt�z� mad�r. Kik�sz�b�lt�k a f�nyt, mert csak az �rnnyal egy�tt l�tezik, de hogyan l�tunk, ha minden egyforma vil�gos? �s ha minden csendes, mire val� a f�l�nk? Az �ress�g s�kett�, vakk� �s b�n�v� tett.

Eg�szen egyed�l voltam. Sem az �zemben, sem odakint egy l�lek sem sz�lt hozz�m. Egy k�rtyapartit nem j�tszhattam, hiszen nem ismerik a j�t�kot. Arra gondoltam, hogy k�rty�t festek magamnak, �s paszi�nszozom, de hov� rejtsem, hisz lak�somra naponta j�nnek takar�tani, �s ha �szreveszik, behinnek n�znek.

Egyszer a sz�v�g�p mellett, magamr�l megfeledkezve, egy valcert kezdtem d�dolni. T�rsaim ijedten szaladtak hozz�m, �n pedig sietve elhallgattam. M�g a l�legzetemre is vigy�zni kellett.

Szerettem volna, ha legal�bb egy�tt lakhattam volna valakivel, csak �l�l�ny legyen a szob�mban, ha nem is sz�l; de senki sem lakik m�sokkal egy szob�ban, �s ilyet meg sem eml�thettem.

�res szob�m csak arra volt j�, hogy este az ajt�t gondosan bet�ve kis�rhattam magam. Ilyenkor arcomat p�rn�mba szor�tottam, �s �gy s�rtam, hogy a sz�vem majdnem megrepedt. De erre is vigy�zni kellett, nehogy meghallj�k, �s enyh�l�st ez sem hozott.

�gy j�rk�ltam, mint a ketrecbe z�rt fenevad, leveg�t, �letet keresve: Itt �lltam a legnagyobb b�rt�nben, mert hi�ba voltam szabad, a leveg� nem volt szabad k�r�l�ttem.

T�rstalanul, �resen sz�radtam a Semmi orsz�g�ban, a sz�v�g�pek v�gtelen halotti �neke �s szob�m s�ri csendje k�z�tt, ahol �letenergi�m tartalmatlan, �res �letben pazarol�dott an�lk�l, hogy egyszer is azt mondhattam volna, hogy el�rtem valamit.

Egyszer megh�ltem, �s h�rom napig l�zasan fek�dtem, �s ak�r hiszik, ak�r nem, �r�m volt sz�momra a betegs�g. Mert t�rt�nt valami, s�t orvos j�tt hozz�m, aki �rdekl�d�tt �llapotom ir�nt.

Persze, azt aj�nlotta, hogy bevitet a k�rh�zba, �s a sug�rkemenc�ben t�z perc alatt vissza fogom nyerni eg�szs�gemet.

Nem egyeztem bele, azt feleltem, hogy �llapotom nem s�lyos, �gy is kiheverem, csak k�ldj�n m�g egy takar�t �s vizsg�ljon meg mindennap.

Fej�t cs�v�lta, csod�lkoz�s�nak adott kifejez�st, hogy ilyen elavult k�r�hoz ragaszkodom, mikor f�l �ra m�lva eg�szs�gesen mehetn�k vissza a gy�rba, de beleegyezett, �s m�g k�tszer megl�togatott.

�gy kellett volna egy kis szeretet! De meggy�gyultam, a l�togat�s �r�gye megsz�nt, �s �n betegebb lettem felgy�gyulva, mint l�zasan.

K�ts�gbeesve l�ttam, mint m�lik el egyik nap a m�sik ut�n, t�kozolva a r�vid emberi �letet. A napok vigasztalanul egybefolytak, nem tudtam, k�t h�nap vagy k�t esztend� telt-e el, hiszen napt�ruk sem volt a mi �rtelm�nkben, nem volt vas�rnap, �nnep, �vfordul�, esem�ny, mulats�g, csap�s, egyik nap t�nt a m�sik ut�n �resen, nem volt hat�rk�, miben a l�lek megkapaszkodhatott volna.

Mikor egyszer arra gondoltam, hogy tal�n majd itt kell v�g�l meghalni an�lk�l, hogy egy napot is �ltem volna, az ijeds�g annyira bel�m sikoltott, hogy haza�rkezve nem tudtam elaludni. Verg�d�sem keserves zokog�ssal kezd�d�tt, majd k�ts�gbees�sem annyira �rr� lett rajtam, hogy nem b�rtam magammal. Sz�mra b�kly�zott p�rn�mat iszony� d�hvel kett�t�ptem, majd talpra ugrottam, �s hajamat t�pve, fejemet �k�llel verve neki akartam rontani mindennek, �s pozdorj�v� z�zni b�rt�n�m minden b�tordarabj�t.

Ekkor m�g valami nagy lelkier� visszatartott att�l, hogy meggondolatlans�got k�vessek el, de �reztem, hogy �nuralmamnak ez volt az utols� teherpr�b�ja. Ha r�videsen nem t�rt�nik valami v�ltoz�s, rettenetes dolgok k�vetkeznek.

M�snap alig b�rtam idegekkel kiv�rni a munka v�g�t. Gyorsvas�tra �ltem, ide-oda sz�guldoztam, h�tha a sebess�g lek�ti figyelmemet, de k�l�nb�z� ritka, vad szitu�ci�kat kellett a rohan�shoz hozz�k�pzelnem. Hogy el�tt�nk �ll a pokol torka, �s �n vagyok a vezet�, n�k �s gyermekek sz�zait r�p�tem a k�rhozatba. Az erd�be futottam, �s ahol nem l�tt�k, tele torokkal b�mb�ltem, �s rohantam i felfel�, m�g a t�d�m �s izmaim b�rt�k, majd vad d�hvel rontottam neki egy f�nak, �s zsebk�semmel �sszevissza szurk�ltam.

De �reztem, hogy ez is csak egy nappal tolta ki a katasztr�f�t.

Harmadnap a gar�zsb�l aut�t szereztem (ez is k�zpr�da volt), kimentem vele messze, �s ott egy f�nak futva, �sszet�rtem �gy, hogy a sz�lv�d�nek esve arcomat is megsebeztem. A legk�zelebbi aut� k�r�s n�lk�l meg�llt, felvett, megfordult, �s veszett iramban futott be velem a v�rosba, �s m�g apr� sebemet k�t�zt�k, a vezet� betelefon�lt a gar�zsba, hogy a t�r�tt kocsit vontass�k el. Majd l�tva, hogy nincs r� sz�ks�gem, otthagyott.

Arra �lmukban sem gondoltak volna, hogy valaki j� indulat �s hozz��rt�s n�lk�l ny�ljon valamihez. �gy h�t egyetlen firtat� vagy szemreh�ny� sz� n�lk�l elbocs�tottak, lelkemre k�tve, hogy ha sebemmel a legkisebb h�emelked�sem volna, azonnal jelentkezzem, �n pedig �jra ott �lltam c�ltalanul, a n�mas�g �rd�gmalm�ban, egyes-egyed�l, �s nem t�r�d�tt velem senki.

�s b�rmit tettem, csak magamban tehettem, b�rmit csin�ltam, nem t�rt�nt semmi. Hi�ba r�gtam ki a h�mb�l, nem volt �rtelme, mert nem volt h�m. Mintha a leveg�t �kl�ztem volna. Visszhangtalanul elki�ltott �letem nem tudott semmiben sem megkapaszkodni. �rben lebegtem, ahol nem volt fel �s le, el�re �s h�tra, csak zsibbadtan r�gkap�lt bel�lem a kiel�g�tetlen �letv�gy. Ellen�ll�s n�lk�l nincs mit kiv�vni, nincs �lm�ny, nincs �let.

�s tiszt�n l�ttam, hogy minden bajom k�z�tt a legelviselhetetlenebb dolog a t�rstalans�g. Senki sem volt, aki szeretett volna, aki gondomat viseli. Igaz, hogy k�z�tt�k nem volt gond, de ann�l rosszabb. Kellett valaki, aki a kezemet fogja �s v�djen. Ellens�g nincs, az igaz, de ink�bb legyen. Lehet, hogy igaza volt Zatamonnak, hogy a szeretetet csak a gy�l�lettel egy�tt lehet megval�s�tani, de az �rt valamivel ki kell t�lteni, mert �nmag�ban elviselhetetlen, mert nincs.

Eszembe jutott, hogy a Szahar�ba sohasem indul ember mag�ban. Nem a vesz�lyek miatt, hanem mert az emberi idegzet nem b�rja ki az abszol�t csendet, amit a term�szetben �ltal�ban sohasem tapasztal.

�reztem, hogy er�lk�d�sem csak az egyre emelked� l�gg�mb utas�nak �res zih�l�sa, ami a leveg� ritkul�s�t �gyse tudja k�vetni.

Valakiben meg kellett kapaszkodnom, egy kezet kellett elkapnom, mert tiszt�n �reztem, mint sodr�dom nap nap ut�n a szakad�kba, melybe, ha lebukom, nincs t�bb� talpra �ll�s.

Hetedik fejezet

Szerz� megismerkedik egy hin n�vel, akibe lelket akar �p�teni - K�s�rletei balul �tnek ki - �jra k�rh�zba sz�ll�tj�k

Ilyen hangulatban virradt r�m a m�snap. Munka ut�n kisiettem a tengerpartra, ahol hossz� s�t�kat tettem. A hinek hangtalan, amorf t�mege ny�zsg�tt k�r�ttem azzal a megfejthetetlen�l furcsa, rendszeres rendetlens�ggel, ami val�ban a hangyabolyt juttatja az ember esz�be.

Okosan figyel� tekintet�ket l�tva, minden eddigi tapasztalatom dac�ra bennem is �jra felt�madt a v�gy hozz�juk k�zeledni, ami ma fokozottan hajtott, de mikor a sz� nyelvemen volt, visszar�ntott a tudat, hogy ha ma is visszautas�tanak, megpattan bennem a t�lfesz�tett h�r, �s ostobas�gokra ragadtatom magamat.

M�r tizedszer j�rtam v�gig a s�t�nyt, �s m�r esteledett mikor a keser�s�g elhajtott k�r�kb�l. Hogy a k�s�rt�s �s a v�gzetes csal�d�s el�l elmenek�ljek, felfutottam a szikl�ra.

A leveg� langyos �s f�szeres volt, a hold lassan felbukott a v�zb�l, �s a hull�mokon milli� darabra t�rve lejtette a nimf�k t�nc�t. A tenger �r�k morg�ssal nyaldosta a partot, �s a szikl�kon ezer gy�ngyszemre oszolva hullott vissza. T�vol furcsa madarak keringtek, �s a t�cs�k ciripelt hossz� f�rt� f�k al�l. Sz�vem csordultig telt a m�moros v�gyt�l, az �letakar�st�l, a hinek pedig odalent sz�tlanul egyed�l s�t�ltak, �ltek vagy hevertek, oda se tekintve a term�szet sz�t�ml� k�lt�szet�re.

�s ekkor sz�vembe nyilallt a tudat, hogy ezen a nagy v�zen t�l, messze, most bar�taim a klubban kergetik a Jolly Jokert, a Hyde parkban sz�nokok fejtik ki a vil�gn�zet�ket, h�lgyek t�nd�ri toalettben sietnek a sz�nh�zba, �s az utc�kon vill�z� f�nyrekl�mok hirdetik az �j szt�rokat.

A tehetetlens�g �sszefacsarta a sz�vemet, p�r pillanatig m�g k�zd�ttem magammal, de m�r gyenge voltam. Bel�ttam, hogy nem b�rom tov�bb az egyed�ll�tet.

Lerohantam a szikl�r�l, �s m�r nyoma sem volt bennem az el�bbi g�tl�snak.

A strandon m�r gy�r�ltek a s�t�l�k.

Egyik padon egy n� hevert. Magas homlok�, tiszta Aphrodit�-arc�nak harm�ni�j�t m�g kiemelte az egybeszabott, k�nny� �lt�ny. Hozz� k�zeledtem. � sz�l�tott meg:

- Ne kelts fel. A mellettem �l� pad �res.

- Nem fek�dni akarok - mondtam hat�rozottan -, besz�lni szeretn�k veled.

Erre r�gt�n fel�llt.

- Mit k�v�nsz?

A tengerre mutattam.

- L�tod a tengert? �rzed az est�t? Nem �rzed mindezt kellemesnek?

Roppant suta az ember ezzel a csonka sz�t�rral, melyben csak ilyen t�k�letlen szavak vannak a magasztos �s l�lekemel� dolgokra. Ezekn�l minden csak kazo �s kazi, ami m�r a k�ny�k�m�n j�tt ki, �s rosszul lettem, ha hallottam

- De igen - mondta. - Kellemes. Mit k�v�nsz?

- Mit k�v�nsz?! - mondtam t�relmetlen�l. - Semmit! Melegs�get! K�zelebb szeretn�k ker�lni hozz�d! Hozz�m ugrott, �s mag�hoz szor�tott.

- F�zol?

- Dehogy!

- Akkor mi�rt mondod?

Ezeket az �res szemeket l�tva eszembe jutott, mikor a ruharakt�r el�tt egy n� a nadr�gomat h�zta le, �s meg voltam gy�z�dve, hogy itt p�nz�rt minden n� megkaphat�. De hol van a p�nz is ebben a sivatagban? Mennyi �r�met okozott odahaza aj�nd�kot venni tiszta �s sz�p lelk� h�lgyeinknek! Mily �r�mteli �rz�s volt megvonni magunkt�l, �ldozatot hozni a szeretett l�nynek, �s l�tni, mint telik meg a sz�ve ir�ntunk szerelemmel. De itt minden k�szen van, minden k�zpr�da, nincs p�nz, nincs aj�nd�k, nincs �ldozat. Hogy szeret itt a f�rfi, �s mi�rt szeret a n�?

- Nem olyan melegs�get gondolok - mondtam -, egyszer�en a k�zels�gedet akarom. Hallani akarom a hangodat...

- Mi�rt? - v�gott k�zbe.

- A hangod�rt mag��rt. Akarom, hogy legyen valaki, akivel nem sz�ks�gb�l, hanem kedvtel�sb�l besz�lgetek apr� ostobas�gokr�l, hogy kellemesebb� tegy�k az �let�nket.

- Hogy �rted azt, hogy jobban esne az �let, ha �res besz�lget�ssel �rtelm�t�l fosztjuk meg?

Ez a v�lasz mindenn�l jellemz�bb volt. Eg�sz eddigi ittl�tem legf�bb benyom�sa az volt, hogy itt hi�ba a technika �s higi�nikus t�k�letess�g, mert nincs c�lja az eg�sznek, nincs mi�rtje. �s nekik ez az �let jelentett �letet, �s a mienket tekintett�k �rtelmetlens�gnek.

De m�r nagyon szomjaztam az �r�met �s a sz�ps�get.

- Mondd - sz�ltam remeg� hangon -, te nem �rzed ilyenkor, hogy sz�ks�ged van valakire, aki t�ged megbecs�l, akinek elmondod azt, ami neked j�lesik �s ami rosszulesik, aki kellemesebb neked, mint m�sok? Nekem nagyon kell valaki, akiben megkapaszkodhatn�k, akivel �sszeb�jva halk szavakat hullatn�nk, �s akinek szavai szomj�s�gomat �nt�zn�k. N�zd a holdat, amint ezer darabra oszolva ring a v�zen, n�zd a milli� csillagot, az est�t, a tengert, ezt a v�gtelen �jt, ami az embereket egym�shoz hajtja, �s megnyitja egym�snak a sz�veket...

- Nem �rtem - v�gott k�zbe -, ne is folytasd. Haszon n�lk�l m�lik el az id�, pedig nekem volna egy k�v�ns�gom.

Tagjaimba �jra remeg�s k�lt�z�tt, mindink�bb �reztem, hogy ez a csal�d�s v�gzetes lesz, �s a bels� fesz�lts�g sz�t fogja vetni g�tjait.

- Rendelkezz velem - mondtam remegve.

- Fel�bredt a v�gyam, �s k�l�nben is m�g k�t gyermeket kell sz�ln�m. K�pes voln�l-e nemi munk�ra?

�rtelmetlen�l b�multam r�. Nem akartam hinni a f�lemnek.

- H�t nem err�l besz�ltem? - k�rdeztem elh�lve.

- Nem - felelte oktat�an -, te a tengerr�l besz�lt�l, csillagokr�l, holdr�l �s �jr�l.

Megd�bbentem. Mindenre sz�m�tottam, csak erre nem. �s b�r az �r�mt�l t�ncolnom kellett volna, a gyors vallom�s furcsa, disszon�ns mell�k�zeket �bresztett bennem. Hasonl�t ahhoz, mint mikor megtudtam, hogy az Alpok egy meredek orm�ra, ifj�korom turista�lmaira k�t�lp�ly�t �p�tettek.

�, mennyivel �desebb volt a cs�k, mit otthon sz�vtam hajdan, kedves le�nyk�ink ajk�r�l, kikkel el�bb sz�nh�zr�l s divatr�l besz�lt�nk, �s csak hetek m�lva t�rt�nk tapogat�zva a t�rgyra, mik�zben mindketten pirultunk, r�szben a sz�gyent�l, r�szben a v�gyt�l.

Mily �des �s bizserg� volt a v�gy, el�rni a messze lev�t, felnyitni a lez�rtat, �zni a menek�l� vadat, m�g v�gre a le�nyka hosszas tiltakoz�s ut�n, szem�t lehunyva rebegte: "Ne! Ne!" - �s engedett. Hogy lehet mindeme �des k�zdelem n�lk�l szeretni?

De a v�gy hajtott, hiszen olyan r�gen szomjaztam a sz�pet, hogy a morzsa is kir�lyi adom�nynak sz�m�tott. �s nehogy �t is elvesz�tsem, azt kezdtem magyar�zni, hogy amit �n akarok, az nemcsak nem ellenkez�je, hanem teljesebb �s t�k�letesebb form�ja az � c�ljainak.

Zolema (k�s�bb kider�lt, hogy ez volt a neve) k�rd�n tekintett r�m, �n pedig gy�ng�den k�zelebb vontam magamhoz, �s folytattam:

- K�pzeld el, hogy az �gen a nap csak vil�g�tana, de nem meleg�tene.

- Napmeleg n�lk�l lehetetlenn� v�lna az emberi �let!

- Ugye?! - mondtam lelkesen. - Az �letet csak annak teljess�g�ben lehet igaz�n le�lni, mert b�rmely alkatr�sz hi�nyzik, az m�r nem �let.

Ezt Zolema is kifog�stalan �s �rtelmes meg�llap�t�snak tal�lta, ami t�k�letesen megfelel a kaz�nak, �n pedig �r�ltem, hogy hidat tal�ltam p�nc�los lelk�kh�z, �s besz�lni kezdtem a vonzalomr�l, ami a sz�veket meleg�ti, �s k�zel hozza egym�shoz a p�rokat.

Ki �rhatn� le �r�m�met, l�tva, hogy Zolema ezt csillog� szemmel hallgatja! Figyelmes arca mind k�zelebb jutott az eny�mhez, hevesebben l�legzett, m�g v�g�l...

De ezt nem lehet ilyen egyszer�en le�rni! Valami olyan t�rt�nt, mint mikor a hal�lra�t�lt nyak�ra teszik a k�telet, �s meg�rkezik a kegyelemlev�l.

Hogyan t�rt�nt, ma sem tudom, de egyszer csak ajkaink tal�lkoztak!

�s Zolema nem ellenkezett...

S�t, nemcsak nem ellenkezett, hanem m�g nekem kellett �t k�rnem, hogy vonuljunk f�lre valahova.

- Mi�rt? - k�rdezte.

- J�het valaki.

- Mindenki j�het erre. Az nem baj.

- De �n nem akarom, hogy l�ssanak. Egyed�l akarok lenni veled.

- Mi�rt?

V�rem l�ktetett, semmi kedvem sem volt �jabb magyar�zatokba bocs�tkozni. K�rtem, j�jj�n velem a szikl�ra, ahol nem l�tnak, k�l�nben nem tudom k�v�ns�g�t teljes�teni.

Zolema egy k�zeli h�zra mutatott.

- Menj�nk be ink�bb oda.

Beleegyeztem, de siettem. Oda�rve egy szab�lyszer� lak�sba vezetett, ami itt mind egyforma. Bent egy hin �lt az asztaln�l, �s vacsor�zott. Zolema le�lt egy sz�kre, a hin fel�nk sem fordult.

N�h�ny perc telt el n�mas�gban. V�gre megk�rdeztem: Zolem�t:

- Most mire v�runk?

- Hogy befejezze az ev�st. L�tod, hogy �hesebb, mint mi, nem volna kazo f�lbeszak�tani.

K�nytel�n voltam v�rakozni. A percek idegt�p� lass�s�ggal folytak. A hin v�gre befejezte, �s a t�ny�rokat kezdte rakosgatni, de ekkor m�r k�zbesz�lt Zolema:

- T�vozz n�h�ny percre.

Az most m�r fel�nk fordult.

- Mikor j�jjek vissza?

- �lj a kapu el�tti padra. �rtes�teni foglak.

A hin t�vozott, Zolema lehajtotta a falb�l az �gyat, ruh�j�t megoldotta, �s minden bevezet�s n�lk�l olyan h�vvel vetette mag�t karjaimba, hogy ennek r�szletez�s�t�l el kell tekintenem.

Ebben a percben �gy �reztem, hogy eg�sz itteni verg�d�sem nem volt egy�b rossz �lomn�l, mert �me, megtal�ltam a b�lcsek k�v�t, a panacea magn�t, a Lelket! Minden csepp v�rem egyetlen ujjong�s volt. A s�t�t alag�t v�g�n kir�lyi ragyog�ssal �radt fel�m a f�ny, a hangok �s �zek, sz�vemben felcsend�lt az �let sz�rnyal� szimf�ni�ja!

Sajnos, �r�m�m nem sok�ig tartott.

Negyed�ra m�lva t�voztunk. Zolema a padon �l� hinnek megmondta, hogy visszamehet, �n pedig megk�rdeztem, ki volt a sz�ves h�zigazda.

Kider�lt, hogy nem is ismeri, most l�tta el�sz�r!

- Akkor hogy mert�l bevezetni, �s �t kik�ldeni? - k�rdeztem meglepetve.

R�m n�zett.

- Te akartad, hogy ne l�ssanak, �s te akart�l velem egyed�l lenni!

- �s az �gy, egy sz�ra elhagyta lak�s�t?

- Persze. Hallottad, hogy megk�rtem r�.

Sz�tlanul b�multam.

Zolema az id� el�rehaladotts�g�ra hivatkozva kijelentette, hogy haza akar menni.

Persze felaj�nlottam, hogy hazak�s�rem, mire azt k�rdezte, mi�rt nem a saj�t lak�somra megyek? Mikor megmagyar�ztam, hogy csak haz�ig k�s�rem, r�viden azt felelte, hogy annak semmi �rtelme, hogy utamb�l felesleges kit�r�ket tegyek.

Ez a felelet a probl�m�k lavin�j�t ind�totta meg bennem: Ha m�s hin mondja, �ress�g�k sz�ml�j�ra �rom, de az el�zm�nyek ut�n Zolem�t eg�szen m�snak ismertem meg.

Teh�t f�l velem mutatkozni! Tal�n van valakije!

M�lyen a szem�be n�ztem, k�rtem, mondja meg �szint�n, mi�rt nem akarja, hogy elk�s�rjem.

- Mi�rt k�s�rn�l el, ha m�r nincs sz�ks�g�nk egym�sra?

Az �rtatlan �szintes�g, amellyel ezt mondta, sajnos, meggy�z�tt a helyzetr�l. R�szben megnyugtatott, de egyben le is h�t�tte el�bbi hitemet.

�n azonban nem engedtem. �reztem, hogy Zolema az utols� k�s�rlet sz�momra, �s ezt a kezet nem engedhetem el. Neh�z sz�vvel vissza kellett t�rnem a r�gi m�dszerhez, belohin igazolv�nyomhoz. Mondhatom, sohasem ut�ltam jobban pap�rt, mint most ezt a ford�tott halotti bizony�tv�nyt, amely a holtaknak igazolja szerencs�tlen �l� voltomat.

De akkor m�g hittem, hogy Zolema az, akiben mindent meg fogok tal�lni, ha id� el�tt el nem cs�ggedek.

Zolema �gy velem maradt, v�rva k�rd�seimet, hogy tan�tson.

�n pedig karj�ba f�ztem karomat, �s a tengerpartra vezetve, csillog� szavakkal mes�ltem arr�l a gy�ny�r� �rz�sr�l, amit n�lunk szerelemnek neveznek, ami a j�s�gnak �s odaad�snak koron�ja.

Zolema azt felelte, hogy ez ilyen alakban kiss� zavaros. Fejtsem ki b�vebben, hogy miben nyilatkozik az odaad�s. Konkr�tumokat k�rt, �s �n pedig megmagyar�ztam, hogy egy felt�mad� �rz�s folyt�n minden�nket a megtal�lt p�rnak adjuk, �s teljesen neki szentelj�k �nmagunkat.

Ezt Zolema nagyon �rdemtelen elj�r�snak nevezte, mert - �gymond - mivel szolg�lt r� a szeretett l�ny, hogy t�bbet nyerjen t�l�nk, mint m�sok. Hi�ba mondtam, hogy az is nek�nk adja minden�t, hogy a k�lcs�n�s aj�nd�koz�s mily gy�ny�r�ket okoz, csak azt a k�vetkeztet�st vonta le bel�le, hogy eszerint k�t ember az�rt sz�vetkezik, hogy elvegyen valamit m�sokt�l, �s egym�snak adja.

- T�ved�s - feleltem -, a legszeg�nyebb emberek is �gy tesznek, akik igaz�n nem m�sokt�l veszik el, amit egym�snak adnak.

Erre viszont azt felelte, hogy ennek semmi �rtelme, mert - �gymond - mit nyern�nk mi vele, ha � ideadn� nekem a ruh�j�t, �n pedig neki az eny�met?

- Nem a t�rgyak gyakorlati �rt�k�n van a hangs�ly - pr�b�ltam megmagyar�zni -, hanem a szerelmen, ami k�s�ri, ami lelk�nket tartalommal t�lti el.

- Akkor v�gleg nem �rtem. Ha azt k�rdezem, mire val� a szerelem, t�rgyak ad�s�ra hivatkozol, ha azt k�rdezem, mi�rt kell adni, a szerelemre t�rsz vissza. De hol van az a kiindul�pont, az a fix valami, ami mindkett�t logikuss� �s sz�ks�gess� teszi?

Legyintettem.

- A szerelmes l�nyeg�ben �nmag�t adja, �s ez a szerelem, nem pedig �zleti ad�sv�tel.

Zolema elgondolkozott.

- �gy m�g �rthetetlenebb. Valamit adni azt jelenti, hogy megv�lunk egy t�rgyt�l, amit �tny�jtunk. De hogy tudn�m �n magamat �tny�jtani neked �s megv�lni magamt�l?

- L�tom, hogy nem �rted. A szerelem nem egyenlet, amit le lehet vezetni.

- Akkor mi�rt foglalkoztok vele?

- �ppen az�rt. Az egyenletet r�g megfejtett�k volna. De hadd mondjak el mindent. N�lunk az emberrel egy�tt sz�letik egy bizonyos hi�ny�rzet, ami az �hs�ghez hasonl�t, �s ha ki nem el�g�tj�k, betegg� tesz benn�nket.

- A rakt�rakban...

- Ne sz�lj k�zbe! Ez nincs a rakt�rakban. Csak te adhatod. Ne vess olyan csod�lkoz� szemeket, igenis, csak te adhatod. �gy, hogy j� vagy, hogy megsimogatod a hajamat, bel�m karolsz, �s besz�lsz mindenf�l�t.

- Mit besz�lek?

- Mindenf�l�t. Megk�rdezed, hogy ugye el�rkezett a mi tavaszunk?

- Most ny�r van.

- De nek�nk tavasz.

- A besz�d csak l�tez� dolgok k�zl�s�re val�. Hogyan k�z�lhetn�k vele olyat, ami nincs?

- De van. M�g most tal�n nem �rted, de ha majd egyszer k�zel tudsz jutni hozz�m, bel�tod. Na, ne ugorj �gy a mellemnek, ennek mag�ban semmi �rtelme. Mindennek mag�t�l kell t�madnia.

Zolema meg�g�rte, hogy amennyiben gy�gyul�som t�le f�gg, mindent meg fog tenni, �s k�rte, hogy �n mint orvos, �rjam el�, hogy mit �s hogyan kell tennie, mir�l mennyit besz�lnie, �s hogy nem volna-e lehets�ges mindezt egy h�napra el�re ledolgozni, hogy neki is t�bb ideje legyen pihen�sre.

- Ne folytasd! - feleltem bossz�s�n. - Ennek bel�lr�l kell j�nni.

El�bbi m�moros, sz�p hangulatomba keser� disszonancia vegy�lt, de viszont �gy �reztem, hogy voltak�ppen szeret, de csak tudat alatt. Honnan is ismern� a szerelem nev�t, mikor sohasem hallotta? Bizonyosat azonban nem tudtam. Rejt�lyes volt, �s ez mintha ann�l jobban sarkallt volna. Hirtelen �gy �reztem, k�pes lenn�k Zolem�t �t�ssel is szerelemre k�nyszer�teni.

Hogy elveszett hangulatomba visszat�rjek, lekanyarodtam vele az �tr�l. A szikl�ra m�sztam fel vele, mely a tengerbe sz�kellt. Annak ki�ll� orm�n, friss p�zsiton letelepedt�nk.

Felett�nk halk �j, lent a tenger mormolt, b�d�t�, s�s illat�t langyos szell� legyezte arcunkba. K�r�tt�nk sz�zszorsz�pek ingatt�k fej�ket. Rajtunk k�v�l senki sem volt a k�rny�ken, a hinek nagy r�sze m�r hazautazott. Zolema meztelen l�bsz�ra az eny�mhez �rt, hangulatom lassan visszat�rt.

Hirtelen �t�leltem, majd felemelve �lembe �ltettem. Amint kezem mell�hez �rt, �reztem, hogy hevesebben l�legzik. A m�mor �jra elkapott.

Egy sz�zszorsz�pet let�pve, mell�re t�ztem. � hallgatott, csak sz�ve dobogott gyorsabban.

Kezemet a hold fel� ny�jtva, halkan, lehunyt szemmel d�dolni kezdtem Offenbach Barcarol�j�t.

K�t-h�rom taktust sem daloltam, mikor Zolema izgatott k�rd�se szak�tott f�lbe:

- Rosszul vagy tal�n?

- Nem. �nekelek.

- Az mi?

Megint kiz�kkentem. Ezt is el kell mondanom. De tal�n m�gis van ezekben fog�konys�g a sz�p �s nemes ir�nt, csak nem ismerik. H�tha meg tudok menteni egy lelket a sivatagb�l, �s az eny�m lesz.

Magyar�zni kezdtem a dal l�nyeg�t. A kromatikus hangsk�l�n kezdtem.

Nem tudta felfogni, mi �rtelme van az eg�sznek, m�rt nevezz�k csak azokat zenei hangoknak, melyek bizonyos, �nk�nyesen meg�llap�tott rezg�si viszonyban vannak egym�ssal, �s mi sz�ks�g volt a hangokat �gy megk�l�nb�ztetni egym�st�l.

Mikor pedig meg�rtette a zene l�nyeg�t, �gy ki�ltott fel:

- De hisz ez nincs!

Ami �ltal�nos felelet volt n�luk. Nem tudta meg�rteni, mi�rt alkottunk a val�s�gban nem l�tez� dolgokat (jelenleg hangsk�l�t), hogy abb�l m�st lehessen tov�bbalkotni.

- Mi �rtelme van a hangok ilyen mesterk�lt szab�lyok szerinti csoportos�t�s�nak? - k�rdezte.

- Mert a zene sz�p.

- �s mi az, hogy sz�p?

- M�v�szi.

- Ti az egyik �rtelmetlen sz�val indokolj�tok a m�sikat, amire, �gy l�tszik, az�rt van sz�ks�getek, mert egyiknek sincs k�ze a val�s�ghoz. Mi hasznotok van a m�v�szetb�l?

- A m�v�szet �nmag��rt van, �s olyan ellenvet�st, hogy a m�v�szetnek nincs l�tjogosults�ga, mert nem lehet megenni, csak m�veletlen ember tehet. Ha vajas keny�rr� v�ln�k, m�r nem volna m�v�szet.

- Ellenkez�leg. Csak az ember van �nmag��rt, �s minden emberi alkot�s csak az ember�rt lehet, �s az a m�veletlen, aki azt hiszi, hogy �nmaguk�rt val� dolgokkal �rdemes pepecseln�nk, s�t az emberi �letet is hozz�juk alkalmaznunk.

- Csak az�rt hiszed ezt, mert nem neveltek a m�v�szetre, mert nem oltottak bel�d �rz�ket ir�nta.

- Nevelni csak val�tlans�gra kell az embert. A t�zb�l mag�t�l is kir�ntja a kez�t, �s csak nevelve hinn� el, hogy a r�z t�pl�l�.

A hangsk�l�r�l az volt a v�lem�nye, hogy olyan, mintha a gy�m�lcs�t illat��rt termeszten�nk, vagy a napsugarat �zlelni akarn�nk. A hang gondolatk�zl�sre val�, nem arra, hogy meg nem indokolt rendszereket alkotgassunk, �s erre a nem l�tez� alapra m�g m�sik nem l�tez� emeletet is �p�ts�nk: a zen�t, amin elr�g�dunk �s vitatkozunk, hogy az illet� zenei alkot�s megfelel-e magunk csin�lta szab�lyainknak, amik voltak�ppen nincsenek, mert k�pzeltek.

T�relemmel hallgattam, hadd besz�lje ki mag�t, hiszen m�g mit sem ismer. Mikor befejezte, �jra nekifogtam l�lek�p�t�, sz�p feladatomnak. A hangszereket magyar�ztam. A heged�t m�g meghallgatta, de a k�rtn�l m�r megjegyezte, hogy �gy l�tszik, mi nem ismerj�k a hangtomp�t�t, amivel a legf�ls�rt�bb zajt is t�rhet�v� lehet cs�kkenteni.

Teh�t �jra az elej�n voltunk. Most azt kellett magyar�zni, hogy n�lunk sz�nd�kosan zen�lnek, ami nagyon nehezen ment a fej�be. Mikor v�gre meg�rtette, m�lyen elgondolkozott.

- H�t nem el�g a gy�rban a g�pek zaja, m�g k�l�n l�rmag�peket is be�ll�ttok?

Felvil�gos�tottam, hogy nem a gy�rban zen�lnek, hanem munka ut�n, csendes parkokban sz�l a t�rzene, melynek andal�t� hangjait�l felfriss�l a sz�v.

Ezt m�r egy�ltal�n nem akarta elhinni. Azt mondta, hogy a parkok �d�t� csendj�t g�pek zaj�val t�nkretenni olyan barbarizmus, mintha ide, a s�t�ny bokrai k�z� f�stfejleszt� g�peket �ll�tan�nk ahelyett, hogy �r�ln�nk a j� leveg�nek.

- �gy - mondta - ti bizony�ra annyira elt�volodtatok a val�s�gt�l magatok csin�lta labirintusokban, hogy nemcsak a nem l�tez�t v�litek l�tez�nek, de a l�tez�t is nem l�tez�nek hiszitek.

- Hogy �rted ezt?

- P�ld�ul, hogy meghalni jobb, mint �lni, hogy az �hez�s kellemes...

- Ilyen ostobas�gokat ne t�telezz fel r�lunk! - ki�ltottam, de � folytatta:

- ... hogy a l�zbeteget j�gre kell tenni, cip�nket sz�r�s szegekkel megt�lteni, a szomjaz�nak vitriolt ny�jtani, hogy nemi tev�kenys�g�nket nem k�v�ns�gunk idej�n �s nem azzal kell v�gezn�nk, akivel alkalom van, �s aki k�pes erre, hanem egy�b, csin�lt szab�lyok szerint; hogy a t�rsadalom nem arra val�, hogy mindny�jan j�llakjunk �s k�nyelemben �lj�nk benne, hanem hogy meghaljunk vagy n�lk�l�zz�nk �rte.

Minden hidegs�ge �s idegens�ge dac�ra m�gis �reztem, hogy mindjobban szeretem Zolem�t. Lassan bel�ttam, hogy medd� falakat d�ngetek �kl�mmel, de ez legal�bb torna volt petyh�dt agyamnak, mire oly r�g v�gytam, �s �ppen ez �lesztette bennem a t�zet. Modora n�mik�ppen eml�keztetett arra a hidegs�gre, amit szem�rmes �s illedelmes l�nyk�ink sz�nlelnek, tettetve a meg nem �rt�st, hogy kiszemelt p�rjukban a v�gyat fokozva, aj�nlatt�telre b�rj�k. �ppen ez�rt mind er�sebben vonz�dtam fel�je. Eny�m volt, �s m�gsem volt az eny�m, teh�t meg kellett szerezni, el�rni a messze lev�t, felnyitni a lez�rtat, �zni a menek�l�t. Akkor m�g nem sejtettem, hogy k�zt�k nincs menek�l�, lez�rt �s messze lev�.

Zolem�nak meg is mondtam akkori hitemet, mire azt v�laszolta, hogy sz�munkra �ppen az�rt marad lez�rva �s el�rhetetlen messze a t�k�letess�g, mert csak a messze lev�t �s el�rhetetlent van kedv�nk �zni, �s l�te addig tart, m�g el nem �rt�k. Abban a pillanatban el�rhetetlenn� �s �ress� v�lik, mert nem a c�l�rt rohanunk, hanem a rohan�s�rt. Annak a gyan�j�nak adott kifejez�st, hogy mi a k�zel lev�t is sz�nd�kosan k�pzelj�k a messzibe, hogy oktalan szok�sainkat ki�lhess�k rajta.

Akkor ezt m�g nem hittem el neki, csak azt �reztem, hogy sz�momra valami nincs meg, �s nem tudtam, hogy az�rt, mert megvan.

Ker�l� �ton pr�b�ltam a sz�v boldogs�gaival megismertetni. Ecseteltem, mily t�k�letess�get �s �r�mteli megnyugv�st ad a tudat, ha van lelki t�rsunk, akivel eggy� forrunk, �s akin�l megtal�ljuk a meg�rt�st.

Zolema figyelmesen v�gighallgatott, majd azt k�rdezte, hogy nevezik nyelv�nk�n a - meg�rt�st. Mert - mondotta -, ha nemi szerveinket meg�rt�snek nevezz�k, milyen sz� fejezi ki a meg�rt�st, �s mi�rt kell valamit m�s n�ven nevezni.

Megd�bbentem.

Soha szavak annyira nem t�vesztettek c�lt, mint az eny�im. Az olvas�, aki a hineket az eddigiekb�l tal�n furcsa, de alapj�ban v�ve j�sz�v�, gyeng�d jellemeknek v�li, bizony�ra el sem k�pzeli, mennyi gy�ng�dtelen, s�t faragatlan von�s rejlik a l�tszatra tiszta; magas homlok� Aphrodit�-arcok m�g�tt. Mondhatom, a liverpooli matr�zkocsm�kban kev�s olyan szabadsz�j� vitorlamesterrel tal�lkoztam, aki sz�kimond�sban felvehetn� a versenyt a hinek gyeng�bb nem�vel.

Megk�s�reltem megmagyar�zni, hogy a meg�rt�s nem az, amire gondol, hanem a lelkek egyes�l�s�nek fogalma, amib�l viszont azt k�vetkeztette, hogy eszerint a "l�lek" sz� felel meg szerveinknek.

Mikor pedig v�g�l siker�lt vele a val� helyzetet megismertetni, m�lyen sajn�lta asszonyainkat, akik �gy l�tszik, csupa �r�lt f�rfi k�zt senyvednek, �s v�gyaikra csupa nem l�tez� �s ostoba fantazmag�ri�t kapnak v�laszul.

- Ha teh�t n�latok - mondta - egy n� tisztess�gesen �s becs�letesen nemi munk�ra sz�l�t egy f�rfit, ti ahelyett, hogy azt a val� vil�g igazs�ga szerint kiel�g�ten�tek "sz�vr�l", "szeretetr�l", "lelki t�rsr�l", "meg�rt�sr�l" �s egy�b �rtelmetlens�gr�l besz�ltek neki.

A meggondolatlan szavak haraggal t�lt�ttek el, �s csak j�lnevelts�gem �bresztett r�, hogy h�lggyel �llok szemben. Meg kellett teh�t el�gednem azzal, hogy igyekeztem honle�nyaink er�ny�t val� sz�nben ecsetelni, akik a f�rfiban - j�lnevelts�g�kh�z ill�en - mindenekel�tt a szeretetet, lovagiass�got, a korrekt jellemet keresik. Megmagyar�ztam, hogy csak m�veletlen n� k�vethet el olyat, hogy a testi v�gyakat a lelkiek el� helyezze.

Kis sz�net ut�n azt k�rdezte, hogy sz�leim a m�veltek vagy a m�veletlenek k�z�l val�k-e.

B�r a k�rd�s nem a legudvariasabb form�ban volt felt�ve, igyekeztem minden neheztel�s n�lk�l megmagyar�zni, hogy j� sz�leim a legjobb csal�dok ivad�kai, akiknek j�lnevelts�g�hez a k�ts�g �rnya sem f�r.

Erre azt k�rdezte, hogyan szaporodunk. Megtudva, hogy ugyan�gy, mint �k, megint az elej�t nem �rtette, �s azt mondta, hogy ne folytassuk tov�bb, mert mind zavarosabb az �gy.

Ami Zolem�ban a legt�bb szenved�st okozta nekem, az volt, hogy sohasem mosolygott r�m. Ezt szerettem volna el�rni, �s a medd�s�g, tehetetlens�g tudata k�ts�gbees�ssel t�lt�tt el. Most �rtettem meg a rem�nytelen szerelem l�nyeg�t: a szerelmes voltak�ppen nem azt az egy n�t akarja, hanem azon n� �ltal el�rni az ide�lt, �s csak az kergeti meggondolatlans�gokba, hogy az illet�t k�ptelen ebbe az ir�nyba hajl�tani.

Egy k�rd�s szorongatott. Ki kellett volna mondani, de nagyon sz�gyelltem. F�lszegnek �s gyermeknek �reztem magam mellette, mint mindenki, aki sz�v�t adja, �s m�g megal�zkodik �s k�ny�r�g, a m�sik f�l r�sz�r�l t�rgyilagos j�zans�gok bunk�ja a v�lasz. Csak saj�t eur�pai mivoltomban tudtam gondolkozni �s magyar�zni a n� ilyen hidegen k�zvetlen t�rsul�s�t, teh�t az olvas� nem csod�lkozhat, ha a dolgok m�g� m�s kulissz�kat k�pzeltem. (Kulissz�k �s fest�k n�lk�l nem tudjuk a vil�got elk�pzelni.) �gy indult meg bennem a f�lt�kenys�g. H�tha van valakije - gondoltam -, hisz az �szt�n nem veszett ki bel�l�k, �s lehetetlen, hogy vele egy�tt a vonzalom is meg ne legyen valamilyen; form�ban.

Hazafel� indultunk. Sok�ig sz�tlanul mentem mellette. A villamosmeg�ll�ra �rve, kibuggyant bel�lem a k�rd�s.

- Mondd: nincs valakivel kapcsolatod?

- Hogy �rted ezt?

- F�rfival.

- J�n a villamos, sz�lljunk fel.

Teh�t vannak titkai, amiket nem akar k�z�lni!

M�g felsz�lltunk, agyamon ezer gyan� futott �t, a legkalandosabb dolgokat k�pzeltem el, �s elhat�roztam, hogy nem engedem kit�rni a v�lasz el�l. Lesz�ll�skor mindent: meg kell vallania.

Zolema pedig, alighogy le�lt�nk, legnagyobb meglepet�semre nyugodtan kezdte el�sorolni, hogy kikkel �s mikor v�gzett "nemi munk�t", megjegyezve, hogy a nevek nagyr�sz�re nem eml�kszik, mert nem k�rdezte meg.

Ezeket a szavakat k�r�tt�nk mindenki hallotta. �gtem a sz�gyent�l �s nyilv�nos megal�ztat�st�l, �s a szavak mint megannyi tagl� �t�ttek f�be. Sz�gyenemben szerettem volna els�llyedni, pedig a n�ma villamoson egyetlen arc sem fordult fel�nk.

El�sz�r szemhunyor�t�ssal pr�b�ltam figyelmeztetni, de ezt nem �rtette. K�nytelen voltam k�rni, hogy ne folytassa, mire Zolema abban a pillanatban �s minden meglep�d�s n�lk�l elhallgatott, �s t�bb� meg sem sz�lalt.

Lesz�ll�s ut�n azonban kit�rt bel�lem a szemreh�ny�s. Ny�ltan megmondtam, hogy elj�r�sa nagyon helytelen volt, �s ha seg�teni akar, ezt t�bb� ne tegye.

Most persze �jra az elej�t nem �rtette. Azt mondta, mi�rt k�rdeztem, ha nem v�rok feleletet. Megtudv�n, hogy a nyilv�noss�g ellen van kifog�som, kijelentette, hogy most m�r v�gleg nem �rti, mi�rt kell neki ilyen komplik�lt szab�lyokat betartania, melyeknek semmi �rtelm�k sz�m�ra, de megnyugodott abban, hogy �n orvos vagyok, teh�t k�rte, adjam meg pontosabban a gy�gym�dot, mit hogyan kell cselekednie, �s �gy fog elj�rni.

Ezzel persze csak m�g jobban �l�re �llt bennem a tehetetlens�g tudata, �s hogy tov�bbi csap�sait elker�ljem, sietve elb�cs�ztam t�le, csak arra k�rve �t, hogy mindennap tal�lkozhassam vele, amit meg is �g�rt.

Sejtettem �n valamit, hiszen t�bbsz�r ny�ltan �s f�lre�rthetetlen�l megmondt�k, hogy sz�mukra nincs egy�nis�g, akihez egy�ni sz�lak kapcsol�dhatn�nak, teh�t szerelem nem is l�tezhetik, vagy ha �gy tetszik, �gy is mondhatjuk, hogy szerelm�k eg�szen m�s vil�gb�l val�, amihez �n el nem juthatok. De akkor m�g ezt nem tudtam elk�pzelni, mint ahogy nem tudunk elk�pzelni olyan l�nyeket, akik hidegben melegednek fel, akik �hs�gt�l h�znak, ev�st�l fogynak.

Egyszer�en logik�tlannak �s elk�pzelhetetlennek t�nt fel minden, �s hi�ba akartam az �jjel �gyamban forgol�dva �sszerakni magamnak a viszonyokat egy logikusan kompakt �s szervesen �sszef�gg� eg�ssz�, nem ment, mint ahogy a sz�nvakot is hi�ba gy�zi meg a tan�t�s a sz�nek l�tez�s�r�l, az v�r�v� nem v�lik, benne �lni nem fog.

M�snap �jra a tengerparton tal�lkoztunk. Nehezen indult a besz�lget�s, de nem tudtam �rzelmeimet magamba fojtani. Izgatott szavakban panaszkodtam, hogy nem aludtam az �jszaka.

Arra k�rtem, hogy ha nem is ismeri a szerelmet, de az �n j� �rz�sem�rt tegye meg azokat, amiket ilyenkor tenni kell. Simogasson, karoljon bel�m, �s f�leg ne gondoljon rajtam k�v�l m�s f�rfira.

V�lasz helyett azt k�rdezte, mi�rt nevezem �n a szerelmet egy�tt�rz�snek, mikor �n �t nem t�mogatni, hanem akad�lyozni akarom az �letben. Majd �gy v�lekedett, hogy ha Eur�p�ban �gy viselked�nk a szeretett n�vel szemben, �gy a nem szeretett n�t val�sz�n�leg minden nemi munk�j�ban megakad�lyozzuk.

A szavak m�lyen s�rtettek. Izgalomt�l remegve k�rtem, hogy ne besz�ljen ilyeneket. �n megfogadtam, hogy igyekezni fogok �nj�t teljesen bet�lteni, hogy n�lam mindent megtal�lva, megnyugodj�k, �s feleslegess� tegyen neki a tov�bbi keres�st.

Ebbe azonban m�r semmik�ppen sem akart beleegyezni.

- Te magad mondtad - �gy sz�lt -, hogy beteg vagy, teh�t ha a szerelem val�ban egy�tt�rz�s, �gy t�mogatnod kellene abban, hogy n�lad t�k�letesebb f�rfit tal�ljak.

- Hallgass! - ki�ltottam, f�lemet befogva a k�m�letlen szavak el�l - nem �rted, nem �rted, h�t legal�bb ne besz�lj r�la!

� azonban kijelentette, hogy ellenkez�leg: neki k�teless�ge tan�tani a belohint, k�l�nben nem volna �rtelme: egy�ttl�t�nknek.

�s ezzel m�r magyar�zni is kezdte, hogy elj�r�som nemcsak r�szemr�l kazi, de �t is kazi cselekedetekre k�nyszer�ten�m, ha azt k�v�nn�m, hogy azt, aki vele �hajtana nemi munk�t v�gezni, visszautas�tsa.

Nem tudtam uralkodni magamon. Ajkam remegett, majd hirtelen eszemet vesztve, teljes er�mb�l arcul �t�ttem.

Zolema arc�hoz kapott, majd csod�lkozva n�zett r�m:

- Te! - mondta. - Hisz ez f�j! Mi�rt tetted?

Nem b�rtam tov�bb, elfutottam. Zolema egy sz�val sem h�vott vissza. Tudtam, hogy k�z�tt�nk mindennek v�ge. B�rt�nben vagyok, sz�k, rideg falak k�zt, ahol hi�ba ki�ltok, nincs meg�rt�s.

Fogalmam sem volt, mi k�vetkezhet ezut�n. Agyam sz�zfel� szakadt. Gy�l�ltem Zolem�t, ut�latos talpon�ll�sa a v�gletekig b�sz�tett. L�zas k�pekben azon spekul�ltam, hogyan tudn�m �t megsz�gyen�teni, b�r tudtam, hogy ez lehetetlen, mert �ress�g�k s�rthetetlen. Majd hirtelen, minden �tmenet n�lk�l magamat gy�l�ltem, hogy mi�rt nem tudom a helyzetet meg�rtve levonni a konzekvenci�kat, �s nem gondolni vagy legal�bbis nem �gy gondolni r�.

Magam sem tudom, hogy m�snap a haz�m ut�ni v�gy hajtott-e ki a tengerpartra, vagy a tudat alatti v�gy, a szenved�ly, mely az embert �ppen a legkeser�bb eml�k� helyekhez k�nyszer�ti vissza.

�s ekkor v�ratlanul �jra megpillantottam Zolem�t. Sz�vem a torkomba szaladt, �s nem tudtam, mit tegyek. V�g�l, hogy a sz�gyent �s k�nos helyzetet elker�ljem, sietve elakartam t�nni, de � ut�nam futott, �s ki�ltott, hogy �lljak meg.

Sz�gyent�l �s zavart�l f�lig elpirulva �lltam meg, � pedig a legk�z�ny�sebb hangon jelentette ki, hogy kij�tt a szokott id�ben, �s rendelkez�semre �ll.

Les�t�tt szemmel, k�r�l�rva k�rdeztem meg, hogy nem haragszik-e, � pedig ugyanolyan nyugodtan azt k�rte, magyar�zzam meg, mi�rt �t�ttem meg?

Hangj�b�l ki�rzett, hogy nem haragszik, �s fel sem t�telezi, hogy haragb�l �t�ttem meg. Sz�mukra a harag kazi, �s �ppoly abszurdumnak sz�m�tott, mint n�lunk az, hogy egy tud�s sz�nd�kosan �tnek �rja be sz�m�t�saiba a k�tszerkett�t. Az vagy t�ved, vagy bolond. A harag �ppoly �rthetetlen fogalom volt sz�mukra, mint a szeretet.

- Mi�rt �t�tt�l meg? - k�rdezte.

- Mert szeretlek - feleltem tomp�n.

- N�latok meg�tik azt, akit szeretnek?

Neh�zkesen magyar�ztam, hogy ez a szeretet m�s, amib�l azt a k�vetkeztet�st vonta le, hogy �gy l�tszik, mellettem kell maradnia. Ennek nagyon �r�ltem, b�r � az�rt mondta, mert k�teless�g�nek tartotta engem "betegs�gemb�l" kigy�gy�tani.

N�mi t�preng�s ut�n azt mondta, �gy l�tszik, az �n gy�gy�szati rendszerembe t�ved�s cs�szott be, mert ami�ta ezzel k�s�rletez�nk, �llapotom nemhogy k�zeledett volna a kaz�hoz, s�t m�g t�volodott t�le. B�zzam h�t r� magamat; majd � meg fog ismertetni a "val�s�ggal", a munk�val, a kazo t�rv�nyeivel, sz�val az eg�szs�ges dolgokkal.

K�rt, hogy keressem fel �t az �zemben, ahol meg fogom l�tni, mennyi �rdekess�g van az alkot� munk�ban, �s hogy milyen felesleges ilyen c�ltalan �s k�ros dolgokkal foglalkozni.

Bizony magam is jobban szerettem volna, hogy ha m�r embereket nem is l�tok, legal�bb le tudn�m vetni emberi mivoltomat, hogy elvakuljak, megs�ket�ljek, mert �gy, ebben a l�gk�rben emberi sz�vvel nem b�rom ki.

M�snap felkerestem az �zemet. Hossz�, keskeny �p�let volt, melyb�l oldalt kis mell�k�p�letek �gaztak ki. Engem a hossz� �p�let folyos�j�n vezettek v�gig. Sz�mtalan ajt� ny�lt egym�s mellett, v�g�l az egyiken bel�pt�nk.

Zolema h�ttal �llt, egyed�l a szob�ban, �s egy v�ly�ba ny�lk�lt, ami balr�l, a szomsz�d szob�b�l j�tt, �s �tment a jobb oldali falon is.

J�tt�mre megfordult, �s gumikeszty�s k�zzel intett, hogy l�pjek k�zelebb.

Odamentem, tekintetem a v�ly�ra esett, �s megt�ntorodtam.

Ott bent egy f�rfihulla fek�dt, r�szben sz�tvagdalva. Fej�r�l hi�nyzott a haj, sz�ja k�toldalt f�lig felv�gva �gy, hogy als�ajka mell�ig esett. Fogai mind ki voltak szedve, �s az �ri�si t�tott sz�j, k�r�l a fogak hely�n a rettent� sebekkel olyan volt, mintha minden poklot meghalad� k�nban valami apokaliptikus �v�lt�s t�rn� ki bel�le.

Test�n a b�r �ll�t�l lefel� hossz�ban v�gig volt has�tva, el�t�ntek a bord�k, a gyomor �s a belek.

A hull�nak egyik szeme is ki volt v�ve, a m�sik t�gra ny�lt borzalommal n�zett r�m. F�lre kellett fordulnom.

Megragadtam Zolem�t.

- Mit csin�lsz itt?

- A szemet prepar�lom - mondta ugyanazzal a szenvtelen t�rgyilagoss�ggal, amin k�v�l itt, a faemberek k�zt, m�g m�s hangot nem hallottam.

N�zd �s figyelj - folytatta. - Ha valaki meghal, idesz�ll�tj�k. Ez a hullafeldolgoz� �zem. A hulla el�bb h�romnapi megfigyel�sre ker�l, a tetszhal�l elker�l�s�re. Azt�n narkotiz�l� injekci�t kap, hogy ha m�gis �lne, fel ne �bredjen. �gy ker�l feldolgoz�sra. A szomsz�d �p�letben folyik a has�tott k�rm�ek feldolgoz�sa, azt�n j�nnek a sz�rnyasok, majd a halak �p�letei. Az �llatok test�b�l k�sz�tik az �telt az �tkez�k sz�m�ra. Az emberek oszt�lya ezekn�l annyival egyszer�bb, mert itt hi�nyzik a lev�g�s, ide a k�rh�zak hullaterm�se ker�l. Az anyag legnagyobbr�szt betegen hullt el vagy nagyon �regen, teh�t t�pl�l�kra nem alkalmas, de ann�l haszn�lhat�bb gy�gy�szati �s ipari c�lokra. Mint l�tod, �n is az emberoszt�lyra ker�ltem, �s az a feladatom, hogy a szemet �s az agyat kiemeljem �s tov�bb�tsam a kereszt�p�letbe.

Iden�zz - mondta, �s minden undorom dac�ra k�nyszer�tett odan�zni -, el�veszem ezt a kis k�zi k�rf�r�szt, amit villamoss�g hajt. Most a hal�nt�kon felv�gom a b�rt, alatta a villamos f�r�sszel megnyitom a csontot, �gy... �s a szem n�h�ny v�g�ssal k�nnyen kij�n. Azel�tt k�zi f�r�sszel ez a munka �t percig tartott, most h�rom perc az eg�sz, �s kevesebb csont porlik el, m�rpedig a csont igen hasznos anyag. Ragaszt�szert �s orvoss�got k�sz�tenek bel�le.

N�zd teh�t, �gy kell kivenni a szemet - �s kez�be v�ve mutatta. - A mozgat� izmokt�l sz�pen elv�lasztani �gy, hogy a l�t�ideg se legyen rajta.

Zolema kez�b�l egy ember n�zett r�m, �n pedig a borzalomt�l libab�r�zve reszkettem. Menek�lni szerettem volna, nyelvemen volt, hogy kifejezzem �rz�seimet, de � folytatta:

- Te persze azt k�rdezed, mire haszn�lj�k a szemet.

Megmondom. L�tod, itt erre a szalagra r�teszem, most megnyomom ezt a gombot, a szalag megindul, a szem elt�nik a falban, �s �tmegy a szomsz�d szob�ba, ahol egy tart�lyba gy�lik �ssze. A tart�lyt naponta ki�r�tik, �s egy vegy�sz ugyanott feldolgozza, vagyis kivonatolja az �vegtestb�l azt az anyagot, ami �tv�gytalans�gban szenved�k �tel�be keverve visszaadja az �tv�gyat.

- �s azok tudj�k, mib�l k�sz�l?

- Persze hogy tudj�k. A term�szettudom�nyoknak ilyen alapfogalmait n�lunk mindenki megtanulja az iskol�ban:

- �s megj�n t�le az �tv�gyuk?

- Meg. Nagyon hat�kony szer. De figyelj tov�bb! A hulla legt�bb r�sz�t �t�ltet�sre haszn�lj�k fel a betegekn�l. A m�jban viszont igen sok hasznos anyag van tartal�kolva, ami injekci� alakj�ban a legyeng�lt szervezetet �ll�tja helyre. Ezenk�v�l a b�rt feldolgozza az ipar, a belekb�l kit�n� zsinegek k�sz�lnek, a zs�rb�l szappan �s t�pszerkivonat lesz, az agyvel�b�l...

Nem b�rtam tov�bb. K�zbev�gtam:

- �s te ezt ilyen nyugodtan v�gzed? Nem leszel rosszul?

- Ventill�tor m�k�dik a fejem felett - mondta �s felmutatott. - Ahol a beleket dolgozz�k fel, m�g g�z�larcot is kapnak.

Borzalommal n�ztem ezt az �ll�t�lagos n�t.

- �gy becs�litek meg az embert? - k�rdeztem tompa szemreh�ny�ssal.

- �gy - mondta b�szk�n. - Egy atom se v�sz el. N�latok hogy dolgozz�k fel?

Elmagyar�ztam a halotti szertart�st, a csal�d gy�sz�t, fekete ruh�t, drap�ri�t, k�nnyet, papot, gy�szkocsit, harangoz�t, kopors�t, az elf�ldel�st, s�reml�ket, az �venk�nti kegyes megeml�kez�st, mikor a h�l�s hozz�tartoz�k vir�got �s gyerty�t �ll�tanak a szeretett rokon s�rhalm�ra.

Nagyon nehezen siker�lt megmagyar�znom a dolgot, �s mikor mindent elmondtam, akkor sem �rtette teljesen. M�g besz�ltem, �lland�an zavart k�rd�seivel. A harangr�l azt hitte, �leszt�si k�s�rlet, a papot orvosnak v�lte, �s mindig valami c�lt kutatott: m�rt v�gj�k le a vir�got, hiszen a lev�gott vir�g elsz�rad, �s nem hozhat term�st! M�rt vil�g�tunk mi gyerty�val, mikor jobb a villany? Ny�ron m�rt nem feh�rben gy�szolunk, �s ha m�r feket�t kell hordanunk, az kinek haszn�l: a halottnak, papnak vagy hozz�tartoz�knak �s hogyan?

H�romszor mondtam el a temet�st, de tan�cstalanul vonogatta a v�ll�t.

- Mi a c�l? - k�rdezte mindenre.

Megmagyar�ztam, hogy a halott megbecs�l�se.

- A halottban csak k�miai �rt�kek vannak - felelte -, amit ti nem becs�lt�k meg, mert eldobtok, eltekintve att�l, hogy �gy, egy darabban elf�ldelve ki van t�ve a tetszhal�l k�nos sors�nak. �ppen ti nem becs�litek meg halottaitokat.

- Nem a k�miai �rt�ket becs�lj�k, hanem azt, hogy �lt valaha, hogy ember volt, aki dolgozott, szeretett �s haszn�lt m�soknak! - ki�ltottam.

- Megint olyan dolgokat m�veltek, ami nincs, �s azt is ford�tva csin�lj�tok. Az ember munk�j�t akkor kell megbecs�lni, amikor �l, �s �gy becs�lj�k meg, hogy ezt j� t�pl�lkoz�ssal, lak�ssal, ruh�val �s k�nyelemmel viszonozzuk, a kazo egyens�ly szerint. De te magad mondtad, hogy n�latok vannak, akik igen rosszul �lnek, hab�r dolgoznak, s�t �ppen azok, akik legt�bbet dolgoznak. Ti teh�t sem �let�ben, sem hal�la ut�n nem becs�litek meg az embert �rdeme szerint.

Irt�zatos szakad�kokat l�ttam k�z�nk n�ni, amiken �n soha �t nem tudok ny�lni. Lassank�nt megv�ltozott el�ttem. M�g tegnap megt�vesztett t�k�letes emberi alakja, s�t sz�ps�ge, m�g most egy mozg� automat�nak kezdtem l�tni. Meg�rtettem, hogy csak emberi testekkel van dolgom, amikben azonban szikr�ja sincs az embernek, Gondolkoz� t�rgyaknak lehetne nevezni �ket, �s most v�gre teljesen �t�rtettem, hogy sem Zolema, sem a t�bbi nem valami k�l�n�s term�szet� emberfaj, hanem egyszer�en nem emberek. Valami m�s.

Most tisztult ki el�ttem, hogy hol van az a l�lek, amit eddig hi�ba kerestem.

Sehol!

Most �rtettem meg, hogy a l�lek teljesen hi�nyozhat.

De akkor kik, jobban mondva mik ezek itt k�r�ttem? �s mi tartja fenn m�gis t�rsadalmukat?

M�r csak k�v�ncsis�gb�l k�rdeztem meg:

- Mi�rt nem v�lasztott�l valami n�iesebb foglalkoz�st?

- H�t nem azt v�gzek? - mondta csod�lkozva. - Valaha sz�ks�gb�l bek�ldtek a csecsem�nevel�be, mert nem volt el�g f�rfimunk�s. �n is �pp�gy emelgettem az �gyakat, hordtam a vizesvedret, piszkos ruh�kat vittem a mos�ba, t�r�lgettem, takar�tottam a t�ml�vel, mint az er�s f�rfiak, de nem sok�ig b�rtam. Tan�cs�rt jelentkeztem az orvosn�l, aki kijelentette, hogy erre nem vagyok alkalmas, �s n�i munk�t kell v�geznem, mire ide l�ptem be.

M�g Zolema besz�lt, hihetetlen t�vols�gra cs�kkent el�ttem. K�t t�rgyat l�ttam: Zolem�t �s az el�tte sz�jt�tva b�mul� hull�t, amelynek m�r nem volt szeme. A kett� mindink�bb egybefolyt, �s a k�l�nbs�g eleny�szett.

R�viden kijelentettem, hogy eleget tanultam, t�bbre nincs sz�ks�gem, �s t�voztam. Sem f�radoz�sait nem k�sz�ntem meg, se nem �dv�z�ltem t�voz�skor, mert ezt �gysem ismerik.

Az�rt az ajt�b�l m�g visszan�ztem. Zolema h�ttal �llt, �s �gy folytatta munk�j�t, mintha sohasem l�tott volna engem. Abban a pillanatban, hogy a kazo �ltal kiszabott feladat�t elv�gezte velem szemben, semmi sem f�zte hozz�m. Mintha sohasem �ltem volna.

Emberek, akik t�z-tizen�t �vig egym�s mellett dolgoznak, �gy tudnak �lni an�lk�l, hogy a legkisebb kapocs �rz�se kifejl�dn�k k�zt�k. Reggel bej�nnek k�sz�n�s n�lk�l, �s nekil�tnak a munk�nak, d�lben elt�voznak, �s ha t�z tizen�t �v m�lva egyik�k m�shov� ker�l, b�cs� n�lk�l t�nnek el egym�s �let�b�l.

�tfutott rajtam a borzaszt� tehetetlens�g �rz�se. Elevenen el vagyok temetve a halottak k�z�, erre a szigetre, melynek fullaszt� atmoszf�r�j�ban hi�ba zih�l az �letszomjas t�d�. �s nincs bel�le menekv�s. Itt fogok elsz�radni, leveg� �s �let n�lk�l, hogy a v�g�n behozzanak ide, �s Zolema arcizomr�ndul�s n�lk�l v�gja ki szememet, melynek mosolya �s k�nnye csak ismeretlen egzotikumot jelentett sz�m�ra, hagy azt�n testem tov�bbv�ndoroljon a v�ly�ban, m�g �zekre szedik sz�t, �s a vegy�szek "hasznos" anyagokk� csoportos�tj�k a kazo alapj�n.

�s Zolem�ban akkor sem fog megrezd�lni egyetlen eml�k, hiszen m�g apjuk-anyjuk, �seik is nem ismert, idegen objektumok, akik vannak vagy voltak, de a kapocs szikr�ja sem jut esz�kbe.

A leveg� roppant s�llyal nehezedett r�m, szinte fuldokoltam. Megsz�d�ltem. Nyakamon egyetlen r�nt�ssal felt�ptem ruh�mat. Megt�ntorodtam.

Az ajt�f�lf�ba kapaszkodtam. Zolema tudta, hogy ott vagyok, de esz�be sem jutott megfordulni. Mindegyik meg van gy�z�dve, hogy a m�sik helyesen �s c�lszer�en cselekszik, �s m�g meg nem sz�lal, nem t�r�dnek vele.

A vil�g forogni kezdett velem, l�bam felmondta a szolg�latot. Egy sz�k t�ml�j�hoz kaptam, de hi�ba. A sz�kkel egy�tt elestem, �s elter�ltem a padl�n.

A zajra m�r megfordult. Egy ugr�ssal mellettem termett.

- Rosszul vagy? - k�rdezte.

- Nem! Hagyj! - sikoltottam. - Hagyj magamra! Pusztulj a k�zelemb�l! Pusztuljatok mind! Hadd rothadjak sz�t magamban!

Tan�cstalanul �llott. Visszaindult, majd megint hozz�m. V�g�l k�nnyeimet �s eltorzult arcomat l�tva megsz�lalt:

- Rosszul kell lenned. M�rt �ll�tod a dolgokat �gy, ahogy nincsenek a val�s�gban? (Nincs szavuk a hazugs�gra.)

R�vid t�tov�z�s ut�n gyors mozdulattal ledobta k�peny�t, kirohant, �s p�r m�sodperc m�lva futva t�rt vissza k�t t�rs�val.

Egyik �tvette munk�j�t, �k ketten pedig megfogtak, felemeltek olyan gy�ng�ds�ggel, ami �rz� embert�l sohasem telne ki. L�legzet�ket visszafojtva az udvarra vittek. Itt m�r aut� �llott, amelybe beemeltek. Zolema mell�m �lt, mellemen felnyitotta a ruh�t, valami friss�t�t �nt�tt a sz�mba, �s elindultunk.

K�t perc m�lva meg�lltunk. Odakint k�t f�rfi v�rakozott hord�ggyal. �vatosan kiemeltek, �s �tvittek egy ott v�rakoz�, k�l�nleges villamosvas�ti kocsiba. Ez volt a betegsz�ll�t� kocsi. Lefektettek m�lyen s�pped� gumi�gyra, �s megindultunk, amit csak az ablakon �t l�ttam, mert zaj nem hallatszott, �s mozg�st nem �reztem.

Zolema mell�m �llva f�l�m hajolt, agg�dva figyelte minden mozdulatomat, �n pedig �jra k�nnyeztem. Karomat fel�je emeltem, magamhoz akartam szor�tani, de karom f�l�ton visszahanyatlott. �gyis hi�ba! Irt�zatos tudat k�r�ttem embereket l�tni, �s tudni, hogy minden csal�ka, hogy a szeretet nem szeretet, a j�s�g nem j�s�g �s a testek bel�l �resek, �s egyes-egyed�l vagyok.

Tehetetlen, vad zokog�s r�zott meg, �s k�nnyeim el�nt�tt�k arcomat.

Vatt�t hozott �s felitatta.

Azt�n egy csapot nyitott ki, melyb�l valami �d�t�, �zond�s erdei illat �radt.

T�z perc m�lva meg�rkezt�nk a k�rh�zba. Itt �jra hord�ggyal v�rtak, liften felvittek az emeletre, �s egy szob�ban lefektettek.

Egy orvos l�pett hozz�m. Zolema jelentette, honnan hoztak, megeml�tette, hogy belohin vagyok, majd hozz�tette:

- Hal�l eset�n csatold a diagn�zist, hogy az agyvel� felhaszn�lhat�-e vagy selejtezz�k.

Megfordult �s elt�vozott. Sohasem l�ttam t�bb�.

Fojtogatott a zokog�s, de nem mertem s�rni. Azt mondtam: m�l� sz�d�l�s fogott el, m�r j�l �rzem magam, �s hogy bebizony�tsam, minden er�met �sszeszedve felkeltem.

Az orvos megvizsg�lt, beadott egy kan�l rendk�v�l b�d�s olajat, �s �tk�ld�tt a belohin oszt�lyra, ahol lefek�dtem.

Nyolcadik fejezet

Szerz�t a honv�gy k�nozza, �s keservesen panaszkodik Zatamonnak - Zatamon furcsa kijelent�seket tesz haz�j�r�l, de szerz� bebizony�tja az eur�pai kult�ra igaz�t - Zatamon a behinekr�l besz�l, akiket szerz� m�r sokkal szimpatikusabbaknak l�t - K�ri, hogy vezess�k a behinek k�z�

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy �jszaka alig tudtam valamit aludni. A csal�d�sok �s az �let v�gya v�gtelen keser�s�ggel t�lt�ttek el. Hajnalfel� j�rt, mikor a kimer�lts�g �lomba tudott k�nyszer�teni.

Furcsa, zavaros �lmok k�noztak. Lebegtem, nagy, puha g�mb�k f�ggtek mellettem az �rben, �s nem volt s�lyuk. Sz�ntelen egy sz�val viaskodtam, de hogy mivel, azt m�r nem tudom.

K�s� d�lut�n �bredtem fel. Hajam izzadt, csapzott volt, �gynem�m csupa v�z. Tus al� futottam, de ez sem tudott lecsillap�tani. Fel�lt�ztem, �s egy pillanatig azt gondoltam, tal�n ki kellene szell�ztetni fejemet az utc�kon.

De err�l is letettem. Utc�iknak m�r a gondolata is cs�m�rrel t�lt�tt el. �s �gyis mindegy, hogy b�rt�n�m h�sz n�gyzetm�ter vagy �tven n�gyzetkilom�ter. Azt a leveg�t, ami az �n agyamnak sz�ks�ges, �gysem tal�lom meg n�luk.

Szob�mba t�rtem vissza. Az �telh�v� gombj�t sz�rakozottan megnyomtam, a falb�l kifordult a kis asztal, rajta az uzsonn�mmal.

Csak p�r falatot tudtam lenyelni. A csend, az id� �sszefolyt �ress�ge fel�r�lte idegeimet. Felugrottam, fel-al� futkostam, majd kimer�lten �gyamra d�ltem, �s nem tudtam, mit csin�ljak.

Ekkor l�pett be Zatamon. � volt az egyetlen, akinek hivatalb�l k�teless�ge volt minden bajom ir�nt �rdekl�dni (ha ugyan a k�teless�g sz�t itt egy�ltal�n haszn�lnom lehet), aki el�tt magamat igaz mivoltomban mutathattam, nekem pedig sohasem volt olyan sz�ks�gem r�, hogy valakinek ki�ntsem a lelkemet, mint most.

Amint bej�tt �s le�lt �gyam mell�, elkaptam kez�t, minden tart�zkod�s n�lk�l k�nnyekben t�rtem ki, �s esdve k�rtem �t, hogy hallgasson meg.

Zatamon megnyugtatott, hogy m�r sok hasonl� beteggel volt dolga, �s b�r eg�szs�ges szervezete a szimpt�m�kat nem k�pes �tvenni, de az orvosi tud�s mai �llapot�hoz k�pest el�gg� ismeri bajomat, �s tudja, hogy ilyenkor meg kell a beteget nyugtatni j� sz�nd�ka fel�l, mert annak elm�j�ben ilyenkor t�veszm�k alakulnak ki. Nem egy beteggel volt dolga, aki az orvosr�l behin tulajdons�gokat t�telezett fel, agyukat megzavarta az a k�l�n�s �ram, amit �n f�lelemnek nevezek, �s az ilyen beteg olyat is megtesz, hogy a dolgokat nem �gy k�zli, ahogyan vannak.

- Ez egy k�l�n�s �s eddig megfejtetlen dolog - mondta -, amit persze neked meg kell magyar�znom. A besz�d, mint tudjuk, k�zl�sre val�, �s k�z�lni csak l�tez� dolgokat lehet. Ezek pedig ilyenkor elfelejtik, mi�rt l�tes�lt a besz�d, �s nem l�tez� dolgok k�zl�s�re pr�b�lj�k felhaszn�lni, mintha valaki l�tni akarna a f�l�vel vagy az �r�g�ppel vil�g�tani.

L�tva zavart arcomat, er�sen bizonygatta, hogy igenis, ez m�r megt�rt�nt praxis�ban.

Engem azonban nem kellett �szintes�gre biztatni. B�ntam is �n m�r, ha �r�ltnek n�znek is! Enn�l rosszabb az �r�ltek k�zt sem lehet! Minden �nk�nz� b�kly�t ledobva s�rtam, �s a zokog�st�l elf�lva, szinte ki�ltva �nt�ttem ki lelkemet.

- Ti intetek �szintes�gre?! - mondtam. - Ti, akik egyebet sem tettetek, mint hazudni k�nyszer�tettetek?! Biztos�tlak azonban, hogy ennek v�ge, �s nem fogom t�bb� lelkemet titkolni!

Zatamon v�ltozatlan faarccal figyelt, �n pedig felszabadulva folytattam:

- Tudd meg h�t, hogy igenis beteg vagyok! �s ha t�nyleg j� sz�nd�k van benned, �gy most az egyszer ne ints le ostobas�gokkal, hanem pr�b�lj meg�rteni �s seg�teni!

- Mindent meg�rtek.

A meleg �rtelm� szavak megint olyan furcsa ellent�tben �llottak �res hangj�val, de nekem ez a morzsa is nagy, felszabad�t� aj�nd�k volt, mely a bilincseket leoldva, a szavak z�por�t nyitotta meg bennem.

- Te vagy az egyetlen ember, akit sorsom �rdekel, engedd h�t, hogy elmondjak mindent, ami neh�z. Voltak�ppen nem haragszom r�tok, �s m�gis gy�l�llek benneteket, mert megfosztottatok mindent�l! �, ne sz�lj k�zbe, ne mondd, hogy minden rendelkez�semre �llott a rakt�rakban! Amit ti elvettetek, azt nem k�zzel veszik el, hanem �ppen azzal, hogy hozz� sem ny�lnak az �ldozathoz. A legsz�rny�bb gyilokkal, a k�z�nnyel �ztetek ki az �letb�l, �s ez�rt gy�l�llek benneteket. Pedig nem vagyok ellens�g, csak m�s, mint ti, �s nem tudom kit�pni lelkemet. Nem tudom elfelejteni a m�ltamat, a f�ldet, ahol nevelkedtem, nem tudom elfelejteni any�mat, az eg�sz �letet. Nem tudok leszokni r�la, hogy ember vagyok, hogy angolnak, eur�painak sz�lettem, �s minden idegsz�lammal visszav�gyom haz�mba, a kult�r�ba!

V�ltozatlanul k�rd�en tekintett r�m, �n pedig kiss� lecsillapulva folytattam:

- F�lek, nem sok�ig b�rom ki ezt a j�gb�rt�nt!

Hogy jobban meg�rtsen, besz�lni kezdtem az angol �llampolg�r v�ltozatos �s sz�nes �let�r�l, az els� anyai cs�kr�l, azt�n a gyermekkor aranyos j�t�kair�l, a di�k�letr�l, apr� cs�nyekr�l, sportr�l, gy�ny�r�, sz�nes ill�zi�kr�l, a bimb�z� szerelem �des, napsugaras �veir�l, majd a tisztes munk�val szerzett keny�r, a csal�di h�z, az "eny�m" tudat�nak boldogs�g�r�l, a meleg, puha f�szek �r�meir�l, mikor este, a duruzsol� kandall� mellett apja t�rd�n lovagol a gyermek, akiben a boldog sz�l�k �let�k folytat�s�t l�tj�k, bec�zik, nevelik, mint kert�sz a pal�nt�t, a csal�df� l�tja, hogy �rdemes volt �lni, �s tudja, hogy ha meg kell halnia, neve �s eml�ke fennmarad; unok�i kegyelettel fogj�k �rizni sz�v�kben, �s �venk�nt legal�bb egyszer kij�nnek s�rj�hoz, hogy szeret� k�zzel �polj�k a vir�gokat, �s im�t mondjanak �rte.

Besz�ltem a t�rsadalmi eszm�k harc�r�l, b�lcsek, tud�sok �s politikusok vit�ir�l, a hazai f�ld �letform�l� erej�r�l, ked�lyes bar�ti k�r�k k�rtyacsat�ir�l, eleg�ns b�lokr�l, a t�rsas�gi �let �rdekess�geir�l, az utca tarkas�g�r�l, eml�kszobrokr�l, miket nagyjainak emelt a h�l�s ut�kor, versenyekr�l, sz�nh�zr�l, irodalomr�l, mindenr�l, ami �rz� emberi kult�ra n�ven foglalhat� �ssze, �s amiket itt mind n�lk�l�zn�m kell.

- �, j�l tudom �n - mondtam kit�rve -, hogy igen sok baj, nyomor �s m�ltatlans�g van a mi vil�gunkban. Nyitott szemmel figyeltem orsz�gtokat, �s be kell l�tnom, hogy sok tekintetben t�k�letesebbek vagytok. Nem is annak hi�ny�t akarom felpanaszolni, ami n�lunk rossz, hanem annak, ami j�. Azt, hogy sz�v n�lk�l �ltek, az �let sava �s �rtelme n�lk�l, amit kult�rember nem b�r ki, �lete elviselhetetlenn� v�lik, �s szomjan pusztul. Mert mi �rtelme van �lni az�rt, hogy egyik napr�l a m�sikra l�zengj�nk, c�l n�lk�l? Mondd - sikoltottam fel szinte magamon k�v�l -, mi �rtelme?!

- Te l�zeng�snek nevezed az �letet? - v�gott k�zbe. - H�t nem az �let�rt �l az ember?

De engem nem lehetett meg�ll�tani.

- ... hogy a v�g�n, mint egy kutya haljunk meg, �s feldolgozzanak...

- Ti nem haltok meg?

- ... �s eltakar�tsanak an�lk�l, hogy �lt�nk volna, an�lk�l, hogy lett volna mi�rt �lni...

- �gy l�tom - sz�lt -, ti nem ismeritek az �let l�nyeg�t, az �letet.

- Jaj! - ki�ltottam k�zbe. - Ne ism�teld! Annyiszor hallottam ezt az ostobas�got! �s v�gt�re �gyis mindegy, �n megel�geltem! Nem k�rek t�bb� ebb�l az �letb�l! Nem fogok g�pp� s�llyedve robotolni, hogy monoton munka ut�n a tengert n�zzem, azt�n hazamenjek lefek�dni, hogy soha senkivel ne besz�ljek, ne szeressek, ne lelkesedjem, ne k�zdjek c�lok�rt. Nem b�rom a meg�llt �ress�get, �rted? Ez csak nem ocsm�nys�g? Ez csak nem kazi? Ez az �let piros sz�ne, ami n�lk�l nincs �rtelme. Nincs, mert ez nem �let. Mindenre, amit mi csin�lunk, azt mondj�tok, hogy az voltak�ppen nincs, pedig ellenkez�leg: az nincs, amit ti m�veltek! V�gre r�j�ttem az igazi kifejez�sre: ez az, ami nincs: a ti �letetek az, ami egyszer�en nincs!

Zatamon sok�ig n�zte felindult, zih�l� mellemet, majd l�tva, hogy m�r befejeztem, nyugodtan sz�lt:

- Orvos vagyok, teh�t nem csod�lkozom szavaidon. Akik a nincsr�l azt k�pzelik, hogy van, azt csak �gy tudj�k tenni, ha egyben a l�tez�t nem l�tez�nek l�tj�k. A f�nyk�pez�g�p a feh�ret feket�nek veszi fel, de csak az�rt j�n ki a k�p, mert ugyanakkor a feket�t feh�rnek rajzolja. Ha mindent feket�nek �br�zolna, semmit sem l�tn�nk.

Megh�kkentem. A m�ly�rtelm� szavak megzavartak. H�tha igaza van. H�tha a mi szeml�let�nk �pp�gy teljes eg�sz, mint az �v�k? K�t vil�g, amely sohasem l�tja meg egym�st, mert a m�sik nem k�l�n l�t, hanem �nmaga fon�kja...

Eml�kszem, mikor el�sz�r hallottam a f�ld g�mb�ly�s�g�r�l, csod�ltam, hogy az amerikai gyermekek nem esnek le a f�ldr�l, �s az amerikai gyermekek val�sz�n�leg ugyanezt gondolt�k r�lunk, mert nem tudtuk, hogy voltak�ppen nincs fel �s le. De akkor...

Hirtelen megk�rdeztem:

- J�. Lehet. De ha csak azt tudod, hogy ellenkez� vil�gk�pben �l�nk, mi a bizony�t�k arra, hogy a tietek a pozit�v �s a mi�nk a negat�v? Hiszen egym�s vil�gk�p�be behatolni nem tudunk, csak azt l�tjuk, hogy mindketten meg�lj�k �let�nket, b�rmily lehetetlennek t�nik fel a magunk felfog�sa szerint a m�sik.

- Tietek a negat�v - felelte.

- Hol a bizony�t�k?!

- Hogy a van �s a nincs k�zt melyik a negat�v, azt nem neh�z eld�nteni.

- Vil�gosabban besz�lj! M�rt nem mi �lj�k a val�s�got?

- N�latok a l�tez� dolgok csak eszk�z�k nem l�tez� c�lok el�r�s�re, amit ti eszm�nek neveztek, holott ennek �pp a ford�tottja nevezhet� val�s�gnak: mikor az�rt gondolkozunk, hogy valami l�tes�lj�n. Csak a val� vil�gb�l vett c�l nevezhet� pozit�vnak, mert csak az �rhet� el, ami l�tezik. De ti nem az�rt �ltek, hogy h�zat �p�tsetek, vagy ruh�t, �lelmet termeljetek, hanem ha mindezt meg is val�s�tj�tok, k�l�n�ll�, teh�t leveg�be k�pzelt, el nem �rhet� c�lok�rt m�velitek.

- De fel�p�l a h�z, �s a kemenc�ben kis�l a keny�r.

Nem mindegy az, mi c�lb�l t�rt�nt?

- Nem, mert negat�v t�rekv�s eredm�nye csak negat�v �let lehet.

- Hogy �rted ezt?

- A negat�v �let a hal�l. �s vajon nem ebben v�gz�dik-e minden m�k�d�stek? Nem oda jutott�l-e ki minden esetben, hogy a hit�rt, z�szl��rt, szeretet�rt, sz�ps�g�rt, teh�t a szavak�rt nem �lni; hanem meghalni kell? A h�zak meg�p�t�s�hez azonban �lni kell, �s a halott ember nem arathatja le a gabonaf�ldeket.

Hossz� sz�net �llt be, majd halkan megsz�laltam:

- R�szben igazad lehet, de a val�s�gos �letet nem tagadhatod el t�l�nk: Amit elmondtam haz�m polg�rainak �let�r�l, az legnagyobbr�szt az �ltalad is val�s�gosnak nevezett vil�gban folyik le, val�s�gos c�lok�rt. Avagy nem az�rt tanul-e a di�k, hogy majdan megkeresse kenyer�t, �s vajon nem a cs�kban v�gz�dik-e a szerelem?

- Nem. Az is k�pzelt. �gy k�zd�t�k, mintha valamit el akarn�tok �rni, pedig ha el�ritek, m�g t�volabb vagytok t�le. A di�k �lmaiban, a szerelmes ifj� v�gyaiban �l, �s ha szerelm�t el�rte, m�r nem el�g�ti ki. Gyermeket kell nemzenie, hogy azt nevelje, hogy az �jabb el�retlen c�l adjon �rtelmet �let�nek. Az el�rt c�lokat ti m�r �rtelmetlennek �rzitek, �s az �let teljess�g�t �lettelens�gnek nevezitek. H�t akkor m�rt t�rt�k fel�je? M�g messze �lltok valamit�l, t�rt�k fel�je, energi�tokat sokszorozz�tok, ha megvan, eldobj�tok, mert �rt�k�t veszti.

- Ti m�rt dolgoztok?

- Az �let�rt. Ti pedig a k�zdelem�rt. Egyszer elmondtad, mily �r�met okozott neked a rejtv�nyek megfejt�se, �s ha a klubban a k�peslapot felnyitva m�r valaki m�s �ltal megfejtve tal�ltad, bossz�s volt�l ahelyett, hogy �r�lt�l volna neki. Eml�tetted, hogy egy k�lt�i vagy m�v�szeti ir�ny addig sz�p, m�g a metafor�k jelent�se k�ztudott� nem v�lik. Mihelyt megszokt�tok, hogy a vas er�t �s a tavasz ifj�s�got jelent, m�r nem nevezitek sz�pnek. A c�lt mindig messzebb tolj�tok, mert nem ez�rt, hanem a k�zdelem�rt k�zd�t�k. �s te mondtad azt is, hogy a gy�m�nt�rt mindent megadtok, mert kev�s van bel�le, a leveg�nek viszont nincs �rt�ke, pedig ez kell, amaz nem. K�zd�t�k a n� szerelm��rt, mintha nem egyed�l a n�t�l f�ggene, hogy szeret vagy nem.

- �ppen az�rt k�zd�nk - feleltem csod�lkozva -, mert nem t�l�nk f�gg, hanem t�le.

- De a n� is ember, teh�t az emberi agy egy gondolat��rt k�zd�t�k, melynek l�te egyed�l annak k�pzelet�t�l f�gg: A t�rk�pre h�zott falakat is �gy ostromolj�tok, mintha nem magatok h�zt�tok volna. Magatok �ltal �t�tt sebeket gy�gy�ttok, hogy �jra sebezhessetek, �s k�zd�t�k a gazdas�gi v�ls�gok ellen, mintha nem magatok �ll�tott�tok volna meg g�peiteket. Kital�lt�tok a bar�ts�got, sz�pet, szerelmet, gy�l�letet, amivel magatok alkottok akad�lyokat magatoknak, hogy legyen mivel viaskodni, mert ezeknek az akad�lyoknak �n�ll� l�tet tulajdon�ttok.

- H�t nem a v�ltozatoss�g ad �rtelmet az �letnek? Nem az�rt v�gyunk falur�l v�rosba, hogy a t�rsas�g ezer v�ltozata gy�ny�rk�dtessen? Nem arra val� a m�v�szet, hogy az �letet elviselhet�bb� tegye? �s nem arra val� a hit, hogy a gy�trelmeket enyh�tse, hogy tartalmat �s c�lt adjon �let�nkbe, amely n�lk�l az csak �res v�z �s kit�ltetlen k�z volna a sz�let�s �s hal�l k�z�tt?

- Aki a v�zb�l ki akar j�nni, a partba kell fog�zkodnia, nem �nmag�ba. Halad�s csak a val� vil�gba kapaszkodva �rhet� el.

- �, j�l tudom, hogy sz�motokra csak anyag �s j�l�t van. De. tudd meg, hogy mi a partba is kapaszkodunk. Sz�mos b�lcsel�nk dolgozik az ember felvil�gos�t�s�n, �s keresi azt a korm�nyzati rendszert, ami az el�halad�st c�lozza az �r�k b�ke �s igazs�gos anyagi �let fel�.

Ismertettem vele Plat�n �llam�t, Aquin�i Szent Tam�s elveit a munka gy�m�lcs�nek isteni egyetemess�g�r�l, a katarok �s huszit�k munkak�z�ss�g�t, Fourier falanszter�t, Morus Tam�s Ut�pi�j�t, Proudhon n�pbankj�t, Louis Blanc nemzeti m�helyeit, Robert Owen szoci�lis gy�rtelepeit, a dominik�nusok �s jezsuit�k k�z�ss�gi �llamait D�l-Amerik�ban, s v�g�l r�t�rtem a tudom�nyos szocializmusra, a leg�jabb elm�letekre, Marx, Lenin, Bakunyin, Bernstein, Kropotkin, Kautsky �s Plehanov terveire �pp�gy, mint a technokr�ci�ra, a Fabian Society, Wells �s a Webb h�zasp�r demokratikus szocializmus�ra. Besz�ltem azonban a merkantilizmus �s fiziokratizmus munkaelm�let�r�l, Adam Smith liberalizmus�r�l, a trade unionokr�l, de nem hagytam ki a meg nem val�sult elk�pzel�seket sem, mint a georgizmust, szindikalizmust �s anarchizmust.

Sehogy sem ment a fej�be, hogyan lehet olyan egyszer� dolgokr�l, mint az �let, annyif�l�t �sszek�pzelni.

- Csak a szavakat �s a te�ri�k neveit lehet vari�lni - felelte -, de nem az �letet - ami k�z�s szervezet�nkkel eleve meg van hat�rozva. Aki pedig a szavaknak alkot� l�tet tulajdon�t, az beteg �s alvaj�r�.

- De ezekb�l a szavakb�l gazdas�gi rendszerek sz�letnek - vetettem ellene.

- Nem mindegy az, milyen rendszerben vagytok betegek? Lelketek akkor is megmarad, mely a term�szetes �lett�l elvon benneteket.

- Hogy mondhatsz ilyet? Az �rzelem vel�nk sz�letett, term�szetes tulajdons�g. J�rd be a f�ldet, �s nem tal�lsz n�pet hit, m�v�szet, szeretet �s gy�l�let n�lk�l.

- H�t nem azt mondom, hogy alapj�ban vagytok betegek, s hogy a szavak �s felvil�gos�t�s nem gy�gy�tanak meg? �lmodtok, �s hi�ba besz�ltek egym�snak arr�l, hogy mi a j�, mert a j� fogalm�t is �lmodj�tok, �s b�lcseitek is �lomalakok. Mindig egy helyben �llva fogtok �nmagatokkal viaskodni. �ltetek meg�llt, siv�r robot, mag��rt a robot�rt, melyben nincs halad�s, csak v�gtelen, unalmas egyhang�s�g, melyet haladni akar� ember �p �sszel nem b�rna ki.

Megd�bbentem a mer�szs�gen, hogy k�pes pont az � saj�t �let�knek minden hib�j�t cinikusan �s lelkiismeretlen�l re�nk fogni.

- Szerintetek teh�t a magasabb rend� c�loknak nincs l�tjogosults�ga?

- Emberek k�zt emberen t�li c�lok nincsenek �s nem lehets�gesek.

- Nem emberen t�liak, csak magasabb rend�ek. Avagy az irodalom nem az emberi sorsot �s a val�s�got t�rgyalja?

- Eg�sz �ltetek k�pzelt. �s ha e k�pzelt �letr�l olyan t�rt�netet �rtok, amely maga is k�pzelt, ezzel csak t�volodtok a val�s�gt�l.

- De neveli �zl�s�nket. �j tartalmat, �j c�lt �s tiszt�bb l�t�st ad szellem�nknek. De legyen v�lem�nyed szerint. Tegy�k fel, hogy az �ltalad val�s�gosnak nevezett dolgokban nem haladtunk, �s energi�nkat eszmei c�lokra pazaroltuk. De egyet nem tagadhatsz: ebben azt�n van halad�s, - mert a kult�ra mindig �j probl�m�kat, �j st�lust, �j modort �s �j �zl�st fejleszt ki benn�nk. Avagy te egy�ltal�n nem l�tsz fejl�d�st Plat�nt�l Marxig, Pheidiaszt�l Rodinig? Nem fejlettebb-e a szellemi �let ma, mint k�tezer �ve?

- Forg� kalitk�t �p�ttek magatoknak, mit sz�nd�kosan k�pzeltek v�gtelen l�t�hat�rnak, nehogy a r�ismer�s t�vfut�stok ill�zi�j�t rontsa.

Komoran jegyeztem meg, hogy �gy l�tszik, r�sz�r�l szikr�nyi meg�rt�sre sem sz�m�thatok, holott az elej�n azt �ll�totta, hogy mindent meg�rt.

- Ti a meg�rt�st a helyesl�sben l�tj�tok; holott betegs�gnek csak a meg nem �rt�s, a dolgok l�nyeg�nek fel nem ismer�se helyeselhet.

Unottan legyintve hallgattam el, �s elhat�roztam, hogy nem folytatom. De egy hirtelen �tlett�l �rintve felugrottam.

- Lehet - mondtam �l�nken -, lehet, hogy ha csak lenni akarn�nk a f�ld�n, �gy kellene �lni, mint ti. De mondd, mit tegy�nk sz�v�nkkel, ha m�r van?

- M�rt haszn�lod a term�szetben l�tez� szerv nev�t nem l�tez� dolog megnevez�s�re?

De most �reztem, hogy Isten kezembe adta �t, �s visszanyertem egyens�lyomat. K�t l�p�st h�tr�ltam, �s kezem cs�p�re t�ve v�gtam szem�be:

- Mert van! Mert l�tezik!

- Ami a term�szetben nincs, az egy�ltal�n nincs.

- Mondd - sz�ltam ep�sen -, ti mi�rt esztek?

- Mert �hesek vagyunk.

- Mi�rt isztok? Mi�rt alusztok? Nemde, mert szomjasak �s �lmosak vagytok?

- �gy van.

- Nos, teh�t v�geredm�nyben ti is v�gyak kiel�g�t�s��rt �ltek, �s ezek a v�gyak bennetek, teh�t emberek k�zt, �s �gy a term�szetben vannak. Vedd h�t tudom�sul - folytattam emelt hangon -, hogy minket �ppoly hi�ny�rzet hajt a kult�ra fel�. Ha ez a v�gy szavakat k�v�n, h�t szavakkal t�pl�lkozunk, de az, hogy egy szomj�s�g l�t�t nem v�zzel, hanem zen�vel, szeretettel vagy lelkesed�ssel oltj�k, csak meger�s�ti a szomj�s�g l�t�t.

- De a sz� nem val�s�g...

- Nem fontos! - v�gtam k�zbe. - L�nyeges, hogy ilyen v�gyaink vannak!

- A vil�gon csak l�tez� dolgok vannak.

F�l�nyesen legyintettem. Soha ilyen biztos nem voltam magamban. Szinte k�jjel d�ftem bele szavaimat:

- Ha �n mondan�m ev�stekre-iv�stokra, hogy ostobas�g, t�bb joggal tehetn�m, mert mi ismerj�k az anyagi v�gyakat is, de nektek a kult�rsz�ks�gletekr�l fogalmatok sincs. Ez a v�gy csakis a mi tulajdonunk, m�g bel�letek hi�nyzik, ebben teh�t mi t�bbek vagyunk n�latok. Igenis, t�bbek, mert ami bennetek van, az benn�nk is megvan, de ti a mi �rz�kszerveinknek csak egy r�sz�t b�rj�tok. Hogy meri �ll�tani a sz�nvak, hogy csak �rdes �s sima fel�let van, de sz�n nem l�tezik?

- Az �lom nem lehet val�s�g - verklizte makacsul -, az �lom az agy �nsz�lte k�pe...

- N�zd: te azt mondod, hogy a l�t�n k�v�l egy�bre t�r� v�gy nem l�tezhet. De bennem igenis �l ez a v�gy, �s azt mondom, hogy igenis lehets�ges. Mit bizony�t ez?

Zatamon figyelmesen n�zte arcomat. Kis sz�net ut�n megsz�lalt:

- Azt, hogy behin vagy.

Els� pillanatban tork�nak akartam ugrani. Engem, az angol �llam alattval�j�t mer�szel p�khendi m�don s�rtegetni!

Percekbe telt, m�g a hinek term�szet�t �tgondolva le tudtam gy�zni felindul�somat. A lelkes, �rz� eur�pai atmoszf�r�hoz szokott agy csak nehezen k�pes bele�lni mag�t abba, hogy k�zt�k nincs s�rt� vagy h�zelg� sz�nd�k, csak a szavak t�rgyi jelent�se.

"Behin vagy!" Ezeket a szavakat �gy mondta, mintha a lakmuszt forgatta volna meg az epruvett�ban, �s azt mondan�: "ez sav."

Mikor lecsillapodtam, az el�bbi szavak l�nyeg�n pr�b�ltam gondolkozni, �s hirtelen felvillant agyamban, hogy eszerint a behinek nem is lehetnek m�sok, mint l�lekkel meg�ldott emberek, akiket az ev� automat�k meg nem �rt�se kik�z�s�t a hinek vil�g�b�l. Hogy is lehetne m�sk�nt, mint hogy az �r�ltek a j�zans�got n�zik elmebajnak?

- Te - mondtam �rdekl�dve -, mi is a behins�g?

- Ez, sajnos, egy m�g eddig gy�gy�thatatlan agybaj, melynek egyel�re csak az okait ismerj�k.

- Besz�lj! Mi a l�nyege?

- Ehhez meg kell magyar�znom az agy term�szetes �letfunkci�j�t, mit a nap kozmikus sugarai v�ltanak ki.

- Hogyan?

- Tudni kell, hogy a nap kozmikus sugarakat bocs�t ki, az agy pedig mint antenna m�k�dik, �s a sugarak hat�s�ra fejti ki funkci�it az �let c�lja fel�, amit ti "term�szetes �szt�n�knek" neveztek. A term�szetben nincs ellentmond�s mert minden, ami van, mag�t�l fejl�d�tt, �vmilli�rdok sor�n, �s a nagy mechanizmus alkatr�szei �sszecsiszol�dtak. A nap kozmikus sugarai teh�t az agy antenn�j�ba a term�szetes �let funkci�j�t induk�lj�k. De tudjuk, hogy a vev�k�sz�l�kek, nagys�guknak megfelel�en, �nrezg�st is keltenek, begerjednek, s�t ezek a rezg�sek kell� �rny�kol�s h�j�n az antenn�ra is kihatnak, amely �gy torz hull�mokat fog fel. A k�sz�l�k siv�t, recseg �s b�mb�l, mert saj�t hangj�t kiab�lja. Kis k�sz�l�kn�l ez nem �rezhet�, aminthogy az �llatok kis agyveleje nem is zavarja �nmag�t, hanem az �llat le�li term�szetes �let�t. M�r fejlettebb agy� �llatokn�l n�ha hat�rozottan fell�p az idegbetegs�g...

- A behinekr�l besz�lj! - v�gtam k�zbe t�relmetlen�l.

- A behinek agy�t teljesen �nrezg�se befoly�solja: �let�k ez�rt nem a term�szetes, hanem a bel�lr�l j�v�, mesterk�lt c�lok szerint igazodik. Ezek a bels� fantazmag�riahull�mok vissz�j�ra ford�tj�k az �letet, amely n�ha �nmag�t semmis�ti meg. Gy�gy�t�s�val ma m�g k�s�rleteznek, de az eg�sz agyat ki kellene emelni, ami igen veszedelmes, �s m�g emberen nem lehetett kipr�b�lni. �gy egyel�re nem sokat tehet�nk a szerencs�tlenek�rt, csak magukra hagyjuk �ket, �s gondoskodunk r�la, hogy sz�ks�get ne szenvedjenek.

Szavai alatt nem fojthattam el mosolyomat. L�t� szemem el�tt pepecselt egy kis, mag�val tehetetlen, vak ember, �s fontoskodva magyar�zta, mi okozhatja a sz�nek r�geszm�j�t, �s hogyan kell gy�gy�tani.

- M�gis, mit csin�lnak a behinek?

- Nem l�tez� dolgokat. A besz�d csak l�tez� dolgok k�zl�s�re alkalmas, �gy l�nyeg�ket nem is tudn�m elmondani, de annyit hat�rozottan �ll�thatok, hogy tetteik igen hasonl�tanak a ti�tekhez. Van p�ld�ul, aki befesti cip�j�t, mintha a fest�k emeln� a cip� hasznoss�g�t, pedig ellenkez�leg: eldugja az anyag likacsait, �s �gy a l�b nem tud szell�zni. A ruh�t sem olyan alakban veszik fel, ahogyan gy�runk k�sz�tette, hanem el�bb �talak�tj�k, mindenki m�sk�pp, rengeteg c�ltalan munk�val.

Zatamon r�gebbi nagys�ga semmiv� zsugorodott el�ttem. M�r nem is figyeltem szavaira, csak az �rdekelt, hogyan juthatn�k a behinek k�z�, hogy k�nnyes szemmel szor�tsam meg szeg�ny, kitasz�tott, lelkes embert�rsaim kez�t.

- Hol vannak a behinek? - k�rdeztem.

Elmondta, hogy a k�rh�z m�g�tt egy nagy kiterjed�s� telepen �lnek, amely fallal van k�r�lv�ve. A falon bel�l rendes lak�sokban laknak, ruh�jukr�l, �lelm�kr�l a hinek gondoskodnak, de egy�bk�nt teljesen a maguk h�bortos rendje szerint �lnek, mert a hinek semmi dolgukba nem avatkoznak bele, kiv�ve, ha egym�ssal �sszekoccannak. Azel�tt ebbe sem avatkoztak bele, ami azonban a vereked�sek elfajul�s�hoz vezetett, �s ez sz�ks�gess� tette a k�zbel�p�st. A behinek azonban nemcsak kib�rj�k egym�s t�rsas�g�t, de nem is tudnak kint �lni. Az intern�l�s teh�t nem b�ntet�s, amit a hinek nem is ismernek, csak a mindk�t term�szet �ltal �hajtott k�l�nv�l�s.

- Hogy juthatok �n oda? - k�rdeztem.

K�r�sem kiss� meglepte Zatamont, �s agg�dva figyelmeztetett az "�r�lts�gekre", amikre a "h�bortosok" k�zt ki van az ember t�ve, amit a j�zan �sz nem b�r ki. Megjegyezte, hogy csak s�lyos esetekben szoktak valakit bevinni, �s jobb lenne tal�n egyel�re egy�b gy�gym�ddal k�s�rletezni, h�tha m�g "van rem�ny".

�n azonban kijelentettem, hogy teljesen rem�nytelennek �rzem magam, �s k�veteltem, hogy vigyenek a behinek k�z�.

- M�g egyre kell figyelmeztetnem t�ged - mondta. - Aki bemegy, annak hathavi pr�baid�t kell odabent elt�ltenie, mert van olyan, aki az els� napok furcsas�gai alatt azt hiszi, hogy nem k�z�j�k val�, holott id�vel rendszerint felismeri mag�t k�zt�k, m�g ha id� el�tt kibocs�tan�nk, itt sohasem szokna meg.

Megnyugtattam, hogy semmit�l sem f�lek, mire beleegyezett, hogy ha lehet, holnap bevisz a behintelepre, csak el�bb alaposan �t kell tanulm�nyoznia a k�rt�neteket.

Ezzel pravazt hozott, karomb�l v�rt vett, hajamb�l n�h�ny sz�lat lev�gott, �s magamra hagyott.

�n pedig megint �lmatlanul t�lt�ttem az �jszak�t, de most m�r az �r�mt�l. A hinek siv�r orsz�g�ban eltikkadt lelkem el�tt mind pirosabban hajnallott a r�g nem �zlelt, meleg, sz�nes emberi �let rem�nye.

�, ha akkor sejtettem volna az elk�vetkezend�ket!

Kilencedik fejezet

Itt el�rkez�nk szerz� viszontags�gos �tj�nak legs�lyosabb napjaihoz, melyeket a behinek k�zt t�lt�tt - Ez a fejezet az els� nap furcsas�gaival foglalkozik

M�snap �jra megl�togatott Zatamon, �s k�z�lte velem, hogy a dolgot alaposan megt�rgyalt�k, beszerezt�k a ment�orvos v�lem�ny�t, kihallgatt�k Zolem�t, v�r- �s hajvizsg�latat tartottak, �s ezek eredm�nyek�nt nincs akad�lya, hogy a behinek k�z� ker�ljek.

Szavai kiss� megleptek, �s meg is jegyeztem, hogy csod�lkozom ezen a szigor�s�gon, hiszen a hinek nem szokt�k az egy�ni elhat�roz�sokat befoly�solni, �s mindenki �gy cselekszik, ahogy j�nak l�tja.

Zatamon azt felelte, hogy ez az egyetlen k�v�ns�g, amit nem lehet az egy�n akarata szerint teljes�teni, mert - mint � mondta - vannak elmebetegek, akik m�ni�kusan behinnek k�pzelik magukat, holott val�j�ban csak "egyszer�" paranoi�r�l van sz�, amit gy�gy�tani lehet, �s hiedelm�k nem egy�b a szok�sos r�geszm�kn�l, mintha, mondjuk, azt hinn�k, hogy �vegb�l vannak, vagy dug�h�z�nak k�pzeln�k magukat. Az ilyen "k�nnyebb" eseteket nem szabad kitenni a behinek k�zti �let s�lyos zavarainak, �s �ppen a k�vetkezm�nyek s�lyos volt�ra val� tekintettel vizsg�lt�k ki az �n esetemet is olyan t�zetesen.

Szavai �jb�l mosolyra k�sztettek, �s megnyugtattam, hogy ki fogom b�rni a v�llalkoz�st.

Ezzel fel�llt, �s megindultunk.

A parkon ment�nk �t, �s nemsok�ra egy nagy fal el�tt �lltunk.

A kapun�l csengetni kellett. Ez volt az els� ajt�, amelyen z�rat l�ttam. K�rd�semre elmagyar�zta, hogy a behinek k�zt sok k�l�n�s dolog t�rt�nik. A t�rgyakat nem arra haszn�lj�k, amire val�k, felesleges dolgokat k�rnek, amiket rendszerint meg is kapnak, mert van eset r�, hogy ha a k�r�st megtagadj�k, a behin arca furcs�n eltorzul, hangja a pulyk��hoz lesz hasonl�, akkor is kiab�l, ha az ember eg�szen k�zel �ll hozz�. Ilyenkor t�r�keny t�rgyakat sz�ks�gtelen�l �sszet�rnek, s�t n�ha m�g meg is �tnek valakit an�lk�l, hogy az k�rte volna. Val�sz�n�, hogy ez a betegs�gnek egy s�lyosabb st�dium�t jelenti. Ez�rt kell ez a k�l�n�s szerkezet ezen az ajt�n, aminek az a tulajdons�ga, hogy csak egy megfelel� szerkezettel lehet kinyithat� �llapotba hozni.

�s amint az ajt� megny�lt, a kapus kez�b�l kivette a kulcsot, �s elmagyar�zta m�k�d�s�t, megjegyezve, hogy a k�rh�z m�szaki hivatala tervezte.

�n magamban der�lve hallgattam a szavakat, �s �r�mrepesve v�rtam, hogy az els� behinnel tal�lkozzam.

�, ha akkor tudtam volna, hogy ellenkez�leg: a vil�g legborzaszt�bb t�bolyd�j�ba ker�l�k, hogy �letemnek olyan fejezete kezd�dik, amire ma sem tudok �gy visszagondolni, hogy a szenved�sek �s sz�rny�s�gek eml�ke �ssze ne facsarja sz�vemet!

Bel�pt�nk. Hossz� folyos�ra ker�lt�nk. Egy ablakm�lyed�sben egy ember �llt, el�g sz�nalmas �lt�zetben. Ruh�j�n t�bb lyuk �s�tott, egyes r�szei pedig cafatokban l�gtak le r�la. J�tt�nkre �sszevont szem�ld�kkel figyelt, orr�ra tette mutat�ujj�t, �s ut�nunk fordult.

- L�tod - mondta Zatamon -, a feje k�zep�n egy v�g�s van.

Ijedten fordultam meg, de csak a k�z�pen kett�v�lasztott frizur�t l�ttam rajta, ami nekem hat�rozott �r�met okozott.

Egy szob�ba vezetett, amiben �gy, asztal, sz�k �s szekr�ny volt. Legt�bbje a falban. Azt�n magamra hagyott.

K�r�ln�zve els� megfigyel�sem az volt, hogy b�r a lak�s berendez�se eg�szen rendes, de minden l�nyegesen elhaszn�ltabb, mint a hinekn�l. S�t egyes b�tordarabokon hat�rozott rong�l�s nyomait v�ltem felfedezni.

K�l�n�sen sz�nalmas �llapotban volt egy nagy villamos t�zhely: Lemezei kilyuggatva, kapcsol�ja f�lig let�rve, l�bai hi�nyosak, az egyik t�gl�val p�tolva.

De mindez most nem �rdekelt. �j haz�mat akartam megismerni.

A folyos�ra mentem, ahol csak az el�bbi f�rfit l�ttam, de nem sz�l�tottam meg. Az a k�zmozdulat, ahogyan kez�t az orr�ra tette, kiss� zavart. Olyanokat akartam megsz�l�tani, akik szimpatikusabbak.

Az udvarra mentem. Hatalmas ter�letet l�ttam magam el�tt, mely r�szben k�fallal, r�szben �p�letekkel volt szeg�lyezve. A v�ge nem is l�tszott ide. A h�tt�rben egy hely�tt domb emelkedett bokrokkal ben�ve, egy�bk�nt �ri�si, f�vel �s f�kkal bor�tott ter�let volt, n�hol utakkal �s n�h�ny paddal. Sz�p, napos id� volt, sokan j�rtak. Itt l�ttam el�sz�r embereket csoportokban. Ruh�juk t�bb�-kev�sb� szint�n rozoga �llapotban volt, amit akkor a hinek sz�kmark�s�g�nak tulajdon�tottam.

Az egyik fa alatt egy ember az asztalra vizespoharakat �ll�tgatott, t�bb-kevesebb vizet �nt�tt bel�j�k, �s egy dalt vert ki rajtuk. A t�bbiek k�r�l�llt�k, �nekeltek �s - nevettek!!

A sz�rny� sivatag ut�n ez val�s�gos �d�l�s volt sz�momra. �r�mrepesve futottam hozz�juk. H�t m�gis!

Az egyiket megfogtam.

- Gulliver vagyok - mondtam felszabadultan mosolyogva, �s kezemet ny�jtottam.

- Pricc-prucc - mondta az, �s mutat�ujj�t orr�ra tette.

Ilyen szavakat nem ismertem, �s ilyesmi el� sem fordulhatott a hin nyelvben, ahol sem az "r" bet� nem l�tezik, sem k�t m�ssalhangz� nem k�vetkezik egym�s ut�n:

A hideg borzalom futott v�gig rajtam. Teh�t m�gis �r�lt! Pedig az el�bb olyan rendesnek l�tszott! Most mit tegyek? Ha elfutok, esetleg felb�sz�l. Az pedig, zavaromat l�tva, minden �tmenet n�lk�l nevetni kezdett.

A hiszt�rikus kacag�s megfagyasztotta ereimben a v�rt, �s reszketve n�ztem a kapu fel�, amely azonban visszavonhatatlanul bez�rult m�g�ttem hat h�napra.

Zavaromban valami m�dot kerestem, hogy megnyugtassam. Valami okot, hogy mi�rt sz�l�tottam meg.

- Csak azt akartam k�rdezni - mondtam -, hogy mikor fogunk enni?

Annak ajk�r�l hirtelen lefagyott a mosoly, �s h�tat ford�tott. A t�bbiek is megvet�en h�tat ford�tottak.

A pillanatot felhaszn�lva, s�rg�sen kereket oldottam. Egy darabig �sszevissza n�zel�dtem, �s kerestem az alkalmat, hogy egy rendesebb emberrel sz�ba �lljak, mert mindenk�ppen meg kellett ismernem furcsa k�rnyezetemet.

Azt sem tudtam, mik a vesz�lyek, �s mennyiben vagyok azoknak kit�ve.

Magamban s�lyos szemreh�ny�st tettem Zatamonnak, hogy �gy, egyetlen t�j�koztat� sz� n�lk�l behoztak. B�r az is igaz, hogy ha itt t�nyleg lelkes emberek is �lnek, �gysem tudtak volna felvil�gos�t�st adni.

Bel�ttam, hogy a magam erej�re vagyok utalva, �s minden�ron meg kell valamit tudnom fel�l�k.

Egy padon valaki k�nyvet olvasott. R�vid t�tov�z�s ut�n megsz�l�tottam:

- Zavarlak, ha k�rdezlek?

Az ujj�t az orr�ra t�ve azt mondta:

- Pricc-prucc - �s mosolygott.

Teh�t ez is. T�rdeim �sszever�dtek. Tan�cstalanul �lltam.

Annak ajk�r�l is lefagyott a mosoly, �s elfordult.

Pedig musz�j besz�lnem vel�k, hiszen semmit sem tudok, �s a legnagyobb bizonytalans�gnak vagyok kit�ve.

- Engem most hoztak ide - sz�ltam k�rlelve. - Ismeretlen vagyok. K�rlek, hogy felelj nekem.

Erre hirtelen megenyh�lve fordult hozz�m.

- Oh! Nem tudtam. Akkor persze m�s az eset. Minden kvari. �rtem. Teh�t megtan�talak. Pricc-prucc, az belki.

- Micsoda? - r�k�ny�dtem meg.

- Belki - felelte a legnagyobb lelki nyugalommal, m�g �n a menek�l�st kerestem. - Te persze ezt nem �rted, mert nem tudod, hogy mi a ketni.

- Ketni?!

- Ketni. Ha azt mondj�k, pricc-prucc, azt neked vissza kell mondanod, �s az ujjadat az orrodra tenni, mert n�lunk ez a belki. Ha ezt nem teszed, nem viselkedsz ketni m�don, �s persze hogy eno�lnak miattad.

- Eno�lnak?!

- Na hallod? M�g ne is eno�ljanak, ha valaki nem viselkedik ketni m�don?!

- Persze, persze - mondtam csillap�t�an. - �s az mi?

- Ja, igaz, ezt sem tudod. H�t, ahogy �n a k�nyvbe visszab�jtam, az mutatta, hogy bel�l eno�ltam miattad. Vigy�zz, mert annak is kiteheted magadat, hogy meg�tnek, ha nem vagy ketni.

- Ha nem mondom, hogy pricc-prucc?

- Persze! Mit csod�lkozol ezen?

- �s ha azt mondom, hogy pricc-prucc?

- Akkor mosolyognak, �s megvakarj�k a farodat, mire te visszavakarod az �v�k�t. Ez jelzi, hogy nem eno�ltok egym�s miatt, �s mindketten ketni vagytok.

- H�t ez h�lyes�g! - mondtam felcsattanva.

Az �sszevonta szem�ld�k�t.

- Vigy�zz, ne besz�lj �gy a ketnir�l, mert a legnagyobb eno�nak lehetsz kit�ve. �n kvar�lom viselked�sedet, mert most j�tt�l, de tanuld meg a ketnit, ami minket a kinti bivak t�meg f�l� emel.

- Bivak?!

- Bivak. Mert �gy viselkednek, mint egy bivak. Ha mi belkiz�nk nekik, oda se figyelnek, s�t, ha a farukat megvakarjuk, h�ly�n b�mulnak r�nk. Mind h�lye. Egyt�l egyig! �s fogalmuk sincs a ketnir�l.

Ezzel a faromat megvakarta, �s nekem vissza kellett vakarni, hogy �p elm�met bebizony�tsam! Lassan r��bredtem a sz�rny� val�s�gra.

Az olvas� bizony�ra bosszankodik a sok behin sz� miatt, �s hanyags�ggal, esetleg nagyk�p� hivalkod�ssal v�dol, hogy nem k�zl�m ezeket mindj�rt angol ford�t�sban. Az�rt m�r most meg kell jegyeznem, hogy a le nem ford�tott szavaknak nincs megfelel�j�k az angol nyelvben. Olyan speci�lis r�geszm�ket jel�lnek, amik n�lunk egyszer�en nem l�teznek.

Magyar�zatul k�pzelje el az olvas�, hogy valaki az ujj�t megsz�rja, elkapja,�s sz�j�ba veszi. Ennek a mozdulatnak van rendes angol neve: f�jdalom. De ha valaki az ujj�t minden j�zan ok n�lk�l orr�ra teszi, �s azt belkinek nevezi, hogyan ford�tsam azt le haz�m j�zan polg�rainak nyelv�re?

Most egy m�sik ember k�zeledett a pad fel�. K�l�n�s figura volt az istenadta. T�rde f�l�tt l�ncra k�tve egy-egy neh�z r�zkocka l�gott, amely minden l�p�sn�l f�jdalmasan neki�tk�z�tt l�bsz�r�nak, ami miatt csak igen lassan l�pegethetett. Sajn�ltam szeg�nyt.

Ismer�s�m hirtelen felugrott, jobb l�b�t kez�be kapta, �s f�jdalmas arccal jajgatta fel�je:

- Vak�! Vak�!

Az meg�llt, �s v�gtelen komoly grimaszt v�gva megr�zta l�b�n a r�zkock�kat, majd mosolyogva k�rdezte:

- Hogy n� az orrod, kaleb?

- Vakszi, egyre.

Ebb�l l�ttam, hogy a l�bfog�s �s a vak� nem f�jdalom kifejez�se volt, hanem valami �jabb �r�lts�g. Hogy bivaknak ne n�zzenek, felugrottam, �s ujjamat az orromra t�ve azt mondtam a j�vev�nynek:

- Pricc-prucc.

M�ly �s neheztel� pillant�st kaptam v�laszul. Ismer�s�m ijedt zavarral b�k�tt oldalba, mire �n m�g jobban megzavarodva megvakartam a r�zkock�s far�t.

A r�zkock�s erre megvet�en n�zett v�gig rajtam, tov�bb akart menni, de ismer�s�m el�je ugrott, �s jobb tenyer�t a fej�re t�ve, k�ny�r�gve magyar�zta:

- Elak betik! �, kvari e bivak sz�m�ra! Most j�tt az �rt�ktelen, �s nem tudja, mi a ketni.

A r�zkock�s l�nyegesen megenyh�lt, bar�ts�gos mosollyal megfogta ismer�s�m orr�t, majd az eny�met is.

- Az m�s - mondta kegyesen. - Hogy n� az orrod, kaleb?

H�ly�n b�multam, azt akartam mondani, hogy nem n�, de ismer�s�m megint oldalba b�k�tt, teh�t ink�bb hallgattam. A j�vev�ny elt�vozott, ismer�s�m pedig jobb l�ba fej�t �jra kez�be kapva, vak�-vak�t jajgatott �s �v�lt�tt, hogy m�r seg�teni akartam neki, de eltolt.

Szemem-sz�m t�tva maradt, l�bam a f�ldbe gy�kerezett.

Mikor a r�zkock�s j� messze j�rt, fel�m fordult, �s d�h�sen t�madt r�m.

- Hogy mondhatt�l pricc-pruccot egy betiknek, te bivak?!

- H�t nem te mondtad?! - hebegtem.

- De egy betiknek! Nem l�ttad a l�b�n a bileveket?

- A r�zkock�kat?

- Az nem r�zkocka, azok bilevek!

- H�t nem r�zb�l vannak?

- H�t... - mondta szorongva - tal�n, ha �gy vessz�k, abb�l voln�nak, de azt nem szabad �gy mondani.

- �s mi�rt nem, ha abb�l vannak? - csattantam fel.

- Mert tudd meg, hogy nem abb�l vannak! - ki�ltotta.

- Az nem anyagb�l van, az aneba! Arra nem szabad azt mondani, hogy anyag, mert az a bikru l�t�nek anyagszer� t�nete, �s m�g gondolkozni sem szabad r�la, hogy anyag-e vagy sem.

Fogalmam sem volt, hogy mi az aneba meg bikru, de hogy a kocka anyag volt, az bizonyos. De micsoda �r�lts�g kell hozz�, tagadni azt, amit mindenki saj�t szem�vel l�t?!

M�r most el�rebocs�tom, hogy soha senki sem mondta anyagnak a bileveket. L�ttam egy �zben egy lakatost, aki �ppen egy p�r bilevet csiszolt f�nyesre, �s az is meg volt gy�z�dve, hogy a kez�ben voltak�ppen semmi sincs, jobban mondva a bikru l�t�nek anyagszer� t�nete van, mit sem l�tni, sem tapintani nem lehet, b�r ott volt a kez�ben, �s jav�ban tapintotta.

Ezekre a szavakra �jra elfogott a f�lelem. L�tsz�lag nyugodtan k�rdeztem:

- Akkor mi a bilev?

- Azt jelzi, hogy az ember betik.

- Mi az, hogy betik? Mit csin�l a betik?

- Semmit! Betik! �s a betik elak! �rted? Egy elakn�l pedig nem pricc-prucc a belki, hanem, ahogy �n csin�ltam: l�badat k�zbe kapod �s jajgatsz: "Vak�! Vak�!" Jel��l annak, hogy f�j a l�bad, mert nem viselhetsz rajta bileveket.

- Az�rt f�j, mert nem viselek? - V�gleg megzavarodtam. - Akkor f�jna, ha viseln�k!

- Pszt! - mondta ijedten k�r�ln�zve. - Ilyeneket nem szabad mondani!

- Ugyan! - csattantam fel. - Azt csak nem akarod elhitetni, hogy az�rt f�j a l�bam, mert nem viselek bilevet, ami verje? A legprimit�vebb j�zan �sz tiltakozik az ilyen ostobas�g ellen!

- Magad �rdek�ben aj�nlom - sz�lt szigor�an -, hogy �gy ne besz�lj. Vannak dolgok, amikr�l nincs disputa �s a j�zan �szre hivatkoz�s, mert ezek aneba dolgok, �s tudvalev�, hogy mindny�jan sz�ves-�r�mest felvenn�nk a bileveket, mert egy betik, az elak.

- Ink�bb ne legyek betik �s elak - mondtam m�ly meggy�z�d�ssel, mire hangosan felkacagott.

- �, milyen bivak vagy te m�g! Szeg�ny tudatlan! Aj�nlom, ne mondj ilyeneket, mert a t�bbiek hal�lra kacagj�k magukat rajtad: Viszont, ha nagyon er�s�tgeted ostobas�gaidat, majd azt mondja valaki: lamik, �s ki vagy t�ve annak, hogy r�gt�n k�st kell belesz�rnod.

- Mert azt mondja, hogy lamik?

- Na hallod?

- Ki k�nyszer�t engem emiatt k�st belesz�rni?

Sz�nakozva n�zett v�gig rajtam.

- Te elt�rn�d, hogy valaki azt mondja neked: lamik?

- Mi�rt ne t�rn�m, ha nincs k�rom bel�le?

- Mert �rtsd meg: ez a sz� borema! - mondta v�gtelen �nnep�lyesen.

Erre m�r harsog� kacag�s t�rt ki bel�lem.

- H�t csak mondj�k nyugodtan. Legyen borema! �n nem t�r�d�m vele. Pont!

Val�s�ggal megr�k�ny�d�tt.

- Te val�ban megtenn�d, hogy nem ragadsz k�st, ha lamiknak neveznek?

A nevet�s ajkamra fagyott. M�r magam is kezdtem megijedni.

- Mi�rt? - k�rdeztem. - Mif�le vesz�llyel j�rna sz�momra, ha nem k�selek meg valakit?

- Mif�le vesz�llyel? �, te szeg�ny j�vev�ny! H�t te m�g nem vagy tiszt�ban a k�vetkezm�nyekkel?

- Nem. Persze hogy nem. Mondd meg m�r! - s�rgettem izgatottan.

- H�t ide figyelj. Ha nem r�ntasz k�st, a behinek �ssze�lnek, jegyz�k�nyvet vesznek fel, �s k�sk�ptelennek nyilv�n�tanak.

- �s ez mit jelent sz�momra?

- Ez pedig azt jelenti, hogy - itt h�trah�z�dott, �s mutat�ujj�t mellemnek d�fte -, hogy k�s�bb t�ged sem fognak m�sok megszurk�lni!

Kez�t cs�p�re tette, �s v�rta a hat�st, ami nem is maradt �l.

�n ugyanis egy percig sz�jt�tva b�multam, majd �jra elemi er�vel t�rt ki bel�lem a kacag�s.

�gy l�ttam, itt mindenki h�ly�n �sszeszedett szavakon nyargal, ennek h�dolnak, att�l undorodnak, de minden sz�nak az a legf�bb tulajdons�ga, hogy semmi k�ze a val�s�ghoz.

Ismer�s�m d�h�sen legyintett:

- Semmi k�pess�ged a ketni ir�nt. Vigy�zz, mert ha nem tan�talak, ki leszel t�ve a legnagyobb eno�nak.

Azt m�r sejtettem, hogy enoa haragot, megvet�st vagy m�s eff�l�t jelent, amihez a k�s is hozz�tartozik, h�t ink�bb elfojtottam j�zan eszem tiltakoz�s�t, �s visszat�rtem a t�rgyra.

- Mondd, m�rt �rdekelte a betiket az orrunk n�v�se?

- Nem betiket, hanem elak betiket.

- Te mondtad, hogy betik!

- Azt �n mondtam. De ha te mondod, neked elak betik. �n el�bb �ltem itt, ezen a padon.

Meg voltam zavarodva, de lenyeltem j�zan eszem �gaskod�s�t.

- J�, j�. H�t m�rt �rdekelte az orrunk n�v�se?

- El�sz�r nem is �rdekelte, mert egy betiket nem �rdekelnek a dolgok, csak k�rdezi. M�sodszor, ha �rdekeln�k is, nem az orrom n�v�se �rdekli, csak �gy szok�s k�rdezni. De j�l vigy�zz, te nem k�rdezhetsz egy betik orr�r�l,csak � a tiedr�l. Ez a ketni.

Torkig voltam a ketnivel. J�zanabb dolgokr�l. Szerettem volna besz�lni.

- Mondd, hogy megy itt az �tkez�s? Hogyan kapjuk meg az �telt, �s hol essz�k meg?

R�m�lten �sszerezzent. Kez�t sz�j�ra tapasztotta, �s ijedten k�r�ln�zett.

- Pszt! Ilyen bivaks�got ne mondj! Mondd �gy: mikor �s honnan kapjuk a szellemis�get?

- Szellemis�get? H�t az emberek itt nem esznek?

- Pszt! Pszt! Legal�bb csendesebben!

K�zelebb h�z�dott, �s s�gva magyar�zta:

- A szellemis�g az, amit te k�rdezt�l, de nem szabad �gy mondani, mert az kave.

- Sz�val, az�rt nem szabad ev�snek mondani az ev�st, mert kital�lt�tok ezt a sz�t, hogy kave. Egy �rtelmetlen�l faragott sz�t egy m�sik �rtelmetlennel indokoltok, �s halomsz�mra gy�rtj�tok ezeket a leveg�be k�pzelt fogalmakat. H�t mondd: nem akad k�ztetek egy �rtelmes ember, aki k�m�letlen�l megmondja, hogy nem a szavak�rt �l�nk, hanem az �let�rt vannak a szavak?

Az m�r sz�nakozva n�zett r�m.

- �n csak seg�teni akartam neked - mondta. - R�szemr�l kvar�lom szavaidat, mert meg�rt� �s felvil�gosult ember vagyok, aki mindig azt vallotta, hogy a rossz cselekedet nem felt�tlen�l rossz sz�nd�kb�l, hanem tudatlans�gb�l is sz�rmazhat. De te olyan er�sen t�madod az �sszes aneb�kat, hogy ez�rt mindenki eno�lna, �s lamiknak nevezne, s�t val�sz�n�leg s�lyos b�ntet�st is kapn�l.

- B�ntet�st? - ki�ltottam elk�pedve. - H�t kinek akartam �n �rtani? Nem azt akartam, hogy k�nnyebb� tegyem az �letet sz�motokra? Meg akarlak titeket szabad�tani a h�lyes�gek b�kly�it�l, mik feleslegesen nehez�tik az �letet, �s m�g ti eno�ltok miattam?!

- Ne mondd t�bbet, hogy h�lyes�g! - ki�ltott szikr�z� szemmel.

Megriadtam. Ahelyett, hogy megk�sz�nn�k a seg�ts�get, m�g �ld�zik azt, akinek j�zan l�t�sa jobb� akarja tenni �let�ket. Ilyent t�nyleg csak �r�ltek tehetnek.

�ltal�nos szok�s volt n�luk, hogy egym�st�l nem a j�t �s erk�lcs�t v�rt�k el, hanem bizonyos k�telez� hazugs�gokat. Hogy a r�zkocka anyagi mivolt�t tagadj�k, ez fontosabb k�vetelm�ny volt n�luk, mint az, hogy senki se �sse �gyon a mellette �l�t.

Mindenkinek aj�nlom ez�rt, hogy ha ilyen �r�ltek k�z� jut, meg ne pr�b�ljon j� �s seg�t� lenni, mert az a legjellemz�bb tulajdons�guk, hogy a j�zan esz�nek tork�ra ugranak.

Ink�bb r�hagytam teh�t, az pedig folytatta:

- Jobban tenn�d, ha megk�sz�nn�d, hogy j� sorsod hozz�m vez�relt. M�s m�r r�gen a betik el� vitt volna. De �n nem akarok benned rosszindulatot felt�telezni, �s dac�ra s�lyos t�mad�saidnak, m�g mindig hajland� vagyok hinni, hogy a ketni megtanul�s�val meg fogsz javulni, mert most nem vagy tudat�ban szavaid sz�rny�s�g�nek. Na, pricc-prucc.

- Pricc-prucc - mondtam, ujjamat orromra t�ve, aminek l�that�an �r�lt, megvakartuk egym�s far�t, �s tov�bbsiettem.

Az olvas� �szrevehette, hogy ismer�s�m besz�de folyam�n olyan szavakat is id�ztem, amelyek nem szerepelnek a hin nyelvben, mint j�- �s rosszindulat, b�ntet�s, kacag�s, �r�m s a t�bbi. Ezek ugyan sz�momra is mer�ben �jak voltak, de jelent�s�ket a besz�db�l meg�rtettem, �s angolra ford�tva adom. Csak azokat k�zl�m eredetiben, amelyek nem valami val�s�gosan l�tez� dolgot jelentenek, teh�t egy �rtelem alkotta nyelvben nem is lehet r�juk sz�.

J�l k�r�l akartam n�zni �j haz�mban, teh�t elindultam az udvaron.

A hossz�, L alak� �p�let ut�n n�h�ny pajtaszer� �p�letet l�ttam, miknek rendeltet�s�r�l akkor m�g fogalmam sem volt, de annyit m�r l�ttam, hogy igen elhanyagolt �llapotban voltak. Azt hittem, a behinek nem tudnak �p�tkezni.

Ann�l ink�bb meglepett, mikor e m�g�tt megpillantottam egy k�m�ves�llv�nyt, ami egy eg�szen t�rhet� �p�letet takart.

De az igazi meglepet�sem csak ezut�n k�vetkezett.

Az �p�let egyik r�sze ugyanis az �llv�nyon t�l m�r k�szen is �llt, �s egy munk�scsapat cs�k�nyokkal - bontotta!

Nem �rtettem az �sszef�gg�st, �s magamat megemberelve, megk�rdeztem az egyik munk�st, hogy mi c�lt fog szolg�lni az �p�tm�ny.

Azt felelte, hogy lak�s lesz a behinek sz�m�ra.

- Akkor m�rt bontj�tok le a m�sik fel�t? - k�rdeztem.

- Hogy hajl�ktalanul ne maradjunk.

Azt hittem, rosszul hallok, t�bbsz�r �jra k�rdeztem, de mindig azt felelte, hogy a fel�p�tett h�zat le kell bontani, mert ha megmaradna, hajl�ktalanul maradn�nak az emberek.

- H�t ezt nem �rtem - jelentettem ki v�g�l.

- Csod�lom - felelte az, gyan�san f�rk�szve arcomat.

- Pedig ez vil�gos az utols� dobozr�z� el�tt is.

- Dobozr�z�? Mi az, hogy dobozr�z�?

A k�m�ves erre letette a cs�k�nyt, �s egy l�p�st tett fel�m.

- Ezt sem �rted? - k�rdezte, �s szem�ben k�l�n�s f�ny villant.

Eg�sz val�mban libab�r�ztem.

- De igen ... hogyne ... - dadogtam h�tr�lva, majd hirtelen megfordulva, veszett fut�ssal eliramodtam. Szerencs�re a beteg nem k�vetett.

Most m�r meg�ll�s n�lk�l szob�mba siettem, de itt sem �reztem magam biztons�gban, hiszen nem volt rajta z�r.

Ajtaj�t nyitva is hagytam. Legal�bb l�ssam, ha valaki elmegy el�tte. Minden elk�vetkezend�t�l f�ltem, de viszont mindent l�tni akartam, hogy lehet�leg t�l�k t�vol maradva, botr�nyok n�lk�l tanuljak meg annyit, amennyi sz�ks�ges ahhoz, hogy meg ne verjenek.

Amint szob�mban kuksoltam, p�r perc m�lva a falb�l mag�t�l lehajolt egy kis asztal, �s m�g�tte egy csap�ajt�n �t egy t�l �telt toltak r�, majd az ajt� visszacsuk�dott.

Az �tel k�rd�se teh�t mag�t�l megold�dott, h�la a mindenre gondol� hineknek, �n pedig nekiestem, �s j� �tv�ggyal kezdtem falatozni. Itt ugyan hi�ba k�rdeztem volna, botr�nkozva fordult volna el mindenki, ha a "szellemis�gr�l" k�rdezem, �n pedig �hen veszhettem volna a ketni miatt.

P�r perc m�lva egy n� j�tt arra a folyos�n. A nyitott ajt� el�tt meg�llt, �s egy pillant�st vetett fel�m. Sz�ja el�tt zsebkend�t tartott (akkor m�g azt hittem, a foga f�j), de �gy is �szrevettem, hogy mosolyog.

Mindez azonban csak pillanatig tartott, mert amint szeme az �telre t�vedt, felsikoltott; �s �jultan esett �ssze.

Felugrottam, hogy seg�tsek, de m�r m�sok is odagy�ltek, izgatottan �sszevissza k�rdezt�k egym�st, mikor pedig egyik�k asztalomon megl�tta az �telt, kezemben a kanalat, mag�b�l kikelve ord�tott r�m:

- Ha szellemis�get v�gzel, tedd be az ajt�t, te bivak!

- Az ilyennek ki kellene has�tani a t�dej�t! - b�mb�lte egy m�sik.

Valahonnan egy halk d�rm�g�s hallatszott:

- Lamik ...

Ereimben megfagyott a v�r. Ez a sz�, ami�rt sz�rnom kell, csak azt nem tudom, mi�rt? Ujjaim tan�cstalanul babr�ltak a k�ssel.

Odakint az elsz�rnyed�s moraja. A d�rm�g�t kerest�k, �s engem n�ztek, hogy mit fogok tenni.

- Az�rt ezt m�gsem lehet mondani - t�rte meg a csendet egy m�sik.

- Joga van azt mondani, amit akar - mondta a harmadik.

- Nincs joga!

- De igen!

- Ki mondta, hogy lamik?

- Semmi k�z�d hozz�! - majd hozz�m fordult: - Milyen beha vagy: kona vagy kemon?

Azt sem tudtam, fi� vagyok-e vagy l�ny, csak azt, hogy valamit felelnem kell, hogy megmenek�ljek.

- Kona - mondtam mer�szen.

A sz� csod�t m�velt, �s olyan fordulatot id�zett el�, amilyenre egy�ltal�ban nem voltam elk�sz�lve. A t�meg, amely eddig egy�ntet�en ellenem t�rt, k�t r�szre szakadt. Egyik fele r�gt�n r�m akart ugrani, a t�bbiek - �l�k�n az el�bbi k�rdez�vel - az ajt�m el� �lltak, �s vissza akart�k szor�tani �ket. Vad ord�toz�s t�rt ki, �s nemsok�ra mindenki egy gomolyagban verekedett. Az �jultan fekv� n�re gondoltam, akir�l mindenki megfeledkezett. Kiab�ltam, hogy ne taposs�k agyon, de �gy l�tszik, � kev�sb� feledkezett meg mag�r�l, mert amint az els� r�g�st kapta, �jul�s�t �jabb sikollyal f�lbeszak�tva, elfutott.

A folyos�n pedig egyre t�bben avatkoztak bele a vereked�sbe. Egyik v�delmez�met �gy v�gt�k neki az ajt�nak, hogy az recsegve szakadt ki sarkaib�l, az �vegt�bl�k cs�r�mp�lve hullottak ki, �n pedig be voltam szor�tva, �s m�g seg�ts�g�rt sem ki�lthattam, h�tha azzal is megs�rtek valami aneb�t vagy eff�l�t. �szint�n sz�lva, melegen �hajtottam volna, ha a k�t p�rt utols� sz�lig kiirtotta volna egym�st, de legal�bb azok pusztuljanak el, akik r�m akartak t�rni.

Ez ut�bbi �hajom szerencs�sen teljes�lt is, mert mintegy �tpercnyi �lethal�ltusa ut�n elleneim vad ord�toz�s k�zben megfutottak. V�delmez�m lihegve j�tt be hozz�m, de megpillantva asztalomon az �telt, elv�r�s�dve megfordult.

- Kvari, kvari - hebegte, �s kifel� menve megpr�b�lta az ajt�t betenni, mire az v�gleg �sszed�lt.

Hirtelen �tlettel megkapva, az �gyter�t�t az �telre bor�tottam, ami t�nyleg egy csap�sra megoldott� a helyzetet. L�togat�m mosolyogva j�tt vissza hozz�m, �s ujj�t orr�ra t�ve, meleg pricc-pruccot lihegett. K�lcs�n�s farvakar�s ut�n igen bar�ts�gos hangulat alakult ki k�zt�nk.

Hat�rozottan az az �rz�sem volt, mint b�v�szel�ad�s alatt, mikor a b�v�sz azt mondja: "h�kuszp�kusz", �s a cilinderb�l galamb rep�l el�; mind�ssze csak azt nem �rti az ember, hogy mi �sszef�gg�s van a h�kuszp�kusz �s a galamb k�z�tt.

B�r a helyzet felett�bb zavaros volt, igyekeztem gentlemanhez ill�en viselkedni. N�h�ny sz�ban eln�z�s�t k�rtem, hogy nem tudom kifejezni a kellemest, amit cselekedete miatt �rzek, de �szint�n megvallva, idegen vagyok, �s a hin nyelvben erre nincs megfelel� kifejez�s.

Csak azut�n �bredtem r�, hogy meggondolatlan �szintes�gem mily vesz�lyek forr�sa lehet, mert hiszen ez�ltal azt is el�rultam, hogy fogalmam sincs a kona mibenl�t�r�l, aminek az el�bb oly b�tran vallottam magamat.

A behin telep azonban a meglepet�sek haz�ja.

L�togat�m ugyanis korhol�s helyett sz�les mosollyal adott kifejez�st nagy �r�m�nek, hogy ismeretlen�l is kon�nak vallottam magamat, ami azt bizony�tja, hogy mindj�rt �t�reztem a b�t�t, amit a kona ad.

M�r most el�rebocs�tom, hogy a b�to mibenl�t�r�l �pp�gy nem szereztem soha tudom�st, mint �k maguk. Hogy mi, azt senki sem tudja, csak vitatkoznak af�l�tt, hogy a kona vagy a kemon adja-e az igazi b�t�t. Ef�l�tt alakult ki ez a k�t p�rt vagy nem tudom, micsoda, akik �r�kk� veszekednek.

�j ismer�s�m ezut�n k�szs�ggel tan�tani kezdett. Megmagyar�zta, hogyan nevezik azt az �rz�st, ha ellens�g�nk a f�ld�n hever, ha egy er�sebb igaztalanul meg�t, mit �rz�nk azokkal szemben, akik vel�nk egy�tt vagy ellen�nk verekednek, mily �rz�st okoz a szellemis�g megpillant�sa vagy amit egy betikkel vagy bivakkal szemben �rz�nk. �gy sok mindent megtanultam, mint az �r�m, b�nat, h�la, diadal, veres�g, felh�borod�s, tisztelet s a t�bbi szavakat. Meg�rtettem azt is, hogy kvari olyan bocs�natf�l�t akar jelenteni, ketni valami �letszab�lyt, kave sz�gyent, de ezek sem felelnek meg a ford�t�snak, a t�bbinek pedig egy�ltal�n nincs megfelel�je az angolban. Hogy az aneba, betik, vak�, elak, lamik, borema, b�to, bivak mit jelent, sem akkor, sem az�ta nem tudtam meg, hi�ba k�rdeztem. Egyszer�en �k sem tudt�k, csak magyar�zt�k, hogy p�ld�ul az aneb�t becsm�relni nem szabad, hogy a betikkel szemben al�zatosan kell viselkedni, de a l�nyegr�l senki sem tudott, s�t ilyesmit k�rdezni sem illett. Szavaiknak �pp az a jellegzetess�ge, hogy nemcsak k�telkedni nem szabad igazs�gukban, hanem m�g gondolkozni sem szabad r�luk. Egyszer�en hinni kell, de sokszor m�g azt sem mondj�k meg, hogy mit, csak hinni.

Nagyon eml�keztetett a helyzet a mi elmegy�gyint�zeteinkre, ahol szint�n �rzik az �r�met, h�l�t, szeretetet, gy�l�letet, de az egyik annak �r�l, ha az orr�t k�kre festi, m�sik kacsatollat im�d, harmadik felh�borod�ssal veti mag�t a negyedikre, ha az nem hajland� h�romszor meghajolni a v�zvezet�k el�tt �s azt mondani, hogy abrakadabra, m�g, ha kimondja az abrakadabr�t, akkor kezet cs�kol neki.

Ilyen abrakadabra pedig itt rengeteg volt, maga a kona sz� is.

V�delmez�m ugyanis, akit egy�bk�nt Zem�kinek h�vtak, megnyugtatott, hogy ne f�ljek, �s ha b�rhol t�mad�snak vagyok kit�ve, csak ki�ltsam el, hogy "vak� kona!", mire sokan j�nnek seg�ts�gemre, akik a kon�hoz tartoznak, mind der�k �s vit�z behinek, m�g a kemonhoz tartoz�k aljasok, �s gy�l�lik a kon�kat, de hogy m�rt, azt nem tudta megmondani, csak hogy a kemon azt hiszi, hogy � adja az igazi b�t�t, holott tudvalev�, hogy a kon�n k�v�l igazi b�t�r�l sz� sem lehet. Mindenki t�velyeg, aki ezt nem l�tja be, �s ez�rt gy�l�ln�m kell a kemonokat.

Majd hirtelen fordulattal azt az instrukci�t kaptam, hogy ha valahol k�rt l�tok felrajzolva, vakarjam le, �s igyekezzem mindenhov� n�gysz�get rajzolni, ha viszont valakit, aki n�gysz�get rajzol a falakra, megt�madn�nak a kemonok, ne habozzam seg�ts�g�re sietni, mert �ssze kell tartanunk a n�gysz�g v�delm�ben, �s ak�r �let�nket �ldozni, az aneb�k�rt.

Ezzel �j bar�tom meleg pricc-pruccal t�vozott, �n pedig igyekeztem fejemet kiszell�ztetni.

Ablakomat kinyitottam, majd kih�lt �telemet akartam megmeleg�teni, ami az�rt volt probl�ma, mert a m�r eml�tett, rozoga villamos t�zhely sehogy se akart m�k�dni.

Let�rt kapcsol�j�n zsebk�semmel siker�lt annyit mesterkednem, hogy hajland� volt v�gre meleg�teni, de akkor meg t�r�tt l�bai mondt�k fel a szolg�latot. V�gre �gy-ahogy megt�mogattam, megmeleg�tettem vacsor�mat, �s a viszonyokhoz k�pest j� �tv�ggyal elk�lt�ttem. Szerencs�re akkor m�g nem tudtam, hogy ker�lt t�zhelyem ilyen �llapotba.

Mialatt megk�sett eb�demet fogyasztottam, magamban igyekeztem az els� nap tapasztalatait �sszegezni.

Annyi m�r k�ts�gtelen volt, hogy a behinek egy�ltal�n nem azok a l�lekkel meg�ldott, szerencs�tlen, norm�lis emberek, kiket a hinek meg nem �rt�se k�z�s�tett ki, hanem csakugyan t�bolyodottak. S�t, betegs�g�k messze t�l is haladja a n�lunk ismert elmezavarokat. Mert az ugyan megesik a mi t�bolyd�inkban is, hogy valaki megeszi a zsebkend�j�t, m�kos nudlinak k�pzeli mag�t, vagy �sszev�sz a m�sikkal, mert az nem hajland� a kefesepr�t korm�nyp�lc�nak n�zni, de hogy a vil�gon nem l�tez� dolgokra neh�z agymunk�val jelent�s n�lk�li szavakat alkossanak, �s ezeknek az eg�sz t�bolyda h�doljon, valamint hogy ostoba m�rtani idomok miatt az eg�sz t�rsas�g p�f�lje egym�st, ilyesmi a mi t�bolyd�inkban nem k�pzelhet�.

Az olvas� teh�t joggal gondolhatja, hogy a k�nny� hat�s kedv��rt tal�n olyan dolgokkal is sz�nezem �tle�r�somat, melyek nem egyeznek t�k�letesen a val�s�ggal, oly utaz�k m�dj�ra, akik vil�gl�totts�guk fitogtat�s�ra �s az adatok nehezen ellen�rizhet�s�g�ben b�zva, vissza�lnek a k�z�ns�g hisz�kenys�g�vel. F�lek, hogy az elk�vetkezend�k alatt az olvas� k�telye m�g fokoz�dik, ez�rt el�re biztos�tom, hogy �tijegyzeteimet t�bbsz�r �tn�ztem, �s ink�bb a val�s�gn�l is kevesebbet vettem be a k�nyvembe, semhogy egyszer is t�lozzak.

Annyi bizonyos, hogy az els� nap lenyugt�val s�hajtva gondoltam vissza a hinek k�zti "esem�nytelen" �let "sz�rny�s�geire". Esem�nyekre voltam szomjas. H�t annyi bizonyos, hogy kaptam, amit k�v�ntam, csak b�rjam idegekkel!

Tizedik fejezet

Szerz�t felveszik a kon�ba, melynek jelent�s�g�vel egyel�re nincs tiszt�ban - Szellemis�g�t er�szakkal elveszik - K�l�n�s �ll�st kap - A behinek elm�lete a kavics t�pl�l� volt�r�l - Megtudjuk a lamik sz� jelent�s�t - A behinek furcsa gazdas�gi n�zetei - A b�tol�gia

P�r nap m�lva Zem�ki sug�rz� arccal l�pett be hozz�m, �s faromat rendk�v�l sz�v�lyesen vakarva tudatta, hogy nagy �r�m v�r r�m. Izgatott �s �r�mteli k�rd�seimre azt a v�laszt kaptam, hogy felvettek a kon�ba.

A v�lasz kiss� leh�t�tt, bizonytalanul k�rdezgettem ennek gyakorlati �rt�ke fel�l, de �jra csak azt a v�laszt kaptam, hogy kon�nak lenni nagy boldogs�g, mert ez adja az igazi b�t�t. Arra a k�rd�semre viszont, hogy mi a b�to, azt felelte, hogy a b�to elnyer�se �r�m �s boldogs�g.

Ett�l teh�t nem lettem okosabb, �s boldogs�g helyett n�mi zavart �reztem, amit azonban nem mertem nagyon hangoztatni.

K�s�bb r�j�ttem, hogy a b�to is �ppoly tartalmatlan sz�, mint a ketni; valamely cselekedet az�rt ketni, mert �gy kell csin�lni, viszont az�rt kell �gy csin�lni, mert ez a ketni. Zagyva s�letlens�geiknek �ppen ez a circulus vitiosus a legf�bb jellemz�je, az �nmag�val indokol�s, melynek nincs megfoghat� orig�ja, amivel a val�s�gos vil�g koordin�t�ihoz kapcsol�dna.

�gy teh�t, szesz�lyeiknek kiszolg�ltatva, nem nagyon mertem vitatkozni, hanem magam is �r�met sz�nlelve, �vatosan azt k�rdeztem, hogyan kell viselkednem a b�to kegy�nek elnyer�s�hez.

Zem�ki azonban megnyugtatott, hogy � mindent elint�z, �s t�vozott. Nemsok�ra egy t�rs�val t�rt vissza, akit, mint megtudtam, Zerembl�nek h�vtak.

Zem�ki �s Zeremble ezut�n elh�vtak, hogy felv�telemet megejts�k. A nagy udvaron v�gigment�nk, �s egy t�vol es� �p�letbe l�pt�nk be. Az ajt� fels� r�sze �gy be volt deszk�zva, hogy meg kellett hajolnunk. Fogalmam sincs, m�rt csin�lt�k ilyenre.

Most egy igen furcsa szob�ba l�pt�nk, melyben egyetlen b�tordarab sem volt ott �s abban a helyzetben, ahogyan lennie kellett volna. L�ttam egy asztalt, aminek csak a kerete volt meg, lap n�lk�l, viszont olyan t�ml�ja volt, mint a sz�knek. Az �res keretr�l madzagon s�rga kavicsok l�gtak le. A t�ml�j�n k�l�nb�z� fest�kek foltjai l�tszottak, �s ebb�l lecsurg�s vonalai h�z�dtak az asztalig.

Egy m�sik asztal l�bbal felfel� �llt, l�bait viszont valami furcsa leped�vel takart�k le, amit azonban sem �gyleped�nek, sem asztalter�t�nek nem lehetett haszn�lni, mert ki volt lyuggatva, �s a lyukakon vastag, h�ncsb�l fonott zsin�r �t- �s �tf�zve, minek v�gein ugyancsak s�rga kavicsok l�gtak.

Az asztal m�g�tt egy sz�k. Ez �gy k�r�l volt csipk�zve, hogy a rajta �l� combjai a legnagyobb vesz�lyben forogtak, h�romakkora t�ml�ja volt, mint amekkora sz�ks�ges, �s m�g ez is szab�lytalanul �sszevissza faragva, �l�j�be pedig t�sk�k voltak bele�tve, hogy m�g r� se lehessen �lni.

�ltal�ban az eg�sz szoba olyan benyom�st tett, mintha vand�lok puszt�tottak volna mindent haszn�lhatatlann�, vagy mintha rombol� szellemek tany�j�ra vet�dtem volna.

A f�lelem �s irt�zat szor�totta �ssze sz�vemet, �s balsejtelmek gy�t�rtek. �vatosan megk�rdeztem Zem�kit�l:

- Mi t�rt�nt itt voltak�ppen?

Zem�ki nagy szemeket meresztett, el�sz�r nem �rtette, mi�rt k�rdezem, �s csak nehezen tudtam meg, hogy a puszt�t�st nem ellens�ges hadsereg v�gezte, hanem maguk a tulajdonosok. Arra a k�rd�semre, hogy mi�rt, ezt felelte:

- Mert �gy kipu.

Teh�t egy �jabb sz�, amit az�rt tal�ltak ki, hogy egy m�sik ostobas�got igazoljanak vele!

Az persze, hogy a puszt�t�st �nmaguk csin�lt�k, nemhogy megnyugtatott volna, de ellenkez�leg, m�g sz�rny�bb balsejtelmeket �bresztett bennem j�v�met illet�en.

P�r perc m�lva a h�tt�rben ny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta egy k�l�n�s ember. T�rd�r�l a m�r eml�tett r�zkock�k l�gtak le, teh�t ez is betik volt. V�ll�ra egy nagy, rik�t� sz�vetdarab volt ter�tve, mit a j�zan �sz egy kis j�akarat� fant�zi�val m�g es�k�penynek n�zett volna, �s tal�n �ppen az�rt lyuggatt�k �s hasogatt�k �sszevissza, �s aggattak r� �vegcserepeket, hogy annak se lehessen haszn�lni.

Most a betik k�t �ri�si tepsit k�t�tt talpa al�, el�m l�pett, �s �rthetetlen szavak k�s�ret�ben fejbe �t�tt egy �res pl�hgoly�val.

A sok s�letlens�gt�l bizsergett bennem a nevet�s, de l�tva, hogy a t�bbiek nemcsak nem nevettek, hanem meghatott �nnep�lyess�ggel szeml�lt�k, �s vak�, vak� ki�lt�sokban t�rtek ki a tepsitalp� megjelen�s�re, magam is visszafojtottam a nevet�st, �s n�mi er�szakkal b�r, de siker�lt nekem is �nnep�lyes arcot �ltenem.

Az aktus v�g�n pedig mindenki k�r�m gy�lt, faromat vakart�k, �s nagyon �r�lt�k, hogy kona lettem, ami, mint mondt�k, nagy �r�m, mert �gy elnyertem az igazi b�t�t.

Az �r�m lassan r�m is �tragadt, mert val�ban megk�nnyebb�ltem, hogy a b�t�t ilyen sim�n siker�lt elnyernem. Az el�zm�nyek ut�n sokkal rosszabbra is el voltam k�sz�lve.

Sajnos, �r�m�m kiss� korai volt, mint az olvas� is l�tni fogja. De nem akarok az esem�nyeknek el�bev�gni.

Mikor a betikt�l kij�ttem, nem fojthattam el mosolyomat. Ugyanis magam el� k�pzeltem kisfiamat, aki �r�lt �s tapsik�lt, ha tortaszeletet kapott, �s elk�pzeltem tan�cstalan arcocsk�j�t, mit az ilyenf�le szavakra v�gott volna: "�r�lj, fiam, mert kona lett�l, �s elnyerted a b�t�t". Nyilv�n levonta volna konzekvenci�it apja elm�j�r�l. Mily s�t�ts�gben �lnek a dics� angol �llam kisdedeihez k�pest is ezek a sz�nalmas feln�ttek!

Hazamenet komolyan k�rdeztem Zem�kit�l, hogy mi hasznom van abb�l, hogy kona lettem, de k�veteltem, hogy mondjon v�gre valami pozit�vumot, ne csak a b�t�t emlegesse.

Megkerg�lt agyuk annyira a r�geszm�kbe testetlenedett, hogy eleinte k�rd�sem l�nyeg�t sem �rtette. Azt er�s�tgette, hogy az �sszes aneb�k, melyekhez a kona, b�to, ketni, kipu �s egy�b fantasztikumok tartoznak, maga a teljes, pozit�v val�s�g, mert ezek tartj�k fent az emberis�get, amik n�lk�l meg sem �lhetn�nk, �s aki az aneb�kat nem �rzi meg, az bivak, akinek mindezt �gyis hi�ba magyar�zz�k. A bivak pedig elveszett ember, akib�l hi�nyzik a tartalom.

Hossz� k�zdelem ut�n siker�lt �gy-ahogy a val� vil�g sz�rke, de biztos talaj�ra cib�lnom, m�g v�gre az els� konkr�tumot kiny�gte:

- Ezent�l neked is jogod lesz r�szt venni a bukuban.

- Mi az, hogy buku?

- Az, hogy jogod van �tni a kemonokat, ha ut�latos k�reiket a falakra rajzolj�k, vagy ha a n�gysz�get meggyal�zz�k.

- Hogy lehet egy geometriai idomot meggyal�zni?

- �gy, hogy sarkait let�rik vagy �tl�kat h�znak bele.

N�mi zavarban voltam.

- Na �s? - k�rdeztem kis sz�net ut�n.

- Mi az, hogy na �s? Te tal�n elt�rn�d, hogy a n�gysz�gbe �tl�kat h�zzanak bele?

�n �szint�n sz�lva k�pes lettem volna r�, a hangs�lyb�l azonban �gy sejtettem, hogy aj�nlatosabb nemmel felelni.T�lem telhet�en igyekeztem is tiltakozni a gyan�s�t�s ellen, kijelentv�n, hogy azonnal kitaposn�m a bel�t annak, aki a n�gysz�gbe �tl�t h�z.

Ez a hat�rozott �ll�sfoglal�s l�that�an helyre�ll�totta ingadoz� reput�ci�mat. Zem�ki megnyugodva jelentette ki, hogy der�k ember vagyok, b�r fogalmam sem volt r�la, mi�rt. Annyit mindenesetre megtudtam, hogy m�lt� vagyok arra, hogy a betik megfogja az orromat, ami �szerint�k valami nagyon j� dolog, mert csak igen der�k kon�kkal t�rt�nik meg.

Engem azonban sokkal ink�bb �rdekelt a vereked�s mint �jabb vesz�ly, de mikor err�l k�rdeztem, �gy felelt:

- Ez nem vereked�s, hanem buku.

Az el�bb azt mondtad, �tni kell a kemonokat. M�rt nem vereked�s, ha verni kell egym�st?

- Nem egym�st, hanem a kemonokat.

- �s a kemonok a kon�kat ...

- �gy van.

- Nos, akkor m�rt nem egym�st?

- Mert mi nem egym�st �tj�k, hanem a kemonokat, �s ez eg�szen m�s. Ez a buku, amit a b�to hat �t. A vereked�s ocsm�ny dolog, ketni ember nem csin�lja, m�g a buku viszont az�rt van, hogy az embert jobb�, nemesebb� tegye, valamint, hogy kifejlessze az �sszetart�st �s egym�s megbecs�l�s�t.

K�tszer is megk�rdeztem, de kider�lt, hogy j�l �rtettem. Ezek szent�l hiszik, hogy egym�st �gy becs�lik meg, �s �gy tartanak �ssze, ha agyba-f�be verik egym�st!

Percekbe telt, m�g gondolataimat rendezhettem. Nem mintha "el�jogaim" �rt�ke fel�l pillanatig is k�telyeim lettek volna, hanem mert a j�zan �sznek az eszel�s�kkel szemben az a legnagyobb probl�m�ja, hogy mi m�don nyilatkozzon meg �gy, hogy agyon ne verj�k, �s m�gis �sszer�en besz�ljen. M�g sz�mtalanszor r�ntott bajba az eg�szs�ges agyvel�nek az a tulajdons�ga, hogy csak egyenesen tud k�nnyed�n j�rni, �s ha s�nt�tani pr�b�l, elesik. Val�s�ggal tehets�gesnek t�ntek fel el�ttem sokszor a behinek, hogy olyan rutinnal s�nt�tanak.

Ezen ne is tess�k csod�lkozni. Volt egy esetem: egy beteghez h�vtak, akin elmezavar t�netei mutatkoztak. Az illet� a k�rd�sekre teljesen zavart hangegyveleggel v�laszolt. Ha - mondjuk - megk�rdeztem, hogy van, ilyenf�le feleletet adott:

- Balevi abargetine trendad homagrido.

Persze jelentettem az int�zetben, hogy a beteg �sszef�gg�stelen�l besz�l. Azt k�rdezt�k, hogyan �rtelmezem az �sszef�gg�stelen besz�det. �n illusztr�lni akartam, de arra kellett r�j�nn�m, hogy k�ptelen vagyok �rtelmetlen bet�halmazt r�gt�n�zni. (Megjegyzem, hogy a fenti p�lda kiagyal�sa is �tpercnyi fejt�r�sembe ker�lt, mert agyvel�m makacsul az �rtelmes szavakra t�vedt, viszont a beteg mindezt gondolkod�s n�lk�l hadarta.)

�gy teh�t Zem�kinek is azt feleltem, hogy a kona szempontj�b�l tal�n c�lszer�bb volna �gy bossz�t �llani a gyal�zatos kemonokon, hogy egyszer�en nem t�r�d�nk a n�gysz�ggel. Csonk�ts�k meg, �s h�zzanak �tl�kat bele tetsz�s�k szerint. Ha nem reag�lunk, �ket fogja megenni a m�reg.

Zem�ki �s Zeremble megr�k�ny�dve n�ztek egym�sra, �s kijelentett�k, hogy csak �jonc voltom lehet ments�gem, mert az aneb�kr�l ilyen cinizmussal besz�lni igen nagy b�n, �s szavaimmal annak a gyan�nak teszem ki magamat, hogy a kemonokkal tartok.

A medd� k�zdelem val�s�ggal fel�r�lte agyamat. Nehezen er�t vettem l�zong� j�zan eszemen, �s meg�g�rtem, hogy igyekezni fogok �rz�ket elsaj�t�tani az aneb�k ir�nt.

Legnagyobb gondom az volt, hogy a fenyeget� vereked�st el tudjam ker�lni, teh�t m�g csak azt k�rdeztem:

- Hogy szokott kezd�dni a buku?

- �gy - felelte Zem�ki -, hogy a gyal�zatos kemonok berohannak szob�inkba, �s �sszet�rik a villamos res�kat, mire minden jobb �rz�s� kona is behatol a kemon szob�iba, �s �sszet�ri az � res�ikat. De van �gy is, hogy a kemonok provok�l� magatart�sa v�ltja ki jogos felh�borod�sunkat, r�nk k�nyszer�tik a bukut, mire mi t�rj�k �ssze az � res�ikat, ut�na �k a mieinket.

D�bbenve eszm�ltem r�, hogy mi�rt van oly rozoga �llapotban a t�zhelyem. M�g csak azt k�rdeztem, mi�rt kell ezt a k�lcs�n�s, sz�rny� rombol�st v�gezni.

- H�t csak meg kell tal�n v�deni a t�zhelyet? - felelte a vil�g legterm�szetesebb hangj�n.

Ezzel elv�ltunk, �n pedig neh�z �rz�sekkel t�rtem nyugov�ra. V�g�l is elhat�roztam, hogy a j�v�ben egyszer�en nem fogok k�z�j�k keveredni, hogy �gy magamat f�ggetlen�tve, baj n�lk�l h�zzam ki a f�l�vi pr�baid�t, mikor majd megszabadulok t�l�k. Szerencs�re ott vannak kint a b�lcs hinek, akik naponta beadj�k �telemet, �n pedig szob�mba fogok z�rk�zni, csak a legsz�ks�gesebb id�t t�lt�m a szabadban, �s ott sem �rintkezem vel�k.

�, ha akkor sejtettem volna a k�vetkezend�ket, kor�ntsem j�tt volna szememre az a megnyugtat� �lom, ami nemsok�ra elnyomott!

Mert a behinek �r�lts�ge a veszedelmes epid�mi�k legborzaszt�bbika. M�g n�lunk csak a v�letlen fert�z�st ismerik, itt meg kellett ismerkednem az er�szakos fert�z�s fogalm�val is. Ezek ugyanis nem engedik, hogy az egy�n elz�rk�zzon el�l�k. Ut�namennek, �s k�nyszer�tik vel�k bolondulni. Hi�ba k�s�rli meg a j�zan �sz a kikapcsol�d�st, hi�ba �g�ri, hogy jobb �rz�se ellen�re hallgatni fog, �s seg�t� sz� n�lk�l n�zi �ngyilkos t�ncukat. Az �r�let itt �ltal�nosan k�telez� szab�ly.

Mert ha csak az aneb�k �s egy�b csodabogarak hit�r�l volna sz�, az ember meg�szn� azzal, hogy mindenre helyesel. De nem! �r�lts�geik konkr�t testi szenved�seket k�nyszer�tenek mindenkire, ami el�l nincs menekv�s. Ezt m�r m�snap szomor�an kellett tapasztalnom.

M�snap ugyanis, mikor a falon �t megkaptam eb�demet, alighogy hozz��ltem, sug�rz� arccal l�pett be Zem�ki k�t t�rs�val egyetemben, �s k�z�lte, hogy engem �jb�l nagy �r�m �rt.

Az �jabb �r�mt�l vacogtak a fogaim �s nem hi�ba. Zem�ki ugyanis k�z�lte, hogy a betikek tan�csa megengedte, hogy a b�t�ban r�szesedjem, �s leadjam szellemis�gemet.

Azzal k�t t�rsa szem�t kend�vel k�t�tte be, azok odatapogat�dztak �telemhez, azt egy m�sik kend�vel letakart�k, �s egyszer�en elvitt�k.

�n megd�bbenve n�ztem ut�nuk, mondani akartam, hogy nem maradhatok �hen, de az ev�sr�l minden sz� kave, ami�rt megbotr�nkozn�nak, teh�t dadogva, ker�l� �ton magyar�ztam Zem�kinek, hogy szellemis�g n�lk�l - �gy �rzem - m�g fogok halni.

Zem�ki j�akarat�an felelte, hogy a szellemis�g az �letnek k�zismerten csak tehert�tele, viszont a b�to minden rendes �s becs�letes kona sz�m�ra nem csap�s, hiszen a szellemis�g �gy a betikhez ker�l, mi�ltal szennyeit�l megtisztul, �s a bikru l�t�nek anyagszer� megnyilv�nul�s�v� v�lik, mi�ltal a kon�t, ketnit �s kiput is szolg�lom, teh�t magamnak jelent �r�met �s megtiszteltet�st, ha a b�to kegyeiben r�szes�l�k.

Nem tehetek r�la, de ez a gy�ny�r nem el�g�tett ki, hiszen az �letemr�l volt sz�.

Zem�kit nem engedtem el, le�ltettem, �s k�rtem, tal�ljon m�dot r�, hogy szellemis�gben r�szesedjem, hiszen v�gt�re is nem tagadhat�, hogy ezt mindenki elk�veti.

A bizalmas egy�ttl�t Zem�ki nyelv�t is megoldotta, �s s�gva bevallotta nekem, hogy bizony � is naponta meg szokta tenni, �s meg�g�rte, hogy seg�ts�gemre lesz, csak amit most mondott, azt lehet�leg kezeljem bizalmasan.

Miut�n diszkr�ci�mr�l biztos�tottam, a dolgot alaposan megt�rgyaltuk, �s azt aj�nlotta, hogy ha szellemis�gben akarok r�szesedni, v�gezzek valami hasznos munk�t, mert m�gsem k�v�nhatom, hogy a betikek ingyen t�pl�ljanak.

Ezen szerfelett csod�lkoztam, hiszen tudvalev�, hogy az �telt a hinek adj�k be, teh�t voltak�ppen mindenki ingyen �l, ha pedig m�gis k�l�nbs�get akarunk tenni a behinek k�zt, akkor csakis a betikek lehetnek ingyen�l�k, akik egyszer�en elszedik az �n szellemis�gemet.

Mikor ezt megpend�tettem, olyan neheztel�st kaptam v�laszul, mintha �n vettem volna el szellemis�g�ket, �s kijelentette, hogy �ppen ellenkez�leg: ahogyan a m�h a m�h�szt�l kapja a m�zet, �gy kapjuk mi is a betikt�l szellemis�g�nket.

Nem akartam hinni f�lemnek, azt hittem, v�letlen�l felcser�lte a szavakat, de mint kider�lt, t�nyleg azt vallj�k, hogy a m�h�sz adja a m�zet a m�heknek, �s �ppen �gy mindenki h�l�val tartozik szellemis�gad� betikj�nek, �s gondoljam meg, mire vezetne, ha egy sz�p napon a betikek besz�ntetn�k m�k�d�s�ket, �s mindenki �hen halna.

Erre azt v�laszoltam, hogy a szellemis�get a hinek adj�k, ami ellen er�sen tiltakozott. Mikor pedig bizonygattam, hogy saj�t szememmel l�ttam beny�jtani, azt felelte, hogy j� lesz vigy�zni, �s felhagyni a szememre val� hivatkoz�ssal. Igaz kona nem mondhat ilyen kave dolgot, nek�nk hinni kell, hogy a betik adja, k�l�nben is az embernek nemcsak szeme van, hanem bruhuja is, �s az a fontosabb.

A bruhu is nem l�tez� dolgot jel�l. Szavakkal persze csak a l�tez� dolgokat lehet le�rni, �gy h�t a l�nyeg�r�l semmit sem mondhatok, csak azt, hogy mikor haszn�lj�k: Nos, a bruhu volt az �sszes term�szetellenes �letm�d �s felfog�s v�goka.

Az elrontott sz�k az�rt kell, mert kipu, vak�t jajgatni az�rt kell, mert ketni, a n�gysz�get megs�rteni nem szabad, mert aneba. Ha pedig a j�zan �sz azt k�rdezi, hogy egy�ltal�n mi�rt van sz�ks�g ketnire, kipura �s aneb�ra, akkor felelik ezt: "mert az embernek bruhuja van." Ennek a bruhunak mind olyan dologra volt sz�ks�ge, ami az embernek mag�nak sz�ks�gtelen.

K�zenfekv� volna eszerint a feltev�s, hogy a bruhut mint v�gokot ford�tsuk, de a behinek betegs�ge t�lment a paranoia szimpt�m�in, nem sz�lva arr�l, hogy a bruhut nem mint �llapotot, hanem mint �n�ll� l�ttel b�r� valamit emlegett�k, s�t olyant, ami egyszerre l�tezik is, nem is. Ha azt k�rdeztem ugyanis, milyen a bruhu, meg�tk�zve n�ztek r�m, bivaknak neveztek, de alakj�t nem tudt�k le�rni.

Zem�ki teh�t j�akarat�an felaj�nlotta, hogy seg�ts�gemre lesz egy hasznos foglalkoz�s elnyer�s�ben, addig pedig saj�t szellemis�g�b�l fog nekem juttatni valamit.

P�r nap m�lva el is vitt egy betikhez. Zem�ki tan�cs�ra bal kezemet fejemre t�ve, a jobbal l�bamat fogtam, �s m�g Zem�kit is t�l�v�ltve jajgattam a vak�-vak�t, mire a betik Zem�kire val� tekintettel igen sz�v�lyesen fogadott, engem is kalebnek nevezve, az orrom n�v�se fel�l �rdekl�d�tt, �s kegyesen kijelentette, hogy hajland� engem mint beratnut alkalmazni, b�r sok kiv�l� kona p�ly�zott az �ll�sra, olyanok is, akik m�r t�bb kemon bel�nek kihas�t�s�val tettek tan�bizonys�got az aneb�k ir�nti k�pess�geikr�l.

Ezzel teh�t elfoglaltam �ll�somat.

Amit ezut�n v�geznem kellett, azt a sz�gyent�l pirulva �rom le. Sz�moltam vele, hogy olvas�im esetleg meg fognak vetni, hogy angol �llampolg�r l�temre ilyen m�lyre s�llyedtem, �s puszt�n az�rt nem hallgathatom el, mert elt�k�lt sz�nd�kom mindent angol gentlemanhez m�lt�an, egyenesen, �szint�n, a val�s�gnak megfelel�en kimondani, m�g ha az igazmond�s h�tr�nyomra volna is.

Ments�gemre csak annyit eml�tek meg, hogy �ll�somat k�nytelen voltam elfoglalni, mert k�l�nben az �hs�gnek tettem volna ki magamat. Honfit�rsaim megnyugtat�s�ra kijelentem m�g, hogy haz�m ir�nti k�teless�gemr�l a behinek k�zt sem feledkeztem meg, mi�rt is megal�z� helyzetemben sz�rmaz�somat a behineknek sohasem �rultam el, �s ha err�l k�rdeztek, mindig amerikainak vallottam magamat.

Rem�lve, hogy korrekt elj�r�sommal szeretett honfit�rsaimat siker�lt n�mileg megengesztelni, megpr�b�lom �ll�somat ismertetni.

Foglalkoz�som k�t feladatot r�tt r�m. Els� az volt, hogy minden harmadnap k�l�n�s, ronggy� lyukasztott sz�vetdarabot akasztottak a nyakamba, �s egy f�nyes n�gysz�get kellett az udvaron v�gigvinnem, mialatt el�ttem egy tepsitalp� betik ment, kez�ben egy b�dogdobozzal, k�r�ttem hangszereken k�l�n�s dalt j�tszottak, egy k�sz�l�k orrfacsar� g�zt fejlesztett, a v�g�n pedig t�zre kellett dobnom egy rend igen j� ruh�t.

M�sik feladatom a s�rga kavicsok osztogat�sa volt. Ez abb�l �llt, hogy s�rga kavicsokat kellett gy�jtenem, miket bizonyos napokon a m�r eml�tett b�dogdobozban �n vittem a betik el�tt, �s hangosan cs�rgettem. Majd a betik mell�m l�pett, �s egy kaviccsal k�tszer meg�tve a doboz oldal�t, intett, hogy osszam ki a kavicsokat. �n pedig a fedelet felnyitva, mindenkinek adtam egy darabot. Az emberek erre �r�mm�morban kapkodt�k k�zbe jobb l�bukat, vak�-vak�ztak, �s a kavicsokat h�nuk al� szor�tva sz�tsz�ledtek.

B�r maga ez a maskara is szerfelett komikus, �s megsz�gyen�ti a legbizarrabb karnev�lt is, de a legkomikusabb a magyar�zat: ezek a szerencs�tlenek ugyanis azt hitt�k, hogy a h�nuk al� szor�tott kavics t�pl�l�, s�t meg voltak gy�z�dve, hogy ez tartja fenn az �letet, az emberi testet, �s �ldott�k �rte a betiket. Az �telt, mint tudjuk, a k�zfelfog�s len�zte, sz�gyellte, b�r mindenki megette. (A "szellemis�g" sz� lelkiismeret�k elaltat�s�ra val� volt.)

De k�ptelen r�geszm�j�k ebben m�g nem mer�lt ki. Ehhez m�g az a hit is j�rult, hogy csak az a kavics t�pl�l�, minek doboz�t a betik meg�rinti: Mikor a f�ld�n �sszeszedtem, m�g nem volt t�pl�l�, �s csak h�n alatt t�pl�lt. Nemcsak nem nyelt�k azonban le, de m�g sz�jhoz �rinteni sem volt szabad, mert ez egyenl� volt a kavics meggyal�z�s�val. N�luk a kavicsot is meg lehetett "gyal�zni", mert, mint tudjuk, az ev�s �s a sz�j sz�gyenletes dolgok voltak. Magam l�ttam egy p�rt, melyben egy behint azzal v�doltak, hogy h�na alatt a kaviccsal, vajas kenyeret evett. �s a legkomolyabb k�ppel tan�k eg�sz sereg�t hallgatt�k ki, akik azonban c�folt�k, hogy a dolog ilyen �rtelemben megt�rt�nt volna. De a behint m�gis el�t�lt�k, mert bizony�t�st nyert, hogy h�na alatt a kaviccsal megeml�tette a vajas kenyeret, amivel a kavics m�r megr�vid�l�st szenvedett. M�g az is meg volt szabva, hogy ilyenkor gondolni sem szabad a szellemis�gre.

A kavicsszor�t�s �r�lete azonban nem hagyott nyugodni, �s egyszer megkock�ztattam Zem�ki el�tt azt az �ll�t�st, hogy tal�n m�gsem t�pl�l�. Bizonys�gul hivatkoztam r�, hogy a vil�gon egyetlen �l�l�ny sem t�pl�lkozik ilyen m�d�n. Viszont Zem�ki megmagyar�zta, hogy �pp ezen t�ny �ltal van igazolva a kavicste�ria, mert az embernek bruhuja van, teh�t nem tartozik a vil�g k�z�ns�ges �l�l�nyeihez, �s �gy mag�t�l �rtet�d�en m�s sz�ks�gletei vannak.

Azt feleltem, hogy ahogyan az ember anat�mi�j�t az oxfordi egyetemen megismertem, gyomr�t�l a haja sz�l�ig minden egyes szerve t�pl�l�kot, �s nem kavicsot k�v�n. Zem�ki azonban figyelmeztetett, hogy �jb�l szememre �s tapasztalatomra hivatkozom, ami nem j�, �s melegen aj�nlotta, hogy �vakodjam a kavicst�pl�lkoz�s k�ts�gbevon�s�t�l, mert ez is aneba, �s a behinek nagyon k�nyesek a bruhujukra, �gyhogy az ilyen gyal�zkod�st nem egy lamikon v�resen torolt�k meg.

�gy teh�t megint hallottam a v�szes lamik sz�t, aminek eml�t�s�re k�st kell r�ntanom, �s aminek jelent�s�r�l m�g mindig fogalmam sem volt.

Ebben a pillanatban Zem�ki f�jdalmasan vak�-vak�t �v�lt�tt, �n pedig feltekintve, saj�t tepsitalp�mat l�ttam k�zeledni, aki el�tt egy behin ment, �s a f�vet locsolta.

Persze magam is felkaptam l�bamat, versenyt jajongtunk, m�g a maskara el nem t�nt. Azt�n megk�rdeztem, hogy mi�rt locsolj�k el�tte a f�vet, de Zem�ki csak azt tudta felelni, hogy az�rt, mert betik.

Arra a k�rd�semre, hogy a betiknek mi sz�ks�ge van a nedves f�re, szint�n azt felelte: mert betik.

Tan�cstalanul meredtem r�, � pedig megmagyar�zta, hogy vannak m�g betikebb betikek is, akik el�tt k�t-h�rom behin is locsol, mert - �k m�g betikebbek.

M�r csak eg�szen halkan �s f�lve mertem megpend�teni, hogy a locsol�s tal�n m�gsem a leghasznosabb foglalkoz�s.

- Vedd tudom�sul - felelte -, hogy ilyent te nem �ll�thatsz.

- Mi�rt?

- Mert beratnu vagy, �s egy beratnunak nem szabad ilyet �ll�tani.

Vagyis nem az�rt, mert nem igaz, hanem mert beratnu vagyok!

�gy h�t ink�bb elhallgattam, �s tov�bb osztogattam a s�rga kavicsokat.

K�s�bb azt�n volt alkalmam l�tni az elk�pzelhet� legfantasztikusabb hivatalokat. Ezek k�z�l csak a Rozsdam�r� �s Nyilv�ntart� Hivatalt eml�tem meg, amelyre azonban egy k�s�bbi fejezetben Fogok kit�rni.

A foglalkoz�sok k�z�l meg kell eml�tenem az idom�r�ket. Az udvaron egyik fa tetej�ben egy f�nyes b�dogn�gysz�g volt odadr�tozva. Ezalatt �lland�an, felv�ltva lopta a napot k�t-k�t behin, akik azon �rk�dtek, nehogy valamelyik elvetem�lt kemon k�vel megdob�lja vagy gyal�z� kifejez�sekkel illesse a b�dogot.

J�zan �sz szerint legokosabb lett volna az eg�sz vacakot szem�tbe dobni, hogy ne legyen mit meghajig�lni �s �rizni, de persze ilyen egyenes �s �rtelmes v�lem�nyt m�r nem mertem nyilv�n�tani. �gy csak azt k�rdeztem egyszer Zem�kit�l, nem volna-e jobb, ha ezek az �r�k dolgozn�nak valamit, ami a kona jav�t jobban szolg�ln�. Zem�ki s�rt�dve oktatott ki, hogy ezek v�gzik a legtisztesebb �s leghasznosabb munk�t, amit a kona �dv�re el lehet k�pzelni.

Elhallgattam, �s igyekeztem elismer�semet hangoztatni, hogy nekem is j�lesik a munk�soknak ilyen megbecs�l�se. De hi�ba, a behinek k�zt nem lehet olyat �ll�tani, ami valami r�geszm�t ne s�rtene, mert most meg az�rt kaptam szid�st, hogy mi�rt nevezem munk�soknak az elak idom�r�ket.

Egy�bk�nt saj�t munk�m�rt p�nzt kaptam, aminek l�t�r�l a hinek k�z�tt eg�szen meg is feledkeztem. A p�nzzel a T�pl�l� �s �letad� Hivatalba kellett mennem, hol szellemis�get v�s�rolhattam, de l�nyegesen kevesebbet, mint amennyit a hinekt�l kaptam, mert az �tel nagy r�sz�t a betikek ett�k meg. M�g itt, az elkobz�- �s kioszt�helyen l�ttam a legre�lisabb foglalkoz�st. Ezek legal�bb l�tez� anyagokat kezeltek, b�r ezt is hitv�ny �s gonosz m�don.

T�pl�lkoz�som teh�t j�val gyeng�bb volt, �s �gy tal�lkoztam �jra azzal a m�sik fogalommal, amir�l a hinek k�zt �gy megfeledkeztem, mintha nem is l�tezn�k: az anyagi gondok fogalm�val. Ennek �jj��led�s�vel kezdtem csak megint anyagias szemmel figyelni a dolgokat, mert megvallom, m�g �telemet nem vett�k el, nem is gondoltam r�, hogy a t�bbiek hogyan t�pl�lkoznak.

�gy j�ttem r�, hogy igen sok k�zt�k az �hes ember, akit�l m�g ruhaj�rand�s�g�t is elveszik; s�t szob�j�b�l is kidobj�k, �gyhogy sokan a szabad �g alatt tany�ztak. Ism�tlem: a behinek t�bolya el�l nincs menekv�s. Az ember nem z�rk�zhat el, mert ut�naj�nnek. �tel�t, ruh�j�t elszedik, �s hi�ba hagyn� r� akkor is az ember, hogy j�l van, vegy�k el, csak engedj�k, hogy az udvar egy r�sz�n remete m�dra, elvonulva �ljen, burgony�t �s gy�m�lcs�t termesztve. Ezt sem szabad. Az �let egyetlen m�dja, ha k�z�j�k �ll az ember, �s akt�ve seg�t �ngyilkos vitust�ncukban.

A mag�n�let szabads�g�r�l besz�lni sem lehet. Az embert magukkal ragadj�k, kifosztj�k, gy�trik, naponta k�nyszer�tik nyilv�nosan megtagadni j�zan szellem�t, �s nincs percnyi nyugta, mert �lland�an m�g�tte kavarog a t�bolyda, �s ostor�t suhogtatva hajszolja szenvedni.

Mint eml�tettem teh�t, az �j ruh�t is elkobozt�k. Ennek egy r�sz�t a betikek elviselt�k, m�s r�sz�t t�nkrelyukasztott�k �s -hasogatt�k, mert csak �gy tudt�k "haszn�lni". Ezenk�v�l sajg� sz�vvel b�r, de nekem is t�zbe kellett vetnem minden harmadnap egy rend ruh�t, mik�zben a n�gysz�get magasra tartottam. A behinek pedig csak haszn�lt ruh�t kaptak, �s azt is �vekig kellett hordaniok, mialatt szem�k l�tt�ra �gett�k �s hasogatt�k a tiszta �j, finom �lt�ny�ket, amihez �k vak�ztak, mert azt hitt�k, hogy e puszt�t�s n�lk�l meztelen�l j�rn�nak!

Szerettem volna Zem�kinek egyszer �gy igaz�n megmondani a v�lem�nyemet, de m�r keser�en tapasztaltam, hogy azt tekintik ellens�gnek, aki �let�ket meg akarja jav�tani, ez�rt csak k�rdeztem, mi teszi sz�ks�gess�, hogy a ruh�t a n�gysz�g alatt el�gess�k.

- A b�to - volt a felelet. - Ez�ltal nyerj�k meg a bikru t�vsugarait a bukuhoz a kemonok �s a k�r ellen.

Nem fojthattam el megjegyezni, hogy ez esetben m�gsem tartom c�lszer� valaminek a bukut, de nehogy megint azzal v�doljon, hogy a kemonokkal tartok, sietve hozz�tettem, hogy nem akarok sem a kon�kkal, sem a kemonokkal tartani, hanem �gy v�lekszem, legjobb volna, ha nem volna sem n�gysz�g, sem k�r, nem veszekedn�nek a szavakon, nem kellene az emberek szellemis�g�t �s ruh�j�t b�to c�m�n elvenni, hanem ha a k�t beha kib�k�lne, elt�r�ln�k a beha �s aneb�k fogalm�t, �s egy�tt dolgozva sokkal t�bb szellemis�get termelhetn�nek, �gyhogy mindenki j�l �lne, �s a betikeknek sem lenne kevesebb, s�t az �v�k is szaporodna.

Ak�r hiszik, ak�r nem, ekkor t�madtak r�m a legb�sz�ltebben. Azt m�g ink�bb elsz�velt�k volna, ha a kemonokkal tartok, de a j�zans�got nem b�rj�k el. Azt mondt�k, j� lesz vigy�zni szavaimra, mert azok veszedelmesen hasonl�tanak arra az �r�lts�gre, amit n�h�ny vakmer� terjeszt, akiket azonban elevenen meg�gettek.

Azon k�rd�semre, hogy ez mi�rt b�n, ezt felelt�k:

- Na hallod, a vil�got v�rbe, l�ngba �s nyomorba tasz�tani csak el�g nagy b�n!

Kijelentett�k, hogy ezeket a tanokat csak gy�jtogat� �r�ltek terjesztik, hogy elpuszt�ts�k a b�t�t, ketnit, kiput �s mindazt, amit mi �gy �rt�kel�nk, mint a civiliz�ci� nagyszer� v�vm�nyait, miknek most �lvez�i vagyunk. �s ha meg akarom tudni, hogy kik ezek, h�t tudjam meg, hogy a lamikok!

�gy tudtam meg, hogy mi az �rtelme ennek a sz�nak, ami k�zt�k a becs�lets�rt�sek legborzaszt�bbik�nak sz�m�t, �s amely�rt azonnal sz�rni kell. Teh�t a j�zan �szt nevezt�k lamiknak, amit eddig is sejtettem, de most megbizonyosodtam r�la.

Elhallgattam. Sok�ig gondolkoztam azon, hogy m�gis hogyan seg�thetn�k f�ldh�zragadt nyomor�s�gukon �gy, hogy �npuszt�t� eszel�ss�geiket ne �rintsem.

V�g�l azt mondtam, hogy nem akarom az aneb�kat s�rteni, maradjon meg a n�gysz�g �s a buku, ellenben c�lszer� volna azt a sok beratnut, locsol�t �s az elkobz�kat kirendelni a mez�re, hogy gabon�t, m�zet �s gy�m�lcs�ket termeljenek, mi�ltal j�val t�bb szellemis�gre tehetn�nek szert.

- Nem lehet - felelte Zem�ki -, mert ha a beratnu nem viszi a n�gysz�get �s a locsol� nem locsol, �gy mindkett� szellemis�g�t veszti.

Nem tehetek r�la, de ebb�l egy sz�t sem �rtettem, azt hittem, nem tudja, mit mondok, �s hogy meg�rtsen, arr�l besz�ltem, hogy ha egy �zben mindenkit kivez�nyeln�nek h�zat �p�teni, mennyivel t�bb lak�s lenne, mint most, amikor sokan t�bbedmagukkal laknak egy szob�ban, s�t egyesek a szabad �g alatt �jjeleznek.

Zem�ki felelet helyett karon ragadott, �s elvezetett ahhoz a h�zhoz, amit idej�ttem napj�n l�ttam, �s amelyiknek egyik fel�t �p�tett�k, m�sikat bontott�k. Most csak az volt az �jdons�g rajta, hogy a lebontott fel�t �p�tett�k �jra, �s a k�zben fel�p�lt r�szt bontott�k.

- L�tod - �gy sz�lt Zem�ki -, a kona milyen b�lcsen gondoskodik arr�l, hogy tagjainak lak�sa legyen.

Ennek a furcsa h�znak a titka m�r er�sen f�rta az oldalamat, �s az alkalmat felhaszn�lva megk�rdeztem, hogy akkor mi�rt bontj�k le a m�sik fel�t, de � is ugyanazt felelte, mint annak idej�n a k�m�ves:

- Hogy hajl�ktalans�got ne okozzon.

B�tortalanul megjegyeztem, hogy a hajl�ktalans�gon �ppen a lak�s l�tez�se seg�t.

Nem tudom, mi volt rajtam olyan mulats�gos, de Zem�ki nagyon j��z�t nevetett szavaimon, szeg�ny bivaknak nevezett, �s kijelentette, hogy �gy l�tszik, a lak�sgazdas�g tudom�ny�nak m�g elemeivel sem vagyok tiszt�ban, ami pedig a legtanulatlanabb behin el�tt is k�zismert dolog.

�n igyekeztem meg�rizni nyugalmamat, �s udvariasan k�rtem, vil�gos�tsa meg el�ttem a behinek lak�sgazdas�gi tudom�ny�t.

Erre Zem�kivel egy padra �lt�nk, �s � besz�lni kezdett:

Elmondotta, hogy valaha r�gen a behinek is h�zat �p�tettek, abb�l a t�veszm�b�l kiindulva, hogy ezzel a lak�s�ns�get fogj�k enyh�teni. De az anyagi igazs�g term�szetesen megk�vetelte, hogy a hajl�ktalanok k�z�l csak azok kapjanak lak�st, akik az �p�tkez�sben is r�szt vettek.

Ez�rt az �p�t�knek minden h�napban egy cifr�n nyomott igazolv�nyt adtak, minek ellen�ben joguk volt egy h�napig lakni.

Az elej�n persze hi�ba kaptak igazolv�nyt, az �p�t�knek csak egy r�sze kaphatott lak�st, de az �p�tkez�s el�rehalad�s�val mind t�bben jutottak fed�l al�. Egyel�re teh�t �gy l�tszott, minden rendben van.

Mikor azonban az �p�tkez�si programmal elk�sz�ltek, egym�s ut�n kellett az udvarra dob�lni a lak�kat, mert azok m�r nem �p�tettek, teh�t �j igazolv�nyt sem kaptak az �jabb h�napokra.

�gy j�ttek azt�n r� a tud�sok, hogy az �p�tkez�s hajl�ktalans�got okoz.

Megpr�b�ltam ellene vetni, hogy ha k�szen vannak a h�zak, mi�rt k�rnek m�g mindig havi igazolv�nyt az �p�t�kt�l, mi�rt nem hagyj�k �ket �lland�an lakni.

Zem�ki azt felelte, hogy ez igaztalan dolog volna, �s lamiks�g lak�st k�vetelni olyan ember sz�m�ra, aki m�r nem dolgozik. Elismerte azonban, hogy a probl�ma rendk�v�l s�lyos, �s ennek megold�s�ra a kona sok tud�st alkalmaz j� fizet�ssel, akik �jjel-nappal ezen t�rik a fej�ket. Ezeknek siker�lt is meg�llap�tani a lak�sgazdas�g tudom�nyos t�rv�ny�t, amely �gy hangzik:

"A lak�s kiszor�tja az embert."

A megold�sra azonban m�g sok�ig nem j�ttek r�, mert a probl�ma k�t�l�: m�g az �p�tkez�s tart, van igazolv�ny, de nincs lak�s, ha befejezt�k, van lak�s, de nincs igazolv�ny. Eleinte �gy pr�b�lt�k megoldani a neh�zs�get, hogy m�g t�bb lak�st �p�tettek, �s az �p�t�s idej�n az �p�t�k megmaradhattak r�gi hely�k�n. De igy term�szetesen mind t�bb lak�s maradt �resen, amivel nem lehetett mit kezdeni.

Azt mindenki sejtette teh�t, hogy a lak�s�p�t� munka csak akkor k�zhaszn�, ha nyom�ban nem t�madnak lak�sok. �gy j�ttek r�, hogy az embereket foglalkoztatni kell, hogy lakhassanak, de a lak�sokat r�gt�n le kell rombolni, hogy a katasztrof�lis hajl�ktalans�got elker�lj�k.

- De akkor ez voltak�ppen nem �p�t�s! - mondtam.

- Persze hogy nem! M�g csak az kellene! Ez a kona b�lcs gondoskod�sa tagjair�l. A kona bont�cs�k�nyt ad tagjai kez�be, hogy hajl�ktalanul ne maradjanak. Ez�rt kell a kon�t megbecs�ln�nk.

Mindink�bb az a meggy�z�d�s �rlel�d�tt meg bennem, hogy ezeket az embereket valami furcsa er� tasz�tja a val�s�gt�l �s logik�t�l. Val�ban �k akarnak �r�ltek lenni. Hisz a val�s�g oly egyszer� �s k�zenfekv�, a kerge vitust�ncok pedig testet-lelket �rl�, bonyolult gondok, �s �k m�gis azt v�lasztj�k.

Bocs�natot kell k�rnem a m�velt angol �llam alattval�it�l, hogy ilyen badars�gok le�r�s�val terhelem, de szolg�ljon ments�g�l az, hogy amid�n ezeket szembe�ll�tom haz�m felvil�gosults�g�val, mely az ilyesmiket nemcsak nem fogadn� el, de m�g csak meg sem �rten�, �gy ezzel hazafias c�lt v�lek szolg�lni, mert az angol f�ld �letform�l� erej�nek �s a j�zan angol gazdas�gi szeml�letnek �rt�kel�s�re �s megbecs�l�s�re k�v�nom megtan�tani honfit�rsaimat.

Hogy ezt bebizony�tsam, a behin gazdas�gi szeml�letnek �s matematikai tudatlans�gnak m�g egy olyan csodabogar�t k�v�nom megeml�teni, minek olvas�sa szeretett honfit�rsaimat bizony�ra a szellemi f�l�ny b�szke �ntudat�val fogja elt�lteni.

Ez pedig a k�vetkez�:

Ezerk�tsz�z kona volt a telepen, akik �sszesen ugyanennyi �teladagot kaptak. A T�pl�l� �s �letad� Hivatal persze elkobozta az adagokat, de a betikek csak annyi p�nzt adtak a n�pnek, hogy csak kilencsz�zat tudott megvenni, h�romsz�z visszamaradt. Ezt a betikek �s azok k�rnyezete v�s�rolta meg, mert azok sokkal t�bb p�nzt kaptak.

Ez eddig csak cs�nya �s embertelen cselekedet, de most nem err�l akarok sz�lni, hanem matematikai k�ptelens�geikr�l.

Egyszer ugyanis hat�rozatba ment, hogy a n�p fizet�s�t lesz�ll�tj�k. Ez meg is t�rt�nt, �s a k�vetkez� nap 900 helyett csak 750 adagot tudtak megv�s�rolni. A megmaradt 150 adagot a gazdagok sem v�s�rolt�k meg, elv�gre nekik is csak egy gyomruk van.

A n�p korg� gyomorral sz�delgett �s t�ntorgott, az �tel pedig felhalmozva rothadt a T�pl�l� �s �letad� Hivatalban. A j�zan Eur�p�ban m�r ez is hihetetlen. De m�g furcs�bb volt az az int�zked�s, amit ezut�n hoztak:

�pesz� ember ugyeb�r azt csin�lja ilyenkor, hogy bel�tv�n sz�m�t�si t�ved�s�t, vagy sz�tosztja a marad�kot az �hesek k�zt, vagy felemeli a n�p fizet�s�t.

Nem!

B�rmilyen hihetetlen�l hangzik is, a betikek elrendelt�k, hogy a visszamaradt �telt ki kell �nteni!

Ezt a vand�l puszt�t�st magam sem akartam elhinni, m�g saj�t szememmel nem l�ttam az �tel ki�nt�s�t. Mid�n azonban l�ttam, j�akarat�an tan�csoltam, hogy ha m�r �gysem tudnak a szellemis�ggel mit kezdeni, ne vegy�k azt el a behinekt�l.

Megmagyar�zt�k azonban, hogy ezt nem lehet megcsin�lni, mert az egyenl� volna a rabl�ssal, �s er�szakos beavatkoz�st jelentene az egy�ni �letbe, melynek szabads�ga pedig a behin civiliz�ci� alapelve. K�l�nben pedig aj�nlott�k, hogy tart�zkodjam az ilyen lamik �z� kijelent�sekt�l.

De a java csak most j�n! Mikor megk�rdeztem, hogy mi�rt �ntik ki az �telt, azt felelt�k, hogy az�rt, mert t�l sok van!

De m�g mindig nem �rt�nk a tetej�re!

�k ugyanis szent�l meg voltak gy�z�dve, hogy az�rt �heznek, mert t�l sok az �tel. Ostobas�gaik�rt pedig nem �nmagukat, hanem a viszonyokat �tkozt�k, �s ezek jobbra fordul�s�t�l rem�lt�k gyomruk megt�lt�s�t!

Ez volt teh�t a behinek matematik�ja. Azt hiszem, ezek ut�n nem lesz meglepet�s, hogy a term�szettudom�nyokkal �pp�gy hadil�bon �llottak, jobban mondva ismert�k a k�mi�t �s fizik�t, de nem mert�k bevallani, hogy ismerik.

- H�t ez hogy lehet? - k�rdi a m�velt olvas�, aki Eur�p�ban szokva van hozz�, hogy a tudom�nyos ismeret nemcsak nem sz�gyen, de dics�s�g.

�szint�n sz�lva magam sem �rtem a dolgot, �s ink�bb komment�r n�lk�l ismertetem a b�tol�gi�t.

Ennek a furcsa tannak a l�t�re �gy j�ttem r�, hogy egyszer az udvaron �llva valaki h�ttal nekem j�tt �s bel�m �tk�z�tt. �gy a l�bamra l�pett, hogy felszisszentem.

A behin pedig minden bocs�natk�r�s n�lk�l tov�bbh�tr�lt.

- Sz�veskedj�k tal�n el�ren�zni! - morogtam bossz�san, az pedig egykedv�en felelte:

- Ma holdt�lte van.

Nem tudtam, mir�l besz�l, de nem is t�r�dtem volna vele, ha ugyanaznap nem l�ttam volna legal�bb k�tsz�z embert farolni, akik a vil�g�rt sem tettek voln� egyetlen l�p�st el�re.

V�g�l Zem�kit k�rdeztem meg. Nagyot nevetett, megnyugtatott, hogy ne t�r�djem vele, ezek h�bortos h�ly�k - mondta -, azt hiszik, hogy ha holdt�ltekor nem farolnak, elvesztik a nagyb�t�t.

�szint�n meglep�dtem, �s magamban nagy �r�mmel �llap�tottam meg, hogy Zem�kit�l ez volt az els� �rtelmes v�lem�ny. �r�m�m azonban hamarosan megcsappant, mert Zem�ki folytatta :

- Persze ebb�l egy sz� sem igaz, mert azt minden �pesz� ember tudja, hogy a nagyb�to elnyer�s�nek egyetlen szab�lya az, hogy ne igyunk olyan vizet, amely felett denev�r rep�lt el.

M�r nem mertem nevetni, csak tov�bb k�rdez�sk�dtem, �s besz�lget�s�nk sor�n a k�vetkez� fantasztikus dolgok der�ltek ki:

A behinek �ltal�ban azt hiszik, hogy a felh�k id�nk�nt k�kem�nyre szil�rdulnak. Ilyenkor azt�n fel�lr�l nekik megy egy igen furcsa l�ny, �s sz�trepeszti �ket. A reped�s hangja a mennyd�rg�s.

Ennek a furcsa l�nynek az alakj�r�l azonban igen elt�r�ek voltak a v�lem�nyek. M�g a halmaz�llapot�val sem voltak tiszt�ban. Egyesek szerint a szarv�val repeszti a felh�t, m�sok szerint a l�b�val. Err�l azt�n nagy vit�k folytak, de er�sen t�ved az olvas�, ha azt hiszi, hogy egyik f�l is megpr�b�lt volna pozit�v bizony�t�kokat felhozni n�zete mellett. Ha azt k�rdeztem, mi�rt van �gy �s nem m�sk�pp, mind azt felelte, hogy az�rt, mert aki m�sk�ppen magyar�zza, elveszti a nagyb�t�t. Ett�l pedig mindenki f�lt.

Persze a nagyb�t�r�l sincs hat�rozott k�pzet�k. Altal�nos tapasztalatom volt, hogy �ppen azokr�l a fogalmakr�l nem tudnak semmit, amiket saj�t maguk agyaltak ki. A neh�zs�gi gyorsul�st ismerik, a nagyb�to tulajdons�gair�l �lland�an vitatkoznak. Ha kiagyalj�k, mi�rt nem �gy agyalj�k, hogy megfeleljen nekik? Annyit ki tudtam venni, hogy a nagyb�to elveszt�se valami betegs�gf�le, de m�gsem az. Tal�n csap�snak nevezhetn�m, de hogy mi�rt csap�s, ezt szint�n nem tudj�k. Sokszor mondt�k egyesekre, hogy az m�r elvesztette a nagyb�t�t, de �n ezekn�l sem anyagi, sem eg�szs�gi hi�nyt nem fedeztem fel. Ez�rt az olvas�nak, aki a nagyb�to elveszt�s�nek h�tr�nyair�l pr�b�l elm�lkedni, sietek megjegyezni, hogy �gyis hi�ba. Szavaikban nincs tartalom. Magukt�l a szavakt�l f�lnek.

Ann�l meglep�bb volt sz�momra megtudni, hogy a szarvp�rtiak �s l�bp�rtiak nemegyszer embert �ltek elm�let�k miatt, �s hossz�, v�res k�zdelmeket v�vtak az�rt, hogy az emberek ne ezt, hanem amazt a k�pzelm�nyt k�pzelj�k. S�t akadtak emberek, akik a mell�knek szegezett k�s dac�ra is k�pesek voltak kijelenteni, hogy a felh�repeszt� nem szarv�val, hanem l�b�val d�r�g, �s ink�bb meghaltak, mintsem b�lcsen r�hagyt�k volna. Hogy mi �rtelme volt ilyen elmej�t�kokat m�sokra k�nyszer�teni, az a j�zan �sz el�tt �ppolyan rejt�ly, mint az, hogy mi �rtelme volt az eg�sznek.

Lehet, hogy az olvas� m�ris bosszankodik a sok h�lyes�g hallat�ra, de k�nytelen vagyok bejelenteni, hogy m�g nem �rtem el a v�g�re.

Ugyanis - �s itt j�n a csattan� - ezek az emberek j�l ismert�k a mennyd�rg�s l�nyeg�t. Mikor Zem�kinek magyar�zni pr�b�ltam, hogy a d�rg�s a villamos kis�l�st k�vet� hang, mosolyogva nyugtatott meg, hogy ezt mindenki tudja.

Megk�rdeztem, hogy akkor mi�rt besz�lnek m�gis a felh�repeszt�r�l.

- Mert a felh�repeszt� l�tezik - felelte.

Mikor a szavaiban mutatkoz� ellentmond�sra figyelmeztettem, azt v�laszolta, hogy �gy l�tszik, nincs �rz�kem a b�tol�gi�hoz, ami pedig nagy hiba. A b�tol�gia az�rt igaz, mert �gy kell mondani, �s az ember �szl�ny mivolta mag�val hozza, hogy a dolgokat ne csak rideg val�s�gukban szeml�lje, hanem magasabbra t�rj�n. Akit a b�tol�gia nem hat �t, azt mi sem k�l�nb�zteti meg az oktalan �llatt�l, amely a f�vet egyszer�en lelegeli, �s az �g� pajt�b�l vak �szt�nnel kiszalad.

Megjegyeztem, hogy �ppen �szl�ny mivoltunk k�veteli, hogy a dolgok helyes k�p�t igyekezz�nk megtal�lni, de szigor�an megdorg�lt, hogy a dolgok helyes k�pe az, amit a b�tol�gia tan�t, mert erre az embernek sz�ks�ge van.

Oxfordi tanulm�nyaim leggondosabb �ttekint�s�vel sem tudtam olyan t�telre eml�kezni, hogy az emberi szervezetnek b�tol�gi�ra volna sz�ks�ge, de h�t nem akartam az eszel�s�kkel felesleges vit�ba kezdeni, ehelyett azt k�rdeztem, mondja meg, mi�rt van r� sz�ks�g�nk.

- Mert ez teszi a behint behinn�! - felelte b�szk�n.

Ennek igazs�g�r�l m�r magam is m�lyen meg voltam gy�z�dve, csak azt nem �rtettem, mi�rt kell ezzel dicsekedni. � azonban kifejtette, hogy a b�tol�gia olyan szil�rd pont, miben az ingatag mindig megkapaszkodhatik, amely meg�vja az embert a t�velyg�st�l, �s biztos r�vbe vezeti. Az egy�nnek �s a t�rsadalomnak is sz�ks�ge van egy biztos t�mpontra, mely n�lk�l s�t�tben �s seg�ly n�lk�l botork�lna, �s e pill�r n�lk�l �sszeomlana a t�rsadalom is.

E t�mpont szil�rds�g�r�l �s sz�ks�g�r�l persze m�g voltak n�mi k�telyeim, de nehogy a tov�bbi medd� vit�val vesz�lyeztessem helyzetemet, ink�bb megk�rtem, magyar�zza el, hogyan j�n a b�tol�gia a h�trafel� men�shez.

Erre megtudtam, hogy a felh�repeszt� term�szet�t�l ugyan�gy t�bbf�le n�zet van forgalomban, mint annak alakj�r�l.

Egyik csoport azt hirdette, hogy a felh�repeszt� egy barlangban �l, �s �lland�an mosolyog. Ezt mint �r�k �rv�ny� igazs�got hirdett�k, �s a betikek is megt�rt�k, s�t helybenhagyt�k.

M�sik csoport azt �ll�totta, hogy a felh�repeszt� n�ha m�rges, �spedig akkor, ha a behin holdt�ltekor nem megy h�trafel�. Az ilyen behin elveszti a nagyb�t�t. Persze ez is �r�k �rv�ny� igazs�g volt, a gyermekeknek is tan�tott�k, �s a betikek helyben hagyt�k.

Egy harmadik csoport szerint szabad ak�rhogyan j�rni, csak olyan vizet nem szabad inni, amelyik felett denev�r rep�lt el, k�l�nben a felh�repeszt� m�rges, �s az illet� behin elveszti a nagyb�t�t.

�s mind a h�romf�le, egym�snak homlokegyenest ellentmond� elk�pzel�s a betikekt�l elfogadott, �r�k �rv�ny� igazs�gnak sz�m�tott. Egyazon id�ben, egyazon betikek �ltal elismerve!

�s itt �r�nk el a dolog csattan�j�hoz.

Ugyanis mindezt nemcsak hogy megt�rt�k, de t�mogatt�k is. Ha azonban valaki azt merte mondani, hogy a felh�repeszt� l�ny�r�l �s tulajdons�gai fel�l �gysem tud senki biztosat, �gysincs egys�ges n�zet, teh�t ne alkossunk magunknak bizonytalan k�pzeteket, hanem maradjunk a term�szetnek fizikailag felder�tett ter�letein, az ilyent lamiknak mondt�k, tanait m�telynek nevezt�k, amely felforgatja a civiliz�ci�t, terjeszt�j�t szigor�an megb�ntett�k, �s kijelentett�k, hogy az is elveszti a nagyb�t�t, aki hitelt ad a t�vtanoknak.

(K�rve k�rem az olvas�t, ne csapja le a k�nyvet! Minden sz�t �tijegyzeteimb�l �rok, �s ne idvez�ljek, ha egyszer is hazudok!)

Beratnus�gom legbolondabb esem�nye azonban k�ts�g k�v�l a f�lbetik bilevez�se volt, amelyben nekem is r�szt kellett vennem, hogy a s�rga kavicsot cs�rgessem.

B�rmely bizarr dolog volt ez a bilevez�s, de �gy �rzem, �tle�r�som nem volna teljes, ha ezt kihagyn�m.

A f�lbetik bilevez�se �gy t�rt�nt, hogy egy betiknek a f�l�re akasztottak k�t irgalmatlan, l�ncos r�zkock�t, majd k�t behin megragadta a l�b�t, kett� meg a kez�t, �s �gy l�gatva v�gigcipelt�k az udvaron, ahol az eg�sz t�bolyda �sszegy�lt. F�l�b�l a r�zkock�k harangoztak, �s m�gis mosolygott. Velem egy�tt sok locsol� ember haladt el�l, majd furcsa torzak j�ttek. Volt olyan, akinek orr�b�l hossz� k�c l�gott, m�sik kiny�jtott tenyer�n egy lyukas t�gl�t tartott, �s mindegyik agyon volt halmozva t�nkrelyuggatott finom ruh�k t�meg�vel, m�g k�r�tt�k a rongyos t�meg tombolt �s �v�lt�tt, sokan hasra fek�dtek �s felugr�ltak, n�h�nyan cip�j�ket leh�zt�k, f�ldh�z vert�k, majd magasra dob�lt�k, �s a torkokb�l majomszer�, artikul�latlan hangok gurgul�ztak el�.

Minden pillanatban att�l f�ltem, hogy agyon fognak. verni, amin cseppet sem csod�lkoztam volna. Ut�lag tudtam meg, hogy a t�meg nem a felh�borod�st�l, hanem az �r�mt�l �v�lt�tt!

Mid�n pedig azt k�rdeztem, hogy mi �r�lnival� van a term�szetes emberi m�lt�s�gnak e r�t �s visszatasz�t� karikat�r�j�n, azt felelt�k:

- Na hallod? F�lbetik csak egy van, �s minden nyolc �vben csak egyszer bilevezik!

Tizenegyedik fejezet

Szerz� bejut a skor�ba - Megismerked�nk a gondolkod�s elferd�t�s�nek m�dozataival - A behinek meghamis�tj�k a geometri�t - Szerz� aff�rja a gyermek bruhuja miatt, amelyet tudt�n k�v�l t�nkretesz

Azt hiszem, nem mondok ezut�n �js�got, ha k�zl�m, hogy beteg agyuk nem k�m�li a gyermeket sem, s�t a legbizarrabb eszel�s hazugs�gokkal �pp a gyermek �rtatlan lelk�t rontj�k meg.

Hogy az elk�vetkezend�ket j�l meg�rts�k, le kell sz�geznem, hogy b�r a behinek betegs�ge er�sen mag�n viseli a rag�ly jelleg�t, de �n mint orvos, aki mind az oxfordi egyetemen, mind tizen�t �ves praxisomban az elmek�rtan ter�n n�mi szer�ny tapasztalatokra tettem szert, hat�rozottan �ll�thatom, hogy ez a k�l�n�s baj nem �r�kl�d�.

Hogy prec�zebben fejezzem ki magam, a behink�rb�l csak a hajlamoss�g �r�kl�d�, amely azonban k�ros behat�sok n�lk�l sohasem robbanna ki akut t�netekben.

De - mint az olvas� m�r tudja - a behinek nem t�rik maguk k�zt a j�zans�got, �s ahogy engem is igyekeztek az �r�letbe k�nyszer�teni, �gy a j�zan �sszel sz�letett gyermek sz�m�ra sincs ments�g.

Senki sem vonhatja ki mag�t a szellemi elkorcsosod�s al�l. Mihelyt a gyermek megtanult besz�lni, lelk�re r�teszik a kez�ket, �s igyekeznek megzavarni tiszta l�t�s�t, �s ebben - meg kell �llap�tanom - hat�rozottan er�s rutinra tettek szert. M�dszereik szinte csod�latosak rafin�lts�gukban, �s sokszor igaz�n b�mulattal kellett elismernem, hogy ha mindezt az igyekezetet nem a gyermek elkorcsos�t�s�ra, hanem hasznos kik�pz�s�re ford�tan�k, val�sz�n�leg �k alkotn�k a vil�g legt�k�letesebb t�rsadalm�t.

Szinte megd�bbent�, hogy erre mekkora energi�t �ldoznak. A gyermeket k�l�n satny�t� int�zetbe utalj�k, hol a legfantasztikusabb koholm�nyokat ism�telgetik el�tte mindaddig, m�g �p, term�szetes �rz�ke megzavarodik, mindent hamis sz�nben l�t, �s mikor term�szet adta �t�l�k�pess�g�t teljesen elvesztette, azt mondj�k r�la: skoro behin.

Elk�pzelhetik olvas�im, hogy az ilyen skoro behin milyen haszn�lhatatlan az �letben. Merem �ll�tani, hogy j�zan t�rsadalomban semmif�le foglalkoz�sra nem lehetne �ket alkalmazni.

K�pzelj�k el tal�n a k�vetkezm�nyeket, ha egy ilyen behin, aki az �telt megvetend� ocsm�nys�gnak tartja, egy �lelmiszer�zletbe ker�lne! Vagy mily puszt�t�st v�gezn�nek egy szab�m�helyben azok, akik a ronggy� lyukasztott �s k�vekkel nehez�tett ruh�t �rt�kesebbnek tartj�k az �p �s k�nyelmes form�n�l, nem is sz�lva a v�res vereked�sekr�l, melyek amiatt t�rn�nek ki, hogy az egyik asztal kerek, a m�sik n�gysz�gletes.

Nos, ki kell jelentenem, hogy �k a skoro behint nemcsak nem t�vol�tott�k el az �ll�sokb�l, de egyenesen alkalmasabbnak tekintett�k a tiszta �s romlatlan agyvel�n�l, s�t min�l zavarosabb k�pzetei voltak a vil�gr�l, ann�l nagyobb tiszteletnek �rvendett, �s ann�l magasabb �ll�sokat �rt el. Akikben pedig m�g pislogott a helyes �t�l�k�pess�g, azt mint haszn�lhatatlant kiz�rt�k az �ll�sokb�l. �s ez m�g a jobbik eset volt, ami akkor k�vetkezett be, ha az illet� csak nem hangoztatta el�gg� a koholm�nyokat. Mert ha a term�szetes val�s�got hirdetni mer�szelte, akkor m�g meg is b�ntett�k.

Sokszor t�rtem a fejemet, mi lenne, ha ezekr�l nem gondoskodn�nak a b�lcs hinek, �s arra a meggy�z�d�sre jutottam, hogy ez a feje tetej�re �ll�tott t�rsadalom igen r�vid id� alatt �hen halna, s�t agyonvern� �nmag�t. A term�szettel �s matematik�val k�ptelens�g hadba sz�llni. Mondhatom, csak a behinek �llamf�rfiait l�tva tudja az eur�pai ember igaz�n megbecs�lni �s �rt�kelni haz�j�t �s annak b�lcs korm�nyzat�t.

Eszembe jutott, mennyit botr�nkozott haz�m m�velt polg�rs�ga a k�nai n�k l�b�nak tervszer� elnyomor�t�s�n. Nem tudom, mit fognak sz�lni, ha megtudj�k, hogy a s�t�t �zsi�n�l is van s�t�tebb r�sze a f�ldnek, ahol az embernek nem a l�b�t, hanem a fej�t, s�t istenadta j�zan esz�t ferd�tik �s nyomor�tj�k haszn�lhatatlann�l Pedig nyomor�k l�bbal m�g meg lehet �lni, de ha a l�b, k�z, nyelv �s �sszes szerveink egy nyomor�k agy term�szetellenes parancsainak engedelmeskednek, az �let csak torz �s c�lszer�tlen szenved�sek sorozata lehet, melyre m�r megv�lt�sk�nt j�n a hal�l.

Igaz ugyan, hogy ezek a szerencs�tlenek a szenved�st �s �r�met is vissz�j�ra �rzik, de vajon elk�pzelhet�-e test, melynek eg�szs�ge az �tel megvet�s�t�l �s a nem ev�st�l gyarapodn�k?

Joggal k�rdezi az olvas�, hogy honnan tudom mindezt?

Onnan, hogy sajnos, szem�lyesen is meg kellett ismerkednem a skoro int�zm�ny�vel.

Beratnus�gomnak mindj�rt a negyedik napj�n a betik kik�ld�tt a skor�ba, hogy osszak ki s�rga kavicsot a gyermekeknek.

A kavicstart� b�dogdobozt magamhoz v�ve elindultam. Magas k�ker�t�ssel �vezett �p�lethez �rtem. Ezt m�r a behinek �p�tett�k, teh�t elk�pzelheti az olvas�, milyen rozoga alkotm�ny lehetett.

Ami az udvaron el�sz�r szemembe t�nt, egy hossz� deszka�p�tm�ny volt, amely mintegy �tven �rny�ksz�kf�lk�t tartalmazott. Azt hittem, legal�bb ezer gyermek van ide intern�lva, csak azt nem tudtam, hova, mert ezenk�v�l �sszevissza egy kisebb, pajtaszer� �p�tm�nyt l�ttam.

Ide bel�pve mind�ssze �tven gyermeket tal�ltam, ezeket is �sszezs�folva. T�bb el sem f�rt volna, a leveg� �gy is kib�rhatatlan volt.

A bej�rat felett egy csillog� n�gysz�g volt kif�ggesztve. K�r�l a falakon k�pek l�gtak, miknek �rtelm�t nem tudtam megfejteni. Egyik�n kil�g� bel� behin hulla fek�dt, �s rajta egy v�rben forg� szem� m�sik behin t�ncolt. M�shol egy bevert fej� ember fek�dt a f�ben, kez�ben egy n�gysz�get tartott, fej�b�l �ml�tt a v�r, mosolygott, �s ez volt al��rva: "jaj, be j�l" Megfoghatatlan!

Egy k�pen kend� alatt dudorodott valami, al�la kil�tszott az �teles t�l sz�le, �s ez volt al��rva : "Brrr!" L�ttam k�pet t�nkrenyomor�tott b�torokr�l �s ruh�kr�l. Egy sz�knek hi�nyzott az egyik l�ba, a t�ml�j�ba g�rbe sz�g volt verve, egy m�sik asztal ki volt lyukasztva, bele egy sepr�ny�l sz�rva, annak tetej�re egy csonka cser�pfaz�k, egy nagy darab m�szk� �s egy d�gl�tt patk�ny akasztva. Al�ja ez volt �rva: "Kipu."

A gyermekek k�zt vasvillaszemmel j�rt a proko. Ez egy feln�tt volt, akinek hivat�sa volt a koholm�nyokat addig ism�telgetni a gyermekek el�tt, m�g el nem hiszik. M�dszer�kr�l eszembe jutott egy r�gi ismer�s�m, aki kuty�j�t arra szoktatta, hogy ha pap�rszeletet dob el�je �s ezt mondja: "nagyon finom", a kutya elkapja �s lenyelje, m�g ha egy h�sdarabot vetett el�be �s azt mondta: "pfuj, de rossz", a kutya elfordult t�le. (Mell�kesen megjegyezve k�rdem, mi lett volna a kutyat�rsadalommal, ha ilyen felfog�s� ebek vezett�k volna �ket?) De �lmomban sem hittem volna, hogy ilyen eredm�nyt gondolkod� emberi agyvel�vel is el lehet �rni. Viszont az is val�sz�n�, hogy a behinek, akik sok sz�zadon �t rendszeresen korcsos�tott�k agyukat, m�r sz�let�s�k pillanat�ban hajlamosak a behink�rra.

A proko �ppen fel-al� j�rt a gyermekek k�zt, �s n�ha elrikkantotta mag�t:

- Kricc!

Erre a gyermekeknek fel kellett ugraniok, bal kez�ket h�tuk k�zep�re tenni, �s jobb kez�kkel, jobb t�rd�k alatt �tny�lva, megfogni bal f�l�ket.

Mikor azt k�rdeztem, mi�rt kell a gyermekeket ilyen rendellenes helyzetekbe k�nyszer�teni, azt felelte, hogy hozz� kell �ket szoktatni a - rendhez!

Majd r�ki�ltott valamit a gyermekekre, amire az eg�sz csapat f�jdalmasan r�zend�tett a vak�-vak�ra.

�n pedig felnyitottam a pl�hdodozt, �s �tadtam neki a s�rga kavicsokat.

A proko �tvette, �s egy asztalon halomba �nt�tte, majd t�vozott, �s egy leter�tett t�ny�rral j�tt vissza. Mint l�ttam, a kend� alatt a legfinomabb �dess�gek voltak.

Ezt letette a kavicsok mell�, �s egym�s ut�n sz�l�totta ki a gyermekeket. Aki a t�ny�r fel� ny�lt, annak egy p�lc�val �gy s�jtott a kez�re, hogy az r�gt�n k�kre v�lt, a t�bbi gyermeknek pedig �k�llel meg kellett fenyegetni�k, �s azt ki�ltaniok: "kave!" Aki a kavicshoz ny�lt, annak far�t, megvakarta, a t�bbiek pedig mosolyogtak, �s ezt mondt�k: "ketni".

A kavicsok kioszt�sa ut�n besz�lni kezdett a gyermekeknek arr�l, hogy mennyire meg kell becs�lni ezt az adom�nyt, mit a behinek oly sok �s nagy v�r�ldozattal v�vtak ki maguknak.

�s hossz� t�rt�netet adott el� a behinek m�ltj�r�l, amit az olvas�val csak kivonatban k�zl�k.

Elmondta, hogy a behinek m�ltja h�rom f� korszakra oszlik:

Kezdetben volt a primit�v vagy kegyetlen kor, ezt k�vette az �tmeneti vagy f�lnyers kor, majd a mai vagy t�k�letes kor k�vetkezett.

Hossz� sz�zadokkal ezel�tt a primit�v vagy kegyetlen korban a butukok zsarolt�k �s tiport�k el a n�pet. A butukok nyak�r�l h�tul sp�rg�n l�gott egy roppant patk�, �s a n�p nemhogy elverte volna, de tisztelte �ket. (A gyermekek e szavakra hars�nyan nevettek.) A belki akkor �gy t�rt�nt, hogy az emberek tal�lkoz�skor egym�s f�l�be dugt�k az ujjukat. (A gyermekek m�g hars�nyabban nevettek.) �s azt tartott�k kipunak, ha a sz�vetekre foltokat varrnak. (Falrenget� hahota.)

De j�tt egy bizonyos Zecsecse nev� behin, aki a butukokat aljas szemf�nyveszt�knek nevezte, a ketnit �s kiput sz�delg�snek �s agyr�mnek, �s a j�zan �sz uralm�t k�vetelte.

A butukok elfogt�k, �s elevenen megny�zatt�k. De Zecsecs�nek m�r sok h�ve volt, �s �tven �vig �lland�an �ml�tt a v�r. V�g�l a zecsecsist�k elkergett�k a butukokat, �s �k vett�k �t a behinek vezet�s�t. Innen kezd�dik az �tmeneti vagy f�lnyers kor.

A k�zb�ke azonban nem sok�ig tartott, mert az �j vezet�s�g, melynek tagjai magukat batakoknak nevezt�k, nemsok�ra ugyan�gy sanyargatni kezdte a n�pet, mint a butukok. A n�pt�l mindent elszedtek, �s nem adtak �rte semmit. A batakok �v�r�l dr�ton egy �lomdarab l�gott, �s a n�p nemhogy elverte volna �ket, de tisztelte, �s meghuny�szkodott el�tt�k. (A gyermekek e szavakra majd megszakadtak a nevet�st�l.) A belki az volt, hogy az emberek egym�s t�rd�t vakart�k meg, �s ha valaki egy v�szondarabra k�l�nb�z� sz�n� mocskokat kent, azt nevezt�k kipunak. (A gyermekek a f�ld�n gurultak.)

�s akkor j�tt a nagy Zacsacsa, aki a batakokat aljas szemf�nyveszt�knek nevezte, a ketnir�l �s kipur�l b�tran kijelentette, hogy sz�delg�s �s agyr�m, �s k�vetelte a j�zan �sz uralm�t.

Zacsacs�t a batakok elfogt�k,beleit elevenen kit�pve a kuty�knak vetett�k, majd h�veit irtott�k a legv�logatottabb kegyetlens�ggel. (E szavakn�l a gyermekek s�r�sban t�rtek ki.)

Zacsacsa h�vei azonban egyre szaporodtak, hatvan�ves v�r�z�n k�vetkezett, melyben t�bb batakot elfogtak, majd megk�t�zve �ket, fogaikat egyenk�nt kit�rdelt�k, nyelv�ket ki�gett�k, �s azt�n kar�ba h�zt�k �ket. (A gyermekek felugr�lva tapsoltak �s �r�ltek.)

V�g�l is a zacsacsist�k gy�ztek. Innen veszi kezdet�t a mai vagy t�k�letes kor, melyben a vezet�st az elak betikek gyakorolj�k, akiknek t�rd�r�l a tiszteletre m�lt� bilev l�g, akik b�lcsess�g�kkel biztos�tj�k a j�zan �sz uralm�t. �s az�ta mindenki sz�m�ra egyform�n jut s�rga kavics, legyen az betik, beratnu, proko vagy egyszer� locsol�. (A gyermekek felugr�lva vak�ztak.)

Besz�lt m�g valami Zucsucsur�l, aki ma er�sen szervezkedik a rend �s nyugalom ellen, a tiszteletre m�lt� betikeket nem �tallja �lszent zsebmetsz�knek nevezni, a ketni �s kipu ellen l�z�t, k�veteli, hogy ne a sz�ket t�sk�s�ts�k, hanem a szekr�nyt, hogy a belki f�lh�z�ssal t�rt�njen, �s hogy az uralmat a bitekek vegy�k �t, mindezt pedig a j�zan �szre hivatkozva teszi, holott nyilv�nval�, hogy ilyet csak megkerg�lt fut�bolondok mondhatnak, akik el�bb-ut�bb elfogj�k venni m�lt� b�ntet�s�ket. (A gyermekek sz�rny�lk�dtek, �kl�ket r�zva k�vetelt�k, hogy Zucsucsu szem�t �gess�k ki.)

Mondhatom, a legmer�szebb grand guignol fant�zia nem sz�lt m�g borzalmasabb r�mreg�nyt, mint amit e veszettek val�s�gban v�gigcsin�ltak, �s ezek pedig ahelyett, hogy undorukban egy revolver cs�v�be k�pve l�tt�k volna f�be magukat, m�g �r�ltek neki, hogy mindezt elk�vett�k, �s siker�lt nekik kiv�vni. (Hogy mit, azt senki sem tudja, csak azt mondj�k: "a t�k�letes kort.")

Nekem is voltak n�ha r�mes �lmaim, �s el�fordult, hogy r�j�ttem, hogy �lmodom. Ilyenkor minden er�met �sszeszedve fel akartam �bredni, �s hosszas er�lk�d�s ut�n siker�lt fel�brednem - egy m�sik �lomba, amely esetleg m�g r�mesebb k�peket hozott az els�n�l. �s csak nagy sok�ra j�ttem r�, hogy ez is �lom, mire �jb�l er�lk�dtem, �s �t�bredtem - a harmadikba. �s minden �bred�skor azt hittem, hogy ez a v�gs� �s visszavonhatatlan �brenl�t.

Ezek sohasem fognak fel�bredni.

Mondhatom, az eg�sz el�ad�s alatt libab�r�ztem, �s m�lyen �t�reztem, hogy a legszebb �s legnemesebb megv�lt�s lenne a behinek sz�m�ra, ha valaki a kozmosz tiszta arculat�r�l egyetlen �k�lcsap�ssal let�r�ln� ezt a fek�lyt.

K�s�bb megk�rdeztem Zem�kit, hogy m�rt rontj�k a gyermek �rtatlan lelk�t ilyen borzalmakkal. Azt felelte, az�rt, hogy a gyermek - gyarapodjon az erk�lcsben, �s k�pess� v�lj�k mindezt p�ldak�nt k�vetni!

De t�rj�nk vissza t�rgyunkra.

A proko befejezte elbesz�l�s�t, �s bejelentette, hogy b�tol�gia k�vetkezik, amit a tiszteletre m�lt� beratnu fog nekik tartani.

M�r megijedtem, hogy megint nekem kell valami c�meres ostobas�got v�gezni, amibe bizony�ra beles�ltem volna, de szerencs�re m�s t�rt�nt.

A gyerekek fel�lltak, k�t csoportra oszlottak, �s a k�z�ps� padokat �resen hagyva, a terem k�t sz�l�n helyezkedtek el.

Most bej�tt k�t beratnu, a proko pedig t�vozott.

A gyerekek a beratnuk bej�ttekor �kl�kkel kezdt�k verni homlokukat, �s olyan f�jdalmas vak�z�sba kezdtek, hogy a viszonyokkal nem ismer�s idegen joggal azt hihette volna, hogy apagyilkosok b�nj�k �s vezeklik v�tkeiket.

Ezzel a k�t beratnu a k�t csoport el� �llt, �s egyszerre kezdett bele a magyar�zatba.

Egyik arr�l besz�lt, hogy aki olyan vizet iszik, amely felett denev�r sz�llt el, elveszti a nagyb�t�t. Az ilyennel nem szabad bar�tkozni, mert azt is megfert�zi, aki vele sz�ba �ll. K�l�n�sen nem szabad azonban az ilyenek pohar�b�l inni.

A m�sik azt magyar�zta, hogy holdt�ltekor csak h�trafel� szabad menni, �s nem szabad olyannal bar�tkozni, aki ilyenkor el�re megy, mert megfert�zhet benn�nket. Az ilyenek cip�j�t t�zbe kell vetni.

Mindkett� kijelentette, hogy a m�sik szemenszedett val�tlans�got tan�t, nem szabad r� hallgatni, mert minden szava m�tely, majd egyszerre jelentett�k ki:

- Gyerekek, legyetek j�mborak!

Ezzel a k�t csoport, mint a dar�zsf�szek z�dult fel, kiugr�ltak a padokb�l, egym�snak estek, �s �d�z vereked�sbe kezdtek. N�h�nynak a pohar�t t�rt�k �ssze, m�soknak a cip�j�t r�ngatt�k le �s t�pt�k darabokra, k�zben pedig olyan ocsm�ny szidalmakkal illett�k egym�st, amiket nem k�z�lhetek az olvas�val.

A k�t beratnu szemrebben�s n�lk�l v�gign�zte az iszonyatos jelenetet, majd legnagyobb meglepet�semre kart karba �ltve, a legnagyobb egyet�rt�sben t�voztak.

L�bam f�ldbe gy�kerezett, �s t�tott sz�jjal b�multam ut�nuk.

Csak mikor az ajt� becsuk�dott ut�nuk, engedtek fel izmaim. Ut�nuk szaladtam, �s remeg� hangon csak azt k�rdeztem, mi�rt kellett a gyerekeknek olyanokat besz�lni, amik a benti esem�nyekhez vezettek?

�gy n�ztek r�m, mintha a Marsb�l j�ttem volna k�z�j�k.

- A gyermekek jellem�t nemes�teni kell - mondta az egyik -, k�l�nben mindny�jan eldurvuln�nk, �s emberev�kk� v�ln�nk.

Zavaromban nehezen tudtam annyit mondani, hogy ezek ut�n semmik�ppen sem �rtem az �sszef�gg�st a k�t el�ad�s �s a mostani nagy bar�ts�g k�z�tt.

�sszemosolyogtak.

- Mindketten egyazon nemes c�lokat szolg�ljuk, ha m�s utakon is - mondt�k. - De most siet�nk.

Szerencs�re j�tt a proko, aki visszah�vott a gyerekek k�z�.

Ekkor �jabb meglepet�sben volt r�szem.

A proko mindenekel�tt megh�zta az egyik gyermek f�l�t, mert nyelvet �lt�tt a m�sikra. Szel�ds�gre �s egym�s megbecs�l�s�re intette �ket, haszontalan rosszcsontoknak nevezte csemet�it, akiknek hi�ba besz�l a j�s�gos beratnu.

Ezut�n pedig bejelentette, hogy most a geometri�r�l lesz sz�.

Nem �rtettem ugyan, hogy j�n ide ez a komoly �s egzakt tudom�ny, de fell�legeztem, hogy v�gre valami �rtelmes dolgot fogok hallani. Nemsok�ra azonban minden kider�lt.

A k�rr�l volt sz�. De mindj�rt az elej�n t�tva maradt szemem-sz�m. A proko azt mondta, hogy a k�rnek k�t f�kusza van, �s a r�diuszvektorok �sszege �lland�, ami tudvalev�en az ellipszis jellemz�je.

M�r ajkamon volt, hogy t�ved�s�r�l felvil�gos�tsam, mikor hozz�tette, hogy a k�rnek m�g egy szab�lya van, �s ez az, hogy nem szabad r�la azt mondani, hogy a ker�let pontjai egyenl� t�volra vannak a k�z�ppontt�l.

Most m�r v�gleg meg voltam zavarodva. H�t teh�t tudj�k, mi a k�r, m�rt csak �gy nem szabad mondani?

�gy h�t nem is mertem k�zbesz�lni, csak m�snap k�rdeztem meg Zem�kit, aki megmagyar�zta, hogy a k�rt az�rt nem szabad kereknek mondani, mert ez a kemon jelv�nye.

Mikor pedig a geometriai val�s�gra hivatkoztam, ami �gyis v�ltozatlan marad, azt felelte, hogy nemcsak geometriai val�s�gok vannak a vil�gon, hanem aneb�k is, �s ez fontosabb. Igaz kona nem mondhatja kereknek a k�rt.

Egyszer� matematikai �s m�rtani igazs�gokat, miket n�lunk az elemista is tud, �s ny�ltan, s�t b�szk�n hangoztat, �k tagadtak. �s a leg�rdekesebb, hogy �k maguk sem meggy�z�d�sb�l tett�k ezt - s�t, meggy�z�d�s�k ellenkez� volt -, hanem mert "�gy kell mondani". A behinek nem is m�soknak, hanem �nmaguknak hazudtak, �s olyan er�s gy�keret vert benn�k, hogy agyonvert�k volna, aki kimondja azt, amit egy�bk�nt mindenki tudott.

Meg is k�rdeztem Zem�kit: hiszi-e mindezt, mire megvallotta, hogy nem, de m�gis sz�ks�ges �gy tan�tani a dolgokat, mert � maga ugyan intelligens ember, de ha a t�meg kereknek tanuln� a k�rt, ebb�l a legnagyobb felfordul�s keletkezne.

Megk�rdeztem, hogy mi�rt, de nem tudott magyar�zatot adni. Besz�lt ugyan valami sziklaszil�rd �gyekr�l, elvi t�maszr�l, valami rendr�l, amit biztos�tani kell, �s persze a bruhur�l, ami a behinnek van, sz�val minden olyanr�l, aminek a geometri�hoz semmi k�ze, de egy sz�t sem arr�l, amit k�rdeztem. �s hi�ba k�rtem, hogy a t�rgyr�l besz�ljen, azt mondta, hogy �ppen arr�l sz�lott, csak �n nem �rtettem.

T�rj�nk vissza a skoro �gyeihez! A gyermekek az ellipszol�gia ut�n f�zetet vettek �l�, �s a proko elrendelte, hogy �rjanak a cementgy�rt�sr�l. A gyermekek neki�ltek, �rtak, � pedig �gy t�z perc m�lva �sszeszedte a f�zeteket, v�gigolvasta, v�g�l kiv�lasztott egyet.

- Ez a legjobb - mondta, �s ideny�jtotta nekem.

Belepillantottam, �s �mulva l�ttam, hogy a gyermek k�t oldalon �t nem �rt egyebet, mint ezt: "vak�, betik, vak�, betik, vak�, betik..."

Azt hittem, �n t�vedek, v�giglapoztam a f�zetet, de ott m�r r�gebbi �r�sokat tal�ltam ilyenf�le c�mekkel: "A hurutos beteg �pol�sa", "A naprendszer bolyg�inak ismertet�se, "A h�romsz�g ter�let�nek kisz�m�t�sa." �s minden c�m ut�n a vak�-betik ism�telget�se oldalakon kereszt�l, amit csak n�ha tark�tott ilyenf�le kifejez�s: "pfuj, szellemis�g", "d�g�lj, kemon" vagy "vak�, kona!" Megfoghatatlan!

Ezut�n a proko m�g furcsa, idegen szavakat magyar�zott a gyermekeknek, amik azonban nem h�bortjaikat jelentett�k, hanem a mindennapi �let dolgait: asztalt, sz�ket, kezet, l�bat, h�zat, sz�val mindenf�l�t.

Csod�lkoztam, m�rt kell tudni olyan nyelvet, amit senki sem besz�l. K�rd�semre a proko azt v�laszolta, az�rt, mert ezt a skoro behinnek tudnia kell. Persze �jra azt k�rdeztem, hogy m�rt kell tudnia, de megint csak azt felelte, hogy az�rt, mert a nem skoro behinek nem tudj�k a skoro nyelvet.

Azt�n rengeteg ostobas�got magyar�zott: hogy ha olyan mellett megy�nk, aki n�lunk t�bb mint h�t �vvel fiatalabb, tenyer�nket a tark�nkon kell tartani, hogy az udvaron l�bujjheggyel kell el�rel�pni, pall�n pedig el�bb a sarkot kell letenni, hogy a h�nap melyik napj�n kell hajunkat el�ref�s�lni �s melyiken f�l�nket s�rg�ra festeni.

Mikor ezek c�lj�r�l k�rdeztem, azt felelte, az�rt kell, mert a nem skoro behin nem �gy viselkedik.

A proko nemsok�ra kijelentette, hogy mindenki t�vozhat, mire a gyermekekkel egy�tt elhagytuk a satny�t� int�zetet.

Az udvaron bocs�nat�t k�rtem, hogy egy pillanatra t�voznom kell, �s be akartam nyitni a f�lk�k egyik�be, de a proko ut�nam ugrott, �s kezemet elkapva r�m ki�ltott:

- Mit akarsz, szerencs�tlen?!

K�nytelen voltam nev�n nevezni sz�ks�gletemet, de � nem engedett.

- De �rtsd meg, ebben a f�lk�ben csak ocsm�nys�gokat v�geznek!

Zavartan feleltem, hogy b�r tudat�ban vagyok a f�lke ocsm�ny hivat�s�nak, de mindny�jan emberek vagyunk, �s h�lyagom m�r pattan�sig fesz�l.

- �pp az�rt mondom - kiab�lta tov�bb. - Tudod, mire val� ez a f�lke? A szellemis�g sz�m�ra!

�gy tudtam meg, hogy minden gyermeknek k�l�n f�lk�je van, �s eb�dj�t csak ebbe bez�rk�zva szabad elk�ltenie.

Mikor pedig ennek oka fel�l k�rdeztem, megint a ketnire hivatkozott. Mi m�ssal indokoln�k a j�zan �sszel nem indokolhat� szok�sokat, mint leveg�be k�pzelt fantasztikummal? Mert ketni! Szab�ly volt, de kisz�m�thatatlan �s ostoba. Agyal�gy k�pzelm�ny, mit angol sz�val m�g csak meg sem k�zel�thetek.

Tan�cstalanul �s a legnagyobb zavarban n�ztem k�r�l, �s �ppen azt akartam k�rdezni, hogy akkor hol az illemhely, amikor v�ratlanul undor�t� l�tv�nynak voltam szemtan�ja.

A kit�dul� gyermekek az udvarra �rve egym�s ut�n gombolt�k ki �lt�z�k�ket, �s a proko szeme l�tt�ra minden sz�gyen�rzet n�lk�l �r�tett�k ki h�lyagjukat. �ppen felh�borodva akartam figyelmeztetni a prok�t, a sz� a nyelvemen lebegett, mikor meg azt kellett l�tnom, hogy a gyermekek p�ld�j�t minden skrupulus n�lk�l � maga is k�veti.

Sz�gyenemben elfordultam, �s nem fojthattam el v�lem�nyemet fertelmes szok�sukr�l, � azonban funkci�j�ban egy�ltal�n nem zavartatta mag�t, s�t csod�lkozva azt k�rdezte, hogy mi van ezen sz�gyellni val�.

- Mert ez az illem! - feleltem, persze angolul.

- Mi az, hogy illem?

�szint�n zavarba j�ttem, kutattam a szavakat, �s akkor j�ttem r�, hogy ezeknek a szerencs�tleneknek m�g az illemre sincs szavuk. Az olvas� elk�pzelheti, mily neh�z helyzetben voltam, de m�g csak megk�zel�t�leg sem tudtam leford�tani olyan nyelvre, ami igaz�n csak a term�szetben nem l�tez� h�bortok sz�m�ra termett.

Jellemz�, hogy mikor m�gis megmagyar�zni pr�b�ltam, azt felelte r�, hogy csak ostoba agyr�m lehet, minden re�lis �rtelem n�lk�l.

Mi m�st v�rhattam volna �r�ltekt�l?

Lelkem m�ly�ig megundorodva, sietve pricc-pruccot mondtam, �s t�voztam, hogy dolgomat otthon elv�gezve, bez�rk�zzam szob�mba, �s holnapi "munk�mig" kikapcsol�djam �szveszt� tort�r�ikb�l.

De a sors, jobban mondva a t�boly nem engedte, hogy csak ennyi kalanddal �sszam meg a mai napot.

Amint ugyanis a kapun ki�rtem, az egyik gyermek j�t�k k�zben rohanva menek�lt egy t�rsa el�l, �s teljes lend�lettel bel�m szaladt. M�rgesen r�sz�ltam:

- Nyisd ki a szemed, fiacsk�m!

A gyermek �rtelmetlen�l b�mult r�m.

- Mit? - k�rdezte.

- A szemed! N�zz k�r�l, ha szaladsz!

- Mi az, hogy szemem?

M�r majdnem �sszeszidtam, azt hittem, bosszantani akar, de a gyermek a legkomolyabb arccal k�rt, magyar�zzam meg neki, mi a szem.

- Ez a k�t f�nyes goly� az orrod f�l�tt - mondtam r�mutatva.

- �s m�rt nyissam ki?

- Hogy l�ss.

- A smaragdk�vel l�tni? - mondta csod�lkozva.

Most m�r l�ttam, hogy a gyermek nem ismeri a szem�t, �s minden bossz�s�gom ellen�re p�r sz�ban megmagyar�ztam, hogy az nem smaragdk�, hanem szem, amivel l�tunk, de a gyermek csak nevetett, majd hirtelen megfordult, �s a prok�hoz szaladt.

- Vak�! Vak�! - jajgatta lelkendezve. - Ez az ember azt mondta, hogy a smaragdk� a szemem, �s azzal l�tni kell.

�n m�r nem t�r�dtem tov�bb vele, utamra akartam indulni, de a proko n�h�ny ugr�ssal el�ttem termett, megragadott, f�lrevonszolt, �s ott izgatott szavakkal esett nekem.

- Mi�rt rontod meg ezt az �rtatlan cs�pps�get?

- �n rontom?

- Ne tagadd! A gyermek nem mag�t�l mondja, hogy szeme van, �s azzal l�tni kell! Ezt csak t�led tudhatja!

Elh�lt bennem a v�r. Nem tagadtam, hogy �n mondtam, csak azt k�rdeztem, mi�rt volna ez ront�s?

- Neked az nem ront�s, ha a gyermek id� el�tt megismeri szerveit? Nem ront�s, ha megtudja, hogy azokkal mit kell csin�lni?

Ez ellen a leghat�rozottabban tiltakoztam, mondv�n, hogy ennek semmi re�lis �rtelme, a gyermek �gyis r�j�n, hogy mire val� a szeme, a szerveket �gysem lehet m�s c�lra haszn�lni, �s ha ezt eltitkoljuk, csak vesz�lyek sz�rmaznak bel�le a gyermekre, m�g szervei ismeret�b�l csak haszna lehet. S�t, ezzel kell kezd�dnie a tanul�snak, hogy a gyermek legel�sz�r saj�t test�t ismerje meg. Hogy tudja k�l�nben v�deni eg�szs�g�t?

- �, te aljas! Neked nem vesz�ly az, ha ez a zsenge teremt�s nyitogatja a szem�t, �s azzal l�tni akar?

M�r nagyon felm�rgel�dtem, �s nem b�rtam magamat t�rt�ztetni. Azt aj�nlottam, hogy ha bolond, kezeltesse mag�t, de ne moleszt�ljon az utc�n �rtelmes embereket.

Sz� sz�t k�vetett, a j�r�kel�k k�z�l t�bben k�r�m gy�ltek, akiknek elpanaszoltam az aljas inzultust, de ak�r hiszik,olvas�im, ak�r nem, nem t�mad�mat intett�k csendre, hanem m�g nekem t�madtak, �s csak gyors fut�sban tudtam mened�ket tal�lni az elmeh�borodottak el�l. M�g akkor is azt kiab�lt�k ut�nam, hogy t�nkreteszem a gyermekek bruhuj�t!

K�s�bb megk�rdeztem ennek a h�lyes�gnek ok�r�l Zem�kit is, de az megint valami rendr�l, ketnir�l, pal�nt�r�l �s talpk�r�l besz�lt, csak a k�rd�sre nem kaptam v�laszt, �gy teh�t mai napig sem tudom, hogy akkor mit v�tettem, de azt hiszem, helyemben b�rmely j�zan angol honpolg�r hasonl� bizonytalans�gban maradt volna.

Ez az �lland� bizonytalans�g �s retteg�s egy igen furcsa �rz�st fejlesztett ki bennem, amit a j�zan Nagy-Britanni�ban persze nem ismernek, �s �ppen ez�rt engedtess�k meg, hogy f�leg idegorvos kart�rsaim sz�m�ra mint adal�kot megeml�tsem.

Lassank�nt ugyanis az az �rz�s vett er�t rajtam, hogy �n vagyok a mit sem �r�, haszn�lhatatlan. Hogy van valami, amit ezek mind tudnak, csak �n vagyok k�ptelen megtanulni, mert hi�nyzik bel�lem valami k�pess�g. Hogy ezekben van valami tulajdons�g, ami csakis az �v�k, bel�lem hi�nyzik, teh�t ebben felettem �llnak. Bens�mben ugyan �reztem a dacot a h�lyes�gekkel szemben, de mindink�bb azt hittem, hogy ez voltak�ppen saj�t k�ptelens�geim pal�stol�sa, �s val�j�ban a dac is saj�t magam megvet�se.

Hogy ezt az �rz�st n�mik�ppen megvil�g�tsam, tal�n ahhoz hasonl�thatom, mikor az ember hosszan n�z a foly�ba, �s id�vel �gy l�tja, mintha a foly� volna fix pont, �s � mozogna. Idej�ttemkor, �nsanyargat� korl�tolts�gaikat l�tva, m�g bizonyos �nbizalom t�lt�tt el, meg voltam gy�z�dve, hogy �rtelmes seg�ts�gemre sehol olyan sz�ks�g nincs, mint k�r�kben. De tapasztalnom kellett, hogy min�l k�zhaszn�bb igazs�got mondtam, ann�l hevesebb t�mad�sokban volt r�szem, �s ha alkalomadt�n nem is b�ntottak, de egyet sohasem tudtam el�rni: hogy meg�rts�k a k�tszerkett�t.

Term�szeti val�s�gokat, miket az oktalan �llat mag�t�l is tud, ezek fel nem b�rtak fogni. Szavaimra a v�lasz mindig agyr�mek �s nem l�tem r�geszm�k unos-untig val� cs�pl�se volt. A hallott sz� �s agyvelej�k k�zt egyszer�en nem volt kapcsolat.

Ez a rem�nytelen medd�s�g, konok �s kimozd�thatatlan sz�cs�pl�s, de f�k�nt a j�zan �sz d�h�dt �ld�z�se idegzette bel�m azt az �rz�st, hogy �n vagyok a tudatlan, a kicsi �s ostoba. Ak�rmerre l�ptem, mindig fantomokba �tk�ztem, m�g a logika �s k�zenfekv�, term�szetes igazs�gok itt nem voltak �rv �s gondolatk�zl�si forma.

Tizenkettedik fejezet

Itt megismerked�nk a behink�r egy s�lyosabb st�dium�val: a kipuval - Zem�ki �s Zeremble �sszek�l�nb�znek - A sz�k elront�s�nak m�djai - A szuperzsin�rist�k - Egy behin a j�zan �szt hirdeti - Vita a n� mell�r�l �s a lepke-bilevekr�l - Egy h�res mufruk t�rt�nete

Hogy a kiput meg�rthess�k, el�bb el kell mondanom egy szomor� esetet, amelynek a hinekt�l kapott finom ruh�m esett �ldozatul.

Eml�keztetnem kell r� az olvas�t, hogy mindj�rt idej�tt�mkor felt�nt, milyen sz�nalmas ruh�kban j�rnak a behinek. Minden ruha ki volt szakadva egy-k�t helyen, hogy a legkisebb szell�re dideregtek benne, azonk�v�l k�l�nb�z� t�rgyakat aggattak r�: k�veket, bog�rhull�kat, fogpiszk�l�t, csontot stb.

Ez ut�bbiak c�lj�t ugyan nem �rtettem, de szeg�nyes rongyaik minden undorom mellett is r�szv�tteljes sz�nalmat �bresztettek bennem. Bizonyos neheztel�ssel gondoltam a hinekre, akik - mint akkor hittem - ilyen sz�kmark�an ruh�zz�k �ket, s�t m�g a c�rn�t is sajn�lj�k a boldogtalanokt�l. Szorongva gondoltam arra az id�re, mikor az �n tiszta �s �p ruh�m elhaszn�l�dik, �s magam is koldus m�dra fogok �lt�zni.

Egyel�re mindenesetre a j�m�d b�szke �s j�les� tudat�val hordoztam meg k�zt�k ruh�mat. Val�s�ggal �nnepelt moziszt�rnak �reztem magamat, l�tva az ut�nam fordul� szemeket �s �sszes�g�st, ami l�pteimet k�vette.

Ez a felt�n�s azonban hovatov�bb k�noss� v�lt sz�momra, mert nyomon k�vette a lelkiismeret-furdal�s, amit minden tisztess�gesebb ember �rez, ha gazdags�g�t nincstelenek s�v�r pillant�sa k�s�ri.

Sokat t�prengtem rajta, hogy mint lehetne a rongyoss�gon seg�teni, amely al�l Zem�ki sem volt kiv�tel. T�rd�n �s f�l �lep�n nagy lyukak �s�tottak.

Egy �zben meg is eml�tettem sajn�latomat, �s r�szvev�en eml�keztem meg szeg�ny lerongyolt t�megeikr�l.

Zem�ki helyesl�en b�logatott, kijelentette, hogy a t�megek felruh�z�s�ra a betikek is mindent megtesznek, de a probl�ma nagyon s�lyos, mert sajnos, a k�z�ns�g nem k�pes t�bb ruh�t felvenni, mert - nagyon kev�s van neki.

N�mi zavart �reztem, ki is jelentettem, hogy az a t�ny, hogy nincs el�g ruha, �nmag�ban bizony�tja, hogy t�bbet is fel tudn�nak venni, de azt felelte, hogy ez �pp azt bizony�tja, hogy nem vehetnek fel t�bbet. Ahhoz, hogy a t�megek ruh�t kapjanak, el�bb az kellene, hogy m�r sok ruh�juk legyen, mert akinek kev�s ruh�ja van, az szeg�ny ember. Ez megd�nthetetlen �s alapvet� k�zgazdas�gi t�tel, amit n�lunk okosabb emberek sz�m�tottak ki a T�pl�l� �s �letad� Hivatalban.

Azt azonban beismerte, hogy sokan j�rnak szeg�nyes ruh�ban, �s hozz�f�zte:

- Te sem j�rhatsz t�bb� ebben a sz�nalmas maskar�ban.

Erre a v�laszra nem voltam elk�sz�lve. Zem�ki azonban megmagyar�zta, hogy ilyen ruh�ban legfeljebb otthon tart�zkodhatom, de mint beratnu nem mehetek benne az emberek k�z�, mert az ilyent csak nagyon szeg�ny emberek hordj�k, azok is csak piszkos munk�hoz.

Nem akartam hinni f�lemnek, de m�sodszor is ezt mondta, �s hat�rozottan k�v�nta, hogy ruh�mat hasogassam �ssze.

Meg voltam gy�z�dve r�la, hogy az irigys�g besz�l bel�le, f�l�nyesen v�laszoltam, hogy k�sz�n�m, j� nekem az �p ruha is, de Zem�ki rendk�v�l komolyan �s j�akarattal aj�nlotta, hogy ne csin�ljak magamb�l bolondot, egy beratnunak adnia kell r�, hogy j� ruh�ban jelenj�k meg.

Erre azt mondtam, hogy az �n ruh�m j�, mert �p, � pedig azt er�s�tgette, hogy ellenkez�leg: az �sszehasogatott ruha jobb, mert kipu, �s �ppen ez�rt t�bben viselik.

Persze nem �lltam k�t�lnek, f�l�nyesen, s�t n�mi g�nnyal nyilatkoztam a kipur�l, mire Zem�ki lesajn�l�an n�zett v�gig rajtam, �s v�llat vonva otthagyott.

Azt hittem, ezzel el is int�ztem a dolgot, de p�r napra r� sokkal komolyabb oldalr�l kaptam �jabb felsz�l�t�st.

Ekkor ugyanis saj�t betikem figyelmeztetett, hogy igyekezzem ruh�imat kiszaggatni, mert egy beratnut�l megk�vetelik, hogy alkalmazkodj�k a j�zan szab�lyokhoz, �s ne j�rjon �gy, mint egy eszel�s.

�jra be kellett teh�t l�tnom, hogy nincs az �letnek olyan megnyilatkoz�sa, amelyben az ember el tudna z�rk�zni �r�let�k el�l. Ut�naj�nnek �s k�nyszer�tik.

Most m�r kenyerem forgott kock�n, �s f�j� sz�vvel b�r, de k�nytelen voltam ruh�imat t�nkretenni.

Napokig figyeltem teh�t, hogy milyen az igazi kipu ruha, de j�form�n annyi hasogat�si m�dot l�ttam, ah�ny behin volt a telepen. V�gre megfigyeltem, hogy ar�nylag legt�bben a bal mellen �s a jobb �lepen has�tott�k fel a sz�vetet, �s gall�rjukra fecsketollat meg cserebogarat akasztottak.

Teh�t neh�z s�hajok k�z�tt magam is beleszak�tottam j� ruh�mba, �s csak az a tudat vigasztalt, hogy �gy legal�bb kenyeremet �s k�zt�k val� helyzetemet biztos�tom.

Mikor azonban kipu ruh�mban Zem�ki el� l�ptem, az legnagyobb meglepet�semre felkacagott:

- �, te szeg�ny bivak, hogy tehetted �gy t�nkre a ruh�dat?

Meg�llt bennem a l�legzet, �s csak akadozva tudtam kiny�gni, hogy p�r nap el�tt m�g � mondta, hogy �gy kell tennem, �s rem�lem, hogy nem lettem �zetlen beugrat�s �ldozata.

Erre m�g jobban kacagott, �s azt mondta, hogy l�tszik, mit sem �rtek a kipuhoz. Ez ugyanis �gy nem kipu, mert m�r mindenki �gy viseli.

�gy tudtam meg, hogy az sem kipu, amit mindenki hord, de az sem, amit senki sem hord. S�t, ami tegnap kipu volt, az ma m�r nem az!

Csak azt szerettem volna tudni, hogy akkor mi a kipu?

Ruh�m elront�sa ut�n teh�t ebben a gyilkos hangulatban dohogtam n�h�ny napig, �s azon �br�ndoztam, milyen v�logatott k�nz�ssal v�gezn�m ki Zem�kit, ha �gy kezembe adn� a sors.

N�h�ny nap m�lva a padon �ltem, mikor Zem�ki �s Zeremble arra j�ttek, �s meleg pricc-pruccal mell�m �ltek.

�n k�nyszeredetten sz�ltam p�r udvarias sz�t az id�j�r�sr�l, mire �k unottan felelgettek, majd a sz� hirtelen �tterel�d�tt a sz�k t�sk�s�t�s�re.

�gy a besz�lget�sb�l hamarosan kikapcsol�dtam, �s �reznem kellett, hogy kettej�k mellett csak a megt�rt bivak vagyok.

Egy darabig f�lszegen hallgattam, de v�g�l megk�rdeztem, hogy tulajdonk�ppen m�rt kell a sz�ket t�sk�s�teni.

- Mert ez a kipu - felelt�k.

- De mi a kipu? - k�rdeztem, �s elhat�roztam, hogy most m�r nem engedem magamat leinteni, hanem logikus �sszel addig viszem a dolgot, m�g �k zavarodnak bele.

- Kipu az, ami kellemes - felelt�k a vil�g legterm�szetesebb hangj�n.

Erre azt k�veteltem, magyar�zz�k meg, mi kellemes nekik, mire r�viden azt felelt�k:

- Ami kipu.

Meg kellett gy�z�dn�m, hogy ezeket sohasem lehet belezavarni. Az � agyuk ugyanis mentes a logika g�tl�s�t�l, mely a hib�k el�tt visszar�ntja a gyepl�t, �s kapcsolatot teremt a hallott sz� �s az agyvel� m�k�d�s� k�z�tt.

Az�rt m�gis �jra k�veteltem, mondt�k meg, mi �rtelme van a sz�k t�sk�s�t�s�nek, �k azonban ugyancsak k�rd�ssel feleltek:

- H�t neked tal�n mindegy, hogy t�sk�s vagy sima sz�ken �lsz-e?

- Nem. Sima sz�ken �lni jobb.

Zem�ki ezen j�t mulatott, ked�lyesen h�tba v�gott, megjegyezte, hogy humoros fi� vagyok, csak arra vigy�zzak, nehogy m�soknak is el�ruljam bivaks�gomat.

Ez m�r t�bb volt, mint amennyit elb�rtam. Hogy m�gsem mondtam meg v�lem�nyemet am�gy igaz�n, annak csak az volt az oka, hogy k�zben kit�n� bossz��tlet villant agyamba.

A tan�t�st sz�pen megk�sz�nve hazamentem, otthon pedig sz�kemre titokban n�h�ny tucat fat�sk�t er�s�tettem, �s m�snap lestem az alkalmat, hogy Zem�kit bele�ltessem. S�t, az volt a sz�nd�kom, hogy a nagyobb hat�s kedv��rt tan�k el�tt l�k�m bele.

A sors seg�ts�gemre j�tt, mert Zem�kit �s Zerembl�t �jra egy�tt tal�ltam az udvaron. Mindkett�t sz�v�lyesen invit�ltam szob�mba, amit el is fogadtak. Ked�lyesen besz�lgetve ment�nk hazafel�.

Otthon pedig megv�rtam, m�g Zem�ki a t�sk�s sz�k el� �r, �s azt�n hirtelen belel�ktem a kipuba.

F�jdalmasan fel�v�lt�tt, �n pedig hom�ri kacajra fakadva k�rdeztem, hogy �zlik-e az �l�s a kipuban.

Zem�ki felugrott, egy pillant�st vetett a sz�kre, �s a legnagyobb meglepet�semre most � kezdett kacagni.

- �, te bivak, te bivak! - fuldokolta. - H�t persze hogy sz�r, ha nem kipu! N�zd! - fordult Zerembl�hez. - Szerinte ez kipu!

Zeremble odan�zett, �s most m�r ketten nevettek, rengtek a falak, nekem pedig ajkamra fagyott a k�r�r�m.

- Mi�rt? - k�rdeztem elh�lve.

- Mi�rt? Nem l�tod, hogy ezek a t�sk�k sz�ntelenek?

Be kell azokat festeni, bar�tom, kipu m�dra!

- �s akkor nem sz�r?

- Hogy sz�rna? Az igazi kipu nem sz�r. Az igazi kipu ringat, mert sz�nes! De �, mit is magyar�zok egy �rtelmetlen bivaknak!

V�gleg nem tudtam, h�nyad�n �llok, azok pedig tele sz�jjal nevettek. Inger�lt v�lasz lebegett ajkamon, de egy pillanatig arra gondoltam, h�tha m�st �rtenek fest�s alatt mint �n, valamit, amivel tomp�v�, k�nyelmesebb� teszik a t�sk�ket. �vatosan megk�rdeztem:

- �s hogy kell befesteni?

Zem�ki arca fontoskod� komolyra v�ltozott.

- J�, h�t hallgass ide. Ezeket itt a sz�l�n pirosra, a k�z�ps�ket pedig k�kre.

- H�t ez h�lyes�g - mondtam m�ly meggy�z�d�ssel.

- �gy van! - ki�ltotta r� Zeremble. - Neked van t�bb �rz�ked a kipu ir�nt.

Nem tudtam mit sz�lni. Egy pillanatra azt hittem, megj�tt a j�zan esze.

- Ez t�nyleg h�lyes�g - folytatta -, mert a sz�ls�ket kell k�kre festeni, �s a k�z�ps�ket pirosra.

Bel�ttam, hogy itt nincs mit kezdeni �s f�lre�lltam. Azok par�zs vit�ba sz�lltak, id�zt�k a kipu mestereit, �t perc m�lva pedig egym�snak estek, alaposan megt�pve �s p�f�lve egym�st. Zem�kinek k�t foga t�rt ki, Zerembl�nek cip�v� dagadt a k�pe, �s b�r k�zben kipu sz�kemet egym�s fej�n darabokra z�zt�k, �gytakar�mat ronggy� marcangolt�k, szekr�nyem ajtaj�t pedig betapost�k, m�gis bizton �ll�thatom, hogy itt-tart�zkod�som �ta ezek voltak els� kellemesen t�lt�tt perceim.

Kellemes �rz�sem azonban nem sok�ig tartott. Amint ugyanis egyed�l maradtam, aggodalom sz�llt meg arra gondolva, hogy egy ilyen kipu vit�nak egyszer magam lehetek szenved� h�se, �s - akkor �gy gondoltam - ha a kipuban j�rtasokat is �gy elagyabugy�lj�k, mit fognak velem, szeg�ny bivakkal elk�vetni?!

Ez�rt elhat�roztam, hogy b�rmily vand�l szok�s is a kipu, ki fogom tanulm�nyozni. Hogy c�ltalan �s ostoba, azt m�r tudtam, de m�g hittem legal�bb a rendszer l�tez�s�ben.

Tanulm�nyaimnak �gy indultam neki, hogy megpr�b�ltam �sszej�nni a kipu mestereivel. De k�rdez�sk�dni nem mertem, hanem �gy oldottam meg a dolgot, hogy �ltal�noss�gokat mondva, h�zelegtem �s dics�rtem munk�jukat, ami - mint tapasztaltam - igen hat�sos m�d, �s megnyitja a bar�ts�got. Aki dics�r, azt akkor sem nevetik ki ha (szerint�k) ostobas�got mond.

De mind azzal kezdte a kipu magyar�zat�t, hogy a kipu nem az, amit a m�sik csin�l. A sz�ket nem �gy kell csonk�tani �s farigcs�lni, ahogy a m�sik teszi, mert az nem kipu.

�s val�ban - ah�nyan voltak, mind a saj�t zagyval�k�t tartotta kipunak, �s mind m�sk�ppen defini�lta a kipu l�nyeg�t, mintha olyan, rajtuk k�v�l es� dologr�l folyt volna a vita, mint mondjuk a fajok fejl�d�se vagy az elektronok csoportosul�sa. De a kiput �nmaguk alkott�k, �s a leghajmereszt�bb az, hogy m�g a fajok fejl�d�s�vel �s az elektronokkal teljesen tiszt�ban voltak, saj�t agyr�meikr�l egyetlen hat�rozott �s k�z�sen elfogadott n�zet�k nem volt. Ha m�r kiagyalnak valamit, nem k�nnyebb lett volna egyetlenegyet kiagyalni?

M�r ekkor sejtettem, hogy a kipu t�rv�nyeit sohasem fogom megtanulni, mert egyszer�en nincsenek, csak azt nem tudtam mind a mai napig meg�rteni, hogy milyen alapon tudnak m�gis naphosszat vitatkozni r�luk.

A behinek egy�b �letszab�lyai is a val�s�gban nem l�tez� h�bortok t�mkelege volt, de azok legal�bb szab�lyok voltak, m�g a kipu szab�lyait senki sem tudta, �s m�gis �gy kellett �ket k�vetni, mintha voln�nak. A kipu teh�t nemcsak nem l�tez� dolgokat jelentett, de azt sem tudt�k, mi m�don nem l�teznek ezek. Mintha csak az�rt alkott�k volna, hogy abba is bele lehessen k�tni, aki �let�k �sszes, feje tetej�re �ll�tott paragrafusait betanulta. Legtal�l�bban �gy fejezhetn�m ki, hogy a kipu halmozott h�lyes�g.

Tal�n mondanom sem kell azonban, hogy agyuknak ezt a m�sodfok� elborul�s�t nemcsak nem vett�k �szre a maga sz�rny� val�s�g�ban, de a kiput az emberi elme magasabb rend� megnyilatkoz�s�nak tekintett�k, �s igen b�szk�k voltak r�.

Ha pedig valaki egy ilyen kipu vit�ban azt mondta volna, hogy mindezekn�l fontosabb egy k�nyelmes sz�k megszerkeszt�se, a tuberkul�zis sz�rum�nak felfedez�se vagy egy lyukas h�ztet� befoltoz�sa, azt m�veletlen �s b�rgy� bivaknak nevezt�k volna.

Komolyan meg voltak gy�z�dve, hogy a kipu az �let legf�bb c�lja �s tartalma, az alkot� tudom�nyok pedig csak arra j�k, hogy az �letet a kipu �lvezete sz�m�ra fenntarts�k.

Ez a k�r az �let minden ter�t megkeser�tette, �s lehetetlenn� tette a technika, gy�gy�szat �s egy�b hasznos tudom�nyok �rv�nyes�l�s�t is.

A kan�lra p�ld�ul apr� lyukakat f�rtak, hogy a leves fele kicsurgott. Az ajt�kilincs der�ksz�g�t kiegyenes�tett�k, hogy csak k�t marokkal megszor�tva lehetett kinyitni.

Az �p�letek ablakaiba �sszevissza iromba k�veket falaztak be, hogy a napsug�rnak alig maradt hely.

De nemcsak a t�rgyakat rontott�k el, hanem az �let valamennyi c�lszer� funkci�j�t is. Ha a behin �gy haladt c�lja fel�, hogy minden �t�dik l�p�sn�l egyet ugrott, �s megfordult a tengelye k�r�l, ez is a kipu egyik faja volt. Sokan ilyenkor m�g zavaros, elny�jtott, �sszevissza �v�lt�st is hallattak hozz�. V�g�l pedig, ha k�zl�sre nem azokat a szavakat haszn�lt�k, amiknek jelent�se a k�zlend�nek megfelel, hanem zagyva halandzs�t, aminek a t�rgyhoz semmi k�ze sem volt, azt is kipunak nevezt�k.

Olvas�im azonban bizony�ra t�lnyom�r�szt a m�velt laikus k�z�ns�g soraib�l val�k, akik �tle�r�somban ink�bb az egzotikus orsz�gok le�r�s�t keresik, hogy az �ltal�nos m�velts�g megk�vetelte etnogr�fiai �s f�ldrajzi ismereteiket b�v�ts�k, viszont sz�raz idegorvosi anal�zisek kev�sb� �rdeklik.

Ahelyett teh�t, hogy a kipu boncolgat�s�val szer�ny elmek�rtani ismereteimet feleslegesen fitogtatn�m, ink�bb a laikus k�z�ns�get jobban �rdekl� t�neti le�r�st k�s�rlem meg, �spedig azt, hogy az egyes mesterek milyen sz�ket v�ltek kipunak.

M�r eml�tettem, hogy a legt�bben hegyes k�pokat vertek a sz�kbe, de itt is megoszlottak a v�lem�nyek: egyik a t�ml�ba verte, m�sik er�sk�d�tt, hogy az �l�sbe kell verni. Volt, aki a sz�k karf�j�t kicsipk�zte, hogy nem lehetett megfogni, a m�sik �sszebogozott zsin�rokat szegezett az �l�sre, miknek g�rcsei miatt nem lehetett r��lni.

De volt egy m�sik csoport is; ezek azt mondt�k, hogy a sz�k akkor j�, ha egyszer�.

Azonban, �, ne gondolja az olvas�, hogy ezeknek a j�zan esz�k j�tt volna meg, �s rendes sz�ket akartak volna k�sz�teni, bogok, k�pok �s t�sk�k n�lk�l! �, dehogy! Sz�mukra az egyszer�s�g azt jelentette, hogy lef�r�szelt�k a sz�kr�l a t�ml�t. Volt, aki az �l�lapot szedte le r�la, volt, aki a l�bakat, mik szerint�k csak "komplik�ci�" �s "modoross�g" voltak. Volt, aki azt mondta, hogy ez m�g mindig nem el�g egyszer�, a t�k�letes kipu csak a sz�k minden r�sz�nek teljes elvet�s�vel �rhet� el. Egy ilyen mester b�szk�n mutogatta szob�j�t, melyben semmi sem volt, �s az �lm�lkod� j�vev�ny k�rd�s�re azt felelte:

- Feh�r leveg�ben feh�r sz�k.

E k�t csoport m�gis megegyezett egy elvben, �spedig abban, hogy a sz�k �nmag��rt van, �s aki az�rt csin�l sz�ket, hogy mint egy �llat r��lj�n, az bivak.

- A sz�k a sz�k�rt - szokt�k mondani k�nnyed�n.

Viszont �ltal�nos tapasztalatom volt, hogy az eg�szen bolond elvek m�g�tt m�g mindig t�bb j�zans�g van, mint a l�tszatra j�zanabbak m�g�tt, amint azt az olvas� mindj�rt tapasztalni fogja.

Volt ugyanis egy harmadik csoport, amelyik azt mondta, hogy a sz�k m�gsem �nmag��rt van, hanem hogy k�nyelmesen r� lehessen �lni, teh�t ne rakjunk bogozott zsin�rokat az �l�sre.

Ugyeb�r, milyen j�zanul hangzik? Most pedig k�rem az olvas�t, fog�ddz�k meg j�l!

Ezek ugyanis, akik magukat szuperzsin�rist�knak nevezt�k, ebb�l az eg�szen helyes premissz�b�l arra a konkl�zi�ra jutottak, hogy a bogot nem a zsin�rra kell k�tni, hanem a leveg�re!

- Mert - mint mondt�k - a kipunak semmi k�ze a haszn�lati t�rgyakhoz. M�s a kipu, �s m�s a sz�k, ez�rt a kiput teljesen f�ggetlen�teni kell a sz�kt�l, hogy a maga abszol�t tisztas�g�ban nyilatkozz�k meg.

Ezek ki�lltak a terekre, szem�ket ekszt�zisban felfel� ford�tott�k, �s kez�kkel naphosszat olyan mozdulatokat v�geztek, mintha bogokat k�tn�nek. A t�meg pedig �h�tattal n�zte �ket, sokan esk�dtek, hogy l�tj�k a bogokat. Aki nem l�tta, azt maradi bivaknak nevezt�k, �s er�s�tett�k, hogy ezek a bogok fel�lm�lnak minden eddigit. Voltak azonban n�h�nyan, akik nevettek az eg�szen, nyegle �s �rtelmetlen h�kuszp�kusznak nyilv�n�tott�k, dekadenci�val v�dolt�k a szuperzsin�rist�kat, de nehogy az olvas� megint t�ved�sbe essen, sietek megjegyezni, hogy ezek viszont zsin�rp�rtiak voltak, azt tartott�k, hogy a bog m�giscsak akkor j�, ha zsin�rra k�tik, �s a sz�ken az �lep�nkbe m�lyed.

Hasonl� csal�d�s nemegyszer �rt. Ilyen eset volt p�ld�ul az is, mikor egyszer egy kipu mester igen komoly hangon ezt mondta nekem:

- Akiket itt l�tsz a kipu k�r�l handaband�zni, mind �r�lt �s sz�lh�mos. A sz�k arra val�, hogy r��ljenek, �s akkor j�, ha k�nyelmes. Bogok �s t�sk�k �pp�gy nem val�k r�, mint a leveg�re.

A csod�lkoz�st�l megdermedtem. Mikor pedig megeml�tette, hogy a behinek �t n�zetei�rt bivaknak nevezik, majdnem s�rva borultam nyak�ba. Meleg t�rsalg�s fejl�d�tt ki, egy�tt szidtuk az eg�sz t�bolyd�t, m�g egyszer v�ratlanul azt nem mondta:

- Az a legkipubb, ami c�lszer�, mert a kipu maga a c�lszer�s�g.

Ekkor kezdett elfogni a disszonancia furcsa �rz�se. Szorongva k�rdeztem:

- Ha teh�t nincs a c�lszer�s�gt�l f�ggetlen kipu, akkor mi sz�ks�g van egy�ltal�n a kipu nev�re?

- Mert kipu van, �s ez vele sz�letik az emberrel.

- De ha az maga a c�lszer�s�g - vetettem ellene. -

Mert ugyeb�r, mi �rtelme volna ennek: "az a legkuty�bb, ami eb?"

- Kipu van, �s kell lennie - felelte makacsul. - Aj�nlom, hogy olvass sokat, �s meg fogod �rteni, hogy erre sz�ks�g van, mert ez az emberi szellem legmagasabb rend� megnyilv�nul�sa, ami az �letet �lett� teszi. Kipu n�lk�l nem �lhetn�nk.

K�tszer is megk�rdeztem, de kider�lt, hogy kiput mondott. Nem vitaminokat, �s nem feh�rj�t. Ezek, �gy l�tszik, szent�l hitt�k, hogy kipu n�lk�l skorbutban vagy beriberiben pusztultak volna el!

Szavai hideg zuhanyk�nt hatottak, �s udvarias farvakar�ssal sietve elb�cs�ztam. � azonban nem vakart vissza, mert kijelentette, hogy az eg�sz ketni h�lyes�g. Itt az ideje a tiszt�t� forradalomnak, ami �j, szabadabb ketnit ad a vil�gnak, mikor az emberek nem vakarj�k eszel�s�k m�dj�ra egym�s far�t, hanem eg�szen r�viden azt mondj�k: "j�zan �sz, vak�!", �s h�velykujjukkal megd�rzs�lik homlokukat.

Ism�t csak azok a r�mes �lmok jutottak eszembe, amikb�l fel akartam �bredni, de csak egy m�sik, m�g r�mesebbe �bredtem �t.

Ezek a boldogtalanok sz�zadok �ta nem tesznek egyebet, mint a maguk �lmodta lid�rcnyom�ssal viaskodva �brednek egyik �lomb�l a m�sikba, egyik szenved�sb�l a m�sik szenved�sbe, amely csak k�lsz�nben k�l�nb�zik az el�z�t�l, de az �lom bilincseit sohasem tudj�k magukr�l ler�zni. Holdk�ros t�velyg�k, akik sohasem v�lhatnak emberr�.

M�rmost k�pzelje el az olvas� helyzetemet azok k�z�tt, akik teh�t maguk sem tudj�k azoknak a szavaknak az �rtelm�t, amiket a leveg�be alkottak, miket ezerf�lek�ppen �rtelmeznek, �s amellett �gy besz�lnek r�luk, mintha l�tez� val�s�gr�l volna sz�. Ez a furcsa hat�rozotts�g, ahogyan agyr�meikr�l besz�lnek, az embert zavarba is hozza, mert olyan k�nnyeds�ggel �s h�vvel sz�nokolnak, hogy a j�zan ember azt hinn�, besz�lnek valamir�l, �s m�g � sz�gyelli mag�t, hogy mindezt nem tudja, hebeg, �s elhat�rozza, hogy tanulni fog. Nekem is az az �rz�sem volt eleinte, csak nagy sok�ra j�ttem r�, hogy mindezeknek t�nyleg nincs �rtelme, �s egy meg nem zavart esz� elemista sokkal, de sokkal t�bbet tud, mint ezek, akik a kicsin�lt r�geszm�k ismeret�t a m�velts�g elengedhetetlen felt�tel�nek tartj�k.

Elk�peszt�, mit �reztem ilyen t�rsas�gban, ahol a k�tszerkett�t egyszer �tnek, m�sszor h�romnak, majd mindenf�le szab�lyok szerint m�snak �s m�snak mondj�k, csak �ppen n�gynek nem. A szeg�ny j�zan �sz megpr�b�lja ezt k�vetni, hogy ki ne k�z�s�ts�k, de k�ptelen r�, mert � csak egy szab�lyt ismer: a term�szetes igazs�got, amit ujj�n kisz�m�that, de amit itt kimondani b�n. Azt azonban, hogy moment�n minek kell mondani, sohasem tudhatja biztosan.

Az ilyen szerencs�tlen �r�k bizonytalans�gban �rzi mag�t, mert b�rmik�ppen er�lk�dik, a legfontosabbat nem tudja megtanulni: elfelejteni a sz�mtant.

T�bbsz�r k�rtem Zem�kit�l valami �tbaigaz�t�sf�l�t, amib�l legal�bb arra tudn�k k�vetkeztetni, hogyan kell �rteni a kiput, mi�rt van egy�ltal�n, �s mire j�, mert ha szab�lyainak nem is, de l�t�nek bizony�ra van magyar�zata.

� azonban k�zlegyint�ssel int�zett el.

- A kipu �szt�n, ami az emberrel vele sz�letik: Aki ennek h�j�val sz�letett, az bivak, akinek �gyis hi�ba magyar�zz�k.

(B�r m�r egyszer megjegyeztem, �jb�l ism�tlem, hogy ez nem igaz. A behink�r nem �r�kl�d�. Saj�t tapasztalatomb�l hat�rozottan �ll�thatom, hogy n�gy-�t�ves gyermekek, akiknek �szt�nei, teh�t h�-, �hs�g-, szomj�s�g- �s egy�b �rzetei teljesen �pek voltak, semminem� vonz�d�st nem mutattak p�ld�ul a t�sk�s sz�k ir�nt. A bogok l�tt�ra semminem� reakci�t nem �rultak el, m�g ugyanakkor a vajas keny�r ut�n l�that� �r�mmel ny�ltak, �s hideg id�ben magukt�l a f�t�s mell� telepedtek. A gyermek a behink�rb�l csak az arra val� hajlamoss�got �r�kli, amely csak hosszas fert�z�s ut�n fejl�dik k�rr�, a skor�ban �s a behin t�rsadalomban t�lt�tt �vek alatt.)

A kipur�l teh�t csak annyit �llap�thattam meg, hogy szab�lyait minden csoport m�s- �s m�sk�ppen magyar�zza, s�t, olyannal is besz�ltem, aki azt mondta, hogy a kipu maga a behin. Meg kell azonban m�g azt a furcsas�got is eml�tenem, hogy a kipuhoz sok olyan dolognak is k�ze van, aminek �szerint�k sincs hozz� k�ze.

Ne tess�k meg�tk�zni. Sz�moltam vele, hogy szavaim zavaross�ga az olvas�t m�r saj�t elm�m ir�nt is bizalmatlann� teszi. H�bortjaiknak ez a faja azonban oly kusz�lt, hogy meghat�rozni is csak zavarosan lehet. A fentieket tal�n jobban meg tudom �rtetni egy p�ld�val.

Zem�ki mes�lte egy �zben, hogy dr�ga p�nzen v�s�rolt egy sz�ket, amit kipunak tal�lt, �s r� is volt �rva egy kipu mester neve. (Meg kell jegyeznem, hogy a behinek a sz�kek elront�it - mint azt az olvas� az el�z�ekb�l sejtheti is - nemcsak nem vert�k agyon, hanem m�g t�rt�k magukat, hogy az � sz�keik is el legyenek rontva, �s a "kipu mesterek" puszt�t�s��rt m�g fizettek is.)

Nos, Zem�ki sz�k�r�l k�s�bb kider�lt, hogy nem is az a kipu mester rontotta el, csak r�hamis�tott�k a nev�t. Az elad�t erre Zem�ki elvitte a betik el�, aki s�lyosan megb�ntette, mert - csalt!

Nos, azt m�r tudtam, hogy a kipur�l majdnem azt mondhatn�nk, hogy mindenkinek m�s a n�zete. De ugyeb�r Zem�ki a sz�ket el�z�leg megn�zte. Ha teh�t legal�bb egy�ni kipu�rzetr�l besz�lhetn�nk, akkor felt�tlen�l tudnia kellett volna, hogy sz�m�ra a sz�k kipus�ga meg�ri-e a p�nzt. M�gsem az�rt h�borodott fel, mert nem volt el�g kipu, hanem mert m�s nev� behin csin�lta!

Ekkor val�sz�n�nek tal�ltam teh�t, hogy a n�v is hozz�tartozik a kipuhoz. K�rdeztem is, hogyan kell a kipu nev�nek hangzania, �s hogy milyen t�skerendszerhez milyen nevet kell fel�rni, hogy meg ne b�ntess�k, de kinevetett, �s bivaknak nevezett, �gyhogy ma sem tudom, hogy a n�vnek hangz�sa, bet�sorrendje vagy sz�tagsz�ma befoly�solja-e a sz�k kipus�g�t.

F�lek, hogy Nagy-Britannia m�velt �s j�zan olvas�j�nak t�relm�t kiss� m�rt�ken t�l veszem ig�nybe ennek a k�rnak a le�r�s�val, amely szerencs�re Eur�p�t�l oly t�vol es� egzotikus f�ldr�szeken puszt�t, hogy �tterjed�s�t�l honfit�rsaimnak mit sem kell tartaniok, m�gis meg kell eml�tenem z�rad�kul, hogy a kipuk�r nemcsak a t�rgyakat, hanem a besz�det is elrontotta.

M�r egy �zben tettem is err�l eml�t�st: ha ugyanis valaki a k�zl�sre nem azokat a szavakat haszn�lta, miknek jelent�se a k�zlend�knek megfelel, hanem zagyva halandzs�t, aminek a t�rgyhoz semmi k�ze, azt is kipunak nevezt�k.

Persze, az olvas� azt k�rdi, hogy lehetett a behin besz�det, amely am�gy is agyr�mek halmaza, m�g jobban elferd�teni.

Nos teh�t, m�g norm�lis besz�dj�k �gy hangzott, mintha besz�ln�nek valamir�l, a kipu besz�d c�lja nem is az volt, hogy k�z�lj�n valamit.

Akik �gy besz�ltek, azokat mufrukoknak h�vt�k, �s mondanom sem kell, hogy �pp�gy nem vert�k agyon �ket, mint a kipu mestereket, s�t, tiszteletnek �rvendettek, s�letlen halandzs�jukat pedig kinyomatt�k, �s p�nzt is kaptak �rte.

A pap�rra nyomott sz�halmazokat "l�legzetnek" nevezt�k, megk�l�nb�ztet�s�l a "norm�lis" �r�sokt�l. Hogy mi�rt �ppen l�legzetnek, azt mindj�rt l�tni fogjuk.

Egyszer Zem�ki �s Zeremble egy ilyen mufruk "l�legzet�t" olvast�k, melyben az a n� mell�t tejbe f�z�tt �rtics�k�hoz, m�lyvagy�k�rhez �s lepkebilevekhez hasonl�totta, sz�val mind olyanhoz; amihez a n� mell�nek semmi k�ze. F�leg ez ut�bbi aratott sikert, mert legt�volabb volt nemcsak a n� mell�t�l, hanem a val�s�gt�l is, tekintve, hogy a lepk�nek nincs bileve.

Az olvas� nem is k�pzeli, milyen komolyan t�rgyaltak err�l, t�rve fej�ket, hogy melyikhez leghasonl�bb a n� melle. V�g�l szeg�ny j�zan fejemmel seg�teni akartam rajtuk, �s azt mondtam:

- A n� melle tal�n egy m�sik n� mell�hez a leghasonl�bb.

Egym�sra n�ztek, majd harsog� r�hejben t�rtek ki, mondv�n, hogy ennek semmi �rtelme, ez nem mond semmit, mert - t�nyleg �gy van.

Vagyis annak nincs �rtelme, ami a val�s�got mondja!

- Akkor m�rt mondj�tok azt, amir�l magatok is meg vagytok gy�z�dve, hogy ellenkezik a val�s�ggal?

- Mert �gy kipu.

Fogalmam sem volt r�la, hogy lehet �r�kon �t vitatkozni �s t�rni valamin a fej�ket, hogy a v�g�n olyat s�ssenek ki, ami egy�ltal�n nem felelet a probl�m�ra. Ha ez kipu, akkor fogalmam sincs, mi sz�ks�g van egy�ltal�n a kipura. Meg is mondtam, hogy mindezt a j�zan �sz marhas�gnak min�s�ti.

- �, te bivak - mondt�k. - Ez l�legzet, ez nem az �sznek sz�l, hanem a t�d�nek!

Mit felelhettem volna m�st, mint hogy a t�d�nek csak oxig�n sz�l, a szavakat az agyv�l� sejtjei appercipi�lj�k, de hi�ba hivatkoztam az oxfordi egyetemen szerzett orvosi diplom�mra, m�g �k nevettek ki, �jb�l bivaknak neveztek, majd kijelentett�k, hogy a t�d� rezd�l�seihez nem �rtek; fogjam be a sz�mat, �s igyekezzem tanulni, mert olyan buta vagyok, mint egy t�d�tlen hin.

(Tal�n mondanom sem kell, hogy a hinek is t�d�vel l�legzenek, �ppen �gy, mint minden m�s ember. �r�lts�g �l� embert t�d� n�lk�l felt�telezni.)

Az ember teh�t hajland� volna elfogadni, hogy a kipu besz�d az, ami nem igaz, ami nem az �sznek sz�l, hanem a t�d�nek. De ebben sem k�vetkezetesek. Ugyanis a legcsod�latosabb, �s az eur�pai sz�m�ra a legfantasztikusabb az, hogy ha valakinek siker�l egy irre�lis �s �rtelmetlen sz�kapcsolatot kiagyalni, m�gsem azt mondj�k r�, hogy ez kipu, mert nem igaz, mert nincs �rtelme, hanem �gy ki�ltanak fel: "Milyen igazat mond!" Vagy: "Milyen m�ly�rtelm� szavak!"

Megfoghatatlan!

Zem�ki melegen aj�nlotta, hogy ha t�d�met fejleszteni akarom, tanulm�nyozzam az �ltaluk olvasott mufruk l�legzeteit.

�rdekes, hogy ha egy j�zan igazs�got kellett megtagadnom, mindig a k�nyvekhez utas�tottak. Ennek ok�t meg kell magyar�znom.

Ugyanis a j�zan Nagy-Britanni�ban a k�nyv arra val�, hogy ismereteinket gyarap�tsuk �ltala �s elm�nket csiszoljuk, m�g a behinekn�l a k�nyv eg�szen k�l�n�s c�lt szolg�l, �spedig azt, hogy az elm�t eltomp�tsa, �s elhitesse az ellenkez�j�t azon dolgoknak, amik az �rtelem sz�m�ra k�nyv n�lk�l mag�t�l �rtet�d� igazs�gok voln�nak. Az ev�s sz�gyell�se, a kavicste�ria, a b�to �s a bilevek tisztelete k�nyvek n�lk�l �pp�gy nem vert volna gy�keret, mint a skoro n�lk�l.

Mindazon�ltal magam is �rdekkel kezdtem tanulm�nyozni ezt a mufrukot, �s lassank�nt a k�vetkez�kre j�ttem r�:

Ez az ember, amikor m�g a hinek k�zt �lt, orvosnak k�sz�lt. M�r h�sz�ves kor�ban felt�nt abnormit�saival. A villamos szigetel�szalagb�l cs�kokat has�tott �s ragasztott ruh�j�nak h�t�ra, s�t a haj�ra is. Egy f�s�nek minden harmadik fog�t kit�rte, a csonka f�s�t egy mar�k gittbe sz�rta, �s az eg�szet egy cip�be gy�m�sz�lve az asztal�ra �ll�totta. F�rd�k�dja felett a plafonr�l egy sz�les sz�j�, k�k �veg l�gott, mit a laborat�riumb�l hozott haza. (N�lunk ezt lop�snak nevezn�k, de a hinek szabad gazdas�g�ban ezt a sz�t nem tudom haszn�lni.) Ebben az �vegben egy goly�scsap�gy, egy sz�r�tott narancsh�j �s egy gy�khulla volt.

Zsebkend�j�t rendszeresen belemosta a levesest�lba, a petr�leumot pedig megitta.

N�lunk m�r ez is �pp el�g lett volna arra, hogy megk�t�zve s�rg�s gy�gykezel�sre sz�ll�ts�k, de a hinek, akik az egy�ni �letbe csak a legkiv�telesebb esetekben avatkoznak, az ilyen "enyhe" t�netekre nem reag�ltak, r�szben, mert a k�zre nem voltak k�rosak, r�szben pedig mert azt hitt�k, valami c�ljuk van.

Komolyan csak akkor vett�k a medikus r�geszm�it, mikor baja m�r m�sokat is zavart munk�jukban, �s k�zvesz�lyess� v�lt.

Egy este ugyanis a tengerparton meg�ll�tott egy n�t, �s azt kezdte magyar�zni, hogy a holdsug�rban feh�rje �s vitamin van, amely az embereket j�llakatja �s t�pl�lja.

A n� meghallgatta, �s azt felelte, hogy � nem az �lelmiszervizsg�l� int�zett�l val�, �s tov�bb akart menni.

A mufruk azonban nem engedte.

- Ez nem az �lelmiszervizsg�latra tartozik - mondta hevesen, �s tov�bb magyar�zta a sug�rvitamint, s�t er�sk�d�tt, hogy a holdsug�r csak a n� egy�ttes jelenl�t�vel tartalmazza a t�pl�l� anyagokat.

- Akkor jelentsd tal�n az optikai vagy radiol�giai int�zetnek - felelte a n�, �s tov�bb akart indulni.

A mufruk azonban megragadta, hangosan bizonygatta, hogy ez igenis a n�re tartozik, �s m�r arr�l besz�lt, hogy a rezeda illata az embert a f�ldr�l felemeli, �s hogy a hold felj�tt�vel a t�rgyak megv�ltoztatj�k anyagi l�t�ket.

A n�, aki meg volt gy�z�dve arr�l, hogy az emberi sz�nak alapja van, v�g�l is meg�llt, a mufruk szavait lejegyezte, �s maga jelentette az illet� int�zeteknek.

Ott hin alaposs�ggal megvizsg�lt�k a holdsugarat, de n�i test jelenl�t�ben sem tal�ltak benne vitamint. Egy embert prec�zi�s m�rlegen lem�rtek a milligramm ezredr�sz�ig, majd rezed�t �ll�tottak mell�, de persze s�lycs�kken�st nem tudtak kimutatni. Ugyan�gy medd� volt a t�rgyak anyagi szerkezet�re vonatkoz� kutat�s is.

Minthogy �nmaga nem jelentkezett az int�zetben, az eredm�nyr�l �rtes�tett�k az egyetem orvosi fakult�s�t, ahol el�vett�k, �s arra k�rt�k, fejtse ki t�zetesebben idevonatkoz� tapasztalatait.

� v�lasz helyett arr�l besz�lt, hogy az ember szerveinek �sszem�k�d�se �n�ll� l�ttel b�r, ami voltak�ppen egy sz�n, �s ez az �let folyam�n mindink�bb s�t�tedik, a hal�l idej�re pedig eg�szen fekete lesz. Hogy az emberi hangnak �ze van: a csecsem�� gyeng�n savanyk�s, a f�rfi� s�s, a n�� gyeng�n narancs�z�.

Mikor pedig arra k�rt�k, hogy a t�rgyr�l besz�ljen, azt felelte:

- Mindv�gig arr�l besz�ltem.

Minthogy �gy a helyzet nem volt t�bb� k�ts�ges, megfogt�k �s behozt�k a behintelepre, ahol �llapota egyre s�lyosbodott, �s a behinek k�zt egyre nagyobb tiszteletnek �rvendett.

Ennek �r�sait kellet teh�t tanulm�nyoznom.

K�nyvei r�szben a b�t�val, r�szben a n�k �ltal elk�lt�tt szellemis�ggel foglalkoztak.

A b�t�r�l azt �ll�totta, hogy az egy illatfa, mely a t�d�be bocs�tja gy�kereit, �gain a kona k�szik felfel�, felette a nap �rny�ka zizeg, �s lent fekete bolh�k ugatnak.

M�shol azt �ll�totta, hogy a szervek �sszem�k�d�se egy �v a sz�let�s �s a hal�l k�z�tt, melynek tetej�n a t�d� s�v�rg�sa zen�l, �s nem egy�b, mint egy holdsarl�, mely a n�k �ltal elk�lt�tt szellemis�g sz�lain libeg, �s alatta roppant t�lban fekete tej h�borog. (�gy!)

Ez m�r kiss� t�lment t�relmem hat�r�n. M�rgesen l�ktem a k�nyvet Zem�ki el�, k�rdezve, hogy mit sz�l hozz�.

� elolvasta, �s val�s�gos ekszt�zisba j�tt.

- Csod�latos! - ki�ltott fel. - Milyen �lesen l�tja az �letet �s a val�s�got! "A n�k �ltal elk�lt�tt szellemis�g sz�lain libeg!" Csod�latos!

Az �mulatt�l majdnem lefordult a sz�kr�l.

- �n is.

De m�g nem �rtem a mufruk t�rt�net�nek v�g�re.

Egyszer ugyanis megjelent egy k�nyve ezzel a c�mmel: "Az ember �lete", melynek mind form�ja, mind tartalma l�nyegesen elt�rt az el�bbiekt�l. T�bbek k�z�tt kijelentette benne, hogy az anyatej feh�r, a hegyre m�sz� elf�rad, �s hogy az aggasty�n er�tlen.

Zem�ki �s Zeremble sokszor elolvast�k, �s hosszan tanakodtak annak "�rtelm�n". �r�k hosszat tal�lgatt�k, de b�rmint t�rt�k fej�ket, nem tudtak hat�rozott meg�llapod�sra jutni. V�g�l is kijelentett�k, hogy a mufruk l�legzetei az ut�bbi id�ben mind zavarosabbak lesznek.

Szerintem a l�legzetnek igen k�zenfekv� �rtelme volt, amit k�z�ltem is vel�k, de �k undorral leintettek.

Ugyanakkor azonban egy sereg fiatal behin is kijelentette, hogy �k igenis �rtik a mufrukot, aki pedig nem �rti, az bivak, �s elm�je elaggott.

R�gebbi tapasztalataim azonban �vatoss� tettek, �s nem mertem egy�tt�rz�semet hangoztatni. Sejtettem, hogy a j�zanul hangz� kijelent�sek m�g�tt m�g bolondabb agyr�mek h�z�dnak meg.

Ebben a feltev�semben nem is csal�dtam. Ezek ugyanis mind m�st �s m�st sejtettek az anyatejr�l, a hegyre m�sz�sr�l �s az aggasty�nr�l sz�l� meg�llap�t�sok m�g�tt, de hogy mit, azt sohasem tudtam meg, �s �k sem �rult�k el, csak titokzatosan jelentett�k ki, hogy ez a t�d�nek sz�l, �s nem lehet szavakban k�z�lni.

Ha p�ld�ul egy ilyen ifj� megpillantott egy t�sk�s sz�ket, �gy ki�ltott fel:

- Bizony, bizony, hegyre m�szni neh�z!

Ha valaki ezek k�z�l m�sk�ppen szaggatta meg ruh�it, azt is �gy magyar�zta:

- Hja, az anyatej feh�r!

Hogy a dolgoknak mi az �sszef�gg�se, azt persze ne t�lem k�rdezz�k olvas�im. A behinekn�l nem kell a szavak k�z�tt logikai kapocsnak lenni.

A dolog eddig is el�g komikusnak hangzik. Hogy m�rt foglalkozom vele ennyit, annak oka csak most fog kider�lni.

Egyszer ugyanis Zem�ki tal�lkozott a mufrukkal, �s megk�rdezte t�le, hogy l�legzet�nek mi a helyes �rtelme:

�s ekkor meglep� dolog t�rt�nt.

A mufruknak ugyanis k�zben visszaj�tt a rendes esze, amir�l persze a behinek nem tudtak. A k�rd�sre �gy felelt:

- Az, ami benne van.

Zem�ki egy pillanatig zavartan t�togott. Mint k�s�bb nekem kijelentette, akkor m�g semmi rosszra nem gondolt, �s az ut�bbi szavak m�g�tt is "�rtelmet" keresett, de azt�n sz�gyenkezve m�gis megk�rdezte:

- Hogy �rtend� az p�ld�ul, hogy az anyatej feh�r?

- �gy, hogy t�nyleg feh�r - mondta a mufruk -, mint ahogyan hegyre m�szni is neh�z, �s az aggasty�n er�tlen.

De m�rt k�rdezed, hiszen azt mindenki tudja!

Zem�kiben meg�llt a szusz, majd sietve elk�sz�nt, �s m�snap az eg�szet elmondta Zerembl�nek.

A v�laszon sokat t�rt�k a fej�ket, de v�g�l is arra a meg�llap�t�sra jutottak, hogy itt m�r valami hiba van. Felkerekedtek teh�t, elrohantak a fiatalokhoz, �s elmondt�k nekik az esetet.

Azok �ktelen zsivajjal fogadt�k a bejelent�st, aljas r�galomnak min�s�tett�k a dolgot. Zem�ki�ket majdnem meglincselt�k, v�g�l pedig megragadt�k �ket, �s elcipelt�k mag�hoz a mufrukhoz.

Itt azt�n el�adt�k a dolgot, k�rve, hogy a mufruk maga mondjon �t�letet e s�t�t alakokr�l, �s tegyen kinyilatkoztat�st l�legzeteir�l.

Ekkor t�rt�nt a katasztr�fa.

Ugyanis a szerencs�tlen mufruk botor f�vel megism�telte �ll�t�sait, �s a hinek k�zt szerzett orvosi gyakorlat�ra hivatkozva pr�b�lta bizony�tani, hogy az anyatej t�nyleg feh�r �s az aggasty�n er�tlen!

A t�meg erre �ktelen ord�t�sban t�rt ki, a k�nyveit fej�hez vagdost�k, az �r�t k�vetelt�k vissza, �s azt ki�ltozt�k, hogy ha elvesztette az esz�t, ne fogjon tollat a kez�be!

A logikus gondolatf�z�s elveszt�s�nek tisztelete bizonyos tekintetben eml�keztetett a s�t�t k�z�pkor egyik babon�j�ra, mikor az epilepszi�t tisztelt�k szent r�v�letnek, �s "morbus sacernek", szent betegs�gnek nevezt�k.

De mennyivel j�zanabb volt a behinekhez k�pest a k�z�pkori Eur�pa is, amely minden babon�ja mellett is j�l tudta, hogy az epilepszia betegs�g, �s egy pillanatig sem sz�d�lt olyan m�lyre, hogy benne a tiszta elme magasabb rend� megnyilv�nul�s�t b�mulja.

Azt hiszem azonban, hogy ebb�l �ppen el�g ennyi, hiszen m�r a kipunak mag�ba a le�r�s�ba is val�s�ggal belek�bultam. Most k�pzelje el az olvas�, aki a j�zan Eur�p�ban mindezeket eddig h�rb�l sem hallotta, mit jelentett nekem ezeket �t�lni!

Tizenharmadik fejezet

Pontos szab�ly arra, hogy mikor k�vetkezetesek a behinek - Szerz� furcsa tapasztalatai a n�gysz�ggel �s az �g� h�zzal - A behinek humorist�i, vagyis a fozofok �s ezek mond�sai - Mit neveznek a behinek alkot�snak? - A behinek b�lcsei: a makruk �s ezek szomor� sorsa - Szerz� majdnem kiadja �tijegyzeteit

T�bbsz�r eml�tettem, hogy a behinek gondolkod�sm�dj�n nem lehet elindulni. Term�szet�kben csak egyetlen bizonyoss�g van, az, hogy semmit sem �ll�tanak a val�s�g szerint, hanem ellenkez�leg.

Azonban egy t�nynek nem egy, hanem legt�bb esetben igen sok ellenkez�je van, �s a szeg�ny j�zan �sz igaz�n nem tudhatja, hogy a sok val�tlans�g k�z�l mit kell mondani. Mint m�r eml�tettem, a j�zan �sz csak annyit tud, hogy a feh�ret nem szabad feh�rnek mondani, de sohasem tudja, hogy melyik sz�n a k�telez�.

M�gis van eset, mikor a behinek v�lem�nye kisz�m�that�, �spedig olyan dolgokban, amelyeknek csak egy ellent�t�k van.

Hogy m�r ismert p�ld�t eml�tsek, ilyen a szenved�s, amelynek egyetlen ellent�te a gy�ny�r. E tekintetben csaknem mindig biztosan k�vetkeztethettem, �s ha t�bb id�t t�lt�ttem volna k�zt�k, magamt�l is r�j�ttem volna, hogy a t�sk�s sz�k gy�ny�rt okoz, m�g a p�rn�zott fot�jben �lni szenved�s, vagy hogy ha egy kona f�l�t egy kemon lecsavarja, az gy�ny�r, de a szellemis�g elfogyaszt�sa szenved�s.

Hasonl�k�ppen felt�tlen�l �sszetartoz� ellent�t a komolys�g �s nevet�s is, amir�l �pp ebben a fejezetben sz�nd�kszom n�h�ny sz�t �rni. �s val�ban, a behinek mindig �ppen az eg�sz komoly, �rtelmes dolgokon nevettek, viszont az olyan dolgokon, amiket �k neveztek m�lynek �s komolynak, a j�zan eur�pai hal�lra kacagta volna mag�t.

Erre a t�rv�nyszer�s�gre egy sz�nalmas kalandom vezetett r�.

Egy �zben ugyanis az udvaron s�t�lva egy r�m�lten szalad� emberre lettem figyelmes. Egyenesen fel�m rohant �s kiab�lta:

- Seg�ts�g! Nyakunkon a vesz�ly!

Magam is megijedtem, azt hittem, l�va �mlik a domboldalr�l, vagy el�nt benn�nket az �rv�z.

- Mi az? Mi t�rt�nt? - k�rdeztem izgatottan.

- Ott... ott... - lihegte - a sarkon t�l... egy gaz mer�nyl�... egy �tkozott gy�jtogat�...

- Mi az, mit csin�lt? - faggattam s�rgetve.

- Kr�t�val...

- Kr�t�val?

- Igen... �tl�t h�zott a n�gysz�gbe!

Mondhatom, r�g nem kacagtam olyan j�t, mint akkor.

- Lamik! - mondta m�ly megvet�ssel, �s tov�bbrohant.

De nem telt bele egy perc, �s eg�sz sereg v�rben forg� szem� behin rohant vele egy�tt visszafel�, �s �rkon-bokron �t kergett�k a boldogtalant, aki meggyal�zta a n�gysz�get.

Egy m�sik alkalommal viszont munk�m ut�n az udvar legv�g�ben s�t�lgattam, �s egy mag�nos h�z eresze al�l f�st�t l�ttam kisziv�rogni. Lent a fal mellett egy csom�ban el�gett cs�va marad�kai par�zslottak. A h�z teh�t nyilv�n nem mag�t�l gyulladt ki.

L�ttam, hogy gyors seg�ts�gre van sz�ks�g, miel�tt a parazsat elvinn� a sz�l a behinek gy�l�kony t�kolm�nyaira. Futni kezdtem �s kiab�ltam:

- Seg�ts�g! T�zvesz�ly!

Gondoltam, hogy ha egy semmis�g akkora t�megeket mozgat meg, akkor egy val�s�gos vesz�ly, m�ghozz� t�zv�sz, ezreket fog talpra �ll�tani:

Csakugyan, eg�sz csapat kona rohant fel�m.

- Mi az? Mi t�rt�nt? - kiab�lt�k.

- Ott... ott... - lihegtem - valami gy�jtogat�.

- Mit csin�lt? - k�rdezt�k felh�borodva.

- Egy h�zat meggy�jtott.

E pillanatban hatalmas l�ngnyelv csapott Fel.

- Ott... - mondtam - �g egy h�z.

- De mi�rt van vesz�ly? - k�rdezgett�k.

- H�t, ha egy h�z �g, az nem el�g vesz�ly?

Odan�ztek.

- Ott egy kona lak�sa van, az pedig nem �ghet - mondott�k -, mert a kon�n�l rend van, te pedig ne bolondozz, mert megj�rhatod.

Persze, a h�z porr� �gett.

T�rt�netem azonban nem z�r�dik le ezzel az esettel.

K�s�bb ugyanis botr�nkozva eml�tettem Zem�kinek, aki azonban felh�borod�s helyett kinevetett, �s azt mondta, hogy viselked�sem komikus lehetett ugyan, de m�skor j� lesz vakl�rm�val nem zavarnom a kona nyugalm�t.

- Vakl�rma? - k�rdeztem t�gra ny�lt szemmel. - Mi�rt vakl�rma, ha csakugyan �g a h�z?

- A kon�n bel�l a h�z sohasem �ghet, mert n�lunk a h�zak vasb�l vannak, �s szikl�ra �p�ltek.

Nem �rtettem, hogy mondhat ilyet �ppen egy behin, akinek legink�bb m�dj�ban van l�tni, milyen nyomor�s�gos visk�kat �p�tenek deszk�b�l �s s�rb�l, val�s�gos t�zf�szkeket. Mikor azonban megjegyeztem, hogy ott voltam a t�zn�l, saj�t szememmel l�ttam a zs�pf�delet �s a t�zet, m�r szigor�an megintett, hogy ilyet nem szabad mondani, mert ez gy�jtogat�s, �s figyelmeztetett egy t�rv�nyszakaszra, amely a gy�jtogat�t szigor�an b�nteti.

Teljesen el voltam k�pedve, de bel�ttam, hogy minden tov�bbi vita medd�. Tudom�sul vettem, hogy az a gy�jtogat�, aki t�zet ki�lt, mikor csakugyan az van.

Ezzel azonban vil�goss�g gy�lt agyamban, �s r�j�ttem a m�r el�rebocs�tott t�telre. Ugyanis a gy�jtogat� �s t�zolt� egym�snak egyetlen �s kiz�r�lagos ellent�te, ez esetben teh�t a behin �szj�r�s kisz�m�that�.

Hirtelen azt k�rdeztem Zem�kit�l, hogy van-e olyan k�nyv, amelyik a behinek gondolkod�sm�dj�t t�rgyalja.

Annak arca felragyogott, megdics�rt, hogy v�gre �rdekl�d�st tan�s�tok a j�zan gondolkod�s ir�nt, �s aj�nlotta, hogy olvassam el n�h�ny jelesebb fozof munk�it, amelyekb�l igen komoly �s rendk�v�l fontos dolgokat fogok megtanulni.

Ezek ut�n a fozofok munk�i csakugyan �rdekelni kezdtek. El�re sejtettem ugyan, hogy hajmereszt� s�letlens�geknek n�zek el�be, de �gy gondoltam, hogy csak a behink�r szimpt�m�inak teljess�g�vel tudok komoly szolg�latot tenni a tudom�nynak, teh�t nekiv�gtam tanulm�nyozni a fozofok �r�sait.

Nyugodtan �ll�thatom, hogy nem b�ntam meg. Ha Eur�pa �sszes humorist�i �ssze�llan�nak, nem tudn�nak olyan mulats�gos s�letlens�geket kital�lni, mint ezek.

Az els� k�nyv, amit kezembe vettem, igen r�gi �r�s volt, de �r�j�t ma is nagyra becs�lik, mert - mint mondj�k - � vetette meg a j�zan gondolkod�s alapjait.

A k�nyv azt �ll�totta, hogy a behint agyveleje emeli az �llat f�l�, amely nyugodtan bekapja a legyet, an�lk�l hogy megfejten�, h�ny l�ba van, m�g a behint a rendszeres gondolkod�s erre is r�vezeti.

M�dszer�t abszol�t sarkalatnak nevezte, �s csalhatatlannak hirdette, olyannak, amellyel az ember minden olyan probl�m�t megfejt, amit v�ges �rz�kszerveivel sohasem ismerne meg.

P�ld�ul a l�gy l�bainak sz�m�t �gy lehet meghat�rozni:

1. l�p�s: A l�gy �llat.

2. l�p�s: Az �llat mozog.

3. l�p�s: A mozg�shoz l�b kell.

4. l�p�s: A l�b az�rt van, hogy a l�gy fel ne boruljon.

5. l�p�s: A l�gy nem borul fel.

6. l�p�s: Hogy egy test fel ne boruljon, ahhoz h�rom szil�rd pont kell.

7. l�p�s: Teh�t a l�gynek h�rom l�ba van.

Mikor ezt elolvastam, megjegyeztem Zem�kinek, hogy a l�gy l�bainak sz�m�t �gy is meg lehetne tudni, hogy megfogunk egy legyet, �s megsz�moljuk a l�bait.

Zem�ki nevetett ind�tv�nyomon, bivaknak nevezett, majd hozz�tette:

- Ilyet m�sok is mondtak, de azoknak fogalmuk sincs a fozofol�gi�r�l, �s igen k�z�ns�ges emberek, amit az is bizony�t, hogy eredm�nyeik eg�szen t�vesek voltak. Majdnem kiv�tel n�lk�l azt �ll�tott�k, hogy a l�gynek hat l�ba van, ami, mint l�ttad, teljes ellent�tben van a j�zan �sz �ltal lehozott tudom�nyos eredm�nnyel.

Ezut�n egy m�sik fozofnak, bizonyos Zum nev�nek a k�nyv�t olvastam. Ennek alapt�tele �gy hangzik:

"A behinnek nincs esze."

A m�velt olvas� persze hajland� volna arra a k�vetkeztet�sre, hogy ennek a behinnek kiv�telesen m�gis volt esze. Ez�rt sietek k�z�lni Zum eredeti elmefuttat�sait. � ugyanis �gy magyar�zza t�tel�t:

Mikor a behin megsz�letik, semmit sem ismer a vil�gb�l. Csak mikor megl�tta az els� szekr�nyt vagy kuty�t, akkor tudja meg, hogy ezek l�teznek. Ujj�t el�bb meg kell �getnie, hogy ne ny�ljon a t�zbe. Az eg�sz elme teh�t nem m�s, mint a k�lvil�gr�l gy�jt�tt eml�kek t�mege, �s semmi sem keletkezik mag�b�l a behinb�l. Nyilv�nval� teh�t, hogy a behinnek nincs esze.

Zem�ki egy m�sik fozofot, Zantimot aj�nlotta legink�bb, mint aki a tiszta �szt legink�bb ismerte. Ez viszont azt �ll�totta, hogy a behinnek csakis esze van, de se keze, se l�ba, se feje nincs. S�t, tov�bbhaladva, fel�ll�totta t�tel�t amely �gy hangzik:

"Semmi sincs, ami van, �s csak az van, ami nincs."

K�rnem kell az olvas�t, ne f�rassza ki el�re nevet�izmait, mert m�g h�travan a bizony�t�s.

- �rz�kszerveink - mondja Zantim - csal�k�k, m�rpedig mi csak ezeken kereszt�l ismerj�k a k�lvil�got. igy azonban nem tudjuk, hogy a j�g meleg-e vagy hideg, mert b�r kez�nkkel hidegnek �rezz�k, lehet hogy val�j�ban meleg, csak mi nevezz�k el ezt az �rz�st hidegnek. �pp�gy sohasem fogjuk megismerni a bolh�t - amit Zantim tudom�nyoss�g ok��rt dingasznak nevezett -, amir�l nem tudjuk, cs�p- e vagy simogat, mert � cs�p minket, �s nem mi �t. M�rpedig mi a cs�p�st �rz�kszerveinkkel �rezz�k, amelyek csal�k�k. A cs�p�st (mit r�viden kategorialattributimperativusnak nevezett) csak a bolha �rzi val�j�ban (azaz posteriopriorice), mert � nem a cs�p�st �rzi, hanem cs�p.

De - folytatja Zantim - a bolha a t�rben van, a cs�p�s pedig az id�ben t�rt�nik. Eszerint a t�r �s id� csak fogalmak, amire k�pzelet�nknek van sz�ks�ge az�rt, hogy elhelyezz�k benne a dingaszt �s a cs�p�st, de �nmag�ban sem a t�r, sem az id� nem l�tezik.

Minthogy pedig minden, ami van, a t�rben �s id�ben van, ebb�l nyilv�nval�, hogy ha ezek nem l�teznek, �gy semmi sincs, ami van, csak a k�pzelet van, ami azonban sem a t�rben, sem az id�ben nincs, teh�t nincs.

De mindezzel nem el�gedett meg. Azt a k�vetkeztet�st is levonta, hogy aneb�k is vannak, mert nincsenek, �s hogy a n�pet el kell nyomni, hogy szabadon �lhessen.

Azt hiszem, az olvas� el sem k�pzeli, hogy a t�bolynak ilyen fok� term�keit a behinek �rt�kelt�k, hiszen meg sem �rthett�k.

Nos, a behinek �ppen az�rt �rt�kelt�k, mert nem �rtett�k. Ezt mondt�k:

- Ebben van az igazi m�lys�g. Zantim oly m�ly elme, hogy eddig a legokosabbak sem tudt�k meg�rteni.

S�t, az�rt is nagyra becs�lt�k, mert mindent ki tudtak bel�le magyar�zni. Egyesek p�ld�ul azt �ll�tott�k, hogy a t�r �s id� l�tezik, �s hogy Zantim �pp ezt akarta mondani hiszen saj�t szavai szerint a t�r �s id� nincs. De minthogy nincs, teh�t lennie kell, mert csak az l�tezik, ami nincs. Persze ellenfelei belekapaszkodtak a l�tez�sbe, �s azt mondt�k, hogy t�r �s id� l�tezik ugyan, de nincs, mert szerint�k - a kett� k�z�tt l�nyeges k�l�nbs�g van.

De minek f�jd�tsuk fej�nket ezzel? El�g az hozz�, hogy Zantim �ta sz�zadok teltek el, �s az�ta a behinek ezerf�le m�ni�kusai mind Zantimot vagdoss�k egym�s fej�hez.

�s mindezt a zagyval�kot persze csak �n adom el� ilyen egyszer� �s vil�gos alakban.

K�rnem kell az olvas�t, ezt ne vegye g�nynak, mert az eredeti sz�veghez k�pest igenis hasonl�thatatlanul �rtelmesebb �s vil�gosabb alakban k�z�ltem. Az eredeti sz�veg legjellegzetesebb tulajdons�ga ugyanis az, hogy a lehet� legegyszer�bb dolgokat is, mint �rz�kel�s, gondolkod�s vagy ak�r bolha, bont�f�s� vagy t�rl�ruha, neh�z munk�val kiagyalt �s nyakatekert szavak m�g� hom�lyos�totta, hogy fozofabb legyen.

�s voltak emberek, akik egy �letet tudtak ezzel elt�lteni an�lk�l, hogy egyetlen gombost�t alkottak volna, vagy egy ty�k�lat raktak volna �ssze. Ezek ut�n m�r csak term�szetes, hogy a behinek �gy nyilatkoztak r�luk:

- Zum egy �ri�si alkot� zseni!

Vagy:

- Zantim nagy �p�t� szellem volt!

De sajnos, m�g erre sem mondhatom, hogy a behinek teljesen egy�ntet�en reag�ltak volna r�.

Egy �zben ugyanis tal�lkoztam a m�r eml�tett prok�val, aki a gyermeksatny�t� int�zetben foglalkozott a gyermekbut�t�ssal. Biztos voltam benne, hogy ez a sz�rny� l�ny, akiben �ppen hivat�s�n�l fogva a behinek minden s�t�ts�g�nek s�r�tett form�ban kellett egyes�lni, nagy tisztelettel fog nyilatkozni a fozofokr�l.

Ann�l nagyobb volt meglepet�sem, mikor ilyen ir�ny� k�rd�semre �gy nyilatkozott:

- Zantim egy ostoba bet�r�g�, az �sszes fozofokkal egyetemben. �pesz� ember nevet azokon az ostobas�gokon, amiket �sszefirk�lt.

Csod�lattal b�multam r�, meg kellett vallanom, hogy n�zet�t teljes m�rt�kben osztom, csak arra k�rtem, okolja meg.

- A val� �letet - mondta - nem lehet �r�asztal mellett kital�lni. Ha betik voln�k, ezeket a naplop� sz�lh�mosokat mindet befogn�m valami hasznos munk�ra.

N�mi gyanakv�ssal megk�rdeztem, mi a v�lem�nye a val� �letr�l �s a hasznos munk�r�l. �vatoss�gom nem volt hi�baval�, mert �gy folytatta:

- Ezek a poros f�l� semmittev�k nem l�tj�k, hogy nyakunkon van a kemon veszedelem, �s ha k�seinket nem k�sz�r�lj�k �lland�an, a n�gysz�g sorsa megpecs�tel�dik. A val� �let teh�t azt k�veteli, hogy a n�gysz�g v�delm�ben minden er�nket egyes�ts�k �s fejlessz�k. A fozofok azonban elpuh�tj�k az ifj�s�got, �s elvonj�k figyelm�ket a k�s �dv�t�l.

Teh�t, ha egy behin a m�sik behin ostobas�g�t kritiz�lja, ez csak az�rt van, mert m�g nagyobb ostobas�got akar mondani.

Ezek ut�n persze azt lehetne hinni, hogy a behinek "kult�r�let�t" kiz�r�lag a fozofok csep�r�g�sa jelentette, �s sohasem voltak b�lcseik.

Furcsa, de azt kell mondanom, hogy voltak. De milyen sz�nalmas sors v�rt ezekre!

Azt ugyanis m�r tudja az olvas�, hogy ha valaki eg�szen �rtelmes dolgokat hirdetne, az ilyet agyonvern�k. �ppen ez�rt csak kev�s �szta meg sz�razon.

De m�gis, hogyan? - k�rdezheti az olvas�. - Ha a behineknek voltak b�lcseik, ezek m�r nem lehettek behinek.

Meg kell teh�t magyar�znom, hogy igenis, voltak k�zt�k majdnem teljesen �pesz� emberek, akiket k�t oszt�lyba soroztak: egyik fajt�t makrunak nevezt�k, �s nevettek rajtuk, a m�sikat lamiknak nevezt�k, �s agyonvert�k vagy meg�gett�k. (Ezek tov�bbi sors�ra m�g visszat�rek.)

A b�lcs �gy lesz makru, hogy egyszer egy okos szav�t f�lre�rtik, kinevetik, �s ett�l kezdve j�form�n szabadon nyilv�n�tja v�lem�ny�t.

A b�lcsek egy r�sze, megismerve a behineknek ezt a tulajdons�g�t, tudatosan menek�lt a makrus�ghoz. Ruh�jukat nem hasogatt�k meg kipu m�dra, hanem eg�szen rendes, �p ruh�ban j�rtak, ami m�r maga is nevet�st keltett. Fut�bolond gyan�nt kezelt�k �ket, �s ak�rmit mondtak, nevets�gbe f�lt.

A makruk m�g tov�bb is mentek. Ha valami k�l�n�sen �rtelmes �s vesz�lyes dolgot akartak mondani, fej�kre cs�rg�sipk�t tettek, �s ujjukat a sz�jukba vett�k. A behinek pedig nagy der�lts�ggel hallgatt�k �ket, szavaikat sokan feljegyezt�k �s odaadt�k a dajk�nak, hogy a s�r� gyereket felvid�tsa vel�k.

A makruk sorsa teh�t csak annyival volt jobb a lamikok�n�l, hogy gyal�zatos hal�l helyett gyal�zatos �let volt oszt�lyr�sz�k. A behinek ked�lyesen h�tba v�gt�k �ket, k�rve, hogy mondjanak valami h�lyes�get. Ha pedig azok azt felelt�k: "fordulj a betikekhez", m�r el�g volt, hogy nevet�g�rcs�t kapjanak, �s megint h�tba v�gj�k a makrukat.

Egy ilyen h�res makru, bizonyos Zolter nev�, bejutott egy rettenetes f�lbetik h�z�ba is. A f�lbetik egyike volt a behin telep legsz�rny�bb csap�sainak, aki prib�kjeivel v�gigrabolta �s puszt�totta a boldogtalanokat. �h�ns�g �s d�gv�sz uralkodott. Nem kell csod�lkozni, hogy a behin t�rt�nelem "az �p�t� �s Keny�rad� Nagy Gy�gy�t�" gyan�nt ismeri.

Ez a sz�rny m�gis h�z�ba fogadta az eml�tett makrut, aki - egykor� feljegyz�sek szerint - igen j�l sz�rakoztatta gazd�j�t. Egy �zben megpillantva a f�lbetiket, hangos vak�-vak�t ki�ltott, de l�ba helyett a zseb�hez kapott. Mikor a f�lbetik megk�rdezte, mi�rt teszi, �gy felelt:

- Ilyen zsebmetsz� haramia k�zel�ben meg kell fognom a t�rc�mat.

A f�lbetik olyan j��z�t nevetett, hogy csak �gy t�ncoltak a bilevei.

Elnevezte a f�lbetiket �ton�ll� zsiv�nynak, apagyilkosnak, liliomtipr�nak �s hasfelmetsz� �r�ltn�k, rem�lve, hogy a sok nevet�s k�zt egyszer valami csak fel�breszti benne a gondolkod�st, de hi�ba. A f�lbetik pedig elnevezte �t a mulattat�s isten�nek, mindenhova mag�val vitte, �s nevetett rajta reggelt�l estig, de - a makru szerencs�j�re �s tragikum�ra - sohasem �rtette meg.

Egyesek ny�ltan meg�rt�k a behin �let ostoba �s hitv�ny volt�t, de a kon�k azt hitt�k, hogy mindez a kemonokra �rtend�, a kemonok pedig a kon�kra gondolt�k. �s b�r mindaz a hitv�nys�g, amit a makruk meg�rtak, �nmaguk k�zt is ugyan�gy puszt�tott, mint a m�sik beh�n�l, sohasem gondoltak r�, hogy saj�t �let�kre is vonatkozhat. Ha egy ilyen azt mondta: "a betikek aljas gonosztev�k", �gy sz�ltak: "j�l megmondta a kemonnak."

Egy Zift nev� makru leplezetlen�l le�rta az eg�sz behin telep minden szenny�t �s borzalm�t. Ennek k�nyv�b�l ma a skor�ban a gyermekeknek magyar�zz�k, hogy kell j��z� bolonds�gokat �rni.

Egy Zad�cs nev� b�lcs azt �rta, hogy a behin �let mindig vigasztalan szenved�s marad, �s rem�lni sem lehet, hogy ez az �tkozott faj valaha is enyh�teni fogja maga okozta gy�trelmeit. Ezt a b�lcset elnevezt�k a "Nagy Vigasztal�nak", mert mint mondt�k, "k�zdelemre �s bizalomra intett benn�nket egy jobb j�v�ben".

Tulajdonk�ppen Zift k�nyv�nek olvas�sa �bresztett azon k�teless�gem tudat�ra, hogy haz�mba visszat�rve nekem is k�zre kell bocs�tanom Kazohini�ban szerzett tapasztalataimat, amivel j� szolg�latot teszek a tudom�nynak �s a nagyk�z�ns�gnek egyar�nt.

Megkezdtem teh�t �tijegyzeteim �ssze�ll�t�s�t. Zem�ki r�v�n siker�lt k�lcs�n szereznem egy �r�g�pet. A dolog term�szet�n�l fogva sz�nd�kom szigor� titok volt, azt mondtam neki, hogy egy hosszabb dolgozatban akarom leleplezni a kemon gyal�zatoss�gait.

�gy az �r�g�pet meg is kaptam, amelyen azonban term�szetesen csak behin bet�k voltak, �s haz�mba val� visszat�r�sem ut�n sz�nd�koztam angolra �ttenni a sz�veget.

Nekikezdtem teh�t munk�mnak. Le�rtam a hinek b�lcs �s nyugodt t�k�letess�g�t, ami akkor abban a k�tyagos k�rnyezetben m�g tiszt�bbnak �s fens�gesebbnek t�nt fel el�ttem, mint �gy ut�lag, a m�velt Eur�p�b�l szeml�lve. Azt�n �tt�rtem a behinekre. Meg�rtam a betikek szemforgat� n�psanyargat�s�t, Zem�ki h�bortjait, a beh�k c�ltalan marakod�s�t az aneb�k k�r�l, a gyermeksatny�t�st �s mindazt a gy�trelmes �nk�nz�st, amivel �let�ket elviselhetetlenn� teszik.

Zem�ki persze t�bbsz�r �rdekl�d�tt munk�m ir�nt, amit azzal h�r�tottam el, hogy m�g nagyon kezdetleges �llapotban van, de elhat�roztam, hogy a forma kedv��rt majd �rok neki n�h�ny oldalnyi s�letlens�get a kemon gyal�zatoss�g�r�l.

Sajnos, ezt a v�g�re hagytam, �s �gy t�rt�nhetett meg, hogy munk�m nem maradt titokban.

Ugyanis az eml�kezetes vereked�s �ta ajt�mr�l a z�r let�rt, a kopogtat�st pedig nem ismerik. Egy �zben Zem�ki hangos pricc-pruccal �ppen legnagyobb munk�lkod�som k�zben rontott be.

Igyekeztem az iratokat gyorsan elt�ntetni, de ezzel csak ann�l ink�bb felh�vtam r� figyelm�t. Hi�ba tiltakoztam, kikapta kezemb�l, �s olvasni kezdte. Mondtam ugyan, hogy ez m�g mind nyers v�zlat, ami teljes �tdolgoz�sra szorul, �s hogy nem szeretem, ha munk�mat ilyen �llapotban olvass�k, azt felelte, hogy ann�l ink�bb el kell olvasnia, mert nekem �s az aneb�knak tartozik azzal, hogy az �tdolgoz�sban seg�ts�gemre legyen.

Zem�ki teh�t neki�lt az olvas�snak, �n pedig megadtam magam sorsomnak, �s el voltam k�sz�lve, hogy elevenen meg�getnek.

Persze mindj�rt az elej�n megk�rdezte, hogy mi�rt kezdem a hinekkel.

�jra azt feleltem neki, hogy mindez, amit itt l�t, csak bevezet�s, hogy jobban meg�rts�k a kemon gyal�zatoss�gait, amiket csak a v�g�n fogok meg�rni.

Zem�ki komoran olvasta tov�bb a hinek der�s �s nyugodt �let�r�l sz�l� r�szt. T�bbsz�r neh�z s�haj szakadt fel kebl�b�l, a v�g�n pedig elismer�ssel �llap�totta meg, hogy a hinek vigasztalan vil�g�nak gy�trelmeit m�g nem �rt�k le ilyen megr�z� sz�nekkel.

Ezzel �tt�rt a behinekre, nekem pedig fogaim vacogtak, �s szeg�ny csal�domra gondoltam. Mondom, mindenre elk�sz�ltem, csak arra nem, ami bek�vetkezett.

Azt r�gt�n meg�llap�totta, hogy nemcsak a kemonok, hanem f�k�nt a kon�k szerepelnek benne, amire m�r v�laszolni sem tudtam, csak les�t�ttem szememet.

Amint pedig tov�bb olvasta, arca mindink�bb felder�lt. K�s�bb az oldalakat egyszer�en v�gignevette.

Eleinte azt hittem, nem �rti, de kider�lt, hogy mindenre kit�n�en r�ismert. Az olvas�st t�bbsz�r f�lbeszak�tva fejtette ki, hogy milyen nagyszer�en mondom meg v�lem�nyemet a sok sz�rny�s�gr�l.

V�g�l fel�llt, hossz� l�ptekkel m�rte v�gig a szob�t, majd hozz�m l�pve, ekszt�zisban kezdte faromat vakarni.

- Nagyszer�en megmondtad nekik! - ki�ltotta. - Ezt a k�nyvet ki kell adni.

Egy hang se j�tt ki a torkomon. Azt se tudtam, fi� vagyok-e vagy l�ny. Zem�ki pedig tov�bb rohant fel-al�, �s nem fogyott ki a dics�retb�l. Egyszer meg�llt, �s fel�m, fordulva hirtelen azt k�rdezte:

- Szerepel benne az �n nevem is. El�ruln�d, kit akarsz ezzel a n�vvel �br�zolni?

El�sz�r azt hittem, szem�lyes s�relm��rt akar k�rd�re vonni. Hiszen mindazt a b�rgy�s�got, ami az � neve alatt szerepelt, � maga mondta, hirdette, cselekedte! De olyan bar�ts�gosan �s �rdekl�dve k�rdezett, hogy meg kellett gy�z�dn�m �rtatlans�g�r�l. Csakugyan nem ismert mag�ra!

A fordulat, minden fantasztikuma mellett, annyiban volt vigasztal� r�m n�zve, hogy Zem�ki haragj�t siker�lt elker�ln�m. Zavaromban csak annyit tudtam mondani, hogy az � neve term�szetesen szimb�lum, de nem �rulhatom el, ki rejlik m�g�tte.

Erre tal�lgatni kezdte, hogy ki lehet. Gyanakodott egy beratnura, majd egy ismer�s betikre gondolt.

- Mindegy - z�rta be a t�preng�st -, a k�nyv j�, �s ki kell adni!

Erre m�r megj�tt a hangom.

- De a betik! - mondtam. - Mit sz�l hozz� a betikem!

- Semmit. Mulatni fog rajta.

- De az Isten szerelm�re, nem olvastad, mit �rtam r�la?

Tepsitalp� maskar�nak neveztem, n�pbolond�t� zsebmetsz�nek, korl�tolt majomnak, akinek csak az�rt vak�znak mert f�lnek t�le.

- Na l�tod! - felelte. - Te magad is tudod, milyen korl�tolt majom. Hogy k�pzeled, hogy mag�ra ismerne? Azt fogja hinni, valamelyik kemon betikr�l van sz�, vagy hogy mindez az �tmeneti vagy f�lnyers kor le�r�sa. Ha m�gis megk�rdezn� t�led, te is ezt fogod neki mondani, �s k�sz.

M�g sok�ig lelkesedett, �r�m�t fejezte ki, hogy �gy szem�be v�gom ennek a k�tyagos t�rsas�gnak minden h�lyes�g�t.

- �s az is nagyszer� - mondta -, ahogyan megv�dted az aneb�t egyes szemf�nyveszt� farizeusok ellen�ben. Igen helyesen mondtad ki, hogy ezek csak az �zlet�rt maszlagolj�k a n�pet. Sok ilyen k�nyv kellene, hogy helyre�ll�tsuk a s�rga kavics �s a n�gysz�g tiszta kultusz�t, kimentve azokat a s�rb�l, ahov� ezek tiport�k!

Besz�lt m�g a kipu megv�d�se k�r�li �rdemeimr�l is, amelyek persze szint�n abban nyilatkoztak, hogy r�mutattam a k�klerek handaband�ira, �s b�tor ki�ll�st tan�s�tottam a sz�k klasszikus t�sk�i mellett.

- Bizony - mondta -, sok ilyen harcos ki�ll�sra volna sz�ks�g�nk, hogy megtiszt�tsuk az aneb�kat a szennyt�l, �s seg�ts�nk �rv�nyre juttatni a kon�ban azt a sok szunnyad� �rt�ket, ami most elnyomva s�nyl�dik a sz�lh�mosok t�leked�s�ben.

Azt hiszem, a behinek k�zt ez volt a legnagyobb meglepet�sem. Egy sz�t sem �rtettem az eg�szb�l.

V�gre fel�llt �s elb�cs�zott, mondv�n, hogy siet egy ruhaszaggat� mesterhez, mert holnap egy betik jubileum�ra megy, ahol � lesz az �nnepi sz�nok, �s ehhez kell ruh�j�t kipus�tani. K�rt m�g t�lem n�h�ny s�rga kavicsot, hogy a betikn�l legyen mit a h�na al� szor�tani, �s lelkendezve elrohant.

- A k�nyvet pedig ki kell adni - mondta az ajt�b�l. Megl�tod, az a korl�tolt majom hogy fog rajta r�h�gni, mi meg �rajta!

Az aj�nlat cs�b�t� volt, de n�mi gondolkod�s ut�n arra j�ttem r�, hogy �ppen ez�rt nincs �rtelme kiadni. Hogy is volna k�pzelhet�, hogy olvas�sa ak�r egy jott�nyival is okosabb� tegye �ket vagy fikarcnyival is elviselhet�bb� tegye �let�ket ekkora �rtetlens�g mellett. Kiadjam jobb sorsra �rdemes �tle�r�somat, hogy fut�bolondok b�rgy� r�h�g�s�nek t�rgya legyen?

Arr�l viszont, hogy mi lett volna a sorsom, ha meg�rtik, jobb nem besz�lni.

�pp ez�rt ink�bb megmaradtam eredeti sz�nd�kom mellett, hogy k�nyvemet hazahozom a m�velt Nagy-Britanni�ba, ahol a nagyk�z�ns�g, haz�m fennk�lt vezet� f�rfiaival egy�tt bizony�ra j�t fog mulatni Zem�ki �s a betik hat�rtalan korl�tolts�g�n.

�gy siker�lt elker�ln�m, hogy makru legyen bel�lem, �s k�znevets�g t�rgy�v� v�ljak.

Tizennegyedik fejezet

Szerz� megmagyar�zza a koncs �s a namuk furcsas�gait - A s�rgaf�l�ek �s k�kf�l�ek h�bortja, ami szerz�t is mag�val r�ntja - A Liftmester �s a Gomb�cmester tragikus sorsa - A namuk zavaros besz�de a koncson - Szerz� naiv k�s�rlete balul v�gz�dik, de m�gis szerencs�sen hagyja el a koncsot - Szerz� hi�ba pr�b�lja meg�rteni a tapasztalt furcsas�gokat

El�re is bocs�natot kell k�rnem a nem orvos laikust�l, hogy a kipur�l �rt fejezetnek sz�m�ra �nmag�ban is fejf�jd�t�an terhes h�bortjait m�g egy behin ostobas�g le�r�s�val tet�zem. Ments�g�l legyen szabad megeml�tenem, hogy az ott r�szletesen le�rt mufrukoknak az emberi besz�d elront�s�ban val� tev�kenys�g�t nem ismern�nk fel a maga telj�ben, ha elhallgatn�m egy kalandomat, melyet a koncs alatt kellett elszenvednem, ahol akaratomon k�v�l engem is namuknak n�ztek, m�rpedig tapasztalatom szerint a namuk �s mufruk igen k�zel es� fogalmak.

Koncsnak azt nevezik, ha t�bb ember �sszej�n egy helyen, �s �sszevissza kiab�lnak. Ez�rt tal�n �sszej�vetelnek vagy gy�l�snek lehetne ford�tani, de persze a mi �sszej�veteleinkt�l alapj�ban k�l�nb�znek.

Haz�mban is szok�sos, hogy a tisztes polg�rok egyes�letekbe t�m�r�lve alkalomadt�n �sszej�nnek, hogy tapasztalataik k�lcs�n�s kicser�l�s�vel ismereteiket b�v�ts�k. Ugyancsak �sszej�veteleknek nevezhetj�k b�lcs t�rv�nyhoz�ink �l�seit is, ahol legjelesebb sz�nokaink megkap� besz�dekben ismertetik a hallgat�s�ggal, hogyan lehetne a b�ke �s kereszt�ny civiliz�ci� biztos�t�s�ra szembesz�llni azokkal a vesz�lyekkel, melyek ezeket egyes k�lorsz�gok �rm�nya, illetve az ellenp�rt r�sz�r�l fenyegetik.

Mindezen �sszej�vetelek alapja mag�t�l �rtet�d�en a j�zan elme, amely n�lk�l sz�nokaink �ldozatos f�radoz�sainak, nemde, nem is volna �rtelme.

De hogyan ford�thatn�m le haz�m nyelv�re a koncs�t, melynek egyed�li c�lja az esetleg m�g fenn�ll� emberi j�zans�gnak �rtelmetlen sz�halmazokkal val� kiolt�sa?

Ezek ut�n tal�n felesleges is megeml�tenem, hogy namuknak nevezt�k azt, aki az ilyen koncson vagy saj�t s�letlens�geit, vagy egy namuk pap�rra vetett sz�halmaz�t hadarta el.

Eml�tettem m�r azt is, hogy a koncson mindenki egyszerre kiab�l, azonban sem a namuk szavainak, sem a k�rusnak (hallgat�s�gnak igaz�n nem nevezhetem) nincs �rtelme. Helyesebben sz�lva, a szavaknak maguknak lehet �rtelm�k, de ezt csak a naiv k�ls� szeml�l� v�lheti, mert �k egy�ltal�n nem �rtik egym�st.

Ha ugyanis egy ember egy behinnel besz�l, �s teszem fel azt mondja neki: "s�t a nap", azt m�g meg�rti. Ha azonban ugyanezt a koncson mondja neki, el kell k�sz�lnie r�, hogy k�st r�nt, �s azt feleli: "igen, le kell sz�rni!"

Le�r�som m�r tal�n kiss� zavarosnak t�nik fel, de elk�pzelhet�, mily neh�z egy olyan rendszer le�r�sa, amelynek legl�nyegesebb von�sa a rendszertelens�g. Feladatomat tal�n azon matematikus�hoz hasonl�thatn�m, aki egy gyermekk�z rajzolta szab�lytalan g�rbe vonalat analitikai egyenletekkel akarna �br�zolni.

Egy szab�lyt azonban mindenesetre lesz�gezhetek: a koncson sohasem az �rtelem, hanem mindig a butas�g �sszegez�dik. Furcsa, de �gy van, hogy a behinek �rtelme a jelenlev�k l�tsz�m�val ford�tottan ar�nyos.

Hogy az olvas� az elk�vetkezend�ket j�l meg�rtse, meg kell eml�tenem az el�zm�nyeket.

Egy �zben azt vettem �szre, hogy egyesek f�l�k cimp�j�t k�kre festik, �s ha egym�st megpillantj�k, mutat�ujjukkal megd�rzs�lik az �llukat.

A sok behin h�bort k�zt ez eleinte fel sem t�nt, de a k�kf�l�ek mindink�bb szaporodtak, s�t k�s�bb s�rgaf�l�eket is l�ttam, akik viszont gy�r�sujjukkal d�rzs�lt�k homlokukat.

Lassank�nt az a sejtelmem t�madt, hogy ez is a kipuhoz tartozik, �s ha nem maszatolom be f�lemet, �gy j�rok, mint ruh�mmal, amit a betik parancs�ra v�g�l is �ssze kellett hasogatnom.

Besz�ltem h�t a dologr�l Zem�kivel, �s megk�rdeztem, nem volna-e tan�csos a f�lemet k�kre festeni.

- �, te szerencs�tlen - fortyant fel -, elment az eszed? Ilyet csak megk�tyagosodott bolondok tesznek!

Egy pillanatig majdnem arra gondoltam, hogy a behink�r gy�gy�that�, de hozz�szoktam, hogy ilyen ill�zi�kban sohasem szabad magamat ringatnom. Mindenesetre �gy hat�roztam, hogy egyel�re tiszt�n hagyom a f�lemet.

P�r nap m�lva azonban legnagyobb meglepet�semre Zem�kit mag�t is s�rga f�llel kellett megl�tnom, �s k�zeledtemre nagy igyekezettel d�rzs�lgette homlok�t gy�r�sujj�val.

A jelens�g m�ly sz�nalommal t�lt�tt el, �s gyeng�den hogyl�te fel�l �rdekl�dtem, � azonban k�rd�ssel felelt:

- Hogyan, h�t te m�g nem festetted s�rg�ra a f�ledet?

- Hiszen te mondtad, hogy ne fessem be! - mondtam csillap�t�lag.

- �, te szeg�ny bivak! - nevetett. - Te m�r elfelejtetted, hogy k�kre akartad festeni a f�ledet, holott a k�kek mind aljas gonosztev�k. Igaz kona, akinek van �rz�ke az aneb�k ir�nt, s�rg�ra festi a f�l�t.

Mit felelhettem volna? Igyekeztem megnyugtatni, hogy majd gondolkozom a dolgon, �s mihelyt s�rga fest�khez jutok, be fogom festeni, majd sietve pricc-pruccot mondtam, �s az elk�vetkez� napokban lehet�leg ker�ltem t�rsas�g�t.

Egy napon, munk�m v�gezt�vel, betikemmel egy�tt hazat�rt�nk hivatali helyis�g�be. A s�rga kavicsos dobozt (miut�n betikem h�romszor hozz��rtette r�zkock�j�t) elhelyeztem a polcon, majd egy�tt felment�nk az emeletre, �s azt�n lej�tt�nk. Ez alatt egy t�sk�s sz�ket kellett ut�na cipelnem, aminek c�lj�r�l ugyan fogalmam sem volt, de ett�l kezdve munka ut�n mindennap meg kellett tennem, �n pedig nem �rdekl�dtem az oka ir�nt, �r�lve, hogy egy s�letlens�ggel kevesebb zavarja elm�met.

Egyszer, mikor a t�sk�s sz�ket letettem, �s �ppen hangos vak�-vak�val t�vozni k�sz�ltem, a betik ut�nam sz�lt:

- Holnap nagy megtiszteltet�sben lesz r�szed. Persze m�r a sz�ra is libab�r�s lett a h�tam. Csak akadozva tudtam �r�m�met hangoztatni �s j�v�m ir�nt �rdekl�dni.

- A s�rga f�l� koncson lesz alkalmad bebizony�tani a kona �s az aneb�k ir�nti k�pess�geidet.

Hirtelen m�ly �nv�dat �reztem, hogy Zem�kit olyan k�nnyen ler�ztam ahelyett, hogy a s�rga h�bort l�nyeg�t k�m�letesen kivettem volna bel�le.

Teh�t sietve s�rga fest�ket ker�tettem, f�lemet befestettem, �s felkerestem Zem�kit, akinek m�r messzir�l nagy igyekezettel d�rzs�lgettem homlokomat gy�r�sujjammal.

Zem�ki �rvendezve �llap�totta meg, hogy a j�zan meggy�z�d�s v�gre. meghozta eszemet, amit �n h�l�s sz�vvel k�sz�ntem meg neki, �s r�viden megk�rdeztem, hogy voltak�ppen mi�rt is festettem be s�rg�ra a f�lemet.

Ezzel persze el�rultam, hogy tettemhez a meggy�z�d�snek �s m�g kev�sb� a j�zans�gnak semmi k�ze nem volt. �n azonban m�r jobban ismertem a behinek term�szetrajz�t. Tudtam, hogy n�luk j�zan meggy�z�d�s alatt egy�tt bolondul�s �rtend�.

Sz�m�t�somban nem is csal�dtam. Zem�ki annyi dics�rettel halmozta el b�lcsess�gemet, hogy m�r magam is majdnem k�telkedni kezdtem �p elm�mben.

Engem azonban jobban �rdekelt a s�rga veszedelem, �s k�rtem, mondjon el mindent, amit a koncsr�l tudnom kell.

Hogy Zem�ki el�ad�s�t meg�rts�k, eml�keztetnem kell az olvas�t, hogy a hinek csak alapos vizsg�lat ut�n engedik be a betegeket a behin telepre, mert vannak olyan elmebetegek, akik behinnek k�pzelik magukat, holott csak rendes paranoi�juk van, ami n�luk gy�gy�that�.

Erre mintegy �tven �vvel ezel�tt egy tragikus eset k�sztette a hineket, mikor k�t szerencs�tlen paranoi�st a behinek felkoncoltak.

Tudjuk ugyanis, hogy a paranoia kor�ntsem �li meg oly teljes m�rt�kben az elm�t, mint a behink�r. Vannak sokan, akik egyetlen r�geszm�j�kt�l eltekintve eg�szen j�zanul gondolkoznak, �gyhogy a laikus �szre sem venn� a k�rt.

Az egyik ilyen beteg teh�t idebent arr�l kezdett besz�lni, hogy a hinekn�l l�tott egy nagyszer� dolgot, a liftet. Azt aj�nlotta, hogy a behinek is l�ss�k el lifttel a magasabb h�zakat, �s az igen j� lesz.

Szavait el�sz�r nagy hahota fogadta, �s hinnek nevezt�k, akinek semmi �rz�ke a b�to ir�nt, amely megk�veteli, hogy a behin l�bon menjen az emeletre.

- Mit sz�ln�l ahhoz az elfajzott behinhez - mondt�k neki -, aki egy t�sk�tlen sz�kben �lve, barom m�dj�ra, k�t�f�ken vontatn� fel mag�t az emeletre?

- A lift roml�st hoz a kon�ra! - volt az �ltal�nos v�lem�ny.

Ez id� t�jt t�bben is voltak bent ilyen szerencs�tlen paranoi�sok, akiket puszta k�v�ns�gukra, meggondolatlanul, a behin telepre bocs�tottak.

�gy t�rt�nt, hogy t�bben a lift mellett emeltek sz�t, s�t voltak egyesek, akik �rtekez�seket �rtak a lift mellett. Ezenk�v�l egy m�sik paranoi�s arr�l kezdett �rni, hogy a hinek k�zt sok t�r�s gomb�cot evett, �s b�r j�zan esze tiltakozik a hinek bolonds�gai ellen, de meg kell �llap�tania, hogy a t�r�s gomb�c j� volt, �s javasolja, hogy azt a behinek is fogyassz�k.

Erre m�r felz�dult az eg�sz t�rsas�g. A higgadtabbak fiatalos szertelens�gnek nevezt�k az �j tant.

- D�lib�bkerget�k - mondt�k r�luk -, akik nem akarnak dolgozni �s munk�val haszn�lni a k�znek, hanem megval�s�thatatlan �lmokat hajszolnak.

Hossz� �rtekez�sek jelentek meg arr�l, hogy a t�r�s gomb�c nem egyezik meg az emberi term�szettel, �s hogy eddig minden �h�ns�g oka kimutathat�an a t�r�s gomb�c m�rt�ktelen fogyaszt�sa volt.

A liftr�l egyesek azt �rt�k, hogy rendk�v�li f�rads�got r� az emberre, m�sok viszont azt �ll�tott�k, hogy a kona a t�ls�gos k�nyelemben elpusztulna, �s k�ptelen volna magasztos c�ljainak megfelelni.

- A lift kif�raszt �s elpuh�t! - mondogatt�k.

"A lift �s gomb�c eltomp�tja az elm�t a b�to �s az aneb�k ir�nt! - �rt�k m�sok. - Eg�szs�gtelen �ramlatuk roml�sba d�nti a kon�t, �s �ldozatul veti a gyal�zatos kemonnak."

"Lifttel �s t�r�s gomb�ccal akarnak kiirtani benn�nket - �rta egy mufruk -, csak az a k�rd�s, hogy a j�zan behins�g meddig t�ri a k�tm�rgez�st? Itt m�r l�t�nkr�l van sz�.

A lift �s a t�r�s gomb�c �let�nkre t�r, ha idejekor�n �ntudatra nem �bred�nk!"

A komfortist�kat (�gy nevezt�k �k magukat) lamikoknak ki�ltott�k ki, �s az lett a dolog v�ge, hogy mindk�t szerencs�tlen paranoi�st agyonvert�k.

Ez eddig a behinekt�l vil�gos �s logikus volt, tekintve, hogy minden pontosan a feje tetej�re volt �ll�tva. A furcsas�g csak ezut�n k�vetkezett.

A komfortist�k agyonver�se ut�n ugyanis nemcsak nem sz�ntek meg a tanok, hanem h�veik egyenesen megszaporodtak a behinek k�zt. S�t mi t�bb, egyes betikek is hozz�csatlakoztak, �s azt hirdett�k, hogy a szerencs�tlen �ldozatok a kona legnagyobb zsenijei voltak, csak nem �rtett�k meg �ket.

Mikor Zem�ki el�ad�s�b�l ennyit megtudtam, arra k�rtem, mondja meg, hogy j�n mindez a f�l bemaszatol�s�hoz?

- A s�rgaf�l�ek a komfortist�k - felelte -, �s a k�kf�l�ek a korl�tolt antikomfortist�k, akik nem �rtik meg az id�k szav�t.

�gy teh�t meg�rtettem, hogy holnap a liftp�rtiak j�nnek �ssze a koncson, hogy k�vetelj�k a lift elfogad�s�t, amit - Zem�ki szerint - m�r eddig is sok elak betik elfogadott, s�t meg is val�s�tott.

- Igaz�n? - k�rdeztem csod�lkozva. - �s m�gis m�rt nincs n�latok sehol sem lift?

- Dehogy nincs! - felelte botr�nkozva. - S�t, tudtommal te is liftkezel� vagy!

Kiss� zavarban voltam, mert ilyfajta tiszts�gemr�l eddig nem volt tudom�som.

- Hogy? Mi? - dadogtam.

Zem�ki �sszer�ncolta homlok�t.

- H�t nem szoktad tal�n az emeletre felvinni a t�sk�s sz�ket? - k�rdezte m�ly neheztel�ssel. - Micsoda beratnu vagy, ha ezt sem v�gzed?

- A, persze, persze! - siettem megnyugtatni. - H�t sz�val ez a kona liftje!

- H�t mi lenne m�s a lift, ha nem lift?

Mit is v�rhattam volna m�st t�l�k? Undorral hagytam abba a tov�bbi vit�t, �gy gondolva, hogy most m�r mindent meg�rtettem.

Sejtelmem teh�t nem csalt.

Azt a szerencs�tlen paranoi�st ugyanis agyonvert�k, ezek pedig, akiknek halv�ny fogalmuk sincs a liftr�l, �gy k�pzelik el a le-fel j�r� sz�ket. Ezt az utat j�rta h�t meg a gondolat, m�g a behinek elfogadt�k.

Az a t�ny azonban, hogy egy�ltal�n van liftp�rt, azt a gondolatot �bresztette bennem, hogy most alkalmam volna egy �p �s hasznos eszm�t becsemp�szni k�z�j�k.

Ha van liftp�rt - �gy gondoltam -, �s azt mondom nekik, hogy vel�k egy�tt a lift bevezet�s�t k�vetelem, akkor tal�n nem vernek agyon, ha csakugyan a lift bevezet�s�t k�vetelem is.

Elhat�roztam, hogy m�snap a koncson el fogom nekik magyar�zni, milyen az igazi lift, gondolv�n, hogy v�gre alkalmam van nekik �letvesz�ly n�lk�l haszn�lni. Amennyire a szerkezet�t ismertem, �tgondoltam, v�zlatokat �s r�szletes magyar�z� sz�veget k�sz�tettem, hogy m�snap k�z�ljem vel�k.

Ma is csod�lkozom akkori naivit�somon.

A koncs a gyermeksatny�t� int�zetnek abban a pajt�j�ban volt, ahol egyszer �n is �tadtam a prok�nak a s�rga kavicsokat.

A s�rgaf�l�ek igen sokan j�ttek �ssze, �s k�lcs�n�s �r�m�kben d�rzs�lgett�k homlokukat.

Egyszer csak a pajta egyik v�g�ben fel�llt az asztalra egy behin. Test�t rongyokk� lyuggatott ter�t� fedte, a lyukakb�l zsinegeken sz�nes kavicsok �s bog�rhull�k l�gtak. Mikor gy�r�sujj�val megd�rzs�lte homlok�t, a s�rgaf�l�ek vel�tr�z� jajgat�ssal vak�ztak.

- Ki ez? -- k�rdeztem a mellettem jajgat� Zem�kit�l.

- Egy namuk.

- Mi az, hogy namuk?

- Namuk az, akinek hivat�sa a val� igazs�got megmagyar�zni.

Mikor a zenebona megsz�nt, a namuk besz�lni kezdett.

- Az�rt j�tt�nk ide, hogy a kon�t a v�gvesz�lyt�l az igaz b�to �sv�ny�re vezess�k, megmentve az �rv�nyt�l, melybe a hitv�ny antikomfortist�k akarj�k d�nteni, hogy a kemonok �ldozat�v� legy�nk.

Erre m�g nagyobb �v�lt�s volt a v�lasz.

- Mi csak azt k�vetelt�k - folytatta a rongyos -, hogy a k�temeletes �s enn�l nagyobb h�zakat l�ss�k el lifttel. Az antikomfortist�k azonban minket, a legjobb kon�kat, elneveztek hineknek, s ezt a gyal�zatot �ntudatos kona nem t�rheti el.

Mondanom sem kell, hogy az �v�lt�s �jra felharsant.

Ez�rt a k�vetkezend�kben r�vids�g ok��rt z�rjelbe tett felki�lt�jellel fogom jelezni az �v�lt�s fokoz�d�s�t. (Ugyanis mindig �v�lt�ttek, csak a fokozatban volt k�l�nbs�g.)

- A kemonnak ezek a b�rencei(!) nem �tallt�k a t�r�s gomb�cot is gyal�zattal illetni, �s azt h�resztelik, hogy mi szellemis�get k�vet�nk el, m�ghozz� a s�rga kavics jelenl�t�ben (!), viszont elfelejtkeznek arr�l, hogy aki a n�gysz�g el�tt nem fogja meg a l�ba fej�t, annak semmi joga m�sokat kioktatni, m�rpedig ezt a gyal�zatoss�got t�bb antikomfortist�r�l bebizony�tott�k(!!).

Mi teh�t a gal�d aknamunk�ra �s aljas kih�v�sra nem felelhet�nk m�ssal, mint hogy tov�bbra is k�vetelj�k a lift bevezet�s�t, de most m�r nemcsak a k�temeletes, hanem az egyemeletes, s�t a f�ldszintes h�zakba is!

A t�r�s gomb�cr�l pedig csak annyit akarunk mondani t�mad�inknak, hogy aki a t�r�s gomb�cot szellemis�gnek nevezi, az lamik vagy legal�bbis a kemon konkolyhint�je. A t�r�s gomb�c j� �s er�t ad, ez�n teh�t nemcsak nem tesz�nk le arr�l a k�vetel�s�nkr�l, hogy a s�rga kavicsot t�r�s gomb�cnak nevezz�k (!), de k�vetelj�k, hogy minden kona nem egy, de k�t s�rga kavicsot kapjon, egyet a bal, egyet a jobb h�na al� (!!), �s l�ss�k be v�gre, hogy a s�rga kavics csak a t�r�s gomb�c dics� neve alatt t�pl�l �s ny�jtja az igazi er�t a kemon ellen (!!).

Ezzel lesz�llt az asztalr�l. A s�rgaf�l�ek teljes g�zzel vak�ztak, sokan k�r�lvett�k a namukot, �s gy�r�sujjukkal csaknem led�rzs�lt�k a b�rt homlok�r�l, ami - Zem�ki szerint - annak a jele, hogy igazat mondott.

Azt teh�t m�r l�ttam, hogy a t�r�s gomb�c is osztozott a lift sors�ban.

Ut�na m�sik namuk k�vetkezett, hasonl�, vagy ha lehet, m�g rongyosabb ruh�ban. Hogy a felki�lt�jelek ne zavarj�k az olvas�t, ezeket mell�zni is fogom, �gy is elk�pzelheti a sz�rny� kakof�ni�t.

Azzal kezdte, hogy a Nagy Liftmester gondolatait fogja ismertetni. Ezzel le�lt, �s el�vett egy pap�rlapot, melyr�l olvasni kezdte a szerencs�tlen paranoi�s �r�sait.

Most k�rem az olvas�t, fog�ddz�k meg.

A Liftmester sz�vege ugyanis nem volt m�s, mint a lift szab�lyszer� le�r�sa. Hogy a lift egy kis h�zik�, amibe be�lnek, �s villamos er� viszi fel az embert az emeletre, �s lefel� is lehet vele ereszkedni f�rads�g �s gyalogl�s n�lk�l.

Ha pedig m�g k�telyem t�madt volna e tekintetben, hogy ismerik a lift mibenl�t�t, azt is eloszlatt�k azok az eredeti rajzok, amiket ut�na bemutatott, �s amelyek teljesen megegyeztek az �ltalam k�sz�tett v�zlatokkal.

�szint�n sz�lva mit sem �rtettem a dologb�l.

H�t ha ezek ismerik a Liftmester elgondol�sait, �s ilyen fogcsikorgat� d�hvel k�vetik eszm�it, hogyan lesz m�gis a liftb�l t�sk�s sz�k, amit a szeg�ny dobozr�z�nak kell cipelnie az emeletre �s vissza?

Ut�na bejelentette, hogy most a nagy mufruk: a Gomb�cmester szavait fogja el�adni.

Erre m�r el�vettem �tinapl�mat, rem�lv�n, hogy kart�rsaimnak szer�ny k�pess�geimhez m�rten szolg�latot tehetek az elk�vetkez�k fut�lagos lem�sol�s�val. Jegyzeteim a k�vetkez�kr�l tan�skodnak:

A namuk fel�llott, sz�les p�tosszal �s torz grimaszokkal kiab�lni kezdett:

- A t�r�s gomb�c f�tt t�szta �s t�r� kever�ke!

Itt leejtette hangj�t. A t�meg zajongott.

- Tapasztalatom szerint igen j� t�pl�l�k.

Megint meg�llott. Majd nagy l�legzetet v�ve, k�t karj�t magasba emelte, homlok�t �sszer�ncolta, �s �gy b�mb�lte:

- Melegen kell t�lalni!!

Karjait hirtelen mozdulattal lecsapva, az asztalra v�gott, fogait vicsorgatta, jobb kez�t �k�lbe szor�tva, a mennyezet fel� r�zta:

- A testi er�t fenntartja!!

Tenyereit v�zszintesen el�reny�jtva, kerekre csucsor�tott sz�jjal lihegte:

- Ha megett�k, j� �rz�st okoz...

Ezzel visszahullott sz�k�re. K�rem az olvas�t, hogy a most k�vetkezett ord�t�s le�r�s�t�l mentsen fel. M�g most is cseng a f�lem, ha r�gondolok. El�g annyi bel�le, hogy a kiab�l�k a kemonokat szidt�k, �s k�vetelt�k, hogy azonnal has�ts�k fel �ket. Hogy mik�ppen j�n a t�r�s gomb�c a kemonok elleni feneked�shez, azt ne t�lem k�rdezz�k.

A java azonban csak most k�vetkezett.

A namuk (teh�t ugyanaz, aki mindezt elb�mb�lte �s elcsucsorogta) arr�l kezdett besz�lni, hogy mily hat�sosan szolg�lja a lift a kona �dv�t.

- Hajdan - �gy kezdte - a sz�k agyvelej� konzervat�vok azt vetett�k szem�re a Liftmesternek, hogy eszm�i a kona elpuhul�s�ra vezetnek, s�t, a lift egyenesen a kona veszt�t okozza. (Nagy der�lts�g.)

K�rdem azonban �n, mi adja a kona erej�t a gyal�zatos kemonok ellen, ha nem a lift, amely a beratnut a b�to villamos �ram�val �thatva lend�ti a fels�bb szf�r�kba? �s van-e csod�latosabb aneba a h�n al� szor�tott t�r�s gomb�cn�l, mely er�t ad magunkat megtart�ztatni a szellemis�g szenny�t�l, �s er�t ad let�r�lni a falakr�l a kemonok ut�latos k�reit?

Ezzel otthagyta az asztalt, a t�meg pedig felfokozott �v�lt�sben t�rt ki. Ez azonban m�r t�bb volt, mint amit sz� n�lk�l hagyhattam volna.

Nagy elhat�roz�ssal �tverekedtem magam a t�megen, felkapaszkodtam az asztalra, mire �rdekl�dve figyeltek fel r�m, �n pedig n�h�ny keresetlen sz�ban k�rtem, hogy hallgassanak meg, mert magam is a lift bevezet�s�t k�v�nom, �s err�l akarok n�h�ny igaz sz�t mondani.

Ezut�n megpr�b�ltam �ket r�viden felvil�gos�tani t�ved�seikr�l.

- A lift villanyereje nem k�pletesen �rtend� - mondtam -, hanem val�s�gos villanyr�l van sz�.

- �gy van! �gy van!

- A legteljesebb val�s�g!

- Le a gyal�zatos kemonokkal! - z�gta a t�meg. �n azonban folytattam.

- �s a lift nem k�pletesen, lelkileg emeli az embert, hanem bele�l�nk, �s felvisz az emeletre.

- Fel az emeletre! - kiab�lt�k. - Le a kemonokkal!

- A t�r�s gomb�c pedig nem s�rga kavics, hanem t�szta, amit meg kell enni, �s �gy tartja fenn az er�t.

- Er�t! Er�t!

- Er�t a kemonok ellen! - volt a v�lasz.

- De emberek! - kiab�ltam. - �rts�k meg: a Liftmester �s a Gomb�cmester nem a kemonokr�l besz�lt, hanem azt akarta, hogy k�nny�n feljussunk az emeletre, �s megegy�k a gomb�cot, hogy �letben maradhassunk!

- Fel az emeletre! Fel! Fel!

- Liftet �s t�r�s gomb�cot akarunk!

- Le a gyal�zatos szellemis�ggel! - kiab�lt�k. T�bben k�st r�ntva hadon�sztak.

Most kezdtem kij�nni a t�relemb�l. Ny�ltan kimondtam v�lem�nyemet.

- H�t, ha ismeritek a liftet �s a t�r�s gomb�cot, meg tudn�tok mondani, m�rt maszlagolj�tok magatokat t�sk�s sz�kkel �s s�rga kaviccsal? �rts�tek meg, hogy azok, akiket k�vettek, nem ilyen agyal�gy marhas�gokat akartak, hanem �letet, k�nyelmet, t�pl�l�kot!

- T�pl�l�kot!

- Ments�k meg �let�nket!

- Agyonverni a kemonokat! - kiab�lt�k k�seket villogtatva.

A helyzet kezdett vesz�lyes lenni, de a butas�gnak ez a feneketlen, kavarg� mocsara nekem is arcomba kergette a v�rt. Mit b�ntam �n m�r, ha engem is agyonvernek, csak egyszer odamondhassam nekik! A vesz�lyekkel nem t�r�dve igyekeztem �ket t�lkiab�lni:

- T�k�letlen �mokfut�k vagytok! H�t nem gondolj�tok, hogy �gy nem �lni fogtok, hanem nyomorultul elpusztul az eg�sz �k�rcsorda?

L�bammal olyat dobbantottam az asztalra, hogy az hossz�ban kett�hasadt.

A t�meg d�he itt a paroxizmusig fokoz�dott. K�seiket vad d�hvel szurk�lt�k a falakba, �s habz� fogaik k�z�l rik�csolt a csikorg� t�boly:

- �k�rcsorda vagyunk!

- Has�tsuk fel az �mokfut� kemonokat!

A jelenet sz�nalmas borzalmai hirtelen nagy v�ltoz�st lend�tettek meg bennem. Egy pillanat alatt t�ljutottam a harag cs�cspontj�n, �s �gy �reztem, meg�rtettem a behinek legbels�bb l�nyeg�t.

Ha ugyanis a pokol kapuj�n a lasciate volt fel�rva, a behin telep kapuj�ra legtal�l�bban ezt a sz�t lehetett volna v�sni: hi�ba.

M�ly megvet�ssel m�g ennyit mondtam:

- Igazatok van. Leghelyesebb, ha irtj�tok egym�st, m�g kipusztul az utols� kona, kemon, komfortista, antikomfortista. H�l�s lesz �rte a hegy, a v�lgy, a felh�, a naps�t�s, a b�lcs pondr� �s a j�s�gos tigris.

Ezzel lesz�lltam, �s a pr�f�t�k vakmer�s�g�ve!, kezemet karba t�ve, farkasszemet n�ztem a h�borodottak kavarg� t�meg�vel.

Azok pedig vak�zva k�r�lvettek, ujjongtak, szidt�k a kemonokat �s antikomfortist�kat, homlokomnak pedig nekiestek, �s �gy d�rzs�lt�k, hogy csaknem meggyulladt a b�r�m. Azut�n felemeltek, �s azt kiab�lt�k, hogy �n vagyok a legderakabb kona.

S�t, egy tepsi talp� betik is hozz�m csoszogott, �s �nnep�lyesen megfogta az orrom.

- J�l van, kaleb - mondta, �s megr�zta t�rd�n a r�zkock�t. - A kiput �s kon�t m�g egyetlen namuk sem v�dte meg olyan er�teljesen, mint te: Sok ilyen der�k, igaz kona kellene, �s akkor v�zbe fojtan�nk a gyal�zatos ellens�get.

Ezzel fell�pett az asztalra, meleg szavakban mondott nekem nyilv�nos k�sz�netet, �s javasolta, hogy a s�rgaf�l�ek fogadj�k el az �n ind�tv�nyomat, nevezz�k el magukat �k�rcsord�nak, �s homlokukra ragasszanak apr� szarvakat, hogy e magasztos jelv�ny is kimutassa a b�t�t, amely az igaz komfortist�t - azaz most m�r �kr�t - az aljas �s s�t�t antikomfortist�k f�l� emeli, �s ugyanakkor er�t ny�jt a gyal�zatos kemonok ellen.

V�g�l r�m mutatva felsz�l�totta a t�meget, hogy gy�ny�r� szavaim�rt ki�ltsanak r�m vak�t, �s nevezzenek el a j�v�ben f� �k�rnek.

Ezt is el kellett szenvednem.

Haza�rkezve, a t�rt�ntek vad kaleidoszk�pja t�ncolt el�ttem, �s csak �r�k m�lva tudtam magamban valami magyar�zatf�l�t �sszegondolni. Valahogyan �gy k�pzelem a behink�r okozta tompul�st:

L�t�k alapeleme az egym�s elleni feneked�s, amit tal�n valami �r�k, olthatatlan bestialit�snak nevezhetn�k, ha ugyan �sszehasonl�thatn�m az �let��rt gyilkol�, j�zan ragadoz�t ezekkel, akik saj�t �let�k �rdeke ellen puszt�tanak.

Minden csoportnak van bizonyos r�geszmek�re, �s l�tsz�lag ez k�l�nb�zteti meg a m�sikt�l. Ez azonban csak l�tszat. A val�s�g az, hogy nem r�geszm�k�rt k�zdenek, hanem a k�zdelemhez agyalj�k ki a r�geszm�ket. Valaki csak az�rt lesz k�kf�l�, hogy m�s legyen, mint a s�rgaf�l� �s viszont. Mag��rt a vereked�s�rt verekednek.

- De minek akkor a sok elm�let �s vita? - k�rdezhetn� joggal az olvas�. - Ha a behinek egyetlen �leteleme az egym�s elleni acsarkod�s, m�rt kell ehhez kon�t, kemont, komfortot, antikomfortot, b�t�t, kiput �s egy�b fantazmag�ri�kat kieszelni? M�rt nem esik neki mindenki bunk�val a szomsz�dj�nak, magyar�zat n�lk�l?

H�t ez az, amit �n sem �rtek. K�ts�gtelen, hogy a vad�llattal szemben esz�k van, ami k�pess� teszi �ket arra, hogy j�zan �szt�neiket elnyomva, �szt�n�n k�v�li, s�t az �lettel homlokegyenest ellenkez� c�lok�rt is k�zdjenek. Ezt a k�pess�g�ket pedig nemcsak nem nyomja el jobb �nj�k, hanem sz�nd�kosan fejlesztik magukban.

M�g tal�n ezt is meg�rtem. De hogy mi�rt kell a k�zen j�r�shoz �lland�an olyan elm�leteket f�zni, amelyek ennek k�nyelmesebb �s eg�szs�gesebb volt�t akarj�k igazolni, ezt nem �rtem, �s sohasem fogom �rteni.

Tizen�t�dik fejezet

Szerz� megismerkedik a behinek legfurcs�bb h�bortj�val: a n�k �tkez�si szab�lyaival - A nagyrozsd�k k�l�n�s szok�s�t is megismerj�k - Szerz� a sukkon majdnem p�rul j�r - Minduntalan �ssze�tk�z�sbe ker�l a n�k �tkez�si szab�lyaival, �s emiatt sok szenved�sben �s meghurcoltat�sban van r�sze

De t�rj�nk vissza tov�bbi sorsomra. Most egy n�ismerets�g sz�lt bele, ami, mondhatn�m, v�gzetemet okozta.

N�ik �ltal�ban nagyon ut�latosak voltak. P�ld�ul legnagyobb r�sz�nek jobb f�lkagyl�ja le volt v�gva. Borzalmas elk�pzelni is a szenved�st, amit ki�llhattak, �s m�g borzalmasabb volt r�n�zni e szerencs�tlen, torz figur�kra. B�rmily hihetetlen azonban, ezeket a n�ket nem v�rengz� gyilkosok vagy szadista �r�ltek csonk�tott�k meg, hanem �nmaguk vetett�k al� magukat az oper�ci�nak, s�t fizettek is �rte, mert azt is kipunak tartott�k. A f�rfiak pedig nemhogy sz�nakozva fordultak volna el t�l�k, hanem ellenkez�leg: t�bbre tartott�k a f�letlen n�ket.

De nemcsak f�l�ket v�gatt�k le, hanem mindenf�le lehetetlen rondas�ggal igyekeztek a test term�szetes sz�ps�g�t elrontani. Orrukat m�sszel feh�rre festett�k, farukat b�z�s �s ragacsos fest�kkel k�kre m�zolt�k, �s meztelen�l tartott�k, m�g gyomrukra vastag p�rn�kat k�t�ttek, sz�jukat pedig - mint m�r tudjuk - �lland�an zsebkend�vel fedt�k.

Azt a n�t egy�bk�nt, akit szerencs�tlen sorsom az utamba hozott, Zukrul�nak h�vt�k, �s a sukkon ismertem meg.

Az id�ben a sukk mibenl�t�t m�g magam sem ismertem, csak Zem�ki �js�golta egy �zben, hogy ma sukk van, �s aj�nlotta, hogy menjek ki, mert nagyon �rdekes lesz.

�n k�v�ncsian ki is mentem Zem�kivel �s Zerembl�vel. �tk�zben felt�nt, hogy a f�k t�v�ben n�h�ny teljesen agyonrozsd�sodott b�doglemez van fel�ll�tva, amiket tegnap m�g nem l�ttam ott.

Megk�rdeztem, hogy mi�rt nem sz�ll�tj�k el ezeket az �tb�l, m�g valaki megs�rti mag�t rajtuk.

Szavaimra rendk�v�l neheztel� tekintetet kaptam v�laszul.

- Vedd tudom�sul - mondta Zem�ki -, hogy ezek a nagyrozsd�k, miket �nnep�lyes alkalmakkor tesznek ki.

Ebb�l csak annyit �rtettem meg, hogy megint bakot l�ttem, teh�t j�val halkabban �s tisztelettel �rdekl�dtem a nagyrozsd�k mibenl�te ir�nt, mire kider�lt, hogy az is aneba.

- Nem vagyok dicsekv� - mondta Zeremble -, de k�z�lhetem veled, hogy az �n b�dogom m�r nyolcvan �vvel ezel�tt kilyukadt a rozsd�t�l.

�s b�szk�n n�zett k�r�l.

Zem�ki azonban megjegyezte, hogy az � b�dogj�n viszont m�r k�tujjnyi a rozsda.

Most m�r nagyon k�v�ncsi voltam, �s hogy minden bakl�v�st elker�ljek, r�gi tapasztalataim alapj�n h�zelegve dics�rtem Zem�ki nagyrozsd�j�t, b�r fogalmam sem volt, hogy milyen.

Ez a m�d t�nyleg megnyitotta sz�v�ket, �s �tk�zben minden rozsd�s b�dogot elmagyar�ztak.

Zeremble nagyrozsd�ja mellett sok�ig kellett �llanom, mert az �sszes lyukakra felh�vta figyelmemet. K�ts�gk�v�l sz�nalmas �llapotban volt, �s a sz�tes�st�l csak az �vta meg, hogy deszk�ra volt szegezve. Zem�ki pedig m�r�vessz�vel m�rte az egyes nagyrozsd�k vastags�g�t, �s amelyik csak hajsz�lnyival is v�konyabb volt a saj�tj�n�l, azt vadonat�jnak, haszn�lhat� darabnak nevezte, �s a s�rga f�ldig lebecsm�relte. Egyikre azt mondta, hogy ebb�l a tulajdonos ink�bb t�lat k�sz�thetne szellemis�ge sz�m�ra, mire m�g Zeremble is ijedten n�zett k�r�l, �s a ketnire intette.

Zem�ki azonban elem�ben volt. Egy k�l�n�sen impoz�ns rozsdar�tegr�l el�rulta, hogy hamis�tv�ny, a tulajdonos �gy ragasztotta a lemezre. Csod�lkoz�s�t fejezte ki, hogy m�g nem b�ntett�k meg rozsdahamis�t�s�rt.

Egy m�sikr�l azt mondta, hogy nem is az illet��, csak hirtelen betik lett, �s betiks�g�hez �gy v�s�rolta meg egy elszeg�nyedett rozsdatulajdonost�l.

- Pedig - mint mondta - mindenki tudja r�la, hogy nem is itt sz�letett, hogy h�sz �vvel ezel�tt m�g mint k�z�ns�ges �s durva magasvas�t-tervez� dolgozott odakint, ujja m�g most is b�tyk�s a k�rz�t�l. Sajnos azonban nem lehet vele szemben elj�rni, mert bent �l a Rozsdam�r� �s Nyilv�ntart� Hivatalban.

Nagyon fel volt h�borodva, hogy ilyenekre van b�zva a k�zrozsda �gye. Nem mulasztotta el azonban kiemelni, hogy neki - m�rmint Zem�kinek - m�r a d�dapj�t behozt�k, mikor a cip�j�t megette, �s idebent is jeles ember volt: � v�vta ki, hogy a s�rga kavicsot bal helyett a jobb h�n al� kell szor�tani, a nagyapja egy kemont elevenen megny�zott, hetekig annak zs�rj�val kente a f�le cimp�j�t, ami�rt sokan csod�lt�k, de sz�mos irigye is akadt, mint ez nagy emberekn�l szok�s, apja pedig nagy tud�s volt, egyik megalap�t�ja az ellipszol�gi�nak, amennyiben � mutatta ki, hogy a k�r m�rt ellipszis a kona sz�m�ra, mi�ltal hathat�san k�zrem�k�d�tt a kon�ban szunnyad� saj�tos n�pi tudom�nyok felsz�nre hoz�s�ban.

Igy besz�lgetve �rt�nk ki a sukkra. Egy k�r�lker�tett helyre jutottunk, ahol a korl�ton k�v�l sokan �lltak.

Alig voltunk ott k�t percig, mikor hirtelen beszaladt a t�rre k�t v�rben forg� szem� behin, kez�kben roppant hus�ngokkal. Egym�s fej�t �s h�t�t kezdt�k p�f�lni, �s egy perc m�lva folyt a v�r�k, b�r�k pedig cafatokban l�gott.

Seg�ts�g�rt ki�ltottam, s�t a t�meg is ord�tani kezdett artikul�latlan hangokon, de senki sem sietett �ket sz�tv�lasztani. V�gre magam ugrottam be a korl�ton, de megragadtak �s kicib�ltak. �s hi�ba k�veteltem a k�t d�h�dt ellenf�l megf�kez�s�t, azt felelt�k, hogy ez sukk, �s fogjam be a sz�mat.

Mialatt az eszel�s�kkel vit�ztam, a k�zd�k egyik�nek kopony�ja nagy reccsen�ssel beszakadt, a t�meg fel�v�lt�tt, berohant a t�rre, a gyilkost k�r�lvett�k, vak�ztak neki, far�n a nadr�got ronggy� vakart�k, m�g a v�rvesztes�gt�l �s a sz�v t�lterhel�s�t�l ez is �ssze nem esett.

Mid�n pedig felh�borodva k�rdeztem a k�r�l�ll�kat, hogy t�rhetik a n�zetelt�r�seknek ilyen barb�r elint�z�s�t, azt felelt�k, hogy azok nem ellens�gek, ez sukk, �s arra val�, hogy fejlessze az eg�szs�get. �s hi�ba hivatkoztam az oxfordi egyetemen szerzett orvosi diplom�mra, bizonygatva, hogy a beszakadt kopony�j� ember kev�sb� eg�szs�ges, mint az �p, �s csak �r�ltek verik be harag n�lk�l egym�s fej�t, m�g �k j�ttek m�regbe, �kl�k emelkedtek, �s bizony�ra nem ker�ltem volna el a lincsel�st, ha sietve kereket nem oldok.

�gy ismertem meg teh�t a sukk l�nyeg�t. Ugyanis, ha valaki egy embert�rs�t agyon�ti, azt megb�ntetik. De ha el�bb ezt a var�zssz�t mondja: sukk, mentes�l a b�ntet�st�l!

A behinekn�l minden a szavakon m�lik.

�s m�g az volt a szerencse, hogy nem azt b�ntett�k meg, aki nem akarta sukk c�m�n beveretni a fej�t!

Az olvas� persze az ut�bbi mondatot v�konyp�nz� szellemess�gnek v�li, �s mosolyog szavaimon. Sajnos, ezt az �r�m�t el kell rontanom, mert igenis, volt olyan var�zssz� is, amit ha a gyilkos kimondott, nemcsak mentes�lt a b�ntet�s al�l, hanem azt b�ntett�k meg, aki nem akart gyilkolni. Ez volt a buku. De err�l majd k�s�bb. Most tal�n legjobban teszem, ha nem f�z�k komment�rt �r�lts�geiknek ehhez a fajt�j�hoz, ann�l is ink�bb, mert a k�vetkezend�kben sokkal s�lyosabb dologba keveredtem, ami v�g�l a sz� szoros �rtelm�ben v�ve t�nkretett.

A sukk n�z�k�z�ns�g�ben ugyanis �szrevettem egy csontig lesov�nyodott, alig l�zeng� n�t. Kez�ben reszketett a zsebkend�, amit csak nehezen tudott sz�j�ra szor�tani.

Undorom dac�ra megesett rajta a sz�vem. Er�tlens�ge oly sz�nalmas volt, hogy m�r csak mint orvos sem n�zhettem seg�t� sz� n�lk�l. N�mi zavarban voltam, kerestem a szavakat, hogy tudn�k a ketni s�relme n�lk�l jobb t�pl�lkoz�st aj�nlani neki, v�g�l �gy hat�roztam, hogy k�nos magyar�zatok toj�st�nca helyett gavall�r m�dj�ra felaj�nlom neki szellemis�gem egy r�sz�t.

Ez�rt hozz�l�ptem, �s azt az aj�nlatot tettem, hogy otthon lev�, n�lk�l�zhet� szellemis�gemet j�sz�vvel engedn�m �t neki elfogyaszt�sra.

Az olvas� nem is hiszi, milyen heves szemreh�ny�st kaptam v�laszul. Bivaknak nevezett, akinek fogalma sincs a ketnir�l, �s hogy milyen n�nek k�pzelem �n �t, csak nem gondolom, hogy � ezt a rondas�got meg tudn� tenni

- Az ev�sre gondolsz? - szaladt ki a sz�mon.

- Pfuj! Bivak! - vis�totta. - Hogy k�pzeled, hogy �n ilyenekre gondoln�k is! �s legal�bb ne �gy mondan�d!

L�tva azonban nyomor�s�gos �llapot�t �s nyilv�nval� �hs�g�t, mit titkolni sem tudott, legprimit�vebb emberi �rz�sem dikt�lta, hogy a szab�lyokat �th�gva, csillap�tsam �hs�g�t, hiszen �sszeesik. Azt mondtam h�t neki:

- Ak�rhogy is besz�l�nk, az igazs�g az, hogy szellemis�get mindny�jan magunkhoz vesz�nk.

Vis�tozva esett nekem, hogy mit k�pzelek, kell neki az a sz�rny�s�g? Soha �let�ben nem k�v�nta, mert � nem egy olyan n�, �s ezt tudjam meg. Ketni ember ilyenkor k�l�nben sem �gy tesz, hanem azt k�rdi, hogy �hajtotta-e a bikbamot, �s nem illeti gyal�zattal a v�dtelen n�ket.

Itt k�vettem el �jabb bakl�v�semet. Ugyanis az ostobas�gnak ez a makacs �nfej�s�ge kihozott sodromb�l, �s nem hagytam az igazs�got. K�z�ltem vele, hogy orvos vagyok, aj�nlottam, hogy n�zzen t�k�rbe, meg fogja l�tni, mennyire l�tszik rajta az �hs�g, amiben v�gt�re nincs is sz�gyen, hiszen mindny�jan esz�nk, amit el�gg� bizony�t a t�ny, hogy a vil�gon vagyunk.

Annyit sejtettem, hogy meg fog s�rt�dni, de m�r nem sokat t�r�dtem vele, elv�gre ezzel �n nem vesztek, � pedig tan�csommal mindenesetre nyer.

Persze arra, ami k�vetkezett, �lmomban sem gondoltam volna.

A n� ugyanis leveg� ut�n kapkodott, majd torkaszakadt�b�l seg�ts�g�rt ki�ltozott, mire odagy�lt az �rs�g is, akiknek azt hazudta, hogy �n megt�madtam �t, �s hogy el akartam rabolni valamij�t. De hogy mij�t, azt persze nem �rulta el, csak valami legdr�g�bb kincs�r�l besz�lt, holott egy penny �rt�k se volt n�la.

A vakmer� r�galom felh�bor�tott, �s kijelentettem, hogy nemcsak elvenni nem akartam t�le semmit, de a szellemis�g �lvezet�ben akartam r�szes�teni.

Most k�vetkezett azonban igazi meglepet�sem.

Az �r�k szavaimon nagyot nevettek, bolondnak neveztek, kijelentett�k, hogy �ppen err�l van sz�, �s a betik el�

cipeltek, aki viszont egyheti elz�r�sra �t�lt, mert enni akartam adni egy n�nek!

Nem akartam hinni f�lemnek, �s a meglepet�st�l v�dekezni sem tudtam, csak �lltam, mint a sz�l�t�tt, �s fogalmam sem volt, mi t�rt�nik velem.

M�r �r�k �ta voltam lez�rva, mikor gondolataimat annyira rendezni tudtam, hogy helyzetemet meg�rthettem. Teh�t be vagyok b�rt�n�zve, mint valami zsebmetsz�, �s mi�rt? Mert j� voltam �s j�zan.

Kiszabadul�som ut�n felh�borodva panaszkodtam Zem�kinek; � azonban meg�rt�s helyett kinevetett, bivaknak nevezett, �s tan�tani kezdett a ketnire.

B�r bosszantott egy eszel�s f�l�nyesked�se, de igyekeztem t�relemmel v�gighallgatni szavait, rem�lve, hogy az "ismeretekkel" legal�bb fel fogom tudni v�rtezni magamat hasonl� csapd�k ellen.

Mondhatom, hajmereszt� dolgok der�ltek ki.

Azt m�r tudtam, hogy az ev�s illetlens�gnek sz�m�t, de hogy a n�kn�l micsoda nyakatekert h�bortok kapcsol�dnak hozz�, azt sohasem hittem volna.

Most megtudtam p�ld�ul, hogy a gyomron is az�rt viselnek p�rn�t, valamint a sz�jon zsebkend�t, mert mindk�t szerv az ev�ssel van kapcsolatban.

A sz�jat m�g megeml�teni is tilos. A dolgot �gy kell felt�ntetni, mintha a n�nek nem is volna sz�ja.

Persze, eur�pai szempontb�l m�r az is hihetetlennek t�nik fel, hogy az ember sz�gyennek tartsa term�szetes �s becs�letes �letfunkci�j�t, ami n�lk�l nem is �ln�nk, de az a nyakatekert m�dszer, ahogyan ezt a n�knek kellett titkolniok, minden k�pzeletet fel�lm�l. Ha egy f�rfi �s egy n� �sszeker�lt, mindkett� �gy besz�lt, mintha fogalmuk sem volna, hogy sz�j l�tezik a vil�gon, b�r mindkett� tudta, hogy van, �s hogy azt a m�sik is tudja. A sz�j�t csak elker�lhetetlen sz�ks�gb�l nevezt�k meg, de akkor is k�r�l�rva, k�l�n a ketni betart�s�ra k�sz�lt m�szavakkal hol arck�z�pnek, hol gondolatvir�gnak nevezve, b�r �pp�gy semmi k�ze nem volt a gondolathoz, mint a szellemis�gnek, amir�l viszont azt is tagadni kellett, hogy emberek eszik meg, hanem �gy kellett eml�teni, hogy - a g�lya viszi el. Persze, mindenki tudta, hogy hazudnak, �s hogy a m�sik is tudja, hogy hazudnak.

�s a szerencs�tlen n�k a hazugs�goknak ezt a fertelmes szenny�t hordozt�k magukkal eg�sz �let�k�n �t an�lk�l, hogy egy pillanatra is megsz�lalt volna benn�k a sz�gyen �s j� erk�lcs tiltakoz� szava!

�n, aki mindezeket csak le�rom, sokszor gondoltam arra, ildomos-e egy�ltal�n ilyen ocsm�nys�gokat k�zreadnom. Ugyanis olvas�im k�zt bizony�ra sz�p sz�mmal akadnak haz�m er�nyes �s tiszta lelk� hajadonai, akik a j�zan eur�pai civiliz�ci�ban nevelkedve mindig azt tanult�k, hogy a hazugs�g erk�lcstelen dolog, �s akik bizony�ra nem fogj�k tudni mindezt pirul�s n�lk�l olvasni. Szolg�ljon azonban ments�g�l, hogy a sz�gyentelen behin n�kre eml�kezve nem fojthatom el jogos hazafi�i b�szkes�gemet.

A zsebkend�viselet r�geszm�j�re fantasztikus esetet mondhatok el. Megt�rt�nt, hogy egyszer egy n� fedetlen sz�jjal jelent meg az udvaron. Olvas�im nem k�pzelik a botr�nyt, ami erre kit�rt. A k�r�l�ll�k pirulva fordultak el, szem�ket eltakart�k, a n�k sikoltva szertefutottak, v�g�l pedig j�tt az �rs�g, �s a n�t elvitte. De leg�rdekesebb az indokol�s volt: azt mondt�k, hogy a n� - meg�r�lt!

Csak azt szerettem volna tudni, hogy mi az a bikbam, amir�l a n� besz�lt, �s amit fel kellett volna k�n�lnom neki, de ennyi fels�l�s ut�n nem mertem k�rdezni, mert b�r biztos voltam, hogy az is valami kiagyalt ostobas�g lesz, de semmi kedvem sem volt �jabb t�pot adni Zem�ki g�nyj�nak �s megal�z� f�l�nyesked�s�nek. Ezek azt nevetik ki, aki nem ismeri az � fant�zia termelte szavaikat, amik nem term�szeti val�s�gokat jelentenek. Ha ellenben valaki azt nem tudja, hogy mi az ekliptika vagy a hasny�lmirigy, arra tisztelettel tekintenek, mert ez el�kel� sz�nezetet ad.

Hogy teh�t kinevet�s n�lk�l megtudjam, mi a bikbam, kiszabadul�som ut�n �jra felkerestem az el�bbi n�t, �s mindenekel�tt bocs�natot k�rtem el�bbi bivak viselked�sem miatt, majd megk�rdeztem, hogy �hajtotta-e a bikbamot?

A n� arca l�nyegesen megenyh�lt, kijelentette, hogy szavaimat kvar�lja, nem eno�l miattam, a bikbamot pedig �hajtotta.

�gy siker�lt vele megismerkednem. Ekkor tudtam meg, hogy Zukrul�nak h�vj�k. S�t�lni ment�nk, majd Zem�ki is hozz�nk csatlakozott, �s amennyire gy�moltalans�gomb�l tellett, a t�rsalg�s el�g sim�nak volt mondhat�. Igyekeztem olyan t�m�kat v�lasztani, mikr�l rem�ltem, hogy a ketni, kipu �s egy�b csodabogarak akad�lyai nem terjednek ki r�juk. Persze, �gy is mindj�rt az elej�n r�fizettem.

Ugyanis botor f�vel ezt az �rtatlannak l�tsz� mondatot mertem kiejteni:

- Az �g k�k.

(Gondoltam, ebben csak nem lesz hiba!)

De Zukrula nyomat�kosan �gy felelt:

- Igen, k�k volt.

- Most is az - feleltem �rtatlanul, mire lesajn�l� tekintet volt a v�lasz, �n elpirultam, Zem�kit valami �r�ggyel f�lreh�vtam, hogy megk�rdezzem a dolog fel�l, de � mihelyt n�gyszemk�zt voltunk, ezt be sem v�rva heves szemreh�ny�sokkal illetett, hogy besz�lhetek egy n� el�tt jelen id�ben?

�gy der�lt ki, hogy f�rfi �s n� k�zti besz�lget�sben minden ig�t m�lt id�ben kell mondani, jelen id�ben csak olyan n�vel szok�s besz�lni, aki m�r leemelte el�tt�nk sz�jkend�j�t.

Visszamenve igyekeztem magam ehhez tartani, de mondhatom, sokszor a legnagyobb zavarba hozza az embert a k�telez� m�lt id�, mert nem tudja, hogy voltak�ppen a jelenr�l vagy a m�ltr�l van-e sz�. Fogalmam sincs, mi�rt csin�lj�k? H�t nem arra val� a besz�d, hogy val�ban l�tez� dolgokat k�z�lj�nk vele, �spedig f�lre�rt�s n�lk�l?

De alig folytattuk tov�bb besz�lget�s�nket, Zem�ki �jra f�lreh�vott, �s neheztelve megk�rdezte, hogy m�rt mondom a n�nek mindig azt, hogy Zukrula, �s m�rt nem nevezem Zajk�b�nek.

- Mert Zukrul�nak h�vj�k - feleltem egyszer�en.

- Mondd csak Zajk�b�nek.

- � maga mondta, hogy Zukrula.

- Oh, te bivak! - nevetett Zem�ki. - Azt � �gy mondja, mert a ketni nem engedn� meg, hogy � maga Zajk�b�nek nevezze mag�t, de te sz�l�tsd �gy.

M�svalaki tal�n meg�r�lt volna a helyemben, �s �n is csak akkor l�ttam, mily sokat kib�r az ember, ha musz�j. Visszat�rt�nk teh�t, �s ilyen �rtelemben folytat�dott a t�rsalg�s.

Zukrula lassan �jra kedvesebb lett hozz�m, majd arra k�rt, tapintsak vele egy bujpiffet.

Ijedten tekintettem Zem�kire, nem tudv�n, micsoda �j kelepce v�r r�m, de az megnyugtat� szemhunyor�t�ssal felelt, hogy csak tapintsam nyugodtan.

Ezzel persze kor�ntsem volt rendben a dolog, �s dadogva b�r, de be kellett vallanom a bujpiffben val� j�ratlans�gomat, ami Zukrul�b�l lesajn�l� ajkbiggyeszt�st v�ltott ki, �s megjegyezte, hogy �gy l�tszik, a mai f�rfiak ink�bb elm�leti nevel�sben r�szes�lnek, ami nem el�g�ti ki a gyakorlati �let k�vetelm�nyeit.

Zem�ki sietett v�g�l seg�ts�gemre, �s elmagyar�zta a dolgot.

A bujpiff abb�l �ll, hogy a f�rfi �s n� ujjaik hegy�t k�l�nb�z� szab�lyos rend �s �tem szerint �ssze�rintik. Egyszer a f�rfi h�velykujj�t a n� gy�r�sujj�val, m�skor a gy�r�st kisujjal, majd a gy�r�s �s kisujjat a n� mutat�ujj�val s a t�bbi, id�nk�nt pedig egym�s sz�j�ra mutatnak. A bujpiffnek ezer v�ltozata van, az egyetlen k�z�s mozdulat a sz�jra mutat�s, ami mindegyikben el�fordul, de hogy hova mutatnak, azt szigor�an titkolj�k, mert sz�gyellik, csak mint fagmak figur�t eml�tik. Fogalmam sincs, m�rt sz�gyellik, �s ha sz�gyellik, m�rt teszik meg?

Azt is megtudtam, hogy a bujpiffet zene �tem�re szokt�k tapintani. Ez annyiban j�tt kap�ra, mert mikor igen neh�zfej� tan�tv�nynak bizonyultam, azzal mentegettem magam, hogy zene �tem�re bizony�ra jobban tudn�m.

�gy azt�n azt ind�tv�nyozt�k, hogy menj�nk a domboldalra s�t�lni. Elindultunk. Zukrula ekkor hirtelen azt a k�v�ns�g�t nyilv�n�totta, hogy nagyon szeretne egy s�t�tbarna sz�rny� pillang�t k�k cs�kokkal. Hosszas keres�s ut�n fogtam neki egyet, de nem felelt meg, mert s�t�tbarna volt k�k cs�kokkal, � pedig jobban szeretne egy k�k sz�rny�t s�t�tbarna cs�kokkal, melynek sz�rnyait lemet�lve �s kifodrozva ruhakef�je sz�r�re ragasztja, �s az nagyon j� lesz. Mindig is olyan f�rfira v�gyott, aki minden parancs�t teljes�ti, er�set �s zsarnokot, aki asszony�t megkorb�csolja, ha nem engedelmeskedik.

Azt�n az jutott esz�be, hogy olyan sziv�rv�nyt szeretne l�tni, aminek lent az �ve �s fent a l�ba, �s nem �rti, mire val� a technika, ha m�g ezt se tudj�k megcsin�lni. Hogy j� volna kit�rt karral forr� havon szaladni, hogy j� volna mindent-mindent egy l�legzetre kibesz�lni, de hangok n�lk�l, mert az az igazi besz�d, �s a t�k�letess�get �gy �rj�k el, ha nem besz�l�nk, homlokunkat pedig s�rg�ra festj�k, �s hogy mit sz�lok ahhoz a tud�shoz, aki most f�lfedezte az �sszes integr�legyenletek megfejt�s�t, igaz-e, hogy szellemis�g�t piroslila pepita kend�vel szokta letakarni, mert tudjam meg, hogy neki nagyon impon�l az illet�, �s cikk�nek egy p�ld�ny�t arck�zepe el�tt hordja sz�jkend�j�ben.

Meglepetve hallgattam az ismer�sen cseng� szavakat, melyek olyan furcs�n �t�ttek el a behinek paroxizmusba vesz� �r�lts�geit�l. S�t, azon vettem �szre magam, hogy Zukrula csacsog�sai, szesz�lyei, eszm�i val�s�gos �d�l�s volt sz�momra, mert hat�rozottan eml�keztettek im�dott haz�m h�lgyeinek aranyos cseveg�seire, apr� probl�m�ira �s a b�jos n�i l�lek ezer v�ltozat� muzsik�j�ra, ami a gyeng�bb nemet oly izgat�v�, rejt�lyess� �s k�v�natoss� teszi, �s ami a f�rfit arra �szt�nzi, hogy mag�t a sz�p vadnak ut�navesse, elfogni �s kibogozni a rejt�ly magv�t, a val� �s k�zzelfoghat� tartalmat, ami a csapong� hangulatok fug�i �s trill�i k�zt ingerl�en megb�vik, vagy legal�bbis hissz�k, hogy van, ami megb�jjon.

Mondhatom, ebben a pillanatban nem �reztem magam olyan idegen�l, s�t mindjobban belej�ttem a cseveg�sbe, �r�mmel �llap�tv�n meg, hogy b�r a behinek minden szok�st �s int�zm�nyt a feje tetej�re �ll�tottak, a n�i lelket m�gsem tudt�k kiforgatni term�szetes �s igaz val�j�b�l.

�r�m�m azonban nem sok�ig tartott, mert egyszer csak azt k�rdezte Zukrula:

- Ugye az �n kisujjam v�konyabb volt, mint a h�velykujjam?

Ez persze jelen id�ben �rtend�.

B�r a k�rd�s nevets�ges volt, de szokva voltam hozz� �s kacag�s helyett el�z�kenyen megn�ztem a kez�t, �s tiszta lelkiismerettel hagytam helyben, hogy a kisujja v�l�ban v�konyabb.

Zukrula erre felugrott, �s vill�ml� szemmel m�rt v�gig.

- Bivak! - ki�ltotta, majd hozz�tette: - A bikbamot pedig nem �hajtottam! �gy sz� se lehet r�la! - �s elszaladt.

H�ly�n b�multam Zem�kire, aki k�rd�semet be sem v�rva, heves szemreh�ny�sokkal illetett, � is bivaknak nevezett, �s percekbe telt, m�g annyira le tudott csillapodni, hogy magyar�zatot k�rhettem t�le.

�gy tudtam meg, hogy a f�rfinak kutya k�teless�ge a n� kisujj�t vastagabbnak min�s�teni a h�velykn�l, aki pedig nem �gy mondja, kave dolgot k�vet el.

A j�zan olvas� persze azt hiszi, ennek valami term�szeti alapja van, hogy valami m�don v�kony�tott�k a h�velykujjat vagy ilyesmi. Ki kell jelentenem, hogy ez t�ved�s. Az � ujjaik �ppolyanok, mint m�s ember�, csak valaki kital�lta, hogy a v�konyabb h�velykujj b�szkes�g, �s b�r mindenki tudja, hogy ilyen keze senkinek sincsen, m�gis �gy kell �ll�tani, s�t er�s�teni, k�zdeni a n�vel, aki kisujj�t v�konyabbnak mondja, a f�rfi pedig vastagabbnak. Ezen azt�n �r�kig elvitatkoznak, �s a n� boldog, b�r j�l tudja, hogy a f�rfi hazudik. M�g m�s emberek egym�st igazmond�ssal becs�lik meg, a behinekn�l egym�s megbecs�l�s�nek m�rt�ke �ppen az, hogy mekkora hazugs�gra k�pes valaki a m�sik el�tt.

Hogy az �r�lts�g teljes legyen, a ketninek m�g azt a szab�ly�t is megeml�tem, hogy ezt csak arr�l a n�r�l szabad �ll�tani, akivel �ppen besz�l�nk. Annak jelenl�t�ben egy idegen n�r�l �ll�tani a legnagyobb s�rt�s a jelenlev�re.

A bikbam k�rd�se azonban nagyon f�rta az oldalamat, -ez�rt m�snap m�g egyszer felkerestem Zukrul�t, �jb�l bocs�natot k�rtem, kijelentve, hogy rosszul hallotta, �n nem v�konyabbat, hanem vastagabbat mondtam.

Minthogy m�r dupl�n is hazudtam, Zukrula megenyh�lt, �n pedig s�rgetve megk�rdeztem, hogy �hajtotta-e a bikbamot. (A m�lt id�vel m�r tiszt�ban van az olvas�.)

Zukrula �jb�l igen kedves lett, kijelentette, hogy �gy eg�szen m�s, a bikbamot pedig �hajtotta.

Ezzel engem, Zem�kit �s Zerembl�t elvitt egy betikhez, aki felk�t�tte talp�ra a tepsiket, majd leoldotta. Ezt megtette h�romszor, majd egy meleg�tett r�zkock�t v�zbe dobott, a vizet f�lig kiitta, a kock�t egy kilyuggatott kend�be csavarva, mindkett�nket fejbe �t�tt vele, �jra kibontotta, �s p�nzt k�rt t�lem.

Az �sszeget kiss� sokalltam, de odabent nem mertem sz�lni, csak ki�rkezve pend�tettem meg Zem�kinek, hogy ilyen r�vid bikbam�rt kevesebbet is k�rhetne, de Zem�ki j�akarat�an megmagyar�zta, hogy a p�nzt nem a betiknek adtam, hanem a bikrunak. Hevesen tiltakoztam, mondv�n, hogy a bikru fogalom, �s fogalomnak nem lehet fizetni, k�l�nben is saj�t szememmel l�ttam, hogy a betik vette �t a p�nzt, de Zem�ki szemreh�ny�an leintett, hogy ilyet mondani kave, �s megint a szememre hivatkozom, ami nem j�. Ez�rt egyszer s mindenkorra jegyezzem meg, hogy a p�nzt a bikrunak adtam.

Hogy mi a bikru, azzal persze egy�ltal�n nem voltam tiszt�ban, mind�ssze annyi alakult ki bennem fel�le, hogy az �sszes rossz dolgok ok�nak egyes�t�s�re kiagyalt fogalom. Ha �lelmemet elkobozt�k, a bikru vitte el, p�nzemet a bikrunak fizettem. Ha valaki betegs�gben elpusztult, nem a bacilusok �lt�k meg, hanem a bikru. Ha leesett a h�ztet�r�l, a bikru l�kte le. Mikor Zem�ki a kemonok megver�s�re biztatott, tudom�sul kellett venni, hogy nem �, hanem a bikru k�nyszer�t verekedni.

A bikru miatt kell �tel helyett kaviccsal t�pl�lkozni, a betiknek vak�zni, f�vet locsolni, a ruh�t el�getni, �s �ltal�ban az eg�sz �let fejtet�re �ll�t�s��rt �s elviselhetetlens�g��rt a bikrut okolt�k, mely hivatva volt mentes�teni a felel�ss�g al�l a bacilusokat, t�zet, vizet, elkobz�kat �s legf�k�nt a betikeket. Elk�pzelheti ezut�n az olvas�, hogyan puszt�tott itt minden baj �s betegs�g, ahol az egyszer� �s k�zenfekv� okokat, miket n�lunk az elemista is tud, ennyire nem voltak k�pesek �szrevenni.

Most azonban dr�mai fordulat k�vetkezett.

A bikbam ut�n Zem�ki�kt�l meleg pricc-pruccal elk�sz�nt�nk, Zukrula pedig megragadott, �s fut�l�p�sben megindult velem lak�som fel�.

- Tal�n hozz�m akart�l j�nni? - k�rdeztem.

- Nem akartam, hanem akarok - mondta hat�rozottan.

- Hogyan? - h�ltem el a v�ratlan jelen id�re. - Most ketni volt �gy besz�lned?

- Ne k�tekedj - korholt Zukrula. - M�r el is felejtetted, hogy fejbe vagyunk �tve a r�zkock�val?

�ppen haza�rkezt�nk. Mikor bel�pt�nk, Zukrula az ajt�t bez�rva letette sz�ja el�l zsebkend�j�t, �s ekszt�zisban, fuldokolva rebegte:

- Adj�l enni, apuk�m, a szemem kopog az �hs�gt�l, ide azt az �telt, t�md a sz�mba, a gyomromba, hogy v�gre j�llakjam!

Ereimben megh�lt a v�r. Annyira tobz�dott a tilos szavakban, hogy �n, aki m�r lassan beleszoktam a ketnibe, ijedten futottam ki, nehogy �jra bez�rjanak.

Zukrula pedig vis�tva �s gyal�zkod� szavakkal futott ut�nam.

F�lemet befogva menek�ltem, nehogy abba a gyan�ba essem, hogy ezeket a sz�rny� szavakat m�g csak meg is hallgattam.

Olvas�im el sem k�pzelik, mi t�rt�nt.

�jra a betik el� cipeltek, aki egyhavi b�rt�nre �t�lt az�rt, mert NEM adtam enni egy n�nek!

Ugyanis, mint k�s�bb megtudtam, a bikbam �n�luk azt jelenti, hogy mindazt, ami azel�tt tilos �s sz�gyen volt, most k�teless�g megtenni, viszont ami azel�tt ketni volt, most kave lesz!

Olvas�im, ha egy�ltal�n elhiszik ezeket, bizony�ra hasukat fogj�k nevett�kben, olvasv�n egy j�zan esz� ember komikus kalandjait a h�borodottak k�zt, melyeknek komikai zamat�t az a paradox helyzet adja, hogy a h�bortokat minden�ron k�vetni akartam szerencs�tlen j�zan eszemmel, hogy botr�nkoz�sukat kiker�ljem, �s minden �pp ford�tva siker�lt, mert a behinek �r�lts�g�nek l�nyege az, hogy m�g �r�lts�geikben sem k�vetkezetesek.

Mikor egy h�nap m�lva kiszabadultam, minden�ron v�g�re akartam j�rni, hogy hogyan is �llunk a n�k �tkez�si szab�lyaival.

Ett�l kezdve teh�t jobban figyeltem a n�ket.

Egyszer l�ttam egyet, aki mid�n elment mellettem, egy pillanatra lopva, �gy, hogy senki m�s ne l�ssa, fellebbentette sz�ja el�tt zsebkend�j�t, amib�l azt k�vetkeztettem, hogy �hes, csak nem meri tudtul adni.

Az alkalomnak roppant meg�r�ltem, rem�ltem, hogy az � r�v�n sokat megtudhatok. Mell�szeg�dtem teh�t, �s �gy ker�l� �ton megk�rdeztem, hogy mi a v�lem�nye a szellemis�gr�l, mire sietve f�lreh�vott, �s leplezetlen szavakban suttogta el, hogy t�nyleg �hes, �s boldog volna, ha szellemis�gem egy r�sz�t elk�lthetn�.

Nem tagadom, a szavak rendk�v�l kellemesen leptek meg. Botor fejemmel azt hittem, v�gre megtal�ltam az els� �pelm�j� n�t, akinek szavai a val� vil�ggal �sszef�gg�sben vannak.

Elvezettem szob�mba, �s j�sz�vvel feltakartam el�tte �telemet.

A n� le�lt velem szemben, �s l�that�an j� �tv�ggyal esett neki szellemis�gemnek. T�bbsz�r kifejez�st is adott elragadtat�s�nak, hogy ilyen j� �teleket csak �n tudok adni, mit �n mosolyogva h�l�ltam meg, tudva, hogy �teleim a rendes mindennapi hin eb�d marad�kai voltak.

Egyszer a n� nagyot nyelt, majd sz�j�t eg�szen kit�tva felemelkedett, �s �gy k�zeledett arcomhoz, mintha orromat be akarn� kapni.

A k�l�n�s mozdulat kiss� meglepett, megrettenve visszah�z�dtam, � pedig nem kev�sb� csod�lkoz� arccal �lt vissza hely�re.

- H�t nem akarsz a torkomba n�zni?

- A torkodba? Mi�rt n�zzek a torkodba?

Fej�t cs�v�lta.

- K�l�n�s f�rfi vagy. M�sok el�re ki szokt�k k�tni hogy minden falat ut�n kit�tsam a sz�mat.

Megjegyeztem, hogy ilyenfajta ig�nyekr�l eleve lemondok, szerintem az ev�s a j�llak�s�rt van, � pedig folytatta a t�pl�lkoz�st, �s elmondta, hogy egy �zben egy f�rfin�l egy eg�sz lib�t megevett, majd hamisk�san mosolyogva biztos�tott r�la, hogy � m�g t�bbet is meg tud enni, �s k�rt, hogyha n�t akarok etetni, m�skor is hozz� forduljak, m�s n�knek pedig ne higgyek, mert annyi �telemet �gysem tudj�k megenni, mint �, �s nem is olyan j� �tv�ggyal.

Meg�g�rtem neki, mire megadta lakc�m�t, majd az el�bbi f�rfir�l elmondta m�g, hogy annak k�v�ns�g�ra a lib�t csokol�d�val kellett ennie, �s nemcsak a sz�j�t kellett t�togatnia, hanem minden falat ut�n vicsor�tani kellett a fog�t.

M�r er�sen disszon�ns �rz�sek k�noztak, de igazi meglepet�sem m�g h�travolt. A n� ugyanis folytatva megjegyezte, hogy b�r sokat kellett ennie, de sokat is keresett. Igen gavall�r f�rfi volt.

Azzal megt�r�lte sz�j�t, �s - p�nzt k�rt.

A nem v�rt fordulat annyira meglepett, hogy csak dadogva tudtam tiltakozni, mondv�n, hogy j�llakott az �n szellemis�gemb�l, �s semmi joga m�g k�l�n fizets�get is k�rni.

A n�t pedig hirtelen el�nt�tte a m�reg, tombolt, mindennek lehordott, a legnagyobb gazs�gnak nevezte, hogy mikor � nekem �ldozza arck�zep�t, nem vagyok hajland� �t k�rp�tolni, pedig ar�nylag olcs� �rat szabott az ev�s�rt.

Ak�r hiszik olvas�im, ak�r nem, �gy volt!

Hi�ba bizonygattam, hogy semmi joga saj�t �lvezet��rt m�g k�l�n fizets�get is k�rni. Min�l ink�bb pr�b�ltam a j�zan �szre hivatkozni, ann�l m�rgesebb lett.

- �rt�ktelen bivak! - ord�totta. - �n bej�v�k hozz�d, hagyom magam j�llakatni, �s a v�g�n megl�gn�l az �r�val? Majd adok �n neked!

Sz� sz�t k�vetett, �n b�ztam benne, hogy �gysem meri elh�resztelni a n�lam t�rt�nt j�llak�s�t, �s szabadj�ra eresztettem j�zan eszem tiltakoz�s�t. Sz�m�t�saimban persze ez�ttal is csal�dtam.

A n� ugyanis �ktelen �v�lt�ssel felr�ntotta az ajt�t, �s elrohant.

M�snap pedig a betikhez h�vtak, aki k�z�lte, hogy megint panasz �rkezett ellenem: nem fizettem egy n�nek, akinek szellemis�get adtam.

A v�d megd�bbentett. Nem is tagadtam, hogy szellemis�get adtam neki, s�t �ppen erre hivatkozva bizony�tottam, hogy teh�t nem tartozom m�g k�l�n p�nzzel is.

Erre a betik hars�nyan felnevetett.

Bamb�n n�ztem k�r�l, fogalmam sem volt, mi nevetnival� van ezen, �s hozz�tettem, hogy maga a n� jelentette ki, hogy �hes; hogyan j�n � teh�t ahhoz, hogy mid�n k�nz� �hs�g�t megsz�nva, csillap�tom �tv�gy�t, j�sz�v�s�gemet m�g anyagi k�vetel�sekkel h�l�lja meg.

A betik erre m�g nagyobb hahot�ba kezdett, mulats�gos bolondnak nevezett, �s nemsok�ra mindenki jobbra-balra d�lt a kacag�st�l.

Ez v�gleg kihozott sodromb�l, megjegyeztem, hogy a dolog sokkal sz�nalmasabb, mintsem hogy el lehessen nevetg�lni, �s kijelentettem, hogy igazs�gom tudat�ban most m�r ellenig�nyt jelentek be, �s k�rem a n�t�l az �lvezet �r�t, amihez nekem legal�bb olyan jogom van, mint neki.

A kacag�s, ami erre kirobbant, majd sz�tvetette a falakat, hossz� percek teltek el, m�g a betik mag�hoz t�rt, �s k�nnyeit let�r�lve kijelentette, hogy r�g nem nevetett ilyen j�t, de v�gre is a dolog sokkal komolyabb, semhogy nevet�ssel napirendre lehetne t�rni felette, �s v�gt�re a t�rv�ny t�rv�ny, amit alkalmazni k�nytelen, mert en�lk�l felborulna a rend �s a j�zan civiliz�ci�.

Ak�r hiszi az olvas�, ak�r nem, �jb�l bez�rtak!

�n pedig egy h�tig t�prenghettem felette, hogy voltak�ppen mit v�tettem.

Kiszabadul�som ut�n elpanaszoltam kalandomat Zem�kinek is, de az is csak kacagott rajta, f�leg azon, hogy elhittem a n�nek, hogy �hes, holott tudhattam, hogy az ilyenfajt�k nem �hs�gb�l k�rnek szellemis�get. Hi�ba er�s�tgettem, hogy maga a n� k�rt enni, azt felelte, hogy �ppen ebb�l tudhattam, hogy nem enni akar, hanem p�nzt keresni, mert aki igaz�n �hes, az nem mondja meg.

De ezzel betelt a m�rt�k. Ezt a toj�st�ncot nem b�rtam tov�bb. Sohasem tudtam, mikor csap le r�m az �lland�an fejem f�l�tt l�g� Damokl�sz-kard.

�, h�nyszor �hajtottam epedve, hogy b�rcsak az �n agyam is megzavarodna, hogy hozz�juk hasonl�tan�k, �s mindig foly�konyan tudn�m, hogy a feh�ret mely esetben kell feket�nek �s mikor s�rg�nak mondani! De aki �p elm�vel, tiszt�n l�tja a feh�ret, ez a tiszta l�t�k�pess�g olyan zavar� sz�m�ra, hogy sohasem tud megfelel�en hazudni, �s elbukik, mert egyszer a ketni ellen v�t, m�skor a bikbamot s�rti meg, vagy a gyermek bruhuj�t rombolja. Mennyivel jobb az �r�lteknek, milyen boldogok a behinek, �s milyen boldogok a dics� angol �llam alattval�i is, hogy mind magukhoz hasonl�, tiszta, �pelm�j� polg�rt�rsaik k�zt �lhetnek.

Nemsok�ra azonban tudatt�k, hogy sorozatos botr�nyaim miatt �ll�somat elvesztettem.

M�g csak ez kellett nekem! Ide-oda futkostam, Zem�kit k�rtem, hogy seg�tsen, de m�r ez is elfordult t�lem, mint valami gonosztev�t�l. P�r nap m�lva pedig cell�mb�l is kidobtak, �n pedig mehettem vil�gg�.

Visszamentem a betikhez, �s k�ny�r�gve k�rtem, hogy ha megfosztanak szellemis�gemt�l, �ljenek is meg, hiszen megd�nthetetlen matematikai igazs�g, hogy mindenkinek van arck�zepe a szellemis�g befogad�s�ra, amit nem tudok foglalkoz�sommal egy�tt letenni, �s �gy �rzem, meg fogok halni.

A betik azonban megvigasztalt, mondv�n, hogy a vil�gon csak egy igazs�g van, a kona, ami aneba, de ha �letemet vissza akarom nyerni, �ppen j�hoz fordultam, hiszen � az�rt van, hogy t�pl�l�kot ny�jtson a sz�k�lk�d�knek �s t�velyg�knek.

K�nnyezve rebegtem n�h�ny h�latelt sz�t, � pedig arra k�rt, adjam le a polcr�l azt a dobozt, amelyre a bikru neve van �rva.

Mikor odaadtam, kivett bel�le egy s�rga kavicsot, n�h�nyszor a doboz oldal�hoz �t�gette, �s �tadta, hogy szor�tsam h�nom al�.

Megd�bbentett a sz�vtelen cinizmus, ahogyan m�g most is kedve volt tr�f�t �zni egy �let��rt k�ny�rg� embert�rs�val. Sajnos, kiszolg�ltatott helyzetem nem engedte m�lt�k�ppen v�laszolni.

Ehelyett l�bamat k�zbe kapva, m�sik kezemet fejemre t�ve kellett k�ny�r�gn�m, hogy az aneb�k mellett szellemis�get is ny�jtson t�pl�l�kul, hogy �letemet fenntartsam.

A betik azonban nemhogy megenyh�lt volna, hanem felugrott, �s vill�ml� szemmel r�m kiab�lt, hogy a szellemis�gr�l ne merjem azt �ll�tani, hogy az t�pl�l, �s k�l�n�sen ne eml�tsem ezt a gyal�zatos sz�t a s�rga kavics k�zel�ben, mert az aneb�kon ejtett ilyen gyal�zatot k�nytelen lesz igen szigor�an megtorolni.

Csak halv�ny v�dekez�s�l pr�b�ltam megeml�teni, hogy hiszen mindny�jan elk�ltj�k a szellemis�get, m�g az elak betikek is, s�t azok m�g t�bbet.

Ez volt a vesztem. Kijelentette, hogy a betikek - mint az k�ztudom�s� - nem haszn�lnak szellemis�get, �s hozz�tette, hogy ez�rt el fogja m�g l�tni a bajomat. Ezzel gall�romn�l fogva megragadott �s kipender�tett.

A tehetetlen d�ht�l remegve, sok�ig zokogtam. �hesen, korg� gyomorral l�zengtem, c�ltalanul, m�g v�gre a legutols� eszk�zh�z kellett folyamodnom: egy fa al� �ltem, �s k�regettem.

�gy �ltem egy h�tig. Az �jjelt is ott aludtam �t, rongyaimba takar�zva �s f�zva. Az �jjelek pedig mind h�v�sebbek lettek, �s m�g tiszt�lkodni sem tudtam rendesen. Tetvet �s r�h�t kaptam, �s senki sem t�r�d�tt velem.

Egy napon v�gre ment� �tletem t�madt. Eszembe jutott annak a n�nek az esete, aki miatt �ll�somat vesztettem. Elhat�roztam, hogy k�vetem p�ld�j�t, amivel igen k�nnyen lehet �lelemhez �s p�nzhez jutni.

A legels� n�t teh�t f�lreh�vtam, �s bizalmasan megs�gtam, hogy nagyon �hes vagyok, �s hajland� vagyok olcs� p�nz�rt n�mi szellemis�get elk�lteni.

Az erre minden bevezet�s n�lk�l eszeveszetten sikoltozni kezdett, sokan k�r�nk gy�ltek, akiknek �juldozva mes�lte az esetet.

Rettenetes dolgok k�vetkeztek, aminek le�r�s�val nem akarom az olvas� idegeit ig�nybe venni. El�g az hozz�, hogy �t perc m�lva v�resen ter�ltem el a f�ld�n.

Kider�lt, hogy a p�nz�rt ev�s csak n�kre �rv�nyes, a f�rfi ebb�l ki van z�rva. �s az olvas� alaposan t�ved, ha azt hiszi, hogy engem az �rdekei v�delm�re sz�vetkezett n�i nem hagyott helyben. Ellenkez�leg: a f�rfiak voltak azok, akik legalaposabban �tlegeltek, s�t leghevesebben �ppen az, akinek �tel�t az a n� szokta elenni, �gyhogy b�r egy vil�g v�lasztott el e szerencs�tlen fajt�t�l, m�gis sz�vemb�l sajn�ltam ezt a nyomorult, sz�nalmasan b�rgy� �s megcsalt f�rfinemet, amint saj�t leal�zotts�g�t �s kizs�km�nyolts�g�t v�di. Viszont �ppen az eml�tett f�rfi minden �tleg ut�n azt kiab�lta, hogy �n �t meg akartam csalatni!

De m�g mindig nem volt el�g a szenved�sekb�l.

M�snap egy hivatalos ember l�pett hozz�m, k�z�lte, hogy Zukrula feljelent�st tett ellenem, mert egy m�sik n�t�l k�rtem �lelmet, �s val�sz�n�leg s�lyos b�ntet�st kapok. �lm�lkodva k�rdeztem, hogy mi�rt, mire azt felelte, hogy erre egyed�l Zukrula volna jogosult, mert fejbe �t�tt�k a r�zkock�val.

�r�mrepesve mondtam, hogy sz�vesen elfogadom az �telt Zukrul�t�l is, s�t aj�nlottam, hogy �lljon �ssze n�gy-�t n�, akik felv�ltva t�pl�lhatnak, mi�ltal egyre-egyre kevesebb teher esik. � azonban sz�rny�lk�dve jelentette ki, hogy ez lehetetlen, mert Zukrul�t �t�tt�k fejbe.

Aj�nlottam, hogy �ss�k fejbe a t�bbit is, mire m�lys�ges undorral n�zett v�gig rajtam, �s azt mondta, hogy �gy l�tszik, a mocsok legfenek�re z�ll�ttem, �s meg�rdemeln�m, hogy m�gly�n meg�gessenek.

A k�vetkez� napokat m�r a f�l�r�lts�g csendes letargi�j�ban t�lt�ttem, �s azt hittem, enn�l rosszabb m�r nem lehet.

Sajnos, ebben is csal�dtam.

Tizenhatodik fejezet

Itt �r�nk el szerz� kalandjainak legszomor�bb fejezet�hez, mikor a behineken kit�r a bukunak nevezett d�hroham, �s szerz� ennek csaknem �ldozatul esik - A bikrur�l sz�l� r�szt szerz� fenntart�ssal k�zli

P�r nap m�lva, egy reggel igen sokan gy�lekeztek �ssze a k�zelemben, aminek �r�ltem, mert alamizsn�t jelentett.

Egyik�k zs�molyra �llt, �s besz�det mondott a t�bbiekhez. Azt mondta, hogy a kona c�lja b�k�ben �s testv�ris�gben �lni a kemonokkal. Biztos�tani kell teh�t a b�k�t �s szeretetet, a csal�di t�zhely k�lcs�n�s biztons�g�t, �s t�mogatni egym�st az �p�t� munk�ban.

Ezt hallva, �nk�ntelen�l reszketni kezdtem. Nem tudtam ugyan m�g, mit jelent, de v�szj�sl�an j�zanul �s b�k�sen hangzott.

�s most is nekem volt igazam.

N�h�ny perc m�lva ijeszt� menet k�zeledett. Igen sok behin j�tt �t�s sorokban, �s egyszerre l�ptek, ami a megszokott behin fejetlens�gben m�r maga is el�g meglep� volt.

M�g felt�n�bb volt azonban, hogy mind k�st szorongatott kez�ben, mellyel minden m�sodik l�p�sre a f�ld

fel� b�kd�s�tt, �s ezt kiab�lta:

- Zuk!...Zuk!...Zuk!...Zuk!...

Mellett�k egy m�g a betikekn�l is rongyosabb alak l�pdelt, hatalmas oll�t csattogtatva, �s n�ha odaki�ltott nekik n�h�ny sz�t, amit�l azok mindannyiszor egetver� helyesl�sbe t�rtek ki, majd k�s�ket r�zva �v�lt�zt�k:

- H��!...H��!...H��!...

A menetet egy m�sik maskara b�dogdobozzal futk�rozta k�r�l, �s l�lekszakadva osztogatta bel�le a s�rga kavicsot.

Amint k�zelebb �rtek, jobban szem�gyre vehettem a sz�nokot. Kifejez�s n�lk�li, b�rgy� arc; szinte homlok n�lk�l. Arc�t a beleoml�, k�cos haj m�g �llatibb� v�ltoztatta. Az el�rehaladt bazedovk�r messzire r�m�tett d�lledt szem�b�l, amelyhez csak �llkapcsa volt hasonl�an form�tlan. Als� fogsora ugyanis annyira el�re�llt, hogy nem tudta elhelyezni sz�j�ban, ami miatt szavait alig lehetett �rteni, pedig sejtettem, hogy �letem f�gghet att�l, mennyit tudok meg�rteni az esem�nyekb�l.

V�gre, mikor t�lem p�r l�p�snyire haladtak el, siker�lt meg�rtenem, mit besz�l:

- H�tf�, kedd, cs�t�rt�k, szerda ... H�tf�, kedd, cs�t�rt�k, szerda! ...

Sz�jt�tva n�ztem ut�na. Ennek helyeseltek? Ett�l vadultak?

Hirtelen kezet �reztem v�llamon. Megfordultam. K�t k�ses behin �llt el�ttem. Az egyik megsz�lalt:

- Te mit csin�lsz itt?

- K�regetek - feleltem. - De mondd, ki az ott, az oll�val?

- Az a k�sbetik. Nem l�tod, hogy dupla k�se van?

- Mi az, hogy k�sbetik?

- Az a legokosabb betik.

- Legokosabb? Hogyan?

- Mert � r�szes�t benn�nket a k�s �dv�ben.

- Ha legokosabb, m�rt nem szerda-cs�t�rt�k�t mond?

- �gy mindenki tudn� mondani. � tudja, hogyan kell elnyern�nk a k�s �dv�t, �s neki mindig igaza van. Egy�bk�nt is most buku van, �s ez rendk�v�li int�zked�seket tesz sz�ks�gess�. De t�rj�nk a t�rgyra van testhaszn�lati enged�lyed?

- Miii?

- Sz�val, nincs. Akkor szabad r�szt venned a b�kemunk�ban.

- Hogyan?

- Megfogod ezt - �s ezzel egy k�st nyomott kezembe -, vel�nk j�ssz a domboldalra, ahol biztos�tod a b�k�t �s civiliz�ci�t.

- Hogyan?

- �gy, hogy sz�rod a kemonokat, �s azok is sz�rnak t�ged.

Csak ekkor t�rult fel el�ttem a helyzet teljes sz�rny�s�ge. Ezek a szerencs�tlenek most csakugyan gyilkolni mennek. A bukunak nevezett d�hroham, amir�l annyiszor hallottam, de mindig rem�ltem, hogy tal�n nem is val�s�g, �me, kit�rt rajtuk.

Sietve jelentettem ki, hogy az enged�llyel egyel�re nem k�v�nok �lni, de r�m ki�ltott:

- Mondtam, hogy szabad r�szt venned a bukuban!

Azzal bel�m r�gott, �s odal�k�tt a sorba.

Megpr�b�ltam tiltakozni, de hamarosan minden oldalr�l k�sek meredtek fel�m, �s torkomon akadt a sz�.

Megt�rt�nt teh�t, amit sose hittem volna magamr�l. Be kellett �llanom, �s ellenvet�s n�lk�l menetelni a d�h�ng�kkel az ismeretlen v�rf�rd� fel�. S�t, hogy a l�z�lom teljes legyen, k�semmel minden m�sodik l�p�sre a f�ld fel� kellett b�kn�m �s kiab�lnom:

- Zuk!...Zuk!...Zuk!...

Ha pedig a csapat mellett a mad�rfej� r�m fel�nk rik�csolta a cs�t�rt�k-szerd�t, �v�ltenem kellett:

- H��!...H��!...H��!...

M�lys�ges sz�gyennel �rom le ezeket. Sose hittem volna, hogy engem, az angol flotta tisztj�t, a h�borodottak er�szaka ilyen m�lyre tud k�nyszer�teni. De a megal�ztat�s ezzel m�g nem �rt v�get.

Egyszer ugyanis hozz�m l�pett a r�m, �s d�lledt szem�t r�m villantva, elrendelte, hogy az �v�lt�z�st �n vez�nyeljem. Ha � bemondta a szerd�t, nekem k�semmel intenem kellett, mire a t�meg r�kezdte a h��t.

Nem volt teh�t el�g, hogy vel�k kellett bolondulnom, hanem nekem kellett m�sokat is belehajszolnom, mert k�l�nben lesz�rtak volna!

Arcom �gett a sz�gyent�l, �s elhat�roztam, hogy ha siker�lne m�g haz�mba visszat�rnem, r�gt�n lemondok tiszti rangomr�l. �gy �reztem, hogy egy ilyen gy�va rongy, aki egy mad�rfej� torzsz�l�tt fenyeget�seit�l megijedve k�pes a vil�g legs�t�tebb t�boly�hoz �s legaljasabb gaztett�hez cinkosul szeg�dni, nem szennyezheti t�bb� jelenl�t�vel a flott�t. Hogy nem tettem meg, annak egyed�li oka az, hogy, mint az olvas� mindj�rt l�tni is fogja, hitv�nys�gomb�l nemsok�ra siker�lt magamhoz t�rnem.

N�h�ny percnyi menetel�s ut�n ugyanis felt�nt a domb, �s a szemem el� t�rul� borzalomt�l ereimben megfagyott a v�r.

A tet�n a kon�k �s kemonok k�seket forgatva, habz� sz�jjal rohantak egym�snak, �s csakhamar f�lemet repesztette az eg�sz t�bolyda megh�borodottainak vad�llati �v�lt�se.

A betegek nekiszabadulva r�gt�k, t�pt�k, sz�rt�k �s v�gt�k egym�st, �s nem volt, aki megf�kezze �ket!

M�g csak ez kellett szeg�ny fejemnek! Az olvas� elk�pzelheti, hogy �reztem magam, k�nyszer�tve, hogy nyomorultul elpusztuljak �rtelmetlen r�geszm�k�rt, mikhez a j�zan �sznek semmi k�ze. A sz�rny�s�gek hirtelen magamhoz t�r�tettek.

Megpr�b�ltam magyar�zni, milyen borzaszt� dolgot m�velnek, de csak csod�lkozva fordultak hozz�m:

- H�t te �letben akarn�l maradni, mikor a bukuban k�s �ltal halhatsz meg? Elszalasztan�d elnyerni a k�s �dv�t, a legf�bb �r�met, ami�rt �rdemes volt sz�letni? �gy l�tszik, neked nincs �rz�ked a b�to ir�nt!

Sok mindenbe belehajszoltak, de ebbe a borzalomba m�r semmif�le hatalom nem k�nyszer�thetett volna bele. Kijelentettem, hogy nem tudom megtenni azt, hogy c�ltalanul �s �rtelmetlen�l elpusztuljak.

- Bivak! - b�mb�lt�k. - Neked a b�to c�ltalan? F�kezd a nyelved, mert megkeser�l�d, ha a kon�t gyal�zod!

A k�sek ism�t fel�m villantak, �n pedig ijedten k�rtem, engedjenek ink�bb koldulni, nem akarom s�rteni a kona �dv�t, a legjobbakat k�v�nom, csak engem hagyjanak ki a b�t�b�l, hiszen nem vagyok rossz, senki baj�t nem akarom, csak b�k�ben, boldogs�gban �s nyugalomban �lni, �s ugyanezt k�v�nom minden kon�nak.

Irt�zatos szidalmakat kaptam �s b�s�ges �tlegeket. Gy�jtogat�nak, �r�ltnek, hinnek, az emberis�g, a b�to, a bikru �s a civiliz�ci� v�res kez� h�h�rj�nak neveztek, akinek nincs �rz�ke a dics� aneb�k ir�nt.

F�k�nt azonban az h�bor�totta fel �ket, hogy minden kon�nak b�k�t, boldogs�got �s nyugalmat k�v�ntam.

- M�gly�ra a lamikkal! - ord�tozt�k. - M�g csak az kell, hogy gal�d aknamunk�j�val megm�telyezze az eg�szs�ges t�rsadalmat, �s felforgassa a rendet!

Egy m�sik azt mondta, menjek a kemonokhoz bomlaszt� aknamunk�mmal, ott forgassam fel a rendet �s nyugalmat, �s ne itt, ahol mindenki csak b�k�t �s igazs�got akar.

�r�mmel aj�nlkoztam, hogy megyek, �s megmondom ugyanezt a kemonoknak, de nagyon r�h�gtek, �s azt mondt�k, hogy akkor azok vern�nek agyon, de erre m�r k�l�nben sincs m�d, mert buku van, �s most mind szellememmel, mind testemmel annak birtokosa, a kona rendelkezik.

Mikor azt feleltem, hogy a test birtokosa maga az egy�n, r�m rivalltak, hogy ilyen t�vtanokat ne hangoztassak, mert tudvalev�, hogy csak a ruha az eny�m, amit testemre h�zok. Ha ruh�mat valaki el meri venni, azt megb�ntetik, de testem m�r nem az �n tulajdonom, mert a test �s szellem nem maga az egy�n, hanem olyan dolgok, miket a bikru �s a kona k�lcs�nadott, hogy legyen mit be�lt�ztetnem az �nemet k�pez� ruh�ba.

Ekkor m�r k�r�ttem mindenki lamikot ki�ltott, �s k�vetelt�k, hogy mint a k�zb�ke �s civiliz�ci� ellens�g�t, vigyenek a betikhez.

Bel�ttam, hogy itt minden sz� falra bors�. Legjobb, ha kiirtj�k egym�st, csak �n �sszam meg elevenen. Kijelentettem, hogy nem akarom �ket a civiliz�ci�ban �s bukuban zavarni, s�t �szint�n k�v�nom mindk�t f�l min�l eredm�nyesebb munk�j�t (ebben nem is hazudtam), csak engem, nyomorult bivakot, hagyjanak a dicstelens�gben.

De m�r megragadtak, �s cipeltek a betik el�.

H�tamra b�s�gesen zuhogtak az �tlegek, szidalmak �z�ne z�dult r�m, �n azonban ezen a r�vid �ton l�lekben meger�s�dve, eg�szen �talakultam.

Elt�lt�tt az �nel�g�lts�g, hogy v�gre a gy�va meghuny�szkod�sb�l siker�lt magamhoz t�rnem, �s h�s m�dj�ra, a m�rt�rhal�llal is dacolva tudtam szembesz�llni a kerge agy� b�nnel �s aljass�ggal. �thatott a b�szke tudat, hogy v�gre a dics� angol flotta tisztj�hez m�lt�an viseltem magam.

�ppen ahhoz a betikhez vittek, amelyikn�l �n szolg�ltam, �s aki legut�bb kipender�tett. Ez persze hamarosan meg�llap�totta, hogy lamik vagyok, �s elevenen val� meg�get�sre �t�lt.

Az �t�let indokol�s�ban s�r�n el�fordult a "sz�ls�s�ges", "b�kebont�", valamint a "m�rs�kelt" �s "j��rz�s�" jelz�. Az olvas� persze azt hiszi, azokat nevezt�k m�rs�kelteknek �s j��rz�s�eknek, akik nyugalmat �s b�k�t akartak, sz�ls�s�geseknek �s b�kebont�knak pedig azokat, akik a dombon vad �rj�ng�sben sz�rt�k ki egym�s szem�t, �s t�ncoltak embert�rsaik g�z�lg� beleiben.

Nem!

Ford�tva �rtett�k!

Most egy beratnut adtak mell�m, aki nem b�ntott ugyan, de v�gel�thatatlan halandzs�ba kezdett mindenf�le zavaros dolgokr�l, amit persze nem �rtettem, de azt sem, hogy mindezt mi�rt kell nekem v�gighallgatnom. Csak azt jegyeztem meg, hogy s�r�n el�fordult benne a bikru, ami persze most is mindennek oka volt. Nem az �rs�g, hanem a bikru keze cipelt a betik el�, a bikru b�ntetett meg, a bikru rakja a m�gly�t az udvaron s a t�bbi. Tekintve, hogy m�r �gyis minden mindegy volt sz�momra, dacolni mertem a kinevet�ssel, �s egyenesen megk�rdeztem, hogy mi a bikru.

- A bikru a legbetikebb betik - felelte.

- Sz�val, ember?

- M�r nem �l, de �lt.

- �s mi�rt nevezitek a legbetikebb betiknek?

- V�gtelen�l b�lcs tan�t�sa miatt.

M�r a sz�ra is �sszer�zk�dtam. Milyen �r�lts�g lehet az, amit ezek b�lcsess�gnek neveznek! Az�rt kuri�zumk�ppen megk�rdeztem:

- Mit tan�tott?

- Azt, hogy a k�ssz�r�s nem �r�m, hanem k�n, hogy �letre, �s nem hal�lra sz�lett�nk, az�rt nem szabad sz�rni. � mondta ki, hogy nincs betik, hanem mindny�jan egyform�n emberek vagyunk, hogy nem a s�rga kavics t�pl�l, hanem a szellemis�g, amit a bikru �telnek nevezett, �s aki azt m�sokt�l elvonja, az hi�ba viseli a bileveket, val�j�ban k�pmutat� �s zsebmetsz� az. � mondta, hogy b�k�ben, boldogs�gban �s egyet�rt�sben kell �lni.

Az olvas� persze szem�t d�rzs�li, �s nem akarja hinni. K�pzelje el, hogyan fogadtam �n ezeket a szavakat! Nem akartam hinni a f�lemnek.

- Tess�k? - k�rdeztem elh�lve.

De a beratnu m�sodszor is azt mondta.

- Akkor az egy lamik volt! - ord�tottam.

- Hogy mondhatsz ilyen gyal�zatot a legbetikebb betikr�l?! - h�rd�lt fel amaz.

- H�t t�nyleg �lt volna egy ilyen ember, �s ti nem vetett�tek m�gly�ra?

- H�t ... ami azt illeti, m�gly�ra vetett�k, mert az akkoriak nem �rtett�k meg, de hal�la ut�n n�h�ny �vsz�zaddal m�gis elismert�k tan�t�s�t, �s az�ta mindny�jan az � szellem�ben �l�nk.

- Ez�rt szor�tj�tok a h�notok al� a s�rga kavicsot?! Ez�rt veszitek el az �telt az �hez�kt�l, ez�rt sz�rj�tok a kemonokat? - k�rdeztem felh�borodva.

- Mindezt az � dics�s�g�re �s v�delm�ben tessz�k.

- Mi�rt? Tal�n a kemon ellens�ge a bikrunak? Nem gondolj�tok, hogy mindez akkor is gyal�zatos megcs�fol�sa annak a t�telnek, hogy nem szabad sz�rni?

- A kemonok nem ellens�gei a bikrunak. �k is �pp�gy tisztelik.

Meg�llt bennem a l�legzet. Azt hittem, �lmodom. Meg kellett cs�pni a karomat.

- De h�t mondd, szerencs�tlen - ki�ltottam reszketve -, akkor mi�rt csin�lj�tok mindeme borzalmakat?!

- A bikru v�delm�ben, hogy �rv�nyt szerezz�nk tanainak.

- �s a kemonok?

- Azok is azt akarj�k.

(Z�rjelben jegyzem meg, hogy ezt m�r csak fenntart�ssal k�zl�m az olvas�val, mert bevallom, hogy ebben a r�szben m�r nemcsak �, hanem �n magam is k�telkedem. �tijegyzeteim ugyan a fentiek mellett tan�skodnak, magam is tiszt�n eml�kszem a szavakra, de a dolog m�r annyira meghalad minden agydefektust, hogy a megh�borodottakr�l sem tudom mindezt nyugodt lelkiismerettel felt�telezni, �s ink�bb akkori szenved�seim �s az �r�lts�gek �ltal megzavart agyam l�z�lm�nak tulajdon�tom. Hogy m�gis k�zl�m, ezt puszt�n a teljess�g kedv��rt teszem �s az�rt, hogy ha a bikrur�l sz�l� r�sz hallucin�ci� volt is, adal�kul szolg�lhasson az idegorvosoknak akkori helyzetemhez hasonl� ideg�llapotok tanulm�nyoz�s�hoz.)

Tizenhetedik fejezet

Szerz�t m�gly�ra viszik, de csod�val hat�ros m�don megszabadul, majd fontos, de szomor� misszi�t t�lt be, ami a behinek tragikus pusztul�s�t vonja maga ut�n

Az �r�k �rtem j�ttek, megbilincseltek, �s megindultunk a szabadba. El�ttem a beratnu ment, magasra tartva a n�gysz�get. A domboldalr�l vad ord�t�s �s h�tborzongat� hal�lh�rg�s hangzott ide. Odavezettek a m�gly�hoz, l�bamat �sszek�t�zt�k, �s feldobtak r�, mialatt a t�meg �rj�ngve szitkoz�dott.

Egyik azt ord�totta, hogy az �tel ki�nt�se ellen izgattam, hogy �hen vesz�tsem �ket, m�sik, hogy tiltakoztam szellemis�gem elv�tele ellen, mi�ltal m�sokat megraboltam; hogy makacsul ragaszkodtam r�gi, rossz ruh�mhoz, mi�ltal k�zbotr�nyt keltettem, g�nyt �ztem a kipub�l, tagadtam a t�sk�k kellem�t, �s a legk�l�nb�z�bb t�vtanok h�bortj�val m�telyeztem a tiszta k�z�letet, v�rbe, l�ngba, szennybe akartam fojtani a civiliz�ci� �ld�sait. Egyetlen zsong� m�hkas kavargott k�r�ttem, �s �v�lt�tt�k:

- L�z�tott�l a j�zan �sz ellen!

- Kereknek �ll�tottad a k�rt!

- Szemedre hivatkozt�l az aneb�kkal szemben!

- Megr�galmaztad a szellemis�gad� betiket!

- Szellemis�ggel akart�l t�pl�lkozni!

- Felforgattad a k�zb�k�t! T�vtanokkal visz�lyt sz�tott�l!

- Megtagadtad a bikru tanait!

- Enni adt�l egy n�nek!

- Nem adt�l enni egy n�nek!

�n pedig szememet lehunyva mindenbe belet�r�dtem, �s megnyugodva v�rtam a j�t�kony hal�lt, amely v�gre megv�lt a d�h�ng�k gy�tr�seit�l. Megk�nnyebb�lten l�legzettem fel, mikor v�gre meggy�jtott�k a cs�v�t, mosolyogva vettem b�cs�t a k�r�ttem toporz�kol�, megveszett csord�t�l, melynek �v�lt�se egyetlen sz�rny� kakof�ni�ban olvadt �ssze a domboldalr�l idehallatsz� hal�l�v�lt�ssel.

�s ekkor k�l�n�s dolog t�rt�nt.

A kapun t�bb aut� futott be, rajtuk g�z�larcos hinekkel.

A hinek kez�ket a kocsira r�gz�tett sug�rcs�veken tartott�k. A cs�vekb�l feh�r f�st gomolygott �l�. Egyenesen a domb fel� v�gtattak.

Torkomszakadt�b�l kiab�lni kezdtem. A k�r�ttem �ll�k r�gt�n befogt�k a sz�mat, �s fojtogatni kezdtek, de szerencs�re k�s�n.

Az egyik aut� kikanyarodott a sorb�l, �s egyenesen fel�m sz�guldott.

A hinek megjelen�s�re egyszeriben megv�ltozott a helyzet. Az �sszes jelenlev�k, a betiket is bele�rtve, kez�kbe kapt�k jobb l�bukat, �s �v�lt�tt�k:

- Vak�! Vak�!

A hineket roppant tisztelt�k, b�r ut�lt�k, ami azonban nem t�nik paradoxonnak az el�tt, aki ismeri �r�lts�geiket, mert nekik nem a tud�s vagy j�sz�v�s�g impon�l, mint az m�velt eur�pai emberek k�zt szok�sos, hanem ellenkez�leg: a durvas�g �s a buta, nyers er�szak. �s a hinek m�giscsak hatalmukban tartott�k �ket.

A hinek lesz�lltak az aut�r�l, k�teleimet eloldott�k, engem pedig felseg�tettek az aut�ra, �s g�zmaszkot adva kezembe, tov�bbsz�guldottak.

Mindez szinte pillanatok alatt t�rt�nt. Az �r�mt�l alig tudtam magamhoz t�rni. Boldogs�gomat m�g az is fokozta, hogy a kocsiban �l�k k�zt felfedeztem Zatamont. Nem tudtam t�bb� uralkodni magamon. Az �r�mt�l s�rva ragadtam meg a szabad�t� kezet, nem t�r�dve vele, hogy h�l�m semmi l�that� benyom�st nem kelt benne.

K�nnyes szemmel magyar�ztam neki szenved�seimet, �s k�ny�r�gve k�rtem, hogy vigyenek ki magukkal, mert nemcsak nem �rzem magam behinnek, de m�g most is remeg minden porcik�m a sz�rny�s�gekt�l, miknek e felforgatott �s megh�borodott vil�gban ki voltam t�ve.

Zatamon csak annyit felelt, hogy ez a nem l�tez� �let, a kazi, amelyet most m�domban volt tapasztalni.

Nem �rtettem ugyan teljesen, mit akar ezzel mondani, de tiszta l�lekkel jelenthettem ki, hogy soha ilyen m�lyen nem l�ttam be a kazo b�lcs �s t�relmes fens�g�t, mint most, e d�h�dt �mokfut�k k�zt t�lt�tt id� ut�n.

Ezalatt kocsink fel�rt a dombra, �s egyenesen a d�h�ng�k k�z� v�gott. Itt most �rte el tet�pontj�t a m�sz�rl�s. Patakokban folyt a v�r.

Itt is, ott is felt�nt egy r�dra t�z�tt n�gysz�g vagy k�r. A k�sek villogtak, a v�r v�r�sl�tt, a torkokban h�rg�tt az �llati d�h vagy a felhas�tott g�ge v�re. B�g�tt, kavargott �s gyilkolt az eg�sz nekiszabadult t�bolyda. Irt�zat fogott el arra a gondolatra, hogy nekem �pp�gy k�t l�bam �s k�t kezem van, mint ezeknek.

Most mindny�jan felk�t�tt�k a g�z�larcokat.

A hinek er�s g�zsug�rral rontottak k�z�j�k, a cs�vekb�l csak �gy f�ty�lt a roppant nyom�s� g�z. Ezalatt n�h�ny kocsi beker�tette �ket �gy, hogy nem menek�lhettek.

A megvadult �r�ltek az els� l�legzett�l eszm�let�ket vesztve, egym�s ut�n hullottak a f�ldre, de elest�kben is g�rcs�sen szorongatt�k a k�st, szem�k villogott, �s utols�, vad h�rg�s�kben is ezeket tajt�kozt�k a csikorg� fogak: "Bikru! J�zans�g! Aneba! Buku!"

Mikor az utols� is �lomba mer�lt, a hinek lesz�lltak, �sszeszedt�k �ket, �s mindny�jukra k�nyszerzubbonyt h�ztak. Ekkor l�ttam el�sz�r borzadni a hineket: mikor a f�ldre �rve emberv�rbe kellett l�pni�k.

Most tan�cskoz�s kezd�d�tt. Abban valamennyien megegyeztek, hogy ezekkel nincs mit tov�bb k�s�rletezni, �s aj�nlatos volna az �sszes vereked� behineket megsz�ntetni.

�n l�ptem k�zbe, magyar�zva Zatamonnak, hogy val�sz�n�leg nem mindegyik gyilkolt �nsz�nt�b�l. Hivatkoztam saj�t esetemre, �s javasoltam, hogy k�l�n kellene v�logatni a menthetetleneket azokt�l, akiknek fel�p�l�s�hez m�g van rem�ny.

A hinek l�tva, hogy behingyan�s l�temre �rtelmesen besz�lek, maguk�v� tett�k v�lem�nyemet, s�t megk�rdezt�k, hogy milyen m�dszert tartok alkalmasnak a kev�sb� betegek kiv�logat�s�ra.

�n pedig szavaz�st aj�nlottam. Meg kell szavaztatni az eg�sz behin telepet arra vonatkoz�lag, hogy ki �hajtja a bukut.

R�szletesen el kellett magyar�znom a szavaz�s l�nyeg�t, amit �k nem ismertek, �s el sem k�pzelt�k, hogy lehessen az �letre vonatkoz� k�rd�s, ami felett az embereknek k�l�nb�z� v�lem�ny�k van, hiszen az �let teljess�ge csak egyf�lek�ppen �lhet� �t. �k csak tudom�nyos n�zetelt�r�seket ismertek, ott pedig a lakmusz egyszeri k�kre sz�nez�d�se sz�z tud�s ellenv�lem�ny�t megd�nti.

A hineknek m�gis tetszettek szavaim, �s abban �llapodtak meg, hogy tekintve a behinek k�z�tt szerzett tapasztalataimat �s el�g j�zan felfog�somat, megb�znak a szavaz�s v�grehajt�s�val, �s hogy lehet�leg semmi se t�rt�nj�k term�szetellenes �ton, a rem�nytelenek kiirt�s�t is �nmagukra fogj�k b�zni, amennyiben a vereked� p�rtiakat elvezetj�k egy z�rt ter�letre, �s ott k�sekkel l�tjuk el, hogy maguk puszt�ts�k el egym�st.

K�pzelheti az olvas� �r�m�met, hogy szomor� �letemben v�gre kellemes v�ltoz�s t�rt�nt!

Az alv� behineket �sszegy�jt�tt�k, �s besz�ll�tott�k egy nagy, z�rt terembe, ahol egy napig szigor� �rizet alatt voltak, �s csak m�snap t�rhettek vissza cell�ikba.

Engem pedig kivittek k�z�l�k, �s �jra elfoglalhattam helyemet a belohin int�zetben, ahol v�gre tiszta ruh�t kaptam, rendesen megf�r�dtem, megborotv�lkoztam, hajamat a villamos kalap leny�rta, tetveimet kiirtott�k, kicsavart, megnyomor�tott tagjaimat, miken m�g ott v�r�sl�tt a zsineg helye, villamos g�pekkel helyremassz�lt�k, �s �jjel j�llakva, tiszt�n, csendben, villannyal f�t�tt szob�ban, puha �gyban t�rtem nyugov�ra. Senki sem zavart, semmi sem fenyegetett, a holnap tiszta �s biztos volt. A k�jek k�j�t �reztem, mikor a gumimatracos �gyban gondtalanul kiny�jt�ztam.

A hinek megbecs�l�s�re mindenk�ppen r� akartam szolg�lni, nagy buzgalommal szerveztem teh�t a szavaz�st.

M�snap t�z hinnel �s k�t g�zaut�val bementem a behinek k�z�: Megjelen�s�nk roppant respektust v�ltott ki, az �sszes betikek kivonultak el�nk, r�zkock�ikat leoldott�k t�rdeikr�l, �s tenyer�kben tartva k�n�lgatt�k nek�nk, amit persze a hinek nem �rtettek, de �n l�ttam, hogy valami megtiszteltet�sf�le vagy megh�dol�s akar lenni r�sz�kr�l. Nagy el�gt�tel volt sz�momra l�tni, hogy az engem el�t�l� betik r�m�lt al�zattal ny�jtogatja fel�m otromba limlomj�t, s�r� mormol�sok k�zt emlegetve a bruhut, aneb�t, ketnit, kon�t �s egy�b agyal�gy marhas�gokat. Mikor egy s�rga kavicsot is kezembe akart nyomni, nagykedvem t�madt, hogy gall�ron ragadva tork�ba gy�m�sz�ljem "t�pl�l�kukat", de f�ltem, hogy a hinek rossz v�lem�nnyel lesznek r�lam �s kazo felfog�som fel�l.

Kiadtam teh�t a rendeletet, hogy az �sszes behinek gy�ljenek �ssze, mire a jelenlev�k sz�tfutottak, �s t�z perc m�lva mindenki ott �llt k�r�tt�nk, persze k�l�n a kon�k �s k�l�n a kemonok, akik vad gy�l�lettel m�regett�k egym�st.

�n pedig mindk�t f�lnek kihirdettem, hogy holnap szavaz�s lesz a buku fel�l, �s bel�gyeikben teljesen szabad kezet fognak kapni.

Ezut�n elt�voztunk.

M�snap le is folytattuk a szavaz�st k�l�n a kona �s k�l�n a kemon ter�letein, hogy �ssze ne verekedjenek.

Az eredm�ny azonban mindny�junkat meglepett, mert majdnem kiv�tel n�lk�l ord�tozva k�vetelt�k a bukut. Ez k�l�n�sen engem �rintett k�nosan, mert a hinek ebb�l azt a k�vetkeztet�st vonhatt�k le, hogy �gy l�tszik, felesleges volt a szavaz�s.

Megpr�b�ltam a behinekkel egyenk�nt, n�gyszemk�zt besz�lni. Mikor azt k�rdeztem, mi�rt akarj�k embert�rsaik test�t felhas�tani, mind azt felelt�k, hogy ez a sz�nd�k t�vol �ll t�l�k, �k csak a b�t�t akarj�k biztos�tva l�tni a buku �ltal.

�s hi�ba mondtam, hogy a b�to v�gt�re csak sz�, �s a dolog megfoghat� l�nyege m�giscsak a f�jdalom, szenved�s �s hal�l, azt felelt�k, hogy �ppen ellenkez�leg.

- A szenved�s - mondt�k - csak epiz�d, csak felsz�n, m�g a b�to a dolgok �rtelme, l�nyege �s bels� tartalma; aki ezt nem �rzi, az sz�nvak; aki csak a fel�letet l�tja, �s nincs �rz�ke a l�nyeg ir�nt, amely az �let tartalm�t adja.

T�tov�z�s n�lk�l �ll�tott�k, hogy az �let fenntart�sa a l�nyeg, ami�rt - meghalni is �rdemes!

Mikor a bels� ellentmond�sra figyelmeztettem �ket, azt felelt�k, hogy a k�z�ss�g �lete igenis megk�veteli, hogy az egy�nek meghaljanak �rte.

Meg voltak gy�z�dve, hogy a k�z�ss�g csak �gy �lhet, ha �k k�l�n-k�l�n mind meghalnak!

A kimondott sz� �s az �rtelem k�zt egy�ltal�n nem volt kapcsolat.

Nem vitatkoztam teh�t tov�bb, hanem kihirdettem, hogy akik a vereked�s mellett szavaztak, azok m�snap kiverekedhetik magukat a szabad bukuban. Ki fogjuk �ket vezetni a domboldalra, felfegyverezz�k �s egym�snak eresztj�k, m�g azok, akik nem akartak verekedni, otthon maradhatnak.

Szerencse, hogy k�vetkezetlens�geiket eddig is el�gg� m�domban volt tapasztalni, k�l�nben nagyon meglep�dtem volna az el�gedetlen morg�son, ami szavaimat fogadta.

Sajnos, b�rmennyire szokva voltam k�vetkezetlens�geikhez, annyira most sem tudtam j�zan logik�mt�l szabadulni, hogy egy�ltal�n ne gondolkoztam volna rajta. �gy teh�t most is magyar�zatot kerestem, �s azt hittem, a gy�vas�g k�szteti �ket megh�tr�lni, mikor a lelkesed�s bev�lt�s�r�l van sz�.

Most m�r nagyon sz�gyelltem magam a hinek el�tt, �s f�ltettem poz�ci�mat a sorozatos sikertelens�g miatt.

R�vid t�tov�z�s ut�n meg is eml�tettem bizonytalans�gomat a velem j�tt hinek vezet�j�nek, nehogy a k�s�bbi kudarc azt a l�tszatot keltse, hogy semmire se sz�m�tottam. Ann�l kellemesebben lepett meg azonban, mikor azt felelte, �gy l�tszik, hi�ba ismertem meg �ket, eszem t�ls�gosan kazo az � meg�rt�s�kh�z, jobban mondva megszok�sukhoz, mert meg�rteni term�szetesen nem lehet azt, aminek l�nyege az �rtelemn�lk�lis�g.

Mindenesetre elhat�roztuk, hogy megv�rjuk a holnapot.

Hogy mit t�rgyaltak a behinek ezen az �jjelen, nem tudom. Lehet, hogy semmit, �s azokat a meglepet�seket, amik m�snap �rtek, szint�n csak az � furcsa �r�lts�g�knek kell tulajdon�tanom, amelynek jellegzetess�ge, hogy b�r semmi k�vetkezetess�g nincs benn�k, de csod�latosk�ppen mindegyik ugyan�gy k�vetkezetlen.

Teh�t m�snap a verekedni akar�kat kiterelt�k a domboldalra.

Azok persze k�t mereven elk�l�n�tett csoportba z�rk�ztak fel, �s h�tat ford�tottak egym�snak.

Jellemz� a hinek naivit�s�ra, hogy ezt l�tva azt tan�csolt�k, hogy vegy�k tal�n sorba a csoportokat, el�sz�r az egyiknek osszuk ki a k�seket, �s csak mikor azok m�r kiirtott�k egym�st, akkor szabad�tsuk a m�sik csoportbelieket is egym�sra.

Mosolyomat elnyomva kellett megmagyar�znom, hogy egyik csoport sem fog �nmag�ban verekedni, mert ehhez a m�sik jelenl�te is sz�ks�ges. Ezt persze nem �rtett�k, megk�rdezt�k, hogy m�rt nem egyszer�bb nekik is a k�zelebb lev�ket szurk�lni, mikor �gyis lesz�rj�k egym�st. �n a tapasztalt ember f�l�ny�vel jelentettem ki:

- Ez az egyik csoport a kona, a m�sik a kemon. Ezek csak �gy verekednek, ha mindkett� �sszeker�l.

Csak mikor a hinek �sszen�ztek, l�ttam be, hogy milyen "�rtelem n�lk�li magyar�zatot" adtam, b�r n�mi gondolkod�s ut�n magam is bel�ttam, hogy val�ban �rthetetlen, mi�rt ne lehetne az �ld�kl�st �nmagukon kezdeni. Megjegyeztem h�t, hogy behin dolgokat csak behin�l tudok magyar�zni, t�bbet ne v�rjanak t�lem.

Erre aut�ink nagy k�rben k�r�lz�rt�k a behineket. Kiosztottuk k�zt�k a k�seket, v�g�l pedig kihirdettem, hogy szabad a buku.

�s ekkor �mulva l�ttam, hogy a behinek nem mozdulnak.

K�r�s-k�r�l aut�ink �lltak, mindny�jan g�z�larccal voltunk felszerelve, a sug�rcs�veket k�szen tartottuk, bent, szemben egym�ssal, a k�t ellenf�l, mintegy ezerk�tsz�z f�rfi, mozdulatlanul.

Eltelt egy perc, k�t perc, t�z perc. A hinek k�rd�en tekintettek r�m, �n pedig a legnagyobb zavarban voltam.

Nemsok�ra azonban a kona oldal�n egy ember fel�llt egy kiv�gott fat�rzsre, �s besz�det mondott a t�bbiekhez.

- Ti esetleg azt hiszitek - mondta -, hogy a hinek most a b�to elnyer�s�ben t�mogatnak, �s hogy most alkalom van a b�t��rt, �let�rt �s b�k��rt bukut folytatni.

T�vedtek. Ketni tetteinkben a hinek nem az �let m�ly l�nyeg�t l�tj�k, hanem �rtelmetlen vereked�snek tekintik ezeket. De hogy is vehetn� �szre e bivak t�meg azt, amit csak az �l� �s meleg t�d� tud bel�legezni, melyben �l az aneb�k �s b�to szent tisztelete, m�g az �res �s hideg t�d� t�vol marad t�le, �s a pusztas�gban t�velyeg. Az aneb�k �s a bikru tisztelete az a sziklaszil�rd pont, ami tartalmat �s c�lt ad �let�nknek, amely megk�l�nb�zteti a behint az oktalan hint�l, ez ac�lozza meg karjainkat a nemes bukuban, ez avatja bumbukokk� a beh�k fiait, kik boldogan �ldozz�k �let�ket a b�t��rt �s a k�s �dv��rt.

Bumbuk gyilkost jelent, de hogy az olvas� meg�rtse, meg kell jegyeznem, hogy erre t�bb kifejez�s�k volt aszerint, hogy a gyilkos kit �l meg, mert agyal�gy felfog�suk szerint nem egyform�n vetett�k meg a gyilkost, s�t a bumbukokat megbecs�lt�k. Ennek a sz�nak jelent�se fel�l azonban m�r elt�r�k volt�k a v�lem�nyek, amit sehogy sem tudtam meg�rteni. A kon�k szerint ugyanis bumbuk az, aki egy kemont �l meg, a kemonok szerint, aki kon�t �l meg.

Majd �gy folytatta:

- A k�s �dv�nek �s az aneb�knak tisztelete a beh�k �let�nek forr�sa, en�lk�l hal�l �s pusztul�s volna sorsuk. (Teh�t komolyan hitt�k, hogy meghaln�nak, ha nem �ln�k halomra egym�st!) �poljuk teh�t t�d�nkben a magasabb rend� ide�lokat, t�rhetetlen ragaszkod�sunkat a bikru �s aneb�k ir�nt. Igaz behin k�s�vel �s b�t�j�val �l vagy hal.

Ezut�n sok �rtelmetlen halandzsa k�vetkezett, amit nem akarok az olvas�val k�z�lni, annyival is ink�bb, mert meg sem tudtam jegyezni annyi tartalmatlans�got.

Annyit �rtettem meg bel�le, hogy itt �rul�s t�rt�nt. Azt �ll�totta, hogy mi g�nyt �zt�nk a k�s �dv�b�l, elj�r�sunkkal olyb� t�ntetve fel a nemes bukut, mint k�z�ns�ges �s c�ltalan �sszevereked�st, �s most, mint egy ar�n�ban, k�znevets�gre, kakasok m�dj�ra usz�tjuk egym�sra a bumbukokat. A b�to v�delme nem b�bsz�nh�z, hanem a k�s �dve.

- Behinek! - ki�ltotta. - Nem l�tj�tok, hogy nekik nem az a c�ljuk, hogy a k�s �dv�ben r�szesedj�nk, hanem hogy elpuszt�tsuk egym�st?!

(Az embernek meg�ll az esze! A k�s �dve nem az, hogy elpuszt�ts�k egym�st?)

- Mert - �gy sz�lt - m�g mi, bumbukok, ostob�n legyilkoln�nk egym�st, ennek haszn�t csak a lamikok l�tn�k, akik �lnokul �s perfiden kivonj�k magukat az aneb�k ir�nti k�teless�geik al�l, �s akik csak arra v�rnak, hogy mindk�t beha sz�ne �s vir�ga, a nemes bumbukok, egy sz�lig elpusztuljanak, hogy azt�n a kona �s kemon k�tm�rgez�i egym�s k�zt egyes�ts�k a k�t beh�t. �s tudj�tok-e, mi lesz, ha a k�t beha egyes�l? Megsz�nik maga a beha! Megsz�nnek az aneb�k, k�r, n�gysz�g, �s s�rba tipornak minden v�vm�nyt, ami az embert a d�vadt�l megk�l�nb�zteti!

D�h�s ki�lt�sok hangzottak:

- Nem engedj�k az aneb�kat!

- Itt m�r nem err�l vagy arr�l az aneb�r�l van sz� - folytatta a sz�nok -, hanem az aneb�knak �s a rendnek l�t�r�l, ami n�lk�l nem lenne mi�rt �lni �s halni a nemes bumbuknak, a k�s �dv�r�l, amit ketni embernek �lete �r�n is meg kell menteni egyes d�h�dt �r�ltek v�res puszt�t�sa el�l, mert mit �rne, ha csak �ln�nk, �s aneb�k nem voln�nak? Nek�nk most egyes�ln�nk kell a k�z�s ellens�g ellen, nem egym�st irtanunk, mert ez nem buku lenne, hanem ocsm�ny m�sz�rl�s. B�k�lj�nk ki teh�t, menj�nk haza, �s koncoljuk fel azokat a lamik �rul�kat, kik kivont�k magukat a b�to gy�ny�r�s�ge al�l, nyugodtan eln�zve, hogy a nemes bumbukok nyomorult b�bok gyan�nt, k�znevets�gre v�rezzenek, hogy azut�n a lamikok gyal�zatos aknamunk�ja lerombolja a beh�kat, miket �seink sz�z v�res bukuban v�dtek �s tartottak meg sz�munkra.

A besz�det egetver� helyesl�ssel fogadt�k, a k�t t�bor pillanatok alatt �sszekeveredett, �s forr� farvakar�sban fogadtak egym�snak bar�ts�got a lamikok ellen, mert nincs �rtelme meghalni, ha lehet.

A k�t hal�los ellens�g azon pillanatban megsz�nt ellens�gnek lenni, mihelyt az a vesz�ly fenyegetett, hogy a j�v�ben val�ban nem lenn�nek ellens�gek, �s r�gt�n �sszeb�k�ltek, nehogy valaki csakugyan b�k�t teremtsen. A behinek b�k�je csak a vereked�st szolg�lhatja.

Ez �gy le�rva olyan nyakatekerten hangzik, hogy meg sem k�s�relem magyar�zni. M�r �gy, le�r�s k�zben is �rzem, hogy ha tov�bb boncoln�m, magam is belezavarodn�k.

A hinek persze mindebb�l egy sz�t sem �rtettek, csak azt, hogy a behinek ezt sem akarj�k, de h�t akkor mi kell nekik tulajdonk�ppen? �n magam sem �rtettem �ket, de sejtettem a veszedelmet, �s figyelmeztettem a hineket, hogy vegy�k fel a g�z�larcot.

Alighogy ez megt�rt�nt, k�ld�tts�g j�tt hozz�nk, hogy engedj�k �ket hazamenni, mert nem akarj�k a bukut.

A hinek tan�cstalanul hallgatt�k, de �n sietve felvil�gos�tottam �ket a behinek sz�nd�k�r�l, �s azt tan�csoltam, hogy az eg�sz t�rsas�got mint rem�nytelent meg kellene sz�ntetni.

Szavaimat n�mi idegenked�ssel fogadt�k. Persze, naiv hin szemsz�gb�l neh�z meg�rteni, hogy ha valaki nem akar verekedni, ez mennyiben jelent m�g nagyobb veszedelmet. Hossz� tan�cskoz�s kezd�d�tt. Nagyon k�l�n�s volt l�tni a haboz� hineket, akik saj�t �let�k dolgaiban olyan csod�latosan egy�ntet�ek �s hat�rozottak. V�g�l azt hat�rozt�k, hogy mindenki hazamehet, de a k�seket le kell tenni.

A hat�rozatot �ktelen �v�lt�ssel fogadt�k.

Egyszer csak a kavarg�sb�l el�l�pett az egyik leghangosabb, �s aut�mhoz ugorva, tajt�kozva �v�lt�tte:

- Itt van az �rul�! Ez hozta r�nk a pusztul�st!

�s fel�m k�p�tt, nem t�r�dve vele, hogy kezem a sug�rcs� gombj�n pihent, mellyel minden pillanatban harck�ptelenn� tehettem. De a hinek meg nem �rt�s�t�l f�lve, nem mertem haszn�lni a t�ml�t.

�ktelen �v�lt�s k�s�rte a szavakat. �kl�k emelkedtek r�m.

- �ss�tek le a lamikot! Le a kult�ra �s szeretet v�res kez� prib�kj�vel! - ord�tozt�k, de nem mertek r�m t�madni.

V�gre az egyik elki�ltotta mag�t:

- Mit haboztok? Egy lamikt�l f�ltek? Egy lamikot �letben hagyni annyi, mintha magunk t�rn�nk �ssze k�seinket!

A borzalom moraja volt a v�lasz. A szidalmak �z�ne r�pk�d�tt fel�m:

- Te vagy, aki meggyal�ztad a b�t�t!

- Te vagy, aki al��stad a ketnit!

- Te rontottad meg a gyermek bruhuj�t!

- Te vagy, aki beszennyezted a bikbamot!

- Te d�ltad fel a b�k�t!

A vez�r pedig a hangulatot kihaszn�lva, �s mindenkit t�l�v�ltve b�mb�lte:

- � az, aki a k�st a leggyal�zatosabb dologra haszn�lta!

A t�meg felh�rd�lt. Egyetlen tajt�kz� botr�nkoz�s volt a v�lasz. Az egyik ki is mondta:

- Ev�sre!

A megh�borodottak f�lrepeszt� ord�toz�sban t�rtek ki. A sz�nok rekedten igyekezett t�lharsogni a t�meget:

- �gy van! Tudj�tok, mit tesz ez a lamik a k�ssel? Eszik! Eszik! Meggyal�zza a civiliz�ci�t! Mit haboztok h�t?! Ez lesz az igazi buku! Ut�nam! Vak�!

Azzal fel�m futott, felugorva a h�gcs�ra, kez�t r�m emelte, villant a k�s, nekem pedig csak a m�sodperc t�rt r�sz�vel siker�lt hamarabb megnyomni a sug�rcs� gombj�t.

A g�z �v�ltve robbant el�. A behint labdak�nt s�p�rte le a h�gcs�r�l. �jultan ter�lt el a f�ld�n.

A t�bbiek, a l�tv�nyt�l v�gleg feld�h�dve, m�g pokolibb zsivajban ord�tott�k:

- Vak�! Vak�!

Egyszerre t�bben ugrottak fel�m, a sug�rcs�vel alig tudtam v�dekezni. Hamarosan nyolcan fek�dtek a kocsim mellett. A t�meg egy pillanatra eln�mult.

Most k�l�n�s dolog t�rt�nt.

A k�z�pen egy betik egyik kez�ben egy r�dra t�z�tt n�gysz�get, m�sikban egy k�rt ny�jtott magasra. A t�meg pedig jobb l�b�t k�zbe kapva, vel�tr�z� ord�toz�sban t�rt ki:

- Vak�! Vak�!

A szemekben k�nnyek csillantak meg, majd mintegy adott jelre mindny�jan �nekelni kezdtek.

Nem tehetek r�la, a hangulat minden bizarrs�ga mellett is annyira megkap� volt, hogy engem is mag�val ragadott, b�r tudtam, hogy mindez ellenem ir�nyul. Att�l f�ltem, hogy a hineket is megnyeri viselked�s�k, mely b�rmily ostoba is, de l�lekemel� volt. Bevallom, poz�ci�mat �s �letemet egyar�nt f�ltettem.

Az �nek befejez�d�tt, most az egyik elki�ltotta:

- Ut�nam! Ha mindny�jan meghalunk is, de a beh�k �s a b�to �lni fognak!

�s k�s�vel fel�m intve megindult. A t�meg, mint egy ember, magasra villantotta k�s�t, �s k�vette:

V�gtelen zavarban voltam, mit tegyek, hogy el ne vesz�tsem a hinek rokonszenv�t? A fegyverek annyira egyenl�tlenek voltak, hogy nemcsak magam sz�gyelltem a t�megpuszt�t�st, de a hinek hum�nus gondolkod�s�t ismerve tudtam, hogy meg fognak benne akad�lyozni, akkor pedig elvesztem.

A t�meg ajk�n pedig �jra felzend�lt az �nek, �s magasra tartott k�r�kkel, n�gysz�gekkel �gy j�ttek fel�m, mint ahogy az �skereszt�nyek mehettek a gladi�torok kardjai el�. Sohasem hittem, hogy az �r�ltek c�l �s �rtelem n�lk�li r�geszm�k�rt �gy tudnak lelkesedni.

P�r l�p�sre voltak t�lem, �n pedig v�gs� k�ts�gbees�semben r�juk l�velltem a g�zt, rem�lve, hogy megfutam�tom �ket.

De amint az els� n�h�ny elesett, a t�bbiek az �nek �tem�re rend�thetetlen�l folytatt�k �tjukat. Mind t�bb �s t�bb behin ter�lt el a f�ld�n, a t�meg pedig mind s�r�bb sorokban j�tt, hogy az eszm�letleneken �tugr�lva fel�m k�zeledjenek.

Most, a legnagyobb meglepet�semre, a hinek aut�i is megmozdultak, a sug�rcs�veken minden�tt megindult a g�z.

Mindez egyszerre t�rt�nt, de an�lk�l, hogy egyetlen vez�nysz� elhangzott volna.

A t�meg megh�k�lt, visszafordult, de a hinek nem kegyelmeztek. Ut�nuk mentek, a gy�r� mind �ssz�bb szorult, a feh�r felh� �rv�nylett, h�mp�lyg�tt, a behinek p�r pillanatig menek�lni pr�b�ltak, de a hinek g�zsug�rral v�gt�k el az utat. Erre meg�lltak, �jra a k�z�pen gy�lekeztek �ssze, �s �jra felzend�lt a dal.

A hinek azonban most sem k�ny�r�ltek. A sz�vem facsarodott �ssze, l�tva, hogy a k�zdelmet felad� t�megre milyen nyugodt l�lekkel f�jj�k a g�zt.

A behinek egym�s ut�n estek �ssze, az �nek egyre halkult, egyszer csak megingott az egym�s mellett tartott k�r �s n�gysz�g is. Aki tartotta, �sszeesett, de m�r m�sik termett mellette, kikapta a kez�b�l, felny�jtotta �s megt�ntorodott. Egyik k�zb�l a m�sikba v�ndorolt, m�g az utols� f�ldbe sz�rta, v�g�l pedig neki is tork�ba fagyott a dal.

A t�ren �rr� lett a cs�nd, szememet pedig el�nt�tte a k�nny.

De az igazi borzalom csak most k�vetkezett. A hinek g�zt cser�ltek, �s r�m is �j g�zmaszkot adtak, azt�n az �j g�zzal �nt�tt�k v�gig a t�meget. R�m�lten vettem �szre, hogy a f�ld�n hever�k melle megsz�nik emelkedni �s s�llyedni. Ki�ltani akartam, de a g�zmaszk nem engedte.

�t perc m�lva �jb�l g�zt cser�ltek, �s azzal �sszevissza fecskendeztek, majd mindenki levette az �larcot. �gy l�tszik, ez a k�z�mb�s�t� g�z volt.

A felh� m�r oly s�r� volt, hogy eleinte semmit sem l�ttam. Percekbe telt, m�g n�mileg kitisztult. Sz�vet t�p� l�tv�ny t�rult szemem el�: k�t, f�ldbe sz�rt p�zn�n a k�r �s n�gysz�g csillogott, k�r�tte ezerk�tsz�z mozdulatlan hulla bor�totta a f�ldet.

A t�boly �v�lt� tombol�sa ut�n irt�zatos csend nehezedett a t�rre. A hinek pedig egyetlen sz� n�lk�l oldott�k le �larcaikat, �s szerelt�k le a sug�rcs�veket. Mellemen �lt a hal�l nyomaszt� csendje. Vagy tal�n a hin �let�?

Amint besz�lhettem, mindj�rt azt k�rdeztem Zatamont�l, hogy mit m�veltek? Szokott sz�raz nyugalm�val felelte, hogy megsz�ntett�k a behineket. Arra a k�rd�semre, hogy ki adott erre utas�t�st, csod�lkozva felelte, hogy erre nem kell utas�t�s. Minden j�zan ember l�tja, hogy ezeket meg kell sz�ntetni. Azt�n azt magyar�zta, hogy aki eg�szs�gesen nekimegy a hal�lnak, az rem�nytelen d�h�ng�, �s teljesen �rt�ktelen a t�rsadalom szempontj�b�l.

Mondhatom, nagyon rosszulesett ez a rideg gondolkoz�s, de nem tehettem semmit.

Ut�na szob�mba vonultam, �s gondolataimba temetkeztem.

Sok�ig gondolkoztam a szerencs�tlen behineken, v�g�l azt �llap�tottam meg, hogy b�rmily sz�rny�s�geket is v�geztek, nemcsak tetteik sz�rny�s�g�nek nem voltak tudat�ban, amit �r�ltekt�l nem is k�v�nhatunk, de annak sem, hogy �k ezt vagy azt t�nyleg cselekszik-e.

Szeg�ny behinek futnak, futnak, �nmagukat hajszolj�k a leveg�be k�pzelt c�lok�rt, amiket nemcsak el�rni nem tudnak (nem is lehet), de nem is akarj�k, mert azonnal m�st akarnak, mihelyt valamire m�r m�djuk van.

A behinek �lete �nmag�ban vett abszurdum, a lehetetlen�l�s. Valami f�reg r�ghatta idegeiket, ami lehetetlenn� tette sz�mukra az �let meg�l�s�t: a kiel�g�l�st, a c�l fel� halad�st. �let�knek �pp�gy nem volt �rtelme, mint szavaiknak �s k�zdelmeiknek.

T�nyleg jobb volt �gy, �s egyed�l �gy volt �sszer�.

De jaj! �s most elszorult a sz�vem, mert eszembe jutott szeg�ny Zem�ki �s Zeremble. H�tha most �k is ott fek�sznek a sok behin hulla k�z�tt? K�t szeg�ny, h�bortos fick�, akiknek r�geszm�in hol nevettem, hol bosszankodtam, �s akiket most tal�n �r�kre elvesztettem.

Hogy mit vesztettem benn�k, arr�l ugyan neh�z volna sz�mot adni, de v�gt�re m�giscsak bar�taim voltak, �s az �rz� sz�v az ilyen kapcsokat nem tudja egyk�nnyen sz�t t�pni.

Aznap neh�z �rz�sekkel fek�dtem le, �s elhat�roztam, hogy nem fogok a dolgokon t�prengeni, hanem a j�v� napokban kipihentetem idegeimet.

Tizennyolcadik fejezet

Ebben a fejezetben v�gre vil�goss�g der�l arra, hogy mi a hinek k�l�n�s �let�nek titka, mi a behins�g �s mi a kazo - Szerz�t �s haz�j�t Zatamon m�lyen megs�rti, ami �t d�nt� elhat�roz�sra b�rja

D�lel�tt kifek�dtem a napoz�ra a k�rh�z tetej�n, �s a pihen�s v�gtelen boldogs�ga sz�llt idegeimre. Almos-boldog hangulatban n�ztem a szemben lev� hegyre, melynek oldal�t hossz�, ez�st�s csavarvonal osztotta kett�. A csavarvonal hol felfel� forgott, hol vissza. Fogalmam sem volt rendeltet�s�r�l. Egyike volt k�l�n�s g�peiknek, miket sz�zsz�mra l�ttam ittl�tem alatt, de ha h�sz �vig �ltem volna k�zt�k, az is kev�s lett volna mindet megismerni.

A l�nyeg azonban most nem �rdekelt, csak valami kellemes, zsong�t� �rz�s volt l�tni ezt a misztikus perpetuum mobil�t. Felajzotts�gom lassan megenyh�lt.

M�r t�bb �r�ja �lveztem az �des gondtalans�got, mikor v�llamon egy kezet �reztem.

Felpillantva Zatamont vettem �szre. Sz�ket hozott, mell�m �lt.

- Mondd el reflexi�idat - �gy sz�lt -, miket a behinek k�zti �let keltett benned.

K�rd�semre, hogy m�rt van erre sz�ks�g, azt felelte, hogy jelenlegi �llapotom diagn�zis�hoz sz�ks�ges.

Megpr�b�ltam �jra n�h�ny sz�val v�zolni szenved�seimet, de lelki sebeim annyira elevenek voltak, hogy a puszta visszaeml�kez�s is betegg� tett. �jb�l reszket�s vett rajtam er�t, hangom akadoz�v� v�lt, �s k�rnem kellett, hogy egyel�re tekintsen el az eml�kek feleleven�t�s�t�l.

- Angol �llampolg�r vagyok - mondottam -, a j�zan �sz �s a civiliz�ci� tisztelet�ben nevelkedtem, ott, ahol az igen beleegyez�st jelent, a nem pedig tagad�st. A t�bolyt - csak gy�gy�tottam, �s elk�pzelheted, mit jelentett sz�momra kiszolg�ltatva lenni egy ilyen fok� t�bolynak, amilyent n�lunk h�rb�l sem ismernek.

�szinte sajn�latomat fejeztem ki, hogy a vil�gnak ez a legborzaszt�bb betegs�ge pont az � virul� �s b�k�s sziget�ket s�jtja, �s k�rtem, hogy tal�n � mondja el ink�bb ennek a betegs�gnek b�vebb l�nyeg�t, amely engem mint orvost rendk�v�l �rdekel. Bez�rat�som el�tt mondott ugyan valamit a nap kozmikus sugarair�l, de, sajnos, akkori t�veszm�im miatt (miket most nagyon sz�gyellek) nem ford�tottam r� kell� figyelmet.

Val�s�ggal kanossz�t j�rtam, �s nagyon j�lesett levezekelnem v�tkemet. A b�lcs hinek k�zt val�s�ggal gyereknek �reztem magam, aki a rossz fi�k b�nt�sa el�l visszamenek�lt anyja karj�ba.

- M�r eml�tettem neked - kezdte Zatamon -, hogy az �letfunkci�kat a nap kozmikus sugarai befoly�solj�k. Minden �let forr�sa a nap, teh�t az �letakarat is onnan sz�rmazik, a meleggel egy�tt j�v� kozmikus sugarak alakj�ban. Ezt a sug�rz�st az agy mint antenna felfogja, �s m�k�d�se a sugarakt�l meghat�rozott m�don alakul. Ez az �szt�n.

- Teh�t a sugarak olyasf�le hat�st gyakorolnak az �szt�nre, mint a hormonok a szervek m�k�d�s�re?

- �gy van. S�t, a nap kozmikus sugarainak az �letre gyakorolt hat�s�t r�szben m�r ti is ismeritek. Tapasztalt�tok a protuberanci�k �s napfoltok egybees�s�t bizonyos �lett�netekkel. Meglep�dtetek a szoros korrel�ci�n, mit a naptev�kenys�g �s egyes betegs�gek, s�t a balesetek hull�mz�sa k�zt �szleltetek. Az �leter� ilyen hull�mz�saib�l l�thatj�tok, hogy azt teljes eg�sz�ben a nap kozmikus sugarai dikt�lj�k az idegrendszernek. A vitalit�s �s az �szt�n a napt�l j�n. �s amennyiben az �szt�n csak �szt�n marad, gondolkoz�s n�lk�l, nincs is baj. L�ttad a hangy�k kazo �let�t?...

- Mit?! - v�gtam k�zbe meglep�dve, mert ezt a hasonlatot m�r haszn�lta valaha. - Hogy j�n az �sz n�lk�li �llat a kaz�hoz, amely a hin t�rsadalom �szl�nyeinek komplik�lt �letszab�lya?

- Csak az a szab�ly komplik�lt, amely nem maga az �let, p�ld�ul a behinek agyr�mei. Az �let egyszer� �s mag�t�l j�v�. J�l meg�lni csak egyf�lek�ppen lehet, rosszul meg�lni pedig nemcsak neh�z, de nem is lehet. A term�szetben nincs ellentmond�s, mert az ellentmond�sok �nmagukat puszt�tj�k el, mint ezt a behinekn�l l�ttad. P�ld�t mondok: az �llatvil�gban a hossz� �let� �s sz�v�s �llatok szaporas�ga a legkisebb, viszont a r�vid �let� �s esend� fajt�k igen szapor�k. Ebben persze ti rendez� er�t, a term�szet misztikus csod�it tisztelitek, holott ez nem m�s, mint a kazo: egyszer� matematikai igazs�g, maga a val�s�g: t�ny, ami m�sk�nt nem is lehet. Ha a ny�lnak nem volna nagy a szaporas�ga, egy�ltal�n nem �lne ny�l a vil�gon, mert kipusztult volna. Most m�r elk�pzelheted, hogy ember sem �lne, ha termel� munk�j�nak ellentmond�sa t�madna, tegy�k fel egy olyan t�vhitben, hogy nem t�pl�l�kkal, hanem kaviccsal vagy k�ssel kell t�pl�lkoznunk. Bel�thatod, hogy az ilyen �llapotban �l� ember �pp�gy elpusztulna, mint az ivark�ptelen ny�l. Ezt k�z�letek a j�zanabbak �gy fejezik ki, hogy term�szetes kiv�laszt�d�s.

- H�t nem az?

- Sokkal egyszer�bb. Matematikai k�plet: a - a = 0. Vagyis: ha �lek, de �letemet nem tartom fenn, elpusztulok. Ez egyszer�en a l�tez� val�s�g, a kazo, amit teh�t nem kell tanulni. Tud�s �s tanults�g csak a behins�ghez kell, a kazo �gy van. Mag�t�l.

Kiss� b�ntott, hogy �gy besz�l hozz�m, mintha az egyszereggyel sem voln�k tiszt�ban, �s fut�lag megjegyeztem, hogy j�l ismerem a matematika t�rv�nyeit.

- Ne mondjunk t�rv�nyt - felelte -, mert ez m�r valami szellemi alkot�st jelent, m�g a kaz�t nem kell meg�rteni, mert �let�nk m�sk�nt nem is k�pzelhet�.

- Eszerint teh�t - mondottam - a behins�g az elemi sz�mtan ir�nti k�ptelens�g, mikor az ember a legegyszer�bb kivon�si m�veletet sem tudja elv�gezni.

- Nagyj�b�l �gy van, de nem a sz�mol�si k�ptelens�g miatt, hanem mert a beteg a sz�mok jelent�s�vel nincs tiszt�ban. A behin azt k�pzeli, hogy a nem ev�s voltak�ppen ev�s, �s hogy a k�s nem megsz�nteti, hanem el�seg�ti az �letet.

- �s honnan ker�lnek agy�ba az ilyen sz�rny� t�veszm�k?

- Mag�b�l az agyb�l. Az ember agya komplik�ltabb felvev� k�sz�l�k, mint a hangya idegrendszere, �s mint ilyen, �nrezg�st is bocs�t ki, ami a nap kozmikus sugaraival keveredik. Az agy pedig ezt a kevert hull�mot fogja fel, mi�ltal a dolgokr�l val� felfog�sa elferd�l, �s �letfunkci�i kisiklanak a kaz�b�l. A val�s�gos c�lokon k�v�l az agy maga termel mag�nak c�lokat, ferde �szt�n�ket, ketnit, kiput, bruhut, bikbamot, b�t�t �s ezer egy�b nem l�tez� dolgot, mi�ltal l�t�k �nmag�t puszt�tja el, �s �tmegy a neml�tbe.

- Mert nem �rtik a matematik�t...

- Ism�tlem: a kaz�t nem �rteni kell, mert az mag�t�l �gy van. Egy meg egy, az kett�, �s ennek a kifejez�snek: 1 + 1 = 3 nemcsak �rtelme nincs, hanem egy�ltal�n nincs is. Kazi! A kazo a lev�, a kazi a nem lev�, �s aki kazi m�dra akar �lni, az m�r nem is �l.

- De a behinek �ltek.

- De diszharmonikusan. M�rpedig a diszharm�nia felt�tlen�l kipuszt�tja �nmag�t. A kazi nem �llhat meg. Sem a k�s, sem a mufrukok leveg�be agyalt l�legzetei, sem a s�rga kavics sohasem lesz t�pl�l�k. Mindezek nem l�tez� dolgok, �s az eredm�ny is a nem l�tez� �let, a hal�l, aminthogy l�ttad is: a b�t��rt, n�gysz�g�rt, ketni�rt �s aneb�k�rt nem j�llakni �s �lni kell, hanem �hezni �s meghalni. Eg�sz m�ltjuk egym�s irt�s�ban mer�lt ki. De a val�di c�lok�rt �lni kell: sem h�z�t �p�teni, sem gabonaf�ldeket learatni nem tud a halott ember.

Szavain hosszan gondolkoztam. Ismer�sen csengtek, mintha m�r hallottam volna valaha, valakit�l, de most nem ezen t�n�dtem. A l�nyeg �rdekelt.

- Ez �gy teljesen �rthet� - mondtam -, de te eml�tetted, hogy az emberi agy komplik�lts�ga folyt�n kelti a zavar� �nrezg�seket. Hogy van h�t, hogy ez a behinek agy�t megzavarja, m�g a ti�tek mentes t�le?

- �lettani kutat�sok bizony�tj�k, hogy sziget�nk �slak�i mind behinek voltak. De a kaz�val vagy szerinted term�szettel diszharmonikus dolgok nem maradhatnak fent huzamosabb ideig, hanem elpusztulnak, �s megmarad az, ami harmonikus. �gy kifejl�dik az egyetlen �ll�k�pes kazo szervezet is. Tudod, hogy a v�rben fagocit�k fejl�dtek ki, amelyek a bacilusokat felfalj�k, �s fenntartj�k a kazo egyens�ly�t, k�l�nben ember m�r r�g nem �lne. Ami pedig a bacilusok t�mad�sa volt, az volt az emberi gondolkoz�s megindul�sakor az �nsug�rz�s. A leveg�be alkotott c�lok k�r�li harcban addig pusztult az �shin vagy behin, m�g v�gre a cs�raplazma egy szerencs�s mut�ci�ja folyt�n kitermel�d�tt az �j faj, a hin, amelyben m�r megvolt az �nsug�rz�s ellenszere.

- �s ez mi?

- Az, hogy az agyban villamos vezet� r�tegek alakultak ki, amelyek az �nsug�rz�st le�rny�kolt�k, azok teh�t nem juthatnak ki, �s nem zavarj�k a kozmikus sugarakat. Az �gy l�trej�tt l�nyek a hinek. Most m�r meg�rted azt is, m�rt tekintj�k a behint eg�szen m�s fajnak.

- �s hogyan l�teznek m�g ma is behinek?

- A behins�get egy lappang� g�n okozza, amely n�ha benn�nk is el�fordul, csak persze nem vessz�k �szre. De az ilyen lappang� g�nnel terhelt hinek p�rosod�sakor k�nnyen megeshetik, hogy a zigot�ba mindk�t sz�l�t�l a behins�g g�nje ker�l. Ilyenkor az ut�d agy�b�l hi�nyzik a villamos vezet� r�teg, teh�t hin sz�l�kt�l behin ut�d sz�rmazik.

- Sz�val, a behinek elmezavara voltak�ppen vissza�t�s az �s�llapotra?

- �gy van. Vissza�t�s az �s�llapot diszharm�ni�j�ra. Most m�r meg�rtheted, m�rt k�l�n�tj�k el a behineket, �s m�rt z�rjuk ki �ket a vel�nk val� p�rosod�sb�l. A beteg faj �lland� kisz�r�s�t�l rem�lj�k, hogy ez a k�ros lappang� g�n n�h�ny �vsz�zad m�lva teljesen elt�nik.

Most hirtelen nagyon sok minden kivil�gosodott bennem.

- Sz�val, ez�rt nem emberek a behinek? - k�rdeztem.

- Ez�rt. A behin �shin. Elavult, meghaladott fajta. Meg�rted-e m�r a mi kazo �let�nket? �rted, hogyan lehets�ges a termeszek �sszem�k�d�se gondolkod� emberek k�zt is?

- Ti teh�t visszat�rtetek a term�szethez?

- Nem t�rt�nk vissza, mert a kaz�b�l kil�pni nem lehet, csak megsemmis�lni. Mi egy matematikai folyamat mag�t�l �rtet�d� eredm�nyei vagyunk. Az �nmag�t kipuszt�t� behin fajb�l termel�dt�nk ki mint egyed�l �ll�k�pes megold�s.

M�lyen elgondolkoztam. Newton �rezhette �gy mag�t, mikor az alma f�ldre hullott el�tte, �s kit�rult benne az eg�sz mindens�get egyens�lyban tart� �ltal�nos gravit�ci�. �reztem, mint alakulok �t egyik percr�l a m�sikra. Lelki szemeim el�tt �ri�si perspekt�v�k t�rultak, �s vil�gok fordultak �t sarkaikon. Hirtelen minden m�sk�nt �s tiszt�n �llt el�ttem. A dolgok leegyszer�s�dtek �s kialakultak. Az �g� csipkebokor l�ngja f�kly�t gy�jtott bennem, �s hirtelen felt�nt el�ttem az �let f�j�nak t�rzse, aminek eddig csak leveleit l�ttam, �s csak a legnagyobb biol�gusok tudtak az �gakig visszatapogat�zni.

Hosszas t�preng�s ut�n m�g egy k�rd�s tolult ajkamra:

- M�gis csod�lom, hogy a behinekkel nem lehet meg�rtetni az egyszer� val�s�got. Ugyanis agyuk k�l�nben el�gg� fejlett, sz�molni tudnak, s�t igen �rt�kes matematikusokat l�ttam k�zt�k, viszont a legegyszer�bb dolgokban...

- A behinek agya nem v�lasztja k�l�n az �nsug�rz�st a kozmikus sugarakt�l, �s az, hogy a felvev�k�sz�l�k komplik�ltabban torz�t, csak meger�s�ti a torz�t�s t�ny�t. �k min�l t�bbet tudnak, ann�l oktalanabbul gondolkoznak, min�l �hesebbek lesznek, ann�l t�bb �telt �ntenek ki, min�l kevesebb k�zdelemmel lehet a mindennapi kenyeret kitermelni, ann�l ink�bb fogj�k egym�st gyilkolni �rte, �s ha �hesen, szenvedve �s betegen verg�dnek, a mufruk "l�legzet�t�l", kiput�l, b�t�t�l, s�rga kavicst�l vagy a k�s �dv�t�l fogj�k erej�k visszaszerz�s�t rem�lni.

- Pedig eg�sz �rtelmes behinek is voltak - vetettem k�zbe. - Hallottam valami bikrur�l...

- Igen, vannak olyanok, akiknek gondolkoz�sa meg�rti a kazo sz�ks�gess�g�t, de l�ny�k m�gis behin, �s ez gondolkod�sukat is t�k�letlenn� teszi, �s a teljes felismer�sben g�tolja.

- Hogy �rted ezt?

- A behineket r�geszm�ik jellemzik. Az elk�pzelt t�vhitek.

- Na �s a bikru?

- Ne "a" bikrur�l besz�lj. Ne gondold, hogy csak egy bikrujuk volt. Sokan voltak. Lehet, hogy te is az lett�l volna.

- Ugyan?! - d�bbentem fel meglep�dve.

- Igen. Ugyanis minden bikrut el�bb meg�getnek. K�s�bb elismerik, mert mint te is l�ttad, esz�k van, sejtenek valamit, csak az �nsug�rz�s nem engedi, hogy ez tiszt�n �rv�nyes�lj�n, �s mihelyt szavakra vagy pl�ne tettekre ker�l a sor, minden vissz�j�ra fordul benn�k. A bikruknak azonban megvan az a k�pess�g�k, hogy esz�k meg is tud nyilv�nulni, de amint mondtam, l�ny�kben behinek, �s nem mentesek a t�k�letlens�gekt�l; a r�geszm�kt�l.

- R�geszm�kt�l? Mi ez a r�geszme?

- A bikrus�g alapj�ban v�ve szint�n r�geszme: az a t�vhit, hogy a behinekn�l a hallott sz� �s az agyvel� k�zt kapcsolat van. Bikru az a behin, akinek egyetlen behins�ge az, hogy nem ismeri fel, kik k�z�tt �l, mert ugyeb�r a behink�r ismeret�vel elk�pzelhetetlen volna, hogy valaki a val�s�got akarja magyar�zni nekik.

M�ly, templomi csend k�vetkezett, mit csak a madarak �neke �s a tenger moraj�nak idesz�r�d� foszl�nyai t�rtek meg.

Zatamon fel�llt, jobb karj�t a nap fel� t�rta:

- Csak a kazo l�tezik!

Amint fektemb�l feltekintettem r�, �gy �llt ott a tavaszi nap f�ny�z�n�ben, mint a megtal�lt �let szobra. Ruh�j�nak k�nny� red�it a szell� fodrozta, magas bronzhomloka villogott a f�nyben, m�g szeme rebben�s n�lk�l fogadta a sugarakat.

Szemben, a hegyoldalon vir�gba borult f�k, a fel-le k�gy�z�, ez�st�s csavarvonal, a tenger, a madarak, a lent elsuhan� vill�mvonat �s ez a mozdulatlan eg�szs�gember valami csod�latos harm�ni�ban olvadtak �ssze egy tiszta vil�g bonthatatlan eg�sz�v� a kazo ragyog�sa alatt.

�s amint eszembe jutott a k�zelm�lt sz�k �s nyomor�k verg�d�se, magam is �nk�ntelen�l a nap fel� t�rtam karomat, �s az �jj�sz�let�s s�haja t�rt fel bel�lem.

Lelkemben a kazo fens�ge zen�lt. Beteg �s s�t�t gy�trelmek ut�n kit�rultak el�ttem a kapuk, �s a megismer�st�l r�szegen ittam a f�nyt.

Zatamon vissza�lt mell�m.

Csak azt sajn�ltam, hogy olyat tanultam, amit nem ford�thatok haz�m jav�ra. El�sz�r az�rt, mert a behink�r gy�gy�thatatlan, m�sodszor az�rt, mert szerencs�re n�lunk nem fordul el�.

Visszagondolva korcs �s atavisztikus agyuk borzalmaira, eg�sz sorsuk mint mag�t�l j�v� t�rv�nyszer�s�g t�nt fel el�ttem.

- Most m�r �rtelek benneteket - mondottam -, teljesen bel�tom, hogy a behinek megsz�ntet�se nem volt embertelens�g, hanem ellenkez�leg: maga a sz�ks�ges folyamat, a kazo, amely csak �gy t�rt�nhetett, �s �gy kellett t�rt�nnie. Megv�lt�s. Mily j�, hogy engem, a j�zan angol k�rnyezethez szokott embert kimentettetek ebb�l a sz�momra oly borzalmas t�rsas�gb�l!

Zatamon hosszan n�zett a t�volba, majd elgondolkozva sz�lt: - Az ember voltak�ppen nem ismeri saj�t hangj�t, mert bel�lr�l, a kopony�j�n �t hallja.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Mikor saj�t hangomat hallottam el�sz�r besz�l� szerkezetb�l, �n sem ismertem r�. Idegennek �reztem.

- �s mire vonatkozik ez?

- Arra, hogy te sem ismerted fel a behinek k�zt saj�t hangodat, mert el�sz�r hallottad azt k�v�lr�l.

- Hogy? - ki�ltottam fel megdermedve. - Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy...

- �s nem ismert�l r� a tieidre, mert kult�r�tok form�ban k�l�nb�zik. Az � �let�k m�s szavakkal puszt�tja el mag�t, mint a tietek, pedig a kett� azonos: a behins�g. Avagy nem te mondtad nekem valaha, hogy az �let tartalma nem a k�rh�z, gy�r, keny�r, eg�szs�g, hanem a l�lek?

Felugrottam. Minden tagom reszketett.

- Rem�lem, ezt nem mondod komolyan! - ki�ltottam. - Csak nem akarsz minket �sszehasonl�tani kavicsszor�t� �s r�zkock�kat im�d� fut�bolondokkal?!

- �s sohasem fogj�tok magatokat megl�tni - folytatta v�ltozatlan t�nusban -, mint ahogy Liliputban is hi�ba utazt�l. Behin fajt�d csak a gyermekeket sz�rakoztatja a mulats�gos "egzotikummal". Itt is hi�ba utazt�l.

�rtelmetek nincs. Atavisztikus, �tmeneti fajta vagytok, melynek el�bb ki kell k�sz�b�lnie mag�t a l�tez� vil�gb�l, hogy a kazo kialak�tsa a harmonikus form�t.

Pillanatokig azon a hat�ron voltam, hogy tettlegess�ggel forrasztom tork�ra gyal�zkod�s�t. Hi�ba voltam tudat�ban, hogy �rtelem n�lk�li automat�kkal van dolgom, akiknek gramofonszer� lefetyel�s�t nem kell komolyan venni, ez a s�rt�s m�r nemzetemet �rte, mit gentlemannek mindenk�ppen k�teless�ge megtorolni.

Mondom, azon a hat�ron voltam, hogy meg�t�m, �gysem �t vissza, �s igaz�n az �nuralom csod�ja, hogy f�kezni tudtam indulataimat. Eszembe jutott ugyanis, hogy bez�rhatnak a behin telepre, vagy tal�n engem is megsz�ntetnek, m�rpedig a hinek k�zt nincs jog, igazs�g �s f�rum, ahov� az ember a rajta esett s�relmek orvosl�s��rt folyamodhatna.

Pillanatnyi haboz�s ut�n m�ly megvet�ssel v�gigm�rtem, megfordultam, �s szavait v�laszra sem m�ltatva, fak�pn�l hagytam.

� pedig sz�tlanul n�zett ut�nam.

Tizenkilencedik fejezet

Szerz� megk�s�rli a hazajut�st, de Zatamon nem osztja sz�nd�k�t - V�g�l maga k�sz�t cs�nakot, �s sikeresen kijut a tengerre

Ez a jelenet v�gleg megpecs�telte sorsomat. Zatamon goromba szavai egyszerre �jb�l megmutatt�k el�ttem a hin �let visszatasz�t� val�s�g�t, amit a k�zbej�tt behin borzalmak �tmenetileg feledtettek velem. Egym�s ut�n t�rult fel el�ttem sivatagszer� �let�knek minden kib�rhatatlans�ga, az egyed�ll�t, az emberek idegens�ge, rideg sz�vtelens�ge, a textilgy�r monoton z�g�sa �s v�g�l a legsz�rny�bb eml�k: Zolema, az illattalan vir�g.

Soha ilyen kil�t�stalan zs�kutc�ban nem voltam. A rem�nytelens�g tudata lassan felh�borod�somat is elnyomta, �s el�rkeztem ahhoz a l�tsz�lagos nyugalomhoz, mikor az ember m�r higgadt �sszel m�rlegeli az �ngyilkoss�got:

Pedig sz�momra harmadik megold�s is ny�lhatott volna, ami mindent j�ra ford�that: ha el tudok menek�lni err�l az el�tkozott szigetr�l, �s visszajuthatok haz�mba. B�rt�nlak� nem cs�ng olyan v�ggyal a r�cson besz�r�d� v�kony sug�ron, ahogy �n vetettem r� magam a visszat�r�s rem�ny�re.

Amint sz�vem dobog�sa csillapodott, megpr�b�ltam j�zan sz�m�t�st csin�lni, �s arra az elhat�roz�sra jutottam, hogy b�rmi m�don megk�s�rlem a menek�l�st, �s csak ha az nem siker�l, v�gzek magammal.

Az bizonyos volt, hogy nagy feladat el�tt �lltam. A hinek nem ismerik a haj�z�st. Minden�k a f�ld volt, abb�l �ltek, ahhoz volt k�tve eg�sz gondolkod�suk. Tal�n �ppen ez�rt nem tudtak lelkileg sem sz�rnyalni. A f�n�ciaiak kereskedelm�t, a r�maiak terjeszked�si l�z�t, a spanyolok kalandv�gy�t �s a normannok kal�zkod�s�t �pp�gy hi�ba kerestem volna k�zt�k, mint haz�m hivat�studat�t a humanit�s �s a kereszt�ny civiliz�ci� terjeszt�se ter�n. Tudt�k, hogy a f�ld kerek �s sz�zezerszerte nagyobb az � sziget�kn�l, de m�g csak meg sem k�s�reltek m�s n�pekkel �sszek�ttet�sbe ker�lni. Sem a h�d�t�s, sem a gazdagod�s v�gya, de m�g csak a k�v�ncsis�g sem hajtotta �ket a hat�rokon t�lra. Egyszer�en nem �rdekelte �ket semmi saj�t l�tsz�ks�gleteiken t�l. Csakis azokat a tudom�nyokat m�velt�k, amelyekb�l hasznuk volt.

A haj�z�s tudom�ny�t n�h�ny k�nny� sportcs�nak k�pviselte, mikkel csak a foly�n evezgettek, vagy a tengerpart mellett, de a ny�lt tengerre m�g sz�lcsendes id�ben sem lehetett volna vel�k kimer�szkedni.

�gy h�t, ha el akartam innen jutni, el�bb haj�mat is meg kellett �p�tenem.

Hosszas haboz�s ut�n teh�t r�sz�ntam magamat, hogy a haragot f�lret�ve, m�gis besz�lek Zatamonnal, hogy seg�ts�g�t k�rjem.

M�snap estefel� �jra felkerestem �t.

�szint�n felt�rtam el�tte, hogy sziget�k�n nem b�rom az �letet, �s ha nem akarja, hogy �ngyilkos legyek, �gy eszk�z�lje ki a hinek seg�ts�g�t. Elmondtam, hogy �rtek valamit a haj�k�sz�t�shez, �s ha n�h�ny embert kapok seg�ts�g�l, k�t h�t alatt �sszet�kolhatunk egy tenger�ll� cs�nakot, �s �r�kre megszabadulnak t�lem, ami mindkett�nk sz�m�ra az egyetlen megold�s.

Zatamon azt felelte, hogy nem �rti, mi�rt k�v�nja valaki a t�k�letlens�get, de t�ny, hogy a behineknek vannak ilyen r�geszm�ik, amir�l nem lehet �ket lebesz�lni. Azonban a hineket nem lehet r�venni, hogy olyan dolgot v�gezzenek, ami nekem k�rt jelentene.

- Hogyan gondolod - mondta -, hogy kazo szervezet� l�ny elt�rhessen a kaz�t�l? Nem k�nyszer�theted a halakat sz�razra, �s nem t�pl�lhatod sz�n�val a kuty�t, mert ha megk�s�reln�d, m�r nem volna �let�k.

A korl�tolts�gnak ez a netov�bbja annyira megd�bbentett, hogy p�r pillanatig nem is tudtam, mit feleljek r�. Eleinte azt hittem, hogy a tegnapi s�rt�d�s besz�l bel�le, de viselked�sem miatti neheztel�s�t leplezni akarja. Most pedig kapva kap az alkalmon, hogy �rthasson nekem, �s aljas sz�nd�k�t ilyen udvarias kib�v� m�g� rejti.

Csak lassan t�rt vissza bel�m a tudat, hogy ezeknek fogalmuk sincs az udvariass�gr�l �s a gentleman modor elemi szab�lyair�l.

De ha t�nyleg nem hazudik, akkor k�r minden tov�bbi sz��rt. �gysem �rek el vele semmit.

Sz� n�lk�l sarkon fordultam, �s most m�r v�gleg otthagytam.

Elhat�roztam, hogy b�rmi �ron meg fogok sz�kni t�l�k. Utols� k�s�rletk�ppen megpr�b�lom a cs�nakot magam �ssze�ll�tani, �s csak ha ez nem siker�l, akkor v�gzek magammal.

M�snap egyszer�en elhagytam a k�rh�zat. Senki se n�zett ut�nam.

Bementem a v�rosba. Egy gar�zsb�l aut�t �s szersz�mokat hoztam, kikocsiztam j� t�vol a v�rost�l, �s egy b�viz� patak mellett, a s�r� boz�tban kiszereltem a motort. M�snap m�sik kocsin egy�b szersz�mokat, n�h�ny vasrudat, lemezeket �s k�l�nb�z� g�pr�szeket vittem ki, s�trat �ll�tottam n�h�ny es�k�penyb�l, �s pl�hlemezekb�l nagy �ggyel-bajjal kikalap�ltam egy kezdetleges haj�csavart �s korm�nylap�tot.

Ezut�n deszk�kat hordtam ki, �gy-ahogy �sszemesterkedtem egy kisebbfajta b�rk�t, k�t�lcsig�kkal nagy nehezen v�zre vontattam, �s hozz�l�ttam a motor beszerel�s�hez.

A kihord�ssal persze nem volt baj, a javakat senki sem �rizte, de a munk�t dugva kellett v�geznem, mert ha megl�tj�k, nyilv�n behinnek n�znek.

Nem akarom az olvas�t a r�szletekkel untatni, el�g az hozz�, hogy h�rom h�napig az erd�ben dolgoztam, �jjel a v�rosban aludtam, de v�gre olyan munk�m volt, ami mellett nem unatkoztam. Er�t adott a hazaszeretet, a honv�gy.

H�rom h�nap m�lva egy hatalmas teheraut�val majdnem az �sszes rakt�rakat v�gigj�rtam. Egyikb�l h�rom hord� benzint, m�sikb�l olajat raktam fel, azt�n mindenf�le �lelmiszert, kenyeret, k�tszers�ltet, konzerveket szereztem be mintegy h�rom h�napra elegend� mennyis�gben. Utaz�som ugyan minden val�sz�n�s�g szerint nem ig�nyelt t�bbet k�t h�tn�l, de �gy gondoltam, mi�rt ne tartal�koljak, ha van mib�l. �gysem �rzi senki.

Eszembe is jutott, mi lenne, ha egy sz�p napon valami csirkefog� kifosztan� rakt�raikat. Igaz viszont, hogy k�szleteik rendk�v�l nagyok, miket sz�z vagy ezer csirkefog� sem tudna �rz�kenyen megk�ros�tani, �s ilyenek k�l�nben sincsenek a szigeten. Hatalmas rakt�raikat szeml�lve ink�bb az jutott eszembe, hogy hazat�rtem ut�n r�gt�n exped�ci�t szervezek, hogy �n t�zhessem ki itt els�nek a kereszt�ny civiliz�ci�t jelent� angol lobog�t, miel�tt valami kapzsi gyarmatos�t� orsz�g leig�zn� a sziget der�k n�p�t.

�gy lassan �thatott a felemel� hivat�s tudata, hogy Kazohini�ba vet�d�sem tulajdonk�ppen a Gondvisel�s k�l�n�s kegye, mely engem aj�nd�kozott meg e dics�s�ges �s hazafias misszi�val.

E tudat �j er�t �nt�tt bel�m, forr� im�ban adtam h�l�t az Egek v�gtelen irgalm� Ur�nak, �s ut�na kett�z�tt er�vel folytattam magasztos munk�mat.

M�r csak az �desv�zk�szlet volt h�tra, de nem volt megfelel� tart�ly. Benzineshord�ba csak nem �nthetek iv�vizet!

Eszembe jutott, hogy a textilgy�rban volt egy mosd�helyis�g, ahol a falon egy melegv�zt�rol� ed�nyt l�ttam.

Elkocsiztam teh�t a gy�rba, �s ott a legels� hint megk�rtem, hogy seg�tsen a tart�lyt leszerelni. Az persze k�rd�s n�lk�l, azonnal r��llt. Az bizonyos, hogy e tekintetben m�r ismertem �ket. M�g felrakni is seg�tett, �n pedig alig tudtam a nevet�st visszafojtani, arra gondolva, hogy holnap hi�ba csavarj�k a csapot. Felt�tlen azt fogj�k hinni, hogy hal�los baleset �rt, az�rt nem hoztam vissza a tart�lyt a jav�t�sb�l.

�tk�zben m�g ben�ztem a geofizikai int�zetbe, melynek laborat�rium�b�l egy igen finom ir�nyt�t, szext�nst, t�vcs�vet �s egy�b sz�ks�ges m�szereket vettem magamhoz. Ezt persze m�r �vatosan kellett v�geznem, megv�rva, m�g a fizikusok nem n�znek oda. Mindezt azt�n kisz�ll�tottam �s elhelyeztem b�rk�mon.

Minthogy hazafias munk�mmal m�r teljesen elk�sz�ltem, m�r csak az indul�s volt h�tra.

Sz�nd�kosan nappal indultam el, m�gpedig k�s� d�lut�n, mikor a hinek legnagyobb r�sze kint s�t�l a tengerparton. Hadd egye �ket a m�reg, l�tva tovat�n� b�rk�mat!

Teh�t alkonyat el�tt besz�lltam, mindent m�g egyszer j�l �tvizsg�ltam, majd a Mindenhat� seg�ts�g�t k�rve utamra, begy�jtottam a motort, �s kihaj�ztam a tengerre.

A partt�l mintegy k�tsz�z l�p�s t�vols�gra megfordultam, �s ett�l kezdve a partvonulat ment�n haladtam el Kazohinia el�tt.

A boz�tos r�szt nemsok�ra elhagyva, felt�nt a strand. A hinek sz�zai hevertek, s�t�ltak, �ltek vagy f�r�dtek. Cs�nakomra sokan felfigyeltek, �n pedig a szabads�g �des �r�m�t�l megittasulva, ki�lltam a fed�lzetre, sapk�mat lengettem, �s teletorokkal hah�ztam. Egyszerre felszabadult bennem mindaz az emberi �r�m, amit k�zt�k el kellett nyomni magamban.

Annyi bizonyos, hogy a hinek felfigyeltek, mert minden arc fel�m fordult, �s b�multak, mint borj� az �jkaput.

A tudat, hogy k�v�l vagyok hatalmukon, �s imm�r azt teszek, amit akarok, �jabb l�k�st adott �r�m�mnek, mely elemi er�vel t�rte �t g�tjait. Sapk�mat a leveg�be hajig�lva, majd magam a f�ldre vetve r�gkap�ltam, good-bye-t kiab�ltam fel�j�k, �s szakadatlanul nevettem.

Azok egy darabig �mulva csod�lkoztak rajtam, fel sem tudt�k fogni a helyzetet, majd t�bben fel�m kiab�lva k�rdezt�k, hogy mi t�rt�nt velem. �n v�laszul good-bye-t ki�ltottam vissza, amir�l �gy l�tszik, azt hitt�k, seg�ts�get k�rek, �s abban a hitben, hogy elragadott a v�z, t�bben a tengerbe vetett�k magukat, s�t ebben a pillanatban megsz�lalt a szir�na is, ami azt jelenti, hogy valaki fuldoklik, �s k�t evez�s cs�nak is fel�m indult ment��vekkel.

A komikus fordulat olyan nevet�sre k�sztetett, hogy hasizmaim belef�jdultak. Hagytam �ket k�zel j�nni, majd g�zt adva, elsuhantam el�tt�k. Azt�n �jra a fed�lzetre l�pve, ugr�ltam, t�ncoltam, f�g�t mutattam, �s a nyelvemet ny�jtottam fel�j�k.

Azok egy darabig �sszevissza lubickoltak, majd tan�cstalanul vissza�sztak a partra.

Amint a n�pes strandon t�l�rtem, sz�vem hirtelen nagyot dobbant, �s egy pillanatra elkomolyodtam.

A mag�nos szikla t�nt fel el�ttem, melyen valaha Zolem�val �ltem, �s nagy fellobban�ssal hittem, hogy tal�ltam valamit.

Magasan, fent a szikla tetej�n most is �llott egy hin. Tal�n �ppen Zolema? A partt�l m�r j�l t�vol voltam, nem tudtam kivenni. Lehet, hogy nem is n�. Hiszen olyan egyform�k. Egy a sok k�z�l.

�szt�n�s mozdulattal l�tcs�vemhez ny�ltam, de hi�ba figyeltem, arc�t nem tudtam kivenni, mert feje pontosan a lenyugv� napt�ny�rba esett, �s a k�r�tte sug�rz� nagy f�nyess�gt�l nem l�thattam a r�szleteket.

J�kedvem egyszerre elp�rolgott, az eml�kek f�jdalma szor�totta �ssze sz�vemet, �s a korm�nylap�thoz kapva, teljes g�zzal a ny�lt tengerre ir�ny�tottam b�rk�mat.

De szememet nem tudtam levenni r�la. Az pedig csak �llt szoborszer�en, mozdulatlanul, mintha az alatta lev� szikl�val egybe lenne forrva. Szemem el�l mindink�bb t�volodott, �s alakja lassan eg�szen beleker�lt a napt�ny�r vak�t� f�ny�z�n�be. Amint t�volodtam, a nap is �gy nyugodott le, mintha csak k�vette volna a l�t�hat�rba mer�l� alakot, amely lassan cs�kkenve elt�nt a f�nyben.

Egy id� m�lva m�r nem l�ttam k�l�n a szikl�t. Az eg�sz sziget belef�rt a lenyugv� napkorongba, amely egyre lejjebb sz�llt, v�g�l egy utols� lobban�ssal elt�nt a v�gtelen v�zben, �r�kre mag�val ragadva Kazohini�t is.

Nekem pedig nagy k� esett le sz�vemr�l, hogy e borzalmas szigetet, hol a sz�v, szeretet, sz�ps�g ismeretlen fogalom, �s ahol a vigasztalan �let siv�r b�rt�ne oly sok szenved�st okozott, v�gre messze hagytam magam m�g�tt.

�s amint el�refordultam, lelki szemeim el�tt ujjongva t�rult fel a t�ls� part rem�nye: a l�lek f�ldje.

�r�m�met csak az zavarta, hogy m�g sok�ig f�jt a szemem, �s s�lyos szemreh�ny�st tettem magamnak, hogy orvos l�temre a napba pr�b�ltam n�zni, pedig tudhattam, hogy az emberi szem nem arra van teremtve, hogy t�l er�s vil�goss�gba beletekinthessen.

Huszadik fejezet

Szerz� viharba ker�l - Szerencs�sen tal�lkozik a Terrible-lel - Tisztt�rsai sz�v�lyesen fogadj�k - Haza�rkez�se

Amint t�volodtam, �r�m�m is visszat�rt, �s egy �ra m�lva �jra s�rtam, �nekeltem, t�ncoltam, kiadva magamb�l mindazt az �r�met, b�natot �s bel�m fojtott lelket, ami egy hossz� �v alatt bennem ragadt az �r�ltek b�rt�n�ben.

K�t napot utaztam �gy. Az �jjeleket f�lig aludtam �t. A harmadik napon m�szereim alapj�n meg�llap�tottam, hogy el�rtem az indiai haj��t vonal�t. Legfeljebb k�t nap m�lva partot kellett �rnem. A helyzet annyival is ink�bb s�rget� volt, mert az ilyen szakadatlan �zemhez nem szokott motoromat mind t�bbsz�r kellett le�ll�tani, tisztogatni vagy gyerty�t cser�lni.

Ezen a napon t�rt�nt, hogy eb�d ut�n az �g alj�n hirtelen fekete felh�k gy�ltek, �s f�l �ra m�lva rettent� viharba ker�ltem.

A sz�l borzalmas er�vel kapta oldalba b�rk�mat, �s f�l� volt, hogy elmer�l. Er�m teljes megfesz�t�s�vel mertem ki a vizet, �s motoromat is teljes g�zzal szegeztem szembe a sz�llel.

F�l�rai borzaszt� k�zdelem ut�n a motor hirtelen le�llt.

M�g csak ez hi�nyzott! R�gt�n felbontottam, b�rig �zva, f�lk�zzel a vizet merve, a f�radts�gt�l t�ntorogva dolgoztam, m�g meg�llap�tottam a sz�rny� val�s�got: k�t henger ber�g�dott, �s semmi hatalom sem mozd�thatta ki hely�b�l.

Teljesen ki voltam szolg�ltatva az elemeknek.

De a java m�g csak most j�tt.

Mikor ugyanis a vihar el�llt, m�szereimmel k�ts�gtelen�l meg�llap�tottam, hogy h�tr�bb jutottam, mint voltam. Beleker�ltem abba a tenger�rba, ami utaz�som elej�n sodort az �r�ltek sziget�re!

Le�rhatatlan k�ts�gbees�s vett er�t rajtam, cs�nakom fenek�n elter�lve, hajamat t�pve dob�ltam magamat, majd t�rdre emelkedve, magamon k�v�l k�ny�r�gtem Istenhez, hogy csak m�g egyszer mentsen meg a borzalmak �jb�l val� �t�l�s�t�l, �s seg�tsen vissza az �letbe. Fogad-koztam, hogy soha t�bb� tengerre nem sz�llok. Szavaimra csak a tenger z�g�sa felelt, �n pedig elhat�roztam, hogy ha megpillantom a sziget partjait, tengerbe �l�m magam.

Este k�vetkezett, �s feket�be �lt�z�tt a l�t�hat�r, ami m�g vigasztalanabb� tette a helyzetet. L�mp�t ugyan gy�jthattam volna, mert akkumul�toromban m�g volt t�lt�s, de nem mertem pazarolni. A kimer�lts�gt�l m�r �ppen �lomra csuk�dott szemem, mikor igen t�vol f�nypontot pillantottam meg a horizonton.

A rem�nys�g �j er�t adott tagjaimba, felugrottam, felkaptam egy reflektort, mint egy �r�lt, integettem arrafel�, �s torkomszakadt�b�l kiab�ltam, b�r tudtam, hogy �gysem hallatszik od�ig.

Negyed�ra telt el, m�g �szrevettek. Szir�nab�g�s felelt, majd l�ttam, hogy a haj�test fel�m fordul.

Hogy ebben a pillanatban mit �reztem, olvas�im �gysem k�pzelik el, �n meg nem tudom le�rni, de �r�kre felejthetetlen eml�k marad sz�momra. K�nnyeim megeredtek, �s t�rdre hullva rebegtem h�l�t az Egek v�gtelen irgalm� Ur�nak.

�jabb f�l �ra m�lva a haj� k�zvetlen k�zelben �llt, �s mikor a nev�t megpillantottam, �r�mm�morban sikoltottam fel.

A Terrible volt!

Mikor a ment�cs�nak hozz�m �rt, s�rva borultam a legels� matr�z kebl�re, �s mindk�t arc�t megcs�koltam.

A haj�ra �rve, a kapit�ny el� vezettek. Itt m�r nem lehetett b�rni velem. T�rdre hullva cs�koltam meg az angol lobog�t, majd fel�llva, szinte �nk�v�leti gy�ny�rben az angol himnuszt �nekeltem, mire k�r�s-k�r�l lerep�ltek a fejekr�l a sapk�k, a szemekb�l kibuggyant a k�nny.

Senki sem tudta, de �rezt�k, hogy mi t�rt�nt velem, �s nem zavartak.

Csak azut�n jutott eszembe, hogy magamat bemutassam.

R�vid p�r sz�ban v�zoltam a helyzetet, mire a kapit�ny egy hadnagy k�s�ret�ben az admir�lishoz k�ld�tt.

Az admir�list az �tteremben tal�ltuk, ahol a tisztek �ppen vacsor�n�l �ltek. D�szes epoletj�t megpillantva, merev vigy�zzba v�gtam magam, r�viden bemutatkoztam, az admir�lis kezet fogott velem, nekem pedig �jra kibuggyantak k�nnyeim.

� azonban kedvesen intett, hogy foglaljak helyet, a felszolg�l�k �j ter�t�ket hoztak, melynek minden darabj�n az angol kir�lyi c�mer �keskedett, majd egy poh�rka whiskyt ny�jtottak �t.

Mindezeket egy teljes �ve (vagy r�gebben? Mit tudom �n?!) nem l�ttam, nem �zleltem! Az �r�mt�l csak nehezen tudtam magamhoz t�rni, �s bizony, j� id�be telt, m�g torkomon, mit a fel-felcsukl� s�r�s fojtogatott, az els� falatot le tudtam k�ldeni.

Vacsora ut�n az admir�lis maga k�rt fel, hogy amennyiben ked�ly�llapotom m�r megengedi, mes�ljek tal�n valamit �lm�nyeimr�l.

Nagy l�legzettel kezdtem mindent elbesz�lni. Mondanom sem kell, hogy p�r perc m�lva tisztt�rsaim arc�n, minden j�indulatuk dac�ra, t�bb �zben �szre kellett vennem a k�telyt. Hogy bolondnak vagy hazugnak ne tartsanak, igyekeztem t�rgyi bizony�t�kokat szolg�ltatni. Szerencs�re b�rk�mat beemelt�k, ebb�l teh�t n�h�ny csomagol�sra haszn�lt "Textilipar" c�m� lapot tudtam bemutatni, rajta k�pekkel az �zemekr�l. Csak mikor foly�konyan olvastam �s magyar�ztam, kezdtek komolyan venni, de ekkor viszont mindenki k�r�m h�z�dott, �s szomjasan hallgatt�k t�rt�netemet. A templomi csendet csak n�ha szak�totta meg a spont�n felt�r� kacag�s, mikor a hinek vagy behinek egy-egy �r�lts�g�t eml�tettem, �s csak akkor �lt el, �s v�lt bajt�rsi r�szv�tt�, ha megeml�tettem, hogy mindezeknek �n szenved� alanya voltam.

Rendk�v�li der�lts�get keltett, mikor a l�bfej megfog�s�r�l, a vak�-vak�r�l �s a betik r�zkock�j�r�l besz�ltem �s b�szkes�gemre szolg�lt, hogy k�l�n�sen az admir�lisnak szereztem vele vid�m perceket, aki a hihetetlen �r�lts�geken �s c�ltalan ostobas�gokon olyan j�t kacagott, hogy csak �gy cs�r�gtek mell�n �rdemrendjei.

Sikeremen felbuzdulva, magam is kedvre �s der�re kaptam. H�vvel besz�ltem a s�rga kavicsr�l, lev�gott f�l� n�kr�l, a bikbamr�l, a kisz�m�thatatlan ketnir�l �s kipur�l, a kizs�km�nyolts�gukat v�d� f�rfiakr�l. A der�lts�g percr�l percre n�tt, �s cs�cspontj�t akkor �rte el, mikor elmondtam, hogy �tle�r�somban Zem�ki nem akart mag�ra ismerni, �s az eg�szen csak nevetett. Ekkor el�ad�somban meg kellett �llani, mert hallgat�im hasizmai megf�jdultak.

Mikor azonban az utols�hoz, a k�r �s n�gysz�g miatt d�h�ng� v�rengz�shez �rtem, az arcok v�ratlanul elkomolyodtak. Az admir�lis pedig udvariasan megjegyezte, hogy nem k�telkedik igazmond�somban, de itt tal�n nem j�l figyeltem meg valamit, mert hogy emberek agyal�gy r�geszm�k�rt �s geometriai idomok�rt vad�llati v�rengz�sbe kezdjenek, ez a gondolkod�s �s agyvel� teljes hi�ny�t t�telezn� fel, ami nemcsak emberekr�l, de oktalan �llatokr�l sem hihet� el. Az is val�sz�n�tlen, hogy azt nevezz�k sz�ls�s�gesnek �s t�lz� gy�jtogat�nak, aki tiszta bel�t�ssal a val�s�got �s j�zans�got hirdeti, �s hogy az ilyet mint a rend �s civiliz�ci� ellens�g�t vigy�k m�gly�ra. Ez tal�n m�gis t�lz�s, �s nemcsak az eur�pai gondolkoz�s, hanem minden elk�pzel�s sz�m�ra hihetetlen. Valamit bizony�ra rosszul figyeltem meg, vagy szenved�seim zavart�k meg tiszta l�t�somat.

Szavaimban val� k�tked�se m�r-m�r ellentmond�sra k�sztetett, megfeledkezve a k�teles tiszteletr�l, m�r nyelvemen volt �jra az eg�sz v�rengz�s le�r�sa, mikor megd�bbentem.

Ugyanis, ahogy �jra �tgondoltam, itt, ebben a k�rnyezetben magam is annyira hihetetlennek l�ttam, hogy ezen az est�n �lomnak v�ltem. Csak �tijegyzeteim m�snapi �tolvas�sa gy�z�tt meg �jra, hogy val�s�g volt. Azon az est�n azonban nem mertem sz�lni. Arr�l pedig v�gleg letettem, hogy a bikru tanair�l sz�l� r�szt, mit ma sem tudok eg�szen hinni, elmondjam.

Hirtelen elcsendesedve v�laszoltam, hogy e pillanatban magam sem vagyok teljesen biztos benne, �s jobban szeretn�m, ha a mai izgalmak ut�n felmenten�nek az �r�lts�gek feleleven�t�s�t�l, �s �tt�rn�nk ink�bb j�zan �s kedves dolgokra, amiket honfit�rsaimt�l oly r�gen volt m�domban hallgatni.

Szavaimat meg�rt�s fogadta, majd az admir�lis fel�llt, �s kez�ben poh�rral besz�lni kezdett.

K�zvetlen szavakkal �dv�z�lt, �r�m�t fejezte ki, hogy az �r�ltek k�z�l szerencs�sen visszaker�ltem a kult�rvil�gba, �s er�imet �jb�l im�dott haz�m szolg�lat�ba van m�dom �ll�tani.

Lelkes szavakkal eml�kezett meg haz�m nagys�g�r�l �s k�l�nleges elhivatotts�g�r�l, mely �t a b�ke �s kereszt�ny civiliz�ci� �r��l �ll�totta. �s e felemel� b�kehivat�s let�tem�nyese a hadsereg, mely biztos�tja a vil�g egyens�ly�t, a krisztusi igazs�g fennmarad�s�t �s nem utols�sorban az angol polg�rs�g csal�di t�zhely�nek nyugalm�t.

�tszellem�lt arccal, emelt hangon jelentette ki, hogy nincs felemel�bb tudat, mint az angol lobog� al� tartozni, mert ez adja az igazi lelki t�k�lyt, mi az angol polg�rt b�szkes�ggel t�lti el, �s a vil�g minden m�s polg�ra f�l� emeli.

- E boldog �rz�s magaslat�ra - �gy sz�lt - csak az �l� �s meleg honfisz�v tud emelkedni, melyben �l az ide�lok �s trad�ci�k szent tisztelete, m�g az �res �s siv�r l�lek t�vol marad t�le, �s a pusztas�gban t�velyeg. A lobog� �s a Biblia tisztelete az a sziklaszil�rd pont, ami tartalmat �s c�lt ad �let�nknek, amely megk�l�nb�ztet minket az oktalan �llatt�l, ez ac�lozza meg karjainkat a nemes harcokban, ez avatja h�s�kk� a nemzet fiait, kik boldogan �ldozz�k �let�ket a becs�let�rt �s a h�si hal�l dics��rt.

A katonai er�nyek �s a nemzeti eszme tisztelete a n�pek �let�nek a forr�sa, ami n�lk�l hal�l �s pusztul�s volna sorsunk. �poljuk teh�t sz�v�nkben a magasabb rend� ide�lokat, t�rhetetlen ragaszkod�sunkat a Biblia �s haz�nk ir�nt, mert angol hazafi kardj�val �s becs�let�vel �l vagy hal.

Egyel�re m�g nem tudjuk - mondta -, hogy a j�vend� h�bor�ban a n�metek, franci�k vagy a jap�nok ellen kell-e k�zden�nk, de annyi bizonyos, hogy b�rmerre sz�l�t �fels�ge parancsa, gondolkoz�s �s haboz�s n�lk�l siet�nk a lobog� v�delm�re.

Bizton hiszem, hogy ha megsz�lal a trombita, korra �s nemre val� tekintet n�lk�l minden polg�r �r�mmel �ldozza �let�t az eszm��rt, mert ha valamennyien meghalunk is, Nagy-Britannia �s az eszme �r�kk� �lni fog!

Pohar�t �fels�ge eg�szs�g�re �r�tette, majd az asztalon �ll� kis z�szl�t felkapva, h�romszoros hip-hip-hurr�t ki�ltott nemzet�nk jelv�ny�re.

Megr�z� jelenet k�vetkezett.

A tisztikar felugr�lt, a szemekben k�nnyek csillogtak, �s mindny�junk ajk�n felzend�lt a God save the King.

Az utols� akkord elhangz�sa ut�n a tisztek �ssze�lelkeztek, �s percekbe telt, m�g mindenki �jra elfoglalta hely�t.

Most a tisztikar engem k�v�nt hallani. Szerettem volna m�lt�an megk�sz�nni azt a m�moros boldogs�got, ami oly hossz� szomj�s�g ut�n k�r�kben �jra elt�lt�tt.

Felemelkedtem, de kezemben reszketett a poh�r. Torkom elszorult, �s v�g�l is csak azt tudtam ki�ltani meghatotts�gomban:

- Haz�m! Kir�lyom! �ltem a ti�tek!

A t�bbit elnyomta a felt�r� zokog�s �s tisztt�rsaim d�rg� �ljenz�se.

Az admir�lis kez�t ny�jtotta fel�m.

Redriffbe hazat�rve, n�met �s gyermekeimet j� eg�szs�gben tal�ltam. N�m a viszontl�t�s �r�m�t�l kezdetben sz�hoz sem tudott jutni, k�s�bb pedig a meghatotts�gt�l k�nnyekre fakadva mondta el, hogy engem m�r mindenki halottnak hitt.

Gyeng�d szavakkal igyekeztem vigasztalni, hogy imm�r semmi bajom, �s �letemet �jb�l neki �s haz�mnak szentelhetem.

N�m tov�bbra is zokogva, a gondos feles�g aggodalm�val k�rdezte, hogy mi lesz az �letbiztos�t�ssal, amit m�r elk�lt�tt h�zam f�ny�nek m�lt� meg�rz�s�re, �s hogy nem lenne-e aj�nlatos felt�n�s n�lk�l visszautaznom Kazohini�ba, ott v�rva be a jogi el�v�l�shez sz�ks�ges harminc �vet.

Ezt persze nem fogadhattam el, mert a csal�s hat�r�t s�rolta volna, mit�l angol �llampolg�r jelleme t�vol van, m�sr�szt m�r az eg�sz tisztikar tudott meg�rkez�semr�l. Igy h�t azzal nyugtattam meg n�met, hogy �tle�r�somnak kiad�s�b�l az �letbiztos�t�st b�s�gesen vissza fogjuk fizetni, hiszen �lm�nyeim olyan tanuls�gosak, hogy kiad�s�t minden korm�nyzat magasra fogja �rt�kelni �s terjeszt�s�t p�rtfogolni, hogy az alattval�k egy hitv�ny �s ostoba behinekb�l �ll� �s gonosz vezet�k �ltal korm�nyzott t�rsadalom le�r�s�b�l tanulj�k meg �rt�kelni saj�t k�rnyezet�ket.

�s miut�n tapintatos, de hat�rozott fell�p�sem a parkett-t�ncost is t�voz�sra b�rta hajl�komb�l, teljesen helyre�llott a csal�di b�ke, ami oly kedves jellemz�je a meghitt angol otthonnak.

[Vissza a kezdethez]