Koin˘ni ba:

 

Gyurka b csi k‚r‚s‚re kim soltam n‚h ny bekezd‚st egyik kedvenc k”nyvnkb‹l.

CĄme: Kazohinia, szerz‹je Szathm ri S ndor, el‹sz”r 1935-ben jelent meg,

ma is aktu lis. Tavaly is kiadt k, m‚g kaphat˘.

 

Hogy mi‚rt pont ezeket a r‚szeket Ąrom ide le, nem  rulom el el‹re.

Tov bba azt sem l”v”m le, hogy mir‹l sz˘l a reg‚ny. Annyit azonban el

kell mondanom az ‚rthet‹s‚g kedv‚‚rt, hogy a reg‚nyben szerepl‹ hin ‚s behin

emberek t”k‚letes ellent‚tei egym snak, mindannyiunkra hasonlĄtanak

itt-ott. A reg‚ny j˘ humorŁ, de m‚lyen filoz˘fikus mű, amit a szemelv‚nyek

is igazolnak. A szerz‹ f‚lelmetes m˘dszeress‚ggel feldolgozza ‚letnk minden

terlet‚t a legkisebb butas gainkt˘l a legnagyobbakig. Az id‚zetekben

szerepl‹ behin szavakat a szerz‹ nem fordĄtja le, mivel azok Łgymond

teljesen ‚rthetetlenek a mi nyelvi rendszernkben. Val˘j ban nemcsak

mindegyik lefordĄthat˘, de m‚g vagy 10 szinonĄma is t rsĄthat˘ az ‚rtelmetlen

jelent‚sekhez.

 

Az els‹ id‚zet arr˘l sz˘l, hogy a szerz‹ v‚gre kiszabadul a f‚lemetes

behintelepr‹l, ‚s nagy nehezen elmagyar zza a logikus hineknek,

hogy juttassanak v‚gre k‚seket a behineknek, mivel ilyen m˘don gyorsan

kiszelekt l˘dn nak a t‚bolyult behinek, ‚s ennek mindenk‚ppen csak

haszna lenne.

 

Öme az id‚zet:

 

Jellemz‹ a hinek naivit s ra, hogy ezt l tva azt tan csolt k, hogy vegyk

tal n sorba a csoportokat, el‹sz”r az egyiknek osszuk ki a k‚seket, ‚s csak

amikor azok m r kiirtott k egym st, akkor szabadĄtsuk a m sik csoportbelieket

is egym sra.

 

Mosolyomat elnyomva kellett megmagyar znom, hogy egyik csoport sem fog

”nmag ban verekedni, mert ehhez a m sik jelenl‚te szks‚ges. Ezt persze nem

‚rtett‚k, megk‚rdezt‚k, hogy m‚rt nem egyszerűbb nekik is a k”zelebb lev‹ket

szurk lni, mikor Łgyis leszŁrj k egym st. n a tapasztalt ember f”l‚ny‚vel

jelentettem ki:

 

- Ez az egyik csoport a kona, a m sik a kemon. Ezek csak Łgy verekednek,

ha mindkett‹ ”sszekerl.

 

Csak mikor a hinek ”sszen‚ztek, l ttam be, hogy milyen "‚rtelem n‚lkli

magyar zatot" adtam, b r n‚mi gondolkod s ut n magam is bel ttam, hogy val˘ban

‚rthetetlen, mi‚rt ne lehetne az ”ld”kl‚st ”nmagukon kezdeni. Megjegyeztem

h t, hogy behin dolgokat csak behinl tudok magyar zni, t”bbet ne v rjanak

t‹lem....

 

 

Nemsok ra azonban a kona oldal n egy ember fel llt egy kiv gott fat”rzsre,

‚s besz‚det mondott a t”bbiekhez.

 

- Ti esetleg azt hiszitek - mondta -, hogy a hinek most a b”to elnyer‚s‚ben

t mogatnak, ‚s hogy most alkalom van a b”t˘‚rt, ‚let‚rt ‚s b‚k‚‚rt bukut

folytatni.

 

T‚vedtek. Ketni tetteinben a hinek nem az ‚let m‚ly l‚nyeg‚t l tj k, hanem

‚rtelemetlen vereked‚snek tekintik ezeket. De hogy is vehetn‚ ‚szre e bivak

t”meg azt, amit csak az ‚l‹ ‚s meleg td‹ tud bel‚legezni, melyben ‚l az

aneb k ‚s b”to szent tisztelete, mĄg az res ‚s hideg td‹ t vol marad t‹le,

‚s a pusztas gban t‚velyeg. Az aneb k ‚s a bikru tisztelete az a sziklaszil rd

pont, ami tartalmat ‚s c‚lt ad ‚letnknek, amely megkl”nb”zteti a behint az

oktalan hint‹l, ez ac‚lozza meg karjainkat a nemes bukuban, ez avatja

bumbukokk  a beh k fiait, kik boldogan  ldozz k ‚letket a b”t˘‚rt ‚s a k‚s

dv‚‚rt.

 

Bumbuk gyilkost jelent, de hogy az olvas˘ meg‚rtse, meg kell jegyezni, hogy

erre t”bb kifejez‚sk volt aszerint, hogy a gyilkos kit ”l meg, mert agyal gy

felfog suk szerint nem egyform n vetett‚k meg a gyilkost, s‹t a bumbukokat

megbecslt‚k. Ennek a sz˘nak jelent‚se fel‹ azonban m r elt‚r‹ek voltak a

v‚lem‚nyek, amit sehogy sem tudtam meg‚rteni. A kon k szerint ugyanis bumbuk

az, aki egy kemont ”l meg, a kemonok szerint, aki kon t ”l meg.

 

Majd Ągy folytatta:

 

- A k‚s dv‚nek ‚s az aneb knak tisztelete a beh k ‚let‚nek forr sa, en‚lkl

hal l ‚s pusztul s volna sorsunk. (Teh t komolyan hitt‚k, hogy meghaln nak,

ha nem ”ln‚k halomra egym st!) ľpoljuk teh t td‹nkben a magasabb rendű

ide lkokat, t”rhetetlen ragaszkod sunkat a bikru ‚s aneb k ir nt. Igaz

behin k‚s‚vel ‚s b”toj val ‚l vagy hal.

 

Ezut n sok ‚rtelmetlen halandzsa k”vetkezett, amit nem akarok az olvas˘val

k”z”lni, annyival is ink bb, meg sem tudtam jegyezni annyi tartalmatlans got.

 

 

 

Eddig az egyik id‚zet a reg‚nyb‹l. Majd n‚h ny lappal k‚s‹bb, m r a reg‚ny

utols˘ oldalair˘l folytatn m. K”zben Gulliver kiszabadult a behinek k”zl,

s‹t a hinek esz‚n is tŁlj rva elhagyta Kazohinia sziget‚t. Saj t k‚szĄt‚sű

motorcs˘nakja napokig h ny˘dik a tengeren, mĄg v‚gl szerencs‚sen felveszi

‹t haz j nak fels‚gjeleivel haj˘z˘ egyik legmodernebb tengeri cirk l˘ a

Terrible.

 

"A haj˘ra ‚rve a kapit ny el‚ vezettek. Itt m r nem lehetett bĄrni velem.

t‚rdre hullva cs˘koltam meg az angol lobog˘t, majd fel llva szinte

”nkĄvleti gy”ny”rben az angol himnuszt ‚nekeltem, mire k”r”s-k”rl

lerepltek a fejekr‹l a sapk k, a szemekb‹l kibuggyant a k”nny.

 

Senki sem tudta, de ‚rezt‚k, hogy mi t”rt‚nt velem, ‚s nem zavartak.

 

Csak azut n jutott eszembe, hogy magamat bemutassam.

 

R”vid p r sz˘ban v zoltam a helyzetet, mire a kapit ny egy hadnagy kĄs‚ret‚ben

az admir lishoz kld”tt.

 

Az admir list az ‚tteremben tal ltuk, ahol a tisztek ‚ppen vacsor n l ltek.

DĄszes epoletj‚t megpillantva merev vigy zba v gtam magam, r”viden

bemutatkoztam, az admir lis kezet fogott velem, nekem pedig Łjra kibuggyantak

a k”nnyeim...."

 

Gulliver elmes‚li kalandjait mind a hinek, mind a behinek k”z”tt, amit

nagyon csod lkozva hallgatnak, ‚s term‚szetesen semmit nem ‚rtenek meg abb˘l,

amit az Ąr˘ k”z”lni akar. A vacsora v‚g‚n azut n az admir lis kifejezve

elismer‚s‚t ‚s meg‚rt‚s‚t az al bbi poh rk”sz”nt‹h”z emelkedik sz˘l sra:

 

".... ”r”m‚t fejezte ki, hogy az ‹rltek k”zl szerencs‚sen visszakerltem

a kultŁrvil gba, ‚s er‹imet im dott haz m szolg lat ba van m˘dom  llĄtani.

 

Lelkes szavakkal eml‚kezett meg haz m nagys g r˘l ‚s kl”nleges

elhivatotts g r˘l, mely ‹t a b‚ke ‚s a kereszt‚ny civiliz ci˘ ‹r‚l

 llĄtotta. s a felemel‹ b‚kehivat s let‚tem‚nyese a hadsereg, mely

biztosĄtja a vil g egyensŁly t, a krisztusi igazs g fennmarad s t

‚s nem utols˘sorban az angol polg rs g csal di tűzhelyeinek nyugalm t.

 

ľtszellemlt arccal, emelt hangon jelentette ki, hogy nincs felemel‹bb tudat,

mint az angol lobog˘ al  tartozni, mert ez adja az igazi lelki t”k‚lyt,

mi az angol polg rt bszkes‚ggel t”lti el, ‚s a vil g minden m s polg ra

f”l‚ emeli.

 

- E boldog ‚rz‚s magaslat ra - Ągy sz˘lt - csak az ‚l‹ ‚s meleg honfiszĄv tud

emelkedni, melyben ‚l az ide lok ‚s tradĄci˘k szent tisztelete, mĄg az res ‚s

siv r l‚lek t vol marad t‹le, ‚s a pusztas gban t‚velyeg. A lobog˘ ‚s a

Biblia tisztelete az a sziklaszil rd pont, ami tartalmat ‚s c‚lt ad

‚letnkenek, amely megkl”nb”ztet minket az oktalan  llatt˘l, ez ac‚lozza meg

karjainkat a nemes harcokban, ez avatja h‹s”kk‚ a nemzet fiait, kik boldogan

 ldozz k ‚letket a becslet‚rt ‚s a h‹si hal l dics‚‚rt.

 

A katonai er‚nyek ‚s a nemzeti eszme tisztelete a n‚pek ‚let‚nek forr sa,

ami n‚lkl hal l ‚s pusztul s volna sorsunk. ľpoljuk teh t szĄvnkben a

magasabb rendű ide lokat, t”rhetetlen ragaszkod sunkat a Biblia ‚s haz nk

ir nt, mert angol hazafi kardj val ‚s becslet‚vel ‚l vagy hal.

 

Egyel‹re m‚g nem tudjuk - mondta -, hogy a j”vend‹ h borŁban a n‚metek,

franci k vagy a jap nok ellen kell-e kzdennk, de annyi bizonyos, hogy

b rmerre sz˘lĄt Šfels‚ge parancsa, gondolkoz s ‚s haboz s n‚lkl sietnk

a lobog˘ v‚delm‚re.

 

Bizton hiszem, hogy ha megsz˘lal a trombita, korra ‚s nemre val˘ tekintet

n‚lkl minden polg r ”r”mmel  ldozza ‚let‚t az eszm‚‚rt, mert ha valamennyien

meghalunk is, Nagy-Britannia ‚s az eszme ”r”kk‚ ‚lni fog!

 

Pohar t Šfels‚ge eg‚szs‚g‚re rĄtette, majd az asztalon  ll˘ kis z szl˘t

felkapva, h romszoros hip-hip-hurr t ki ltott nemzetnk jelv‚ny‚re.

 

Megr z˘ jelenet k”vetkezett.

 

A tisztikar felugr lt, a szemekben k”nnyek csillogtak, ‚s mindny junk

ajk n felzendlt a God save the King.

 

Az utols˘ akkord elhangz sa ut n a tisztek ”ssze”lelkeztek, ‚s percekbe

telt, mĄg mindenki Łjra elfoglalta hely‚t.

 

Most a tisztikar engem kĄv nt hallani. Szerettem volna m‚lt˘an megk”sz”nni

azt a m moros boldogs got, ami oly hosszŁ szomjŁs g ut n k”rkben elt”lt”tt.

 

Felemelkedtem, de kezemben reszketett a poh r. Torkom elszorult, ‚s v‚gl

is csak azt tudtam ki ltani meghatotts gomban:

 

- Haz m! Kir lyom! ltem a ti‚tek!

 

A t”bbit elnyomta a felt”r‹ zokog s ‚s tisztt rsaim d”rg‹ ‚ljenz‚se.

 

Az admir lis kez‚t nyŁjtotta fel‚m. "

[Vissza a kezdethez]