Béke, Természet, Szeretet
Donella H. Meadows: Harvesting One Hundredfold - Key Concepts and case Studies
in Environmental Education (Százszor aratva: kulcsfontosságú gondjaink és
esettanulmányok a környezeti nevelés terén) - UNEP, 1990, p. 62.
I. Bevezetés - Földünkön naponta 35.000 ember, főleg gyerek hal éhen.
Mintha 100 teljesen tele jumbo-jet zuhanna le áldozataival. Naponta 220.000-rel
több száj kér élelmet. (De azért: a Föld képes megtermelni a 2000. év 6100
millió lakosának az élelmét). Évente többszázmillió tonna talaj pusztul el, ez
Magyarországnyi területet jelent. 4 évente a sivatagos területek kiterjedése
Nagy Britannia nagyságú területtel növekszik. (De azért: az elmúlt 30 évben
kétszeresére nőtt a mezőgazdasági termelés és léteznek talajt nem pusztító
módszerek is.)
A Föld leáramló vizeinek 1/4 része használhatatlan az ember okozta
szennyezések miatt. A fejlődő országokban a lakosság 60%-ának nincsen tiszta
ivóvize. (De azért mindenki számára megoldható volna a tiszta víz a világ
lakossága cigarettaköltségének 1/3 részéért...)
Évente Ausztria-nagyságú trópusi erdő pusztul el Földünkön, ami árad
sokat, aszályt, talajpusztulást, a víztározók iszappal való feltöltődését,
fajok kipusztulását, az emberi települések és természetes kultúrák pusztulását
okozza. Kelet-Európa erdeinek fele haldoklik a savas esőktől, a jelenség már
fellépett az Egyesült Államokban és Kínában is. (De azért létezik a világon
évtizedekre-évszázadokra előrelátó és hatékony erdőgazdálkodás és újraerdősítés
is.)
* * *
Minden embernek, minden nemzetnek meg kell értenie, hogy miként
működnek a Föld természeti rendszerei, hogy tudomásul vegyék annak
lehetőségeit. Szükség van a bolygó állapotára vonatkozó adatokra s eszközök
kellenek a bölcs, hatékony, termékeny környezeti gazdálkodáshoz. Érzékenyen
kell gazdálkodni a forrásokkal és méltányosan kell elosztani azokat.
Gondoskodni kell a dolgok megértéséről, az információkról, az
eszközökről, a szaktudásról és sugallani kell a feladatokat: ez a környezeti
nevelés feladata.
II. A könyvről - A könyv kormányzati vezetők, tanárok,
tanfolyamszervezők, múzeumigazgatók, közösségi vezetők, újságírók, rádiósok,
politikusok, szülők s minden nevelő számára készült. A könyv a környezeti
nevelés elveiről, eszközeiről, módszereiről szól - minden szinten, az
óvónőképzőtől a doktorátusig, az iskolától minden nem-formális képzésig.
Mindenkinek szól, mert az emberek mindenütt emberek. A geokémiai körök, az
ökoszisztéma, az energiaáramlás törvényei mindenütt azonosak. Aki újra
megtanulja ezeket a törvényeket, újra örülni fog a természet szépségének,
gyümölcsöző voltának. A törvények azonosak, de vannak helyi körülmények. Sok
ember számára a hideg a legnagyobb környezeti gond, másutt az aszály, vagy a
nedvesség, vagy a ragadozók, vagy az élősdiek. Egyesek alapvető szükségleteiket
várják a környezetüktől, mások védelemre szorulnak a környezetszennyezéssel
szemben.
A környezeti nevelés az általános bolygói törvényeket a helyi gondokra
és lehetőségekre alkalmazza. A fajlagos és az általános integrációja a
környezeti nevelés egyik kulcskérdése, amit alább tárgyalunk. Összegezhető
ezzel a mottóval: "Gondolkodj globálisan és cselekedj helyileg".
A könyv a globális gondolkodásra irányul, s szuggesztív példákat ad
arra nézve, hogy kiváló tanárok a világ különféle részein miként alkalmazták
helyileg az elveket.
Ez nem teljes kézikönyv, hanem csupán segédkönyv, ami eszméket,
ötleteket vet fel. Ezeket kinek-kinek helyileg kell kidolgoznia.
A III. fejezet meghatározza a környezeti nevelés fogalmát, fontosságát
és céljait. A IV. adja a kulcsfogalmakat.
Az V. fejezet módszerekkel és eszközökkel foglalkozik, a VI.
fejezet példákat hoz sokfelől a világból.
III. Mi a környezeti nevelés és miért fontos az?
A) Mi az?
Garrett Hardin szerint a mai embernek "literátusnak", "numerátusnak" és
"ökolátusnak" kell lennie, tudni írni-olvasni, számolni és meg kell értenie, s
fenntartható módon használni az összetett környezeti rendszert, amelynek ő maga
is része.
A környezeti nevelés fölkészíti az embereket, mint a bioszféra tagjait,
az életükre. Megtanítja, hogy megértsék, megbecsüljék a környezeti
rendszereket, együtt dolgozzanak vele, és fenntartsák annak teljességét.
Szükség van erre a fajlagosság minden szintjén és fokán. Mindenkinek tudnia
kell, hogy mi a légkör, hogyan szennyezzük és mit lehet tenni ellene, s
haladottabb szinten ismerni kell a műszaki eljárásokat. Meg kell ismerni
egy-egy adott kérdés, pl. a légszennyezés, összes vetületét: annak történetét,
az értékeket, az érzékelést, a gazdasági, technológiai és természeti
kérdéseket, stb. Meg kell tanítani, miként kell kezelni és megjavítani a tár-
sadalom és a környezet kapcsolatát integrált és fenntartható módon; miként
kell bevezetni új műszaki eljárásokat, növelni a termelékenységet, elkerülni a
környezeti katasztrófákat, enyhíteni a károkon, bölcs döntéseket hozni.
A környezeti nevelés alapvetően a kérdés-megoldásra tanít, de
holisztikus filozófiai alapon. A cél nem egy szűk kérdés megoldása, ami
egyúttal más dolgokon ronthat, hanem az általános, tartós megoldás a cél. Nem
javítgatás, hanem a dolgok jobbá tétele.
A környezeti nevelés foglalkozik tényekkel, célokkal, gondokkal,
lehetséges megoldásokkal, modellekkel, forrásokkal és értékekkel, választ
sokkal, végrehajtással, értékeléssel. (A munka ezt példákon át mutatja be.)
A tények megismeréséhez szükség van tapasztalatra, megfigyelésre,
monitorozásra, mérésekre; a modellezéshez meg kell érteni, miként működik a
környezet rendszere, a célok és értékek kiválasztásához etikára is szükség van.
Szükséges a környezet esztétikája, a szépség, a művészet, az inspiráció, a
transzcendencia, a végső célok megvalósítása érdekében. Ki kell alakulni
elkötelezettségünknek, személyes felelősségérzetünknek az emberi társadalom és
a környezet jóléte iránt, elkötelezettségünknek minden nehézség és elbá-
tortalanító dolog ellenére, amíg a tények meg nem közelítik a célokat.
Mindezek az elemek eddig is a nevelés részei voltak, de külön-külön, az
egyes szakokon belül. Szükséges, hogy a környezeti nevelés integrálja ezeket és
mind a gondok, mind a megoldások esetében a teljességre törekedjék. A
környezeti rendszereket tudományosan, racionálisan, elemezve, pontosan és
mélyen kell vizsgálnia, de felelőséggel és tisztelettel az egész iránt.
A környezeti nevelés nem helyettesíti, vagy nem teszi feleslegessé az
akadémiai szaktárgyakat. Az összes szaktárgyra szüksége van, az összeset hasz-
nálja. Például a növekvő olajárak kapcsolatosak történelmi, gazdasági,
geológiai, műszaki, statisztikai, politikai és társadalmi kérdésekkel. Mindezen
tárgyak szakemberei integrált módon foglalkozhatnak a kérdéssel, új perspektí-
vából vizsgálhatják azt.
B. Miért?
Környezeti nevelés létezett, amióta csak az emberek kapcsolatban voltak
a körülöttük lévő világgal és gyermekeiket tanították ezekre a kapcsolatokra. A
természeti népek pontos fogalmakkal rendelkeztek a környezetükről és
mélységesen tisztelték azok rendszereit. Tapasztalataikat és tiszteletüket
nemzedékeken keresztül adták tovább. Ez a magatartás azonban az idők folyamán
változott.
Eleinte a környezeti nevelés annyira összefüggött a túléléssel, hogy
nem kellett indokolni. A nevelés azzal foglalkozott, hogy miként élünk a világ-
ban, amelyben a természet sokkal hatalmasabb az embernél. Tudni kellett, hogy
mely bogyók ehetők, hol lehet vizet lelni aszály idején, hogyan lehet elkerülni
az oroszlánokat, mely növények alkalmasak építőanyagnak, melyek jók tüzelőnek
vagy melyek gyógyító hatásúak. A környezeti ismeretek szükségesek voltak ahhoz,
hogy védekezzenek a természet támadásaival szemben és hogy használják annak
ajándékait.
Az emberek és a környezet közötti kölcsönhatás azonban többé vált, mint
túlélési kérdés. A természet örömet, szépséget, zenét, művészetet, vallást,
értelmet - mindazt is jelentette, amiért valaki élni akart.
Amint az emberi civilizáció evolválódott és városiasodott, a
környezetről való felfogás durván megváltozott. A természet kezdett az
emberiség hasznos szolgájává válni. Megtanulták, hogy uralják és kihasználják.
A környezeti nevelés mindinkább a források felhasználásának gyakorlati tudomá-
nyává vált, a természet tanulmányozása pedig a csodák katalógusát és leírását
adta. Ezekben az esetekben a természetre mint a társadalomtól elkülönült és az
alatti dologra tekintettek.
Mindezek mellett sok mindent megismertünk, igy a genetikus kódot, a
trópusi erdők fajainak kölcsönös kapcsolatát, a táguló mindenséget és az életet
hordozó bolygónk különös, értékes, egyedülálló voltát. A formális nevelést
intézményesítették az iskolák, a környezeti nevelés sok szaktárgy részévé vált.
Ki nem mondott remény, hogy ha minden tudomány eggyé válik, teljes képünk lesz
arról, miként működik a bolygó és hogy az emberiség milyen módon lehet vele
gyümölcsöző kölcsönhatásban.
Azonban ahogy nőtt az egyes szakokon belül a tudásanyag, az emberek
egyre inkább specializálódtak, senki sem volt már képes arra, hogy a bolygót
egészében lássa s megértse a kölcsönhatását az emberi kultúrális és gazdasági
rendszerekkel.
A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a környezeti gondok egyre
nyilvánvalóbbá váltak. Terjedtek a sivatagok, a szennyezések fenyegették a vá-
roslakók egészségét, kihaltak a tavak, pusztultak a talajok. Ezek túlléptek a
határokon, globális gondokká váltak. E kérdések már nem illeszkedtek egyetlen
tantárgyhoz, tudományos tanhoz sem. Azt mutatták, hogy az emberi lét alapja egy
szélesskálájú, kölcsönösen összekapcsolt természeti rendszer, amely nem képes
korlátlan mennyiségű visszaélést elviselni.
Most már beláttuk, hogy a társadalom károsan hat a természetre,
agresszor, s a természet az áldozat, s a természet megvédéséhez szükséges a
nagyobb tudás. A régi történelmi okok ma is érvényesek. Ismernünk kell az
alapvető környezeti működéseket ahhoz, hogy élelmet termeljünk, vizet leljünk
és védekezzünk az időjárás ellen. Szükséges emellett vizsgálnunk a környezet
llapotát és megvédeni a támadásokkal szemben.
A környezeti nevelés igényli a gazdaság/környezet egész összefüggő
rendszerének a bölcs igazgatását. A társadalom és a természet kölcsönösen
hatnak egymásra, mindegyik befolyásolva a másikat, ha nem is uralkodó, de
létfontosságú módon. Együtt emelkednek fel vagy együtt buknak el. Az emberi
lények nem urai, nem áldozatai a természetnek, hanem gondnokai. A természetet
nem lehet kizsákmányolni, de érintetlenül sem lehet hagyni.
Az 1975-ös Belgrádi Charta így írta le a környezeti nevelés célját:
kifejleszteni egy olyan polgárságot, amelyik ismeri a környezeti
gondokat és aggódik miattuk; rendelkezik a tudással, hozzáállással, motivá-
cióval és szakértelemmel a jelen gondok megoldásához és az eljövendő gondok
megelőzéséhez.
A környezeti nevelés céljai:
-tanulni mások példájából; elkerülni hibáikat és megismételni
sikereiket,
-előrelátni és elkerülni a környezeti katasztrófákat, főleg a
visszafordíthatatlanokat,
-a természeti erőforrásokat hatékonyan, produktívan, fenntartható módon
kell kezelni,
-képesnek kell lenni olyan dolgok végrehajtására, mint az
újraerdősítés, újrahasznosítás, családtervezés, - amelyek az emberek
együttműködését igénylik,
-hogy pénzt takarítsanak meg, meg kell előzni a környezet károsítását,
s nem utólag kell azt helyrehozni,
-el kell kerülni a pánikot, de fel kell ismerni a valódi sürgősséget,
-el kell érni, hogy az emberek jól informáltak és termelékenyek
legyenek.
IV. A környezeti nevelés kulcsfogalmai:
A. A létezés szintjei
-társadalmi, biológiai és fizikai; fordított sorrendben: a) fizikai bolygó:
atmoszféra, hidroszféra, litoszféra (légkör, vizek, kőzet+talaj)-- b)
bioszféra: az összes élő faj; c) techno- és szocioszféra (a műszaki és a tár-
sadalmi kör), épületek, gépek, kormányok, gazdaság, művészet, vallás, kultúra.
Az élőlények mély és misztikus minőségek alapján csoportosíthatók: élet, tudat
és öntudat. Csak az emberi lények rendelkeznek mind a hárommal, ami különös
felelősséget ruház rá a többi élőlénnyel való sáfárkodás tekintetében.
B. Körök
1. Anyagot nem lehet sem létrehozni, sem megsemmisíteni. A bolygó anyaga a
bolygón marad, a Föld és a Nap energiájának a hatására folyamatosan
talakulóban van. A környezetvédő azt tartja: "Nincsen ingyen ebéd". "Minden
megy valamerre."
"A dolgokat nem lehet VALAHOVÁ eldobni". Más szavakkal: anyagilag a Föld zárt
rendszer. Energetikailag azonban nyitott rendszer, állandóan kapja az energiát
a Napból.
2. Az élethez szükséges anyagok - víz, szén, oxigén, nitrogén stb. állandó
biogeokémiai körökön haladnak át. Az emberek csak most kezdik megtanulni, hogy
miként lehet összetett, termelékeny ipari gazdaságot tervezni, amely követi a
bolygói körfolyamatokat. (Szerves hulladékok komposztálása, talajba juttatása;
a fémek, papír, üveg és műanyag újrahasznosítása stb).
3. Az összekapcsolódó biogeokémiai körök összetett ellenőrző mechanizmus révén
tartják fenn az élet számára kedvező állapotokat - a mechanizmusokat az élet
közvetíti. A légkör összetétele erősen eltér egy kémiai egyensúlyi állapotban
lévő légkör összetételétől (Pi: v.ö. - GAIA).
4. A bolygói körök természetes ereje hatalmas, az emberéhez viszonyítva. Ingyen
szolgálhatnak bennünket. Könnyebb velük, mint ellenük dolgozni. Például a
mikróbák, napfény és az oxigén milliónyi tonna szerves hulladékot tisztítanak
meg a folyókban; a természetes ragadozók több kártokozó lényt pusztítanak el,
mint a növényvédők és nem hagynak hátra maradékot a növényben, stb.
C. Összetett rendszerek
1. Minden kapcsolatos minden mással.
2. A rendszer több, mint a részei összege: a célok és a kapcsolatok határozzák
meg.
3. A rendszerek egymáshoz kapcsolódó raktárakból és áramlásokból épülnek fel;
más a megújuló és meg nem újukló források szerepe.
4. A rendszerek hierarchiákba rendeződettek, minden máshoz kapcsolódik, de nem
egyenlő erősen.
5. A természetes rendszerek finoman összehangoltak, állandóak és rugalmasak. A
sokféleség növeli ezt a rugalmasságot.
D. Népességnövekedés és eltartóképesség
1. Az élő szervezetek népességei, ha növekednek, igyekeznek azt hatványozott
mértékben cselekedni.
2. A termelékenység felső határát az eltartóképesség szabja meg, az adott
forrásokon fentmaradni képes szervezetek száma.
3. Az eltartóképesség egészét a legszűkösebb összetevő szabja meg - ahogy a
lánc erősségét a leggyengébb láncszem.
4. Az eltartóképességet az emberi tevékenység növelheti vagy csökkentheti.
5. A források hatékony használata növeli az eltartóképességet.
6. A tönkretett eltartóképességet sokkal nehezebb helyreállítani, mint azt
megőrizni.
E. Környezetileg fenntartható fejlődés
1. Nem lehetséges fenntartható fejlődés, ha továbbra is folytatódik a környezet
pusztulása.
2. A Föld forrásai elégségesek minden élőlény számára, ha hatékonyan és
fenntartható módon kezelik azokat.
3. Mind a nyomor, mind a bőség környezeti gondokat okoz.
4. A magas termelékenység, a modern műszaki eljárások és a gazdasági fejlődés
képes együtt létezni az egészséges környezettel. Szükséges, hogy együtt
létezzenek...
F. Társadalmilag fenntartható fejlődés
1. A kulcs a népek részvétele, szervezettsége, neveltetése és felhatalmazása. A
fenntartható fejlődés nem termelés-, hanem emberközpontú.
2. Szükséges, hogy a fenntartható fejlődés megfelelő legyen nem csupán a for-
rások és a környezet, hanem a kultúra, történelem és a társadalmi rendszerek
vonatkozásában.
3. A fejlődésnek igazságosnak és becsületesnek kell lennie. Semmiféle tár-
sadalmi rendszer nem tartható fenn hosszú ideig, ha a javak és a rossz dolgok
elosztása igazságtalan.
4. A fejlődés az ellentétek közötti állandó kiegyensúlyozást jelenti, s a
szabadság/rend, csoport/egyén, munka/szórakozás, település/természet közti éles
határok, elválasztás eltörlését.
G. Tudás és bizonytalanság
1. Nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy miként működik a világ, s azzal
sem, hogy milyen sok mindent nem tudunk. Példa: 400 atomerőmű termeli a 24.000
éves felezési idejű radioaktív hulladékot, s nem tudjuk, miként lehet elkerülni
a katasztrófákat. Úgy teszünk, mintha tudnánk, s ezzel növeljük a kockázatot.
2. Határozatainkat súlyos bizonytalanságunk mellett hozzuk meg...
H. A következtetések
Az egészséges, szép környezet nem fényűzés, hanem alapvető anyagi és nem-anyagi
emberi szükséglet; a srilankai Sarvodaya Shramadana mozgalom szerint a 10
alapvető emberi szükséglet: a tiszta és elegendő mennyiségű víz, az egyszerű
ruházat, a táplálék, az egészségügyi ellátás, emberi kapcsolatok, egyszerű
lakás, energia, oktatás, spirituális és kultúrális szükségletek.
(Néhány példa a közösség hatékonyságáról).
V. A környezeti nevelés módszerei és eszközei:
A hagyományosak: osztályterem, tanárok, könyvek, tábla, filmek, pla-
kátok, előadások, gyakorlatok. Növényültetés az udvaron, kirándulások, dalok,
táncok, versek, viták, színjátékok, vetélkedők, interjúk a helyi lakosokkal,
tanulmányi kirándulások, stb. PÉLDÁK: A geológiai időszámítás megismerése
(erről részletesen).
Történelmi tanulmányok: két edényből húzzanak ki a diákok egy-egy cédu-
lát, az egyikben legyenek történelmi korok (I.e. 4000-től I.sz. 2100-ig), a má-
sodikban országok. Tanulmányozzák az egyszerre kihúzott területet az adott
időszakban s számoljanak be róla (antropológia, természetrajz, időjárás,
geológia, eredeti ökoszisztéma, életmód, technológiák, kormányforma, vallás,
stb.) Vitassák meg az ezekről készült beszámolókat; mondjanak a tanítványok
véleményt olyan megállapításokról, mint pl.: "A civilizációkat megelőzik az
erdők és követik a sivatagok", vagy: "Aki nem érti meg a történelmet, annak az
a sorsa, hogy megismételje azt."
A környezeti nevelés eszközei és módszerei:
részvételiek és kísérletezők, problémákra irányulók, interdiszcipliná-
risak, a közvetlen környékre is vonatkozók, csoportra irányulók, értékeken
alapulók.
HULLADÉKKEZELÉS
1. koncepció: Az élet, mint anyagáramlási folyamat
Tevékenységek: Mit dobsz el? Egynapi családi lista...
Mit dob ki az iskolád? Mit dob ki egy üzlet, egy farm, egy gyár?
Számolj: mennyi mindez egy év alatt a városodban, az országodban?
Hogy változik mindez az időben? Előrejelzés...
2. koncepció: Nincsen olyan, hogy "el..."
Tevékenységek: Mi történik az eldobott papírral, a konyhai hulladékkal,
a kémény füstjével?
Menj el egy zsákkal, és szedd össze a hulladékokat. Mi lenne ezekkel,
ha nem szednéd össze?
Látogasd meg a hulladéklerakót, égetőt, stb. vagy recikláló
berendezést. Mi történik azokban?
Csinálj ezekre vonatkozó 50 éves előrejelzéseket!
Különféle hulladékok (ipari, mezőgazdasági, háztartási) kémiai
összetételét igyekezzél megadni.
Végezz méréseket a környezetedben a kémiai anyagokra, származékokra
vonatkozólag.
3. koncepció: Minden jön valahonnan... Visszafelé követve az anyagokat,
honnan jöttek?
Tevékenységek: Menj végig az eldobott dolgok jegyzékén: honnan jöttek?
Az élelmiszereid, ruháid, a kocsi, az energia...
Számolj ... felhasználást. Számítsad ki az ország, a világ
tartalékait...
A megújuló forrásoknál számold ki a megújulás idejét. Gondold végig,
mennyire etikus, amit teszünk. Ha nem, miért nem?
4. koncepció: Maximális jólét minimális áramlás;
az anyagáram nem gazdagítja az életet, csak kimeríti a forrásokat és
szennyez.
Növelni kell a termékek élettartamát, legyenek azok könnyen javíthatók.
A tervezésnél ne az anyagáram növelését tartsd szem előtt.
Használd hatékonyan a termékeket.
A termékeket méltányos módon oszd el!
A gazdasági haladást a valós jóléttel mérd és ne az anyagárammal.
Tevékenységek: Gondold végig ilyen szempontok szerint az eldobott
termékek jegyzékét.
Ki foglalkozik javítással? Látogass el hozzájuk... mi a munkájuk
eredménye?
Gondold végig, milyen közlekedési eszközzel, szállítási eszközzel,
utas/km-re vagy kg/km-re számolva mit fogyasztottál és mennyi hulladékot
termeltél?
Végezz számításokat a főzésre, hűtésre, fűtésre vonatkozólag.
Gondold végig egész táplálkozásunkat...
Mit mond a GNP az emberi jólétről? Milyen más mutatók mondanak arról
valamit?
5. koncepció: Végső recikláció; a természeti ökoszisztémában nincsen
hulladék...
(Pi: gör. arra tanított, hogy igenis van. Pl. a mészkő, a szén, az
olaj...). Egy faj, vagy egy folyamat terméke más faj vagy folyamat tápanyaga,
bemenője lesz.
Tevékenységek: Mi az erdő hulladéka? Mi történik azzal? Mi a gazda-
ságbeli állatok hulladéka? Azzal mi lesz?
A családod által kidobott dolgokból mennyit reciklálnak valamilyen
céllal?
Építs komposztáló rendszert a családod, az iskolád, a közösséged
szerves hulladékaiból és használd fel azt a kertben.
Nézz utána, hogy országodban mennyi fémet reciklálnak és látogass meg
egy ilyen üzemet.
Nézz utána, hogy egyes vállalatok miként hasznosítják mások
hulladékait.
Írj egy sci-fi történetet egy országról, ahol minden hulladékot
újrahasznosítanak.
6. koncepció: Visszacsinálva a károkat...
A végső megoldás: minimális áramlás, maximális jólét, maximális recik-
láció. Ez még távol van, addig ártalmatlanítani kell a hulladékot, a
szennyeződéseket.
Bonyolult a dolog, mert sokféle hulladék van (szerves,biológiai úton
lebomló, hő, gázok, nehézfémek radioaktív anyagok, műtrágyák, ipari vegyszerek,
papír) s sokféle fogadó közeg (levegő, óceánok, folyók, tavak, talaj, kőzet,
sók, tűz, felszín alatti vizek, élőlények). Példa-gondok: Mi tegyünk a városok
szennyvizével?
Hol őrizzük a sugárzó hulladékot?
Miként tisztíthatjuk meg talajvizeinket a mérgező szennyezésektől?
Ki felelős az erdőket pusztító légszennyezésért?
Kötelezhető-e a helyi papírgyár drága légszennyezése elleni
berendezések felszerelésére?
Tevékenységek: Vizsgálj meg egyféle hulladékot: forrás, környezeti
elterjedés, mennyiségek, a jövőben mi lesz? Milyen haszna van belőle az egyes
embernek és az intézményeknek? Milyen károkat okoz?
Van-e rövidtávú lehetőség a hulladék ártalmatlan elhelyezésére,
kezelésére?
Használható-e az anyag valamire, kidobás helyett?
Beszélgetni az emberekkel erről a kérdésről.
Végezz költség/haszon elemzést az egész társadalom vonatkozásában.
Csinálj valamilyen kicsiny dolgot a hulladékkérdés megoldására a
környezetedben. Kérjél meg másokat, hogy segítsenek neked. Szedd össze a
hulladékokat az útról, csinálj komposzt-dombot. Gyüjtsél papírt, üveget,
dobozokat. Rendezz nevelési összejövetelt a közösségedben. Látogasd meg a
hivatalokat s kérjed meg őket, hogy segítsenek megszervezni a veszélyes
hulladékok összegyüjtését.
VI. Esettanulmányok, összesen 9 oldalon. Elemi iskola (amerikai, szovjet pél-
dák); középiskola (NSZK); egyetemi (E.Á.); egyetem utáni (thaiföldi); tovább-
képzési (costa-ricai); tanárképzés (szudáni); felnőttoktatási (zimbabwei).
Vissza a kezdethez