|
Beszámoló
a Bokor Ökocsoport 1997. október 13-i találkozójáról
A szokásos
hirdetések után Éliás Ádám, a Társadalmi Koalíció az Emberközpontú
Politikáért egyesület elnöke mondta el gondolatait a Krisztus-követô civilizáció
esélyeirôl. Elôször a kultusz, a kultúra és a civilizáció fogalmának és
összefüggéseinek különféle értelmezéseit és ezek történelmi változásait
foglalta össze. A mai, nyugati, ún. keresztény civilizációnak semmivel sincs
több köze Krisztushoz, mint a hajdani azték civilizációnak, amely
szervezettségben és kényelemben vetekedett a maival, ám kultuszának
emberáldozati rítusai még a fehér hódítókat is elborzasztották. A gyôztesnek
tartott európai civilizáció emberáldozatai ugyanis nem kevésbé rettenetesek,
csak térben és idôben elfedik önmaguk elôl a rendszer nyertesei. A mi
civilizációnk minden részletében önmaga pusztulását készíti elô, mert szembe
került azzal a keresztény kultusszal és kultúrával, amely eredetileg útnak
indította.
Az újkori európai történet kritikus pontjához érkezett, mert a racionalizmus
17.-18. századi térhódítása nyomán a teológusok is a materialista
természettudományokkal akartak versengeni, a racionalizmus mérlegén akartak
üdvözülni, s ezért fokozatosan kilúgozták a kereszténység eredeti, a
mindennapi emberi életre vonatkozó tanítását, merô szimbolizmusba menekültek
a bibliai történetek és tanítások értelmezésében. Ezzel nemcsak Isten létét
tették kérdésessé (Isten halála teológia), hanem aláásták Jézus tanításának
tekintélyét is. Manapság, amikor az erkölcsi rend gyakorlatilag felbomlott,
és a szociális kérdés egyre sürgetôbb, bizonytalanná vált, hogy komolyan
lehet-e még venni az evangéliumok tanítását. Egyre kevesebben hisznek ebben,
a vallás liturgiává silányult, a közfelfogás szerint templom és valóság
között szakadék tátong, a valóságot szakszerûen és ésszerûen kell
kezelni, a vallás pedig valami egészen más. Civilizációnk szembe került az ôt
létrehozó kultusszal, megsemmisíti azt, saját halálos logikája szerint halad
a pusztulás felé. E halálos logika magja az, hogy a pénz minden más emberi
léptékû erôforrásnál (harag, düh, agresszió, bosszúvágy) ezerszer
hatékonyabban mûködteti a káros, rossz, ártalmas, gonosz szándékokat, a
pénz támogatása nélkül a leggonoszabb cél és szándék is semmivé lenne. A jó
célok és kezdeményezések pedig csak áldozatvállalások erejében maradnak fönn.
Krisztus evangéliumának igenis van mondanivalója hétköznapi életünkrôl, a
pénz és a gazdaság mûködésérôl, ezért ne válasszuk el azt a valóságtól,
és ne akarjuk szimbolikusan értelmezni.
Éliás Ádám elsôként a Miatyánk szövegének egyik mondatát (Mt 6,11: Mindennapi
kenyerünket add meg nekünk ma) értelmezte. A kenyér szó jelentése mai
életünkben: a gazdasági és pénzügyi rendszer egésze. Ezért a ma szócska
számunkra azt jelenti, hogy gazdasági és pénzügyi rendszerünkben nincs helye
sem idôbeli sem mennyiségi végtelenségnek, az egészséges gazdasági
mûködésben nem lehetnek örökérvényû elvek. Ezek csak az idôbeli
változás alá vetve funkcionálhatnak, nem úgy, ahogyan ezt ma ismerjük, amikor
a pénz fönnmaradásának és gyarapításának elve örökkévalóságot céloz meg, s ez
alá veti az emberi élet szükségleteit, például: a lakásépítésekre fölvett
kölcsönök átalakítása piaci kamatozásúvá sok családot hozott lehetetlen
helyzetbe. A kenyér mindennapi jelzôje arra utal, hogy az életszükségletekhez
hasonlóan a gazdaságnak is periodikusan kell mûködnie, ha ettôl eltérô
módon, idôbeli korlátok nélkül mûködtetjük, akkor az állatokat és az
embereket a gépek sorsára kárhoztatjuk, s ebbe minden élôkény belepusztul.
Végül, a kenyér a valós szükségleteket jelenti, nem a fölösleges, pazarló
életvitel igényeit.
Ádám ezután három olyan történetet elemzett, amelyek mind a négy
evangéliumban szerepelnek, és a gazdaságra vonatkozó fontos eligazításokat
tartalmaznak. A templom megtisztításának története (Mt 21,12-17; Mk 11,15-18;
Lk 19,45-49; Jn 2,13-18) az egyetlen eset, amelyben Jézus fizikai erôt
alkalmazott tanítása alátámasztására, ezért ennek mondanivalója különösen
fontos. A templomot tisztítja meg, de másutt azt tanítja, hogy az egyetlen
igaz istentiszteleti 'hely' az emberi lélek, ezért ez a történet az emberrôl
is szól. Figyelemreméltó, hogy Jézus nem csak a kereskedôket, hanem a
vásárlókat is kiûzi, tehát egy rossz rendszer fenntartóihoz és
haszonélvezôihez hasonlóan ítéli meg a rossz rendszer tétlen eltûrôit.
Nemcsak feldönti a pénzváltók asztalait, hanem leönti a pénzüket a földre, a
templom területén. Ez utóbbi mozzanatot kevés fordítás hozza helyesen. Ezzel
a helyére teszi a pénzmûködést, az anyagi szükségletek elôteremtésének
szintjére, itt a pénz szolgálhatja a templomot (az embert) is, de nem az
oltárt jelképezô asztalon, nem a szellemi értékek helyén és helyett. Végül
nem véletlen, hogy a fôpapok ezután kezdtek el tanakodni, hogyan veszítsék
el, hiszen Jézus a pénzhatalmi rendszer logikáját törte meg ezzel a tettével.
A kenyérszaporítás története (Mt 14,13-21; Mk 6,31-44; Lk 9,10-17; Jn 6,1-13)
még közelebbrôl kapcsolódik a gazdaság témaköréhez. A kenyér a gazdaság
jelképe, ezért ez a történet arról szól, hogy miként hoz létre Jézus
rendeltetésszerûen mûködô, egészséges gazdaságot, hogyan viszi
bele saját lelkét, szellemi irányítását a közgazdaságba. Az elsô mozzanat az
ingyenesség. Jézus megszánta a sokaságot, ingyen etette ôket. Ezzel elôször
is azt fejezte ki, hogy ami az emberi életben igazán fontos, az nem kerül
pénzbe. A föld erôforrásait ingyen kapjuk, és ezek értékét nem lehet pénzben
kifejezni. De nem egyenként, hanem együtt, közösségként kapjuk, ezért
egyenlôtlen elosztásuk tarthatatlan, a gazdaság mûködtetése nem lehet
egyéni ügy. Másodszor azt kell észrevennünk, hogy a sokaság Jézus tanítását
akarta hallani, ezért ment utána, csak mellékesen kapott enni. Ez a gazdaság
mûködtetésének is a helyes módja, amikor a gazdaság nem a szellemi
értékek szolgálatában áll, hanem céllá válik, elpusztítja az emberi életet. A
harmadik érdekes mozzanat a tanítványok és Jézus eltérô szemléletmódja a
kenyérproblémával, a gazdasággal kapcsolatban. A tanítványok pénzt számolnak,
és tôkehiányra hivatkozva lehetetlennek ítélik a feladatot. Jézus szerint a
gazdaság mûködése nem függ a pénztôl, a tôke behívása helyett arra
bíztatja a tanítványokat, hogy ôk adjanak enni a népnek. A sokaság 50-es
100-as csoportokra osztásával Jézus meghatározta a jól mûködô közösségi
gazdaság léptékét. "Mindnyájan ettek és jóllaktak", ez a mondat az
egészséges gazdaság további jellemzôit tartalmazza. A mindnyájan azt jelenti,
hogy nem lehet egészségesnek nevezni azt a gazdasági rendet, amelyben akár
csak egyetlen éhezô ember is akad. Az ettek ismét a valós szükségletekre
utal, egészséges gazdaságban nincs helye fölösleges kacatok termelésének. A
jóllaktak pedig azt a ritka eredményességet jelenti, amelyet a mai világban
két szélsôség váltott fel: a gazdagok csömöre és a nincstelenek nyomora.
Külön érdekessége a történetnek a maradékok kezelése. A 12 kosár a teljesség,
a bôség jelképe, az egészséges gazdaság tehát a bôség gazdasága. Ugyanakkor
Jézus utasítása egyértelmû, össze kell szedni a maradékot, hogy kárba
ne vesszen. Az ingyenes ajándékot nem pazarolhatjuk, az egészséges gazdaság
takarékos gazdaság.
A betániai megkenetés története (Mt 26,6-13; Mk 14,3-9; Jn 12,1-8) a
szociális kérdés eltérô szemléletû megközelítéseit tárja elénk. Jézus
az embert nézi, ez esetben saját magát, akivel jót tesz a kenetet ráöntô
asszony. A tanítványok a pénzhatalmi világrendszer szociálpolitikáját
jelenítik meg, pénzzé kell tenni azt, amivel jót tehetnénk, és szociális
segélyként kell kiutalni az árát, miközben tolvajok zsebébe kerül egy része.
Ezután - idô hiányában - igen röviden, néhány javaslatot ismertetett Éliás
Ádám, amelyekkel konkrétan bevihetô a gazdaságba a jézusi tanítás, majd a
kérdésekre, hozzászólásokra válaszolt. Érdeklôdôknek szívesen kölcsönzi
hosszabb tanulmányait is ebben a témakörben. D.J.
|