Béke, Természet, Szeretet

Az energiatermelés széntelenítése

Forrás: A világ helyzete 2001
Kijegyzetelte: Dőry Magdolna

A Marseille melletti Escale barlangban fellelt tűznyomok szerint az ember energiafelhasználása legalább 750000 éve együtt jár a szénatomok légkörbe bocsátásával. A világ legtöbb lakott vidékén a tizenkilencedik század közepéig a fa volt a fő tüzelőanyag a terjedelmes és nehezen szállítható - noha mindenütt bőségesen megtalálható - tűzifa lassú térvesztését az egyre növekvő népesség és energiaigény indította el Angliában, és helyét a hasonlóan bővében lévő, ám sokkal koncentráltabb energiatartalmú és könnyebben szállítható szén kezdte átvenni.

1850-ben még a fa tette ki a világ energiafelhasználásának 90 százalékát, de részesedése folyamatosan csökkent, és 1890 körül a szénfelhasználás aránya kezdte meghaladni a fa részesedését. Az energiafelhasználási diagramokon a szén egyre nagyobb szelettel volt jellemezhető egészen az 1910-es évekig, amikor 60 %-os aránya folyamatosan csökkenni kezdett. A szén részesedése volt a legnagyobb még az 1960-as évekig, amikor az olaj és olajszármazékok vették át a vezető posztot. Az 1999-es év volt a következő határkő, amikor a földgázfelhasználás először haladta meg a szénét.  Ma ez a három energiahordozó fedezi a világfogyasztás 3/4-ét, az olaj 32 %-os, a földgáz 22 %-os és a kőszén 21 %-os részesedésével.

Eközben a globális szénkibocsátás megszázszorozódott, a légköri CO2 270 ppm-ről 360 ppm-re növekedett, és ezt a hőmérsékletváltozás is követte. Norvég kutatók úgy becsülik, hogy az arktiszi nyarak 2050 körül fagymentesek lesznek.

A fosszilis energiahordozók felhasználása újabban módosul az IIASA és az Energia Világtanács hat kötetes tanulmányában. Minden 2050-re és 2100-ra kedvező kilátásokkal számoló forgatókönyv szerint "a fosszilis energiahordozók fénykora elmúlt".  Két, ökológiailag fenntartható esetben a világ energiafelhasználásából a gáz 11, az olaj 6, a szén 3 százalékkal részesedik, a fosszilis energiahordozók teljes részesedés pedig 20 % alá, vagyis a 140 évvel ezelőtti szintre csökken. Összességében az abszolút felhasználás is csökken, s ezzel 2100-ra az éves szénkibocsátás 2 milliárd tonnára mérséklődik, és a légköri CO2 koncentráció 450 ppm szinten stabilizálódik.  Ez a változás "határozott politikai lépéseken" alapszik, amelyek gyorsítják az energiahatékonyság javítását és támogatják a környezetkímélő, decentralizált energiatermelési módok elterjedését.

A) Az energiaintenzitás javítása

A széntelenítés egyik fontos eszköze az energiaintenzitás - az egységnyi gazdasági termelésre jutó energiafelhasználás - csökkentése. Az ipari forradalom óta az energiaintenzitás átlagos javulása évi 1-2 százalék.

B) Kisebb, helyi, csatolt energiatermelőegységek elterjedése

Bár a nagyerőművek érdekeivel ellenkezik, de csökkenő szénkibocsátást, jobb hatásfokot, kisebb szállítási veszteséget eredményez az energia helyi lehetőségeken alapuló, csatolt előállítása.

Az erőmű típusa
Tipikus teljesítménye  kW
Atomerőmű
1000000
Kombinált szén+gáz erőmű
250000
Ipari kogenerációs erőmű
50000
Gázturbinás generátor
10000
Hálózatba kapcsolt szélturbina
1000
Lakótelepi erőmű vagy üzemanyagcella
200
Lakóházi üzemanyagcella
10
Háztartási napelem
2

A kisebb egységteljesítmény kiegyensúlyozottabb termelést és autonóm helyi hálózatokat jelent.

C) Magasabb H-tartalmú energiahordozók elterjedése

A kőolaj és a földgáz a C mellett H atomokat is tartalmaz, és ezek leégetése a molekuláról szintén energiafelszabadulással jár. A CO2 kibocsátást csökkenti az is, ha olyan tüzelőanyagokat használunk, melyben a C biológiai eredetű, például szerves észterek alkoholok. A végső cél azonban a teljesen C-mentes, megújuló energiákból előállított hidrogéngáz alkalmazása.

A hidrogénre való átállás úttörő régiója Izland, ahol egymillió dolláros tőkével közös vállalatot hozott létre az izlandi kormány és néhány izlandi intézmény, valamint a Daimler Chrysler, a Shell Hydrogen és a Norsk Hydro, hogy a világ első hidrogén alapú gazdaságát megteremtsék. A közös vállalat, az Icelandic New Energy a parlament által megbízott csoport tanulmányának ajánlására jött létre. Hivatalos kormányprogram támogatja, hogy a megújuló energiaforrások növekvő felhasználásával (mely már ma is 70 százalék körül jár) "izlandi hidrogént" állítsanak elő. A terv szerint először buszok, később személykocsik és halászhajók következnek, és a cél az, hogy 2030-ra befejeződjék a teljes hidrogénre való átállás.


D) A fosszilis energiahordozók kivonása

A megújuló energiaforrások előretörése során a leglátványosabb fejlődést a szélenergia érte el, amely az 1990-es években évi(!) 24 %-os fejlődésével mára 4 milliárd dolláros üzletté nőtte ki magát. A szélkerék-rendszerek fejlődésével a szélenergia előállítási költsége az elmúlt két évtizedben a fosszilis erőművek költségei alá csökkent.

A szilícium napelemek, melyek a napfényt közvetlenül elektromossággá alakítják, szintén jelentős költségcsökkenést és piaci térhódítást értek meg: az elmúlt évtizedben mindkét mutató évi 17 százalékkal változott.  A világ napenergia-piacát 2,2 milliárd dollárra becsülik. A BP Solar - a piac vezető cége a maga 20 százalékos nyereségével - termékei a világ több mint 150 országában megtalálhatók, gyártó üzemei pedig az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Indiában és Ausztráliában vannak.  A napelemeket eleinte az elektromos hálózattól távoli helyeken alkalmazták, de ma már olyan mértékben nő a hálózatba kötött egységek száma, hogy ez lett a világ egyik legdinamikusabban fejlődő ipari szektora, köszönhetően a japán, német és amerikai támogatási renszereknek. A fejlődő országokban továbbra is dinamikusan nő a hálózatba nem kötött napelemek piaca, ami becslések szerint az elkövetkező 10 évben ötszörösére fog bővülni.

A geotermikus energia Ázsia csendes-óceáni részén és Latin-Amerikában nyer egyre nagyobb teret. Az elsősorban mezőgazdasági és erdészeti hulladékokból álló biomasszából származó energia, ami a világ jelenlegi szükségleteinek 14 százalékát fedezi, és mind a lakosság mind az ipar hasznosítja, a modern technikának köszönhetően már erőművekben és ipari létesítményekben is megjelent.  Magyarországon a geotermikus és a bioenergia egyaránt gazdag tartalékokkal rendelkezik.

A jövőben még az olyan kevéssé elfogadott technológiák, mint a hullámok vagy az árapály energiájának hasznosítása is kifizetődővé fognak válni. (Nem Magyarországon.)


A teljes széntelenítés

Az Energia- és Éghajlatváltozási Megoldások Központja 1999-ben könyvet adott ki, melynek címe: Cool Companies (szójáték a 'cool' kettős értelmével: hideg és klassz.) A könyv áttekintést ad a már zajló szénkibocsátás-csökkentési programokról. Ezek közül nem egy - épületszigetelések, ipari folyamatok modernizálása, gyáron belüli kapcsolt energiatermelés - gyorsan megtérül a nagyobb termelékenység és energia-megtakarítások révén. A Pembina Intézet adatbázist hozott létre sikertörténetekkel és információkkal, nemcsak az ipar és a kereskedelem, hanem a mezőgazdaság, a közintézmények, önkormányzatok, sőt családok és egyének módszereiről és eredményeiről.

A széntelenítés a fenntarthatóság mutatójaként még több figyelmet érdemel, hiszen a politikusok és az üzletemberek bizalmatlanok az olyan lépésekkel szemben, melyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a gazdasági növekedést. Pedig a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint "a történelmi GDP/szénkibocsátás arány" korrelációban van a Dow Jones indexszel.




Vissza a kezdethez