Béke, Természet, Szeretet
ISTVÁN, A KIRÁLY
I. AZ ÖRÖKSÉG / THE ESTATE
1. Te kit választanál?
Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
Mondd, te kit választanál?
Segítsetek!
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell mondani hivataláról
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell venni a koronaékszert
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tennie végül a fegyvert
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell válni az életétől
Mondd, te kit választanál?
Segítsetek!
Mondd, te kit választanál?
Segítsetek!
Oly nehéz a választás!
Nézz énrám Láthatatlan, nézz énrám Istenem,
Légy hozzám irgalommal, légy úrrá szívemen,
Töltsd el lelkemet, gyarló testemet hűséggel, jósággal, szeretettel!
Szólj Istenem, nyilvánulj meg nekem
hatalmad végtelen, mutasd meg életem értelmét!
Szólj Istenem, adj most jelt énnekem
adj erőt küzdenem, hadd legyen életem Tehozzád méltó, szép és jó!
Add meg hát, hogy szándékod szerint Országod legyen!
Rádbízom az életem.
Nézz énrám Láthatatlan, nézz énrám Istenem
Légy hozzám irgalommal, légy úrrá szívemen!
Nézz most le rám, engem nézz, Istenem
Adj erőt szeretnem, hadd legyen ő az úr szívemben.
Testem, lelkem téged vár, jöjj el hát!
3. Nem vagyunk még hozzád méltók / Nem kell olyan Isten
Ó, Istenem, segíts rajtunk, nyújts vígaszt a szenvedőknek
Tartsd a gonoszt távol tőlünk, bocsáss meg a vétkezőknek!
Légy az igaz, megértő Isten, hisz végtelen a bölcsességed
hozz mireánk békességet, népeinknek világosságot!
Térj eszedre Koppány lánya, büszke várnép atyád háza!
Meg ne lásson térden állva senki fia!
Ó, Istenem, nézd el nekünk, hogy nem vagyunk még hozzád méltók
Légy az igaz, megértő Isten, hisz itt a földön oly sok még a gond!
Miért könyörögsz, mint egy árva, nem vagy te akárki lánya!
Koppány elé állva mondd, hogy szenved a nép!
Apádat kérd, hogy segítsen, nagyobb úr ő, mint az Isten
nemsokára Koppány lesz a fejedelem!
Nem kell olyan Isten, aki mindent megbocsát
Nem kell olyan Isten, aki megöli egy fiát.
Nem kell olyan Isten, aki nem tud magyarul,
szabad magyaroknak nem kell ilyen úr!
Nem kell olyan Isten, kinek bűnös, aki él,
Nem kell olyan Isten, ki csak szenvedést ígér!
Nem kell olyan Isten, aki nem tud magyarul,
szabad magyaroknak nem kell ilyen úr!
Nem kell!!
Napirenden van a környezeti válság. Sokat is tettünk, de mindez
nincs arányban a megoldandókkal. Mi lehet a közöny lélektani
oka? - tette fel a kérdést előadónk. Válasz: Nőtt a térbeli,
időbeli távolság a között, amit észlelünk és amit csinálunk,
amit látunk és amit előidézünk (példa a haditechnikából: a
kőbalta - nyíl - bombázó repülőgép egyre jobban eltávolít a tett
színhelyétől és súlyától, még inkább, ha egy tábornok egy távoli
ország bombázására ad ki parancsot). Ezért egyik alapvető
feladatunk az informálódás, sőt erkölcsi kötelességünk, hogy
erre időt és pénzt szánjunk (könyv, újság?, TV??). De kinek
higgyünk? Ugyanolyan kvalifikált szakemberek a vízlépcsőpártiak,
illetve az ellenzők. Szempontok a választáshoz: vizsgáljuk meg
milyen érdekből mondja; specialista-e vagy generalista;
neveltetése miatt jóhiszeműen is tévedhet. Vezető pozícióban
különösen fontos kötelesség az ismeretek beszerzése.
Másik fő feladatunk, hogy változtassunk a motivációs csapdán,
mert a hatás közvetett és később történő érzékelése (a kipufogó
mögött nem hevernek a hullák) miatt sokszor kibúvókat keresünk:
1) távoli, hátha nem is igaz az egész; 2) engem nem érint, vagy
van esélyem rá, hogy pont engem nem fog érinteni; 3) én egyedül
nem tudok mit tenni; 4) én csak egy pohárkával járulok hozzá,
hogy az üvegházhatás miatt megemelkedjék az óceánok vízszintje.
Erre a motivációs csapdára eddig a következő válaszokat adta az
emberiség: 1) értelmes önzés: a saját jól felfogott érdekemben
vagyok erkölcsös (Spinoza, Helvetius), de ez az ökológiában nem
működik, mert az okozott hatás nem tud visszaütni. 2) Biblia:
azért kell erkölcsösnek lennem, mert az Isten ezt parancsolta.
3) Kant: tiszta kötelességtudatból kell ilyennek lennem.
A következő vázlatpont az ökológia és a gazdaság kapcsolatáról
szólt. Endreffy Zoltán letette voksát az ökoszociális
piacgazdaság mellett, mert szerinte a piacnak azt a motivációs
hatását, mely a termelőket a takarékosságra és hatékonyságra
kényszeríti nem lehet kikapcsolni a rendszerből. Bár el kell
ismerni, hogy a piac az önzésen alapul.
A harmadik pontban az ökológia és a politika összefüggéseiről
beszélt az előadó. Megmutatta a különbséget a jelenlegi, római
jogon alapuló tulajdonfogalom, és a Biblia tulajdonfogalma
között. A római jog szerint a tulajdonos bármit tehet a
tulajdonával, élhet és visszaélhet vele (ius utendi et
abutendi), míg a Szentírás szerint csak használhatjuk a javakat
Isten céljai szerint. Ellentmondást találunk az evangéliumi
aranyszabály és a demokrácia alapelve között is, hiszen a jövő
nemzedékek számára tesszük azt, amit magunknak nem kívánnánk, a
parlamentben viszont ők nincsenek ott, hogy szavazzanak ez
ellen. Akiket a döntéseink érintenek, azok még nem is élnek, s
így nem tényezői a jelen parlamenti demokráciának. Megoldásként
az előadó egy "ökológiai gyámhatóság" létrehozását javasolta a
jövő nemzedékek jogainak képviseletére. Az ökológiai problémák
nem ismernek határokat, ezért szükséges a világállam minél
hamarabbi megteremtése, ahol a környezetvédelmi határértékek
szankciókkal tarthatók be.
Endreffy Zoltán módosította a felszólítást: "Cselekedj lokálisan
és globálisan is!" Ehhez pedig szükség van a politikában való
aktív részvételre. Visszatart a politikai aktivitástól, hogy a
részünkről hozott sok áldozat (pénz, energia) bizonytalan
eredménnyel járhat. A köz érdekében azonban meg kell hozni
ezeket az áldozatokat, sőt - úgy mond - "a köz érdekében még be
is piszkíthatjuk magunkat", és ez valószínűleg jobb,
erkölcsösebb is, mint az, ha bele sem megyünk.
A hozzászólók zöme ez utóbbi ponttal nem értett egyet. A döntő
többség elvetette a világállam gondolatát, különösen senki nem
akart a világállam érdekében politizálni, sem ezért
"bepiszkítani magát", értsd erkölcstelenségek sorozatán át
haladva még az esetleg jó célt is elveszíteni. Azért
környezetbarátabb törvényekre szükség van egyesek szerint, pl.
írják elő, hogy vegyék vissza a joghurtos poharakat. Néhányan
azt állították, hogy a családi, baráti körnél nagyobb körben
kellene magunkat aktivizálni. Egy-két kiragadott mondat: A jog
ott kezdődik, ahol a szeretetnek vége van. Az egyéni felelősség
a legfontosabb. A kapitalizmus nem adott olyan sokat, mint
amennyit elvett. A nemzetek feletti vállalatok diktálnak. Csak
kicsiben működik jól a piac. A kereslet nem egyenlő a
szükséglettel. A kapitalizmusban is gondolatrendőrség van, csak
hatékonyabban csinálja, mint a szocializmus. Fontos a nevelés.
világállam helyett világember.
A fennsík véget ért, horhos oldalán ereszkedtek lefelé. Fogták egymás kezét,
egymásba kapaszkodva fékezték a lendületüket.
-Jobbra, bitangok, tartsatok jobbra! - kiáltott rájuk az őr, rájuk köpött.
A horhos meredékét maguk mögött hagyták gyors és eléggé széles folyó szaladt ki
a völgyből.
A magasabbik rab megszólalt:
-Gyönyörű fa volt...
-Igen - mondta a másik ö,és valóban semmit sem tud arról, hogy halandó...
-Igen! Nyilván nem olvasta a Változatok-at. Ha megtette volna, akkor talán
szerényebben nézne a világba, és így szólna a társaihoz: testvéreim, ne
feledjétek; tudjuk, hogy nemcsak külön-külön vagyunk azok, hanem civilizációink
is halandók, jönnek, felérnek a tetőre, és elmúlnak!
-A sors különös kímélete folytán nincs tudomása arról sem, hogy ha minden
halandó is - végnélküli, elpusztíthatatlan és örökéletű az emberi ostobaság!
-Nem hiszem! - mondta a másik.
Az őr rájuk kiáltott:
-Fogjátok be végre a szátokat! A lába megbicsaklott, kibillenve az ösvény
szélére, a meredeken próbált megkapaszkodni, mindhiába, artikulálatlan
üvöltéssel belezuhant a kavargó vízbe.
A két rab egyszerre fordult hátra,döbbenten nézték. Kezeik önkéntelenül
megkeresték egymást.
-Kapaszkodjon! - kiáltotta az alacsonyabbik, és szaladni kezdett az ösvényen
visszafelé, majd ahol kevésbé volt veszélyes a mart, sebesen ereszkedni kezdett
a folyó felé. A társa ott kapaszkodott mögötte, kitűnő úszó vagyok! maradjon a
parton...!
-Ne csináljon ostobaságot, akkor segít, ha itt marad a parton... Kerítsen
valami faágat, amit majd oda tud nyújtani nekem...
Erőteljes csapásokkal vágott bele a hullámokba.
-Jobbra!Jobbra!! - kiáltotta az alacsonyabbik rab a parton, amikor meglátta t
rsának fejét, amint tájékozódni kíván a fuldokló irányába.
Társa egyre közelebb és közelebb került a fuldoklóhoz, belemarkolt a hajába,
víz fölé emelte a hörgő szájat.
Nehezen és elakadó lélegzettel vitték fel lábainál és karjainál fogva - a
géppisztoly még ott volt a kezében - az alacsonyabbik meggombolta a zubbonyát.
Felnézett a társára:
-Hogy van? Hogy érzi magát...?
Úgy térdeltében megfogta a társának a kezét:
-Feküdjön le... Feküdjön le maga is!
A magasabbik végigfeküdt a földön:
-Nincs semmi baj ... - mondta kínlódó lélegzettel. -Próbáljon ... vele...
valamit...!
A másik odalépett hozzá...
-Hogy érzi magát?
-Egészen jól... Csak pihennem kell egy keveset. Menjen oda hozzá, és próbáljon
mesterséges légzést csinálni...
-Igen! - mondta a másik. ... a két kart emelgetni kezdte, le, föl, l, föl...
-Segítsen megfogni a lábát... De vegye ki először a kezéből a puskát!
Az alacsonyabbik lefeszítette az őr ujjait a géppisztolyról.
-Még mindig szorítja... - mondta.
... megnézte a fegyvert, aztán letette...
-Emeljük! - mondta a másik.
A száj öklendezve bocsátotta ki magából a vizet, a szemek erőlködve
megnyíltak,..- most próbáljon megint mesterséges légzést.
-Jobban van? - kérdezte a magasabbik.
Az őr ránézett, köpni kezdett, majd hányt, rémült arccal nézett maga mellé,
jobbra, aztán balra..
-Adja oda a puskáját! - szólt a magasabbik a társára.
Az felemelte a géppisztolyt, és még egyszer figyelmesen megnézve odanyújtotta
az őr kezébe.
-Jobban érzi magát: - kérdezte.
Az őr felállt, arcán egyre ott ült a riadt csodálkozás, valami állati félelem
kifejezésével.
...a fegyver csövét lassan emelve rá a két emberre, három-négy lépésnyi távols
gra ment tőlük. A magasabbik a ruháját csavarta.
Az őr egyre tágult szemekkel nézte őket, és a hangok nehezen hagyták el az ajk
t:
-Micsoda emberek maguk?
-Magukat... felakasztják holnap...! Arcán továbbra is szinte észvesztő
döbbenet.
-Nem tudják...?
Az alacsonyabbik mert a társa nem szólt semmit azt mondta:
-De ... tudjuk!
Az őr szája megremegett. Aztán a géppisztoly csövét, pontosan a rabok mellére
irányítva, hátralépett, szemeit rájuk meresztve, felordított:
-Hát micsoda emberek maguk?!
A két rab egymásra nézett. Aztán a magasabbik, míg a másik segített neki, mag
ra vette a kabátját. Aztán, csak álltak egy darabig szó nélkül egymás mellett,
azt mondta a nagyobbik az őrnek, fel sem emelve különösebben a hangját.
-Jöjjön... Menjünk tovább jó ember!
Megfordult. Megfordult a másik is, és elindultak. Pár lépés után visszanézve
megálltak, és várták, hogy elinduljon utánuk az őr is.
Aztán megszólalt az alacsonyabbik:
-Egészen megzavarodott, és teljesen kétségbe van esve a szerencsétlen.
A másik kissé hátrapillantva elmosolyodta magát. A kisebbik így folytatta:
-Egészen neurotikus állapotba került. Nem is csoda, ha jól emlékszem, akkor
Freud szerint a neurózis kiinduló pontja a bizonytalanság és kisebbrendűség
fenyegető érzése...
Elnevették magukat, a nagyobbik azt mondta:
-Visszatérve lord Byronhoz, illetve az állataihoz. Cicero meg arról ír, hogy
midőn Lucilius és Scipio vidékre mentek, a caiteai partok és kertek hosszában
Tolsztoj írja, hogy egyszer, még katonatiszt korában, menetelés közben megl
tta, hogy egyik tiszttársa pofon vágja valamelyik bakáját, aki kilépett a
sorból.
Rászólt:
-Nem szégyenli magát? Hogy bánik a felebarátjával? Látszik, hogy nem olvasta az
Evangéliumot.
-Látszik, hogy nem olvasta a szolgálati szabályzatot - szólt vissza a tiszt.
Hát igen: ez az a felelet, amelyet a szellem mindannyiszor megkap, valahányszor
az anyagon uralkodni próbál. S ahogy én hallom, valóban fölöttébb bölcs válasz
ez. Akik az embereket a világ dolgainak meghódítására vezérlik, igazságossággal
s könyörületességgel mire is mennének vajon?
Hanem azért mégis fontosnak tartom, hogy legyenek a Földön emberek, kik - s ha
ki is gúnyolják őket érte - felebarátaikat más hitre is elvezéreljék, mint az
anyagira s az evilágia. Nos, akikre ez a szerep várna, s akiket én írástudóknak
nevezek, e szerepet nemcsak hogy nem töltik be, többé, hanem éppenséggel
ellenkező szerepet vállalnak. Ama moralisták többsége, akikre Európa ötven éve
hallgat - s kivált Franciaország írástudói - az embereket az Evangéliumtól a
szolgálati szabályzathoz térítik.
S ez az új tanítás az én szememben annál súlyosabb, mert egy olyan emberiséghez
szól, mely önmagát ma saját elhatározásából s eddig még nem tapasztalt
eltökéltséggel az anyagiba s az evilágiba horgonyozza le.
2. Az ipari kor
Ez utóbbi négy évszázad, amikor az ember felfedezte a
földtörténet során megkövesedett szénvegyületek
energiaforrásként való tömeges felhasználásának módját, az
ipari kor. Az olcsó erőforrásra alapozó hirtelen felgyorsult
technikai fejlődés felpörgette az emberi történelem eddig is
zajló folyamatát: az ember a Földön a bioszféra többi
élőlényfajának rovására terjeszkedik. Amikor a civilizáció
válságairól beszélünk, akkor az korunkban az ipari kor
válságát jelenti. Ezek a válságok az ipari kor elmúltával
maguk is elmúlnak. Közhely, hogy az emberiség terjeszkedését
biztosító olcsó nyersanyagforrásaink végén járunk.
Fenntartható a civilizáció akkor, ha az emberi lét
folyamatai nem járnak együtt az erőforrások visszapótlás
nélküli fogyasztásával, és a bioszféra rovására történő
terjeszkedéssel. Néhány emberöltő múlva a "fenntartható
civilizáció" ha akarjuk, ha nem ránk köszönt, egyszerűen
azért, mert minden felélhető forrást, (beleértve a bioszféra
nagyrészét is) feléljük. Attól fogva már nem lehet "nem
fenntartható módon" élni, mert nem lesz miből.
Valamiféle egyensúly mindenképpen ki fog alakulni, kérdés,
hogy milyen szinten. Lakható lesz-e még az ember számára
majd az ipari kor után visszamaradt világ, vagy magát az
emberi nemet is elsöpri egy önmaga keltette globális
katasztrófa.
Az öko-etika az irokéz indiánok elvét hirdeti: minden mai
döntésünket abból a szempontból kell mérlegelni, hogy az
milyen kedvező vagy kedvezőtlen hatással lesz az utánuk jövő
hét generációra (kb. egy évszázadnyi időtartam).
Költözz vidékre, ahol olcsó az élet, és tömegével állnak
üresen az elhagyott családi házak. Legyen kerted, olyan
minőségű gyümölcsöt, zöldséget úgy se kapsz, mint amit Magad
meg tudsz termelni.
Ne járj boltba. A sok külföldi szemetet, amit manapság
árusítanak, jószerivel úgy sem veheted meg, mert tudod, hogy
micsoda iszonyatos mérvű környezetkárosítással és
pazarlással járt az előállítása.
Ha szükséged van valamire, amit Magad nem tudsz előállítani,
nézz körül ismerőseid, barátaid, falubelieid között, hátha
valaki termel ilyet, vagy használtan el tudja adni. A
környezetkárosításért leginkább felelős nemzetközi
monopóliumok elleni leghatásosabb védekezés, ha nem
vásárolsz a termékeikből.
Ne vegyél édességeket és divatos holmikat gyermekeidnek,
jutalmazd Öket inkább törődéssel és szeretettel.
Meghálálják.
Ne utazz külföldre, ha nincs ott különösebb dolgod. Fedezd
fel a körülötted lévő mikrovilág csodáit - a kertedet, a
falu széli kiserdőt, a közeli hegyeket, vízpartokat. Te lásd
inkább vendégül külföldi barátaidat. Olvass sokat idegen
nyelveken, mélyebben megismerheted így a nagyvilágot, mintha
egy-két büdös nagyváros köveihez elvándorolnál. A turizmus
is nagy környezetszennyező iparág.
Legfontosabb tett, amit tehetsz, csökkentsd fogyasztásod a
lehető legkisebbre.
Ha fogyasztásra már alig kell költened, mert úgy tudtad
átalakítani az életedet, hogy nincs rá szükséged, a
megmaradó pénzedből vagyont gyűjthetsz. Amennyire lehet
kerüld el az olyan vagyontárgyak vásárlását, amelyek
fenntartása és üzemeltetése költséges. Ha már muszály házat,
lakást, gépet, szerszámot, járművet vásárolni, hát igyekezz
a legszerényebbet, legtartósabbat és legkisebb üzemeltetésű
költségűt kiválasztani. Részesítsd előnyben az olyan
beruházásokat, amik a további fogyasztásodat csökkentik,
mint pl.: a házad hőszigetelése, vagy napenergia hasznosító
rendszer stb. Ne sajnáld a pénzt, fáradságot, erőfeszítést
olyan "befektetésektől" amik önmagukat tartják fenn és
sokszorozzák meg. Tipikusan ilyen a faültetés,
biogazdálkodás, erdőtelepítés, halastó létesítése.
Egy másik vagyonfajta, amire szintén nem szabad sajnálni az
erőforrásokat , az a saját tudásod és bölcsességed. Olvass
sokat, tanulj nyelveket. Ha szervezett keretek közt jobban
tudod képezni magad, akkor járj tanfolyamokra is , de
lehetőleg kerüld az állami és a méregdrága magániskolákat.
Ilyen helyeken a túlélésről nem sokat tudnak. A legjobbak a
független társadalmi szervezetek által szervezett
népfőiskolák, szemináriumok.
A szivárvány közgazdaság azt javasolja, hogy
mindenfalu régió, társadalmi csapat, felekezet, stb hozza
létre saját helyi kis segítő önsegítő pénztárát,
hitelegyesületét, ha úgy tetszik alternatív bankját, amely
azon túl, hogy a befektetéseknek az összes szokásos
szolgáltatásokat nyújtja (takarék- és folyószámlavezetés
stb), fenntarható gazdaság fejlesztésében is szerepet
játszik. Befektetési tanácsadással, vállalkozói
ismeretterjesztéssel, a helyi piaci lehetőségek feltárásával
igyekszik a helyben képződött megtakarításokat a helyi
piacot szolgáló vállalkozásokba fektetni. Ez nemcsak a helyi
közösség gazdasági önfentartását segíti, hanem a helyi
közösség öntudatát is növeli.
Mi lenne...
Mi lenne, ha fedőt raknék a fazékra, hátha tényleg hamarabb melegszik így
a víz?
Mi lenne, ha több szobanövénnyel hűsíteném a levegőt?
Ha vinnék kosarat a boltba, ne ott kelljen műanyag szatyrot vásárolni?
Ha beállnék a sorba, és nem a habtálcára kimért árut vásárolnám meg?
Mi lenne, ha nem savaznám a WC-t, hanem spaklival, kefével tisztítanám
meg?
Persze, ez nem is olyan könnyű, de hát nem is mondta senki, hogy könnyűnek
kell lennie.
Mi lenne, ha könyvtári könyvet olvasnék, nem ponyvaregényt?
Ha nem dobnám ki az elemet, hanem beküldeném egy olyan iskolába, ahol
gyűjtik?
Ha újrahasznosított papírt, füzetet, borítékot vásárolnék?
Ha feltakarítanám a ház környékét, esetleg távolabb is, és minden ősszel
fákat ültetnék?
Ha leszigetelném az ablakokat ajtókat, és kipróbálnék egy kisfogyasztású
kompakt fénycsövet?
Ugye, nem lennék sem rosszabb, sem butább ember? Nem esne le a karikagyűrű
az ujjamról. Csak egy kicsit szebb és tisztább lenne a világ.
(Dőry István)
"Senki sem követhet el nagyobb hibát, mint az,
aki azért nem tesz semmit, mert amit megtehet, az kicsiny" (Edmund Bukke)
Csak egy kis részletet láttam,
abban volt egy érdekes megállapítás,
hogy a motivációk vizsgálata azt tükrözi,
hogy nem nagy eszmékért stb. harcolnak a katonák,
hanem elsősorban a konkrét kis baráti kör, amibe tartoznak, elismeréséért,
ill. negatívan fogalmazva azért, hogy a bajtársi csoport le ne nézze,
ki ne közösítse őket.
Tehát a hadvezérek stb. éppen egy ilyen motivációt,
a kortárs kiscsoportba való beletartozás igényét használják ki.
Egy másik megfigyelés az volt,
hogy a katona a fronton az első kb. 2-3 hónapban tanulja meg
felismerni a veszélyeket és megszerezni a túléléshez szükségeseket
(ebben az időszakban nagy az elhalálozási arány, mert még tejfölösszájúak),
és utána már hatékony harcos,
de csak kb. további 2-3 hónapig,
mert kb. fél év után pszichésen lemerül
és ha nem vonják ki a frontról pihenni, akkor fásultan elesik.
Úgy tűnt, alkalmas összeállítás volt ez a film arra,
hogy a fiatalokat a háború borzalmas valósága megérintse.
Ez valószínűleg abból a nagy szociálpszichológiai vizsgálatból való, amit a
II. világháborúban csináltak Amerikában (Stouffer: The American Soldier). Az
eredetit nem olvastam, de azóta is furtonfurt hivatkoznak rá a szoc.
pszi.-ben. Egy további adalék: arról kérdezték a katonákat, hogy akarnak-e
harcba menni? A harci tapasztalatokkal rendelkező veteránok szerint "a harc
maga a pokol". Ezzel szemben az újoncok 45%-a készen állt arra, hogy a
tényleges harci zónába menjen (míg a veteránoknak csak 15%-a). Ami még
érdekesebb, hogy azokban a századokban, ahol veteránok és újoncok voltak
vegyesen, az újoncoknak csak 28%-a érzett így - azaz az öreg katonák
csoportjához csatlakozva megváltoztatták a civil életből magukkal hozott
beállítódást....
Betlehem kis falucskában, Karácsonykor éjféltájban
Fiúisten ember lett, mint kisgyermek született.
Őt nevezték Jézuskának, édesanyját Máriának,
ki pólyába takarta, befektette jászolba.
Az angyalok fenn az égben, mennyei nagy fényességben
zengették az éneket: Fiúisten ember lett.
Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el!
Betlehem városába, rongyos istállócskába
siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel odaérhessünk,
kis Jézusnak ajándékot vihessünk!
A kis Jézus aranyalma, boldogságos szűz az anyja,
két kezével ápolgatja, lábaival ringatgatja.
Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
Köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív.
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk.
Óh, gyönyörű szép, titokzatos éj,
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél,
Kisdedként az édes úr,
jászolában megsimul szent Karácsonyéjjel.
/:Dicsőség mennyben az Istennek:/
Az angyali seregek vígan így énekelnek:
Dicsőség, dicsőség Istennek.
/:Békesség Földön az embernek:/
Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet.
Békesség, békesség embernek.
Fel nagy örömre ma született, aki után a Föld epedett.
Mária karján égi a fény, isteni kisded szűznek ölén.
Egyszerű pászto jöjj közelebb, nézd a te édes istenedet!
Nem ragyogó fény közt nyugoszik, bársonyos ágya nics neki itt.
Csak ez a szalma koldusi hely, rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor térdeden állj, mert ez az égi s földi király!
Rossz a Jézus kiscsizmája sír a ködmöne.
Ázik-fázik, megveszi az Isten hidege.
Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskának od'adnám,
Báránybőrös ködmönkémbe jól betakarnám.
kkor hozzám hajolna, talán meg is csókolna,
Boldogabb a széles Földön nálam nem volna.
Karácsony
Tél közepén járva, tavasz felé menve
Az emberek útja elvisz Betlehembe.
Arra született meg régen egy kisgyermek,
Akit az emberek Jézusnak neveznek.
Ő, amikor felnőtt, megtanított minket,
Hogy a szeretetet őrizzük, mint kincset.
A szeretet ékes, a szeretet ragyog,
Mint a Karácsonykor szikrázó csillagok.
Kaszap Márta: Jézusi ökofalu
(Márta - családjával együtt - keresi a közösségi élet kereteit, a jézusi
ökofalut. Keresi önmagában, környezetében, Magyarországon és külföldön. Erről
tartott előadást a Bokor Ökocsoportban, amiből alább néhány részletet hozunk.
Az egész előadást lemezen szívesen átadom.)
"Mit tanultam Jézustól? Szeretet: adás, szolgálat, erőszakmentesség; szabadság,
egyenlőség, testvériség; A túlvilági helyett az evilági élettér jézusivá
formálása.
Legélesebben az egymással osztozás igénye él bennem, ami beletartozik a jézusi
tartalmak közé és fontos eleme a világ fennmaradási esélyeinek. Osztozni kell,
hogy mindenki számára esély legyen az Életre: pénzünket, időnket,
tehetségünket, tudásunkat, szeretetet. Hatalmas erőtartalékok vannak ebben,
gyógyító lehetne a világ bajaira az egyre szaporodó, osztozó közösségek
hálózata, melyek egymást is segítik.
Évek óta a jézusi ökofalu gondolata a nagy kihívás számunkra. Az Evangélium
szellemében élni a környezettel összhangban. A rendszerváltás előtti időből
való a gondolkodás egy jézusi ökofalu megteremtéséről, s a rendszerváltás után
fokozódott ez az igényünk, látva, hogy az ország fut a nyugati mintájú
kapitalizmus után. A pénz és az erőszak uralja a világot, valamiképpen nem-et
kell mondanunk az esztelen fogyasztásra, melyet a hatalmas cégek diktálnak
mindenféle ügyes fogással becsapva az embereket, hamis igényeket táplálva
bennünk, háttérszükségleteik, a profit, a kamatos kamat, az erőszak, a
fegyverek, a háború, stb. miatt. Hogy lehet kiszállni ebből a világból úgy,
hogy benne is maradhassunk és hassunk látható példával?
Meglátogattam szinte minden kezdeményezést ami az országban létezik, s
meglátogattunk, együtt éltünk a hutteri testvérekkel angliai falujukban közel
fél évig. Még mindig keresünk, mert nem könnyű életre szólóan elhatározni,
hogy melyik az a forma melyet meg kell élnünk, meg kell mutatnunk másoknak a
befogadás lehetőségét is megteremtve.
A szeretetköröket be kell tartani. Nem vállalhatok annyi feladatot kifelé, hogy
sérüljenek belülről kifelé haladva a kapcsolataim. Ha nincs erős, belső erő
családon belül, akkor képtelenség a fenti tartalmakkal megtöltött szeretetet
adni kifelé.
Az egyenlőségről: A hutteritáknál mindenki mindenből egyformán részesedik. Ha
szükséged van valamire, kérni kell, ha az nem a szokásos napi élethez tartozó
dolog. Pl., ha el akar a család menni valahová, vagy vásárolni szeretne
ajándékot, stb. Ha beleillik a kérés az általuk közösen jézusinak gondolt mérce
alá, akkor nincs akadálya a kérés teljesítésének. Vannak lusta emberek
közöttük. Ők is ugyanúgy kapnak mindent. Ha kirívó magatartást látnak, akkor
négyszemközt figyelmeztetik először. Vannak ügyeskedők is. Úgy tűnik a nagy
közösség elbír ilyen embereket is. Ha a négyszemközti figyelmeztetés nem elég,
akkor betartják a jézusi szabályokat, és a közösség elé kerül a kérdés. A
tehetségesek, szorgalmasak mindig találnak illetve kapnak felemelő feladatokat.
Úgy tűnik, hogy jól érzik magukat, megelégedettek. A kreatív, egyéni
gondolatokat a közösségen "át kell futtatni". Azok az egyéni gondolatok, melyek
átlépik a "hivatalos" vezetőket, netán olyan hatást keltenek, hogy ellenük
dolgoznak, azok nem tudnak megélni,s a mellékesen kinőtt vezető egyéniségek
elhagyják a közösséget. Itt nagyon fontos lenne valami nagy elfogadásra,
rugalmasságra a vezetők részéről, mert igen értékes, okos, jézusi embereket
elveszítenek. A vezetőket valóban a legalkalmasabb elv szerint kellene mindig
választani, s biztosítani kellene a harmonikus, sérülésmentes visszavonulást.
Ők örök életre választanak egy év próbaidő után, s csak a vezető maga mond le
néha.
A hutterieknél nem alantas munka a takarítás, konyha, kert, szerelés, a műhelyi
munka stb. sem. Megbecsült minden munka. Az értékelés egyforma. Ha cél az,
hogy remény legyen arra, hogy egység lehessen a közösségben, akkor a javakból
mindenkinek egyformán kell részesülnie. A lustának, a rendetlennek, a
figyelmetlennek stb. is.
Jó testvéreknek látszanak a hutteriek. Tudatosan csinálják, hogy jó testvérek
legyenek. Nem veszekednek, nem idegesek.
Élhető kis mintafalut kellene létrehozni mely oázisként szolgálna az ott lakók
és oda látogatók részére. Belül minden tevékenység a felebaráti szeretetre
építve, ahogy már beszéltem a szeretet tartalmáról. A megélhetést szolgáló
munkákat úgy megválasztani, hogy az mindenképpen a kizsákmányolás, a pénz
hatalma ellen hasson. A lehető legjobban kikerülni a fogyasztói társadalom
életébe bekapcsolódást, s minél inkább kihasználni más hasonló osztozó
közösségekkel az árúcsere lehetőségeket. A környezettel összhangban élni,
mindent úgy kell megszervezni, megalkotni, hogy ez biztosítva legyen. A már
elrontott dolgokat megpróbálni gyógyítani. Embert és környezetet egyaránt. Nem
használni hiteleket, kölcsönöket, csak baráti szálakon, kamatmentes
megoldásokat. Hangot adni mindenütt ennek a tudatos gyakorlásáról!
Fogyasztásban nagyon fegyelmezettnek lenni! A hulladéktermelést a
legalacsonyabbra csökkenteni. Meghallgatni egymás gondolatait, gondjait,
megpróbálni segíteni. Közösségen belül és kívül egyaránt.
Fontos, hogy teljes egyetértésben tudjunk vezetőket választani, minden
feladatra a legalkalmasabbakat. Fontos, hogy időről időre megvizsgáljuk
közösen, hogy az előzőleg választott vezető még mindig képes e az adott
területen a legjobban szolgálni? Megpróbálni nagy szeretettel átadni
feladatokat. Az előző vezető kapjon más felelős munkát. Változik az ember
erőnléte néha a túlterheléstől, a kortól, stb. Jó lenne mindig biztosítani
mindenkit, hogy a munkája fontos. Bízni egymás jó munkájában. Fontos, hogy a
vezetőkre mindenki hallgasson. Legyen lehetőség új ötleteket bevenni. Állandó
megbeszélési lehetőséget kell biztosítani minden szinten, hogy megfelelő
rugalmasságot lehessen biztosítani, hogy folyamatosan élő lehessen az élet.
Minden vagyonunk közös használata - sarkalatos pontja az egész falu életének.
Közös vagyonból, közösen kell osztozni és kifelé is osztani. Itt kell jelet
mutatni a világnak. Az egyenlőség hiánya miatt borul föl az egész földi élet.
Meg kell mutatni, hogy csak így következhet gyógyulás a világ számára. Ez
nagyon nagy odaadottságot, kitartást, ősbizalmat igényel Istenben, s a másik
emberben, aki testvérem, felebarátom.
Eddig nem sikerült még megoldanunk ezt a teljes osztozást. Keressük erre a
társakat. Igazából az élet mai körülményei gátolják a nagy elindulást. Sokszor
az anyagi lehetőségek is. De inkább azt gondolom, hogy az emberi adottságok és
a célunk világos látása az elsődleges akadályok. Ha sikerül megfogalmazni, hogy
miért és mit akarunk, akkor sikerülnie kell az elindulásnak, majd a
folytatásnak."
- lehetőleg a legegészségesebb anyagok kiválasztása
- környezetkímélő anyagok alkalmazása, amelybe beleértendő azok
előállítása, fölhasználása és végső elhelyezése
- nyersanyaggal és energiával való takarékos bánásmód
- környékünk takarékos beépítése
- a károsanyag-kibocsátás és hulladékok képződésének kerülése
- A természetvédelem figyelembevétele - úgy otthon, mint
világszerte.
Fűtés/szellőzés és melegvízhasználat
A termosztátszelepeket kis értékre állítsuk, ne alkalmazzunk túl
forró vizet, zuhanyozzunk fürdés helyett, ne folyassuk a vizet,
hanem nedvesítsük be magunkat és zuhanyozzunk le. A fűtési és
melegvízelőállító készülékeket rendszeresen vízkövetlenítsük, a
tömítetlenségeket rögtön javítsuk meg. Naponta két-három
alkalommal 5-10 percig szellőztessünk teljesen kitárt
ablakokkal.
Hidegvíz
takarékos WC-öblítés, vízstopot beépíteni, párologtatókat sok
levegő hozzákeverésével működtetni és tisztán tartani, csöpögő
vízcsapokban a tömítést azonnal kicserélni, a kertet esővízzel
locsolni, autót ritkán mossunk és azt is csak autómosónál.
Áramfölhasználás
Ne használjunk elektromos fűtőtestet, elektromos berendezéseknél
ügyeljünk a fogyasztásra, ne hagyjuk a rádiót és a TV-t
állandóan bekapcsolva (stand-by), elektromos vízmelegítőt ne
fűtsük föl előre.
Takarítás és háztartás
Lehetőleg kerüljük a takarítószereket, politúrokat,
padlóviaszokat, impregnálószereket, fehérítőket, pácokat,
olajokat, fagyálló folyadékokat, folttisztítókat,
fertőtlenítőket, "légfrissítőket", penész elleni szereket,
csomagolóanyagokat és fóliákat. Fordítsunk gondot a
környezetbarát lehetőségekre: durva tájékozódást és az előzetes
döntést segíti a "zöld" jelzés. (Ld. a "zöld angyal" címszónál!)
Hulladék
Már a bevásárlásnál ügyeljünk a hulladék csökkentésére. Az ennek
ellenére keletkező szemetet válogassuk és külön-külön gyűjtsük
(elkülönített szeméttárolók), értékesítsük, amit lehet, a
maradék és veszélyes hulladékot rendeltetésszerűen helyezzük el,
a konyhai és kerti hulladékot komposztáljuk.
1.) A reklámokat a vásárló fizeti meg. Ez egyrészt abszolút nem
kívánatos a vásárlónak - sem a többletköltségek, sem az ezen
előállított agyzsibbasztó reklámtartalom -, másrészt öngerjesztő folyamatot
vált ki (több reklám, nagyobb kelendőség, még több bevétel, még több
reklám stb.)
2.) A reklámok hazudnak. Például belső ellentmondásaikból is
bizonyítható ez. Kizárt dolog, hogy "a legtöbb, ami adható az
életben" az egyik nap egy pohár tea, másnap egy kávé, valami
déli gyümölcs, megint máskor egy drága autó legyen. Ha az OMO
jobb, mint az összes többi mosószer, akkor egyidejűleg nem lehet a
Persil is jobb, mint az összes többi, és fordítva. Ezen állítások
közül csak az egyik lehet igaz, vagy egyik sem. Ez utóbbi a valószínű,
mint ahogy az is valószínű, hogy a téves állítások nem csak úgy véletlenül,
hanem tudatos és haszonleső hazugságokból keletkeznek, és így a
reklámok erkölcsi szintjét is jellemzik.
3.) A reklám a szavakat elértékteleníti. Az olyan kifejezések, mint
"legnagyobb öröm", "boldogító érzés", "a szeretet ajándéka", "a legtöbb,
mi adható az életben", "fedezd fel az élvezés örömének
művészetét", "a boldogság csúcsa", "mindennapi varázslat", "a
teljes élet öröme", "a csúcs felfedezésének vágya", "önfeledt
pillanat" - korábban csak a szerelmes regényekben szerepeltek, s
ott is módjával. A szavak elértéktelenedése maga után vonja az
érzelmek devalválódását is: egyre nehezebb lesz szerelmet
vallani "életem egyetlen kincsének" ebben a reklámözönben, s
lassan már szerelmet érezni is egyre lehetetlenebb.
4.) A reklámok - éppen a köztük lévő ellentmondások miatt -
egymás specifikus hatását kioltják. Hiába döngölik agyunkba "A"
mosószer előnyeit, ha utána öt perc múlva már "B" mosószer a
legjobb, majd ismét egy másik. Így egyik reklám sem tudja elérni
a kívánt hatást, és ezért a hatékonyság fokozása érdekében egyre
durvább reklámfogásokkal próbálnak az egyes cégek átmeneti
előnyöket elérni.
5.) Az egymás ellen küzdő reklámok végülis csak a közös, általános
hatást (Fogyassz! Fogyassz!! Fogyassz!!!) erősíthetik: mindegy, hogy
melyiket veszed, csak vegyél már valamit, bármit, és fogyassz,
fogyassz egyre többet.
6.) A fenti bevezetés ellenére azt állítom, hogy a reklámok alapvetően
nem információs csapdák, nem hamis állítások szajkózására szerkesztett
technikák, hanem alapvetően kényszerítő eszközök, emberek tömegének
bizonyos cselekvését kikényszerítő hatások. Azért készítík őket,
hogy bizonyos mennyiségű, bizonyos fajtájú áru eladását kényszerítéssel,
művi úton elérjék. Nemcsak gumibottal vagy ujjfacsaróval lehet az
embert kényszeríteni, hogy a külső akaratnak megfelelően cselekedjék,
hanem a szemén, fülén keresztül is. Agypréssel. Jellemző tulajdonsága
ennek a kényszernek, szemben a fizikai erőalkalmazással, hogy sokkal
elfogadottabb: azonos hatás mellett sokkal kisebb ellenállást vált ki,
mint a gumibot. Sőt tapasztalható, hogy az emberek egyre jobban
hozzászoknak ehhez a bánásmódhoz (egyre kevésbé lázadnak, viszont a
hatás is kisebb lesz, ami a reklámintenzitás fokozását vonja maga után).
Ritkábban az is megfigyelhető, hogy a hozzászokás nyomán már egyesek
kívánják is ezt a "kezelést", pl. egyre gyakrabban nézegetik a nekik
címzett reklámcédulácskákat, tudálékosan beszélgetnek munkatársaikkal
a szájukba rágott árucikkekről stb. Ha ez így van, akkor egy
öngerjesztő, kollektív kábítószerről kell beszélnünk, amelynek
kritériuma tudvalevőleg a hozzászokást követően a rászokás.
7.) A tömegek kényszerítésének fontos eszköze lenne a kikerülhetetlenség.
Ezért helyezik el a reklámokat úton-útfélen, a legváratlanabb
helyeken és időpillanatokban. Ez azonban csak a fizetőképes
fogyasztókra vonatkozik. Megfigyeltem, hogy a biciklis útvonalak
mentén sokkal kevesebb reklámot lehet látni, mint az autós utak
mentén, nyilván azért, mert akinek van pénze kocsira, esetleg más
marhaságokat is vesz. Ha valaki vidéken él, és a sarki fűszeresnél
vásárolja meg a szükséges dolgokat, keveset és környezetet kímélve
közlekedik, nem vesz TV-t, és családi, emberi kapcsolatokban tölti
az estéit, ha a rádiótól nem a híreket várja, hanem a szép dallamokat,
ha inkább regényekből szívja magába a bölcsességet, mint napilapokból
alig fog találkozni reklámokkal. Ha életmódunkban szolidaritást
vállalunk a fizetésképtelenekkel, és a pénzünk szükségleteken
felüli részét, amelyre több világcég is szemet vetett, a világ
nyomorultjainak adjuk szükségleteik fedezésére, akkor sem a reklámok
közelsége, sem a kísértése nem fog zavarni minket. Ezzel az egyéni
megoldást a reklámkérdésre már meg is adtuk: élj helyesen, és
nem lesz sok gondod a reklámokkal. De ha megkérdezzük, hogy
"És mi lesz a degenerálódó emberi elmével, a kilúgozott akarattal,
jaj, mi lesz a megrablott természettel?" - akkor még egy kicsit
tovább kell gondolkodnunk.
8.) Mi a jó a reklámokban? Biztos van bennük valami jó is, ha -
kis mértékben ugyan - de maguk is kívántosak. Például szépek a
színeik. A teljes érzékelhető színspektrumot kihasználják,
szemben a természettel, mely a rikító színekkel takarékoskodik.
Sok reklámban van némi humor is, amely nyilván jótékony hatású
az ember kedélyére; ámde az is jellemző, hogy a nevetség tárgya
többnyire a bárgyú nem-fogyasztó. Ha tehát valaki közülünk
igazán jóízűt akar nevetni a reklámok viccein, alkalmas
mennyiségű öniróniával is kell rendelkeznie. Másrészt viszont
egyértelműen bántó a reklámok hangossága (kb. 10-20 decibellel
hangosabbak, mint az egyszerű közlések), bántó, de lassan
megszokottá válik a reklámok szaggatottsága, tolakodása, melynek
következtében az ember immár az élővilág legizgágább és
legzajosabb állatává nevelte ki magát. Még a legszebb reklámkép is
más szépségek elől veszi el a helyet, ha a természetben helyezik
el, rongálja a tájat, szétszabdalja a megszokott városképeket.
9.) A reklám bűnre kényszerít. Ezt a tételt hagytam utoljára, hogy
teljesen nyilvánvalóvá tehessem a tétel helyességét. Mint láttuk a
reklám a fogyasztást akarja kikényszeríteni, és akiket elér,
azoknál - legyen bármilyen erős akaratuk - többé-kevésbé el is éri
a célját. Az emberi agy t.i. külsőleg befolyásolható szerkezet.
Most azt szeretném megmutatni, hogy az esetek többségében ez a
fogyasztás bűnös fogyasztás. Mikor etikus ugyanis a fogyasztás?
Csak néhány példa: etikus a felesleges testsúlyt fogyasztani az
egészséges élet érdekében, de az is jó, ha a hirtelen sokat termett
szilvafa gyümölcsét fogyasztjuk, hogy kárba ne vesszen, és
fogyaszthatjuk, gyomlálhatjuk a bűneinket, és bármit etikus
fogyasztani, amiből túl sok, a megfelelőnél több van a közelünkben.
Azt azonban senki nem állítja, hogy a Földön túl sok lenne a
termőföld, az energia, az ásványkincsek mennyisége, a tiszta víz,
a fa, az élet, s az ezekből kialakított termékeket kínálja
fogyasztásra a reklám, mégpedig nagyobb mennyiségben, mint amit
a szükségleteink miatt amúgyis magunkhoz vennénk. Hallatlan kincsei
vannak a Földnek, de korlátos mennyiségben. Még a leghazugabb
ember sem merné állítani, hogy e kincsek bármelyikéből is túl
sok van, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy utánunk még
generációk jönnek, akik szükségleteiket szeretnék kielégíteni, és
ma is milliárdok élnek rajtunk kívül a Földön, akik szintén
szeretnék még kielégíteni a szükségleteiket. És ezekből a korlátozott
mennyiségben meglévő javakból készíti a fogyasztói társadalom azt a
sok-sok árut, amit mind ránk akar sózni, el akar fogyaszttatni.
Nos, ezért bűnös a fogyasztói társadalom, és bűnös az ő
prófétája a reklám is.
Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, hanyagság,
restség - ezek azok a rossz szokások, melyről egyházunk azt
tanítja, hogy a Hét Főbűn, s melyből legalább öt a bűnös
reklámok lételeme. Legfőképpen a torkosság és a restség, minden
reklámok fundamentuma, no de az irigység, a pénzsóvárság és a
szex is a reklámkészítők íróasztalán heverő nélkülözhetetlen
kellékek. Bűn az, amire kényszeríteni akarnak, és bűnös a mód is
ahogyan teszik. Csak ennyit mondok: A budapesti Bazilika oldalán
láttam az alábbi feliratot 24 négyzetméteren: "Engedjen Ön is az
édes csábításnak!"
Összefoglalva: a reklám a bűnös fajtájú fogyasztást tömegesen
kikényszerítő eszköz, melyet elsősorban a városiasodás és a XX.
század információ-megjelenítési technikái (színes TV, nagy
plakátok, színes nyomtatás, hatékony posta, központi
műsorszórás, stb.) tettek kifizetődővé. Észlelhető az emberek
idomulása az új fejleményhez, de még nem dönthető el, hogy az a
termelők és a többi ember közötti kiéleződő konfliktushoz
(csömörhöz), vagy pedig egy kollektív, öngerjesztő, önkábító,
természetpusztító zsákutcához (a véghez) fog-e vezetni.
10.) Okelemzés: Mi az oka a reklámoknak? Első gyanúnk a természetes
felhalmozáson alapuló túlfogyasztásra terelődik. Közismert, hogy
az ember, ha minden szükséges dologgal jól el van látva, akkor
cukorból, sóból, szénhidrátból általában többet fogyaszt a kelleténél
(az ú.n. élvezeti cikkekről, drogokról nem is beszélve). Ez az
egészség rovására is megy. A laboratóriumi patkányoknál "kávéházi
étrendnek" nevezik azt az etetési módot, amikor az állatoknak
minden lehetséges élelemfajtát korlátlan mennyiségben felkínálnak.
Megfigyelték, hogy a "kávéházi étrenden" tartott patkányok
rövidebbi ideig élnek, mint a beosztással, optimáliasan
etetettek. A jelenség oka az, hogy az állatok a természetben
hiányra és felhalmozásra vannak berendezkedve, és kávéházi
étrenden csak a fehér patkányok és a fehér emberek élnek.
Valószínűleg ez a torkosság alapja, de ebből még nem lesz
fogyasztói társadalom. A torkosság kell a reklámok működéséhez,
de a torkosság önmagában csak 20-50 %-kal növeli meg az ellent
nem álló ember napi adagját, az illető elhájasodik és viseli
annak következményeit. De vajon hogyan lehetséges az, hogy a
fogyasztói társadalom nem százalékokkal, hanem nagyságrendekkel
volt képes növelni a fogyasztását a természet javaiból néhány
évtized leforgása alatt?
11.) Hogyan lehetséges a fogyasztói társadalom önmagába programozott
esztelen ívű növekedése? Kizárólag a reklámok segítségével.
Az anyukák is reklámozzák a vasárnapi húslevest, amikor már mindenki
jól van lakva (értsd: a kelleténél már többet is evett). Senki nem
állítja, hogy sok a föld, a mag vagy a csirke, csak éppen az "eladatlan"
leves a sok, ezért kell kínálgatni (vagy eltenni hétfőre, átvinni a
törött lábú Manci néninek vagy legközelebb megfelelő mennyiséget főzni).
A gyerekek nádbuzogányokat gyűjtenek a Balatonnál, csokorba kötve
árulni kezdik, hogy meglegyen a fagylaltra való. Reklámozni is fogják.
100 méterrel odébb van tízezer nádbuzogány, de ők bementek érte,
nem kis munkával csokrokba kötötték, és így keletkezett az eladatlan
termékük. Ha még délelőtt fagylaltozni szeretnének, akkor reklámozni
is fogják a terméküket, és az emberek meg is veszik ezt az egyébként
nélkülözhető szobadíszt.
Honnan van a sok eladatlan nyersanyag, termény, áru? A
természet nagy, de véges kincséből. Ha a természet bármely
kincséhez hozzányúlunk, már el nem adott termékké válik.
A természet nyög az emberiség éves fogyasztásának súlya
alatt, de a termelőt csak az érdekli, hogy ha a vacak 39 darab
kunkorított cipőpertlijéből csak egy is nála marad, az neki
ráfizetés. És méginkább az, ha nem is 39 cipőpertliről van szó,
hanem 39 ezer tonna autóriasztó távirányító gombról, vagy 39 milliárd
liter azúrkék színű üdítőitalról.
Ha axióma az, hogy mindenki az érdekeinek megfelelően cselekszik, és
érdekeinek érvényesítésére bármilyen rentábilis eszközt (kényszerítést)
is alkalmazhat, akkor mindenegyes eladatlan cipőpertlit, riasztót és
üdítőitalt reklámozni fognak, mert a reklám az eladás hatékony eszköze.
Igaz, hogy kényszerítő eszköz, igaz, hogy bűnös eszköz, de elad,
és ez volt a cél. Eladja azt is, amire nincs szükséged, tízszer,
százszor többet is elad, mint amennyire az emberi szükségleteket
becsülhetnénk, kifizetődővé tesz minden új beruházást, megcsinálja
a piacot ott, ahol rég minden mindennel telítve van.
12.) Mi a megoldás?
Az egyéni megoldást már említettük: élj kellemes, barátságos,
környezetvédő életet, és messzire elkerül a reklám. Ürítsd ki
a pénztárcádat az Európa miatt nyomorgók üres zsebeibe, és
téged már nem kényszeríthet vásárlásra a multinacionális cégek
egyetemes világtanácsa sem.
De mi a kitörés globális amerikanizálódásból? Ki tudjuk-e menteni
az emberiséget a reklámok fogságából? Mikor fog lecsillapodni ez
az őrület? Mennyit tudunk megmenteni a természet kincseiből unokáink
számára az éhségnél százszorta kívánósabb jelenkor karmai elől?
a) megoldás - termelői önmérséklet? Aligha. Másról van ugyanis
szó, mint a húslevest túltermelő anyuka esetében. Őt rávehetjük
- esetleg - hogy önérzetét félretéve kevesebbet, elegendőt főzzön.
De a gyárosnak a beruházás, a tőke az életműve, érvényesülésének
záloga, dolgozóinak munkahelye. Úgy gondolja, amibe csak belefog,
amit csak termel, mind el kell adni, s még meg is magyarázzák neki,
hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell az áru létezéséről, s ha mások
is tájékoztatják, akkor nekünk egy kicsit blikkfangosabban kell
tájékoztatni, stb. Ebből a gondolatkörből úgy tűnik nincs kijárás.
b) megoldás - fogyasztói ellenállás. Járható útnak tűnik, ha az emberek
többsége megcsömörlik a reklámok agyzsibbasztó hatásától, a mindennapos
kizsebeléstől. Nyugaton ez még csak odáig jutott el, hogy nagy hangon
hirdetik, hogy a reklámok hazudnak, és ezért rakásra vásárolnak
tesztújságokat, hogy úgymond ésszerűen vásárolgassanak. Sokan
haragszanak a világcégek, a legnagyobb hirdetők egyeduralmára, és
előnyben részesítik a helyi termelőket. Ez már egy lépés, talán a
jó irányba.
A reklámoknál erősebb tudatformálásra a tapasztalatok szerint az iskola
nem képes. Marad tehát a szülői ház és a baráti közösségek - a
hatékony ellenállás, a nem-fogyasztói életmód felfejlesztéséhez.
c) megoldás - ellenreklám. Kutyaharapást szőrével. Biztató, hogy a
reklámokkal fogékonnyá, befolyásolhatóvá tett embereket ugyanezen
a csatornán keresztül bármire rá lehet venni, akár a fogyasztás
minimalizálására is. Amerika példája mutatja, hogy elég néhány
száz órányi reklámozás arról, hogy a nemdohányzás mennyivel
egészségesebb, és egy egész kontinens fordít hátat a bagónak.
A fogyasztásellenes reklám kulcskérdése, hogy ki fizeti meg.
A környezetvédelmi százalékokból csak arra futja, hogy Antal
Imre a TV-ben megfékezi a bepörgött villanyórát. Ilyen
adópénzekből fizetett "rendszerellenes" reklámokkal nem remélhető
magának a rendszernek a megváltoztatása. A négy éves periódusú
sikerekre beállítódott államtól nem várható, hogy a birtokában
lévő források, természeti kincsek hosszútávú megőrzésének
elkötelezett híve legyen. Sokkal közvetlenebb haszna származik
abból, ha ezeket a forrásokat feltárja és kiárusítja.
Megoldás lehet, hogyha maguk az emberek - unokáik érdekében -
egyfajta biztosítást kötnének a források megőrzésére (értsd: a
biztosítónak csak akkor nem kellene fizetnie úgy hatvan év múltán, ha a
készlet egy meghatározott ütemnél lassabban fogyott, ill. egy
meghatározott mennyiségnél több maradt). Egy ilyen
biztosítónak elemi érdeke, hogy a leghatékonyabb
reklámeszközökkel küzdjön a túlfogyasztás ellen. Sajnos
azonban ez a biztosítási rendszer is sok problémát vet fel:
Mibe fektetik a pénzeket hatvan évig? Mi biztosítja a biztosítót
egy ekkora időtartam túlélésére? Ha netán mégis fizetni kell,
mire fogják költeni az unokáink ezt az extrabevételt, ha nem
források fogyasztására?
Marad tehát az - ha hiszünk a reklámok mindenhatóságában -, hogy
a fogyasztáscsökkentő reklámokat magunk (egyének, csoportok,
felelősséget érző vállakozók) rendeljük meg. Vagyis létre kell
hozni e célra egy Takarékossági Kampány Alapítványt, és ennek
számára kell adakoznunk, ill. gyűjtenünk a nem egészen ellenérdekeltektől.
Ilyenféle ellenreklámokat lehetne fizetni belőle: "Tisztelt TV-nézők!
Kérjük, ne higgyenek a habzsolásra buzdító reklámoknak. Éljenek
szerény, felelős, mértéktartó életet, hogy együtt megmenthessük a Földet
unokáink számára!" Az alapítványi bevételekből lehetne pénzelni
a reklámcégeket, például, bizonyos típusú reklámok visszautasításáért
is. Hangsúlyozom, hogy ezt az utat akkor kell választanunk, ha
meggyőződtünk arról, hogy sem az iskola, sem a család vagy a közösségek
útján nem tudunk nagyobb (kényszerítő) hatással lenni az emberek
tömegére, mint a reklámok. Ugyanis az ellenreklámokkal is az
embereket terheljük, és a reklámcégek zsebét tömjük, és olyan
helyzetbe kerülhetünk, mint azok az emberek, akik a háborútól való
félelmükben fizetik a katonákat, s aztán egyszerre egy katonai hunta
uralma alatt találják magukat.
d) megoldás - hiánytársadalom? Jól emlékszünk: a hiánytársadalomban
nem volt szükség reklámokra. Szinte semmit, legalábbis semmi fölöslegeset
nem lehetett kapni, ha meg valami mégiscsak jött a boltokba, akkor az
utcán hosszabb sor kígyózott, mint egy óriásplakát. Ez a módszer csak
lezárt határok mellett működhetett, és egyébként is népnyúzó volt,
hiszen a hiány nem egyformán volt hiány Szabolcsban és a Rózsadombon
(mint ahogy ma a fogyasztói társadalom sem egyformán fogyaszt a
különböző hegyeken és síkságokon).
Magam inkább a kisléptékű társadalomra szavaznék. Egy magyar faluban,
ha krumplira van szükséged, két lehetőséged van. Először is a faluban
három ember foglalkozik krumplitermesztéssel, ezt mindenki tudja,
elballagsz bármelyikükhöz, és veszel amennyire szükséged van minimalizált
áron. A másik, hogy idegen vagy a faluban, és még semmit sem tudsz:
oda mégy bárkihez, és megkérdezed, hogy ki foglalkozik itt krumplival,
elballagsz a legközelebbihez, és megveszed amennyi kell, ugyanannyiért.
Egy német kisvárosban is hasonlóan megy a dolog. Ha krumpliról van szó,
akkor felütöd a telefonkönyvet a "K"-betűnél, és az ott található
három telefonszámon érdeklődsz. Elmehetsz érte, de másnap házhoz
is szállítják, ha türelmes vagy. Ha azonban teljesen tudatlan az ember,
és nem jön rá, hogy a krumplit a burgonyánál kell keresni, akkor
felhívja a tudakozót, és a számítógépes kisasszony pontosan
annyit fog tudni a krumpliról és a német kisvárosról, mint
amennyit a magyar paraszt, t. i. hogy hol kell keresni, és hol
veheted meg, amennyi kell.
Ha viszont egy nagyvárosban bérelsz egy flancos sufnit, és el akarsz
adni egy tonna abszolút felesleges bóvlit, millióknak, milliókért, akkor
sajnos keményen reklámoznod kell magad. Ennek azonban már semmi
köze a kisléptékű társadalomhoz.
Összefoglalva: Nem tudom, hogy reklámügyben mi lesz az általunk elérhető
és megérhető megoldás, és mit kell ennek érdekében tennünk. Azt tudom,
hogy mi az egyén megoldása, ld. fentebb, és hogy az járható út. Az
általános megoldást nem ismerem, de az biztos, hogy minden élethelyzetben
el tudod dönteni, hogy az adott cselekvés jó-e a fogyasztói társadalomnak,
a fogyasztásnak, a reklámnak. Ha igen, tedd meg az ellenkezőjét.
Vagy pozitívan megfogalmazva: minden cselekedetünkkel döntünk a reklámmentes,
kisléptékű társadalom sorsáról. Ha segítesz, hogy megőrizzük a magyar
falut, vagy felépítsünk itt egy német kisvárost, akkor már tettél, tettünk
valamit.
Nem tenni semmit szégyen. Tenni valamit viszont nagy öröm, bár ez is,
mint minden vesződséggel jár. Hogy még nagyobb öröm legyen, hadd
bocsássak közre néhány immanens jóhírt:
- Kezdd el, és megváltozol! Senki sem tud felugrani a Nemzeti Múzeum
lépcsőjének a tetejére, de bárki fel tud menni vagy szaladni
egyesével vagy kettesével. A sokadik lépcsőt az előzőkről kell
meglépni. Még az életünk legnagyobb változása is elkezdődik valahol,
egyetlen döntéssel, s a végére új ember válhat (születhet) belőlünk.
- Tedd a jót, és csupa jó üggyel, jó ügyért élő, kedves emberekkel
leszel körülvéve.
Mk 10, 28-31
28 Péter megszólalt, és ezt mondta neki:
"Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid
lettünk." 29 Jézus így szólt: "Bizony mondom
néktek, senki nincs, aki elhagyja házát, vagy
testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit
vagy szántóföldjeit énértem és az
evangéliumért, 30 és ne kapna százannyit:
most ebben a világban házakat és testvéreket,
anyát és gyermeket, és szántóföldeket
üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban
pedig örök életet. 31 Ellenben sok elsőből
lesz utolsó, és sok utolsóból első."
- "Kezdd el" nyugodtan, mert mások már csinálják.
- Minden fecske a nyár előtt jön, még tavasszal, s köztük legkorábban
az első fecskék. A legbiztosabban tehát ők tudják, hol és mikor lesz
nyár, ezért jönnek. A nyarat szerencsére nem csinálni kell, hanem
elébe menni és felkészülni rá.
- Szigorú pszichológiai törvény: 4-5 barát pótolja az egész világot.
Egyedül megtenni nehéz. Ha a három legjobb barátom úgy csinálja,
ahogy kell: már nem megtenni volna nehéz.
- Örömhír: A gyermekeink meg tudják tanulni. Ez az élet élhető, a
fenntartható életforma átadható gyermekeinknek. Számukra ez a
természetes, amiben felnőttek, és később megerősítenek minket is.
- A hatalom gyakorlása: Minden politikai ügyeskedés nélkül is egy
szavazópolgárt meg lehet nyerni a környezetvédelemnek. Van hatalmunk
magunkon.
- Ahogy lesz, úgy lesz. Tehát rosszabb nem lesz. Ahogy lesz, jó lesz.
Megszoktuk, hogy minden ügyünket a legrosszabb tényezők
legkedvezőtlenebb együttállása esetére tervezzük. Ha csak egy is
kiesik a lehetséges gátló tényezőkből, óriási siker!
- A jó példa ragadós. Tégy valamit, vonj be egy-két embert,
jóbarátot. Aztán írj egy cikket erről, és dobd be a környéken lakók,
passzív szemlélők postaládájába. Másnapra az emberek versengeni
fognak a teendőkért, és elkezdenek köszönni egymásnak.
- A jó ügyek általában érdekes kihívások. Az intelligens ember nem
mosópor eladásokból fog megélni. Valami magasabbra vágyik.
- Ne legyen időd a rosszra. A jó, megnyugtató, fizikai munka
"elrabolja" a rosszra fordítható időt. A biciklizés, például,
egybekapcsolja a jócélú közlekedést és a napi szükséges testmozgást;
viszont időt von el sok rossz elől. Kerekezés közben például nem
lehet veszekedni. Autózás közben, előtt és után lehet, sőt szokás.
./.
- Könnyebb jóbaráttá tenni a szomszédot, mint kerítést építeni. 100
méter kerítés 70000 Ft. Ennyi pénzből, meg a betonozásra fordított
időből legalább 100-szor lehet meghívni, megajándékozni a szomszédot,
elhívni kirándulni, és közösen sövényt ültetni a madaraink nagy
örömére. Mutassatok egy szomszédot, aki ennek ellenáll!
- Amikor a jövő generáció számára véded a környezetet, támaszkodj
anyai/apai ösztönödre. Csak tennél valamit, ha egy ember, mondjuk,
fojtogatná, bemocskolná, betegre verné a gyerekeidet. Például mit
tennél, ha Te magad vagy ez az ember?
- A földi civilizációs rendszerek köztudottan nagyon erősek, és
köztudottan nagyon rosszul működnek. Örvendj: Egyetlen porszem is
megállíthatja a rossz gépezetet.
- Beérnek a dolgok. A fát locsolhatod, a virágait számolgathatod, a
legszebb gyümölcsöket dörzsölgetheted,lehelgetheted, mégis az egész
egyszerre fog beérni, amikor kell. Ha most valamire gondolsz, a
Földön több tízezer ember gondol egyazon pillanatban ugyanarra.
- Tégy jót ingyen - nem adózol.
- A rosszat tenni ugyanúgy energiaigényes, mint a jót. Még a
legrosszabb emberek is el szoktak fáradni estére. Ez az út nem
távlatos. Akkor már inkább valami jóban fáradjunk el naponta.
Folyománya: Ha a munkád rossz, és csak a szabadidődben erőlteted a
jót, az haszontalan túlterheléshez vezet. Gondoskodj, hogy a
hivatásoddá legyen a jó, s a többi mind csak ráadás.
Sokan úgy tartják, hogy a turista az az ember, aki
mellédobja a szemetet. A helyes megállapítás azonban: a turista az, aki
beleteszi, a turista az, aki furcsán körülnéz, mielőtt a tetejére teszi,
a turista az, aki a szél által megmozgatott halomnak is úgy próbálja a
tetejére egyensúlyozni a szemetet, mintha azt gondolná: "Ha egy kicsit
összetöpped a kosárban, talán benne marad." Persze nem ezt
gondolja, hanem mást, és ha nem egyedül van, akkor mondja is.
Felülök a kerékpáromra, és legurulok a városba, megnézném, milyen is az a
turista. Azt találom, hogy a turista kisebb csoportokban járja a város
egy kevésbé zegzugos részét, meglepetten bepillant a sikátorokba is, és
hozzá elég hangosan beszélget a maga nyelvén. A turista, amikor az ablakok
és tornyok szintjét filmezi, olyankor szép és udvarias dolgokat mond. Amikor
lejjebb viszi a tekintetét, a kameráját kikapcsolja, és kevésbé udvarias
megjegyzések hagyják el a száját. A turista mindent szóvá tesz. Mindent, amin
átesik, amibe belelép, ami elszóródott vagy porzik, sáros vagy szivárog,
azt is, ami büdös. A turista nem azért jött ide, hogy a presszó mellé
parkolhasson az autójával, barackot és ötputtonyos tokajit vedeljen, és
méregdrága műnépi dísztárgyakkal tömje meg a csomagtartóját. A turista
fegyelmezett ember; a turistát otthon megnevelték; a turista a 11-es úton
kívül is leteszi az autóját, ha látja, hogy jobbra nem szabad behajtani,
balra pedig parkolót építettek neki. A turista szívesen sétál akár négyszáz
métert is a Fő térig, ha ezt megteheti kiépített patakparton, melynek
két oldalán korzó van és a megszokott bicikliút, fák vannak, madarak
és árnyék, padok, játszótér, vízimalom, kerthelyiség, köz-WC, térkép, telefon,
és nem csak ő megy gyalog, mellette sem mennek el autóval. (Legalább a
nyári hónapokra ki kellene alakítanunk ezt a közlekedési rendet, ha már
nekünk - úgy látszik - télen a város úgy is jó, ahogy van.) A turista azért
jött, hogy úgy érezze magát, mint otthon a saját kisvárosában. Rövid sétát
téve megcsodálja az ismeretlen templomtornyok erdejét, majd kis családjával
egy árnyas, tiszta levegőjű teraszon elfogyasszon egy európai ebédet. Hogy
ezért nem kellett volna ilyen sokat utaznia, az most legyen mindegy. De hogy
ezért hiába utazott ide, mert itt nem fogja azt találni, amit otthon
megszokott, az már egyáltalán nem mindegy. Se neki, se nekünk.
Mennyire zöld az iskolátok?
A következő teszt alapján elvégezhetitek annak értékelését, hogy
iskolátok napi életében milyen szerepet játszik a környezetvédelem.
1. Támogatja-e iskolátok a szobanövények nevelését a tantermekeben és
a folyosókon?
2. Ültetnek-e fákat, bokrokat, virágokat iskolátok kertjében vagy
játszóterületén?
3. Összegyűjtik-e iskolátok konyháján az ételmaradékot sertések
etetése céljából?
4. Összegyűjtik-e iskolátokban a kémiai laboratóriumi kísérletek
hulladékait, hogy azok ne kerülhessenek be a folyóba?
5. Megszüntették-e már iskolátokban az ózonréteget károsító,
freontartalmú szprék és tűzoltókészülékek alkalmazását?
6. Létezik-e iskolátokban olyan program vagy elképzelés, amely
az energiafogyasztás csökkentését célozza?
7. Folytatnak-e iskolátokban környezetvédelmi nevelést és
csoportmunkát minden korosztály számára?
8. Tartanak-e iskolátokban külső szakértők előadásokat a
tanulóknak a világ környezeti válságáról?
9. Bátorítja-e iskolátok a tanulókat a világméretű környezeti
témákkal való foglalkozásra?
10. Működik-e iskolátokban természet- vagy környezetvédő klub vagy mozgalom?
1.) Keresztség
2.) Bérmálás
3.) Eucharistia
4.) Bűnbánat szentsége
5.) Betegek kenete
6.) Egyházi rend
7.) Házasság
E: Vitatható, hogy kegyelmet közlő szertartás volt-e a lábmosás.
GyB: A szertartás, ha Istenhez fordulásból születik meg, mindig
kegyelmet közöl, mert a találkozás mindenképpen találkozás.
E: A hatás nem a kiszolgáltató vagy a felvevő lelki állapotán fordul.
Gyb: Ha a kiszolgáltató méltatlan, ettől az Isten szeretete még árad
és el is ér a felvevőig, tehát lehetséges a találkozás. Ha a felvevő
méltatlan, hiába árad az Isten szeretete, nincs ahol kikössön, nem
lehetséges a találkozás. Hatást persze így is, úgy is fejt ki a szentség.
De miféle hatást? A kiszolgáltató méltatlansága például zavarólag hat:
a gépliturgia nem segíti az élményszerű találkozást. A felvevő
méltatlansága nem akadályozza a jelenlevőket, hogy az átélt
szentségkiszolgáltatás a jelenlevőkre jó hatást gyakoroljon. De meg
kell különböztetni a különféle hatásokat és a "találkozást", ha
egyértelműen akarunk beszélni.
E: A qumrániaknál (a tisztulási fürdők esetében) nem beavatási
szertartásokról volt szó a Keresztelővel ellentétben.
Gyb: A beavatás tagfelvételt, csoporthoz tartozást demonstráló
cselekmény. János minden embert, aki kész volt a metanoiára,
megkeresztelt, de ettől még a megkeresztelt nem lett János-tanítvány.
Sem a katonák, sem Jézus. János egy új jámborsági formát talált ki,
amely interkonfesszionális jellegű volt: a nem zsidó katonákat is
megkeresztelte.
E: A keresztvíz lemossa bűneinket.
Gyb: Lemossa, de nem a feladatvállalás teljesítése vagy legalább is
készsége nélkül. Az ősegyházban három évi katekumenátusban kellett
keményen teljesíteni a keresztelés e l ő t t. A katekumenátusban -
a katekézisben részesülő élt. Mert emlékeztek a jézusi szóra: előbb
tanítvánnyá kell tenni az embereket, s azután megkeresztelni. A katekumen
a háromév alatt megbánt és meg enm bocsátott bűnökben élt? A tékozló fiú
apja három évre prolongálta a bocsánatot? Abszurdum. Akkor mi történt
a három esztendő múltán létrejött alámerítéskor? Szentségkiszolgáltatás,
amelyben az egyház ünnepélyes szertartásban tanúsította, hogy Isten a
bűnbánónak megbocsát. Tagfelvétel történt. Ünnepélyes aktussal fogadták
maguk közé azt, akit már három évi próbaidőre maguk közé fogadtak minden
ünnepélyes aktus nélkül. Most alámerítették, most reá tették kezüket, most
odaültették őket a közösség eucharisztiku asztalához mint kipróbált
testvéreket.
Ha kiragadjuk a szentséget ezekből az összefüggésekből, félő hogy mágikus
jeleket csinálunk belőlük, amelyek akkor is csinálnak találkozást, ha
nincs találkozás.
Úgy vélem, hogy a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Előd és
Gyurka bácsi egyetértenek abban, hogy a szentség a találkozást
ünnepi módon kifejező, kinyilvánító aktus, csak a találkozás
fogalmán értenek ketten mást és mást. Előd el tud képzelni
egyoldalú találkozást is, míg Gyurka bácsi azt állítja, hogy
találkozni csak két fél tud egymással, s ennek a ténynek kell
dokumentálódnia a szentségben. Előd a Trienti Zsinat szellemében
erősen hangsúlyozza, hogy a szentség mindenféleképpen kegyelmet
"közöl" a szentségben megfelelő módon részesülővel, akár akarja,
akár nem, még ha csecsemő is az illető, még ha alkalmatlan is a
szentség kiszolgáltatója. Gyurka bácsi a kegyelem tényét az Isten-ember
találkozásban látja, ha az a felvevő részéről is ténylegesen
létrejött, s a szentség egyéb hatásait mint lelki, érzelmi,
pszichológiai hatást értékeli. Ez az oldal sajnos még nincs
kidolgozva, bár a Bokor-irodalomban már egyre gyakrabban lehet
találkozni e téren pszichológiai szakkifejezésekkel. A magam
részéről azt javasolnám, hogy az alig megfogható "megszentelő
kegyelem", "szeretet-energia" terminusok alternatívájaként
ízlelgessük meg az olyan pszichológiai szakkifejezéseket, mint
közösségi motiváció, katarzis, elköteleződés, szociális ösztön,
megvilágosodás, érzelmi felhangolódás stb. Talán egyszer
elkészül majd egy tanulmány, mely ezt a nagyon bonyolult
lélektani területet feltérképezi, és amely ezeknek a tényezőknek a
valóságos szerepét és súlyát tényszerűen is kiértékeli. Gyanítom,
hogy addig az elméletek vitázhatnak csak egymással.
Szentségtörténet:
A hosszúra nyúlt bevezető után a szentségtörténeti részre szeretnék
rátérni. A szentségek megnevezésére egy görög és egy latin szavunk
van: mystérion és sacramentum. A görög mystérion az első az időrendben,
titkot jelent, és nagyon jól alkalmazható annak leírására, amit a
keresztények az első századokban tettek. A kereszténység akkor legjobban
a misztériumvallásokra hasonlított, hiszen titkos cselekményeit,
szertartásait, csak az elkötelezett, beavatott személyek ismerhették.
Mi sem tudjuk például, hogy mit is csinálnak összejöveteleiken a
szabadkőművesek, vagy a Szent Grál lovagjai, ők is féltve őrzik kultikus
titkaikat. Misztériumvallások abban az időben is voltak, és hatottak
is a kereszténységre. Az "Íme, hitünk titka" kifejezés és a hozzá
kapcsolódó mozdulatok, tipikus jegyei az akkori misztériumvallásoknak.
A latin sacramentum szó, mely eredetileg katonai esküt jelentett, jobban
leírja azt az időszakot, mikor a kereszténység népegyházzá válásával a
szentségek nyilvánosak lettek. A katonai eskü nyilvános liturgia, az
elköteleződésnek, beavatásnak nagyközösségi kifejezése. Ilyen alapvető
fontosságú liturgiáknak, szent cselekményeknek tarthatjuk tehát ma is
a szentségeket.
A hét szentség legszigorúbb meghatározása az 1545-1563 közötti Trienti
Zsinaton történt. Ez a zsinat egyrészt tényként deklarálta azokat az
állapotokat, melyek akkor már jó 400-500 éve a latin egyházat jellemezte,
a szentségek számát, fogalmát stb., másrészt rendre kiátkozással
súlytotta azokat az eszméket, melyeket a reformáció a megelőző évtizedekben
Róma elé tárt (pl. hogy csak kettő szentség jézusi alapítású, a személyes
hit és részvétel fontossága, a cölibátus leértékelése). Azóta a dogmatika
tankönyvek egyik fő feladata a Trienti Zsinat dogmáinak elfogadhatóvá
tompítása, magyarázása, illetőleg a hét szentség krisztusi alapításának
igazolása. Ez utóbbi többnyire néhány evangéliumi mondat előkeresését
jelenti, melyekben Jézus egyáltalán említést tesz az adott életállapotról
vagy cselekményről. Mindazonáltal semmit nem csökkent a szentségek
életértékén, ha tudomásul vesszük fejlődésüket ill. Jézus előtti gyökereiket.
A szentségeknek inkább az árt, ha a gyakorlat nyomására ellaposítjuk azokat.
1.) Keresztség (alámerítés) héber megfelelője először a tárgyak megmosására
vonatkozott a mózesi törvény szerint. Később a zsidó hitre tért pogányokat
(prozelitákat) is meg kellett mosni ilyen módon. Keresztelő János inkább
lelki megtisztulást kifejező alámerítéssel foglalkozott, hiszen megtérő
zsidókat is keresztelt, akiket nem kellett a zsidóságba beavatni, meg
pogányokat is. Jézus is őhozzá ment bemerítésre. Jézus maga nem keresztelt,
de a tanítványai kereszteltek az ő nevében. Szt. Pál hasonlítja az
alámerülést a fizikai halálhoz ill. a bűn számára való meghaláshoz.
A Didakhé a II. század elején rögzíti a keresztelés módját is: élő vízben,
ha nincs, akkor hidegben, ha az sincs akkor meleg vízben. Ha egyik sem
áll rendelkezésre, akkor a fej leöntésével.
2.) Bérmálás szláv eredetű szó megerősítést jelent (latinul confirmatio).
A bérmálás a keresztelés szertartásából fejlődött ki. A 3. századig
nincs adatunk arról, hogy a keresztelést olajjal való megkenés ill.
kézfeltétel is kiegészítette volna. A 3. században Hyppolit, mint a
keresztelés utolsó mozzanatát említi a megkenést, melynek a 4. században
már Lélek-közlő funkcióját is látjuk. Az ötödik században a kereszténység
eljut a falvakba is; itt papok keresztelnek, de a megkenést csak
püspök végezheti, akihez később el kell menni a megerősítésért.
Az ötödik század közepén nevezik a először a püspök által végzett
keresztelés-utáni szertartásokat "confirmatio"-nak.
A 9. századtól van külön bérmálási liturgia ezekre a kivételes kései
megerősítésekre. A 11-12. században már a külön bérmálás az általános.
A 13. századben 4-7 éves gyerekek, a 15. században serdülőkorúak
bérmálkoznak. Az Ortodox Egyház a mai napig egyeteln keresztelési liturgiával
él, melyben nincs püspöki kézrátétel, de van olajjal való megkenés.
A 16. századi hitújítók a konfirmációt szentelménynek tekintették.
Ezt a Trienti Zsinat kiközösítéssel ellentételezte.
3.) Eucharistia
Jézus utolsó vacsorája a zsidó pászkavacsora ünnepélyes keretébe
ágyazódott bele. Az Újszövetség tanúsága szerint az
őskeresztény gyülekezetek Jézus emlékezetére idézték fel az
utolsó vacsora mozzanatait, de ennek formája meglehetősen
kötetlen volt, karizmatikus agapéra, batyuzásra hasonlított. A
szociális különbségek mérséklésére a lakomák idővel jelképes
étkezésekre változtak, és a 2. századra kialakult az eucharistia
liturgiája is, amelyen azonban katekumenek nem vehettek részt.
4.) Bűnbánat szentsége
Jézus példája nyomán az ősegyházban is megbocsátották a bűnöket, és
visszafogadták az eltévelyedetteket. A közösség előtt történt a bűnmegvallás.
Később súlyos penitenciákat is vállaltak a vétkesek, de minden bizonnyal
önként, hiszen az üldözések korában nem volt valami nagy főnyeremény
a gladiátorjelöltek közé tartozni. Később államvallássá lett a
kereszténység, a gyóntató pap pedig bíróvá. "Ha valaki azt mondaná,
hogy a pap szentségi feloldozása nem bírói ténykedés, hanem csak olyan
szolgálat, amely kijelenti és kinyilvánítja, hogy a gyónó bűnei meg
lettek bocsátva azzal a feltétellel, hogy a gyónó hiszi, hogy fel van
oldozva... az legyen kiátkozva." Ez az 1709-es számú tévedhetetlen
hittétel. (Gyb 47) A középkor során a búcsútechnika kezdte kiszorítani
a büntetés kirovást. A penitencia ugyanis egyfajta aszkézis, a búcsú
viszont a megbocsátás ellenére még mindig kijáró tisztítótűz elengedésére
irányul. A 20. században a penitencia jelképessé és jóvátétel jellegűvé
vált.
5.) Betegek kenete
Az ősegyház testileg-lelkileg törődött betegeivel. A betegek megkenésére
a 2. századból vannak adatok. Akkoriban az olaj gyógyszer is volt,
bár Jézus maga ilyen módon nem gyógyított. A liturgia történetére
nem találtam adatokat.
6.) Egyházi rend
Az első Jézus utáni nemzedék megdöbbenve realizálta, hogy a keresztény
közösségekben nincs meg a zsidóság társadalmi rendszerére jellemző
papi, levitai rend. Mindnyájan papok vagyunk... ezt élték át. A 2.-3.
nemzedék felfogás: van egyetlen főpapunk, Jézus, a közösségi vezetők
nevei pedig: elöljáró, vezető, felügyelő, vén, szolga, de sohasem pap.
A harmadik században lesz általánossá a klerikus-laikus megkülönböztetés,
amely meglehetősen elüt a Jézusi "ti mindnyájan testvérek vagytok"
koncepciótól. Az üldözések korában az Egyháznak nem volt kiépült hálózata,
így a túlélést az biztosította, ha a vezetőket ez egyházak maguk
választották, de azokat a szomszéd egyházak meghívott vezetői is
akceptálták. A konstantini fordulat után általánossá lett a felülről való
kinevezés, kijelölés. Talán ez a legfőbb struktúrális oka később létrejött
többrendbeli egyházszakadásoknak. Az utóbbi 20 évben a nyugati katolikus
püspöki karok nagyon érzékenyek lettek az autonómiájukra.
A papok feladatával kapcsolatban hadd idézzek egy mondatváltást Elődéktől:
E: A szentségeken kívül a pap feladata hirdetni Isten igéjét.
Gyb: Analógiaként: Jézus élete úgy telt el, hogy keresztelt, elnökölt
az eucharisztikus lakomán stb. stb., s ezen kívül még feladatának tudta
azt is, hogy hirdesse Isten Országának az igéjét. A papi státus bármely
vallásban ki van téve annak, hogy az igehirdetés, a tanítás hátrányára
eluralkodik benne a szent cselekmények végzésének funkciója.
7.) Házasság
Jézus elfogadta a zsidó házasságokat, tehát nem tartotta felbontandónak
azon az alapon, hogy érvénytelen, de deklarálta a monogámia
visszaállításának fontosságát. A keresztények évszázadokon keresztül
a környezetük kultúrájának megfelelő módon házasodtak, de az erkölcseik
különböztek a körülöttük élőktől. Még a 4. században is, ahol a pap
áldásával történő házasság első nyomai jelentkeznek, a papi áldásra egy
családi ünnep kerül sor. Tertullianusnál az "Úrban házasodni" formula
azt jelenti: kereszténnyel kötni házasságot. Nászmisékről legkorábban
a 4.-5. században van értesülésünk a római egyházból, de csak
alsóbb rangú klerikusoknak szánva, és azokra költelezően. Az első
tíz században egyáltalán nincs ilyen a laikusok számára.
A házassággal kapcsolatban is sok érdekeset nyilatkozik a Trienti Zsinat.
Többek között kiátkozta azokat a hitújítókat, akik azt állították, hogy
a házasság nem Krisztus alapította szentség, hanem csak történelmi
fejlemény. A legaranyosabb mégis az 1810-es számú dogma 10. kánonja:
Ha valaki azt mondaná, hogy ... nem jobb és boldogítóbb szüzességben
vagy nőtlenségben maradni, mint házasságot kötni, legyen kiközösítve.
Gyurka bácsi igen bölcs véleménye ezekről: A hitújítók sem rendelkeztek
korunk történelmi ismereteivel, a zsinati kiközösítők sem. A hitújítók
azt látták, hogy a számukra hozzáférhető szentírás semmit sem beszél a
házasság szentségéről, s így feltételezték, hogy a későbbi századok
alkották. A kiközösítők pedig tudták, hogy a zsinatok már századokkal
korábbna vallották a házasság szentségét, s hitték, hogy nemcsak a
Szentírás őrizte meg Jézus parancsait, hanem a szenthagyomány is, s úgy
hitték, hogy a Jézustól szarmazó szenthagyomány révén "mindig" ez volt az
egyház tanítása. Ma már látjuk a történelmi valóságot, ezért aztán a
jelenlegi ökumenikus munka arra irányul, hogy visszavonhassuk a kölcsönös
kiközösítéseket és bőséges sértegetéseket.
Adatok a számításokhoz:
Magyarország lakosainak száma 10,6 millió fő
Az egy főre jutó folytonos energiafogyasztás teljesítménye:
Földgázból: 766 W
Kőolajból: 701 W
Szénből: 2055 W
Elektromos: 434,7 W, ebből kb. 200 W atomenergia, a többi már
benne van a fenti adatokban. (Össz: 3722 W/fő)
Ebből is látszik, hogy atom ill. vízi erőművek építése csak a kis
mennyiségű elektromos energia igényt elégítheti ki, az ország
energiaháztartását döntő mértékben a szén- és benzinfogyasztás
mérséklése befolyásolhatja.
Ha az egy főre eső fogyasztás (a fűtés éves átlagát is számolva) meghaladja
az 1000 W-ot, akkor lehet, hogy fölötte vagyunk a magyar átlagnak
(3722 W, amelyből 1000 W körül van a közvetlen fogyasztás, a többit
az ipar és a mezőgazdaság fogyasztja el a bevásárláskor kiadott
utasításainknak megfelelően).
Néhány háztartási gép fogyasztása (természetesen nem egész napra
átlagolva, mint a fenti adatok, hanem amikor működtetjük őket)
Vasaló, porszívó 1000 W
Mosógép, mosogatógép 2000 W fűtés + 500 W motor
TV 100 W
Rádió 20 W
Izzó 40-100 W
Számítógép (AT) 200 W
Fűtés 20000 W (amikor épp fűt)
Vízmelegítő (gáz) 20000 W
Bojler (éjjel) 3000 W
Villanytűzhely 1000-2000 W
1 liter Benzin = 40 000 000 Ws
Autó motor 150000 W (a haszontalaln teljesítménnyel együtt)
Vízcsap 8000 W
Melegvízcsap 50000 W , amikor 1 pohár víz/sec sebességgel folyik.
Ebből is látszik, hogy nem mindegy, hogy a rádiót zárjuk-e el, vagy a
melegvizet, a számítógépet állítjuk-e le, vagy az autót.
Minden embernek, minden nemzetnek meg kell értenie, hogy miként
működnek a Föld természeti rendszerei, hogy tudomásul vegyék annak
lehetőségeit. Szükség van a bolygó állapotára vonatkozó adatokra s eszközök
kellenek a bölcs, hatékony, termékeny környezeti gazdálkodáshoz. Érzékenyen
kell gazdálkodni a forrásokkal és méltányosan kell elosztani azokat.
A környezeti nevelés az általános bolygói törvényeket a helyi gondokra
és lehetőségekre alkalmazza. A fajlagos és az általános integrációja a
környezeti nevelés egyik kulcskérdése, amit alább tárgyalunk. Összegezhető
ezzel a mottóval: "Gondolkodj globálisan és cselekedj helyileg".
A környezeti nevelés fölkészíti az embereket, mint a bioszféra tagjait,
az életükre. Megtanítja, hogy megértsék, megbecsüljék a környezeti
rendszereket, együtt dolgozzanak vele, és fenntartsák annak teljességét.
Szükség van erre a fajlagosság minden szintjén és fokán. Mindenkinek tudnia
kell, hogy mi a légkör, hogyan szennyezzük és mit lehet tenni ellene, s
haladottabb szinten ismerni kell a műszaki eljárásokat. Meg kell ismerni
egy-egy adott kérdés, pl. a légszennyezés, összes vetületét: annak történetét,
az értékeket, az érzékelést, a gazdasági, technológiai és természeti
kérdéseket, stb. Meg kell tanítani, miként kell kezelni és megjavítani a tár-
sadalom és a környezet kapcsolatát integrált és fenntartható módon; miként
kell bevezetni új műszaki eljárásokat, növelni a termelékenységet, elkerülni a
környezeti katasztrófákat, enyhíteni a károkon, bölcs döntéseket hozni.
A környezeti nevelés céljai:
-tanulni mások példájából; elkerülni hibáikat és megismételni
sikereiket,
-előrelátni és elkerülni a környezeti katasztrófákat, főleg a
visszafordíthatatlanokat,
-a természeti erőforrásokat hatékonyan, produktívan, fenntartható módon
kell kezelni,
-képesnek kell lenni olyan dolgok végrehajtására, mint az
újraerdősítés, újrahasznosítás, családtervezés, - amelyek az emberek
együttműködését igénylik,
-hogy pénzt takarítsanak meg, meg kell előzni a környezet károsítását,
s nem utólag kell azt helyrehozni,
-el kell kerülni a pánikot, de fel kell ismerni a valódi sürgősséget,
-el kell érni, hogy az emberek jól informáltak és termelékenyek
legyenek.
1. Anyagot nem lehet sem létrehozni, sem megsemmisíteni. A bolygó anyaga a
bolygón marad, a Föld és a Nap energiájának a hatására folyamatosan
talakulóban van. A környezetvédő azt tartja: "Nincsen ingyen ebéd". "Minden
megy valamerre."
"A dolgokat nem lehet VALAHOVÁ eldobni". Más szavakkal: anyagilag a Föld zárt
rendszer. Energetikailag azonban nyitott rendszer, állandóan kapja az energiát
a Napból.
2. Az élethez szükséges anyagok - víz, szén, oxigén, nitrogén stb. állandó
biogeokémiai körökön haladnak át. Az emberek csak most kezdik megtanulni, hogy
miként lehet összetett, termelékeny ipari gazdaságot tervezni, amely követi a
bolygói körfolyamatokat. (Szerves hulladékok komposztálása, talajba juttatása;
a fémek, papír, üveg és műanyag újrahasznosítása stb).
1. Nem lehetséges fenntartható fejlődés, ha továbbra is folytatódik a környezet
pusztulása.
2. A Föld forrásai elégségesek minden élőlény számára, ha hatékonyan és
fenntartható módon kezelik azokat.
3. Mind a nyomor, mind a bőség környezeti gondokat okoz.
3. A fejlődésnek igazságosnak és becsületesnek kell lennie. Semmiféle tár-
sadalmi rendszer nem tartható fenn hosszú ideig, ha a javak és a rossz dolgok
elosztása igazságtalan.
2. koncepció: Nincsen olyan, hogy "el..."
Tevékenységek: Mi történik az eldobott papírral, a konyhai hulladékkal,
a kémény füstjével?
Menj el egy zsákkal, és szedd össze a hulladékokat. Mi lenne ezekkel,
ha nem szednéd össze?
Látogasd meg a hulladéklerakót, égetőt, stb. vagy recikláló
berendezést. Mi történik azokban?
Csinálj ezekre vonatkozó 50 éves előrejelzéseket!
Különféle hulladékok (ipari, mezőgazdasági, háztartási) kémiai
összetételét igyekezzél megadni.
3. koncepció: Minden jön valahonnan... Visszafelé követve az anyagokat,
honnan jöttek?
Tevékenységek: Menj végig az eldobott dolgok jegyzékén: honnan jöttek?
Az élelmiszereid, ruháid, a kocsi, az energia...
Számolj ... felhasználást. Számítsad ki az ország, a világ
tartalékait...
A megújuló forrásoknál számold ki a megújulás idejét. Gondold végig,
mennyire etikus, amit teszünk. Ha nem, miért nem?
4. koncepció: Maximális jólét minimális áramlás;
az anyagáram nem gazdagítja az életet, csak kimeríti a forrásokat és
szennyez.
Növelni kell a termékek élettartamát, legyenek azok könnyen javíthatók.
A tervezésnél ne az anyagáram növelését tartsd szem előtt.
Használd hatékonyan a termékeket.
A termékeket méltányos módon oszd el!
A gazdasági haladást a valós jóléttel mérd és ne az anyagárammal.
Tevékenységek: Gondold végig ilyen szempontok szerint az eldobott
termékek jegyzékét.
Ki foglalkozik javítással? Látogass el hozzájuk... mi a munkájuk
eredménye?
Gondold végig, milyen közlekedési eszközzel, szállítási eszközzel,
utas/km-re vagy kg/km-re számolva mit fogyasztottál és mennyi hulladékot
termeltél?
Végezz számításokat a főzésre, hűtésre, fűtésre vonatkozólag.
Gondold végig egész táplálkozásunkat...
Építs komposztáló rendszert a családod, az iskolád, a közösséged
szerves hulladékaiból és használd fel azt a kertben.
KÖRNYEZETBARÁT BEVÁSÁRLÁS
=========================
Miben is áll a szeretet? Egy volt tanárom így határozta meg ezt a
számomra - és mindannyiunk számára - legfontosabb szót: AKAROM, HOGY ÉLJ!
Akarom, hogy éljenek a növények, állatok, akarom, hogy "éljen" a
körülöttem lévő élettelen világ is. És külön kategóriába sorolok
egy fajt, pedig ötmilliárd éves bolygónkkal csak ezredéveket élt
együtt - az embert -, akire szintén érvényes az általános parancs:
akarom, hogy élj! Nem érdemelné meg tulajdonképpen a külön besorolást,
mert amivel kivívta ezt magának, azt el is homályosítja mindaz a
szörnyűség, aminek következtében megsebzett bolygóról, öngyilkos
emberiségről beszélhetünk. Az én témám azért téma a mai napon,
mert VÁSÁRLÁSI SZOKÁSAINKKAL nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy
ez a gyászos eredmény létrejöjjön. Szeretlek... akarom, hogy élj...
- hány és hány ezer évig nem kellett összegyűlni, hogy erről
beszéljünk, konferenciázzunk. Arra, hogy ne az evolúció zsákutcájának,
kihalásra ítélt fajnak tekintsük az embert, talán éppen ez a
beszélgetés, és az ezt követő tettek adják a reményt.
Azt mondjuk, hogy az ember évezredeken át környezetbarát módon élt,
bár nem fogalmazta ezt így meg. Annyit vett el magának a
Természetből, annyit alakított át belőle, amennyit AZ elbírt,
amennyit az feltudott dolgozni belőle. Ugorjunk egy nagyot, és
gondoljunk bele, hogy egy valamikori ősünk hogyan élt, mint
elégítette ki szükségleteit. Egész nap ennivaló után járt,
folyamatosan ette a bogyókat, gyümölcsöket, növényi részeket
és kisebb állatokat, pókokat stb. Az ellenség elől a fára
mászott, ahol vackot épített magának, és meghúzta magát éjszakára is.
Valószínűleg a földi éghajlati változások és a növekvő létszám
okozott neki komolyabb gondokat, és kényszerítette a vadászó
életmódra, amelynek során a szűkös növényi étrendet kiegészítette,
illetve a hideg ellen bőrökkel, szőrökkel tudta védeni testét.
A vadászás aztán meghozta az anyagok jobb megmunkálásának
lehetőségét, a szerszámok tökéletesedését. Később még többen
lettünk, az egyes közösségek ismerték is egymást, az adott
elterjedtségi területen, kialakult, hogy az adottságaiknak,
képességeiknek megfelelően megtermelt javakat egymás között
kicseréljék. Ez a közvetlen, embertől emberig érő cserekereskedelem
igen sokáig működött az emberiség történetében, és működik ma is
kisebb közösségeken belül. Közben megjelent a pénz, és vele
az áru, a kereskedő, a városi polgár, és ezek mindinkább
kiszorították az önellátást, a közvetlen kereskedelmet.
E folyamat során az ember egyre kevésbé érzékeli létszükségleteit,
s egyre több olyan dologgal veszi magát körül, amelyek nem
életben maradását, egyszerű, de megelégedett életét szolgálják.
Fantáziánk nem ismer határokat, amilyen nyersanyagaink vannak,
abból a legnagyobb zagyvaságokat is kihozzuk - gondoljunk csak
a mai kor sok ostobaságára: a Reichstag bebugyolálására felhasznált
fóliára (vagy magára a Reichstagra - D.I.), a lefolyódarálóra,
a könnyűzenei koncertek decibelljeire, és sok minden egyébre.
Felmondtuk a barátságot a környezettel, mert olyan mennyiségben
termelünk, olyan átalakításokat végzünk a Természeten, amit az
már nem bír el. Átbillentünk egy kritikus ponton: több a károsítás,
mint amennyit a Természet fel tud dolgozni. Mi, magyarok a világ
nagy fogyasztói között vagyunk. Ha ilyen módon élne az emberiség
egésze, akkor csak 3 milliárdan lehetnénk bolygónkon, Svéd
életszínvonalon élve ennél is kevesebben, 800 millióan. GANDHINAK
a jelenre nézve is igaza van abban, hogy A FÖLD JAVAI ELEGEK
AHHOZ, HOGY ELTARTSÁK AZ EMBERISÉGET, DE NEM ELEGEK AHHOZ, HOGY
MÉRTÉKTELEN IGÉNYEIT KIELÉGÍTSÉK. Ezt és még sok egyebet átgondolva
ráébredhetünk, hogy óriási a felelősségünk.
Ebből következik, hogy az áru nem a boltban, még csak nem is a
gyárban kezdődik, ha úgy tetszik, amikor kitermelik a nyersanyagot
a bányában, ha úgy tetszik, évmilliókkal ezelőtt, amikor képződni
kezdett. És nem is a kukában ér véget, nem is a szeméthegyeken,
hanem a talajvízben feloldódva, légkörbe bekerülve, élővizekbe
bemosódva. EZ MIND... pedig csak magát az árut néztük; hol van a
sok egyéb anyag, az energia, ami a gyártáshoz kell, a melléktermékek,
a csomagolás, a szállítás. Amikor a kezünkben tartunk egy árut,
amikor megpillantjuk valahol, vagy a reklámban a képét látjuk,
hallunk róla, mindez jusson eszünkbe: miből lett és mivé lesz.
Gyűjtsünk ismereteket a különféle anyagokról, molekulákról, amik
fölépítik; nézzük meg a csomagoláson, hogy miből van, mivé fog
válni, ha a kezünkből kikerül. Kalas Gyuri szokta mondani:
Játsszunk nyomkövető játékot! Igen élvezetes, izgalmas és
rendszerint életbevágó szórakozás felnőtteknek, gyerekeknek
egyaránt. Ha ilyet játszunk, biztos, hogy az egyik legjobb módját
választjuk a környezeti nevelésnek, hiszen a gyerek azt érzi,
hogy társak vagyunk, osztozhat a felnőttek gondjaiban, örömeiben,
felnőttes dolgokkal foglalkozhat, és ezért még nagyobb lelkesedéssel
vesz részt benne. Mindeközben megtanul velünk együtt tudatosan
vásárolni, a hozzá kapcsolódó pénzügyeket takarékosan intézni,
határozottan viselkedni a boltban, gyorsan és megközelítőleg
helyesen dönteni, legtöbb esetben szemben a reklámok sugallataival.
A környezettel barátságban élő ember készül a vásárlásra, arra a
cselekedetére, amely gyakran és sok időt igénylően fordul elő az
életében, hiszen munkánkat is javarészt pénzkeresés céljából
végezzük, és a felesleges vásárlásokkal magunkat (férjünket)
kényszerítjük többletmunkára. Maga a vásárlás is komoly szellemi
és sokszor fizikai munka. A készülést tehát mindenképpen írásban
érdemes kezdeni. Át kell gondolni, mire van szükségünk, és listát
kell készíteni. Háziasszonyoknak ajánlom, hogy lehetőleg egy hétre
előre tervezzék meg nagyjából az étrendet, nézzék meg, mi fogyott
ki a háztartásban. Ha van egy ilyen listánk, rögtön megbeszélhetjük,
hogy ki, mikor hova megy majd vásárolni a héten. Így jobban eloszlik
a teher, a pénzt is könnyebb beosztani.
A mikor és hova kérdésnél alapelv, hogy minél kevesebbszer - mert
minden alkalommal nagy a csábítás, hogy mást is vegyünk, mint amit
felírtunk. Másrészt minél közelebbre menjünk vásárolni - lehetőleg
gyalog 15 percen belül elérhető legyen a bolt - mert a szállítás
így kevesebb energiával történik, és nekünk is olcsóbb gyalog
bevásárló kocsival, esetleg biciklivel és bicikliutánfutóval,
mint tömegközlekedéssel menni. Élelmiszerek és háztartási cikkek
bevásárlásához mindenképpen a kis boltokat tudom javasolni a
távolabb lévő nagy bevásárlóközpontok helyett, hiszen azok az
autósok megtévesztésére épültek, akik így még nagyobb tételeket,
és még több szükségtelen dolgot tudnak vásárolni (nagyobb
környezetszennyezéssel és összességében sokszor drágábban is).
Autót tartani - úgy gondolom - csak mozgássérülteknek és
árufuvarozással foglalkozó szakembereknek szükséges. A sok-sok
bevásárló autóst egy kis bolt kiváltja egy-egy teherautóval.
Ha messzebb lévő üzletben kénytelen az ember valamit megvenni,
pl. iparcikkeket, akkor ott a taxi. Falvakban érdemes összefogni,
és ismerős megbízható családokkal együtt tartani egy autót.
Inkább a barátság építésébe kell fektetnünk energiáinkat,
mint a saját kocsi pénzigényéből és környezetszennyezéséből
eredő terheket viselni, ill. viseltetni családunkkal,
embertársainkkal.
A kis bolt azért is célszerűbb, mert ott a személyes kapcsolat
során befolyásolhatom a boltos szemléletét. Ebben a vonatkozásban
egyelőre a következményről számolhatok be: A zöldségest és egyéb
boltosokat próbáltam rábeszélni, hogy nylon helyett papírzacskóba
adják az árut, de a papír annyival drágább, hogy nem éri meg nekik.
Viszont tartalmas beszélgetéseket folytattunk környezetvédelmi
témákról, és most már nekem a saját szatyromba önti illetve az
általam hozott nylonba teszi az árut ahelyett, hogy automatikusan
a saját zacskójához nyúlna.
Még mindig a vásárlási előkészületeknél maradva, szintén alapelvnek
tekinthetjük, hogy legjobb, mindig az eredeti. Vagyis a tejet
a tehenésztől, a kenyeret a péktől, a zöldséget pedig lehetőleg a
saját kertünkből szerezzük be. Természetesen itt is mérlegelni
kell, hogy milyen áron jutunk az imént említettekhez. Ha csak
sok utazással, nagyon drágán kapnánk meg őket, akkor mondjunk
le ezekről a forrásokról. Fontos még, hogy lehetőségeinkhez mérten
gondoskodjunk a télire való eltevésről, mert így megkímélhetjük
pénztárcánkat, egészségünket és környezetünket is.
A közvetlen vásárlási előkészületekhez tartozik egy látszólag
elhanyagolható, ám mégis sokszor nagymértékben befolyásoló szempont:
a ruházat. Ha csak nem kénytelen váratlanul valamiért betérni
az ember egy üzletbe, öltözködjünk célszerűen a vásárláshoz.
Ha pl. bevásárló kocsival megyek vagy biciklivel, hátizsákkal
és általában sok mindent veszek egyszerre, hogy ne kelljen gyakran
jönnöm, nem a legalkalmasabb a magassarkú cipő, a félteni való
ruha, az elegáns kabát. Erre a dologra oda kell figyelnünk,
mert ha valaki kényelmesen, és elegáns ruhában óhajtja megejteni
a bevásárlást, rögtön az jut eszébe, hogy kocsiba üljön. Sokan
ezzel indokolják az autótartást, holott meg lehet oldani anélkül
is, csak sportosabb, praktikusabb, viseltesebb öltözék kell hozzá.
(pl. kirándulóruha). És persze annak elviselése, hogy nem csak
divatos, elegáns ruhában látnak az emberek. Ezzel kapcsolatban
az a tapasztalatom, hogy ha a biciklizős ruhámban jelenek meg az
üzletben, 20 évvel fiatalabbnak néznek, és úgy is beszélnek hozzám.
Határozott, céltudatos viselkedésünkkel azonban nyomban ráébreszthetjük
őket, hogy mi ettől még "a kedves vevők" vagyunk. A gyerekeket
különösen gátlástalanul lekezelik, becsapják, levegőnek nézik,
a többi vevő eléjük áll, stb. Figyeljünk a gyerekekre, érezzünk együtt
velük, támogassuk őket kis és nagy vásárlási akcióikban.
Még valaminek a külleméről kell szót ejtenünk, mégpedig az áru
"ruházatáról", csomagolásáról. Ha az áru elegánsabban öltözködik
mint mi, nem érdemes megvenni, rosszul fogja érezni magát a
táskánkban. Tehát a csomagolás minél kevesebb legyen, ami van,
az pedig minél kevésbé káros anyagokból legyen. Ajándékozáskor
lehetőleg újrahasznosított vagy saját készítésű csomagolópapírt
alkalmazzunk. Ilyenkor, Mikulás táján jó, ha eszünkbe jut: még
van időnk Karácsonyig, hogy kitaláljuk és megvalósítsuk kisebb-nagyobb
saját kezűleg készített ajándék-ötleteinket. Nézzünk körül a
házban, milyen elfekvő nyersanyagaink vannak: textília, fa,
bőr, fém stb. Próbáljuk kihozni belőlük, amit tudunk. Ajándékozáskor
ne licitáljunk, nem valószínű, hogy IGAZI barátságok azért
romlanának meg, mert mi pénzben kisebb értékű ajándékot
adunk a másiknak.
A vásárlás utolsó szakaszáról szeretnék még szólni.
Az otthoni, utólagos teendők közé sorolandó, hogy az eltett
árcédulát, és az egyes csomagolásokon feltüntetett összetételt
átnézve megállapítjuk, hogy a pénz, a környezetkímélés és a
saját egyéni igény hármas szempontja alapján legközelebb melyik
áruféleséget fogjuk választani.
Külön említem, mert nagyon súlyos és összetett probléma a reklám.
Azt hiszem, környezetbarát társaságban nem kell különösen
megindokolni a következőket: Mivel égen-földön, erre és arra,
szántóföld közepén, vízen, mindenütt kikerülhetetlenül jelen van,
legalább a "reklámra vezető" alkalmakat próbáljuk elkerülni.
Ilyen alkalmak főképp a TV, aztán a rádió, végül a sajtó.
Miután a reklámszakemberek tudják, hogy legjobb alanyuk a gyerek,
aki aztán a szüleit fogja nyaggatni, ezért különösen fontos a
tudatosság. Élő, szeretetteljes kapcsolatban a szülő el tudja
magyarázni a gyereknek, hogy miért nem nézünk TV-t, miért nem
veszünk meg ezt vagy azt. A legfontosabb pedig a következő:
Ne csak azt hangsúlyozzuk, hogy mit nem, hanem pozitívan
álljunk a dologhoz, mit igen. Igen az együttjátszásra, a sétára,
a kirándulásra, a kerti munkára, az együttbarkácsolásra és
főzőcskézésre, az együttolvasásra, a TV, a video, a számítógépes
és egyéb divatjátékok helyett. Annál nagyobbat nem kaphat egy
gyerek, mint mikor a szülei idejét, figyelmét, kedvességét,
türelmét kapja. Emellett minden egyéb, még a reklám, és a reklámozott
áru utáni vágy is eltörpül. Játsszunk ilyen pozitív kiszorítósdit
a gyerekekkel mindannyiunk javára.
REKLÁM VAGYOK EMBER VAGYOK
1. Látványos, dallamos, színes 1. Juszt se veszek (másokat is
csapda: fogyasztók befogására. lebeszélek) reklámozott áruból
2. Menő műfaj vagyok (eszmei 2. Pártolom a hazait, ami nem
mondanivaló nélkül). utazta át a fél világot.
3. Semmit sem kell igazolnom, 3. Nem adok el raklám célra felületet,
elég hogyha besulykolom. éterből sem osonhat a lakásba.
4. Tolakodom mindenhova, mint 4. Így növelem hatásfokom:
a piaci legyek. csökkentem a fogyasztásom.
5. Lenyűgözlek, s tárcád után 5. Meglepetést szerzek bolti
matatok. ajándék nélkül.
6. Szülők helyett én lettem 6. Megkímélem, megjavítom,
tekintély a gyerekeknek. nehogy a sok pocsékba ment
végül aztán elborítson.
7. Pénzetekből kelletem én magamat. 7. Messze kerülöm a pazarló éttermet,
üzletet és csomagolást.
8. Besöpröm és lejáratom 8. Kiszabadítom a gyermekeket a
jelzőitek legjavát. reklám rabságából.
9. Elhallgatok minden káros 9. Előnyben részesítem a kicsit,
következményt. egyszerűt és tartósat
10. Hangban, képben, lenn és légben 10. Reklámok helyett az emberek
semmi sincs már nélkülem. felé fordítom tekintetem.
(Unger Zsuzsa)
2.) Bevásárlás előtt
- listakészítés, tervezés
- egyszerűség, kevéssel is beérem
- közeli boltok előnyben
- gyalogos, jobb időben biciklis megközelítés
- vigyem a megfelelő táskát, szatyrokat
3.) A boltban
- ragaszkodom a listámhoz és az elveimhez
- választom az egyszerűbb összetételű és minél kevesebb
csomagolású árut
- választom a boltosok tudatformálását
- ha gyerekkel megyünk, előtte beszéljük meg, miért is
indulunk, tervezzük be, milyen kárpótlásról gondoskodunk
a sok esztelen nyalánkság láttán, a végén pedig
beszéljük meg vele a pénztárnál, mit miért volt
jó megvenni, mit nem vennénk meg legközelebb.
5.) Az egészet pedig szője át a reklámoktól való függetlenség,
környezettudatos döntés szabadságának elve!
Környezet-barátság Lelkigyakorlatos elmélkedés 1991. nyár
Jn 6, 1-15
0.) Bevezetés: Ez a gondolatsor, amibe most belevágunk,
mindössze két fö gondolatból fog állni.
Az elsö: Miért nem megy úgy az emberiség dolga a
környezettel, ahogy mehetne? Erre a kérdésre keressük a választ.
A második: Mit tehet az egyén, a csoport a környezetért?
Erre a kérdésre olyan gondolatokkal kell válaszolnunk, melyekböl
cselekedetek, hatékony és a megoldáshoz elvezetö cselekedetek
fognak származni.
Néhány szó az elöbbi két ponthoz:
ad 1. Miért nem megy úgy az emberiség dolga a környezettel,
ahogy mehetne? Miért, mehetne másképp is?! Bizony mehetne! Az
egész emberiség tulajdonképpen kicsi pont csupán a Földgolyón.
Mint faj, nagyobb lélekszámú ugyan, mint biológiai adottságai,
testméretei alapján várható lenne, de ez csak annak tudható be,
hogy nagy alkalmazkodóképességével minden égövön sikeresen
elterjedt és saját magán kívül ellenségei nincsenek. Viszont
megdöbbentöen kicsi pont a Föld golyóbisán. 1 km3-be belefér az
egész emberiség, szemben a Föld ezermilliárd köbkilométernyi
térfogatával, s még az élök rendszerében is csak egy vagyunk a
sok közül, s nem is a leghatalmasabb. Ugyanakkor az emberiség
valami olyasmit csinál, ami semmi másra nem jellemzö, és
feltünö, veszélyes: Saját tömegénél, táplálékigényénél
százszorta nagyobb anyagmennyiségeket mozgat meg, szór szét,
rendezkedik, szemetel. Olyan változásokat kezdeményez,
amelyekhez nincsen meg a védöbiztosíték az élövilágban. Az
eredmény, vagy legalábbis a pillanatnyi állás: Vészes mértékben
felhalmozódott hö, széndioxid, kénes gázok, nehézfémsók, olaj,
vegyszerek, szemét, zaj, rendezetlenség földön, vizen,
levegöben.
ad 2. Mit tehet az egyén, a csoport a környezetért? Vagyis
nem a hivatal, önkormányzat, üzem, az ország vagy az ENSz.
Mindezekröl ugyanis nagyon jól el lehet vitatkozni, föként
olyanoknak, akik messze vannak az említett döntéshozói
testületektöl, és így világsorsrendezö tanácsaikat sem az
illetékeseknek, hanem egymásnak adják. Természetesen mindenkinek
megfordul a fejében, hogy mit tenne, ha miniszter vagy
polgármester lenne. A fair dolog az, ha az ilyen gondolatainkból
születik legalább egy olvasói levél valamelyik országos
napilapba, vagy egy beadvány a polgármesterhez. Egyébként csak
agytorna, esetleg pótcselekvés azok helyett a dolgok helyett,
amit magunk is megtehetnénk, eldönthetnénk. Ezért nagyon
örülnék, hogy ha a megvitatásban koncentrálnánk a saját magunk,
családunk, közösségünk hatáskörében is ténylegesen és hatékonyan
megoldható lényegi cselekvésekre a környezetünk érdekében.
1.) Miért nem megy úgy az emberiség dolga a környezettel, ahogy
mehetne? Sejtésem, hogy a bajok gyökere nem az ideológiai
alapoknál van. Csak nagyon kevés embertársunk vallja magáénak
azt az önzö szlogent, hogy "utánam a vízözön". A legtöbben
elismerik, hogy a saját gyermekeinkre nem volna helyes egy
végletekig kifosztott, egészségtelenségig elszennyezett világot
hagyni. S ha valaki mégsem ismerné el, vagy nincsen gyermeke,
az is mindenesetre folytonosan megszenvedi a már kialakult
kellemetlen környezeti állapotot, s ez alapot adhat valamiféle
cselekvésre. Tehát nem ott kell kezdenünk a fejtegetéseinket,
mint pl. a katonaság esetében, ahol tudvalevö, hogy az emberek
jószándékú többsége is abban a téves meggyözödésben él, hogy a
béke okozója a hadsereg. Ha tehát ideológiailag tiszta, hogy
jobb környezeti helyzetre volna szüksége a mának és a holnapnak,
akkor a megvalósulás akadályai, úgy tünik csak gyakorlatiak
lehetnek, úgy mint lustaság, tudatlanság, és még néhány egyéb
tényezö, amelyekröl majd szót ejtünk.
A lustaság témakörét egyelöre lépjük át nagyvonalúan,
különben ez a gondolatsor is pillanatokon belül olyan
huszonvalahánypontos zöld parancsolatgyüjteménnyé válna, melyben
a sokadik pont már úgy szól, hogy nadrágunkra kizárólag csontból
faragott gombokat szabad varrnunk, csalánteánk alapanyagát hány
méterre gyüjtsük az olyan utaktól, ahol még ólmozott benzinnel
etetett autók járnak, vagy hogy a szorgos ember nemcsak a
mosáshoz, de még a mosogatáshoz is szorgalmasan gyüjtött
esövizet használ. Az ilyen eklektikusan összehordott
biotanácsokkal - megfelelö indoklás hiányában - az értelmes
ember nem tud mit kezdeni; az embert ilyenkor leginkább az "ez
képtelenség, úgyis minden hiába" érzése keríti hatalmába, még
akkor is, ha tudja, hogy valahol élnek azok a zöld brigádok,
akik efféle jótanácsok gyártásával és megvalósításával
hivatásszerüen foglalkoznak. Mindazonáltal jó ötleteket lehet
meríteni ezekböl a zöld-ségekböl, tehát illö, hogy ha némi
kritikával bár, de alaposan olvassuk át és szívleljük meg
azokat.
Tudatlanság: Talán ezen a legkönnyebb segíteni: oktatással,
ismeretterjesztö elödásokkal, önképzéssel. Tudatlanság: Nem
tudjuk, hogy megy az emberiség dolga a környezetével; ha rosszul
megy, miért megy rosszul. Nem tudjuk, hogyan mehetne, mi az ami
megvalósítható, mi fog megvalósulni, amit szeretnénk nem
utópia-e. Nem ismerjük - még kevésbé szakszerüen sem -
környezetünk állapotát. Nem tudjuk, hogy magunk mennyire veszünk
részt ezen állapot létrehozásában. Nem tudjuk, hogy
tevékenységeink közül melyek befolyásolják lényegesen a
környezetet, s melyek másodlagosak. Vajon mit jelent az pl.,
hogy Budapest villamos energia fogyasztása 6,3 millió MWh
(1988-ban); sok ez, vagy kevés? lényeges-e? mennyinek szabadna
lennie? elöállítható-e ez az energiamennyiség ártalmatlanul is?
Saját háztartásunk ehhez hogyan viszonylik: többet markol-e a
közös kalapból az átlagnál, vagy kevesebbet? Fontos-e ez? Az
energiaárak megfelelöen befolyásolnak-e minket? Drága-e a
villany vagy olcsó?
Lássunk hozzá a tanuláshoz! Hogy egészen tananyagszerüek
legyünk, állapítsuk meg azt a tényt, hogy környezetszennyezésünk
legnagyobb része valamilyen az életünkhöz szükséges, vagy
kevésbé szükséges anyaggal, annak elöállításával,
felhasználásával kapcsolatos. Az ember és környezete
kapcsolatában a kulcstényezö a mammon, az anyag. Kövessük végig
ennek az útját, és vegyük sorra az okozott károkat.
Minden anyagot
1.) ki kell termelni - nem, ez így rosszul hangzik, nem kell
kitermelni, csak az igaz, hogy környezetromboló útja mindennek a
kitermeléssel kezdödik.
2.) feldolgozás, mozgatás és maga a felhasználás
3.) és minden anyaggal végül lesz valami.
Elsö pont: Kitermelés: Ezen a területen viszonylag könnyü
áttekinteni az összefüggéseket, környezeti helyzetet. Az anyagok
jó darabig elrejtve helyezkednek el valahol a Földön, olyan
helyen, ahol érezhetöen semmi bajt nem okoznak, és a
kitermeléssel elindítjuk öket, egy hosszú ívü nehezen
kiszámítható pályán, azonkívül pedig elöbb vagy utóbb kifogynak.
Ha pedig valami kifogy, akkor késöbb nem lesz, és kész. Az
egyszerüsítö tényezö az, hogy a készletcsökkenést a piac is
visszatükrözi. Ha valami kifogy, annak elöbb fölmegy az ára, ami
egész gyakorlatias Bokor-nyelven azt jelenti, hogy mi már nem
tudjuk megvenni. A baj csak az, hogy a piac ezeket a
folyamatokat rosszul szabályozza. Egyik bányavállalkozó sem érzi
különös gondjának azt, hogy egy mondjuk 30 év múlva bekövetkezö
kifogyással törödjön; érzi magát és gyermekeit elég rugalmasnak
ahhoz, hogy majd a kellö idöben módosítson a vállakozás irányán,
és esetleg valamely más anyag végkitermelésére nyergeljen át. A
kifogyás elött öt-tíz évvel azonban már jelentkezik az
árfelhajtó tényezö, akkor már minden bánya egyszerre megemeli az
árakat, csakhogy akkor már késö. A készleteknek csak a
legnehezebben kiaknázható 1-2 %-a marad a helyén. Ilyen
áremelkedés észlelhetö már ma is sok nyersanyagnál, pl. réz,
ólom, néhány kulcsfontosságú vasötvözö anyagnál, pl. króm,
nikkel, azonkívül a fánál, tiszta ivóvíznél és még számos más,
korábban megújulónak nevezett eröforrásnál, létforrásunknál is.
A helyes az lenne, ha a természet kincseit nem egy generáció
(mi) vagy kettö (mi és apáink) tüntetné el a Földröl, hanem
hagynánk másoknak is. Ha a kitermelést jóval elöbb mérsékelnénk,
amikor még a készleteknek legalább fele-harmada a helyén van,
akkor a kifogyást 4-5 generációra lehetne széthúzni, ami emberi
számítás szerint elegendö lehet ahhoz, hogy az adott anyag
pótlását, vagy összegyüjtését és újrafeldolgozását az utódaink
megoldják. Abba azonban végképp bele kell törödnünk, hogy a Föld
véges, tehát mindennek ki kell fogynia, és ha valamire
szükségünk, azt újra és újra körbe kell járatnunk. Még ilyenkor
is van persze veszteség, fogyás, amit szintén csak kitermeléssel
lehet pótolni, de csak ha van miböl. Az anyagok ciklikus
megújítását jó lett volna, ha már mi megtudtuk volna oldani, de
ilyenfokú fegyelemhez és technológiához, úgy látszik, még túl
primitívek vagyunk. Gondoljunk csak arra, hogy a végképp
irracionális világháború cipöjéböl is még csak nemrég léptünk
ki, ha egyáltalán...
Azután vannak olyan nyersanyagok is, és talán ezek vannak a
legtöbben, amelyeknek a kifogyása 20-30-50-60 év múlva várható.
Ha most megemelkedne drasztikusan az áruk, úgy mint ahogy majd
az utolsó években fog, akkor éppen elég maradna belölük az
utódainknak. Az egyetlen, amit magunk tehetünk, hogy felemeljük
az árat legalább önmagunk számára. Atgondoljuk, hogy akkor is
ennyi olajat vagy gázt fogyasztanánk-e például, ha éppen
tízszeresébe kerülne. Akkor mennyit fogyasztanánk? És akkor
fogyasszunk is csak annyit! Igen kemény akarati eröproba,
különösen, ha belegondolunk, hogy nagyon sok azoknak a dolgoknak
a száma, amelyek 1-2 generáción belül kifogynának, ha a
fogyasztás nem mérséklödne. Ide sorolhatjuk a köolajat és a
földgázt, az urániumot (a legkényelmesebb energiahordozóinkat) a
legtöbb színesfémet, a foszfort és a héliumot például. Ezekkel
tehát nagyon takarékoskodnunk kell, különösen a köolajjal, amely
értékes vegyi anyag, mégis leginkább energiahordozóként
használjuk.
Egy harmadik kategóriába tartozik például egy olyan nyersanyag,
mint a szén, amelyböl kb. 1000 évre való készletek vannak a
Földön. Könnyen belátható, és érdemes is utánaszámolni, hogy ha
ezt a teljes szénmennyiséget elégetnénk, vagyis széndioxid gázzá
alakítanánk, akkor ahhoz éppen a Föld légkörének teljes
oxigénkészletére lenne szükség. Tudniillik ez a szén éppen úgy
keletkezett, hogy a növények a saját testük építésére
megkötötték a széndioxidtartalmú légkörböl a szenet, és mintegy
mellékesen elöállították azt az oxigén- atmoszférát, mely nélkül
nem élhetnénk. A megkötött szén ma a föld alatt van, az oxigén a
levegöben. Ha a kettöt kémiailag egyesítjük, akkor visszajutunk
ahhoz a légkörhöz, amelyböl még nem lélegezhettek állati
élölények. Természetesen eddig az állapotig soha nem juthatunk
el, hiszen már a 6% széndioxid tartalmú levegö sem lélegezhetö,
és már 0,05% széndioxid tartalom mellett is biztosan
felforrósodna a légkör az üvegházhatás miatt. Tehát szénböl is
csak a készletek néhány százalékának elégetésével számolhatunk,
ami gyakorlatilag megint igencsak közeli kifogyásra való
felkészülést jelent.
Talán itt az energiahordozóknál érdemes megjegyezni, hogy
azoknál az anyagoknál, amelyeknek az árát még nem a ritkaságuk
határozza meg, az ár valójában a kitermelésbe, elöállításba
belefektetett energia árát tükrözi vissza. Az alumínium árában
például benne van a bauxit mozgatásához, a lúgozó anyag
elöállításához, a timföld elektrolíziséhez szükséges energia
ára. Az energia elöállítása és felhasználása pedig mindenképpen
környezeti károkat okoz, szinte független az energia konkrét
fajtájától - egy adott országra jellemzö mértékben. Igy az ár az
energiával, az pedig a kártékonysággal arányos. Drágább dolog =
több meló = több kár. Ez legalább egyszerüen áttekinthetö!
Második pont: A helyükröl elmozdított anyagokat azután
hosszadalmas fizikai és kémiai folyamatokban alakítgatjuk,
mozgatjuk, raktározzuk, csomagoljuk, míg végül egyszercsak
elfogyasztjuk, és hipp-hopp máris hulladék lesz belöle. Érdemes
megfigyelni, hogy maga a fogyasztás ebben az egész folyamatban
egy viszonylag csekély, jelentéktelen változást okozó lépés.
Mennyi minden történik például egy derék fával, míg papír, majd
füzet lesz belöle, aztán ráfirkantunk valamit, és megy a
szemétbe. Mindezek a feldolgozási lépések persze mind energiát
igényelnek, és mindig - a technológiától függöen több-kevesebb -
veszteséggel is járnak. Ügyes technológiai változtatásokkal
ezeket a folyamatokat persze lehet észszerübbé, takarékosabbá,
környezetkímélövé alakítgatni, de ez most nem a mi asztalunk.
Amire oda kell figyelnünk az három dolog:
a) mindezek a folyamatok és szennyezések értünk vannak, azokért
a dolgokért, amelyekre szükségünk van(?), hogy éljünk. A mi
országunk szinte már semmit nem tud eladni külföldre, tehát
mindaz a szennyezés, amit a Dunában, a talajvízben vagy a városi
levegöben találunk, annak a mellékterméke, amit az utóbbi 10-20
éven megettünk, magunkra húztunk vagy közlekedtünk.
b) Persze ugyanazt az eredményt kisebb szemeteléssel is elö
lehetett volna állítani, de annyi bizonyos, hogy minden
mozgatás, átalakítás legalábbis hövel, porral, zajjal jár, és a
hozzá szükséges energiát is csak hövel, porral, zajjal és a vele
együttjáró szennyezésekkel (korom, széndioxid, szénmonoxid,
kéndioxid, nitrogén-oxidok, radioaktív hulladékok) tudjuk
megtermelni.
c) Fontos ismernünk az arányokat, hogy életünkben, mely dolgok
képviselik a nagy környezetszennyezést (ezekböl lehet sokat
lefaragni), és melyek kicsik, jelentéktelenek (ezekkel csak
akkor érdemes foglalkoznunk, ha rendkívül egyszerüen
lefaraghatók, különben felesleges erölködés, esetleg
pótcselekvés).
Szerencsére itt is megvan az a jó dolgunk, hogy hasonlóan mint a
nyersanyagoknál, a feldolgozás esetében is nagyjából minden ár
és szennyezés energiafüggö, tehát az ár vagy az energia
ismeretében jól tudjuk modellezni, hogy mivel okozunk nagy bajt,
és mivel kicsit.
Nagyjából igaz az az állítás, hogy az energiafogyasztásnak és
környezetszennyezésnek nagyjából 3 egyenrangú forrása van:
egyharmad rész az ipar, egyharmad rész a mezögazdaság, és
egyharmad a lakossági közvetlen. Ezt azonban át kell fogalmazni
a tisztább látás kedvéért: egyharmad rész a tárgyaink, egyharmad
rész az élelmünk, egyharmad rész az életünk.
Diákjaim esetében kiszámoltuk, hogy milyen az életünk
energiatérképe, és a következö arányok jöttek ki:
100 W elektromos energia (fütés nélkül; ez azt jelenti, hogy ha
a háztartási gépeink (mosógép, hütö, vasaló stb.) ill.
villanyunk fogyasztását egész napra egyenletesen eloszlatnánk,
akkor 100 W folyamatos teljesít mény felvétel jönne ki.)
200 W közlekedési energia (persze csak akkor, ha valaki úgy
utazik mint a diákok, villamossal, vonattal. Rendszeres autózás
esetén az a 200 W-os érték a 10-szeresére is felmehet, akár a
legnagyobb tétel is lehet; 1 l benzin/nap megfelel kb. 600 W
átlagos teljesítmény felhasználásnak.)
700-900 W fütési energia (ez szintén egy egész évre eloszlatott
átlagos érték, és egy före, nem pedig az egész családra van
vonatkoztatva.) Erösen függ a fütés módjától és a
höszigeteltségtöl.
kb. 1000 W élelem
kb. 1000 W egyéb tárgy (föként a lakásunkban lévö tégla; de sok
drága ipar cikket birtokló emberek esetében ez az érték
jóval nagyobb is lehet.)
Nagyjából látjuk, hogy melyek a legnagyobb tételek, és gondolom
sokan meg vannak lepödve az arányokon, vagy éppen elkeserednek,
hogy ennyire a mindennapjainkba van beleépülve mindaz a
fogyasztás, szennyezés, amelynek következményei megbetegítenek
minket illetöleg gyermekeinket.
Mi a teendönk ezekkel a számokkal?
- elöször is megérteni mit jelentenek (Nem legyinthetünk,
mondván mi humán és etikai érdeklödésüek vagyunk: a 20.
században erkölcsi kötelességünk megérteni cselekedeteink
hatását, súlyát. A természet tönkretétele szem pontjából
tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az bün volt-e részünkröl
vagy csak (tudatos) tudatlanság.
- másodszor: kiszámolni a saját életünkre ezeket a számokat,
vagy hasonló tájékoztató arányokat. Ez a gyakorlatias
környezettudomány, valójában középiskolás ismereteket igényel. A
szükséges számadatok a függvény táblában megtalálhatók, és csak
szorozni-osztani kell olykor. Elegendö 1-2 jegy pontossággal
számolni, mert nem a tizedszázalékokból van nekünk
lefaragnivalónk, azzal nem mennénk sokra, hanem a 30 meg a 80
százalékokkal kell törödnünk. Ha valaki csak egyszer is
utánaszámol annak, mit tesz, és a váratlan értékek a különbözö
ellenörzések hatására sem akarnak csökkeni, akkor talán
elgondolkozik, és talán rászánja magát valamilyen helyes csele
kedetre...
- harmadik teendönk: A legnagyobb tényezökböl nagy, döntö
mennyiségeket lefaragni.
Eljutottunk a mammon útjának utolsó kérdéséhez: Harmadik pont:
Mi lesz a tárgyakkal, anyagokkal? Ma Magyarországon egyértelmüen
szemét lesz belölük, és szétszóródás, lassú lebomlás lesz a
sorsuk. Mindenböl és mindig keletkeznek hulladékok, de sajnos
eléggé különbözö a veszélyességi fokuk. Ezek a szennyezések még
nincsenek beleépítve az árakba, tehát lehet egy egészen kicsi és
olcsó dolog is, mint hulladék nagyon veszélyes. Az emberre
közvetlenül talán a városi füstgázok a legveszélyesebbek,
amelyek szénmonoxidot, ólmot, ózont, aldehideket, rákkeltö
anyagokat tartalmaznak. Ezek hatását, aki mostanában pesti
buszon utazott, már ismeri. Az erömüvek, kohók füstgázai
messzire eljutnak, és savas esövel, korommal károsítják a
környezetet. Igen nagy baj, hogy nálunk sok helyütt
rendezetlenül tárolják a hulladékokat, vagy egyéltalán nem
gyüjtik, és így a legkülönfélébb háztartási szemetek szóródnak
szét úton-útfélen. A háztartási szemétbe sok veszélyes hulladék
is kerül (festékdobozok, higítók, elemek, akkumulátorok,
permetlémaradékok), amelyek a közönséges szeméttelepekröl
bemosódhatnak az élö vizekbe. A talajvíz készletet már több,
mint ezer településen károsította a túlzott
nitrogénmütrágya-felhasználás. A folyóvizeknél a fokozódó
szervesanyagtartalom és az olajszennyezés a legveszélyesebb.
Szintén pusztító hatásúak az élö vizekre a fenolok, mosószerek
és növényvédöszer-maradványok. Más jellegü problémát jelentenek
a tudományos alapossággal kezelt izotóp- és veszélyeshulladékok.
Ha több ezer év a bomlási idejük, nem tudjuk, mitöl és meddig
kell majd megvédenünk öket.
Amit tehetünk, hogy például nyomkövetö játékot játszunk. Föként
vásárláskor ajánlatos. Próbáljuk meg lehetöleg valósághüen
elképzelni, hogy egy bizonyos tárgy, amit megfogunk vagy
megvennénk, milyen alapanyagokból, hol, milyen technológiával
készült. Vajon mennyi energia kellett hozzá, és ez mennyi
füstgáz, hulladék kibocsátással egyenértékü. Ezeket is képzeljük
mellé egy nagy zsákban. A számításokhoz szükséges adatokkal a
szünetben tudok szolgálni. Azután gondoljuk meg, hogy
ténylegesen mi a haszna az adott dolognak. Nagyobb-e a haszna az
okozott kárnál? És végül kövessük nyomon, hogy mi lesz a sorsa.
Ki fog gondoskodni az elhelyezéséröl, hol, mikor, mivé fog
elbomlani? Örülni fognak-e a gyerekeim a végeredménynek? Ezután
általában gazdagabban jövünk ki a boltból, mint ahogy bementünk.
A hulladékügy ABC-je: rendezett lerakás, hatástalanítás,
újrafeldolgozás. Nézzünk körül a házunk táján, mit tehetünk
annak érdekében, hogy ezen a skálán egy-egy lépéssel
elörejussunk.
Végül, ami szintén leginkább idetartozik: nézzük meg, hogy mit
dolgozunk. Különösen férfiakra vonatkozik, hogy életünk
legnagyobb részét, hatékonyabb, és így a környezetre is nagyobb
hatású részét a munkánkkal töltjük. Allapítsuk meg, hogy az
egészséges környezet szempontjából mit teszünk többet: jót vagy
rosszat - a munkánkkal. Azután mindezekkel a gondolatokkal
szálljunk erösen magunkba. Természetesen a nöknek otthon a
háztartási üzemben is megvannak a maguk fegyvereik, amelyekkel a
természet ellen küzdenek. Ezek különféle mosó és maró anyagok,
energiafogyasztások, ételmaradékok stb. formájában ölthetnek
testet. A munkahely és az otthon távolsága pedig mindenkinél
nagyon fontos környezeti tényezö, aki valamilyen okból
rendszeres utazgatásra kényszerülni látszik.
Nagyjából áttekintettük, melyek azok a föbb területek, ahol az
embereknek a természettel, a saját létforrásaikkal kapcsolatban
rosszul áll a szénájuk. Kérdés: Fog-e javulni a helyzet? Milyen
akadályai vannak az elörejutásnak. Le lehet-e gyözni ezeket az
akadályokat?
Az egyik legnagyobb akadály, amit itt ezen a lelkigyakorlaton le
tudunk gyözni, az "egy fecske érzés". Miért pont én legyek az
elsö fecske, aki mindezt elkezdi? Mindig épp nekem kell olyan
baleknak lennem, aki mindent megreformál, miközben az emberek
zöme a markába röhög és nyugodtan szemetel tovább? Mondjuk meg
ma egymásnak, hogy ebben a teremben nem te vagy és nem én vagyok
az elsö fecske, mert mi legalábbis, akik itt vagyunk, együtt
szeretnénk repülni, mindnyájan együtt ekerjuk meggyógyítani
beteg környezetünket, amely nélkül nem élhetünk. Tudatosítsuk,
hogy itt, ebben a teremben senki sem lehet az elsö fecske, mert
mások ezt már réges-rég elkezdték, és egész életüket rááldozták
arra, hogy környezetvédö áramlatokat, divatokat létrehozzanak a
Föld megmentése érdekében. Itt az a kérdés, hogy akarunk-e
beállni a csapatba, biztatjuk-e magunkat és társainkat, hogy
elinduljunk együtt a meleg Afrikából. No, persze repülni
nehéz... De gondoljunk csak arra, hogy Afrikában hideg tél
várható...
Szintén lelkigyakorlatra való téma: a vallási eligazítás hiánya.
Szinte már beletörödtünk abba, hogy környezetvédelemröl nem szól
a Szentírás, hiszen abban az idöben ez még nem volt probléma. De
bizony szól: csak ezzel a szemmel is újra kell olvasnunk a
textusokat. Talán senkinek nem tünt föl, hogy a félórával
ezelött olvasott evangéliumi mondatokban Jézus parancsot ad
tanítványainak arra, hogy gyüjtsék össze a maradékokat. Az
ételmaradékok puritán összeszedegetése, amit Jézus megparancsol,
egyrészt takarékosság, másrészt környezetmegóvás, rendezett
hulladékgyüjtés és vélhetöleg újrafelhasználás is. Az éhínségek
korában ez a tevékenység természetes volt, bár Jézus
jelentlétében éppenséggel nem lett volna szükséges. Ma
szükséges, de már nem természetes.
Szaporodjatok, sokasodjatok és népesítsétek be ill. hajtsátok
uralmatok alá a Földet - olvashatjuk a Genezis könyvének
fordításaiban. Azonban az újabb szövegelemzések azt mutatják,
hogy az eredetiben használt ige valószínüleg csak ennyit
jelentett: Járjatok rajta! Micsoda különbség! Csak járnunk kell
a Földön az isteni parancs szerint, nem pedig igába hajtani a
természetet, és az utolsó szegig kizsákmányolni. Hasonlóan
érdemes lenne újraértelmezni a kollektív bünösségröl szóló
ószövetségi fejezeteket (pl. Nábot szöleje), ugyanis ma igencsak
aktuális, hogy az egyén büne maga után vonhat kollektív, söt
hetedíziglen tartó bünhödést. A 8., 23., 148. zsoltárban
természeti képek formájában az élövilágot, mint megbonthatatlan
egységet szemlélhetjük, Dániel próféta énekéhez, vagy Szent
Ferenc Naphimnuszához hasonlóan.
Mondta az Ur a vakonszületett testvérünknek: Eredj, és mosd meg
magad a Siloám tavában, melynek neve azt jelenti küldött. Ma
vajon azt mondaná-e nékünk: Menj a Dunához megmosni a szemedet,
hogy láss!, vagy épp ellenkezöleg: Vak farizeusok, világ
megrontói tisztítsátok meg vizeiteket, hogy magatok is tiszták
legyetek és lássatok. Esetleg ezt: Lélekben tisztuljatok, meg,
és lássatok hozzá a takarításhoz! Mert nem az szennyezi be az
embert, amit felvesz, hanem amit eldob.
Azon testvéreinknek pedig, akik nem ismerik a Szentírást, nem
ebben nöttek fel, másfajta érzelmi motivációra is szükségük
lenne. Hiányzanak, meg kell írnunk, ill. össze kell gyüjtenünk a
környezetvédelemre inspiráló verseket, dalokat, közmondásokat,
szállóigéket, mindazt, aminek emócionális hatása lehet
embertársainkra, gyermekeinkre. Amennyire csak lehetséges,
vegyünk részt környezetvédö szervezetek munkájában, mert ezzel
is érzelmi megerösítést nyújthatunk egymásnak. Magyarázzuk el
gyermekeinknek, hogy itt minden elöbb volt, mint mi; mi csak
vendégségbe jöttünk rókakomáékhoz, és udvarias ember nem festi
sárgára vendéglátói hálószobáját, pláne, ha tulajdonképpen meg
sem hívták.
Kérem, hogy három percig maradjunk csendben, és gondoljuk át,
hogy milyen szentírási idézetekkel, hatásos mondatokkal,
gondolatokkal tudnánk egymást, vagy magunkat a környezet
megóvására motiválni. Jegyezzük is fel az idevágó ötleteinket!
2.) Második rész: Mit tehetünk? Ez a rész nagyon rövid lesz.
Kevés dolog is elég, ha az hatásos. Kevés dolog is lehet
fárasztó, életreszóló feladat. Mit tehet az egyén, a közösség,
a család a környezetünk megóvása érdekében? A közösség és a
család esetében egy mondat a válasz: Tulajdonképpen alig
valamit, alig valamivel többet, mint amit az egyénnek meg kell
tennie. Közösségeink nincsenek olyan sokat együtt, hogy
jelentösen szennyezhessék a környezetet, ugyanakkor
környezetvédö közös cselekedeteink sem lehetnek túlságosan
hatásosak, ha nem kapcsolódnak szervesen a mindennapok, percek
életéhez. Még az együttélö családok életében is a
környezetszennyezés szinte magánügy; a takarékos nagymama piciny
spórolásait semmivé teheti egy költekezö unoka, vagy
nagyon-nagyon szorgalmasan dolgozó családapa. Amit közösen
tehetünk, hogy erösítjük, biztatjuk, neveljük egymást -
közösségben és családban egyaránt. Kérem, hogy akinek ezen
túlmenö tapasztalatai vannak, a megvitatáskor szíveskedjék
közreadni.
Hát akkor az egyén mit tehet? Szinte mindent, ha eléggé elszánt.
Tizedére csökkentheti a környezetre ható terhelését; elérheti,
söt a többségnek el is kell érnie, különben meghalunk, hogy
tevékenységével több kárt tesz jóvá, mint amennyit okoz.
Nagyjából mi szükséges ehhez?
Logikailag az elsö helyre teendö (nem feltételenül ezt tudjuk
legelöször megvalósítani): A legnagyobb terheléseinkböl,
szennyezéseinkböl a lehetö legtöbbet lefaragni. Melyek ezek: Sok
esetben a munkahely. Máskor a fütést kell megváltoztatnunk, ha
lehetséges, valamilyen hatékonyabb formára. Minimalizálni kell a
nehézipari termékek vásárlását; csökkenteni kell a kemizált
mezögazdaságból származó, vagy "magasan feldolgozott"
élemiszeripari termékek fogyasztását. Ha ezeket túl meredeknek
érezzük elsöre, akkor nagyon komolyan lássunk hozzá néhány
közepes tényezö felszámolásához: Kevés család van abban a
helyzetben, hogy valóban autóra legyen szüksége. A közlekedési
költségeket akkor lehet jelentösen csökkenteni, ha valakinek
napi fél óránál több autóznivalója volt eddig. Ez a korábban
használt Watt skálán 1500 W-os fogyasztásnak felel meg, mégpedig
a legjobban szennyezö, legveszélyesebb energiafajtából.
Feltétlenül megszüntetendö. Sokszor az segít, ha a munkahelyet
és a lakóhelyet hozzuk valamilyen áldozat árán közelebb
egymáshoz. Ott kell laknunk, ahol élni és dolgozni is lehet.
Csökkentenünk kell lakásunk fütési veszteségeit, elsösorban a
nyílászárók szigetelésével. Ha a falakat, padlót nem hagyjuk
csupaszon, és otthon is felöltözködünk kevesebb fütési energia
is elegendö. A mosással küldjük a legtöbb veszélyes anyagot,
detergenst a csatornába (ahol pöcegödörbe megy az egyenesen
tragédia). Optimális mennyiséget, jó programmal mossunk, és csak
nagyon kevés mosószert használjunk. Ha a leeresztett mosóvíz még
jól láthatóan habzik, az túladagolást jelent. Veszélyes
hulladékot, ne dobjunk a szemétbe. Gyüjtsük össze biztonságos
edényben, talán tíz éven belül Magyarországon is megoldódik ezek
elszállítása, addig meg talán nem halmozódik fel olyan sok.
Építkezésnél vigyázzunk a veszélyes anyagokra, és hogy általában
semmi ne szóródjon szét, vagy menjen a talajvízbe. Csak
minimális mértékben permetezzünk, vagy inkább egyáltalán ne. Ha
van kertünk, használjunk szerves trágyát, törödjünk sokat a
növényeinkkel, és igyekezzünk ezáltal jó terméseredményeket
elérni.
A kisebb, de gyakran ismétlödö fogyasztásokra is érdemes még
odafigyelni. Kevesen tudják, hogy a melegvízben milyen hatalmas
energia tárolódik. Ezzel a fürdéskor tudunk spórolni, meg azzal,
hogy kézöblítéshez nem a melegvízcsapot nyitjuk meg, mert akkor
csak a csövek melegszenek. A hidegvízzel nincs különösebb
értelme takarékoskodni, de a haszontalan folytonos
veszteségeket, pl. a WC csöpögését meg kell szüntetnünk.
Altalában ne engedjük meg, hogy bármi is cél nélkül pazarlódjék
a környezetünkben. A mosogatásnak is van környezetvédö
technikája. Csak kevés, de nagyon forró vízzel, és nagyon kevés
mosószerrel mosogassunk, a helyes sorrendet betartva.
Használjunk kefét, kesztyüt. Kevés hideg vízzel, de alaposan
öblítsünk.
Az ennél kisebb és ritkább szennyezések miatt nem kell sok
lelkiismeretfurdalást okoznunk magunknak. Nemes dolog, ha valaki
az olvasólámpáját sem felejti égve, vagy az erdöben sem dobja el
az almacsutkát, de ezeket nevezzük mindig jelképes
cselekedeteknek, ugyanis környezetvédelmi szempontból nincs
különösebb jelentösége, különösen akkor, ha a fentebb említett
nagyobb dolgok még megoldatlanok az adott háztartásban. Egy
vizitúrán persze mindenki szeretné megcsillogtatni összes zöld
ismeretét például a mosogatással kapcsolatban. Ilyenkor azonban
jobb, ha csak arra koncentrálunk, hogy senki ne legyen beteg, és
jó alaposan elmosogatunk, olyan szerrel, amilyen éppen van. Ezt
tíz napig megengedhetjük magunknak. Inkább azzal törödjünk, ami
egész életünkben mindennap ismétlödik, és amely életmódunk
szennyezési színvonalát egy adott szintre beállítja.
Egyelöre ennyit. Szünet. Van egy kérdésem is a szünetre: sokba
fog-e kerülni nekünk ez a környezetvédelem?
Karácsony
Tél közepén járva,
Tavasz felé menve
Az emberek útja
Elvisz Betlehembe.
Arra született meg
Régen egy kisgyermek,
Akit az emberek
Jézusnak neveznek.
Ő, amikor felnőtt,
Megtanított minket,
Hogy a szeretetet
őrizzük, mint kincset.
A szeretet ékes,
A szeretet ragyog,
Mint a Karácsonykor
Szikrázó csillagok.
Ha azonban rossz irányba megyünk, a jövonk is egyre nehezebb lesz.
Eloször is gazdasági téren már most is hatalmas szakadék tátong szegények
és gazdagok között. S ez egyre csak no. Nem lehet csak arra összpontosítani,
hogy hogyan lehet egyre több profitot termelni, s minden mást semmibe
venni.
De beszélhetünk akár az egész világot sújtó szennyezésrol is, amely
tönkreteszi saját környezetünket és energiaforrásainkat. Ugy tűnik,
az emberiség egyre több és több szenvedést okoz magának. E téren a
népesedés is súlyos problémát jelent.
Itt van azután az emberi morál kérdése.
Bűntények, gyilkosságok, szexuális eroszak, egyre ijesztobb méreteket
öltenek. Az egész emberi lét veszélybe kerül, ha rossz irányba haladunk
tovább. Am a gondok és a károk sokasága ellenére mégis úgy vélem nincs
még túl késo. Még mindig van remény. Ezért aztán , talán ebbol a nézopontból
- igen - azt hiszem valóban különleges idoszaknak nevezhetjük ezt a
mostanit.
Tegyük fel, hogy az egész világ helyesen élne pl. helyesen táplálkozna
és ez a magatartás az egész világon elterjedne, akkor pl. nem lenne
ennyi betegség, ennyi tudatlanság. De ma azt látjuk, hogy az északi
félteke mindennel el van látva, míg a délin halál és éhínség honol,
és az oktatásról nem is beszélhetünk.
Az egészség alapveto szükségleteire sem telik. Ha ez a szakadék továbbra
is fennmarad, ez igen súlyos következményekkel jár. Sok problémával
kell szembenéznünk a környezeti gondoktól az energiaforrások végességéig
menoen, a szellemiségrol nem is beszélve. Egy boldogabb, békésebb,
harmonikusabb jövorol gondolkozva el kell töprengenünk jelenünkön,hogy
az út amelyen járunk helyes vagy sem.
A nevelés, ami a közösségi felelosségre vonatkozna, az univerzális
felelosségtudat. Ez az ami hiányzik. Azt mondják eloször az én nemzetem,
az én városom, az én közösségem, az én családom, sot nem is esik szó
a gyerekekrol, a feleségrol, vagy a férjrol, csak az egyénrol. Ez a
probléma.
A jövorol való önös gondolkodás nem elég ahhoz, hogy boldog, kiteljesedett
életet éljünk, hiszen ez sok tényezotol függ. Ha az egész közösség
nem boldog, az egyén sem lehet boldog. Ha a család nem boldog , te
sem lehetsz boldog. Hogy a jövobeni boldogságunkat mindenkitol függetlenül
megtalálhatjuk - mero illúzió.
Tudatlanok vagyunk. A nevelésnek igen nagy szerepe van ezekben a dolgokban.
Az északi féltekén a nevelés csak az agy edzésére korlátozódik és elhanyagolja
az alapveto emberi fejlodést. De úgy gondolom, hogy a tudatosság következtében
azért mégis változnak a dolgok. Igy pl. azelott senki, de senki sem
törodött az ökológiai problémákkal, mert nem tudtak róla. Am most,
hogy néhány szakérto világosan és nyíltan adatokra alapozva elkezdte
bemutatni ezeket a jelenségeket, a közösség is tudatosan kezd gondolkodni
a környezetrol.
Tudatos gondolkodás révén megváltoztathatjuk a környezetet.
És a harmadik világ. Az a tapasztalatom, hogy azoknak az embereknek
akik a mindennapi életük kilátástalanságával és gondjaival néznek szembe
napról-napra, igen nehéz általános felelosségű környezetvédelemrol
beszélni. Nyilvánvalóan azoknak a nemzeteknek amelyek már túljutottak
ezen megvan a lehetoségük, hogy gondolkozzanak ezekrol a kérdésekrol.
Nem kívülrol rákényszerített felelosségérzetre volna szükség, hanem
egy belso, tudatos felelosségérzetre, amely a következmények tudatos
átgondolásából származik.
Evely így fogalmaz Szerelem és házasság címü könyvében: "... ez a szeretet
életetek alapja, .... megörökíthetö, ... túlmegy rajtatok."
"Vajon (a családban) egyik a másik által, egyik a másik számára olyan
életet ismert meg, amely megörökíthetö?"
A szeretet családos útjáról le lehet térni, kisebb-nagyobb kacskaringókat
tehetünk - mint ahogy teszünk is - de ha újból és újból a helyes
irányba fordulunk, egyre közelebb kerülhetünk a célhoz. Nem mindegy
azonban, hogy mikor; erröl szóltam már az idöfaktor említésével az
elején. Az úton ugyanis nincs megállás, a lelkiismeretet nem lehet
szabadságra küldeni, bármerre fordulva is, de utazunk, az idö halad,
a gyerekek nönek. Ha késön vesszük észre, hogy nem jó irányba megy a
szekér, bizony nagy kerülöket tehetünk, és minél távolabb vagyunk a
helyes úttól, annál nehezebb és persze több idöbe telik a visszatérés.
Ezért ellenöriznünk kell magunkat bizonyos idöközönként, hogy hol tartunk,
jófelé áll-e még a szekér rúdja. Föképp a nagyobb keresztezödéseknél, út-
elágazásoknál, mint pl. óvódáskorba, iskoláskorba lépésnél, közösségen
belüli változások alkalmával, egy-egy nagyobb összegü beruházásnál, állás-
változtatáskor, újabb gyermek várásakor, de legalább évente, a lelki-
gyakorlaton próbáljuk szembesíteni globális családi vágyainkat jelenlegi
tendenciáinkkal. Képzeljük el a 15-20 évvel késöbbi csalái fotóinkat,
amelyek akkori lelki-testi mivoltunkat ábrázolják. Ilyenné fogunk válni.
Ilyenné akarunk válni? Ujítsuk meg döntéseinket. A házasfelek elöször
külön-külön, majd közösen. A házasság elött állók saját leendö házas-
ságukra vonatkozóan is meg kell, hogy erösítsék önmagukban, hogy
házasságukat milyen irányban szeretnék elindítani. Mostani egyéni és
együttes gondolkodásunkat 1-2 kérdéssel, gondolattal szeretném elö-
mozdítani. Elöször teleobjektívvel nézzük családunk idöbeli szereplését,
vagyis csak a föbb mutatókat.
1. Merre tart a családom, milyen rápillantásra? Egy pár példa:
mindig magasabb életszínvonalra vágyó, tollasodó család; a ne hagyd magad
eltaposni fiam mottójú, a maga érdekeit erösen képviselö család; a minket
hagyjanak békén mottójú, szürkeségbe hajló család; burokban nevelö, a maga
kiváltságát örzö család; túl nyitott mások felé, állandóan nyüzsgö család stb.)
2. Ha izgat az elözö kérdés, milyen gyakran ülök le hosszasabban és gondol-
kodom erröl magamban és a párommal együtt? (minden évben, minden lelki-
vezetéskor, több évente?)
3. Milyen tendenciák érvényesülnek a családomban anyagi és lelki téren?
Anyagi téren:
Milyen anyagi javaink vannak, mire vágyunk, mire van szükségünk?
Rendszeresen adunk-e a rászorulóknak vagy csak néha?
Mennyit adunk ilyenkor?
Mi alapján válogatjuk ki, hogy kinek adunk?
Mindezeket (az anyagi dolgokat) hogyan beszéljük meg gyermekeinkkel?
Tiszteletben tartjuk-e gyermekeink, párunk és saját magunk jogát az
egészséges élethez, az egészséges levegö, táplálkozás és mozgás bizto-
sítása által?
Lelki téren:
Szolgálatkészség és szelídlelküség jellemzö-e ránk?
Bántjuk-e azt, aki bánt minket?
Segítökészek vagyunk-e vagy diszkréten megpróbálunk odébbállni?
Becsületesség, öszinteség jellemzö-e ránk?
Amikor együtt van a család, mire pazaroljuk a legtöbb energiát és a
legtöbb idöt?
1. Lelki élet, töltekezés:
Rendszeresen imádkozom, elmélkedem-e a házastársammal együtt, vagy csak
amikor már nagyon "sok vaj van a fülünk mögött"?
Tudatosítom-e magamban, hogy saját személyiségem építése nélkül (vagyis
egyéni ima, elmélkedés nélkül) nem sokat tudok beletenni a családi közös
kalapba? A közös elmélkedés nem ment fel az egyéni alól. Ha így tennénk,
az azt mutatná, hogy mindig csak kapni akarok valamit a közösböl, a
másiktól, de adni lusta vagyok. Lehet, hogy már csak a gyerekekkel közösen
tudunk elmélkedni, lelkiismeretet vizsgálni? Mi ennek az oka? Van hatékony
lelki tanácsadásunk?
2. Családi élet:
a) nevelés: Nyugodt, derüs, következetes, melegszívü szülö vagyok-e?
Ha valamelyik nem igaz, mit teszek annak érdekében, hogy megváltozzam?
Talán a pihenés hiányzik? Jobban kellene beosztani az idömet? Tudom-e, hogy
amit ebben az órában nem adok, teszek meg a gyermekemnek, azt késöbb nem,
vagy csak igen nehezen tudom pótolni? Gondolok-e arra, hogy gyermekem
14-16 éves korára lelkileg érettebb kellene hogy legyen, mint kortársai,
annak érdekében, hogy a felgyorsuló világ zürzavarában el tudjon igazodni,
és ne essen bele a fiatalokra váró csapdákba? Hogyan nevelem önállóvá?
Önellátásban, háztartásbéli segítés terén nem szolgálom-e ki a kelleténél
jobban? Építem-e szellemi önállóságát a világ dolgairól való nyílt beszél-
getésekben?
Nem szolgálom-e az önzöségét azzal, hogy fölösleges dolgokat veszek neki?
A legfontosabb: Van-e rendszeres elmélkedési idönk, ahol a jézusi szeretetet
ismeri meg és tudatosítja a gyerek. Van-e ennek kerete, liturgiája?
(Érzelmi motiváció) Gondoskodom-e hasonló gondolkodású, potenciális
barátokról?
Aranyszabály: Sokszoros befektetés kell a megtérüléshez.
b) Házasságunk ápolása: Nyugodt, derüs, áldozatkész pár vagyok-e?
Milyen gyakran beszélgetünk jóízüeket? Van-e szexuális harmónia közöttünk?
Ha nincs, magamban keresem-e elsösorban az okot? Megbeszéljük-e nyíltan a
problémákat? Beszélgetünk-e a gyerekek neveléséröl? Melyikünk véleménye a
döntö általában? Mit szól ehhez a másik?
c) Háztartás: Berendezés és ennivaló terén: minél kevesebb pénzzel
és idövel egyszerüt, változatosat és egészségeset.
Mosás, takarítás, vasalás, mosogatás terén: minél kevesebb kemikáliával
és idövel, higiénikusat, rendezettet.
Ezeken a területeken állandóan látványos kompromisszumokat kell kötnünk.
3. Munkahely: Az ember elsösorban a családjáért felelös. Ez az a terület,
ahol öt senki sem pótolhatja. Alárendelem-e a munkahelyemet, idöben,
energiában a családnak? Milyen érveim szólnak amellett, hogy bizonyos
idöszakokban (pl. a gyerekek már iskolások, különleges szakmai elömenetellel
való kecsegtetés stb.) több idöt és energiát töltök el a munkahelyemen,
mint a családban? Ezek az érvek a család többi tagja szerint is helytállóak?
Ha nem, hogyan rendezem el magamban és velük ezt a konfliktust?
4. Közösség:
a) táplálkozó: Segítette-e a közösség, amióta együtt, vagy egyedül,
de házasként idejárunk, családi harmóniánk kiépülését? Vagy konfliktus-
forrás kettönk között a közösség? Mi az oka? Hogyan próbálom megoldani
a helyzetet?
Mi mint házaspár, vagy mint házasember mit adtunk a közösségnek? Észre lehet
venni a különbséget, hogy nem mint te meg én járunk a közösségbe, hanem
mint mi? Mikor lehet ezt megfigyelni?
b) leadó közösség: A kincset, amit találtunk, nem szabad elásni.
Evely szavával: át kell örökíteni, és nem csak a gyermekeinkben. Söt, a
gyermekek elött is akkor leszünk csak igazán hitelt érdemlöek, ha a kincs-
böl másnak is juttatunk. - Igazán azt gondolom-e, hogy olyan lenyügözö
családi életet élünk, hogy majd követök támadnak, akik tölünk akarnak
tanulni, velünk akarnak közösségben lenni? Igen, a példa óriási erejü,
e nélkül nem is lehet halászni. De a "halakat" nem csak érzelmileg kell
magunkhoz vonzanunk, hiszen a halakkal ellentétben, az emberhalaknak
jócskán fejlett tudatuk is van. Eszük, amellyel kommunikálni lehet és
kell. Nem elég csak elbüvölni, csak a példával hatni, hiszen elöbb-utóbb
az elbüvölt is észreveszi, hogy nem vagyunk tökéletesek. Ne felejtsük
el, hogy nem magunkhoz kell édesgetnünk az embereket, hanem Jézushoz, a
szeretethez. Természetesen ez rajtunk keresztül történik, de a kihalászot-
tal is tudatosítani kell, hogy mivégre halászták ki.
Annyira eltölt bennünket családi életünk, hogy másokra már nem is futja
az energiánkból?
5. Karitász: Ahhoz, hogy példaértéküek maradjunk mind gyermekeink, mind
mások számára, ahhoz, hogy a célirányt ne tévesszük szem elöl, hogy a
gyermekekben a helyes és természetes mentalitást kialakítsuk, két fontos
dolgot állandóan gyakorolnunk kell a családon kívül is: az adást és a
szolgálatot (elsösorban a nagyszülök, a rokonság öregjei, rászorulói
irányában). A család anyagi és energiabéli állapotától függöen, ha csak
kis mértékben is, de azt a két dolgot tennünk kell, mert különben mi
magunk hamar leszokunk róla (igen hatásosnak tünö érveink vannak emellett),
azonkívül, ha természetessé nem válik ez a gyerek számára, késöbb már
egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen fogjuk öt ilyesmire rábírni. Az
átörökítés szempontjából pedig a fiatal szülö azt tanítja, gyakoroltatja
föképpen a gyerekével, amit ö maga is mint szokást élt át gyerekkorától
kezdve.
Evely nagyon szemléletes hasonlata a családi élet "leadó szférájáról"
(leadó közösség, karitász): Sok házssági közösség azért fulladt meg,
fojtódott le, mert nem volt huzat kifelé, nem építették meg a családi
tüzhelyhez a megfelelö kéményt. Ahhoz, hogy odabenn a tüz lobogni tudjon,
szükség van a huzatra. Se kicsire, se nagyra, pont a megfelelöre.
6. Pihenés: Hogy élem meg pihenö perceimet, óráimat? Büntudattal, vagy
kikapcsolt lelkiismerettel nem lehet jót pihenni. Az utána következö
vezeklésszerü felpörgetése aktivitásunknak, netán kapkodás, szintén nem
tesz jót sem testünknek, sem lelkünknek, sem a család többi tagjának.
Jól határozom-e meg energiáim kifogyásának idejét? Nem akarok-e mindig
többet tenni, mint amennyit megtehetek? Tudom-e, hogy a gyereknek
teljesen mindegy, milyen szent és hasznos dolgokat teszek, ha közben
ideges, fáradt, türelmetlen vagyok, ö nem a szeretetet élö és tanító
szülöt fogja bennem látni. Egy-egy türelmetlenebb, eröszakosabb rákiabálás
több hónap, esetleg év nevelömunkáját teheti tönkre. Az életben van éppen
elég olyan váratlan szituáció, amikor az idegrendszerünk már csak kap-
kodásban, kiabálásban és rángatásban tud megnyilvánulni. Ne szaporítsuk
ezek számát azzal, hogy nem adjuk meg idegeinknek, izmainknak a megfelelö
idöt a kinyújtózásra. Tervezzük ezt is tudatosan. Azért van eszünk, hogy
kontrollálja és szabályozza testünket, amennyire csak lehetséges.
Ötletek trükkök mindezek napirendbe való beágyazásához (hátulról visszafelé):
6. Pihenés: Az iskolában nem hiába van 10 perc szünet az órák között. A
felnött se különb. Körülbelül óránként, kétóránként tornátassuk végig izma-
inkat fejtöl lefelé. Érezzük, hogy minden testtájon lévö izom kicsit meg-
nyúlik. Amikor lehet, ne lógassuk a lábunkat, üljünk törökülésben, vagy
tornáztassuk lábfejünket. Nem szabad szégyellni a munkahelyen.
Hetente kétszer mozogjunk, tornázzunk annyit, hogy verítékezzünk. A gyerek
mozoghasson annyit, hogy utána étvággyal egyen.
"Adagoljuk túl" a gyereknek - és magunknak is - a rostos táplálékot, hogy ne
legyen kedve (kedvünk) egyéb károsabb dolgokat (pl. zsír, szénhidrát) fogyasz-
tani. Télen is olcsó 1-1 répát, almát a kezébe nyomni. Készítsük változatosan
a rostos ételeket, hogy legyen kedvünk öket megenni, ne érezzük magunkat
nyulaknak (pl. különféle felaprítási módok, reszelések; különbözö zöldség-
kombinációk; többféle salátalé hozzá)
(Ezeket az apák is megtehetik, könnyebb, mint a rendes fözés, meglephetik
vele a családot.) Fejlesszük kreativitásunkat ezen a téren is. A nap
közepén legyen egy hosszabb pihenésünk. Megújult erövel lehet mindent
folytatni. A gyereket is szoktassuk erre.
5. Karitász: A gyereknek mindent magyarázunk el az ö szintjén, mit és hova
adunk, küldünk. Amibe csak lehet vonjuk be. Éhezök, szegények borítékja,
kasszája.
4. Közösség: Próbáljuk tartani a kapcsolatot azokkal a hasonelvü családokkal,
ahol gyermekünk számára potenciális barát ill. közösségi társ van. Ha lehet,
szervezzünk gyerektalálkozókat. Azokat a gyerekeket, akikkel csemeténk a
legtöbbet együtt van, és kedveli öket, minél többször hívjuk meg.
1. A gyerekekkel való rendszeres esti ima, kis elmélkedés mellett, heti
rendszeres nagyobb elmélkedést is lehet tartani, valami érdekes "foglal-
kozáshoz" kötve. Ez lehet pl. evangéliumi kifestö, gyerekbiblia, szentírási
kártyákból való válogatás. Egy-egy idézetröl, történetröl beszélgetve sok
minden kiderül, mit is gondol a gyerek a jézusi tartalmakkal kapcsolatban.
E beszélgetések során, sokszor több évnyi "hittananyagot" ültethetünk a
fejébe.
MILYEN AZ EMBER?
Az egész emberiség tulajdonképpen kicsi pont csupán a
Földgolyón. Jóllehet nagyobb lélekszámú faj, mint biológiai
adottságai, testméretei alapján várható lenne, de ez csak annak
tudható be, hogy nagy alkalmazkodóképességével minden égövön
sikeresen elterjedt és saját magán kívül ellenségei nincsenek.
Viszont megdöbbentően kicsi pont a Föld golyóbisán. Egyetlen
köbkilométerbe belefér az egész emberiség, szemben a Föld
ezermilliárd köbkilométernyi térfogatával, s még az élők
rendszerében is csak egy vagyunk a sok közül, s nem is a
leghatalmasabb. Ugyanakkor az emberiség valami olyasmit csinál,
ami semmi másra nem jellemző, és feltűnő, veszélyes: Saját
tömegénél, táplálékigényénél százszorta nagyobb
anyagmennyiségeket mozgat meg, szór szét, rendezkedik, szemetel.
Olyan változásokat kezdeményez, amelyekhez nincsen meg a
védőbiztosíték az élővilágban. Az eredmény, vagy legalábbis a
pillanatnyi állás: Vészes mértékben felhalmozódott hő,
széndioxid, kénes gázok, nehézfémsók, olaj, vegyszerek, szemét,
zaj, rendezetlenség földön, vízen, levegőben.
MI A CÉL?
Az ember célja és feladata a Földön, hogy egy értelmes faj
lehetséges tevékenységei közül a legjobbat valósítsa meg.
Keresse meg és élje meg a leghelyesebb életmódot, viselkedést,
magatartást. Ezt kell tennünk valamennyiünknek. És amíg ez
teljesen meg nem valósul, ezt kell tennünk egyénileg,
családi-baráti közösségeinkben, az általunk elérhető társadalmi
csoportosulásokban is.
Értelemmel megfogalmazott célunk értelmes megközelítése, elérése
érdekében meg kell szabadulnunk hátráltató, ellentmondó rossz
szokásainktól, le kell cserélnünk magatartásunk nélkülözendő
elemeit nélkülözhetetlen erényekre.
Amitől meg kell szabadulnunk, mert hátráltat:
- veszekedés, háború
- kizsákmányolás, elszegényítés
- gyarmatosítás
- káros szenvedélyek, függőségek
- egészségtelen túlfogyasztás
- műszaki cikkek bálványozása
- haszontalan utazgatás
- hajszolt, nagyvárosi életmód
- mérgező anyagok kibocsátása
- túlnépesedés
- öntörvényűen fokozódó birtoklási vágy
- egocentrikus és antropocentrikus világkép
- hazugság és fogyasztásnövelő csúcsformája: a reklám
- saját képességeink, lehetőségeink torz felmérése stb.
Ezek a káros szokások, olyan élősködőkhöz hasonlíthatók,
melyekből ki-ki hord néhányat magán; elszívják energiáját,
megcsapolják alkotóerejét, lehetőségét, hogy bármi előre
elhatározott célt elérhessen. Egyéni és társadalmi csapdák,
melyekben benne bolyongunk, olyan mélyen a fenekén, hogy minden
nagy elhatározást, emberi méltóságunkhoz illő cselekedetet,
megváltó gondolatot az illúziók, utópiák világába vagyunk
hajlamosak utalni.
De hát, mi is az a nagy cél, amelynek érdekében ennyire meg kell
javulnunk? Rászolgálni a magunk gyártotta névre: Homo sapiens,
értelmes ember; mégpedig az egyetlen értelmes faj a Föld bolygón
a jó gazda teljes felelősségével. Nincs kitől ellesnünk a
teendőinket, ezért, amennyire lehet, biztonságosan kell
kiépítenünk a stratégiánkat. Figyelembe kell vennünk, hogy az
Élet nélkülünk is folyt milliárd éveken keresztül. Tartós volt,
jó volt. Az a minimum, hogy ezen ne rontsunk, ne terjedő
fekélyként borítsuk be a Föld szárazulatait. Lássuk be, hogy a
földi folyamatok nagy részét nem ismerjük elég mélyen ahhoz,
hogy azokba - akár jószándékkal is - kedvezően beavatkozhassunk.
Itt a legfontosabb teendőnk: pusztító energiáink fékentartása.
Egész életünket embertársaink és élőlénytársaink irányában a
segítő hozzáállás kell, hogy jellemezze, mely mindenkor
biztonságos gondolkodással párosul, olyan gondolkodással, amely
sem magát, sem a természeti környezetét nem veszélyezteti.
Gondolkodásunknak a valóságot kell utánoznia: a valóság
törvényei tökéletes biztonsággal érvényesülnek mindig és
mindenütt, kivételt nem ismerő módon. Csapongásaink,
túllövéseink, vakon egyensúlyozásunk, kiszámíthatatlan húzásaink
csak annak adják bizonyítékát, hogy nem felelünk meg a valóság
mérlegén. Irracionális módon nem lehet környezetet védeni, és
hosszabb távon élni sem.
Kezdjük el tehát!:
- A legkisebb helyet elfoglalni, a legkevesebbet változtatni
(v.ö. mezőgazdaság, műtrágya, rovarirtószerek, elhízás,
élvezeti cikkek, iparvidékek, erdőpusztulás, tarvágás,
lehalászás, megalopolisz, golfpálya, szafarikaland);
- Létszámunkat kedvező szinten állandósítani
vagyis az értelmes együttműködés fenntartásához szükséges
alacsony szinten;
- A természettől elkülönített anyagokat újra és újra felhasználni
(ld. még újrapapír, üvegbetét, hulladékválogatás, komposztálás,
megújuló energiaforrások, faültetés);
- Megismerni a természet folyamatait és abban a saját szerepünket:
körfolyamatok, önszabályozás, energiahatékonyság,
veszteségcsökkentés, együttműködés, szimbiózis, tápláléklánc;
- Biztonságos gondolatainkat, fenntartható erkölcsünket átörökíteni
- bármiféle erőszakosság nélkül.
MIT MONDANA JÉZUS?
Szinte már beletörődtünk abba, hogy környezetvédelemről nem szól
a Szentírás, hiszen abban az időben ez még nem volt probléma. De
bizony szól: csak ezzel a szemmel is újra kell olvasnunk a
textusokat.
Talán senkinek nem tűnik föl, hogy épp a kenyérszaporítás
órájában Jézus parancsot ad tanítványainak arra, hogy gyűjtsék
össze a maradékokat (Jn 6, 1-15). Az ételmaradékok puritán
összeszedegetése, amit Jézus megparancsol, egyrészt
takarékosság, másrészt környezetmegóvás, rendezett
hulladékgyűjtés és vélhetőleg újrafelhasználás is. Az éhínségek
korában ez a tevékenység természetes volt, bár Jézus
jelentlétében éppenséggel nem lett volna szükséges. Ma
szükséges, de már nem természetes.
Szaporodjatok, sokasodjatok és népesítsétek be, ill. hajtsátok
uralmatok alá a Földet - olvashatjuk a Genezis könyvének
fordításaiban. Azonban az újabb szövegelemzések azt mutatják,
hogy az eredetiben használt ige valószínűleg csak ennyit
jelentett: Járjatok rajta! Micsoda különbség! Csak járnunk kell
a Földön az isteni parancs szerint, nem pedig igába hajtani a
természetet, és az utolsó szegig kizsákmányolni. Megdicsérne-e
minket Jézus látván, hogy mindazt a sok élőt, halat és szárnyas
állatokat, csúszó-mászó állatokat és lombos növényeket, melyről
a Teremtő ötszörösen állította, hogy az jó, a hatodik nap
teremtménye módszeresen letiporja huszadik századi tobzódásában?
Mondta az Úr a vakonszületett testvérünknek: Eredj, és mosd meg
magad a Siloám tavában, melynek neve azt jelenti "küldött". Ma
vajon azt mondaná-e nékünk: Menj a Dunához megmosni a szemedet,
hogy láss!, vagy épp ellenkezőleg: Vak farizeusok, világ
megrontói tisztítsátok meg vizeiteket, hogy magatok is tiszták
legyetek és lássatok. Esetleg ezt: Lélekben tisztuljatok meg, és
lássatok hozzá a takarításhoz! Mert nem az szennyezi be az
embert, amit felvesz, hanem amit eldob.
MI A TEENDŐ?
Először is meg kell ismernünk, hogy pontosan mikor, mivel,
hogyan és mennyire szennyezzük el a környezetünket és az élő
természetet. Nem legyinthetünk mondván, mi humán és etikai
érdeklődésűek vagyunk: a 20. században erkölcsi kötelességünk
megérteni cselekedeteink hatását, súlyát. A természet
tönkretétele szempontjából tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy
az bűn volt-e részünkről vagy csak (tudatos) tudatlanság.
Mit tehet az egyén? Szinte mindent, ha eléggé elszánt. Tizedére
csökkentheti a környezetre ható terhelését; elérheti, sőt a
többségnek el is kell érnie - különben meghalunk -, hogy
tevékenységével több kárt tesz jóvá, mint amennyit okoz.
Nagyjából mi szükséges ehhez?
Logikailag az első helyre teendő (nem feltétlenül ezt tudjuk
legelőször megvalósítani): A legnagyobb terheléseinkből,
szennyezéseinkből a lehető legtöbbet lefaragni. Melyek ezek: Sok
esetben a munkahely. Nézzük meg, hogy mit dolgozunk. Különösen
férfiakra vonatkozik, hogy életünk legnagyobb részét,
hatékonyabb, és így a környezetre is nagyobb hatású részét a
munkánkkal töltjük. Állapítsuk meg, hogy az egészséges környezet
szempontjából mit teszünk többet: jót vagy rosszat - a
munkánkkal. Azután mindezekkel a gondolatokkal szálljunk erősen
magunkba.
Máskor a fűtést kell megváltoztatnunk, ha lehetséges, valamilyen
hatékonyabb formára. Minimalizálni kell a nehézipari termékek
vásárlását; csökkenteni kell a kemizált mezőgazdaságból
származó, vagy "magasan feldolgozott" élelmiszeripari termékek,
húsfélék fogyasztását.
Ha ezeket túl meredeknek érezzük elsőre, akkor nagyon komolyan
lássunk hozzá néhány közepes tényező felszámolásához: Kevés
család van abban a helyzetben, hogy valóban autóra legyen
szüksége. A közlekedési károkat akkor lehet jelentősen
csökkenteni, ha valakinek napi fél óránál több autóznivalója
volt eddig. Ennek a személynek valószínűleg ez a legnagyobb
szennyezése, amit a többi embernek okoz. Feltétlenül
megszüntetendő. Sokszor az segít, ha a munkahelyet és a
lakóhelyet hozzuk valamilyen áldozat árán közelebb egymáshoz.
Ott kell laknunk, ahol élni és dolgozni is lehet. Csökkentenünk
kell lakásunk fűtési veszteségeit, elsősorban a nyílászárók
szigetelésével. Ha a falakat, padlót nem hagyjuk csupaszon, és
otthon is felöltözködünk kevesebb fűtési energia is elegendő. A
mosással küldjük a legtöbb veszélyes anyagot a csatornába (ahol
emésztőgödörbe megy, az egyenesen tragédia). Optimális
mennyiséget, jó programmal mossunk, és csak nagyon kevés
mosószert használjunk. Ha a leeresztett mosóvíz még jól
láthatóan habzik, az túladagolást jelent. Veszélyes hulladékot
ne dobjunk a szemétbe. Gyűjtsük össze biztonságos edényben; tíz
éven belül Magyarországon is megoldódik ezek elszállítása, addig
meg talán nem halmozódik fel olyan sok. Építkezésnél vigyázzunk
a veszélyes anyagokra, és hogy általában semmi ne szóródjék
szét, vagy menjen a talajvízbe. Csak minimális mértékben
permetezzünk, vagy inkább egyáltalán ne. Ha van kertünk,
használjunk szerves trágyát, komposztot törődjünk sokat a
növényeinkkel, és igyekezzünk ezáltal jó terméseredményeket
elérni.
A kisebb, de gyakran ismétlődő fogyasztásokra is érdemes még
odafigyelni. Kevesen tudják, hogy a melegvízben milyen hatalmas
energia tárolódik. Ezzel a fürdéskor tudunk spórolni, meg azzal,
hogy kézöblítéshez nem a melegvízcsapot nyitjuk meg, mert akkor
csak a csövek melegszenek. A hidegvízzel is lehet
takarékoskodni, ha például a folytonos veszteségeket, pl. a WC
csöpögését megszüntetjük. Általában ne engedjük meg, hogy bármi
is cél nélkül pazarlódjék a környezetünkben. A mosogatásnak is
van környezetvédő technikája. Csak kevés, de forró vízzel és
nagyon kevés mosószerrel mosogassunk egy mosogatótálban, a
helyes sorrendet betartva. Használjunk kefét, kesztyűt. Kevés
hideg vízzel, de alaposan öblítsünk.
Az ennél kisebb és ritkább szennyezések miatt nem kell sok
lelkiismeretfurdalást okoznunk magunknak. Nemes dolog, ha valaki
az olvasólámpáját sem felejti égve, vagy az erdőben sem dobja el
az almacsutkát, de ezeket nevezzük mindig jelképes
cselekedeteknek, ugyanis környezetvédelmi szempontból nincs
különösebb jelentősége, különösen akkor, ha a fentebb említett
nagyobb dolgok még megoldatlanok az adott háztartásban.
Még az együttélő családok életében is a környezetszennyezés
szinte magánügy; a takarékos nagymama piciny spórolásait semmivé
teheti egy költekező unoka, vagy nagyon-nagyon szorgalmasan
dolgozó családapa. Amit közösen tehetünk, hogy erősítjük,
biztatjuk, neveljük egymást - közösségben és családban egyaránt.
Magyarázzuk el gyermekeinknek, hogy itt minden előbb volt, mint
mi; mi csak vendégségbe jöttünk rókakomáékhoz, és udvarias ember
nem festi sárgára vendéglátói hálószobáját, pláne, ha
tulajdonképpen meg sem hívták.
Vegyünk részt környezetvédő szervezetek munkájában, mert ezzel
is érzelmi megerősítést nyújthatunk egymásnak.
Végül, ami szintén leginkább idetartozik: Amit tehetünk, hogy
például nyomkövető játékot játszunk. Főként vásárláskor
ajánlatos. Próbáljuk meg lehetőleg valósághűen elképzelni, hogy
egy bizonyos tárgy, amit megfogunk vagy megvennénk, milyen
alapanyagokból, hol, milyen technológiával készült. Vajon mennyi
energia kellett hozzá, és ez mennyi füstgáz, hulladék
kibocsátással egyenértékű? Ezeket is képzeljük mellé egy nagy
zsákban. Azután gondoljuk meg, hogy ténylegesen mi a haszna az
adott dolognak. Nagyobb-e a haszna az okozott kárnál? És végül
kövessük nyomon, hogy mi lesz a sorsa. Ki fog gondoskodni az
elhelyezéséről, hol, mikor, mivé fog elbomlani? Örülni fognak-e
a gyerekeim a végeredménynek? Ezután általában gazdagabban
jövünk ki a boltból, mint ahogy bementünk.
CSAK A FENNTARTHATÓ MARAD MEG
Mindazt amit eddig olvastunk, el lehet utasítani. Meg lehet
tagadni. Ki lehet gúnyolni. Mint bármely más gondolatot,
igazságot vagy akár tényt is. De nem lehet nem megérteni azt,
hogy csak a fenntartható marad fenn. Bárhogy döntünk, csak
fenntartható gazdaság létezhet, csak fenntartható gondolatok,
fenntartható erkölcstan maradhatnak meg. Csak fenntartható
életmódot fognak élni - korszakok múltán - a megmaradásra képes,
élhető életet élő emberek... vagy mások.
1.) Mit tehetnek a kis emberek a nagy erőkkel szemben? Véleményem
szerint sok mindent, már azzal is hogy összefognak. Kevesen érzik
át, hogy egy-egy képviselő megválasztásánál néha 10 ember szavazatán
múlik a parlamentbe jutás. Ha tehát 10-nél többen össze tudunk fogni,
már egy képviselői helyről is dönthetünk. Ha ezer ember egy akarattal
áll egy ügy mellé, már megváltoztatja egy város sorsát. Az országos
szavazások is gyakran néhány képviselőn múlnak, akik mögött néhány
ezer szavazó áll csupán, ezért nem kilátástalan az összefogástól
tényleges változásokat remélni. Csak egyetlen dolog kilátástalan:
karba tett kézzel várni a jószerencsét. Vagy ahogy Edmund Bukke
mondja: "Senki sem követhet el nagyobb hibát, mint az, aki azért
nem tesz semmit, mert csak keveset tudna tenni."
4.) Azt vesszük, amit a boltokban kapni lehet - Ezzel a mondattal
tulajdonképpen meg is békélnék. Ha nem vágyódunk mindenféle nehezen
elérhető dologra, és a legközelebbi boltban megvesszük abból, amit ott
kapni lehet, azt amire a fennmaradásunkhoz ténylegesen szükségünk van,
akkor a környezetbarát vásárlás fogalmát nagyon jól megközelítettük.
Lebontva: Ne vásároljunk luxuscikkeket távoli üzletközpontokban,
ne autózzunk 25 km-t korpáskenyérért meg vízszűrőért sem, ne vegyünk a
közeli boltban sem felesleges árut. Ellenben lelkiismeretfurdalás
nélkül vegyük meg a - többé-kevésbé környezetromboló módon előállított -
kenyeret és hasonlókat.
5.) Nem vagyunk elég okosak, megzavar minket a sok különféle álláspont
a TV-ben. Szerintem az, hogy valamin vitatkoznak, még nem a butaság jele,
az már viszont igen, ha minden érv elősorolása után nem tudnak szintézisre
jutni a vitatkozók. Az ilyen terméketlen vitatkozás valóban mindennapos
a TV-ben, s ez szellemi szegénységi bizonyítványa a csökönyös vitázóknak.
Lehetnek szakmai tekintélyek, kikiáltott lángelmék, kétlábonjáró
adatbankok a vitatkozók, ha az adás végére legalább az egyikük nem
látja be a tévedését, akkor legalább az egyikük nem okos. Ezzel szemben
például az Ökocsoportunkban nincsenek lezárhatatlan viták, és mindig
megszületnek a szintézisek, hagyjuk magunkat az okos érvektől meggyőzni,
s ez a bölcsesség jele. Az Ökocsoport kapcsolatrendszerében minden
lényeges környezeti információhoz hozzájuthatunk, így együtt pontosan
tudhatjuk, hogy mit is kell tennünk. Aki pedig még nem jár az Ökocsoportba,
és komolyan tudni szeretné, hogy mit kellene tenni, de egyedül nem tartja
elég okosnak magát, azt feltétlenül meg kell hívni a következő találkozónkra.
6.) Nincs időnk mozgalmasdira - mondják azok, akiknek napi 24 órájuk
van alvásra, munkára, üzletelésre, panaszkodásra, TV-nézésre, bevásárlásra,
gyereknevelésre, szórakozásra stb. Kinek mi fontos. Időelszámolást kell
készíteni, hogy nincs-e valahol egy-egy lefaragható negyedóra, amit a
sokkal fontosabbnak tartott "mozgalmasdira" fel tudnánk szabadítani.
Magam például 0.14 - 1.07 órát töltöttem mozgalmasdival az utóbbi
hetekben naponta. Inkább egy kicsit kevésnek tartom, mint soknak,
és azt hiszem megrövidülnék, ha egyik napról a másikra "eltiltanának"
az Ökocsoporttól.
Az első axióma: Szükség van etikára, és ezt gondolkodással,
szellemi erőfeszítéssel próbáljuk megkeresni. Ebben persze lehet kételkedni,
de akik ezt teszik, azok többnyire nem is tudnak erről, másrészt pedig
ebben a teremben nincsenek jelen, tehát továbblépek. Második axióma: A lét
jobb, mint a nemlét. Azt hiszem, ezt sem kell nagyon bizonygatnom. Igazában
nem tudjuk a struktúrátlan, üres semmit pozitív, vonzó, etikailag meghatározó
eszmeként megélni. Ha már valami van, akkor legalább azt a pozitívumot a
számlájára írhatjuk, hogy a létben levés nélkülözhetetlen tulajdonságaival bír.
Éppen ezt a dolgot szeretném alaposabban körüljárni: Mit is kell, hogy
jelentsen ez a létben levés. Ennek érdekében vizsgáljuk meg fenomenológiailag
az evolúció jelenségét.
Az evolúció a legkiterjedtebb jelenség, amely gyakorlatilag körülvesz
bennünket, s amelynek magunk is részei vagyunk. Az egész élővilág folyamata
térben és időben, amelyhez az élettelen testek adják a támasztékot, keret-
feltételeket, s így maguk is a rendszer részei. Egyáltalán, mely objektumokra
húzhatjuk rá az evolúció szót, mi a legáltalánosabb megfogalmazása annak,
hogy valami evolvál, evolúcióra képes? Közismert, hogy élőlényekre, fajokra
szokták alkalmazni az evolúció kifejezést, de például van-e értelme annak,
amikor a biológusok szervek evolúciójáról beszélnek. Igen, van, ha a
elfogadjuk az alábbi formulát: Menthetetlenül evolvál az, ami jelentős
mértékben részokozója annak, hogy később több, hozzá hasonló objektum
létezzék.
1.) a megmaradók megmaradásának elve (az evolúció jó)
2.) a megmaradóbbak megmaradásának elve (struggle for life, fitness)
3.) a fitness növekedésének elve
hidak evolúciója... genetikai és szellemi közeg... szellemi evolúció, ebben
is benne vagyunk. Rossz ötletek kiirtása.
Etika... Céletika. Legyen célom az a cél, mely leginkább biztosítja, hogy
később is legyenek olyan lények, melyeknek ez a céljuk! Fából vaskarika?
Nem, csak implicit megfogalmazás. Magyarul, legyen célom a legmegmaradóbb
cél, legyen etikai célom a legmagasabb fitnessű cél. Miért? Mert az evolúció
a vesszőparipám? Mert az evolúció jó? Azért, mert úgyis ez lesz! Vonat.
Stabil, megmaradó cél - stabil magatartás, stabil emberek.
Erőszak - szeretet. A Föld megőrzése. Igazmondás, hit, család, tanítás,
közösség. Továbbadni a továbbadás technikáját.
Szomorúan kell megállapítanunk, hogy
a Föld egyetlen értelmes fajának, az emberiségnek megmaradási kilátásai
az utóbbi száz évben jelentősen csökkentek. Ennek oka nem a feltételek
romlásában, vagy a versenytársak erősödésében van. Az emberfaj egyetlen
lehetséges és tényleges ellensége önmaga. Két nagyobb területen is megtépázta
a saját életlehetőségeit. A) Erőszak (atomfegyver, Észak-Dél ellentét)
B) Környezet (lokális: ott csináljuk a legnagyobb zajt, füstöt, ahol vagyunk,
globális: végtelen szemétládának nézzük a véges Földet, és általában véve
olyan szervezetlenül élünk és szaporodunk, mint egy baktériumtenyészet,
jóllehet saját belső szervezettségünk ehhez képest példamutatóan magasrendű.)
Mit kellene tennünk az ökológia területén, hogy etikánk megmaradási
kritériumát beteljesítsük. Négy jó perspektíva fogalmazódott meg bennem:
1) Megőrizni a Föld jelen állapotát, és megpróbálni életben maradni.
2) Konstruktív szimbiózisban élni minden élőlénnyel, hagyni őket terjeszkedni
a saját érdekeink miatt is. Ma ugyanis az emberiségnek már nem kunszt
újabb és újabb élettereket megszerezni az állatoktól; az a valami, ha még
időben felismerjük, hogy egy mértéktartóbb osztozkodás nekünk is
kedvezőbb, mielőtt még sok faj visszavonhatatlanul elvész számunkra.
3) Javítani a teljes bioszféra fitnessét, stabilabbá tenni a Földet,
otthonunkat
4) Gaia szervező elvévé, "idegrendszerévé" válni.
Ezek közül hangosan csak a másodikat merném ajánlani, mert a két utolsó
feladathoz még nagyon buta gyerekek vagyunk, ha megpróbálnánk javítani
a Földön, könnyen globális Ausztráliává válhatnánk.
Mit tegyünk tehát a magunkkal és élőlénytársainkkal szükségesen kialakítandó
konstruktív szimbiózis érdekében? Válaszom: gyomlálni, gyomlálni, gyomlálni:
a fejünkből azokat az ötleteket, hajlamokat, amelyek a dőzsölve pusztulás
felé sodornak minket. Minden esetben az energiahatékonyabb és ökológikusabb
megoldást választani. Lemondani az autóról, a hatékonyabb tömegközlekedés
és bicikli javára, kímélő vegyszerekkel és csak higiéniaszintig mosni,
kézzel gyomlálni és automatával szabályozni a fűtést; Kevesebb gépezetet
és egyszerűbb élelmiszereket vásárolni. Kerülni a pazarlást a meleg vízzel,
csomagolóanyagokkal, aszfalt- és betonfelületekkel. Felszólítani az
illetékeseket teendőikre. S mindezeket azonfelül tanítani, tanítani, tanítani.
Meddig?
Jó kérdés. Ha van egy kis szerencsénk, akkor sokáig.
ÖNKÉNT VÁLLALAT EGYSZERŰSÉG
AZ ÖKOLOGIKUS ÉLETMÓD KÖZÖS TÉNYEZŐI
Az önként vállalt egyszerűség mindenki számára mást jelent és különbözőképpen
valósul meg az egyes emberek életében. Mégis van néhány olyan jellemző magatart
s, vagy hozzáállás, melyek többé-kevésbé hasonlóképpen megjelennek az ezt az
életmódot választó egyének mindennapjaiban. Ilyenek lehetnek a következők:
- Az egyszerűbb élet nyomán felszabadult energiát és időt partnerükkel,
gyerekeikkel, barátaikkal folytatott tevékenységekre fordítják (séta, közös
zenélés, közös étkezés, kempingezés stb.), vagy önkéntesen segítenek másoknak,
vagy a közösség életét javító civil kezdeményezésekbe folynak bele.
- Lehetőségeik teljes spektrumának fejlesztésén kezdenek el dolgozni: fizikai
(futás, kerékpározás, hegymászás stb...), érzelmi (megtanulják a bizalmas
közelség és az érzések megosztásának készségeit fontos kapcsolataikban),
szellemi (egész életen át tartó tanulásba kezdenek pl. olvasással, tanfolyamok,
képzések elvégzésével), spirituális (megtanulják, hogyan haladjanak az életben
nyugodt elmével és együttérző szívvel).
- A földdel való bensőséges kapcsolódást és egy tiszteletteljes törődést
kezdenek érezni a természet iránt. Tudva azt, hogy a föld ökológiája egy része
a mi kiterjesztett testünknek, az emberek kezdenek olyan módokon cselekedni,
ami nagyobb törődést fejez ki annak jóllétével kapcsolatban.
- A világ szegényei iránt együttérző aggodalommal kezdenek viseltetni; az
egyszerűbb élet elősegíti a világon élő emberekkel való rokonság érzetének
kifejlődését és ezáltal a társadalmi igazságosság és egyenlőség figyelembe
vételét a világ erőforrásainak használatában.
- Csökkentik személyes fogyasztásuk össz-szintjét: kevesebb ruhát vásárolnak
(nagyobb figyelmet fordítva arra, hogy mi az, ami funkcionális, tartós,
esztétikus és kevesebbet a múló hóbortokra, divatokra, szezonális stílusokra),
kevesebb ékszert vásárolnak, kevesebbet költenek személyes díszítésükre,
kevesebb kozmetikai szert vesznek, valamint a szünidőket és szabadságokat
kevésbé kereskedelmi módon szemlélik.
- Megváltoztatják fogyasztásuk szerkezetét a tartós, könnyen javítható, gyártá-
suk és használatuk közben nem környezetszennyező, hatékony energiafelhasználá-
sú, funkcionális és esztétikus termékek javára.
- A magas feldolgozottsági szintű élelmiszerek, a húsok és a cukor fogyasztás
ról átváltanak a természetesebb, egészséges, egyszerű táplálkozásra.
- Személyes életük indokolatlan zavarát és bonyolultságát csökkenteni
igyekeznek azzal, hogy odaadják, vagy eladják másoknak azokat a javaikat,
amiket ritkán használnak és mások által felhasználhatók lennének (ruhák,
könyvek, bútorok, felszerelések, szerszámok stb...).
- Politikus fogyasztásukkal igyekeznek bojkottálni olyan vállalatok termékeit,
melyek cselekedeteit és politikáját etikátlannak tartják.
- Gyűjtik a fém-, üveg-, és papírhulladékot, visszafogják az olyan cikkek
fogyasztását, melyek meg-nem-újuló energiaforrások pazarlását jelentik.
- Olyan megélhetést keresnek, amivel közvetlenül hozzájárulnak a világ
jóllétéhez, s ami lehetővé teszi a személy számára, hogy kreatív kapacitásait
kielégítő módokon használja.
- Igyekeznek megszerezni olyan személyes készségeket, melyek növelik az önállós
got és csökkentik a szakemberektől való függést az élet mindennapi igényeinek
kielégítésében(pl. alapvető asztalosmunkák, vízvezetékszerelés, kisgépek javít
sa, kertészkedés, kézművesség stb...).
- A kisebb méretű, ember-léptékű élettereket és munkakönyezetet részesítik
előnyben, melyek elősegítk a közösség érzetének kialakulását, a
szemtől-szembeni kontaktusokat és az egymással való törődést.
- A férfi-női szerepeket a kapcsolat nem szexuális vonatkozásait hangsúlyozva v
ltoztatják meg.
- Kezdik jobban becsülni a kommunikáció nem-verbális formáinak egyszerűségét; a
beszédes csendet, az ölelést, az érintést, a szemek beszédét.
- Holisztikus egészségmegőrzést folytatnak, mely a megelőző orvoslásra és a
test -elme által támogatott- saját gyógyító erőire helyezi a hangsúlyt.
- Olyan ügyekben vállalnak szerepet, mint például az esőerdők megóvása, állatok
védelme a kipusztulástól, és erőfeszítéseikben erőszakot mellőző eszközöket
használnak.
- Megváltoztatják közlekedési módjukat a tömegközlekedés, az autókölcsönzés, a
kisebb és üzemanyagtakarékos autók, a munkához közeli lakóhely, kerékpározás,
gyaloglás javára.
ELőSZó Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem
térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem
jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering
egy tökéletesenjelentéktelen,kékeszöld- bolygócska, melynek
majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a
kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja. Ez a bolygó a
következő problémá- val küzd vagy inkább küzdött: az ott élők
többsége ideje nagy részében boldogta- lan volt. Számos
megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban
többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak,
ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak
boldogtalanok. Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek
voltak elkeseredve, és sokan közülük nyomorúságosan érezték
magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk. Többen
mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások
egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá,jobb lett
volna, ha ki se bújnak az óceánból. Ám egy csütörtöki napon,
csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára,
mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a
változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy
Rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol
volt kezdettőlfogva a hiba, és hogyan lehetne a világot
kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt,
bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová.
Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy
beszámolhasson valakinek a felfedezés- ről, mert egy szörnyen
ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre
elveszett. Ez a történet nem a leányról szól. Ez a történet a
szörnyen ostoba katasztrófáról és egynémely következményéről
szól. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe:
GALAXIS Útikalauz Stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták
Észak
Az északi félteke legtöbb országában
katasztrófális méreteket öltött
az éhség hiánya
a ruhátlanság hiánya
a szellemi szükség hiánya
a lehetetlen elérhetetlenségének hiánya
a bármilyen téren való
kielégítetlenség hiánya
a létezés vágyának hiánya
György O.
Egy marslakó tanít
Ez itt a Föld nevű bolygó
csak időnként és általában lakják
civilizációikat koronként
- még nem tudjuk mi okból -
felszámolják
... és látható itt -
néhány tipikus földlakó
már próbáltuk megszólítani őket
( ők is szólongatják egymást )
de még nem értek el
a kapcsolatteremtés fokára
György Ottilia
A hegy
A hegy lassan lélegzett. Ahol beszívta a levegőt, megnyúlt, kidomborodott,
ahol kiengedte, kissé behorpadt. Akik a hegytetőt akarták elérni,
mindebből semmit sem vettek észre. A domborulatokat, bemélyedéseket,
tisztásokat a hegy változatosságának tulajdonították.
A remete tudta csak az igazat, aki földi évei szerint 80 éves volt,
egyébként ki tudja mennyi.
A hegy öregapámnak szólította.
György Ottilia
Örizni
- Örökül hagyok Rád egy kérdést, Kiui. Én is kaptam egykor, és te
is bízd majd a tanítványodra.
- Nem hagyhatnád rám inkább a választ, Ki mester?
- Nincs rá válasz, Kiui.
György Ottilia
Hallgatni
Erdei sétáján Suit egy sündisznó szólította meg:
- Mondd, hogy barátkozunk meg elmenőben?
- Talán elmondhatnánk egymásnak a gondolatainkat - állt meg Sui is.
- A kimondott gondolat téged emberré tesz, engem pedig sündisznóvá.
- Akkor csak üljünk egy kicsit egymás mellett.
György Ottilia
Különös hegyoldal
- 60 éve kapaszkodunk fölfelé ezen a hegyoldalon Sumo, és még nem látjuk
a tetőt. Nemsokára elfogy a hegymászásra kapott időnk.
- Biztos vagy benne Kiui, hogy ezt az időt hegymászásra kaptuk?
György Ottilia
A tükör
Hua és Sui veszekedtek; a harag eltorzította arcukat. Kyudo mester
nem szabott rájuk más büntetést, mint, hogy nézzék egymást.
Mikor másnap megjelentek, arcuk oldott volt a békétől. Kyudo mester
megjutalmazta őket: nézzétek egymást.
György Ottilia
"Ami összeköt bennünket az sokkal fontosabb annál, ami elválaszt."
(H. Skolimowski)
A jelek
Ki mester tussal és ecsettel gondosan rajzolta az "ég", "föld", "ember"
jeleit, a hármas egység talányában elmerülve.
Kiui kopogott be hozzá, és tisztelettel érdeklődött munkája felől.
Ki mester barátságosan hellyel kínálta, majd így szólt: - Hatvanhárom
éve gondolkodom rajta, és napról-napra mindig egy kicsit távolabb
vagyok a megoldástól.
- így nem remélheted, hogy valaha is eredményt érsz el, miért foglalkozol
vele mégis?
- A megoldástól lehet, hogy távolodom, de a kérdéshez egyre közelebb
jutok - válaszolta Ki mester.
Gy. O.
A föld
Mit jelenthet az a szó, hogy sötétség? Ezen gondolkodott el a kis
vakond, miközben napi útját rótta, élelem után kutatva.
Gy. O.
A Paraszt és az erszény
Volt egyszer egy paraszt, aki keményen dolgozott a mezőn. Egy napon Istenhez im
dkozva kérte, hogy könnyítsen terhein egy kis kinccsel. Észrevett egy kicsiny
erszényt a lábainál, és egy hang így szólott: "Vedd ezt az erszényt, mint
Isten ajándékát. Egy aranypénzt találsz abban. Ha kiveszed, helyette másik lesz
benne. Azonban semmire nem fogod tudni kiadnia a pénzt, amíg az erszényt bele
nem dobod a folyóba, ahol az gyönyörű hallá változik." A paraszt egész éjjel az
aranyakat szedegette ki az erszényből, reggelre már volt neki egy zsákkal. A
szomszédjától kért élelmet, mert még egy zsákkal akart gyüjteni az erszényből.
Az is meglett, de ő csak folytatta a koldulást. Így ment ez éveken át, néha
majdnem bedobta az erszényt a folyóba, de végül mégsem tette meg. Amikor
meghalt, a háza tele volt pénzzel és egy kanálnyi élelem sem volt benne. (Zsidó
mese).
Burjánzás
A Mester figyelmesen hallgatta a híres közgazdászt, amint fejlesztési
tervét magyarázta.
A növekedés az egyetlen tényező, amire a közgazdaságtanban gondolnunk
kell? kérdezte végül.
Igen. Mindenfajta növekedés természeténél fogva jó.
Nem ezt gondolja a rákos daganat is?
Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász dala
Völgyek felett hangos torokkal
üzenhet a vadásztülök.
Békét kötök az állatokkal,
az erdővel kibékülök.
Rejtőzve már többé nem állok
zsákmánnyal csábító lesen.
Márciusi szalonka-párok
suhanjanak szerelmesen.
Jöhet a bükkös karcsu vadja,
a lenge-lányos őz-alak,
nem puska-dörrenés fogadja,
csak egy szelíd "nem bántalak".
Völgyben, vadonban, rónaságon
a békesség bolyong velem.
Csak egy öröm van a világon
s ez az öröm fegyvertelen.
S a régi őz, ki annyi vérrel
pirosított havat, mohát,
s reám nézett rémült szemével,
a régi őz is megbocsát.
A hal
A hal értelmesen megszólította Kiuit.
Kiui meglepődve nézett rá:
- Csodálkozom rajtad, eddig olyan hallgatagnak ismertelek.
- Úgy döntöttem, hogy ezután én is beszélni fogok.
- És gondolkodni is?
- Nálatok bevált? - érdeklődött a hal.
Gy.O.
A folytatás
Még annak idején, a dús növényzetű, élettel teli tájon az ősember
egyszer csak figyelmeztetően körülnézett és így szólt környezetéhez:
- elkezdtem gondolkodni, védekezzetek!
A fák megtorpantak, az állatok elbújtak, és az ember büszkén
gondolkozott tovább.
* * *
Idők múltával - egyszer ismét körülnézett:
kinek is mondta ő akkoriban, hogy védekezzenek?
Gy.O.
10. Éljen a kedélyesség!
Éljünk kedélyesen! Aki átáll a kedélyes életmódra, az tudja igazán az életet
élvezni:
-Semmi rohanás, hajsza és idegtépés - Lesz ismét idő a gyerekekkel futbalozni -
Lehet kapálgatni a kertben, virágokat locsolgatni - Lehet horgászni napszámra
- Nem kell halálpontosan egy munkahelyen megjelenni, lehet tovább aludni, ha a
malacok nem sivítanak - Lehet ismét szomszédokat, rokonokat látogatni - Lesz
ismét idő egy sakkpartira - Lesz idő ismét elmélkedi, filozofálni, levelet írni
- Lehet ismét barkácsolni, ápíteni ezt-azt a háznál - Lesz idő ismét muzsik
lni, táncolni és a szerelmet ápolni.
Hogyan fogjunk hozzá? Apránként. Konyha ... a ház energetikai szemrevétele ...
Közlekedés ... társadalmi ... egészség (Ezeket sem írom ki, volt egy előző
Levélben már.)
Ollózta: Gy.O.
FUTURE GENERATIONS JOURNAL No. 7 (1990/2) p. 6. The Cousteau Society, headed by
J.-Y.
Cousteau, has proposed the following Bill of Rights for Future Generations (A
J.Y.C. vezette C.-társaság javaslata a Jövő Nemzedékek alkotmányául)
Minden nemzedék felelős az eljövendő nemzedékekért. A jövő nem tud önmagért
szót emelni. Azért kell a mi nemzedékünknek szólni és cselekedni annak
érdekében, hogy megmaradjon a Föld a jövő nemzedékek számára. Ez nekünk, mint a
Föld polgárainak, felelősségünk és kötelességünk.
1. cikkely: A jövő nemzedékeknek joguk van egy be nem szennyezett, ép Földre és
annak haszonélvezetére; ez a történelem, a kultúra, a társadalmi kapcsolat
alapja, amely minden nemzedéket és egyént az emberiség családjának tagjává
tesz.
2. cikkely: Minden nemzedéknek, amely osztozik a Föld örökségében, a jövő
nemzedékek gondnokaként kötelessége megakadályozni a földi élet, az emberi
szabadság és méltóság helyrehozhatatlan károsodását.
3. cikkely: Minden nemzedék legfőbb felelőssége éberen őrködni azon, hogy a
technológiai zavarok ne befolyásolják károsan a földi életet, a természet
egyensúlyát, az emberiség evolúcióját, s védeni a jövő nemzedékek jogait.
4. cikkely: Minden megfelelő eszközt, beleértve az oktatást, kutatást,
törvénykezést fel kell használni e jogok biztosítására s azért, hogy azok ne
eshessenek a jelen célok és kényelem áldozatául.
ÉLET ÉS TUDOMÁNY, 1992.I.24. XLVII:4:117
(TeVédd!) Pavics Lázár: Döcögve száguldás
Ivan Illich nyomán P.L. kiszámította, hogy mekkora egy magyar "átlagautós"
átlagsebessége, a tényleges távolság megtételéhez és az autózás költségeinek (
tlagkeresettel történő) előteremtéséhez szükséges időből együttesen számolva.
1991. 2. félévében ez 3.2 km/óra, nyugati típusú kocsival kb. 2.5 óra,
szerinte. (Nagyobb kerestűek esetén persze több). Ebben nem vette figyelembe a
kocsifenntartás sok időrabló teendőjét, és a környezet- és egészségrombolás
költségeit.
Az ÉT szerkesztője arra hívja fel a figyelmet, hogy az útépítés és más j
rulékos kiadások se hanyagolhatók el, ugyanakkor a kocsizás javára írható
hasznok sem. A számolgatásnál fontosabbnk tartja, hogy bármely számunkra fontos
dolognak mérlegeljük a hátrányait is, és egyetért azzal, hogy a gépkocsizás a
közlekedés zsákutcája. (P.L. cikke a Lélegzetben és a Kék Bolygóban is
megjelent).
ÉRTED VAGYOK III.1. 1992.II. p.11-14. Lev Tolsztoj: A pokol szétrombolása és
viszszaállítása (Eredeti címe: Legenda - Tolsztoj 1902 novemberében írta.
Magyarul először 1965.-ben jelent meg a Helikonnál)
A történet arról szól, hogy Krisztus keresztrefeszítése után Belzebub
megértette: minden elveszett. A bűnösök kijöttek a pokolból, a pokol falai
szétdőltek, minden ördög szétszaladt. - Évszázadok telnek el, s ő magányosan
mereng elveszett hatalmán, nem hisz már abban, hogy Krisztus győzelme után a
poklot vissza lehetne állítani, hiszen győzött a Jó. - Egyszer aztán megl
togatja az ördögsereg, s elmondják: az van ami régen, annyi bűnös van, mint
azelőtt. Az emberek már az ördög tanításában hisznek, de Krisztus nevével
jelölik. Az ördögök találták ki az egyházat, a hamis esküt, a tanok félremagyar
zását, a másként gondolkodók üldözését, elégetését. Megmondatott: ne ölj, de az
ördögök arra tanítják az embereket, hogy lehet és kell is ölni háborúban vagy
bírói itélet alapján. Több a parázna, mint régen, a mostani rablók gonoszabbak
a régieknél. Az ördögök gyilkosokká teszik az embereket, felkeltve bennük a
haszonhajhászást, az izgágaságot, a győlöletet, a bosszúszomjat, a büszkeséget.
- Elégették azokat, akik kezdték megérteni Krisztus tanítását, azt mondva r
juk, hogy az ördög szolgái - holott valójában az ördög szolgái égették el
Krisztus igazi híveit.
Így számolnak be az ördögök Belzebubnak tevékenységükről, eredményeikről.
Végül előlép még több, mint egy tucat ördög s egyikük így szól:
"Én a technikai fejlődés ördöge vagyok. Elhitetem az emberekkel, hogy minél
több használati tárgyat gyártanak és minél gyorsabban gyártják őket, annál jobb
lesz nekik. És az emberek, életüket tárgyak termelésére fecsérelve, egyre
többet és többet gyártanak, noha azoknak, akik gyártják nincs szükségük rá,
akik meg nem gyártják, azok számára hozzáférhetetlenek." A következő:
"Én a munkamegosztás ördöge vagyok. Elhitettem az emberekkel, hogy sokkal
gyorsabban lehet a tárgyakat gépekkel gyártani, mint kézzel, gépekké kell v
ltoztatni az embereket, és ők ezt meg is teszik, a gépekké változtatott emberek
pedig gyűlölik azokat, akik ezt tették velük." A következő:
"Én a közlekedés ördöge vagyok. Én azt hitetem el az emberekkel, hogy igen
üdvös és szükséges is számukra, hogy hogy minél gyorsabban tudjanak egyik
helyről a másikra utazni. És az emberek, ahelyett, hogy kiki a maga helyén
igyekeznék az életén javítani, az élet nagy részét az egyik helyről a másikra
utazgatással töltik el, s nagyon büszkék arra, hogy egy óra alatt 50
kilométert, vagy még többet is meg tudnak tenni."
Sorra jött a könyvnyomtatás, a művészet, az orvostudomány, a kultúra, a
nevelés, az emberek megjavításának, a kábításnak, a jótékonyságnak, a
szocializmusnak, a feminizmusnak az ördöge. (S 90 évvel ezelőtt írta ezeket
Tolsztoj!)
Érdemes az egészet elolvasni, vegyétek meg az "Érted vagyok" februári számát.
Henryk Skolimowski: Kulcs a boldogsághoz
Ne küzdjél a boldogságért. Csak akkor érheted el a boldogságot, ha más
dolgokra törekszel. A boldogság nem a létezés állandó állapota; az az örökké
valamivé válás állapota. A boldogságot nem lehet megtervezni. Ha eljön a
boldogság, már nem vagy többé annak tudatában, hogy küzdöttél érte.
Mire törekedjél? Az élet értelmére, céljára, a megvalósulásra, amely
túlmegy egyéni, önző éneden. Te magad akkora vagy, mint amekkorák a célok,
amelyeket el akarsz érni. A nagy célok fölemelnek téged és lehetővé teszik,
hogy túllépd kicsiny énedet. A nagy célok tisztelettel töltenek meg és méltós
got adnak, amely egy értékes élet szükséges összetevője. Erőltesd magad mások
legnagyobb szolgálatára, az önzetlenséged érdekében. Olvadj össze a dolgok nagy
távlataival, megértve, hogy az ember sorsát a csillagok szabják meg és nem a
közönséges anyag. És akkor fog életed kiteljesedni, kibontakozni. És akkor, tal
n, mint melléktermékhez - eljutsz a boldogsághoz is.
Mi a boldogság? Léted egyensúlya, amelyet mások sugalmazó, fölemelő
derüként, nyugalomként észlelnek; amit te magad belső nyugalomnak érzel, amely
erőt és elhatározást ad; nem érzéki (szenzuális) elégedettség vagy fizikai
jólét állapota, hanem egy belső sugárzás. Ezt egyre inkább tudatosítani fogod,
amint közelebb és közelebb kerülsz hozzá. A boldogság - önmagaddal békében
élni, mialatt az ész egyesül a dolgok nagyobb rendszerével.
A valóban szent emberek, az emberi gondolkodás és lét óriásai, a Gandhik
és Schweitzerek nem keresték a boldogságot, de mi sugárzónak és sugalmazónak
találjuk életüket, amely tele volt csordulásig a nagy célok szolgálatával, s az
ember rendeltetését megmutató nagy eszmék szolgálatával.
A boldogság fogalmát el kell vetni, mivel az rendszerint az ÉN botlásait
elrejtő csapda. A boldogság kulcsa: elveszíteni ÉN-edet és becsvágyadat s
elnyerni egy látást és egy küldetést.
Pi.
ÚJHARTYÁNI HARANGSZÓ, 1991, 3/1
Katolikus családok szövetsége a jövőért - Életszabályok
(Részletek)
1. Családunkkal tudatosítjuk, hogy egyéni életünkben, de főleg a
munkahelyünkön nem az anyagi ellenszolgáltatás a minden. Felsőbb hivatásunk
van. A becsületesen végzett munkánkkal Istennek tartozunk, de tartozunk vele
önmagunknak is, társainknak is és hazánknak is. (Lk.12,15).
10. A tévének építő és nem romboló használatát óhajtjuk. Ezért mindig
előre megegyezünk, hogy a heti tévéműsorokból mit nézünk meg... Gyermekeink nem
lehetnek a tévé rabjai... Minden durva hangvételű vagy agresszív tartalmú
műsort, továbbá a horror vagy pornó tévé- és videom1űsort kizárunk
otthonunkból.
12. Szeressük, óvjuk, ápoljuk a növényeket, fákat, a természetet.
Takarékosan használjuk a vizet. Ne pazaroljuk az áramot. Mosószerek és
mosogatószerek túlzó használatával sem szennyezzük környezetünket.
13. A durva szavakat, sértő hangnemet kerüljük. ... Más családok, más
nemzetiségek, és más nézetű emberek gyűlölő és lebecsülő emlegetésétől is
tartózkodjunk. A tisztelet és megbocsátás szellemében éljünk. Az
emberszeretetet a társadalomban is bátran képviseljük.
14. Költséges anyagiak (műszaki cikkek, autó, hétvégi ház) szerzése nem
lehet életcélunk. Ezek megszerzéséért és megtartásáért nem áldozhatjuk fel sem
egészségünket (másodállások, túlfeszített munkaidő); sem családi összetartoz
sunk buzgó ápolását. A telhetetlen vágyak, és igények hajszája elidegeníti egym
stól a családtagokat, és kemény szívű, érzéketlen önzésbe viszi őket.
"Minden emberi teremtmény kapzsi, de a nyugati kisebbség fölmagasztalta
azt és törekszik is arra. Most spirituális forradalomra van szükségünk. Ez nem
teljesen új dolog. Ez volt Assisi Szent Ferenc látomása, Jézus látomása, Buddha
látomása. Lao Ce látomása. Ők mindannyian egyetértettek abban, hogy az anyagi
gazdagság keresése hibás cél." (Sir Arnold J. Toynbee, brit történész) Az
Nyugat kultúrája terjed a televízió, a kereskedelem közvetítésével, az
olyan mintázatot ad mindenkinek, amelyik megmérgezi az embert és ökológiai
katasztrófához vezet. Észrevétlenül kialakul az "ökonoteizmus" vallása, ami
annyit jelent, hogy a bevásárlás lett az élet útja. Ennek gyökerei a 19. sz
zadban erednek, amikor az elfoglalta a kereszténység által hagyott űrt s
egységre lépet a romantikus egyén-központúsággal. Ez a vallás azt tanítja, hogy
az emberek alapvetően önző lények, hajtóerejük az önérdek és kapzsiság.
Arra bíztatnak bennünket, hogy fogyasszunk többet a demokrácia és a
munkanélküliség csökkentése érdekében. A hirdetések könnyen elérhető
pótszereket ajánlanak a számunkra a megvásárolhatatlan dolgok, mint a szeretet,
barátság,együttérzés
helyett. Ezek a pótszerek már nem elégítenek ki bennünket, s azok rabjaivá v
lunk. Ilyen körülmények között a legtöbb, leghatározottabb dolog, amit
tehetünk, hogy kevesebbet fogyasztunk, ülünk a szobánkban és végiggondoljuk a
teendőinket.
THE NEW ROAD, 22:4, 1992.II.-III. Freda Rajotte: A Planet for the Taking (A
szerzés bolygója, v. kizsákmányolandó bolygó)
A kapzsiság feltételezi, hogy az egyén független a többiektől és mások rov
sára nyerhet. Az anyagi haszonba való belefeledkezés miatt elfeledkezünk
cselekedeteink társadalmi és ökológiai következményeiről.
Nem vesszük észre és nem ügyelünk rá, hogy a teremtés öszefüggő egységének
a részei vagyunk. A próféták figyelmeztettek: "Tiszátalanná lett ugyanis a föld
lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s
megtörték az örökre szóló szövetséget" (Iz 24:4-5).
Jézus is figyelmeztette azokat, akik kincseket halmoztak fel a maguk szám
ra és nem törődnek Istennel: "Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól,
mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." (Lk 12:15,21).
Az ember figyelmeztetést kapott, hogy a gazdag olyan nehezen jut az örök
életbe, mint amilyen nehezen egy teve átjut a tű fokán. A keresztény életmód
korábban az egyszerűséget jelentette. A renaissance korban alakult ki az az új
világkép, amely a világot szétaprózottnak látta, amelyben minden gépies
törvényeknek engedelmeskedik. Ezek - vélték - lehetővé teszik, hogy az ember
uralkodjék a fizikai törvények felett. Az élet szent köre helyett a Földben
ezután csak a kizsákmányolás lehetőségét látták. A föld "forrás" lett, a talaj
- "vagyon", az erdő - "faanyag", a folyó - "energiaforrás", az ember - a haszon
lehető legnagyobb mértékű növelése érdekében kizsákmányolandó "emberi erőforr
s". A bölényeket és a vándorgalambot lemészárolták, hogy utat építsenek a
"haladás" felé. A tengeri oroszlánokat, tengeri elefántokat és rozmárokat
megnyúzták, hogy felhasználják bőrüket. A hegyekből "eszközök" lettek, a
Csendes-óceáni szigetekből veszélyes-hulladéklerakó telepek. A Föld lakóinak
nagyrészét nyomorba döntötték.
A növekvő ökológiai válság kényszerít bennünket rá, hogy átgondoljuk
életmódunkat és visszaemlékezzünk Istenhez való viszonyunkra, aki bennünket
teremtett, s változtassunk a társadalommal való kapcsolatunkon, amelynek minden
egyén a része. Igazságos gazdasági rend a béke és az emberi faj fentmaradásának
alapfeltétele. A teremtés jóléte az emberiség jóléte is.Mert: "Mit ér az
embernek, hogy megszerezi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?" (Mk 8:36)
Uj Ember, 1994 február vége, Krómer István: A bálványimádás
kísértésében...
(Két világszemléletről...) "...Az anyagi világot nem vehetjük
semmibe, felelősek vagyunk-leszünk gyermekeink testi-lelki fejlődéséért.
Ám ezzel kitesszük magunkat, s csemetéinket is annak, hogy
az elkerülhetetlen fogyasztásból a szerzés őrülete felé csúszunk
el S az igazi kísértés sokszor éppen a gyerektől érkezik, aki nehezen
veszi tudomásul, hogy óvodás- vagy osztálytársainak egy sereg olyan
játéka, később ruhája, s ki tudja mije van, ami neki éppenséggel nincs....
A fogyasztás azonban nem célja életünknek, hanem eszköz arra,
hogy Isten akarata szerint mindannyian békében, felesleges gondok
nélkül, testvérként éljünk. A csalóka reklámvilág csodái éppen attól
válnak bálvánnyá, hogy célként kínálják magukat, amikor már
azért élünk, hogy megvegyük azt az autót, hogy részt vegyünk
azon a távolkeleti vagy afrikai társasutazáson. E világ
Istentől elrugaszkodott voltára mint láz a betegségre számos nyugtalanító
jel figyelmeztet. A riasztó méretű környezetszennyezés, az esztelen
fegyverkezési verseny, az éhhalál szélén tengődő embermilliók, sőt
lassan milliárdok.... mind-mind arra utal, hogy hiába a szédületes
technikai haladás, az emberiség változatlanul nem Isten tervei szerint
alakítja sorsát. ... Ha saját élethelyzetünkben őt (Jézust) akarjuk
követni, a létminimum-számításkor inkább lebegjen szemünk előtt a
bengáliai árvíz miatt munkáját veszített 11 (!) éves szövőgyári gyermekmunkás
nyomora, mint a nyugatnémet középosztály életszínvonala. Nem
a nyomor a példa, de figyelmeztet, hogy a mi szegénységünk más milliók
számára az álmok netovábbja, s ha netán a lelkiismeretünk ezt nehezen
tűri, inkább ajándékozzunk a nálunknál több szükséget szenvedőknek,
mint utánozzuk a felesleges javak unalmába fulladókat..."
Ollózta:
Pi.
* Ha tüntetünk, ha nem, a dolgok mennek a maguk útján
* Az embereket nem lehet meggyőzni, csak az időnket vesztegetjük
* Csak megolajozzuk a rendszert, esetleg csak késleltetünk
* Mindig másokat fölszólítani, foglalkozás önmagunkkal
* Ha magam csinálom, meggyőzőbb, mintha csak hirdetem
* Környezetmegterheléssel megtermelt pénzek elverése
* Ökológiát városban nem lehet csinálni: hol termelek babot? Hová teszem
a naphőgyűjtőt?
* A városi drágább: több energiát fogyaszt, több szemetet csinál, nagy a
bűnözés
* A városban mindenért fizetni kell, falun kevés pénzből is meg lehet élni
* Falun más ember lesz belőlünk: visszatérünk a természetbe
* Lehet gombászni, halászni, bort csinálni, kertészkedni, állatot
tartani, méhészkedni
* A városnak nincs jövője, válság esetén összeroppan: mindent kívülről
hoznak be
Rózsa Sándor
A püspök fölszentelte a Mammon egyik templomát!
"Eddig ilyesmire még nem kértek meg, mégis örömmel vállaltam, hogy
felszenteljem a Volksbank új épületét - mondta dr. Takács Nándor
megyéspüspök szombaton délelőtt Székesfehérváron, a Táncsics utcában
egybegyűlt százak előtt." (Fejér megyei Hírlap, 1996 ápr. 29.)
A Mérleg (negyedéves, rangos katolikus folyóirat, Münchenben
szerkesztik) friss száma hoz egy tanulmányt egy amerikai professzortól,
amelyben az egyházi erkölcstan fejlődését elemzi: hogy 1890-ben, két évvel
azután, hogy az utolsó országban is (Brazília) hivatalosan eltörölték a
rabszolgaságot, a pápai tanítás is megszüntette a rabszolgaság másfélezer
éve tartó katolikus jóváhagyását, továbbá a II. Vatikáni Zsinat szintén
másfélezer év hivatalos inkvizíciója után meghirdette a vallásszabadságot.
Mindez igen szép, valóban fejlődés. De ugyanezen tanulmány fejlődésként
értékeli azt is, hogy az egyház a múlt században megszüntette a kamat
tilalmát, amely még az Ószövetségből ered.
A jelen világméretű adósságválságban, amely a szegények és a természet
kiszipolyozásának módja, az egyháznak a Jubileumi Évet, az
adósságelengedést, az osztozó és szolidáris társadalmat kellene
hirdetnie.
Valójában nem fejlődésről van szó tehát, hanem a hatalmi viszonyok
változásaihoz való alkalmazkodásról.
"Kimentek a tankok, bejöttek a bankok."
Az egyházi vezetés uralkodó vonala mindig hamar megáldja a hatalom új
formáit.
Nyelvőrség
Szilágyi Ferenc: Bökversek
Idegen a fővárosban
Tessék mondani mán: ez a föld itt még Magyarország?
káprádzik a szemem: annyi a snack meg a drink;
hot dog mordul rám s topless-ben vetkezik a nyelv
ősi mívoltából; mily fura Bábel ez itt?
Véletlen sincs már üzlet, csak shop s mini market
ahol nemzeti nyelv áron alul eladó.
(Édes Anyanyelvünk 1994. június)
Rozslay György és Bálint András (Édes Anyanyelvünk), valamint Fidusz és
Tombi javaslatai:
Alternatív = kettős, vagylagos; Dereguláció = a szabályozás
megszüntetése; Diszkrimináció = hátrányos megkülönböztetés; Eszkaláció =
kiterjesztés; Evidencia = nyilvánvalóság, bizonyosság; Farm = major,
majorság, majorbirtok, majorgazdaság; Farmer = majoros, majorbirtokos,
majorgazda; Integrálódik = egységesül, összegződik; Laptop: Ölgép,
ölszámgép; Legitim = törvényes, jogszerű; Preferencia = kedvezmény,
előnyben részesítés; Regionális = körzeti, területi, tájegységi; Szponzor
= jótálló, kezes, támogató, védnök; Trend = a változás tartósan
érvényesülő fő iránya.
(A major szó latin eredetű és a németen keresztül került hozzánk, de már
a Károli féle bibliafordításban előfordul.)
Thoreau Waldenjének Szöllősy Klára által készített kitűnő fordítását
olvasva döbbentem rá igazán, mennyire szegényes mai nyelvünk. Hogy idáig
jutottunk, abban jelentős szerepet játszik, hogy a bámuláda
térhódításával, a közösségek szétbomlásával egyre kevesebbet olvasnak,
beszélgetnek az emberek, vagy ha olvasnak, akkor is többnyire értéktelen,
nyelvileg szinte sivataginak nevezhető műveket (inkább: műket). A sajtóban
(szerintem a sokak által médiának nevezett tévé és rádió is sajtó!)
megjelenő műsorok pedig még tovább mélyítik ezt a szegényülési folyamatot.
De a legfájóbb számomra a reklámok erőszakos terjedése, amely talán a
legnagyobb veszélyforrás. Azt agyonhasználattal teljesen elértéktelenítik
egyes szavainkat.
Fidusz
Adaptál = átvesz, alkalmaz; Aspektus = tekintet, nézőpont, látvány,
jelleg, arculat, küldő; Demonstráció = tüntetés, tiltakozás; Deviáns = a
szokásostól eltérő; Direktíva = irányelv; Eliminál = eltávolít,
kiküszöböl; Evidens = nyilvánvaló, magától értetődő; Hezitál =
bizonytalankodik, tétovázik; Hierarchia = rangsor, ranglétra;
Interpretáció = értelmezés, magyarázat, vagy előadásmód; Kompetens =
hozzáértő, szakavatott; Kardinális = alapvető, nagy fontosságú,
sarkalatos; Koncesszió = engedmény, kedvezmény; Konstatál = észlel;
Kreatív = ötletdús, teremtő, alkotó; Kvázi = látszólagos, nem igazi; Lobbi
= kijárás, érdekkijárás; Marketing = piacszervezés, piac-befolyásolás;
Normalizál = megszilárdít, rendbe hoz, rendes állapotba hoz; Opció =
választási lehetőség; Precedens = előzmény, minta, példa; Propagálás =
terjesztés, népszerűsítés, meghirdetés; Publikus = nyilvános;
Prognosztizált = jósolt, előre jelzett; Rigorózus = merev, szigorú.
Nyelvőrség
Science, 267:5202:1272, 3 March 1995. Ann Gibbons: Languages' Last
Stands (A nyelvek utolsó hadállása)
Kaliforniában, 87 éves korában meghalt Edna Campbell Guerrero s most
népének, az északi pomo törzsnek a nyelvét már csak egyetlen - 80
éves - asszony beszéli. A bolygó mintegy 6000 nyelvének a fele kihalásra
van ítélve, mert azokat már nem tanítják a gyerekeknek. Saját nyelvük
helyett ugyanis a 600 legjobban ismert nyelv valamelyikén kell tanulniuk.
Michael Krauss nyelvész szerint katasztrófa fenyeget, mert 2000 táján
a ma még élő nyelveknek csak 5-10%-a fog létezni! A történelem előtti
korban még 10-12000 nyelv létezett. A nyelvek azért is pusztulnak,
mert a kormányok elnyomják azokat. Ausztráliában pl. a lardio-nyelv
elnyomása olyan cselekedet, mintha bombát dobnának az egyetemi múzeumra!
A nyelveket nem csak a kormányok politikája fenyegeti, hanem a drótposta,
a drótnélküli telefonhálózat, a műholdas tévéadások, - s mindezek elsősorban
angol nyelve. Az angol uralma mindenképpen elősegíti a nyelvek kihalását.
Pi.
Nyelvőrség
Édes Anyanyelvünk XVII./3, 1995. június, 1. o.: Szilágyi Ferenc: Európa felé
Már nem Sári, Mari s Piri, Örzsi otthon a nagylány;
Anette és Nicolette, Rita, Jeanette meg Yvette -
bár a nagypapa így ismétli csak egyre: Ivott az!
s hogyha fiú unokát szül menye: lészen Ivó.
Ám e veszély se nagyon környékezi már hazánkat:
gyermek helyett eb lett a családban a sikk:
óh, de nem ám Bundás, Tisza, Talpas, Bodri, se Morzsi:
Rex, Lucy, Lord, Néró, Gipsyke, Bobby, Pluto.
Íme a mellékelt jegyzék a kiküszöbölendő idegen szavakról:
analizál = elemez, megvizsgál
bokszoló = ökölvívó
ceremónia = szertartás
diagonális = átlós
direkt = egyenes, közvetlen
futball = labdarúgás
kommunikál = közöl, értesít
kritika = bírálat
leukémia = fehérvérűség
meccs = mérkőzés
masszőr = gyúró, dögönyöző
morbid = kóros, beteges
minoritás = kisebbség
prioritás = elsőbbség
inspiráció = ihlet, sugalmazás
rasszista = fajgyűlölő
provokál = kihív, sért, előidéz reagál visszahat
szféra = hatáskör, érdekkör
staféta = váltó
spekulatív = elméleti, haszonleső
rehabilitál = jogaiba visszahelyez
fluktuáció = ingadozás, hullámzás
deklaráció = nyilatkozat, kijelentés
korrekció = (ki)javítás, hibaigazítás
abszolút = teljes, feltétlen, korlátlan
konszolidál = állandósít, megszilárdít
kohézió = összetapadás, összetartás
energia = tetterő, életerő, erő(hatás)
profi = hivatásos, szakmai, szakértői
pozitív = tényleges, igenlő, határozott
indiszponált = gyengélkedő, lehangolt
publikál = közzétesz, kiad, megjelentet
mandátum = megbízás, meghatalmazás
platform = emelvény, célkitűzés, szándék
kapacitás = képesség, tehetség, térfogat, befogadóképesség
És győzött az autóbusz. Győzött az internacionális. Az inzultus is
győzött, az incidens és az intrika. Győzött persze a príma. Meg az
impresszió, az orientáció. Az egzotikus is győzött. Az akkor ezer magyarra
jutó egy szállóvendég már akkor is győzött Budapesten a neki kedvezésben a
bennszülöttek "komplikált" nyelve felett...
Már akkor is inkább csak torz módon újult nemzeti létünk kötőszövete és
rongypokróca: a magyar nyelv. Mert hisz simán győzött az ankét, a víkend,
a sofőr. A rúzs. Győzött a heppiend. Győzött a progresszió. Győzött sok
akció és győztek a tendenciák. Győzött a koncepció, a platform. Győzött a
garázs és a sztár. A szenzáció is győzött. ...
(Mi minden győzött még ezenfelül? A perfekt. A defekt. A korrekt. A
turné, a túra, partitúra és garnitúra. Szolárium. Ventilátor. A garancia,
a gardrób, a bróker, a lízing. A szerviz. A konténer. A fitt, a sitt és a
snitt. Győzött a masszázs. A kozmetika. ... A team, a stop és a stopper. A
pavilon, a poszter, a program. Az információ és a kommunikáció. A
nonprofit és az interaktív. Az extra, a szuper, a plusz. ... Győzött a
sztereo, a szett. Győzött a sampon, a teflon, a szinkron, a fax, a
digitális. Győzött a profil meg annak az imázsa. A kombinált és a
preparált. Győzött a panelban a konvektor és a radiátor. A disztribútor,
ami nem bútor. ... Győzött a rekord, győzött a rekorder. Kamkorder.
Tinédzser, menedzser, dekóder. A szenzor, a szonda. Győzött a show. ...)
Mert - figyelmezz! - fentebb bizony csak azokat a szavakat, azoknak is
csak egy részét soroltuk, amelyek - már győztek. Hatvan eltelt év még
jobban megszilárdította előrenyomulásukat. Kereken száz éve ezen a napon
halt meg nyelvünk jeles őre, Szarvas Gábor. És egy híján hatvan éve halott
megidézője is. ...
Persze ha csak ezek győztek volna: a más ízű, más tagú, más szavak! De
győz a lejtésük, hajlításuk, illeszkedésük. S győz velük a gondatlanság
szutyka mirajtunk, meggyengült hadon. Nekik ez a győzelem nem hibádzik.
Nélkülünk sem leszünk mások. Bennünk túl nagy az alázat a csiricsáré
csillogás előtt.
...kiebrudalni nem kell - nem is lehet - a sok-sok győzőt, csak elérni,
ne zúduljon ránk csőstül. Ne tóduljon be csapatostul, lábujjhegyen járjon
a magyarok régi szentélyében, ami a nyelvük - míg van nép, mely ezzel él.
Emberek maradnánk akkor is, ha kitérnénk belőle. Csak már a magyarul
hallott anyaszóval többé sose szólna hozzánk sem saját gyermekünk, sem
más. Sem pedig Kosztolányi.
(Beküldte U.Zs., ollózta Pi.)
Vásárolj magyar árut!
egalizál: egyenlít
gründol: alapít
affér: ügy, eset
biográfia: életrajz
ignorál: semmibe vesz
indirekt: közvetett
argumentum: vita, érv
destrukció: rombolás
szimpatikus: rokonszenves
variáció: változat
komplex: bonyolult
pesszimista: borúlátó
szituáció: állapot, helyzet
emancipáció: egyenjogúsítás
protestál: tiltakozik, óvást emel
eminens: kimagasló, meghatározó
perspektíva: távlat, látvány, kilátás
aktív: tevékeny, cselekvő, tényleges
ratifikál: jóváhagy, beiktat, becikkelyez
menedzser: igazgató, vezető, ügyvezető
demonstrál: bemutat, kimutat, megmutat
kompenzáció: kiegyenlítés, kárpótlás, kártérítés
Miért mondjátok, hogy tinédzser, vagy jobb esetben tizenéves, amikor
van egy szép, rövid magyar szavunk, ami nemcsak tökéletesen fedezi ezt a
korosztályt, hanem még jellemzi is: serdülő.
Miért mondod, hogy meginvitáltam Jánosékat ebédre, amikor meghívtad
őket?
Miért mondjátok, hogy asszisztálni fogtok nekik, amikor támogatni,
segíteni fogjátok őket?
Miért mondjátok, hogy az import 2%-kal növekedett, amikor a behozatal
növekedett?
Miért mondjátok, hogy radikális változtatásokat fogtok eszközölni,
amikor erre három kitűnő magyar szó van: gyökeres, alapos és mélyreható.
Egyik sem tetszik vagy talán nem ismeritek egyiket sem?
Miért mondjátok, hogy illúziókat kerget, amikor egy gyönyörű magyar
szóval ábrándokat kergethet?
Miért mondjátok, hogy a rendőrök narkotikumokat találtak, amikor amit
találtak, azok kábítószerek voltak?
Miért mondjátok, hogy a lakásotok komfortos, amikor azt akarjátok
kifejezni, hogy kényelmes?
Miért mondjátok, hogy a pályázat precíz, amikor mondhatnátok, hogy
pontos vagy szabatos?
Miért mondjátok, hogy ez nonszensz, amikor ostobaság és képtelenség áll
a rendelkezésre, de egy harmadik gyönyörű magyar szó is: badarság.
Miért nem használtok magyar szavakat, amikor magyarul beszéltek?
(Beküldte Isépy Dezső)
B. 1. Csak álltok szótlanul, a dárda földre hull, ||: itt más erö az Ur ! :||
2. Az éj, az hosszú volt, de eltünt már a Hold, ||: a hajnal felsikolt. :||
3. Elég volt már elég, fénnyel hinti az ég ||: az új nap reggelét. :||
4. Virágban áll a rét, virágos úton át ||: valaki jön feléd. :||
5. Virágban áll a rét, virágos úton át ||: Jézus jön feléd. :||
G. R. Minden mi él csak Téged hirdet, minden dicsér, mert mind a műved,
Azzal, hogy él ezt zengi Néked: "Dicsérlek én, dicsérlek Téged!"
1. Dicsér az ég, Nap, Hold és csillagok, fény és sötét, nap, éj és hajnalok,
Dicsér a szél, felhő és hóvihar, a víz s a tűz megannyi tiszta dallal.
2. Dicsér a Föld, dicséri szent neved, mint jó anyánk táplál, s ad eledelt,
Virág gyümölcs,zöld fű,fa,hegyvidék, tó és folyó, síkság és büszke bérc.
3. A nagy világ létével énekel, szavunkra vár, hogy hangja dal legyen.
Zúgjuk tehát ég és föld énekét, zengjük velük: nagy Isten áldott légy!
K. 1. Kelj fel, aki görnyedtél, mert győzött az élet:
A hatalom és a dicsőség örökre övé lett
2. Nyisd ki szemed hunyorgó, mert itt a gyógyító napsugár;
Szelíd fényétől nincs mit félni már!
3. Lehull a bilincs a rabokról, nyílnak a zárak,
Virág - özönben, hajnali szélben az új tavasz illata árad!
4. Tedd le a szerszámot kőműves, tudós csukd be a könyvedet,
Langyos párában úszik a föld, odafönn tiszta fény lebeg.
5. Jöjjetek énekelni mind, jöjjetek virágokat hinteni,
mert az öröm napfénye tündököl és eltűntek a sötétség szörnyei!
R.||: Győzött, győzött az élet! :||
Dó, egy domb, egy szép zöld domb,
Ré, egy rég nem látott rét,
Mi, egy em, egy hosszú i,
Fá, a fák fölött az ég,
Szó, ez szórakoztató,
Lá, és örül a világ,
Ti, ti tudjátok is már,
hogy most újra itt a dó.
Weöres Sándor: Vásári képmutogató regős
A tájrongáló
Ez pedig itt senki más:
fasorok irtója,
mesebeli fanyüvő
késői utóda,
csillog-villog keziben
a hatalmas balta,
s hol jegenyesort talál:
uccu neki rajta!
Nem kell nékünk bükk, se tölgy,
legyen az út széles,
modern világforgalom
roppant terebélyes,
vágtasson a gépkocsi
fátlan sivatagba,
úgyse néz a bent-ülő
se jobbra, se balra.
Hatályba lépett a 14/1993 (IX.2.) IKM sz. rendelet. Ennek
értelmében a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységeket
szabályozó 12/1972 (VI.5.) BkM sz. rendelet 3. paragrafus (5)
bekezdése így szól: "(5) Tilos reklám közzétételére
közterület-használati engedély nem adható ki. Tilos reklám
közzététele esetén a közterület-használati engedélyt
haladéktalanul vissza kell vonni."
Most tehát már rajtunk a sor: ahol tiltott cigaretta- vagy
szeszesital-reklámot észlelünk, nem panaszkodhatunk tovább,
hogy milyen csúnyaságokra képesek ezek a hirdetők, de nem is
várhatunk az önkormányzatok rugalmas intézkedésére. Azonnal
kezdeményeznünk kell a közterület- használati engedély
visszavonását.
ÚJHARTYÁNI HARANGSZÓ, 1991, 3/1
Katolikus családok szövetsége a jövőért - Életszabályok
(Részletek)
1. Családunkkal tudatosítjuk, hogy egyéni életünkben, de főleg
a munkahelyünkön nem az anyagi ellenszolgáltatás a minden.
Felsőbb hivatásunk van. A becsületesen végzett munkánkkal
Istennek tartozunk, de tartozunk vele önmagunknak is,
társainknak is és hazánknak is. (Lk.12,15).
10. A tévének építő és nem romboló használatát óhajtjuk. Ezért
mindig előre megegyezünk, hogy a heti tévéműsorokból mit nézünk
meg... Gyermekeink nem lehetnek a tévé rabjai... Minden durva
hangvételű vagy agresszív tartalmú műsort, továbbá a horror vagy
pornó tévé- és videoműsort kizárunk otthonunkból.
12. Szeressük, óvjuk, ápoljuk a növényeket, fákat, a
természetet. Takarékosan használjuk a vizet. Ne pazaroljuk az
áramot. Mosószerek és mosogatószerek túlzó használatával sem
szennyezzük környezetünket.
13. A durva szavakat, sértő hangnemet kerüljük. ... Más
családok, más nemzetiségek, és más nézetű emberek gyűlölő és
lebecsülő emlegetésétől is tartózkodjunk. A tisztelet és
megbocsátás szellemében éljünk. Az emberszeretetet a
társadalomban is bátran képviseljük.
14. Költséges anyagiak (műszaki cikkek, autó, hétvégi ház)
szerzése nem lehet életcélunk. Ezek megszerzéséért és
megtartásáért nem áldozhatjuk fel sem egészségünket
(másodállások, túlfeszített munkaidő); sem családi összetartozásunkat.
Dönts magad! Milyen az életsílusod? Élet-sílus-társasjáték.
3-6-an játszhatják. 8-12 éves gyerekekkel is remekül lehet már
játszani, de a 14 éven felülieknek kifejezetten élvezetes. A
játék a mindennapok döntéseiről szól, azok hogyan befolyásolják
saját életünket, másokét és a Föld jövőjét, milyen
következményekkel járnak döntéseink? Ha elfogadjuk a játék
kihívását, ha merünk vitatkozni játék közben, s néha
fölfedezzük, hogy saját viselkedésünk is kérdéses lehet, akkor
ez a játék elérte célját.
- Kérünk minden testvért, hogy a szmogos februári hónapban, más barátaival
sorsközösséget vállalva a u t ó n é l k ü l jusson el az esedékes
közösségi találkozóira.
- Hasonlóan kérjük, hogy 1995. április 22-én, a Föld Napján mindnyájan
tartsuk meg az autózási tilalmat, használjunk tömegközlekedési
eszközöket ill. biciklit. Akik eleve így élnek, valamilyen más,
hasonló súlyú vállalást vegyenek magukra.
HULLADÉKKEZELÉS
1. koncepció: Az élet, mint anyagáramlási folyamat
Tevékenységek: Mit dobsz el? Egynapi családi lista... Mit dob
ki az iskolád? Mit dob ki egy üzlet, egy farm, egy gyár?
Számolj: mennyi mindez egy év alatt a városodban, az
országodban? Hogy változik mindez az időben? Előrejelzés...
2. koncepció: Nincsen olyan, hogy "el..." Tevékenységek: Mi
történik az eldobott papírral, a konyhai hulladékkal, a kémény
füstjével? Menj el egy zsákkal, és szedd össze a hulladékokat.
Mi lenne ezekkel, ha nem szednéd össze? Látogasd meg a
hulladéklerakót, égetőt, stb. vagy recikláló berendezést. Mi
történik azokban? Csinálj ezekre vonatkozó 50 éves
előrejelzéseket! Különféle hulladékok (ipari, mezőgazdasági,
háztartási) kémiai összetételét igyekezzél megadni. Végezz
méréseket a környezetedben a kémiai anyagokra, származékokra
vonatkozólag.
3. koncepció: Minden jön valahonnan... Visszafelé követve az
anyagokat, honnan jöttek? Tevékenységek: Menj végig az eldobott
dolgok jegyzékén: honnan jöttek? Az élelmiszereid, ruháid, a
kocsi, az energia... Számolj ... felhasználást. Számítsd ki
az ország, a világ tartalékait... A megújuló forrásoknál
számold ki a megújulás idejét. Gondold végig, mennyire etikus,
amit teszünk. Ha nem, miért nem?
Van egy liter égett (használt) olajad; mit csinálsz vele?
- WC-be öntöm
- lefolyóba öntöm
- elégetem
- megetetem a házi állatokkal
- összegyűjtöm, és mással tüntetem el
Mivel a leggazdaságosabb utazni a Balatonra?
- vonattal
- autóval
- kerékpárral
- repülővel
Hogyan világítsunk olvasáshoz?
- sok nagy teljesítményű izzó
- egy jól elhelyezett lámpa
- gyertya
Hogyan szellőztessünk?
- röviden, sok ablakot kinyitva
- egy ablakkal, hosszú ideig
- folyamatosan, résre nyitva az ablakot
A vasárnapi húsos tálban marad egy csomó zsír, bőrdarabkák,
miegyéb. Mit tegyek vele?
- kiöntöm a WC-be
- kiviszem a kertbe a diófa alá, mert ezt a trágyázást szereti a
fa, és a WC se dugul el.
Ez egy kiskori emlékem, amikor még kertes házban laktunk, anyu
mindig így csinálta. Most már panelházban lakunk, többé nincs
diófa, és több ötletem sincs.
Krumplihéj felhasználása:
- szemétbe dobás
- komposztáló helyre teszem
- elégetem
Mibe csomagoljuk az uzsonnát?
- folpackba
- alufóliába
- többször használható műanyag uzsonnásdobozba
- szalvétába
Üdítőitalok közül melyiket vásároljuk?
- üveges
- dobozos
- műanyag flakonos
Mivel fésülködjünk?
- természetes eredetű, teknőchéj fésűvel
- állatszőrből készült kefével
- műanyag fésűvel
- elektromos hajkefével
Különbséget kell tenni a mértékletesség, szűkölködés és hiány
között. Az első: jele, hogy egy kultúra mentes a felhalmozás
őrületétől, az embereknek kevés tulajdonuk van, s a pénz csak
mellékes szerepet játszik. Amiért másutt kemény készpénzzel kell
fizetni, azt itt a közösség, a rokonság segítsége hozza létre.
"Alacsony jövedelmű" társadalom, mégsem éheznek. A hagyományos
mexikói faluban a magán-felhalmozást elítéli a közösség.
Szűkölködés: ha a parasztokat, nomádokat, törzsi népeket elűzik
a területükről... A hiány a modern szegénység velejárója, olyan
társadalomban, ahol a pénz elsőrendű fontosságú.
A Földön 5100 féle nyelvet beszélnek. 99%-át Ázsiában,
Afrikában, a Csendes Óceán vidékén és Amerikában. Egy
százalékukat Európában. Nigériában 400 félét, Indiában 1682-t,
Közép-Amerikában 260-t. A nyelvek éppen olyan gyorsan halnak ki,
mint a fajok, egy nemzedék múlva már talán csak 100 féle lesz
(!). Világ- szerte pusztulnak a kultúrák: globális monokultúra,
Gleichschaltung.
Ököritón ugyan sohasem voltam, de ennek a falunak ugyanaz a
kálvinista népe van, mint egész felső Szatmárnak, s különösen az
ecsedi láp többi falvának. ... Sohasem felejtem el azt a
sajátságos benyomást, ami elfogott, amikor bekerültem az ecsedi
láp világába. Pedig akkor már nem volt meg a láp. Éppen
kiszárították, s azokban az években termett először a nád és a
sás, meg a végtelen területű ingoványok területén rengetegre
nőtt a kukorica. Ámde ott ült még a nép lelkén akkor is a láp
világa, amely egy évezreden át megőrizte az ősi magyar
életmódnak és életfelfogásnak némi színét és illatát. S a
parasztok éppen akkor komoran szidták, s véres düh
ingerlékenységével feszegették, hogy játszották ki őket az
urak. Elvették tőlük a csíkászó, halászó, nádtermő szabad vizet,
amely kenyeret adott és híven gondoskodott a maga népéről. Még
ott rohadt a háló az eresz alatt, a halkas a színben, a kutya
ott kapart egy-egy földdel befolyt csíkverem gödrében, de már
nem volt víz, az új Krasznán mezítlábas gyerekek szaladgáltak
át, sehol sem ért kötésnél mélyebb vizet a pulya. De csak
legalább, ha már föld maradt a helyén, öles kukoricát termő
föld, nekik maradt volna. De jöttek az urak, a nagyurak,
idejében, még mikor víz alatt volt a világ, s összevásárolták a
nép lápilletményét három forintjával, öttel, adtak nekik jó,
kiélt szántóföldet érte, ott, a falu közelében, s örült a
paraszt, hogy húsz hold vízért egy holdat vagy kettőt, vagy csak
háromvékást is kapott; mert ugyan ki hitte volna, hogy legyen
idő, mikor vederrel kell a lápra hordani a vizet!... Hanem aztán
megjött a képtelen csoda, hamar eljött a tavasz, mikor
milliószámra feküdt a hal a száradó pocsolyában, kapával
gereblyélték; s mikor hiába jöttek madarak ezerszámra, nem
találtak helyet, ahová fészket rakhassanak. A gém, a szárcsa, a
sok vízimadár rémülten kóválygott ősi hona körül, mint a paraszt
s egyforma irigyen s keserűn látták, hogy kijátszották őket az
urak az otthonukból.
ZÖLDÖVEZET 1., p. 14. Nancy Carlsson-Paige, Diane E. Levin:
Szombat reggeli beetetők - avagy a játékipar átveszi a gyermekek
televíziója felett az ellenőrzést
Miként kapcsolódik a játékipar a TV gyermekműsoraihoz -
Amerikában? 1982-ben 1-1.5 órában sugároztak erőszakot,
1988-ban már 27 órában. Egyre több olyan játékot lehet kapni,
amelyek tévésorozatokhoz kapcsolódnak, 4 év alatt 500%-kal nőtt
a játékok eladása, két karácsony előtt is vezető helyen állt a
GI Joe (Dzsiájdzsó), s az eladott játékok 80%-a végtelenül
erőszakos. A gyerek- játékipar milliókat költ arra, hogy a
fiatalokban kialakítsa a fogyasztási szokásokat. 18 éves
korára az EÁ-ban polgára már 350.000-640.000, minden művészi
értéket nélkülöző, szórakoztató filmet látott. Korábban a
játékhirdetéseket ellenőrizték, de ez a Reagan-kormányzat alatt,
84-től teljesen megszűnt. A játékgyártók beléptek a
gyerekműsor-üzletbe, a sorozatokat és játékokat árucsomagként
kezelik, 87-ben már a gyerektévés-adások 4/5 részét ellenőrizték
a játékgyárak.
Megszűnt a gyerek önállósága, már csak a TV-ben látott és
azzal azonos, üzletekben kapható alakokkal, harci játékokkal
akar játszani. A GI Joe szereplőkészlet tervezésénél úgy
számoltak, hogy a mintegy 5 alak 2 évente kicserélődik. Egy
játéknak csak egyfajta szerepe van, s a tv-sorozat újabb
fejleményei szerint a gyerek újabb és újabb alakokat, tárgyakat
akar.
Ehhez jönnek a GI Joe edzőcipők, Rambó tányérok, Transzformer
trikók, stb. 1990 tavaszán Tini Nindzsa Teknős alakot 200
vállalat 1000 termékéhez használták fel. A lányok számára más
játékokat fejlesztenek ki: Barby, Cindi, Jem, Tündi-Bündi maci,
stb. A babáknak mindig a legújabb divat szerint kell öltözniök,
hajviseletük is csak teljesen divatos lehet.
A kormány visszahúzódott attól, hogy védelmet nyújtson, a
játékipar korlátlan haszonhoz jut. Svédországban nem így van.
Ott a gyermekek játékkörnyezetét nemzeti szinten szabályozzák,
nem jelentenek a gyerekek (és szüleik) szabad prédát. Abban az
országban a modern hadviselés 1913 utáni korának fegyvereit nem
lehet játékokkal ábrázolni! Hasonló intézkedéseket
foganatosítottak Finnországban és Norvégiában is. Az EÁ-ban a
szülőnek már nincsen beleszólása abba, hogy a játékipar milyenné
alakítja gyerekeinek lelkét.
Sok gazdasági fogalmat újra meg kell határozni, pl. a
hatékonyságot, a költséghez viszonyított hatékonyságot, a
hasznosságot. Schumacher így írt: "Nevezz egy dolgot
erkölcstelennek vagy undorítónak, lélekölőnek vagy embert
pusztítónak, a világbékét vagy a jövő nemzedékek jólétét
fenyegetőnek: amíg nem bizonyítod, hogy az "nem gazdaságos",
addig valójában nem kérdőjelezted meg a létezéshez, növekedéshez
és virágzáshoz való jogát."
Sok gazdasági fogalmat újra meg kell határozni, pl. a hatékonyságot, a
költséghez viszonyított hatékonyságot, a hasznosságot. Schumacher így írt:
"Nevezz egy dolgot erkölcstelennek vagy undorítónak, lélekölőnek vagy embert
pusztítónak, a világbékét vagy a jövő nemzedékek jólétét fenyegetőnek: amíg nem
bizonyítod, hogy az "nem gazdaságos", addig valójában nem kérdőjelezted meg a
létezéshez, növekedéshez és virágzáshoz való jogát."
Vágyunk egy univerzumra, ahol harmonikus együttélés lehetséges az emberek
és a többi létezők között, ahol az ember, aki minden létező középpontja, a
harmóniában és egységben forgó univerzum egy kerékküllőjeként szolgálhat.
A tudomány akkorára nőtt, hogy néha már átvenni látszik a hatalmat az
emberi létezés felett. A tudomány az emberi alkotóerőnek csupán egy területe,
amit úgy kell használni, ellenőrizni és méltányolni, mint pl. a zenei vagy
képzőművészeti alkotásokat. A tudomány a múltban a természet meghódítását és
kizsarolását célozta meg. Ma ezek a tudományok kényszerítenek minket új
erkölcsi mérték fölállítására. A természet igényli a szeretetet.
Ma a kutatásokat beszűkítik kicsiny és behatárolt részekre, és így
elvesztik az átfogó célt és központot, ezzel eltérnek a tudomány eredeti céljá-
tól, vagyis az emberi boldogság elérésétől, sőt saját találmányaikkal dúlják
szét boldogságukat. A tudomány széttöredezettsége analóg egy olyan testtel,
mely szétszórt sejtekből áll és nincs benne élet.
A tudás teljes skálájának nincs semmi jelentése, ha nem értjük meg ennek a
tudásnak irányát és célját. Az értékstandard kutatása ennek a célnak a kutatása.
Minden személyiségben benne rejlik a szeretet képessége, a jóság, a szépség és
mindezek kifejezésének lehetősége.
A modern ember katasztrofális. Az ember elvesztette éltének valódi célját
és a személyes élvezetet tette érdekeltsége központjába. Ennek eredményeként az
emberi személyiség mechanizálódott, ... semmibe veszi a hitbeli és szellemi
tényeket. Az ember és társadalma széttöredezett. Az ember a hatások világában
él, ahol nem találni abszolút értéket. Egy Abszolút Oki Tényező ideálja és
célja lehet az csak, ami az aktivitás irányát és célját megadhatja. Ez az ideál
a szeretet. A szeretet nem az emberiségből ered, a szeretet végső eredete egy
abszolút, változatlan oki szubjektum - Isten.
Kit ne hangolna imára a természet szépsége, kiben ne hozna létre belső
békét és kiben ne váltana ki csodálkozást egy virágzó fa, a lenyugvó nap, egy
hegyes-dombos vidék látványa. Ilyen élményekben - sajnos - egyre kevesebben
részesülnek, mert növekszik a városlakók száma: ezek távol élnek a
természettől. Szennyezett a levegő, a környezet, mindenütt vegyszereket hasz-
nálnak, irtják az erdőket. Az élet csupa rohanás, nincs idő csendes szemlélő-
désre. Arra a legkevésbé gondolunk, hogy mi is ennek a teremtett világnak a
célja. "Az élőlények és a környezetük viszonyában mutatkozó rendellenesség -
az ökológiai dráma - mérete mutatja, hogy a kapzsiság, az önzés - az egyének-
ben és a társadalomban - mennyire ellentétes a teremtés rendjével. Nem
akarjuk észrevenni, hogy világunkban a kölcsönös függés törvénye uralkodik."
(II. János Pál, Üzenet a Béke Világnapjára, 1990. január 1.)
...Az ökológiai válság lényegében az erkölcsi élet válsága. ... Ahelyett,
hogy ügyelnénk a természet összhangjára, alkalmazkodnánk igényeihez, inkább
kizsákmányoljuk, kincseit összeharácsoljuk vagy megrongáljuk. Az ember önkényét
megérzi a föld és a nagyvilág. "Ezért öltözött gyászba az ország; elpusztul
minden lakója; a mező vadjai, az ég madarai, a tenger halai is mind
elpusztulnak." (Oz 4,3) ...
A környezetvédelem cselekvő és állandó részvétel a teremtés összhangjában,
a Teremtő szándéka szerint...
+Emberek, állatok, növények tulajdonságai
A gyermek szeresse az állatokkal, természettel
kapcsolatos meséket, és ismerjen olyan
emberi, erkölcsi sajátságokat, melyek az
egész élővilágban megtalálhatók (pl.
segítés#, kicsinyek gondozása, igaz
tettek és gondolatok, testvérek#,
barátok összetartása#, szülők tisztelete#,
önfeláldozás stb.) Ismerjen és helyesen
értékeljen csak az emberre jellemző
jó- ill. kerülendő tulajdonságokat.
Rajzzal, bábozással, szerepjátékokkal
elevenítsék meg az eseményeket, és így
készüljenek fel a helyes magatartási
formák elsajátítására.
+Ünnepeink
A gyermek ismerje meg a család, a nemzet,
a vallási közösségek főbb ünnepeit#. Az
ünnepekre való felkészülés során ismerje
meg az ünnepelt esemény erkölcsi tartalmát#.
Az ünnepekre adással (ajándékozással#),
jócselekedetekkel#, kedvességgel készüljön.
+A nagy tanítók
A gyerekek ismerjék meg a a különböző korok nagy
tanítóit (pl. Mózes, Jézus), a különböző kultúrák
(Európa, India) népmeséiben, legendáiban
tükröződő erkölcsi tanításokat. Ismerjék
korunk magyar mesetanítóit (Móra Ferenc#,
Fekete István#, Gárdonyi Géza, Benedek Elek),
és értsék néhány történetük mondanivalóját#.
Tudják megnevezni és jellemezni néhány
közismert szentírási történet főszereplőit
(pl. a jó pásztor, az irgalmas szamaritánus#,
a tékozló fiú, Jézus hegyi beszéde#,
a megtalált kincs, Jézus és a gyermekek#)
+Megbocsátás, bocsánatkérés
A gyerek legyen képes megkülönböztetni a
bocsánatkérést és a megbocsátást#. Tudja,
hogy a míg a kibékülés kölcsönös, addig
megbocsátás egyoldalú is lehet.
Szerepjátékokban is tudják alkalmazni
a békülékeny magatartási formákat.
+Ütközések feloldása
A gyerek ismerje fel, hogy az ütközések
elkerülésében és feloldásában saját
magatartása is fontos szerepet játszik#.
Ismerje és alkalmazza az udvarias
viselkedés szabályait (köszöntés#,
kérés#, köszönet#, előreengedés#, jómodor#,
kedvesség, stb.)
+Aki szeret, szeretetre méltó
A gyerekek tudjanak felsorolni példákat,
tulajdonságokat, melyek az embert
szeretetre méltóvá teszik#. Rajzzal,
szemléltetéssel, énekekkel is
érzékeltessék ezeket a tulajdonságokat,
és figyeljék meg, hogy aki szeret,
az a szeretetreméltó.
+Együtt élünk - Kisebbek, kisebbségek védelme
A tanuló tudja, hogy a fizikai erő és nagyság
egyáltalán nem erkölcsi kategóriák#, a
kisebbek és a kisebbségi csoportok a
közösségben fokozott védelemre szorulnak.
Tudjon példákat mondani (a saját életéből
is) amikor a kisebb a nagy, a hasznosabb,
az erkölcsi győztes. Ne féljen önmagát
akár kicsiként, akár nagyként meghatározni,
és tudja, hogy minden esetben ugyanúgy kell
cselekednie#.
+Kötelességeink - a parancsok
A tanuló legyen tisztában azzal, hogy a
felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt
számos kötelességük van#, melyek mélyebb
erkölcsi parancsokra alapozódnak.
Ismerje a legfontosabb erkölcsi parancsokat
és tiltásokat# (pl. Úgy szeresd embertársadat,
mint saját magadat! Ne ölj! Ne bánts! Ne árts!
Ne lopj! Ne paráználkodjál - légy szemérmes és
hűséges! Ne hazudj - egyértelműen beszélj!
Védd a gyengébbet! Ne kérkedj! Ne irigykedj!
Ne légy haragtartó! Adj a rászorulóknak!
Légy mértékletes!) Legyen képes a saját
kötelességeit mint sokkal átfogóbb és
belső parancsok következményét
felfogni és ennek megfelelően
rendben elvégezni.
+Segítsünk egymásnak
A tanuló ismerje a segítés módjait
egyre táguló körökben (család: szülőknek#,
testvéreknek, nagyszülőknek, rokonoknak;
iskola: tanítónak#, osztálytársaknak#;
lakóhelyen és a távolabb élőknek#:
pl. szomszédos országok, menekültek,
Harmadik Világ rászorulói). Különböztesse
meg a viszonozható és az önzetlen
(nem viszonozható) segítést.
+Épkézláb segítség (egészségvédelem)
A tanuló értse, hogy segíteni
akkor tud igazán, ha egészséges#,
és nem szorul éppen mások segítségére.
Ismerje és gyakorolja a testedzés#,
az egészséges életmód#, az önként
vállalt lemondás cselekedeteit,
erősítő hatását.
+Szófogadó gyerekek
A tanuló értse, hogy a szófogadás
nem egyszerűen engedelmesség, hanem
hatékony segítség a családok mindennapi
életében. A szófogadás nem kényszeren
alapszik#, hanem a szülő, tanárok
megszerzett tekintélyén és
tapasztalatain (pl. Fekete István:
Három fej kukorica)
+Jutalom#, büntetés#, elengedés#
A tanuló ismerje a nevelés és önnevelés
különböző módszereit, azok korlátait.
Lássa be, hogy az együttműködő magatartás#
jutalma egyre több elismerés, dícséret,
kedvesség. Tudja megkülönböztetni a
cselekedetek tényleges erkölcsi súlyát,
az érte esetlegesen kapott jutalom vagy
büntetés mértékétől. Lássa át, hogy az
elengedés nem következetlenség vagy
felmentés, hanem jó példa, és segítség
az újrakezdéshez.
+Igazmondás
A tanuló legyen képes megítélni egyes
állítások igaz voltát, és erkölcsi
értékelésénel vegye figyelembe a
segítő vagy ártó szándékot is. Legyen
képes őszintén és kulturáltan beszélni#,
hasznos, fontos dolgokat mondjon, mégpedig
annak, akit illet. Értse meg, hogy az
észre sem vett hazugság# is mérgezi a
levegőt, szennyezi a szellemi környezetet.
+Környezetbarátság
A tanuló sok egyszerű kísérlet, megfigyelés,
terepséta összegzésével legyen képes felismerni
az egyéni cselekedetek hatását a környezet
állapotára. Ismerjen és gyakoroljon olyan
környezetvédő szokásokat# (hulladékgyűjtő
használata, víz- és energiatakarékosság,
környezetkímélő közlekedés, ruházat megóvása,
túlzott zaj kerülése, stb.), mellyel
önmaga is jelentősen javítja a jelen és
jövő életkörülményeit. Ismerje szülei,
nagyszülei életének körülményeit, és
tudja értékelni az akkori szokásokat
környezetvédelmi szempontból. Ismerje a
külön kezelést kívánó hulladékok
fajtáit# (papír, fém, műanyag
csomagolások, komposzt, veszélyes
anyagok), és a vásárláskor is gondoljon
ezek elhelyezésének problémáira#.
Fontos, hogy a környezetvédelmet úgy
ismerje, mint a tartós emberi élethez
elengedhetetlen erkölcsi követelményt.
+A téli ünnepkör (Advent, Mikulás, Karácsony, Szilveszter,
+Újév - Béke-világnap, Farsang, Hamvazószerda)
A tanuló ismerje az ünneplés jelentőségét
(öröm, családi-közösségi élmény, tartalomra figyelés,
adás, jókívánságok, feloldódás, népszokások
áthagyományozása). Az ünnep tartalmának megfelelő
lelki odafigyeléssel, elhatározásokkal#,
kedvességgel, ajándékokkal# készüljön a jeles
napokra.
+Ember és természet
A tanuló szeresse a természetet, élőlényeket#.
Természetvédő kirándulásokon ismerje meg a
természet nyújtotta felüdülés élményét.
Lássa, hogy természet csak egy van, melynek
az ember is része és haszonélvezője, a
teljes bioszféra működő szervezete pedig a
Földön létező legnagyobb érték, melyet az
embernek nincs joga, esélye sincs megváltoztatni.
Olvasmányélményei és tapasztalati alapján
tudja megnevezni azokat a lehetőségeket,
ahol más élőlényeknek önzetlen segítője lehet
(sérült állat gondozása, téli madáretetés#,
fakivágás megakadályozása, virágok gondozása#,
faültetés#). Tudja, hogy az ember csak
természetközeli környezetben élhet egészségesen,
és ennek fenntartása, csak az ott lakók
áldozatvállalásával lehetséges#.
+Családban élünk - a hűség
Olvasmányok alapján ismerjék meg a család
pótolhatatlan értéket# és konfliktusait
(pl. Erich Kästner: A két Lotti).
Tudja, hogy a család a baráti kapcsolatoknál
is mélyebb életszövetség, melyet a
folyamatosan táplált hűség és szeretet
tesz élővé#. A konfliktusok elemzésében,
feloldásában helyezze mindig előtérbe
a családi kötelék megbonthatatlan#
egységének alapvető erkölcsi értékét.
+Lelkiismeret
A tanuló tudja, hogy lelkiismerete
milyen módon befolyásolja naponkénti
döntéseit. Ismerje a lelkiismereti
döntés súlyát és kötelező erejét#.
Legyen jártas a lelkiismeret
gondozásában, fejlessze erkölcsi
erejét (pl. olvasmányokkal, gyakorlatokkal,
párbeszédekkel stb.), ne a
bűntudatra, hanem a pozitív
lelkiismeret kialakítására törekedjék#.
Ismerjen feloldható és feloldhatatlan
lelkiismereti konfliktusokat.
- Az ember célja és feladata a Földön, hogy egy
értelmes faj lehetséges tevékenységei közül a
legjobbat valósítsa meg. Keresse meg és élje meg
a leghelyesebb életmódot, viselkedést,
magatartást. Ezt kell tennünk valamennyiünknek, s
amíg ez teljesen meg nem valósul, ezt kell
tennünk egyénileg, családi-baráti
közösségeinkben, az általunk elérhető társadalmi
csoportosulásokban is.
- Értelmesen megfogalmazott célunk értelmes
megközelítése, elérése érdekében meg kell
szabadulnunk hátráltató, ellentmondó rossz
szokásainktól, le kell cserélnünk magatartásunk
nélkülözendő elemeit nélkülözhetetlen erényekre.
Amitől meg kell szabadulnunk, mert hátráltat:
- veszekedés, háború
- kizsákmányolás, elszegényítés
- gyarmatosítás
- káros szenvedélyek, függőségek
- egészségtelen túlfogyasztás
- műszaki cikkek bálványozása
- haszontalan utazgatás
- hajszolt nagyvárosi életmód
- mérgező anyagok kibocsátása
- túlnépesedés
- öntörvényűen fokozódó birtoklási vágy
- egocentrikus és antropocentrikus világkép
- hazugság és fogyasztásnövelő csúcsformája: a reklám
- saját képességeink, lehetőségeink torz felmérése
Ezek a káros szokások, olyan élősködőkhöz
hasonlíthatók, melyekből ki-ki hord néhányat
magán; elszívják energiáját, megcsapolják
alkotóerejét, lehetőségét, hogy bármi előre
elhatározott célt elérhessen. Egyéni és
társadalmi csapdák, melyekben benne bolyongunk,
olyan mélyen a fenekén, hogy minden nagy
elhatározást, emberi méltóságunkhoz illő
cselekedetet, megváltó gondolatot az illúziók,
utópiák világába vagyunk hajlamosak utalni.
De hát, mi is az a nagy cél, amelynek érdekében
ennyire meg kell javulnunk? Rászolgálni a magunk
gyártotta névre: Homo sapiens, értelmes ember;
mégpedig az egyetlen értelmes faj a Föld bolygón
a jó gazda teljes felelősségével. Nincs kitől
ellesnünk a teendőinket, ezért, amennyire lehet,
biztonságosan kell kiépítenünk a stratégiánkat.
Figyelembe kell vennünk, hogy az Élet nélkülünk
is folyt milliárd éveken keresztül. Tartós volt,
jó volt. Az a minimum, hogy ezen ne rontsunk, ne
terjedő fekélyként borítsuk be a Föld
szárazulatait. Lássuk be, hogy a földi folyamatok
nagy részét nem ismerjük elég mélyen ahhoz, hogy
azokba - akár jószándékkal is - kedvezően
beavatkozhassunk. Itt a legfontosabb teendőnk:
pusztító energiáink fékentartása. Egész
életünket embertársaink és élőlénytársaink
irányában a segítő hozzáállás kell, hogy
jellemezze, mely mindenkor biztonságos
gondolkodással párosul, olyan gondolkodással,
amely sem magát, sem a természeti környezetét nem
veszélyezteti. Gondolkodásunknak a valóságot kell
utánoznia: a valóság törvényei tökéletes
biztonsággal érvényesülnek mindig és mindenütt,
kivételt nem ismerő módon. Csapongásaink,
túllövéseink, vakon egyensúlyozásunk,
kiszámíthatatlan húzásaink csak annak adják
bizonyítékát, hogy nem felelünk meg a valóság
mérlegén. Irracionális módon nem lehet
környezetet védeni, és hosszabb távon élni sem.
Kezdjük el tehát!:
- A legkisebb helyet elfoglalni, a legkevesebbet változtatni
v.ö. mezőgazdaság, műtrágya, rovarirtószerek, elhízás,
élvezeti cikkek, iparvidékek, erdőpusztulás, tarvágás,
lehalászás, megalopolisz, golfpálya, szafarikaland;
- Létszámunkat kedvező szinten állandósítani
vagyis az értelmes együttműködés fenntartásához szükséges
alacsony szinten;
- A természettől elkülönített anyagokat újra és újra felhasználni
ld. még újrapapír, üvegbetét, hulladékválogatás, komposztálás,
megújuló energiaforrások, faültetés;
- Megismerni a természet folyamatait és abban a saját szerepünket:
körfolyamatok, önszabályozás, energiahatékonyság,
veszteségcsökkentés, együttműködés, szimbiózis, tápláléklánc;
- Biztonságos gondolatainkat átörökíteni - bármiféle erőszakosság nélkül.
Örömhír1: Ki lehet próbálni, megy.
Örömhír2: Ha megválunk bűneinktől, valóban
rengeteg energiánk szabadul föl az élet és a
természet védelmére. És megfordítva, ez a nemes,
életreszóló "időtöltés" számos bűn lehetőségétől
von el.
Rosszhír, amely jóra fordul: Ma sokkal nehezebb
környezetbarát módon élni, mint ha már a célnál
volnánk, és az egész társadalom berendezkedése
erre irányulna. A jó ebben az, hogy ha ma
megtesszük a tőlünk telhetőt, akkor a
gyermekeinknek már könnyebb lesz a kitaposott
ösvényen járni, végül pedig már annyira részévé
válik a napi életnek a környezetvédelem, hogy
bárki, különleges erkölcsi erőfeszítés nélkül is
képes lesz ilyen módon élni.
vesztemre szoktam gondolkodni -, hogy most melyikük is a
környezetvédő: az autó, amely mindenféleképpen környezetszennyező,
kipufogógázain kívül a zajjal, útigényével, baleseti statisztikákkal,
gumiporral és roncstelepekkel, bányákkal és meddőhányókkal,
olthatatlan benzinszomjával továbbra is rombolja a környezetet, vagy a
tulajdonos, aki eleget tett egy kötelező vizsgálatnak? Aztán
megvilágosodtam: a kártya a környezetvédő, s egyben a legboldogabb is
hogy ilyen szép nevet viselhet: Környezetvédelmi Tanúsítvány. Egy-két
sikeres év és előléphet akár "Környezetmegmentési Érdemérem"-mé is.
Ha én ülnék ott, ahol az új dolgokat kitalálják, én biztos csak
ilyen szerény nevet adtam volna a gyereknek, hogy motorlap vagy gázlap,
esetleg hivataloskodón "környezetszennyezési szintbemérés", tárgyilagosan
"üzemeltetési engedély", vagy rövidítve ÁJER (Általános Jármű-Ellenőrzési
Rendszer). De sajnos az új dolgokat sosem én találom ki, vagy
legalábbis nem ülök ott.
Komolyra fordítva a szót: javaslom, hogy semmiképpen ne adjunk
környezetvédő megjelölést olyan dolognak, ami kötelező, továbbá
kompromisszumon alapszik, alatta marad a nyugati normáknak is, és
lényegét tekintve még mindig csak mérséklése a meglévő és elismert
környezetszennyezésnek. Ne kapjak, kérem, zöld pecsétet a hátamra, ha valamit
csak azért fogyasztok, mert muszáj, mert divatos, mert egészséges,
mert drága, vagy mert csomagolásán a legfeltűnőbb szín a zöld.
Ellenben komolyan javasolnám, hogy kapjon környezetvédelmi kitüntetést és
segélyt az a nyugdíjas, aki gyalog megy el bevásárolni (jóllehet
nincs is autója), a biciklista, még akkor is, ha csak szeret
biciklizni (különösen szemben az egyirányú utcában), és kapjon
zöld jópontot mindenki más is, akinek az életmódja vagy a fizetése
nem alkalmas arra, hogy olyan kárt tegyen a környezetében, amelyet
aztán büszkeség csökkenteni.
Ilyen vesztes gondolatok háborgatták az elmémet akkor is, amikor
aztán este aludni tértem. Rögtön álmodni kezdtem: 2000-et
írtunk - csupa zöld betűvel - a naptárban, szép piszkosan világított
rám az alkonyati nap, amint a kertben kapálgattam elemista kapámmal
a léckerítés mellett. Egyszer egy nagyon elegáns autó, századvégi
típus, ezért a márkáját nem tudhatom, fékezett le csendben, de határozottan
a kerítés tövében. Katalizátoros, lokalizátoros, kettős szűrésű
levegő kondícionálóval, meg sok olyasmivel, aminek a nevét csak
ezután fogják megalkotni a hozzáértő reklámszakemberek. Kiszállt
belőle egy nagyon elegáns úr, fölém magasodván, bár én sem vagyok
éppen alacsony, de ez az úr nagyon tudott magasodni, és előhúzott
a zsebéből öt, zöld színű, csillogó műanyag kártyát. Felmutatta
őket, és én már rögtön tudtam, mit jelentenek. Az egyikkel azt igazolta,
hogy az autója eszményi, a másikkal, hogy járt nála a kéményseprő,
a harmadikkal azt, hogy elviszik a szemetét, a negyediket akkor
kapta, amikor lecseréltette a hűtőszekrényét, freonmentes hűtőszobára,
az ötödik a csekk-kártyája volt, mert a Zöld Bankban tartotta a
pénzét. Hogy a Zöld Bank mi, azt nem tudtam megérteni álmomban,
olyankor eltompul az ember agya, de azt röntgenszerű tisztasággal
láttam és felfogtam, hogy nem csak ez az öt zöld kártyája van, lapul
még annyi a zsebében, hogy akár passziánszt is játszhatna velük, vagy
színre-színt, és azt is tudtam már, hogy miért jött. Nem szólt semmit,
csak némán magasodott fölém, kezében a kártyákkal, és kérdőn nézett
rám, majd kérdő tekintetét lassan, igen lassan piros színű kerékpáromra
emelte, mely a falnak támasztva állt, mintegy tizenhárom évesen, kissé
rendetlenül, mindenféle riasztó nélkül, önmagában riasztóan, az
ellopatás vagy lecseréltetés legcsekélyebb lehetősége nélkül.
Vizsgázatlanul, papírok nélkül, porosan. A zöld úr zöld tekintetében
feltett kérdésre nem tudtam válaszolni.
S ő intett a jobbról érkező tekintélyes zúgású gépezetnek, mely a
kerítéstől kezdve - egy automatikus földgyalu volt, azt hiszem -
a bicikli felé haladva elegyengetett és megszüntetett ott mindenféle
rendhagyóságot a kertben, velem együtt, aki még akkor sem tudtam
semmi okosat kitalálni válaszként. Mielőtt rám haladt volna, utolsó
pillantásommal még el tudtam olvasni a földgyalu feliratát:
Környezetvédelmi Területfejlesztő Gép.
Hiába, álmodni is mindig csak vesztemre szoktam.
Gyerekkoromban édesapám hívta fel a figyelmemet a Duna öntisztító
képességére: ha pl. a vízbe dobunk egy almacsutkát az hamar baktériumok
és halak táplálékává válik, megszűnik nyomtalanul, a Dunával válik
egyenlővé. De arra is ő hívta fel a figyelmemet, hogy minden élő víz
túlterhelhető - például - szervesanyagokkal, s az ellégtelenedés után
a vízből kipusztulnak az állati, majd a növényi szervezetek, s
a víz még azt az öntisztulóképességét is elveszíti, amit ezek az
élőlények kölcsönöztek neki. A folyó holt vízzé, szennycsatornák
higítóedényévé válik, s ekkor már az almacsutka is feldolgozhatatlan
szennyezésként úszik az alatta lévő mérgező keverék habjain.
(Ez a folyamat le is zajlott, az Elbán, a Rajnán, a Temzén; a
Dunán most zajlik; később látni fogjuk, hogy a folyamat csak nagy
erőfeszítéssel fordítható meg: nehéz egy folyót ismét élővé varázsolni.)
Hasonló, például, az erdők tisztító képessége: A fák és az aljnövényzet
asszimilálnak, szennyeződéseket, port kötnek meg, stabil klímát
alakítanak ki, magukba tudnak építeni még a kénes gázokból is valamennyit.
De ha a savasesőket már nem tudják tovább elviselni, pusztulásba fordulnak,
és maguk is szennykibocsátóvá válnak. Ugyanígy megismerhető a tavak,
a talaj terhelhetősége, s hasonlóan az óceánoké, sztyeppéké, meghatározható
egy adott zöldfelületmennyiséggel rendelkező város levegőjének
terhelhetősége ugyanúgy, mint az egész légköré.
Első fázis: légköri oxigén egyensúlya, erdők porterhelése
Második fázis: a Duna biológiai és szerves szennyezése, tavak
eutrofizálódása, talaj savasodása
Harmadik fázis: talajvíz nitrátosodása, az őserdők letarolása,
a városi növényzet küzdelme a por, só, kiszáradás, nitrózus gázok ellen,
a szilárd hulladékok halmozódása, a levegő szénmonoxid, ózon, kéndioxid
tartalma különösen városokban, ipartelepek környékén, veszélyes
hulladékok, sugárzó szemetek felhalmozódása, stb.
Mi a teendő a harmadik fázisban?
Két dolog: a csökkentés és a helyreállítás. Tetszőleges sorrendben, de
lehetőleg egyszerre. Szerintem nyilvánvaló, hogy ha valamit túlléptünk
és tönkretettünk, akkor vissza kell lépnünk és helyre kell állítanunk,
különösen ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a helyreállítás a záloga
annak, hogy újból felálljanak azok a határok, melyeket ha nem lépünk túl,
akkor hosszan és boldogan élhetünk, mint a mesében. Tehát mindkettőre
szükség van. Vigasztaljon az a tudat, hogy ha a csökkentés és a
helyreállítás is sikerült, akkor a gyermekeinknek már valóban csak a
határaikra kell majd figyelniük. A szép, új ökologikus világban már
sokkal könnyebb lesz élni, mint azt elérni.
Nem nyafoghatunk tehát: "Nekem olyan jó
állásom van. Oly édes ábrándokat ábrándoztam kamasz koromban!
Hadd pancsikoljak még egy kicsit a fogyasztói világ
fürdőkádjában, de holnap, ígérem, már környezetbarát dezodort
fogok vásárolni!" Nem. Itt fenntartható életmódról van szó. Ezer
szerencsénk, hogy ez ma Magyarországon, vidéken és a világ
számos táján "könnyen" kialakítható. Meg is élhető, és unokáinknak
is csak ezt kell majd megélniük, meg a dédunokáinknak, meg az
ükunokáinknak, STB. (A hangsúly ebben a mondatban a satöbbin van.)
És helyreállítás: vagyis több kárt tenni jóvá, mint amennyit okoztunk.
Egészen pontosan: az emberek többségének több kárt tenni jóvá, mint
amennyit a sötét múlt és a renitens kisebbség okoztak, okoznak és
okozni fognak. Ez már nagyobb falat. Nem csak magunkat kell
megrendszabályozni, hanem egy tehetetlen többséget kell
megnyerni... Nem csupán a méltányos fenntartható életmódra,
hanem egy kifejezetten méltánytalan jóvátételre... A természet
és gyermekeink érdekében... Annak jóvátételére, amit vérszerinti
szüleink rontottak el, meg azok az újgazdag ficsúrok, akiknek
gazdasági ügyeskedéseit a TV-ben bámuljátok.
Mint minden, a helyreállítás és a jóvátétel sem példa nélkül való.
A háborúk utáni hadisarc sokszor még nagyobb és méltánytalanabb
volt, de megadták a jóvátételre kötelezettek. A Temze folyót
az állam tisztította meg és állította helyre, ilyen értelemben
az adófizető többség akaratát hajtván végre. Egy város lakóinak
jelentős része órák alatt felszedi azt a szemetet a közterekről,
amit egy kisebbség hagyott el, amit a természet nem emésztett
meg egy év alatt, csak a szél kavargatott ide-oda.
Összefoglalva: ökológiai pozitívumot kell felmutatnunk legalábbis
addig, amíg a fenntarthatóság állapotát újra el nem érjük. Az ökológiai
adósságot pedig ugyanúgy kamatostul kell megfizetnünk, mint az
államadósságokat.
Befejezésül hadd mondjak egy példabeszédet az ökológiai pozitívumról.
Egy rádiótelefonos ficsúr az ezredik masszázs-szalonjának megnyitására
készülődve körbepöfögi az országot. Amit tesz társadalmilag
értéktelen, mégis jól él. Ökológiailag is negatív, de talán nem
is tud róla.
Ugyanebben az országban egy pék hajnalban kel, és megsüti mindannyiunk
kenyerét. Rengeteget fárad, és meg is kapja a megélhetéséhez
szükséges fizetséget. Munkája társadalmi egyensúlyban van: meggazdagodni
sose fog, hiszen nem ő az egyetlen pék az utcában, de mindenki hálás
a munkájáért. Azonban a kibocsátott füstöt még senki nem fizette meg,
a kemence hamuját senki nem tudja visszaalakítani, és a pék sem
tudja, hogy egész életében, negyven éve, minden nap csak ökológiai
negatívumot termelt (meg társadalmi értékeket, amiért megkapta a
fizetségét).
Egy napon a pék beállt az önkéntes tűzoltók közé, és részt vett
egy villámsújtotta hegyoldal oltásában is. Fákat ültetett minden
évben a felesége nevenapján, mert az ősszel volt, máskor pedig
megakadályozta egy fa kivágását, pedig ezért a szomszédja hónapokig
nem köszönt neki. A polgármester barátjaként sokat tehetett a
helyi csatornázás meggyorsításáért, bár a szennyvízüzem még
mind a mai napig nem épült meg. Egyszer még azt is megtette, hogy
a város ifjúsága előtt beszédet mondott, és fontosabb harcnak
nevezte a természet védelmét, mint a hazafias buzgóságot.
Másnap meghalt a pék, mert elütötte egy autó. Egy rádiótelefonos
ficsúr volt, de nem a masszázs-szalonos, hanem egy másik. Mit gondoltok,
amikor összegyűltek a temetésén a gyermekei és az emberek, mit
köszöntek meg ennek a péknek?
- A szeretetet és a kenyeret.
- Valóban, a kenyeret, amelyért megkapta a fizetségét, és maga is
élelmet vásárolt, és a szeretetet, amit a jó gyermekei részben viszonoztak,
részben meg továbbadtak a saját gyermekeiknek. De este, eljöttek a
madarak is, és csendes dalolással megköszönték a fészküket, az életüket
és a fákat is, amiről mindenki más elfeledkezett a temetésen.
A pék pedig megbékélve, de szomorúan hallgatta őket, mert már
tudta, hogy az élete még így is ökológiai negatívumban volt.
Akinek füle van, hallja meg!
HVG XII. évf. 10. szám, 1990. március 10. The Economist - Pedál hatalom
A kerékpár a világ legelterjedtebb közlekedési eszköze. Világszerte kb. 800
millió fut, ebből csak Kínában 300 millió. A legtöbb afrikai ország azonban
olyan szegény, hogy nem telik rá a sok helyen havi 25 dollár körüli
átlagjövedelemből.
Gy.O.
(Egyetlen méter új autópályát se többet!) - Javaslat egy új európai
közlekedéspolitikára
-A KÖZLEKEDÉSI RENDSZER ALAPJA SEHOL SEM LEHET A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS (bármilyen
mértékben tisztítsák is meg a kibocsátott gázokat vagy csökkentsék a
szennyezést, fentmarad az üvegházhatás és az energiapocsékolás.
-EURÓPÁBAN A KÖZLEKEDÉS EGÉSZÉT CSÖKKENTENI KELL.) Kocsik, légiközlekedés,
teherforgalom). Egy sor szükségtelen árút szállítgatnak szanaszét E.-ban, az
emberek utaznak munkába, bevásárolni, üdülni. Olyan életstílusra van szükség,
ahol a fentiek egymáshoz közel vannak.
-NYUGATEURÓPÁBAN LEGALÁBB A FELÉVEL KELL CSÖKKENTENI A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉST. Ez
könnyen elérhető, ha pl. két ember használ egy kocsit. Ma egy kocsiban egy
alkalommal átlag 1.4 ember ül.
-KELETEURÓPÁBAN NEM SZABAD NÖVELNI A KÖZÚTI FORGALMAT. El kell kerülni a
nyugati hibákat, nem szabad beruházni az utakba, a kocsi-infrastruktúrába, nem
szabad növelni a kocsiállományt.
-NEM KELL TÖBB ÚJ ÚT, AUTÓPÁLYA, ÖSSZEKÖTŐ ÚT, KÖRGYŰRŰ. Minden új út károsítja
a környezetet és semmiféle gondot nem old meg, mert vonzza az új közlekedést.
Az autópályák a felelősek a közlekedés múltbeli növekedéséért. A körgyűrűk a
világon sehol sem csökkentették a városokon átmenő forgalmat.
-TÖBB KERÉKPÁRUTAT, GYALOGOS-ZÓNÁT, TÖBB VILLAMOST, AUTÓBUSZT, FÖLDALATTIT kell
rendszeresíteni. A tömegközlekedés olcsó, gyors, kényelmes a kocsiközlekedéshez
képest. Hollandia példája bizonyítja, hogy a kerékpárnak mekkora szerepe lehet
a közlekedésben.
-EURÓPÁBAN 90%-KAL CSÖKKENTENI KELL A LÉGIKÖZLEKEDÉST (Energiapocsékolás, üvegh
zhatás)
-SEBESSÉGKORLÁTOZÁST KELL BEVEZETNI, A PÁLYÁKON 90 KM/H, A VÁROSOKBAN 30 KM/H
FELSŐ HATÁRRAL. Ez csökkenti a szennyezést és növeli a biztonságot.
-A FORGALOMBAN RÉSZTVEVŐKNEK FIZETNIÖK KELL MINDEN ÁLTALUK OKOPZOTT KÁRÉRT (A
környezet- és egészségkárosodásért). A közúti közlekedés azért olcsó, mert a
költségek nagyrészét, az utak építését-fenntartását, a károkat az állampolgárok
együttesen fizetik meg. Magasabb üzemanyagárakra van szükség s ebből támogatni
kell a tömegközlekedést.
-EGÉSZ EURÓPÁBAN SZIGORÚ SZENNYEZÉSKIBOCSÁTÁSI HATÁRÉRTÉKEKET KELL ALKALMAZNI.
-ELLENŐRZŐ MÉRŐRENDSZERT KELL LÉTESÍTENI.
-SEMMI SE KÖZLEKEDHESSEN 28 TONNA ÖSSZSÚLY FELETT.
-A KÖZPONTOSÍTÁS CSÖKKENTÉSE ÉS A HELYI TERMELÉS NÖVELÉSE RÉVÉN IS CSÖKKENTENI
KELL A FORGALMAT.
-A NYUGATI ORSZÁGOK CSAK KÖRNYEZETBARÁT IPART TÁMOGASSANAK ANYAGILAG ÉS MŰSZAKI
SEGÍTSÉGGEL. (A nyugati ipar behatol a keleti országokba, saját anyagi haszna
érdekében. Ne vigyenek oda mocskos technológiákat, pl. gépkocsiipart. Ne ruh
zzanak be a keleteurópai autópályákba, hanem javítsák a vasúti infrastruktúr
t).
-A TURISTÁK HAGYJÁK OTTHON A KOCSIJAIKAT
-AZ ÁLLAMPOLGÁROK RÉSZT KELL, HOGY VEGYENEK A DÖNTÉSHOZATALBAN, FORGALMI
KÉRDÉSEKBEN IS.
-LEGYEN TILOS A GÉPKOCSIK HIRDETÉSE.
VÁROSI FORGALOM:
A városokban ne legyen átmenőforgalom, s ugyanakkor ezek a legalkalmasabbak a
tömegközlekedés kialakítására.
Csökkenteni kell a kocsihasználatot. Nem kell körgyűrű és autópálya, ami vonzóv
teszi a közlekedést.
A városok tervezésénél csökkenteni kell a közlekedés iránti igényt.
A kocsiknál megszorítások szükségesek.(Fizikaiak: parkolási tilalmak,
sebesség-korlátozás, kocsimentes zónák, és gazdaságiak: üzemanyag-ár, parkolási
díj, az adók emelése).
Javítani kell a tömegközlekedést - alacsony árakkal, gyors és hajlékony
rendszerrel, jó információs rendszerrel. Elő kell segítgeni a kerékpározásat.
Pi.
NYILATKOZAT:
Kedves Európa!
Megálltunk kicsit füstködös átjáróházad Győr nevű kapujánál és együtt néztük,
hogy csörtet át rajta a tranzitforgalom. Félórát bírtunk ki a büdösben, a
zajban - így figyeltük a lassan araszoló gépjárműlavinát. Láttuk a "civilizált"
embertársainkat. Láttuk, hogyan markolják görcsösen a kormányt, hogyan rázzák
egymásra öklüket, hogyan bőgetik motorjaikat és hogyan gyártják a levegőből a
mérgező füstöt. Boldog arcot is kerestünk, de mindhiába.
Kedves Európa! Földrészed lakóiként vállaltuk, hogy egy szebb, nagyobb házat
építünk itt. Egy olyat, amelyben a közlekedés is új, az emberhez közelebb álló
alapokon nyugszik. Egy olyat, ahol a kerékpáros nem "mozgó objektum" többé, nem
"kiszámíthatatlan akadály", hanem közlekedő ember.
Ember, aki haladni szeretne és élni. Ezért kérjük vissza útjainkat, ahonnan
minket kitiltottak. Vissza akarjuk kapni mindazon közös értéket, melyet a
motorizáció tönkretett: a lélegezhető levegőt, zöldelő fáinkat, a természet
csendjét. Szeretnénk, ha Európa biztonságába a mi biztonságunkat is belegondoln
nk. És gyermekeinkét is. Mert nézd csak Európa: háromkerekű biciklijén most még
hogy mosolyog, milyen boldog kis állampolgárod...
Gondolták és írták: -az EYFA BIKE TOUR résztvevői,
-a REFLEX Környezetvédő Egyesület tagjai,
-az Alpen Adria Alternatív gondolat támogatói.
Győr, 1990. július 25-én.
Nézzük meg először az utóbbit; azaz kinek és mihez van joga. A liberális
nézőpont szerint: mindenkinek mindenhez, egészen addig, míg ez mások hasonló
jogait nem korlátozza. Mindenkinek joga van szabadon közlekedni, csakúgy mint
egészséges életre alkalmas levegőt beszívni. A baj csak az, hogy abból a fránya
levegőből sohasem elég, mindig kell. Igaz, közlekedni is. Közlekedni azonban
nemcsak autóval lehet, vannak az autónak technikailag korszerűsített változatai
is, ezek elszállított utasonként jóval kevesebbet pöfögnek. Ilyen a busz,
villamos, metró, troli. Egy busz pl. tizedannyi CO-t, negyedannyi CO2-t,
felényi NOx-t és CH-t bocsát ki, mint egy kitünő katalizátorral ellátott
személyautó. Emellett harmada energiát fogyaszt és tizede helyet foglal csupán.
Hát nem korszerűbb?
A mai budapesti tömegközlekedés még mindig 80%-át viszi el az utazni v
gyóknak, miközben a szennyezésnek kevesebb, mint tizedét okozza, pedig le van
robbanva szegény! Az a 20%-ot szállító autóhad viszont az összes trutyi felét
produkálja.
ÉRTED VAGYOK III.1. 1992.II. p.11-14. Lev Tolsztoj: A pokol szétrombolása és
viszszaállítása (Eredeti címe: Legenda - Tolsztoj 1902 novemberében írta.
Magyarul először 1965.-ben jelent meg a Helikonnál)
"Én a közlekedés ördöge vagyok. Én azt hitetem el az emberekkel, hogy igen
üdvös és szükséges is számukra, hogy hogy minél gyorsabban tudjanak egyik
helyről a másikra utazni. És az emberek, ahelyett, hogy kiki a maga helyén
igyekeznék az életén javítani, az élet nagy részét az egyik helyről a másikra
utazgatással töltik el, s nagyon büszkék arra, hogy egy óra alatt 50
kilométert, vagy még többet is meg tudnak tenni."
GREENPEACE MAGAZIN 1991. április - p. 10. Innenstädte: Stauraum bis zum
Kollaps. (A belváros: összeomláshoz közeledő dugózóna)
Mi az? Beteggé tesz, öl, haragot és gyűlöletet szít, szétrombolja a
természetet, időt, tért és pénzt zabál, és mégis évről évre jobban szeretik az
emberek. Hát persze, csak az autó lehet. Ez (Németországban) a legnagyobb
környezetszennyező, első a gyermekhalál-okozók között, a legnagyobb zajforrás,
a legintenzívebb CO, nitrogénoxid, ózon, üvegházgáz-gáz kibocsátó. Kínában 1000
lakosra 0,7 autó jut, Nyugat-Európában 352, az USA-ban 556. Ha Kína és
Afrika el akarja érni azt az autózási színvonalat, amit mi, a Föld
menthetetlenül felmelegszik, az olajtartalékokról meg jobb talán hallgatni. Ha
pedig valaki ezt a groteszk közlekedési szokást kritizálja, tudniillik, hogy 80
kg élősúlyt egy 1000 kg-os ládában továbbítunk, melynek a teljes energia hat
sfoka a botrányosan alacsony, 5 % körül van, nos, az ilyen embert
munkahely-megsemmisítőnek titulálják.
A német statisztikai hivatal szerint minden 27. munkahely függ közvetlenül
az autótól, bár egyes autópártiak azt mondják: minden hetedik. Sajnos, elég sok
ez mindenképpen. Az autó nagy gazdasági tehertétel. Jelenleg évi 6000 DM-mel t
mogatnak minden német személyautót a mesterségesen fenntartott árarányokkal és
kifizetetlen károkozásokkal. Ennyi pénzből minden autós kaphatna egy egész éves
körzeti bérletet, évente 15000 km vasúti ingyenjegyet és ötévente egy nagyon jó
biciklit. Ha meg kellene az összes kárt fizetni, a benzin 5,50 DM-be (a
jelenlegi 5-szörösébe) kerülne.
Reklám - fogyasztás - környezet
===============================
A reklám a fogyasztói világ jelensége.
A reklámok korában élünk. A nap bármely szakában és életünk
szinte minden helyszínén a reklámok özöne ér minket. A reklám ma
már kultúránk része (persze olyan, amilyen!), társasági beszél-
getésünk témája, életünk alakítója, néha a gyerekek kedvence stb.
Mivel mi úgy látjuk, hogy a Földgolyó pusztulásáért
elsősorban a fogyasztói világ felelős, azt is gondoljuk, hogy a
reklám-jelenség súlyos környezeti kérdés is egyszersmind.
I. A reklám-jelenség háttere
1) Tisztában vagyunk azzal, hogy a reklám-kérdés nem tárgyal-
ható - és főleg nem oldható meg - önmagában, hiszen csak egy
láncszeme a fogyasztói világ bonyolult rendszerének. Nem változ-
tatható meg egyetlen láncszem a többitől függetlenül.
És még csak azt sem állíthatjuk, hogy a reklám csakis a fo-
gyasztási javak "népszerűsítését" szolgálhatja, hiszen pl. kiál-
lításokat, hangversenyeket is reklámoznak. S ez ellen hiba lenne
tiltakozni. (Ugyanakkor persze elgondolkoztató - bár a rendszeren
belül teljesen érthető -, hogy mondjuk a mosóporokéhoz képest egy
múzeumi kiállítás vagy az önkéntes véradás reklámja miért olyan
halovány, "vértelen".)
Nem szabad a reklámot "bűnbaknak" tekinteni, s ráruházni a
fogyasztói világ összes bűnét. Ugyanakkor fölmenteni sem szabad,
hiszen mégiscsak nagymértékben hozzájárul a Földet tönkretevő
mértéktelen fogyasztás fönntartásához, sőt fokozásához.
A reklám ok és okozat egyszersmind. Oka a fogyasztás
fokozódásának és így a termelés növekedésének, de ugyanakkor
okozat is abban az értelemben, hogy a mögötte lévő túltermelés
egyértelműen kiváltja a reklámozás kényszerét. A túl-termelőnek
muszáj reklámoznia, hogy a túl-fogyasztás révén eladhassa
portékáját.
2) Azt is tudjuk, hogy a mértéktelen fogyasztásnak biológiai-
pszichológiai háttere is van. Ha az ember minden szükséges
dologgal jól el van látva, akkor cukorból, sóból, szénhidrátból
általában többet fogyaszt a kelleténél. Az állatok a természetben
"hiánygazdaságra", hozzáférés esetén azonban fölhalmozásra vannak
berendezkedve.
A pszichológiai oldalhoz tartozik az is, hogy az átlagos
tévénéző, aki "engedelmesen" bámulja órák hosszat a készüléket,
lényegében "-szinten" van, s így nagyon erősen befogadó
állapotban. Ilyenkor tulajdonképpen ki van szolgáltatva az őt ért
ingereknek.
A vásárlási = szerzési inger alapvetően öröm-orientált; a
fogyasztás öröm-szerző folyamat. Ebből az is következik, hogy az
értelem ilyenkor csak kísérő-jelenségként - legfeljebb
kontrollként - lehet jelen.
Látnunk kell ugyanakkor ennek a fogyasztási örömnek a
kétarcúságát. A "biológiai" jelleg mellett ugyanis jelentős - és
egyre jelentősebb! - a pótcselekvés-jellege. A szenvedélyes
fogyasztók föltehetően másfajta sikerélmények hiányát
"feledtetik" a fogyasztás örömével. (Ebbe a "fogyasztási örömbe"
a mértéktelen evéstől-ivástól az utazási szenvedélyig sokminden
beletartozik.)
A fogyasztási "szenvedélyt" tekinthetjük egyfajta cél-
behelyettesítésnek is. Minthogy a keresztény (vagy más
transzcendens értékeket követő) látásmód szerint nem azt az
életet éljük, amire teremttettünk, valamiféle ontológiai
szomorúságunk-sebzettségünk van, s ezt a belső sebünket-bajunkat
"gyógyítjuk" mértéktelen fogyasztással.
3) A reklámok lelki háttere egyfajta igéret arra a lényünkből
fakadó (belénk-teremtett) emberi vágyra, hogy a Jót egyszerűen és
átláthatóan, számunkra ismert módon és minél kockázatmentesebben
érjük el. A reklám agymosásának az ígéret az ereje; az az ígéret,
hogy általa majd elérjük a Boldogságot és a Teljességet. (Persze
az Evangélium is ennek az ígérete; csakhogy az Örömhírnek a
bűnbánat a cégére, ami korunk számára nem vonzó.)
A reklámok által kínált világ azonban nem is igazi világ,
hanem csak vágyakból, képekből, tárgyakból összeálló álom-
valóság. Nem abban az értelemben "álom-világ", hogy az
elérhetetlen vágyaink világa, hanem úgy, hogy nem igazi, nem
valóságos.
A reklám ennek az álomvilágnak a vallási kellékeit kínálja:
autók, nők, örök fiatalság, az örök boldogság ajzószerei, a
mindenttudás szerei stb. Ez pedig nem más, mint a bibliai őskígyó
kísértése: "olyanok lesztek, mint az Isten".
4) A reklámvilág a "közös kultúra" érzetét kelti; a hozzászokás
nyomán sokan már kívánják is a "kezelést", már a reklámot akarják
nézni, már arról beszélgetnek a barátaikkal stb. A reklám tehát
egy öngerjesztő, önerősítő - kollektív - kábítószer.
II. A reklám-jelenség leírása
5) A reklám lényegében hazudik. (Bár tulajdonképpen nem is
igazán hazudik, hanem valahogy így: "én nem mondok hazugságot, de
nem is mondok neked mindent el".) Kizárt dolog ugyanis, hogy "a
legtöbb, ami adható az életben" az egyik nap egy pohár tea,
másnap egy kávé, megint máskor egy drága autó legyen. Nem lehet
két mosószer egyaránt a legjobb termék a világon!
Hazugságaikkal - azaz részigazságaikkal - lerontják egymást
a reklámok. Ilyenkor tehát nem marad más, mint az az alap-üzenet,
hogy "Fogyassz!".
A hazugságnak nagyon rafinált formái is vannak. Pl. a
reklámok többsége ügyesen követi a társadalom értékrendjét; ha nő
az emberek környezeti érzékenysége, akkor a reklám átmegy "öko-,
bio-reklámba". De hogy ezek a jelzők mit takarnak a valóságban,
az csak a gyártók esetleges önmérsékletén múlik, hiszen ezek nem
pontosan meghatározott és jogilag nem védett fogalmak.
6) A nyílt vagy csak rejtett hazudozás révén a reklám
elértékteleníti ezeket a szavakat és kifejezéseket: "legnagyobb",
"boldogító", "ajándék", "öröm".
Hovatovább újraírhatjuk a szótárunkat, mert a szavaink
elkopnak, elhasználódnak:
"A jelzők üressé váltak, / minden olyan ...
Minden szót agyonhasználtak / Haszontalan
Nincsen szó, mely számomra / Tisztán megmaradt,
Széttéphetem, hogy kezdjem újra / Szótáramat."1
7) A reklám sok szempontból magát az emberi kapcsolatot
helyettesíti. Ugyanis nem a "boltostól" kapunk - beszélgetés
útján - személyes jellegű információt a termékekről, hanem egy
TV-adás vagy egy óriásplakát útján, ahol személytelen a reklám
hordozója és elvileg sem lehet szó párbeszédről. A reklám ezért
személytelen és - minden, lényegéből fakadó kedv-csinálása
ellenére - tulajdonképpen elidegenítő.
A hagyományos reklámnak ezt a "hibáját" próbálják
kiküszöbölni a személyes kapcsolatok fontosságát kifejezetten
hangsúlyozó, újabb-fajta reklám-rendszerek, pl. az Amway-hálózat
vagy a Nework 21 és a társaik. A globális környezetvédelem
szempontjából ezek a hálózatok komoly veszélyt jelentenek, hiszen
a "személyes reklámozás" erejével igen hatékonyan gerjesztik a
fogyasztást. Ezek a hálózatok - akármilyen rafinált formában is
jelentkeznek - végső soron csakis a hálózat állandó bővülésével
tudnak működni (miként a pilóta-játékok), s ilymódon létük eleve
csak a fogyasztás állandó generálásával lehetséges. Ez pedig még
akkor sem fogadható el ökológiai szempontból, ha egyébként a
termékeik önmagukban esetleg környezetvédő minőségűek.
8) A gyermek a jövő záloga. Az ő egészséges fejlődése és
értékrendszere a lehetséges jövő alapja. Ezért iszonyú súlya van
annak a ténynek, hogy ma már a gyerekeket is megcélozták a
reklámszakemberek. Ez a korosztály a reklámok tudományosan
tanulmányozott népesség-rétege; fogyasztási álmaik, szokásaik
kutatásával intézetek sokasága foglalkozik. A Barbie-babák, a
transzformerek és dzsiájdzsók után most már jönnek pl. a 4-12
éveseknek szánt kozmetikumok is.
A reklámosok még a meséket is megszentségtelenítik! Már a
mesék közben is direkt gyerekeknek szóló reklámokat vetítenek.
9) A reklám rossz irányba befolyásolja az értékrendszert.
Többféleképpen is rossz az az irány, amit a reklámok
belénksulykolnak. Pl. környezeti szempontok és hitbéli szempontok
szerint egyaránt. Környezetileg elsősorban azért, mert a reklámok
felpörgetik a fogyasztói szemléletet; azt sugallják nekünk, hogy
"az a jó, ha sokat keresel és sokat fogyasztasz".
A reklám bűnbe visz, mert sietteti a korlátozott
mennyiségben meglévő javak elfogyasztását, pedig utánunk is
jönnek még generációk (és ma is élnek rajtunk kívül milliárdok!),
akik szeretnék jogos szükségletüket kielégíteni.
A Birtoklásra és Fogyasztásra épülő világ bűnös, mert a
kapzsiság és az irígység hajtja: elpusztítja az értelmet, a
boldogságot, a derűt, a békességet. "Az élettani szükségleteknek,
mint pl. az evésnek, mindig van valami telítési pontja. A
kapzsiságnak azonban nincs ilyen. A kapzsi kívánság teljesítése
soha sem szünteti meg a belső ürességet és hiányérzetet."2
10) De mindezek mellett azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a
reklámok által erősített fogyasztói értékrend a kereszténységtől
is idegen. Nem összeegyeztethető az anyagi javak birtoklására és
fogyasztására való törekvés a krisztusi értékekkel: a
szeretettel, az adás örömével, a mértékletességgel és a
lemondással.
A Fogyasztás-eszmény Krisztus-ellenes, mert
a/ aki a Mammont szereti, az nem tudja szeretni Istent;
b/ aki elkölti a pénzét, nem tud adni a szegényeknek;
c/ aki pénzkeresésre és -fogyasztásra fordítja az idejét,
nem ér rá szeretni és segíteni;
d/ aki a mai gazdag szinten és módon fogyaszt, az föléli az
unokái elől a jövőt.
11) A fogyasztói világban a fogyasztás látszólag erkölcsi
paranccsá válik. Azt sugallja ugyanis, hogy "ha rendes ember
vagy, akkor megadod a szeretteidnek a vágyott javakat". S amelyik
gyerek nem divatos edzőcipőben megy az iskolába, azt bizony
gyakran kinézik-kiközösítik maguk közül a többiek, mert kilóg az
ő értékrendjükből.
A Fogyasztás "erkölcsi" parancsa azonban - a fentiek alapján
- valójában erkölcs-ellenes! Társadalmi igazoltsága álságos és
hazug.
A reklám végső soron kegyetlen és embertelen. Felpörgetett,
zaklatott, mértéktelen életre késztet; olyan önpusztító hajszába
kerget, amelyből nehéz kiszállni.
12) A reklámok egy része hazánkban még ráadásul törvényellenes
is, hiszen nálunk (az érvényes rendelkezések értelmében) tilos
pl. cigarettát és szeszesitalt fogyasztásra ösztönző módon
reklámozni. (De ugyan melyik cigaretta-reklámnak nem fogyasztásra
ösztönzés a célja?) Mégis tele vannak a városaink-falvaink ilyen
reklámokkal. Más reklámoknak (főleg az óriásposztereknek) pedig
gyakran az elhelyezése szabálytalan, mivel nem tartják be a
közterületen való reklámozásra vonatkozó rendelkezéseket.
III. Javaslatok a reklám-kérdés megoldására
13) A Reklám-Fogyasztás-Hulladék-Környezetpusztítás egy egységes
rendszer. Ha ennek egy részét - pl. a reklámot vagy a hulladékot
- támadjuk, tulajdonképpen magát az egész rendszert támadjuk.
Ezért érthető, hogy a fogyasztói világ képviselői és hívei
létükben érzik magukat támadva, ha a rendszer bármely pontját
kifogásoljuk. (Ezért persze haragszanak is.)
A helyzet paradox jellegét jól mutatja az, hogy pl. egy
következetesen fogyasztás-mérséklő csoport, vagy valamilyen
környezetkárosító vállalat termékeinek bojkottja első lépésként
emberek munkahelyét is veszélyezteti.
A megoldási javaslatok tehát nem korlátozódhatnak magára a
reklámra, hiszen - miként azt már a bevezetőben hangsúlyoztuk - a
reklám-jelenség integráns része egy rendszernek. Végső soron csak
abban bízhatunk, hogy ha maga a termelési-elosztási rendszer
(ismét) emberi lesz, akkor a reklám-probléma önmagától
megoldódik. Addig azonban magát a reklámot is "kezelni" kell,
mint önerősítő tünetet.
14) Sok országban tilos az olyanfajta "rejtett" reklámozás,
amelynek az a lényege, hogy pl. egy játékfilmbe olyan rövid
"snitteket" vágnak bele, amelyek önmagukban olyan
pillanatszerűek, hogy a nézőben nem tudatosulnak; kellő számú
ismétlés nyomán azonban beépülnek a néző agyába, anélkül, hogy
tudatában lenne annak, miért is gondol, vél valamit. Ez a "trükk"
tulajdonképpen a tudomány lehetőségeivel való visszaélés és az
emberi személyiség-jogok megsértése. Ezért tilos.
Célszerű lenne ezen az elvi alapon más reklámozási formákat
is megvizsgálni, s megállapítani, hogy vajon az adott reklám nem
jelenti-e az emberek gondolkodásának olyan manipulálását, amely
már kimeríti a személyiségi jogok megsértését.
Különös figyelmet kellene fordítani ebből a szempontból a
gyermekeket megcélzó reklámokra, hasonlatosan ahhoz, ahogyan más
bűncselekmények esetén is súlyosabbnak minősül az "ifjúság
megrontása", mint a felnőtteké.
15) Viszonylag egyszerű jogszabályokkal is hatékonyan korlátozni
lehetne az "elszabadult" reklámozást. Pl. ahhoz hasonlóan,
ahogyan ma már jelezni kell az élelmiszerek csomagolásán a
fölhasznált adalékanyagokat és ételszinezékeket, kötelezni
kellene minden gyártót arra, hogy a termékein tüntesse föl: a
termék árából mennyi a reklám-költség (beleértve ebbe a szükségen
fölüli csomagolás költségét is).
16) Minthogy a reklám (negatív) lényege az agymosás, az az egyik
alapvető kérdés, hogy ki tudjuk-e vonni magunkat a reklám
(negatív) hatásai alól. A bezárkózás és elzárkózás nem lehet
megoldás, hiszen a bezárult ember érzéketlen. Nem a negatív
hatások elleni védekezésnek kell elsődlegesnek lennie, hanem az
életünk - és gyermekeink életének - igazi értékekkel való
telítésének. Nem kiszakadni kell a reklám és az anyagi javak
vonzásából, hanem felülemelkedni azon.
A keresztény ember számára az agymosás ellen a
leghatékonyabb erő az Evangélium.
17) A legjobb ellen-reklám pedig: a kritikus fogyasztóvá vált
szülő. Igazi jelentősége annak lenne, ha az (öntudatból vagy
pénzszűke miatt) kritikus fogyasztóvá vált szülő gyakrabban vinné
magával bevásárlásai alkalmával a gyermekét és a boltban ma-
gyarázná meg döntéseinek motívumait.
18) Védenünk-támogatnunk kellene a kisléptékű közösségeket,
"emberi méretű társadalmakat". Szorgalmaznunk kellene a közvetlen
termelő-felvelő hálózatok kialakulását, az áttételek számának
csökkenését, a személyes jelleg erősödését.
Mt 4,19
Deute opisó mou, kai poiésó hümas halieis anthrópón.
Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.
Mt 5,3
Makarioi hoi ptókhoi tó_ pneumati, hoti autón estin hé basileia tón ouranón.
Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
Mt 5,4
makarioi hoi penthountes, hoti autoi parakléthésontai.
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Mt 5,5
makarioi hoi praeis, hoti autoi kléronomésousin tén gén.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Mt 5,6
makarioi hoi peinóntes kai dipsóntes tén dikaiosünén, hoti autoi khortasthésontai.
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.
Mt 5,7
makarioi hoi eleémones, hoti autoi eleéthésontai.
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Mt 5,8
makarioi hoi katharoi té_ kardia_, hoti autoi ton theon opsontai.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.
Mt 5,9
makarioi hoi eirénopoioi, hoti autoi hüioi theou kléthésontai.
Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Mt 5,10
makarioi hoi dediógmenoi heneken dikaiosünés, hoti autón estin hé basileia tón ouranón.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Mt 5,11
makarioi este hotan oneidisósin hümas kai dióxósin kai eipósin pan ponéron kath' hümón [pseudomenoi] heneken emou:
Boldogok vagytok, ha én miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.
Mt 5,12
khairete kai agalliasthe, hoti ho misthos hümón polüs en tois ouranois: houtós gar edióxan tous profétas tous pro hümón.
Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.
Mt 5,13
Hümeis este to halas tés gés: ean de to halas móranthé_, en tini halisthésetai? eis ouden iskhüei eti ei mé bléthen exó katapateisthai hüpo tón anthrópón.
Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.
Mt 5,14
Hümeis este to fós tou kosmou. ou dünatai polis krübénai epanó orous keimené:
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.
Mt 5,15
oude kaiousin lükhnon kai titheasin auton hüpo ton modion all' epi tén lükhnian, kai lampei pasin tois en té_ oikia_.
A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.
Mt 5,16
houtós lampsató to fós hümón emprosthen tón anthrópón, hopós idósin hümón ta kala erga kai doxasósin ton patera hümón ton en tois ouranois.
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Mt 5,21
Ékousate hoti errethé tois arkhaiois, "Ou foneuseis:" hos d' an foneusé_, enokhos estai té_ krisei.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.
Mt 5,22
egó de legó hümin hoti pas ho orgizomenos tó_ adelfó_ autou enokhos estai té_ krisei: hos d' an eipé_ tó_ adelfó_ autou, Rhaka, enokhos estai tó_ sünedrió_: hos d' an eipé_, Móre, enokhos estai eis tén geennan tou püros.
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére.
Mt 5,23
ean oun prosferé_s to dóron sou epi to thüsiastérion kakei mnésthé_s hoti ho adelfos sou ekhei ti kata sou,
Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened,
Mt 5,24
afes ekei to dóron sou emprosthen tou thüsiastériou, kai hüpage próton diallagéthi tó_ adelfó_ sou, kai tote elthón prosfere to dóron sou.
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s ajánld fel ajándékodat.
Mt 5,25
isthi eunoón tó_ antidikó_ sou takhü heós hotou ei met' autou en té_ hodó_, mépote se paradó_ ho antidikos tó_ krité_, kai ho krités tó_ hüpéreté_, kai eis fülakén bléthésé_:
Békülj ki az ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és hogy börtönbe ne kerülj.
Mt 5,26
amén legó soi, ou mé exelthé_s ekeithen heós an apodó_s ton eskhaton kodrantén.
Bizony mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
Mt 5,33
Palin ékousate hoti errethé tois arkhaiois, "Ouk epiorkéseis, apodóseis" de "tó_ kürió_ tous horkous sou."
Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál.
Mt 5,34
egó de legó hümin mé omosai holós: méte en tó_ ouranó_, hoti thronos estin tou theou:
Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az Isten királyi széke,
Mt 5,35
méte en té_ gé_, hoti hüpopodion estin tón podón autou: méte eis Hierosolüma, hoti polis estin tou megalou basileós:
se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa;
Mt 5,36
méte en té_ kefalé_ sou omosé_s, hoti ou dünasai mian trikha leukén poiésai é melainan.
de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.
Mt 5,37
estó de ho logos hümón nai nai, ou ou: to de perisson toutón ek tou ponérou estin.
Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túl megy ezen, az a gonosztól van.
Mt 5,38
Ékousate hoti errethé, "Ofthalmon anti ofthalmou" kai "odonta anti odontos."
Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért.
Mt 5,39
egó de legó hümin mé antisténai tó_ ponéró_: all' hostis se rhapizei eis tén dexian siagona [sou], strepson autó_ kai tén allén:
Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik orcádat is.
Mt 5,40
kai tó_ thelonti soi krithénai kai ton khitóna sou labein, afes autó_ kai to himation:
Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is.
Mt 5,41
kai hostis se angareusei milion hen, hüpage met' autou düo.
Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.
Mt 5,42
tó_ aitounti se dos, kai ton thelonta apo sou danisasthai mé apostrafé_s.
Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.
Mt 6,1
Prosekhete [de] tén dikaiosünén hümón mé poiein emprosthen tón anthrópón pros to theathénai autois: ei de mé ge, misthon ouk ekhete para tó_ patri hümón tó_ en tois ouranois.
Vigyázzatok: a jó cselekedeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy mutogassátok nekik magatokat, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.
Mt 6,2
Hotan oun poié_s eleémosünén, mé salpisé_s emprosthen sou, hósper hoi hüpokritai poiousin en tais sünagógais kai en tais rhümais, hopós doxasthósin hüpo tón anthrópón: amén legó hümin, apekhousin ton misthon autón.
Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.
Mt 6,3
sou de poiountos eleémosünén mé gnótó hé aristera sou ti poiei hé dexia sou,
Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,
Mt 6,4
hopós é_ sou hé eleémosüné en tó_ krüptó_: kai ho patér sou ho blepón en tó_ krüptó_ apodósei soi.
hogy adakozásod titokban történjék: a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
Mt 6,16
Hotan de nésteuéte, mé ginesthe hós hoi hüpokritai sküthrópoi, afanizousin gar ta prosópa autón hopós fanósin tois anthrópois nésteuontes: amén legó hümin, apekhousin ton misthon autón.
Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.
Mt 6,17
sü de nésteuón aleipsai sou tén kefalén kai to prosópon sou nipsai,
Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat,
Mt 6,18
hopós mé fané_s tois anthrópois nésteuón alla tó_ patri sou tó_ en tó_ krüfaió_: kai ho patér sou ho blepón en tó_ krüfaió_ apodósei soi.
hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
Mt 6,19
Mé thésaurizete hümin thésaurous epi tés gés, hopou sés kai brósis afanizei, kai hopou kleptai diorüssousin kai kleptousin:
Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,
Mt 6,20
thésaurizete de hümin thésaurous en ouranó_, hopou oute sés oute brósis afanizei, kai hopou kleptai ou diorüssousin oude kleptousin:
hanem gyűjtsetek magatoknak kincset a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.
Mt 6,21
hopou gar estin ho thésauros sou, ekei estai kai hé kardia sou.
Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
Mt 6,24
Oudeis dünatai düsi küriois douleuein: é gar ton hena misései kai ton heteron agapései, é henos anthexetai kai tou heterou katafronései: ou dünasthe theó_ douleuein kai mamóna_.
Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Mt 6,25
Dia touto legó hümin, mé merimnate té_ psükhé_ hümón ti fagéte [é ti piéte,] méde tó_ sómati hümón ti endüsésthe: oukhi hé psükhé pleion estin tés trofés kai to sóma tou endümatos?
Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?
Mt 6,26
emblepsate eis ta peteina tou ouranou hoti ou speirousin oude therizousin oude sünagousin eis apothékas, kai ho patér hümón ho ouranios trefei auta: oukh hümeis mallon diaferete autón?
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
Mt 6,27
tis de ex hümón merimnón dünatai prostheinai epi tén hélikian autou pékhün hena?
Aggódásával pedig ki tudná közületek megnyújtani életét csak egy arasznyival is?
Mt 6,28
kai peri endümatos ti merimnate? katamathete ta krina tou agrou pós auxanousin: ou kopiósin oude néthousin:
Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak,
Mt 6,29
legó de hümin hoti oude Solomón en pasé_ té_ doxé_ autou periebaleto hós hen toutón.
de mondom nektek, hogy Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.
Mt 6,30
ei de ton khorton tou agrou sémeron onta kai aurion eis klibanon ballomenon ho theos houtós amfiennüsin, ou polló_ mallon hümas, oligopistoi?
Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kishitűek?
Mt 6,31
mé oun merimnéséte legontes, Ti fagómen? é, Ti piómen? é, Ti peribalómetha?
Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?
Mt 6,32
panta gar tauta ta ethné epizétousin: oiden gar ho patér hümón ho ouranios hoti khré_zete toutón hapantón.
Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
Mt 6,33
zéteite de próton tén basileian [tou theou] kai tén dikaiosünén autou, kai tauta panta prostethésetai hümin.
De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek.
Mt 6,34
mé oun merimnéséte eis tén aurion, hé gar aurion merimnései heautés: arketon té_ hémera_ hé kakia autés.
Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
Mt 7,1
Mé krinete, hina mé krithéte:
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
Mt 7,2
en hó_ gar krimati krinete krithésesthe, kai en hó_ metró_ metreite metréthésetai hümin.
Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.
Mt 7,3
ti de blepeis to karfos to en tó_ ofthalmó_ tou adelfou sou, tén de en tó_ só_ ofthalmó_ dokon ou katanoeis?
Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?
Mt 7,4
é pós ereis tó_ adelfó_ sou, Afes ekbaló to karfos ek tou ofthalmou sou, kai idou hé dokos en tó_ ofthalmó_ sou?
Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda.
Mt 7,5
hüpokrita, ekbale próton ek tou ofthalmou sou tén dokon, kai tote diablepseis ekbalein to karfos ek tou ofthalmou tou adelfou sou.
Képmutató vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.
Mt 7,6
Mé dóte to hagion tois küsin, méde baléte tous margaritas hümón emprosthen tón khoirón, mépote katapatésousin autous en tois posin autón kai strafentes rhéxósin hümas.
Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, mert eltapossák lábukkal, azután megfordulnak, és széttépnek titeket.
Mt 7,7
Aiteite, kai dothésetai hümin: zéteite, kai heurésete: krouete, kai anoigésetai hümin.
Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Mt 7,8
pas gar ho aitón lambanei kai ho zétón heuriskei kai tó_ krouonti anoigésetai.
Mert aki kér, az kap, aki keres talál, és aki zörget, annak megnyittatik.
Mt 7,12
Panta oun hosa ean theléte hina poiósin hümin hoi anthrópoi, houtós kai hümeis poieite autois: houtos gar estin ho nomos kai hoi profétai.
Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.
Mt 7,13
Eiselthate dia tés stenés pülés: hoti plateia hé pülé kai eurükhóros hé hodos hé apagousa eis tén apóleian, kai polloi eisin hoi eiserkhomenoi di' autés:
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak akik azon járnak.
Mt 7,14
ti stené hé pülé kai tethlimmené hé hodos hé apagousa eis tén zóén, kai oligoi eisin hoi heuriskontes autén.
Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.
Mt 7,24
Pas oun hostis akouei mou tous logous toutous kai poiei autous homoióthésetai andri fronimó_, hostis ó_kodomésen autou tén oikian epi tén petran.
Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.
Mt 7,25
kai katebé hé brokhé kai élthon hoi potamoi kai epneusan hoi anemoi kai prosepesan té_ oikia_ ekeiné_, kai ouk epesen, tethemelióto gar epi tén petran.
És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.
Mt 7,26
kai pas ho akouón mou tous logous toutous kai mé poión autous homoióthésetai andri móró_, hostis ó_kodomésen autou tén oikian epi tén ammon.
Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki fövényre építette házát.
Mt 7,27
kai katebé hé brokhé kai élthon hoi potamoi kai epneusan hoi anemoi kai prosekopsan té_ oikia_ ekeiné_, kai epesen, kai én hé ptósis autés megalé.
És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.
Mt 8,20
Hai alópekes fóleous ekhousin kai ta peteina tou ouranou kataskénóseis, ho de hüios tou anthrópou ouk ekhei pou tén kefalén kliné_.
A rókának barlangja van, az égi madárnak fészke, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.
Mt 8,22
Akolouthei moi, kai afes tous nekrous thapsai tous heautón nekrous.
Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!
Mt 8,26
Ti deiloi este, oligopistoi?
Mit féltek, kishitűek?
Mt 9,4
Hinati enthümeisthe ponéra en tais kardiais hümón?
Miért gondoltok gonoszt szívetekben?
Mt 9,9
Akolouthei moi.
Kövess engem!
Mt 9,12
Ou khreian ekhousin hoi iskhüontes iatrou all' hoi kakós ekhontes.
Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Mt 9,13
poreuthentes de mathete ti estin, "Eleos theló kai ou thüsian:" ou gar élthon kalesai dikaious alla hamartólous.
Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.
Mt 9,16
oudeis de epiballei epibléma rhakous agnafou epi himatió_ palaió_: airei gar to pléróma autou apo tou himatiou, kai kheiron skhisma ginetai.
Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad.
Mt 9,17
oude ballousin oinon neon eis askous palaious: ei de mé ge, rhégnüntai hoi askoi, kai ho oinos ekkheitai kai hoi askoi apollüntai: alla ballousin oinon neon eis askous kainous, kai amfoteroi süntérountai.
Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.
Mt 9,37
Ho men therismos polüs, hoi de ergatai oligoi:
Az aratnivaló sok, de a munkás kevés:
Mt 9,38
deéthéte oun tou küriou tou therismou hopós ekbalé_ ergatas eis ton therismon autou.
kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
Mt 10,9
Mé ktésésthe khrüson méde argüron méde khalkon eis tas zónas hümón,
Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe,
Mt 10,10
mé péran eis hodon méde düo khitónas méde hüpodémata méde rhabdon: axios gar ho ergatés tés trofés autou.
se tarisznyát az útra, se két felső ruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.
Mt 10,11
eis hén d' an polin é kómén eiselthéte, exetasate tis en auté_ axios estin: kakei meinate heós an exelthéte.
Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek.
Mt 10,12
eiserkhomenoi de eis tén oikian aspasasthe autén:
Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét,
Mt 10,13
kai ean men é_ hé oikia axia, eltható hé eiréné hümón ep' autén: ean de mé é_ axia, hé eiréné hümón pros hümas epistrafétó.
és ha méltó rá a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.
Mt 10,16
Idou egó apostelló hümas hós probata en mesó_ lükón: ginesthe oun fronimoi hós hoi ofeis kai akeraioi hós hai peristerai.
Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.
Mt 10,17
prosekhete de apo tón anthrópón: paradósousin gar hümas eis sünedria, kai en tais sünagógais autón mastigósousin hümas:
Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,
Mt 10,18
kai epi hégemonas de kai basileis akhthésesthe heneken emou eis martürion autois kai tois ethnesin.
sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.
Mt 10,19
hotan de paradósin hümas, mé merimnéséte pós é ti laléséte: dothésetai gar hümin en ekeiné_ té_ hóra_ ti laléséte:
Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
Mt 10,23
hotan de diókósin hümas en té_ polei tauté_, feugete eis tén heteran: amén gar legó hümin, ou mé teleséte tas poleis tou Israél heós an elthé_ ho hüios tou anthrópou.
Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.
Mt 10,24
Ouk estin mathétés hüper ton didaskalon oude doulos hüper ton kürion autou.
A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál.
Mt 10,25
arketon tó_ mathété_ hina genétai hós ho didaskalos autou, kai ho doulos hós ho kürios autou. ei ton oikodespotén Beelzeboul epekalesan, posó_ mallon tous oikiakous autou.
Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét?
Mt 10,26
Mé oun fobéthéte autous: ouden gar estin kekalümmenon ho ouk apokalüfthésetai, kai krüpton ho ou gnósthésetai.
Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le nem lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
Mt 10,27
ho legó hümin en té_ skotia_, eipate en tó_ fóti: kai ho eis to ous akouete, kérüxate epi tón dómatón.
Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.
Mt 10,28
kai mé fobeisthe apo tón apoktennontón to sóma, tén de psükhén mé dünamenón apokteinai: fobeisthe de mallon ton dünamenon kai psükhén kai sóma apolesai en geenné_.
Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
Mt 10,29
oukhi düo strouthia assariou póleitai? kai hen ex autón ou peseitai epi tén gén aneu tou patros hümón.
Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül?
Mt 10,30
hümón de kai hai trikhes tés kefalés pasai érithmémenai eisin.
Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.
Mt 10,31
mé oun fobeisthe: pollón strouthión diaferete hümeis.
Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.
Mt 10,37
Ho filón patera é métera hüper eme ouk estin mou axios: kai ho filón hüion é thügatera hüper eme ouk estin mou axios:
Aki jobban szereti anyját vagy apját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;
Mt 10,38
kai hos ou lambanei ton stauron autou kai akolouthei opisó mou, ouk estin mou axios.
és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
Mt 10,39
ho heurón tén psükhén autou apolesei autén, kai ho apolesas tén psükhén autou heneken emou heurései autén.
Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.
Mt 10,42
kai hos an potisé_ hena tón mikrón toutón potérion psükhrou monon eis onoma mathétou, amén legó hümin, ou mé apolesé_ ton misthon autou.
Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.
Mt 11,15
ho ekhón óta akouetó.
Akinek van füle, hallja!
Mt 11,28
Deute pros me pantes hoi kopióntes kai pefortismenoi, kagó anapausó hümas.
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
Mt 11,29
arate ton zügon mou ef' hümas kai mathete ap' emou, hoti praüs eimi kai tapeinos té_ kardia_, kai heurésete anapausin tais psükhais hümón:
Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.
Mt 11,30
ho gar zügos mou khréstos kai to fortion mou elafron estin.
Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.
Mt 12,7
ei de egnókeite ti estin, "Eleos theló kai ou thüsian," ouk an katedikasate tous anaitious.
Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.
Mt 12,8
kürios gar estin tou sabbatou ho hüios tou anthrópou.
Mert az Emberfia ura a szombatnak.
Mt 12,11
Tis estai ex hümón anthrópos hos hexei probaton hen, kai ean empesé_ touto tois sabbasin eis bothünon, oukhi kratései auto kai egerei?
Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?
Mt 12,12
posó_ oun diaferei anthrópos probatou. hóste exestin tois sabbasin kalós poiein.
Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!
Mt 12,30
ho mé ón met' emou kat' emou estin, kai ho mé sünagón met' emou skorpizei.
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.
Mt 12,33
É poiésate to dendron kalon kai ton karpon autou kalon, é poiésate to dendron sapron kai ton karpon autou sapron: ek gar tou karpou to dendron ginósketai.
Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.
Mt 12,35
ho agathos anthrópos ek tou agathou thésaurou ekballei agatha, kai ho ponéros anthrópos ek tou ponérou thésaurou ekballei ponéra.
A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt.
Mt 12,39
Genea ponéra kai moikhalis sémeion epizétei, kai sémeion ou dothésetai auté_ ei mé to sémeion Ióna tou profétou.
Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.
Mt 12,40
hósper gar "én Iónas en té_ koilia_ tou kétous treis hémeras kai treis nüktas," houtós estai ho hüios tou anthrópou en té_ kardia_ tés gés treis hémeras kai treis nüktas.
Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.
Mt 12,41
andres Nineuitai anastésontai en té_ krisei meta tés geneas tautés kai katakrinousin autén: hoti metenoésan eis to kérügma Ióna, kai idou pleion Ióna hóde.
A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál!
Mt 12,43
Hotan de to akatharton pneuma exelthé_ apo tou anthrópou, dierkhetai di' anüdrón topón zétoun anapausin, kai oukh heuriskei.
Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.
Mt 12,44
tote legei, Eis ton oikon mou epistrepsó hothen exélthon: kai elthon heuriskei skholazonta sesarómenon kai kekosmémenon.
Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja azt.
Mt 12,45
tote poreuetai kai paralambanei meth' heautou hepta hetera pneumata ponérotera heautou, kai eiselthonta katoikei ekei: kai ginetai ta eskhata tou anthrópou ekeinou kheirona tón prótón. houtós estai kai té_ genea_ tauté_ té_ ponéra_.
Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.
Mt 12,48
Tis estin hé métér mou, kai tines eisin hoi adelfoi mou?
Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
Mt 12,49
Idou hé métér mou kai hoi adelfoi mou:
Íme, az én anyám és az én testvéreim!
Mt 12,50
hostis gar an poiésé_ to theléma tou patros mou tou en ouranois autos mou adelfos kai adelfé kai métér estin.
Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.
Mt 13,3
Idou exélthen ho speirón tou speirein.
Íme, kiment a magvető vetni,
Mt 13,4
kai en tó_ speirein auton ha men epesen para tén hodon, kai elthonta ta peteina katefagen auta.
és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták.
Mt 13,5
alla de epesen epi ta petródé hopou ouk eikhen gén pollén, kai eutheós exaneteilen dia to mé ekhein bathos gés.
Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;
Mt 13,6
héliou de anateilantos ekaumatisthé kai dia to mé ekhein rhizan exéranthé.
de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
Mt 13,7
alla de epesen epi tas akanthas, kai anebésan hai akanthai kai epnixan auta.
Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.
Mt 13,8
alla de epesen epi tén gén tén kalén kai edidou karpon, ho men hekaton, ho de hexékonta, ho de triakonta.
A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
Mt 13,9
ho ekhón óta akouetó.
Akinek van füle, hallja!
Mt 13,19
pantos akouontos ton logon tés basileias kai mé sünientos, erkhetai ho ponéros kai harpazei to esparmenon en té_ kardia_ autou: houtos estin ho para tén hodon spareis.
Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.
Mt 13,20
ho de epi ta petródé spareis, houtos estin ho ton logon akouón kai euthüs meta kharas lambanón auton:
Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja,
Mt 13,21
ouk ekhei de rhizan en heautó_ alla proskairos estin, genomenés de thlipseós é diógmou dia ton logon euthüs skandalizetai.
de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.
Mt 13,22
ho de eis tas akanthas spareis, houtos estin ho ton logon akouón kai hé merimna tou aiónos kai hé apaté tou ploutou sümpnigei ton logon, kai akarpos ginetai.
Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést.
Mt 13,23
ho de epi tén kalén gén spareis, houtos estin ho ton logon akouón kai sünieis, hos dé karpoforei kai poiei ho men hekaton, ho de hexékonta, ho de triakonta.
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
Mt 13,31
Homoia estin hé basileia tón ouranón kokkó_ sinapeós, hon labón anthrópos espeiren en tó_ agró_ autou:
Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe.
Mt 13,32
ho mikroteron men estin pantón tón spermatón, hotan de auxéthé_ meizon tón lakhanón estin kai ginetai dendron, hóste elthein ta peteina tou ouranou kai kataskénoun en tois kladois autou.
Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.
Mt 13,33
Homoia estin hé basileia tón ouranón zümé_, hén labousa güné enekrüpsen eis aleurou sata tria heós hou ezümóthé holon.
Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az megkel.
Mt 13,44
Homoia estin hé basileia tón ouranón thésauró_ kekrümmenó_ en tó_ agró_, hon heurón anthrópos ekrüpsen, kai apo tés kharas autou hüpagei kai pólei panta hosa ekhei kai agorazei ton agron ekeinon.
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
Mt 13,45
Palin homoia estin hé basileia tón ouranón anthrópó_ emporó_ zétounti kalous margaritas:
Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.
Mt 13,46
heurón de hena polütimon margaritén apelthón pepraken panta hosa eikhen kai égorasen auton.
Amikor egy nagyértékű gyöngyöt talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Mt 13,47
Palin homoia estin hé basileia tón ouranón sagéné_ blétheisé_ eis tén thalassan kai ek pantos genous sünagagousé_:
Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt.
Mt 13,48
hén hote epléróthé anabibasantes epi ton aigialon kai kathisantes sünelexan ta kala eis angé, ta de sapra exó ebalon.
Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edénybe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.
Mt 13,57
Ouk estin profétés atimos ei mé en té_ patridi kai en té_ oikia_ autou.
Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.
Mt 14,16
Ou khreian ekhousin apelthein: dote autois hümeis fagein.
Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!
Mt 14,27
Tharseite, egó eimi: mé fobeisthe.
Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
Mt 15,8
"Ho laos houtos tois kheilesin me tima_, hé de kardia autón porró apekhei ap' emou:
Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem.
Mt 15,9
"matén de sebontai me, didaskontes didaskalias entalmata anthrópón."
De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.
Mt 15,10
Akouete kai süniete:
Halljátok, és értsétek meg!
Mt 15,11
ou to eiserkhomenon eis to stoma koinoi ton anthrópon, alla to ekporeuomenon ek tou stomatos touto koinoi ton anthrópon.
Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.
Mt 15,14
afete autous: tüfloi eisin hodégoi [tüflón]: tüflos de tüflon ean hodégé_, amfoteroi eis bothünon pesountai.
Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
Mt 15,17
ou noeite hoti pan to eisporeuomenon eis to stoma eis tén koilian khórei kai eis afedróna ekballetai?
Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?
Mt 15,18
ta de ekporeuomena ek tou stomatos ek tés kardias exerkhetai, kakeina koinoi ton anthrópon.
Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.
Mt 15,19
ek gar tés kardias exerkhontai dialogismoi ponéroi, fonoi, moikheiai, porneiai, klopai, pseudomartüriai, blasfémiai.
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.
Mt 15,20
tauta estin ta koinounta ton anthrópon, to de aniptois khersin fagein ou koinoi ton anthrópon.
Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.
Mt 16,23
Hüpage opisó mou, Satana: skandalon ei emou, hoti ou froneis ta tou theou alla ta tón anthrópón.
Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.
Mt 16,24
Ei tis thelei opisó mou elthein, aparnésasthó heauton kai arató ton stauron autou kai akoloutheitó moi.
Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.
Mt 16,25
hos gar ean thelé_ tén psükhén autou sósai apolesei autén: hos d' an apolesé_ tén psükhén autou heneken emou heurései autén.
Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.
Mt 16,26
ti gar ófeléthésetai anthrópos ean ton kosmon holon kerdésé_ tén de psükhén autou zémióthé_? é ti dósei anthrópos antallagma tés psükhés autou?
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?
Mt 17,22
Mellei ho hüios tou anthrópou paradidosthai eis kheiras anthrópón,
Az Emberfia emberek kezébe adatik,
Mt 17,23
kai apoktenousin auton, kai té_ trité_ hémera_ egerthésetai.
megölik, de a harmadik napon feltámad.
Mt 18,3
Amén legó hümin, ean mé straféte kai genésthe hós ta paidia, ou mé eiselthéte eis tén basileian tón ouranón.
Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Mt 18,4
hostis oun tapeinósei heauton hós to paidion touto, houtos estin ho meizón en té_ basileia_ tón ouranón.
Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.
Mt 18,5
kai hos ean dexétai hen paidion toiouto epi tó_ onomati mou, eme dekhetai.
És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Mt 18,6
Hos d' an skandalisé_ hena tón mikrón toutón tón pisteuontón eis eme, sümferei autó_ hina kremasthé_ mülos onikos peri ton trakhélon autou kai katapontisthé_ en tó_ pelagei tés thalassés.
Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.
Mt 18,7
ouai tó_ kosmó_ apo tón skandalón: ananké gar elthein ta skandala, plén ouai tó_ anthrópó_ di' hou to skandalon erkhetai.
Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.
Mt 18,8
Ei de hé kheir sou é ho pous sou skandalizei se, ekkopson auton kai bale apo sou: kalon soi estin eiselthein eis tén zóén küllon é khólon, é düo kheiras é düo podas ekhonta bléthénai eis to pür to aiónion.
Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre.
Mt 18,9
kai ei ho ofthalmos sou skandalizei se, exele auton kai bale apo sou: kalon soi estin monofthalmon eis tén zóén eiselthein, é düo ofthalmous ekhonta bléthénai eis tén geennan tou püros.
Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.
Mt 18,10
Horate mé katafronéséte henos tón mikrón toutón: legó gar hümin hoti hoi angeloi autón en ouranois dia pantos blepousi to prosópon tou patros mou tou en ouranois.
Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.
Mt 18,12
Ti hümin dokei? ean genétai tini anthrópó_ hekaton probata kai planéthé_ hen ex autón, oukhi afései ta enenékonta ennea epi ta oré kai poreutheis zétei to planómenon?
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?
Mt 18,13
kai ean genétai heurein auto, amén legó hümin hoti khairei ep' autó_ mallon é epi tois enenékonta ennea tois mé peplanémenois.
Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.
Mt 18,15
Ean de hamartésé_ [eis se] ho adelfos sou, hüpage elenxon auton metaxü sou kai autou monou. ean sou akousé_, ekerdésas ton adelfon sou:
Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.
Mt 18,16
ean de mé akousé_, paralabe meta sou eti hena é düo, hina "epi stomatos düo martürón é trión stathé_ pan rhéma:"
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.
Mt 18,17
ean de parakousé_ autón, eipe té_ ekklésia_: ean de kai tés ekklésias parakousé_, estó soi hósper ho ethnikos kai ho telónés.
Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt.
Mt 18,22
Ou legó soi heós heptakis alla heós hebdomékontakis hepta.
Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.
Mt 19,5
"Heneka toutou kataleipsei anthrópos ton patera kai tén métera kai kolléthésetai té_ günaiki autou, kai esontai hoi düo eis sarka mian."
Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
Mt 19,6
hóste ouketi eisin düo alla sarx mia. ho oun ho theos sünezeuxen anthrópos mé khórizetó.
Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.
Mt 19,8
Móüsés pros tén sklérokardian hümón epetrepsen hümin apolüsai tas günaikas hümón, ap' arkhés de ou gegonen houtós.
Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt.
Mt 19,9
legó de hümin hoti hos an apolüsé_ tén günaika autou mé epi porneia_ kai gamésé_ allén moikhatai.
Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.
Mt 19,12
eisin gar eunoukhoi hoitines ek koilias métros egennéthésan houtós, kai eisin eunoukhoi hoitines eunoukhisthésan hüpo tón anthrópón, kai eisin eunoukhoi hoitines eunoukhisan heautous dia tén basileian tón ouranón. ho dünamenos khórein khóreitó.
Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!
Mt 19,14
Afete ta paidia kai mé kólüete auta elthein pros me, tón gar toioutón estin hé basileia tón ouranón.
Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.
Mt 19,17
Ti me eróta_s peri tou agathou? heis estin ho agathos. ei de theleis eis tén zóén eiselthein, téréson tas entolas.
Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
Mt 19,18
To "Ou foneuseis, Ou moikheuseis, Ou klepseis, Ou pseudomartüréseis,
Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,
Mt 19,21
Ei theleis teleios einai, hüpage póléson sou ta hüparkhonta kai dos [tois] ptókhois, kai hexeis thésauron en ouranois, kai deuro akolouthei moi.
Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.
Mt 19,23
Amén legó hümin hoti plousios düskolós eiseleusetai eis tén basileian tón ouranón.
Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.
Mt 19,24
eukopóteron estin kamélon dia trüpématos rhafidos dielthein é plousion eiselthein eis tén basileian tou theou.
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Mt 19,26
Para anthrópois touto adünaton estin, para de theó_ panta dünata.
Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Mt 19,29
kai pas hostis aféken oikias é adelfous é adelfas é patera é métera é tekna é agrous heneken tou onomatos mou hekatontaplasiona lémpsetai kai zóén aiónion kléronomései.
És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.
Mt 19,30
Polloi de esontai prótoi eskhatoi kai eskhatoi prótoi.
De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.
Mt 20,25
Oidate hoti hoi arkhontes tón ethnón katakürieuousin autón kai hoi megaloi katexousiazousin autón.
Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
Mt 20,26
oukh houtós estai en hümin: all' hos ean thelé_ en hümin megas genesthai estai hümón diakonos,
De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,
Mt 20,27
kai hos an thelé_ en hümin einai prótos estai hümón doulos:
és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.
Mt 20,28
hósper ho hüios tou anthrópou ouk élthen diakonéthénai alla diakonésai kai dounai tén psükhén autou lütron anti pollón.
Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Mt 21,28
Ti de hümin dokei? anthrópos eikhen tekna düo. kai proselthón tó_ prótó_ eipen, Teknon, hüpage sémeron ergazou en tó_ ampelóni.
De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben.
Mt 21,29
ho de apokritheis eipen, Ou theló, hüsteron de metamelétheis apélthen.
Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment.
Mt 21,30
proselthón de tó_ heteró_ eipen hósautós. ho de apokritheis eipen, Egó, kürie: kai ouk apélthen.
Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el.
Mt 21,42
Oudepote anegnóte en tais grafais, "Lithon hon apedokimasan hoi oikodomountes houtos egenéthé eis kefalén gónias: para küriou egeneto hauté, kai estin thaumasté en ofthalmois hémón?"
Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.
Mt 22,19
epideixate moi to nomisma tou kénsou.
Mutassátok meg nekem az adópénzt.
Mt 22,20
Tinos hé eikón hauté kai hé epigrafé?
Kié ez a kép és a felirat?
Mt 22,21
Apodote oun ta Kaisaros Kaisari kai ta tou theou tó_ theó_.
Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.
Mt 22,37
Agapéseis kürion ton theon sou en holé_ té_ kardia_ sou kai en holé_ té_ psükhé_ sou" kai en holé_ té_ dianoia_ sou:
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Mt 22,38
hauté estin hé megalé kai próté entolé.
Ez az első és a nagy parancsolat.
Mt 22,39
deutera de homoia auté_, "Agapéseis ton plésion sou hós seauton."
A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Mt 22,40
en tautais tais düsin entolais holos ho nomos krematai kai hoi profétai.
Ez a két parancsolat tartja az egész törvényt és a prófétákat.
Mt 23,3
panta oun hosa ean eipósin hümin poiésate kai téreite, kata de ta erga autón mé poieite: legousin gar kai ou poiousin.
Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan, de nem teszik.
Mt 23,4
desmeuousin de fortia barea [kai düsbastakta] kai epititheasin epi tous ómous tón anthrópón, autoi de tó_ daktüló_ autón ou thelousin kinésai auta.
Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani.
Mt 23,5
panta de ta erga autón poiousin pros to theathénai tois anthrópois: platünousin gar ta fülaktéria autón kai megalünousin ta kraspeda,
Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik az imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait;
Mt 23,6
filousin de tén prótoklisian en tois deipnois kai tas prótokathedrias en tais sünagógais
a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni;
Mt 23,7
kai tous aspasmous en tais agorais kai kaleisthai hüpo tón anthrópón, Rhabbi.
szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.
Mt 23,8
hümeis de mé kléthéte, Rhabbi, heis gar estin hümón ho didaskalos, pantes de hümeis adelfoi este.
De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
Mt 23,9
kai patera mé kaleséte hümón epi tés gés, heis gar estin hümón ho patér ho ouranios.
Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.
Mt 23,10
méde kléthéte kathégétai, hoti kathégétés hümón estin heis ho Khristos.
Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.
Mt 23,11
ho de meizón hümón estai hümón diakonos.
Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen a szolgátok!
Mt 23,12
hostis de hüpsósei heauton tapeinóthésetai, kai hostis tapeinósei heauton hüpsóthésetai.
Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Mt 23,24
hodégoi tüfloi, hoi diülizontes ton kónópa tén de kamélon katapinontes.
Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.
Mt 23,25
Ouai hümin, grammateis kai Farisaioi hüpokritai, hoti katharizete to exóthen tou potériou kai tés paropsidos, esóthen de gemousin ex harpagés kai akrasias.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel.
Mt 23,26
Farisaie tüfle, katharison próton to entos tou potériou, hina genétai kai to ektos autou katharon.
Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!
Mt 23,37
Ierousalém Ierousalém, hé apokteinousa tous profétas kai lithobolousa tous apestalmenous pros autén, posakis éthelésa episünagagein ta tekna sou, hon tropon ornis episünagei ta nossia autés hüpo tas pterügas, kai ouk éthelésate.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok!
Mt 24,6
mellésete de akouein polemous kai akoas polemón: horate, mé throeisthe: dei gar genesthai, all' oupó estin to telos.
Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
Mt 24,7
egerthésetai gar ethnos epi ethnos kai basileia epi basileian, kai esontai limoi kai seismoi kata topous:
Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.
Mt 24,8
panta de tauta arkhé ódinón.
De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!
Mt 24,9
tote paradósousin hümas eis thlipsin kai apoktenousin hümas, kai esesthe misoumenoi hüpo pantón tón ethnón dia to onoma mou.
Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.
Mt 24,10
kai tote skandalisthésontai polloi kai allélous paradósousin kai misésousin allélous:
Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.
Mt 24,11
kai polloi pseudoprofétai egerthésontai kai planésousin pollous:
Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.
Mt 24,12
kai dia to pléthünthénai tén anomian psügésetai hé agapé tón pollón.
Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.
Mt 24,13
ho de hüpomeinas eis telos houtos sóthésetai.
De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Mt 24,14
kai kérükhthésetai touto to euangelion tés basileias en holé_ té_ oikoumené_ eis martürion pasin tois ethnesin, kai tote héxei to telos.
Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.
Mt 24,35
ho ouranos kai hé gé pareleusetai, hoi de logoi mou ou mé parelthósin.
Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
Mt 24,46
makarios ho doulos ekeinos hon elthón ho kürios autou heurései houtós poiounta:
Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!
Mt 24,47
amén legó hümin hoti epi pasin tois hüparkhousin autou katastései auton.
Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.
Mt 25,34
tote erei ho basileus tois ek dexión autou, Deute, hoi eulogémenoi tou patros mou, kléronomésate tén hétoimasmenén hümin basileian apo katabolés kosmou:
Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.
Mt 25,35
epeinasa gar kai edókate moi fagein, edipsésa kai epotisate me, xenos émén kai sünégagete me,
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
Mt 25,36
gümnos kai periebalete me, ésthenésa kai epeskepsasthe me, en fülaké_ émén kai élthate pros me.
mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
Mt 25,37
tote apokrithésontai autó_ hoi dikaioi legontes, Kürie, pote se eidomen peinónta kai ethrepsamen, é dipsónta kai epotisamen?
Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?
Mt 25,38
pote de se eidomen xenon kai sünégagomen, é gümnon kai periebalomen?
Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
Mt 25,39
pote de se eidomen asthenounta é en fülaké_ kai élthomen pros se?
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?
Mt 25,40
kai apokritheis ho basileus erei autois, Amén legó hümin, ef' hoson epoiésate heni toutón tón adelfón mou tón elakhistón, emoi epoiésate.
A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.
Mt 25,41
Tote erei kai tois ex euónümón, Poreuesthe ap' emou [hoi] katéramenoi eis to pür to aiónion to hétoimasmenon tó_ diaboló_ kai tois angelois autou:
Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.
Mt 25,42
epeinasa gar kai ouk edókate moi fagein, edipsésa kai ouk epotisate me,
Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,
Mt 25,43
xenos émén kai ou sünégagete me, gümnos kai ou periebalete me, asthenés kai en fülaké_ kai ouk epeskepsasthe me.
jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.
Mt 25,44
tote apokrithésontai kai autoi legontes, Kürie, pote se eidomen peinónta é dipsónta é xenon é gümnon é asthené é en fülaké_ kai ou diékonésamen soi?
Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?
Mt 25,45
tote apokrithésetai autois legón, Amén legó hümin, ef' hoson ouk epoiésate heni toutón tón elakhistón, oude emoi epoiésate.
Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.
Mt 26,39
Pater mou, ei dünaton estin, pareltható ap' emou to potérion touto: plén oukh hós egó theló all' hós sü.
Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.
Mt 26,40
Houtós ouk iskhüsate mian hóran grégorésai met' emou?
Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?
Mt 26,41
grégoreite kai proseukhesthe, hina mé eiselthéte eis peirasmon: to men pneuma prothümon hé de sarx asthenés.
Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Mt 26,42
Pater mou, ei ou dünatai touto parelthein ean mé auto pió, genéthétó to theléma sou.
Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.
Mt 26,52
Apostrepson tén makhairan sou eis ton topon autés, pantes gar hoi labontes makhairan en makhairé_ apolountai.
Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.
Mt 28,19
poreuthentes oun mathéteusate panta ta ethné, baptizontes autous eis to onoma tou patros kai tou hüiou kai tou hagiou pneumatos,
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,
Mt 28,20
didaskontes autous térein panta hosa eneteilamén hümin: kai idou egó meth' hümón eimi pasas tas hémeras heós tés sünteleias tou aiónos.
tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Mk 1,15
Peplérótai ho kairos kai éngiken hé basileia tou theou: metanoeite kai pisteuete en tó_ euangelió_.
Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.
Mk 1,17
Deute opisó mou, kai poiésó hümas genesthai halieis anthrópón.
Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.
Mk 3,35
hos [gar] an poiésé_ to theléma tou theou, houtos adelfos mou kai adelfé kai métér estin.
Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.
Mk 4,3
Akouete. idou exélthen ho speirón speirai.
Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,
Mk 4,4
kai egeneto en tó_ speirein ho men epesen para tén hodon, kai élthen ta peteina kai katefagen auto.
és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.
Mk 4,5
kai allo epesen epi to petródes hopou ouk eikhen gén pollén, kai euthüs exaneteilen dia to mé ekhein bathos gés:
Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;
Mk 4,6
kai hote aneteilen ho hélios ekaumatisthé, kai dia to mé ekhein rhizan exéranthé.
amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
Mk 4,7
kai allo epesen eis tas akanthas, kai anebésan hai akanthai kai sünepnixan auto, kai karpon ouk edóken.
Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.
Mk 4,8
kai alla epesen eis tén gén tén kalén, kai edidou karpon anabainonta kai auxanomena, kai eferen hen triakonta kai hen hexékonta kai hen hekaton.
A többi meg a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, a másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.
Mk 4,9
Hos ekhei óta akouein akouetó.
Akinek van füle a hallásra, hallja!
Mk 8,34
Ei tis thelei opisó mou akolouthein, aparnésasthó heauton kai arató ton stauron autou kai akoloutheitó moi.
Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.
Mk 8,35
hos gar ean thelé_ tén psükhén autou sósai apolesei autén: hos d' an apolesei tén psükhén autou heneken emou kai tou euangeliou sósei autén.
Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.
Mk 8,36
ti gar ófelei anthrópon kerdésai ton kosmon holon kai zémióthénai tén psükhén autou?
Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
Mk 9,35
Ei tis thelei prótos einai estai pantón eskhatos kai pantón diakonos.
Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenki szolgája.
Mk 9,37
Hos an hen tón toioutón paidión dexétai epi tó_ onomati mou, eme dekhetai: kai hos an eme dekhétai, ouk eme dekhetai alla ton aposteilanta me.
Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.
Mk 9,40
hos gar ouk estin kath' hémón, hüper hémón estin.
mert aki nincsen ellenünk, az mellettünk van.
Mk 9,50
Kalon to halas: ean de to halas analon genétai, en tini auto artüsete? ekhete en heautois hala, kai eiréneuete en allélois.
Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.
Mk 10,6
apo de arkhés ktiseós "arsen kai thélü epoiésen autous:
mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten.
Mk 10,7
"heneken toutou kataleipsei anthrópos ton patera autou kai tén métera [kai proskolléthésetai pros tén günaika autou],
Ezért elhagyja az ember az apját és anyját,
Mk 10,8
"kai esontai hoi düo eis sarka mian:" hóste ouketi eisin düo alla mia sarx.
és ketten lesznek egy testté, úgyhogy ők ketten már nem két test, hanem egy.
Mk 10,9
ho oun ho theos sünezeuxen anthrópos mé khórizetó.
Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza.
Mk 10,11
Hos an apolüsé_ tén günaika autou kai gamésé_ allén moikhatai ep' autén,
Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene;
Mk 10,12
kai ean auté apolüsasa ton andra autés gamésé_ allon moikhatai.
és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.
Mk 10,14
Afete ta paidia erkhesthai pros me, mé kólüete auta, tón gar toioutón estin hé basileia tou theou.
Engedjétek hozzám a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem, mert ilyeneké az Isten országa.
Mk 10,15
amén legó hümin, hos an mé dexétai tén basileian tou theou hós paidion, ou mé eiselthé_ eis autén.
Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
Mk 10,18
Ti me legeis agathon? oudeis agathos ei mé heis ho theos.
Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
Mk 10,19
tas entolas oidas: "Mé foneusé_s, Mé moikheusé_s, Mé klepsé_s, Mé pseudomartürésé_s," Mé aposterésé_s, "Tima ton patera sou kai tén métera."
Tudod a parancsokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.
Mk 10,21
Hen se hüsterei: hüpage hosa ekheis póléson kai dos [tois] ptókhois, kai hexeis thésauron en ouranó_, kai deuro akolouthei moi.
Egyvalami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.
Mk 10,23
Pós düskolós hoi ta khrémata ekhontes eis tén basileian tou theou eiseleusontai.
Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!
Mk 10,24
Tekna, pós düskolon estin eis tén basileian tou theou eiselthein:
Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába eljutni!
Mk 10,25
eukopóteron estin kamélon dia [tés] trümalias [tés] rhafidos dielthein é plousion eis tén basileian tou theou eiselthein.
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Mk 10,27
Para anthrópois adünaton all' ou para theó_, panta gar dünata para tó_ theó_.
Az embernek lehetetlen, de az Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.
Mk 10,29
Amén legó hümin, oudeis estin hos aféken oikian é adelfous é adelfas é métera é patera é tekna é agrous heneken emou kai heneken tou euangeliou,
Bizony mondom néktek, senki nincs, aki elhagyja házát, vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,
Mk 10,30
ean mé labé_ hekatontaplasiona nün en tó_ kairó_ toutó_ oikias kai adelfous kai adelfas kai méteras kai tekna kai agrous meta diógmón, kai en tó_ aióni tó_ erkhomenó_ zóén aiónion.
és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát és gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.
Mk 10,31
polloi de esontai prótoi eskhatoi kai [hoi] eskhatoi prótoi.
Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.
Mk 10,42
Oidate hoti hoi dokountes arkhein tón ethnón katakürieuousin autón kai hoi megaloi autón katexousiazousin autón.
Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.
Mk 10,43
oukh houtós de estin en hümin: all' hos an thelé_ megas genesthai en hümin, estai hümón diakonos,
De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek az legyen a szolgátok;
Mk 10,44
kai hos an thelé_ en hümin einai prótos, estai pantón doulos:
és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája.
Mk 10,45
kai gar ho hüios tou anthrópou ouk élthen diakonéthénai alla diakonésai kai dounai tén psükhén autou lütron anti pollón.
Mert az Emberfia sem azért jött a világra, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Mk 12,15
Ti me peirazete? ferete moi dénarion hina idó.
Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.
Mk 12,16
Tinos hé eikón hauté kai hé epigrafé?
Kié ez a kép és ez a felirat?
Mk 12,17
Ta Kaisaros apodote Kaisari kai ta tou theou tó_ theó_.
Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.
Mk 12,43
Amén legó hümin hoti hé khéra hauté hé ptókhé pleion pantón ebalen tón ballontón eis to gazofülakion:
Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.
Mk 12,44
pantes gar ek tou perisseuontos autois ebalon, hauté de ek tés hüsteréseós autés panta hosa eikhen ebalen, holon ton bion autés.
Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.
Mk 13,7
hotan de akouséte polemous kai akoas polemón, mé throeisthe: dei genesthai, all' oupó to telos.
Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
Mk 13,8
egerthésetai gar ethnos ep' ethnos kai basileia epi basileian, esontai seismoi kata topous, esontai limoi: arkhé ódinón tauta.
Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!
Mk 13,9
blepete de hümeis heautous: paradósousin hümas eis sünedria kai eis sünagógas darésesthe kai epi hégemonón kai basileón stathésesthe heneken emou eis martürion autois.
Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik.
Mk 13,10
kai eis panta ta ethné próton dei kérükhthénai to euangelion.
Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot.
Mk 13,11
kai hotan agósin hümas paradidontes, mé promerimnate ti laléséte, all' ho ean dothé_ hümin en ekeiné_ té_ hóra_ touto laleite, ou gar este hümeis hoi lalountes alla to pneuma to hagion.
Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.
Mk 14,7
pantote gar tous ptókhous ekhete meth' heautón, kai hotan theléte dünasthe autois eu poiésai, eme de ou pantote ekhete.
mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.
Mk 14,37
Simón, katheudeis? ouk iskhüsas mian hóran grégorésai?
Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?
Mk 14,38
grégoreite kai proseukhesthe, hina mé elthéte eis peirasmon: to men pneuma prothümon hé de sarx asthenés.
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Mk 14,72
Prin alektora fónésai dis tris me aparnésé_:
Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Mk 15,34
"Elói elói lema sabakhthani?" "Ho theos mou ho theos mou, eis ti enkatelipes me?"
Elói, elói, lámá sabaktáni! Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
Mk 16,15
Poreuthentes eis ton kosmon hapanta kérüxate to euangelion pasé_ té_ ktisei.
Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Lk 4,18
"Pneuma küriou ep' eme, hou heineken ekhrisen me euangelisasthai ptókhois, apestalken me kérüxai aikhmalótois afesin kai tüflois anablepsin, aposteilai tethrausmenous en afesei,
Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,
Lk 4,19
"kérüxai eniauton küriou dekton."
és hirdessem az Úr kedves esztendejét.
Lk 4,21
Sémeron peplérótai hé grafé hauté en tois ósin hümón.
Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.
Lk 4,23
Pantós ereite moi tén parabolén tautén: Iatre, therapeuson seauton: hosa ékousamen genomena eis tén Kafarnaoum poiéson kai hóde en té_ patridi sou.
Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is saját hazádban."
Lk 4,24
Amén legó hümin hoti oudeis profétés dektos estin en té_ patridi autou.
Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.
Lk 5,10
Mé fobou: apo tou nün anthrópous esé_ zógrón.
Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!
Lk 5,31
Ou khreian ekhousin hoi hügiainontes iatrou alla hoi kakós ekhontes:
Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Lk 5,32
ouk elélütha kalesai dikaious alla hamartólous eis metanoian.
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.
Lk 6,27
Alla hümin legó tois akouousin, agapate tous ekhthrous hümón, kalós poieite tois misousin hümas,
Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;
Lk 6,28
eulogeite tous katarómenous hümas, proseukhesthe peri tón epéreazontón hümas.
áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.
Lk 6,29
tó_ tüptonti se epi tén siagona parekhe kai tén allén, kai apo tou airontos sou to himation kai ton khitóna mé kólüsé_s.
Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg.
Lk 6,30
panti aitounti se didou, kai apo tou airontos ta sa mé apaitei.
Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza.
Lk 6,31
kai kathós thelete hina poiósin hümin hoi anthrópoi, poieite autois homoiós.
És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.
Lk 6,32
kai ei agapate tous agapóntas hümas, poia hümin kharis estin? kai gar hoi hamartóloi tous agapóntas autous agapósin.
Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
Lk 6,33
kai [gar] ean agathopoiéte tous agathopoiountas hümas, poia hümin kharis estin? kai hoi hamartóloi to auto poiousin.
És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.
Lk 6,34
kai ean daniséte par' hón elpizete labein, poia hümin kharis [estin]? kai hamartóloi hamartólois danizousin hina apolabósin ta isa.
És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik.
Lk 6,35
plén agapate tous ekhthrous hümón kai agathopoieite kai danizete méden apelpizontes: kai estai ho misthos hümón polüs, kai esesthe hüioi hüpsistou, hoti autos khréstos estin epi tous akharistous kai ponérous.
Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
Lk 6,36
Ginesthe oiktirmones kathós [kai] ho patér hümón oiktirmón estin.
Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Lk 6,37
Kai mé krinete, kai ou mé krithéte: kai mé katadikazete, kai ou mé katadikasthéte. apolüete, kai apolüthésesthe:
Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.
Lk 6,38
didote, kai dothésetai hümin: metron kalon pepiesmenon sesaleumenon hüperekkhünnomenon dósousin eis ton kolpon hümón: hó_ gar metró_ metreite antimetréthésetai hümin.
Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.
Lk 6,39
Méti dünatai tüflos tüflon hodégein? oukhi amfoteroi eis bothünon empesountai?
A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe?
Lk 6,40
ouk estin mathétés hüper ton didaskalon, katértismenos de pas estai hós ho didaskalos autou.
A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere.
Lk 6,41
Ti de blepeis to karfos to en tó_ ofthalmó_ tou adelfou sou, tén de dokon tén en tó_ idió_ ofthalmó_ ou katanoeis?
Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát?
Lk 6,42
pós dünasai legein tó_ adelfó_ sou, Adelfe, afes ekbaló to karfos to en tó_ ofthalmó_ sou, autos tén en tó_ ofthalmó_ sou dokon ou blepón? hüpokrita, ekbale próton tén dokon ek tou ofthalmou sou, kai tote diablepseis to karfos to en tó_ ofthalmó_ tou adelfou sou ekbalein.
Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.
Lk 6,43
Ou gar estin dendron kalon poioun karpon sapron, oude palin dendron sapron poioun karpon kalon.
Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
Lk 6,44
hekaston gar dendron ek tou idiou karpou ginósketai: ou gar ex akanthón süllegousin süka, oude ek batou stafülén trügósin.
Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.
Lk 6,45
ho agathos anthrópos ek tou agathou thésaurou tés kardias proferei to agathon, kai ho ponéros ek tou ponérou proferei to ponéron: ek gar perisseumatos kardias lalei to stoma autou.
A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.
Lk 6,46
Ti de me kaleite, Kürie kürie, kai ou poieite ha legó?
Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?
Lk 9,3
Méden airete eis tén hodon, méte rhabdon méte péran méte arton méte argürion, méte [ana] düo khitónas ekhein.
Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen.
Lk 9,4
kai eis hén an oikian eiselthéte, ekei menete kai ekeithen exerkhesthe.
Amikor betértek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább.
Lk 9,23
Ei tis thelei opisó mou erkhesthai, arnésasthó heauton kai arató ton stauron autou kath' hémeran, kai akoloutheitó moi.
Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.
Lk 9,24
hos gar an thelé_ tén psükhén autou sósai, apolesei autén: hos d' an apolesé_ tén psükhén autou heneken emou, houtos sósei autén.
Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.
Lk 9,25
ti gar ófeleitai anthrópos kerdésas ton kosmon holon heauton de apolesas é zémiótheis?
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?
Lk 9,48
Hos ean dexétai touto to paidion epi tó_ onomati mou eme dekhetai, kai hos an eme dexétai dekhetai ton aposteilanta me: ho gar mikroteros en pasin hümin hüparkhón houtos estin megas.
Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.
Lk 9,50
Mé kólüete, hos gar ouk estin kath' hümón hüper hümón estin.
Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
Lk 9,58
Hai alópekes fóleous ekhousin kai ta peteina tou ouranou kataskénóseis, ho de hüios tou anthrópou ouk ekhei pou tén kefalén kliné_.
A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.
Lk 9,59
Akolouthei moi.
Kövess engem!
Lk 9,60
Afes tous nekrous thapsai tous heautón nekrous, sü de apelthón diangelle tén basileian tou theou.
Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!
Lk 9,62
Oudeis epibalón tén kheira ep' arotron kai blepón eis ta opisó euthetos estin té_ basileia_ tou theou.
Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.
Lk 10,2
Ho men therismos polüs, hoi de ergatai oligoi: deéthéte oun tou küriou tou therismou hopós ergatas ekbalé_ eis ton therismon autou.
Az aratni való sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
Lk 10,3
hüpagete: idou apostelló hümas hós arnas en mesó_ lükón.
Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Lk 10,4
mé bastazete ballantion, mé péran, mé hüpodémata, kai médena kata tén hodon aspasésthe.
Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit.
Lk 10,5
eis hén d' an eiselthéte oikian, próton legete, Eiréné tó_ oikó_ toutó_.
Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!
Lk 10,6
kai ean ekei é_ hüios eirénés, epanapaésetai ep' auton hé eiréné hümón: ei de mé ge, ef' hümas anakampsei.
Ha ott békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza.
Lk 10,7
en auté_ de té_ oikia_ menete, esthiontes kai pinontes ta par' autón, axios gar ho ergatés tou misthou autou. mé metabainete ex oikias eis oikian.
Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
Lk 10,8
kai eis hén an polin eiserkhésthe kai dekhóntai hümas, esthiete ta paratithemena hümin,
Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.
Lk 10,9
kai therapeuete tous en auté_ astheneis, kai legete autois, Éngiken ef' hümas hé basileia tou theou.
Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.
Lk 10,16
Ho akouón hümón emou akouei, kai ho athetón hümas eme athetei: ho de eme athetón athetei ton aposteilanta me.
Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.
Lk 10,27
"Agapéseis kürion ton theon sou ex holés [tés] kardias sou kai en holé_ té_ psükhé_ sou kai en holé_ té_ iskhüi sou" kai en holé_ té_ dianoia_ sou, kai "ton plésion sou hós seauton."
Szeresd az Uradat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.
Lk 10,28
Orthós apekrithés: touto poiei kai zésé_.
Helyesen feleltél: tedd ezt és élni fogsz.
Lk 10,30
Anthrópos tis katebainen apo Ierousalém eis Ierikhó kai lé_stais periepesen, hoi kai ekdüsantes auton kai plégas epithentes apélthon afentes hémithané.
Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.
Lk 10,31
kata sünkürian de hiereus tis katebainen en té_ hodó_ ekeiné_, kai idón auton antiparélthen:
Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte.
Lk 10,32
homoiós de kai Leuités [genomenos] kata ton topon elthón kai idón antiparélthen.
Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.
Lk 10,33
Samarités de tis hodeuón élthen kat' auton kai idón esplankhnisthé,
Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta;
Lk 10,34
kai proselthón katedésen ta traumata autou epikheón elaion kai oinon, epibibasas de auton epi to idion kténos égagen auton eis pandokheion kai epemeléthé autou.
odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.
Lk 10,35
kai epi tén aurion ekbalón edóken düo dénaria tó_ pandokhei kai eipen, Epimeléthéti autou, kai ho ti an prosdapanésé_s egó en tó_ epanerkhesthai me apodósó soi.
Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek megadom neked.
Lk 10,36
tis toutón tón trión plésion dokei soi gegonenai tou empesontos eis tous lé_stas?
Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?
Lk 10,37
Poreuou kai sü poiei homoiós.
Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.
Lk 10,41
Martha Martha, merimna_s kai thorübazé_ peri polla,
Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,
Lk 10,42
henos de estin khreia: Mariam gar tén agathén merida exelexato hétis ouk afairethésetai autés.
pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.
Lk 11,2
Hotan proseukhésthe, legete, Pater, hagiasthétó to onoma sou: elthetó hé basileia sou:
Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
Lk 11,3
ton arton hémón ton epiousion didou hémin to kath' hémeran:
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
Lk 11,4
kai afes hémin tas hamartias hémón, kai gar autoi afiomen panti ofeilonti hémin: kai mé eisenenké_s hémas eis peirasmon.
És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe.
Lk 11,9
kagó hümin legó, aiteite, kai dothésetai hümin: zéteite, kai heurésete: krouete, kai anoigésetai hümin.
Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.
Lk 11,10
pas gar ho aitón lambanei, kai ho zétón heuriskei, kai tó_ krouonti anoig[és]etai.
Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.
Lk 11,23
ho mé ón met' emou kat' emou estin, kai ho mé sünagón met' emou skorpizei.
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.
Lk 11,28
Menoun makarioi hoi akouontes ton logon tou theou kai fülassontes.
De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.
Lk 11,29
Hé genea hauté genea ponéra estin: sémeion zétei, kai sémeion ou dothésetai auté_ ei mé to sémeion Ióna.
Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele.
Lk 11,30
kathós gar egeneto Iónas tois Nineuitais sémeion, houtós estai kai ho hüios tou anthrópou té_ genea_ tauté_.
Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.
Lk 11,33
Oudeis lükhnon hapsas eis krüptén tithésin [oude hüpo ton modion] all' epi tén lükhnian, hina hoi eisporeuomenoi to fós blepósin.
Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartókra, hogy a belépők lássák a világosságot.
Lk 11,34
ho lükhnos tou sómatos estin ho ofthalmos sou. hotan ho ofthalmos sou haplous é_, kai holon to sóma sou fóteinon estin: epan de ponéros é_, kai to sóma sou skoteinon.
A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.
Lk 11,35
skopei oun mé to fós to en soi skotos estin.
Vigyázz tehát, hogy a benned lévő világosság sötétséggé ne legyen!
Lk 11,36
ei oun to sóma sou holon fóteinon, mé ekhon meros ti skoteinon, estai fóteinon holon hós hotan ho lükhnos té_ astrapé_ fótizé_ se.
Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.
Lk 11,39
Nün hümeis hoi Farisaioi to exóthen tou potériou kai tou pinakos katharizete, to de esóthen hümón gemei harpagés kai ponérias.
Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül tele vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.
Lk 11,40
afrones, oukh ho poiésas to exóthen kai to esóthen epoiésen?
Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is?
Lk 11,41
plén ta enonta dote eleémosünén, kai idou panta kathara hümin estin.
Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek.
Lk 12,2
ouden de sünkekalümmenon estin ho ouk apokalüfthésetai, kai krüpton ho ou gnósthésetai.
Nincsen olyan rejtett dolog, amely le nem lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
Lk 12,3
anth' hón hosa en té_ skotia_ eipate en tó_ fóti akousthésetai, kai ho pros to ous elalésate en tois tameiois kérükhthésetai epi tón dómatón.
Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőről fogják hirdetni.
Lk 12,4
Legó de hümin tois filois mou, mé fobéthéte apo tón apokteinontón to sóma kai meta tauta mé ekhontón perissoteron ti poiésai.
Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak.
Lk 12,5
hüpodeixó de hümin tina fobéthéte: fobéthéte ton meta to apokteinai ekhonta exousian embalein eis tén geennan: nai, legó hümin, touton fobéthéte.
Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek.
Lk 12,6
oukhi pente strouthia pólountai assarión düo? kai hen ex autón ouk estin epilelésmenon enópion tou theou.
Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten.
Lk 12,7
alla kai hai trikhes tés kefalés hümón pasai érithméntai. mé fobeisthe: pollón strouthión diaferete.
Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok.
Lk 12,11
hotan de eisferósin hümas epi tas sünagógas kai tas arkhas kai tas exousias, mé merimnéséte pós é ti apologésésthe é ti eipéte:
Amikor a zsinagógában a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok,
Lk 12,24
katanoésate tous korakas hoti ou speirousin oude therizousin, hois ouk estin tameion oude apothéké, kai ho theos trefei autous: posó_ mallon hümeis diaferete tón peteinón.
Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!
Lk 12,25
tis de ex hümón merimnón dünatai epi tén hélikian autou prostheinai pékhün?
De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?
Lk 12,26
ei oun oude elakhiston dünasthe, ti peri tón loipón merimnate?
Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?
Lk 12,27
katanoésate ta krina pós auxanei: ou kopia_ oude néthei: legó de hümin, oude Solomón en pasé_ té_ doxé_ autou periebaleto hós hen toutón.
Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.
Lk 12,28
ei de en agró_ ton khorton onta sémeron kai aurion eis klibanon ballomenon ho theos houtós amfiezei, posó_ mallon hümas, oligopistoi.
Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!
Lk 12,29
kai hümeis mé zéteite ti fagéte kai ti piéte, kai mé meteórizesthe:
Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.
Lk 12,30
tauta gar panta ta ethné tou kosmou epizétousin: hümón de ho patér oiden hoti khré_zete toutón.
Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.
Lk 12,31
plén zéteite tén basileian autou, kai tauta prostethésetai hümin.
Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.
Lk 12,33
Pólésate ta hüparkhonta hümón kai dote eleémosünén: poiésate heautois ballantia mé palaioumena, thésauron anekleipton en tois ouranois, hopou kleptés ouk engizei oude sés diaftheirei:
Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.
Lk 12,34
hopou gar estin ho thésauros hümón, ekei kai hé kardia hümón estai.
Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.
Lk 12,35
Estósan hümón hai osfües periezósmenai kai hoi lükhnoi kaiomenoi,
Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.
Lk 12,36
kai hümeis homoioi anthrópois prosdekhomenois ton kürion heautón pote analüsé_ ek tón gamón, hina elthontos kai krousantos eutheós anoixósin autó_.
Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.
Lk 12,37
makarioi hoi douloi ekeinoi, hous elthón ho kürios heurései grégorountas: amén legó hümin hoti perizósetai kai anaklinei autous kai parelthón diakonései autois.
Boldogok azok, akiket az úr, amikor megérkezik virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.
Lk 12,38
kan en té_ deutera_ kan en té_ trité_ fülaké_ elthé_ kai heuré_ houtós, makarioi eisin ekeinoi.
És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
Lk 12,39
touto de ginóskete hoti ei é_dei ho oikodespotés poia_ hóra_ ho kleptés erkhetai, ouk an aféken diorükhthénai ton oikon autou.
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába.
Lk 12,40
kai hümeis ginesthe hetoimoi, hoti hé_ hóra_ ou dokeite ho hüios tou anthrópou erkhetai.
Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
Lk 12,42
Tis ara estin ho pistos oikonomos ho fronimos, hon katastései ho kürios epi tés therapeias autou tou didonai en kairó_ [to] sitometrion?
Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?
Lk 12,43
makarios ho doulos ekeinos, hon elthón ho kürios autou heurései poiounta houtós:
Boldog az a szolga, akit, mikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál.
Lk 12,44
aléthós legó hümin hoti epi pasin tois hüparkhousin autou katastései auton.
Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt.
Lk 12,45
ean de eipé_ ho doulos ekeinos en té_ kardia_ autou, Khronizei ho kürios mou erkhesthai, kai arxétai tüptein tous paidas kai tas paidiskas, esthiein te kai pinein kai methüskesthai,
Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni;
Lk 12,46
héxei ho kürios tou doulou ekeinou en hémera_ hé_ ou prosdoka_ kai en hóra_ hé_ ou ginóskei, kai dikhotomései auton kai to meros autou meta tón apistón thései.
azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Lk 12,47
ekeinos de ho doulos ho gnous to theléma tou küriou autou kai mé hetoimasas é poiésas pros to theléma autou darésetai pollas:
Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap;
Lk 12,48
ho de mé gnous, poiésas de axia plégón, darésetai oligas. panti de hó_ edothé polü, polü zététhésetai par' autou, kai hó_ parethento polü, perissoteron aitésousin auton.
aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.
Lk 12,49
Pür élthon balein epi tén gén, kai ti theló ei édé anéfthé.
Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!
Lk 12,50
baptisma de ekhó baptisthénai, kai pós sünekhomai heós hotou telesthé_.
Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy!
Lk 13,29
kai héxousin apo anatolón kai düsmón kai apo borra kai notou kai anaklithésontai en té_ basileia_ tou theou.
Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.
Lk 13,30
kai idou eisin eskhatoi hoi esontai prótoi, kai eisin prótoi hoi esontai eskhatoi.
És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.
Lk 14,8
Hotan kléthé_s hüpo tinos eis gamous, mé kataklithé_s eis tén prótoklisian, mépote entimoteros sou é_ keklémenos hüp' autou,
Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott.
Lk 14,9
kai elthón ho se kai auton kalesas erei soi, Dos toutó_ topon, kai tote arxé_ meta aiskhünés ton eskhaton topon katekhein.
És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.
Lk 14,10
all' hotan kléthé_s poreutheis anapese eis ton eskhaton topon, hina hotan elthé_ ho keklékós se erei soi, File, prosanabéthi anóteron: tote estai soi doxa enópion pantón tón sünanakeimenón soi.
Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.
Lk 14,11
hoti pas ho hüpsón heauton tapeinóthésetai kai ho tapeinón heauton hüpsóthésetai.
Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Lk 14,12
Hotan poié_s ariston é deipnon, mé fónei tous filous sou méde tous adelfous sou méde tous süngeneis sou méde geitonas plousious, mépote kai autoi antikalesósin se kai genétai antapodoma soi.
Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged.
Lk 14,13
all' hotan dokhén poié_s, kalei ptókhous, anapeirous, khólous, tüflous:
Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,
Lk 14,14
kai makarios esé_, hoti ouk ekhousin antapodounai soi, antapodothésetai gar soi en té_ anastasei tón dikaión.
és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk.Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
Lk 14,16
Anthrópos tis epoiei deipnon mega, kai ekalesen pollous,
Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.
Lk 14,17
kai apesteilen ton doulon autou té_ hóra_ tou deipnou eipein tois keklémenois, Erkhesthe, hoti édé hetoima estin.
A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van.
Lk 14,18
kai érxanto apo mias pantes paraiteisthai. ho prótos eipen autó_, Agron égorasa kai ekhó anankén exelthón idein auton: erótó se, ekhe me paré_témenon.
De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem.Kérlek, ments ki engem!
Lk 14,19
kai heteros eipen, Zeugé boón égorasa pente kai poreuomai dokimasai auta: erótó se, ekhe me paré_témenon.
A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem!
Lk 14,20
kai heteros eipen, Günaika egéma kai dia touto ou dünamai elthein.
Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.
Lk 14,21
kai paragenomenos ho doulos apéngeilen tó_ kürió_ autou tauta. tote orgistheis ho oikodespotés eipen tó_ douló_ autou, Exelthe takheós eis tas plateias kai rhümas tés poleós, kai tous ptókhous kai anapeirous kai tüflous kai khólous eisagage hóde.
Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.
Lk 14,22
kai eipen ho doulos, Kürie, gegonen ho epetaxas, kai eti topos estin.
A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.
Lk 14,23
kai eipen ho kürios pros ton doulon, Exelthe eis tas hodous kai fragmous kai anankason eiselthein, hina gemisthé_ mou ho oikos:
Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.
Lk 14,27
hostis ou bastazei ton stauron heautou kai erkhetai opisó mou ou dünatai einai mou mathétés.
Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.
Lk 14,28
tis gar ex hümón thelón pürgon oikodomésai oukhi próton kathisas pséfizei tén dapanén, ei ekhei eis apartismon?
Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy telik-e mindenre a befejezésig?
Lk 14,29
hina mépote thentos autou themelion kai mé iskhüontos ektelesai pantes hoi theórountes arxóntai autó_ empaizein
Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,
Lk 14,30
legontes hoti Houtos ho anthrópos érxato oikodomein kai ouk iskhüsen ektelesai.
és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.
Lk 14,33
houtós oun pas ex hümón hos ouk apotassetai pasin tois heautou hüparkhousin ou dünatai einai mou mathétés.
Így tehát aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.
Lk 14,34
Kalon oun to halas: ean de kai to halas móranthé_, en tini artüthésetai?
Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?
Lk 14,35
oute eis gén oute eis koprian eutheton estin: exó ballousin auto. ho ekhón óta akouein akouetó.
Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!
Lk 15,4
Tis anthrópos ex hümón ekhón hekaton probata kai apolesas ex autón hen ou kataleipei ta enenékonta ennea en té_ erémó_ kai poreuetai epi to apolólos heós heuré_ auto?
Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?
Lk 15,5
kai heurón epitithésin epi tous ómous autou khairón,
És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében,
Lk 15,6
kai elthón eis ton oikon sünkalei tous filous kai tous geitonas legón autois, Sünkharéte moi, hoti heuron to probaton mou to apolólos.
hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.
Lk 15,7
legó hümin hoti houtós khara en tó_ ouranó_ estai epi heni hamartóló_ metanoounti é epi enenékonta ennea dikaiois hoitines ou khreian ekhousin metanoias.
Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Lk 15,8
É tis güné drakhmas ekhousa deka, ean apolesé_ drakhmén mian, oukhi haptei lükhnon kai saroi tén oikian kai zétei epimelós heós hou heuré_?
Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
Lk 15,9
kai heurousa sünkalei tas filas kai geitonas legousa, Sünkharéte moi, hoti heuron tén drakhmén hén apólesa.
És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.
Lk 15,10
houtós, legó hümin, ginetai khara enópion tón angelón tou theou epi heni hamartóló_ metanoounti.
Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.
Lk 15,11
Anthrópos tis eikhen düo hüious.
Egy embernek volt két fia.
Lk 15,12
kai eipen ho neóteros autón tó_ patri, Pater, dos moi to epiballon meros tés ousias. ho de dieilen autois ton bion.
A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont.
Lk 15,13
kai met' ou pollas hémeras sünagagón panta ho neóteros hüios apedémésen eis khóran makran, kai ekei dieskorpisen tén ousian autou zón asótós.
Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.
Lk 15,14
dapanésantos de autou panta egeneto limos iskhüra kata tén khóran ekeinén, kai autos érxato hüstereisthai.
Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.
Lk 15,15
kai poreutheis ekolléthé heni tón politón tés khóras ekeinés, kai epempsen auton eis tous agrous autou boskein khoirous:
Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni.
Lk 15,16
kai epethümei khortasthénai ek tón keratión hón ésthion hoi khoiroi, kai oudeis edidou autó_.
Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Lk 15,17
eis heauton de elthón efé, Posoi misthioi tou patros mou perisseuontai artón, egó de limó_ hóde apollümai.
Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!
Lk 15,18
anastas poreusomai pros ton patera mou kai eró autó_, Pater, hémarton eis ton ouranon kai enópion sou,
Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
Lk 15,19
ouketi eimi axios kléthénai hüios sou: poiéson me hós hena tón misthión sou.
Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
Lk 15,20
kai anastas élthen pros ton patera heautou. eti de autou makran apekhontos eiden auton ho patér autou kai esplankhnisthé kai dramón epepesen epi ton trakhélon autou kai katefilésen auton.
És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.
Lk 15,21
eipen de ho hüios autó_, Pater, hémarton eis ton ouranon kai enópion sou, ouketi eimi axios kléthénai hüios sou.
A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.
Lk 15,22
eipen de ho patér pros tous doulous autou, Takhü exenenkate stolén tén prótén kai endüsate auton, kai dote daktülion eis tén kheira autou kai hüpodémata eis tous podas,
Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!
Lk 15,23
kai ferete ton moskhon ton siteuton, thüsate kai fagontes eufranthómen,
Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk,
Lk 15,24
hoti houtos ho hüios mou nekros én kai anezésen, én apolólós kai heurethé. kai érxanto eufrainesthai.
mert az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.
Lk 15,25
Én de ho hüios autou ho presbüteros en agró_: kai hós erkhomenos éngisen té_ oikia_, ékousen sümfónias kai khorón,
Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
Lk 15,26
kai proskalesamenos hena tón paidón epünthaneto ti an eié tauta.
Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt.
Lk 15,27
ho de eipen autó_ hoti Ho adelfos sou hékei, kai ethüsen ho patér sou ton moskhon ton siteuton, hoti hügiainonta auton apelaben.
Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.
Lk 15,28
órgisthé de kai ouk éthelen eiselthein. ho de patér autou exelthón parekalei auton.
Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte.
Lk 15,29
ho de apokritheis eipen tó_ patri autou, Idou tosauta eté douleuó soi kai oudepote entolén sou parélthon, kai emoi oudepote edókas erifon hina meta tón filón mou eufranthó:
Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.
Lk 15,30
hote de ho hüios sou houtos ho katafagón sou ton bion meta pornón élthen, ethüsas autó_ ton siteuton moskhon.
Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.
Lk 15,31
ho de eipen autó_, Teknon, sü pantote met' emou ei, kai panta ta ema sa estin:
Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied.
Lk 15,32
eufranthénai de kai kharénai edei, hoti ho adelfos sou houtos nekros én kai ezésen, kai apolólós kai heurethé.
Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.
Lk 16,9
Kai egó hümin legó, heautois poiésate filous ek tou mamóna tés adikias, hina hotan eklipé_ dexóntai hümas eis tas aiónious skénas.
Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Lk 16,10
ho pistos en elakhistó_ kai en polló_ pistos estin, kai ho en elakhistó_ adikos kai en polló_ adikos estin.
Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
Lk 16,11
ei oun en tó_ adikó_ mamóna_ pistoi ouk egenesthe, to aléthinon tis hümin pisteusei?
Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?
Lk 16,12
kai ei en tó_ allotrió_ pistoi ouk egenesthe, to hümeteron tis hümin dósei?
És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?
Lk 16,13
Oudeis oiketés dünatai düsi küriois douleuein: é gar ton hena misései kai ton heteron agapései, é henos anthexetai kai tou heterou katafronései. ou dünasthe theó_ douleuein kai mamóna_.
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Lk 16,17
Eukopóteron de estin ton ouranon kai tén gén parelthein é tou nomou mian keraian pesein.
De hamarabb elmúlik az ég és a föld, minthogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne.
Lk 16,18
Pas ho apolüón tén günaika autou kai gamón heteran moikheuei, kai ho apolelümenén apo andros gamón moikheuei.
Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.
Lk 16,19
Anthrópos de tis én plousios, kai enedidüsketo porfüran kai büsson eufrainomenos kath' hémeran lamprós.
Volt egy gazdag ember, aki bíborban és patyolatban öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.
Lk 16,20
ptókhos de tis onomati Lazaros ebebléto pros ton pülóna autou heilkómenos
Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele,
Lk 16,21
kai epithümón khortasthénai apo tón piptontón apo tés trapezés tou plousiou: alla kai hoi künes erkhomenoi epeleikhon ta helké autou.
és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták sebeit.
Lk 16,22
egeneto de apothanein ton ptókhon kai apenekhthénai auton hüpo tón angelón eis ton kolpon Abraam: apethanen de kai ho plousios kai etafé.
Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
Lk 16,23
kai en tó_ ha_dé_ eparas tous ofthalmous autou, hüparkhón en basanois, hora_ Abraam apo makrothen kai Lazaron en tois kolpois autou.
Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és a kebelén Lázárt.
Lk 16,24
kai autos fónésas eipen, Pater Abraam, eleéson me kai pempson Lazaron hina bapsé_ to akron tou daktülou autou hüdatos kai katapsüxé_ tén glóssan mou, hoti odünómai en té_ flogi tauté_.
Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.
Lk 16,25
eipen de Abraam, Teknon, mnésthéti hoti apelabes ta agatha sou en té_ zóé_ sou, kai Lazaros homoiós ta kaka: nün de hóde parakaleitai sü de odünasai.
De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.
Lk 16,26
kai en pasi toutois metaxü hémón kai hümón khasma mega estériktai, hopós hoi thelontes diabénai enthen pros hümas mé dünóntai, méde ekeithen pros hémas diaperósin.
Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, és onnan ide át ne jöhessen senki.
Lk 16,27
eipen de, Erótó se oun, pater, hina pempsé_s auton eis ton oikon tou patros mou,
Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához;
Lk 16,28
ekhó gar pente adelfous, hopós diamartürétai autois, hina mé kai autoi elthósin eis ton topon touton tés basanou.
mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.
Lk 16,29
legei de Abraam, Ekhousi Móüsea kai tous profétas: akousatósan autón.
Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!
Lk 16,30
ho de eipen, Oukhi, pater Abraam, all' ean tis apo nekrón poreuthé_ pros autous metanoésousin.
De az erre ezt mondta: Nem úgy atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
Lk 16,31
eipen de autó_, Ei Móüseós kai tón profétón ouk akouousin, oud' ean tis ek nekrón anasté_ peisthésontai.
Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.
Lk 17,3
prosekhete heautois. ean hamarté_ ho adelfos sou epitiméson autó_, kai ean metanoésé_ afes autó_:
Vigyázzatok magatokra. Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.
Lk 17,4
kai ean heptakis tés hémeras hamartésé_ eis se kai heptakis epistrepsé_ pros se legón, Metanoó, aféseis autó_:
És ha anponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki.
Lk 17,10
houtós kai hümeis, hotan poiéséte panta ta diatakhthenta hümin, legete hoti Douloi akhreioi esmen, ho ófeilomen poiésai pepoiékamen.
Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tesszük, ami kötelességünk volt.
Lk 17,26
kai kathós egeneto en tais hémerais Nóe, houtós estai kai en tais hémerais tou hüiou tou anthrópou:
És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is:
Lk 17,27
ésthion, epinon, egamoun, egamizonto, akhri hés hémeras eisélthen Nóe eis tén kibóton, kai élthen ho kataklüsmos kai apólesen pantas.
ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.
Lk 17,28
homoiós kathós egeneto en tais hémerais Lót: ésthion, epinon, égorazon, epóloun, efüteuon, ó_kodomoun:
Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek;
Lk 17,29
hé_ de hémera_ exélthen Lót apo Sodomón, ebrexen pür kai theion ap' ouranou kai apólesen pantas.
de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.
Lk 17,33
hos ean zétésé_ tén psükhén autou peripoiésasthai apolesei autén, hos d' an apolesé_ zó_ogonései autén.
Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.
Lk 18,10
Anthrópoi düo anebésan eis to hieron proseuxasthai, ho heis Farisaios kai ho heteros telónés.
Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.
Lk 18,11
ho Farisaios statheis pros heauton tauta proséukheto, Ho theos, eukharistó soi hoti ouk eimi hósper hoi loipoi tón anthrópón, harpages, adikoi, moikhoi, é kai hós houtos ho telónés:
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.
Lk 18,12
nésteuó dis tou sabbatou, apodekató panta hosa któmai.
Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.
Lk 18,13
ho de telónés makrothen hestós ouk éthelen oude tous ofthalmous eparai eis ton ouranon, all' etüpten to stéthos autou legón, Ho theos, hilasthéti moi tó_ hamartóló_.
A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Lk 18,14
legó hümin, katebé houtos dedikaiómenos eis ton oikon autou par' ekeinon: hoti pas ho hüpsón heauton tapeinóthésetai, ho de tapeinón heauton hüpsóthésetai.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Lk 18,16
Afete ta paidia erkhesthai pros me kai mé kólüete auta, tón gar toioutón estin hé basileia tou theou.
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Lk 18,17
amén legó hümin, hos an mé dexétai tén basileian tou theou hós paidion, ou mé eiselthé_ eis autén.
Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.
Lk 18,19
Ti me legeis agathon? oudeis agathos ei mé heis ho theos.
Miért mondasz jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten.
Lk 18,20
tas entolas oidas: "Mé moikheusé_s, Mé foneusé_s, Mé klepsé_s, Mé pseudomartürésé_s, Tima ton patera sou kai tén métera."
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!
Lk 18,22
Eti hen soi leipei: panta hosa ekheis póléson kai diados ptókhois, kai hexeis thésauron en [tois] ouranois, kai deuro akolouthei moi.
Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem.
Lk 18,24
Pós düskolós hoi ta khrémata ekhontes eis tén basileian tou theou eisporeuontai:
Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van.
Lk 18,25
eukopóteron gar estin kamélon dia trématos belonés eiselthein é plousion eis tén basileian tou theou eiselthein.
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.
Lk 18,27
Ta adünata para anthrópois dünata para tó_ theó_ estin.
Ami lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges.
Lk 18,29
Amén legó hümin hoti oudeis estin hos aféken oikian é günaika é adelfous é goneis é tekna heneken tés basileias tou theou,
Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, és feleségét, testvéreit, szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért,
Lk 18,30
hos oukhi mé [apo]labé_ pollaplasiona en tó_ kairó_ toutó_ kai en tó_ aióni tó_ erkhomenó_ zóén aiónion.
hogy ne kapná vissza sokszorosát ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.
Lk 19,10
élthen gar ho hüios tou anthrópou zétésai kai sósai to apolólos.
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa az elveszettet.
Lk 19,46
Gegraptai, "Kai estai ho oikos mou oikos proseukhés," hümeis de auton epoiésate spélaion lé_stón.
Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
Lk 20,24
Deixate moi dénarion: tinos ekhei eikona kai epigrafén?
Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?
Lk 20,25
Toinün apodote ta Kaisaros Kaisari kai ta tou theou tó_ theó_.
Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.
Lk 20,46
Prosekhete apo tón grammateón tón thelontón peripatein en stolais kai filountón aspasmous en tais agorais kai prótokathedrias en tais sünagógais kai prótoklisias en tois deipnois,
Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és szeretnek főhelyen ülni a lakomákon;
Lk 20,47
hoi katesthiousin tas oikias tón khérón kai profasei makra proseukhontai: houtoi lémpsontai perissoteron krima.
akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.
Lk 21,3
Aléthós legó hümin hoti hé khéra hauté hé ptókhé pleion pantón ebalen:
Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.
Lk 21,4
pantes gar houtoi ek tou perisseuontos autois ebalon eis ta dóra, hauté de ek tou hüsterématos autés panta ton bion hon eikhen ebalen.
Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből beledobta mindazt, amije volt, az egész vagyonát.
Lk 21,9
hotan de akouséte polemous kai akatastasias, mé ptoéthéte: dei gar tauta genesthai próton, all' ouk eutheós to telos.
És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.
Lk 21,10
Egerthésetai ethnos ep' ethnos kai basileia epi basileian,
Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,
Lk 21,11
seismoi te megaloi kai kata topous limoi kai loimoi esontai, fobétra te kai ap' ouranou sémeia megala estai.
mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.
Lk 21,12
pro de toutón pantón epibalousin ef' hümas tas kheiras autón kai dióxousin, paradidontes eis tas sünagógas kai fülakas, apagomenous epi basileis kai hégemonas heneken tou onomatos mou:
De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért.
Lk 21,13
apobésetai hümin eis martürion.
De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.
Lk 21,14
thete oun en tais kardiais hümón mé promeletan apologéthénai,
Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre,
Lk 21,21
tote hoi en té_ Ioudaia_ feugetósan eis ta oré, kai hoi en mesó_ autés ekkhóreitósan, kai hoi en tais khórais mé eiserkhesthósan eis autén,
Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda.
Lk 21,25
Kai esontai sémeia en hélió_ kai seléné_ kai astrois, kai epi tés gés sünokhé ethnón en aporia_ ékhous thalassés kai salou,
És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbe esnek a népek tanácstalanságukban.
Lk 21,26
apopsükhontón anthrópón apo fobou kai prosdokias tón eperkhomenón té_ oikoumené_, hai gar dünameis tón ouranón saleuthésontai.
Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek.
Lk 21,33
ho ouranos kai hé gé pareleusontai, hoi de logoi mou ou mé pareleusontai.
Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
Lk 21,34
Prosekhete de heautois mépote baréthósin hümón hai kardiai en kraipalé_ kai methé_ kai merimnais biótikais, kai episté_ ef' hümas aifnidios hé hémera ekeiné
Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap,
Lk 21,35
hós pagis. epeiseleusetai gar epi pantas tous kathémenous epi prosópon pasés tés gés.
mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak.
Lk 22,15
Epithümia_ epethümésa touto to paskha fagein meth' hümón pro tou me pathein:
Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.
Lk 22,16
legó gar hümin hoti ou mé fagó auto heós hotou pléróthé_ en té_ basileia_ tou theou.
Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában.
Lk 22,17
Labete touto kai diamerisate eis heautous:
Vegyétek, és osszátok el magatok között.
Lk 22,18
legó gar hümin [hoti] ou mé pió apo tou nün apo tou genématos tés ampelou heós hou hé basileia tou theou elthé_.
Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.
Lk 22,19
Touto estin to sóma mou to hüper hümón didomenon: touto poieite eis tén emén anamnésin.
Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Lk 22,20
Touto to potérion hé kainé diathéké en tó_ haimati mou, to hüper hümón ekkhünnomenon.
E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
Lk 22,25
Hoi basileis tón ethnón kürieuousin autón kai hoi exousiazontes autón euergetai kalountai.
A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.
Lk 22,26
hümeis de oukh houtós, all' ho meizón en hümin ginesthó hós ho neóteros, kai ho hégoumenos hós ho diakonón.
Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
Lk 22,27
tis gar meizón, ho anakeimenos é ho diakonón? oukhi ho anakeimenos? egó de en mesó_ hümón eimi hós ho diakonón.
Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
Lk 22,35
Hote apesteila hümas ater ballantiou kai péras kai hüpodématón, mé tinos hüsterésate?
Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?
Lk 22,42
legón, Pater, ei boulei parenenke touto to potérion ap' emou: plén mé to theléma mou alla to son ginesthó. [[
Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Lk 23,34
Pater, afes autois, ou gar oidasin ti poiousin.]]
Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
Lk 24,36
Eiréné hümin.
Békesség nektek!
Jn 2,19
Lüsate ton naon touton kai en trisin hémerais egeró auton.
Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
Jn 3,3
Amén amén legó soi, ean mé tis gennéthé_ anóthen, ou dünatai idein tén basileian tou theou.
Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.
Jn 3,5
Amén amén legó soi, ean mé tis gennéthé_ ex hüdatos kai pneumatos, ou dünatai eiselthein eis tén basileian tou theou.
Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
Jn 3,6
to gegennémenon ek tés sarkos sarx estin, kai to gegennémenon ek tou pneumatos pneuma estin.
Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.
Jn 3,7
mé thaumasé_s hoti eipon soi, Dei hümas gennéthénai anóthen.
Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.
Jn 3,8
to pneuma hopou thelei pnei, kai tén fónén autou akoueis, all' ouk oidas pothen erkhetai kai pou hüpagei: houtós estin pas ho gegennémenos ek tou pneumatos.
A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.
Jn 3,17
ou gar apesteilen ho theos ton hüion eis ton kosmon hina kriné_ ton kosmon, all' hina sóthé_ ho kosmos di' autou.
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
Jn 3,21
ho de poión tén alétheian erkhetai pros to fós, hina faneróthé_ autou ta erga hoti en theó_ estin eirgasmena.
Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.
Jn 3,30
ekeinon dei auxanein, eme de elattousthai.
Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.
Jn 4,13
Pas ho pinón ek tou hüdatos toutou dipsései palin:
Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
Jn 4,14
hos d' an pié_ ek tou hüdatos hou egó dósó autó_, ou mé dipsései eis ton aióna, alla to hüdór ho dósó autó_ genésetai en autó_ pégé hüdatos hallomenou eis zóén aiónion.
de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.
Jn 4,34
Emon bróma estin hina poiésó to theléma tou pempsantos me kai teleiósó autou to ergon.
Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak az akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.
Jn 5,14
Ide hügiés gegonas: méketi hamartane, hina mé kheiron soi ti genétai.
Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.
Jn 5,17
Ho patér mou heós arti ergazetai, kagó ergazomai.
Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
Jn 5,35
ekeinos én ho lükhnos ho kaiomenos kai fainón, hümeis de éthelésate agalliathénai pros hóran en tó_ fóti autou.
Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
Jn 5,39
eraunate tas grafas, hoti hümeis dokeite en autais zóén aiónion ekhein: kai ekeinai eisin hai martürousai peri emou:
Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,
Jn 6,5
Pothen agorasómen artous hina fagósin houtoi?
Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
Jn 6,10
Poiésate tous anthrópous anapesein.
Ültessétek le az embereket.
Jn 6,12
Sünagagete ta perisseusanta klasmata, hina mé ti apolétai.
Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.
Jn 6,43
Mé gongüzete met' allélón.
Ne zúgolódjatok egymás között!
Jn 7,37
Ean tis dipsa_ erkhesthó pros me kai pinetó.
Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
Jn 7,38
ho pisteuón eis eme, kathós eipen hé grafé, potamoi ek tés koilias autou rheusousin hüdatos zóntos.
Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!
Jn 8,7
Ho anamartétos hümón prótos ep' autén baletó lithon:
Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.
Jn 8,10
Günai, pou eisin? oudeis se katekrinen?
Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?
Jn 8,11
Oude egó se katakrinó: poreuou, [kai] apo tou nün méketi hamartane.]]
Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!)
Jn 8,12
Egó eimi to fós tou kosmou: ho akolouthón emoi ou mé peripatésé_ en té_ skotia_, all' hexei to fós tés zóés.
Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
Jn 8,28
Hotan hüpsóséte ton hüion tou anthrópou, tote gnósesthe hoti egó eimi, kai ap' emautou poió ouden, alla kathós edidaxen me ho patér tauta laló.
Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket.
Jn 9,41
Ei tüfloi éte, ouk an eikhete hamartian: nün de legete hoti Blepomen: hé hamartia hümón menei.
Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.
Jn 10,11
Egó eimi ho poimén ho kalos: ho poimén ho kalos tén psükhén autou tithésin hüper tón probatón:
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
Jn 10,12
ho misthótos kai ouk ón poimén, hou ouk estin ta probata idia, theórei ton lükon erkhomenon kai afiésin ta probata kai feugei - kai ho lükos harpazei auta kai skorpizei -
Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.
Jn 10,13
hoti misthótos estin kai ou melei autó_ peri tón probatón.
A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.
Jn 10,14
Egó eimi ho poimén ho kalos, kai ginóskó ta ema kai ginóskousi me ta ema,
Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,
Jn 10,15
kathós ginóskei me ho patér kagó ginóskó ton patera: kai tén psükhén mou tithémi hüper tón probatón.
ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.
Jn 10,16
kai alla probata ekhó ha ouk estin ek tés aulés tautés: kakeina dei me agagein, kai tés fónés mou akousousin, kai genésontai mia poimné, heis poimén.
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
Jn 10,27
ta probata ta ema tés fónés mou akouousin, kagó ginóskó auta, kai akolouthousin moi,
Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.
Jn 10,30
egó kai ho patér hen esmen.
Én és az Atya egy vagyunk.
Jn 10,32
Polla erga kala edeixa hümin ek tou patros: dia poion autón ergon eme lithazete?
Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?
Jn 10,34
Ouk estin gegrammenon en tó_ nomó_ hümón hoti "Egó eipa, Theoi este?"
Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?
Jn 10,35
ei ekeinous eipen theous pros hous ho logos tou theou egeneto, kai ou dünatai lüthénai hé grafé,
Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
Jn 10,36
hon ho patér hégiasen kai apesteilen eis ton kosmon hümeis legete hoti Blasfémeis, hoti eipon, Hüios tou theou eimi?
akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
Jn 12,24
amén amén legó hümin, ean mé ho kokkos tou sitou pesón eis tén gén apothané_, autos monos menei: ean de apothané_, polün karpon ferei.
Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.
Jn 12,25
ho filón tén psükhén autou apollüei autén, kai ho misón tén psükhén autou en tó_ kosmó_ toutó_ eis zóén aiónion fülaxei autén.
Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.
Jn 12,26
ean emoi tis diakoné_, emoi akoloutheitó, kai hopou eimi egó ekei kai ho diakonos ho emos estai: ean tis emoi diakoné_ timései auton ho patér.
Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
Jn 12,32
kagó ean hüpsóthó ek tés gés, pantas helküsó pros emauton.
Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.
Jn 13,7
Ho egó poió sü ouk oidas arti, gnósé_ de meta tauta.
Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.
Jn 13,8
Ean mé nipsó se, ouk ekheis meros met' emou.
Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.
Jn 13,10
Ho leloumenos ouk ekhei khreian ei mé tous podas nipsasthai, all' estin katharos holos: kai hümeis katharoi este, all' oukhi pantes.
Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
Jn 13,12
Ginóskete ti pepoiéka hümin?
Értitek, hogy mit tettem veletek?
Jn 13,13
hümeis fóneite me Ho didaskalos kai Ho kürios, kai kalós legete, eimi gar.
Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.
Jn 13,14
ei oun egó enipsa hümón tous podas ho kürios kai ho didaskalos, kai hümeis ofeilete allélón niptein tous podas:
Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Jn 13,15
hüpodeigma gar edóka hümin hina kathós egó epoiésa hümin kai hümeis poiéte.
Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Jn 13,16
amén amén legó hümin, ouk estin doulos meizón tou küriou autou oude apostolos meizón tou pempsantos auton.
Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.
Jn 13,17
ei tauta oidate, makarioi este ean poiéte auta.
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekszetek.
Jn 13,34
entolén kainén didómi hümin, hina agapate allélous: kathós égapésa hümas hina kai hümeis agapate allélous.
Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!
Jn 13,35
en toutó_ gnósontai pantes hoti emoi mathétai este, ean agapén ekhéte en allélois.
Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Jn 13,38
Tén psükhén sou hüper emou théseis? amén amén legó soi, ou mé alektór fónésé_ heós hou arnésé_ me tris.
Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Jn 14,2
en té_ oikia_ tou patros mou monai pollai eisin: ei de mé, eipon an hümin hoti poreuomai hetoimasai topon hümin?
Az én Atyám házában sok hajlék van; ha ez nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?
Jn 14,4
kai hopou [egó] hüpagó oidate tén hodon.
Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.
Jn 14,6
Egó eimi hé hodos kai hé alétheia kai hé zóé: oudeis erkhetai pros ton patera ei mé di' emou.
Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
Jn 14,15
Ean agapate me, tas entolas tas emas térésete:
Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat,
Jn 14,16
kagó erótésó ton patera kai allon parakléton dósei hümin hina meth' hümón eis ton aióna é_,
én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:
Jn 14,17
to pneuma tés alétheias, ho ho kosmos ou dünatai labein, hoti ou theórei auto oude ginóskei: hümeis ginóskete auto, hoti par' hümin menei kai en hümin estai.
az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.
Jn 14,18
Ouk afésó hümas orfanous, erkhomai pros hümas.
Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.
Jn 14,21
ho ekhón tas entolas mou kai térón autas ekeinos estin ho agapón me: ho de agapón me agapéthésetai hüpo tou patros mou, kagó agapésó auton kai emfanisó autó_ emauton.
Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.
Jn 14,23
Ean tis agapa_ me ton logon mou térései, kai ho patér mou agapései auton, kai pros auton eleusometha kai monén par' autó_ poiésometha.
Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.
Jn 14,24
ho mé agapón me tous logous mou ou térei: kai ho logos hon akouete ouk estin emos alla tou pempsantos me patros.
Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.
Jn 14,27
Eirénén afiémi hümin, eirénén tén emén didómi hümin: ou kathós ho kosmos didósin egó didómi hümin. mé tarassesthó hümón hé kardia méde deiliató.
Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.
Jn 15,5
egó eimi hé ampelos, hümeis ta klémata. ho menón en emoi kagó en autó_ houtos ferei karpon polün, hoti khóris emou ou dünasthe poiein ouden.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.
Jn 15,6
ean mé tis mené_ en emoi, ebléthé exó hós to kléma kai exéranthé, kai sünagousin auta kai eis to pür ballousin kai kaietai.
Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.
Jn 15,7
ean meinéte en emoi kai ta rhémata mou en hümin meiné_, ho ean theléte aitésasthe kai genésetai hümin.
Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.
Jn 15,10
ean tas entolas mou téréséte, meneite en té_ agapé_ mou, kathós egó tas entolas tou patros mou tetéréka kai menó autou en té_ agapé_.
Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Jn 15,11
Tauta lelaléka hümin hina hé khara hé emé en hümin é_ kai hé khara hümón pléróthé_.
Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.
Jn 15,12
hauté estin hé entolé hé emé, hina agapate allélous kathós égapésa hümas:
Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.
Jn 15,13
meizona tautés agapén oudeis ekhei, hina tis tén psükhén autou thé_ hüper tón filón autou.
Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.
Jn 15,14
hümeis filoi mou este ean poiéte ha egó entellomai hümin.
Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.
Jn 15,15
ouketi legó hümas doulous, hoti ho doulos ouk oiden ti poiei autou ho kürios: hümas de eiréka filous, hoti panta ha ékousa para tou patros mou egnórisa hümin.
Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Jn 15,16
oukh hümeis me exelexasthe, all' egó exelexamén hümas kai ethéka hümas hina hümeis hüpagéte kai karpon feréte kai ho karpos hümón mené_, hina ho ti an aitéséte ton patera en tó_ onomati mou dó_ hümin.
Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Jn 15,17
tauta entellomai hümin, hina agapate allélous.
Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.
Jn 15,18
Ei ho kosmos hümas misei, ginóskete hoti eme próton hümón memiséken.
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
Jn 15,19
ei ek tou kosmou éte, ho kosmos an to idion efilei: hoti de ek tou kosmou ouk este, all' egó exelexamén hümas ek tou kosmou, dia touto misei hümas ho kosmos.
Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Jn 15,20
mnémoneuete tou logou hou egó eipon hümin, Ouk estin doulos meizón tou küriou autou. ei eme edióxan, kai hümas dióxousin: ei ton logon mou etérésan, kai ton hümeteron térésousin.
Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.
Jn 15,21
alla tauta panta poiésousin eis hümas dia to onoma mou, hoti ouk oidasin ton pempsanta me.
De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem.
Jn 15,22
ei mé élthon kai elalésa autois, hamartian ouk eikhosan: nün de profasin ouk ekhousin peri tés hamartias autón.
Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre.
Jn 16,2
aposünagógous poiésousin hümas: all' erkhetai hóra hina pas ho apokteinas hümas doxé_ latreian prosferein tó_ theó_.
A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez;
Jn 16,21
hé güné hotan tikté_ lüpén ekhei, hoti élthen hé hóra autés: hotan de gennésé_ to paidion, ouketi mnémoneuei tés thlipseós dia tén kharan hoti egennéthé anthrópos eis ton kosmon.
Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.
Jn 16,32
idou erkhetai hóra kai elélüthen hina skorpisthéte hekastos eis ta idia kame monon aféte: kai ouk eimi monos, hoti ho patér met' emou estin.
De eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
Jn 16,33
tauta lelaléka hümin hina en emoi eirénén ekhéte: en tó_ kosmó_ thlipsin ekhete, alla tharseite, egó nenikéka ton kosmon.
Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.
Jn 17,15
ouk erótó hina aré_s autous ek tou kosmou all' hina térésé_s autous ek tou ponérou.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Jn 17,16
ek tou kosmou ouk eisin kathós egó ouk eimi ek tou kosmou.
Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
Jn 17,21
hina pantes hen ósin, kathós sü, pater, en emoi kagó en soi, hina kai autoi en hémin ósin, hina ho kosmos pisteué_ hoti sü me apesteilas.
hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám énbennem, és én tebenned, hogy ők is mibennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.
Jn 18,11
Bale tén makhairan eis tén thékén: to potérion ho dedóken moi ho patér ou mé pió auto?
Tedd hüvelyébe kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?
Jn 18,20
Egó parrésia_ lelaléka tó_ kosmó_: egó pantote edidaxa en sünagógé_ kai en tó_ hieró_, hopou pantes hoi Ioudaioi sünerkhontai, kai en krüptó_ elalésa ouden.
Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindig összejönnek, titokban nem beszéltem semmit.
Jn 18,21
ti me eróta_s? erótéson tous akékootas ti elalésa autois: ide houtoi oidasin ha eipon egó.
Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.
Jn 18,23
Ei kakós elalésa, martüréson peri tou kakou: ei de kalós, ti me dereis?
Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?
Jn 18,34
Apo seautou sü touto legeis é alloi eipon soi peri emou?
Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?
Jn 18,36
Hé basileia hé emé ouk estin ek tou kosmou toutou: ei ek tou kosmou toutou én hé basileia hé emé, hoi hüpéretai hoi emoi égónizonto [an], hina mé paradothó tois Ioudaiois: nün de hé basileia hé emé ouk estin enteuthen.
Az én országom nem e világból való; ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.
Jn 18,37
Sü legeis hoti basileus eimi. egó eis touto gegennémai kai eis touto elélütha eis ton kosmon, hina martürésó té_ alétheia_: pas ho ón ek tés alétheias akouei mou tés fónés.
Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.
Jn 19,11
Ouk eikhes exousian kat' emou oudemian ei mé én dedomenon soi anóthen: dia touto ho paradous me soi meizona hamartian ekhei.
Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.
1Kor 11,24
Touto mou estin to sóma to hüper hümón: touto poieite eis tén emén anamnésin.
Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.
1Kor 11,25
hósautós kai to potérion meta to deipnésai, legón, Touto to potérion hé kainé diathéké estin en tó_ emó_ haimati: touto poieite, hosakis ean pinéte, eis tén emén anamnésin.
Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.
Zöld fogyasztó vagy?
Egy környezetbarát fogyasztóhoz híven meg kellene próbálnod elkerülni néhány dolgot, pl.:
- Az egészségedet, vagy mások egészségét károsítani.
- Jelentősen károsítani a környezetet miközben csinálsz, használsz vagy eldobsz valamit.
- Szükségtelen hulladékot felhalmozni csak azért, mert túl sok csomagolóanyagot használnak, vagy mert gyorsan eldobható a termék.
- Olyan anyagokat használni, amelyek veszélyeztetett állatokból, növényekből vagy helyekről származnak.
- Az állatok felesleges használását kísérletekben, különösen, ha azok kegyetlenek.
- Más országokban emberek szenvedését okozni, különösen a äharmadik világbanö.
Meg fogsz lepődni, hogy mint környezetbarát fogyasztó, mennyi hatalmad van. Elkezded lassan a dolgokat szét-válogatni aszerint, hogy pusztítja a környeztet vagy csak kismértékben káros, és a környezetromboló gyártókat ezzel arra kényszeríted, hogy más módszereket alkalmazzanak. Ha nem változtatnak, és ha te továbbra sem választod a termékeiket, veszélyeztetik saját fennmaradásukat az üzleti életben.
Hatásosos mód az is, ha emberekkel beszélgetsz. A szülők sokkal jobban hallgatnak gyermekeikre mint hinnéd. Úgy is segíthetsz, hogy tanáraidat, osztálytársaidat és más embereket próbálsz olyan äzölddéö tenni, mint te magad!
Az egyik legjobb módja annak, hogy változás történjen ha kérdezel, és ez a könyv telis tele van javaslatokkal. Még több dolgon fogsz elgondolkodni Ú az ételről, amit eszel, a termékekről, amit megveszel, a ruhákról, amiket hordasz, az épületről, amiben laksz és a közlekedési eszközről, amit használsz. Először sokan nem fogják a választ a kérdéseidre. Talán tudniuk kellene válaszolni. Talán némelyek még nem gondolkoztak ezekről a témáról és a te kérdésed az, ami megindítja majd bennük a gondolatokat - és talán a tetteket is.
Ne hagyd, hogy elkeserítsenek azok, akik lebecsülik a tevékenységedet. Minél többet tudsz arról, mi zajlik körülötted, annál többet tehetsz a változtatásért.
A Föld problémái nem fognak elmúlni a segítséged nélkül, amit teszel, az igenis változtat a dolgon.
Képzeld el, hogy az összes élőlény egy láncot alkot a földön. A fák, a levegő, a víz, növények, rovarok és állatok Ú ideértve az embereket is Ú mind egymásra van utalva az ökoszisztéma részeként. Nem élnénk sokáig mérgezett levegővel, mérgezett vízzel állatok és növények nélkül. Még ha néhány probléma távolinak látszik is, bármi, ami befolyásolja a láncot, miránk fog a végén kihatni.
A föld egyik legkomolyabb problémája az ugrásszerűen növekvő lakosság és ha nem változtatunk ezen most, egyre több és több ember fog egyre több és több kárt okozni. De ez a világ a fiatalok világa is Ú a kilencvenes években a világ összlakosságának több mint a fele 20 éves kor alatt lesz.
Használj kevesebb áramot és így kevesebb széndioxidot termelnek az erőművek. Oltsd hát el a lámpákat, és az elektromos készülékeket kapcsold ki, amikor nem használod őket. És ne forralj föl egy kanna vizet egy csésze teáért!
Akár hiszed akár nem
Ha a CFC-k elérik az ózonréteget, száz évbe kerül mire felbomlanak és ártalmatlanná válnak.
Akár hiszed akár nem
Svédországban 4000 tóban nincs egy árva hal sem, és a maradék 20000-ben is gyorsan romlik a helyzet. (Svédországnak nagyon sok tava van.) A savas eső a felelős.
Csináld magad
Ha takarékoskodsz az árammal, ezzel hozzájárulsz, hogy kevesebb kéndioxidot termeljenek az erőművek. És ha elkerülöd a felesleges kocsikázásokat, a nitrogénmonoxid szennyezést csökkented.
Ha a világon az összes kocsi egymás mögé állna, 36-szor körbeérnék az Egyenlítőt, nem számolva a teherautókat, furgonokat, buszokat vagy motorokat!
Sokkal többet utazunk - és sokkal távolabbra -, mint ezt nagyszüleink valaha is tették, és míg ők busszal, vonattal, hajóval vagy akár lovon és szekéren utaztak, mi főleg autóval és repülőgéppel.
A legtöbb ember jobban kedveli az autót Ú ez legtöbbször a legalkalmasabb és ráadásul ajtótól ajtóig szállít. Néha talán nincs is sok választásuk, mert a tömegközlekedés gyakran szegényes, drága és megbízhatatlan. A helyzet egyre rosszabb, mivel hozzá vagyunk szokva az autó használatához, a városok is ebben a szellemben alakulnak, épülnek; nem is lehet lassan máshogy közlekedni.
Angliában évente mintegy kétmillió új autó gurul az utakon és másfél millió régi kerül az ócskavastelepre. Ez azt jelenti, hogy az autók száma évente félmillióval több. Több autó ezt jelenti:
- Több fémet kell bányászni és feldolgozni.
- Több energia szükséges a gyárak és bányák működtetéséhez.
- Még több ronda, felesleges roncstelep.
- Több szennyezés a kipufogókból. A benzinmotorok nitrogénoxidokat termelnek ami savas esőt okoz, szénmo-noxidot (ami mérgező, ha belélegezzük a kipufogógázt) és széndioxidot (az üvegházhatás fő okozója). Régi dízelmotorok másfelől gyakran csinálnak kormos füstfelhőket és micsoda zajjal! Buszok, taxik és teherautók gyakran járnak dízelmotorral és nem túl mókás utánuk menni , amikor biciklivel vagy.
- Több baleset. Talán már láttál kisebb koccanásokat a saját szemeddel és nagy katasztrófákat a tévében, ahol sokan vesztették életüket. De talán még nem gondoltál bele, hányan halnak meg az utakon évente. 1988-ban például Angliában 99587 sofőr sérült és halt meg, 71118 utas és 25849 kerékpáros. Ugyanebben az évben 41050 gyermek vesztette életét és sérült meg az utakon!
- Több dugó. Angliában 1989-ben egy 130 kilóméter hosszú dugót regisztráltak. Nagyvárosok, mint Róma, úgy próbálják elkerülni a dugót, hogy egyik nap a páros rendszámú másik nap a páratlan rendszámú kocsik közlekedhetnek.
- Több földet használnak el. Minden kilóméter autópálya 6.5 hektárnyi területet borít be aszfalttal és betonnal. Angliában a nyolcvanas években 430 kilóméternyi autópályát építettek, ami azt jelenti, hogy kb. 2800 hektár földet betonoztak be.
- Több üzemanyagot fogyasztanak. Az összmennyiséből amit benzinből és más üzemanyagokból évente fogyasztunk, 30 milliárd liter benzin és 11 milliárd liter gázolaj megy el csak a közlekedésre. Bár az északi- tengeri olajkészletek fedezni tudták az olajszükségletünk nagy részét, a jelek azt mutatják, hogy a készletek kimerülőben vannak.
Nem csak az autók okoznak problémát Ú a teherautó is egy környezetvédelmi kérdés. Egyre nagyobb kamionok kígyóznak végíg a városokon, falukon. Rongálják a hidakat, utakat és épületeket és a zaj amivel ez jár sok ember életét megkeseríti.
Jobb repülni ?
Úgy látszik, az autók okozta problémák fényében, hogy a repülés minden bizonnyal jobb. Sajnos nem. A repülő-gépek hatalmas mennyiségű üzemanyagot fogyasztanak. Még ha beleszámítjuk, hogy némelyikük sok utast szállít és igen messzire repül, az egy utasra jutó benzinmennyiség nagyon nagy lesz.
Fontos belegondolni, hogy egy repülőgép minél nehezebb, annál többet fogyaszt. Minden kiló számít. Egyetlen Jumbo 747-es évente 12000 angol fontot takarít meg azzal, ha az üdítőket nem üvegben, hanem müanyagpohárban szolgálják fel.
A repülők is gyakran okoznak dugót és sorba kell állniuk, hogy leszállhassanak. Akad, amelyik órákat kell, hogy kőrözzön a reptér felett. Mindeközben falja a benzint és füstöli a levegőt.
Talán vonat...
Igen. A vonat egy jó megoldás. Ha kiszámolod, mennyi utasra hány kilóméter és üzemanyag jut, kiderül, hogy nagyon jó a hatásfoka. Más haszna is van, kevesebb út, kisebb forgalom, kevesebb szennyezés.
Ezért azt gondolnánk, hogy több vasutat építenek. Sajnos nem. A legtöbb országban ezer meg ezer kilóméternyi utat építettek a második világháború óta de a vasutakat megrövidítették, vagy csak néhány kilómétert tettek hozzá. A vonat eléggé kedvelt és sok ember használja is; gyakran nagyon túlterhelt és a vonat túlzsúfolt lesz. Miért nem indítanak hát több vonatot?
Buszok is
Bár a buszok szennyezik a környezetet és lassítják a forgalmat, még mindig kevésbé károsak, mint az autók. Több ember fér egy járműbe és így minden utas részéről kevesebb zajt, füstöt, dugót okoz.
Kerékpár
A legjobb gép a természetnek a bicikli. 1600 kilómétert tesz meg egy gyűszűnyi olajjal, zaj nélkül, anélkül, hogy sztrádák szeletelnék fel a vidéket. Ráadásul a kerékpáros egészségének a javára.
Sajnos a kerékpár nem mindig praktikus, főleg mostanában, hogy gyakran nagy távolságra kell utaznunk. Más közlekedési eszközök is csak rontják a helyzetét. De sokszor csak a szokás, ami ráveszi az embert, hogy autóval menjen bicikli helyett.
Bizonyosodj meg afelől, hogy biztonságosan mész vele és mikor átruccansz a haverokhoz, menj bringával!
Akár hiszed akár nem
Egy autó évente a saját súlya négyszeresének megfelelő széndioxidot termel.
30 évvel ezelőtt 50 millió autó volt világszerte. Most 400 millió van és ez a szám 1999-re több, mint 1.5 milliárd lesz.
Csináld magad
Menj vonattal, busszal, sétálj vagy biciklizz, amikor csak lehetséges. Amikor kocsival mész, ellenőrizd, hogy ólommentes üzemanyag van-e benne. Győzz meg mindenkit, aki új kocsit vesz, hogy takarékos és katalizátoros modellt válaszon.
Csináld magad
Egyszerű módja a vízzel való spórolásnak: zuhanyozz ahelyett, hogy kádba ülnél és ne csorgasd a csapot, amíg kezet vagy fogat mosol.
Szeméthegyek
Ma hány dolgot dobsz ki? Az új fogkrémed dobozát? Egy üres zabpelyhes dobozt vagy az üres tejeszacskót? A buszjegyedet? Talán egy csokipapírt és egy üres üdítősdobozt? Kezdj egy listát azokról a dolgokról, amiket kidobsz egy nap alatt és igen csak meg fogsz lepődni, milyen hosszúra nyúlik.
Évente egy átlagos Brit család kidob:
- Papírhulladékot, amit körülbelül hat egész fa feldolgozásával gyártottak.
- Több mint 500 konzervdobozt, amiből 300 élelmiszer vagy állateledel konzervdoboz
- 47 kiló műanyagot, 32 kiló fémet, 45 kiló élelmiszert és 74 kiló üveget.
- Ez azt jelenti, hogy mindegyikünk a saját testsúlyának a tízszeresét kidobja szemétben évente. (Budapest lakosai egy év alatt egy Gellérthegynek megfelelő szeméthegyet termelnek)
Csomagolás
A hulladékainknak majdnem az egyharmada a különféle csomagolásokból ered Ú papír, üveg, fém és műanyag. A csomagolás fontos Ú megvédi a terméket és higéniát biztosít Ú de sok csomagolás csak a figyelemfelkeltés célját szolgálja, hogy inkább azt a terméket vegyék. Figyelnünk kellene arra, hogy mennyit használunk el és mennyit dobunk el.
A hulladék csökkentésének egy módja, hogy visszaváltunk, amit csak lehetséges. Ez azt jelenti, hogy az üvegeket a visszaváltóba visszük, a papírt meg a MÉH-be. A tejesüvegtől az üdítős üvegekig mindent, amit lehet vissza kell vinni oda ahol vettük, hogy azokat elmosva újra lehessen őket használni.
Csináld magad
Figyelj a túlcsomagoltságra, pl. kis csokik vagy chips-ek becsomagolva egy nagy zacskóban. Használd fel újra a nejlonzacskókat. Még jobb, ha vászon szatyrot használsz. Váltsd vissza a termékek alumínium, papír és üveg csomagolóanyagát a legközelebbi visszaváltóban.
A WC
A háztartásban elhasznált víznek az egyharmada a vécé öblítésére megy el! A 24. oldalon megtalálod, hogy mennyi víz is kell egy lehúzáshoz és, hogy mennyire szennyezzük a vizeinket azzal, hogy vécétisztító szereket használunk. Rá van írva a tisztítószerre, hogy mennyire és hogyan szennyezi a környezetet? Ha igen, az valószínűleg azt jelenti, hogy ez egy olyan termék, ami nem tartalmaz erős vegyszereket és öblítőket és ezáltal nem szennyezi vizeinket, mikor lehúzzuk a wécén. Ezek elsősorban környezetbarát termékek, amelyeket most már lehet kapni majdnem minden boltban.
Vannak akik speciális vécé tisztítókat használnak, amelyeket be kell akasztani a vécécsészébe vagy a víztartályába. Ezek tisztítják és szinezik a vizet a vécécsészében minden lehúzás alkalmával. Úgy gondoljuk, hogy ezek nem szükségesek és csak további szennyezést okoznak. Kérd meg a szüleidet, hogy ezt is írják a nélkülözhető dolgok listájára. Erre a listára majd a 78. oldalnál visszatérünk.
WC-papír
Egy átlag család szó szerint WC-papír kilómétereket húz le maga után évente. Te is kiszámolhatod, ha egy tekercs hosszát (rá kell, hogy legyen írva a zacskóra vagy dobozra kívülről) beszorzod a tekercsek számával, amit egy hét alatt elhasználtok. Szorozd be még ezenkívül 52- vel és megvan az egyévi termés. Meg fogsz lepődni az eredménytől. A túl sok papír használata nem jó a környezetnek, (29. oldal) és meg kellene próbálnunk lehetőség szerint minél kevesebbet használni. De az is számít, ha legalább újrafelhasznált papírból készült vécépapírt vásárolsz. Sok helyen lehet már kapni olyan WC-papír tekercseket, amelyek újrafelhasznált papírból készítettek. Nézz utána, hogy a tiétek ilyen-e. Az különösen jó, ha a címke 100%-osan újrafelhasználtat jelez.
Olyat is találhatsz a csomagon, hogy äklórmentesen tisztítottö. A vécépapírt tisztítják, hogy szép fehér legyen. Még a színes papírt is megtisztítják, mielőtt befestik. Azonban a tisztítás mérgező dioxinokat termelhet, amik a gyárakból a folyókba jutva megölik a halakat és a vadvilágot. A äklórmentesen tisztítottö kivédi ezt a problémát. Van olyan papír is, amit egyáltalán nem tisztítanak. Ez a papír szürke színű, ezért vannak, akik piszkosnak gondolják. Ez azonban nem igazán zavarhat bennünket, hiszen ez jobb a halaknak.
Samponok és hajápolók
Habár ezek nem okoznak komoly vízszennyezést, bánj velük takarékosan. Figyelj a dupla csomagolásra és mint szappanoknál, próbálj állatkísérlet menteset venni.
Eper télen?
Mostanra eléggé hozzászoktunk, hogy nyári gyümölcsöt, zöldséget eszünk egész évben. Megvan a déligyümölcs választékunk éppúgy, mint a távoli országokból érkezett zöldségeké Ú mangó, avokadó, padlizsán, bors és még sok egyéb. Gondolj csak arra a nagy energiára, amibe a melegházak fűtése kerül (például az uborkánál és a salátánál), vagy a nagytávolságú szállítás hajóval vagy kamionnal. Ha nem ragaszkodsz a téli eperhez, ezzel az energia-megtakarítást pártolod.
Hús
Nem mindenki eszik húst. A brit felnőttek három százaléka vegetáriánus, de minden tizedik gyermek is az a szülők bevallása szerint. Vannak, akik csak tiszta húst esznek. Mindenkinek, aki húsevő, tudnia kéne, hogy lehet kapni olyan húst, ami kevésbé kegyetlen körülmények közt nevelt állatokból származik. Ez a módszer a szennyezés terén is fontos (lásd a 23 oldalt). Ezen kívül fontos, hogy a hús ne tartalmazzon festéket, tartósító és kémiai vegyületeket. Ezt a húst gyakran ävalódi húsnakö nevezik.
Hány különböző dolgot iszol meg egy nap? Egy pohár vizet? Egy csésze teát? Egy doboz narancslevet vagy egy doboz szénsavas üdítőt? Sokkal nagyobb a választék az innivalók körében, mint régebben és sokkal többet is veszünk belőlük. Ez azt is jelenti, hogy többet is dobunk el - pl. üres dobozokat, elhasznált teafiltert. Van itt pár dolog, amit tudnod kellene arról, amit iszol:
Szénsavas üdítőitalok és gyümölcslevek
Egy átlag angol 60 liter szénsavas üdítőt fogyaszt el egy évben. Egy amerikai 163 litert! A csomagolás okozta hulladék mennyisége őrületes bár függ attól is függ, milyen fajtáról van szó:
- Különálló papírdobozok nagyon célszerűek de egy kis italért elhasználsz kartont, műanyag szívószálat és műanyag csomagolást.
- Dobozos üdítők legtöbbször alumíniumból készülnek. Keresd az äaluö jelzést (alu felirat egy két nyílból álló körben) a doboz oldalán, vagy nézd meg egy mágnessel a doboz oldalát (ha nem tapad hozzá, akkor alumínium). Lapozz a 78. oldalhoz, hogy nézd meg, hogyan váltható vissza és hasznosítható újra az ilyen doboz. Emlékezz arra, hogy a nyitóját ne dobd ki, vagy el az utcán, mert azt is visszaváltják.
- Üvegeket össze lehet gyűjteni és egy üveggyűjtőbe dobni. Ne felejtsd el a kupakokat a fémgyűjtő részbe dobni, ha van olyan is.
- Műanyag üvegeket a leggyakrabban a szénsavas üdítőitaloknál és a szörpöknél használnak. Sokat a PET rövidítésű polietilénből készítenek ami alkalmas a visszaváltásra. Sajnos még kevés hely van ahova elvihetnéd ezeket az üres PET flakonokat. (Magyarországon már létezik visszaváltható üdítőspalack többféle méretben.) Nem árt tudni milyen műanyagok alkalmasak a visszaváltásra és ha eljön az ideje váltsd vissza őket. Legközelebb, amikor vásárolni mész, nézd meg melyik palack van PET-ből.
Egy környezetbarát fogyasztónak tehát melyik csomagolást kell választani? Ezt nehéz megmondani de amíg visszaváltod azt, amiből fogyasztasz, addig az a legjobb amit tehetsz.
A britek évente mintegy egymilliárd liter gyümölcslevet isznak meg. Ez napi három millió liter! A rostos gyümölcslé nagyon egészséges, de nem mindig jó a környezetednek. A gyümölcstermelők csak néhány fajta gyümölcsöt termelnek, és meg is védik a terményt, többnyire permetező és egyéb vegyszerekkel. Az esőerdők irtói között vannak gyümölcstermelő cégek, akik földet akarnak a gyümölcs megtermeléséhez.
Ugyanúgy, mint az üdítőitaloknál gondold csak végig, mibe csomagolják azt a gyümölcslevet. Visszaváltható vagy újra hasznosítható? Talán megteheted, hogy nem fogyasztasz olyan terméket, ami nem visszaváltható.
Üveges víz
Nagyon megnőtt az ásványvizek népszerűsége. Számold csak meg, hányféle sorakozik a bevásárlóközpontok polcain. Néha az emberek nem szeretik a csapvíz izét, vagy úgy gondolják, hogy nem egészséges. Most még általában a csapvíz fogyasztása teljesen veszélymentes, és nincs szükség műanyagpalackokra és üvegekre ahhoz, hogy hazavidd. Nem árt, ha tudod, hogy a palackozott víz körülbelül 600-szor olyan drága, mint a csapvíz!
Néhányan úgy gondolják, hogy sokkal inkább környezetbarátok, ha vízszűrőt használnak, de valójában akkor igazán azok, ha részt vesznek a tiszta vízért folytatott kampányokban. Ha a családodnak van egy vízszűrő kancsója, bizonyosodj meg róla, hogy a használati utasításnak megfelelően használjátok.
Gyors és elvihető kaják
A legtöbben szeretik a pizzát, hamburgert, a hasábburgonyát sülthallal, vagy egyéb elvihető ennivalót. De legközelebb, amikor egy gyorsbüfében jársz, nézd meg az ételre váró üres dobozok hegyeit. Ha hazaviszed a ételt, akkor az tartja melegen, de mi van, ha ott fogyasztod el? Milyen hosszú idő telik el onnantól, hogy megveszed az ételt odáig, hogy kidobod az üres dobozt? Nem túl hosszú, igaz? Erre van elsősorban szükséged? Néhány étteremben papírba csomagolják az ételt, így a szemét nem olyan vaskos.
Nem csak a dobozokat dobjuk el, hanem maréknyi papírszalvétát, poharat a szívószállal, majonézes, ketchupos, sós vagy borsos dobozt vagy zacskót. Néhányat nem is használunk.
Sok gyorsbüfé azért gyárt ennyi szemetet, mert a menüik a gyorsaság és a kényelem jegyében készülnek. Minél inkább az a követelmény, hogy az étel egy másodpercen belül ott legyen, annál több hulladékkal jár. Ugyanez igaz a gyorsételekre vagy a kifőzdei ételre, amit otthon eszel. Talán a saját tányérodból és a saját evőeszközeiddel eszel, de az ebéd műanyag vagy karton dobozokban jön - gyakran alumínium - ételhordó, vagy egyéb tartó helyett, amit el lehetne mosni és újrahasználni. Próbáld elkerülni a papír és műanyag étkészleteket otthon, még ha ez azt is jelenti, hogy neked kell mosogatni.
Ha tehát ägyorsbüfé-bolondö vagy, vagy csak néha, de ilyesmit fogyasztasz, próbáld meg nem elvenni azt a sok kacatot, amit adnak az étellel. Válaszd ki azt az étteremláncot, ahol a legkevesebb szemetet termelik. Megkérdezheted az étterem üzletvezetőjét, hogy újrafelhasználják-e valamilyen módon valamilyen szemetüket, és a papírtárgyak visszaváltott papírból vannak-e.
Ne feledd a szemetedet a szemetesbe rakni. Az egyik legundorítóbb városi szennyezés a szél által sodort üres zacskók és dobozok szanaszét az utcán.
Hosszú ideig sok környezetvédő aggódott a CFC-k felhasználásával készült hungarocell hamburgeres dobozok miatt. Nyugodt lehetsz, már nem használnak ilyeneket.
Egy másik gond, amit a nagy hamburgerláncok okoznak, hogy a marhahúspogácsa, amit használnak, az eső-erdők helyén legelésző marhákból származik. Már néhány gyorsbüfé lánc garantálja, hogy nem trópusi környezetben nevelt marhából van a hamburgerje.
Amíg az emberek a Föld színén hamburgert akarnak enni, addig több és több marhára lesz szükség, és a trópusi esőerdőket sorra kivágják.
Édességek
Ha édesszájú vagy, örülhetsz, ha megtudod, hogy az édességek nem az elsőszámú fenyegetői a környezetnek. Azért van egy pár dolog, amire gondolhatsz, amikor legközelebb felbontasz egy finom rágót vagy csokiszeletet.
A legtöbb édesség cukortartalmú, ami, mint te is tudod, káros a fogaidra és a fogínyedre. És a környezetre?
A cukor vagy cukorrépából, vagy cukornádból jön. A nád trópusi országokból érkezik, a répa Európából. Mindkettőt különféle vegyi anyagokkal kezelhetik, és még van más is. Ausztráliában például a cukornádültetvények növelték a talajeróziót, ami iszappal és sárral mossa tele az egyik hatalmas alföldet. Ennek következményeképpen az ottani állatok szenvednek. Lehet látni egy kocsireklámot az angol tévében, amiben cukornádföldeket égetnek. A betakarítás után szokták felégetni őket, úgy mint a tarlót más országokban. Hatalmas mennyiségű füst és széndioxid keletkezik és a vadvilág elpusztul. Egy másik probléma, hogy a cégek, akik feldolgozzák a nádat vagy a répát, komoly szennyezést okozhatnak. Az egyik angol cég véletlen balesetből beleengedett nagy mennyiségű cukorszirupot az egyik közeli folyóba és így elpusztított többezer halat.
Az egyik legfontosabb dolog az édességeknél, hogy túl vannak-e csomagolva. Édességek millióit adják el naponta, és ez azt jelenti, hogy csomagolóanyagok millióit dobják ki. Csak gondolj ebbe bele: ha a világon egy óra alatt összesen eladott Kit-Kat szeletet egy halomban egymásra raknák, az 2 kilóméter magas oszlopot alkotna. Ez az Empire State Building ötszöröse lenne! És minden csomagolás két réteget jelent, egy papírt és egy ezüstfóliát. Ebből mennyi kerül az utakra? Ne feledd, sose dobj el csokipapírt, miközben sétálsz. Az ország néhány szegletében a járdák és csatorna lefolyók ki sem látszanak alóluk.
Itt van néhány útmutató az édesszájúaknak:
- Kerüld a túlcsomagolt édességeket, különösen az óriási miniszeletes zacskót, és kérd meg a pénztárost, hogy ne rakja zacskóba azt ami már úgyis be van csomagolva.
- Ha már úgyis vásárolsz édességet, nézd meg a címkéjüket, hátha az egyik fajtának az árával támogatsz egy vadvédelmi szervezetet.
- Egyél kevesebb édességet, és az egészséged is jobb lesz.
- Döntsd el, mely édességek nélkül bírnád ki.
A mosogató alatt
Mikor kellett neked utoljára mosogatnod, lemosnod a bejárati ajtó küszöbét vagy kitisztítanod a kádat? A takarítás minden háztartásban fontos teendő. Valójában, ha összeadjuk az összes mosogatással, mosással, takarítással elmenő időt, egy átlagos angol háztartásban ez évi átlag 31 nap! A legtöbb ember számára ez azt jelenti, hogy a mosogató alatti szekrény tele van különféle üvegekkel, flakonokkal és dobozokkal. Fura tény, de azzal, hogy kitisztítjuk a házat, máshol szennyezést okozunk.
Mosópor
Nézd meg a dobozát. Rá van-e írva, hogy környezetkímélő vagy foszfátmentes? Minket ez azért aggaszt, mert a folyókba és patakokba ömölve a foszfát káros szennyezéssé válik, ezért néhány cég már megváltoztatta a mosópor összetételét. A fő változást a foszfátok mellőzése jelenti. A mosóporok tisztítanak és habzanak, azonban a tavakban és a folyókban elősegítik az algásodást, ami a víz oxigéntartalmát úgy lecsökkenti, hogy más élőlények fuldokolnak. (Nem csak a mosóporok tartalmaznak foszfátokat. Az emberi fekáliában is jelen van, és gyakran más vegyszerekben, amelyek a farmokról származnak. Lásd 23. és 25. oldalt.)
Bármilyen márka is legyen a háztartásotokban, mivel a mosóporok vegyszereket tartalmaznak, minél kevesebbet használtok, annál jobb. A legáltalánosabb mosóporok tartalmaznak felületaktív, zsíroldó, fehérítő és tartósító anyagokat. Ezek végzik a tisztítást, és felelősek azért, hogy a foltok eltűnjenek és a fehér ruha ne sárguljon el, hogy a mosott ruha még tisztábbnak, és szinte újnak tűnjön. A felületaktív komponense a tisztítószereknek petróleumból készül. A petróleum nem megújuló erőforrás és az olajipar veszélyes szennyezést okozhat, gondoljunk csak az olajkiömlésekre.
Ha rá van írva, hogy äbiológiaiö, az ne tévesszen meg, ne keverd össze a äbiológiailag lebomlóö-val (környezet-védő szakszó arra, amikor a szemét lebomlik és így egy idő után már nem hulladék). A äbiológiaiö azt jelenti, hogy a por tartalmaz enzimeket, amik segítik a foltok felszívódását és így lehetővé teszik a langyosabb vízben való mosást.
Az, hogy környezetkímélő mosópor, többféle dolgot jelenthet. Egyes cégek a foszfátokat helyettesítették, míg mások sok más egyéb összetevőt is. Nehéz megmondani mennyivel kevésbé szennyezőek, mint a szokványos mosóporok, de még mindig megéri ilyeneket venni azóta, amióta a mosóporgyártókat kötelezik a környezetkímélő alapanyagok használatára.
Manapság néhány cég elég sok adatot tüntet fel a terméke dobozán. Olvasd el a tietekét, és lehet, hogy meg fogsz lepődni attól, amit olvastál.
Zsíroldó és fehérítőszerek
A fehérítők, tisztítók és öblítőszerek igen erős vegyszerek, amelyek a baktériumok elpusztítására készültek a mosogatókba, WC-be, és lefolyókba. Használd őket takarékosan, ezzel is csökkentve a vízszennyezést. Léteznek környezetkímélő változatok is mindazokra a feladatokra, amelyekre eddig hypót használtunk.
Ha vidéken élsz és saját szennyvízülepítőtök van, nem szabadna egyáltalán ilyen vegyszereket használnotok. Megöli azokat a szükséges baktériumokat, amelyek lebontanák a szennyvizet.
Mosogatószerek
A mosogatószerekben sohasem volt foszfát, mégis lehet néha találni äfoszfátmentes mosogatószereketö, hogy azt higgyék a vásárlók, hogy amit vesznek az kevésbé környezetszennyező. A mosogatószerekben színező és illatosító-anyagok vannak, habár a legtöbb vegyszer, ami a zsírosat eltávolítja, az petróleumszármazék.
Felülettisztító szerek
A mosogatókban és más nagy felületen használt szerekben kevés foszfát van, de létezik már foszfátmentes, petróleummentes és álatkísérlet mentes is.
Ablaktisztítók
Nem okoznak különösebb problémát de inkább pumpásat használj, mint aeroszolosat.
Fóliák
Alumínium fólia
Bizonyára használtál már alumínium fóliát, és ha nem sütésre, akkor a karácsonyi díszítésnél. Az alumínium a bauxit nevű ásványból készül, amit főleg a trópusi övezetekben bányásznak, tönkretéve az esőerdőket. Sok energia megy el a szállításra, amikor messziről hozzák az alapanyagot. Az is sok energiába kerül, amikor a bauxitból alumíniumot csinálnak. Az alufóliát az alumínium konzervekkel együtt vissza lehet váltani (lásd a 78. oldalt), és így csak ötödannyi energiába kerül a gyártása. Mindezzel együtt jobb mindent fólia nélkül csinálni.
Háztartási fólia
Ezt a puha, nyúlós, átlátszó, könnyen szakadó fóliát gyakran túl sokszor használják, pedig többnyire helyet-tesíthető például egy uzsonnás dobozzal, ami újra felhasználható.
Energiafaló gépek
A konyhátokban a legtöbb gép árammal működik. Minden gép, ami hőt ad (mint a sütő), vagy valamit melegít (a mosogatógép vizét, a mosógép vizét vagy egy teaforralóban a vizet), vagy mozgó része van (centrifuga, mosógép), sokkal több áramot használ, mint egy lámpa, a rádió vagy a tévé. Mindenképpen oda kell figyelni, hogy ne használjuk ezeket feleslegesen. Nagy mennyiségű energiát igényel a gyártásuk is, tehát meg kell próbálnunk minél hosszabb ideig használni őket. Amikor a családod újat vesz, nézd meg a használati utasítást, hogy mennyi energiát (a mosogató és mosógép esetén, mennyi vizet) használ. Az információ legtöbbször benne van, csak eléggé figyelmesen kell keresni. Nagyon fontos még, hogy a család szükségletének megfelelő legyen a készülék mérete.
Sütők
A gázsütők sokkal jobb energia hatásfokon működnek, mint a villanysütők, és kevesebb széndioxid szennyezést okoznak. A családodnak akár villany, akár gázsütője van, több lehetősége van a jobb energia hatásfok elérésére:
- Használj kuktafazekat.
- Egy szelet kenyérért ne fűtsd be a sütőt.
- Egyszerre több dolgot rakj a sütőbe. Ha a sütőtöknek van egy kis és egy nagy sütője, inkább használd a kicsit.
- Hagyd a fedőt a fazekakon ha lehetséges, különösen a folyadékok melegítésénél. Hamarabb fel fog forrni a fedővel.
- Ne főzd túl a zöldségeket!
Hűtőgépek és mélyhűtők
A hűtőgépek CFC-t tartalmaznak (lásd a 10 oldalt). De nem kell aggódnod, a CFC nem röppen ki minden alkalommal, amikor kinyitod a hűtőgép ajtaját! Csak akkor száll el, amikor eldobják a hűtőgépet, és nem találnak helyet, ahol el lehet helyezni és ahol biztonságosan vissza lehet nyerni belőle a CFC-t. (Hollandiában például kötelező a lecserélt régi hűtők gyűjtőhelyre szállítása.)
Azt viszont nap mint nap megteheted, hogy ellenőrzöd az ajtaját, jól be van-e csukva. Ha nyitva marad, a hűtőgép sokkal több energiát használ, mert hűteni próbál. A hűtőgép több energiát használ, amikor üres, mint amikor meg van rakva. Ha nem tudjátok megtölteni a hűtőt, akkor összehajtott újságpapír is megteszi.
Mosógépek
Legközelebb, amikor koszos ruhát dobsz a mosógépbe, állj meg és gondolkodj egy picit. Amíg azt kimosod, a gép el fog használni:
- energiát
- vizet
Ha a gépet nem használjátok rendeltetésnek megfelelően, valószínűleg hatalmas mennyiséget fog elpazarolni mind a kettőből. Azért, hogy energia és víz takarékos legyen, jobb:
- Mindig tele mosást indítani
- Ha nem gyűlik össze egy tele mosás, meggyőződni, hogy a gép fél mosásra van-e beállítva.
- Megnézni, nem túl magas-e a víz hőmérséklete, a megfelelő mosnivalót pedig a megfelelő programon kell mosni.
Ne feledd, hogy felesleges túl sok mosóport használni.
Centrifugák
Ezek rendesen fogyasztják az energiát, amikor forgatják a dobot, vagy a levegőt fűtik. Ha van otthon centrifugátok, ne használjátok csak egy pár darab szárítására, mint amilyen például a fürdőruha, amit egyszerűen meg lehet szárítani a radiátoron, vagy kinn a szabad levegőn. Az sem jó, ha sokáig forog a gép a már száraz ruhával. Jobb időről időre megnézni, és csak nedveseket benthagyni. Az Egyesült Államokban már kifejlesztettek olyan gépeket, amelyek automatikusan kikapcsolnak, amint megszáradt a ruha.
Képzeld el a következőt: egy család ül a kandalló mellett és nézi a tévét. A kutya kinyúlik a szőnyegen. A háttérben egy sor polc roggyanásig rakva könyvekkel, lemezekkel és díszekkel.
Most nézzük mindezt egy másik szögből. A TV talán egy környezetvédő műsort sugároz vagy a videóról megy egy ilyen film. De talán a saját nappalitok az, ami miatt ilyen filmeket kell sugározni.
Tűz
Minden alkalommal, mikor gázt, olajat vagy fahasábokat égetünk, széndioxidot juttatunk az atmoszférába és egyre valószínűbb lesz, hogy a Földünk felmelegedik. Ha tehát nincs kisbaba, vagy valaki, aki idős a szobában, csak annyit égess, hogy meleg maradjon, nem kell nagy hőségnek lennie.
Amikor tüzet raksz és gyújtóst raksz rá, állj meg egy pillanatra. A gyújtósok legtöbbje olajból készül, ami nem megújuló energiaforrás, ráadásul szennyezi is a környezetet. Használj inkább száraz rongycsíkokat, vagy szárított narancshéjat - ez az utóbbi ráadásul kellemes illatot is csinál.
Ha a házatokban központi fűtés van, kérdezd meg, hogy hol van a termosztát. Kell hogy legyen. Ez állítja le a fűtést, ha a szoba már elért egy bizonyos hőmérsékletet. És ha a ház, kihűl, akkor újra bekapcsol. Ha van termosz-tátotok,
- Hol van?
- Milyen hőmérsékletre van beállítva?
20 fok Celsius már kellemes egy nappaliban, de ha a termosztát hűvösebb szobában van, a bojler addig fog fűteni, amíg az a szoba nem lesz 20 fokos. A nappaliban eközben egyre melegebb lesz.
Bútor
Nézd meg, hogy akad-e trópusi fákból készült bútor (polc) a lakásotokban. Ha találsz ilyet, azért ne ess kétségbe. Ezen most már nem változtathatsz de ha a családoddal ismét bútort vásároltok, ha lehet, kerüljétek el a trópusi fákat tartalmazókat, kivéve, ha fel van rajta tüntetve, hogy újratelepített, fakitermelésre alkalmas erdőből származik.
Elemek
Hány berendezés működik elemről nálatok? Rádiók, magnók, elemes játékok vagy órák? Csinálj egy listát, és meg fogsz lepődni, mennyi elemet használsz. Angliában évente kb. 400 milliót használnak el. Az elemek sajnos a termé-szetvédelem sorscsapásai. 50-szer annyi energiát vesznek fel, mint amennyit leadnak és ráadásul mérgező anyagokat is tartalmaznak, mint higany és kadmium, ami szennyezést okoz, mikor eldobják az elhasznált elemet.
Amikor csak lehetséges, használd tehát a hálózati áramot. Amikor erre nincs lehetőség, vegyél környezetbarát elemeket amelyekben nincs higany és kadmium.
Még jobb, ha tölthető elemeket veszel. Drágábbak ugyan, mikor megveszed őket (és még egy töltőt is be kell ruháznod), de utána legalább 1000-szer tölthetőek, és így sokkal gazdaságosabbak. Az az egyetlen hibájuk, hogy magas a kadmiumtartalmuk. Néhány tölthető elemet már vissza lehet váltani, amikor tehát veszel egyet, nézd meg a dobozán, hogy ha ezek közül való, hová lehet őket elküldeni.
Zene
Ha lehet, hálózatról és ne elemmel működtesd a rádiót vagy a kazettás magnót, de ettől függetlenül is kapcsold ki a készüléket, ha kimész a szobából. Ez különösen érvényes a magnóra és a lemezjátszóra, mert mozgató motor van bennük (a kazetta vagy a lemez mozgatására), ami különösen sokat fogyaszt, nem úgy, mint a rádió.
Még nem találtunk különösebb problémát a CD-kel, kazettákkal és lemezekkel kapcsolatban. Ha tudsz ilyenről, írjál nekünk! A lemezgyárak készíthetnék a lemeztokot újrafelhasznált papírból. És a kazettadobozok? Állandóan szét-esnek, eltörnek és kidobni való szemét válik belőlük. Valakinek ki kéne találni egy jobb dobozt. Talán neked is meg kéne próbálnod...
És végül ne feledd, hogy a zenénk könnyen szennyezéssé válhat valaki más számára - zajszennyezés. Ha szereted hangosan hallgatni a zenét, használj fülhallgatót, vagy olyan helyen hallgasd, ahol senki más nem hallja. De még így is vigyázz, nehogy túl hangosan hallgasd, az állandó hangos zene károsítja a hallást.
A hálószoba
Van egy csomó dolog, ami éppúgy igaz a hálószobára, mint a nappalira - bútorok, fűtés és elemek -, de van, amiről még nem volt szó. Összeszedtünk párat ezek közül:
Ruhák
Könnyen meg lehet különböztetni a pamutot a gyapjútól Ú mind a kettő természetes eredetű Ú, de míg az egyik állatokból, a másik növényből származik. De mennyire tudod megkülönböztetni a szintetikus (ember által készített mű) anyagokat az igazitól. Ezek között van a poliészter, az akril, a műselyem és a nejlon. A ruhád címkéjén fel kellene, hogy legyen tüntetve, milyen anyagokból is készült, de nehéz valójában megmondani, hogy környezetvédelmi szempontból melyik az igazán jó választás, hiszen mindegyikkel van valami gond. Egyik sem teljesen környezetbarát. Általános szabályként azért az érvényes, hogy a természetes mindig jobb, mint a mű, mert a mű mind olajszárma-zékból készül.
Gyapjú
Az általunk használt gyapjú nagy része birkákból származik, bár csinálnak kecskéből, illetve lámából is. A bárány természetesen megújuló, és nem is kell megölni a gyapjáért. A meggondolandó probléma a birkák fürdetése és nyírása. A nyüvek és más élősködők ellen, amik bebújnak a bárányok gyapjába, a gazdák megfürdetik állataikat erős vegyszerekben. Ezek mérgezőek, és veszélyesek lehetnek, ha folyókba vagy patakokba jutnak.
A lehetséges szennyezés ellenére a gyapjú az egyik legkörnyezetkímélőbb alapanyag. Újra fel lehet használni. Ha a használtcikket árusító (turkáló) bolt nem tudja eladni az öreg kopott gyapjú pulóveredet, elküldhetik újrafelhasználás céljára; gyapjú pólókat, kabátot, kalapot és sok mást készítenek belőle.
Pamut
A legtöbb gyapot, amiből a függönyeink, lepedőink és más ruháink vannak, szegényebb országokban nő, és mivel a gazdák igyekeznek minél többet kisajtolni a földjeikből, ezért különböző vegyszerekkel és tápsókkal kezelik azt. A gyapot rendkívül mohó növény, gyorsan kiszívja a vizet és a tápanyagot a talajból, és ha sok ideig ugyanazon a területen termesztik, a föld porrá válik és alkalmatlan lesz bármiféle más növény termesztésére.
Azt is tudnod kell, hogy sok gyár fehéríti és festi a pamutot mielőtt te megvennéd, és ez környezetszennyezést okoz. Ma már lehet festetlen pamutot kapni de a növényt még mindig vegyszerekkel kezelik.
Bunda
Habár a legtöbb bunda ma már nevelt állatokból származik, nagyon nagy visszhangja van és igen erős tiltakozást vált ki a csapdázók által fogott állatok ügye; főleg a kanadai eszkimók csapdáznak. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a kanadai eszkimók szinte egyetlen megélhetési forrása a bundák eladása. A csapdák rakását tehát nem hagyhatják csak úgy abba. De néhány csapda-módszer igen kegyetlen, épp ezért azt ki kell kötni, hogy ha az állatot már elpusztítják, akkor legalább humánus módon tegyék. És természetesen a védett fajokat pedig egyáltalán ne pusztítsák.
A nevelt, tenyésztett állatok is okoznak nehézségeket. A nerc egy rosszindulatú állat és mikor megszökik, kipusztítja a madarakat és más élőlényeket is. Sok helyen a már eleve veszélyeztetett vidrát pusztítják ki.
A műbunda szabadon kapható és úgy is nézhet ki, mint az igazi. De olajszármazékokból készül és így nem megújuló forrásból. Sokan úgy érzik, jobb elkerülni az ilyen termékeket, és minden olyan terméket, ami állati bőrt vagy prémet imitál.
Műszálas szövetek
Mindamellett hogy olajból készülnek, van néhány előnyük. Az egyik, hogy gyakran egyszerűbb ezeket vasalni és így áramot takarítanak meg.
Környezetvédő divat
Ha a környezetbarát fogyasztó a boltban elkezd arról kérdezősködni, hogy miből és hogyan készítették a ruhákat, egy idő után a divattervezőknek is figyelembe kell venniük ezeket a szempontokat. Amikor tudják, hogy azokat az anyagokat részesítjük előnyben amelyek a legkevesebb problémát okozzák a bolygónak, előbb-utóbb ilyeneket fognak használni a ruhák alapanyagaként. Ne habozz tehát beszélni arról, amit tudsz vagy tanultál, sőt próbálj többet meg-tudni.
Lehet, hogy talán te is szeretnél ilyen stílusban öltözködni. Próbáld ki! Az egyik lehetőség a környezetvédő feliratokat tartalmazó pólók viselése. Sok közül választhatsz. Amikor kinősz vagy elhasználsz egy ruhát, ne dobd be egyszerűen a kukába. Ez pocséklás és inkább tartsd meg őket hiszen;
- Talán megint visszajönnek a divatba
- Másra is használhatod - egy nagy kendőből például így lehet szoknya
- Odaadhatod jótékonysági célokra vagy egyszerűen turkálóba
- Szétvághatod és rongyként használhatod. Ez a szükséges konyhai és fürdőszobai takarításoknál lehet megtakarítás, hiszen így nem kell új papírtörölközőket és szivacsokat venni.
Ékszerek
Sok lány és nő szereti az ékszereket, mint ahogy sok férfi is, de van, amelyik veszélyeztetett állatokból készül. Az elefántcsont karkötő jó példa erre, de gyakran elfelejtjük a többit, mint például a teknőcpáncél hajkefe. A szárazföldi és vízi teknősök veszélyeztetettek a világ több tájékán. És ha valakinek a családodban korall nyaklánca vagy fülbevalója van, akkor az valószínűleg egy korallzátonyról származik. A korallzátony nagyon szép és fontos a vízalatti világban, tengeri növények és élőlények millióinak. otthona Sajnos kezdenek eltűnni egyrészt a környezet-szennyezés, másrészt a korallvadászok által, akik olyan embereknek szedik a korallt, akik felhasználják építkezé-seknél, vagy akik szeretik és ékszerként hordják magukon. Ne használj korallt, ha lehetséges.
Gyémántok
A gyémánt bányászata és feldolgozása hatalmas mennyiségű vizet igényel. A világ egynémely területein ez azt jelenti, hogy mocsarakat csapolnak le, aminek következményeképpen az ott nyüzsgő élővilág elpusztul.
A Botswana-i Okavangó szomorú példa erre. Ez a világ egyik legsokszínűbb és legváltozatosabb lápvidéke, de a fejlődés által az egyik legfenyegetettebb is, a hatalmas gyémántbányák miatt.
Arany
Az aranybányászat mindig is jelentős környezetvédelmi károk forrása volt, mivel fákat kell kivágni a bánya gerendázatához, meg kell olvasztani a tiszta aranyat ahhoz, hogy kinyerhessék az ércből, és ehhez szenet égetnek, ráadásul ciánt és higanyt használnak az ötvözésénél. A cián és a higany gyakran bejut a folyókba és nagy károkat okoz.
Sok aranybányát tártak fel trópusi esőerdő-övezetekben. Valójában sok esőerdő kiirtásáért felelősek. Nemcsak a bánya és annak a meddőhányói okozzák a problémát, hanem a munkások elszállásolása és a szállítás megoldása is. Mikor megépülnek az új utak, más emberek is használják és olyan helyekre telepednek le amelyek addig érintetlenek voltak.
Gyöngy
A gyöngy, mint tudjuk, osztrigából származik. Létezik begyűjtött gyöngy a szabadon élő kagylókból, és nevelt gyöngy, amit úgy csinálnak, hogy az osztrigába beraknak egy kis homokszemcsét, vagy valamilyen más anyagot, és a kagyló ezt bevonja gyöngy-anyaggal és gyöngy lesz belőle.
Ezzel nincs semmilyen komoly probléma de jó tudni, hogy a osztriga-farmerek vegyszereket eresztenek be a tengerbe, hogy megvédjék a kagylókat a parazitáktól.
Kagylók
Kagylót gyűjteni érdekes, szórakoztató dolog de a kagylógyűjtő tudtán kívül környezetvédelmi vandál.
Az üres kagylóhéjak felszedegetése a tengerparton még rendjénvaló. Ezek már halottak. De a világ sok részén iparágként űzik a kagylóhalászást, egyszerűen kikotorják a tengerfenéken élő kagylókat. Kerüld mind az egzotikus kagylókat, mind az abból készült tárgyakat. És tartsd magad távol a kagyló-boltoktól.
Órák
Több színben, méretben és formában lehet órákat kapni, mint eddig bármikor, és sokkal olcsóbbak, mint azelőtt. Nagyon szórakoztatóak lehetnek, de ne essél bele abba a csapdába, hogy olyan órákat veszel, amiket el kell dobni, mikor abbahagyják a ketyegést. Ez fém, műanyag és csomagolás pazarlás.
Ha az órád gombelemmel működik, érdeklődd meg, mit lehet csinálni a régiekkel. Az elemek szennyeznek, amikor eldobják őket de vannak boltok, amelyek összegyűjtik és újrahasznosítják őket. Sokkal jobb napelemes órát hordani.
Poszterek
Ha vidámabbá akarod tenni a szobádat, jó ötlet színes, természetvédelmi célokat támogató posztereket rakni a falra. Kutass fel néhány, a 86-90. oldalon felsorolt környezetvédelmi szervezetet. Lehet kapni a katalógusukból még sok mást is.
Mennyire környezetbarát az otthonod?
Mindig akad mit változtatni azon, ahogy élsz, hogy az jobb legyen a Földnek. Amint körülnéztél az otthonodban, töltsd ki ezt a tesztet, és megtudod, épp hol tart a ti háztartásotok.
Az iskolában
Ha a családod tud segíteni az olyan problémák megoldásában, mint például az üvegházhatás, képzeld el, milyen hatásos lehet, ha környezetbarát fogyasztók százai (például a gyerekek az iskolában) együttműködnek. És ha minden iskola erre nevelné a tanulókat, az eredmény drámai lenne.
Az iskolád äbezöldesítítéseö, akár a toll és a papír, amit használtok, akár az étel amit, ott fogyasztotok, lépésről-lépésre folyamat. Az első tennivaló az, hogy utánanézz, mi is történik most az épületben és körülötte; mennyi áram fogy, mennyi papírt dobnak el. Így rájöhetsz, mit lehetne változtatni és különösen mit tudsz te változtatni úgy, hogy minél kevesebb kárt okozz a környezetnek. Az árammal való takarékosság és a szemét csökkentése fontos, de csak egy-egy dolog több tucat más között. Végül pedig el kell mondanod, minél több embernek, hogy mit fedeztél fel és min munkálkodsz.
Környezetvédelmi átvilágítás az iskolában
Most végre te tesztelheted az iskoládat és nem pedig az téged! Az átvilágítás részletes vizsgálatot jelent, a környezetvédelmi átvilágítás pedig azt, hogy fényt derítesz arra, az iskolád mennyire környezetbarát vagy inkább, hogy mennyire nem az. A következő néhány oldalon egy feltételezett tervet találsz, amit a te magad által végzett átvilágítás alapjául használhatsz. Az átvilágítást nem kell egyszerre megcsinálni, elhúzódhat egy éven keresztül is. Habár az fontos, hogy ha egyszer már kiderítettél és összegyűjtöttél dolgokat, azokhoz később újra visszatérjél. Így képet kaphatsz arról, hogy mi mennyiben változott.
Sok embert meg kell majd kérdezned az iskolában, diákokat és tanárokat egyaránt. De ne lógasd az orrod, ha először csak kevés ember tudja majd a választ. Nagyon értékes információ azt látni, hogy mennyi ember nem tudja azt, amit tudnia kellene. A kérdéseid talán felébresztik bennük a kíváncsiságot a Föld megmentése iránt.
Sok iskolában az olyan kérdéseket, mint melyik felmosószert használják, vagy melyik bútort veszik és milyen ételt főznek, nem az igazgatóság hanem a gazdasági iroda dönti el. Talán senki sem fogja tudni arra a választ, hogy trópusi keményfából készült padban ülsz-e. Talán az erős súrolószereket és a WC-papírokat sem fogják tudni lecserélni környezetbarát termékekre csak úgy egyik napról a másikra. A felfedezéseid viszont lehet, hogy eljutnak a helyi önkor-mányzatig, amely így esetleg indítványozni fogja a környezetbarát termékek vásárlását.
Cselekedj hat lépésben
1. Közeledj ahhoz a tanárhoz, aki erre a témára leginkább vevő lehet vagy amelyiket a legjobban ismered, ha általános iskolába jársz akkor az osztályban a tanító nénit, vagy ha gimibe jársz akkor az osztályfőnöködet. Így talán lehetőséged lesz arra, hogy ezekre a témákra a tanítás ideje alatt kerülhessen sor és esetleg segíthetnek még több információt összegyűjteni
2. Az átvilágítást jobb ha egy vagy több kisebb tanulókból álló csoport végzi. Döntsd tehát el, hogy mennyi nyomo-zóra (átvilágítóra) van szükség, és hány csoportban lenne a legjobb dolgozni. Összejöhetnek egy osztályból de egy évfolyamból vagy akár az egész iskolából is. Minden csapatnak szüksége van egy koordinátorra, aki a többi csapattal egyezteti az eredményeket.
3. Lapozd át a következő néhány oldalt és döntsd el, hogy mennyire akarod magad tartani a mi tervünkhöz, és a tervezésnél akarsz-e még más dolgokat belevenni. Minél többet csinálsz, annál jobb, hiszen csak te láthatod igazán, hogy mennyire környezetbarát az iskolátok. Ha csak néhány témára jut időd, az se baj, a munkád így is nagyon hasznos.
4. Bizonyosodj meg arról, hogy mindenki tudatában van-e azoknak a témáknak, amelyekről a könyv első felében volt szó. Ki kell derítened. hogy azokból mennyi érvényes az iskolára és környékére.
5. Készíts időbeosztást; mennyi idő kell egy-egy témára, és az egész átvilágítás mikorra lesz kész.
6. Döntsd el, hogy mit kezdesz az átvilágítással, mikor a végére jutsz. Sok embernek nagyon fontos lehet az, amit kiderítettél, és sokat tanulhatnak belőle. Adhatsz példányokat haveroknak, tanároknak és felnőtteknek, iskola-vezetőknek. Talán megkérnek arra, hogy beszélj erről az osztály, vagy esetleg az egész iskola előtt.
A környezetvédelmi átvilágítás előkészítése
Azt kell célul kitűznöd, hogy olyan beszámolókat készítsél, amiket összegezve teljes képet kapsz az iskola jelenlegi helyzetéről. Néhány témánál például nem csak az a fontos, hogy hány ember csinálja ezt és hány azt (pl. hányan használnak töltőtollat és hányan eldobhatót), hanem hogy hány százalékuk környezetvédő és hány százalékuk még nem az. Egy jó módja a kimutatásnak ha grafikonokat rajzolsz. Így könnyen láthatod, hogy mennyi minden van még hátra, és később pedig, hogy mennyi változás történt.
Néhány általunk tanácsolt nyomozáshoz szükséged lesz kérdőívekre mint például az osztály témánál;
Mit használsz?
eldobható tollat
töltőtollat
egyiket sem
Mit használsz?
elemes számológépet
napelemes számológépet
egyiket sem
Milyen elemózsiás zacskód van?
állandó zacskó (vászon vagy nejlon)
eldobható zacskó
egyik sem
Más témáknál lehetséges, hogy a személyzetet kell majd kikérdezned, a takarítókat, a szakácsokat, a gondnokot, vagy az igazgatót például. Kérd meg azt a felnőttet, aki segít neked az átvilágításban, hogy segítsen mindig a megfelelő embert megkeresni a kérdések megválaszolásához, oszd be az időt, hogy kivel mikor beszélsz, és írd le a kérdéseidet előre, hogy ne felejts ki semmit. Arról is győződj meg, hogy egy másik átvilágító csoport nem tette-e már fel ugyanezeket a kérdéseket. Arra is emlékezz, hogy te nem azért teszed ezt, mert el akarsz kapni valakit, hanem azért, hogy őket is felbuzdítsd a munkáddal, és ők is segítsék az iskoládat környezetbarátabbá tenni.
Arról, hogy milyennek kellene kinéznie egy befejezett tudósításnak a 64-65-ik oldalon találhatsz példát. Hagyjál mindig helyet a végén a következtetéseidnek és észrevételeidnek, így kerekítve ki minden témát a végső összegzéshez.
Az emberiség Lorenz szerinti nyolc halálos bűne közt a második: äA természetes életteret elpusztítjuk, mely által nemcsak azt a külső környezetet romboljuk le, amelyben élünk, hanem az ember önmagát is megfosztja a felette álló teremtés szépségének és nagyságának a tiszteletétől.ö (Lorenz, 1988, 96. old.) A könyv irodalomjegyzékében ott szerepel a Néma tavasz, amely figyelmeztet, hogy madárdal nélküli jövő felé haladunk.
äHa kivágtad az utolsó fát, ha kifogtad az utolsó halat, ha megmérgezted az utolsó folyót, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető!ö
A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a szép földet. Anyjuk a föld. Örökké szeretik és megőrzik emlékezetükben folyóit, nagy hegyeit, völgyeit. Szeretik és emlékeznek azokra, akiket itt hagytak, az élők pedig vágyakoznak a holtak után. És a halottak mint szellemek gyakran visszatérnek, hogy meglátogassanak és vígasztaljanak minket...
Nem sokat számít, hol töltjük el hátralevő napjainkat. Nincs már sok belőlük. Sötét lesz az indiánok éjszakája. Csillag nem ragyog az égbolton. Búsan zúg a szél. Halál vadászik a vörös bőrű emberre. Bárhová megy, mindenütt hallja pusztítójának közeledő lépteit, és kész meghalni, mint a megsebzett szarvas, mely hallja a vadász lépteit...
Az emberek jönnek és mennek, mint a tenger hullámai. Egy könnycsepp, egy imádság a Nagy Szellemhez, és örökre eltűntek vágyakozó szemünk elől. A közös végzet elől nem menekülhet a sápadt arcú ember sem...
E föld minden darabkája szent az én népemnek. Népem emlékezetében és szívében szent minden hegyoldal, minden völgy, minden tisztás és erdő. A kövek nem tudnak beszélni, mégis emlékeket és eseményeket őriznek népem életéből, és ezért szeretjük őket..." (Seattle törzsfőnök beszédéből)
- A bushman bocsánatot kér az állat szellemétől, amiért megöli, és megértését kéri, hiszen táplálkoznia kell. Ez a lelkület mértéktartáshoz vezet. Ilyen lelkülettel és mértékben szabad résztvenni a világban folyó létharcban. Csak ez a lelkület óv meg attól, hogy a megélhetés kényszere fölmentést adjon bármire.
- A pénzzel vagy a pénzkeresettől megmentett idővel lehet több jót tenni a világ gyógyulásáért?
- Pénzért dolgozni önzés és kártékony. Ezernyi munkanélküli szalad nyomban elvégezni, amit mi otthagyunk. A fizetni nem tudókat kell szolgálni.
A szegény halász a több napra elég jó fogás után pihen a gyönyörű tengerparton. Az idillt lefényképező nyugati turista rá akarja venni, hogy naponta többször is menjen ki a tengerre.
äÚ El tudja képzelni, hogy akkor mi lesz? Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva bárkája lesz, egy szép napon pedig motorhajója, és... Ú a lelkesedéstől egy pillanatra elakad a turista hangja Ú kis hűtőházat épít, aztán meg konzervgyárat, saját helikopterről figyeli a halvonulást és rádión utasítja a hajóit. Aztán halvendéglőt nyit és saját maga exportálja a homárjait egyenesen Párizsba... és akkor... Ú a lelkesedéstől megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik nyaralásának örömeiről, lelke mélyén szomorkodva nézi a békésen gördülő hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik.
A halász megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermeket szokás, akinek a torkán akad valami. Ú Akkor mi lesz? Ú kérdezi halkan.
Ú Akkor Ú mondja halk elragadtatással az idegen Ú, akkor leülhet ide a partra, szunyókálni a verőfényben, és nézheti ezt a gyönyörű tengert.
Ú De én most is ezt teszem Ú válaszol a halász.
A turista töprengve távozik a parttól. A munkára gondol, amelyet mindig eszköznek tartott arra, hogy egy szép napon megszerzi magának azt a lehetőséget, hogy többé ne kelljen dolgoznia. Arcán most nyoma sincs az együttérzésnek a szegényesen öltözött halász iránt - csak egy kis irigység látszik rajta.ö (Heinrich Böll: Beszélgetés a tengerparton)
äAz emberiség versenyt fut önmagával. A technológia fejlesztése egyre inkább saját pusztulásunk árnyképét vetíti előre, és az embert minden értékkel szemben vakká téve, megfoszt bennünket az őszinte emberi elmélkedési tevékenységhez szükséges időtől.ö (Lorenz, 1988, 96. old.)
Morus, aki jogász és később kancellárként egy ország életének irányítója, tehát szakember, negyedszázaddal Amerika leigázásának kezdete után így képzeli el az ideális gazdaságot:
äA földművelést mind tudják. Ezenkívül mindenki még egy külön mesterséget tanul. ... Mindenki szorgoskodjék a maga dolgában. De igavonó módjára nem kell kora hajnaltól késő éjszakáig szünetlen munkában görnyedniök. ... Hat órát szentelnek a munkának: hármat délelőtt, ebéd után két óra hosszat pihennek, majd további három órás munkájukat vacsorával végzik. ... Vacsora után játszanak, zenélnek, beszélgetéssel szórakoznak. ... Feltehetnétek, hogy a hatórás munkaidő mellett hiány támad a szükségletek terén. ... Ellenkezőleg, felesleg mutatkozott. Könnyen megérthetitek ezt, ha fontolóra veszitek, hogy más népeknél a lakosság mekkora hányada tétlen. Az összes gazdagok, földesurak, nemesek. Nézd szolgáikat, csatlósaik gyülevész hadát! ... Életszükségleteinket sokkal kevesebben teremtik elő, mint gondolnád. Ezek közül is kevesen munkálkodnak hasznos mesterségekben. Mert ott, ahol mindent pénzért végeznek, sok haszontalan, teljesen felesleges mesterséget is kell űzni a fényűzés, a szórakozás kiszolgálására. ... Másutt egy-egy embernek sok ruhája van, itt ki-ki beéri eggyel, ami többnyire két esztendeig is elég. De miért is kívánna többet? Így is védve van a hidegtől, így is csinos lehet. ... Az ország alkotmánya főképpen arra irányul, hogy a közszükségletek kielégítése után, testi szolgamunka helyett, minél több idő maradjon a lélek szabadsága s az összes polgárok művelése javára. Szerintük ugyanis ez az élet boldogsága.ö (Morus, 1941, 40-43. old.)
Néhány adat a fegyverkezésről: Öt évenként annyiba kerül a világon csak az elavuló lőszerek selejtezése, mint Magyarország jelenlegi teljes adósságállománya: kb. 25 milliárd dollárba. Csak Oroszországban 35 millió tonna lőszer van. A lőszereket Nyugaton is többnyire szabadtéri égetéssel selejtezik. Csak Anglia 16 ezer tonna lőszert öntött a tengerbe 1987-től 1993-ig.
Az atomfegyverek számát egyezményesen csökkentik. De a leszerelendő atomfegyverek is szörnyű veszélyt és költséget jelentenek! Annyi plutóniumot kell megsemmisíteni, amennyinek az ezredrésze elég, hogy az egész emberiséget tüdőrákossá tegye. A katona-tudósok sem tudják, hogyan semmisítsék meg, amit kifejlesztettek.
A vegyi fegyvereket betiltották és az egyezmények szerint megsemmisítik. De a vegyi fegyverek ma is szörnyű veszélyt és költséget jelentenek! Jelenlegi mennyiségük elegendő minden földi élet teljes kipusztítására! Megsemmisítésük tízszer többe kerül, mint a gyártásuk! Beismerten csak az USA és Oroszország rendelkezik vegyi fegyverekkel, de titokban valószínűleg további 18 országnak van. Az USA kongresszusa előírta, hogy 1994-re meg kell semmisíteni az USA vegyi fegyvereit, de ez a határidő mára 2004-re tolódott át a veszélyek miatt. A világ vegyifegyver-készletének megsemmisítése annyiba fog kerülni, mint amennyi Magyarország jelenlegi teljes adóssága: kb. 25 milliárd dollárba.
äMinden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. Egy hitelező se követelje felebarátjától azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az Úrért... Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az Úr... De csak akkor, ha hallgatsz Istened szavára...
Ha valaki elszegényedik testvéreid közül... ne légy kemény szívű és szűkmarkú, hanem légy hozzá bőkezű és adj neki szívesen kölcsönt, amiben szükséget szenved. Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény testvéredet, mert ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált miattad és vétek fog terhelni téged. Adj neki szívesen és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened minden munkádat és minden szerzeményedet...
Ha eladja magát neked valamelyik atyádfia, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd szabadon! Amikor szabadon bocsátod, ne üres kézzel küldd el, hanem lásd el bőven a nyájadból, a szérűdről és borsajtódból: adj neki abból, amivel megáldott téged Istened! Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened!ö
Mózes Harmadik Könyve pedig a Jubileumi Év parancsát írja le (25,8-55):
äSzámolj hétszer hét esztendőt, negyvenkilenc évet... Legyen ez örömünnep számotokra: mindenki kapja vissza birtokát és mindenki térjen vissza családjához...
A föld eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém, ti meg csak jövevények és zsellérek vagytok nálam... Ha testvéred szűkös helyzetbe jut és el kell adnia birtokát, válthassa vissza ő maga vagy rokona... Ha nincs miből visszaváltania, az eladott birtok legyen a vevőé az örömünnep évéig. Az örömünnepkor azonban visszaszáll eredeti tulajdonosára...
Ha atyádfia nyomorba jut melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy zsellér élhessen melletted. Ne vondd meg tőle a munkát, ne végy tőle kamatot, hanem féld Istenedet. Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belőle, sem pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza...
Ha atyádfia nyomorba jut és eladja magát neked, ne végeztess vele rabszolgamunkát. Napszámosként dolgozzon nálad az örömünnep évéig. Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez és kapja vissza atyáinak birtokát...ö
Az adósság elengedése, a foglyok szabadon engedése, a birtokok visszaadása egy eredeti, testvériesen osztozó társadalom ötvenévenkénti helyreállítását szolgálja. Ez a Jubileumi Év, az Úr kegyelmi esztendeje. Isten Országa egyáltalán nem csupán lelki dolog, hanem éppen ez a testvérien osztozó társadalom.
ä...miképpen mi is elengedjük adósaink tartozásaitö
äAz Úr lelke arra kent föl és arra küldött engem, hogy jó hírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást... hogy felszabadítsam az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr kegyelmi esztendeje.ö (Lukács evangélium, 4,18-19)
Jézus a saját küldetésének központi helyére teszi a Jubileumi évet. Akikhez beszélt, azok az Ószövetségen nevelkedtek, a kifejezések ismerősek voltak számukra, tudták, miről van szó. Az előző pontban mi is láttuk azokat az ószövetségi részeket, amelyek ismeretét Jézus föltételezi, amikor az Úr kegyelmi esztendejét a küldetésének középpontjába állítja.
Ezzel a testvériesen osztozó társadalomideállal szemben áll az evilág, amelyben az erősek egyre többet szereznek, a gyengék egyre nagyobb nyomorba és szolgaságba jutnak, amelyben a család, lakónegyed, falu, város, megye, ország és világ szintű igazságtalanságokat az erősebbek önkényét tükröző jogi szabályokkal igazolják, és erőszakstruktúrákkal tartják fenn.
A közlegelő tragédiája a társadalmi csapdák egyik típusa. Társadalmi csapdának nevezzük azokat a helyzeteket, amelyekben az együttműködés minden résztvevőnek előnyös, de nagy a kísértés az együttműködésből való kilépésre, mert noha az a bennmaradóknak kárt okoz, a kilépő jobban jár általa.
äEgy közlegelőn a faluban lakó 10 gazda egy-egy tehenet legeltet... mindegyik ezer fontot nyom, azaz súlyuk együtt tízezer font. Az egyik gazda azonban gondol egyet, s hogy hasznát megduplázza, még egy tehenet kicsap a legelőre... Mivel 11 tehén esetén valamivel kevesebb fű jut egy-egy tehénnek, mindegyik csak 900 fontra hízik meg. Vagyis az, akinek már két tehene legel, 800 fontot nyer (egy ezer fontos tehén helyett két 900 fontos), a többiek fejenként 100 fontot veszítenek, s együttesen is veszítenek, mert a tehenek összsúlya csak 9900 font. Ez még nem nagy eset. De mi történik akkor, ha még egy gazda, majd egyre több így gondolkozik, hogy én is beküldök egy tehenet, hogy nyereségemet növeljem? ... A közösség együttes jövedelme egyre csökken, s ezen belül különösen is csökken az együttműködésben kitartók, a nem dezertálók jövedelme. S minél többen dezertálnak, annál inkább csökken a dezertálók jövedelme is. A folyamat mégse áll meg, mert a pillanatnyi állapothoz képest az újabb dezertáló mindig nyerhet. Végül elpusztul a közlegelő és éhenhalnak a tehenek.ö (Hankiss, 1979, 21-25. old.)
Még fontosabb a XII. századbeli nyugati keresztény Assisi Szt. Ferenc története, tanítása és gyakorlata. Ferenc apja, egy posztónagykereskedő, egyike volt a legkorábbi, gazdaságilag sikeres nyugati tőkés vállalkozóknak. Ferenc fellázadt apja életmódja ellen. Miként Sziddhárta Gautama, a Buddha, aki egy kisebb király fia volt, Ferenc is lemondott a vagyonról és tudatosan a szegénységet választotta. Megint Buddhához hasonlatosan Ferenc szerzetesrendet alapított, hogy terjesszék eszményeit és szabályait ezeknek az eszményeknek a gyakorlati megvalósítására. ...
Jézus magasztalta a madarak és a vadvirágok nem gazdasági beállítottságát, és követendő példaként tűzte emberi tanítványai elé. ...
A válság az emberiség továbbélését fenyegeti és nem orvosolható a kapzsiság korlátozása nélkül. De a kapzsiság rabjaivá vált emberek hajlamosak az 'utánam a vízözön' rövidlátó nézetére... Lehet, hogy szeretik gyermekeiket, de ez nem indítja őket arra, hogy jelenbeli bőségük egy részét feláldozzák gyermekeik jövője érdekében. Hiszem, hogy csak a vallási megtérés (a legtágabb értelemben használva a vallási szót) indíthatja a gazdag országok mostani nemzedékét arra, hogy a maguk rovására azonnali áldozatokat vállaljanak...
Ugyan mit tehet egy kisember? - hiszen ...
1. ... ezek a folyamatok mérhetetlenül nagyok a mi erőinkhez képest, nem tudjuk befolyásolni őket. A politikusok meggyőzése is reménytelen.
- Néha bizony egy kisemberen múlnak nagy horderejű döntések is. Kicsiny alkatrész "hibája" nagyon nagy gépeket is leállíthat.
- A kis csoportok hálózata már globálissá válhat.
- A nagy folyamatok bátor kisemberek megnövekedett hatásaként működnek.
- A tetteket nem méretük szerint minősítjük, hanem értékük alapján.
- A kisembernek a családban, a munkahelyen való tanúságtétele maradandó érték, eleven hatás. És még ő maga is erősebb lesz általa bensőleg.
- A kisember még többet is tehet, mint a "nagy", hiszen nincs kényszer alatt.
- A kisember békében és békésen élhet önmagával - és a Mindenséggel.
- A politikusoktól (mai korunk vezetőitől) nem is várhatjuk, hogy "Földben" gondolkozzanak! Helyi érdekek képviselői! Egyébként nem is a politikusokat kell elsősorban meggyőzni, hanem először önmagunkat, majd a családunkat, a barátainkat, ismerőseinket, s csak azután a politikusokat.
- Valóban nem tehetünk "semmit", de azért még élhetünk karitatív módon, szolgálhatjuk a családunkat, a környezetünket (és még ötmilliárd embert), segíthetjük a mozgalmárokat, írhatunk-beszélhetünk-festhetünk, tiltakozhatunk, üvölthetünk ű és legfőképpen imádkozhatunk.
2. ... ha a gazdaság szereplői közül esetleg valakit meg is tudnánk győzni, az illető nyomban hátrányba kerülne.
- Csak addig ű és azért ű kerülne hátrányba, amíg és amiért rosszak a "szabványaink" (amelyeket végső soron "mi" hoztunk!).
- Lehet, hogy tényleg hátrányba kerülnek. De: egyrészt áldozat nélkül nem megy; másrészt valami másban, morálisan, viszont nyernek.
3. ... örüljünk, ha van munkánk, nemhogy még azt nézzük, hogy a cégünk környezetbarát-e.
- A környezetvédelem munkahely-teremtő.
- Aki képzett és rugalmas, az fog kapni munkát. A jó ember holtig tanul!
- És még szorult helyzetben is a legkevesebb megalkuvást jelentő munkát kell választanunk!
4. ... nem tudunk kiköltözni az életformánkból; azt kell vennünk, amit a boltban kapni lehet; a szemetet is hiába válogatnánk, úgysem hasznosítja senki; az életet nem lehet megoldani gépkocsi nélkül.
- De bizony ki tudunk költözni az életformánkból! Vannak rá példáink.
- Ne vágyódjunk távoli és luxus dolgokra.
- S amit valóban meg kell vennünk, azért pedig ne legyen lelkiismeret-furdalásunk.
- Lépjünk rá a nemes nyolcrétű ösvényre.
5. ... nem vagyunk elég okosak, hogy átlássuk a dolgokat; a tévében és az újságokban mindenki másokat hibáztat.
- Nem is a tévé vitáira kell támaszkodni. Pl. az Ökocsoport sokkal megbízhatóbb információs forrás és iránytű.
- A fölösleges híreket kerüljük el, okosan szűrjünk.
6. ... az élet nehéz, nincs időnk mozgalmasdira; különösen nem, ha az reménytelen.
- Dehogynincs időnk mozgalmasdira! Biztos van mindannyiunk életében fölösleges, elhagyható részlet.
- Döntenünk kell, hogy mi az Ügyünk. (Ha mozgalmasdi, akkor az.)
Környezet
(kép egy szemétdombról)
Többek közt a következő tárgyak találhatók a szemétdombon: hamburger, hal, tévé, rádió, baba, játékmackó, újság, mérgező anyag konténer, rádioaktív hulladék.
- keresd meg a tárgyakat a szemétdombon! (a képen balra látok..., jobbra látok..., a kép közepén... stb.)
(térképrészlet Freiburgról)
A helyzet Freiburgban
Elképzelhetetlen! Ha Freiburg város szemetét 1972 óta a város szívében felhalmozták volna, az egész felületet a Kaiser-Joseph utca, a Salz utca, a Schlossberg- és Leopold körút között 70 méter magasan megtöltené a szemét. Csupán az apátság tornya emelkedne még ki 46 méter magasan a hulladékhegyből
- olvasd el a fenti szöveget és jelöld meg a térképen, hol található az említett hulladékhegy!
- milyen magas ez a szeméthegy?
- milyen magas az apátság tornya?
Hogy néz ki a te szemétdombod?
Figyelj egyszer otthon, az iskolába vezető úton vagy a szünetben a szemétre és a hulladékokra
Hogy néz ki a te szemétdombod?
Figyelj egyszer otthon, az iskolába vezető úton vagy a szünetben a szemétre és a hulladékokra!
- alakítsatok 3-4 fős csoportokat és próbáljatok meg a ti környéketekről egy szemétdombot előállítani! Megfontolandók:
Mi lenne rajta található? Melyik épületet tudná a környéketeken betemetni?
- készítsetek egy plakátot!
Vágjatok ki újságokból vagy folyóiratokból képeket a szemétdombotokon található tárgyakról és ragasszátok őket egy nagy papírra vagy kartonra! Természetesen rajzolhattok is rá dolgokat vagy akár valódi tárgyakat is ráragaszthattok.
Kommentár szükségeltetik! (Na és mi múlik a szeméten? Úgy gondolom, ez..., Úgy néz ki, mint..., Nem lehetne...)
Szemét
Amit az emberek szabadidejükben hagyományoznak.
(kép piknikező, szemetet hátuk mögé hajigáló emberkékről)
- találj a karikatúrának címet!
Egy jellemző német (csak német?) családi hétvége
Szombat kora reggel - hétvége - amilyen gyorsan csak lehet, ki a városból. A gyerekek már az autóban ülnek és indulás a hegyekbe. Egy óra dugó, még egy óra autózás után végre a célnál. Nincs város, nincsenek autók, csak tiszta levegő és érintetlen természet.
A történetnek még nincs vége. Írd tovább...
Gyakorlatilag így, vagy hasonlóan tölti a hétvégéjét sok német család. Legszívesebben autóval utaznak el valahova. Útközben vásárolnak - ahogy sok más autós munkába menet vagy munkából jövet - a benzinkútnál néhány dobozos üdítőt. Végül esznek egy hamburgert egy gyorsétteremben, közismert...
El lehet képzelni, hogy ez nagy mennyiségű szeméttel jár. Hogy milyen naggyal, azt megláthatod, ha a köv. kérdésekre válaszolsz.
A háztartás szemete
A házi szemét összetétele:
üveg 9,2%
vas 2,8%
egyéb fémek 0,4%
csomagolóanyagok 1,9%
papír 12%
karton 4%
növényi maradvány 29,9%
közbülső szemét (8-40 mm) 16%
finomszemét (8 mm-ig) 10,1%
problémás szemét 0,4%
2,8%
1,1%
ásványok 2%
textiliák 2%
műanyagok 5,4%
Tippek a szemét elkerülésére
Papír: A csomagolást ne csomagoltassa be! A kétszeres csomagolás egyszerre túl sok!
Üveg: Vásároljon többször használható üveget valami egyszerhasználatos termék helyett!
Fémek: Részesítse a fémcsomagolással szemben az üveget előnyben, mivel ezt aztán a használtüvegkonténerbe teheti.
Ne dobja ki egyből az elromlott gépeket! Vizsgálja meg előbb, nem ér -e meg egy javítást! Már vásárláskor ügyeljen a termék javíthatóságára!
Igyekezzen, ha ideje engedi maga befőzni zöldséget, gyümölcsöt, ahelyett, hogy konzerveket vásárol!
Műanyagok: A műanyagcsomagolás nem visszaforgatható! A szemétlerakóhelyeket nagy tömegben terheli, mivel rövid lejáratú és nem bomlik el. Gondoljon erre vásárláskor! Kerülje a műanyagszatyrok, zacskók használatát: vigye helyette a saját szatyrát bevásárolni! Használjon tartós műanyagszatyrot többször! A gyümölcsöt és zöldséget, ami a piacra már műanyagcsomagolásban érkezik, már ott helyben a boltban csomagolja ki, és hagyja a csomagolást a boltban. Kerülje az egyszerhasználatos műanyagtollakat, amik magas kadmiumtartalmukkal környezetünket a szemétlerakatokon vagy az égetéssel terhelik. Igyekezzen a háztartásban a műanyagdolgokat üveg-, fa-, porcelán-, vagy fémtárgyakkal helyettesíteni!
A szöveg melyik részéhez passzolnak a következő példák? Add meg a sorokat!
A szövetszatyromat viszem bevásárolni.
A régi rádiómat megjavíttatom.
A doboz poharat, amit az édesanyámnak akarok születésnapjára küldeni nem csomagolom csomagolópapírba.
Nem használok egyszerhasználatos dolgokat.
Lepakolom a sárgarépát a habtálcáról és nem viszem el ezt a tálcát haza.
A szüleim drágább, de tartósabb mosógépet vesznek.
Dobozos sör helyett üvegeset veszek az apámnak.
Amikor időnk van, magunk készítjük a gyümölcsbefőttjeinket.
Édesanyám a dobozos helyett üveges savanyúkáposztát vesz.
V: Önöknek nincsenek ezüstbányáik, nem is halmoznak fel kincseket.
P: Redukciónkban a pénzt nem ismerjük, magántulajdon nincs. A felesleggel a Rend gazdálkodik indió népünk javára. Láthatta kérem, mi bebizonyítottuk, hogy sem a pénz, sem az arany nem alapja egy nép boldogságának.
V: És mégis: újra és újra elhalmozzák önöket ilyen vádakkal.
P: Ön, a királyi (tiszviselő) Vizitátor most végleg tisztáz bennünket. Ön...
V: Fantaszta volnék, ha mást mondanék! (szünet) Mit csináltak önök ott (a térképre mutat), a pusztán és az őserdőben, ahova a spanyolok a lábukat sem tették volna be? A szeretet és igazságosság birodalmát. Önök haszon nélkül vetnek és aratnak, az indiók dicshimnuszt zengenek önökről - és megszöknek a spanyol földesuraiktól. Az önök termékeit széjjelviszik az egész világon, és egy németalföldi kereskedő beszélt így: "A jezsuiták teáit szeretettel ültetik, a spanyol rabszolgahajcsárokét gyűlölettel. Mindezt megérzik a tea illatán, szerte a világon." Így a spanyol kereskedők elszegényednek. Maguknál béke és jólét uralkodik, a spanyol anyaországban nélkülözés és elégedetlenség. Ezt az országot, amelyet ők vérükkel hódítottak meg, önök naggyá teszik - őellenük. Önök kis nép ebben az államban, s a hatalmasok mégis reszketni kénytelenek, - az önök példájától! Ők háborúik árán terjeszkednek, maguk a békéjükkel. Ők zsugorodnak, önök gyarapszanak. Egy év múlva már 35 településük lesz. Néhány év és 70. Mennyi idő kell, hogy önöké legyen az egész kontinens_? És ők? Csak tétlenül nézzék? Bolondok volnának, ha nem kergetnék el önöket, amíg tehetik. Akármilyen indokkal, csak nem az igazi okra hivatkozva. Mindezt tudomására kell hoznom, és ha okosan akar cselekedni, rám hallgat. Én jót akarok önöknek. Menjenek innen! Annak a világbirodalomnak a nevében, amely önöknek megengedte, hogy itt kulturális misszióval próbálkozzanak: ki innen! Ennek a kísérletnek amely számunkra veszélyessé válik, vége! V é g e !
P: Ez a kísérlet szent! Aki hozzányúl, Isten ellen vétkezik!
V: Ne beszéljen vallásról ott, ahol érdekekre megy a játék!
P: Tiszteletben tartom Önt, mint királyunk küldöttét. Mi most az Ön rendelkezése?
V: A telepítmények átadását önnek kell elrendelnie, Provinciális!
P: Nincs olyan hatalma a világnak, amely engem erre rákényszeríthetne!
V: Az én hatalmam elég, hogy rákényszerítsem!
P: Tessék, próbálja meg!
V: Ha vonakodik, betiltjuk az önök rendjét az egész spanyol világbirodalomban! Fontolja meg! Franciaországban és Portugáliában a Jézus Társaságot már betiltották. Mi meghagyjuk önöket az egész spanyol birodalomban, ha Paraguayból önként távoznak.
P: Szóval, ha szembeköpjük hivatásunkat, akkor ezzel elnyerjük az engedélyt, hogy gyakoroljuk ezt a hivatást. Számomra nem létezik ilyen mérlegelés. Különösen nem, ha zsarolni akarnak.
V: Országom jólétéért minden eszközt megengedettnek tekintek.
Q: Ezt is vallom, ha így remélem felébreszteni a hatalmasok szívében a keresztény erényeket. Itt Paraguayban is eszerint kell cselekednünk.
P: Ezzel feláldoznánk 150 000 indiót.
Q: Ezt az áldozatot is meg kell hoznunk, Isten nagyobb dicsőségére.
Lukács: (fejéhez kap)
P: És elriasztunk száz és százezer indiót, aki kész Krisztus követésére.
Q: Ilyen keresztényeket nem óhajtunk. Ezek a mi szent vallásunkat biztonságnak, élelemnek, szabadságnak, politikának tekintik. De Isten nem politikus. Amit pedig mi itt űzünk, az indiókkal együtt, az politika. És ez a politikánk egyre élesebben irányul az európai katolikus fejedelmek ellen. Ezek a fejedelmek egyre inkább ellenségeink lesznek. És ez egész rendünket szerencsétlenségbe taszítja. Paraguay-i államunkat fel kell adnunk.
P: Gondolja meg, mit rombolnak szét örökre! Megsemmisítjük a háborúval és balsorssal megvert népek reménységét, a reményt egy olyan birodalomban, amely csak az istenhitből nőhet ki!
Q: Ez a remény hiábavaló. Mentsük meg a lelkeket!
P: Soha és sehogy nem menthetjük meg a lelkeket, ha védtelenül átengedjük őket az elnyomásnak. Egyértelműen a szegények, az elnyomottak mellé kell állnunk.
Q: Ezt nem tehetjük. Ez nem volna okos. Ez felmérhetetlen károkat okozna szent vallásunknak...
Lukács: (égnek emelt kezekkel, kiabálva ugrik fel) Rabbi! Mesterem! (ezt már lemondóan, csak mondja) Mennyire vigyáznak követőid, hogy csak bölcsen és megfontoltan cselekedjenek, kövessenek!
V: Nem értem. Egyetlen ezreddel elintézhetnek minket. Ami pedig a büntető expedíciót illeti, évekig tartó háborúra készülhetnének fel, amíg az Spanyolországból ideér.
P: Nem akarunk háborút. Megadjuk magunkat foglyainknak...
V: Hirtelen sugallatra teszik?
P: Érett megfontolás nyomán tesszük.
V: (fejét csóválva) Ez nekem jó. De készüljön föl, hogy saját emberei megrohanják.
P: Ön nem ismeri a fegyelemnek azt a fokát, amely a mi Rendünknek sajátja.
V: Különös emberek maguk... Először úgy védekeznek, hogy az embert elismerésre késztetik... aztán... Ez persze nekem jó (megy, de még visszafordul és megnézi a Provinciálist) De tulajdonképpen kár...
P: A földesurak és a kereskedők dicsőiteni fogják önt.
V: (ismétli) Tulajdonképpen kár... (gyorsan el)
B: Atyánk, mentse meg gyermekeinket! Nem akarjuk, hogy a spanyolok rabszolgái legyenek!!
A: Mi itt akarunk élni. Kergesse el az ellenségeinket!
P: Ti megkeresztelkedtetek. Magyarázzátok el nekem, hogy miért lettetek keresztények?
A: Mert a te Krisztusod ennivalót ad nekünk.
B: És ruhát.
A: Házakat épít nekünk. Fegyvereket ad, erőssé tesz minket.
B: Megvéd a rabszolgaságtól, megvédi gyermekeinket.
A: Aki Őt tiszteli, jutalmat nyer.
B: A te Krisztusod kell nekünk, Atya!
P: (kétségbeesetten feljajdulva): Igen, ilyen Krisztust hoztunk nektek. De hazudtunk, rászedtünk titeket. Most meg kell majd látnotok: az igazi Krisztus nem táplál, nem ruház, nem óv meg... mert maga is szegény, mezítelen, védtelen!!...
L: (felugrik) Ez a második döntő pillanat! De mit tesz ezután a Provinciális? (kint zaj, lövések hallatszanak)
P: (jóságosan megsimítva az indiókat) Menjetek, kedveseim, rejtőzzetek el.
Az ember kicsi, de nagy dolgokat akar tenni: boldog szeretne lenni, és mindent, ami körülötte van, szeretne megismerni.
Mindezt csak úgy érheti el, ha összefog embertársaival, és egymást segítve haladnak előre.
Feladat: Beszélgessetek róla (hazafelé menve, meg odahaza is): Te milyen ember szeretnél lenni? Miért szeretnél olyan lenni?
Mennyi sok bajt elkerülhetnénk, ha mi, emberek elviselnénk egymást, és megbocsájtanánk egymásnak!
Ez nem könnyű, nekem ezt még meg kell tanulni.
A keresztény kultúra is erre akar megtanítani minket:
=======================================================================
"Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük."
=======================================================================
Ez az úgynevezett aranyszabály, amelyet Jézus mondott.
A madárfészek hideg vagy meleg? Mitől meleg? Csak az ágaktól, növényi szálaktól, melyek a kis kosárkát alkotják? Nem csak attól. A költéstől, az anya- és apamadár gondoskodásától. Hallottátok már ezt a szót, hogy fészekmeleg? Miről mondják? Kikről mondják? Miért mondják? S azt is hallottátok már, hogy valahol nincsen fészekmeleg? Mit akarnak vele mondani?
Ha az iskolában, játszótéren kezedbe nyomnak valamit, és ezt mondják: "Szamár a végállomás!", gyorsan továbbadod. Mindenki ezt teszi, mert senki sem akar szamár maradni.
Így van ez az életünkben is. Az ismereteket, a jót, amire megtanítottak bennünket szeretnénk megosztani másokkal, továbbadni embertársainknak. Bizony furcsán néznénk arra, aki nem adná tovább azokat a kincseket, amiket ő is másoktól kapott.
Feladat: Biztos sokszor előfordult már, hogy valakit te tanítottál meg valami jóra. Írd le egy szép történetben, kinek és mit adtál tovább! Te magad kitől tanultad?
A futballmeccs
Mindnyájuk nagy örömére Kengu egy szép, őszi napon egy futball-labdával állt elő. Nagyszerűen illett az erszényébe, és ott is őrizte egész úton, amíg a falun keresztül kiért a határba, a nagy zöld rétre. Több esze volt, mint azoknak a fiúknak, akik meg nem állják, hogy az aszfalton pattogtassák, lámpaoszlopoknak fejeljék és a falakhoz rugdossák labdájukat, amíg ki nem érnek a futballpályára. Még csak az kellene, hogy egy elhaladó autó palacsintává lapítsa, mielőtt megmutathatná barátainak! Hónapokig spórolta rá a pénzt! Egy szó, mint száz a labda is, és a barátok is épségben kiértek a faluszéli rétre. Nagy gyönyörűséggel kezdték rugdosni egymásnak az új szerzeményt.
A rétet egyik oldalán a templomkerítés határolta, másik oldalán pedig a folyó húzódott. Ilyenkor ősszel bő volt a vize és gyors a sodra. Kissé odább egy széles, öreg kőhíd ívelt át fölötte. Kengu többször is figyelmeztette barátait:
- Vigyázva rúgjátok, nehogy a folyóba essen!
Kengu volt a legjobb focista mindük között. Bámulatos trükköket tudott. Egy idő után azonban elkapta a labdát, pattogtatta egy kicsit, majd ezt mondta:
- Unom már ezt az ide-oda rugdosást, válasszunk két csapatot, és játsszunk igazi meccset!
- Én nem unom! - tiltakozott Macóka.
De a többiek mind egyetértettek Kenguval:
- Helyes, játsszunk igazi meccset!
- Meccs lesz! - kiáltozták össze-vissza. - Focimeccs! Állítsunk kaput! Feszítsük ki a hálót! Jelöljük ki a vonalakat! Tűzzétek le a sarokzászlókat, meszezzétek be a középkezdés pontját, és a tizenegyes pontokat se felejtsétek el!
Macóka körül forgott a világ.
- Én nem is akarok játszani - motyogta egyre, de a saját hangját se hallotta a nagy ricsajban. Honnan, honnan nem, nézők kezdtek gyülekezni, s a kezdeti néhány szurkoló hamarosan tömeggé dagadt. A partvonal két oldalán nyüzsögve harsányan biztatták kedvenc játékosaikat. A bíró előhúzott a zsebéből egy ötforintost, és feldobta jó magasra.
- Fej vagy írás?
- Fej! - rikkantotta Elef Anti.
- Fej bizony! - kiáltotta a bíró az érmét mutatva. - Tiéd a kezdő rúgás, tagbaszakadt koma!
A közönség kiáltozva sürgette, hogy kezdődjék a játék, és amint felhangzott a fííííííí!, Elef Antinak nem volt szüksége több biztatásra. Elképesztő iramban rontott neki a labdának, és akkorát rúgott rajta, hogy a bőr megdöndült belé. A labda nyílegyenesen vágott át a Kengu és Csacsi közötti résen. Macókát a két kapufa között olyan váratlanul érte a zúgó lövedék, hogy még szempilláját sem volt ideje megrebbenteni. Az ágyúgolyó sebességével érkező labda, bizonyára a hálót is cafatokra szaggatta volna, ha röppályája pár ujjnyival alacsonyabb. Így csak a felsőkapufa tetejét borotválta le, s a rajta ülő varjú rikoltva és nagy szárnycsapkodással röppent fel. A labda pedig egyre magasabbra és magasabbra szállt, és végül nem ért földet! Eltűnt a folyó magas partszegélye mögött, és pillanatokkal később egy nagy PLACCS! hangja ért a pályára. Ezt követte hat kacsa, három liba, két szárcsa és egy hattyú megjelenése, Dühödt szárnycsapkodásokkal emelkedtek a levegőbe. Felfogva a történteket megjött a tömeg hangja:
- A labda a folyóba esett! Odavan! Fantasztikus meccs! Még el sem kezdődött, máris vége! Háromszoros hurrá! Menjünk haza!
A síp is megszólalt - fííííííí! -, a bíró pedig harsány hangon bejelentette:
- Meccs lefújva!
És amily hirtelen összeverődött imént a tömeg, olyan sebesen szét is oszolt, elcipelve a kapufákat, a hálót és a sarokzászlókat, az öt barát pedig magára maradt.
Hogy mit csináltak? Találjátok ki. Persze, ahogy mondjátok, nekiláttak, hogy kihalásszák a labdát a folyóból. Aggodalmas tekintettel követték a parton, ahogy lassan úszik el lomb, páfrány, ágak és farönkök között. Amint a kőhídhoz ért, eltűnt az íve alatt, és hosszú ideig színét se lehetett látni. Egyre növekvő aggodalommal várták, lesték a túlsó oldalon, jött is levél, páfrány, ág és farönk, de labda egy szem se.
- Elveszett a labdám! - siránkozott Kengu. - Hónapokig spóroltam rá, és egyetlen rúgással vége!
A következő pillanatban újra kibukkant a labda! Békésen ringott a folyó ölén, amely most egészen a túlsó part felé sodorta, és ott meg is rekedt a káka között. Hanyatt-homlok rohantak át a hídon, de mire odaértek, a víz mozgása valahogy megélénkült, a labda pedig szabaddá lett, s még sebesebben távolodott, mint eddig. A barátok csalódott kiáltások közepette kísérték tovább.
Kísérték egy mérföldön, kísérték két mérföldön át. Számos híd alatt ment át közben, s valahányszor a másik parthoz sodródott, ők is átkeltek, hogy megkaparintsák, de mindig ki csúszott a markukból. Kengu pedig mindannyiszor fájdalmasan óbégatott:
- Oda a labdám! Vége a labdámnak!
De Kengu óbégatásánál baljósabb hangot is lehetett hallani. Most ért csak a fülükbe egy távoli zúgás. Tudták jól, honnan jön: A folyó alább vízesésbe megy át, s úgy zúdul alá egy nagyobb tóba. Ha pedig a labdát a vízesés sodorja el, akkor igazán búcsút mondhatnak neki!
Követték tovább, egyre lanyhuló reménnyel. A vízesés egyre hangosabban zúgott, reményük pedig egyre inkább apadt. Egyedül maga a labda látszott élvezni a dolgot. Milyen vidáman úszott, lebegett, pörgött, forgott, ütődött, kocódott, játszott a levelekkel, páfrányokkal, ágakkal, botokkal, hínárokkal, mintha mind együtt sietnének egy születésnapi ünnepségre! De barátaink nagyon is tudták az igazat: mind-mind a folyón libegők, sodródók hamarosan átbuknak a vízesésen, és eltűnnek örökre.
A vízesés előtt vagy fél mérföldre két szikla állt ki a vízből. A víz kettőzött sebességgel áramlott a köztük tátongó résben, és a labdát mintha egy láthatatlan kéz lódította volna meg. Pörögve-forogva siklott be a sziklarésbe - és ott megakadt!
Az öt barát lélegzete is elállt, úgy figyelték. A tajtékzó víz minduntalan megemelkedett, magával emelve a labdát is, és úgy tetszett, hogy átemeli az akadályon - de nem, mindannyiszor visszaejtette. Percenként nagy tömeg lomb, ág, páfrány, nád és farönk úszott tova, hogy a vízeséssel együtt a tóba zuhogjon alá. De a labda maradt, vígan bukdácsolt fel s alá a sziklarésben. Szegény Kengu tehetetlenül figyelte, és boldogtalanul tördelte a kezét, s verte a mellét.
- Bárcsak lenne egy kötelünk! - siránkozott.
- Kötelünk? - kiáltott Macóka, és nagyot ugrott a parton. - Kötelünk? - Egész úton egy szót sem szólt eddig, de most csupa tűz lett, és csak úgy dőltek belőle az ötletek, utasítások. - Hisz van kötelünk! Mi magunk vagyunk a kötél! Te, Elef Anti, biztosan állsz a parton. Teve, te begázolsz a vízbe, és megfogózol az ormányában. Csacsi, te is bemész, és megragadod Teve nyakát. Te pedig, Kengu, Csacsi farkába fogódzol. Aztán végül én, a legkisebb, Kengu farkába kapaszkodom. Ha akkor sem érem el a labdát, akkor igazán lemondhatunk róla.
Még a végére sem ért, a többiek már tökéletesen felfogták a tervet. Egy perc se telt bele, és Elef Anti, Teve, Csacsi meg Kengu már meg is alkották az élő láncot, pontosan úgy, ahogy Macóka javasolta. Pompás elgondolásába igazában csak egy apró hiba csúszott, ha ez egyáltalán hiba volt: végül is őrá nem volt szükség. Ahogy mondom! Elef Anti ormánya megnyúlt, megnyúlt Teve nyaka és Csacsi farka is, s így Kengu annyira közel került drága labdájához, hogy végül el is érte! Villámgyorsan erszényébe gyömöszölte, és Csacsin, Tevén és Elef Antin végigcsimpaszkodva kiszökkent a partra. Utána Csacsi kapaszkodott ki Teve és Elef Anti segítségével, legvégül Elef Anti Tevét is kisegítette a partra.
Annyira kimerültek, hogy hazafelé ballagva kevés szó esett közöttük. Kengu időnként megsimogatta a labdáját, hogy meggyőződjék róla: még mindig vele van. A világért se vette volna ki erszényéből, hogy alaposabban megnézze, nehogy kicsússzon a kezéből, és pattogva visszaguruljon ismét a szörnyűséges folyóba!
A faluba érve Elef Anti háza esett útjukba elsőként. Mind megálltak, hogy búcsút vegyenek barátjuktól. Elef Anti nagy restelkedve állt a kertkapuban.
- Borzasztóan sajnálom, hogy berúgtam a labdát a vízbe - mondta. - Soha életemben nem játszottam ilyen vacak futballmeccsen!
- Milyen igaz - bólintott Teve, Csacsi és Kengu. - Ez volt a legvacakabb meccsünk.
De Macóka rázta a fejét.
- Nem, ez a legjobb futballmeccs volt, amiben valaha játszottam. Senki se vesztett. Mindnyájan nyertünk!
És amikor hazamenve elgondolkodtak szavain, igazat kellett adniuk Macókának. Mindnyájan nyertek.
Aaron Judah nyomán
Feladat: Mondjátok el véleményeteket mit jelent Macókának az a kijelentése, hogy mindnyájan nyertek!
Nemcsak a játék érdekesebb, jobb, ha többen veszünk részt benne. Az életünk során rendre adódó gondokat is könnyebb megoldani, ha többen vagyunk. Az ember ereje megsokszorozódik, ha összefog társaival.
Feladat: Meséld el az életedből, hogyan is történt, amikor összefogtál barátaiddal, és így oldottátok meg a problémát!
1. Te vagy a tükörképem
Ketten álljanak egymással szemben. Az egyikük úgy mozog, mintha tükör előtt állna. A másik a tükörképe: megpróbálja minden mozdulatát lehetőleg hűen utánozni. Pár perc múlva cserélnek.
2. Lefestelek téged
Ehhez a játékhoz nagy ív csomagolópapírok kellenek. Alkossatok párokat! A földre fektetve a papírt rajzoljátok körül egymást, majd lehetőleg pontosan fessétek ki a körvonalazott alakokat! Mindnyájan felismeritek a képeken egymást?
3. Mutatom neked az utat
Jelöljetek ki egy útvonalat különböző akadályokkal. Az egyik gyerek szemét bekötjük, a másik kézen fogva vezeti. Úgy kell (szó nélkül) segítenie, hogy az akadályok közül egyet se érintsenek.
1. Érezlek
Ehhez a játékhoz kell 6 régi lepedő. Egy gyerek kimegy a szobából. A többiek gyorsan helyet cserélnek, hat gyerek pedig bebújik egy-egy lepedő alá. A lepedőnek egészen le kell lógnia, hogy még a cipő se látszódjék ki alóla. A bejövőnek ki kell tapogatnia, hogy melyik lepedő alá ki bújt el. Figyelem: nem szabad beszélni vagy nevetgélni, mert akkor túl hamar kitalálnak. Csiklandozni nem szabad. Utána elbújhat a következő hat gyerek.
2. Rajzolok a hátadra
A gyerekek leülnek egymás mögé a földre egy kört alakítva, úgyhogy mindenki könnyen elérje az előtte ülő hátát. Valaki egy betűt vagy egy egyszerű tárgyat (virágot, Napot...) rajzol az előtte ülő hátára. Az továbbrajzolja, amit érzékelt, az előtte levő hátára. Az utolsó megmondja, hogy mit rajzoltak az ő hátára. Azután ő kezdheti a rajzolást. Lesni nem szabad.
Bocsánatkérés udvariasságból, méltatlankodásból, felületesen, komolyan. Az előbb felsorolt helyzeteken kívül is sok-sok esetben találkozhatsz vele. - Gondolkozz, tudsz-e rá példákat mondani?
Vizsgáljuk meg hát, mi is a bocsánatkérés?
Magatartásunk sokszor sértő, bántó vagy egyenesen ártó. Sem a gyerekek, sem a felnőttek nem szeretik, ha őket szóval vagy tettel megbántják, esetleg megütik. Még az is rosszul esik mindannyiunknak, ha csúfolnak, kinevetnek vagy más módon megsértenek minket. Az ártó viselkedés pedig, akár személy, akár más élőlény, akár csak egy környezetedben lévő tárgy ellen irányuljon is, felháborít. Pedig gyakran előfordul, sajnos, mindegyikünknél!
Emlékezz vissza: az elmúlt napokban mivel bántottál meg valakit, mivel okoztál kárt? Gondolj a téged ért sérelmekre is! (Két perc csend...)
Természetes dolog, hogy ilyenkor azt érzed helyesnek, hogy aki megbántott, változtasson viselkedésén. Ismerje el, hogy helytelenül járt el, s mondja meg neked, hogy megbánta tettét.
A rossz, a helytelen viselkedés elismerését, a változtatás szándékának megfogalmazását, a megsértett gyerek vagy felnőtt megkérlelését nevezzük bocsánatkérésnek.
Miért van rá szükség? Azért, mert ha a bocsánatkérés megtörténik, akkor remélhetjük, hogy újra jó kapcsolatunk lesz azzal, akit megbántottunk. Márpedig jó kapcsolatok nélkül nehéz együtt élni, tanulni, játszani, dolgozni valakivel, valakikkel! Próbáljuk ki! Képzeld el, hogy ketten utaztok valahová. Te választhatod meg útitársadat. Kit választanál szívesebben: azt, aki barátod, vagy azt, akivel nem vagy jóban?
Ám a valóság az, hogy sokszor nincs választási lehetőséged. Azzal kell jóban lenned, akivel együtt kell működnöd. A jó kapcsolat kialakulását segíti, ha szükség esetén elhangzik a bocsánatkérés.
A lecke elején olvastunk néhány módjáról. A felsoroltak közül melyiket érzed alkalmasabbnak a kapcsolatok rendezésére? Miért? Beszéljük meg!
Karcsié felszínesnek tűnik. A villamoson elhangzott szokványosnak hat, csakúgy, mint a szomszédé. A bocsánatkérést Jóska szülei között őszintének érezhetjük. Olyannak, ami igazán helyre kívánja hozni, ami történt.
Te szoktál-e bocsánatot kérni? Ugye, nem könnyű dolog? Sajnos, sokszor nehéz megtenni, úgy érezzük, kevesebbek, kisebbek leszünk, ha beismerjük hibánkat. Azt hisszük, hogy hátrányos helyzetbe kerülünk. Pedig a hiba beismerése lehetőséget ad arra, hogy máskor jobban csináljam dolgaimat. A bocsánatkérés feloldja bennem azt a rossz érzést és feszültséget, amit a bántással okoztam, mert megtapasztalhatom, a másiknak jólesik, megenyhül tőle. Nekem is jólesik, ha sértés, bántás után elnézést, bocsánatot kérnek tőlem. Biztosan érezted már te is, hogy ilyenkor megkönnyebbülsz, s valami nagylelkű tettel szeretnéd biztosítani a másikat arról, hogy már nem haragszol. Minden bocsánatkérés, amelyet őszintén mondasz ki, egy kis győzelem önmagad felett! Nagyon igaz az a mondás: Az a legerősebb, aki önmagát képes legyőzni!
Sokféle módon kérhetünk bocsánatot. Lehet szavakkal megfogalmazni. Lehet egy simogatással is jóvá tenni, amit elrontottam. Van, hogy hosszabb kimagyarázkodást igényel az, amit tettem. Néha tárgyi dologgal tehetem jóvá hibám: például, amikor kárt okoztam. Ha labdáddal berúgtad az ablakot, mit teszel? Egy virág, egy szelet csoki ajándékozása is kifejezheti azt, hogy változtatni akarok viselkedésemen...
Feladat: Te hogyan szoktál bocsánatot kérni? Írj le egy esetet!
Marci új irkát vett. A kezében hozta, hogy össze ne gyűrődjön. Marcinak a második padban van a helye, Kószó Jancsi mellett. Jancsi is hétesztendős fiú. Eleven kis barna gyerek. Mindig licseg-locsog a szomszédaival. Még mikor csendesen kell ülnie, akkor is könnyebb a lelkének, ha a lábát rázogatja. De éppen azért is ül Marci mellett. Marci komoly és nyugodt vérű. Ha sohase szólna, azt lehetne hinni, hogy mindent tud. Hát Marci beül a padba. A kis zömök tintásüveget leoldja a madzagról, és a padra állítja. Oda állítja az új, sárga borítékú irka fölé. Aztán belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel onnan egy birsalmát. E készülődés alatt hárman is elkapják előle az új irkát, és megnézik. Marci mind a háromszor visszarántja az irkát. Utoljára kapja a nagy birsalmát, ráteszi. A birsalmához már nem mer nyúlni senki. Aztán Marci a foga közé veszi a tintásüveg dugóját, és egyet csavar az üvegen.
A szomszéd mindeddig a padon térdelt, s a mögötte ülő leánykával valami palavessző cseréjét tárgyalta. A csere elvégződött. Jancsi megfordult. Hirtelen, ahogy szokott. A dugó éppen akkor cuppant ki az üvegből. Jancsi megtaszította Marcit. A tinta kilottyant.
Marci visszahőkölt és kikerekedett szemmel, szinte dermedten bámult az irkára, az almára meg a tarisznyára. A következő pillanatban lobbot vetett Marci szeme, s úgy teremtette képen Jancsit, hogy az szegény majd kiesett a padból.
Én éppen akkor léptem az iskolába.
Marci sápadt. Jancsi piros. Az iskola csendes a visszafojtott izgalomtól. A szavamat lesték. A pofozkodás nagy bűn. Az emberi arc szent...
- Spongyát! - szólaltam meg végre hideg nyugalommal. Töröld le a tintát arról a fiúról! Az a két fiú tanítás után itt marad. Értetted Nagy Márton? Értetted Kószó János?
- Értettem - felelte búsan a két bűnbeesett. Komoly szótlan maradt mind a kettő egész délután.
Estefelé elbocsátottam a gyereket. Csak a két bűnös maradt ottan. Leülök egy székre. A két gyerek intésemre elém áll. Olyan arccal, mint a latrok szoktak az akasztófa alatt.
- Hát Nagy Márton, te beszélj először! Nagy Márton hebegve elmondja, hogy új irkát vett, és hogy Jancsi meglökte a tintásüveget... Azzal megáll.
- Tovább! Még nincs vége.
- Hén aztán... hén... aztán... pofon... h... vágtam... h...
Kószó János valamivel nyugodtabb.
- Nem láttam, hogy izé... mit csinál Marci - mondja ártatlankodva. - Csak, ahogy fordultam, meglökődött...
- Ha tudtad volna, hogy tinta van a kezében, meglökted volna-e?
- Dehogy!
- No, Nagy Márton! Bűnösnek vádolod-e még Jancsit?
- Nem h...
- Tudod-e te azt, hogy nagy bűnt cselekedtél? Tudod te azt, hogy az ember arca a lélek virága? Aki az arcot megüti, a lelket üti meg!
A fiú szeméből könnyek görögnek... A szavakat aligha értette, de a hangnak is van értelme, amikor a szívhez szól.
- Bánod-e, hogy ezt cselekedted?
- Bánom h...
- Hát ha bánod, csókold meg ott, ahol megütötted. Haragszol-e még Jancsi, Marcira?
- Nem haragszom - feleli a fiú csöndesen.
- De ennek most nincs tintája. Megfelezed-e vele a magad tintáját?
- Meg.
- Hát akkor elmehettek!
Az ablakon utánok néztem. Kint, a havas kocsiúton csöndesen ballagtak egymás mellett. Marci megállt. Belenyúlt könyékig a tarisznyába. Jancsi is megállt, s várakozón nézte a munkálatot. Marci előmunkálta tarisznyája aljából a birsalmát és kettévágta. Odanyújtotta a felét Jancsinak...
Mi is az a megbocsátás?
==============================================================
Az az emberi magatartás, amely azt jelzi, bizonyítja, hogy rendezem kapcsolatomat azzal, aki tőlem bocsánatot kért.
==============================================================
Törekednem is kell erre!
Arra kell gondolnunk, hogy nekünk sem esik jól, ha valakitől ugyan bocsánatot kérünk, de az illető továbbra is duzzog, ránk se néz, nem is szól hozzánk.
Ezért nagyon fontos, hogy a bocsánatkérést megbocsátás kövesse!
Csendben gondolj vissza arra, hogy legutóbb kinek bocsátottál meg! (1-2 perc csend...)
2.) Akinek őszintén megbocsátunk, azzal újra szívesen tanulunk, dolgozunk együtt. Bevesszük a játékba is. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog! Van úgy, hogy az eszemmel már megbocsátottam, de szívemben, érzéseimben még ott marad a sértődöttség, a rossz érzés. Akkor múlik el, ha megtapasztalom, hogy valóban nem bánt, nem sért többé, hanem hibája helyrehozásán fáradozik.
A kibékülés csak akkor jön létre, ha mind a két fél - a megbántó és a megbántott is - úgy érzi már, hogy újra számíthat a másikra, megbízhat benne.
3.) Az is előfordulhat, hogy bocsánatkérés nélkül kell megbocsátanunk, s előlegbe kell adnunk a bizalmunkat. Azt jelezve ezzel, hogy a hibát, bűnt elkövető megváltozásában bízunk, s reméljük, hogy legalább utólag bocsánatot kér...
Pöttömke piros vitorlása
Pöttömke a nyáron hosszú ideig ott nyaralt Valamilyenvásárhelyen, Másik nagymamánál. Hogy milyen Vásárhely, azt mindig elfelejti, de valóságos tündérváros! Két kicsi folyó éppen ott találkozik, és a találkozás feletti örömükben fodrosan-bodrosan körültáncolnak egy icipici szigetet. Aztán együtt bújnak be az alá a kőhíd alá, amit azért építettek, hogy a gyerekek átjárhassanak rajta a szigetre játszani, lubickolni, homokvárat építeni.
Pöttömke is átment egy szép napon.
A vízparton vidám, barnára sült gyerekek zsivajogtak, és egyik homokvár a másikat érte. Egytornyos, kéttornyos, soktornyos!
A várépítők között különösen nagy tekintélye volt egy Füligmaszat nevű kisfiúnak, aki a legjobban tudott sározni. Ezért is lett Füligmaszat. Később megfürdött a folyóban, és a maszat lejött róla, de a neve rajtaragadt. Ezt akkor Pöttömke még nem tudta. Nem is igen törődött a gyerekekkel, csak a saját játékhajójával, amit újonnan kapott Másik nagymamától.
De micsoda hajó volt az!... Piros testű, karcsú vitorlás, egy igazi nagy vitorlásnak tökéletes, kicsinyített mása! Pöttömke térdig bemerészkedett a folyóba, és vízre bocsátotta. A nyári szellő tüstént belekapott a fehéren dagadó vitorlákba és vitte, vitte, röpítette, ameddig a rákötözött zsineg engedte. Pöttömke pisze orrát magasra tartva, boldogan fogta a zsineg másik végét. Ilyen gyönyörű vitorlása senkinek sincs, egész Valamilyenvásárhelyen!
Fel is figyeltek rá a parton sározó gyerekek. Mintegy varázsütésre fordultak feléje.
- Oda nézzetek! - kiáltotta Füligmaszat, és mert ő mindig a tettek embere volt, egyenesen a vízbe vetette magát, hogy közelebbről is szemügyre vegye. A többiek utána!...
Pöttömke ijedten húzta magához a vitorlást Füligmaszat elől.
- Ne nyúlj hozzá!
Füligmaszat megtorpant, és elbiggyesztette a száját:
- Ó, de félted! Nem eszem meg. Láttam én már ilyet.
- Nem hiszem, mert csak ez az egy volt az egész játékboltban, és ezt is nekem vette meg Másik nagymama.
- Akkor is láttam már ilyet, sőt azt is látom, hogy az orrvitorlája rosszul áll. Ha ideadod, megigazítom.
- Hogyne, hogy elrontsd és összekend a piszkos kezeddel!
Füligmaszat fülig piros lett a maszat alatt, és két kis tenyerét buzgón összedörzsölte a vízben.
-Ez csak sár. Lemosom. Akkor ideadod?
Pöttömke konokul rázta a fejét.
- Nem adom! Ez az én játékom.
A gyerekek összenéztek. Füligmaszat csalódottan mondta:
- Kár. Jó lett volna megúsztatni a homokvár-árokban.
- Ezt?!... Soha!
Pöttömke kiemelte a vitorlást a vízből, úgy tartotta, féltékenyen magához szorítva, amíg a gyerekek vissza nem mentek a partra. Attól kezdve, csak a szemük sarkából sandítottak néha Pöttömkére, de azután ők is kitaláltak valamit, ami elfeledtette velük az iménti csalódást. Füligmaszat tanácsára újságpapírból annyi kis hajót hajtogattak, hogy néhány perc múlva valóságos hajóhad ringott a homokvár vizén. Pompás mulatság kezdődött, és Pöttömkével már nem törődött senki. Nyugodtan játszhatott a vitorlással.
Egy darabig örült is ennek a zavartalanságnak, de nincs olyan gyönyörű játék a világon, amit egyedül meg ne lehetne unni. Lassanként ő is ráunt a magányos hajóúsztatásra, mert akármerre vezérelte, a vitorlás mindig csak ugyanoda érkezett meg: az ő madzagot tartó kezéhez. Egészen más lett volna, ha valahol áll még egy kisfiú a vízben, aki nevetve fogadja és nevetve küldi vissza.
Pöttömke óvatosan körülnézett, de csak Füligmaszat társaságát látta. Minden gyerek ott ugrált, zajongott, kacagott, és ha egy papírhajó elázott vagy felborult, mindjárt csináltak helyette másikat.
Amint Pöttömke közelebb somfordált, látta, hogy a színes papírból hajtogatott hajók versenyeztek a fehérekkel. A gyerekek a homokban hasaltak, úgy fújták őket, teli tüdőből, pufók arccal, hogy segítsenek a szélnek.
Füligmaszat csákóval a fején, lelkesen vezényelt:
- Hajrá! Hajrá!
- Hajrá színesek! - toldotta meg Pöttömke. Tapsolni akart, de ekkor hirtelen félúton megállt a keze a levegőben, és dermesztő ijedtséget érzett. Igen ám, mert a kis vitorlás zsinege nem volt a kezében! Kicsúszott belőle, vagy valahol önfeledten letette. Rémülten fordult meg ugyanakkor, amikor Füligmaszat minden eddiginél nagyobbat kiáltott, és a folyóra mutatott:
- Oda nézzetek! Viszi a víz a piros vitorlást!
- Jaj, a hajóm! - sírt fel Pöttömke. Odavan a szép hajóm!
- Úgy kellett! Úgy kellett!... - kezdett rá kárörömmel néhány gyerek, de Füligmaszat váratlan eréllyel leintette őket:
- Fogjátok be a szátokat! Gyerünk a hídhoz, ott még kihalászhatjuk!
Választ nem is várt, hanem elővonszolt a part menti fák alól egy ágas-bogas gallyat, és teljes erőből futni kezdett a parton lefelé, hogy előbb érjen a hídhoz, mint az elsodort kis hajó.
A gyerekhad egy pillanatnyi gondolkodás után követte. Kihajoltak a kőhíd párkányán, és valóságos gallyfüggönyt lógattak a vízbe, a sebesen közeledő kis vitorlás elé.
- Most! Most! - visítottak izgatottan, és úgy kapkodtak, hadonásztak, igyekeztek, hogy a játékhajó vitorlája beleakadjon valamelyik ág tüskés hegyébe. De az igazi küzdelem még csak ezután kezdődött: partra terelni a hajót vagy legalábbis olyan közel a parthoz, hogy Füligmaszat bemehessen érte a vízbe.
Sajnos, a szép, fehér vitorla kiszakadt, de a hajómentés mégiscsak sikerült.
Pöttömkének már régóta nem jött ki hang a torkán, csak állt a parton könnyeit nyelve, valósággal földbe gyökerezve. És most egyszer csak oda állt eléje Füligmaszat a kipirult arcú gyerekek élén, és átnyújtotta a féltett vitorlást:
- Nesze, itt van, és ne bőgj!
- Nem bőgök - mondta Pöttömke tovább szepegve. - Ha akarod, neked adom.
- Jaj, de buta vagy te... hogy is hívnak?
- Pöttömke vagyok.
- Én meg Füligmaszat vagyok, és kész! Gyerünk játszani!
- Gyerünk...
Ettől kezdve Pöttömke mindennap együtt játszott a gyerekekkel, a gyerekek pedig valamennyien játszottak a kis piros vitorlással.
Többé sosem vitte el a víz, mert mindig akadt fürge kéz, amelyik utána kapott.
Hogy néha maszatos lett?... Hogy nyár végére lekopott az orráról a piros festék?... Ugyan! Ki törődött ilyen kicsiséggel?
Fésűs Éva
Iskolai életetekben, társaitok között élve is gyakran megtapasztalható jelenség az ütközés, a súrlódás. Sok minden fordulhat elő még jó barátok között is. Összegyűjtöttünk néhány baráti, iskolai esetet. Ilyenek például:
a.) Társasjátékot játszotok. A játék során társad úgy lép, hogy éppen kiüti bábuidat, talán többször is. Mérgelődsz miatta...
b.) Testnevelés órán két csapatban játszik az osztály. Padtársad a győztes, te a vesztes csapatban játszottál. Vita, ugratás lesz belőle...
c.) Kirándulást terveztek. Remek ötlettel állsz elő. A többiek nem fogadják el az ajánlatodat, mert nem ismerik a helyet, amit felkínálsz. Rosszul esik...
d.) Társad kérés nélkül használja a tolladat radírodat. Rászólsz...
e.) Váltóversenyen messze guruló labdádat egyik ellenfeled - feltűnés nélkül - még odébb rúgja. Felháborodsz rajta, de nem tudod bizonyítani igazadat...
f.) Felelésnél elakadsz. Valaki - türelmetlenül fitogtatva tudását - majd kiesve a padból jelentkezik. Ez annyira zavar téged, hogy még azt is elfelejted, ami eddig az eszedben volt...
g.) Leszólják kedvenc énekesedet vagy kedvenc csapatodat. Nem értesz egyet.... A vita hevében meggondolatlanul közönséges, bántó szavak röpködnek. Megsértenek téged, te is megsértesz másokat. Ütközés, megbántódás megint...
Néha szinte úgy érzed, hogy a vasúti kocsikhoz hasonlóan: lapos, nagy felületű ütközőket volna jó hordani, amelyek felfogják, tompítják a megrázkódtatásokat, kellő távolban tartják tőled a másik "kocsit", a másik gyereket. Pedig ilyen tárgyakat egyik gyerek sem viselhet magán. Meg aztán nem is tudnák felfogni a szó és magatartás okozta megrázkódtatásokat.
Egy iskola tanulói ezeket a szabályokat határozták el:
Azért, hogy a szünetben és az iskolába menet mindenki jól érezhesse magát:
1. szabály: Senkinek ne okozz fájdalmat!
2. szabály: Senkit ne lökj fel!
3. szabály: Játék közben ne zavarjuk vagy piszkáljuk egymást!
4. szabály: Senkit nem szabad kinevetni, kigúnyolni!
5. szabály: Ne ijesztgesd a kisebbeket!
Barátoknak, testvéreknek is jó lenne hasonló szabályokban megállapodniuk. Például:
1. Sportszerűen viselem el a másik győzelmét, nem duzzogok.
2. Ha győztem, nem fölényeskedem a vesztessel szemben.
3. Becsületesen játszom, nem csalok.
4. Közönséges, durva kifejezéseket a játék hevében sem használok.
"Kérek! Köszönöm!"
- Édesanyám, kenyeret akarok!
- Nem értem, Mariska!
- Nagyon éhes vagyok!
- Elhiszem kislányom!
- Adjál kenyeret!
- Még mindig nem értem!
- Édesanyám, kérek egy szelet kenyeret!
- Most már értem. Itt a kenyér, tessék!
- Köszönöm, édesanyám!
Mire tanítanak téged ezek a sorok?
Miért fontos a kérés?
Te hogyan szoktál kérni?
Megköszönöd-e, ha kapsz valamit?
Sok esetben a felnőttekkel való ütközés oka a neveletlen viselkedés!
Udvarias magatartásoddal sok kellemetlenséget kerülhetsz el!
Házi feladat: Írj le egy esetet, amikor sikerült feloldanod ütközésedet egy felnőttel!
#
AKI SZERET - SZERETETRE MÉLTÓ
Örülök, ha szeretnek
3. A hatéves Dénest csak Deskének becézték testvérei. A cserfes, játékos kisfiú meggondolatlanságokkal gyakran okozott bosszúságot bátyjának, Bubinak, aki annyit szidta, hogy Deske néha már úgy érezte, nem is szereti őt.
Dénes egyszer felkéredzkedett egy züllött, vén fatolvaj kocsijára, mert kocsikázni szeretett volna. A gonosz öreg megpróbálta ellopni a kisfiút. A faluból kiérve, ostorpattogtatva ösztönözte gyors futásra lovát. Nem törődött a megrémült Deske könyörgésével.
Bubi növényeket gyűjtött a határban. Észrevette a rohanó szekeret és riadtan kiabáló öccsét. Növényeit eldobva futott a kocsi után. Ordított, szidta, fenyegette az öreget, aki erre lelökte Deskét a kocsiról. A kicsi nagyot huppanva terült el az úton. Bubi mellé térdelt:
- Deske, itt vagyok, ne félj! Leült, ölébe vette öccse fejét. A kisfiú homloka vérzett, jobb karja aléltan visszahullott, a lábán is zúzódás, szája sírásra görbült...
- Mi történt? Szólj már! - kérlelte Bubi kétségbeesetten.
- Bubikám! - súgta a gyerek - engem elrabolt a bácsi.
Bubi lelke tele lett szánalommal és aggódással. Úgy érezte, alig tudja elviselni... Talpra segítette nyöszörgő öccsét:
- Támaszkodj rám! Nagyon fáj? Lassan megyünk, ne félj! Ne sírj már, Deském, ne sírj!
Deske bámult, a drága Bubi most nem szidja, átöleli, szinte az ölében cipeli... Deske ott botorkált mellette, tele vérző sebbel és boldogsággal. Félig eszméletlen, lázasan hadar:
- Bubikám, ugye haragszol rám? Én mindig csak rosszat teszek neked, és tudom, hogy emiatt nem szeretsz engem.
- Dehogynem szeretlek, rettenetesen szeretlek! Csak most jól támaszkodj rám! Kit szeretnék, ha nem téged, hiszen te vagy az öcsém? Nemsokára otthon vagyunk... Nagyon fájsz?
- Fáj, fáj, de ha te nem jössz, akkor elrabol az az öregember.
A nagyfiú lihegett, verejték folyt végig az arcán. Mindkét kezével ölelte, tartotta, vitte a tehetetlen Deskét, s beszéltek össze-vissza, egyszerre ketten...
"Aki szeret: örül. - Akit szeretnek: örül.
A SZERETET AZ ÖRÖM ÉDESANYJA!" (Mácz István)
Kit könnyű szeretni?
A múlt órán házi feladatként kaptátok, hogy írjátok össze: szerintetek kit könnyű szeretni.
Most hallgassunk meg néhány véleményt, olvassatok fel néhány munkát!
Azt hiszem, így összegezhetünk:
Azt könnyű szeretni, aki jószándékú, kedves, figyelmes, akinek viselkedéséből érezhetjük, hogy nekünk is jót akar. Aki ad, jót tesz, megért, segít, elvisel, megbocsát, azt az embert mindenki könnyen viszontszeretheti.
Feladat: A közmondások nagyon sok ember tapasztalatát sűrítik egyetlen mondatba. Például:
"Jó tett helyébe jót várj!"
Értitek, mit akar mondani ez a régi-régi magyar közmondás? Biztat a jóra, a másik ember megbecsülésére, melyből a kölcsönös szeretet fakad. Azt tanítja, hogy olyan viszonzásra számíthatsz, amilyen a te viselkedésed másokkal szemben.
Gyűjts te is hasonlókat! Folytasd a sort!
A jó szó az ellenséggel is kibékít.
Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten...
14 cm x 14 cm rajz: középen gyerek. Körülötte:
Anyu: Segíts a vásárlásnál!
Apu: Előbb tanulj, aztán játssz!
Anyu, Apu: Köszönj az ismerősöknek!
Nagyi: Hozd haza az öcsédet az óvodából!
Orvos: Mozogj sokat a szabadban! Vigyázz az egészségedre!
Parkőr: Ne lépj a fűre! Ne szemetelj!
Nagy testvér: Tartsd rendben a polcod!
Közlekedési rendőr: Közlekedj szabályosan!
Tanító: Végezd el pontosan a feladataidat!
Barát: Amit kölcsönkaptál, idejében add vissza!
Mennyi felszólítás, kívánság, sőt parancs! Ez a sok ember mind tőle várja, hogy fogadjon szót neki! Hát lehet ennyi kívánságnak eleget tenni egyáltalán?
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a harmadikos Ferkó fejében is szerda délután. Ugyanis még délelőtt az iskolában megbeszélte legjobb barátjával, hogy ebéd után focizni mennek a közeli játszótérre. Ám a szép terv füstbe menni látszott. Jóformán be sem fejezte még ebédjét, amikor eszébe jutott mi minden vár reá: boltba menni, Öcsit hazahozni, tanulni holnapra...
Pedig amihez a legtöbb kedve lett volna, az éppen a játék volt. Futni kint a szabadban, focizni barátaival... Az idő is remek, s olyan jó lenne kipróbálni az új labdát! Mit is csináljon? Milyen jó annak, aki azt teheti, amit szeretne... No, de van olyan ember, aki mindig kedve szerint cselekedhetik? - gondolkozott Ferkó.
Arcok jelentek meg előtte hirtelen. Szüleié, nagyszüleié, barátaié. Vajon ők mindig vágyaik szerint cselekedhetnek? Bizony nem! Hiszen tudja, látja, hogy Anyu és Apu is hányszor végzik fáradtan az el nem hagyható dolgaikat... Igazán méltányos, hogy ő is megtegye, amit kérnek tőle szülei. Eddig jutott gondolataiban, amikor az órára pillantott.
- Hűha! Már ennyi az idő? Irány az üzlet, mert elfogy a kenyér!
Hamar elintézte a vásárlást. Hazaérve hozzáfogott a másnapi leckék elkészítéséhez. Most nehéz volt betartani édesapja intelmét:
- Először tanulj, aztán játsszál!
Egyre csak a várva-várt foci járt a fejében. No de, mégis erőt vett magán, s egy kis sóhajtás után belemélyedt a matematika feladat rejtelmeibe... Ennek elkészültét a nyelvtan gyakorlása követte, utána olvasott. Végül megkönnyebbülve rakta el a holmiját. Már csak egyetlen "akadályt" kell elgördítenie, s szabad az út a játszótérre: Öcsit kell hazahoznia az óvodából... Mire ezt végiggondolta, elszégyellte magát. Testvére derűs kis arca merült fel előtte. Ragaszkodása őhozzá, ezer apró kérdése. Meleg szeretetet érzett iránta. Még hogy akadály! Testvére, aki szereti őt. No, gyerünk az óvodába! Öcsi már indulásra készen várta.
Otthon Édesanya fogadta őket. Ferkó gyorsan elkéredzkedett, és már nyargalt is a játszótérre. Élvezte a játékot, bár váltakozó szerencsével folyt a mérkőzés. A játéknak a vacsoraidő közeledte vetett véget. Ferkó fáradtan, éhesen, de jó lelkiismerettel indult haza.
Feladat: Ferkó szófogadó volt. Miből derült ez ki? Miért volt fontos, hogy segítse szüleit? Te miben vagy szófogadó?
Feladat: Nálatok hogyan megy az együttműködés? Írj rá néhány példát! A te húzodozásod nem nehezíti meg a családi összmunkát?
Most nézd meg újra az óra eleji képet! Van-e ott olyan felnőtt, akinek a kérése, parancsa túlzó, igazságtalan? Ugye, nincs? A családi vonatkozású kérések a te javadat, vagy a családi közösség javát szolgálják. Azét a családét, amelyben te is élsz. A közös örömök, gondoskodás, családi biztonság nincs meg munka nélkül! A magad erejéhez mérten neked is ki kell venned részedet a feladatokból is. Ezekről szólnak ezek az elvárások.
Feladat: Most nézzük meg a többi felnőttet a gyerek körül! A tanító, a tanár, az orvos, a közlekedési rendőr, de még a parkőr is olyat kíván, ami hasznos. Beszéljétek meg, hogyan, miben vannak hasznodra az ott olvashatók! A felnőttek összegyűlt tapasztaltaikat fogalmazzák meg sokszor egy-egy rövid felszólításban. Egészítsd ki a sort olyan kéréssel, felszólítással, ami ott nem fordul elő, de gyakori!
Mégis...
Pisti nemrég érkezett haza az iskolából. Édesanya eléje tette a finom, meleg ebédet. Ebéd közben büszkén mesélte el, anyunak iskolai "hőstettét".
- A szünetben fociztunk az udvaron. Laci akkorát rúgott a labdába, hogy felrepült a tetőre, és visszafelé elakadt az esőcsatornában. Bajban voltunk. Ha szólunk a portás bácsinak, alapos letolást kapunk, és legjobb esetben megígéri, hogy majd ha ráér, kicipeli a nagy létrát és leveszi a labdánkat. Laci már sírt. Megsajnáltam. A fiúk is engem küldtek fel. Ledobtam a cipőmet, és felmásztam az épület melletti öreg fára. Annak a legszélső ága eléri a tetőt. Jó három métert kellett a tetőn csúsznom, hogy elérjem a labdát. Amikor ledobtam, mindenki ujjongott odalent. Visszafelé sikerült ügyesen elkapnom az ágat, és két perc múlva az összes srác engem ölelgetett. - Édesanyja nagyon elszomorodott:
- Kicsi fiam, megint meggondolatlan voltál! Ha letörik az a vékony ág, vagy megcsúszol a tetőn, kezed-lábad törhetted volna! Most nem nekem dicsekednél, hanem a kórházban ápolnának. Hányszor mondtuk neked édesapával, hogy ne bravúroskodj felelőtlenül? A múltkor, amikor elengedett kormánnyal mentél a kerékpároddal, az a kanyarodó autó éppen hogy meg tudott állni az utolsó pillanatban. Mikor leszel már egyszer meggondoltabb?!
Anyu közben már a kabátját vette fel, mert indulnia kellett Hugiért az óvodába. Az ajtóból még visszaszólt:
- Sietünk haza. Addig játsszál, de nehogy valami szamárságot csinálj te... te "hős"!
Pisti sértett önérzettel morgolódott magában. - Anyáék mindent megtiltanának. Most is szid, pedig a fiúk ünnepeltek, és nem is lett semmi bajom. Tudok én vigyázni magamra!
Közben megakadt a szeme a szekrény szélére rakott almasoron, a szép, piros almák hívogatóan mosolyogtak. Összefutott a nyál a szájában. Igen, de hogyan vegye le onnan? Körülnézett. Már húzta is a kis asztalkát a szekrény elé. Persze ez önmagában nem elég! Egy széket is az asztalra rakott. Kipróbálta. Még mindig alacsony. Kirobogott a konyhába és behozott egy zsámolyt. A székre tette. Most már elég! Felmászott a rögtönzött "toronyra", és diadalittasan választotta ki a legszebb almát. -Ugye, hogy tudok én vigyázni? - gondolta. Ebben a pillanatban a torony megingott. Pisti szabad kezével a szekrény felé kapott, de már nem érte el. Zsámoly, szék, Pisti, hárman háromfelé repültek. Pisti arccal találta telibe a sarokban álló kaktuszt, a zsámoly egy vázát "részletezett" darabokra...
Pisti rémülten tapogatta végig magát. Nem tört semmije, de mindene sajgott. Sírva szedegette ki arcából a kaktusz tüskéit, amelyek átmenetileg tiszteletbeli sündisznóvá változtatták az arcát. A "műtét" után alig látott hozzá a romok eltakarításához, amikor már csikordult az ajtó az előszobában, és Pisti meghallotta Hugi csengő hangját. - Most lesz ne mulass! - vakarta meg a kobakját. - Ráadásul mégis anyunak lett igaza...
Feladat: Szófogadó volt-e Pisti? Hányszor szegte meg a tilalmat? Hányszor lett baja a tilalom megszegéséből? Érdemes-e az ilyen tilalmat megtartani? Miért? Feleljetek a kérdésekre!
Ezek a tilalmak is olyanok, amelyek sok-sok tapasztalat alapján születtek meg! A felnőttek tapasztalata a közmondásokban is megfogalmazódik. Például:
"Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik."
Most kinek fogadjak szót?
Eddig olyan eseteket beszéltünk meg, amelyekben érdemes volt szót fogadni, mert hasznos volt az engedelmesség: magadnak, családodnak lett volna kára abból, ha nem teljesíted, amit tőled kérnek.
Vannak olyan esetek is, amikor nem tanácsos engedelmeskedni. Becsületességed, lelkiismereted színe előtt kell megfontolni, hogy megteszed-e, amit neked mondanak. Gondoljátok meg:
Gyakori dolog barátok, osztálytársak között, hogy belelovalják, beleugratják egymást meggondolatlan butaságokba. Biztos te is találkoztál már ilyen beszéddel életedben:
- Nem is mered megtenni! Gyáva vagy!
- Na, próbáld ki, mutasd meg, hogy nem csak szájhős vagy!
Az ilyen és hasonló mondatok aztán megtermik az önérzeteskedő "Majd én megmutatom..." viselkedést. A következmény pedig legtöbbször szánalmas. A hősről" kiderül, hogy kárt okozott másnak vagy magának. Kiderül az is, hogy nem is hősi tett, amit véghezvitt, hanem egyenesen hibás, káros cselekedet.
Legtöbbször a büntetés sem marad el, amit egyedül a tettesnek kell elviselni, mert a felbujtó ártatlankodva a háttérbe vonul... Gondolkozz egy kicsit, és írj le egy ilyen esetet, ami veled vagy környezetedben történt meg!
Ugyancsak barátok között történt meg a következő eset.
Csabi és Tomi elsős koruktól jártak egy osztályba. Az osztálytársi kapcsolat lassan barátsággá alakult. Sokat játszottak, tanultak, kirándultak együtt. Mire negyedik osztályosok lettek, már jól ismerték egymás családját, sőt a családtagok szokásit, hobbyjait is. Csabi nagyon szerette a bélyegeket. Szorgalmasan gyűjtögette s a nagyapjától tanul szakértelemmel rendezgette albumaiba. Ám szenvedélyével nem volt egyedül. Tomi bátyja is bélyeggyűjtő volt. Ez aztán lehetővé tette a csereberét, a kölcsönös gyönyörködést a tarka sorozatokban.
Egyik ilyen alkalommal Csabi felfedezett egy olyan bélyeget, amelyet már régen szeretett volna megszerezni. Egyik érdekes sorozatából hiányzott. Ám kérni sem merte a nagy fiútól, tudta ugyanis, hogy külön vannak a cserére szánt bélyegek. Így csak barátjának Tominak mondta el vágyát. Aztán feledésbe merült a dolog. Ám néhány nap múlva Csabi szinte követelte Tomitól, hogy szerezze meg neki azt a bélyeget. Ilyeneket mondott neki: ha igazán barátom vagy, megszerzed. Meg, ha te kéred, biztos, hogy megkapod. Tomi féltette barátságukat. Sajnos, jobban, mint a becsületét... Ezért hát másnap délután kiemelte bátyja albumából a kívánt bélyeget, és sietett vele barátjához. Csabi nagyon örült, és azt mondta: "Most már tudom, hogy igazi barát vagy!"
Az este gyorsan elközelgett. Tomi hazament. Már az úton rossz érzés vett rajta erőt. Gondolkodott a történteken. Mit szól hozzá majd a testvére, ha kiderül? Megrémült attól a gondolattól, hogy ő most más kedvéért képes volt lopni. Meglopta a saját testvérét! Miért is volt annyira befolyásolható? Meg Csabi is hogy kérhetett tőle ilyet?... S azt mondta, hogy igaz barát... Akarhat-e az igazi barát rosszat a barátságért? Tomi fejében szinte egymást kergették a gondolatok. Otthonához közeledve egyre tanácstalanabb lett. Szerette volna kitörölni életéből ezt a délutánt. Most mitévő legyen? A sírás fojtogatta, s szíve is nyugtalanul vert. Végre hazaért. Úgy képzelte el, hogy bemegy a szobájába észrevétlenül, s töri a fejét a megoldáson. Terve meghiúsult. A kapuban édesanyjával futott össze, aki akkor ért haza a boltból. - Hát téged mi lelt? Hisz földig lóg az orrod! - mondta anyu viccesen. Persze közben Tomi gondterhelt arcát fürkészte. Tomi intett, hogy majd bent elmondja. Érezte, hogy nem bír anyu szemébe nézni, s a füle tövéig elpirult. Odabenn édesanyja biztató szavára kiöntötte szíve bánatát. Ketten együtt keresték meg a megoldást. A bélyeg rövidesen visszakerült a helyére. Bátyó nem is vette észre. Ám Csaba és Tomi alapos leckét kapott a barátságból, őszinteségből szófogadásból. Hasznukra is vált.
Tomi megtanulta, hogy nem szabad engedelmeskednie, "szót fogadnia", ha barátja olyasmit kér tőle, amit nem tud jó lelkiismerettel megtenni.
Gondold meg, hogy kinek fogadsz szót! Sajnos, nem minden felnőtt szavára hallgathatsz... Amiről érzed, tudod, hogy rossz, más kedvéért se tedd meg!
Ezt a jutalmat, a jó lelkiismeret békéjét, csak magad szerezheted meg magadnak!
Akkor is, ha a külvilág tudomást sem szerez arról, amit tettél, vagy ha ismeri is tettedet, nem siet jutalommal kedveskedni neked. Éppen ezért nagyon értékes dolog a tiszta lelkiismeret! Érdemes törekedni rá, fáradozni érte!
2. A másoktól kapott jutalomnak sok fajtája van:
- Lehet egy simogatás, vagy mosoly is jutalom.
- Lehet valamilyen tárgy vagy könyv is jutalom.
- Lehet esetleg pénz is a jutalom, stb.
Mint mindennél, a jutalomnál is vannak túlzások. Van úgy, hogy apró dolgokért is adnak jutalmat engedékeny felnőttek, lágyszívű nevelők. Ez nem jó. A jutalmazott rövid idő után úgy érezheti, hogy csak akkor érdemes jót tenni, ha kap érte valamit.
Ezért sem jó, mert az ilyen gyerekben az a fontossági sorrend alakul ki, hogy első helyre kerül a kívülről kapott, - mondjuk így - külső jutalom. Háttérbe szorul a másik fajta, a belső jutalom. Az, amit a jótett után a nyugodt lelkiismeret ad az embernek.
A túlzott jutalmazás azért is káros, mert nehezebbé teszi a mindennapi kötelességteljesítést, az önzetlen segítséget, a közösségért végzett munkát.
Feladat: Tudsz-e példát mondani a túlzásba vitt jutalmazásra? Mit eredményezett?
Köztetek ne így legyen! Törekedjetek úgy élni, hogy gyakorta kiérdemeljétek a belső jutalmat: a tiszta lelkiismeret örömét, nyugalmát!
3. Minden jutalom hatással van arra,
- aki, adja;
- aki, kapja;
- aki tudomást szerez róla.
Vegyük sorra!
Aki adja, az biztos örül, hogy elismerheti valaki jótettét.
Aki kapja, az örül, hogy elismerték. Erőt, biztatást jelent további munkájához, segítéseihez.
Aki tudomást szerez róla, az is sokszor együtt örül a megjutalmazottal, de nem mindig.
Feladat: Ha ismerősöd. barátod jutalmat kapott, mit éreztél? Örültél vele? Őszintén? Irigykedtél rá? Bosszantott, mert igazságtalannak érezted?
Az a helyes, ha a megjutalmazott jócselekedet téged is arra buzdít, hogy tedd a jót, segíts ott, ahol tudsz, abban, amiben képes vagy segíteni! Valahogy úgy, ahogy a költőnő írja:
A harmadik
(részlet)
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelességed.
Mást mond a jog,
S mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a SZERETET!
Túrmezei Erzsébet
Házi feladat: Olvassátok el Móra Ferenc: A szánkó c. elbeszélését! Rajzoljatok le egy jelenetet a történetből!
#
A szánkó
Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.
Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fogyott el se keze, se lába, mint nekünk.
Legkülönb mulatság mégiscsak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőr vánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.
Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.
- Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró fiai.
Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni.
Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot?
- Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta félősen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig!
Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát:
- Mást nem kívánnál, te kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied.
Pali még jobban rákiáltott:
- Örülj, hogy húzhatod. Gyí, Szellőm, gyí Bogár!
Összenéztünk Jánoskával s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát.
Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket.
Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:
- Jánoska, van egy hatosod?
- Volt tavaly, de labdát vettem rajta.
- Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.
Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra. Jánoska meg eladta a labdáját, meg a márványgolyóit, meg a bicskáját a molnárinasnak.
Délután lementünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt erősít a láda két oldalára. Megvolt a szánkó.
Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de épp úgy csúszott.
Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.
Hanem az udvar kicsi volt.
Megegyeztünk. hogy kimegyünk a falu végér, ahol senki se lát. Közökön, zigzug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, Istenem, de jó lesz!
Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.
- Megállj, Ferkó - mondta Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az Isten hidege. Az öregasszony biztosan alszik.
Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.
Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.
- Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az öregasszony.
Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint; fölvágta tűzrevalónak a szánkót.
Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyibe egyszer sem ültünk bele.
A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér elolvadt róla. Az öregasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jólesik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jólesik jót tenni a szegényekkel.
Móra Ferenc
#
Így igazságos!
Házi feladatként elolvastátok a "Szánkó" c. elbeszélést. Válaszoljatok a következő kérdésekre!
- Milyen körülmények között élt Bíró Pali és Gyuri?
- Milyen körülmények között élt Ferkó és Favágó Jánoska?
- Milyen szánkót csináltatott Palinak és Gyurinak az apjuk?
- Hogyan készült el Ferkó és Jancsi Szánkója?
- Milyennek ismertétek meg a gazdag gyerekeket?
- Mi lett Ferkó és Jancsi szánkójának a sorsa?
- Mi lett a jószívű, szegény gyerekek jutalma?
- Te kihez szeretnél hasonlítani?
Megállapítottuk, hogy a jótettnek jutalom a következménye. Csakhogy az ember, akár felnőtt, akár gyerek, nemcsak jutalmat érdemlő jócselekedeteket visz végbe, hanem rosszat is tesz olykor.
A rossz, a helytelen tettel árt magának vagy másoknak.
Az is lehet, hogy környezetében tesz kárt, és ezzel a nagyobb közösség szenvedi meggondolatlanságának következményeit...
A szándékosan véghezvitt rossz cselekedet - bűn. A bűn pedig büntetést érdemel.
A büntetés sokféle lehet... Jöhet kívülről, felnőttektől, jöhet belülről, a lelkiismeret felől. (Egy biztos, minden bűn magában hordja a büntetést!) Előfordul, hogy azonnal jelentkezik, de lehet, hogy csak sokkal később ér utol... Lehet, hogy néha túlzónak, igazságtalannak érzed. De gondolhatod azt is, hogy valamelyik rosszaságodért nagyobb büntetést érdemeltél volna...
- Te miért kaptál már büntetést?
- Mit éreztél, amikor megbüntettek?
Bizony nem könnyű elismerni, hogy jogos a büntetés! Pedig ha azok, akik szeretnek, úgy látják, hogy megérdemelted, akkor az alighanem úgy is van!
Azon érdemes törni a fejed, hogyan tudnád máskor jobban tenni dolgaidat, hogy ne járjon érte büntetés.
A belső büntetés a lelkiismeret szava. Ebben az a jó, magad is érzed, hogy le kell szoktatnod magad a rosszról, még komoly fáradozás árán is.
Az önként vállalt büntetés hatásos. Úgy is nevezhetjük, hogy önnevelés. Figyelmeztet, emlékeztet a helyes tettre, hozzásegít a jóhoz.
#
Bűn és bűnhődés
Elbúcsúztam az egyetlen hozzátartozótól, aki ottmaradt még a frissen leszúrt fejfánál, hogy szegénységéből adhasson valamit a sírásóknak, aztán indultam kifelé, lassú lépésben, mintha még mindig a gyászkocsi előtt ballagnék.
Valahogy nem megy ilyenkor a sietés. Az idő megállt a süppedt hantok fölött. A délutáni szürkeség pedig közelebb hozza a távolvalót. A bukszusok és tuják fanyar illatú ágaikkal arcomba nyúltak.
Már jó ismerősök a betűk s nevek márványon a korhadó fejfákon. Mégis újra és újra el kell olvasnom őket.
Az egyik fordulónál, néhány kókadt orgonabokor mögül, félrebillent műkőszobor s két kisfiú meredt rám. Mindhárman idevalósiak. A javából. Ide, a külváros külvárosának legvégére. Olyanok a gyerekek, mint a törött kezű, ferde szobor, ami az embernek Fiát ábrázolná. Emberek fiai: kopottak, hét-nyolcévesek. Itt-ott már megkarcoltak, talán töröttek is. Errefelé "srácok" a nevük.
A nagyobbik hátrakapja maszatos kezét. Látom, virágot dugdos vézna háta megett. Azt is, hogy sírról szedte. A kisebbik az embernek fia csonka keze mellé húzódik. Ott keres menedéket, ahol valóban van, csak éppen nem tudja.
- A sírról szeditek?
A nagyobbik felé nyúlok, hogy arcát a délutáni szürkeségből kiemeljem, de úgy kapja el fejét, ahogy pofon elől szokta: állati gyorsasággal. Csak a sokszor rugdalt kutya tud így kitérni a lendülő láb elől.
- Mi lesz most gyerekek?
- Ne szóljon az őrnek - könyörög a kisebbik.
- Eladjátok?
A nagyobbik hevesen rázza a fejét. Érzem: ez a mozdulat belülről jön. De megint csak a kisebbik szól:
- Á! - s fény csillan a szemén.
- Akkor minek tépitek le? Mit csinálnátok, ha észrevennétek, hogy édesanyátok sírjáról gyerekek tépik a virágot?
Most a kisebbik húzza a vállát: nem válaszol. Végre a nagyobb is megszólal:
- Megbunyóznánk.
- Legalább őszinte vagy. Azért áruljátok el, minek téptétek le?
Egymásra néznek. Úgy emelgetik lábukat, mintha jégen állnának mezítláb.
- Nekem megmondhatjátok!
- Nem bánt? - mered rám a nyurgább.
- Hát bántalak?
- Nem mond meg az őrnek? - néz rám cipőgombszemével.
- Nem.
- Becsszó?
- Becsszó.
- Margit-napra visszük.
- Ki az a Margit?
Újra nagy csönd. A halottasház mellett koppan a lélekharang. A Duna felől jött és ráült a szél. Néhány levél fölperdült. Egyik a kisebbik vállára ült, aztán fölröppent és úgy szállt el, mint a lepke. A tornacipő torzók ide-oda topognak az avarban. Végre a kisebbik fiú kiböki, de a nagyobbra pislog:
- Anyunak.
Összeszorul a torkom és valami nedves fátyolon át látom őket.
- Anyátoknak visztek virágot... sírról? Nevenapjára éppen sírról loptok neki?
A pöttömnek legörbül a szája széle s a törött Jézuskézre dűlve hüppögi:
- Jancsi mondta.
Jancsi nagyot nyel. Alig tudja kinyögni:
- Kértünk Molnár úrtól, de nem adott, pedig mennyi virágja van a kertben!
- Miért nem spóroltatok?
- Miből? - csudálkozik rám Jancsi.
Ez igaz. Miből? "Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot", jut eszembe a francia királyné. Ugyan miből?
- Gyorsan dugjátok vissza ezeket a virágokat! - keseredem rájuk, meg az egész világra.
- Jancsi tétován dugdossa vissza a letépett szárakat. A kicsi is segít. Szép kis kupacot lapogat köréjük maszatos kezével. Zsebemben kotorok. Alig tudom rendbe szedni a szavakat.
- Itt van. Ezen vegyetek pár szálat édesanyátoknak.
Csak néznek.
- Itt van, na, kimentek a kispiacra és ott vehettek.
Jancsi tétován nyúl a kezem felé. Aztán elveszi s lódulnak is.
Nézek utánuk, mint aki mélységbe bámul és fogódzkodnia kell, hogy ne szédüljön.
Jancsi a nagyútról visszafordul. Szó nélkül, lesunnyadt fejjel jön. Visszafelé. Mikor elibem áll és rám néz, inkább érzem, mint látom, hogy könnyes a szeme. A megtöppedt árnyak ott kavarognak a dudvák és lyukas harisnyája körül.
- Üssön pofon.
- De...
- Üssön pofon!
Mégis jól hallottam...
- Miért üsselek pofon?
- Csak! Üssön pofon!
Valami elzsibbadt bennem. Érzem, a legnagyobb jót tenném vele, de nem tudom megütni.
- Nem ütlek pofon, Jancsi, eridj szépen haza.
Várt egy szemrebbenést, aztán sarkonfordult és belegázolt a sírok között a gazba. A kisebbik ott várta az út végén.
Aztán mentek. A temetőkapu felé. Én lassan utánuk. Még láttam, hogy a temetőkapu előtt megálltak és valamit beszéltek. Én is megálltam. Kis alakjukat szívta befelé az alkonyat.
A kisebbik egyszer csak felágaskodott és pofon ütötte a nagyobbat. Hallottam? Nem -, éreztem a csattanását. Egészen legbelül.
Vártam.
Jancsi mintha bólintott volna öccse felé. Pillanatig álltak még, aztán szorosan egymás mellett kifordultak a kapun.
Gyökössy Endre
Otthon gondoljátok meg, és írjátok le, milyen büntetést adnátok magatoknak a következő esetekben:
1. Ha valamiért hazudtál szüleidnek?
2. Ha szándékosan kárt okoztál?
3. Ha véletlenül okoztál kárt?
4. Ha elvetted engedély nélkül anyu vagy apu holmiját?
5. Ha kérdezés nélkül vittél el pénzt otthonról?
6. Ha kötelességed nem teljesítetted a tanulásban?
Ne feledd! Az önnevelés a legbiztosabb útja az újabb büntetések elkerülésének, mert segít helyesen viselkedni.
Goethe, a nagy német költő, az önnevelésről azt mondotta:
"Mindenki kezdje el magán, és talál elég megjavítandót!"
Bízom benned!
Szerinted hogyan könnyebb újrakezdeni a jóra való törekvést? Letöltött büntetés után, vagy ha elengednek belőle valamennyit?
Ne feledd! Ha nagylelkűek, jószívűek voltak a felnőttek a büntetéseddel kapcsolatban, neked is nagylelkűnek kell lenned a hibák kijavításában!
Azt is jó, ha tudod, hogy a büntetés elengedése nem gyengeség, engedékenység, hanem bizalom benned! Abban, hogy anélkül is változni alakulni fogsz.
"Aki a másik embert elítéli, az tévedhet, aki megbocsát neki, az sosem téved!" (Heinrich Waggerl)
A Hétfejű Tündér
Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik szemem jobbra nézett, hívtak emiatt kancsalnak, bandzsalnak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árokba nézőnek; tyúkmellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, harcsaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba.
Hát ilyen csúnya voltam.
Vagy tán még annál is csúnyább.
Úgy szégyenkeztem emiatt, ahogy még senki Rácpácegresen. És forrt bennem a düh, emésztett a méreg, rágtam magam, elöntött az epe. Miért vagyok én ilyen csúnya? Kiért? Miért? Mi végre? Ki végre?
Két zenész lakott a szomszédomban Rácpácegresen. Jobbról Rácegresi, balról Pácegresi. Rácegresi tudott furulyázni, Pácegresi nem.
Rácegresi azt mondta nekem:
- Csúnya vagy, csúnya vagy, de azért rád is süt a nap. Ha egyszer jó szíved lesz, el is felejted, hogy csúnya vagy. És meg is szépülsz tőle.
De én nem akartam jó lenni. Szép akartam lenni. Mérgelődtem, acsarkodtam, kardoskodtam, epéskedtem.
Pácegresi meg azt mondta:
- Olyan randa vagy, hogy nem lehet rád nézni. Téged elvarázsoltak. Ez a hétfejű szörny varázsolt el téged biztos, aki itt lakik Csodaországban. Azt kellene megölnöd.
- De amikor olyan szépen énekel - mondtam neki.
Pácegresi legyintett.
- Álnok ének az - mondta - Így csalja tőrbe az áldozatait.
Ez a hétfejű szörny vagy hétfejű sárkány, avagy hétfejű boszorka ott élt hozzánk közel. Mert Rácpácegres a Négyszögletű Kerek Erdő közepén van, s innen csak egy ugrás Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája, s a palota mögött meg rögtön kezdődik Csodaország. Ott lakott ez a hétfejű micsoda. És esténként gyönyörűen énekelt. Hét szólamban. Mind a hét szájával más szólamot. Hát ő varázsolt el engem. Őmiatta lettem ilyen rút. Na, megállj - gondoltam magamban. Elhatároztam, hogy megölöm.
- Ez az egyetlen lehetőség - helyesel Pácegresi, a zenész, aki annyira nem tudott furulyázni, hogy már nem is akart, a furulyája is tömör arany volt, lyuk se volt rajta.
Ettől kezdve mindennap edzettem, hogy legyőzhessem a hétfejű szörnyet. Hétfőn sárkánytejet ittam, kedden lándzsát szórtam, szerdán karddal hadakoztam, csütörtökön baloskával, pénteken péklapáttal, szombaton szablyával, vasárnap vassal vérrel, vencsellővel.
Meg is erősödtem hamar s egy éjszaka nekiindultam. Karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
-Megöllek, gonosz szörny, megöllek, elvarázslóm - ropogtattam a fogaim között.
A talpam alatt rídogáltak a füvek. Csak mentem: bimm-bumm. Mit nekem füvek! A fejem felett recsegtek, sírdogáltak a fák. Csak mentem: dimm-dömm. Mit nekem fák! Az ég sóhajtozott, a föld nyöszörgött. Csak mentem: zitty-zutty. Mit nekem ég, mit nekem föld!
Hajnaltájt értem Csodaországba, még alig-alig pirkadt. De rátaláltam a hétfejűre. Ott aludt egy eukaliptuszfa alatt, be volt hunyva mind a tizennégy szeme.
Nosza, nekiestem. Sutty, levágtam az első fejét - mintha egy húr pattant volna el, földtől holdig érő, megzengett a világ. Fölébredt persze, álmélkodva bámult rám tizenkét szemével. nem kíméltem, nyissz, levágtam a második fejét is! Illatok szabadultak el ekkor, kikerics, fodormenta, kakukkfű, orgona és nárcisz illata. Felém nyúlt, meg akart fogni. De nem hagytam magam. Dolgoztam keményen a karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel vencsellővel.
Lehullt a harmadik feje is - források, csermelyek bugyogtak fel egy pillanatra.
A negyedik is - aranyhajfonatok libbentek, s tűntek el a fák közt.
Az ötödik is - felcsilingeltek s elhaltak szánhúzó lovak téli csengettyűi.
A hatodikat nagyon féltette, húzta, óvta, de nem menekült. Lenyisszantottam. Harang szólalt meg akkor, sok békességes harang. Egyre halkabban, egyre halkabban...
De akkor, jaj, elkapott! Szorosan magához ölelt, mozdulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hallottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp - dobogott a szíve. És azt kérdezte tőlem:
- Mit vétettem én neked, ember fia?
- Megölhetsz - mondtam neki -, szétroppanthatsz. De akkor is jól tettem, amit tettem, mert ilyen csúnyává varázsoltál. Én vagyok a legcsúnyább ember a földön.
Fölpillantottam, megláttam a szemét. Fénylett a szeme, mint szép távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége - ilyen volt az arca.
- Te bolond, te bolond - mondta kedvesen.
Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról, megcirógatott.
Ez nem öl meg engem. Ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is; te úristen, hat fejét levágtam!
Elengedett. A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú.
Térdre estem előtte.
- Nem érdemlem én ezt - mondtam neki -, változtass vissza rúttá. hiszen hat fejed levágtam. Jaj, csak visszaragaszthatnám!
Rázta a fejét, hogy nem lehet. Mosolygott.
Ekkor kelt föl a nap, rásütött. Akkor jöttem rá, hogy hiszen a Hétfejű Tündért akartam megölni, a világ legjóságosabb tündérét. Balga ésszel hat fejét levágtam.
Mi lesz, ha ez az egy feje is elvész?
- Engedd meg, hogy a testőröd legyek, engedd meg, hogy őrizzelek - mondtam neki.
Bólintott.
Soha többé nem mentem vissza Rácpácegresre, ott maradtam a tündért vigyázni.
Őrzöm őt ma is, lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
Ne is próbáljatok rossz szándékkal közeledni hozzá! Nem engedhetem bántani.
Mert egy bolond levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel,vencsellővel. És szeretettel.
Lázár Ervin
3. Elengedték büntetésem...
Mindig nagyon várom a péntek délutánt! A hétfői feladatokat szombat délelőtt végzem el. Így a péntek délután a játéké lehet! Már előre elhatároztuk barátaimmal, hogy kerékpározni megyünk a Városligetbe.
Anyutól még reggel elkéredzkedtem.
- Ha nem esik az eső, elmehetsz - mondta.
Siettem haza az iskolából. Bizony bosszankodva néztem a szürke égboltot, s csak abban bíztam, hogy indulásomig nem ér haza édesanya.
Amikor barátaimmal a megbeszélt helyen találkoztunk, apró, de sűrű cseppekben hullott az őszi eső.
- Ez még nem komoly csapadék! - nyugtattam meg megszólaló lelkiismeretemet, s szorgalmasan róttuk a köröket.
Lassítás, fékezés, gyorsulási próba, "kacskaringós" kerekezés, egykezes kormányzás és még sok minden szerepelt játékunk listáján. Sajnos, a kergetősdit is megengedtük magunknak. No, ez volt, amit végképp nem kellett volna! Egy rossz mozdulat, megcsúszás az egyre vizesebb aszfalton, összeütközés és puff! Esés lett a vége...
Szerencsére mi kisebb zúzódásokkal megúsztuk, bár erősen sajgott a térdem. No, de a kerékpárom! Az első kerék érdekes nyolcas formát vett fel. A dzsekim, a farmernadrágom csupa sár! Sajnos, a játéknak vége. Haza kell mennem. Mindjárt eszembe jutott anyu intelme. Bántott, hogy nem fogadtam szót. Szégyelltem sáros holmimat, és szomorú voltam a kerékpárom miatt is. Éreztem, hogy büntetést érdemelnék. Mégis siettem - amennyire az egyre jobban fájó térdem engedte -, mert tudtam, hogy szüleimtől remélhetem a segítséget is... Izgatottan léptem be az előszobába, ahol édesanya fogadott...
(Folytasd a történetet a címnek megfelelően! Lehet többféle megoldás is.)
EGYÜTT ÉLÜNK
Sokfélék vagyunk
Körülöttünk különböző emberek, növények, állatok élnek. Most gondolj arra, hogy amikor az egyikkel-másikkal találkoztál
- talán nehezen ment neki valami?
- talán kicsúfolták?
- bajban volt?
- kellemetlen esetleg veszélyes volt számodra?
- elhúzódtál, féltél tőle?
A Föld gyermekei
Egy afrikai gyerek,
egy szerb gyerek,
egy magyar gyerek,
egy cigány gyerek
játék közben az agyagba
nyomták a kezüket.
Most gyere, és mondd meg,
melyik kéz kié!
Morgó Medve és a kiscica
Macóka szomszédságában egy nagy morcos, mogorva medve lakott, úgy hívták, dr. Morgó Medve. Macóka pedig, hacsak tehette elkerülte. Dr. Morgó magas sövénykerítést húzott a maga és Macóka kertje közé, úgyhogy nyáron, mikor mindketten kertjükben üldögéltek, nem is láthatták egymást. Macóka ugyan mindig megtudta, ha Morgó Medve a kertjében járt, mert ilyenkor szüntelenül zsörtölődött, morgolódott magában. Ha gödröt ásott egy új bokornak, Macóka hallotta, hogy ilyen szavakkal vágja ásóját a földbe:
- Nesze! Nesze! Majd én megtanítalak!
Ha egy öreg fát vágott ki, azzal is így bánt. Minden fejszecsapásra így dörmögött:
- Nesze! Nesze neked, te vén fa!
Mintha mindent, de mindent keserűen gyűlölt volna. Nem csoda, ha Macóka elkerülte, amilyen messzire csak tudta.
Egy téli estén aztán, már úgy karácsony felé, a szürke ég lassan feketébe borult, és megindult a havazás. Macóka a városban járt, bevásárolt karácsonyra. Fújt a szél, süvöltött a távíródrótok között. A fák erre-arra hajlongtak, és lerázták a csupasz ágaikra telepedő hópelyheket. Macóka a csomagokat szorongatta a hófúvásban, és szedte kis lábait, ahogy csak tudta. Elment Morgó úr háza előtt, bekukkantott a fényesen kivilágított ablakon, és látta, hogy a rusnya nagy medve ott melengeti kövér talpát a kandalló ropogó tüzénél.
Igaza is van, gondolta, bolond, aki kinn mászkál ilyen kegyetlen hideg éjszaka. Besietett a kis kerti úton, és nemsokára ő is a szobájában üldögélt, és kis talpát melengette a kandallója ropogó tüzénél. Aztán kényelmesen elnyújtózott a pamlagon. De egyszerre csak felfigyelt. Odakintről a szél süvítésén át is jól hallatszott egy szánalmas hangocska. Segítségért kiáltott ez a hang.
- Mjau! Mjau!
Fülelt és fülelt.
A szél egy pillanatra alábbhagyott, és most tisztábban hallotta a kiáltást:
- Mjau! Mjau!
Egy kiscica lesz, gondolta magában. Biztos eltévedt és elkapta a vihar.
- Mjau! Mjau!
Most már biztos volt benne. Feltápászkodott kényelmes pamlagáról, felhúzta prémes csizmáját és télikabátját. Kiment. A hóesés már elállt, de olyan vadul vágott a szél, hogy fogai összekocódtak, és fájdalmasan bizsergett a füle hegye.
- Cicus! Cicus! - kiáltotta, és fürkészve meredt a sötétbe.
- Mjau! Mjau! - hallotta a magas kerítés felől. Sebesen átgázolt a mély havon.
- Mjau! Mjau!
A kerítés tövéhez ért, és körülnézett, de sehol sem találta a kiscicát.
- Mjau! Mjau!
Most már rájött, hogy a kerítés túlfeléről jön a hang, dr. Morgó Medve kertjéből. Pillanatig sem habozott, tudta, mit kell tennie.
- Morgó úr! - kiáltott torkaszakadtából. Hangja a szél süvítésén is áthatott. Morgó Medve biztosan meghallotta. De válasz nem jött, és mert a baj nem jár egyedül, újra eleredt a hó.
- Mjau! Mjau!
Macóka továbbra is kiáltozott, hívta szomszédját, és felkapaszkodott a kerítésre. Átlesett fölötte, s látta dr. Morgó kivilágított ablakát. A szomszéd még mindig ott melengette nagy, kövér talpát a kandallónál.
- Mjau! Mjau!
Most odapillantott, és látta, valami mozog a szomszéd almafája alatt.
- Morgó úúúr! - Macóka akkorát kiáltott, amekkora a torkán kifért. Látta, hogy Morgó dühösen feltápászkodik, az ablakhoz cammog, egy rántással kinyitja, kidugja a fejét, és kiüvölt:
- Mit akar? Hogy merészel ilyen késő éjszaka zavarni, maga hulligán?!
- Egy eltévedt kiscica van a kertjében, és halálra fagy! - kiáltott Macó. - Innen látom, már nyakig betemette a hó! Ott van az almafája alatt.
- No és, mit csináljak vele? - vágta oda Morgó nyersen. - Nem ácsoroghatok itt egész éjjel, hogy magával csevegjek! Halálra fázom.
- Csak a kiscicáért mondom - könyörgött Macóka, és kétségbeesetten kapaszkodott a kerítés tetejébe. - Nem lenne szíves szegény jószágot bevinni, és egy kis meleg tejet adni neki?
- Mjau! Mjau!
- Hallja szegénykét? Nem esik meg a szíve rajta? Egyre jobban havazik, nemsokára betemeti!
- No és, nem az én hibám - dörmögte Morgó Medve. - Én tehetek róla, hogy havazik? Jóccakát!
- Akkor hadd menjek át a kertjébe, én magamhoz veszem - kérlelte Macóka, és egyik lábát már át is tette a kerítés fölött.
- Egy tapodtat sem az én kertemben! - förmedt rá Morgó. És lesz szíves leszállni a kerítésemről ebben a pillanatban, különben lelövöm!
- De szegény kiscica...
- Hallotta mit mondtam? - üvöltötte Morgó, és felkapta puskáját. - Le a kerítésemről! Leszaggatja az örökzöldemet!
Macóka belátta, hiába könyörög szívtelen szomszédjának. Visszamászott hát, és lehuppant saját kertjébe. A hó nagy, kerengő pihékben hullt, és vastag, fehér takaróba burkolt mindent.
- Mjau! Mjau!
Kesztyűs kezét összeütögette kissé, hogy melengesse elgémberedett ujjait, és törni kezdte a fejét, hogy is segíthetne a bajba jutott kiscicán. Hirtelen eszébe jutott, hogy az egerek még tavasszal egy lyukat ástak a kerítés tövében. Megkereste, és félrekotorta mancsával a havat. Kicsi volt a lyuk, de arra elég, hogy egy kiscica átbújhasson rajta!
- Cicus! Cicus! Hallasz engem?
- Mjau!
- Cicuskám! Gyere, ha tudsz, ide a kerítéshez, a lyukhoz! Nézd csak, ide! Átdugom a kezem, hogy mutassam az utat. Nézd integetek! Gyere ügyesen errefelé!
- Mjau! - A nyávogás egyre halkult, mintha a keserves hideg és a hó terhe ránehezedett volna. De nem olyan cica volt, aki egykönnyen feladja, Macóka hallotta, hogy liheg és prüszköl, amint előre verekszi magát a hóban. Valóban úgy látszott, hogy a szegény pára hamarosan elér a kezébe. De jaj, apró lehetett a kis jószág, alig egyhetes. Egyre jobban bágyadtak a mozdulatai aztán csend lett.
- Cicus! Cicus! Ne hagyd el magad! Csak egy kicsit még! Tarts ki egy kicsit!
De a hó egyre síribb pelyhekben zúdult le a kertre. Még egy utolsó suttogó "mjaut" lehetett hallani. Aztán csend lett, csak a szél süvített.
Macóka még szólongatta a cicát, de nem jött felelet. Az üvöltő szél rázta az ágakat, a vihar még vadabbul dühöngött. Szegény Macókát magát is fehér takaróba bugyolálta a hó, amíg a kerítés tövében kuporgott. Egész testében reszketett, és érezte, megfagy, moccanni sem tud, ha nem megy be tüstént a melegre.
Felegyenesedett hát, szomorúan leverte magáról a hópelyheket, átgázolt a mély havon, és visszatért jó meleg szobájába. Melegvizes palackot készített, levetkőzött, és ágyába bújt. De akármilyen finom is volt hat gyapjútakaró alatt, lábánál a melegvizes palackkal elnyújtózni, csak nem jött szemére az álom. A szél süvített, és az ablaktáblákhoz csapkodta a hópelyheket. Fülelte, hogy recseg-ropog az ajtó minden eresztékében, és egyre a Morgó Medve kertjébe tévedt kiscicán járt az esze. És újra meg újra megfogadta, hogy holnap bejárja a várost, és mindenkinek elmondja, mit művelt Morgó Medve. És majd összeülnek, és példás büntetést gondolnak ki neki.
Lassan-lassan elnyomta az álom. Mikor reggel kinyitotta a szemét, látta, hogy elállt már a vihar. Szép csendes idő volt, még napkelte előtt. Macó kikecmergett az ágyból, belebújt meleg télikabátjába és szőrcsizmájába, és kiment a kertbe. Térdig gázolt a hóban. A kerítéshez ment, és óvatosan mászott fel rajta, mint éjszaka. A tetejéről átlesett az almafához, ahol tegnap a kiscica feküdt, de most nem látott semmit, csak lábnyomokat az almafától Morgó Medve házának hátsó bejáratáig. Jókora lábnyomok voltak, aligha a cicától eredtek. Macó nesztelenül átlépett a kerítés tetején, és lehuppant Morgó kertjében. Lábujjhegyen körüljárta a házat, végül a túloldalon a hálószobához ért.
Odanyomta orrát a fagyott ablaküveghez, és bekukucskált. Morgó Medve hatalmas termetével békésen szundított a pamlagon. Előtte a padlón egy üres kistányér és egy ugyancsak üres tejesüveg. A tányér és az üveg mellett egy kis ágyacska, és benne finom gyapjútakarók alatt a kiscica aludta az igazak álmát.
Macóka szívét olyan melegség járta át e látványra, hogy ahhoz hasonlót soha nem érzett életében. Csendben visszamászott a saját kertjébe, és a havat gázolva így dünnyögött:
-Morgó Medve nem is olyan rossz mackó, mint gondoltam. Igazában nem is ismerem, nem tudok róla semmit. Egyszer beszélgetnem kellene vele. Meghívom teára!
================================================================
"...gyors ítélet nem jár biztosan." (Szophoklész)
"Ne mondj senki részegesnek, hátha tegnap leszokott az ivásról..."
(Kempis Tamás: Krisztus követése)
================================================================
Az ismeretlen ismerős
Laciék környékén nagy volt a sürgés-forgás. A tavasz meleg mindenkit kicsalt a kertekbe, az utcára. Felnőttek, gyerekek nagy örömmel üdvözölték egymást, mintha régen találkoztak volna. Pedig csak az enyhe tavaszi szél, a szikrázó napsütés és a zöldülő természet miatt látták új színben a világot és egymást.
Ilyenkor a tenniakarás túlcsordul az emberben, s nem nehéz megragadni a szerszámot. Laciék is nagy buzgalommal tisztogatták a kertet és az utcát. Egy idő múlva a gyerekek csapatokba verődve kóboroltak végig a kertsoron, és izgatottan beszélgettek az új évszak várható örömeiről. Az egyik kerítésnél Laci hirtelen megállt, és az elhanyagoltnak látszó kertre bökött:
- Úgy látszik, itt téli álmát alussza még a gazda!
Imre, aki ebben az irányban lakott, elgondolkodva nézett befelé a házra:
- Azt hiszem, egy idős néni lakik itt. A múltkor sokáig csengetett valaki, de senki nem nyitotta ki a kaput...
Laci kalandra vágyón vágott bele:
- Mi is csöngessünk be! Majd kiderül, hogy van-e itthon valaki.
Mindannyian helyeselték a dolgot, aztán fojtott csöndben várták mi sül ki belőle.
Úgy látszik, ők szerencsésebbek voltak, mint a múltkori idegen, mert három-négy csöngetés után kinyílt a ház ajtaja, és egy botra támaszkodó néni nézett ki rajta. Köszöntek neki, és ha már így alakult, Imre megkérdezte tőle, hogy van. A néni, aki azt hitte, hogy csak bosszantani akarják, mérgesen válaszolta:
- Most jöttem ki a kórházból, és ugráltattok. Szégyelljétek magatokat! - azzal becsukta az ajtót.
- Hát, ez a néni nemigen fogja a botjával felásni a kertet - mondta az egyik gyerek Lacira nézve.
- Ez igazságtalanság! Miért szid bennünket, mikor mi nem is tudtuk, van-e itthon valaki?
- Azért nem egészen úgy néztünk ki, mint akik éppen segítségnek jelentkeztek - mondta egy másik gyerek. Laci, aki érezte, hogy csöngős ügyben ő a fő hibás, kapott a szón:
- Tudjátok, mit? Tényleg segítsünk neki! Kérjük el anyuéktól a gereblyéket, és kérdezzük meg a nénit, hogy rendbetehetjük-e a kertjét. Akkor fog aztán majd csodálkozni!
A gyerekek lelkesen helyeselték az újabb ötletet is. Felkerekedtek, és nemsokára kerti szerszámokkal felfegyverkezve álltak ismét a néni kapuja előtt. A mostani csöngetésre is nagy nehezen kinyílt az ajtó, és mielőtt a néni bármit is mondhatott volna, Laci gyorsan eldarálta, hogy segítenének fölgereblyézni, kitisztítani a kertet, mert a néni beteg és nem tudja megcsinálni.
Az idős asszony néhány pillanatig némán nézte a csillogó szemű társaságot. Nagyon meghatotta a gyerekek buzgósága. Mivel valóban nem volt senki, rendbe tegye a kertjét, örömmel fogadta ajánlkozásukat.
A kis csapat pedig, mint mikor a méhek megszállnak egy virágzó akácfát, úgy rajzott be, és állt neki a munkának. Vidám délelőtt volt. Minden szemetet, száraz levelet, ágat egy kupacba hordtak.
Ebédtájban Imre és Laci anyukája is eljött megnézni, mit műveltek a csemeték. Öröm volt nézni a kipirult arcú, vidáman csivitelő, de farkaséhes társaságot.
Az anyukák megbeszélték a nénivel, hogy időnként bevásárolnak neki, és egy-két hivatalos dolgot is elintéznek helyette.
Így hát megszerveződött a segítő csapat, akiknek munkáját a néni saját készítésű, finom lekvárral viszonozta.
Nem is maradt attól kezdve a környéken elhanyagolt porta, nem volt magára hagyott beteg és idős ember. Úgy érezte mindenki, hogy már az utcájába érkezve is otthon van.
A: Dél-Amerika nagy városaiban sokan szenvednek. A külvárosokban szinte mindenki hajléktalan vagy ideiglenes bódékban húzza meg magát.
B: A Földközi-tenger öbleiben luxushajókat ringat a tenger. A parton kényelmes és igen drága szállodák sora áll.
C: Afrika falvaiban gyakori az éhezés. A gyerekeknek sem jut tiszta ivóvíz. Így nem lehet egészségesen élni.
D: Indiában is segítségre van szükség. Kevés az iskola, nagy a szegénység, a legyengült embereket járványos betegségek gyötrik.
Amíg oly sokan szenvednek körülöttünk és a különböző földrészeken, miért vásárolnak a gazdagok luxushajókat, autókat, szállodákat? Ezt a kérdést mindenki meg tudja érteni, de a helyes választ sokszor csak a gyerekek tudják: Segítenünk kell!
Feladat: Keressétek meg a rajzok párját a fényképek között! Ki hol segít? Kérdezzétek meg szüleiteket is, hogy az egyes országok melyik földrészen találhatók! Milyen gondokról és megoldásokról hallottatok?
1: Ursula és Sabrina Ausztriában születtek, de Zimbabwéban és Ugandában dolgoznak. Segítettek megszervezni és felépíteni iskolákat. Szabás-varrást és földművelést is tanítanak, hogy az egyszerű emberek is munkához jussanak.
2: A Harmadik Világ Alapítvány (cím: 1163 Budapest, Gordonka u. 7.) egy gujarati iskolahálózatot támogat. Az iskolákat Cedric Prakash szervezte indiai árva gyerekek számára. Nagy segítséget jelentenek a Magyarországról jövő adományok.
3: Az is segít, aki felszólal, elmondja, hol és hogyan segíthetünk. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyűlésen több képviselő elmondta, hogy a szegény országok sokszor segítették már a gazdag országokat, mégis most nekik kell rengeteg pénzt visszafizetniük azért, mert a gazdagoktól kölcsönöket kaptak. Ezeket a terheket nem bírják a szegény államok elviselni, a lakosság többsége nyomorban él.
4: Heinz és Erico német, román és magyar fiataloknak számolnak be Brazíliai közösségekben szerzett tapasztalataikról. Brazíliában családtervezést és egészségügyi ismereteket is tanítanak.
5: Imre és barátai Erdélybe, Romániába szoktak utazni, Tamás és barátai pedig a Vajdaságba, Kis-Jugoszláviába. Mindannyian használt, de jó állapotban lévő, magyar nyelvű könyveket visznek hátizsákjukban, hogy az ott élő magyarok részesedjenek anyanyelvük írott kincseiből. Mivel az ottani embereknek nagyon alacsony a fizetésük, hasznos dolgokat is eljuttatnak a rászorultaknak: ruhát, cipőt, tartós élelmiszert, gyógyszert, szerszámokat.
KÖTELESSÉGEINK - AZ ERKÖLCSI PARANCSOK
Három fej kukorica
Mostanában már én is azt mondanám: hogy három cső kukorica, de leírni nem írom így, mert amikor ez az eset megtörtént, a kukoricának még feje volt, és nem csöve, ami nincs ma sem, mert a cső belül többnyire üres, nem is beszélve arról, hogy fej mindenesetre előbb volt a világon, mint cső. Az hogy, van cső, amelyik nem üres, és van fej, amelyik...
Szóval ezt hagyjuk...! Végeredményben, ha a csőben van valami, már alig cső, és ha a fejben nincs semmi, már egyáltalán nem fej.
Maradjunk tehát a fejnél, és térjünk a tárgyra.
Térjünk a három fej kukoricára, mely mostanában jutott eszembe egy szem piros paradicsommal kapcsolatban. A paradicsom vidáman piroslott egymagában egy kis elhagyatott mezei kertben, és amikor leakartam szakítani - mert nagyon szomjas voltam -, szinte megégette a kezem, és nem szakítottam le. Nem bizony, mert abban a pillanatban már három fej kukoricát láttam a helyén, érdesen és leszakíthatatlanul.
- Mért nem veszed le? - kérdezte barátom.
- Meleg - mondtam fanyarul -, úgy megmelegedett ebben a forróságban, hogy még szomjasabb leszek tőle.
Barátom ezek után leszakította és megette, de neki nem volt három fej kukoricája. Lehet, hogy mása volt, de kukoricája nem volt, s ezért a paradicsomot megette. Ez a barátom - egyébként jeles madarász - akinek fele életét a madarak töltik ki, ezért könnyű szívű és jó ember. Ilyenkor bújja a rétet, a nádast, meggyűrűzi a madárfiókákat, hogy tudni lehessen: merre és meddig vándorol a gólya, a kócsag vagy - mondjuk - a barázdabillegető. És mindezt "hivatalból" teszi, még meg is fizetik érte. Megfizetik örömét, tudományos kalandozását. Ebből látszik, hogy barátom nemcsak jó ember, de okos ember is, ami együtt ritkaság.
Mellesleg - az a paradicsom valóban meleg volt, mert tikkadt aszály aszalta zörgősre a mezőket, és mi a szomjúságtól fuldokolva kerestünk vizet, de hiába. Lehet, hogy ez a lázas állapot is hozzájárult, de amikor kinyújtottam a kezem, hogy leszakítsam az árva paradicsomot, egy hang megszólalt mellettem:
- Te dolgoztál érte?
És elkaptam a kezem, mintha megégettem volna.
*
A madarakat - különben - már apám is szerette. Neki galambjai voltak, s amikor városba kerültünk, jöttek a galambok is új lakásunk padlására. Egyelőre még fogságba, hogy szokják a helyet, és fiaik legyenek; mert a madár - nagyon okosan - a fiaihoz és környezetéhez ragaszkodik elsősorban, és csak azután a barátaihoz.
Élelmüket azonban venni kellett, és apám sokszor panaszkodott ezért, mert gyerek és galamb szépen akad a ház körül, pénz azonban csak úgy futólag. Ez adta a gondolatot egyszer, amikor az erdőből hazafelé mentem madarászásból, hogy három fej kukoricát "magamhoz emeljek". Csendes, magányos nyári alkony volt. A lágyan lengő kukoricalevelek árnyékában a tücskök már hangolni kezdték hegedűjüket, amikor egyszerűen letörtem a három fej kukoricát, s este hazaérkezve diadalmasan a család asztalára tettem.
- A galamboknak - mondtam, és vártam a dicséretet.
- Hol kaptad? - kérdezte apám és rám nézett.
- A mezőn - mondtam bizonytalanul, és a dicséretvárás biztonságos tornya ijedten megingott.
- Kitől?
- Ott volt a... ott sok volt... az a...
- Loptad?
- Elhoztam... a galamboknak!
- Te dolgoztál érte?
Az asztal felett hideg csend lett.
- Visszaviszed oda, ahonnét hoztad!
- Igen... majd... - és kinéztem az ablakon, mert akkor fekete este volt már.
- Nem majd. Most! Azonnal!!
És én visszavittem a három fej, pedig az a kukoricaföld messze volt. Félelmetesen messze, túl a szőlőkön, túl a világosságon, túl mindenen.
Az út porában tompán puffant minden lépésem, és minden lépés azt mondta:
- Lop - tad... lop - tad...
Kukorica, krumpli, tarló, megint krumpli, megint répa, és én nem találtam azt a kukoricást, hát most hova tegyem ezt a három fejet? Ha megálltam árnyékok mozdultak a homályban, s a kukoricalevelek hidegen susogtak. A derengő homályban ismeretlen és titokzatos lett minden.
- Hova tegyem? Hova tegyem? Otthon már megették a vacsorát, és én itt egyedül. Otthon az asztalon meleg, békés világosság, én meg itt, mert...
- Mit keres itt?!! - zörrent rám a kukorica közül a csősz, és én megrogytam, és úgy éreztem, leszakad alattam a föld. Ellöktem magamtól a három fej kukoricát, és mint aki eszét vesztette, nekilódultam az útnak.
- Fogd meg!!
A többire már alig emlékszem. Valami kutya nyiff-nyaffolt mögöttem, minden pillanatban vártam a harapást, ezért oldalt ugrottam, be egy kukoricásba, és törve-zúzva vakon rohantam, amíg csak egy termetes tökre nem léptem. A tök és a világ kicsúszott alólam, s én elhasalva megadtam magam.
Jöjjön a csősz, jöhet a kutya, vigyenek börtönbe, haljak meg - nem bánom...
De nem jött senki és semmi. Csak a szívem dobogott fuldokló vágtában, s a kis tücskök húzogatták bánatos vonójukat üveghegedűjükön, és melegen fölém hajlottak a nyári csillagok.
*
Hát ezért nem szakítottam le azt a paradicsomot, pedig majd meghaltam érte - és ezért hazudtam a barátomnak, hogy nem kell, mert meleg.
Remélem, nem olvassa ezt a kis írást, mert barátom csak a madarakkal foglalkozik, akik nem tűnődnek azon, hogy a kukorica cső-e vagy fej, és - főleg!! - soha nem hazudnak.
Fekete István
A veszekedésnek csak vesztesei vannak.
Ha az ember bocsánatot kér, minden el van felejtve.
A legfontosabb a vitatkozáskor, hogy mindvégig sportszerűek maradjunk.
Az, hogy a gyerekek veszekednek és verekszenek, teljesen normális.
A felnőttek egyáltalán ne szóljanak bele a gyerekek vitáiba.
Az erőszakmentes vitatkozást sokat kell gyakorolni.
A veszekedés teljesen felesleges.
Akkor ér véget a veszekedés, ha az egyik abbahagyja.
Ha valaki veszekedni akar veled, legjobban teszed, ha egyszerűen otthagyod.
Kell a vita? Jól van, rendben. Nem lehetne sokkal szebben?
Feladat: Húzd át azokat az állításokat, amelyeket helytelennek tartasz! Beszéljétek meg közösen is!
Szép beszéd
Jak 3,2b-6a (balra): Testvéreim! Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz és milyen nagy erdőt felgyújt. A nyelv is tűz...
Ef 4,25.26.29.31 (jobbra): Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljatok hallgatóitoknak. Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz.
================================================================
Amikor beszélünk: Mindig az igazat, szépet, jót és fontosat mondjuk - és természetesen annak, akit illet. A kulturált ember érzelmei kifejezésére sem használ csúnya szavakat; választékosan beszél, érthetően fogalmaz, követi a magyar nyelvhelyesség szabályait is.
================================================================
Feladat: Miért különösen veszélyes a pletyka (valakiről hallott rossz dolgot továbbmondani) ?
Az emberiség nagy tanítói
Az emberek számára ősidők óta rendkívül fontos, hogy az alapvető életszabályokat tisztán és világosan lássák.
Minden földrészen fölléptek olyan nagy tanítók, akik a kor nyelvén mondták el az embereknek, hogyan éljenek.
Háromezer évvel ezelőtt élt Mózes, aki a zsidó népet vezette hosszú pusztai vándorlásuk során. Mózes olyan törvényeket adott az embereknek, melyeket ma is ismernek. A törvény alapja a Tízparancsolat, amit Mózes két kőtáblába vésett:
=================================================================
Tízparancsolat
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne említsd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Hamis tanúságot ne tégy felebarátod ellen!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Más tulajdonát ne kívánd!
=================================================================
A názáreti Jézus is az emberiség nagy tanítója; a szeretetről szóló tanítását világszerte ismerik és sokan követik. Jézus - a Krisztus - tizenkét apostolt gyűjtött egybe, akik az ő tanításait továbbadták tanítványaiknak és azok tanítványainak. Később ezeket a parancsokat is írásba foglalták a keresztények:
=================================================================
Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja. Hiszen a parancs: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet. (Szent Pál levele a Rómaiaknak, 13. fejezet, 8-10. vers)
=================================================================
A keleti világ egyik nagy tanítója Sziddhartha Gautama, a Buddha. Buddha tízparancsolatát így foglalhatjuk össze:
=================================================================
1. Ne ölj, óvd minden élőlény életét.
2. Ne lopj, ne rabolj, ne vedd el másoktól munkájuk gyümölcsét.
3. Legyen tiszta mind a gondolkodásod, mind az életed.
4. Ne hazudj, rettenthetetlenül, de szeretettel mondd meg az igazságost, amikor kell.
5. Ne mondj rosszat az emberekről, és ne ismételd azt a rosszat, amit az emberekről mondanak.
6. Ne esküdözz.
7. Ne fecséreld az időt üres fecsegésre; vagy beszélj velősen vagy hallgass.
8. Ne légy önző és irigy, hanem örülj, ha embertársad boldogul
9. Vesd ki szívedből a haragot, ne gyűlölj senkit se, hanem szeress mindenkit.
10. Igyekezz megérteni az igazságot.
Lev Tolsztoj nyomán
=================================================================
Mohamed próféta az iszlám vallás alapítója. Az ő egyik tanítása így hangzik:
================================================================
Az ember igazi gazdagsága az a jó, amit a világban véghezvitt.
================================================================
Ma is találhatunk megszívlelendő, igaz tanításokat, főként a nagy írók, költők műveiben.
Feladat: Olvassátok el és beszéljétek meg ezeket az idézeteket:
1.) Szép volna az élet, ha minden ember csak félolyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné. (Móra Ferenc)
2.) Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét. (Gandhi)
3.) Cselekedj a természet rendje szerint, lásd meg a nagyot a kicsinyben, a rosszat is jóval viszonozd (Lao-ce)
A kismókus fél diója
Egyszer egy kismókus talált egy fél diót. Az erdőszélen kistestvérével játszott éppen, de a testvérke semmit sem tudott az egészről. A fél dió ott pihent a fűben, és Mókus Péter, mihelyt észrevette, egy szót sem szólt, csak zsebretette. Azt gondolta, hogy olyan ici-pici az a fél diócska, hogy ha még megosztja, alig marad egy falatnyi belőle.
A testvérke úgyis elfutott előle, mert pillét kergetett, és vidáman kiáltott neki:
- Gyere már, Peti! Nézd csak, a szárnya milyen szép, sárga! És mennyi áfonyalevél van itt!... Gyere no, adok valamit!
Gombát is szedett. Mosolyogva hozta, hogy jószívvel megossza. Mókus Péter mélyen a földre nézett, úgy nem szerette ezt az egészet! Csak nyelt, csak nyelt nagyot. Prémes kis zsebében szorongatta a diófalatot. Majd később, egy óvatlan pillanatban, ha a testvérke nem néz hátra, megeszegeti uzsonnára.
A nap ragyogott, térdig virágban jártak, száz roskadó mogyoróbokrot láttak, de a Mókus csak a diót vigyázta. Ha rágondolt, összefutott a nyála!...
Megizzadt a bezárt mókustenyérke; a fél dió égette, mint a láng! Sehol egy zugot nem talált, ahol nyugodtan bekaphatta volna, mert folyton ott ugrált a kistestvére. Ezért a drága kincset mélyebbre süllyesztette a zsebébe.
Hát, amint mendegéltek, a fodros patakon ringott egy nyírfakéreg. Mókusnak pompás csónak! Testvére hívta:
- Gyere, szállj be, Péter!
Ő meg csak duzzogott, állt zsebredugott kézzel:
- Most nem, majd holnap!
Hogyne, hogy elveszítse közben a fél diót, vagy beleejtse a vízbe, és valaki meglássa!
Beljebb az erdőben, egy szép tisztáson víg mókusok másztak egy farakásra. Tizenöt szemfüles gyerek!... A diót elővenni megint nem lehetett, mert biztosan kértek volna belőle.
Hát fogta, bundácskájába szinte belegombolta, és odaszorította a szívéhez. Oly drága volt kicsiny gerezdje, hisz ő szerezte!
A többi mókus hintázott vidáman. Leugráltak az ágat eleresztve. A testvérkéje is közéjük állt, csak Péter gubbasztott magában. Dacosan leste, mikor tudná a fél diót megenni.
Kérdezték: - Mi bajod?
- Ö... ö... ö... semmi, semmi! - felelte búsan és elszorult a torka. A fél diócskát most a legmélyebb zsebébe tolta. Majd később eszi meg. Azért sem ad belőle senkinek!...
... Mire megnyúlt a sok-sok árnyék, elfáradtak a mókusok és végetért a játék. Megint odajött a testvérke. Orrocskáját szelíden a füléhez dugta, úgy súgta:
- Anyuka vár! Ideje hazamenni az odúba!
Kérte is, hogy vezesse, de Peti rámordult:
- Csak siess te szaporán előre, mert utolér az este!
Őmaga hátul baktatott, zsebét kotorta, s kivette gyorsan a kis diófalatot. Félig kivájta már a mohó kicsi körme, amikor fentről a bagoly belemordult a csöndbe:
- Huhúú! Siessetek, mert indulok vadászni, ha sötétségbe borul a hegyoldal!
Péter megint megállt a fél dióval, és hamar visszadugta a rejtekébe, nehogy meglássa a testvére.
Amikor hazaértek, a nagy fa alatt Péter körülnézett, a kistestvért a fára megint előreküldte, ő meg lopva leült a fűbe, hogy most!... no most!... a féltett fél diócskát megeszi végre!... Ó, úgy belesimult a tenyerébe, illatos volt, húsos és fehér! Nem adta volna oda semmiért!
Jobb így, hogy még anyu sem látja, mert ő kettévágná menten, hisz' őket mindig egyformán szereti. De akkor mi marad neki? Ilyen picit minek felezzen?
- Így nagyszerű! Bekaplak fél diócska!
Fogta... ám ebben a percben a szemközti bokorban valami rezzent! Talán a nyest maga? Az leskel itt, ha közeleg az éjszaka!
A fél diócska nagyot koppant. Ki tudja, hová pottyant! S uccu neki! Kúszott az irigy Mókus Péter, míg oda nem ért fel, hol nyitva várta már az odúajtó.
A bokorból meg kinézett egy szajkó, szemtelenül, lármásan és vidáman:
- Ej, éppen egy ilyen ízes, húsos, fehér kis fél dióra vágytam!
Felkapta cserfes csőre, és boldogan tűnt el vele az erdőbe!
Odafent Péter nagy könnyet törölt szét a tenyerével, pedig mindenki mosolyogva várta, kedves otthoni arcok. Anyu se látta, apu se látta, a csúf kudarcot. És mikor bebújtak a mohaágyba a kedves kistestvérrel, az halkan odasúgta:
- De soká jöttél, Péter! Pedig van számodra egy nagy meglepetésem!
- Ugyan mi?
- Ma a réten egy fél diót találtam. Tudtam, hogy szereted. Nézd, elhoztam neked!
A jó kis testvér így beszélt, és képzeljétek odaadta a szép dió... másik felét! Szerencse, hogy a szentjánosbogár lámpása más kihunyt, mert Mókus Péter fülig elpirult, hogy lám, a másik, a kistestvér, aki alig ér neki a válláig, s akit ő becsapott, úgy szereti, hogy odaadná az egész falatot!
Úgy szégyellte magát!... nem kért, csak egy parányi harapást, és a fejét lehorgasztotta. Gyomrának a kevés is jól esett, kis szívét mégis egész éjjel nyomta a fél diócska...
Fésűs Éva
Feladat: Mindkét mókustestvér talált egy fél diócskát a réten, de ez csak Mókus Pétert akadályozta egész nap a jobbnál jobb játékokban. Vajon miért?
Nincs én bajom, csak mi bajunk
Egy hűvös őszi délutánon bekopogtattam Kutykuruty szobácskájának ajtaján:
- Eljönnél-e velem az erdőbe barangolni? Gombát is szedhetünk, mert most van elég.
Kutykuruty összecsapta a mesekönyvét, és máris vidáman ugrott:
- Gyerünk! - és indult volna ki az ajtón, de megállítottam.
- Hohó, barátocskám! Vedd csak szépen fel a kabátodat te is! Eshetik is, hűvös is van, megfázhatsz! -, de Kutykurutynak nem volt kedve kabátban sétálni.
- Ha megfázom, hát megfázom. Ne törődj vele, az én bajom.
Hallgattam és gondolkoztam. Már legalább százszor elmondtam neki, hogy nemcsak az ő baja, ha megfázik, hiszen nem is létezik én bajom, te bajod, ő baja. Ami baj létrejöhet, az mind "mi bajunk". Mert valamiképpen mindnyájan megszenvedjük. Semmi értelmét sem láttam, hogy százegyedszer is elmondjam neki. Ledobtam magamról a saját kabátomat is és nevettem egy nagyot:
- Tudod mit? Ne is menjünk ma sétálni, hanem csináljunk inkább idehaza egy nagyszerű tréfát. Ne kérdezz semmit, csak feküdj be gyorsan az ágyba, de hálóingben, és tégy úgy, mintha beteg volnál. Óriási sikere lesz a tréfánknak.
Fogalma se volt róla, hogy mi a tervem, de tetszett neki a móka: betegek tettetni magát. És kíváncsi is volt rá, mit eszeltem ki. Sietve és kuncogva vetkőzni kezdett. Én meg kimentem a konyhába, és megkértem az édesanyját meg a nagyanyját, jöjjenek be velem a műhelybe. Mondani szeretnék valamit az egész családnak.
- Kutykuruty édesapja órakészítő mester volt. Odahaza dolgozott, és csak kakukkos órát csinált. Az volt a neve is: Kakukkos bácsi. Ekkoriban már tanulgatta tőle az órakészítő mesterséget Kutykuruty bátyja is, Erdő Csöndje. Ott volt ő is a műhelyben, amikor a két néni meg én bevonultunk. A műhelynek mind a négy fala tele volt aggatva kakukkos órákkal, és éppen el akartam kezdeni a mondókámat, a kakukkos órák megelőztek. Mindnyájan kattantak egyet, mindegyikükön kicsapódott az ajtócska, mindegyikükből kiugrott a kakukk, és mindegyik kakukk négyszer kakukkolt. Amikor az ajtócskák hangos csattanással becsapódtak, és csak az erős tiktakolás töltötte be a műhelyt, így szóltam:
- Most négy óra van. Hajlandók-e Kakukkos bácsiék két óra hosszat, tehát pontosan hat óráig elviselni egy kis kellemetlenséget egy nagyon fontos cél érdekében? Amint tudják Kakukkos bácsiék, Kutykuruty igen gyakran megfázik, mert sál és kabát nélkül szaladgál kinn hűvös időben is. Én azonban tudom a módját, hogy abbahagyassam vele ezt a könnyelműséget. De csak akkor bírom elérni, ha Kakukkos bácsiék elviselnek egy kis kellemetlenséget, és megígérik, hogy nem haragszanak rám.
Mindnyájan bólogattak:
- Hát persze, hogy elviseljük, dehogyis haragszunk rád. Bízunk benned, Mohácska. - Kutykuruty édesanyja meg tüstént ezt kérdezte aggódva:
- Csak nem fázott meg megint az a haszontalan?
Most már én bólogattam, de szomorúan. Kértem is azonnal a lázmérőt, s mire Kutykurutyhoz, a fiúk szobájába értem vele már 38 fokra fricskáztam fel a higanyszálat. A ház nyugalma persze odalett, Kutykuruty édesanyja hideg vizes borogatást csavart Kutykuruty mellkasára. Nagymamája hársfateát főzött. Erdő Csöndje a maga ágyneműjét cipelte át a szüleik szobájába, mert ha Kutykuruty beteg volt, édesanyjuk aludt Erdő Csöndje ágyában. Kakukkos bácsi meg sietve öltözködött, hogy sajátmaga menjen orvosért a völgybéli falucskába, és egészen bizonyosan felhozza. Sikerült azonban elhitetnem vele, hogy már szóltam Gyopár bátyámnak (ő aznap valóban lement a faluba), és 6 órára okvetlenül felhozza az orvost.
Végre lassacskán lecsendesült a felbolydult ház, és én egymagam ültem Kutykuruty ágya mellett. Akkor aztán így szóltam hozzá:
- Most pedig tennünk kell valamit, hogy valóban sikere legyen a tréfának. Dobd le gyorsan a borogatást, törülközzél meg, húzd fel a papucsot, kapd magadra a nagykabátot s gyere velem.
Lábujjhegyen a konyhaajtóhoz vezettem és hallgatóztunk. Hosszú ideig csönd volt, aztán egyszerre csak Kutykuruty édesanyja ezt mondta:
- Most veszem észre édes mamám, hogy kevés ez a tej, pedig madártejet szeretnék adni vacsorára ennek a haszontalannak! Mindig azt kér, ha beteg. Engedd meg, hogy majd elvegyem a te vacsorai tejedet.
- Vegyed csak, Zsuzsókám, vegyed csak. Hát persze, hogy vedd el!
- Köszönöm, édes mamám! Te meg ehetnél ma kivételesen tojást.
- Ne törődj még azzal is, hogy mit eszem. Mást úgyse kívánok enni, csak amit megszoktam. Azt a kis kávét. De nem baj, ha azt se iszom. Még egészséges is, ha egyszer-egyszer semmit se vacsorázom.
Kutykuruty megdöbbenve rám nézett, és mondani akart valamit, de már meg is szólalt ismét a nagymamája:
- Ha megengednéd Zsuzsókám, én szívesen aludnék helyetted Kutykuruty mellett.
- Köszönöm, édes mamám, de félek, hogy elszundítasz egy-egy percre, Kutykuruty meg esetleg lelép a padlóra, és még jobban megfázik.
- De hiszen te is elszundítasz!
- Nem, én mindig ébren vagyok egész éjjel, ha beteg ez a haszontalan! Talán át se kellett volna költöztetnem Erdő Csöndjét. Elég lett volna nekem egy karosszék is, mert sokat kínlódik szegény ilyenkor az én ágyamban. Rövid neki.
Kutykuruty most már ijedt szemmel bámult rám, nyúlt a kilincs felé, és ezt súgta:
- Mondjuk meg, hogy semmi bajom! Szegény édesanya! - de lefogtam a kezét:
- Várjunk még! - és vezettem a műhelyszobácska ajtaja mögé. Egy ideig ott is csak a munkálkodás apró zajait hallottuk, aztán egyszerre csak Kakukkos bácsi bosszúsan felkiáltott:
- Na tessék! Püff neki!
Erdő Csöndje megkérdezte:
- Mi történt, édesapám?
- Leejtettem egy kis fogaskereket. Kiugrott az ujjaim közül.
Erdő Csöndje ámult:
- Hát ez hogyan történhetett? Amióta az eszemet tudom, édesapa nem ejtett le alkatrészt.
- Úgy történhetett fiacskám, hogy most remeg a kezem.
Egy csöndes kis motozás után Erdő Csöndje szólalt meg:
- Nem találom a sok lim-lom között!
- Hagyjad, fiacskám, másikat kell reszelni. Ez pedig nagy baj, mert a harmadik faluból jön át ma este az óráért az öreg Sümegi.
Kutykurutyra sandítottam, de most nem nézett rám. A levegőt azonban egyre gyorsabban szedte, a műhelyben meg Erdő Csöndje nyugtató hangon így szólt:
- Máskor is volt már 38 fokos láza!
Kakukkos bácsi meg - mint aki kimondani is fél -, nagyon lassan, nem is mondta, inkább nyöszörögte:
- Tudod, édes fiam, attól reszketek én már évek óta, hogy ebből a sok megfázásból egyszer csak tüdőgyulladás lesz.
Kutykuruty most már hevesen a kilincs felé kapott, de én gyorsabb voltam. Megragadtam a kezét, őt meg átlódítottam a fiúk szobájába:
- Mondtam, hogy várjunk még! Nem engedem, hogy elrontsd a tréfánk sikerét! Azt hiszem akad itt még egy kis szemlélnivaló is.
Tudtam, hogy nagymamájuk ilyenkor be szokott vonulni szobácskájába, és ott uzsonna-vacsorázik csöndesen, magában. Átkukucskáltam hát hozzá a kulcslyukon, aztán intettem Kutykurutynak, hogy nézzen át ő is. Tudtam, hogy mit lát, de nem reméltem, hogy annyira megérti, amit lát, mint amennyire megértette. Természetesen a nagymamája ült odaát az ablak mellett az üres étkezőasztalka mögött. De Kutykuruty - ezt határozottan észrevettem megilletődött arckifejezéséből - nem csupán a nagymamáját látta mozdulatlanul, merengőben, hanem sokkal többet és szívszorítóbbat: egy öreg nénit, aki már annyira az élet szélére szorult, hogy a legnagyobb öröme az a kis bögre esti kávé, és akinek most még ez sincs meg. Magát a szomorúságot lehetett látni a kulcslyukon át. És az én barátocskám egy-két másodpercnél tovább nem bírta elviselni a látványt. Most már rémülten kapott a kilincshez, berohant a szobába, és odaborult a nagymamája ölébe:
- Tessék kávét inni, nagymama! Tessék kávét inni! Nem kell a madártej! Nincs nekem semmi bajom. Nem fáztam meg. Moha találta ki az egész csalást. Azt mondta, jó tréfát csinálunk, óriási sikere lesz. De ez nem is tréfa, hanem rettenetesség. Tessék kávét inni, nagymama!
És rohant a konyhába: - Édesanyám! Nem kell madártej! El ne tessék venni a nagymama tejét!
Egy pillanat múlva a konyhában volt az egész Kakukkos család, és mindegyik kérdő, sőt számonkérő tekintettel várta a szavam. A konyhai kakukkos óra azonban ismét megelőzött. Kattant egyet, kicsapódott az ajtócska, a kakukk kiugrott, és hatszor kakukkolt. Közben azonban észrevettem, hogy nyitva van a konyhaablakocska. S minthogy Kutykurutyon csak nagykabát volt a hálóinge fölött, először is őhozzá fordultam:
- Menj be gyorsan a szobátokba, és öltözz fel, mert hisz megfázhatsz, én meg elmondom ezalatt a szüleidnek, mit tanultál most - két óra alatt.
De Kutykuruty dühösen rám kiáltott:
- Semmit sem tanultam! Azt meg egyáltalán nem tudom, mire volt jó ez az egész betegségkomédia? És hol az óriási siker?
Válasz helyett azonban sürgettem:
- Ne szónokolj most! Menj és öltözz! Megfázol!
Most már dobbantott is:
- Ha megfázom, hát megfázom, az én ba... - Csak ennyit mondott:az én ba..., a -jom szótag már a torkán akadt. Tekintete ugyanis kiáltozás közben a nagyanyjára ugrott. Nézte, nézte a nagyanyját, és egyre több világosság, ráeszmélés gyűlt a szemében, aztán lassan édesanyjára, Erdő Csöndjére, majd az édesapjára bámult, és szinte látszott a tekintetén, hogy mire gondol: esti kávé, éjszakai ébrenlét, rövid ágy, tüdőgyulladás, bajok, kellemetlenségek, rettenetes aggódás. Azok viszont, akikre tekintett, örvendezve mosolyogtak, értették már mit tanult azalatt a két óra alatt.
Utoljára énrám fordította a szemét, s minthogy Erdő Csöndje becsukta közben az ablakot, már nem hajszoltam, hogy öltözzék. Oda is lépett hozzám, és hátba vágott:
- De hát nem lett volna egyszerűbb, hacsak megmagyarázod mindezt?!
- Százszor is magyaráztam már, hiába. Most láthattad, hallhattad, tapasztalhattad is, hogy nem csak a te bajod, ha megfázol: még a harmadik faluban is bajt okozhatsz vele. Ma például Sümegi bácsinak. Mert nem létezik én bajom, te bajod, ő baja, csak mi bajunk.
Kutykuruty elgondolkodott, majd felkapta a fejét:
- És ezt nevezed te óriási sikernek, hogy nem futkosok többé kabát nélkül?
Nevettem.
- Nem azt, hanem, hogy befogadott az értelmed egy igazságot. Hogy nem jöhet létre olyan baj a világon, amely csupán egyvalakié!
A nagymama ekkor a tűzhely mellől, ahol már a kávéját melegítette, odaszólt hozzánk:
- De miért beszéltek csak a bajokról? Öröm sincs olyan, amely csupán egyvalakié! Kutykuruty örül neki, hogy én mégis kávézom ma este. Én meg örülök annak, hogy olyan unokám van, aki örül. És nézd csak, kedveském, maradt még tej madártejnek is. Akkor szoktad ugyan kapni, mikor beteg vagy, de úgy gondolom, nem utasítod te azt vissza egészségesen sem!
Leszkay András
Feladat: Vajon honnan tudta Erdő Csöndje, miért remeg az édesapja keze?
Feladat: Mondj olyan eset, amikor valamit hirtelen tenni akartál, de amikor átgondoltad a következményeit, elálltál tőle?
Ha az ember csöndben van, nem mozgolódik, nem nézelődik mindenfelé, érdekes folyamatok mennek végbe az agyában. Az, hogy mi van éppen körülötte, szinte észre sem veszi. Gondolatai arra terelődnek, hogy mi volt és mi lesz. Mi volt az oka az elmúlt eseményeknek, jó volt-e, rossz volt-e, ami történt; én rosszul vagy jól cselekedtem-e? Mi lesz a jövőben, mit tegyek?
Tervek születnek, amiket persze a körülmények később sokszor megváltoztatnak. Minél több időt hagyunk azonban magunknak arra, hogy átgondoljuk cselekedeteinket, annál helyesebben tudunk dönteni a különböző helyzetekben. Sokféle tevékenységünk közepette szükségünk van arra, hogy este, reggel, időnként délben is átgondoljuk dolgainkat. Általában egy nap kétszer negyedórát jó, ha az ember ilyen célra fordít. Sok kellemetlenségtől, bajtól kímél meg minket és a körülöttünk élőket ez a rendszeres elmélkedés.
Próbáljátok ki, és tapasztalhatjátok, hogy milyen sok és jó változást hoz az életetekbe!
Feladat: Mondj olyan esetet, amikor valamitől húzódoztál, de amikor átgondoltad a következményeit, mégiscsak megtetted.#
Feladat: Te milyennek érzed magad: inkább csöndesnek vagy inkább zajosabbnak?
"Élj s mozogj, hogy életet ne unj..." (Vörösmarty Mihály)
Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, nagyon fontos az alvás is. Alváskor az agyban, mint egy nagy áruházi raktárban feltöltődés, rendezés és egyes területeken lazítás folyik. Másnap azután minden készen áll, a vásárlók, a többi ember fogadására. Csak akkor tudjuk magunkból a legjobbat kínálni, nyújtani nekik, ha elég időt hagytunk agyunknak az éjszakai, "raktári" munkákra.
Mozogj minél többet a jó levegőn, és egyél sok zöldséget, gyümölcsöt, akkor szervezeted ezt mély és kiadó alvással hálálja meg. Ez az alvás pedig jó kedvhez, jó tanuláshoz, jó erőnléthez, jó barátokhoz vezet. Aki egészséges, másoknak is segíthet. Aki viszont "beteggé teszi magát", segítségre szorul!
Feladat: Lefekvés előtt, nyitott ablaknál tornázz negyed órát minden nap!
A képen Gergőt láthatjátok. Az ilyen gyerekre mondják: Majd' kicsattan az egészségtől. Osztálytársai sokszor irigyek rá, mert Gergely a legjobb úszó, futó és tornász az osztályban. Gergő jó tanuló is szeretne lenni, ezért beosztotta magának az idejét: napi 8 óra alvás, 6 óra iskola, 2 óra edzés, 4 óra tanulás, 2 óra evés, mosdás. Kezdetben szenzációs sikerei voltak. A tanító néni gratulált a szorgalmához és a jegyeihez. Szinte csak ötösöket kapott, az órán állandóan jelentkezett, és ha felszólították, mindig helyesen válaszolt.
Másfél hét múlva hirtelen megváltozott a helyzet. Az örökké kedélyes vidám Gergely nyugtalan, morcos, türelmetlen lett. Társaival, még a barátaival is sokszor ok nélkül összeveszett. Arcáról lehervadt a mosoly, magába roskadva ült a padjában. Ráadásul, ami végképp hihetetlen, Gergőt futásban is leelőzte egy pár gyerek. A tanító néni azonban, aki figyelemmel kísérte Gergely tanulásbeli felbuzdulását, odahívta magához, és csak ennyit kérdezett:
- Gergő, mi hiányzik neked?
Feladat: Te milyen választ adnál erre a kérdésre? Mi hiányzik Gergely napirendjéből? Mire lenne szüksége, amitől újra vidám, kiegyensúlyozott kis fickóvá válna? Válaszd ki és karikázd be!
Feladat: Írd össze, mit és mennyi ideig szoktál csinálni egy nap! Így csoportosítsd a tevékenységeket:
1.) Alvás, pihenés
2.) Tisztálkodás, evés
3.) Tanulás (útidővel együtt)
4.) Szórakozás (játék)
5.) Család, ismerősök (beszélgetés, segítés)
Feladat: Beszéljétek meg, kinek mi hiányzik és miből van sok a napirendjében!
Kedves és csúf állatok
Miért?
A sikló az erdei csapáson
görbén, mint egy kérdőjel megmeredt.
Azt kérdezte talán, hogy
miért oly buták az emberek.
Minden gombát felrugdosnak,
ha nem ismerik.
Minden virágot - a legszebbeket! -
hogy hazavihessék, leszedik.
És engem is - ó, bárcsak kaphatnék szárnyakat -
botokkal, amíg élek, bántanak.
Josef Guggenmos
Feladat: Miért szeretne a sikló szárnyakat?
Feladat: Előfordult, hogy te is ilyen "buta ember" voltál, mint amiről a vers szól? Meséld el!
Az állatvédelem legfontosabb szabályai:
1. Alapszabály: Az állatok éppúgy élőlények, mint az emberek. Felelősek vagyunk értük. Védenünk kell az életüket, és gondoskodnunk kell arról, hogy jól érezzék magukat. Nem szabad értelmetlenül szenvedést, ártalmat vagy fájdalmat okozni nekik.
2. Kötelességek: Ha valaki állatot tart vagy gondoz, köteles úgy táplálni, ahogy az fajának és szükségleteinek megfelel. Hasonlóan kell elhelyezni és ápolni is őket.
Nekünk van szükségünk a Természetre...
A. A béka sohasem issza ki azt a tavat, amelyikben él.
Indiai közmondás
B. Úgy bánunk a Földdel, mintha lenne egy másik a poggyászunkban.
Jane Fonda, színésznő
C. Inkább eszem olyan salátát, amit egy csiga megrágott, mint olyant, amit már a csiga se eszik meg.
Egy biokertész
A víz élet
Vezetékes víz
Körülbelül ennyit fogyasztunk naponta:
Tusolás-fürdés: 20-45 l
Egy WC-lehúzás: 8 l (kb. naponta 5-ször)
Takarítás: 5-10 l
Mosás: 20-40 l
Kézmosás: 10-15 l
Mosogatás: 6-10 l
Ivás és főzés: 3-6 l
Az afrikai Benin államban él egy kedves kislány Nbotu. Nekik a víz, bizony, igen drága dolog. Pedig már van egy kézipumpás kút a falujukban, ami nagyon megkönnyítette az életet.
Nbotu meséli: "Egy évvel ezelőtt nem lett volna időm arra, hogy itt üldögéljek és beszélgessek. Minden nap 5 km-t kellett gyalogolnom a kútig: néha többször is naponta. A korsó vizet a fejemen vittem, és mindig nagyon elfáradtam, különösen hazafelé, hiszen reggelente csak egy marék köleskását ettem. Így nagyon kellett vigyáznom, nehogy egy csepp is kilöttyenjen az értékes vízből. Főként főzésre és ivásra használtuk a vizet. És hogy milyen víz volt az? Barnás lé, legtöbbször elég rossz szagú, és néha betegek is lettünk tőle. De ez is csak most tűnik fel nekem.
Mióta az új kutat kifúrták a falunkban, végre van tiszta vizünk, de csak napi tíz liter fejenként, mert a szomszéd falu lakói is erről a kútról hordják a vizet.
Most már a húgom is tud egyedül vizet hozni, és nekem nem kell egész nap a vízért gyalogolnom a távoli kúthoz. Helyette iskolába járok. Már tudok olvasni, és még játékra is marad idő.
Otthon is sok minden megváltozott. Nem kell minden nap köleskását enni. Friss zöldségeket is ehetünk, mert a víz egy részével néhány tő paradicsomot és uborkát is meg tudunk öntözni.
Néha annyi zöldség terem a faluban, hogy a felesleget eladhatjuk. És az a legjobb az egészben, hogy ma már senkinek sem kell éheznie a falunkban."
Feladat: Nbotu falujában mennyi vízzel gazdálkodhat egy ember naponta?
... liter víz.
Feladat: És nálunk? Számítsd ki, mennyi vizet fogyasztunk mi naponta és személyenként! Vedd figyelembe a képek alatti számadatokat!
... liter víz.
Zsófi, a favédő
Szomorúan ül Zsófi a házuk előtt egy fatönkön, az "ő hársfájának" tövén. A gondosan összevágott törzsdarabok a gallyhalom mellett hevernek. Alig egy-két levél van az ágakon, pedig még nyáridő van. És hogy aggódott a hársfáért. Száraz, meleg időben rendszeresen meglocsolta - és most mégis minden hiába!
Hány éves volt a hársfája? Ez érdekli most Zsófit. Megszámolja az évgyűrűket a fatönkön: Széles gyűrűk jelzik a jó csapadékos éveket, keskeny gyűrűk a "sovány esztendőket". Összesen 53 évgyűrűt talált Zsófi, tehát a fa 53 éves volt. Noha a hársfák akár 1000 évig is elélhetnek!
Azután ősszel, oda ahol a hárs állt, egy kicsi juharfa került pótlásnak. Zsófi lett a kis fa védnöke. Rendszeresen felássa a fa körül a földet, és száraz időben meglocsolja.
Feladat: Szeretnél te is favédő lenni? Érdeklődd meg, hogy kell-e hozzá valamilyen engedély!
Noé bárkája
Lehet, hogy hallottál már Noé bárkájáról. A bárka egy olyan nagy hajó volt, amelyen Noé minden állatfajból egy-egy párt kimenthetett egy hatalmas árvízből, az Özönvízből, amely egyébként minden élőt megsemmisített volna. Mindez nagyon régen lehetett.
A kép egy mai bárkát ábrázol, amelyen ismét állatok menekülnek. De vajon mi elől? ...
Gondolsz te is a környezetre?
ÜNNEPEINK
Családi ünnepek
Rengeteg ember él a Földön, kb. 5 milliárd. Ez olyan nagyon nagy szám, hogyha egyesével akarnátok 5 milliárdig számolni, évekig tartana. Még akkor is, ha közben evésre, ivásra, tisztálkodásra, játékra sem szakítanátok időt.
Gondolj csak bele, egy perc alatt körülbelül százig számolhatsz el.
Az egy óra alatt: 60 x 100 = 6000
Egy nap alatt: 6000 x 24 = 144000
Egy hét alatt: 144000 X 7 = 1008000, azaz egymillió-nyolcezer, és ez még milyen messze van az 1000 milliótól, ami még mindig "csak" egymilliárd.
Szóval ennyi ember! S mindegyiküknek vannak szülei. Azt ti is tudjátok: A szülők és gyermekek alkotják az emberiség legalapvetőbb közösségét, egységét a családot. A család alapközösség. Összetartó, egymást szerető emberek közössége. Szomorú, ha valamilyen oknál fogva a család szeretetközössége meggyengül. Legtöbbször mindegyik tagjának kára származik belőle.
Az a jó és kívánatos, ha békesség van a családban, ha szeretetben élnek együtt szülők és gyerekek. Akkor könnyebben viselnek el különböző nehézségeket, amelyek sokszor adódnak. Az összetartozás egymás segítésében is megnyilvánul, hiszen egymásra vagyunk utalva. Kedvességeddel, figyelmességeddel, segítőkészségeddel sok terhet megkönnyíthetsz! Jobbá teheted a család légkörét!
Minden napnak megvan a maga feladata. Ám nem egyformák a napok! Minden család életében vannak kiemelkedő, jeles napok is. Családi ünnepek, születésnapok, névnapok. Magának a családnak is van születésnapja, mégpedig a szülők házassági évfordulója.
Most emlékeztetőül írd le családtagjaid születés- és névnapját:
- Édesanya születésnapja .....hó .....nap, névnapja .....hó .....nap
- Édesapa születésnapja .....hó .....nap, névnapja .....hó .....nap
- Házassági évfordulójuk .....hó .....nap
- Te mikor ünnepled a születésnapod, névnapod?
- Testvére(i)d név és születésnapját is jó, ha tudod.
- Biztos vannak nagyszüleid. Róluk is megemlékeztek?
Ilyen alkalmakkor az ünnepelt kerül előtérbe. Neki szerzünk örömet. Valamilyen figyelmességgel kedveskedünk, ajándékot is szoktunk adni. Az ajándék értékét ne az határozza meg, milyen drága volt! Inkább az, hogy őszinte szeretettel adta-e az, aki adta. Készülni kell az ünnepekre, szívvel-lélekkel, s széppé tenni. Érezze az ünnepelt, hogy fontos számunkra! A gyerekek saját készítésű dolgokkal tudnak igazi örömet szerezni.
"Ha megpróbálod, majd megérzed.
Nagyobb öröm adni, mint kapni!"
(Mácz István)
Amikor elérkezik a felköszöntés ideje, sorra kerülhet a vers, az ének. Jókívánságaidat saját szavaiddal is elmondhatod. Ezután az ajándékok átadása következhetik. Az ünnepi étkezés is erősítheti az összetartozás érzését. Aztán jöhet a közös játék, amely az együtt örülés egyik érdekes formája. Ne sajnáljátok az időt rá!
Feladat: Meséld el, ti hogyan szoktatok ünnepelni! Te milyen ünneplést szeretsz?
Kedvelt szokás sok családban, hogy együtt énekelnek az ünnepeltnek. Igen alkalmas erre ez a dal, amelynek refrénjét bizonyára mind ismeritek:
Ez a nap más, mint a többi, ezt Te is jól tudod,
másként kelt fel reggel a Nap, és másként járt a Hold
Refr: Köszöntünk hát Téged, ha már így együtt vagyunk,
s ajándékul fogadd el vidám kis dalunk.
Boldog, boldog, boldog születésnapot!
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.
Megint egy évvel öregebb lettél, és bölcsebb is talán,
őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám. Refr.
Tavasz után eljön a nyár, s ősz után a tél!
de minden évben eljön a nap, amikor születtél. Refr.
(Bródy János)
A saját készítésű ajándékokhoz sok jó ötletet találtok a "Filcből - fából" c. könyvben, amely a "Hobby" sorozatban jelent meg. Játékok, díszek, kis használati tárgyak elkészítésének módját írja le a könyv, sok-sok képpel (pl. tűpárnák, kenyérszeletelő rács stb.)
Jegyezd meg! A családi ünnep alkalom arra, hogy szorosabbá fűzzük az összetartozás szálait. A közös ünneplések növelik a családtagok szeretetét egymás iránt. A nagyobb szeretet erejétől a hétköznapok is szebbekké válnak!
#
Anyák napja
Május első vasárnapja közeledtével gondolj arra, ki mindenki dolgozik azért, hogy neked legyen ennivalód, könyved, játékod, legyen hol laknod, legyen ágyad, tiszta, rendes ruhád és még sok mindened; legyenek élményeid, hogy megismerd jobban a világot; tudjál zenét, nyelvet tanulni, sportolni, kirándulni, színházba menni; meglegyen körülötted a befogadó, meleg családi légkör.
Írd le azoknak az embereknek a nevét, akik minderről gondoskodnak.
Húzd alá azt, aki a legtöbb áldozatot vállalja érted. (Lehet kettő is.)
Ezen a napon az édesanyákra (de a nagyszülőkre, édesapákra is) gondolunk. A család az a hely, ahol gondoskodnak rólunk, és ezek a családtagok azok, akik a legtöbbet teszik értünk. Egyszer valószínűleg téged is így fognak ünnepelni a gyerekeid, az unokáid. Mindazt a gondoskodást, szeretetet, amiben neked részed volt, átadod majd a saját gyerekeidnek, unokáidnak.
Köszönd meg szüleidnek, nagyszüleidnek gondoskodó szeretetüket!
Feladat: Írd le, mi az, amit te is úgy szeretnél majd csinálni, mint édesanyád, édesapád és a nagyszüleid!
Nemzeti ünnepeink - Március 15. - Október 23.
Az osztályfőnöki órán, olvasás órán minden évben megemlékeztek ezekről a napokról. Az egyiket a tavasz hozza el, a másikat a sárga levelű ősz. Március közepén fellobogózzák a házakat, az emberek kokárdákat tűznek ki ruhájukra. Október végén is megjelennek a zászlók, sírokat, emléktáblákat koszorúznak meg, emlékező ünnepségek zajlanak.
Miért van ez így? - kérdezheti valaki. Érdemes elgondolkodni rajta! Bizony nagy dolognak kellett történnie egy bizonyos Március 15-én, ha másfél évszázaddal később is emlékezünk még rá, Október 23-án is, ha több, mint negyven év múltával sem feledkezünk el róla. Bizony nagy dolognak, ha nemzeti ünnep lett e két esemény évfordulója.
Nem akarom elmondani, amit más órákon eddig is tanultatok. Úgyis fogtok még tanulni részletesebben erről a történelem órákon. Az események felsorolása helyett - de emlékezve rájuk -, inkább gondolkodásra hívlak benneteket!
Minden ember vágyik a szabadságra. Arra, hogy azt tegye, amit jónak lát. Szeretne olyan iskolába járni, olyan munkát végezni, amelyet szabadon választ magának. Szeretné, ha beszélhetne nyugodtan anyanyelvén, megtarthatná népének szokásait. Ebben senki sem korlátozná őt. Szeretné, ha békében élhetne, s nem kellene erőszakot elviselnie, vagy éppen - parancsra - erőszakot alkalmaznia. Nagy dolog a szabadság! Nem hiába írta Csokonai Vitéz Mihály "A Szabadság" c. versében:
Szép szabadság! óh sehol sincs
E világon oly becses kincs,
Mely tenálad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipótolna.
(...)
Az oly madár igen ritka,
Melynek kedves a kalitka:
Bár arannyal van béfedve,
Mégse telik benne kedve.
(részlet)
S ez a vágyva-vágyott, emberi élethez méltó szabadság, ez hiányzott az egész magyar népnek 1848-ban és 1956-ban is. Ennek hiánya háborította fel úgy a fiatalokat és idősebbeket, hogy - nem törődve a veszéllyel - követelni kezdték jogaikat, s forradalommá nőtt elszánt akaratuk.
1848-ban a Habsburg uralkodói ház, 1956-ban a Szovjetunió Kommunista Pártja akadályozta hazánk népét a szabad életben. Mindkét esetben szabadságharc, háború lett a békésnek induló forradalomból, s az erőszak csatateret csinált hazánkból. Térdre kényszerítettek bennünket, mert gyengébbek voltunk. Nagyon szomorú, hogy a szabadság megszerzés érdekében rendre tömeggyilkosságokba futunk bele. Magyar és osztrák és orosz anyák siratták fiukat, gyerekek apjukat, feleségek férjüket.
Szomorú évek következtek. Sok ártatlan embert kivégeztek. Megteltek a börtönök, eluralkodott a félelem. Az emberek beletörődtek sorsukba, de álmodtak továbbra is a szabadságról...
Most nagyobb a lehetőségünk. Nem szabad elrontatnunk. Nektek meg kell találnotok azt, amit eddig még nem talált meg az emberiség: a szabadságot békés eszközökkel megszerezni. Mit tehetünk érte?
Gondolkodjunk! Mindenki vágyik a szabadságra. MINDENKI. Nemcsak te, meg én, hanem a társad, barátod, meg az is, akit talán nem szeretsz. Tehát te a saját szabadságoddal nem akadályozhatod őt, az ő szabadságát. Például: Akar valamit. Te meg mást. Egyeztetni kell, sorrendet megállapítani, hogy mindkettőtök akarata teljesüljön. Előfordulhat, hogy teljesen ellentétes a két kívánság, az egyik teljesülése kizárja a másikat. Ilyenkor észérvekkel kell mérlegelni. Mindig az ésszerűség, a közérdek kell, hogy győzzön, sosem a hiúság, nagyszájúság, vagy éppen a nagyobb erő. Szükség esetén bevonható a vitába olyan kívülálló, akinek tárgyilagosságáról, jóindulatáról mindketten meg vagytok győződve (jóbarát, szülő, nevelő stb.)
Meg kell tanulni azt is, hogy csak akkor várhatom a másik alkalmazkodását hozzám, ha előre elhatározom, hogy én is hajlandó vagyok alkalmazkodni hozzá.
Az erőszak nem megoldás! Ha én a gyengébbhez erőszakos lehetek, akkor a nálam erősebb is lehet erőszakos velem szemben.
Önnevelés tárgya lehet, ha ismerkedsz néped kultúrájával, irodalmi és egyéb művészeti alkotásaival. Tanulod dalait, táncait, játékait, szokásait. Ha felfedezed kincseit, büszke lehetsz rá, hogy ehhez a néphez tartozol! Később saját munkáddal is gazdagíthatod ezeket a kincseket.
Az önnevelés során arra kell nagyon vigyázni, hogy:
- a magyar értékek elismerése, sosem csaphat át más nemzet fiainak lenézésébe, lebecsülésébe!
- a másik veszély az, amikor valaki nem ismeri fel a magyar nép értékeit, és szinte "majmoló" Nyugat-imádó lesz, s leszól mindent, ami magyar.
Mindenütt vannak helytelen dolgok. Nálunk is. Ezeket nem elég szidni. Változtatni kell rajtuk! Ahogy Vörösmarty Mihály írta: "Legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt!" Tehát jobbakká kell válnunk. Olyanná, aki a szabadságát arra fordítja, hogy hasznára legyen vele másoknak. Hogyan? A ti korotokban például így:
- Rendelkezel valamennyi zsebpénzzel. Tőled függ, mire költöd. Önként segítesz belőle egy szegényebben.
- Szabadidődben fizikai segítséget nyújtasz egy rászorulónak.
A sort folytathatod a fantáziád és jó szíved szerint. Ez azért is fontos, mert így fegyelmezed magad. Önzetlenebb leszel.
A magát fegyelmezni tudó ember, alkalmasabb lesz az összefogásra, és az összefogás a kis népek ereje! Így lehetünk egymás segítői, támaszai a bajban. Ha összetartunk, egyre több dologra leszünk képesek! Nem könnyű, de nagyon szép feladat. Ehhez a szép feladathoz példát venni, erőt meríteni visszatekinthetünk 1848-ra, 1956-ra. Azok az emberek, akik akkor belekapcsolódtak az eseményekbe - vállalva az életveszélyt is -, nemcsak a maguk szabadságával törődtek! Fontos volt nekik a másik ember szabadsága, a nép, a nemzet szabadsága is. Ezt a mással is törődő, a másiknak is jót akaró gondolkodást kell ellesni, megtanulni tőlük és kialakítani magunkban.
Emlékezzünk Augusztus 20-ára!
Nemzeti ünnepeink közül kettővel foglalkoztunk már. Mindkét szabadságharcunkat leverte a túlerő. Az emberekben azonban, bennünk magyarokban is kiirthatatlanul él a szabadság vágya.
Beszélgettünk a szabadságról. A következő néhány percben ti tegyetek fel kérdéseket az olvasottak alapján egymásnak!
Van egy harmadik nemzeti ünnepünk is, amelyet a forró nyár hoz el. Ez az ünnep augusztus 20-a. Ünnepeljük Szent István királyunkat, az államalapítót. Sokat köszönhet neki népünk!
Lovas nomád népként érkeztünk a Kárpát-medencébe a 9. század végén. Gyéren lakott terület volt, meghódítottuk magunknak.
Fejedelmek megbízása alapján vagy a törzsek magánvállalkozásából többször végigharcoltuk, -raboltuk egész Európát. Addig járt a korsó a kútra..., amíg a 10 sz. közepén a dél-németországi Augsburgban szinte egy szálig lekaszabolták egyik portyázó hadseregünket; csak a levágott orrú és fülű hírmondókat engedték haza.
Ezt követően Géza fejedelem térítő keresztény papokat hozatott be az országba, elsőszülött fiát Vajkot megkeresztelte, aki a keresztségben az István nevet kapta.
Az ezredfordulón a pápától kapott koronával királlyá koronázták, s ezzel bekerültünk az európai nemzetek családjába. Ha Géza és István ezt nem teszi, ugyanúgy nyomunk veszhetett volna mint a hunoknak, úzoknak, kunoknak, besenyőknek, ezeknek a hozzánk hasonló lovas nomád népeknek.
Valahogy olyan volt a helyzet, mint mikor meccset játszik két csapat, és egyszer csak a pályán kívülről befut egy erős, izmos játékos, aki egyik csapathoz sem tartozik. Nem elég, hogy befutásával zavarja a játékot, de még a labdát is megszerzi, és a szabályokat mellőzve a játékosokat veszi célba, s erős rúgásaitól egymás után sérülnek meg a játékosok.
Az első megdöbbenésből hamar felocsúdnak a csapattagok. Felmérik, hogy külön-külön nem bírnának az erős idegennel, de közösen, összefogva hamar ártalmatlanná tudnák tenni. Nem késlekednek. A betolakodónak észlelnie kell, hogy - bármennyire nehezére esik is -, vagy alkalmazkodik, vagy menekülnie kell, mert a túlerő nem tűri meg a pályán.
Bizony őseink az erős, váratlanul a pályára toppanó játékoshoz hasonlítottak! István király tanította és taníttatta meg velük a játékszabályokat. Azt, hogy hogyan kell élnie a magyaroknak ahhoz, hogy itt maradhassanak.
Most, hogy már 1100 éve hazánknak mondhatjuk e földet, felelősek vagyunk azért, hogy mi történik itt. Nagyon fontos az összetartás, a feladatok pontos elvégzése, s mindehhez békesség is kell. Békesség hazánkon belül és békesség a környező népekkel.
Ezen az ünnepen hálával gondolunk első királyunkra.
Augusztus 20-a azonban kettős ünnep. Az új kenyér a másik ünnepeltje a napnak. Ősi ünnep ez. Az emberek örömmel hordják körül az új, idei lisztből készült, nemzetiszín szalaggal díszített cipókat, kenyereket. Boldogok, hogy - fáradságos munkájuk eredményeként - biztosítottnak tudhatják a jövő évi kenyérnek valót. A hívő emberek templomaikban Isten áldását kérik rá, hálát adnak érte.
Sajnos megszoktuk és természetesnek vesszük, hogy van ennivalónk, van kenyerünk. Pedig de sokan nélkülöznek, szenvednek az éhségtől! Meg kellene becsülnünk, s nem pazarló módon bánni vele. Sőt biztos, hogy az is javunkra válik, ha időközönként megosztjuk kenyerünket valakivel, aki rászorul.
Az eltékozolt kiflik, félzsemlék, szemetes edénybe dobott szendvicsek árulkodnak ám! Önzésről, könnyelműségről, "vakságról" beszélnek. Ha a te gyomrod tele van, a másiké meg korok, bizony emberi kötelességed segíteni!
Gondolkozz ezen, és segíts, ahogy lehetőségeid engedik! Akkor kevesebb szomorú kisgyerek lesz, s nemcsak lesik - mint Rimbaud francia költő versében -, hanem ízlelik is az éltető kenyeret!
Kenyérlesők (részlet)
A téli hóba, téli ködbe
a szeles pincelyukra dőlve
áll öt gyerek.
Feszült inakkal lesve, térden
bámulják, hogy süti a pék benn
a kenyeret...
Erős, fehér nagyizmú karja
a tűzre rakja, megcsavarja.
Láng ég alól.
Hallják pattogni a kenyérkét,
aztán a mosolygós, kövér pék
egy dalt dalol.
Mind kuksol ottan, egy se moccan,
és a pirosló lyukra hosszan
néznek kívül.
(...)
Ruhájukat a dér befújta,
de ég szemük és élnek újra.
S csak néznek ők.
Rózsás arcuk a rácsra nyomják,
s dalolnak látván ezt a pompát.
bús fénylesők...
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Karácsony
A kereszténység egyik legkiemelkedőbb ünnepe a Karácsony. Ekkor ünnepli a keresztény világ Jézusnak, a keresztény vallás megalapítójának születésnapját. Annak a Jézusnak, aki az emberek között élve a szeretetre tanította követőit. Ő maga egyszerűen, szegényen élt, s a tanítás mellett gyógyított, és sok rászorulón segített. Az őt követőktől, tanítványaitól elvárja, hogy ne csak egymást szeressék, hanem kivétel nélkül minden embert. Arra is buzdította követőit, hogy legyen békesség közöttük, és osszák meg javaikat a náluk szegényebbekkel.
Sok nem valósult meg ebből, de legalább Karácsonykor mindenki igyekszik örömet szerezni, ajándékot adni és békességben lenni. A távollevő családtagok ilyenkor hazamennek, hogy együtt ünnepeljenek övéikkel. Sok haragos ilyenkor békül ki ellenfelével. Még különböző háborúk csataterein is 24 órára elhallgatnak a fegyverek. Pedig a háborúban emberségről nemigen beszélhetünk...
Így aztán a Karácsony a béke és szeretet jelképévé vált, s a nem keresztények közül is sokan megünneplik.
A szeretet egyik jele az ajándékozás; adok valakinek valamit, amire szüksége van, aminek örül. Biztos közületek is sokan várják minden évben a Karácsonyt. Jó együtt lenni, örülni, ünnepelni! Az ajándék, amit kapsz, szintén része az örömnek. De volt már arról is szó, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni. Próbáld ki! Legyen gondod arra, hogy másoknak örömet szerezz! Ajándékozz meg családtagjaidon kívül legalább egy valakit, akiről úgy tudod, hogy kevesen gondolnak rá!
Elég ügyes vagy már ahhoz, hogy saját készítésű ajándékkal szerezhess örömet. A karácsonyi ajándékozásnál kerüljük a túlzásokat, az érték szerinti versengést! A megemlékezés fontosabb, mint az ajándék nagysága. Sokszor az egyszerű, apróbb sokkal jobban esnek a megajándékozottnak, mint bármely drága holmi. Mikor? Amikor a tárgy elárulja, hogy szeretem azt, akit megajándékoztam.
Karácsony körül is kialakultak értékes, szép népszokások. Néhány helyen még ma is szokás, hogy "Betlehemesek" járják be az ismerős családokat. Pásztoroknak öltözve, kis - maguk barkácsolta - betlehemi barlanggal járják a házakat, énekkel, verses mondókákkal elevenítik meg a kis Jézus születésének legendáját. Szokás ilyenkor megvendégelni, valamivel megajándékozni a kis "pásztorokat". Néprajzkutatók összegyűjtötték ezeket a betlehemes játékokat, melyek szintén a magyar kultúra kincsei.
Az ünnep jó hangulatához hozzájárulhatsz te is a házi munkában való ügyes részvétellel, kis figyelmességeiddel. Gondold ki őket előre! Tedd szebbé a közös ünnepet egy-egy énekkel, verssel is! Ilyen például:
Dsida Jenő: Itt van a szép Karácsony
Itt van a szép, víg Karácsony
Élünk dión, friss kalácson.
Mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
Csillog-villog, csupa drága
Szép mennyei üzenet,
Kis Jézuska született!
Jó gyermekek mind örülnek.
Kályha mellett körben ülnek.
Arany-mese áhítat,
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek,
És kántálva ráköszönnek
A családra. Fura nép,
De énekük csodaszép.
Ne feledd: Annak az ismerősödnek is, akinek valamiért szomorú lesz az ünnepe, örömet szerezhetsz egy-egy szép énekkel vagy verssel!
A Széder-este
Az asztalra tányérok, poharak kerültek, az asztalfőre nagyapa terítéke elé, szédertál. A tálon: három letakart pászka (kovász nélkül sütött ostyakenyér), torma keserűfű, egy findzsa sós víz, s végül a hárószet, mely datolya, szőlő, füge, mandula, dió, alma és bor keveréke volt, úgy megformázva, mint az építéshez való tégla, még a színe is olyan volt, mert kívülről fahéjjal téglaszínűre festették.
Mindez étkeknek jelentőségük volt. A kovász nélkül sütött lepény, a macot, arra emlékeztetett, hogy az ősöknek sietve kellett elhagyniuk Egyiptomot; a kivonulás éjszakáján nem volt idejük bekovászolni a kenyeret, s így keletlenül sült meg a sivatagi nap tüzén. A keserűfű az egyiptomi dologházban töltött keserves éveket, a sós víz a verejtékes rabszolgamunkát és az elhullajtott könnyet jelentette. A tégla formájú hárószet ama téglákat és köveket, melyekből Izrael fiai Pitomot és Ramszeszt emelték, a telhetetlen fáraónak.
Lehet-é elfeledni ezeket a peszáh-éjszakákat? Nagyapát, ki az asztalfőn, párnákkal körülrakva, bal oldalára dőlve ült a kereveten. Vakító fehér vászonköntös volt rajta, erre omlottak fürtjei és csillogó ősz szakálla. A férfiak is mind bal oldalukra dőltek a kereveten. E kényelmes testhelyzet mutatta, hogy szabadok immár, és nem fáraó rabszolgái.
Ebben az ünnepben az volt a jó, hogy mi, gyerekek, éppúgy részt vettünk benne, mint apáink. Lakoma előtt mi is kezet mostunk, a bor megszentelése után poharacskáinkból mi is kortyoltunk, s maga az ünnepség éppen a mi jó előre betanult gyerekkérdéseinkkel kezdődött. Emlékszem, mint ejtettük bámulatba a lakomázókat azzal, hogy mihelyt beszélni tudtunk, szépen és hiba nélkül adtuk elő ősi nyelven az ismert történeteket. Mint a legkisebb unokák, mi mondtuk fel, egyszerre ketten az előírt kérdéseket:
- Mánistáno hálájlo háze, mikol hálélausz... (Miben is különbözik ez az éjszaka minden egyéb éjszakától?)
Nagyapánk pedig, mintha először hallaná e kérdéseket, messze hangzón felelte:
- Ávodim hojjinu löfárao... (Rabszolgák valánk fáraó országában...)
Nagyapának szép, mély hangja volt, telt, és ha énekelt, olyan, mint az ezüstharsonáké. A nagy ünnepeken, húsvétkor, hetek ünnepén, újévkor, engesztelőnapon és a sátrak ünnepén a zsinagógában mindig ő imádkozott elő; voltak, akik ezért jöttek Rómába a birodalom távoli tartományaiból.
Mi lestük minden szavát, és áhítattal hallgattuk az elbeszélés befejezését: "Az ember minden nemzedékben úgy köteles magát tekinteni, mintha ő maga is Egyiptomból szabadult volna meg." E hang varázserejű volt, mert nemcsak elbeszélte, de láttatta is az ősi történetet.
Vissza a kezdethez