A januári
ökocsoporton Drábik János elõadását hallhattuk, aki a gazdasági
rendszer rákfenéjének, a szegénység okának a kamatot tartja. A mai pénzrendszer
egy felfújt léggömb, ami bármikor, akár még ebben az évben kipukkadhat. Ezt a
vélemé-nyét arra alapozza, hogy hosszabb távon nem lehetséges, hogy tízszer
annyit "érõ" értékpapír legyen forgalomban, mint amennyi az e
mögött lévõ termék értéke. Ha a látszólagos tõzsdei pénzmozgást
nézzük, akkor ennek többszöröse a különbség. A termék, a szolgáltatás értéket
hordoz, a pénz nem, az csak jel. Ha a pénzmennyiség háromszor olyan gyorsan
nõ, mint a reálgazdaság, akkor egy buborékgazdaság jön létre, amelyik önálló
életet él, de amelyik elõbb-utóbb ki is pukkad. Mindezt a kamatrendszer
okozza. A bank által követelt kamatot a következõ évben a
reálgazdaságnak ki kell termelni vagy csõdbe jut. Ehhez a
többlettermeléshez ugyancsak hitelt vesz fel a cég, amelynek kamatát megintcsak
többlettermeléssel kénytelen vissza-fizetni vagy tönkremegy. Így egy gyorsuló
ördögi körben találjuk magunkat, amelynek vesztesei számosan vannak: a
túlfo-gyasztás miatt a környezet (amelyik mellesleg mindnyájunk létfeltétele),
a kevésbé fejlett országok lakosai és végsõ soron mindenki, aki nem
tagja a pénzoligarchiának, de a munkája nagy részével folyamatosan nekik
adózik.
Ma az igazi hatalom
nem politikai, katonai, fiskális vagy médiahatalom, hanem monetáris, amely
felett nem gyakorol legi-tim ellenõrzést sem a parlament, sem a kormány.
Intézményi eszköze a nemzeti bank, amelyik pénzt hamisít, mert a tízszeresét
kölcsönzi ki annak, amennyije van, és erre kamatot szed. A pénzoligarchia, ez a
szervezett magánhatalom azonban megtanulta, hogy csak 30%-ot lehet elvonni a
reálgazdaságból, mert ennél több már nyugtalanságot okoz a társadalomban. Célja
ellentétes a politikai demokráciával, ezért érdeke a parlament létszámának
csökkentése. (Kevesebb embert könnyebb irányítani.) A hozzánemértõk
fejében pedig célszerû ködöt és zûrzavart kelteni.
Nem hiába tiltja a
Biblia 52 helyen is a kamatot. A Német Püspöki Kar pedig 400 oldalas
beadvánnyal fordult a II. Vatikáni Zsinathoz, amelyben a kamat
keresztényellenes hatásáról írt, de nem vitatták meg. A kamat és a
pénzoligarchia babiloni talál-mány. Nem zsidó ügy, a Fuggerek sem zsidók
voltak, a mai bankárok nagy többsége szintén nem zsidó. Inkább a
szabadkõ-mûvesekhez van közük.
Az elmagánosított
pénzkibocsátást, a nemzeti bankokat vissza kell helyezni a legitim,
demokratikusan felügyelt államha-talom alá, különben a pénzügyi manipulációk
szabják meg, hogy mennyi adót kell fizetnünk, és ennek nagy része mindig újabb
és újabb kamattörlesztésekre megy el, bármiféle haszon nélkül.
Drábik János
megoldásában, a "közpénzrendszerben", az állam csak annyi pénzt
bocsát ki, amennyi a megtermelt értékek cseréjéhez szükséges, a társadalom éves
nyereségébõl pedig a közszolgáltatásokat (iskola, kórház) finanszírozza.
Ha ennél több közszolgáltatásra van szükség, csak akkor vet ki az
állampolgárokra adót. Az USA-ban például 1913-ig nem volt személyi
jövedelemadó, egészen addig, amíg a pénzügyi oligarchia ezt ki nem
kényszerítette. Ha ugyanis az államot sikerül eladósítani, akkor a
végtelenségig fizetheti a kamatokat az adókból.