A
Bokor Öko Csoport február ötödiki találkozóján, a szokásos hirdetési kört
követõen, Dõry István az emberiségnek a föld arculatára gyakorolt
hatását elemezve vezette be Czakó Gábor Gazdaságkor címû
elõadását. Czakó Gábor hangos "Dicsértessék a Jézus Krisztus"
köszöntésére a megjelentek többsége meglepetésében "Mindörökké Áment"
mormogott. Czakó Gábor a gazdaságkori fordulatot a XVIII. századra teszi, amikor
az ember megkötötte a mefisztói szerzõdést, amelynek 4 pillére: az
áldozat irányának megfordítása, vagyis nem áldozatot hozunk, hanem elvesszük
mások áldozatát (ld. adás-szerzés-vevés); az egybetartozó tartalom és forma
szétválasztása, azaz szerelem-házasság, erkölcs-jog, haza-állam, tett-szó
elválasztása; a valóság leváltásának lehetõsége, vagyis a kommúnió és
kommunikáció szétválasztása, amikor a tömegkommunikáció már nem a közösségben
történik, hanem kívülrõl szól, nem Istenrõl, hanem az érdekeinkrõl,
nem a valóságról szól, hanem hazug ideálokról; végül a Barbie, aki az
elsõ hármat elfogadja, vagyis a rendszer alapja és áldozata: a
konzumidióta.
Gazdaságkor
"fejlõdése" a 4 pillérbõl levezethetõ. Az
önmagában fontos gazdaság elveszítette szellemi korlátait, ami nem növekszik,
az tönkremegy. A körkörös idõnek volt középpontja, abból még ki lehetett
emelkedni Isten felé. Az egyenes idõnek nincs már középpontja, és
nincsenek korlátai sem. A francia forradalom jelszavaiból a kapitalizmus a
szabadságot emelte ki: mindent szabad, amit a törvény nem tilt. (A törvényeket
pedig mi hozzuk.) A gazdasági fejlõdés szenvedésekkel járt, de áldásai
is voltak. A kapitalizmus marxi kritikája osztályharcos alapon az
egyenlõséget emelte ki, a fasiszta kapitalimus-kritika is, de nem
osztály, hanem faji alapon. Ezeknek az ideológiáknak közös vonása, hogy csak
gazdasági kérdésekrõl beszélnek, a gazdasági növekedés maga alá
gyûrt minden más problémát. A kapitalizmus szabadság eszméje a
feudalizmussal szemben a függetlenséget, a korlátok nélküli életet célozta. A
szabadság-elvûség (nem szabadelvûség!) korlátja csak a másik ember
szabadsága lehet. Ez azonban öngyilkos relativizmushoz vezet, ha a szabadság a
végsõ érték, akkor ez szükségképpen lerombol minden egyéb értéket és
erkölcsöt: az abortusz és euthanázia korában már a másik ember szabadsága sem
korlátoz. Ezzel szemben az Írásból tudjuk, hogy a szabadság forrása az igazság,
és csak az szabad, aki nem rabja a bûnnek.
Végsõ soron
azonban az ember szabadságát is megette az áru szabadsága, csak az számít, hogy
az árukat teljesen szabadon lehessen gyártani és eladni világszerte, ehhez
képest az emberi szabadság bármiféle korlátozása (hatalmi vagy
reklám-diktatúrákkal) másodlagos. Az ember értékét a piaci
teljesítõképessége szabja meg, tehát áru-egyenértékké vált maga is. A
szabadság az árué, az ember dolga, hogy életébõl ennyi vagy annyi órát,
napot, évet adjon egy-egy árucikk megvásárlása fejében: az idõ is a
gazdasági növekedés szolgája lett, áru-egyenértéke van. A hatalmat a dolgok
vették át, minden emberi tevékenység értelme a dolgok szaporodása. Mefisztó
egyetlen kérése mindezért cserébe csak az üdvösségünk, errõl ne essék
több szó, miként Istenhez hasonlóságunkról se.
A nagyszámú
hozzászólásból, kérdésbõl és Czakó Gábor válaszaiból csak néhányat
említek.
- A mefisztói alku
ellensúlyaként közösségek alkotásával csöjkkenthetjük a fogyasztói felületet, s
mivel a világméretû pozitív változást nem remélhetjük amagunk életében
valóra válni, csak transzcendens remény erejében élhetünk.
- Miben térjünk
meg?
Az áldozat
irányának visszafordítása a lényeges, ez az út az isteni létbe.
- Erkölcsösen nem
lehet megélni!
Le kell mondanunk a
gyõzelemrõl, a versenybõl ki kell szállnunk, de ezt nem
veszteségként kell megélnünk, hanem nyereségként.
- Hogyan léphetünk
Isten felé a gyakorlatban?
Vissza kell vennünk
az idõt, a szabadságunkat, egyenként, személyesen, pl. imádkozzunk TV
nézés helyett.
- Miért nehéz
ezeket a gondolatokat a tömegtájékoztatásban képviselni?
Azért, mert az
információ csak az értelmünkhöz szól, és szükségképpen pillanatnyi
érvényû. Az élmény egész emberségünkben érint meg, ezért örök, mint a
mûvészet.
- Ha én kilépek, mi
lesz a többi Barbie-val?
Egyetlen ember is
sokakra hat, ha hiteles az, amit csinál.
- Ma már a háborúk
célja sem a hódítás, hanem a másik nép kiirtása. A dolgok hatalma alól, a
fogyasztás bolfdogtalanságából szellemi értékválasztásunkkal éa
közöss-keresésünkkel vonulhatunk ki.
- Miért nem
avatkozik be Isten ebben az apokaliptikus korszakban pl. a háborúkba? Lehet,
hogy amíg a mefisztói alku végig nem futja a pályáját, tehetetlen az emberrel
szemben?
- A gazdaságkor az
emberi természetbõl következik, ennek megváltoztatása nagyon nehéz,
csökkenthetjüka magunkboldogtalanságábólésközösség-keresésünkkelk megváltoztatása
nagyon nehéz.
Nem térhetünk
vissza az állathoz, a szellemi Isten-kapcsolat a testi törekvéseknek is irányt
és határt szab.
- Önmagunk
változtatása, közösség alakítása és ezek továbbadása a megoldás.
- Gazdaságkor
összeomlásának áldozatai is lesznek, a kereszténységnek köszönhetõ, hogy
eddig is nem omlott még össze.
- A Bokor hármas
eszménye ellene mond a fogyasztói társadalomnak.
- A gazdaságkor az
engedetlenség büntetés, Isten ereje a leghatékonyabb, emberi
tevékenységtõl nem javul, csak romlik a világ, amelyben csak az ember az
Isten gyermeke.
A végén Dõry
Pista örömmel állapította meg, hogy 24 hozzászóló egészítette ki a diagnózist,
közülük 17 megoldási javaslatot is adott.