1992-ben, a hires
rioi kornyezetvedelmi konferencia idejen Braziliaban tartozkodtam. Rio
kozeleben, egy oserdei teruleten folytattam talajtani vizsgalatokat, mert
korabban lattam egy muholdas felvetelt errol a videkrol. Ketszaz evvel ezelott
Del-Amerika legszebb oserdeje a Rio es Sao Paulo kozott a tengerparton
huzodott. A muholdas felvetelen az egykor osszefuggo erdoseg millio apro pontra
hullott szet. Elkezdodott az a pusztulas, amelynek kovetkezmenye az
eghajlatvaltozas, s ennek kozvetlen hatasat az idei telen is tapasztalhattuk, s
mostanaban az arvizek kapcsan dramaian erezzuk.
Arra voltam
kivancsi, hogy a millio pontra szetesett oserdo kepes-e tovabbra is betolteni
azt a feladatot, amelytol az emberiseg sorsa es jovoje fugg. Az oserdo ugyanis
olyan vizszuro rendszer, amely lelassitja a csapadek talajra jutasat,
cseppontozesse valtoztatja az esozest. Az oserdok irtasa soran kiderult, hogy
az emberiseg meg az ilyen nyilvanvalo torvenyeket sem veszi tekintetbe. Pedig a
bennunket korulvevo vilagnak igen egyszeru a rendje, amelyet barki megerthet.
Az onpusztitast
akkor lehet elkerulni, az emberiseg jovoje akkor biztositott, ha az okologiai
rendet, a bioszferat bizonyos hataron tul nem romboljuk tovabb. Ez a hatar
korunkban elerte a kritikus pontot. A kulonfele termelesi gorbek arrol
tanuskodnak, hogy a termelest immar nem lehet tovabb fokozni. Uj iranyt kell
talalnunk, amely az eddigi folfogassal szemben valtozast jelenthet. David C.
Korten amerikai kozgazdasz ezt igy foglalja ossze: "...lenyeges, hogy
megszabaduljunk attol a mitosztol, miszerint a gazdasagi novekedes az emberi
haladas alapja".
Ez az uj lepes uj
gondolkodasmodot tesz szuksegesse. Elsosorban a fiatalok feladata, hogy az
elkovetkezo tiz-tizenot evben a Fold jovojet ennek az uj gondolkodasnak
megfeleloen alakitsak.
Magyarorszag
torteneteben fordulopont, hogy a politikai hatalom a fiatalabb nemzedekek
kezebe kerult, illetve a nagyvarossal szemben a videk elete is egyre fontosabba
valik. Az emberiseg ket - egymassal ellentetes - taborra szakadt szet. Mintegy
haromotode falvakban, videken el, nagyjabol olyan korulmenyek kozott, ahogyan
nyolc-tizezer ev ota. Fejlodese alkalmazkodik a termeszeti torvenyekhez.
A masik ketotod
resz az utobbi szaz-szazotven esztendoben oriasi varosokba tomorult, s olyan
eletmodot folytat, amely az emberiseg teljes pusztulasahoz vezethet, ha az
utolso pillanatban nem valtoztatunk rajta.
A Fold videki
lakossaganak - tehat a nepesseg haromotod reszenek - fogyasztasa (uzemanyag- es
taplalekfogyasztas, a lakaslehetosegek megteremtese) az emberiseg altal
megtermelt energia mindossze husz szazalekat hasznalja, a tobbi nyolcvan
szazalekot a nagyvarosok, a nagyipar emeszti fol, megpedig olyan termelesre,
amely az emberiseg szamara semmi hasznot, semmi jot nem eredmenyez. Ebbol
szarmazik az ujra nem hasznosithato hulladek, a fegyverek, mindazon
szuksegtelen eszkozok, amelyeket nehany evenkent le kell cserelni, hogy ujakat
allithassanak a helyukbe.
Ez a fajta
termelesi hajsza nem szolgalja az ember szellemi, lelki nemesedeset. Azok
kenyszeritik rank, akiknek erdekuk a folosleges termeles fonntartasa, amelynek
kizarolagos celja az egyre nagyobb profit. Az ily modon behajtott haszonnal
azonban mar semmit nem tudnak kezdeni a nagy tokecsoportok, kiveve, hogy
elszennyezik, elpusztitjak korulottunk az elo kornyezetet. Ezt kivanja a
termeles diktaturaja.
Az uj iranyvetel,
az uj gondolkodasmod bevezetese nem a fejlodesrol valo lemondast jelenti.
Sokkal inkabb azt, hogy vissza kell ternunk az emberlepteku gazdasag
kialakitasahoz.
Elelmiszerellatasunkban,
termelesmodunkban, amilyen mertekig lehet, legyunk onellatok. Nem adhatjuk el
kulfoldieknek a mezogazdasagunkat, hogy azutan fillerekert kenyszeruljon
termelni a paraszt, a folvasarlok kenyenek-kedvenek - hasznanak - megfeleloen.
Vegul pedig kulfoldrol vagyunk kenytelenek azon elelmiszereket behozni,
amelyeket idehaza is megtermelhetnenk - raadasul kisebb okologiai karosodast
okozva ezzel.
Amit lehet, a kis
kozossegek allitsak elo, termeljek meg, s ne legyunk kiszolgaltatva peldaul a
Budapestet korulvevo es kirablo hatalmas bevasarlokozpontoknak. Ezek ugyanis
novelik a munkanelkuliek szamat, hiszen miattuk szamos kistermelo, kiskereskedo
vesziti el megelheteset.
Egeszseges,
termeszetkozeli, videki eletre van szukseg. A naluk megtermelt haszon a mi
hasznunk legyen, ne kelljen kulfoldrol behozott margarint fogyasztanunk,
mikozben peldaul a hazai napraforgotermesztok tonkremennek.
Teljes fordulatra
van szukseg a gondolkodasban. Ne fogadjuk el kritika nelkul mindazokat a
butasagokat, azokat a konvencionalis hazugsagokat, amelyeket reggeltol estig
hallunk, peldaul a vasarlas gyonyorusegerol.
Az uj gazdasagi
rendszer, amelyet rank akarnak eroltetni, ugyanolyan artalmas, ugyanolyan
eletellenes, mint a szocialista rendszer volt. Egy okologus valamely rendszer
gazdasagossaganak fokat azon meri le, hogy a rendszer mennyi hulladekot es
szemetet termel. Ebbol a szempontbol a szocialista es a kapitalista gazdasagi
rendszer kozott nincs semmifele kulonbseg. Abban mindket rendszer megegyezik,
hogy elpusztitja a kornyezetet, allandositja a tomegszegenyseget.
Olyan tarsadalomra
van szukseg, amelyben szabadon gondolkodhatunk arrol, mi es hogyan tortenjen
annak erdekeben, hogy eletunk - a maga anyagi, lelki, szellemi gazdagsagaban -
valoban emberi elet lehessen.
A szerzo
okologus, akademikus
Uj Ember,
1999/15 (aprilis 18.)