Szólhatok az
emberek vagy az angolok nyelvén, ha mobiltelefonom nincs nálam, akkor másoknak
a ,,hívott fél nem kapcsolható'' jelzés vagy ,,mással beszélő szignál'' vagyok.
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a
telefonszámokat, hitelemmel pénzeket vehetek fel, ha nincs mobiltelefonom, mit
sem érek.
Szétoszthatom
mindenemet a ,,nélkülözők'' közt, odaadhatom vesémet is átültetésre, ha nem
tudom kifizetni a mobiltelefon-számlámat, mit sem használ nekem. A mobiltelefon
türelmes, a marokbeszélő jóságos, a mobil nem féltékeny, csak kérkedik és
kevély. Sokszor tapintatlan, a maga javát keresi, a haragot gyorsan közvetíti
és a rosszat is kimondja. Nem érdekli a gonoszság, az igazság is teljesen
relatív számára. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindenkit
kapcsol. S a bunkofon nem szűnik meg soha. A kártyája véget ér, az előfizetése
elhallgat, a térerő elenyészik. A régi telefonunk csak vezetékes, és
vezetékesek a kapcsolásaink is. Ha azonban elérkezik az új mobil, ami
töredékes, az véget ér.
Amíg nem volt
mobilom úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy viselkedtem, mint a gyerek, úgy
ítéltem, mint a gyerek.
De majd ha lesz
mobilom, elhagyom a gyerek szokásait. Ma még csak kettes térerővel, homályosan
látunk, akkor majd színről színre, tisztán. Most még csak töredékes a
kapcsolási zóna, akkor majd úgy kapcsolnak mindenkit, ahogy engem szoktak
kapcsolni. Addig megmarad a Westel a Pannon, és a Vodafone, ez a három, de
közülük a legnagyobb a...?!