Naszreddín mullah
egy nap megpillantotta a tanítót, amint az éppen egy csoport gyereket vezetett
a mecsethez.
- Minek viszed őket
oda? - kérdezte.
- Nagy szárazság
van a földeken - magyarázta a tanító -, és bízunk abban, hogy az ártatlanok
kiáltása megindítja a Mindenható szívét.
- Akár ártatlan,
akár nem, a kiáltás nem számít - mondta a mullah -, hanem a bölcsesség és a
tudatosság.
- Hogy merészelsz
ilyen istenkáromlást mondani a gyerekek előtt! - kiáltotta a tanító. -
Bizonyítsd be, amit mondtál, vagy különben eretnekké nyilvánítunk.
- Ez igazán
egyszerű - mondta Naszreddín. Ha a gyerekek imája egy icipicit is számítana,
már rég nem lennének tanítók a földön, mert nincs semmi, amit jobban gyűlölnek
mint iskolába járni. Hogy mégis túléltétek azokat az imákat, annak az az oka,
hogy mi, akik jobban tudjuk, mint a gyerekek, megtartottunk benneteket a
helyeteken.