Kezdjük mindjárt a
legelején: reggel, amikor csörög a vekker, nagy erőfeszítéseket kell tenni
annak érdekében, hogy a párnák közül kikecmeregve az ember rászánja magát a
hideg vizes mosdásra, buszon, vonaton való zötykölődésre a munkahely felé.
Könnyebb volna egész nap lustálkodni. Pedig az bizony rossz, míg a tisztességes
munka az jó.
De hát ebből áll az
élet? Csupa tökfőzelék és sütemény? Az egyiket nem akarja az ember, de muszáj,
a másikat szeretné, de nem szabad? A jólismert grafiti is így szól: ,,Bármi,
amiben egy csöpp élvezet is van, az vagy erkölcstelen, vagy töménysértő, vagy
hizlal.'' Ki van ez találva. A bibliai bűneset leírása is jól elkapja a
lényeget. Maga az Úr, mintha Murphy-től leste volna el az ötletet: a kert
közepére ültet egy kívánatos gyümölcsű fát, amiről természetesen tilos
fogyasztani. Naná! Érezd jól magad, kedves Ádám és Éva! Légy üdvözölve a
Paradicsomban! Vagy a pokol tornácán?
,,Ne ülj bele a
homokozóba, mert összekoszolod magad! Ne állj fel a hintán, mert leesel! Ne
bámuld a Cartoon Network-öt, hanem csináld meg a leckédet! Ne ülj egész nap a
rohadt számítógéped előtt! Ne legeltesd a szemedet Micikén! Ne menj sörözni a
haverjaiddal, hanem siess haza!''``Brruuááhh! Na nem. Ha tényleg minden rossz,
ami nekem jó, és minden jó, ami nekem rossz, akkor én inkább élvezem az életet,
amíg lehet, aztán felejtsetek el.
Egy régi barátom
elvitt Miskolcon egy utal rock zenekar próbájára. Nagyon jó heavy metal zenét
játszottak. A gitáros, tudván, hogy teológus vagyok, magyarázkodni kezdett a
sátános szövegek miatt. ,,Tudod, a mennyország túl magasan van. Lefelé könnyebb
menni.'' Először az jutott eszembe: milyen torz képet festünk mi, keresztények
Jézusról. Mintha egy, emberi erőfeszítésekkel meghódítandó országba hívogatna.
Pedig épp azért
jött el értünk, mert képtelenek vagyunk felfelé kapaszkodni.
Másrészt erre
gondoltam: ,,nem
is tudjátok, gyerekek, milyen közel vagytok Istenhez, aki ellen lázadni
véltek.'' Mert mi könnyebb: az éj leple alatt ellopni egy teherautónyi
sódert, vagy békén hagyni valakit? Na ugye, kapizsgáljuk már? Elgondolkodtam
rajta, vajon mennyi idő alatt lehetett volna rábeszélni Kalkuttai Teréz
mamát, hogy egy Parabellummal felszerelkezve behatoljon egy idegen házba,
ott hatástalanítva az esetleges ellenállás élő erejét, magához vegye a pénzt,
ékszereket, műszaki cikkeket és az ablakon keresztül távozzék. Nem hiszem, hogy
ment volna neki.
Egyszer dicsérni
kezdtek valakit, aki a proletárdiktatúra idején, 56 előtt és után is gyakran
ült börtönben. Micsoda eltökéltség! Micsoda emberi tartás! Ki állni az igazság
mellett! Vallatva a megpróbáltatásokat, ahelyett, hogy megalkudott volna a
helyzettel, vagy maga is korrumpálódott volna! Micsoda erő kell ehhez! Ő
azonban ezt válaszolta: ,,Tévedés. Én a könnyebbik, megoldást választottam. Számomra a másik út
lett volna járhatatlan.'' Szóval: tényleg könnyebb a rosszat tenni, mint a
jót?
Nagy a kísértés a
jóra - mondta valaki. Valóban így van. Egy erőszakos. korrupt, mocsok
világban, ahol a szemétáradat akar magával sodorni, valósággal cirokos
bizsergés keríti hatalmába az embert, hogy ellenálljon, és tegyen valami jót.
Valami nyomot hagyni a világban. Legalább egy ponton megtagadni az
engedelmességet a rossznak. Borsot törni az ördög orra alá azzal, hogy az éppen
soron következő és kötelezően elvégzendő aljasságot lelazsálom. Békén hagyom a másik
embert. Csakazértis a könnyebb utat választom...
Amikor csörög a
vekker, jelezvén, hogy kezdődik egy új nap, amelyen fáradságot nem kímélve
intrikálnom, mószerolnom, másoknak betartanom kell, csakazértis ágyban maradok.
Nyújtózkodom egyet, átfordulok a másik oldalamra, és e szembe jut Hankiss Elemér egyik
gondolata: ,,Ideje lenne azt mímelnünk, hogy komolyan vesszük azt a
valamit, amit életnek nevezünk, és úgy tennünk, mintha azt gondolnánk, van
valami értelme. Annál is inkább, mert hátha tényleg van valami értelme...''`
Forrás: HANG -
1999. október-november