Tragédia-e a tragédia?
A
költői kérdésre provokatív címmel lehet válaszolni:
„Nem tragédia, csak volt; (ma már házi
feladat)”
Egy
tragédia akkor tragédia, ha az emberek katarzist éreznek, amikor kijönnek a színházból
és legalább 5 percig az az illúziójuk, hogy meg kell változtatni az életüket.
Ha jobb jövőt akarunk, vagy ha akarunk egyáltalán jövőt, újra kell írni
Madáchot.
42. szín: A fúrótornyoknál
Idő:
a jövőben
Helyszín:
az utolsó kiapadófélben lévő olajkútnál Szudán és Nigéria határán.
Középen
áll egy fúrótorony, körülötte olajtól sáros a homok. A torony lábánál trágár
beszédű néger munkások dolgoznak. Az Exxon feliratot cserélik le. Az új tábla
az olajkúton:
„Nem maradt a jövő számára”
Oldalt
hasonló fúrótornyok állnak üresen. Vörös lángok festik a látóhatárt. Balról
Ádám érkezik zöld ruhás csoport élén és azt skandálják:
-
Nem
maradt jövő. No future left. – Természetesen angolul, mivel nem maradt több
nyelv sem a jövő számára.
43. szín: Afganisztáni
jelenet
A
háttérben a világ leggazdagabb és legszegényebb állama verekszik. Az amerikai
(néger) bokszoló éppen bucira veri az afgán sporttárs fejét. Előtérben jóságos
tengerészgyalogos betűvetésre tanít száz árva mohamedán esperest:
-
Most
pedig leírjátok százszor angolul:
The
strong shall never be reminded of his crimes.
(Az
erőset nem szabad figyelmeztetni a bűneire.
Az
erőset nem szabad figyelmeztetni…)
Mint
láthatjátok, a XX. században minden összekeveredett. Talán maga a XX. század keveredett
össze. Hol van már a Tragédia egyenes időmenete. Kavarognak az idősíkok. Nem
tudhatjuk, hogy a jelen után a múlt következik-e… vagy a jövő? Pedig van egy
alapvető különbség, ami még a drámaírók figyelmét is rendre elkerüli. A múltat
látjuk, de nem tudjuk megváltoztatni, a jövőt nem látjuk, de változtathatunk
rajta. Most például direkt a 36. jelenet fog következni, ami a jelenben
játszódik. Talán változtathatunk rajta.
36. szín: Templomi jelenet
A
templomban három fiatal imádkozik piros, sárga és kék kabátban.
Piros
kabátos:
Nem tenni semmit, mily édes, mi szép…
S tudni mégis, hogy felettünk pajzsul áll Isten
kegyelme.
Sárga
kabátos ifjú:
Uram, egész nap nyüzsgök, szenvedek,
Mindennap új és új ötlet vakít.
De tudom, nevedben bármit tehetek,
A kegyelem és a bátorság idvezít.
Kék
kabátos:
Azt mondtad, Uram: „küzdj és bízva bízzál”,
De én már föladtam, nem tehetünk
semmit,
A sok gonoszságért, amit elkövettünk,
Biztosan elnyerjük a pokol kínjit.
Lucifer válaszol, de az úr hangját
utánozva:
Nem olvastátok, hogy az akarat szabad?
Végtelen idő, amely munkára hív.
Esetleg netán megváltoztok és
építhettek egy jobb jövőt.
Piros: Ah…
Lucifer: Olyat kell tenni, ami
folytatható,
Igazságos és ésszerű, végtelen időkön
át.
Eldönthetitek még ma szabadon…
Sárga
kabátos:
Már értem.
Lucifer: Azután pedig már
ragaszkodnotok kell ahhoz, amit megleltetek…
Kék
kabátos:
Semmi szabadság?
Lucifer: Évezredeken át
változatlanul.
Piros: Dögunalom…
Lucifert
elzavarják együttes erővel, majd imádkoznak tovább, de előtte kabátjaikat
kicserélik egymással : ))
Gitáros
ének szűrődik be: „Bárányom, bárányom…”
72. jelenet: Valahol
Dél-Amerikában
Brazilok
görnyednek egy ültetvényen, nagyon hasonlóan az egyiptomi szín rabszolgáihoz.
Az egyik haldokló délamerikait éppen félrerakják.
Futár
lihegve
érkezik: Megint összeomlott a piramis!!
Rabszolgafelügyelő: Nekiment egy újabb
repülőgép?
Brazilok kórusban: És ezt is velünk
fogják visszaépíttetni.
Lucifer oldalról: Jöhet már a
paradicsom?
Ádám: Vezess vissza a
paradicsomba!
Lucifer
6 méteres
génkezelt paradicsomot görget be a színpadra, belőle génkezelt kukacok néznek
kifelé.
Kukacok: Az ember ezt, ha egykor
ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi.
Befejezés:
A
sok disznóságért, amit ide leírtam, elnézést kérek. A gondolatokért pedig
gondolkodást, ha lehet.