Béke, Természet, Szeretet
Utazás az elég világába
Végtelen vágyakkal élünk itt a Földön, s közben végesek az anyagi
körülményeink, lehetőségeink, készségeink, erőnk. Véges az idő is,
amely beláthatóan a rendelkezésünkre áll. Választásainkat ezernyi
körülmény, megszorítás, szükségszerűség határolja be. Bármilyen
téren akarunk fejlődni, utunkat az elégedetlenség érzése kíséri.
Jól tudjuk, hogy anyagi gyarapodásunknak, lélekszámunk
növekedésének határt szabnak a földi erőforrások korlátai. Gyakran
látnunk kell, hogy munkánk, találékonyságunk, alkotókészségünk
nem mást szolgál, mint a keveseknek hasznot hozó, életünk terét
felemésztő gazdasági növekedést. Ha más utat választunk - ha
megtehetjük -, és a Föld sebein vagy az emberek gondjain próbálunk
segíteni, ha hosszú távú változásokon munkálkodunk - akkor is
naponta ezer módon szembesülünk azzal, hogy nem tudunk úgy élni,
ahogy szeretnénk.
Az elégedetlenség "szakirodalma", legalábbis a sikerkönyvek
csoportja állítja, hogy elérhető mindenki számára a hatalmas vagyon,
a tökéletes egészség, a nyerők kiterjedt kapcsolatrendszere vagy a
végtelen spirituális hatóerő. Jó érzékkel úgy sejtjük, hogy a
megelégedést nem ezek nyomán érdemes keresnünk. Az MCC
(Mennonite Central Committee) is más utat választ. Önkéntesei,
munkatársai, diákok segítségével és élményei alapján dolgozta fel az
elégedettség témáját. Az összegyűjtött anyag javát egyhónapos
elmélkedés-sorozatba rendezte egyének, de még inkább közösségek
számára. Ez a kiadvány arra keres választ, hogyan élhető meg a
kiegyensúlyozottság elkötelezettségeink, vágyaink, szükségleteink,
terheink között egyénileg; hogyan lehet társadalmi szinten is
fenntartható módon élni, a jövő nemzedékekre és a
teremtménytársakra is tekintettel. Az egyszerűsítést, a valóban fontos
dolgokra figyelést, a fenntarthatóságot, a harmóniát tűzi ki célul.
Arra biztat ez a kiadvány: lépjünk be a mindenki számára elég
világába négy hétre - és ha tetszik, éljünk aszerint tovább,
családunkkal, közösségünkkel.
Az MCC a mennonita egyház segélyszervezete, világszerte kb. ötven
országban van jelen. Munkája a helyi közösségek szükségleteihez
igazodik, munkatársai nagyrészt az élelmiszerellátás, oktatás,
egészségügy területén dolgoznak, katasztrófák, háborúk áldozatait,
menekültjeit látják el, közvetítenek - a mennonita kezdettől
erőszakmentes egyház -, munkahelyeket teremtenek. Kiadványukat,
amely az "Utazás az elég világába" címet viseli, négy részletben
közli az "Érted vagyok".
KALAND AZ ELÉG VILÁGÁBAN
"se szegénységet, se gazdagságot ne adj nékem..."
(Példabeszédek 30, 7-9)
Elég? Micsoda fogalom! Társadalmunk arra biztat: "Többre van
szükséged. A több jobb. Nem élhetsz teljes életet, hacsak nincs ez és
ez, no meg még amaz is a birtokodban." Gyakran kérdezzük
magunkban fáradtan: "Mennyit bírok még? Vajon belefér-e ez az
újabb tevékenység amúgy is zsúfolt napjaimba?" Azt mondta egyszer
egy lelkész a Fülöp-szigetekről: "Keresztény hitünknek nem az a
lényege, hogy kevesebbünk van, mint amennyire szükségünk lenne,
hanem hogy mindenkinek elegendő jut." Egyszerű gondolat...
mindenkinek elég. Elég étel ... elég ruha ... elég pihenés ... elég idő a
családdal ... elég csend ... elég idő Istennel. De mi az elég? Az
"Utazás" során erre a kérdésre keressük a választ gondolkodva és
tettekkel. Tegyük meg ezt az utat barátainkkal, diáktársainkkal,
közösségünkkel, családunkkal. A barátok fontosak, nem azért, hogy
ők mondják meg, hogyan gondolkodjunk és éljünk, hanem hogy
elmondjuk történeteinket, bátorítsuk egymást. Az "Utazás" négy
héten keresztül különböző témákat mutat be, naponta új történettel,
bibliai idézettel, megbeszélésre váró kérdésekkel, tennivalókkal.
Mindez arra hív, hogy lépjünk be a mindenki számára elég világába,
s ebben gondolkodjunk, éljünk.
Jó utat!
"Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem
szűkölködött." (Kor. II. 8, 15)
FÜRDÉS AZ ELÉG TENGERÉBEN
Ha csoportosan mennek úszni az emberek, a bátrabbak mindig előbb
ugranak a vízbe, azután odakiabálnak a többieknek a partra:
"Gyertek, jó a víz!" Az Utazás történetei arra a kérdésre keresnek
választ, hogy mi az "elég". Hívnak minket is, hogy vessük bátran
bele magunkat, éljünk az "elég" szabályai szerint. Persze nem
egyformán lépünk a vízbe. Van aki fejest ugrik. Az ilyen emberek
először az "ökológiai lábnyomokat", és a melléklet más adatait nézik
át, majd négy hétre előre készítenek tervet. Mások lábujjhegyen
közelítik meg a vizet, azután egyre mélyebbre merészkednek. Az
ilyen emberek naponta határozzák meg céljaikat az "utazás" során.
Lesznek napokra, hetekre esedékes, esetleg az "utazás" hónapján
túlnyúló feladatok. Senki ne próbáljon mindent végigcsinálni, mert
belefárad. Válaszd azt a feladatot, amely illik hozzád; ha az aznapra
eső nem érdekel, találj ki helyette mást. Jelölj ki egy
hónapot! Kezdjétek az "utazást" azzal, hogy az "elég" szellemében
összegyűltök: együtt tölthettek egy hétvégét valamelyikőtöknél,
átnézve a kiadványt, készülődve a hónapra, együtt játszva, szolgálva,
imádkozva, külsőségekben (étel, alvóhely) is egyszerűen. Vagy
szentelhettek egy estét, egy szabadnapot az indulásnak. A
tapasztalatszerzés végén ismét gyűljetek össze, hogy beszélgessetek
az átéltekről, tervezzetek a továbbiakra.
Gyertek! Jó a víz!
Az út kezdete
Elég öröm
1. AZ ÉLET ÉRTELME
"Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen."
(János 10, 7-18)
Ezen a héten az élet értelmét vizsgáljuk. Miért és mire teremtődtünk?
Mit kezdünk az életünkkel? Hogyan találhatjuk meg és érhetjük el
célunkat? Az észak-amerikai kultúra ellentmondásos tanácsokkal lát
el bennünket arra vonatkozólag, hogy hogyan tudnánk a maximumig
fokozni életörömünket. Az Egyesült Államok katonai hirdetései
szerint: "Légy minden, ami csak lehetsz, csatlakozz a hadsereghez!"
Elégedettek leszünk, ha megtanulunk harcolni? Egy híres
karórareklámot idézve: "Soha nem lehetsz elég gazdag és elég
karcsú." Megelégedettek lennénk szupermodell szépségű testtel és
hatalmas vagyonnal? Az egyik sörreklám hegyi tóban horgászó
férfiakat mutat dobozos sörrel. Így szól: "Ennél jobb már nem lesz."
Valóban dobozban rejlik a megelégedettség? Jézus azt mondta, hogy
bőséges, teljes életet akar adni nekünk. Ezen a héten arról lesz szó,
hogy mit jelent számunkra a teljes, bőséges élet. Életfilozófiánk
legmélyebb hitünkből ered. Kifejezi, mit gondolunk Istenről és a
világról. Amikor ezekről beszélgetünk, nem arról döntünk, hogy
kinek van "igaza" és ki "téved". Létünk misztériumának legmélyéről
kapunk információkat egymástól.
Dave Schrock-Shenk
Milyen életre és tettekre teremtettek engem?
A bőséges életről alkotott elképzelés nagyszerűnek - és nagyon
személytelennek tűnhet.
Mindannyiunknak sajátos tehetsége, érdeklődési köre van.
Az életünk akkor lesz teljes, ha rájövünk, miképpen illeszkedhetünk
be a nagyobb elképzelésbe.
Melyik szentírási rész, vers, történet, ének vagy idézet foglalja össze
az életről alkotott véleményemet?
Mi az elképzelésem arról a "bőséges életről", amit Jézus ígért
nekünk?
Sorolj fel tíz olyan dolgot, amit nagyon jól tudsz csinálni!
2. CSAKNEM MINDENT NÉLKÜLÖZNI
"...Érte mindent elvetettem, ... csakhogy Krisztust elnyerhessem ..."
(Filippieknek 3, 7-16)
"A lelki élet titka az a hajlandóság, hogy csaknem mindent
nélkülözzünk" - ismeretlen szerző. Észak-amerikaiként számomra a
szabadság egyenlő a választási lehetőségekkel. Az egyik üzlet 135
féle gabonapelyhet árul. Ekkora választási lehetőség megbénít -
hogyan tudnék ennyifélét kipróbálni? Huszonévesen azt gondoltam,
mindent meg tudok tenni; hosszútávon dolgozom az egyháznak,
megházasodom és családom lesz, mások szolgálatának szentelem az
életem, "normális" életet élek. Amikor 35 éves lettem, váratlanul
rájöttem, hogy nemsokára eltűnik az életemből a gyermekvállalási
lehetőség. Választásainknak következményei vannak. Mégsem
bánom életem egyik döntését sem. Azzal, hogy szegény embereket
segítek, más lehetőségeket kizárok az életemből. Mégis
szabadabbnak érzem magam, mert nem aprózódom el azzal, hogy
minden utamon felmerülő lehetőségnek utánajárok.
"Választásaimnak szabad utat hagyni" csak akkor tudok, ha nem
kötelezem el magam hosszú távra életem során. Ha Jézust követem,
el kell fogadnom, hogy az út szűk, a hűséggel nem jár együtt a vég
nélküli választási lehetőség. De a szűk úttal vállalt határok a
szükséges mederbe terelik energiáimat, hogy céllal és irányultsággal
áramolhassanak. Ha hajlandó vagyok "csaknem mindent nélkülözni",
egyedülálló, teljes és mély lelki elhivatottságot élhetek meg.
Susan Classen
Hogyan hatnak rám a körülöttem lévő választási lehetőségek?
A látható, tapintható jelenségeket megérteni egészen más, mint
kapcsolatunk Istennel, aki nem látható, nem tapintható.
Isten-kapcsolatunkban nem támaszkodhatunk mások mércéire. Ha
őszinte kérdéseket teszünk fel önmagunknak, növekedni fog ez a
tudatosságunk.
Életünk ideje véges, nem tehetünk meg mindent. Ha egyvalamit
választunk, gyakran le kell mondanunk más lehetőségekről. Akkor
leszünk elégedettek, ha alapvető választásaink alapvető értékeinket
tükrözik.
Mondhatom-e őszintén, hogy Isten a legfontosabb az életemben?
Életem során melyek voltak azok a választások, amelyek Istennel
való kapcsolatomat tükrözik?
Tölts ma 15 percet Istennel! Imádkozz, elmélkedj séta közben,
olvasd a Bibliát vagy írj naplót! Próbáld meg az Istennel töltött időt
napjaid állandó részévé tenni.
3. A VADVIRÁGOK UTÁNI ADÓ
"Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi."
(Zsoltárok 65)
Amikor az adóelszámolást készítettem, feltűnt, hogy az állam
szegénynek minősíti családunkat. Ennyire szegények vagyunk:
ötéves fiam jelentette, hogy egy májfű nyílik a dombon. Előző évben
néhány vadvirágot ültettünk át a dombunkra. (Mi az értéke egy
májfűnek az adózási űrlapon?) A férjem erősen megrándította a hátát
néhány évvel ezelőtt - egy kertész számára ez katasztrófa. Barátaink
kisegítettek a bajból: egy nyolcéves kisfiú gyomlálta ki a zöldbabot a
kertünkben. (Mennyit ér a barátság dollárban?) Többgyermekes
anyaként nem könnyű elmélkedésre időt találnom. Legjobban reggel
tudok imádkozni, amíg fejem a kecskéket. (Tisztelt adóbehajtók:
Levonható az adónkból farmköltségként annak a harminc percnek az
értéke, amit a Nagy Tanácsadóval töltök?) Munkám közben
Istenemmel vagyok kapcsolatban. A férjem és én többet
kereshetnénk, ha más foglalkozást választanánk. De lenne-e időnk
olyan vadvirágültetésre a fiunkkal? Tudnánk-e egymásnak segíteni a
szomszédainkkal? Lenne-e időm az imádságra, ha túladnék a
kecskéinken, amelyek "nem gazdaságosak"? Én továbbra sem a
"módosított értékű bruttó jövedelem" szerint ítélem meg a
vagyonunkat, és boldog vagyok szegénységem gazdagságában.
Ellen L. Davis-Zehr
Milyen mércék szerint értékelem már meghozott döntéseimet?
Mindannyian hozunk döntéseket életünkkel kapcsolatban. Ahogy
ezek szerint élünk, mások ezer módon adják tudtunkra, hogy
szerintük indokolt és fontos volt-e a döntés.
Utólag felül kell vizsgálnunk, jók voltak-e korábbi választásaink, s
azok az értékek és elkötelezettségek, amelyek elsősorban
befolyásoltak minket döntéseink meghozatalakor.
Életvezetésem tükrözi-e a számomra legfontosabb értékeket?
Legközelebbi barátaim támogatják-e értékrendemet, vagy
megpróbálnak eltávolítani hitemtől?
Válassz ki valakit, akinek életstílusa legjobban vonz téged! Hívd
meg ebédre! Beszélgess vele terveidről, értékeidről. Kérdezd meg
tőle, hajlandó-e rendszeresen találkozni veled, beszélgetni arról,
hogyan lehet olyanfajta életet élni, amelyre lényed legmélyéről
vágysz.
4. LÁTTAM A PIGMEUSOK TÁNCÁT
"...a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek..."
(Ésaiás 55, 6-13)
Az élet időnként meglepetéseket tartogat.
Mennyi csodálatos élményem gyűlt fel az elmúlt 40 év alatt!
Jók is... rosszak is...
Láttam a pigmeusok táncát.
Úsztam az Indiai-óceánban.
Kagylókat gyűjtöttem Zanzibár szigetén.
Láttam a keringő derviseket Khartoumban,
és egy lázadást Khampala közepén.
Éreztem a szantálfának, a tömjénnek és a mirhának az illatát.
Emlékszem a nyitott kanálisok, az égő szemét, a rothadó hús, a
száradó hal és a teveürülék szagára.
Ébredtem a muzulmánok reggeli imádságának hangjára.
Hallottam, ahogyan felrobbant egy taposóakna.
És pisztolylövéseket ünnepléskor, lázadáskor, félelemből, dühből.
Egy AK 47-est rám szegeztek, amikor ellopták az autónkat.
Tudom, hogy sok minden van az életben, amit még nem
tapasztaltam,
és élhettem volna teljesebb életet is.
Meglep, hogy a sajnálkozás efölött nem életem legfontosabb gondja.
Most megpróbálom elképzelni magamat 50, 60, 80 évesen.
Mekkora boldogságot jelent, hogy még a fél életem hátravan.
Még negyven év tele lehetőségekkel, élményekkel, emberekkel.
Még negyven évig élhetek azzal a férfival, akit szeretek.
Még negyven évig járhatok Isten útjain, és szerethetem őt.
Le vagyok nyűgözve.
Pam Ferguson
Milyen váratlan örömet hozott nekem az élet?
Meg van írva, hogy Isten arra a helyre hív minket, "ahol találkozik
nagy örömünk a világ nagy vágyakozásával".
A fenti elmélkedés írója olyan megtörtént eseményekről mesél, ahol
veszéllyel és szükséget szenvedő emberekkel találkozott. Mégis arról
ír, hogy jó élete volt. Nem kellett választania a között, hogy teljes
élete legyen, és dolgozhasson másokért.
Sokan végeznek számukra érdektelen a munkát, mert nincs
lehetőségük mást csinálni. Mások meggyőződésükkel ellentétes
munkát vállalnak, mert jól kereshetnek.
Sokszor szükségleteink megfogalmazásától függ, hogy találunk-e
olyan munkát, amiből meg tudunk élni, egyszersmind másoknak is
hasznára vagyunk vele.
Mely élményeimből származik a legtöbb öröm?
Van-e mód arra, hogy olyan megélhetést válasszak, amivel
másoknak is hasznára lehetek?
Írj verset vagy más elmélkedést eddigi életed főbb állomásairól.
5. KÉTES FELTEVÉSEK
"...nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete."
(Lukács 12, 13-34)
Néha megkísért az a gondolat, hogy ha félre tudnék tenni elég pénzt,
akkor pihenhetnék és lenne időm a számomra fontos dolgokra:
minőségi időtöltésre a barátaimmal és a családommal; nehéz időket
megélt emberek segítésére. Az a gyanúm azonban, hogy téves ez a
logika, hiányzik az ellentmondó bibliai elvek valamilyen
felszabadító egyensúlya. Anthony de Mello, indiai pap története erre
az ellentmondásra emlékeztet.
A gazdag gyáros északról megdöbbenve látta, hogy a déli halász
kényelmesen fekszik a csónakja mellett.
"Miért nem halászik?" - kérdezte a gyáros.
"Mert mára elég halat fogtam." - mondta a halász.
"Miért nem fog többet?"
"Mit kezdenék vele?"
"Több pénzt kereshetne, azon motorcsónakot vehetne, mélyebb
vizekre evezhetne, és több halat foghatna. Azután jobb hálókat
vehetne, ezekkel még több halat foghatna, ami még több pénzt
jelentene. Nemsokára két csónakot vehetne ... talán egy egész flottát.
Akkor aztán olyan gazdag lenne, mint én."
"Akkor mihez kezdenék?"
"Élvezhetné az életet."
"Mit gondol, most mit csinálok?"
Earl Martin
Mi a jó egyensúly a "kielégülés elodázása" és a "holnapért nem
aggódás" között?
1957-ben az átlag amerikai fizetés 8000 $ volt (mai árfolyam
szerint). Ma az átlagkereset több mint 16000 $, vagyis
megkétszereződött. Mégis 30 %-ra esett 42 %-ról azoknak az
embereknek az aránya, akik meg vannak elégedve anyagi
helyzetükkel.
Ha a nálunk gazdagabbakkal hasonlítjuk össze magunkat, vagy azon
tépelődünk, mennyit tudnánk kereshetnénk, soha nem leszünk
boldogok és elégedettek. Az "elég" nem egy számszerű cél, hanem
hozzáállás kérdése.
"Két módon lehet megelégedettségre jutni. Az egyik mód az, hogy
egyre többet gyűjtünk. A másik mód az, hogy kevesebbel is
beérjük." (G. K. Chesterton)
Életem során egyre több lesz-e a birtokomban lévő tárgy, vagy
egyszer csak kimondom majd: elég?
Mennyit kell összegyűjtenem ahhoz, hogy megtehessem, amit igazán
meg akarok tenni?
Mit teszek jelenleg azért, hogy élvezzem az életet?
Tölts el egy estét a szüleiddel, nagyszüleiddel, vagy olyan
ismerősöddel, aki már nyugdíjas! Kérd meg őket, beszéljenek arról,
milyen döntéseket hoztak életük alakításával kapcsolatban! Mely
döntésük hozta a legtöbb örömöt? Mi az, amit visszagondolva
többször szerettek volna csinálni?
6. SZABADULJUNK MEG A SZÍNLELÉSTŐL
"A hívek mind összetartottak, és közös volt mindenük. ...örömmel és
tiszta szívvel vették magukhoz az ételt." (ApCsel 2, 43-47)
Egy dolgot nagyra értékelek azokban az emberekben, akiket Lao
népéből ismerek: nem színlelnek. Ez persze részben kulturális
örökség, és a szegénységgel is összefügg. Anyagi nehézségben az
embereknek osztozniuk kell egymással. Ily módon szabadon
lehetnek önmaguk, de nem kell fenntartaniuk a látszatot, hogy
egyedül is boldogulnak. Ez különösen nyilvánvalóvá vált egy
többhetes úton, mikor falvak sorát látogattuk végig. Kis szobákban
aludtunk, nyitott ablakok és ajtók mellett. Az élet napi ritmusa -
főzés, fürdés, mosás, látogatások - kint, közös tereken zajlott.
Szobánk nem volt magánszentély, mint nyugaton. Laoi kollégáink
be-bedugták a fejüket, hogy üdvözöljenek bennünket. Idővel
megtanultuk élvezni ezt a közelséget és kötetlenséget. Amikor egy
nagy városba értünk, ahol egyedül aludhattunk légkondicionált,
fürdőszobás hotelszobáinkban, úgy éreztem, el vagyok vágva a
kollégáimtól, akikkel együtt töltöttük az elmúlt heteket. Nem voltak
többé nyitott ablakok, és nem éreztük a szükségét, hogy kiüljünk a
verandára egy kis friss levegőért. Nem volt szükségünk egymásra.
Gyakran eltűnődöm, hogyan befolyásol minket vagyonunk. Míg
élvezem otthonom kényelmét, feladtam-e a reményt, hogy másokkal
közvetlen tudok lenni? Míg függetlenségemet építgetem, be merem-e
szabadon vallani, hogy szükségem van másokra?
Linda Gehman Peachey
Falakat vagy hidakat építek magam és az emberek közé azokból a
dolgokból, amelyek a birtokomban vannak?
Mit mondanak nekem mások arról, hogy szükséges-e, kívánatos-e
"egy saját hely"? Kinek a gondolatai ezek?
Ha leégne a házam, kit kérnék meg, hogy ideiglenesen szállást
adjon?
Beszéljétek meg csoportotokban, ki, milyen dolgot szeretne venni az
elkövetkezendő hat hónapban. Válasszatok ki ezek közül valamit, és
vegyétek meg, használjátok közösen.
7. AZ EGYETLEN SZÜKSÉGES DOLOG
"...Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta
házába ..." (Lukács 10, 38-42)
Amikor megérkeztem a Belo Jardim nevű városba, egy 70 éves
özvegyasszony, Dona Josefa adott szállást. Két évig voltunk
szomszédok. A nap bármelyik szakában örült látogatásomnak, és
sokszor találkoztam nappali szobájában más asszonyokkal, akiket
szintén megragadott bölcsessége és humora. Örömmel tette félre a
munkát, hogy az emberekre összpontosíthasson, mert ez volt
számára a legfontosabb. Nem aggódott amiatt, hogy készüljön a
látogatókra; tudta, hogy jelenléte a legfontosabb. "Mária ...odaült az
Úr lábához, és hallgatta a szavait, Márta meg sürgött-forgott, végezte
a háziasszonyi teendőket." Én mindig jó előre meghívtam az
embereket. Kitakarítottam, aggódtam, hogy elég lesz-e az ennivaló.
Dona Josefa gyakran nevezett a lányának. Vajon mennyit tanultam
második anyámtól? Lehet, hogy valami nagyon fontosat? Hogy
eszeveszett készülődésem elvonja a figyelmemet vendégeimtől?
Hogy ők akkor érzik leginkább otthon magukat, ha teljesen rájuk
figyelek, a házimunkát félretéve? "Az Úr azonban így válaszolt:
...sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak
egy a szükséges..."
Sally Jacober
Mi a legnagyobb ajándék, amit az életembe belépő látogatónak
adhatok?
Mikor találkoztam lenyűgöző vendégszeretettel valakinek az
otthonában?
Mivel érték el, hogy otthon érezzem magam?
Kinek a jelenléte old fel legjobban? Mit tesz az illető ezért?
Összefoglaló kérdések:
Mit tudtam meg önmagamról ezen a héten?
Tapasztalatgyűjtés közben mit élveztem a legjobban?
Mit találtam a legnehezebbnek?
II. Lépj ki - elég egyszerűség
8. FÉLELEM AZ ELÉGTŐL
"Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem
amit gyűlölök." (Róm 7,14-25)
Az emberek, akiket a kis mexikói városban meglátogattunk, nagyon
szegények voltak, bármilyen mérce szerint. Mégis együtt nevettek,
tréfálkoztak és dolgoztak. Összegyűltek a templomban imádkozni, az
iskolában beszélgetni és játszani. "Az élet jó itt - gondoltam - még nincs
is meg sok minden, ami otthon megszokott." Azután elgondolkoztam:
"Mi teszi értelmessé az életemet?" Fiamra és feleségemre gondoltam, a
közösségünkre, a háztömbünk előtt minden évben megrendezett
virágültetésre, munkahelyi, templomi eseményekre. Nem jutott eszembe
sem a házam, sem az autóm, sem a tévém vagy a videóm, semmilyen
"tárgy". Folytattam a gondolatmenetet: - Hiszel benne, hogy a gazdagok
és a szegények közötti szakadék sérti Isten akaratát. Hiszel benne, hogy ha
sok "dolgot" használsz, azzal a Földnek okozol kárt. Ha a családod és a
barátaid jelentik életed értelmét, miért nem adod el az autódat, és költözöl
kisebb házba? Nem fogsz szükséget szenvedni, és hited szerint élhetsz.
"Eladni az autómat!" Rossz érzéssel gondoltam arra, mennyire
kiszolgáltatott az ember a zsúfolt buszokon. "Hogyan is tudnám eladni a
házamat? Hogy férnénk el kisebb helyen?" Itt megálltam, lesújtottak saját
gondolataim. Hitem és tapasztalataim azt súgták, hogy kevesebb tárggyal
is teljes életet élhetnék, de a gyomrom összeszorult a gondolattól, hogy
kevesebbel boldoguljunk. Miért olyan ijesztő az elég? Hogyan tudnék
kitörni tárgyaim fogságából, hogy hitem szerint élhessek?
Dave Schrock-Shenk
Mi ad életemnek értelmet?
A "dolgok" segíthenek a mindennapi életben, kreativitásunk kifejezésében,
kapcsolataink megerősítésében. Ugyanakkor elvonhatnak attól, amit
igazán akarunk az életünkkel kezdeni.
Ahogy kapcsolatba kerülünk velük, az anyagi dolgok "önálló életre
kelhetnek". Ha ezt megértjük, ez fontos felismerés lehet, ahogy életünk
legmélyebb örömét és értelmét keressük.
Mi mindenem van, amire nincs szükség a számomra legjelentősebb
tevékenységekhez?
Mit tennék a szabadidőmmel, ha lehetne feleennyit dolgoznom?
A melléklet adatai szerint a legtöbb észak-amerikainak egyharmadára
kellene csökkentenie "ökológiai lábnyomát", hogy a globális átlagot
elérje. E számítás legfőbb elemei a közlekedés, az élelem és a
lakásmegoldás (lakbérrel vagy lakásrészlettel, rezsivel). Számold ki,
mennyit költesz, illetve a családod mennyit költ erre a három dologra
évente! Azt is számold ki, mennyi pénzt takarítanál meg, ha ezekre a
dolgokra az eredeti költség egyharmadát költenéd csak!
9. ADD NEKÜNK EZT A NAPOT
"Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények,
hogy...örököljék az országot?" (Jakab 2, 1-7)
"Tanító úr, kölcsön tudna adni öt bahtot?" Belenéztem a 12 éves Piak
izzadtságtól maszatos arcába. Tanítványom volt, és éppen most kért tőlem
20 centet (kb. 50 Ft-nak felel meg). Nemrég ért haza a bangkoki
szeméttelepről, ahol szétválogatja a szemetet, eladja a talált üveget,
bádogot, papírt és műanyagot. "Mire kell neked a pénz? Egy kis
szerencsejáték a barátaiddal, ugye?" - tréfálkoztam. "Nem, tanár úr, tegnap
beteg voltam, és csak 10 bahtot tudtam keresni a szokott 15 helyett. Így
nem tudom megvenni a nagymamám orvosságát." Ezután Piak elmondta,
hogy a szülei nemrégen elhagyták őt és a testvérét. Most a
nagymamájukkal élnek abból, amit Piak minden nap iskola után keres a
szeméttelepen. Estig dolgozik, így 15 bahtot keres, amiből tízért ételt vesz
hármójuknak, ötért pedig gyógyszert a nagymamának, aki állandóan
köhög. Dühös voltam magamra, amiért viccelődtem a szerencsejátékkal.
Mint annyi emberben, úgy látszik, bennem is él az előítélet, hogy a
szegények azért szegények, mert lusták és elpazarolják a pénzt. Benyúltam
a zsebembe, és elővettem 100 bahtot. "A tiéd - mondtam -, ma vegyél
magadnak valami finomat." "Nem fogadhatom el. Csak ötöt kérek.
Holnap lógok az iskolából és többet dolgozom. Este már vissza is tudom
fizetni a pénzt." Az 5 bahtos érme értékes aranynak tűnt, ahogy
odanyújtottam neki. Mosolyogva mondott köszönetet és újból megígérte,
hogy másnap visszaadja. Néztem, amint fáradtan elment és könnyek
futottak végig az arcomon. Mennyi mindent tudna a világnak tanítani Piak,
ha figyelnének rá!
Max Ediger (a Soi On Nhut Általános Iskola igazgatója) elbeszélése
alapján
Mit tanult az iskolaigazgató Piaktól?
Az életnek anyagi alapja van. Alapvető szükségletünk az étel, a ruha és a
lakás. Máté 6. fejezetében Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy Isten
ismeri szükségleteinket, imádkozhatunk ezekért a dolgokért, és Isten
megadja nekünk, ami a legfontosabb.
A gazdag Északon kevesen dolgoznak olyan keményen, mint Piak. Mégis,
bárki, akinek munkája van, többet keres nála, mert a globális gazdasági
rendszer rendkívüli mértékben "felnagyítja" kereseti lehetőségeinket.
Ha mi, ilyen lehetőségekkel, be tudnánk érni az "eléggel", akkor nemcsak
osztozni tudnánk a javakon az olyan emberekkel, mint Piak, hanem életünk
is nyugodtabb, stresszmentesebb lenne.
Vajon Isten Máté 6. részben tett ígérete teljesül-e abban, ahogy Piak
magára és családjára keres?
Többet dolgozom-e hetente, mint amennyit szeretnék?
Ha igen, minek kellene történnie velem ahhoz, hogy kevesebbet
dolgozzak?
Nézegesd a csillagokat! Kérj meg valakit, aki ért hozzá, hogy segítsen
felismerni az alapvető csillagképeket! Este imádkozz azokért, akik ezeket
a csillagokat nézik éjszaka, és akik a mindennapi kenyérért imádkoznak a
Teremtőhöz!
10. AZ ÖRÖM NEM TÁRGYAKBAN REJLIK, HANEM MIBENNÜNK
"Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami
meg nem elégíthet? (Ézsaiás 55, 1-5)
A tavalyi anyák napján 11 éves lányom, Laura összefoglalta, miért szeret:
1) jól főzök, 2) érdekeseket mesélek, 3) elviszem őt vásárolni.
Mindhárom időigényes inkább, mint pénzigényes. Ami a gyerekeim
ízlését illeti, nem válogatósak. Legjobban a palacsintának, rántottának,
spagettinek, pizzának és az egyszerű kenyérnek örülnek. Meglepett, hogy
könyvmoly lányom megjegyezte azokat a meséket, amiket olvastam neki.
Egyedül is tudna olvasni, de amikor én olvasok neki, összebújunk az
ágyon, megbeszéljük a hallottakat, kiemeljük az értékeket. No de a
vásárlás! Elrontottam valamit, hogy a lányom egyik kedvenc időtöltése a
pénzköltés a sétálóutcákban? Némi megfontolás után rájöttem, hogy a
vásárlás egyike azon ritka alkalmaknak, amikor egyedül lehet velem,
mivel családunk férfitagjai utálják az üzleteket. Nem kér olyant, amire
nincs szüksége. Egyszerűen szeret kimozdulni, járkálni. A sok felesleges
dolog között gyakran kifejthetjük véleményünket. "Laura, nézd ezt a szép
pulcsit!" "De anyu, nincs szükségünk ilyen drága holmira!" "Hogy tetszik
ez a ruha?" "Nem vetted észre, hogy vegytisztítani kell? Minek költsünk
ilyesmire?" A gyermekeim néha túl sok dolgot kérnek. De amikor
elgondolkodnak azon, hogy mi a legfontosabb, az időmet akarják, együtt
elköltött étkezéseket, közös meséléseket és kirándulásokat. Ilyen
alkalmakkor tudunk arról beszélni, hogyan válaszolunk Jézus meghívására
az életre.
Susan Mark Landis
Megadom-e azoknak, akik szeretnek engem, azt, amit a legjobban
szeretnének tőlem?
Egyszerű dolgokat is fel lehet használni arra, hogy a különleges együttlét
hangulatát megteremtsük szeretteink körében. Művészeti alkotásokat is
hozhatunk létre egyszerű tárgyakkal. Ilyenkor a bennünk élő teremtő,
szerető Isten képét formáljuk meg.
Tudok-e annyi időt tölteni szeretteimmel, amennyire szükség van
kapcsolatunkhoz?
Mit kellene tennem, hogy több időm legyen?
Teremts különleges alkalmat a "semmiből" valaki számára, akit szeretsz.
Gondold végig, mit csinálna a legszívesebben. Csak kéznél levő, egyszerű
tárgyakat használj a tervezett tevékenységhez.
11. A TÁRGYAK BOSSZÚJA
"Ahol a kincsed, ott a szíved is." (Máté 6, 19-21)
Bevallom, megszállottan gyűjtöm a különböző szerkentyűket.
Szváziföldön elég időm volt, hogy végiggondoljam és megtervezzem
néhány új eszköz megvételét, míg közelgő hazalátogatásomra vártam.
* Tintasugaras nyomtató
* Új, könnyen kezelhető fényképezőgép, ami azért kell, mert a másik
elromlott, én pedig rajongok a képekért.
* Bibliaszoftver, ez segít majd az otthoni prédikációk összeállításánál.
* Új memóriaegység a szoftverhez.
* Faxmodem a számítógépemhez, mert ezt a cikket el akarom küldeni.
* Rádió-alkatrészek
A lista még folytatódik. A Szváziföldön eltöltött három év alatt nem
vehettem semmilyen szerkentyűt. De most, hogy hazalátogathattam,
lehetőség nyílt, hogy mindezt pótoljam. Hitelkártyámmal és három év alatt
félretett pénzemmel bevásárlókörútra indultam. A csomagkihordó
nemsokára ösvényt taposott a házunkhoz, egymás után érkeztek az újabb
dobozok és számlák, mintha karácsony lett volna. Mint a karácsony...
túlságosan is arra hasonlított. Az észak-amerikai karácsonyok hírhedtek
arról, hogy a tárgyakon van a hangsúly - a különböző szerkentyűkön. "Mit
vegyen annak, akinek megvan mindene?" "Tegye különlegessé ezt a
karácsonyt...vegyen..." És így tovább. Miközben nyitogattam a
dobozaimat és rendezgettem az új szerkentyűket, rájöttem, hogy valamit
elvétettem. Az emberi kapcsolatokat áldoztam fel a tárgyakkal töltött
időért. Választani kell: vagy a családomra van időm, vagy a tárgyaimra.
Most, újra Szváziföldön, megint nem vehetek szerkentyűket. Remélem,
még nem késő, hogy pótoljam az elveszett időt.
Jon Rudy
A tárgyaim hozzátesznek emberi mivoltomhoz, vagy elvesznek belőle?
A fogyasztói kultúra szándékosan elmossa a határt az életünkhöz szükséges
dolgok és a felesleges tárgyak között. Az utóbbiak visszahúznak bennünket,
elszívják energiáinkat.
Victor Lebow, amerikai kereskedelmi elemző szerint: "Rendkívül
termelékeny gazdaságunk...megköveteli, hogy életmódunkká, lelki
megnyugvásunkká váljon a fogyasztás, a dolgok beszerzése és használata
rituálévá váljon...Egyre gyorsuló ütemben kell hogy vegyük, elhasználjuk,
kidobjuk és helyettesítsük a dolgokat." (Journal of Retailing)
Ha végső megelégedést keresünk a dolgok birtoklásában, az végső
kiábrándultsághoz vezet.
Valódiak-e Jon érvei eszközeinek vásárlásakor?
A segítségünkre létrehozott tárgyak mikor válnak nyűggé?
Nézz körül a lakásodban és a garázsodban, ha van. Melyek azok a
felszerelési tárgyak, amiket ritkán vagy soha nem használsz? Ajándékozd
oket a legközelebbi non-profit bizományinak.
12. VEGYÜK ÉSZRE HATÁSUNKAT A FÖLDRE
"A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek az Úr előtt"
(Zsoltárok 98)
Gyakran zuhog az eső Kentucky hegyes-völgyes keleti részén, ahol élek.
A folyókban, patakokban hömpölyög a sáros víz. Amikor lemegy az ár,
könnyen meg lehet látni a magas vízszint vonalát. A part menti fák és
cserjék ágain ugyanis fennakad a víz hordta szemét: zacskók, használt
pelenkák, üres tejes flakonok. A zavaros víz alatt pedig régi autógumik,
szódásüvegek és egyéb kidobott tárgyak vannak. Nem mindig volt ez így.
A térség természetvédelmi területein a víz tisztán folyik fényes kövek
fölött, a part menti fenyők lábánál vastag a moha. Valaha ilyen volt egész
Kelet-Kentucky - mielőtt megjelentek mindennapi életünkben az olcsó,
eldobható használati eszközök. Egyszer egy művészeti órán szobrász
tanárnőnk figyelmeztetett bennünket, hogy fontoljuk meg jól, mit alkotunk
a Föld nyersanyagaiból: "Ne feledjétek, a szobraitok talán tovább fognak
létezni ezen a világon, mint ti magatok! Ezért először tegyétek fel
magatoknak a kérdést: milyen hatással lesz az alkotásom a világra? Nem
felejtettem el tanárom figyelmeztetését, ezért megfontolom, hogy
megvegyem-e a következő rövid életű tárgyat a legközelebbi
leértékelésnél. Mennyire fontos? Meddig használható? Mi történik vele, ha
nekem már nem kell? Talán meg sem kell venni, mert jó a meglevő is, s
Kelet-Kentuckyban valamivel tisztábbak lehetnek az áramló folyók.
Liz McGeachy
Milyen hatással van életmódom a Földre?
Több mint száz éve egy brit közgazdász jellemezte az angol fogyasztók
beszerzési "körét": "Észak-Amerikából és Oroszországból jön a gabona ...
Peru küldi az ezüstöt, Dél-Afrikából és Ausztráliából ömlik az arany
Londonba; a hinduk és a kínaiak termesztik nekünk a teát és a kávét, az
összes cukor és fűszerültetvényünk Indiában van. Borunk
Spanyolországból és Franciaországból származik, a Földközi-tenger
vidéke a gyümölcsöskertünk." (Stanley Jevons, A szénkérdés, 1865)
A mai globális gazdaságban csaknem mindannyian használunk olyan
árucikkeket, amelyeket a világ másik tájáról hoztak. Szemetünket autóink
kipufogógázával és gyáraink füstjével együtt szétterítjük a világban.
Ablakunkból nem láthatjuk, mi az ára fogyasztásunknak. Meg kell
tanulnunk más szemszögből nézni a dolgokat, ha észre akarjuk venni
"hatásunkat a Földre".
Veszélyezteti-e valami kedvenc tájam szépségét és sértetlenségét?
Mi kellene hogy történjen ahhoz, hogy ez a táj így megmaradjon
nekem és a jövő nemzedéknek?
Ültess egy fát!
Vizsgáld át a szemetet otthon! Ha találsz olyan dolgokat, amiket újra
lehetne hasznosítani, próbáld meg kialakítani ennek rendszerét.
Válassz egy kellően összetett tárgyat, ami a birtokodban van - egy biciklit,
gépkocsit, sztereót. Járj utána, milyen alkotórészeket vettek el gyártásakor
a földből, és a gyártás során milyen hatás érte a földet. Tedd fel a kérdést
önmagadnak: Mennyi ideig fogom ezt használni? Mit csinálok vele, ha
már nem kell? Választható-e jobb, kisebb negatív hatású megoldás az
adott tárgy megvétele ill. kidobása helyett? Ha igen, fontold meg, ha
választanod kell.
13. A LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉKOK
"És ha vagyonomat mind felétetem is, ... szeretet pedig nincsen bennem,
semmi hasznom abból." (1Korintus 13)
Az ajándékozáshoz kapcsolódik a munkám, ezért tudom, hogy ajándékot
venni jó dolog. Egy olyan világban azonban, ahol túl sok a stressz, az
eldobható tárgy, a felszínes boldogság, az ajándékvásárlás feladat lesz,
kötelesség. "Negyven dollárt költöttem az első unokám diplomaosztója
alkalmával, ezért erre az unokámra is legalább ennyit kell költenem" -
mondta egy holtfáradt vásárló nemrégen. Tíz perccel később már el is
ment az ajándékkal, amit valójában én választottam ki. Évek során sok
olyan ajándékot kaptam, amelyeknek pénzértéke nem volt, mégis
drágábbak voltak nekem, mint akár egy rakomány különleges gyertyatartó.
Egy váratlan telefonhívás a barátomtól, aki az egészségem iránt
érdeklődött, egy recept kis megjegyzéssel: "Ennek a süteménynek az ízéről
te jutottál eszembe", a szeretet ezernyi gesztusa a nagymamámtól, aki 50
mérföldeket vezetett zongorahangversenyeimre, rengeteg gyümölcstortát
sütött a különféle ünnepekre, és nagyobb útjaim után az üdvözlete vár az
üzenetrögzítőmön. Mi gátol abban, hogy ma tegyek valami jót? Miért
nem vagyok többször kedvesebb, ha a jó szándék megvan bennem? A
bőség világában mi teszi a szeretet gesztusait olyan értékessé? Ma, amint
belevetem magam világjobbító teendőimbe, két olyan ember intésére
figyelek, akik szakértői a kedvességnek: "Nagy dolgokat nem tudunk
tenni, csak kis dolgokat nagy szeretettel." (Teréz anya) "Egy kedves szó
nem kerül semmibe" (Gertie Rice, a nagymamám) Elhatározom, hogy
valami váratlan jócselekedetet teszek ma. Az elég világában, amelyről
álmodom, mindenkinek elég az élelem, a védettség, és elég a kedvesség,
az öröm, a vendégszeretet és a figyelem is. Az utóbbiak valóra váltását
már meg is kezdhetem.
Doris Daley
Mi tart vissza attól, hogy gyakrabban adjam önmagam ajándékát?
"Miféle bölcsesség lehet nagyobb a kedvességnél?" - Jean-Jacques
Rousseau
A különböző ajándékozási alkalmakkor milyen nem-anyagi ajándékot
tudnék adni?
Mi volt a legértékesebb ajándék, amit valaha kaptam?
Legközelebb, ha vásárolt ajándékot akarsz adni, az ajándékot olyan
szervezettől vedd, amely az igazságos kereskedelmre törekszik. (Ilyen pl. a
Fair Trade hálózat, vagy a Tízezer Falu hálózat: http://www.villages.ca)
14. MAGASABBRA A FORRÁSNÁL
"...mindenben úgy viselkedünk, ... mint akiknek semmijük sincs, mégis
mindenük megvan." (2Kor 6,1-10)
Egy kis csoport gyűlt össze winnipegi otthonunkban, hogy életünkről és
értékrendünkről beszélgessünk, és hogy eldöntsük, akarunk-e 30 napig az
"elég szintjén" élni. Először megosztottuk egymással tapasztalatainkat
ezzel az életmóddal kapcsolatban. "Az önkéntes szolgálatban és a
szemináriumban eltöltött éveink a legértékesebbek számunkra - mondta
egyikünk -. Önkéntesként olykor még költségeinket is megtakarított
pénzünkből fedeztük. A szemináriumon meg egyik hallgatónak sem volt
pénze. Alkalmi munkákkal tartottuk fenn magunkat. Alig volt valamink,
mégis életünk legszebb évei voltak ezek, a gyermekeink szerint is."
"Lehet, hogy visszatérne az az életminőség, ha megpróbálnátok újra az
'elég szintjén' élni" - kockáztattam meg a feltevést. "Most meg sem
próbálnám" - válaszolta. Nem értettem, miért nem akarja ismét átélni
életének "legszebb éveit". Megmagyarázta: "A visszatérésünk utáni évek
voltak a legfájdalmasabbak az életünkben. Barátaink és hitközösségünk
tagjai nagy házakat építettek, új autókat vettek és egzotikus helyekre
mentek nyaralni. Senki nem támogatta azt a vágyunkat, hogy egyszerűen
éljünk. Úgy éreztük magunkat, mint valami különc csodabogarak, végül
feladtuk a próbálkozást. Ezt nem akarom még egyszer átélni." Csendben
ültünk. Megdöbbentett határozott elutasítása és könnyei. Mennyire
másként alakulhatott volna az életük, ha egy olyan egyházba és
közösségbe térnek vissza, amely támogatta volna képességüket és
elkötelezettségüket az iránt, hogy kevéssel legyenek boldogok.
Dave Schrock-Shenk
Legközelebbi barátaim erősítik-e bennem a hitet legmélyebb
elkötelezettségeim iránt?
Egy népszerű mondás szerint: "A víz nem emelkedhet magasabbra
forrásánál." Ugyanígy azok, akiket példaképnek tartunk, életükkel
mutatják meg, mennyi szintje van az elfogadhatónak, a lehetségesnek. Ezek
a példák támogatják vagy visszafogják azokat a kísérleteinket, ahogy
legmélyebb értékeink szerint próbálunk élni.
Erősen támogatni kell azt, aki a "túl sok" társadalmában az "elég" szintjén
akar élni.
Hogy vélekedik az anyagi javakról egyházam és közösségem?
Legközelebbi barátaim legmélyebb értékeim felé irányítanak, vagy
megnehezítik, hogy azok szerint éljek?
Ha nem tartozol olyan csoporthoz, amely támogatná legmélyebb
értékeidet, építs ki egyet! Keress hasonló érdeklodésű embereket a
barátaid, az egyházad tagjai között. Barátkozzatok össze, és kötelezzétek el
magatokat, hogy hosszú távon próbáltok máshogyan élni.
Összefoglaló kérdések:
Melyek a legfontosabb új gondolataim a tárgyakhoz való viszonyomról?
Melyek a legfontosabb új gondolataim az emberi kapcsolataimról?
III. Amennyi nekem elég - könnyíts a terheden
15. GYALOG DIGAYAPBA
"Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége
nagy munkával és lelki gyötrelemmel." (Prédikátorok 4, 4-16)
Négyórás hegyi út után érek Digayapba, a Fülöp-szigeteki mennonita
egyház vezetőinek, Norma és Edwin Lorenzónak az otthonába. Puha
fényben fürdenek a rizsföldek, a munkások hazafelé mennek a zöld
ösvényeken, főtt rizs várja őket vacsorára. Norma és Edwin háza durván
megmunkált deszkalapokból épült, a teteje hullámos bádog. Ahogy
belépünk, szinte üres, alig tűnik szembe az egyszerű berendezés: matrac,
takarók, párnák, mindegyik családtagnak két-három váltás ruha és néhány
eszköz a főzéshez, étkezéshez. Mindenük elférne egy talicskában. Jártam
már szegény családoknál a Fülöp-szigeteken, de ez a település más volt.
Nem nyomasztó a szegénység. A házat zöldségágyások és gyümölcsfák
veszik körül. A gyermekek egészségesnek látszanak. A házilag készített
olajlámpa fényénél üldögélve a szerény vacsora után megkérdezem
Normát és Edwint, hogy boldogok-e. Azt válaszolják, hogy meg vannak
elégedve, csak a hosszú út a nehéz az iskolához, a kórházhoz. Valaha azt
hittük, a fejlődés lehetővé teszi, hogy a szegény emberek utolérjék a
gazdagokat. De az ökológusok szerint még öt földméretű bolygóra lenne
szükségünk a nyersanyag-szükséglet és a szemét elhelyezése miatt, ha
mindenki úgy élne, mint az átlagos észak-amerikai és európai polgár.
Ahelyett, hogy mindenkinek többet akarunk juttatni, lehet, máshogyan
kell osztanunk, amit rendelkezésre áll, ha a szegénység problémáját meg
akarjuk oldani. Norma és Edwin példáján okulhatunk, hogyan lehet beérni
kevesebbel.
Dale Hildebrand
Elégedettebb lennék-e kevesebb tulajdonnal?
A Föld nagy árat fizet használati tárgyainkért. A globális gazdaság elérte
a Föld nyersanyagkészletének és szemételnyelő-képességének határait.
Mégis, a Fortune magazin becslése szerint a hirdetők évente több mint 250
milliárd dollárt költenek arra, hogy reklámok segítségével az embereket
világszerte egyre több dolog megvásárlására vegyék rá. (1993. júl. 26.
188-204. old.)
Naponta több mint háromezerszer szólítanak fel bennünket, hogy
vásároljunk. Ha valamit megveszünk, máris nyomunkban van a
reklámszakma, hogy meggyőzzön, rosszul választottunk, vegyünk másik
típust. Olyanok vagyunk, mint a tengerimalacok a mókuskerékben: minél
gyorsabban futunk, annál gyorsabban pörög a kerék.
A megelégedettséghez nem a költekezés útja vezet.
Hogyan magyarázható Lorenzóék válasza, mely szerint ők elégedettek
az életükkel?
Milyen ismérvek alapján döntöm el, hogy mire van igazán szükségem,
és mi lényegtelen?
Vigyél magaddal egy kis jegyzetfüzetet egy napra! Minden alkalommal,
amikor elér egy üzenet, hogy vásárolj valamit, jegyezd le, hol voltál, és
hogyan kaptad az üzenetet! A nap végén látni fogod, honnan jön a legtöbb
felszólítás a vásárlásra. Egy hétig próbáld kerülni azt az üzenetforrást.
16. UTAZZ KÖNNYŰ TEHERREL A VILÁGBAN!
"Nem több az élet az eledelnél, s a test a ruhánál?" (Máté 6, 24-33)
Hároméves szolgálatra készülődtünk a férjemmel Kenyába, órákig
gondosan csomagoltunk. Csak a legszükségesebbeket akartuk vinni, s
büszkék voltunk, hogy minden belefért három dobozba, két csomagba és
néhány táskába. Csaknem három évvel később Kenyában segítettünk a
felkészülésben egy maasai férfinak, aki egy évre indult Kanadába
cserelátogatásra. Elmondtuk neki a kanadai szokásokat, az időjárási
viszonyokat. Megegyeztünk, hogy majd a repülőtéren elköszönünk.
Juliusszal a check-in pultnál találkoztunk. Egyetlen kis táska volt a
poggyásza. Még csak tele sem pakolta. Két teherautót bérelt azonban,
hogy barátai és családtagjai elbúcsúzhassanak tőle. A hagyományos,
élénkszínű ruhákba öltözött búcsúztatók körülállták, elhalmozták
jókívánságaikkal. Sokáig emlékeztem erre a megható jelenetre. Egy fiatal
kenyai ember egy évre indul egy távoli, ismeretlen országba, és annyi
poggyászt visz csak magával, amennyi nekem egy hétvégére is kevés
lenne. Sokkal fontosabb dolgot vitt el az útra; éneklő, integető honfitársai
szeretetét és támogatását, az otthon, a hovatartozás biztonságát.
Deborah Fast
Mi adja életemben a biztonság érzését?
Ruházatunk takarja és védi testünket. Juliusnak kevés ruhája volt kis
útitáskájában, mégis elégnek érezte.
A ruhák kifejezhetik kreativitásunkat és eredetiségünket. Megkülönböztetik
a szegényt és a gazdagot. Megadhatják azt az érzést, hogy egy megbecsült
csoporthoz tartozunk.
Ruháim hogyan fejezik ki egyéniségemet és értékeimet?
A ruháimat készítő embereket rendesen megfizették-e munkájukért?
Ruhásszekrényedből válassz ki egy hétre minden ruhát, amire szükséged
lesz. A többit rakd félre. Csak azokat viseld két hétig, amelyeket
kiválasztottál.
17. A SZEGÉNYEK PALOTÁJÁBAN
"...ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a
perselybe." (Márk 12, 38-44)
A vietnamiak a tet ünnepet, a holdhónap szerinti új évet úgy köszöntik,
hogy új ruhákba öltöznek, meglátogatják barátaikat, különleges ételeket
esznek. Egyik évben Ba Hein, egy menekült a Quang Ngai város környéki
táborból meghívott minket a tet ünnep alkalmára készített ebédre. Késő
délután érkeztünk meg hozzá. Nádból és sárból készült, egyhelyiséges
háza a menekülttábor közepén állt. Konyhája a sarokban álló tűzhely volt.
Barátságosan ültetett le minket az asztalhoz húzott alacsony székekre.
Háza egyik sarkában családi képeket láttam, köztük egy fiatalemberét és
egy kisgyermekét. Elmondta, hogy a férjét és a kislányát ábrázolja a kép,
az amerikai tüzérség áldozatául estek a háborúban. Ba Hein törött csőrű
teáskannából töltötte ki a teát. A csészék tisztára súrolt sörösdobozok
voltak. Miközben ittuk a teát, Ba Hein elkészítette és felszolgálta a néhány
fogást. Nem kért elnézést a szegényes ételért, és házának szomorú
állapotáért. Méltósággal szolgálta fel az ételt, biztos volt benne, hogy
vendégszeretete ugyanolyan értékes, mint Quang Ngai leggazdagabb
házaié. Távozáskor hátrafordultam, hogy búcsút intsek neki. Az ajtóban
állt, erősen, dacosan, önbizalommal mosolyogva. Királyként bántak velem
a szegények palotájában.
Max Ediger
Mi kell ahhoz, hogy valakivel királyi módon bánjunk?
Milyen tulajdonságai voltak Ba Heinnek, amelyek arra késztették
Maxot, hogy házát palotának lássa?
Vannak-e olyan emberek a közösségemben, akiket soha nem hívnék
meg az otthonomba? Miért?
Hívj meg valakit ebédre, akit eddig nem akartál meghívni.
Állapítsd meg családoddal vagy lakótársaiddal, melyik az az öt
legfontosabb háztartási munka, amelyeket "időmegtakarító" gépekkel
végeztek. Ki használja ezeke leggyakrabban? Ki végezné el ezeket a
munkákat, ha energiatakarékosabb módszerekre térnétek át, ha
elhagynátok az energiaigényes gépeket? Mit követelne meg az egész
családtól, lakóközösségtől egy ilyen változtatás?
18. VÍZHORDÁS
"Az úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai."
(Zsoltárok 24, 1-6)
A háziúr Harit fogadta fel, hogy segítsen a ház körüli munkákban. Hari
11 éves, egyik feladata az, hogy vizet húzzon fel a kútból és vödörben a
földszinti vízgyűjtőbe vigye. Innen elektromos motor segítségével
pumpálják a tetőnél lévő tartályba. Nepálban a száraz évszak alatt nem
lenne víz a házban, ha Hari nem dolgozna. Amikor csak megnyitom a
csapot, mindig Hari jut eszembe, hogy milyen keményen dolgozik, s hogy
én neki köszönhetően jutok könnyen vízhez. Tudom, hogy nem jár
iskolába, így a jövőben nem lesz sok választási lehetősége. Hari boldog -
fütyül, dobként ütögeti üres vödrét. Mosolyog, melegen üdvözöl, ha
találkozunk. Gyakran jön oda szobám ajtajához, és egy pohár vizet kér.
Szereti a nálam folyó szűrt vizet, és sóvárog az után, hogy észrevegyék.
Sohasem utasítom vissza a kérését. A víz tartja fenn az életemet. Nélküle
testem gyorsan kiszáradna, elhervadna, mint egy fonnyadt rózsa.
Szükségem van a vízre, hogy tisztálkodhassam, és ételem elkészítéséhez
is. Limonádémhoz, teámhoz is kell. Benne mosom a ruháimat és vele
öblítem a vécét. De amikor minden cseppjét Hari pumpálja és cipeli, úgy
érzem, kötelességem csak annyit használni, amennyi feltétlenül szükséges.
Elvárásaim nem változtak a jó egészséggel és a tisztasággal kapcsolatban,
de sokkal kevesebb vizet használok, mint eddig bármikor.
Catherine Mumaw
Mennyi vizet használnék naponta, ha nekem kellene pumpálnom és
cipelnem?
Észak-Amerika "Harija" az elektromosság. Az elektromosság pumpálja a
vizünket, hűti és főzi az ételeinket, világítja meg házainkat. Míg az
elektromos áram viszonylag olcsó, a Föld nagy árat fizet az energiáért,
amit elhasználunk.
Észak-Amerikában a legtöbb ember olyan elektromos áramot használ,
amelyet fosszilis tüzelőanyagok - szén, olaj, gáz - égetésével állítanak elő.
E tüzelőanyagok előkészítése is szennyező, égetéskor pedig szén-dioxidot
bocsátanak ki. Egy átlagos kanadai évi elektromos energiájának
előállításakor felszabaduló szén-dioxid elnyeléséhez 2,34 hektár erdő
szükséges. Egy átlagos amerikai elektromosenergia-fogyasztásához
valamivel több.
Hogyan termelődik az áram, amit otthon használok?
Fürdőszobádba szerelj víztakarékos zuhanyrózsát! Állandóan melegítő
vízbojleredet cseréld ki olyanra, ami csak szükség esetén működik, vagy
napenergiát használ! Kutasd fel a legjobb módszert házad
energiaellátására!
19. LÉLEGZETTŐL LÉLEGZETIG
"És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó."
(Teremtés 1-ből)
Biciklivel járok munkába, mert reggel szeretem kinyújtóztatni a
tagjaimat, szeretem az arcomba fújó szelet, a friss reggeli levegőt, s ahogy
az izmaim felébrednek az első emelkedőn. Elkerülöm az izzadó emberek
tömegét a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, az ideges autóvezetőket a
forgalmi dugókban. Ha hazafelé biciklizek a napi tárgyalások után,
újjáélednek a tagjaim, az agyam. A zöld fák, az éneklő madarak, a
kanyargó patakok és a gyönyörű virágok eszembe juttatják, milyen szép
világot teremtett Isten. Még esőben is jó biciklizni, hideg napokon, mert
ilyenkor otthon kibújok nedves ruháimból, és vár a forró zuhany.
Mostanában észrevettem, hogy a tüdőmet telíti az autók, távolsági
buszok kipufogógáza. Ha gyorsan vagy emelkedőn tekerek, hörögve
kapkodok levegő után. Soha nem volt asztmám, de lehet, hogy ez változik.
Most levegőszűrő álarcot viselek. Hülyén nézek ki, de védem a tüdőmet.
A maszk meleg és fullasztó, nem érzem benne a naptól meleg fű, a reggeli
nedves föld, a virágok illatát. Milyen ostoba választási kényszer: vagy a
föld illata, vagy a tüdőm megőrzése. Össze vagyunk kapcsolva, te meg
én, összeköt a világ, amelyben élünk, a levegő, amelyet belélegzünk.
Reina C. Neufeldt
Milyen árat vagyok hajlandó fizetni azért, hogy az árral szemben
ússzak?
"Ha azt hiszed, hogy az autók egészségesek, csukd be a garázsajtót, és
indítsd be a motort." (ismeretlen szerző)
Az észak-amerikai társadalom a személygépkocsikra épült. Pedig az
autózás az egyik legpusztítóbb környezetszennyező tevékenység, ami csak
telik tőlünk. A benzin elégetésekor szén-dioxid szabadul fel (literenként kb.
0,5 kg), ami az üvegházhatás legfőbb okozója.
Ha jelentősen akarjuk csökkenteni a Földre gyakorolt káros hatásunkat,
akkor ki kell szállnunk az autónkból, és busszal, vonattal vagy biciklivel
kell közlekednünk.
Hogy ezt egyénenként megtehessük, nagyban függ annak a társadalomnak
a döntéseitől, amelyben élünk. Támogatni kell a tömegközlekedési
rendszert ahhoz, hogy tekintettel lehessünk környezetünkre.
Mit tudok csinálni a buszon utazva, amit nem tehetek meg autóvezetés
közben?
Milyen érzésekkel utazom tömegközlekedéssel?
Ha vannak részletes feljegyzéseid, számold ki, hány kilométert vezettél az
elmúlt évben! (A kanadaiak átlagosan 18000 km-t, az amerikaiak 20000
mérföldet.) Ha autód átlagos fogyasztását tudod, kiszámolhatod, mennyi
szén-dioxidot engedtél ez idő alatt a légkörbe. Készíts tervet, hogyan
tudnád fogyasztásodat 75 %-kal csökkenteni! A szükséges változtatásokat
próbáld ki egy hétig! Vedd fontolóra, hogy egy hónapig próbálod ki
ugyanezt!
20. BÚZATERMELÉS
" ...és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk"
(Zsoltárok 90, 13-17)
Dél-Mexikóban voltunk; csoportunk egy meredek lejtőjű gabonaföld
közepén állt, közel a hegytetőhöz. Megkérdeztük a farmert, mennyit
fizetett a falujabeli asszonyoknak, hogy gyomlálják a gabonavetést,
mennyi volt a föld bérletének ára és a bivaly kölcsönzési díja a szántáshoz.
Egyikünk kiszámolta a költségeket a várt terméshez képest. "Hisz ez több,
mint amennyiért a városban meg lehet venni a búzát! - kiáltott fel
meglepetten. - Miért bajlódik vele mégis?" A farmert megdöbbentette a
kérdés. Lenézett a völgy felé. Mi is odafordultunk, s új fényben láttuk a
lenyűgözően szép völgyet, a folyót mélyen lent a házaknál, a körben álló
hegyeket. Hűs szellő legyintette meg kimelegedett csoportunkat. A farmer
kezével először a falujabeli emberekre mutatott, majd a gyönyörű látképre.
"Ha az ember magának termeli a búzát..." kezdte, de nem tudta befejezni a
mondatot, mert nem értette teljesen a kérdést. Csoporttársunk sem tudott
mit kezdeni a válasszal. Bár ő angolul, s a farmer spanyolul beszélt, nem
nyelvi nehézségek miatt nem értették egymást, hanem mert mások voltak
az életről az elképzeléseik. Az észak-amerikai a búzát végterméknek
tekinti, s értékét számokban méri. A mexikói farmer számára a saját
gabonaföld értékét az jelentette, hogy ez kötötte össze a falujabeliekkel,
így vitte tovább a ráhagyott életformát, s ez adta meg neki a természet, a
munka szépségét, élvezetét.
Dave Schrock-Shenk
Mi szerint állapítom meg valaminek az értékét?
Ha a földön termesztett összes élelmet egyenlően osztanák el az emberek
között és nem állatok takarmányozására használnák, mindenkinek kb. 3000
kalória jutna naponta.
A világ lakosainak többsége tápláló ételhez juthat minden nap. Sok millió
farmer termeli meg saját családjának az ennivalót. Sokuk olyan
társadalomban él, ahol az élelem termesztése majdnem olyan megbecsült,
mint maga az étel.
Mégis kb. 1 milliárd ember kel fel minden nap úgy hogy nincs biztosítva a
napi élelme. Sokan mások pedig elhízási problémákkal küszködnek.
Lassan, odafigyelve eszem-e az ételt, vagy rendszerint sietve,
menetközben?
Hogyan tudnék több élelmet vásárolni a lakóhelyem környékén élő
gazdáktól?
Készíts olyan ételt a családodnak vagy társaidnak az "elég világában",
amit közvetlen környezetedből beszerzett alapanyagokból főzöl! Hívj meg
valakit a környékedről, aki növényeket termeszt! Kérdezd meg, mit jelent
számára az, hogy mások számára is élelmet termel!
21. VEDD EZT, A LEGJOBBAT, AMIM VAN
"Mária azért elővevén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet,
megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával;"
(János 12, 1-8)
1983-ban önkéntesként dolgoztam a menekültsegélyezési programban a
Szent Ferenc presbiteriánus egyháznál Fro Worthban (Texas). Egy napon
Rodrigo megszólított: "Hálásak vagyunk azokért a gyönyörű dolgokért,
amiket az emberektől kaptunk, de mindig azt mondják, hogy azért adják,
mert már nem kell nekik. Olyan érzés ez nekünk, mintha a kidobott
dolgaikat kapnánk meg. Hazámban azt mondanánk ilyen helyzetben:
vedd, ez a legjobb, amim van. Ha egyszerű dolog is, azért adjuk oda, mert
tudjuk róla, hogy jó." "Értem, mit mondasz - válaszoltam - de nálunk sérti
az emberek büszkeségét, ha el kell fogadniuk valamit. Azért mondják,
hogy nem kell már nekik, hogy megkönnyítsék az elfogadását." De új
kérdések vetődtek fel bennem. Miért a maradékot adjuk oda? Én is olyan
pólókat adtam oda a program során, amelyeket amúgy sem viseltem.
Legközelebb, mikor ruhagyűjtés volt, az egyik legszebb blúzomat adtam
oda. Amellett, hogy: "Jaj! Hogy fog hiányozni ez a blúz!", megpróbáltam
átérezni a büszkeséget, hogy a legjobbat adtam, amim csak volt. Közép-
amerikai tartózkodásunk során szenvedtem az ajándékoktól. A
szomszédok levágták miattunk az egyetlen csirkéjüket, felkínálták a
legjobb széküket, drága idejükből is sokat szenteltek nekünk. Az ő
példájuk kihívássá vált számomra.
Kathy Ogle
Hogyan tudnám megtanulni, hogy örömmel mondjam: "Tessék, vidd
ezt, a legjobbat, amim van"?
A takarékosság és az egyszerűség az "elég" világának alapszabályai. De
ugyanezek az értékek a gazdagsághoz vezető utat is jelenthetik.
Az individualista kultúra elleni védekezés egyik módja a nagylelkűség.
Életünk korai éveiben hosszú időn át "ingyenes szállást és ellátást"
kaptunk a szüleinktől vagy más családtagoktól. A Föld gazdagságát ingyen
kapták az emberi teremtmények. Amikor adunk valamit a rászorulóknak,
egyszerűen továbbadjuk, amit kaptunk.
Mikor jelentette számomra a legnagyobb örömet, hogy adtam a
rászorulónak?
Miért tudtam akkor örömmel adni?
Készíts egy listát azokról a dolgokról, amiket ingyen kaptál a családodtól,
a barátaidtól, a társadalomtól, Istentől! Készíts egy másikat is azokról a
dolgokról, amelyeket fizetség nélkül adtál családtagjaidnak, barátaidnak,
a szükséget szenvedőknek! Egyensúlyban van-e érzésed szerint a két lista?
Gondolatok arról, "amennyi nekem elég":
A szabadság vagy a megkötöttség érzésével tölt el, ha arra gondolsz, hogy
kevesebb tárgyat használj?
Motivál-e azoknak az embereknek a példája, akik teljes életet élnek
kevesebbel?
IV. Amennyi mindenkinek elég - Tarts ki a tanultakban
22. A LÉGGÖMBÖS PÉLDA
"...szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem
hozzám illendő eledellel." (Példabeszéd 30, 7-9)
Viola, tanulmányutunk egyik résztvevője Texasból elmesélte egy
reggel, hogy San Antonióban dolgozott egy Dockers nadrág
üzemben, amíg a Levi-Straus át nem költöztette a részleget Közép-
Amerikába az olcsóbb munkaerő miatt. Azóta a többi kitett
munkással együtt azért küzdenek, hogy megkapják azt a hasznot,
amellyel a Levi-Straus tartozik nekik. Később a nap folyamán
együtt meglátogattunk egy műhelyt, ahol a hondurasiak termékeket
állítanak elő északi exportra. A műhely bejárata fölött meglepve
vettük észre a "Dockers" feliratot. Látogatásunk alatt az üzem
vezetője elmondta, hogy ez a műhelyrendszer mennyi jót hozott a töb
száz fiatal férfinak és nőnek, akik a varrógépek fölé hajolva olyan
gyorsan varrtak, ahogy csak tudtak, hogy meglegyen a napi
normájuk. Ebédszünetben Viola odaült az egyik gép elé, amely
ugyanolyan volt, mint amin Texasban varrt. Hogy örült akkor, hogy
el tudja látni a családját! Most egy közép-amerikai nő volt az ő
helyén, s ő örülhetett, hogy kereshet a családjára. A csoportunk
zavarodott érzésekkel fejezte be a napot. Tudtuk, hogy miután Violát
kitették, nagyon nehezen éltek. A hondurasi üzemben pedig az
emberek százai sokkal kevesebb bért kaptak, mint Viola annak
idején, de sokkal többet, mint addig bárhol másutt.
Daryl Yoder-Bontrager
Annyira össze vagyunk-e kötve a világgal, mint egy léggömbben
a levegő, amely kipúposodik az egyik oldalon, ha benyomjuk a
másikon?
A nekem elég nem elég!
Az utazás lényege nem az, hogy mi magunk legyünk jobban tápláltak,
kevésbé stresszben élők vagy boldogabbak de elvágva a világ többi
részétől. Azon kell munkálkodnunk, hogy a világ összes lakosa
eljusson az "elég" szintjére. Ehhez meg kell változtatnunk azokat a
rendszereket és struktúrákat, amelyek az egyik oldalon a bőséget, a
másik oldalon a szükséget létrehozzák.
A rendszerek megváltoztatása nehéz, és nehéz a "túl sok"
kultúrájában az "elég" szintjén élni. Ezen a héten azokról a lelki
erőforrásokról lesz szó, amelyek segítenek végigjárni ezt a hosszú
utat.
Minek kellene történnie ahhoz, hogy Violának is és a
hondurasiaknak is elég munka jusson?
Ismerek-e valakit, aki munkanélküli?
Hívj meg ebédre egy olyan embert, aki munkát keres, hogy elmondja
ezzel kapcsolatos tapasztalatait!
23. AMERIKAI ÉTKEZÉSEK
"...megkérdezte Jézustól: "Kit tekintsek felebarátomnak?"
(Lukács 10, 25-37)
Az "American" repülőjárat tömve volt. Az Egyesült Légitársaság
egyik törölt járatának utasait is velünk utaztatták. A pilóta üdvözölt
bennünket: "Örülünk, hogy elég helyünk van az Egyesült járat utasai
számára is. Sajnos azonban nincs elég étel. Az "amerikai" utasoknak
vacsorát tudunk felszolgálni, az "egyesült" utasoknak ásványvizet."
Először megkönnyebbültem, mivel "amerikai" voltam, de azután
eszembe jutottak a mellettem ülők. Ha az Egyesültről jöttek,
osztozzam velük? Szerencsére kiderült, hogy ők is "amerikaiak"
voltak. De kapnak-e enni a mögöttem ülők? És a mögöttük ülők?
Megosszam velük a vacsorámat? Ha elkezdem osztani, hol hagyom
abba? Nem néztem semerre. Amíg nem láttam őket, tudtam enni.
Szembesülök a kísértéssel, hogy "ne nézzek rá" az éhező,
otthontalan emberekre szerte a világon. De tudom, hogy ha elfordul
az ember, akkor kicsit érzéketlenebb és kevésbé emberi lesz. Ha
nem rekesztem ki tudatomból a szükséget szenvedőket, sőt
megosztom velük az ételemet, akkor emberibbé válok.
Dave Schrock-Shenk
Mi segítene abban, hogy jobban odafigyeljek a szükséget
szenvedőkre?
A legtöbb ember, akinek túl sok mindene van, soha nem néz azok
szemébe, akiknek kevés jutott. Még egyazon országon és városon
belül is, úgy tűnik, a gazdagok és a szegények két különböző világban
élnek.
A mai szentírási részlet a szamaritániusról szól, aki megsajnált egy
ismeretlen embert az út mentén. A kérdés - "Ki az én felebarátom?"
- azokra is vonatkozhat, akiket naponta látunk az ablakból.
Mikor, hogyan találkozom szegény emberekkel?
Lakóhely-választásom milyen értékeket és meggyőződéseket
tükröz?
Vegyél egy térképet arról a városról, megyéről, lakókörzetről, ahol
élsz! Csoportoddal jelöljétek ki rajta a gazdagnak ill. szegénynek
számító kerületeket. Kutasd fel a szegény városrészek múltját!
Mindig is szegények voltak, vagy régen gazdagnak számítottak?
Hogyan alakulnak ki az elkülönülő gazdag és szegény negyedek?
Jelöld be azokat a helyeket, ahol te és a csoport többi tagja él!
Milyen érzéseitek vannak közvetlen lakóhelyetekkel kapcsolatban?
24. A SZEGÉNYEK KÖNNYEI
"...amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem
tettétek." (Máté 25, 31-40)
Vietnamban a szegénység időnként ráébreszt minket viszonylagos
gazdagságunkra. De ez megszokott, köznapi érzéssé is válhat. Ly
asszony egy földműves az ország északi, falusias részéről
megmutatta nekem, mennyire közönyössé válhatok a szegény
emberek helyzete és érzései iránt. Újévkor Ly és Ngoc asszony,
mindketten farmerek, rizst, babot és gyümölcsöt hoztak ajándékba
Hanoiban lévő irodánkba. Amíg beszélgettünk, egy koldus állt meg a
kapunál. Mi ülve maradtunk, alig vettük észre. De a két asszony
azonnal odament és pénzt adott neki. Az ő keresetük még a mi
háztartásunkban dolgozó vietnamiakéhoz képest is kevés volt,
minket, gazdag külföldieket nem is számolva. Mégis csak ők - és
azonnal - reagáltak a koldus kérésére, eszükbe sem jutott, hogy ne
így tegyenek. Közülük Ly asszony maga is volt korában hasonlóan
nehéz helyzetben; megértően, együttérzéssel fordult most a
koldusasszonyhoz. Az egyház munkatársaiként célunk, hogy jelen
legyünk olyan helyeken, ahol az élet nehéz. De szükségünk van más
emberekre, ahogy próbálunk túllépni elszigetelő gazdagságunkon,
kiváltságainkon, hogy Jézus tanítása szerint élhessünk. A Ly
asszonyhoz hasonló emberek segítenek összeköttetést teremteni a
szegényekkel, akiknek szeretetére Jézus felszólít minket. Vagyonunk
mértékétől függetlenül örömmel, szabadon és nagylelkűen adhatunk.
Betsy Headrick McCrae
Milyen kapcsolatra van szükségünk a szegény emberekkel, hogy
együttérzően és nagylelkűen forduljunk feléjük?
Volt-e valaha olyan időszak, amikor nem volt elég pénzem?
Milyen érzéseim vannak emiatt a gazdagabb emberekkel
szemben?
Van-e személyes kapcsolatom valakivel, aki küzd a mindennapi
megélhetésért?
Ez a kapcsolatom mennyivel járul hozzá életismeretemhez?
Beszélgess el valakivel, akinek az életében már voltak anyagi
nehézségek!
Mik voltak a legrosszabb és a jó oldalai ennek az időszaknak?
25. ELÉG EGYÜTTÉRZÉS
"Csak öt kenyerünk van, és két halunk...Mindnyájan ettek, s jól is
laktak." (Máté 14, 13-21)
A Zairében eltöltött három év során tanúja voltam sok közeli
barátom nyomorának és szenvedésének. Ahogy próbáltam segíteni,
gyakran éreztem: soha nem elég. Önkéntesi fizetésem 50$ volt egy
hónapban; ezer helye lett volna minden centnek. Csak csepp volt a
tengerben az a néhány dollár, vagy pár zacskó rizs, amit adni tudtam.
Ha segítettem is néhány embernek, végtelen volt a szegénység.
Méltatlankodtam, miért küldött engem Isten erre a helyre, hogy
csak nézzem a sok szenvedést, a segítség lehetőségei nélkül. Idővel
megértettem, hogyan élik túl a nyomort a zaireiek. Ők úgy hívják,
hogy Afrikai Szolidaritás. Ha van valamijük, megosztják. Ha
szükséget szenvednek, barátokhoz, családtagokhoz fordulnak
segítségért. Mindenki ad lehetősége szerint, mert soha nem tudhatja,
mikor lesz saját magának is szüksége segítségre. Csodálatos
közösségi szellem épül ki, ha mindenki lehetősége szerint ad. Ma
már önteltségnek tűnik azt hinni, hogy képes lennék vagy szükséges
lenne magamra venni a világ terheit. Tudom, hogy Isten lehatárolt
anyagi eszközökkel hozott ide, hogy részt vegyek az adásban és a
szenvedésben Isten családjának egyik tagjaként. Annyit adok,
amennyit tudok a most szükséget szenvedőnek, s a maga idején ő is
ad majd. Ha együttműködünk, másokkal szolidaritásban, elég lehet
mindannyiunknak.
Krista-Anne Rigalo
Elmulasztom-e a lehetőséget, hogy megtegyem, amit tudok, ha
nem tudok mindent megtenni?
Elmegy a kedvem a segítéstől, ha a segítségem nem elég nagy a
szükséghez képest?
Mit tehetek azért, hogy többet tudjak adni a szűkölködőknek?
Mi az a probléma a világon, amely legjobban lesújt téged? Keress
egy szervezetet, amely ezzel a problémával foglalkozik. Van-e olyan
pénzmegtakarító változás, amelyre az Utazás késztetett? Egy évig
tedd félre a megtakarított pénzt! Havonta küldj ebből az összegből
annak a szervezetnek, amely a téged legjobban lesújtó problémát
próbálja orvosolni! Ha választásaid következtében időd szabadul fel,
dolgozz önkéntesként ennél a szervezetnél!
26. TARTSD MEG AZ ELÉRT SZINTET
"...nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben."
(Rómaiaknak 6, 5-14)
Kedves testvéreim az Elég Világából! Jólesik, hogy leírhatom
gondolataimat útmutatótokhoz. Nekem túl sok mindenem van.
Próbálok alacsonyabb színvonalon élni, változó lelkesedéssel
dolgozom ezen.. Családunk benzinfogyasztása önmagában
lehetetlenné teszi, hogy valaha is "megtartók" legyünk. De világosan
érzem, hogy Isten küldött erre a hivatásra és ebbe a közösségbe, ahol
semmi nem elérhető gyalog vagy biciklivel, tömegközlekedés pedig
nem létezik! Sokan közülünk jó emberek, de olyan rendszerben
élünk, amelyet nem mi teremtettünk vagy választottunk. Az anyagi
erőforrások igazságtalan elosztásának rendszerében, hátrányos
helyzetű testvéreinkkel ellentétben, mi éppen az előnyöket élvezzük.
De együttérzésre is szükségünk van, ahogy változtatni próbálunk a
rendszeren, amit nem mi alkottunk, és amiből néha képtelenségnek
látszik a szabadulás. Megtartóbb életstílust szeretnék
megvalósítani. Fájdalmas lesz, lelkiismeret-furdalással is fog járni,
de ha életre szóló változásokat akarok elérni, akkor reménykednem
kell, a lehetőséget kell látnom ebben, nem egy újabb nehéz,
elviselhetetlen terhet.
Susan Mark Landis
Hogyan tudok az "elégért" küzdeni anélkül, hogy
belegabalyodnék az elkeseredésbe, a bűntudatba?
Kedves Susan!
Feleségemmel, Carolynnal együtt, mi is próbáljuk egyszerűsíteni az
életünket, mégis túlfogyasztók maradunk. Nem tudom, hogyan
lehetne egy megtartó életformára eljutni. Azt tudom, mit kellene
tenni, autó helyett buszra szállni, hús helyett babot enni, a házunkat
másokkal megosztani. De nincs elég lelkierőm, kreativitásom és
indíttatásom, hogy megtegyem mindezt.
Ön is ismeri életformánk néhány negatív következményét. Azt is
tudjuk, hogy a szégyen miatt nem fogunk változtatni rajta. Túl sok
szegény embert ismerünk a világban, ezért könnyű mondani: mindez
túl nehéz, felesleges próbálkozni.
Meglehetősen kellemetlen dolog a mai világban gazdag
kereszténynek lenni!
Mégis azt remélem, hogy az evangélium magában hordozza az
ígéretet, amely felszabadít gazdagságunkból. Együtt kell dolgoznunk,
hogy beteljesedjen ez az ígéret. Az Elég világa valójában olyan
emberek keresése, akik velünk alakítják ki a számunkra élhető
modellt. Aztán megpróbálunk az "elég" szintjén élni 30 napig, és
felfedezzük, hogy érdekes és élhető így az élet. Ön is, mi is konkrét
fogódzókat szeretnénk azzal kapcsolatban, hogy mi az "elég". Ha
együtt keressük, meg fogjuk találni ezeket.
Békességgel,
David Schrock-Shenk
Kapcsolódnak-e ezek a levelek az életemben felmerülő
kérdésekhez?
Írj levelet a "Nagy Út" szervezőinek! Meséld el azokat a kihívásokat,
amelyekkel szembesülsz, ha az "elég" szintjén akarsz élni! Írj az
álmaidról - ahogy élni szeretnél! Mondd el, mire lenne szükséged,
hogy közelebb juss az "elég" szintjéhez! Levélcím: World of
Enough, MCC, 21 South 12th Street, Akron, PA 17501.
27. LÁTOMÁS AZ EGYHÁZNAK
"És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a
ti fiaitok és leányaitok" (Joel 2,28)
Hirdessünk a hittel élő embereknek látomást, amelyet Jézus tanítása
ihletett! A keresztények a 2000. évet jubileumi évnek kiáltották ki!
Az egész világon elengedték a kölcsönöket, ősszegyűjtötték a
pénzüket, és elosztották, így mindenkinek elég jutott. Az egyházak
az úgynevezett harmadik világból munkásokat küldtek az Egyesült
Államokba és Kanadába, hogy megtanítsanak minket, hogyan lehet
autók és repülőgépek nélkül utazni, egyszerű, tápláló ételeket főzni,
pénzköltés nélkül vigadni. Az egész nyugati világban a keresztények
drasztikusan csökkentették a jövedelmüket és összeköltöztek
elmélkedő, aktív közösségekbe. Adóbegyűjtők próbálják megfejteni,
miért nem tartoznak többé olyan sokan a katonai adóval. Régebbi
vagyonuktól megszabadulva szárnyal a lelkük. Járványként terjed az
együttérzés, a kiengesztelődés és az öröm. A Szentlélek még a
fajgyűlöletet, az osztályok közötti megkülönböztetést és a
patriarchátust is legyőzi. Az eddig egyházhoz nem tartozók
egységesen csatlakoznak a keresztényekhez, hogy Krisztus életében
osztozzanak. Isten alkotó ereje, a Szentlélek együttérzése és öröme,
Jézus feltétel nélküli szeretete árad az emberekre mindenütt. Ezt a
forradalmat Jézus kezdte, aki teljesen emberi és teljesen isteni, aki
azért jött, hogy olyanok lehessünk, mint ő, és megkaphassuk az erőt
mindehhez.
Nancy Brubaker
Mi az én látomásom az egyház számára?
A keresztények arra hivatottak, hogy saját erőforrásaikon túl is
reagáljanak a világ nyomorúságára. Ehhez a hosszú távú munkához,
hitünk megéléséhez, az ad erőt, ha szem előtt tartjuk Isten akaratát
az Ő népével.
Hogyan nyitok teret önmagamban Isten lelke munkálkodásának?
Hogyan érthetem meg Isten szándékát a világgal kapcsolatban?
Írd le, mi történne a világgal, ha Isten minden teremtménye az Ő
akarata szerint élne! Csoportotokon belül beszéljétek meg
elképzeléseiteket, és azt a lehetőséget, hogy együttes munkával
megpróbáljátok megvalósítani azokat!
28. FORDÍTOTT IMÁDSÁG
"Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem
szűkölködött." (2 Korintusiaknak 8, 8-15)
"Isten, kérlek segíts, hogy a szegények meggazdagodjanak, és a
gazdagok elszegényedjenek, hogy megtudják, milyen érzés. Azután
kérünk, Istenünk, mindenkit hozz középszintre, hogy ugyanannyi étel
és pénz jusson mindenkinek. Amen."
Ez volt a hétéves Ben vacsora előtti imája. Születése óta
keresztény szolgálatban dolgozunk. Valószínűleg sokat töprengett
már az "elég" jelentéséről. Amikor egy zairei gyémántbányász
faluban laktunk, Bennek két különböző játszópajtása volt. Az egyik
Rupert, egy brit gyémántszakértő egyetlen fia, akinek minden játéka
megvolt, amit csak repülőgéppel el lehetett juttatni az ország
belsejébe. A másik játszópajtás Sabu volt, az ő szülei menekültek
voltak, házukat leégették Zaire egy másik részén. Azokon a napokon,
amikor az édesanyja kimosta egyetlen ruháját, Sabunak otthon kellett
maradnia. Ben nagyon jól érezte magát mindkét barátjával, de
szinte soha nem játszottak hármasban. Ruperték házában távirányítós
autóval és elektromos billentyűzettel játszott, Sabuval kis sártéglákat
készítettek és kergették a csirkéket. Könnyedén váltott a vagyoni
szélsőségek között. Ben nem azért imádkozott, hogy minden
szegény ember gazdag legyen, hanem azért, hogy minden ember
középszinten éljen. Megérezte az "elég" szabadságát.
Jeanne Zimmerly Jantzi
A "mindenkinek elég" elképzelés része-e szerintem Isten
tervének az emberiséggel kapcsolatban?
Az Utazás végén visszatekintünk az elmúlt 28 nap tapasztalataira.
Mit tanultam az Utazás alatt az "elégről", és mit tudtam meg
önmagamról?
A jövővel is szembesülünk.
Ajándéknak tudjuk-e elfogadni az "elég" szintjét egész
életünkben?
A mai szentírási részlet arra a helyre hívja fel a figyelmet, ahol
senkinek sincs "túl sok" vagy "túl kevés". Az Utazás tanulsága az,
hogy sokunknak egyharmadára kellene csökkentenie a fogyasztását,
hogy elérje az "elég" szintjét. Másoknak lehetnek más ötleteik az
"elég" elérésére.
De mindannyiunknak hasznos elgondolkodni a felszabadító bibliai
paradoxonról, amiről Anthony de Mello történetében olvashattunk a
halásszal kapcsolatban.
Az "elég" elfogadása fel tud-e minket szabadítani a szerzés okozta
stresszből és elégedetlenségből? Jut-e mindenkinek a Föld
erőforrásaiból, ha mi csak a ránk eső részt használjuk belőle? Együtt
kell-e másokkal dolgoznunk, hogy ők is megtapasztalják az
egészséget és örömöt, amit Isten mindenkinek szánt?
Hogyan tudnánk gyermekeinkre olyan világot hagyni, ami elég lesz
nekik és az ő gyermekeiknek?
Útjaink különbözőek lesznek, az "elég" mindannyiunknak mást jelent
majd.
Bízzunk Istenben, aki teremtett minket, hogy végigvezet ezen az úton.
Áldja meg az Isten néhol hosszú és fáradságos utunkat az Elég
világába, hogy boldogsággal haladhassunk rajta!
Melléklet
ÖKOLÓGIAI LÁBNYOMUNK
Az emberek a Föld erőforrásait fizikai szükségleteik kielégítésére
használják. A Föld kínálja életfeltételeinket és elnyeli a szemetünket.
A gabonaföldek és az óceánok élelmet adnak. Szenet, olajat és más
tüzelőanyagot a föld mélyéből kapunk. Az erdők fái a papír
alapanyagai, és a fosszilis anyagok égetésekor felszabaduló szén-
dioxid elnyelői. A kifosztott földön utak és épületek épülnek.
Ki lehet számolni azt a földmennyiséget, amely egy ember
szükségleteinek fedezéséhez kell. Ezt a továbbiakban "ökológiai
lábnyomnak" nevezzük.
Az ökológiai rendszerek, amiktől függünk, megújulnak a természet
segítségével. A halak szaporodnak, az erdők terjeszkednek, a talajvíz
pótlódik az esővel. A fák oxigént bocsátanak ki, és szén-dioxidot
nyelnek el. Úgy is használhatjuk ezeket a rendszereket, hogy
rendszeresen megújíthassák magukat. Az emberek és minden élő
teremtmény megtartó módon élhet a Földön.
Ha azonban túl nagy stresszt okozunk ezeknek a természetes
rendszereknek, akkor nem tudnak többé rendeltetésük szerint
működni, és nem tudnak megfelelő mértékben megújulni. A stressz
mértéke attól függ, hogyan elégítjük ki szükségleteinket és mennyit
használunk az erőforrásokból. A technológiai fejlettség lehetővé
teszi az emberek számára, hogy könnyebben jussanak hozzá az
erőforrásokhoz, ami csaknem biztosan nagyobb fogyasztáshoz vezet.
Azoknak az embereknek, akik fejlett technikát használnak, csaknem
mindig nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a fejletlenebb
technológiával rendelkezőknek.
Az egy országra jutó ökológiai lábnyom nagyságát úgy kapjuk meg,
hogy összeadjuk a teljes lakosság szükségleteit fedező erőforrásokat,
kiszámoljuk, mennyi földterület kell ezeknek az erőforrásoknak a
biztosításához, majd elosztjuk a kapott földterület nagyságát az adott
területen élő emberek számával.
Önmagában nem jelent problémát az a tény, hogy egy ország lakosai
más országok erőforrásait használják. Ez még a szegény országokban
is megtörténik. A probléma az, hogy a vagyonosabb társadalmak
nagyon nagy területre terjeszthetik ki ökológiai lábnyomukat. Nem
tudnak azonban több földet létrehozni. Túlméretezett ökológiai
lábnyomuk "ökológiai deficitet" jelent a világ többi része számára.
Ha a Föld ökológiailag termékeny területét (7,4 milliárd hektár)
elosztjuk a világ lakosainak számával (6 milliárd), akkor meg tudjuk
határozni a Föld erőforrásainak "tisztességes elosztásból származó
részét". E szerint minden embernek 1,23 hektár jutna szükségletei
kielégítésére.
Hogyan lehet több földterületet használni a meglévőknél? Úgy, hogy
az erdőket, a talajt és a levegőt kizsákmányolják, ennek
következtében elvesztik regenerálódó képességüket és elvesznek a
jövő generációi számára. Közgazdasági kifejezéssel élve
(természetes) tőkét használunk, hogy a jelenlegi fogyasztást
finanszírozzuk.
Átlagos, személyre bontott fogyasztási összehasonlítás
egy főre jutó fogyasztás 1991-ben
USA INDIA VILÁG
szén-dioxid kibocsátás (tonna/év)
19,5 0,81 4,2
járművek 100 személyenként
57,0 0,20 10,0
papír fogyasztás (kilogramm/év)
317,0 2,00 44,0
fosszilis energia használat (gigajoule/év)
287,0 5,00 56,0
édesvíz fogyasztás (köbméter/év)
1.868,0 612,00 644,0
ökológiai lábnyom (hektár/személy)
5,1 0,4 1,8
Nem tudjuk megnövelni a Földet. Ha azt akarjuk, hogy Isten minden
gyermekének "elég" jusson, akkor azoknak közülünk, akiknek túl
nagy az ökológiai lábnyoma, kevesebb erőforrást kell használnia, és
kevesebb hulladékot kell termelnie. Boldog, teljes életet élhetünk
Isten rendelése szerint, ha a Föld erőforrásaiból csak a minket
megillető részt vesszük el. Ehhez többségünknek egyharmadára kell
csökkentenie fogyasztását, vagyis szén-dioxid kibocsátásunkat,
fosszilis tüzelőanyag felhasználásunkat, papír és vízszükségletünket
kb. 75 %-al kell visszaszorítanunk
GLOBÁLIS OSZTÁLYOK
A "nagy utazás" egyik kulcsfontosságú elve az, hogy három
globális társadalmi-gazdasági osztály létezik.
E három osztály nincs teljesen elválasztva egymástól. A Nyomorgók
felső, és a Megtartók alsó szintje nincs messze egymástól. De
általános megfogalmazásban az emberiség jól megkülönböztethetően
három csoportra tagolódik:
nyomorgók: A világon kb. 1,4 milliárd ember tartozik ide. A
háztartásokban az egy főre jutó jövedelem kevesebb, mint 700 dollár
évente. Gabonát, gumós termésűeket és babot esznek. Nagyon ritkán
jutnak tiszta vízhez. Fadarabokból, bádogból, ágakból készített
házakban laknak. Gyalog közlekednek, esetleg állati erő
segítségével. Összességében ez az osztály alkotja a globális család
több mint egyötödét, de a globális jövedelemnek csak 2%-át kapja
munkájáért.
megtartók: Ez a globális középosztály, kb. 3.4 milliárd ember.
Tagjai 700-7500 dollár között keresnek évente. Főként gabonaféléket
esznek, néha húst. Rendszerint van tiszta ivóvizük. Masszív, de
kisebb házakban laknak. Háztartásukban van elektromos áram, rádió,
televízió, hűtőszekrény, mosógép. Busszal, biciklivel és vonattal
utaznak. A globális jövedelem 33%-át keresik meg együttesen.
túlfogyasztók: körülbelül 1,2 milliárd ember. Az egy főre jutó
jövedelem több, mint 7500 dollár évente. Sok húst esznek, előre
csomagolt, feldolgozott ételeket, üdítőket. Ételeik többsége távoli
helyekről érkezik, eldobható csomagolásban. Házaik nagyok, fűtés
és gyakran légkondicionálás van benne. Sok elektromos eszközük
van, a megtartókra jellemző háztartási gépek mellett rengeteg kisebb
készülék. Személyautóval járnak. Akkor utaznak tömegközlekedési
eszközön, ha repülővel mennek. Ez az osztály, amely a globális
család kevesebb mint egyötödét teszi ki, a globális jövedelem 64 $-át
keresi. Ez 32-szer több, mint amennyit a legszegényebbek keresnek.
Vissza a kezdethez