A Gubbio-i Nyilatkozat
Assisi Szent Ferenc születésének 800.
évfordulóján a "Terra Mater" Nemzetközi Konferencia résztvevõi
1982. szeptember 23-26. között összegyûltek Gubbioban, abban a városban,
amely a ferences szellemiségû megbékélést jelképezi.
A tanácskozás végén a résztvevõk
úgy döntöttek, hogy felhívást intéznek mindenkihez, amelyben figyelmeztetnek
arra, hogy az emberiség és a Föld, egyetlen otthonunk jövõje veszélyben
forog, és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Stockholmi Konferenciáján
megfogalmazott figyelmeztetések ellenére a világméretû környezeti válság
folyamatosan mélyül.
A résztvevõk ezért, felismerve,
hogy az emberiség olyan kórtól szenved, amelyet a természettel való megromlott
viszony és az egyre rosszabodó társadalmi kapcsolatok idéztek elõ,
felhívják a figyelmet, hogy túllépve a beletörõdésen és fatalizmuson, a
lehetséges és kivánatos alternatív jövõkép kidolgozásán kell
munkálkodnunk.
Leszögezik, hogy sürgõs
változásnak kell beállnia az ember jelenlegi kizsákmányoló és uralkodó
hozzáállásában, különös tekintettel az emberiség iparosodott kisebbik részére.
Ez a viselkedésmód, amely napjainkig az ember és a természet viszonyát éppúgy
jellemezte, mint az emberek egymás közti kapcsolatait, át kell hogy adja a
helyét egy megosztó, óvó, tiszteletteljes megközelítésnek és a teremtmények
közti testvériség érzésének.
Assisi Szent Ferenc meghatározó
erejû példája ma is érvényes. Tudatában az ember környezetbe ágyazottságának
és igényének a természettel való harmónikus és tudatos kapcsolatra,
elõször saját közösségén belül megtapasztalva, az univerzális
testvériség lehetõségét mutatta meg nekünk, amelyben az embereket,
állatokat, növényeket és a köveket egymás fivéreinek és nõvéreinek
tekintette.
Hogy elfogadjuk ezt a ferenci üzenetet,
amely a Föld javainak takarékos használatára szólít fel, a következõkre
van szükség:
- el kell vetnünk azt a felfogást, amely
szerint a fejlõdés a vagyon mennyiségi kifejezése vagy az anyagi javak
felhalmozása által mérhetõ dolog, vagy a politikai hatalommal és a
jelenre való kizárólagos koncentrálással azonosítható, és ezzel ellentétben
fejlõdésnek az élet minõségének kiterjesztését kell tekintenünk;
- el kell fogadtatni a természet
tiszteletét, valamint az egyének, közösségek és kultúrák iránti megbecsülést;
- legyen szilárd
meggyõzõdésünk, hogy a társadalom, és különösképpen a fiatalok
bevonásával megvalósítható egy alternatív modell is;
- fel kell ismernünk a termelõ és
ipari tevékenység újraértelmezésének, visszafogásának és ellensúlyozásának
szükségességét, a természetpusztító és az emberi egészségre, valamint a
társadalomra általában káros technológiáktól való elszakadás által;
- alacsony energia- és forrásigényû
életformákat kell kidolgoznunk a fejlõdés, elosztás valamint a politikai
és társadalmi szervezõdések területén a megfelelõ technológiák
kidolgozásán és ellensúlyként szolgáló tetteken és megállapodásokon keresztül;
- fel kell hívnunk a figyelmet a
világméretû éhezés problémájára, mint a környezeti krízis és a források
egyenlõtlen elosztásának nyilvánvaló jelére, amely a piacgazdaság torz
logikájának eredménye;
- ezen irányok mentén kell fejlesztenünk
az oktatást, a tudományos kutatást és a technológiai fejlesztést is;
- újra kell gondolnunk technológiánkat,
amely mint az emberi kreativitásnak és az embernek magának is egyik
legjellemzõbb megnyilvánulási formája, önmagában nem ártalmas, de csak
akkor szolgálhatja az ember valós igényeit, ha az emberi méltóság és a Föld
természeti folymatainak figyelembe vételével alkalmazzuk;
- az etikai alapelveket az ember és a
többi élõ teremtmény kapcsolatára is alkalmaznunk kell, és
sürgõsen fel kell ismernünk a növényi és állati élet védelmének
szükségességét a fajok kihalásának, a mértéktelen pusztítás, a
felelõtlen és pazarló bánásmód (mint amilyen a vadászat, a helytelen
állománykezelés és a céltalan rombolás) valamint élõhelyeik
átalakításának megelõzése érdekében;
- fel kell hívnunk a figyelmet az emberi
közösséget érintõ három súlyos problémára: a számbeli növekedésre, az
egyenlõtlen területi eloszlásra, és az elöregedésre;
- vissza kell hogy utasítsuk az
erõszak minden formáját a természettel és az emberrel szemben;
- fel kell ismernünk, hogy a természeti
és az emberi környezet megõrzése a valós fejlõdés elengedhetetlen
feltétele;
- meg kell találnunk a történelemben azon
eszmei áramlatokat, amelyek segíthetnek egy alternatív jövõkép, és egy,
az egymásrautaltságra épülõ társadalom kialkításában;
- a fentiek fényében újra kell gondolnunk
és meg kell erõsítenünk kulturális (építészeti, mûvészeti,
történelmi és a hagyományokban megjelenõ) örökségünk iránti
érdeklõdésünket és megbecsülésünket;
- vissza kell utasítanunk az emberi élet
valamennyi elidegenedett és elidegenítõ jelenségét, az elszürkült
politikai élettõl az uniformizált fogyasztói világig, és minden egyes
ember számára biztosítani a lehetõ legnagyobb megbecsülést a változatos
társadalmi és politikai szervezõdéseken keresztül, amelyek célul
tûzik ki a legnagyobb mértékû fejlõdés elõmozdítását,
valamint a társadalom életében való egyéni részvétel, a tevékenységek és célok
körülhatárolását és változatossá tételét,
A konkrét tennivalók tekintetében a
"Terra Mater" konferencia résztvevõi a következõkre
szólítanak fel:
1) - minden anyagi eszközt igénybe kell
vennünk az emberi képességek fejlesztésére mind az institucionális kereteken
belül, mind a társadalomban általában véve, mind pedig viselkedési
mintázatainkban az innovatív tanulás által, amely egyfelõl az anticipáción,
a jövõnkre irányuló felelõs figyelmen, másfelõl a participáción,
a jövõt illetõ döntésekben való állampolgári részvételen alapul;
2) - a kulturális élet felelõs
szereplõi és mindazok akik a tömegmédia területén dolgoznak, hozzanak
nyilvánosságra minden információt amely a környezeti krízisre és annak okaira
vonatkozik;
3) - a közoktatás irányítói minden
országban és valamennyi szinten illetve területen alakítsanak ki olyan iskolai
programokat, amelyek megfelelõ lehetõséget biztosítanak a környezettel,
illetve az ember és erõforrásai közötti kapcsolat válságával kapcsolatos
tanulmányok folytatására, a fenti területeket érintõ lehetõ
legnagyobb tudatosság kialakítása végett;
4) - valamennyi vallás vezetõi és
minden egyház hívja fel hívei figyelmét a természet megszenteltségére és
erkölcsi kötelességükre, hogy tiszteljék mind a természeti mind pedig az emberi
környezetet, valamint mindezt figyelembe véve, bátorítsa papjai oktatását ezen
elvek vallásos értékének felismerése érdekében.
Különösen kívánatos tehát, hogy az
Egyházak Világtanácsa és a Szent Szék olyan, ökológiáért felelõs
intézményeket hozzanak létre, amelyek ezen célokat tartják szem elõtt,
és hogy a püspökök, lelkipásztorok és az egyházközségek folyamatosan tudatában
legyenek a természet- és környezetvédelemben, valamint az élet különbözõ
minõségeinek javításában való aktív részvételük felelõsségének;
5) - a kormányok és parlamentek
mûködjenek együtt a bolygónkon ütött sebek gyógyításában, prioritást
biztosítva a közberuházások és munkaprogramok területén a talajvédelemmel,
vízszabályozással, újraerdõsítéssel, a sivatagosodott vagy károsodott
területek rehabilitációjával, környezeti kárelhárítással és a természeti
környezet helyreállításával kapcsolatos programoknak, illetve az ökológiai
egyensúly megteremtésének;
6) - a civil szervezetek dolgozzanak ki
még pontosabb és erõteljesebb programokat az emberiség túlélésére annak
érdekében, hogy képesek legyenek hatékonyan befolyásolni a környezettel
kapcsolatos politikai és gazdasági döntéseket.
Végezetül a "Terra Mater"
konferencia résztvevõi arra intik a világ kormányait, hogy tegyenek meg
mindent a béke, a leszerelés, a nemzetközi kapcsolatokban érvényesülõ
kölcsönös szolidaritás és az elszigetelõ nacionalizmus minden formájának
elutasítása érdekében, mint amelyek ellentétben állnak a fenti célokkal, és
keressenek megoldást azokra az egyenlõtlenségekre, amelyek
"Észak" és "Dél" között fennállnak bolygónkon. Ezen célok
megvalósítására a hadi kiadások csökkentésén keresztül kell törekedni.
Az élet, a társadalom és a környezet
minõsége az emberi felelõsségtudatra van bízva. Ennek a
felelõsségtudatnak meg kell jelennie minden férfiben, nõben és
közösségben, mégpedig azonnali és gyakorlati tettek formájában, amelyeket nem
apokaliptikus látomások, hanem a jövõnket illetõ remény táplál.