Béke, Természet, Szeretet
Vas István: Folytatás (részlet)
...
És ami beteljesedett? Tombol az autóőrület. Ötszázezer helybéli gépkocsi,
plusz az idegenek, fordul, rohan, örvényt kavar, kibukkan, torlódik,
kecmereg, örvénylő gépkocsik, minden negyedik lakosra jut egy. De akkor
ki tolong, szenved, szorong a villamoson, a filobuszon?
Nem tudom, de nagy kocsik, kis kocsik örvénylenek vagy megfeneklenek
a járdátlan utcákon, a keskeny macskaköveken, hol az autó a gyalogosnak,
a gyalogos az autónak gyötrelem, és a gyalogjárók mentik életüket,
és kínlódik az autós is, különben ráfizet,
de vezetnek, mert vezetni kell,
és futnak a gépkocsik, ötszázezer, plusz az idegenek,
pedig csak minden negyedikre jut,
de mindig több vezet, és máris betöltik a tereket,
és eltorzítják a méreteit,
és túlnőnek az autók a romokon, és semmivé lesz minden római szökőkút,
és alig látszik ki a triton, és szalad az autó, szalad, gépkocsi gépkocsira,
a sienai gótikus szorítóban,
a szűk utcaboltok alatt lélegzetelállítóan,
és megszégyeníti a falakat a autók cikázó tébolya...
(Róma, 1961)
Vissza a kezdethez