|
|
Donella Meadows: A Week To Kick the Tv Habit
Egy hét a
tévé-szokás fenéken rúgására
Úgy vélem, hogy
10-20 éven belül egy sor peres eljárás végül rákényszeríti a vállalatok
igazgatóságait, ismerjék el, hogy a termékeikhez szenvedélyes hozzászokás alakul
ki. Ők mindig is tudták, hogy az üzletük károsítja az embereket és a
társadalmat. A tartalmuk alakítja a magatartást és romboló hatású. Emellett
azok a gyerekeket célozzák meg,.
Nem a
dohánygyárak igazgatóságai, hanem a tévétársaságoké.
A tévé olyan nagy mértékben hozzátartozik az életünkhöz, hogy csak ritkán
gondoljuk meg, mit is csinál az velünk. Egy új, a Tévémentes Amerika (TV-Free
America) nevű szervezet erre kínál számunkra lehetőséget. A dohánymentes nap
sugallatára, amelyik a cigarettázók számára ajánlja, hogy hagyjanak fel a
szokásukkal, a Tévémentes Amerika szervezet minden áprilisban rendez egy
Nemzeti Tévékikapcsolási Hetet. Ez 1997-ben április 24 és április 30 között
lesz/volt.
Ha valaki nem érti, hogy miért kell egy hétre feladni kedvenc sorozatát vagy
a híradót, a tévémentes Amerika tavaszi hírlevele tele van tréfás rajzokkal,
tanulmányokkal és levelekkel, hogy egy kis szünetet adjanak a tévé
leghűségesebb nézőinek.
Az Amerikai Szív
Társaság hirdetésén egy útjelzőtáblát látunk, rajta egy gyerek képével, amint
ül a tévé előtt, a felirattal: "Figyelmeztetés: a gyerekek nem
játszanak." A további szöveg: "Valaha a gyerekek szaladgálással és
játékkal töltötték az idejüket. Ma a leggyakrabban a tévé előtt találjuk
őket, és ez zavart okozhat. A testmozgás hiánya elhízáshoz és a vér
koleszterinszintjének az emelkedéséhez vezet. Az április 24 és 30 közötti
Nemzeti Tévékikapcsolási Hét segít aktívabbá tenni a gyerekeidet."
A Calvin és Hobbes rajzsorozaton azt látjuk, hogy a tévékészülék ugrál és
harsog, miközben Calvin apja ül és nézi. "Következnek a hírek a
szemtanú-akcióról. Vérrel befröcskölt gyalogjárdák és letakart hullák!"
üvölti a tévé. "Lehet, hogy a következő áldozat TE leszel? Bemutatjuk a
zokogó, hisztérikus rokonokat és elmondjuk, hogy TÉGED miért bénít meg a
tehetetlen félelem". Az utolsó képen a tévé ki van kapcsolva és Calvin
apja nyugodtan olvassa az újságját.
Levél egy
gépkocsivezetőtől: "Egy falusi gazdaságban nőttem fel, sosem volt
tévénk. A fiam tévé nélkül nevelkedett. Fociztunk, kártyáztunk, könyveket
olvastunk, görkorcsolyáztunk, kerékpároztunk vagy dolgoztunk a kertben.
Halló, Amerika: létezik tévé nélküli élet. OLYAN SOK FÉLE dolgot lehet
csinálni"
A tévé behatol mindenhova és lassan a tévével szembeni ellenállás is, így Tazmániából
is érkezett egy levél: "Kicsikét tévéhez szokott vagyok, és az elmúlt
két hetet nélküle töltöttem. Meg voltam lepve, hogy túléltem. Megkedvelem,
hogy így éljek."
Adam Hochschild a New York Timesben fájlalja, hogy a tévé mindenhol jelen
van: a repülőtereken a repülőgépeken, az iskolákban, az üzemanyag-töltő
állomásokon, a bevásárló utcákban. Még a földalatti állomásokon is. Állandóan
szól, s olyan magasan van, hogy nem tudjuk lejjebb venni a hangerejét. Azt
írja: "Kinek szolgál ez? Az utasok nem kérték a tévét. A készülékek
azért vannak ott, mert sok pénz csinál a bemutatott hirdetésekből." Idéz
egy NBC vezetőt. "Az a hivatásunk, hogy szemgolyókat adjunk el a
hirdetőknek."
Ha a szemet
foglyul ejtik, elképzelhető, hogy mit tesznek a tudattal. A Tévémentes
Amerika hírlevele közöl egy írást John Krull, az indianapolisi Star &
News munkatársának tollából, amelyben leírja a rendelkezésre álló legjobb
tévével, a közszolgálati adóval kapcsolatos tapasztalatait. Rövid időn
keresztül ő fűzött megjegyzéseket az állam híreihez. Egyszer a műsorvezető
olyan kérdést tett fel neki, amelynek sok összefüggése volt és ő néhány
másodpercen át gondolkodott a válaszon. A műsorvezető fészkelődni kezdett és
jelezte, hogy kezdjen már beszélni, s belekottyantott valami ostoba és
lényegtelen dolgot.
A következő hirdetési szünetben a műsorvezető oda hajolt hozzá és azt mondta:
"Gyorsabban kell mozdulnia. Ne gondolkodjék, csak beszéljen. Úgy jobban
megy a tévé."
Pontosan így van. Ne gondolkodjunk, csak beszéljünk. Krull szerint "A
legtöbbünknek szükségünk van egy kicsi időre ahhoz, hogy végiggondoljuk, az
adott eseménnyel kapcsolatban mit gondolunk, vagy érzünk. A tévé arra bíztat
bennünket, hogy felületes válaszokat adva azonnal feleljünk."
William J. Bennett, a Nemzeti Sajtóklubban tartott előadásában mondta:
"Két statisztikai adatot állítok egymás mellé. Az egyik szerint az
átlagos amerikai igen kevés időt áldoz a családjára, a másik azt mondja, hogy
egy átlagos amerikai hetenként 21 órát tévézik.
Úgy tűnik, hogy ez egyszerű: kapcsoljuk ki a tévét és végezzünk házi
munkát."
Az Amerikai Gyerekgyógyászok Akadémiája támogatja a tévé-kikapcsolási hetet.
Az Amerikai Orvostársaság a tévékikapcsolási plakátokat 20.000
iskolaigazgatónak küldte el. 24 állam kormányzója helyesli az ötletet.
Többezer iskola vesz részt benne.
Mindannyian
tudjuk, hogy a tévé tele van erőszakkal és a szexualitásra való utalással.
Gondolatoktól mentes. Testünket óránkon át mozdulatlanná teszi. Agyunkba
ültet olyan áruk iránti vágyat, amelyekre soha nem lett volna szükségünk. Egy
eltorzult világot mutat be, amelyben az emberek sokkal sekélyesebbek,
bosszúállóbak, anyagiasabbak, megbízhatatlanabbak, mint amilyenek a
valóságban. Rettenetes leckékre tanítja a gyerekeinket árról, hogy miként
lássanak és viselkedjenek. A tévé elveszi az időnket és az életünket.
Nos, miért nyugszunk bele ebbe? Tegyünk fogadalmat a tévéhirdetésekre
vonatkozólag egy hétre, minden hétre. Muzsikáljunk magunknak, futballozzunk
mi magunk, találjunk humort a saját életünkben, találkozzunk a családunkkal
és a szomszédainkkal. Olvasd el a híreket, könyveket, olvass fel a
gyerekeidnek. Szabadítsd meg magadat azok hatásától, akik azt hiszik, hogy
gondolkodás nélkül kell beszélni és azt gondolják, hogy a szemed és a tudatod
árucikk. Éljed a saját életedet egy héten át. Vagy tovább.
Kapcsolat a Tévémentes Amerikával: 1611 Connecticut Avenue NW, Suite
3A, Washington DC 20009. (T.: 202-887-0436). - Pi.
|