Az
örökifjú Homo venalis
Szeretettel
köszöntöm a Beavatás nézõit.
Hölgyeim
és uraim, elgondolkodtak már azon, hogy milyen fiatalok vagyunk?
Mi több, napról-napra fiatalabbak.
Öreg
turisták rövid nadrágokban, virágos ingekben stb.
Az
egyenruha jó tájékoztató. A mai uniformis: a
farmer, a póló, a tarkaság, a tegezés, a sport mind
az ifjúságkultuszt tükrözi, ugyanúgy, ahogy a
régi viseletek az öregség tiszteletét
sugározták. Gondoljunk csak arra, hogy apáink
nemzedékében a gyerekeknek magázniok kellett
szüleiket, sõt néha idõsebb testvéreiket is. A
legények, mihelyst tehették, bajuszt eresztettek.
Nagyapáék fekete kalapjait hordták, komótosan
lépegettek, hogy idõsebbnek látszanak. Az asszonyi
viseletek is hamar elhagyták a színeket: az elsõ gyermek
megszületése után barnulni kezdtek, fakulni, feketedni.
Viseletek.
Varsányi ruhák! A Lakodalomból!
Történt
mindez erkölcsi és vallási megfontolásból is:
a férjes asszony, az anya már ne cifrálkodjék, ne
akarjon tetszeni másnak, legyen neki elég az ura. És a
férfiak?
Görgey
Artúr ,
ez középkorú férfiú valójában 30
éves, és a szabadságharc bámult és irigyelt
fõvezére, aki egyetlen csatát sem vesztett az
osztrákok ellen. Ez az öregúr
Batthyány
Lajos
gróf
,
42 éves, magyar miniszterelnök. Õk miért akartak
idõsebbnek látszani?
Füst
Milán
miért verselt magáról huszonévesen mint
aggastyánról?
Az
említettek arcképei
Valószínûleg
azért, mert az öregeknél volt a pincekulcs. Õk
döntöttek a fölmerülõ ügyekben, náluk
halmozódott föl a mûveléshez szükséges
tapasztalat. A gyerekek tõlük tanulták mindazt, amit tudniok
illett. Ugyanis az anyagi világ, vagyis a gazdálkodás,
és a szellem rendje szilárd egységet alkotott. A hasznos,
a jó és a szép fogalmai kitartottak
évszázadokon, évezredeken keresztül – szinte
mozdulatlanul. Ennélfogva a régi tudás
fölbecsülhetetlen kincsként gyarapodott.
Továbbadása – írásbeliség
híján – közvetlenül történt. Az
utódok pedig az elõdök foglalkozását és
életmódját követték. Éppen ezért
a törzset vagy az államot a vének tanácsa
irányította: gondoljnk a régi Róma
szenátusára. A szó pontosan ezt jelenti.
Római
szenátus?
Talán
Dosztojevszkij
(képe!)
mondta ki elõször, ugyan kérdés
formájában a múlt században: Ki ne akarná
megölni az apját?
Freud
(képe!)
pszichoanalitikai elméletének pedig már egyik
sarokköve az Oidipusz-komplexus. Eszerint a gyermekek szerelmesek
másnemû szülõjükbe, tehát a fiúk az
édesanyjukba, s apjukat e szerelemben vetélytársuknak
tekintik. Vetélytársuknak, akit meg kell ölni. Ezt persze
elfojtják, ám a modern pedagógia egyik
fõiránya éppen Freud alapján arra neveli a
gyermekeket, hogy minél szabadabbaknak érezzék magukat,
minél kevesebb elfojtással küszködjenek.
Marseilles-dombormû
(Larousse)
Az
ifjúság forradalma politikailag is lezajlott. Éppen a
Nagy
Francia Forradalom
(képek
a Tolnaiból)
volt az a világesemény, amely hogy úgy mondjam,
megölte a hagyományos európai társadalmat. Tudjuk,
hogy az Anciénne Regimet már 1789-91 között
fölváltotta az alkotmányos berendezkedés. Ám
ekkor következett a terror (
Danton,
Marat, Saint Juste, Robespierre
képei)
(Larousse)
Több tízezer embert végeztek ki, azért, mert azok
osztályhelyzetük, erkölcsi vagy egyéb
meggyõzõdésük szerint a múlthoz
kötõdtek. Tragikomikus és jelképes
értékû, hogy a terror a szabadság az
egyenlõség és a testvériség jelszavaival
múlta fölül pár történelmi perc alatt az
inkvizíció százados rémtetteit. Nemcsak a
Bastille-t rombolták le, hanem a múlt számos egyéb
emlékét is, miként a jakobinusok örökösei
nálunk is osztályharcot folytattak a "feudális
mûemlékek" kastélyok, levéltárak,
festmények s egyebek ellen.
Podgora
szétlõtt temploma, lángok a varsányi
kemencébõl
De
térjünk a mába. Ma egy két éves gyermek
köpdösheti és rugdoshatja anyját, aki kínos
mosollyal tûri a jelenetet, ugyanis a megengedõ pedagógia
szerint a gyermeket tilos korlátozni bármiben.
Spock
tanítványai s õ!
Tehát
a morális leszakadás, bármilyen kicsi korban
bekövetkezhet. Ez a hagyományban elvileg soha nem
történhetett meg; a gyermek haláláig köteles
volt tisztelni apját és anyját.
A
kamaszkor
meghozza
a biológiai érést és vele a szexuális
gyakorlatokat. A hagyományban ez az idõ egybeesett a
társadalmi éréssel: õsanyáink kb. a
múlt századig 13-15 éves koruk körül
foganták elsõ gyermeküket.
Rómeó
és Júlia!
A kötelezõ katonai szolgálat bevezetése után a
fiúk leszerelésükig halasztották a család
alapítást, az iparoslegények
önállóvá válásukig. Ezt írja
1852-ben a remek emlékiratíró
Francsics
Károly, veszprémi borbélylegény (olvasok).
A
társadalmi érés egyre kijjebb tolódik: a jobb
szakmák fölsõfokú végzettséget
kívánnak. Így az önálló egzisztencia
kialakítása diplomázás utánra marad.
A
biológiai és társadalmi érettségünk
közti feszültséget a kor a szexuális forradalommal
oldotta föl, amely eltörölte a nemi bûnöket
Gép-párok.
Eke-traktor. Ló-autó. Kard-rakéta
A
gazdaságkori fiatalember általában elutasítja
szülei mûveltségét. Elavult. Immár nem
kapálunk, hanem
permetezünk, nem gyaloglunk, hanem
buszra
szállunk
,
nem vizsgáljuk az ég alját, hogy lesz-e e esõ, ez a
meteorológus dolga, amint a szozótábla ismerete a
zsebkalkulátoré .
Lassacskán leszokunk az olvasásról, amóta a
praktikus információkat képernyõkrõl
gyûjtjük.
Az
anyagi tudásnál avultabb a szellemi: a végsõ
kérdések feszegetés magánügy lett. Hobbi. A
társadalom általános programjából
törölve. Akinek maradt eféle igénye, annak remek
specialisták: papok, pszichiáterek, guruk, temetkezési
vállalkozók áálnak rendelkezésére.
Templomok,
múzeumok
Az
erkölcsi örökség ún.
kultúrszempontokból fontos, ezért megfelelõ,
zárt helyeken, pl.
templomokban,
múzeumokban
gondos õrizet alatt áll. Fogyasztjuk õket, de bensõ
kapcsolat nélkül, hisz örökös
ifjúságunk lényege a mozgékonyság és
a szabadság, ami azt jelenti, hogy kutya kötelességünk
lázadni mindennemû korlát ellen. Ki-ki
önállóan alakítja ki a "maga
esztétikáját és erkölcsét". Hogy
ez mennyire lesz kaptafa-norma, most hagyjuk. Állandó, permanens
forradalmakban élünk: politikai, kulturális,
gazdasági, informatikai, szexuális, közlekedési
és egyéb robbanások örvényében.
Vágókép.
A
hagyomány embere boldog szeretett volna lenni itt a földön, s
üdvözülni odaát. Mestert keresett, aki beavatja õt
a mûvelés, a szemlélõdés és az
örök élet titkába. Istenhez vezeti, aki
abszolút, örök, állandó. Aki olyan, mint a
szeretet, amely nem múlik el sosem.
Vízesés?
Egy szál fû?
Mai
utóda jobbára megelégedne az örök
ifjúság titkával, a boldogulással. Miután
eszközeink és eszméink a piacról származnak s
oda is térnek vissza, követnünk kell õket. Velük
együtt kell forogni a munkaerõpiacon áruként. Aki nem
lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ez a homo sapiens
karrierjének gazdaságkori állomása. Nem
áruvédjegynek lenni, mint az optimista
József
Attila
gondolta,
hanem árunak.
Homos
sapiens, gondolkodó, vagy bölcs ember helyett
Homo
venalis
lettünk. Áru ember. Akinek minden megbecsülése
abból ered, hogy mit tart róla a piac. Mintha
szafaládé volnánk, vagy sampon. És az áruk
honnan ismernének Istent, vagy bármit, ami állandó,
hiszen elemük a verseny. Egy szempontot tisztelnek, ez pedig az
újdonság. Egy áru annál értékesebb,
minél újabb.
Látjuk:
csillag, Neue, new stb.
A
munkaerõ-áru, az áru-ember a homo venalis is
rávési ugyanezt magára. Hiszen ha nem festi a
haját, ha nem öltözik tinédzsernek, ha nem löki a
kamaszos sódert vén fejjel, akkor a kutyának se kell.
Ötvenen túl már szinte semmi esélye a piacon.
És
ha az új ember, a homo venalis, önmaga nyakán marad, ugyan
mihez kezdhet?