|
21.
Beavatás
Náciszocihollyreál
Díszlet: Barbiszobor
Szeretettel köszöntöm a Beavatás nézõit.
Hölgyeim és uraim, amikor ezzel a szoborral elõször találkoztak, nem támadt
olyan érzésük, hogy mintha valaha, valamikor már látták volna? És üzenetét
régrõl ismernék?
Barbi szobor
Nem is üzenet volt, hanem parancs.
Grünewald oltárának Krisztusa, utána egy hagyományos baba
Ezek a mûvek annakidején csak üzentek: Szeress úgy, ahogy én szeretlek téged,
így építsd körém magad; tenmagadat, azt, ami te vagy, s lehetsz.
Barbi szobor áttûnik náci-bolsi élmunkásba, harcosba
Na megvan, ugye emlékeznek! No, õk azok! A harc, a termelés és a fogyasztás
bajnokai.
Megnézték azt a munkást és ezt, és ezt a barbibabát. Ugye milyen döbbenetesen
hasonlítanak? Nem létezik, hogy ne legyenek rokonok!
Õk nem hívnak, nem üzengetnek, hanem utasítanak: legyél olyan mint õk, mert
ha nem felelsz meg a szabványnak, lemaradsz a munkaversenyben, a fogyasztási
versenyben, kipottyansz a haladásból, a létezõ világok legjobbikából!
Kiszorulsz a valóságból.
Táj átmegy a Kizökkent világ õrült nyüzsgésébe.
De mi is a valóság?
A gazdaságkori fordulat után Csontváry bejelentése, miszerint õ a Teremtõvel
a közvetlen kapcsolatot megtalálta és megfestette, közröhejbe fúlt.
Gazdaságkor lényege ugyanis éppen ennek a kapcsolatnak a megszakítása, és
pusztán az anyagira való koncentrálás. Ebbõl az, úgymond, ésszerûsítésbõl
egyszerû és biztos válasznak kellett volna kijönnie. Ködös ideák helyett
mérhetõ és fogható tapasztalat! Ámde angolnának bizonyult az illetõ. Mert ha
nem Isten az abszolút létezõ, akkor mi a valóság? Mi az, ami érvényes a
látott, a tapasztalt, a vágyott világból? A testi forma? A levegõ? Az
impresszió? A tárgyak mélyén rejtõzõ kubusok, a szerkezet? A hasznosság? Az
alkotó egyéni indulata? Annyi az érvényes valóság, ahányan vagyunk? Közös
valóság nincs?
Hangsúlyozzuk, a mûvészek ezt gondot nem az ujjukból szopták, a kibontakozó
kor veszítette el kapcsolatát – ezek szerint Istennel együtt a valósággal?
Nagy Okt. Forr. Nürnbergi nagygyûlés. Tömegjelenet Disneyland-ben.
Most nem merülünk el a folyamatban, hanem egyenest a végkifejlethez
fordulunk. Az ezredvég három nagy eszméje: a két szocializmus, bolsevik és a
nemzeti, valamint a fogyasztói liberalizmus egybehangzóan állítja, hogy
megtalálta fejlõdés egyetlen útját, amely elvezet a korproblémák tökéletes és
örökérvényû megoldásához. A történelem végéhez, betetõzéséhez. A valóság
többé nem probléma. Meg is jelölik a mûvészek számára és könyörtelenül
bevasalják rajtuk. Aki másként gondolja, elõbb-utóbb kiszorul a piacról, vagy
a diktátor kegyeibõl: emigrál, elzüllik, belehal.
József A., Latinovits, Majakovszkij, Thomas Mann, Márai, Weöres S.
1980-ban kihallgatásra rendeltek bennünket, az akkori, az igazi Mozgó Világ
szerkesztõit – a márciusi lapszám betiltása után. Kaptunk egy ajánlatot Aczél
Györgytõl a kádárkor legfõbb kultúrmanipulátorától. Lehetnénk mi
negyven ezres folyóirat is, ha ... megértenénk a helyzet lényegét, itt õk
jelölik ki szerkesztõk, szerzõk és olvasók számára azt ami érvényes. Agárdi
Péter, Aczél Gy. cigarettagyújtogatója és fõelõadója ezt segítõkészen úgy
fejezte ki, hogy fogadjunk el "tanácsokat fölülrõl" is. A mester
hevesen leintette: Gyûlölöm a manipulációt! Nem tudja Péter, hogy gyûlölöm a
manipulációt?
Szocreál szobrok, festmények, filmek. Náci ugyanezek. Hollywoodi
ugyanezek.
Ilyen beszélgetések sokfelé lezajlottak. Mindenütt, ahol a három
világmegváltó eszme kultúragyárai üzemeltek, vagy üzemelnek. A szovjet
Moszkvában, a náci Berlinben, Hollywoodban egyaránt megtalálták a bölcsek
kövének azt az elfajzását, amivel az aranyat sárrá lehet változtatni, s a
mûvelet hatalmat és vagyont hoz az alkimisták konyhájára.
Ne tévesszenek meg bennünket az ideológiai álcák. Mögöttük a lényeg ugyanaz.
Bizonyára láttak már olyan tolvajbandát, amibõl két tag verekszik a
villamoson, a harmadik közben zsebeli a bámészkodókat...
Náci szobor, szoci szobor, barbiszobor
A náci, a szoci, és hollywoodi áfium az okos valóság köntösét viseli. És
egyöntetûen abszolút demokratikus, mert nincs olyan kevés velõ egyetlen
koponyában sem, amely e mûveket, úgymond, ne értené. Az élmunkást, a harcost,
a detektívet, a banditát. Megoldják a termelési problémákat, a vasöntését, a
haza védelmét, a bûnügyet, a baleseti gerinctörést, vagy szegény Algernon ciché
jének képletét.
S utána? Mintha egy himalájányi kipukkant hólyag helyén állnánk...
Az említett mûvek diszkózenével
Mi történik a náciszocihollyreálban?
Nos, miközben nézzük ezeket a képeket, filmeket, érezzük, hogy ilyen nincs.
Ez nem létezik. Minden szem valódi, és valamennyi tekintet hamis. Az alkotók
hazudnak. Elfogadták realitásnak azt, amit a diktátor vagy a piac kijelölt
számukra, s fölcsaptak ügynöknek. A közönségét rászedik valami ember
alattira. Arra, hogy legyen politikai, vagy fogyasztói hülye.
Gép vagy démon?
Óriás-mûvek, távlati kép Disneylandról, Leninek, Sztalinok, Kim ir szen
szobra stb.
A náciszocihollyreál agitáció ontja a mûvészetipari terméket, s
miközben egyrészt nevel, tanít, szórakoztat, úgy elborítja világot virtuális
kultúrszeméttel, hogy hovatovább egy valódi fûszál sem látszik ki. S aki
elmerül ebben a káprázatban, az észre sem veszi, hogy átkapcsolták a fölötte
hatalmaskodni akarók járszalagjára. A nincsbe, a semmibe.
A zsebtolvajok álbunyójába.
Mi a semmi? Giccs. Giccs az, ami nincs. Ami nem rendelkezik szellemi
tartalommal. Aesopus békája erõlködik: óriásira pumpálja magát, hogy
látsszék. Hogy valamiképpen eltakarja saját nullaságát. Ezért lesznek egyre
harsogóbbak a színek, a hangok, a gesztusok, ezért növekszenek követhetetlen
mértékben a díznilendek, a szappanoperák, a diktátor-szobrok, a
tömeggyûlések.
Sztalin, Lenin stb.
Az Isten helyére lépett fõnökbõl mindenütt diktátor lett, zsarnok, véreskezû
bohóc: a Kárpátok Géniusza, a Népek Atyja meg Tanítója és más efféle
csirkefogó. A semmibõl ugyanis lehetetlen többet kihozni.
Történt bármi a mûvészettel, van egy sajátos vonása, amitõl semmiképp sem
szabadulhat. Nevezetesen, az alkotó szélhámoskodhat, de a mûvészet maga
képtelen hazudni. Akkor is igazat mond, amikor a csillagot tagadtatják le vele
az égrõl, amikor kényszerítik, hogy üvöltse fülünkbe: testi-lelki nyomorunk a
létezõ világok legjobbika. Ilyenkor hülyének teszi magát. Üvölt, bohóckodik,
bárgyú lesz és perverz: vegyük már észre!
Barbiszobor átmegy a pólai partizán emlékmûbe
Véletlen-e, hogy ez lesz a náciszocihollyreálban az emlékmûvé fajult szegény
partizánból, aki tényleg életét adta valamiért – talán éppen a hazáért? A
pólai emlékmûvet látjuk.
Partizán emlékmû részletesen
Mi az oka annak, hogy a náciszocihollyreál évtizedek óta garázdálkodik
világszerte a köztereken, a tévéken keresztül az otthonokban és a bolygó
lakossága tûri, még csak a hasát sem fogja a röhögéstõl?
|